MGTOW, avagy Három történet arról, hogy a férfiak maradnak, a nők meg továbbmennek (ki tudja hova)

I.

Az évszám legendás!
Új a magyarok közt, hallgatom,
tanulom, ahogy beszéltek, és jönnek követelések,
még hogy tanuljam meg a Toldi összest,
miközben azt sem tudom, csak sejtem, hány féle
irodalmi és utcai magyar nyelvjárás van Budapesten
(ezek később össze vannak fésülve mint a cseheknél,
nálunk a undorító módon bratyizós és tenyérbemászva
kötelező jelleggel tegeződő média miatt)...
még németül beszélek, idegenek a mutatók,
amiket, ha egyszer túlszárnyalok, már nem csak expat leszek.
Jól beszélő idegen srác.
Egy olyan helyről jöttem, ahol máig a legtöbb
épen megmaradt németországi középkori épület áll,
hiába a Nyugati áttörtés, Remagen és a front dárdahegye
Berlin felé mutatva, ahol már tépik a koncot.
Bonn: hagyomány, 400-500 éves fogadók, faszerkezet,
tiszta mész és ápoltság ahova nézel, amit – mint mindenütt –
manapság kikezdeni látszik a szlömösödés,
a megapliszok futurisztikus előfutára,
az utcánkénti etnikai klikkesedés és betonberuházás.

Megjöttem. Budapest. 13 vagyok.
Kitárul előttem az élet.
Kezdek belejönni, akivé válok.
A temetővel szemben van egy kocsma.
Mindenki felsőbbéves. Gimnazisták.
Még nem felnőttek, már nem gyerekek.
A teraszon napközben csak mi vagyunk.
Ahogy később egész életemben,
felfedezetlen helyen ülök most is, ahova alig járnak,
ahol nincs divattényező, ahol nyugalom van.
Az idő veretes pulzusa a múlás vénavezetékére van vasalva,
itt, ahol a rátapintás pillanatán utazom: pontosan itt,
azon a helyen lenni, ahol a repulzív történés felfakad.
13 vagyok. Elkezdődik az üvegezés – nekik is új.
16-17 évesek, és kósolgatják lehetőségeiket.
Sör. Cigaretta. Testnedvek. Tömények. Fesztiválozni menni.
Mielőtt a korai Sziget fesztiválok egyikére kimerészkednénk,
A HB sörjel alatt megtörténik: láncban csókok.
Ott van Hoffer Anett, akivel az összeférhetetlenséget
olyan mértékben kiiktatjuk, hogy teljesen összetapadunk.
Figyelmeztetik! Ő felsikít felismerésében:
– Jézusom, ez a gyerek milyen jól csókol!!!
Megjön kisvártatva Geri, a barátja, aki csak néz – ámul.
Telefonálva mászkál a hely előtt a sínek mentén
(egyeseknek már van mobiltelefonja – ő is tehetősebb?),
és kétségbe esve taglalja, hogy a csaját egy idegen…
… onnan is a vonal túloldaláról, hogy ettől nem kell félni,
ahogy a temetővel szemben a bandánkból mások: megnyugtatják.
Szerencsém van.
Aztán szakítanak – a srácnak amúgy igaza van.
Anettal néha összejárunk – de furán érzi magát.
Elkerülhetetlen: egy nap nagy zuhatagba kerülnek egy békülés,
vagy inkább kávézóban elválni nem összeveszve során.
Csurom vizesek és felmennek egyikükhöz – egymásra borulnak,
miután a vízes ruhát le kellett venni. Nem csoda, hiszen az,
aki elvette a szüzességed, mégis számít. Az én szerepem itt véget ér.
Anett elmeséli. Tudom, Te erre, én amarra.

De Gerivel 10 év múlva is a Konzi Kertben mosolyogva köszönünk.

De Gerivel 20 év múlva is a Lázár utcában vidáman rázunk kezet.

 

A férfiak maradnak, a nők tovább mennek.

 

 

II.

2006 tavasz.

Megint belecsöppentem a sűrűjébe.
A fúziós dzsessz szélvész módra betör Pest belvárosába!
A Pop Ivan, később Chackra Hacker zenekar köre.
Engem befogad ez a közeg. Néha együtt elutazgatunk:
Média Wave Győr – Judith, az egyik szaxofonos felesége
(ő nem a feleségem, ő a barátom – helyesbít a gyerekek apja)
azt fejtegeti, hogy egy barátnője nagyon érdeklődik irántam.
Kisvártatva nagyon kell. A Rommer Házban sétálok a lenti mosdó felé.
Kint feltűnően a férfivécé elé becövekelve, az ajtófélfának simulva:
ott áll Farkas Mónika, akiról még fingom sincs. Csak látom, hogy lesben áll.
Nagyon kell, bemegyek. Eltelnek percek, odabent valakivel beszélgetünk,
kijövök, ő még mindig itt van. Lent a pincében szól a vad muzsika,
és Mónika nem tágít. Csak lesz a koncertek után tánc... csak tekereg!
Csak eléri, amit akar… csak van nyalakodás. És tekereg tovább, de hogyan?
Daryl Hall & John Oates - Maneater, amíg ez
Watch out, boy, she'll chew you up
(Oh-oh, here she comes)
She's a maneater

és a Cypress Hill - Insane In The Membrane a tudatalattidban lejátszódik, késő.

Íme a bűbájkeverő, félig boszorkány, félig üreges állapot, lidérc.

A nagy dajdaj végére már nem világos, hogy mi lett, de valószínű,
hogy vagy vissza a vécében vagy valami más, durrantottam neki.
Végül Bujdosó Jánossal és más, kiváló zenészekkel a közeli tér sarkán
lévő közértbe sétálunk. Ez a következő kép. A bolt elvileg nincs nyitva,
és mint egy 70-es évekbeli panoptikum, történelmi kirakat, állnak bent
megrémülve az iderontott városi bohém fráterek és avantgárd vadállatok láttán
a fehér overálos és főképp köpenyes nénik, amilyenek akkor még a Múzeum körúton is voltak
(ma Vega City van a helyén) meg a Bambi Presszóban, és a Maros Sörözőben Budán,
ahogy mindenütt. Itt Győrött nincs még, a bolt nem éjjel-nappali, de csak azon keresztül
lehet lemenni egy titkos karaoke bárba (ezek ekkor elvétve nyitnak Magyarországon) és a nénik
bizony őrzik a portékát, míg lent pizzázni is lehet (25 négyzetméter mélység és alagsor),
fent a megpakolt polcok, az integetve ellenkező nénik, hogy nem lehet vásárolni,
aztán csak egy-két doboz cigi és édesség és csak jönnek még mások és elszabadul az egész!
Ahogy felszaladgálunk, mindenkinek mindig elfogy valamilye, bentdohányzás van.
Az egész közért füstben áll, ahogy a pincét már telepöfékelte a kis társaság, ami folyton kiegészül.
A régi Média Wave: Első Világháborús 80 éves fekete-fehér szexfilmet elemző hölgy mögött
vaskos rockritmusok, az utcán népzenére táncolnak, míg kiállítás nyílik és van performance;
közben kolbászt rágó legenda-bácsi kazettákkal teletömött zakóban sarokba maga köré
gyűlő fiataloknak ecsetel olyan zenéket, amiket még hivatalosan is alig lehet beszerezni,
ő meg felteszi nekünk, és mesél róla, és tud mindent, és én közben mégis inkább pinázom.
Kiszabadulva a mattos rézfényű somogyvidéki nem éppen márványcombok harapófogójából
elsodor magával egy lelkes csapat, egy részüket már ismerem. Ide már nem jött az ágyékvadász.
Tehát pizza, karaoke, sör, és egy alkalmi bérlakásban Leventével osztozunk egy kis, szűk matracon,
míg az üres szobában hatalmas, eldobált bőröndökből magának barrikádot építve
Gomba felesége, Zsuzsa az asztal alá behúzódva elalszik nagynehezen. Szép kis csapat.
A többiek hova lettek? A bulinak vége? Hol vagyok már megint? Szem lehuny, majd holnap...
Budapesten Mónika ismét előkerül, és egy hosszas nyűglődés lesz belőle.
De előtte még egyik este – mikor még a behálózás, a választékos férfifalás
foglalkoztatja és én még nem tudom, hogy ő vastagon a nagy vérűség, a kéjsóvárság –:
elmegyünk kocsmázni.
Azt mondja:
– Nyílt nemrég egy hely. Neked biztos bejönne. Hozzád illő alakok, elvont.
Erre levisz a Vittulába.
Ahova lényegében így kerültem.
Bemegyünk és amolyan Han Solo először a Millennium Falcon-ban élményem van.
Telitalálat, főnyeremény, hol itt a pilótafülke? Mielőtt 8-10 évre tartósan beülnék
a bárpultnál a zenei navigációs készülékek elé bort korsóval, vagy 12 ezer unicumot
és ezer szám korsó sört vedelni 45 kiállítást és 12 könyvet kiköhögve magamból,
itt ebben a zugkocsmában, még vannak olyan élményeim, hogy jelmezezés,
fashion show-k, homokkal felszórt lenti térben mindenki fürdőgatyában, bikiniben,
(hozzá gyerekmedencék) és főzünk a bár közepén rezsókon és az emberek tányérokkal táncolnak,
és kéthetente vannak kiállítások, a befolyt összegből hétköznap aztán lehet klubbozni,
beszélgetni, művészeti életet csinálni – egy srác vagyok, megint a közepében…
… de ennek a szele még csak megcsap, és a Vittulába sem jövök még sűrűn,
mert ez csak egy az ilyen helyek közül, van egy csomó más még (ekkoriban),
ahogy a város fiataljai 20 és 40 között meglovagolják a hullámot, ami rendszerváltás
és annak utórezgései / utózöngéje: se nem EU még, de jócskán nem Szovjetunió:
V. Bejáró, 6tus, Hasbeszélő, Mono, és pezsgő éjszakai élet a Corvin Mozinál sikátorokban,
meg Szilvuplé, Crazy Café, Picasso Point, Merlin, Trafó Bar Tangó, az első Szimpla Kertmozi,
valamint Szóda, Cha Cha Cha, ELTE Holdudvar vagy első Ellátó a Klauzál téren.
És még rengeteg másik – csak úgy bugyog a turistátlan éjszakai élet: főleg magyarok.
Mónika azonban meglehetősen furán viselkedik – miközben én az alternatív szcéna
krémjének habpárkányán egyensúlyozok, hogy beledőljek-e vagy sem a dekorációba,
a habcsókos lazúr lázas nyomvonalán élve meg: az állati klassz élmények főleg előttem.
De most, ebben a pillanatban egy évtizedre előre a lassan kitáruló képzelet feltüzel…
… ő eközben valami hálót sző. Őrajta látszik, a testbeszéd minden. Ahogy megint tekereg,

                                                          de most savanyún.

Hogy van valami, amit mérlegel vagy inkább csak próbálkozik – nem ilyen mindig?
Elmegyünk Budafokra katakomba jazz bulira, elmegyünk nyaralni, ő 36 éves és kiélt.
Egyik nap belvárosi gyerektáborba siet egy koreográfus után,
másik este férfiláb lóg le az ágyról és ő nem enged be.
Következő héten taxit rendel, hogy Frenk is felkerüljön a listára,
ahogy a Múzeum cukrászdából csukafejessel csusszannak be a kocsiba…
Csak később áll össze a kép, amit egy megérzés már kihangsúlyozott ott helyben,
(jelzőfesztültség)
amikor Sorin volt a célpont, aki a pultban állt, mikor először beléptem a Vittulába,
őt akarta Mónika az által, hogy engem odavisz, féltékennyé tenni, mert Sorin
nem az a típus, aki szereti a kacifántokat, a próbázást, a túráztatást, a műsort,
ezért egyszerűen kitette az élveteg nőstényszörnyeteg szűrét!
Sorinnal 6 évig szinte napi szinten találkoztunk aztán, óriási bakelit bulik,
kitaláltuk, hogy legyen nyáron is nyitva a Vittula és néha 5-en vagy 6-an vártuk,
hogy bejöjjenek vendégek, miközben az első kerthelyiségek akkor nyíltak,
a csapatok mindig szétszéledtek és észre lehetett venni, hogy igazából csak télen
vagy megfelelő alkalmakkor vadultak vissza a nomád késztetésekből oly sokan!
Budapest ekkor kezdett visszaszagolni a századforuló óta óriási kerülőben
kimaradt szabadságába, merthogy ekkora a lemaradás, és ezt mikor már behozta,
át is billent a most kifulladó 20-as évekbe, mikor a szakszolgálatok már jelentik,
hogy Európában konfliktusra lehet számítani, a háztartásokban pedig tudják sokan,
az ország kezd bizonyos irányokba eltolódni, és te úgy érzed magad, mint egy
Vladimir Sichov képen, melyet Keith Haring-ről készített 1986-ban Berlinben.
Vasfüggyöny-szimulátorban, kölcsönszóval politikai hüllőházban.
Egy külön életet éltünk le akkoriban és Sorin máig, ha elhívom valahova,
rendezzünk bulit vagy táncmániát, eljön, megölel és őszintén örül nekem.
De hogy Mónika hol van?
A férfiakkal férfiakat megajándékozó nők ideges kapkodása,
vagy túltervezett botladozások során elsült véletlenek időszerű tettlegessége?
Én elfogadom, hogy ennyi volt a szerepe.


A férfiak maradnak, a nők tovább mennek.

 

 

III.
 

Ültem a kocsmában, abban, ami kapcsán hírhedt lettem.
Minden alkalommal ugyanaz – a kimúló alkonyok léha ritmusával
egyívásúvá válva, akár a kettőtört napkorongok egy oszladozó naprendszerben,
mikor már minden elköltözött ha tehette, csak azok maradtak, akik még várnak.
Mindig tudtam, hogy van az, aki keres, és megy és űzi az élet felemás hiedelmeit,
melyek testet úgy öltenek egyhamar, hogy eléd vágnak, mert te rájuk fanyalodtál,
gondolatban ugyan, de ha gyengeelméjű vagy, ők ezt belőled távolról kiolvassák.
És vagyok én, aki leül és vár. Ha ülök egy egyetem udvarán két déleőttön át,
annyian jönnek oda hozzám, mondjuk, mert buborékot fújuk és nem értik – elvégre:
ez hogyan ülhet itt? És annyi mindent megtudok a szokásaikról, ki mifia és ki kivel…
… teljesen kívül esve ezen a szűk értelmezési tartományon, melyet a padon török ketté:
Bámulnak, itt a nyilván(os)-error. Ha nem diák, nem is tanár, nem a csajára vagy fiújára vár?
Akkor most mi van? Fantáziájuk hézagokból építkező apró kisülések sora, aztán blackout.
Képzelőerejüket nem a MARVEL mozik bontották le - ez már gyerekkorban elkezdődött. Pangás.
Nem tudja elképzelni, hogy lehet más:
- más termékek? hol?
- más magatartás? kivel?
- más kommunikációs csatornák, mint amiket elé tesznek
- más, mint ivászat, mondjuk kocsma-kultúra
- más menő helyek, mint amiket valaki online ajánl
- más, mint amit a tripadvisor külföldön rád tukmál
- más irodalom, mint amit a professzor előír
- más jó filmek, mint amik a Rotten Tomatoes szerint
- más jó egyetemi oktató, mint aki a markmyprofessor-on pontkirály
- más szórakozóhely este, mint ahova a többiek mennek
Sutaság. Valamiféle fogyaték. A technológia által lebutított szellemi mankómenet napi szinten.
A közgazdaság lett az új tömegek ópiuma - - - mindent pontozni, nyers eredményorientáció, szűk keretek.
Egy ilyen fogalomkörbe beékelve ha non-konvenciózus a megjelenésed vagy választékos a beszéded?
Nem tudja hova tenni egyik sem – az ingerszegénység, amiből jönnek, meg van erőszakolva
az újonnan szerzett ingerszegénységgel, amit a homogenitás jelent, ahol vizsgázni kell,
a Tanegység-elfogadási kérelem és a kreditelismerés kódja lélekvesztővé teszi a katedrát.
Érdemjegyek vannak és ponthatárok – gyár, barakk, politika. Már nem osztanak telefonszámot?
Osztatlan Bsc leledzés, twitteres comblesések és közben ők facebookon bejelölnek mindenkit…
hajthatatlanul sodródnak, céltalanul várva, mi lesz. Ez nem az, amikor Pilinszky azt mondja,
verset úgy ír, mint a vadász, ha az kuksol a fák közt és egyfolytában figyel a pillanatra, amikor lő.

Ülök a bárpultnál, ugyanígy megannyi őrült módon és nevetséges rángatózásban
nőkre rástartoló barom vesz körül, messze vannak attól, hogy lőjenek és én ülök

és tudatosan várok.

Hogy nőre várok-e?
Aligha, de úgyis jön. Emberekre, akiket bevonzok. Beszélgetésekre, amik váratlanok.
Alakokra, akiket a hely szelleme idéz meg. Törzsvendégekre, akik történeteket hoznak.
A végén a legrészegebb lány, aki kötözkodni marad, belém áll és tudjuk mi a vége.
Meggyőzöm.
A végén egy alkolista fiatal nő nem bír leállni és menne máshova, küzd, vonaglik,
de nekem csak otthon van italom.
Megyőző.
A végén van, aki a saját barátait is elhajtja, akik lehülyézik, kitagadják, hogy egy ilyen,
de most komolyan… egy ilyen fazonnal akarja magát felszedetni, aki rá se hederít.
Ez mondjuk még akkor is bejön, ha nem is akarok tőlük semmit.
Egyik alkalommal így esett Kaposvári Zitával is, akivel angolul kezdtünk el társalogni.
Elég hamar kiderült, hogy én ezen a helyen mindenkit ismerek. Ez mindig meglepő.
Mint az egyetemi udvaron értetlenkedve fejüket forgató egyetemista idióták esetében.
Zitát is rángatják a barátai, hogy nem látod, ez az alak beszólt neked, hát nem érted?!!!
Ezek szerint mind bevette a csalit. Úgy harapnak rá feltételes módba tett hangos gondolkozásokra,
mintha a legmélyebb sértések nyílzáporában próbálnának fedezéket keresni. Aztán trepniznek!
Ezek önmaguknak is előadják azt, amit tőled várnak. A késleltetés itt is esszenciális, beválik.
És záróra van. Zita végül odavágódik mellém a pultba, a személyzetből valaki rám mosolyog
(amolyan: már megint: nézéssel) és szó nélkül újratölti a töményes poharamat. Maradunk még...
Zita eleven igyekszik lenni, nagyon beleéli magát! Akcentusa van, most jött vissza Londonból.
Ó, jaj! A nők, akik valami elöl elszaladtak, hogy aztán gyerekkel vagy anélkül visszakecmeregjenek.
Hány ilyen nőt búcsúztattam ágyban, hogy aztán én is fogadjam
visszaérkeztekor szinte mind, mert hát az üzenet szerint itt már nincs senkije, mert úgy ment el,
annyira azt hitte, hogy ez most bejön, hogy mindenkit elküldött a fenébe és még el is átkozott…
… vagy én hozzám ugranak be különböző polcokon különböző évekből (a különböző nőknek)
tárolt holmik közé – bőröndök, sporttáskák, téli ruhák, sícuccok, és fürdőruhák, rongyok egész
garnitúráiban – vadul turkálni, keresve valami fogódzót a múlt testetlenségén.
Zita 40-es, a Nagymező utcában lakik, földszinti lakás egy hűvös belsőudvaron, ahol ő egy kétszintesre
megcsinált csinos kis oduban rezidál. Fával fűt. Fát az udvaron vág. Lent nappali-konyha,
fent fürdő-háló, de én abban nem aludhatok. Eleinte ő felmegy aludni, miután a szex megvolt.
Ezt ki kell érdemelni? Vagy mert lent van a fridzsider és ha megéheznék éjjel, ne keltsem fel?
Érdekes könyből két-három a polcon, többi rideg brit ponyva-rémálom. És néhány magyar klasszikus
Keresem a kiutat, de ahogy volt és lesz is még sokáig, van az az időszak,
amikor vagy már meddő az illető, vagy mert valami rosszul sült el, vagy mert benne van a korban
vagy egyszerűen nem… vagy csak azokon a napokon hív át, enged be: beleélvezhetek.
Olykor elmegyünk együtt az éjszakába is, de nem olyan beszédes, mint első este részegen.
Kicsit szégyellős. Kicsit introvertált, mert elvágyik. Más akar lenni, de nem lehet.
Pláne úgy, ha nem gyakorolja ki, milyen szerep vagy attitűd áll jól neki. Gyerekekkel folglakozik,
ott sem találkozik túl sok felnőttel és túl sok felnőttkori szociális kihívással. Aztán bezárkózik.
Az egyetlen angol, akire az egész budapesti Commonwealth Expatriot Community-ből felkapta
első este a fejét, az Wayne volt. Ezt megjegyeztem. Wayne, mint más Magyarországon élő angol,
akikkel zömében a Vittulában ismerkedtem meg, maradt, évtizedek óta itt tevékeny,
és ott volt a 2000-es évek elképesztő bulijaiban is, mivel a brit tulaj Tim ezt a közeget még
jóval a fiatal képzőművészek előtt óhatatlanul maga köré gyűjtötte angol pubos lokáljával,
mikor a Vittula még egy mentsvár volt: életvédelmi létesítmény és kultúrális értékmegőrző.
Egyszer megemlítem Wayne-nek, hogy mit tud erről a Zitáról. Azt mondja, az exe.
Én neki bevallom. Elvégre van ilyen szabály, hogy a haverok volt-nőivel nem, de utólag?
Úriember nem, és elmondja. Még egy alkalom és mesél nekem, beszélgetünk Zitáról.

Wayne azóta is jó barát, Hollywood és a filmipar az ő világa, néha átfedésbe kerülünk,
mikor valami filmstúdiós hírről egyikünk a másiknak elkezd beszámolni. Meghív magához,
átmehetek Balatoni nyaralójába és ő bármikor áttelelhet egy éjszakára nálam, ha a városban jár castingra,
illetve valami fontos forgatásra jövet, mert szereti az otthonokat, a szállodában nem lehet úgy készülni,

az már szinte filmstúdió – berendezett, megrendezett, ready made. Jön, mert barátok maradtunk.

 

Évekkel később fel-felbukkanni láttam Zitát. Hol társaságban, hol alig-alig. Visszament Angliába.

A férfiak maradnak, a nők tovább mennek.

 

 

 

#hipsterwestern

Valami kóros matatás a tudat aljzatában. A globális olvadáskulcsszó.
Műanyag sósvízi békatelepek. Robbanófejek a húsrakétatámadásban.
Ilyenek mennek a tévében, közben elkalandozom, egy grundgegang lakáson vagyok.
Hiszti kultúra. Egy Samsung Galaxy A51 reklám az egész, absolutbudapest.blog.hu.
Önmagától tocsog a kísértés, a corporate tesz erőszakot a wannabe-n. Plot hole lifestyle filled with call-back inaccuracies,
copy and paste poses plotting, overreliance on CGI, minden, ami reggel a tükörben önmagától
nem néz vissza, de ott van, és jelzi, hogy egy akarnok suttyó vagy, egy semmiből control freak.
Dogtooth & Nail - ők a korunk hippjei. A belvárosi kutyás dobozolós primadonna nem.
Soyboyz
és Boytoy panoptikum. Mászkálnak a lakásban. Girl gamerekre várunk. 
Az összekaristolt 90-es évekbeli lomizott asztalon hever egy köteg angelic mutant comics.
A polcon ott áll két hete: 100 % narancslé, ami úgyse annyi, hagyjuk a számszerűsítést,
a verandára becsurog az eső. Egy fiú kiáltása: "Ki jön fel velem?" A tetőre akar menni.
Haverja szakembert akar hívni, miközben az önkifejezés vágyát sutba dobva eléje tárul,
az apja zokniját emlegetve tettrekészen Youtube video alapján Senno Ryoku (teaszertartás) dukál, mondja. Bolond.

Úgy érzem, sajátkezűleg csinálnak műkezet online. Melengetik a múlt egy-egy darabját, élők előtt tárgyakkal keresik az empatikus kapcsolatot.

Olyan 8 napig eltartó megfázások alanyai, akik a Body Rock TV és a Boho Beautiful és Alyona Moves vagy a Lomi-Lomi Massage hívei.

A Hunyadi térre nézek ki, bokáig megtelik termetemmel egy gyerekmedence. Próbálom magamat földközelben tartani.

Vállaim föltorlódó élmények morózus képletei az engem kerületők számára. Kumbhalgarh erőd faltövei. A képernyő teljesen sötét:

Adásadapter szemüvegnek nevezett dolgok válnak valósággá VR néven. A nappaliban ketten teniszeznek mögöttem.

Milyen lökött vagy, szól egy rózsaszín melíros leányzó, kifényesedett fenekén úgy feszül a szövetnadrág! Egy élő Kathputli.

Elmélázom, az esőfüggöny és a pislogásom tengelyei találkoznak: ott a vásárcsarnok, rövid gatyában táncolnék a parkban,

állnék ott, egy eleven Inari Kami, és csak az ujjpercek remegnének cseppek közé, a bőr felületi fesztültségével bulldózerként felbőgni.

