Erdődy Kristóf: Szemben a bordélyház (vázlat) - tanulmányrészlet (2021-2022) 2. rész 🌇

(előzmény itt: https://kristoferdody.com/new/344)

A folyamat visszafordíthatatlan, mert a közösségben látszólag és látszatokkal takarózva több figyelemre érdemesek megbabonázzák azokat, akik több figyelemre áhitoznak valamiért, sokszor önkéntelen. A néző tehát kiszolgáltatottá válik, mert nem tud ellentmondani, a contentbe belekötni képtelen, nincs kinél reklamálni. A kikezdhetetlenség, érinthetetlenség pedig meg tud félemlíteni másokat. Amikor ezt a híresség státusz generálja, ott van meghasonulás bőven. A nézők elvárásai váratlanul túl a fan pleasing szolgáltatásán, egyszercsak ellenük fordulnak, mert korrumpálják önképüket. Meggyőzik magukat az egyféle siker létezéséről (a világ leegyszerűsítésének vígaszát kapják ezáltal), amit csillogó világokból érkező képek igazolnak. Ez a performancia az ego kiprojektálása számukra, tehát (vélik) önbizalomból fakad, annak önbizalmából, aki az apoteózisból közéjük leereszkedik. Kiváló példa erre két interjú, Sylvester Stallone Budapesten - 1992.05.10., illetve Baló Júlia Schwarzenegger társaságában (utóbbi alá talán a Discotraxx - Ladytron zenéje passzol). Hatalmi pátosz, futkosnak az utcán a hódolók. Glamurozitásba oltott, szinte vallási áhitat, subserviant extázis, thrown into silhouette. Egzisztenciális kérdéseken átívelő, azokon túllépni segítő kölcsönvalóság, ami nem is titkon azért arra emlékeztet, hogy van, ma is kifejlődnek ultramodern arisztokráciák, csak éppen olyanok, amik a sematikus szórakoztatásból táplálkoznak. Elcsábulás történik, ahogy görög isteneknek vetik oda magukat elbűvölt leányok és férfiak a mitológiában, azaz annak könnyedsége, hogy nem kell foglalkozni avval, hogy zajlik az "unpacking the psychology of seduction", előttük zajlik, berántja őket. Uncertainty and Ambivalence. Az illúzió erejéig ezek megszűnnek létezni, a ledominált infantilizmus (és vele az autonomic functions legtöbbjének részleges felülírása) itt viszont nem azonos avval, hogy valaki naiv vagy befolyásolható azonnal (untactically credulous). A világnak kitárulkozó, saját, vele született szépségkoncepciót áruba bocsátó, eközben mások sikereinek indikátorait átvevő közszereplő nem feltétlenül rendületlen önbizalmának fegyverfogatója. Hanem egy ipar lakája. Amber Sienna (mottója: "Happy, motivated, enthusiastic, hopeful, optimist, fun-loving and confident", mi más) vagy Amber Turner... és még csak az A-betűnél tartunk. Az ezernyi technical derivative listája. Azt csak a néző hiszi, mert ezért fizet, hogy van azért a világon olyan valaki is (nem is egy), akinek összejön, és aki erős jellem, mert ezt tükörzik a róla készült ábrázolások. Slut factory? Pedig teljességgel lehet az ellenkezője is. Egy a képek hadával elárasztásos technikák útján operáló, egy ősi mesterséget újracsomagolva felpörgetett újszerű, modern, korszerűnek ható karrier. ("network of communities lets you explore, discover, and obsess over the things you're into, mondja az aminoapp céges önreflexiója). De a psziché mélyén? Egy régebbi sérelem utórezgésének felnagyított kirohanását tovább vívő, azt elnyújtó reflex, ami önvédelemből fakad és nyilván eszképizál dögivel. Ego functions and ego development: defense mechanisms and intelligence as predictors of ego level. Vagyis plagued with unpredictability.