De most dolgunk van, ez a világ legjobb állása. Mellettem a radiátoron üveg mögött egy perui versenyegér sípoló stand up-ja.

Talán éhezik? Eszembe jutnak más piacok: a Nishiki piac Kyoto-ban,a Tomohon (extreme) Market... meg a Kutaisi piac.

Leszáll az este. Felvételt kell vinnem bizonyítékként? Az utca odakint beköltözött a GTA-ba és Blade Runner van naplemente után.

Arra gondolok: 2000-2003-ban nincsen gond a személyi számítógépekkel.
Működik, mert megy, mert a tervezett elavulás még mérsékelt.
Elmegy rajta 10-15 játék.
Nem eszi meg a gép teljes memóriáját a duci kis ikonok vonaglása.
Az effektek.
Amitől miért is kellene nagyobb kapacitás, ha nem volnának?
A többit sikerült lebutítani. to empty the server - a lakás gyanús füstben úszik.

Kinyitom és... Kinézek az ablakon.
A régi bérház nem felújítva, hanem lebontva, helyére újépítésű,
belmagassága 2,8, a réginek 4 méter, lebutít. Tehát ez ugyanaz a tendencia.
Gyorsan olcsón szar minőséget, ami pénzt hoz. Ázsiai rabszolgapiacon mikrochipek.
A Star Wars filmek legendák volták. Ma játékfiguragyári előzetesek, póló, baseball sapka.

Ölemben egy gép.
Lefagy.
Nem működik.
Kilép.
Átalakítja.
A gép kérdez vissza, felesel az embernek.

A fiatalokat pedig hülyére veszi az ipar – nyomogassák csak.
Nem a kisgyerekek tudják jól kezelni az emoji-viharba fulladó tasztatúrát,
a felnőttek vannak a 3 évesek szintjére motorikusan is lehozva.
Amennyi idő alatt könyveket lehetne kiolvasni,
alkotásokat létrehozni,
randevún összejönni valakivel csak úgy,
mert mered leszólítani a fagyizóban,
ehelyett nyomják a gombot, és semmi sem sül ki belőle.

Ez informatikai vákuum.

Beleszületve.

Nincs előttte-valóság.

Azonnal elfogadják. És a hüvelyujjuk gondolkodik minden más helyett.

Önbizalomhiány vezette eszképizmus: a teló. Az egyetlen ami nem szól vissza,
ami a gazdáját fényképezi és retusálja szótlanul, anélkül, hogy etetni kellene,
és közben lakatása egy farzsebbel megoldható. Nem kritizál, aztán mégis.
Tehát elszívja azt az állhatatosságot, amitől az első falnak ütközés során
az ember kibírná és nem összetörne imidzs és önkép szempontjából;
vagyis ha fikázzák vagy egyszerűen elutasítják.

kérdezik tőlem, vajon azért jöttem erre az idegen lakásra, hogy becserkésszek.
Kellene nekem egy gyakornok, javasolják, aki otthon nyomogatja a gombokat.
Ha kilép a program, mert gondolt egyet. Van, akinek ez nem gond, az ő generációjuk ezt bírja.
Ha a proxy feladja és futnak a bináris paranoia kódok. Ugyan, ez van az életük többi területén is.
Ha a levelzés során ki kell iktatni – decline – az idiótákat ,mert bevillognak. Na és, máshol nem?
Erre alkalmas volna az, aki egész nap mást se' csinál. Nézek, belegondolok, hogy ez abszurd-e?

És akkor végre nem tartana órákig megírni egy szöveget, mint ezt:

 

Cowboy Dracula üzeni a Hipszter Western szellemvárosának

Kik vagytok?
Alakok, akik egy punk vagy rock koncerten odajönnek,
lefogják a karom pogo közben és elkezdenek atyáskodni,
hogy “most nem kell” vagy “most inkább hagyd abba”.
Az én időmben mi nem mentünk oda idegen, nagydarab
férfiakhoz éjjel, hogy a szabadidejükben, bulizás közben,
tombolás közben, eleve a dühöngőben, a színphad mellett,
spontán vagy hogy csajokat (vagy már azt sem?), csak magukat:
bizonyítgassunk, leszabályozzunk, irányítgassunk,
miközben 2,5 órája még az volt a cél, hogy azért megyek
egy ilyen buliba, hogy felszabaduljak, érintkezzek, eltanuljak.
Érthetetlen.
Ezek már csak azért mennek, mert kellenek képek, fotók, selfiek,
amiken a szocmédia profiljaik élnek. Intravénás pixelfröccs hizlalda.
A képi vágóhíd. Előtt elhízik a hányan követnek komfortzóna öble!
Nem figyeli, hogy a másik hogyan táncol, nem les el lépéseket. Egyet sem.
Nem diskurál, vitat (nincs vita kultúrájuk, akarnak és kész),
vagy az, hogy kiadom magamból, beszééjünk – rohadt kevesen őszinték,
vagy van egyáltalán véleményük bármiről? Képmutatás, trendfakasztás folklore.
Marcel Duchamp álma: íme a readymade emberek!
Andy Warhol aranyköpése: a 15 perc hírnévről, amint embertípussá válik!
Tudatok, melyeken még rajta van a vonalkód, de már celuxszal van összeragasztva.
Étlapokon már csak képek számokkal, becsillagozott bérszobák, kvótázott nők és férfiak.

Jönnek és rendőrt hívnak arra, aki egy techno bulin táncol,
míg ők mereven lecövekelve állnak,
max rugóznak kicsit,
néznek,
egymást nézik (azon mi van, milyen a kijelzője)
stírölin a csajokat pneumatika és pontrendszer,
tiszta Aldous Huxley novella,
retardáltak, mondod te,
szociális alultápláltság, mondom én,
a gombok, a posztok, a toxikus fűzés, az oltári hülyeség,
és elvitetik azt, aki még átéli – nem az táncol, aki ünnepel?

Nincs mit ünnepelniük. Ők önmagukba szerelmesek. Trollkodás és vágyak.

Egyszerűen projekció az egész – valami psychopátia, ami nyihog, nyávog, satnya, tajgetosz.
Manchild-ok, sőt, manbabies és neckbeard-ek és akarnok looserek erőszakos vonaglása.
Meg kell mutatni, át kell formálni, olyanná kell valni: most kell olyanná!
Mintha az állandó félelem teljesen testetlenné nem vált volna, mire a mai korig eljutottunk.
Adott egy generáció, ami az atomháborútól fél, aztán az AIDS-től,
vagy attól, hogy besorozzák, vagy attól, hogy elúszik a vagyona, tőzsde. Ez volt nemrég.
Az emberek tudták a kenyér árát, és hazamenve vásárlásból átnézték a blokkot, jó-e minden.
Ezek meg önmagukat félemlítik meg az által, hogy mindent a képernyőn át,
mint a Hamupipőke üvegcipőjét: próbálgatják magukra a  valóságokat, mások életét,
legfőképpen illúzióját. Akkor is eröltetik, ha a cipő kicsi, ha az életmód szűk,
ha a szélén ez a mesterséges lét óhatatlanul bereped.

Mert jár nekem...
... nem más, mint a Holy Motors (2012) homályos exisztenciája: valaki valahova tart. De minek?

Szó szerint megveszi azt a tornacipőt vagy magas sarkút, mert az kell. Nem kicsi rád?
A Sex & The City attitűdje leragozódott a taknyosok fancy wannabe exisztenciájáig.
Megveszi a szűkebb ruhát, húzgálja az utcán napi 12.000-szer, mert felcsúszik,
egészen a comb fölé, és ő megy, trappol és húzgálja. A kisebb melltartót, mert a mintája!
Vagy mert másnak is olyan. Vagy mert ne gúnyoljanak, hogy hányas a kosárméret,
túl nagy, túl kicsi, túl tág, túl bő vagy semmi sem.

Mindent ipari szintre emelni a kisszobában, az albérletben, a combok között, most!
Cikkek: Batman cosplay couple spend £10k on superhero outfits – és pózolnak.
Chatturbate-es végeláthatatlan önreformok álcája alatt beúszó exhibicionista beteg életek!
Nézd meg a cosplay erősen pornográfiába hajló, üzletszerű űzését, üzelmét!
Amouranth - Kaitlyn Siragusa (kitiltják, mert kivillant az ágyékhúsa, mér' amúgy nem pornó?)
Emily Aurelia
Irina Meier
LeeAnnaVamp
comicbookgirl19
Beke Jacoba
Meryl Sama
Adeline Frost
Maid of Might
Amber Brite
Sophie Valentine
Erica Fett
Sylvia Slays
na és Tniwe, azaz Vlada polgári néven az tényleg durva!
https://www.instagram.com/tniwe/?hl=en
Hol van már Classic Lara Croft by Lola V?
Most  Aphrodite IX imitátorok vannak. Vagy a God of War-ban Aphrodité egy mocskos ribanc,
vagy amikor a Smite online multiplayer világában egy felfújt kannák közé rejtett arc az istennő.
Maguk a filmek és videojátékok Scarlett Witch-től idáig: a Metal Gear Solid V - Quiet.
The Phantom Pain, szól az alcím.
Valóban érezni bizsergést.
A test, amit a Sailormoon-tól Alexandra Daddario-ig űzünk: egyfajta mesterséges kiválasztódás.
Technokrata testi arányrendszerfejlesztés: kiemelni az adottságokból fakadó, a tömegből kilátszó,
az önprostitúcióból anyagai hasznot húzókat – természetes idomok? hajlandóak?, mert bevállalják!
Naná! A testek, amik olyanok, mint a játékok, képregények általában: darázsderekkal homokóra alakjai,
hozzá egyenesen arányos tompor és kebel társul, ami a cosplay convention-ökon,
a modellekről mintázott játék karatereken át a MARVEL mozikig egyszerű körforgásban vannak.
Emperor Yoshiro in Command and Conquer: Red Alert - George Takei.
Jumanji: The Video Game - The Rock benne van.
True Crime: Streets of LA - Snoop Dogg (a játékban Snoop Lion).
Cyberpunk 2077 - Keanu Reeves!
Martin Septim in The Elder Scrolls IV: Oblivion. Sean Bean.
Call of Duty: World at War - Sergeant Reznov maga Gary Oldman.
Ash Williams az Evil Dead: Regeneration játékban - Bruce Campbell.
Cole Phelps szerepében L.A. Noire játékban - Aaron Staton.
James in Fallout 3? Liam Neeson.
Grand Theft Auto: San Andreas Officer Tenpenny - Samuel Jackson.
FarCry 3: Blood Dragon-beli Sergeant Rex "Power" Colt - Michael Biehn.
The Last of Us - Ashley Johnson, redesign is volt, hogy ne Ellen Page-re hasonlítson.
The Last of Us II - Cascina Caradonna.
Death Stranding - Norman Mark Reedus, Mads Dittmann Mikkelsen és Léa Hélène Seydoux-Fornier de Clausonne!
Elsősorban nem ezekre a testekre gondolok. INKÁBB:
Stefanie Joosten
testi adottságai keverednek kisvártatva Alex Zedra megjelenésével.
Ez már nem
a naiv Wonder Woman, amit Linda Carter adott elő anno,
ez már nem The New MS. MARVEL 1979 23 APR
                    The Woman Who Fell to Earth
                     Action in Outer Space
                     STILL ONLY 35 ₵
ez már nem
Xena, amint szoborszerű kiállással gerjeszti az első fantasy emancipációs hullámokat,
ez már nem
Velma and Daphne nyomozás közben,
ez már nem
Winona Ryder,
ez már nem
Uhura az 1966-1969-es jogi mozgalmakkal titkon teletömött Star Trek-ből
ez már nem
Dana Scully
ez már nem
Princess Leia (mind emancipáltak, de nem attól, mert riherongyok!)
→ leginkább csak a vasalt bikini max, ha valami megmaradt belőle...
EZ MÁR
killjoy__cyberforce_by_axemassacre_d8hwsvn-fullview
EZ MÁR
Kick Ass 2 és Chloe Moretz cincál
EZ MÁR
MS. MARVEL #1
        FROM THE PAGES OF
        THE NEW
         AVENGERS
         NOW IN HER OWN ONGOING SERIES
         RATED T+

izomtól dagadó díjbirkózó tenyészteste   

EZ MÁR
Jennifer Lopez a wall street bros hangulatú The Hustlers trailerében
EZ MÁR
a Serbski Movie tünetegyüttese
EZ MÁR
a mindennapos Rubber Johnny
EZ MÁR
az összes gengszterfilm és thriller és nyomozós sorozat normává válva: tessék, lehet csinálni!
AZ ÁRMÁNY GICCSKIRÁLYÁGA

EZ MÁR
az, hogy Lana Del Rey nem Suzanne Vega!!!
- - - az ösvény ki van taposva, cukorvirágszirmok a szegecselt padlón: a jelenkor rétege - - -
EZ MÁR
female Iron Man, aki nemsokára kérpegényből mozivászonra szökik: Ironheart néven
EZ MÁR…
nem Ellen Ripley.
Ez a Khalesi, ahogy hátulról erőszakos behatolás történik, hogy sárkányt fialjon.
Nem éppen a beleegyezéses közösülés bűvköre – de persze a feministák imádják, mert menő.
Ellentmondás itt sincs.
Ki emlékszik még, hogy Sally Homer-ről mintázta Vladimir Nabokov a Lolita főszereplőjét?
11-12 évesen rabolta el a rajongója, és 2 év fogság után, szabadulva, tragédia: 15 évesen már halott.
THE GREATEST NOVEL OF RAPTURE IN MODERN FICTION → Adrian Lyne ezután jön!
El lehet olvasni Elizabeth Kayne cikkét is az ESQUIRE-ben: lolita comes again

A Hipster Western leányrablásai. Tüzelni csípőből, ágyékból, itt kezdődött valahol.
Volt egy vonal, nemi váladék és kréta, és ősi varázsigék.
És ezt mi áttörtük, a kistérségi takarítő nénivel felsikáltattuk.
Ez a KIT KAT KLUB Berlinje és a Tbilisi-beli Bassiani világai, amikor a végzet részévé válnak,
és a gyermekruhatárból sem fog hiányozni az önnagykorúsítás minden analóg eszköze:
online akarnak majd szofisztikáltak lenni
és testiségükben a legdurvább barbarizmusba hajlanak
mindenhol
mindenkinek
odadobni magad
mint egy pacsi, semmiség
de online kéretni
profi fotók
falnak dőlve
hátrabicsakló fejjel
napszemüvegben
selyemben
hawaii ingben
ez csak szerep
na ne gondold már
natural beauty kiscicával smink nélkül a nappaliban
és este feltölti a pántbugyis szétfestett arcú femme fatal-ságát,
a vamp
a bundás ribanc
a valamit kér ezért…
… token, átutalás, jöhet mind!
😲

Azért a
REQUIEM FOR A DREAM című film
és a
BRETT EASTON ELLIS
regények is durvák voltak.
A hipszter akkor kezdődött Amerikában!
Ez volt az átmenet időszaka,
amikor a farkas bedugta fehérre festett mancsát a kiskecskékkel teli kunyhóba. És mi beengedtük!
A Zen TV mellett nehéz volt nem ellazulni. Nem féltettük a meséket, noha a gépek ránk törtek!
Hova lett Aeon Flux, amit az MTV sugárzott késő este? Kézzel rajzolt cyberpunk agymenés!
Max Headroom helyett a mániákusok kirakati bazársora villódzik az agyakban, egy kattintás csak!
Aloy a Horizon Zero Dawn-ban kaszabol gépbeleket és Ellie a The Last of Us-ban késel hobókat.
Az 1978-as Spider-woman furcsa világa kiégett a retinák alól. Az akciófilmek lélekrombolása?
Van Spider-Gwen, és mások: leggings-es/ tangás utánhősnők, a többi ki lett lúgozva mindenhonnan.
A Secret Avengers képregénysorozatbeli Valkyrie combjai egy a testiségbe beleőrülő társadalom
és annak elidegenedését tagadó káprázatok láncreakciója végén állnak.
Mintha a SAVAGE TALES, a HEAVY METAL magazinok, a PREACHER képregények,
és Frank Miller Hard Boiled című mestermunkája az utcán kezdene gyökeret verni!
Táplálja a média, és növeszti az elmékbe: csak úgy gyökerezik finom szőrszálaival a sötétség!!!
Mintha az objectification-t vagy a trash-t (a műfajt, az eljárást) uralni lehetne.
Mintha bármit, ami a sötét oldal tölcséreiből torkoskodik!
Alan Moore foglakozik ezzel az okkultizmussal, mondván, a spirituális érzékiségnek annyi,
szinte kiveszett, mert a pszichiáter kell a sámán helyett, aki nem más, mint egy lelki vezetékszerelő.
A médiumok a tömegtársadalmak tévéműsorainak szószólói lettek Amerikában?
Nézd már meg az 1976-os NETWORK című filmet!
Azután óta aztán ha egy Hellboy mozi vagy egy Dexter sorozat mutat telepatát, vagy az X-Men,
akkor mindenki egyből Emma Frost-ra asszociál a felső nyugati féltekén: kinetikus super push-up!
A Tom Ford divatreklámok lerabszolgázott, tépett, kötözött női egyedei: szintén sokk és náci fless!
Tank Girl nekem távol van Tyra Banks-től! Ruby Rose feminista videoklip-ből Batwoman lesz?
*** Fi-T-Top10-Badass-Female-Characters-In-Animated-Series-480p30 ***
A Cyber Force fáradhatatlan önpusztítása más mint a Summer Break-re beáradó pedofil nézők?
A beatcub.com és a nagyfejű, infantilizált japános cukiságmocsár termékei, bálványai a polcokon!
A Hot Toys ugyanekkor kigombolható mellkasú szuperfőhősnő figurákat árul vagyonokért!
Captain Phasma domború krómpáncélban és Gwendoline Christie testére szabva előképe:
Brienne of Tarth! Ugye te is reméled, hogy

Jon Bernthal

nem azért kapta meg Punisher szerepét 2016-2017 tájt, mert 2014-ben katona volt a Fury-ban?
Robert De Niro, Joe Pesci? Meg sem említem, ők tényleg karakterszínészek, és ez nyílt titok. De a többiek?
Braveheart (1995) után The Patriot (2000): Mel Gibson? az abszolút Hazafi?
Presumed Innocent (1990) és The Fugitive (1993) és What lies beneath (2000): Harrison Ford? zaklatott férfiak szerepében.
Johnny Mnemonic (1995) után The Matrix (1999): Keanu Reeves? maradok Cyperpunk?
The Silence of the Lambs (1991) után Contact (1997): Jodie Foster? a kosztümös kutató érzelmi ellentmondások közt apaképet keresve?
Independence Day (1996) után Men In Black (1997): Will Smith? az űrlényes csávó?
Æon Flux (2005) és Atomic Blonde (2017): Charlize Theron? a sorozatgyilkos ügynöknő?
Rebel in the Rye (2017) és Tolkien (2019): Nicholas Hoult? ugyanaz a színész játszik két azonos időben élt világhírű írót?
The Deep Blue Sea (1999) és The Avengers (2012): Stellan Skarsgård? fehér köpeny, félmondatok, valami habókos "hogy kerültél ide" szereplő?
Dark Knight (2008) és Lucy (2014): Morgan Freeman? aki egyszer tudós, mindig tudós marad? Fehér köpeny itt is, de az expozíció stimmel!
Star Trek Next Generation (1987) és X-Men (2000): Patrick Stewart? kapitányi trónus prozódikus összjátékkal, vezető pozíció a belső űr tengerészeként?
Beauty and the Beast (1987 TV series) és Hellboy (2004): Ron Pearlman? ahol egy mokány arc mentén felépül a másvilági animizmus.
The Princess Diaries (2001) és Ella Enchanted (2004): Anne Hathaway? buzgómócsing királylánykodás a Disney bozótosában?
Starship Troopers (1997) és Terminator Salvation (2009) és X-Men: First Class (2011): Michael Ironside? Jean Rasczak+General Ashdown+Captain?
Resident Evil: The Final Chapter (2016) és John Wick 2. Chapter (2017): Ruby Rose? Abigail és Ares. Mint két tojás. Hozzá homosexual conduct.
Fast and Furious 6 (2013) és The Mandalorian (2019): Gina Carano? tactical eroticism vagy a felfújt Xéna, a szerep marad?
Xena: Warrior Princess (TV Series 1995–2001) és EuroTrip (2004) és Spartacus (TV Series 2010–2013): Lucy Lawless? Az eredeti Xena: erőszakos sexobject.
The Libertine (2004) és Controll (2007): Samantha Morton? Elizabeth Barry és Debbie Curtis: a függetlenedni vágyó nő gyerekkel, magára hagyva.
Good Morning Vietnam (1987) és Mrs. Doubtfire (1993): Robin Williams? rádiós és szinkronos, maniac és az a másik is, aki szeretetből teszi!
Lethal Weapon 2 (1989) és The Hunt for Red October (1990): Joss Ackland? Arjen Rudd és Andrei Lysenko szerepe: két diplomata egy éven belül, szinte azonosak.
Hook (1991) és What Dreams May Come (1998): szintén Williams... csodálatos színész, akit nem szabadna mindig álmodozónak tekinteni?
Into the Storm (2009) és Avengers Endgame (2019): James D'Arcy? a legfőbb taktikai értelem komornyikja, aki teljes odaadással british.
True Grit (2010) és R.I.P.D.: Rest in Peace Department (2013): Jeff Bridges? a fazonírozott cowboy szerepek átszellemülése zsánerklasszikussá.
Blade Runner (1982) és Miami Vice (1984): Edward James Olmos? Gaff után 2 évvel Lieutenant Martin Castillo is nyomozni kezd.
The Borgias (TV Series 2011–2013) és Watchmen (TV Mini-Series 2019): Rodrigo Borgia és Adrian Veidt és még mennyi operába illő érték tolong nála...?
The Buccaneers (UK TV Series, 1956) és Jaws (1975) és Swashbuckler (1976): Robert Shaw? a karakterszínészet emblematikus mítosza ez!
Star Trek: First Contact (1996) és Space Cowboys (2000): James Cromwell? Egyszer űrhajózás, ismét NASA. És John Candy (1950–1994) szerepei?
Mojave Moon (1996) és Lara Croft: Tomb Raider (2001): Angelina Jolie? 96-ban stukker keresztbe a feszülő csöcsökön, aztán csöcsös stukkerlóbálás?
Jolie esetében a Firefox (1996) a lövöldözésnek ágyaz meg, míg a Girl, Interrupted (1999) karaktere a Gone in 60 Seconds (2000) reboot Sara Wayland-jének!
Watchmen (2009) és The Walking Dead (2016-2020): Jeffrey Dean Morgan? ez a két szerep annyira hasonlít, kár keresni, miért képregénybeli mindkettő!
Underworld: Evolution (2006) és The Crown (TV Series 2016-): Derek Jacobi? Alexander Corvinus és Duke of Windsor, a hezitáló fél és drámai távozása...
Sex and the City (TV Series 1998–2004) és Californication (TV Series 2007–2014): Evan Handler? Harry Goldenblatt és Charlie Runkle.
Land of the Giants (1968) és Magnum, P.I. (1980) és Stripes (1981) és MacGyver (1985-1992) Lance LeGault? amennyiszer csak katona lehetsz!
Basic Insitnct (1992) és Casino (1995): Sharon Stone? érzéki allűr mögé begyűrt bestiák vérfagyasztó üvöltése, megtévesztett áldozatok lelki láncra verve!
Charlie's Angels (2000) és Iron Man 2 (2010): Sam Rockwell? az a főgonosz, aki úgy riogat, hogy ő az áldozat máris, mikor megszólal?
The Wrestler (2008) és Iron Man 2 (2010): Mickey Rourke? a kiálló szögekként lecsukló fejek vallomása mozgat intrikus szálakat.
Hellboy (2019) és Black Widow (2020): David Harbour? Anung Un Rama / Hellboy és Alexei Shostakov / Red Guardian: egy színben úszik minden!
Ghost Rider (2007) és Bangkok Dangerous (2008): Nicholas Cage? az a fekete műbőrdzseki mindkét filmben szinte azonos.
Indiana Jones and the Kingdom of the Crystal Skull (2008) és Thor: Ragnarok (2017): Cate Blanchett? kiszaladó pengék, utóbbi hitelesebb.
X-Men Origins: Wolverine (2009) és Robin Hood (2010): Kevin Durand? 2 in 1, Fred Dukes és Little John... más néven a gólem, aki a hős árnyékában él.
Taken (2008) és A Walk Among the Tombstones (2014): Liam Neeson? valakit elrabolnak, acélidegek kellenek és egy valaki jöhet szóba?
Star Wars: Episode I – The Phantom Menace (1999) és Batman Begins (2005): szintén Neeson, mentor, mester, szenszej.
The Big Lebowski (1998) és Ghost Rider (2007): Sam Elliott? The Stranger és Caretaker, vagy Marshal Bill Speakes vagy Mike Marshak és mások!
The Crown (2016-) és Preacher (TV Series 2017-2019): Pip Torrens? Sir Alan Frederick "Tommy" Lascelles előtt Herr Starr és BBC Producer ala Darkest Hour (2017).
Saving Private Ryan (1998) és Greyhound (2020): Tom Hanks? vissztérő katonai szerepdráma, azonban listánkon ez kivétel a nagy időtáv okán.
The Year of Living Dangerously (1982) és The Lighthorsemen (1987): Bill Kerr? katonai fétis és kiejtés, Received Pronunciation és hetyke bajusz.
Path to War (2002) és Churchill's Secret (2016): Sir Michael Gambon? két világvezető szerepére méltó remek alakítások, ahogy azt a szakma előírja!
Robin Hood (2010) és Captain America: Civil War (2016): William Hurt? azaz William Marshal és Secretary of State Thaddeus Ross, ismerős, ismerős.
The Queen (2006) és The Crown (TV Series 2016-): Alex Jennings? Prince Charles után ő lett David, Duke of Windsor: ugyanaz a család egy arc vonásai mentén.
Alien (1979) és Galaxy Quest (1999): Sigourney Weaver? a 70-es évek nem áldozattá váló harcos emancipátora űrbéli szex objektum 20 évvel később?
Remington Steele (Action, Adventure, Comedy TV Series 1982–1987) és James Bond:GoldenEye (1995): Pierce Brosnan? közvetlen árukapcsolás.
Crimson Tide (1995) és Hidalgo (2004): Viggo Mortensen? a haza szolgálatában álló amerikai katona, aki lehetetlen parancsok között őrlődik?
The Indian Runner (1991) és Hidalgo (2004) = ? elég direkt, nem véletlen, miközben a 91-es sofőrszerep jelenik meg egyértelműen
az Eastern Promises (2007)-ben is és a Green Book (2018)-ban is?
A History of Violence (2005) és Eastern Promises (2007): még minidig Mortensen... erőszak a megszámlálható határsértés mágikus mezsgyéje mentén.
Na, ehhez add hozzá, hogy elképzeled, hogy az 1995-ös filmben még lovakról is esik szó, miközben mondjuk a Disney executive-ok keresik Hopkins szerepére a színészt... ez ilyen egyszerű? Hogy spanyol lovak? Elvégre a Mustang fajtának is ez a történelmi kontextusa. Ezt figyeld a 1995-ös filmből:

Capt. Ramsey: Speaking of horses... you ever see those Lipizzaner stallions?