Képeken keresztül örjöngés. Mintha csak százmilliókat kapna el a kurrens töltet, hogy olyanok legyenek, mint a Chevy Happy Grad Super Bowl XLVI Commercial 2012 főszereplője. "Instagram models floating around the internet, I couldn’t help but feel inadequate in the eyes of other people.", írja Matt Lillywhite. A másokat elbizonytalanítás pszichológiája, ami által gyámságra éhesen fel lehet őket törni szellemileg (vagy rávenni arra, hogy termékekkel azonosítva sztárokat a sztárság egy morzsájának birtokosának érezzék magukat a purchase során és azt követően - sorozatgyártott ereklyék), bár ahogy a luxusiparban teszik, és más high society körökbe a semmiből becsöppenő, a látszatokat kereső (nincsenek sehol) newcomerekkel, a szoktatás traumatikus és az abúzus degeneratív. Emocionálisan szétszabdalva. Vannak tehát árnyalatok, ahogy végletek. Vegyük azt alapból, hogy a jólét és a cukiság kezd teljesen összemosódni a modern multimédia közvetítőerejének mellékágaiban (pincsik, mobszok, csivavák és gyémántgyűrűk, tükörsimára borotvált lábak, örökpanorámás tengerparti nagytotálok). Your style is very sweet, hot potatoe! - ez, mint ultimate bók manapság. Disney átformátla a világot. Meg Barbie. Meg a rózsaszín babaházak. Ezek, ha a kor Willendorfi Vénuszai és barlangrajzai, akkor nagy bajban vagyunk. Rózsaszín diszkóűrhajókkal indul majd meg az emberiség kolonizálni a döbbenetüktől lefagyó más fajokat, vagy marad ebben az a funkcionalitás, hogy katonai a külcsíny kiképzése? Már ameddig nem tör be a civilszféra az űrhajózásba. Lesz ott minden. Addig viszont maradnak a glóbusz minden sarkába eljutó képek egymásról, amilyenek amúgy nem vagyunk. "Product polluted" és "Transformed into a cartoon". Hogy egy magazin szerint ő meg ő legszebb nő a világon (évente más), pedig alig láttak szép nőket, akik raktárakban árufeltöltők vagy sötétszobákban vágnak filmeket, mígnem bányászokra jellemző szimptómáik lesznek, de a pszichiáter eletrosokkterápiára küldi, manapság talán csak szétgyógyszerezik minden további nélkül. Ha valaki azt hirdeti, hogy hatlövetű ágyékának főbb tartozékai között aranyból van még a heréje is, akkor arra ráfordul a tömeg, mert ilyennel még nem árulta senki a legújabb zenei lemezét? Látszatintézkedés. Állandó ingerküszöbátlépések (boundery pushing, ami szinte cinematic), és fokozás, szenzációhajhászás. Aztán síri csend, ha implicit módon felmerülnek a nem szórakoztató kérdések. Tárva nyitva a titkok kamrája, Pandora szelencéje pedig Damien Hurst nappalijában pihen? És starship-ramming űrhajós filmeket néznek gettókban élő emberek? A létbizonytalanságból menekülés és fantáziavilágokkal körülbástyázott életvitelek dominanciája dúl. Imitation of Life... a többség nem a bushcraftingba menekül, hanem prom queen mutatványokba, ami nem mental detox. 79% 54 csillagozás. (lucky half-decent track record)
Ez még csak az önmárketing hajnala, egy kor most kapcsol magasabb fokozatra. Fúziós divatkor. A Rioi Karneval és a Pamplonai Bikafuttatás közé beékelt sietség és lázas hercehurca minden vásárláskor. Főleg szórakozás idején, amikor egymásra akaszkodnak a meggyőzési kísérletek. Brand vagy személyiség? A hívek maguk is téríteni szeretnének. Képekkel teszik (teaching statiq seminars to the students?), az írásbeliség pedig jelzésértékűvé válik vajon (legyen drágább minden szó?)... Matrix film pergő glyph-jei a designer feleségének szusikönyvének receptjei amúgy, de a Katakana-utalás ül, azóta is sok jelzésértékű, az irodalom szükségességét hangsúlyozó mozgalom indult meg, mégis a subtext-heavy movie-k is kiesnek a közönség kegyeiből, ahogy a hosszú témaváltások, és fél perces tartalmakba tömörül a lecsupaszodó világ. Kétkedés is fogadja, nem csak a lusták és rohanó életűek mindenből devianciát kreáló eufóriája, miközben az ebook-ok és könyves vlog challengek podcastjai szétspriccelnek minden lehetséges irányban az éterbe, megjelennek a "tartalomgyártó" irodalomterapeuták is és a videojáték a történelem, a film premier és díjátadó pedig az új aratási ünnep. Tényleg barlangok ismét, cyberbarlang, ahova indul az aquisition trip, ami aztán Alíz Csodaországban lesz... tűzbe néző hipnotizáltság, a tűzben, ami a monitor (szemben a bordélyház), interactive lights, fülledtség, stírölés, ösztönök... még ミシェル ウィルド (misheru wirudo) is csinált hangoskönyvet, és ezen a fajta árukapcsoláson nyilván többen is túl vannak már, digitális változatban. Csak kövesd  Ada Nicodemou tetkóját, és szembejön az 1981e-s megjelenésű Simulacres et Simulation. Újabb barlang van, aminek spirituális élménye egy disztópikumban filozófiai implikációs értékkel bír, ha mondjuk mesélnék, hogy ez hogy is volt (miközben absztrakt lesz az elbeszélés, ha bárki elbeszéli a pox-eclipse idején, hogy hogyan működött az LCD síkképernyőre kivetített kalandfilm vagy hogy többet nézték egymást az emberek felvételeken párzani, mint maguk gyakorolták volna, irreális körülmények és díszletek nélkül, sérülés nélkül). Ennek az ősiségnek, termékenység és izgatás, egy későbbi előszobájában most virtuális halmazokban ütközik meg a csillárdnyi ábrázolás, amihez lassan nem kell művész, az idol önmagát örökíti meg. Amikor ezek a tényezők egységet képeznek, a társadalom arithmetic-ájává válik a valóságtagadás eszközeinek birtoklása és gyakorlása, és illúziók hajtják a szociális CPU-t, ott a széthúzás, a megosztottság és az elégedetlenség vágyfokozás után kiált, és az elérhetetlen dolgokra vágyás kielégítése, ha megoldható képek konzumálásával, akkor azt széles tömegek engedhetik meg maguknak. De milyenek a képek? Az aktok? A divatfotók? HEIGHT 174/5’8.5" BUST 80/31.5" WAIST 58/23" HIPS 88/34.5" HAIR BROWN EYES PHOSPHORUS HAZEL.
Az utca nincsen folyton retusálva, ahogy a randin sincs ilyen filter (legfeljebb primer, korrektor és alapozó). Az embereket az ingerek hergelik, nem tudnak idegileg lenyugodni, már a látvány is serkenti az adrenalint. Eltekintve sky diving és free solo sziklamászó filmektől, ketrecharcos pankrátor közvetítésektől és attól, hogy a világűrbe kilépő emberek keringőznek odakint, marad a primer ösztönökre kihegyezett vizuális forradalom, amit elvisznek hátukon a nők, a szexuálisan túlstilizált női videojáték szereplők és az egymást váltó divatokba kergetett girl next door victimek, akik számára sosem lesz talán világos, hogy ideáljaik egy hologram, ha csak a kinézet számít (visually stunning deluxe format figure). Salma Hayek táncjelenete a From Dusk till Dawnban és Stephanie Erb alakításában Boobra Schmidt a "Two and a Half Men" című sorozatban, Sara X műsora, és mindenhonnan ez az üzenet tódul maelstrom-ként, mintha crossover mellek malmoznának egyfolytában... nem egy view of continued civilization az első, amit maga körül generál... bár egy 8 Bit Cinema verzió jót tenne még ezeknek a Makatsch スナ-áknak is. Amúgy vaguely entertaining, paradox pinprick szitu, self-contained genre, dögunalom. Noha igaz, a világ sokszínű, és az érdekérvényesítés eszközei (leginkább önkéntes alapon gyakorolt túlzások szintjén) öncélúsággal traktálják a nézőket, mégiscsak egyértelmű, hogy egy teljesítmény, mint emez, TV2 időjárásjelentés Noéminek melege van, nem ugyanaz, mint amikor Boogie Woogie Queen Rocks The Public Piano. Vagy a STUFFED CHICKEN BREAST RECIPE | ZO KITCHEN vagy az, amikor valaki ezt tanulta: Zubin Mehta with Khatia Buniatishvili - Schumann: Piano Concerto in A Minor, Op. 54, netán ezt, Schumann: Klavierkonzert ∙ hr-Sinfonieorchester ∙ Khatia Buniatishvili ∙ Paavo Järvi.
Dua Lipa nyilván nem úgy perdít táncra embertömegeket, hogy közben a bennsőséges és családias jelzőket előszeretettel használná a szemlélődő kritikai kívüláló. Mert ez van?