Hunter: What?

Capt. Ramsey: From Portugal, the Lipizzaner stallions. The most highly trained horses in the world. They’re all white.

Hunter: Yes sir.

Capt. Ramsey: "Yes sir" you’re aware they’re all white? Or "Yes sir" you’ve seen them?

Hunter: Yes sir, I’ve seen them. Yes sir, I was aware that they’re are all white. They're not from Portugal, they’re from Spain. And at birth, they’re not white. They’re black... sir.
*** (a mindenit!)
Ez egy direkt módon megírt, úgynevezett double subtext. Mindkét film zenéje: Hans Zimmer. Itt már nehéz abbahagyni a felsorolást! Úgyhogy folytatom!
(Innentől továbbra is jegyzőkönyvbe!)
The Dark Knight (2008) és I, Frankenstein (2014): Aaron Eckhart? a fércelt vagy épp leégett fejű anti-hős, akit egy vállig érő hajú őrült hoz létre?
Biztonságra lelni kongó falak közt, micsoda giccs, ha tudod: a 2014-es filmbeli vízköpők feléledése éppenséggel ez Gargoyles (TV series) 1994 !!!
És itt még nincs vége! Underworld (2003) és I, Frankenstein (2014): Bill Nighy: Vikor és Naberius, Kevin Grevioux pedig Raze és Dekar ikerszerepében.
Ha már mekdrive okkultizmus: Legion (2010) és Avengers: Age of Ultron (2015): Paul Bettany? Aki szeret arkangyalt játszani, az robotként végzi?
Sherlock Holmes (2009) és Robin Hood (2010) és John Carter (2012): Mark Strong? a minden univerzumban megjelenő fekete mágia egyszemélyes keménymagja?
Captain America: The First Avenger (2011) és Rush (2013): Natalie Dormer? a főhősre felfekvés alapvetés, és a mint Trónok Harcában, feltétel?
Game of Thrones (2011-2019) és Dredd (2011): Lena Kathren Headey? a dögös macagenyó avagy a feminizmus érdekképviselete visszakézből?
Die Hard (1988) és The Last Boy Scout (1991): Bruce Willis? action thriller vagy buddy action comedy: John McClane és Joe Hallenbeck ugyanaz a fickó.
Red (2010) és G.I. Joe: Retaliation (2013): szintén Bruce Willis... két biztonsági szakember azonos célokkal, azonos manírokkal, azonos fapofával.
Van még lejjebb is...
... a járulékos hozománya a sok egymásba akasztott szerepnek egy teljesen automatizált casting system. Jöhet a ráadás:
Sex and the City (TV Series 1998–2004) és The Judge (TV Mini-Series 2001– ): Chris Noth? öltöny, hatalom, esküdtszék és életválság.
San Andreas (2015) és Skyscraper (2018): Dwayne Johnson? megint látta valaki, hogy ezek az izmok jól mutatnak összedőlő házak között?
A filmek jeleneteinek ismétlése után már a szereplők is azonosak. Johnson ismét, G.I. Joe: Retaliation (2013) és Furious 7 (2015): karaktere egy.
Ez a színész olyan pályán halad, amit Schwarzenegger a korai Pumping Iron filmes sikeréből fakadóan kitaposott: akció, aztán comedy, aztán ismételni.
War of the Worlds (2005) és Dragonball Evolution (2009): Justin Chatwin? azért kapta utóbbi szerepét, mert előbbi filmben vannak Goku játékfigurái?
Punisher: War Zone (2008) és G.I. Joe: Retaliation (2013): Ray Stevenson? Egyszemélyes emberdaráló - ráadásul mindkét magyar alcímben "megtorlás"?
500 Days of Summer (2009) és New Girl (TV Sitcom 2011-2018): Zooey Deschanel? a babaarcú bűbáj kárörvendő létélménye day dreaming mögé rejtve?
Sex and the City 2 (2010) és Star Trek Into Darkness (2013): Alice Eve? dodzsemező mellek és melltartóban pózolás az űhajón - nem egyhangú?
San Andreas (2015) és Baywatch (2017): Alexandra Daddario? Katasztrófa és mélydekoltázs árukapcsolásban, tárcsázzuk, kicseng, harangoz.
G.I. Joe - Retaliation (2013) és Daredevil (TV Series 2015-2018): Élodie Yung? Jinx és Elektra Natchios karakterét látva a Marvel és Hasbro egy világ?
The Last Boy Scout (1991) és The Flinstones (1994): Halle Berry? A kőkor és a kőkemény amerikai külvárosok, Miss Stone leszármazottja Cory?
X-men (2000) és Femme Fatal (2002): Rebecca Romijn-Stamos? ahol a fedett bőrfelületek hiányossá és a fedetlenek higanyossá válnak?
Alias (2001-2006) + Elektra (2005) = Peppermint (2018): Jennifer Garner? a karcsúsított izomdámák főbérgyilkosa?
Lost in Translation (2003) + Spirit (2008) + Lucy (2014) + The Avengers (2010-2019)
= Ghost in the Shell (2017): Scarlett Johansson? a műfaji olvasztótégely-cáca új prototípusa? 
meg ezek...
Hány meg hány ilyen van!
Heath Ledger ugyanúgy nyalogatja a száját a Ned Kelly-ben, mint Joker szerepében.
Feltűnt.
Lusta egy ipar.
Férfiakat előző szerepre, nőket fizimiskára.
Jöhet Apocaletta animálva, és a Grindhouse: Planet Terror géppuskavirgácsai!
Ugyanitt: Avengelyne, Bayonetta, velük a Lollipop Chainsaw, Pathfinder Worldscape dekoltázsai,
Madame Hydra, aztán a NEW 52 (azaz a DC universe reboot) Batgirl-je kiterítve lakkos latexben,
tálalva,
terítve,
odatéve,
kiszolgáltatva
a VOLUME 3 DEATH IN THE FAMILY borítóján! És az új Red Sonja - She-devil with a sword!
Dejah Toris and the White Apes of Mars! (atyaégh!)
Proxima Midnight. Az Invincible Iron Man Varient Edition 29 címlapja! Gender-nasi! És a többiek.
S Bust 67–84cm Waist 58--64cm Hips 73--89cm Skirt length 61cm

M Bust 75--88cm Waist 62--68cm Hip 77--92cm Skirt length 62cm

L Bust 80--92cm Waist 66--72cm Hip 81--94cm Skirt length 63cm
A Helen Flanagan érdekövezet. A Lara Stone proximitás. A Emily Ratajkovski relációk!
Olivia Holt bepucsítások taktusa. A világba erőszakosan behatoló, beletüremkedő entitások,
véglények és a kiárusított szavatosságú testiség allűrjeinek manifesztuma: pocsékba gerjesztve,
kárba menve méltóságuk. Monkey see, monkey do – máris egy beteg állat százat-ezret csinál.
Agyukban a kényszerképzetek olyanok, mint a nanobotok. Másolni, másolni, másolni...
Egyik gerjeszti a másikat, és a civilek a fél-isten és sex godess önképző köreit kipótolják
a twitter és az instagram teljes szélessávjába beletolva dudáikat és mindazt, amin túl üresség van.
Az egész világ léket kapott, lyukas délibáb, kitett kábulatok, ív-szédelgések, provokáció.
De ha ránézel egy szál madzagot viselő nőre, akkor az már erőszak, az már # Me Too.
Sex offender vagy! Vigyék innen ezt az embert!

Ez a sztriptíz bárok alvilági színvonala, ahol a lány vonaglik, de ha hozzáérsz, kidobnak.
Menj el, nézd meg. A többiek online edződnek. Mert fel sem fogják (amúgy), hogy mit tesznek.
Erre aztán rá lehet futtattni a FREE THE NIPPLE kampányt, ahol a mellbimbón nem lehet
szikszalagos iksz, ne legyen a filmekben takarva, se az utcán, és ne nézzék meg, ha valaki
melltartó nélkül megy az utcán, hideg van, átüti. Miért ezt erőszakolják rá másokra, csak nem várva,
hogy azok felháborodnak? Mert a többi témát más már elvitte, kellett keresni valami új blődséget.
Most egyszerűen ennek jött el AZ IDEJE – a többi lázadás (ajakfény, forrónadrág, monokini) lejárt.
Jöhet ezután, hogy az amerikai elnök felesége kijelenti, hogy az amerikai anyák tovább szoptassanak,
ebből aztán a királynői attitűdöt követendő túl mélységes alázatból születik meg
az a divathullám, amiben már a Times Magazin és mások is furcsállva jelzik címlapfotókkal,
hogy a hokedlin álló 6-8 évesek még mindig az anyjuk mellét veszik elő a konyhában, suli után,
miközben amaz főz, csipeget, mindenki csipget és csemegéz és ez állítólag jó, vagy mégsem?
Máris (2 év kell hozzá) eljut ez is Magyarországra, ahol a köztereken mások arcába, a múzeumban,
vagy épp éjjeli 1-kor egy techno bulin kezdenek el a lázadó fiatal anyák gyerekeiket és a közt
kitéve annak, hogy minek is? Hisz nem a szoptatással van gond, hogy bárhol. Hanem, hogy ez
tudatos, ezzel ő ki akarja váltani a reakciót, amiben aztán ő egy gondos anya, akit kiküldtek!
Megint lehet hurrogni, károgni, csivitelni és posztolni!
Mi van, most már nem megy azzal, hogy hány tinder randit dobtál úgy, hogy el se mentél, haha?
Most már az újszülöttek az önzés és az eldugulni képtelen egománok játékszerei?
The Death Stranding Baby Can Speak To You Through DualShock 4 Controller. Mit kezdesz evvel?
A magyarországi randivonal szocializmus, amiből nők elleni erőszak lesz? Ennyit válaszolsz?
Lucoa by Xia Mei & Tohru by Yuki Liu (Miss Kobayashi's Dragon Maid) – Utána nézel?
Tudod, ki az a Maki Roll, aki amúgy Makeba Hinds polgári néven fut és Washington D.C. lakosa?

Inkább a torz lények szobája ablakot nyitva a világra, amit egyúttal el is nyel nyomban!
Az ágyéki világra nyitottság princípiumai – a befogadás, a versenyeztetés, hirdetve lenni!

A Blood, Sweat & Luxuries végletegig elkényeztetett brit porontyai és az,
hogy Rihanna vidáman Kadhafi medencés partyján énekel vagy Johansson asszony
polgármestereknek megteszi a középkori pukedlit, itt is, a magyar várbörtön feletti
valamely díszteremben belibben egy fotóra kampány idején.

Így lehet a legtöbbet keresni nőként Hollyood-ban. Mennyi maszekolás, magán numera. Szex?
The Rock a férfi megfelelője, aki a legtöbbet keresi? A test, a bálvány, az erő, amit vászonra,
a moziba, a képrenyőre, a Youtube-ra, a NETFLIX-re, mert amúgy a társadalomból hiányzik.

Ez egy drog.

Ez tüneti kezelés.

Ez egy belőtt állapot.

Miközben az előtérben az illúzió ellágyít, andalít és megnyugtat:
a civilizáció alapjait karbantartani, újraglettelni a feledés homályába vész.

Média mint délibáb a szellemi apály síkjai felett.

A demokrácia, a minőségi ember és a közösségi tudat: mi az?

Ha van előre legyártva, úgy, hogy nem kell érte semmit csinálni, akkor kérjük,
mondják és hátradőlnek a THX-1138-as valóságukba: pirula, pornó, parola, nincs pardon.

Sikerült lebontani a kollektív tudatot és domesztikálás címszó alatt kölcsönvalósággá torzítani.

Miért, a patinás épületek a fejlődő és poszt-komcsi helyeken nem így tűnnek el?
Mint a méltóságuk azoknak, akik idomulni akarnak zsigerekkel?
Az üzlet nagy asztalain.
A régit le kell bontani.
Fal, szoknya, szűzhártya, stage virgin, mindegy.
Az új világ, a birodalmi revíziós és állandó kényelmet szimuláló álmok.
A mindenre azt mondani, hogy jaja meg azt, hogy satöbbi.
Stag party.
Kurvák.
Olcsóság.
Kommen sie! Essen hier!
Tömegek.
Tolongás.
Frittőz szag.
Zsibongás.
Globalizációs kiszolgáltatottság.
Leuralt piaci feltételek.
Fajzavar, rablás, tüntetők, szakadárok.
Boudoir.
Loungery.
Accessoire.
Haute Couture.
Fine dining.
Mindenki élni akar, de úgy, mint 500 éve csakis a királyok.
De a kultúra a szolgáltatáshoz, az nincs meg egyikükben sem!
Rehabilitáció, mondják.
Meg, amit a Star Wars-szal művelnek.
Ne mondd már, hogy gyerekeknek készült a régi.

Lövöldözés. Csonkítások.

Most meg úgy csinálunk, mintha ezek nem lennének.

- Ne nézz oda!

- De hát azért fizettem!

Két ezen üvöltöző ember között szorulunk kifele a külvárosokba.

Ahol még fejből tudunk idézni.

 

 

 

 

Szociofrász: A Verzió Filmfesztivál kritikája

Oly mértékig zavar az elvtelenség.

2004 óta tart ez a műsor. Remek programok, jó helyszínek.
MINDENKI MEGENGEDHETI MAGÁNAK!
Erre 2018-ban kiderül, hogy ami működik Magyarországon,
azon politika ide vagy oda, párt-beállítottság ide vagy oda:
állandóan változtatni kell. A magyarok izegnek-mozognak.
Motoznak. Ficánkolnak. A kiállításon, a kocsmában ki-be járkálnak.
Nyugtalanok. Nincsenek 200-400 éves kocsmáik, mint más,
amúgy szintén szétlőtt európai nagyvárosokban. Itt felszámolnak mindent.
Ahogy a Zsiványtanyára betett csikós mondaná: “minden apjafaszát eladnak”.

Teljes felháborodással látom 10 év részvétel után, hogy már a Verzió is ez.
Van egy jegy filmenként, ami az átlag diáknak, de a felnőtteknek is drága.
A Durva Verzió: Már tavaly is voltak teljesen üres termekkel futó filmek, hárman ültünk bent.
Ne európai és EURO valutalapú mozijegyeket nézzünk, nem érdekel ott mennyi.
Ha egy diák 800 HUF / óra fizetést kap, tehát kézhez ebből jó esetben 600 HUF-ot,
akkor az 1000-2000 HUF per film 2-3 óra munkájába kerül. Ez normális?
Meg hogy egy korsó sör Budapest Belvárosában 800-1000 HUF, egy óra meló 1 sörike?
Nem túlzottan motiváló, nem éppen gürcölnek a gyerekek ma ilyen áron.
Erősen nyugtalanító, amikor a 200 Ft-os pizzát zabálják vagy 175 Ft-ból csinálnak vacsorát,
és büszkék rá, hogy így egy vagy két fesztiválra sikerült majd napi (nem heti)jegyet venni.
A többi az apuka és anyuka előretolt gyereke, designer egyetem, kocsi, ők nem dobbantanak nyugatra.
A www.fizetesek.hu szerint:
595. hely / Tanár asszisztens / Oktatás, képzés, tudomány, kutatás 161 000 - 272 028 Ft
535. hely / Pék / Mezőgazdaság és élelmiszeripar 194 623 - 386 387 Ft
534. hely / Fogászati ​​asszisztens / Egészségügy és szociális ellátás 179 488 - 413 570 Ft
533. hely / Általános iskolai tanár / Oktatás, képzés, tudomány, kutatás 208 017 - 343 094 Ft
1. hely / Vezérigazgató / Cégvezetés 692 746 - 4 911 437 Ft

Lásd élesebben - szól az idei szlogen! Hát lássuk...
- A Vígadóban egy Diákszövetkezet által kiutalt taknyos 600-at kap kézhez:
teremőr, ruhatáros diákmunka, azaz hostess, de nem a vetkőzős szobára járós fajta.
- 800 a cukrászdában Hunyadi téren
- a Budapest Marriott Hotel-ben szobalányként kapsz egy 1000-est!
- a Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 20/A. § alapján pályázatot hirdet: teremőr...
- A kezdő ápoló fizetése hivatalosan bruttó 95 ezer forint Magyarországon, míg az átlagbér 117 ezer forint környékén mozog...
- egy átlag vagyonőr órabér 1100-1400 HUF, országos átlaga bruttó 174 500 Forint!
- a Bohem Art Hotel****-ben 200.000-et egy hónapban és fix...
- ehhez képest 90.000 HUF per hó @ Four Seasons!!! az lebontva 500 HUF per óra?
- egy fogászati asszisztens 2000 HUF per óra?
Barbara Kerekes megjegyzését szeretem az egyik álláskereső oldalról:
"És 8 helyett 6 órára jelentik be az embert mert úgy megérős 😂 csak sose legyél beteg vagy szabin"
- 1000 a közértben 12 órázva: LIDL (a SPAR egy picit többet fizet, 1200-2400-ig), de a reklám,
illetve a toborzó duma azonos a külföldivel: vidám csapat, önmegvalósítás, továbbképzés, satöbbi.
Ilyet már Nemzeti Dohánybolt elé kiakasztott molino-n is láttott az ember... az eljárás azonos.

Ha már ott vagyunk, be is mutatkozhatunk a gondnoknak. Elvégre a kukákat is a pénztárosok tologatják.
Az üzletvezető a németországi Aldiban ( Filialleiter bei Aldi-Nord ): 3719,00 Euro brutto.
Jutalékokkal 4827,76 Euro brutto. Ez a plafon, tartományonként a gyakornoki fizetés változik:
1.640 Euro és 2.472 Euro között akár. Nálunk meg nincs 70.000 Forintja, mindenen görcsöl, spórol,
és 5-en összekucorognak 2 szobában, a többi eladja a testét.
Ebből csináljatok filmet! A budapesi DM-ben 1500 HUF-os fizetés annyit tesz, hogy 1050 órabér kézhez.
Az osztrák SPAR-nál 4.500 EUR und einen gratis B-Führerschein, azaz a zseton + egy grátisz jogsi.
Abba most bele sem megyek, hogy egyetemeken, diák kocsmákban 2019-ig
alig láttam plakátokat, szórólapokat, vagy akár azokat osztó önkénteseket Verzió ügyben…
… hát igen, az önkéntesek.
Nem marad más lehetőségük - beletörődnek idomítás szerint:
Sziget Fesztivál hetijegy 95 900 Ft - kapuár 111990 Ft. 7 napos VIP 199000 Ft! (2019-ben)
Egy TED előadás alapból 25.000 Ft. Akkor a Verzió még olcsó ezekhez képest?
Vagy ide is mehet valaki önkéntesnek (nyilván), aki főleg kint ül, tehát szart sem ér a bérlete?
Szép kis vircsaft!
A Canne-i díjas alakítás hősnője pizzázóban rostokol az estélyit ledobva.
A vízimentőből lett tűzoltó műkörmös szalonban keres többet, lásd Pugymer Péter esetét!
Az egyetemi tanár pincérnek megy. A fizika tanszékvezető metrósofőrnek.
Titkárnője a plázában szórólapozik. A város legjobb goffrisütödés bácsija kisvártatva szendvicsember.
A magyarországi filmgyárakban egész napos forgatások során a statiszták 8000 forintot kapnak,
akkor is ha novemberi utóforgatáson -5 fokban 10 órán át ülnek kint egy kis műanyag bögre teával egész napra,
ebédre egy műanyag dobozos szar rizses húst markolva fel, nézve, ahogy a stáb dőzsöl, az amerikaiak meg aranytányérról.
Az egyáltalán nem szakmabeli díszletfarigcsáló tizenévesek, néha 20-25 évesek, akikkel a műkő, a púrhab,
sok esetben a porzó műanyagokat és expoy-párát belélegezteti a fair fizetésekkel őket megillető szakma:
örömkönnyeiekt lesve ad nekik 2000 forintot óránként, így büszkék, hogy nem kell óránként egy ezresért 10-15 órázni
a vendéglátásban, poshadt pincékben a bárpultnál feketén, és mosogatni, kemencében sütni a látványkonyhának,
aminek kiszolgáló részén a turisták annyit költenek el a vásár során 5 perc alatt, amennyit ő 6 óra alatt keres, a munkás.
A casting ügynökségek variálnak a pénzekkel. Hol százezer a jogdíj, hol az egész lecsoffad és kapsz két bankót, húszezer.
Külföldön Németországtól az USA-ig több ezer eurók pörögnek egy úgynevezett kivásárlás során. Ha visszakérdezel, kihátrálnak.
A fénymásolóban meghajolnak, ha borravalót adsz. Az Emmy-díjas színésznő bizonytalanul nyilatkozik.
Hova menjen akkor a diákhitelét két év alatt elbulizott poronty?
Van Magyarországon három +1 lépcsőfok – dobogónak nem nevezném,
nincs benne semmi dicsőséges, inkább olyan, mint a leszázalékolás:
- Próbaidőn
- Gyakornok
- Önkéntes
+diák

Nem az, hogy be van-e jelentve, meg ezek. Frászt! Egyszerűen ingyér!
Emberek, akik örüljenek, ha jöhetnek! Fiatalos, dinamikus csapat, meg a többi duma.
Mint a HR, ez is egy blöff. Egy újságíróval vitatkoztam össze a még Víg utcai Kék lóban,
aki arról kántált nagyokat, hogy a magyar fiatalok örülhetnek, hisz a Sziget Kft.
Bbb.bbbiztosítja nekik a bejutást, elvégre önkénteskedhetnek, és akkor látnak is valamit.
Nem mentem bele, hogy én 98-ban voltam Szigeten először, mert akkorák, de akkorák
volnának a különbségek, hogy azt bizonyára fel sem foghatta volna középkori tudatával:
ez örömmel hunyászkodik meg. Ennek a demokráciáról vagy esélyegyenlőségről
a “kurta kaparj” meg a “leereszkedik a hatalom, adjunk hálát neki” jut eszébe.
Ez egy sokadgenerációs, vérbe beleitatott szolgaságára büszke helóta, jobbágy, felszabadult rabszolga.
Mint mikor a Bajcsy-Zsilinszkyn a Dohányboltban a csoffadt nyanya osztja és alázza a vevőt,
az összesnek beszól: miért fizet kártyával, miért nem avval, ne fotózz, ne nézelődj, mozogj már!,
és ahogy végig állja 4-5 forma, ők már idomulnak, előre hajbókolva közlik, hogy "kártyás lesz",
nehogy kikapjanak, és ha az előző meg van alázva, lehajtott fejjel kuncognak, cinikus vigyor,
hogy lássék, és hogy kiszolgáltassanak valahára. Hálát adva, hajolgatva ismét.
Ilyen szempontból egész Budapest egy Verzió Film pergése, az egész egy emberjogi dráma...
A Szimplában vagy az Instantban vagy máshol, amikor a pultos az egyszerű turistát, a helyit,
vagy a köztes nívó megszállottját, a már nem diák, de itt akar élni típusú külföldit fenyíti:
mondjuk úgy, hogy műanyagdobozból lapátolja a kaját nyitott szájjal és közben leinti a vevőt,
hogy MOST NE, JÓ?! VAN MÁ
Populáció, mely a bögyömben van. Elbontották a gyárat, amiből jönnek, ami előtt elvették tőlük földjeik?
Mint ilyen, a plebsz szónoka azt szajkózza, hogy ha már nem engedhetik meg maguknak,
dolgozzanak ott, ahol szórakozniuk kellene? Miért, az Airbnb nem ez? Hogy a lakásokat
magyarok takarítják, akik nem tudják megengedni maguknak, hogy ilyenben éljenek?
Olyan, mint a kínai gyári munkások élete: 102 pár NÁJK meg ADIDASZ sportcipőt rak össze egy nap,
de egyet sem fog tudni megvenni belőle egész életében. És ott még nincs shipping, csak anyagár!