Ha egy MC Hammer - U Can't Touch This mai megfelelője Robin Thicke ft. T.I., Pharrell - Blurred Lines, és a Vengaboys - We're Going to Ibiza! már nem elég, kell egy IS TROPICAL - Dancing Anymore? Soft porn. Intercity dresscode. Hol van már FALCO - Naked című videoja, ami akkor talán sokkolt? Helmut Newton után? Madonna után? Azóta lepergett pár selyemcsipke fodra. Monica Hansen alsóneműben vezet műsort. A DontTrustTheRabbit youtuber show online és Trixi gif kollekciója, vagy amikor egyébként német nyelvészeti és dialektusokat kitárgyaló műsorában a várandósságát is bemutatja. Mi van? Simona Hartl, a Germany's Next Topmodel (valóságshow) cycle 9 (2014) résztvevője is így tesz insta profilján. Ez nem csak egyfajta tervezett megalkuvás a saját közléskényszerükkel, hanem elvárás szinten adott, már 10 éve folyamatában van a büszkélkedés az összes női életfázissal kislánykortól a szülőszobáig, vagy annak ajtaján túl is... ami azért sok egy kicsit. Olya Abramovich vagy Snezhana Morozova? Megkerülhetetlennek lenni, legalábbis kísérlet szinten. Szakmai szűzkurvaszamba. Szakavatott takarózás. Egy csomó "Fräulein Chaos" fürtjeiket villogtatva (kolosszális vagy nimble interakciók), nem éppen narrow posture. Ezek a mai termékenységi rítusok? Aláfestésként elhúzzák nekik Benny Benassi - Satisfaction című sikamlós slágerét. Máskor a hagyomány és a brutális szórakoztatás kerülnek fedése: Mikor a Takanakuy 2021 - Circulo la Union Arequipa 08 de diciembre 2021 és a 2019 Women's Royal Rumble Match felteszi az i-re a pontot majdhogynem élő adásban? Raszterek és vektorok számítástechnikai karámjában, electronic beam-es oszciloszkópok dimenziójában cathering hub lányok, Iceberg Lounge Hostess-ek és kontrollvesztés? (normatívák, mint disabled safeguard) Van, jobb annál, mint a 2004-es Resident Evil: Apocalypse zombi strippers distraction jelenete, vagy ami ezt a szálat tovább vitte, a Zombie Strippers (2008). Help secure the pixel's dominance feliratú vizespólók, csak ez marad ki. Nem csupán Live Action Transparent PNG-k örökítik meg ezt a kacérkodó játszmát, stripped to bare chassis, love pinterest. Van valódi - nem-trivia - következménye is... tikkadás és teljes tiszteletlenség azoknak, akik becsülik a természet adottságait (a common complaint eredője) és ingyen másnak, aki szerint ez a bolygó ilyen, élvezni is meg kell tanulni a kiközvetítéseket. Családi albumok kopottas képkockái, amiket behelyettesít egy ideál utáni hajtóvadászat világszerte. A premium high resolution dukál és robotic, unnatural sense of perception az egész. Minden feltöltött album, mint egy divatmagazin. Teljesen eluralja a favouritism. [modelaje.com és társaik, mondjuk Fountains of Wayne - Stacy's Mom (Official Music Video)]
A képek hátterei is kontraszt, luxury appointed rooms, non-human habitat, mondhatnánk, mert a többség nem malibui duplex palotákban, hawaii selymesen bronzbőrű szörf-hedonistái között, a Copacabana, a kubai Playa Santa María del Mar és a Francia Riviéra vagy Sorrento és Positano vidékén él. A legtöbb ember alkalmazotti szférából jön. A képek tehát shock value paradicsomok. Egy kifordított horrorfilm architektúrája ez (topográfiailag a nézők számára ezek oda esnek, hogy outside their academic setting - ez a kiváltó ok). Az idill, ami már ijesztő. Amiben pin-up ül a katasztrófa közepén, sértetlenül. Ismét az, hogy a középpontnak neki kell lennie. Mutogatottságba igyekvése és hogy eljut másokhoz kinézete: egy olyan szelekció, ami bizonyos, előírt külső nemi jegyek és arányok preferenciája mentén szüntelen termeli a megfeleési kényszer üzenetét, így a képrenyőre kerülés egy csipetnyi halhatatlanságot, az élet ünneplését ígéri. A közönség megerősítést kap. Az ideál is örül vajon? Miközben a körülötte való nyüzsgés és a multilokalitív mobilitás legenerálása (kit hova vittek fotózni, hol forgat filmek, utazhat, jön-megy), szinte emberfelettivé teszi azok előtt, akik röghöz kötöttek. Itt érik össze a felsőbbrendűség, a látszatok, a digitális divinancia és az eddig tárgyalt ellentmondás, hogy ez a kiemeltség igazából elbizonytalanítja az emberek zömét. Idézem: "For Claude Levi-Strauss, myth-animals belong to the shared social logic of the myth, the purpose of which 'is to provide a logical model capable of overcoming a contradiction (an impossible achievement if, as it happens, the contradiction is real)' (Levi-Strauss 1955: 443)." **