Glastonbury-szindróma (kerítések, kutyás őrök a világ egyik első nagyszabású fesztiválját bezárkázva):
1970 Szeptember 19 óta elég sok idő telt el, de valahogy az utolsó pár évben durvult el az intézményes para!
Aztán akiknek eredetileg szólt, be sem tudnak menni rá, diákok, csórók, romantikus idealisták, satöbbi. 
Ez a kultusz megérkezettnek látszik Magyarországra: az egész gyökértelenségbe fullad, nincs semminek miértje.
Olyan álláshirdetéseket olvasnak a magyar fiatalok, hogy lehozzak őket az életről, és kettéáll mindened:

Dunakeszi - HENTES, KONYHAMÉSZÁROS

Dunakeszire, nagyüzemi konyhára várjuk HENTESEK/KONYHAMÉSZÁROSOK jelentkezését!

1. ha unod a félsertések és negyed marhák emelgetését, csontozását

2. ha eleged van a piaci forgatagból, a hidegből

3. ha nyugodtabb légkörre, nagyon jó csapatra és könnyebb, jó hangulatú munkára vágysz

4. ha biztos munkabér kifizetést szeretnél, akkor ITT A HELYED

Nálunk főzéshez kell minőségi szeleteket produkálni meghatározott méretre, formára, súlyokra, illetve csíkozni-kockázni megadott mennyiségben.

• műszakok: állandó éjszaka, vagy állandó nappal.

• heti 5 napos munkarend, 8 órás munkaidővel

• a napi étkezés biztosított

• havi egy hosszú szabad hétvége

• utazási támogatás

• egyéb juttatások

Jelentkezz hozzánk a 20/778-1576-os telefonszámon!

allas@teletal.hu

 

Vagy ilyet:

 

Zuglói kávézóba pultos-eladó kolleganőt keresünk

Város:   Budapest

Foglalkozás:       Teljes munkaidő

Az állás leírása

Zuglóban nemrég nyílt családias hangulatú kávézó-sütiző üzletünkbe,azonnali belépéssel pultos-eladó kolléganőt keresünk heti 40 órában, állandó délutáni munkára.

Munkaidő: H-P: 12.00-18.00 + SZ:7.00-17.00 (havi egy szombat biztosan szabad).

Elvárások:

-akarj és szeress dolgozni!

A többit megbeszéljük.

 

Megbeszéljük? Itt jutunk vissza a Verzió Emberjogi Dokumentumfilm Fesztiválhoz. 2019-et írunk!
És kurvára fel vagyok háborodva! Hogy képzelik! Mi ez az egész? Ki találta ezt ki?
Eladtátok a fesztivált?
Lecsapta valaki a kezetekről?
Mondjatok már valamit!!!
Jártatok az elképesztően díszes Parlament-épületünkben, és ti és a tömeges érzékcsalódás?
Vagy mára már túl sok néző lett, és mint a Szigeten anno, hogy bevihettük a kajánkat, aztán slussz,
most ti már nem tudjátok elviselni, ha fiatalok a lépcsőkön párnákkal a seggük alatt ülnek végig egy filmet?
Vagy ti 15 év alatt, amióta megy a program egyszercsak besznobultatok?
Már hogy lenne egy bérlet kedvezményes? Évről évre egyre több film van a műsorfüzetben,
így egyre kevesebbszer ismétlődik egy film, tehát egyre inkább azt érzi az ember,
hogy egy csomó dologról lemarad! Ehhez jön, hogy van egy SINGLE TICKET, oké,
meg egy bérlet, ami azonban nem az!!! 6000 HUF 10 filmért annak, aki előtte 60-ból
mondjuk meg bírt nézni 4 nap alatt 30-40 válogatott, remek, tényfeltáró munkát: nonszensz!!!

Akkor a bérlet legyen mondjuk 10.000 és korlátlan… hát nem az a bérlet?
Van a BKV-n egy vonaljegyem – az egy film. Van gyűjtőjegy (a tömb)!
Ti ez alatt értetek bérletet, ami azonban egyáltalán nem az! Ezzel most korlátozni
akarjátok, hogy hányan jönnek? Vagy a pénz megcsapta az enyvet? Vagy nincs lóvé?
De titkoljátok? Melyiket?
A bérlet az, ha annyi filmre megyek be, ahányra csak bírok!

Legalábbis 2013-ban ezt bárki megtehette, és még 2017-ben is, és működött!!! Hagyjatok az inflációval.

Jegyek: 900 Ft

Bérletek: Fesztivál bérlet elővételben 2013. nov. 10-ig: 4500 Ft,

nov. 11-tól 5000 Ft a Toldi (Bajcsy-Zsilinszky út 36–38.) és Művész Mozikban (Teréz krt. 30.).

A Verzió-bérletről

Az ötnapos Verzió-bérlet négy helyszínen érvényes:

Toldi mozi (Budapest V., Bajcsy-Zsilinszky út 36–38. tel.: +36 1 472 0398)

Cirko-Gejzír mozi (Budapest V., Balassi Bálint utca 15–17. tel.: + 36 1 269 1915)

Művész mozi (Budapest, VI., Teréz krt. 30. tel.: +36 1 459 5050)

Kino (Budapest, XIII, Szent István krt. 16. tel.: Szent István krt. 16. + 36 1 781-9453)

 

Figyelem! A bérlet nem belépőjegy. A bérlet birtokában 0 Ft-os belépőjegyet kell váltani a mozi pénztárában.

Bérletes, azaz 0 Ft-os jegy csak a vetítés napján váltható. A bérlet nem érvényes a nyitó és záró előadásokra.

Úgyis egyszer lehet használni, nem tud a barátnőm átszaladni vele a szomszéd moziba,
Toldiból a Crikóba, Művészből a Kinoba, mert a pénztáros már beikszelte a bérlet hátoldalán
az időpontot – erről ennyit, ezt elhasználtam, jöhet a következő időpont. Ja, hogy arra se
mehessen más a más bérletével? Akkor miért nem iratjátok rá a személyi számát?
Fényképes Emberjogi filmfesztivál bérlet!? Anyátokat! Hát ha van egy diák, és egy barátja
másnap elmegy az ő bérletével egy filmre, mivel ő nem tud, mert vizsgázik:

- az nem közösség?
- az nem osztozás?
- az nem demokrácia?
- az nem felelős magatartás?
- az nem zero waste?
- az nem az, amiről ez az egész szólna?

Erre megy a szigorítás, a variálás, a nagy márketinges bepörgések!
Vagy 50 támogató szerepel a Verzió Filmfeszt katalógusának belső fülszövegrészén.
Azok az albumok is drágák?
Oly mértékig zavar az elvtelenség.
És kurvára fel vagyok háborodva!
Hogy idén már el sem megyek, (durci)
mert azon lennék rajta állandóan, hogy erről most kell egy emberjogi filmet forgatni,
a fesztivál közben, kikérdezve diákokat – akik azt sem tudják, hogy ez az event mi,
de hogy meg tudnának-e venni fejenként egy ilyen bérletet, miközben ők a célközönség,
akik SMACK-levesen élnek, meg konzerv csicseriborsón 2019-ben Magyarországon –,
meg azokat, akik szakmabeliek! Hogy ha van egy hónapon belül az animációs finálé,
a Koreai, a Skandináv, az Építészeti filmfeszt, a Román filmhét satöbbi, akkor mondjuk ide,
meg egyáltalán hogyan jutnak el minnél több filmet behabzsolni, tájékozódni?

Sehogy. A bérlettel még a NYITÓNAP-ra sem mehetsz be? Hogy mi van?
Akik bérlettel, állandó jelenléttel támogatják a fesztivált, a VIP-es dolgokra nem?

Vannak VIP-es események / rendezvények, fontoskodás, szakmázás azok után,
hogy véginézettek velünk sugárfertőzött falvakat, szétrobbant házakból álló országokat,
aknamezőn ugrósikolázó gyerekvárosokoat, pléh- és bádog-favellák közt kergetőzést,
katonai támaszpontőrző indián őslakos kilövőket, kitelepítést, deportálást, vagyonelkobzást,
leszázalékolást, internálást, állami gondozottságot, nincstelenséget, ökológiai migrációt,
klíma-katasztrófák sújtotta fél kontinensnyi lázadásokat és puskákkal szaladgáló öregasszonyokat!

(mikor kispolgári katasztrófa-kukkoldává züllik egy kultúrális esemény?)
 

Nektek elment az eszetek.

 

 

 

 

Az ellenséget sarokba szorító valóságvédelmezőknek tett áldozati és jelképes felajánlások idején

Jártam Ibériában – nevezd Hispániának, ha úgy tetszik – keresve kommunákat, ahol az embert befogadják, s oly annyira kerestem, hogy egyszer elém állt egy platós terepjáró, belőle hippik szálltak ki, nagy önellátók hírében állva mentek be a szupermárketba, s mire kijöttek és érdeklődtem, befogadnak-e, egyikük telefonálgatni kezdett, majd elküdött, hogy nekik erre most nincs idejük, a vezérük pedig neme mondott...

Jártam a modern Spanyolországban, ahol az olcsóbb, könnyebb megélhetésért az Észak-Nyugati országrészben üresen állnak a falvak, szellemvároskák mindenütt az országutak mentén, mivel a lakosság, milliók és tízmilliók elvonultak Keletre a tengerpartra, hogy lagymatag turisták olthatatlan étvágyát elégítsék ki röpke üzérkedések és lakomaműsorszámok életfogytiglan való megismétlése során.

Jártam Erdélyben olyan szórakozóhelyen, ahol rogyásig rakott asztalokkal vártak, esedezve, hogy dolgozzunk együtt, hozzak, szervezzek turnékat, budapesti zenekarokat, másnap a fogadás után, mikor már senki sem hallotta, az üzenetváltás annyiból állt, hogy a szervező szerint nem emlékszik semmire.

Jártam a Kanári-szigeteken, ahol a nyaralni, üdülni vágyókat építkezési befektetés-tanácsadók és panoráma-lakás nepperek zaklatták.

Jártam a Vatikánban és fiatal gárdisták szemében büszkeség volt, amit csak a fegyelem nyomott el, nem  az önmérséklés.

Jártam Portugál erdőkben és olivabogyómezőkön, ahova egy autóstopp során engem felvett férfi vitt el, be a tanyavilágba, le a még épülő autópályákról felüljárók árnyékán túl magánföldeken át, ahol a parasztok egykori kolostorokat használnak traktorgarázsnak, és átkelve egy bozóttal eltakart leágazánál magánbirtokra jutottunk, amit Hollandok alapítottak, apró édent vízerőművel, spirálban a hegyoldalban ívelő házacskákkal (nappali, háló, konyha, téli konyha, háló, és így tovább), de mivel a  társadalomtól elvonulni akaró Hollandok hazatértek nyugdíjukért, egy bolond karban tartó vette át a hatalmat, aki macskáit babusgatta naphosszat munka után és nem engedett senkit maradni.

Jártam Dél-franciaországi foglalt házakban, ahol a szemlélet egyívású az intézményes francia szabadságfelfogás óriási téveszméivel: a korlátlan szabadság korlátlanul elharapódzó elnyomássá fokozza elvárásait – így esett, hogy láttam, ahogy ingyen-bérment élő, a piacról az el nem adott árut naponta még zömében frissen kézhez kapó fiatalok rendőröket ócsárolnak, egyfolytában provokálva, számkivetettek, akik a saját hazájukban meg nem vívott küzdelmeket kompenzálták a túl-toleráns francia liberalizáció kifényezett bástyáin: következmények nélkül, kisebbségek leplei alól károgva, és visszaélve szabadásgukkal.

Jártam Berlinben, ahol ha mindenki elmenekül nagy művészeti életet élni, végtére is azok gyűlnek egybe, azokká állnak össze, amik elől maguk akkoriban, korábban még egy személyben elmenekültek: mérhetetlenül számító a hozzáállás, az ajtónállók nem engedik be azokat, akiket öregnek tartanak, s a szexklubok féktelensége tükrözi, mennyire szorongnak a munkaerőpiac nyomása alatt naphosszakat emberek, hogy zárt körű kéjbarlangokban kell kiélniük magukat.

Jártam az El Camino, a híres zarándokút egyes szakaszain, és ami Le Puy és a Spanyol határ között zajlik, az több mint aggasztó: gyakorlatilag falu-turizmus, szép tájak gyalogtúra útvonalai kacskaringózva úgy, ahogy a középkorban sosem menetelt volna hívő, gyűrűzve, keringve, hegyre-fel-hegyre-le, erdőkön át, kaptatókon, elvégre azoka helyek banditákkal és vadállatokkal voltak tele, és nem sokat foglalkoztak akkoriban még várromokkal és más romantikus aspektusokkal, elvégre a várak álltak, és akik benne, azok sokszor zsarnokoskodtak, berángattak, bekínoztak, kedvükre használtak láncra verve… most meg felviszik a csomagot a hegyre kisbuszok, a túrázók énekelnek egyet a kápolnában álszent áhitattal, szektás ámulatban, és lesétálnak a következő faluig a kialakított és nem kitaposott utakon, hogy ott a szállodában lefürdés után vörösbor-kóstolós vacsorán vegyenek részt – elképesztő(!), volt olyan hely, ahol a pökhendi parasztok egyik házban sem adtak egy palacknyi vizet a csapból, mondván, aki ilyen útra megy, van annak pénze, minek a szíbjáték, elvégre Thai-földre is elmehetne az illető, annyit költ(!), és igazuk volt, csak nem láttak még embereket, akik utódállamból jöttek, netán üres zsebbel, mert az már itt elképzelhetetlen lett…

Jártam Velencében, ahol a helyiek behúzódnak nyár-idénykor a turisták vadul kavargó, csipogó, zsibongó, mitsem-törődöm tömege elől kis kávzócskákba, ahol 4 asztal van, és teltház, és olyan hátsóutcákba, ahova a bugyuta bérviláglátó nem mer bemenni, noha nem ezért jött, nem ezért utazi, hogy olyat lásson, ami otthon nincs?

Jártam Prágában, ahol már 2004-2005-ben olyan mérhetetlenül elszabadult a tömegturizmus, hogy a Vencel-hídat elkerülni kénytelenek a helyiek – rászámolva folyóátkeléssel egybekötött munkába vagy munkából jövetükre plusz 30 percet –, és az óvárosi sétálóutcákon masszaként hömpölyök a tömeg, amiből, mint egy műszálas, horgolt, cupákos, csivitelő, a házhomlokzatok által terelt művi béltartalomból vakulángnyelvek csapnak fel, állandó a villódzás, immár selfie-zés, ha minden igaz.

Jártam Bonnban, ahol a gyep érintetlen volt, a gyerekek szabadon kószáltak el a kerü,let vagy akár a körzet túlfelére is, támaszpontok voltak, sok amerikai berögződés és meglepő szokás tarkította a hétköznapokat, és azt beszélik, ne menjek vissza, mert a parkokban gengszterek ólálkodnak, a sétálóutca, ahol éjfélig zajlott az üzeltekben a diskurzus és árucsere, ott most vasreteszek és lehúzott fémlemez-védművek összefirkálva szürkülnek halálra, és a közállapot életveszélyes.

Jártam Mont-Saint Michelle híres vonulatán, s álltam a gerincen az égbe nyújtózó katedrális elképesztő teraszán, előbb gyermekként, aztán kamaszon, aztán már hiába, mert nem hogy autóút épült a tenger és a dagály védelme okán egykor – nem is olyan régen – csak időszakosan megközelíthető gótikus városka-remekmű felé, hanem már buszokkal viszik, cipelik, taszajtgatják a fizetőképes csőcseléket, akik lökdösődve nyihognak és minden középkori sikátorban pózoló emberek, minden üzletben fogkrém-reklám-mosollyal bájolgó bugyuta és együgyű kultúra-romboló tömegtermék-lesők lézengnek, akiknek óriásparkolók épülnek a környező legelőkre, amikre jó volt lelátni, a tengerre és a mezőkre, a tehenekre Normandia és Bretagne patakmenti határvonalánál, és vissza a végtelen hullámok mantrázó megoldhatatlanságára, tehát tökéletességére...

Jártam Budapesten – ott sokat jártam –, ahol a lakosság vérszemet kapva a potyára zabálni és vedelni érkező angolszászok és más atlanti kéjzarándokok miatt elhülyült, eltávolodva saját értékeitől elidegenedett és beleolvadni megindult a világ közösen sajgó cinizmusába: egy város, amelyet kimagvaznak, hogy nehogy félrenyeljen valamit a pénzes látványcsodálni érkező, szó szerint eltűnnek a történelmi emlékhelyekké sosem nyilvánulni kiemelt forradalmi és háborús golyónyomok, kifagyásokként vannak kezelve, bemeszelve és ugyanígy van kilúgozva az egész belváros: ahol zenekarok sétálgattak muzsikálva, most tömött teraszokon pökhendi bámészkodók lebzselnek; ahol kis kocsmákban snóbliztak és kártyáztak kiskorúakat sörözni nem engedő jókedélyű férfiak, ott nyugati tépett szoknyás újgazdak szajhák okádnak a kapualjba, mert a szüleik ide küldték őket Londonból csődtömegként fillérekért szétzülleni; ahol romos házakban diákok zsebpénzen tudtak besörözgetni titkon, a naiv hátsóudvar-élményeket most nyiltan zajló pocsék minőségű drogbazár-árnyékvilági aktusok, szuterin-kuplerájok és álpompával felcicimázott hordazabáldák tarkítják…

… sok helyen jártam még, de majdnem mindenütt csak szenvedő embereket láttam.

Vonulj el.

Ne várj tőlük túl sokat.

 

 

 

 

HUMEN Magazin - "Helen Flanagan looks sensational in animal print dress and black fascinator as she attends swanky party in Dubai..."

(avagy people's misinterpretation of probability)


A Fajt Alexes 2019 szeptemberi VII. ÉVFOLYAM, 7. számot olvasom.
Hogy Fajt Alex milyen szép nő, abba bele sem megyek…
… az ádámcsutka kétségkívül jól állna neki akkor is, ha nem akarna egyebet.
Hogy az Iron Maiden fronténekese miért nyúl a szájához, nem értem,
hisz az Austin Powers filmek Kicsi Én-je óta ennek nem sok értelmét látom,
legyen az divatplakáton nyalókázó Lara Stone vagy más modellek,
netán Miley Cyrus után szabadon a jobb szájsarokba kigörbülő nyelvek.

A Mein Wunderbares West-Berlin című film érdekel, 21. oldal.
Láttam a szétvert Berlint még gyerekként, megnéztem a mait is,
és nyilvánvalóan eljutott hozzám a megjelenés pillanatában a
B-MOVIE – Lust & Sound in West Berlin című remekmű is. Lapozok.

“Pécs megérett arra, hogy 2020-ban megvalósítsa az első vidéki pride fesztivált”,
áll a 24. oldalon. Úgy emlékszem, Pécsett volt, hogy az Európa Kultúrális Fővárosa
projekt kapcsán – minden késésben és romokban – mondta Lovasi András:
“Az erősebb kutya baszik”, miközben minden szét volt lopva, de tömegesen…
… szóval mondjuk úgy, hogy a legtöbb vidéki város közül…
kevésbé hangzatos, de tényszerűbb, persze a szivárvány és a valóság:
olykor egymást taszító erők.

Hátsó szándékok első kézből és Steiner Kristóf munkássága.
Ehhez már csak ezoterikussá kell válnia és fátylakban segglyuk-légzést oktatni.
Mint minden traumás ember Budapestre szakadva ex-arisztokrata írónőktől
az árva- és fegyházi lányrabokból kick-boksz bajnokokká válásig:
a trauma feldolgozása a másokon ledoglozás által meg történik ezen a vidéken.
Ő meghirdeti, hogy nála lehet consulting, vagy éppenséggel behív a ringbe.
Steiner esetében a Gumimatrac a Gangeszen című könyv nem volt egyértelmű.
Ha ő – mint száz meg százmillió ember – elment Indiába (nothing we haven't seen),
és mint minden Nyugati Konzum-spiritiszta azt hitte, hogy a béke vagy a másság
mindig a távolban található meg, miközben a legtöbben azt sem tudják,
mikor épült a ház, amiben élnek, vagy kit végeztek ki az utcasarkon,
ahol a koszorúk vannak,
esetleg milyen aranymozaikos Róth Miksás üvegberakás van a lenti gyógyszertárban…

az egy valag pénzt kifizet, és elmegy oda, ahol szintén önmagában keres, kotorász.

De a Gangesz egy szent folyó, azon nincs bugyi-pink gumimatrac,
hanem az elégetett holtak hamvai hömpölyögnek benne és olyan kórokozók,
amiktől kiég a beled.

31. oldal. BLACK DREAM – emlékszem az üzletre, nem a Mária utcából
költözött el néhány éve a Horánszkyhoz? A lábnyomokat kövesd feliratok egy dolog,
a lefóliázott falak és kirakat a közeli iskolák miatt nyilván kötelező,
a zárt udvarra költözés remek ötlet volt, azonban az árak egyre durvábbak…

50-51. oldal: ABBA. Remek cikk.
Azt azonban szeretném kideríteni, hogy a vörös hajú lány valóban azért lett-e
átszöktetve nagymamája által Norvégiából Svédországba (e nélkül nem is
találkoztak volna ebben a felállásban az együttes tagjai), mivel egy Übermensch
kreáló projektből született – noha a nácik nem bántottálk a norvégokat,
a szőkítés kedvéért sok katonát pároztattak helyiekkel, máskor maguktól is,
és az énekesnő családja félve a háború utáni helyi reakcióktól – gúnyolás –
így oldották meg, a szomszédos semleges Svédországba plántálva át az emberpalántát.

Robert Capa kopasz náci-kollaboráns nős világhírű fotója jut erről mindig eszembe.

52. oldal.Na végre!

1 Nem tudom hányan akarták ezt megőrízni emlékeiben,
de a suhogós ruhák számtalan sebből vérző ikonográfiája vétek.
Ruhatárak kedvence a műszálas szövet mentén a zero waste,
a recycling és a védd a fákat! Idején? Csak ott lehet a suhogós szuperlativusz,
ahol ezek az erősebb közegészségügyi és az emberiség túlélését illető ízlések
még nem érkeztek meg a divatok és szabásminták,
valamint az ezeket taglaló szerkesztőségi asztalokra.
Mint Párizs a tömegek híres felkelése idején, biztos volt,
aki az aranycsipkés fűzőjét igazgatta odakacsintva szeretőjének,
aki fehér rizsparókáját simogatva küldött puszikákat az óriáscsilláros szalonon át,
miközben az éhező csőcselék épp benyomta a főkaput, kolbásszá kibelezve a lovakat,
és felkoncolva a cselédséget, testőrséget… szegény komornyik, drága kertész bácsi.

2 Újra leopárdban. LEOPARD SKIN PATTERN SUIT. Ez nem más, mint Nowstalgia.
Magyarországon ez azóta sem múlt el (lényegében az 1970-1980-as évek óta konstans),
mint ahogy a roma divatban jelen van, és mint ahogy a vidékről Budapestre
30 év ízlésbeli fáziskéséssel beáradó tömegek nyomán: bárhol fellelni,
nem csak a turkálókban. Fáziskésés. Amúgy nem emlékeztek már Dennis Rodman-re
és sok port kavart folyamatos divat-hekkjeire? A Chicago Bulls kosarasa,
aki hollywoodi filmekben szerepelt és volt ilyen leopárdmintás haja is, egy az egyben.
Úgy 1998 környékén. Erre már lehetne mondani, hogy emlékeztek-e, de tény az,
hogy aki más generációk gyerekkorát adja el a következőnek, mert az mit sem sejt: az csaló.
Kylie Minogue 1991-ben viselt ilyet. Dolly Magazine, March 1985 és April 1990 ismét.
Megjelenik a Harper’s Bazaar, August 1992 száma. Vagy Adrian Young
( a No Doubt dobosa ) az Ex-Girlfirend klipben. Vogue UK, November 1996: benne Naomi Campbell.
Mary J Blige az 1996-os Grammy Awards kifutóján. Cosmopolitan Australia, March 1993.
Leopard Print Coat Madonnán egy díjátadón valamikor 1990-ben.
De az egész az 1920-as években kezdődött: jelige: Joan Crawford.
Aztán a dolog folytatódott, jött Bette Davis a következő filmben: The Rich Are Always With Us (1932).
Kisvártatva Jane Greer. Zsa Zsa Gabor az 60-es években. Később Debbie Harry.
Synth csajoktól az Yves Saint Laurent rajongókig a 80-as években sokan viselték.
Kate Moss az 1990-es években szintén. Christian Dior a 2000-es években kamatoztatta márványlépcsőkön.
Tehát itt semmilyen kontinuitás nem szakadt meg! Tehát mire a Kardashian-Jenner családig
vagy Demi Lovato-ig 2018-ban eljutunk: eltelt száz év ocelotozással.
Nem ártana megírni egy cikkben, ami erre a témára vonatkozik. Stephanie Seymour aktfotók with leopárd.
Jut eszembe, egy bizonyos Antoni Piotrowski (1853 – 1924) nevű lengyel festő
egyik művén is van már leopárd mintás leányzó: Nymphs And Satyrs.
Nem összetévesztendő Nymphs and Satyr, 1873, William Bouguereau festményével például.
Ebből a témából amúgy számtalan született a XIX. század végén, pszichológiája profán,
a bujtatott erotika nem pajzán, hanem nyíltan emberfeletti, ezáltal cenzúrázni fölösleges.
Ne menjünk ilyen messzire, a nem-képzőművészet is felkarolta a vad vonzás szimbolikáját:
OMNIA a Királytigris - Bűnügyi rejtély 4 felvonásban (a címszerepben Robert Warwick),
vagy LILLY CHRISTINE IN LEOPARD BRA, collections.fillesapapa.com cover,
Emily Ratajkowski wows fans as she dances in a leopard print bikini (5 Sep 2018),
aztán Annabel's Nightclub - MBDS; és hát Vikki Dougan, aki lemos mindenkit ( 1 - 2 - )!
De jön Rita Ora in Leopard Print Dress – Leaves ‘The Annabel’s Jungle Party’ in London,
Brigitte Saint-Jacques : La tendresse / Terre (single 1976), Veronique - Jungle Man (Italo-Disco, 1987 Vinyl),
SHANIA TWAIN : NOW (Sept. 29, 2017), Polka A-GO-GO with Lil WallyLeopard Lounge (2003),
Vince CardellVince Cardell (1982), és így tovább, fere ad infinitum... DEAR JACKIE September Issue.
Katy Perry - Purr Fragrance ad ( 100 - 177 ml Eau De Parfum Spray 14.12 - 21.19 €, 2019 ),
Ja,Zoo: Hide (1988), Tyra Banks egykori leopárdos-pattanásig feszülő bikinis képei is ide,
Shannon Elizabeth (ismert filmjei: American Pie, Scary Movie and Jay and Silent Bob Strike Back) detto!
Amouranth, azaz Kaitlyn Siragusa, egyike a sok száz közismert cosplay macáknak.
Audrey Tautou is lett fűzős cicaruhában publikálva a 2009-es Coco Before Chanel című film promóciója során,
a cikk vastagbetűsen FABELHAFT... ha már divatvilág: Alexandra Tomlinson. Vagy Phyllis Gordon,
aki 1939-ben eleven gepárdot tartott és sétáltatott. Josephine Baker & Chiquita híres közös fotója.
Bebe Daniels and a cheetah, ez is egy korszakot jellemez. Joan Blondell and a cheetah. Ugyanaz.
1954-ben leopárd holmiban egyiptomi fekete-fehérségében: Pop singer Iolanda Cristina Gigliotti aka DALIDA.
Britt Ekland : Ekland in a leopard cat suit, Vogue 1965 by David Bailey. Van ennek a műfajnak gyűjtőneve is:
LUXURY FAUX FUR COAT LEOPARD GLAMOUR 40s 50s PIN UP... Gentlemen Prefer Blondes (1953).
... sexy leopard-print cape: Brigitte Bardot in “En cas de malheur” (1958) és Bell, Book And Candle (1958).
Ugyanígy Audrey Hepburn és Barbara Stanwyck. Gene Tierney is pórázképes vadállatpozőrködött.
Blaze Starr 1960 környékén több ízben is tett a minta népszerűsítéséért: széles pózban, dobolva, meg mindenhogy.
Bettie Page, Jayne Mansfield, Irene Manning, vagy ez: Simonetta in her home at Rue de Mondovi, 1963.
British Vogue, May 1966 - Photo: Helmut Newton. Vagy a pinterest ezernyi oldalából akárhány, például ez!
Hollywood Animal Magnetism, bulvárnyelven. Leading Ladies in Leopard, ha a fashion szakmát kérdezed.
Ez a remekmű: Talking Heads - Wild Wild Life (1986); ebben is a 02:49-02:55 percig a bundás hölgy!
Az 1930-40-50-es éveken végigvonul: Golden Age Sheena: The Best of the Queen of the Jungle.
Prehistoric Women (1950) Mara Lynn főszereplésével! MARTINE BESWICK PREHISTORIC WOMEN 1967!
John Sharp kalapja az ...altrimenti ci arrabbiamo! című filmben, magyarul: Különben dühbe jövünk (1974)!
The Arena (1974): Pam Grier szőrmében. Robotcop 2 (1990), amerikai punkok! Derek Ridgers - instáján egy kép leopárd.
Machiko Kyo – the princess of Japanese cinema -  mi van egyik kultuszfilmjében a jelképes trónus hátterében!
Heartbreak Ridge (1986), Clint Eastwood bootcamp mozija; szintén pettyes mintákra lelünk itt: Sid and Nancy (1986).
Blondie - The Hunter, az 1982-es album cover-ja is ad némi fogódzot ebben a témában: >> elemzés
Savage Tales #8 (Vol.1) - Characters: Ka-Zar; Shanna; Zabu. Publication Date  January 1975.
Caroline Vreeland: 1 - 2 - 3 - 4>>> MUSIC  Korábban: Irish McCalla. Később: Jessica Pare.

Találatok a következőre: Halle Berry Flintstones
Inkább erre szeretnék rákeresni: Halle Barry Flintstones

The Flintstones (1994)

Kelet-német punk fotográfiai gyűjteményekben is felbukkan a téma, nem mintha mindig Berlin, olykor Leipzig / Lipcse:
Christiane Eisler, Mita and Jana, Berlin punk girls in Leipzig, 1983. www.transit.de/Christiane Eisler, valahol.
A Sex and the City (1998-2004) 3.évadában mindenütt fel-felbukkan egy-egy nagymacska-mintázat. Style Icons... Isabella Rossellini.
A prémek pompája bárhol fellelhető volt, pl.: Genya Ravan - They love me,they love me not 1973 !!!
Nem számítva a Burberry Budapest (Andrássy út 24.) kirakatát 2020.01.21-én beleopárdozva!
Korábbról a következő cikk Fearne Cotton televíziós műsorvezetőről: Fearne becomes ambassador for charity Mind,
még a TWITTER profilképe is ocelot-kabátozás dögivel! Lauren Summer, névlegesítve a bikinipetymegséget.
Elina Agapova ruhatára is párducos! Millie Mackintosh looks sartorially savvy in leopard print coat
Negin Mirsalehi leopard animal print coat /// Emma star Anya Taylor-Joy makes a bold statement in a striking leopard print puffball dress!
Kolozsvari SzínházCsobot AdélJungle Comics! All Top Comics! ... Camille Fiducia model szerelése Shannon Carr fotós oldalán.
A szebb napokat is látott, még nem szétplasztikázott Patsy Kensit, aki a Just Seventeen, Tatler, Vogue magazin címlapján is szerepelt,
az ő szettjei között is volt néha bolhafogó prém! A maiak közül Dianna Agron + Klaudia Trzepizur öltözködési szokásai!
Nem kell ehhez perverz géniusz, vagy izgató képektől függő túlevők gyülekezete! Régi lemez, mégsem lejárt.
Jayne Mansfield and Mickey Hargitay 1956-os performansza sem kutya, de tudjuk milyen bundába bújtak ők is.
Mrs. Robinson wilds out on Benjamin in her leopard print jacket! /// Emilia Clarke bundles leopard print coat,
Crocodile Dundee II (1988): a kanapé, amire leülnek! The coat style leopard Cate Blanchett (Lou Miller) in Ocean’s 8!
Ami pedig a retrót illeti, a 80-as évekbeli klasszikussá vált ETA (zenekar) plakátja feltétlenül idekívánkozik:
nem csak hajdani önmagát illetően, de a 2017-es Kieselbach Galéria plakátauckió, a "Pokoli Aranykor" emblémájaként is!
Vagy mehetünk közelebb is abba az éterbe, ahol a minta és az elállatiasodás dukál: Return of the Living Dead (1985)Linnea Quigley.
Laura San Giacomo az 1990-es, első egész estés szerelmi Disney mozifilmben, hercegnősdivel, ez a Pretty Woman.
David Perry amerikás álmai a gépjárműipar meseországában talál rá a párducos vagy olajos szerelőruhás pin-up papnőkre
Mikor ezeken átrágva magát az ember bekapcsolja a tévét, ott virít a gönc a 2019.01.11-én indult Sex Education-ben.
Charlie's Angels (2019)-ben. Youtube-on a 2020.04.12-én feldobott CASHTAG - GYŐRFI PÁL videóban.
LMFAO ft. Lauren Bennett, GoonRock - Party Rock Anthem - paradigmaváltás és zenei zsáner-repedések!
"Netflix’s Post-Apocalyptic Teen Comedy Daybreak": abban is! newchic.com: Leopard Print Pockets Coat ...
... Terry Richardson x Lady Gaga - a 2012-es fotósorozat részeként a spandex-es ágyba vetődések imázsa!
Olivia AttwoodOlivia Attwood in a Leopard Print Bikini (2017). És deviantart.com-on sok más.
Kat Slater - EastEnders character, rengeteg leopárdos holmiban pózol szerte a világhálón!
Amanda Holden flashes toned legs in daring thigh-high split leopard print dress.
Elaine Crowley rocks leopard print at the Breast Cancer Ireland Christmas lunch.
Olga Tyagar, ahogy egy random profil szerint. Nicole Thorne Nearly Spills Out Of A Leopard-Print Swimsuit.
Nicole Scherzinger looks sensational in plunging leopard print bikini as she poses for holiday selfie.
Dirty John's real-life Terra Newell glams up in leopard print  Desperate Scousewife (2019): Elissa.
The “winter Love Island” hosted by Laura Whitmore: Survival of the Fittest. "Caitlin O'Connor leopard" keresés: bő termés.
'Shipwrecked: The Island': Meet the islanders - Pictures... Ashley Benson and Lucy Hale - Bongo Jeans
Singer Lady Gaga and actress Sofia Vergara during an interview on February 14, 2011. Jordan Carver leopard bikini.
Helena Flanagan felsője a dailybraille.co.uk-n, mire karrierét sikerült sínre tennie leopárd pántokkal 2012-ben, jött a többi:
Helen Flanagan flaunts stunning figure as she models in leopard-print lingerieHow to Wear Leopard Print Trousers Like Helen Flanagan.
Iron Man 2 Deleted Scene: Tony Stark and Natasha Romanoff 1 + 2.  Jessica Simpson vil føde i leopardkjole (2012).
Julia Hafstrom Walks the Wild Side for Harper’s Bazaar Turkey. Holly Willoughby and Ferne McCann are loving leopard print.
The leopard skirt that took over New York and London has its own Instagram account. Catching Up with Nicole Byer by Isaac Kozell.
Danny B Harvey állatgalléros zakója a rockabilly világszínpadain vagy koprodukciós szexikon zenésztársa Mysti Moon melltartója.
A 90-es évek eredeti egy olyan filmben is hozta a formát, amiben állandó szerepviselet a sárga-fekete: Hackers 1995!
Van más is, ami elérhető egyhamar + shipping: BOOTY Lifting Yoga Pant Leggings Fitness High Waist Pants Women!
Sigue Sigue zenekar kapcsán is felmerülhet konkrét gyanú a prémek iránt: érdemes belenyalni a kínálatba.
DOGS ON LEAD (hard rock). Klotljudi, egy felbukkanó mai zenekar. Jameela Jamil, önmagát adva. www.sashaskolnick.com is!
Rachel Uffner portréja, amit Rob Weber a New York Magazine számára készített. És David LaChapelle fotója Elton John-ról?
Drew Barrymore 1993-ban Wayne Maser lencséje előtt leopárdban. Eva Herzigova, családi nyaraláson kislánykorában felfedezett
cseh szupermodel egész pályafutását végig kíséri az állati kelmék sármja, egészen korai éveiben Betty Page alakját formálva meg,
mígnem a Vogue Italia lapjain köszön vissza a 2010-es években (eva-herzigova-yelena-yemchuk-vogue-italia-august-2014),
manapság elég újrafelfedezni őt olyan fotósorozatokban, mint Eva Herzigova Poses in Zadig & Voltaire Spring Summer 2019 Looks!
Peta Wilson is hasonló cipőben jár, aki a Wylie Wilson ruhamárka megteremtője (1301 Abbot Kinney Blvd, Venice, CA 90291, USA),
és Luc Besson 1997-es La Femme Nikita tévésorozatának főszereplője sem maradhatott ki a Wilson-i leopárd-vonzerő világából.
A feltörekvő szláv manökenek között a mai napig is leopárd-dömping van, vegyük Valeria Lakhina ábrázolásait, MAXIM, WÜRTHTEZENIS.
"Michael Kors travels across the pond for fall ads" (July 5, 2017). Brockhauser Barbara interjúk a szabadban, mikrofonon innen és túl!
És Kara del Toro képei és Ariana Dugarte képei és Lucia Javorčeková képei közül egy csomó (- 1 - 2 - 3 - 4 - 5 - 6 -)
vagy Elsie Hewitt társas-tükör-táncai önmagával és még új-Hollywood is karantén idején így tesz. A címzetes befutók közül is,
akik most instagram bombaként robbannak állítólag: Danielley Ayala (- 1 - 2 - 3 -) és Demi Rose ( - 1 - ): PR-vadmacskák a digitális viharban?
Varga Lila divatmodelltől Stephanie Erb színésznőig bárhova fordul a tekintet, állandóan ismétlődik az őskori motívum.
A múltban úgy, hogy megjelenik Marisa Berenson. A jelenjövő veszedelmes fur-insider szépségideál várományosai között pedig szüntelen.
Hogy kívánkozik-e előtérbe avagy sem, nem épp kérdéses: Elsie Hewitt a saját testét szabadalmaztató képén... ő is terepmintázik.
Louise Cliffe Big Brother star korszakának flekkes szeméremtakarója vagy szerepe a Wrong Turn 3: Left for Dead-ben [2009],
ahol állatok módjára van bemutatva minden. Ezen csak a One Million Years BC / Cavewomen Fight jelenet tesz túl, persze bundában.
Pepita miniben Janet Montgomery kertel csupasz virgácsaival és ennek a tömeges kamera elé tülekedésnek foltosan: csak miértje van.
RUSSIAN GODDESS - ANIA DANILINA, a hirdetés így szól, és a fotók között van természetesen ide illő is (- 1 - 2 -).
2013-ban sem volt már új keletű a divat, Anja Rubik a Life Ball nevű rendezvény keretén belül. Egy random kép?
Csatlakozik mindenki, aki csak tud: Alysha MarkoVera Eremeychuk + Nina Agdal + Silvia Caruso és ebben az egyén eléggé elvész.
Lara Stone eleve szóba jött, íme az illusztráció: article/lara-stone-hairstyles-topshop-unique-fall-2016,
és egy másik, Lara Stone’s Front Row Hair Transformation at Topshop Unique Is a Supermodel Win. Ez állandó refrén.
Elizabeth Taylor 1954-ben? Monica Vitti, valamikor a 60-as években ráhatásként a belbecs leple gyanánt?
Ros Watkins,1961 by Terence Donovan. Más megközelítésben ugyanez: Ros Watkins, Advertising Shoot for Acrilan, 3 March, 1961
Paris Vogue August 1969: Model Sonja Bakker... Photo by John Cowan. Vagy ez: 8 FEMMES (Dir. by: François Ozon), 2002.
De mehetünk messzebb is. THE MALE NUDE IN 18TH CENTURY FRENCH ART: fetrengnek a fiúk a prémeken!
Mi sem tobzódik jobban, mint az ismétlésre állított sémák sokat ígérése: Ruched Drawstring Cut-Out Mini DressLeopard Print Long Dress.
Margot Robbie és Alexander Skarsgard közbenjárásával íme, 'The Legend of Tarzan' Vogue US June 2016, vagy emez hasonló díszben.
Az instagram ebből a szempontból pontos visszaigazolást ad, 2020.11.24., képszerűsítve: Lara Stone.
Aktuális példa 2021 november: Richard Ramos képe Woman Madame Figaro Spain-ban... Starring Marta Aguilar.
Olivia de Berardinis nem egy festményén köszön vissza a vadság elé kikandikáló foltok özöne, pl.: Carnivore című képén.
3000 Miles to Graceland (2001), a film 19. percében vélhetően Lorraine Cote... 2 óra 30 percnél is van valami ocelot-jel?
Tereza Kacerova, egy ritka elöl fűzős fürdőruhaszerű zsebkendőnyi ruházatban, tipikus Los Angeles-i háttérrel.
A pettyes szfinx égisze alatt megrendezett mintaszórás máshol is: a La Semaine Paris jóvoltából.
Helga Lovekatyról sokat szónokol a kukkolda-sajtó, a bőrre applikált dekor nála is ismerős lehet: parton és erkélyen.
Netán a Vogue francia ágában a lingerie trends summer 2022 javaslatai peregnek pettyenként,
és a Victoria's Secret Love Cloud 2022 is rövid utasítást ad, miként hasson ki az ösztön mindenre? 1 + 2
Van olyan is, aki ezt már elviszi a fétis és a latex hajlékony horizontjai felé, mint például www.evilyn13.com.
KOURTNEY ROY - IN DREAMS YOU’RE MINE - N°9 (100 x 150 cm, mounted on aluminium, framed).
Amy Willerton pepita parolázása fürdőszobai körülmények között kicsit giccses csörtét csodáltat, a parton globálisan.
A keleti végekről elénk táruló nyurgaságok sokaságából Anastasiya Scheglova egyes képei miniatürizálják a mintát.
Emmanuelle Seigner kabátban, a francia filmek kebellengető vadorzója, aki a Bitter Moon világával Monica Belucci elődje.
Valerie Van Der Graaf manöken is nem egyszer adja bájait pöttyöst húzva szeplős bőrére, például: April 2011,
illetve www.bellazon.com/1 és 2!!! Hazai vizekről Sebestyén Petra.
Fanny François fotói - 1 - 2 -, ahol a kommentben ennyit közöl valaki kevélyen: "Mais qui t’a mis la tête à l’envers ?"
3 October 2015 Minka Kelly vs Eva Mendes. 17 November 2019 Hannah Ferguson vs Jessica Ashley: amin Ashley a hunyó.
Jill Kortleve, amolyan unorthodox molett-manöken egyik (kivételesen) nem Vogue magazinos fess képfrappája is ez a világ!
Stefan Draschan is kedveli, egy rendezvényen a melegítőfelsője is tükrözi a replikált vadon mintázatát, lásd. www.thestylemate.com.
Gilles et Alexandra portréfotói CYRILLE FRENOY behance oldalán, és ez mindenhol így megy? Várfok Galéria dettó.
Vagy ugyanezen érdekkör köré keríthető klérus digitális kandelábere mentén: Nemes Anna (műsorvezető cucus): képe edzve.
James Weber fényképész honlapján ez a bizonyos bulikép, amin valami díjátadón vannak, estélyi is készülhet pöttyösből.
Van olyan is, hogy Alexa Breit Wiki, aminek reklámoktól szabdalt böngészése kiadja a Kaiserlautern-i mátka ikonját, leopárdban.
Khatia Buniatishvili, hogy ez most dalmata vagy omlós pepita mellbőség, amivel a sztár nyilván visszaélJulia Logacheva ( - 1 - 2 - ).
A legközönségesebb hétköznapi változat is megvolt már. Jöhet a TOP 10 LINGERIE MODELS IN THE WORLD, a nyitókép garantált.
House of Gucci (2021): az etikamentes divatdiktatúra patinalepergető filmváltozata bővelkedik mintákban, szinte alapvetés; Patrizia Reggiani szettjei.
Jordan Emanuel Playboy 2019. Magyarországon divatmárkákon túl azért biztos kevesen ismerik a görög manöken és celeb felhozatalt:
pl.: Κατερίνα Κικίλια, azaz Catherine Kikilia ( - 1 - 2 - 3 - 4 - ). Jóval korábbról Lucy Dorain alias Kovács Ilona, persze bundában.
DSquared² Women's Black Fur Coats 1,161 € vagy a Leopard Printed Faux Fur Coat 990 €
GUESSBody Barna Slim Fit, úgy ígérik a kiszállítás 3-5 munkanap. A megrendelő ezek szerint csatlakozhat az animális klubhoz.
Aztán a termékekből nincs hiány: Tunic Top S Button Down Shirt Leopard Print Chain-Belt Foulard?
Ennél, ha nem is drágább, vadabb dolgok is vannal az online piacokon. Fur Coat Long Maculate red Donna |
Sexy Thong Bodysuit Leopard Print vagy a Budapest Underground filmes páros díjátadós fotóján a feltűnő mintázatok.
Clairy Browne & the Bangin' Rackettes - Baby Caught the Bus, a külcsíny, az imázs, a cikkezések... Valló Berta képei közül némely.
Albert Herter (1871-1950) "Beatrice" című festményétől Georgina S. Wilmoth kortárs cicababa portréképeiig szinte bárhol, bármi.

Se eleje, se vége.              Legutóbb: Dolce & Gabbana | Fall/Winter 2021/22 | Milan Fashion Week.

3 Ha Marc Jacobs, akkor menő a military, de egyébként rokker vagy jobbos és fúj?
Várom, hogy a Louis Vitton kirakatában taktikai kések és sniper-lencsék lógjanak
az ázsiában kivéreztetett borjak bőrébe bújt sznobok között.

4 Szoknyák általában a világ számtalan pontján férfiakon nem télen vannak, hanem a trópusokon,
az örök nyár birodalmában, vagy télen ott, ahol a szabadban élnek. Milfajt Ferkó bakonyi betyár (1807-1836),
Bogár (Szabó) Imre, Savanyú Jóska, Rózsa Sándor, Sobri Jóska, Vidróczki Márton (voltak egész betyár seregek!):
MIND SZOKNYÁBAN JÁRTAK;
híres-hírhedt alakok persze évszázadokkal ezelőtt már ismerték ezt a divatot, népviselet címszó alatt.
Ma a Vaquera 2019-es kollekció nyomán merül fel az ötlet, vagy Sebastian Kim ürügyén, de minek?
Raf Simons kapcsán más a helyzet, aki ezt már 2010-ben elsütötte, méghozzá élre vasalásos formában,
teljes eleganciával, nem trash-ből! Paul Smith is a nyomában járt néhány évvel később, 2002 környékén!
Marc Jacobs szintúgy! A Gypsy Sport, ahogy Calvin Luo is játszottak evvel a motívummal már 2017-ben!
Mi tehát akkora újítás az egészben?
A Japán városi szoknya-újhullám teljesen érthető, de ott mégis vannak unisex hősök anime rajzfilmekben,
és a fél-mitológiai eredettörténetek erővonalai mentén ezek egész más beágyazódású jelenségek, mint Európában!
A Fustanella oly annyira elterjedt, hogy Korinthosztól Korfun át a Balkánon egészen Albániáig fellelhető volt!
Egy Yohji Yamamoto összeállítás egész mást jelent, mint egy turkálóból női szoknyát felhúzni,
csak mert ez van szétkürtölve, ennek vannak a harangok alákongatva! Vajon lesz-e ebben átvett iratlan szabály,
lásd.: “fingertip rule”— the classic dictum that calls for the hem of a skirt to reach at least three inches below the fingers
Kr. e. 3000-ben hordtak már sumér férfiak szoknyát! A kelták máig ható kilt-kultúrája evidencia!
Az úgynevezett hellén chiton vagy később a skirted garment a középkori Britannia világában mindennapos volt.
VIII. Henrik doublet jellegű szoknyát viselt, rakott szövet mintákkal. Ez az egész Egyiptomig nyúlik vissza...
... de hogy télen divat-e? Legfőképpen nem irodisták hordják manapság, hanem Kiribati, Tonga, Tuvalu lakosai,
és Óceánia kismillió más szigetének gyöngyfüzéres királyságvilágában a Fülöp-szigetektől a Maorikig oly sokan.
Inkább praktikus szempontok szerint élnek kényelmesen, mint divatokat követni szorongva. Nemde?

Leteszem az újságot.

A hátsó fedőlapon a KRISTINUS pincészet Queer lobogós kiadása, a szlogen tetszetős.

Ami a Koka Kólának nem jött be a meleg-kampánnyal alig néhány hónapja, ezek szerint Kéthelynek még jövedelmezhet.