Ideológusaik mutogatják azokat, akiknek vattacukor-ködben úszó hétköznapjai szinte bizarr hatást gyakorolnak az ábrázolásaikba belefutókra. Noha ma a makulátlansággal riogatnak, ez nem más, a klasszikus, 19. századi és 20. század eleji Freak show-k mai változatban. Psychology of stripping. Aura of suspense and tension. Felsejlik rögtön a kívülről önmagát érzékelés ellentmondása is, hiszen a model vagy celeb, az udvartartás, amibe indoktrinálták, és amit ez az önképével művel, ez már nem ő, gyakorlatilag teremtett magának egy avatárt, ami helyette ő. Ez a repertoárja. Ebben artista. Felcímkézve rátalálunk: femininity, feminism and fetishism; burlesque. A-list hourglass femininity? ("Fredric Jameson offers photorealism as an example of artistic simulacrum"). A meghasonulás legrosszabb esetben odáig fokozódik, hogy ö már a minden és bármilyen értelemben vett csábításban érzi csak jól magát (ez nem a szexuális értelemben vett csábítás, ez a nemtelenül tobzódó hatásgyakorlás csábításának új kategóriája, és csak körítésül szolgál néhány eszközhasználó gesztus: webcam, tinder, casting, coaching, photo shoot, stb.) és a rajongás, a rajongók számának megléte vagy a klikkelő követők száma is egyféle audiencián túli igazolást ad, azt tehát, hogy helye van és célja az életének. Plato műve, a Σοφιστής itt helyet talál magának, hisz szól arról, hogy a megjelenítés hatásai milyenek. Ezen felül... Jó tanácsot adni itt? Ennyi nőnek? Nem kell magadból bohócot csinálni ahhoz, hogy a világ tudtára add, hogy jók a génjeid! Legfeljebb ez, míg lepörög ütemenként Korolova - Live @ New York, USA, 4K / Melodic Techno & Progressive House Mix, mellé Fedde Le Grand and Ida Corr - Let Me Think About It (Celebration Mix), és az 1976-os NETWORK című film kapcsán meg annyit, hogy a decorative placard valóságban NETWORTH lehetne a remake címe. Az erődemonstrációk kora, hol vicceskedve, mint a Double Vision Knock Knocking című száma (pimpált dübörgés), vagy ahol a paródia dominál, a Peacemaker sorozat (trash iróniája) vagy ORSI EDZŐ üzenete összeolvad a milliárdok sikolyával: itt vagyok, nézd már meg! Már csak Lisa Simpson véleményét osztók szélednek szét, mintha egy rajzfilmjelenet mondhatna többet azoknál, akik passziválva véleményakaratukat, köhögnek, ha ellenérvet vár a fejlődés iránti igény, bevett módszereken túltenni. A felnagyítások kora, ami citátumait elnagyoltan látja tükörképként felragyogni egy alkonyi háttér kesze-kusza kompozíciójában, ahol a ténylegesség és a generatív túlzás nehéz szövedéke dagad minden felé, mint eleve magasztos közkényszer, ami azt hiszi, a többről sosem lehet keveset szólni, lehetőleg tömören, inkább képpel, mint a középkorban. Pedig azok írástudatlanok voltak, éppúgy abban megrekesztve, ahogy a termékkatalógusszerű szakavatottságot mindenben bármi áron hirdető irdatlan információdömping jelenkorának fogyasztója. Zavarosban halászás mindenhonnan. Folyamat, amiben halász és hal egyterű térélménye kétdimenziós, a programozott kódok hieroglifáin pedig átsütnek egyiptomi allegóriák, a síkfelületen felturbózott zokszónélküliség. Véseteink ott ragyognak a világhálón. És az egészet körbeveszi egy óriási hiszti. Mint egy áteresztő felület, zsilipek nélkül.