Fajt Alex ádámcsutkájára gondolok.

 

 

 

 

 

Beating a dead horse: Amit Karácsonyig a Star Wars-szal műveltek (2019)

(időközben megjelent ez a kritika: Star Wars - How To Kill A Franchise)


Az eredeti trilógia: felnőttek megfogalmazzák gyermekkorukat. John Wayne és Kurosawa világa összemosva, világháborús nosztalgiákba oltott távolba meredés, a kimonós cowboy-ok, a space western filmek kiforratlan úttörése. Flash Gordon égbolt-burkokon bugdácsolása hősies odaadással, a Rocket Ship szlalomok mítosza, amihez a jidaigeki (ez köztudott) létélménye társul. Mini adventures, mintsem constant storyline. Régi pulp-hero sorozatokkal összeforrasztott taoizmus, zoroasztrianizmus, illetve Joseph John Campbell mitológiai alapvetései, mintsem John Wood Campbell könyvei. Csillagok háborúja. Ez volt az a fenyegetően élhető koncepció, ami alapján 1983 március 23-án az Egyesült Államok űrlézer hadviselést érintő katonai programja azonnal a Star Wars fedőnevet kapta; csupán 6 évvel Alderaan mozivásznakon történő felrobbanását követően. A film mindenkire nagy hatással volt.

Az előzmény trilógia: gyermekeknek csinálni filmet, befogni egy új generációt. Az óhatatlan lekerekítettség, a Han Solo nem lőhetett először okvetlensége és a mindent letompítás, lesimítás. Gyermekek veszik át az egész filmiparban a filmek dinamikájának tömegközéppontját. A Ghostbusters Afterlife-ig és a Stranger Things-ig, "we are not kids anymore" szól az előzetes. Dehogynem, you are! A Malibue Rescue-tól az Euphoria-ig és az ICarly, a Dance Acedemy, a Liv and Maddie, az Odd Squad, a Free Rein, Project Mc2, és még 200 másik. Ez nem a Mork & Mindy vagy a Ferris Bueller's Day Off, de még csak az E.T. sem. A Battle Royal olyan változata, ahol ismeretlen kábítószerektől mutált agyvelő lüktet a főszereplők koponyájában és a rendező rácsoságyból integet. Pedig gyerekek, pedig erőszakosak. A következő Walking Dead-ben csak pisisek lesznek. Aztán James Bond is kisgyerek kell, hogy legyen?

A lezáró három epizód pedig: a totális negédes világok legrosszabbika. Set-ups without pay-offs, mondaná a szakember. 42 év után rajzfimet csinálni egy eredetileg rajzfilmek inspirálta saját műfajig önmagát kinőtt és korosztályok nélküli menüettből. Az egész marvelly, azaz csodagyáros, műmájer magyarul. A mindig is náci jellegű Birodalmiak utóintézményei teremőrök és vagyonőrök közé keveredett világtalan alakok. Mindenki folyamatosan kapkod, rohan. Nincsenek dialógusok, amik érvek mentén állnának fel, mindenki vagdalózik, aki embernyelven beszél. Riposzt, szájkarate, a másikat űberelés, folytonos civódás.

Az egész gyerekes. Manchild-ok a produceri székben, tejfeles szájú fazonra igazított sci-fi esztéták, önkinevezett műfaj-alkotók, akik lényegében a citátumok (idézetek) és a recycling filmnyelvét alkotják meg. Az idősebb színészek krónikus aszkézisba süppesztve, a filmek vágói pedig a szakadatlan tömegmészárlások korrajzán túlra próbálnak valamiképp monológokat beillesztgetni. Lóg a levegőben a plot. A projekt egyértelműen híján van valami víziónak, amitől a gördülékenység nem simulékonysághoz vezet. A bámulatosság tünetei a hihetőség, vagy legalábbis a befogadhatóság kárára vannak kijátszva. Fan-service dögival, call-back mustra, aztán beüt afrenchise vakság és a Star Wars fatigue. A filmes breadcrumb trail-ek elsorvadoznak, vagy egyik szereplő a másik által a közönség számára hagyott nyomokat eloszlatja, aztán a szálak folyton elvarratlanok. A narratíva egyszerűen gátlástalan, álságos, kenetes, sekélyes, ötlettelen, ömlengő, öncélú. A kijáratlan utak olyan lehetőségek mellett mennek el, hogy rémes.

A Hero’s Journey antik tézise kuka. A koherens szereplők közötti egyensúlyok, és az erő oldalainak egymásra mért csapásait vizualizáló ellenpontozások, szintén kuka. Minden filmben új képességek jelennek meg, de senki sem tudja, honnan. A villámszórás leragozása tárgyias, ja, hogy ezt is tud... vajon miért? Majd megérti a néző. Bárki lehet bármi, és főleg akkor, ha szorult a helyzet, vagy a film dinamikája megköveteli, hogy valami felrázza a nézőt, mielőtt bekómál a sok monotóniától: ujjongás, régi kultikus objektumok és űrhajók megsemmisítése, a régebbi triogiák szereplőinek kiiktatása, és hogy az erő egyensúlya sosem végleges, ezt most bejelentette a Disney!

Az, hogy egy szereplőnek próbákat kiállva kell eljutni a szintlépésekig: kuka. Az öregeket kilődözik, leszúrkálják, mitológiai kasztrálás minden téren. Filtörténeti Hail Mary Egy-egy pufók szörnypofa a képernyőbe belebéget, a kisebb pocoklények hol vészjóslóan csipognak, hol gurgulázva hápognak. Az adaptív korrelációk szintézise elsorvad, porcelán-dialógusok kotyognak végzetes titokfeltárások felé, amikről a néző réges-régen tud (story progress is painfully obvious). Főleg a félelmetesség, az ismeretlentől való távolságtartás tűnt el. Az, hogy minden sarokban egy egész galaxis veszélyt okád diktatúra idején, hidegháború idején (ha már bolygó méretű ágyúk tüzelnek az égboltot törve ketté és holdakat morzsolva fel), ez mind eltűnt. A sugár megáll a levegőben? Az űrben ívben repül a lézer? A halálágyú halálnyalábja csokorba nyílik szét, hogy még több célpontig eljusson?
Minden könyöklésnyi helyen újabb és újabb űrlények. Hol vannak az ismert fajok? Vegetatív homogén formavilág tombol. Mechatron vizualizációk! Egy visszatérő űrlény, amit már ismerünk a galaxisból: igazi katarzis. Phil Tippett és barátai, az odaadás, a részletek, a hagyományos practical effects (ami olcsóbb, mint a CGI), és az analóg kultúra egészében az avitt árnyak csatájában kavarog. Az egész digitális nemzedék nagy klasszikusa, egy rohadt nagy kritika ez a három film. Schema for Kids helyett baby schema és nyers Cuteness. Miközben Ray lenyúlja a Millennium Falcon-t, A Skywalker nevet, a főszerepet és így tovább. Tehát az Uralkodó unokájáé a dobogó teteje.
Végeredményben nem Skywalker Saga, hanem Palpatine Saga lett az egészből. Csak útközben, random módon, korszellemhez igazodva és a piachoz, ami nem más mint rajgongói elvárás és merchandise eladási elvárás.

Mire ide eljutunk (és hat az anti-spoiler territory IMAX-sugárfertőzése), megőrül a néző. Ami rázúdul nem csak, hogy hollywoodized, glamorouse, hanem a teljes big blockbuster entertainment o-boo-hoo! Mindegyik sequal akarnok. Izgága, pökhendi, összefüggéstelen, modern. Semmi köze semmihez, és minden akar lenni egyszerre.

Minek is vesszük ezt ilyen komolyan? A #Me Too Droidok, a békák lakta Burning Man planet-ek, és a plot (worm)hole-ok demenciája együtt tombol?

Csak a játékfigurák, a videojátékok és Happy Meal-ek kedvéért készülnek már ezek a filmek? Tout le Merchandise Star Wars : L’Ascension de Skywalker, ahogy a francia mondja. Egyben a kínai gyárak ontotta műanyag kegytárgyak eladásától eltekintve ez a Luke legenda, amiben nincsen Luke? A játékok okán tud leggyorsabban bővülni a géparzenál, űrhajó és robotlegendárium, ezt mindenki érti. De hogy ha egy valaki az egyik játékban vagy az egyik tévésorozatban valami kis cuki lényt vagy apró cikázva mászó varangyhavert beemel, akkor mindenkinek kell? BB-8, Baby Yoda,BD-1, Babu Frik, aztán D-O, aki egyszerűen hatalmas bukás lett minden eladás terén. Ez már nem BT-16, IG-88. Hol van az, hogy Wuher, a Tatooine bolgyón található Mos Eisley csempész-tanyájának kocsmárosa IG-88-as robotok fejéből csinál italforralót. Szaknyelven: recycled IG-88 beverage dispenser. Ráadásul ezek állítólag egy a Második Világháborúban szuperált Meteor típusú repülőgéphez tartoztak (itt olvashatni erről), tehát felismerhetőek, élményszerűen ismeretlenek és mégis evilágiak valahogy. Elvégre ezek a nüanszok kötik igazából össze a néző és az eposz valóságát, nem az üvöltve rohangászó alakok és a vastüdős ősi gázmaszk-dohogás. Ennyit puhult a világ? Vagy mert itt van egy szelet emberiség, ami ezen felnőve - a látványos elpuhuláson - azt hiszi: ennek a sok mucikám-lénynek köze lehet az élethez? Egy középső ujjakat felmutató filmtrilógiában bárminek?! 

Hogy Palpatine erőátvételkor az erőtől új ruhát kap, miközben fel van csörlőzve gépekre? Zack Snyder nonszenszkirálysága lepipálva!

Vagy mikor Luke és Leia jelenetében a digitális fiatalító effekt mellékhatására szerepcserés jelmezbravúr jön létre?

Ezért legalább annyit illene mondani, hogy ez az egész olyan, mintha egy kamasz elméjében lett volna leforgatva?

Vagy már tanulság sincs? A Game of Thrones-beli jelenetek átollózva. Luke, a főhős mellékvágányon, Leia a főhős,

(aki nem volt mester, max. könyvben volt, ahol többek között ikreket szült - Solo twins -, és Jedi lett, de nem itt, ahol kiszállt jóval korábban!)

robognak a gender topic-ok, az uralkodó a patriarchális menace, és az egésznek aktualitást csak a szex-filozófiai trendek adnak?

Ezer meg ezer klisé erőszakolja egymást tolongva, a filmesztétika iránya, annak erővonalai,

amiken túlmutatni nem zsánerek és bársonyos rombolás útján lehetne megalomán nagytotálokkal? Hol? Hogyan?

Psychological impact on characters, ebből nem nagyon van benne.

Ne is keresd. Őrülhetsz, ha láttad mi volt előtte, és megélted. Egyszerűen lehozták a Starcrash (1979) szintjére az egészet. Cinizmusból.
Ez nem a Kung Fury, meg low budget, pedig annyiból is kijönne történet szempontjából, bőven ki! Pörög a pénztárgép, miközben ez egy 20. századi mitológia meggyalázása, az egészet eltüzelés. Még a hullát is gyalázzák? Palpatine Nagypapi profán facelift fluktuációi és a fakultatív csillagromboló-emelgetés ramaty összjátéka mesterműnek kiálltja ki magát! Sidious teste klón? Ez csak később derül ki, ilyeneket a Disney utólag jelent be. Elvégre hogy élte túl azt az esést? Mikor felrobbant? Ha a Halálcsillag - a második! - lezuhant, nem egy fél kontinenst takarna le a darabokra tört alakja? És ha egy ekkora tömegű test lezuhan, hogy marad egyben trónterem az összes ablakkal? Mi van még?
Az, hogy Anakin volt az eredeti, majd előzmény trilógiák során mindvégig a kiválasztott, egyensúlyt hozva: akkor ez most már nem számít? Él az egyensúly nélküli sötétség? Most akkor ezt is felül kell írni, és a IX-es darab végén az utolsó felvonásban a halott jedik szurkolása mit is jelent, miért is kell a fan moment ennyire?
A consistency az volna, ha mondjuk Snoke egy újabb köcsög. Nincs örök világbéke, a kivételes győzelmet megkérdőjelezi a féltékeny hataloméhség, ahogy azt Nolan Batman : Begins-jében is láttuk, méghozzá a legvégén, ahogy beharangozzák Joker-t. Te provokáltad, a te módszereid fűtik, úgyhogy te menj utána, és te rendezd le...
De ilyen koherens összefüggések egyszerűen nincsenek. Ez egy katyvasz. A rendezők egymást főzik le, valami olyan belsős rivalizálásban, mintha a staféta átadása a Force Awakens-ben fimtrilógiás generációváltást jelentene, erre a következő rendező eldobatja a jelképet. Mindezt a közönség és a mítosz kárára, élesben. Egyszerűen nem illenek bele a képbe. Túl sok szabadságot kaptak, miközben a spin-off történetek jobban teljesítenek, mert vannak kötöttségek. Nem inkompetens a szakma, csak konszenzus kell, és örökségben gondolkodni. Mandalorian, később a várva várt Kenobi sorozat. Dave Feloni, John Favreau. (Mini adventures, mintsem constant storyline.)

De miért:

- vettétek le a sisakot (fent kellett volna hagyni)
MÉG AKKOR IS HA A SISAKVISELÉS / LEVEVÉS ÉS MISZTICISTA FETISIZÁLTSÁGA, A MÁSHOL IS FELBUKKANT JELEIRE VALÓ UTALÁS AMÚGY ÉRTHETŐ:
When Darth Vader Tried On a New Mask(Canon) - Star Wars Comics Explained

- nem ment vissza az IG robot az űrhajóra a babával

- nem hagyták életben az antik görög alvilági ladik jelenet helyett a robotot

- aki miért szolgál fel teát?

- az is valami, hogy a Blurrg-öket beletették a sorozatba, más mint az Ewoks: The Battle for Endor (1985) gyerekfilmben

- De A.I. volt a falusi harc során a rablók lépegetője? ha igen, miért van nyitva mindkét vöröslő kémlelő-nyílása? hogy félelmetes legyen?

- nem tudtak valaki létező főgonoszt elővenni a mozikban vagy a sorozatfilmekben, mert egyikben sem...

- mondjuk Timothy Zahn regényekből a moziba átültetni valamit?

- elvégre hova lett Thrawn?

- aki eredetileg éppenhogy az Unknown Regions-ben dekkol B-terv gyanánt egy egész flottával
(ismerős?)

- ezeket aztán az új trilógiában és kihatva a Mandalorian-re is össze lehetett volna fésülni!!!

Marad a tétlenség az egészben. Még akkor is, ha mint az eredeti Star Wars filmek Kurosawa-ra, a Mandalorian is visszautal a Lone Wolf and Cub című szintén japán (előbb) mangára (1970-1976), aztán 6 filmre (1972-ben volt az első, mind Tomisaburo Wakayama-val a főszerepben), hozzá a Sergio Leone filmek alapvetései, műfaji sajátosságai. Ezt a hülye is látja. És ezekben is látszik, hogy kell a cool & contained. Még a Kill Bill-ben az 1973-as Lady Snowblood is jól érződik, átüt. Epizódok, kis kalandok, mozaikszerű felépítmény, fokozatosan felfejtett történések, lassú fokozás a katarzisig. "Serialized, episodic content", vegyük fel a szakzsargonba ezt. Van tehát ok-okozati íve a cselekménynek.
Ez elsikkad a IX-esben. MInden korábbi alapkő kiműtése, minden korábbi kitétel negligálása, és minden korábbi Star Wars univerzumbeli tabu szétzüllesztése. Unalmas.
Például a hyperdrive hopping sem azért volt tabu, mert Han Solo a New Hope-ban nem tudta, hogy kell! Hanem mert voltak műveletek, eljárások, tudományos megközelítés
szerint mihez tartás végett keretrendszere a történetnek (hogy egy űrhajó hogyan működik), most meg ugrabugrálnak, mert ettől szexi, fiatalos és menő. Abbahagynák ezt? Aztán itt van a spice esete. Érthető, ha Luke, mikor a Tatooine-on megkapja apja kardját, azt mondja, hogy ő tudja, hogy az örege nem volt Jedi, hanem fűszer-szállító!
Igen, de a spice, azaz a fűszer a Star Wars világában a narkotikum eufemizmusa. Poe Dameron-ról pedig kiderül, hogy ő egyenesen ezt csempészte? Celluloidra ég a PG13. Ez akkor most gyerekbarát műsor? Jön a feloldás: Babu Frik is a black market droidsmith from Poe Dameron’s Spice Running days on Kijimi. Ez volt a jó rész.
Vissza a mítoszromboláshoz. A kiskorúak dehumanizálása összefüggéstelen történetekkel, vagy hogy rájuk lett kitalálva a látvány, de az általuk igényelt humán etológiai komplexitás teljes mellőzésével. A vágás, a tempó, a pompa, a paradox önparódiák, és a cool stuff felhalmozva képsoronként. Ezzel egyidőben az is kiderül, hogy lemérhető ezen filmekkel, mennyire elfogadóak mindennel szemben azok, akik közé ingerszegénységbe robbannak be térhajtómű-lóbáló képsorok, abuzáló széles gesztusokkal operáló képsorok, minden frankó akar lenni, amit rájuk eröltetnek. Mennyire a trend teszi polarizált legitimálássá a nagyvállalati baklövéseket, vagyis amikbe belemagyarázzák az ellenkezőjét. Minden szocmédia felhörög és dől a data.

A film itt már ki is égett. Beköszönt a Dunkirk-ös vég (jönnek, akik eddig nem), amiben nem sokan épp despererately clawing to get out, hanem van ez a habos sütemény könnyedség és bociszemű űrkönnyeket közlés. A hősök csókja fölösleges, ronda etűd. A bomlás közt porzó ABY páratartalom Endor módra felszárad, medált kap Chewbacca, mert az Epizód IV-ben noha teoretikusan ő is kapott, a film nem mutatta... csók, citátum, törlesztés. Már ekkor kifakadnak a le-nem fizetett közönségkedvenc kritikusokból és youtuber szakmabeliekből a retro-aktív összegzések. lásd.: dögunalom.

Chris Stuckmann csatornáján 10 évnyi content upload és az 1400-dik filmelemzése után itt a Star Wars: The Rise of Skywalker - Spoiler Review. Kétségkívül baj van.
Bár számomra a moziban ülve olyan volt a film, mint amit ő él át, amikor ezt elemzi 2017 júniusában: Resident Evil: The Final Chapter - Movie Review. Ekkora baj van.
Vagy akkora mint ebben a képsorban (egyszerűen mi ez?): DCTV Elseworlds Crossover - Ruby Rose as Batwoman (HD). A 2019-es tévés Batwoman mit csinál? Zuhanás a furgonra, Nolan filmjét másolni, The Dark Knight Returns nyitó badass jelenete, amikor a pszichopatákkal teli kisbuszra ugrik szabadesésben, kilaptíva azt. De ez a fickó nem attól nehéz, mert a genderorientációja rendíthetetlen és menő pózokat vesz fel, hanem tiszta izom, egyfolytában edzésben van, hozzá egy multifiber testpáncél van rajta megvadított, golyóálló nano-polymerekből (a többletsúly szóba is kerül majd) és nem érdekli, ő rájuk zuhan a maga 190 cm-es testmagasságával és 85-86 kg-jával (a képregényekben 95-100), meg a kevlár, a köpeny, a vasak és a játékszerek. Erre van hivatalos számítás is. Batwoman ezzel szemben 175 cm és 59 kg. És kilapul egy furgon? Ha a Watchmen tévésorozat is ilyen lesz, jó hogy Alen Moore már 2009-ben sem kért a filmes bevételből, jogdíj, stb. Folyamatos fake shakes. Batwoman 1x01 opening Kate Kane training underwater, ez meg ezt másolja, részlet - Justice League: Doom, ami ezt: Kill Bill Vol. 2 (2004), annak koporsójelenete. De ez Batman kontextusában a szülők mellé temetettség gyanánt, az élve eltemetettség gyanánt lidércnyomás és rémüldözés, elsősorban nem a fulladásról szól, a jelenet a pszichés terrorról szól. Batwoman-nél ez elsikkad. Valamit be kellett dobni, gyorsan megmutatni, hogy kemény. Tehát a friss tévésorozatbeli Batwoman az anyja halálát éli át a víz alatt, mert anno az autó a folyóba zuhant? Vagy hova a hídról? Fan-service hegyekben, folyamatos visszautalás egyénítés helyett. Emancipált női karakterek, amik a rajzfilmek és videojátékok berkein túl elveszítik önállóságuk intergritását, és férfiszereplők bravúros trükkjeinek homokóra-alakú latex díszsmasszeraivá válnak. BATWOMAN Official Trailer (2019). Ezek az ollózások ugyanígy végigvonulnak a Star Wars-on. A hadonászó, fújtató Rey. És ezer másik hasonmása. THE HERO we need IS HERE, és áthúzzák az utolsó e-betűt, HER. A klaviatúra elhallgat, nincs mit begépelni ide. De ki az a Luke Fox?

A Star War IX. záróképében leszbikusok smárolnak (female alphabet kiss), ami egy messzi-messzi galaxisban lehet, nem is létezik, annyi féle más szexualitás alakul ki, és fajok közötti átjárás, prostitúció, rabszolgakereskedelem, génmódosítás, műtés, augmentáció. Ez nem olyan, mint az alternatív idősíkra terelt Star Trek, ahol Zulu, a navigátor: meleg. Mert az a történet a Földön, egy lehetséges emberiség-jövőkép párhuzamos történelmi valóságában mozog. De ha gender és a divat nem lehet többé nem-evilági, hogy növelje a nézőszámot, és tessen? Ettől már semmi távoli, semmi fikció nincs benne. Ja, hogy mindkettő J.J. Abrams rendezése? Szörnyű kliséhegyek. Jar Jar Abrams, ahogy a ellen-rajongói közösségek nevezik. Ez a film ócska. Last ditch effort. Aki nem alszik be rajta, azt meghívom egy egész estés dorbézolásra, azt kér, amit akar. Az illető nem lehet fogyatékos. Vagy a külvilágtól évek óta elzárt.

Jöhetnek az anti-depresszáns vegetariánus szlogenek, a szexizmus elleni "csak nők vezessenek űrhajókat" ökölrázások, miközben az önálló életet élő hüvelykujj ilyeneket posztol: hashtag blessed or hashtag stressed. 2019 November 22, bugyog kicsit az Internet: Feminist Tries To Cancel Disney’s ‘The Mandalorian’ Over Lack Of Female Characters, Gets Wrecked. Máris hogy kicsi űrlényeket magasabbra kell emelni, hogy ne beszélhessen hozzájuk senki lefelé. Az egész abszurd és nevetséges. Túltolt, túlaktualizált, minden, csak nem mese. Narrative failure and tactical mis-steps. Sikerült ezt is taccsra tenni. 
BŐVEBBEN ITT : NERDTRONIC Youtube csatornáján : The Rise of Skywalker Destroys George Lucas' Star Wars | Spoiler Review
VAGY ITT "wasted potential at it's finest" címszó alatt: 10 Disgraceful Letdowns in Rise of Skywalker | Star Wars Explained
Amikor a STAR WARS BATTLEFRONT 2 egyik küldetése, egy 20 perces Han Solo walkthrough video izgalmasabb, mint egy egész film >>> VIDEO ITT!  /// ÉS ITT!
Hát még ez: Star Wars: The Last Jedi "Droid School" Featurette (2017)

Aztán az ember vár pár évet és újranézi a 2015-ös Star Wars: The Force Awakens (Episode VII) filmet. Kell neki pár év, hogy pihenjen, mert megterhelő annak, aki a témában nem laikus.

Finn a sajátjait öli pöccre, akik között az első vér láttán elborzad attól, amire spártai körülmények között nevelték kisgyerekkor óta (hisz a profilját böngészve Kylo-ék látják a kiskori 3D hologramját)… Poe Dameron, a lázadók pilóta ásza simán haverkodik lövöldözés közben egy ismeretlen dezertőrrel, aki akár egy csapdába csalás része is lehet… oké. Jön Rey. Rey cool, de miért pökhendi (zárkózott). Mert magányos? Mert maszkulin lesz tőle? Mert ilyen és kész? Vagy alkatilag ilyen? Vagy ilyenné tette a Luke Skywalker-re hajazó körülmények között élés? Scavenger, ez mondjuk frankó. Ami a brit kiejtést illeti, ez valami gyarmati utalás (Superman v Batman: Redcapes are coming), ilyesmi? Finn végül rátalál, de elfut egy lány elöl, aki megveri egy kabát miatt, amiről egy vadidegen droid állítja, hogy lopott. Ez meg mi a f#°%szról szól. Rey leüti egy vasrúddal. Hogyan? Finn egész addigi egzisztenciájában elvileg kőkeményre edzett katona, aki a klónok behelyettesítésének feljavított janicsár-alakulataiban nevelkedett és csak sorszáma van, agymosva, barakkból csatából barakkba? Nem gond, mivel ez Finn első csatája. Aha. Bolygó méretű lézerágyúk vannak, de egy galaktikus rohamosztagosságnál pszichológiai tesztek nincsenek, amiből kiderülne, hogy meg fog roppanni az első maszat vértől, error. Akkor milyen bootcamp-ben volt? Ez nem a Starship Troopers ezek szerint. Leüti a puszták magányos leánya. Jön a Tatooine reboot, a TIE-fighter-rel szökés is másolás a régi filmekből, a M-Falcon-nal lavírozás Jakku csataroncsai között aztán mindaz, ami feltehetően hiányzott azoknak, akik Mos Eisley-ból túl simának tartották a kirepülést a New Hope-ban. Rey, anélkül, hogy rá kellene éreznie az YT-1300-as típusú teherszállító űrhajó (pontosabban: YT 492727ZED and formerly known as the Stellar Envoy, was a Corellian YT-1300f light freighter) arányaira, nehézkedéseire, fordulási ívére. Rey mindenhez ért, mert emancipált? Ne mondd már, hogy tudja repülni a Falcon-t, annyi egyedi módosítással benne, fully customized a cucc. A film nem kíméli a continuity error-ok mellet a dramaturgiailag eszeveszett dolgoktól sem a nézőt. Solo rátalál a régi legénylakásra… aztán őket is simán boarding-olja valaki, aki honnan jött? Nehogy már tudjanak dokkolni és nincsenek biztonsági protokollok, automatafegyverek. Solo esetében? Chewbacca számszeríja egy életen át duózás után most kerül csak Solo keze ügyébe? Még soha nem sütötte el a haverja fegyverét, na elég legyen! Fokozni nem nehéz. Chewbacca lefogása, közben kötszerrel hadonászva? Ezt a lényt? Milyen ereje van már annak! Akit becézgetni kezd egy idegen? „Chewi”. Az igen, csak úgy kiénekli a szájából! Noha ez csak Solo-t illeti meg, nem? Gúnyolják is, szőrmók, érthetetlen, Solo lazán veszi, noha 7 éves kora óta nőtt föl wookie-k között, ezt itt el lehetett vonla sütni, mert filmben még nem volt kimondva (legalább itt, ha már a Solo "origins" movie-ban nem). Fontosabb, hogy Chewbacca piponya és cuki legyen (mellesleg a jelmez textúrája túl steril, színaránya más, melíros, fiatalít rajta, gáz). És egy 234 éves wookie harcos hisztizve vergődik a priccsen. Menjél már! Máris ott tartunk, hogy fiatalok fiatalokat kínoznak birodalmi űrhajókon és bázisokon, ez azóta divat lett, The End of the F***ing World (2017), Euphoria (2019) és társaik. És akkor az, hogy Solonál is ez a katonamúlt volt a 2018-as Solo: A Star Wars Story-ban kihangsúlyozva simán toborzósdi… militarizált és amerikai, a pátoszgiccs és propaganda-disney, bújtatott mai amerikai érdekmegpengetések, join the army. Corellia, hogy milyen űrhajók készülnek ott, ahonnan Solo származik, nyilván kimarad. Corellia Shipyards. Hogy az egy fejlett világ, hadiiparral. És ő innen szökött el, a szigorítás, a drill, a kimért társadalom elől a csempész-hippi életbe. Idézem: "Han did not learn about his parents, Jonash and Jaina Solo, until he reached adulthood. Solo hid the fact that he was descended from Berethron e Solo, a king of Corellia who introduced democracy to the system." - starwars.fandom.com/wiki/Han_Solo. R2D2 egy küldetés során kavarodhatott volna el a Falcon fedélzetén, ahol elbújt és kikapcsolta magát. Így az űrhajó visszaszerzése és az R2D2 tárolta térkép plot-ja is izgalmasabb lett volna... arról is voltak elméletek, hogy a Jabba-nak tartozó Solo a legénységi rámpa oldalában is található egyik titkos, duplafalú csempésztárolóban hagyta a zsugát. Mennyi kihagyott lehetőség csak azért, hogy teletubbi-tinifilm legyen egy modern filmtörténeti mítoszból. Illúzióromboló? Nem kicsit. Nehéz pártatlan álláspontot képviselni, ahogy a készítők elhatárolódnak attól, amit a Mandalorian később meg kellett, hogy címezzen, azaz, hogy milyen egy tökéletes futam, lelombozódás nélkül. Mindenesetre a Star Wars áldozatul esett a világbajnok státuszát kilógozni igyekvők dilettantizmusának.

Az egész konfúz, ahogy a korszellem diktálta szakzsargon halmazképzései. Egymásba érő, végtelenített idézőjelbe tett citátumok és mániás skatulyázások, valamint  kényszeres komplexitás: self-referencial details, call-backs, bloopers, lip-service, spoiler alert, fan-pleasing, easter eggs, pop culture references, world-building, adaptad homeworld, Sexiest Woman's Falling Down Meme, mean tweets, addressing whitewashing controversy, the overview effect causing cognitive shifts, honorable mentions, to overcome the plot armor, movie scene rip-off, és a többiek. Jöhetnek az óriáscápás filmek, ahol a cápák házméretűek. Jöhetnek a manöken harcosok, akiken feszül a bikini armor. Jöhet a Baywatch újraértelmezése, ami mellmutogatással szerel le fegyveres bűnözőket és hűtőszekrány-cipelő versenyeken olajos izmot dagaszt. Jöhet a láncfűrészes Lindy hop és itt is lekódoltan 96-66-91 cm, sarkköri gleccser-retinái alatt Alexandra Daddario hintáztatja meg a 32C-t, hasonló szobahőmérsékleten, miközben bekapcsolnak az esőgépek, a wet-shirt mise kezdetét veszi, és vonaglanak a fenékdublőrök. Jöhet Godzilla legújabb inkarnációja, aki elé tisztelegve letérdelnek a feudális megafauna hegyméretű rémei. Minden mindennel harcol. Mindent feltámasztanak. És hát ha már a force skype hatáskörébe tartozik a szilárd objektumok - fénykard, nyaklánc, tökmindegy - továbbítása a galaxison át (mintha ezzel azt akarnák fokozni, ahogy Vader meg tud fojtani valakit egy másik űrhajón a csillagrendszer túloldaláról, és ezen túl kell tenni): akkor ennyiből Anakin egy sperma-force-teleport eredménye is lehet, mesterséges megtermékenyítés rape dungeon.
De ők küzdenek tovább, értelmetlen kaszabolások, bezuhanások bolygóközi szakadékokban, ahonnan ki kell mászni, mikor kell egy deus ex...
Enough! Open up your eyes and look at the big picture; You’re all puppets of corrupt politicians and capitalists. Don’t you understand, it’s utterly pointless to fight each other.” – Colonel Shikishima. Ahogy az Akira-ban elhangzott. Jobb helyeken így mondják, I have spoken.

 

 

 

O'Donnell Sisters

https://www.instagram.com/lilyaldridge/?hl=hu
theodollscollection.com

Hol kalandoztunk el a Paulette Goddard korból és a Patti Smith kalandoktól a digitális tanösvényről beleesve a szakadékba, ami egy olyan párhuzamos univerzumba visz, ami lassan felfalja az összes világot, ami hagyja magát? A legsztereotípabb Pamela Anderson utáni ikonográfia és Willendorfi ideállá avanzsáló Lara Croft-ok kora, persze régészeti ismeretek nélkül egy megduplázott képernyőn. A szövetek törékeny önkénye kering hajlatok körül, nincs kiszállás! Megmosolyogtató életigenlés és tekintély tobzódásból? Hedonizált kényszerpálya. Világméretű bevásárlási lista! A forrónadrágos, reveal swimsuit-os instagram dívákon túl van egy világ: az elegancia szeparációs szorongása és a partikuláris élet errefelé vallás lett. Papnők vagy cirkuszi mutatvány? „Welcome to our lives” – írják magukról. Lágy keverékek ízlésösszegzései, élő Barbie-k bonyolult elvárásai tárulnak fel. Mi vezet ide? Végzetes szépségideál önmagára reflektálva, és semmi-de-semmi másra? A kollekció cikornyássága ráígér a kiveszőben lévő izmusokra. Szőrén megragadott divat van! Coco Chanel-től a Versace ősz-téli 2020-as kifutóin át Givenchy 2021-es ősz-téli tematikáit, leginkább őt számba véve, ha átlépünk egy ízlésmargón: marad a Bikini Fashion week 2019 és a Miami Swim Week 2020 és már meg is érkeztünk a sorompóhoz, ami alatt átbújnak a cito-plasztik-nimfák, akiken a vékony textíliák teljesen maguktól mondanak le a teljes tapadásról. O'Donnell-ék nem Mary-Kate Olsen and Ashley Fuller Olsen, közel s távol nem Lola Clementine Kirke és Jemima Jo Kirke és semmiképp sem Rebecca Lovell és Megan Lovell...
Kapcsolj át a következő csatornára, hogy levezesd a szembesülést. A képbe tolakodik Kammy Almeida, Leonie Hanne életvitele, Rachel Ann Jensen vintage világa (amin túlígér, azt szétlicitálja Michèle Köbke fűzők iránti megszállottsága), Jazzma Kendrick párducteste, majd ömlesztve mindaz, ami egy civilizáció körvonala női testekből, a végeláthatatlan körmenet, a kultusz zsúfolásig tele kanosszából és exhibicionizmusból... Carmella Rose, Hailey Bieber, Bella Hadid, Francesca Farago, Samantha Kozuch, Celine Farach, Jenny Atwood, Barbara Rodiles, Enna Schell, Savannah DeLane Morris, Marina Militello, Casey Boonstra, taylorkaytee, Maddie Damboise, Anastasya Kvitko, Nastya Ivleeva, Maryna Ro, Svetlana Biyalova, Daria Konovalova, Marie Kitsova... egy babaház, ami egy amerikai és orosz instagram hegemónia, ami mintha egy fürdőruhákban vívott hidegháborúban teljesedne ki, mígnem a Chloe Rose Swimwear Bikini fashion show-k és Miss Universe ünnepségek végső kicsengése tisztába teszi a kosárméreretek fegyverkezési versenyét és egy hatalmas babaházzá változott szociális média domain- és portál-függőkertjeiben kiforr egy testtudatosság, ami mindig önmagán kívül keres minden hibát, míg ő önmagában tévedhetetlen és tökéletes. Evgeniya Rudaya és Valentina Victoria és Snezhana Morozova és Mila Malenkov és Valenti Vittell testén Holdra lehet szállni virtuális zászlókat kitűzve. Termékenységi erőfölény, de hogy oldódnak fel szinte szektás nézeteik, amik alig ellentétesek. A nyugat így felel: Nyane Lebajoa, Sofia B Jamora, Natalie Gauvreau, Abigail Ratchford, Lily Aldridge. Hol járunk, emberek? Már jön is az utánpótlás, Jaclyn Swedberg és Irina Shayk, Lyudmila Egorova és Elina Agapova! Mintha Delacroix "A Szabadság vezeti a népet" című festményébe képzelné itt magát mindenki. Annak az egy nőnek lenni. A legmeghatározóbb influenszerek ezek szerint meztelenek, lean and athletic figure. Korrajz hártyákból és csipkéből, possessive és közben rém egyszerű, mint amikor egy-egy háztartási cikk, konyhagép és villanyborotva nyomtatott használati utasítása vastagabb, mint sok világirodalmi őstehetség teljes életműve. Jessica Jane Clement és Gemma Atkinson az utcai óriásplakáton és Ivonne Severide mintájára a webcam-es bárhol-szomszédok a teljesség reményében. Csak részt vehessenek! Taffey Lewis presents Miss Salome and the snake - villódzik egy óriáskivetítőn, ami akkora, mint a hálószoba. A Secret Diary of a Call Girl tévésorozat és az Ex Machina sci-fi legfeljebb oktatási célokkal, amúgy lesajnálva terjed, bár ökofeminista szabadcsapatok néhol betörnek ezekbe a zónákba ludditának lenni egy poszt-apokaliptikus mezőgazdasági szurdokból rohamra indulva olykor. Amazonok módjára rongyokban. Minden ellenállás szinte hasztalan. Ledöbbennek a Metal Gear Solid 5 skin-breathing "Quiet" nevű karakterének létrehozott kegyhelyek láttán, ahol auto-generatív graffitikkel felfújják Alois Kolb, Sex and Character,in Jugend, 1903, no. 51, p. 937 című hajdani képét. Sugároznak a város felett a műholdak, egy város, ami egyszerre él úgy, mint a Zeltros bolygója, a Blade Runner utcái és szórakozóhelyei, Madripoor szigete, Sin City porcelánból és pixelekből egyszerre. Dőlnek a testrészek minden csatornából, Lexi Hart “TEATRO LA" Party Red Carpet revűjére halmozódnak Emily Addison at 2012 AVN AWARDS Show Red Carpet Arrivals és Lindsey Pelas 2017 Maxim Halloween Party és Estrella Nouri 2018 Maxim Hot 100 Experience és Valentina Nappi 2018 XBIZ Awards Red Carpet és Ashley Bellmore 2019 Babes in Toyland Las Vegas Toy Drive Red Carpet és  Autumn Falls 2020 XBIZ Awards Red Carpet Fashion és Kara Del Toro "Come and Find Me" Premiere Red Carpet... így érkeznek a vendégek ezrével és millószám (így)! És akkor még nem beszéltünk arról, hogy Poonam Pandey az indiai Kerekes Vica! Vagy a Top 10 Hottest Models on Instagram in India 2020 csöpögős édenkertjeiről és a Comiquette Character Modeling mesterkélt erotikájáról, ami mellett simán elfér digitális polcokon az Exotic Dancewear Akrobatatrikó természetes spandexből és a Sandy butt cheeks privát tengerpart-fetisizmusa. A városban pedig a Chic Me Jumpsuit és lefekvés előtt egy meteorológiai jelentés Susy Almeida stílusában. Egy újabb video közkívánságra: Office Mini Skirts Try on Styling Ideas by Mila Malenkov és csak folytatódik Office Dresses with Stockings | Try On and Off, ugyanattól az előadótól. És a közönség ül és némán figyel. "Már megint itt van ő is" - mondják magukban. Átkapcsolnak: SUMMER DRESS TRY ON HAUL. Az egész világra ráborult ez a idill-bili, ez a negédes önkitárulkozás, ami végső soron egy dolgot üzen. Minden figyelem minden figyelmet elterel a tényekről. A bolygó pusztul. Az intimitás tisztasága, abszolút megsemmisülésben, "Studies have repeatedly shown that the flawless images that appear in fashion and beauty ads cause a number of health issues in women, some of whom are literally killing themselves". Ez már nem 1880 etikettje, ez világos. A pixelek közé karantéba zárt termékenység önimádata pedig felkészületlenül adja elő revüműsorát a halhatatlanságot keresve, ami a műanyagveszedelem elől a vele való azonosulással keresi a kiutakat és a természet erejével reklámozza életrevalóságát. Mintha az eröltetett szépségfókusz és az önmagukba szerelmesek obszessziója küzdene a kézenfekvő tényekkel. Mint a fehér cigarettafilter, a fehér fogkrém, a fehérített vécépapír, tamponok, betétek hamis biztonságot ígérgetve, a posh és fancy is ez a világnézeti klub. Bezárkózás a luxusba az élet sokszínűsége elöl. A bálnák sem tejszerű szirupban úszkálnak, mégis tiszta, színes és millióféle volt a tenger az atomhulladék és a mikroműanyag előtt, amibe beletörődni, hogy vannak, olyan, mint háborúzni a békéért, ami olyan, mint szexelni a szüzességért!
Ömlesztett szövegben nem gondolkodó világ, egysorokban gondolkodnak. Stichwort-ok vannak, hívószavak!  Az I. század idején dívó bazilikák, azaz (anno) vásárcsarnokok mintájára visszatérő terek összetömörödése a konzum zugaiba, a plázaóriásban zajló élet pörög. És a Polyethylene ára felszökik, vagy szájakba, mellekbe. A madarak szemétből raknak fészket az oromzaton. A babaház tényleg elkészült, létrára sem lesz többé szükség. Egy lépcső, ami az ég felé vezet, de tudjuk, a piramisok is végtére high-tech halomsírok. Most is ezt emelünk a kor rögeszméjének. A folyosó meredeken lejt, ahova ennek a kultúrának a tudatalattiján át vezet időkapszulaszerű kamrákon az újrafelfedezés igézete, ha felfedezni van mersz és kedv és potenciál. Betöltik a maszkok. A folyosó mentén az arrajáróknak háttal állva tükrök előtt meztelenül selfie-zők hada vár, akiket a hétköznapokból hozattak. Kint minden kifejezi a kínos igazságot, multipoláris rádiófrekvencia-smink zarándokhely nappal, éjjel fényárban úszó konvex arcdomborulatok a biolumineszcencia optikai szálakkal kiemelt közléskényszere mentén, ahol az alkil-halogenid koszkezelés nanobakteriális. Amikor leszáll az este, a sötétben folytatódik a munka. Macskakabátot kölcsönöz az éj!!! Félszigetnyi Fantomlány. Állandó fesztivál! Erőököl és lángszóró. Valaki füstöt fúj a poharából, amiben fehérjemelasz hunyorít megbőrzött felülettel. Mintha libabőrös volna az ital teteje. Miniatűr dugattyús hengerek és hidraulikus rendszerek a röpködő Boobs Omni Bravo kamerákban, amik veszik az adást, 0-24. Vizslatás és kényszeresség. Szintetikus szőrszálhasogatás, a többség kikezdené a másik küllemét, de nem lehet, senki sem meri elkezdeni. Csak hírességek veszik körbe, ez a céges mottó, ezzel beérik. És kiegészítők egymás életében. Véd és dacszövetség. 200 millió tranzisztorált, dezodorált, fehérnél fehérebb alak, acélbetétes testek, amik egymást akarják behelyettesíteni. Kicsit befagyott egy klasszikus pillanat, mint mikor Sophia Loren stíröli Jayne Mansfield hozzájárulását a világhoz. Átlátszó sziruppal teli hengerek folyadékdinamikája, kúszóáramlások milliói teletabi bálványok között zubogó vízesésekben, amiken pezsgő zuhan a mélybe és habzik irgalmatlanul. Hogyan készült ez a képtelen kozmikus épületjelmez? Már csak a mérete számít és a nézettsége. Lejtős sövények sehol, a szörnyekkel teli hyperreál táj is fazonírozva van, miközben egy illúziószövetkezet kollektivizált létélménye ez. Finanszírozza egy civilizáció állandó hajlama a hanyatlásra. Ha már csak a párzás... amivel a fiúknak eladni, a lányok szerint meg csak önbizalomért van a reklám. BootySculpted motívumok és fitness fürdőruhák a semmiből sarjadva. Kis huncutságokból óriási kultuszt építés (Maaji Sherbert Bay Cheeky Bottom | SwimOutlet.com) és persze Hatalmas ígéret, korkép-kolosszus körpanorámát alkotva egymásba karoló levetkőztetett emberekből! Szilikon segédeszköz a mimikai izmok tornáztatására - hirdeti egy tábla a selyemmel kibélelt sátor-sikátorokban. Próbálkoznak, de tudjuk, másra használják ezt is - kifogyhatatlan feketpiac ismeretlen perifériaeszközökből. Direkt márketing, ami sztorikat kerít a pikáns eszközhasználat köré mindenben. Csak úgy bőg egész nap a piac, a tömeg járja a shuffle dance-et és skibidi dance-et, korunk foxtrott-ját és swing-jét. A tacokról és burritókról szóló dalok tarolnak. Micsoda táj! Egy porcelán Santorini latexfelhők alatt hintázva a sikosítótengerben. Sid Vicious és Liz Vicious grottó, amiben a Tasha Sky-ról elnevezett, félig elárasztott részekben Heavy Metal Marine Girl és Alex Zedra kinézetű, Simon Bisley rajzokba illő őrök járnak-kelnek lámpákkal hasítva át a kavargó, gyanús félhomályon és valami iszkolva motoszkál a sötétben, nem is egy van belőle. Dark Web egyenpólót osztogatnak odabent. Az egészet a modern műdalok dalpalotáiból bömbölő elektróda-gerjesztés övezi fentről, aminek közös, szexuális indulatait Benny Benassi - Satisfaction-je és Alex Gaudino feat. Crystal Waters - Destination Calabria-ja és Eric Prydz – Call On Me-je már 2004 óta kövezte ki módszeresen, ahol a bugyi a Flashdance-hez (1983) képest 2 centivel keskenyebb, tűnik fel a bárpultnál a távolban ülő férfiaknak, és az, hogy Girl just wanna have fun: táncolnak a csontzenére. Ez egy termékcsoport. Ahogy csak tud, lódít a Rap mashup! Medence City! Wet-shirt városrészek, white party üdülők, Champagne fascials! Guruljon az a rizotto golyó királyi módra! Kaviárba belemagyarázott érzékiség - egyre kisebb edényekbe kanalazzák! Körbejár a vidám kis kancsó! Venice Beach és Miami mindenhol? Denise Milani és Jordan Carver és Demi Rose és Danielley Ayala és Irene Nell és Jamie Leigh Thornton az úszómesterek és a vízpart rogyásig pakolva! Uschi Digard Szabadstrand. Közkívánatra 800 hektár, magántenger! Itt emelkedik ki az esthajnalcsillag rózsaszín ujjbegye felé a templom, aminek lábánál Dionüszosz összetört szobrainak romjai között a szembeszálló természetes szépséghívők bujkálnak. A legendák és hiedelmek árnyékában új világot teremtenek az eleve egykor létezett ideálokból. Onechanbara, Wet és Lollipop Chainsaw játéktermek! Game Show host habitusú emberek aratják le az ilyen tömegtársadalmak babérjait, míg a szükséges tudományos emberek a peremkerületek és az elvont következtetések bajnokai a városon kívüli sivatagban változnak fremenekké. 
Az ily izzó kéjvággyal emelt pótcselekvés-pantheon és mellbimbó-piramis árnyéka rávetül az egész tájra. Heidi Montag és Sapphire Saint balra, Tatiana ‘Tanya’ Tuzova és Valeria Valeryevna Lukyanova jobbra az ajtónállói a modern Abu Simbel-nek, ami nem egy Iron Maiden "Powerslave" lemezborító, hanem annak szöges ellentéte, egy cukorsüveg-Bábel, ahol a 16 éves Money Kicks vezeti a szertartásokat, saját állatkerttel, szeret divatos neveket ad vadállatainak, ez a modern fordulat. Diamonds are Forever feliratú vízben álló diadalív alatt befut a Titanic 2, melyet Dubaiban rendeltek meg közismert emberek, számukra szinte aprópénzből. Marie Devereux fizikumú elegáns és több nyelven beszélő testőrök-tolmácsok a tatton, akik a Pan Am stewardess mentalitásában nevelődtek, csak Spártával és fegyverviseléssel ötvözve. Nekik integetnek a csúcsról, ahol Jodie Marsh kezében a principátus rúdja signumokkal villog, jelszavára várva díszsort állnak a kigyúrt nők milliói, míg eljutunk a vezetőség emeltére, ahol Anna Nicole Smith 4.9-es élményindexű klónjai a concierge-ek, nyomukban Ela Savanas-szá átoperáltak legyeznek hamisított pálmalevelekkel, amikből szörp csöpög. Képalkotó spektrometriával virtuálisan is bejárható hatalmas hiperspektrális megaplex! Tele ingerdús felületességgel. Alsó lépcsőjén Marie Claude Bourbonnais és Xenia Tchoumitcheva a világi élet szószólói testükkel a giccs-birodalom alsóházának ígéretközpontjában. Itt a Vixen és a The Runaways zenekarok slágereire járja egy végtelenül elfogult retró-közönség, vizuál a Spring Breakers mozi. Az egész olyan, mint egy disztópikus Sam Lundwall novella. Félemelettel feljebb Jeri Ryan emlékhelyet kap - ő Miss Illinois 1989, akiből 7 of 9 lett a Star Trekben, durva szexpuccs sci-fizmafória, miközben a ruhától a forgatásokon rendszeresen elájult (úgy fogta közre a jelmez, mint ahogy az elvárások a 90-es évek baywatchosodásában elindultak mai útjukon, amit a Gator Bait filmek világából emeltek át a nagyvászonra visszafordíthatatlanul). LMFAO - Party Rock szekták eszkortokból. Feljebb már az uralkodói osztály vágyai ragyognak! Kompakt dizájn a tökéletes ergonómiáért: 1200W névleges teljesítmény, nagy hatásfok! Itt Possible-Model papnők, Daphne Guinness és Lady Gaga vezetik a longue durée idiosyncrasy szertartásokat David LaChapelle díszletek között, amik során a vattacukor szagú pink füstben Amanda Lepore és Dolly Parton a Kernos-custodian rend tagjai és zenélnek, énekelnek és sosem akar vége lenni. Vidd magaddal éjszakára ezt a dalt. Aubrey O'Day a ráadás. Gerhard Richter képei tapétaként, alatta vonaglás. Megalomán mámor. Viselet hiányában járatják a kíséretet. Futurotic és cyberskin okosfalak, amik mint egy gumiszoba körbevesznek, de még a body slave-eket is, akik integrált áramkörök álmaiban a modern alvajárás robotikus apátiáját hozzák el mosolyogva, mert ez van beléjük kódolva. A tévéstábok minden tagja vagy Alyssa Acre vagy Kate Upton dublőrje akar lenni, a szakma polarizált, mert itt versengni akarnak, de sablont akarnak hozzá... Pin-up butter tágulatok. Divatos csiganyálka-krém-maszkok és pasztőrözetlen Celopatra-tejálarcok, amik 10 percenként vannak újra felvíve. Villámhárító kristálylakóparkok aszteroidakráterek köré épülve. Kijjebb SzlömNauszika nyuszi-show éjfél után Rita Ora-val, nagyszínpad. RealDoll-ok Stanley ‘Artgerm’ Lau elképzelésében. A kirakati bábuk, mintha élnének, legalábbis nagyon hasonlítanak a következő emberekre: Bella Thorne, Camille Rowe, Alyona Ponomarenko, Alysha Grace Marko, Irena Ponaroshku, Megan Gale, Nina Agdal, Olga Kurylenko, Vera Eremeychuk, Yuliya Snigir, stb. Cosplay gráciák is tömött sorokban saját vallásúk felvonulásai során mindenhol: - Amouranth - Kaitlyn Siragusa, Adeline Frost, Emily Aurelia, Fae La Blanche, Irina Meier, Maid of Might, Meryl Sama, Sophie Valentine és Tniwe. Tovább is van... Campy-pin-up-girl-in-blue-star-bikini-patriotic-photo-print-poster tetkók bárhol, azonnal! Segédanyag: ZAFUL Bikini Try On Haul. Slim Compression Body Shaper Slimmer with Booty Lift Models, egy próbát megér! Angelina Fake és August Ames házimozi klubok. Natasha Oakley & Devin Brugman Tanácsadó cége az önképükkel bajba kerültek számára. Space Girl és Tripping the Rift játszóház felnőtteknek. Az előtérben Fathom, illetve Aphrodite IX Comic Books. Kennedy Summers szuvenír-szobrocskák és Sand Van Roy kulcstartók. Rosa Acosta testkép-szakosztály. Obsesssed with being perfect, ez a járdán mindenkit követ, ott van kirakva LED-ekből kismillószor. És Charlotte McKinney alakformáló kabinok és Sophie Reade lingerie sablonok és Lauren Cohan fétis aute cuture és "Busty" Claire Abbott hasonmásverseny. Mottó: Rio kávékeverék vagy Aranykanna teasorozat - te el tudnád adni? Noha sok esetben fölösleges, elfolyt reklámról van szó, híre megy, mint az aranyláznak, hogy ez a munka rendes munka. Üzemhőmérsékletre hozzák magukat a tanfolyamra jelentkező legújabb felbújtók! A hangszórókból felcsendül a Salt-N-Pepa - Let's Talk About Sex. Bar Refaeli bevállaló tombola, sütemény! Nicole Minetti életmódtanácsadás nyugágyakon.  Galina Dubenenko szerencejáték szalon. Future trophy wife fényképkörterem fölötte, örökpanorámás óriásterasszal. Carmen Electra panoptikum, ami a Hall of Fame-be vezet, ahol képek alapján Emma Watson-nal már simán összetévesztik a turisták Rosie Jones-t. Samantha Hoopes reklámarca figyel a családalapítási-pályaválasztási kampusz közepén. Ott azért vannak, akik leplezett csalódottsággal próbálnak jókedvűek lenni - kiemelik őket a közönségből. A közeli gyümölcsösben Dilya Diaz mikrokini-estélyiruha lektűrök, "vetkőzni az érvényesülésért" - áll a szabályzatban, azt jelenti: vetkőzés a figyelemért, bombázni az idegenek ezreit másodpercenként a brüsztöd böszmeségével. Alapvető tolakodás. Femencatwalk milíciák keringnek, akik emancipációs prioritás általi szabad polgárok, a kriminálisan öndiszkriminatív előnyökhöz jutókat szintaxis-találkozóra és anoním körökbe próbálva becsábítani, észrvevétlenül szórólapozva a tömegben. És van McKenzie Davis férfiasság maraton és Karlie Kloss testtudatindex-pandémia bunkerek üvegfalakkal, egyben szállítják, megrendelhető! Amanda Righetti Fürdőruha Aukciósház. Sleep-ponytail-holiday-hair-tutorial filmszínházak műköröm-restaurátor tanfolyamokkal. ridiculously-photogenic-metal-girl találkozók. Brooke Burns és Sara Underwood country club. Brooklyn Decker étteremlánc. Carmen Kass országmérleg, ahol az ő testsúlya a maximum. Titkos és elveszetnek hitt potatoinwonderland fotók, mint az underground maga. Don't Trust the Rabbit nyelvtanfolyam-szimulátor. Earth Girls Are Easy (1988) jelmezverseny, megspékelve egy egész évszázadot felölelő átalakítás-triatlon vetélkedővel, ahol az 1920-as évek "flapper girl" külalakjától el kell jutni az 1950-es évek "the curves" megjelenésén át a 2010-es évek "the bootylicious" örömeihez, és ez nem mindenkinek sikerül, a dobogón ketten állnak mindössze, akik túljutottak a végső teszten is: american-apparel-best-bottom-contest. A program werkfilmje Chris Cunningham filmrendező eszközeivel kerül terítékre, zenéje a Baccara 1978-as Yammy, Yammy, Yammy című nótája. És mindenki a szerelemről csacsog, az év filmje ilyen témával a Motherload, a kilövésre váró atomrakéták árnyékában összefonódva csókolózó párokról, akik közben sugárpisztollyal földöntúli űr-rozmárokra lőnek mindhiába és közben matatnak és lenni szeretnének, de akik nem léteznek, és ezt nem akarják megérteni a nézők, miközben a Thunderbirds sorozat autója és ezernyi Legally Blonde közeledik és távolodik az autósmoziban. Kiegészülve a megvadult amerikai kompozit-pom-pomlányok transzkontinentális nyári piknikdélutánjaival. Több filmvetítő aréna is van, a másikban a Hustlers és Oceans 8 jellegű filmek váltanak ki éljenzés rohamokat. Nanokerámiával felfújt Hello Kitty falfestmények alatt Vanessa Milde gyerekmodel-ügynökség. Szemben a konkurencia Lais Ribeiro nevével. A hardcore pályakezdők az Ashley Sky magánórákra esküsznek! Belépő mindenhova instagram-nudizmussal, 1000 kép csupaszon, 100 képenként egy a pároddal, harmónia, "bocsi, foglalt vagyok". De a férfiakat nem látni sehol? Yolandi Visser-ről elnevezett árvaházak és nemi beteg gondozók. Allison Stokke Stadion, Maryna Bekh-Romanchuk Aréna! Ingyenes reflexiós pont-vizsgálat go-go táncos szakértői bizottság jóvoltából. Alkalmazástechnikai villámcsődületjelenségek és enumerált klikkvadász pillanatképek kiszámítható kuszasága. Felcsúszik a fenékből az agyba egy kis botox, megnyomják a punci gombot, jön a videobíró. Közös ízlés kérdések nélkül. Bediffundál. Térhálósodik: a Szubsztitúciós nómenklatúra szituáció. Öntudatlan ébred a tébolyda? Egy fogyasztói társadalom, ami a többséget tökéletesen kiszolgálja és libidójukat kielégíti. Prolaktin és ösztrogén diéták! A kifényezett faru plázacicák totális ízlésdiktatúrája. Viki Odintcova-tól Lucia Lachkovic Javorčeková-n, Mădălina Diana Ghenea-n és Shelby Chesnes-en át Sophie Mudd-ig, Kara Del Toro-ig, Ariana Dugarte-ig, Elsie Hewitt-ig és Krista Kemp-ig egész várost megtölteni képes számú delikvensek, akik a testükből élnek és annak teljesen ki vannak szolgáltatva. Semmi sem takarja el a fürtöket a csillagok elől. Hogy végig nézd, ahogy fürdőruhák a legnagyobb gondjuk, mint a california-i 180 centis törpilla-kényszerpályák, így Taylor Cochrane egyik SI Swimsearch 2018 videojában, ami után mindig könnyű ingatlanügynök állást kapni, elvégre Francesca Apollonio is a Brescia Golf Country Club márketingesea fitness karrier csúcsán (ez ugyanaz a nő?). Vagy ugyanezt zárt térben, mint a már említett Ari Dugartea teszi HAPPY VALENTINE'S DAY Try On Haul prezentációjában, esetleg ruhásszekrényeiket pakolják, mint Alexandra Daddario (video:_kate and morgan go through alex's closet), aki cameo-kban is testrész karakterszínészetbe kényszerül, míg szabadidejében is kamerákba hajol a betevő falatot megkeresni? Az legnagyobb bajuk, hogy elfoglaltságot találjanak („keep myself occupied”) és ne unatkozzanak, míg a különböző egymást kísérő és egymásba belefakadó világválságokban csődbe menő magánvállalkozások és a tönk szélére kerülő közösségek számtalan tragédiát szülnek önkéntelen. A gyerekekről és fiatal fiúkról olyan, mintha csak röpke, eltört ötletek keringenének errefelé, állítólag másról nem tudnak ők, mint az észterbehajtás és az alumíniumszilikátok vagy csak olyanokat, hogy a B-29 Superfortress repülőgép ihlette a Millennium Falcon pilótafülkéjét? És mintha az Is Tropical zenei társulat The Greeks és Dancing Anymore zenei jellegű videoiból hallottak volna a nemiségbeli túlnanról, gondolják róluk. A Ken Park és Trónok harca között felmorzsolt erogén indíttatású felfedezésvágy. Egy csipet SEx & Violence és purgatóriumi elrugaszkodás következik a szertelenbe: Resident Evil 3 Remake Jill Valentine in Heart Bikini PC Mod. Ha ez a példa kevés, hogy érthető legyen, a felkínált temetetlen vágy milyen végzet? Egyáltalán nem biztos kiút. Mert honnan? Mert hova? Hányaknak ad munkát, valódi embereknek ugyanez a felfeszítettség? Rettenetes klisék (az emberiség szadista természete kukkoláson levezetve) és a megbűvölt csöcs-menza-Jurassic Park ijedt látogatóinak kerítéseken, falakon kívül rekedt siserehada, akik a slim-fit amazonok földjére soha be nem léphetnek. Azok közé, akik tudják, hogy kell élni maximális adrenalintól fűtve a rendelkezésre álló profik fokozott ingerlesése közepette. Nekik köröznek a Supertangas Világszövetség helikopterei, akiknek talpig tökélybe bújva a termékenység és vágy őrlángját kell lobogtatni! Szerződésük van róla! Céljuk ez! Felfújt szájjal nyilván jobban lehet stábok jelenlétében légzőgyakorlatozva meditálni bikiniben? Vagy sétálni végtelenített felvételen: MINKPINK Jasmine Tie Front Bikini Top. Ami előteret nyer, megbékélteti az ellenérveket? A természetes adottságok félmosolyokkal el vannak intézve. A plasztikázottak tömege erre gerjed, a varrat mentén fakulnak. Olyanok, mint a Blue Bay-ben játszódó Wild Things, 1998-as film begerjedt diákjai. Hogy tincsek pakolászása közben láttatva van a női test külső nemi jellege habcsók és tejszínhabos lenyomatában, idővel elolvadva a valóságban, noha erre ők most még nem gondolnak. A természetes tudásból fakadó lojalitás az önrendelkezés ilyen formái esetén hol adnak bármilyen kapaszkodót az átlagembereknek? Mi minden van eltakarva az állandó leplezetlenséggel? Vagy ez csak egy saját fájdalom, mit lehet vele egyáltalán kezdeni? A termék le van szállítva. Óriási Babaház, mint felhőkarcoló. Tetején, míg lángoló olajba fullad minden világtenger, Billie Faiers-t leváltva az O’Donnell nővérek pózolnak lelkesen. Tapsolunk nekik be nem vallott félelmünkben?