 

Útravalónak pedig egy kis olvasmány:

Hubbard, R., Henifin, M. S., and Fried, B. (1979).
Women look at Biology Looking at Women.
Boston, MA: Transaction Publisher.Smith,

C. A., and Konik, J. (2011). Feminism and evolutionary psychology:
allies, adversaries, or both?
An introduction to a special issue. Sex Roles 64, 595–602.
doi: 10.1007/s11199-011-9985-5

Hickethier, K. (2012). Film- und Fernsehanalyse. 5.
Aktualisierte und Erweiterte Auflage.
Stuttgart: Verlag J.B.

Metzler.Tate, C. C. (2013).
Addressing conceptual confusions about evolutionary theorizing:
how and why evoluitonary psychology and feminism do not oppose each other.
Sex Roles 69, 491–502. doi: 10.1007/s11199-012-0226-3

Lautmann, R. (2002). Soziologie der Sexualität:
Erotischer Körper, intimes Handeln und Sexualkultur. Weinheim: Juventa Verlag.

Bandura, A. (2001). “Social cognitive theory of mass communications,”
in Media Effects: Advances in Theory and Research,
eds J. Bryant and D. Zillman (Hillsdale, NJ: Lawrence Erlbaum).

Krahe, B., Bieneck, S., and Scheinberger-Olwig, R. (2007b).
The role of sexual scripts in sexual aggression and victimization.
Arch. Sex. Behav. 36, 687–701. doi: 10.1007/s10508-006-9131-6

Henningsen, D. D. (2004). Flirting with meaning:
examining miscommunication in flirting interactions.
Sex Roles 50, 481–489.
doi: 10.1023/B:SERS.0000023068.49352.4b

Frazier, P. A., Cochran, C. C., and Olson, A. M. (1995).
Social science research on lay definitions of sexual harassment.
J. Soc. Issues 51, 22–37. doi: 10.1111/j.1540-4560.1995.tb01306.x

Henningsen, D. D., Braz, M., and Davies, E. (2008).
Why do we flirt? Flirting motivations and sex differences in working and social contexts.
J. Bus Commun. 45, 483–502. doi: 10.1177/0021943608319390

Contratto, S. (2002). “A feminist critique of attachment theory and evolutionary psychology,”
in Rethinking Mental Health and Disorder: Feminist Perspectives,
eds M. Ballou and L. Brown (New York, CA: Guilford Press), 29–47.

... vagy csak Kalácska Gábor: Teremtmények című 2022-es kiállításának mottója >>> eredetiben: How to Build a Universe That Doesn’t Fall Apart Two Days Later Philip K. Dick, 1978