 

(Legfeljebb Katona Klári dalával tudom kimosni ezt a sok szennyet: Titkos Szobák Szerelme.
Nedvesség áramlik a száraz völgybe. Csendes meder, mély a lapály... hozzá csapódnak ezek:
Feminist Perspectives on Objectification /
Objectification, Sexualization, and Misrepresentation: Social Media and the College Experience,
illetve Sexual Objectification and Belief in Personal Free Will)

 

 

 

 

Ráday Mihály emlékére (2021)

 

Deszkákkal megtoldott létrák inognak. Felülnézetből városokon hegek merednek. Fundamentumok helyén újgazdag ugróvárak. És persze lefüggönyözött autókban töltött fegyverek? A rombolás itt van, megérkezett. Dacolj? Meddig? Míg terebélyes, boldogtalan babérliget-látomások sora vonul konokul utánad? Vagy amíg fényképek őrzik fényképekről ismert utcasarkok szép íveit, amiken úgy jártál, mint akik 200 éve, most meg gödör mered és cementet okád a mélyére valami építőipari pokolgép? Temeted tehát a tereket? Tudjuk, a kor eszméje esztelen – a hódolat, mintha adomány volna. A fékevesztett szépeleg, s vitázni képtelen, a csatlósok tánca dobog a kőrombolók körül és hörög a kínzó utálat. Ma az eklektikus nem más, mint a nyugatról átvett értékrend, a transzparens loftokba delegált topless életélvezet és üvegkalitkában kell lakni, különben divatmajmok hörögnek: sajtóban, a designer szalonban, cool list fesztiválokon… ahol kacsalábon forgó budai villák tiniszökevényei adják elő a csóró alternatívat – meddig mehet ez így, gyerekek? Van-e ennek a közlésnek jövője? Minden divatjelenségnek oda kell adni mindenünk? Ha például ne legyenek könyvtárak, mert otthonról kell bejelentkezni, akkor megy a gyűjtemény a kukába? Aztán tévedés volt, bocsánat, de nincs honnan visszaszedni legjenik életműveit? Ugyanígy, hogy még időben reagáljon, aki tud: Van szobor, ami hiányzik a város közepéről? Van jócskán. Ráday Mihály munkásságának szobra, hogy kell-e, feltételes esetként hol kellemes, hol kellemetlen kérdés. Mozart D-moll zongoraversenye és Sibelous 2. szimfóniája és Korsakov Spanyol Cappriccio-ja, ha többet szólna az utcán, az jobbat tenne. Egy ilyen szobor ugyanis nem szárnyal, hanem lecövekel érveket. Hányszor hallani vissza zárt ajtók mögül, hogy valaki beront és követelőzik a pénzosztáskor. Vagy hogy pukkancs, vagy hogy nézegeti magát a tükörben, miután polgármester lett. Vészjóslóan, akár a red flag-eket villogtató képzelet: ugyan tényleg a levegőben összekulcsolt, tiszta kezek egymást fedő körtereivel kecsegtet annak emlékét megtestesíteni, hogy a közterek szét nem cincálása közös érdek? Nem tesszük ki őt (kit?) közszemlére, példa gyanánt? Városszépítő és Városvédő Közhasznú Egyesület hány van? Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914, erről van szó? A Szépítő Bizottság (anno Szépítő Bizottmány, más forrásban Szépészeti Bizottmány) József nádor 1808-as keltezésű testülete? Ennek örökségével mi van? Ráday marad, ahol van, Isten nyugasztalja. De az eszkörtárból hiányozni fog a valósághű tételek egyike, hogy az a szökőkút, az az aszfaltdarab, az a buszmegálló, bárhol, az ország túlfeléről is kis hányadban a tiéd. Az állampolgár ez… részhányad és közvagyon alanyi jogon. Nem egy személyi igazolványos Puppet Show! Ez nem középkor többé, bár a tájakon át dombok rokolyái alá elbúvó megalkuvás azzá teszi, kétségtelen. Rádayból nem egy kellene. Sok kellene. És fiatalon! Kell az, hogy tudd, hol élsz. Kell az, hogy ismerd a szomszédos házak, műhelyek, egykori ispotályok és árvaházak történetét és az előbb beárazott, majd bezáratott szép kis mozi-utcasarkok és bálványimáddal vádolható, roskadásig telefestett mennyezetű kávéházakat. Több száz volt 100 éve. Most kis-tucat jó, ha létezik. A hangulatos mozik helyén bóvli, a gagyi, a turkáló és a műanyag játékok, amik csipognak. Nehéz eladni így Budapestet az éppen idetelepülő fiataloknak, hogy mekkora kulturális élet van, mert bizony kipenderülnek gyorsan. Hova? Ahol van 30 színház, és nem kérdés, hogy mit játszanak. Ahol vannak állandóan le nem razziázott szórakozóhelyek, csak mert egy raktárban vannak. Ahol a graffiti nem firka és bandázás a hétvégén, hanem egész városnegyedeket díszítenek vele, mintha a régi kávéházak mennyezeteit fekve festők örökösei volnának önkéntelen. Persze. És ahol az egyetem környékén, ha a belvárosban van a kampusz cakk-und-pakk, vannak még kifőzdék és diákkocsmák és nem csak aranyglazúros croissaint-ozók és giccses grillázs-varázsba pácolt puccos brunch otthonka-beugrók, amiknek helyén könyvesboltok, lemezboltok, galériák, élőzenei kuckók és irodalmi ferdehajlamokkal büszkélkedő versfelolvasó kricsmik burjánzottak alig egy évtizede. Most bezzeg röpködnek a pályázatok, hogy csinálj kulturteret, reaktiválj olyat, ami bezárt és csinálj szabadtéri mozit és vidd a peremkerületekre a kultúrát…! Aztán a pályázat le van osztva? Vagy nincs simlizés, csak válasz nem érkezik? Vagy 4-5 ember ül egy irodában, ami a fél ország ügyeit intézi. Ők, akik az emberhiányban előléptetett gyakornokok? Miért van emberhiány? Miért, ki zárta be azokat a lokálokat, amik nélkül hiány van kisléptékű, mértékletes, ár-értékarányos közösségi gyülekezőhelyek terén? Aztán megint itt van Ráday. Hogy minden ilyen területen kellene egy Ráday, legalábbis az értékmentés értelmében. Hisz ki volt, aki kikukázta verejtékkel védtelen a város néhány eltűnt lenyomatát és dajkálta azokat? Vajon mindhiába? Változnak a nézetek.

A szobor általában marad, bár a korábbi hatalom utólagos-általános megítélésétől függ jövője. Elteszik hűvösre, aztán fél évszázad múlva megint van. Részesülés a jelenben. Mint egy Andrássy Gyula emlékmű. Így ingáznak a szobrok is, mint a vendégmunkás magyarok, akik milliószám vannak elveszve – elvégre lehetsz hazátlan attól még, hogy van otthonod. A szobor és a felgyülemlő, érdemleges elégedetlenség. Ez mind, ami dacol. Felsorolni könnyű, de továbbadni? Nincs butább hang, mint ami eltörli a helyi kulturális mércéket. A Vágóhíd marhái fémből, megvannak? S a Bródy utcai értékek, a kéményseprő szobra vagy egy 56-os emléktábla? Máshol, az Izabella utcában élveteg struktúrákat sarjasztanak ipari kényszerképzetek és csak az egykor ellopott kutyaszobor van, mint csendélet (visszakerült): habitust sugároz, amit a városi lakosság már réges-régen nem ért meg. Embernek nem jár ilyen sudár káprázat? Mégis ki állít korhű emléket a koporsók fölé? Arról, hogy bontás és bomlasztás után a felére csökkenő régi házak emléke – a felismerés is elvész nyomtalan? Mert nincsen, aki élné ezeket, csak lakni ágyazza be a vágyakat, amik köré falak kellenek, hogy más ne lássa? A lakosság tehát. Egymás után költöznek teljes elidegenedésben. Fiatalon, aztán kevésbé fiatalon, aztán megérve a változásra, amit kifizetni mégsem tudnak, mert lakást venni 30-50-80 millióért? Így hogyan? Kifárasztva? Vonul, csak vonul. Se középosztály, fiatal családok alig, mesterember és műhelye, régi edények, kockás abroszok, amire a turista rávetné magát – már szinte sehol. De van trendmérleg és vaporwave áramlat, mindkettőt rendesen meglovagolva. Mit ér? Mintha fejjel lefelé fordítanák, hullnak a házak széjjel a CGI-hunyorgások közepette. Mintha kártyapaklit kevernének megvesszőzött emberek, akik szolgákból lettek a basáskodás függőségén fennakadva: Állathang. A Pacific Rim és a Godzilla vs Kong: a moziban látni, azaz ilyen filmekben, aztán az utcán is látni: tetem téved a kürtő köré, markoló mormol a majolika tört mozaikjain. De végül porfelhő van és romhalmaz, egy újabb bérház vagy míves óvárosi homlokzat lett oda. És mindenki értetlenkedik, fogalmatlan, érzi a félelmet és zömük azonnal pártatlan. A méretre vágott pórusbeton borul födémként a köztes életterek tömbjeire és arcátlan arcképcsarnokok köszönnek vissza a rejtett értékekre ráförmedve. Képmutatás valenciai csirkés paellával, behűtött habzóborral és sangriával, vagy jöhet a fényűző kotyvasztás - Chambord, Berbere, Kávé, Laktózmentes Tej, Vanília és Cottage Cheese Infused Chartreuse Jaune -, ha már a város fölött tanyázik az aranyló tettlegesség és van gasztronómiai eutektikum és barista brillírozás. Brutális urizálás... Joyce Carol Oates: Expensive people vagy Bret Easton Ellis: American Psycho? És hajlamok sokasága zajlik, burjánzik rendületlen, noha ez a túlhabzás fölösleges. Nem lehet egy egész város Alain Ducasse, Joël Robuchon, Olivier Roellinger, Wolfgang Puck, August Escoffier, tán Bíró Lajos, netán Jiro Ono vagy simán tévészakács univerzumban bolyongó lakossági fórum Keith Floyd, Anthony Bourdain vagy más módra. De mégis. Bár nehéz összeegyeztetni a közalkalmazotti státusszal. Le Carnet d’Epicure? Sehol. Első Magyar Részvénysörfőzde? Csak craft beer. Most minden elemelkedik árban és skybar-okba. Pezsgősüveg-cosmodrome. A második világégést túlélő freskók hol leverve, hol a carrera-i márványpadló vam feltörve, hol potyára palazzo-t és szépnek beárazott kilátást kapni extrém mélységérzettel. Megy a zászlófoglalós móka. Alant a szinte gasztrorégészet nélküli terekben magasztosságot ígérő igézetek leledznek és sziporkázó közhelyekkel támadnak a kirakatok, ahogy sok helyen az étlapok is. Spanyolviasz-leolvasztó világiasság, ami megismétli, amit ismeretek hiányában újnak tételez fel. Rákfenéje a rosszul fókuszált marketing, úgy mint a budapesti kortárs építészetben, ahogy a mindent egyre inkább az éttermi vidámparkká változtató belváros-változások során. Gundelék vagy Görög Rezső? Szakácsbál sincs. Fine dining van kriptákban. Beton tehát. Emberkísérlet és újabb panelkorszak... és a feltálalás színtere ki van cicomázva. Nincs már rizsával töltött kelkáposzta főzelék a sarki vendéglőben. Sem borjúkaraj vagy reszelt tésztás leves vagy roastbeuf, Nyelvhal Molnár-módra, velőpástétom, Pacsirta parasztosan, pulykapástétomos szarvasgomba-kreáció, „egyserpenyős” vacsorák, stb. Poulet au Paprika. Hol a rendes eszcajg? Vagy hogy A Royal szállóbeli 1963-as, fekete himlő gyanú miatt elrendelt vesztegzárból a szocialista vezetés presztízskérdést csinált. Ilyen ma már nem fordul elő. Hol van már az, hogy 1958. augusztus 29-én először a Magyar Nemzet adta hírül, hogy az Alkotás utca 47. szám alatt nem sokkal korábban felhúzott társasház földszintjén kialakított üzlethelyiségekben „a lakosság kérését és a helyi adottságokat figyelembe véve (...) cukrászdát, fűszerüzletet és húsboltot rendeznek be”. Zbigniew Cybulski arca a hatalmas tűzfalon egy párhuzamos világban, ahol a cukrászda, a fűszerüzlet és a húsbolt még létezik. És nincs a helyükön pasta király, meat-bar, és vastaghéjú lucskos feltétes ételt kínáló pizzázó. Nem egy Tonno e cipolla ez sem. Ahogy a házak is tört sokszögszámlapok. Az élhető kiülős helyszínek kiszorulnak a városból. Van azonban borász utca és gourmet lángos 10.000-ért. Van hely. Van Turisztikai Innovációs Verseny - a szállodából mindenhova befelé igyekvő zombihadat akarják terelni, akik a Kármán-féle örvénysor mintájára mozognak látszólag "és a képlet 250 < Re < 2 x {\displaystyle 10^{5}}{\displaystyle 10^{5}} között érvényes. Az fd/V dimenziónélküli paramétert Strouhal-számnak hívják Vincenc Strouhal (1850-1922) cseh fizikus után, aki először tanulmányozta a távíróhuzalok zenélését 1878-ban", meséli a Wikipédia annak, aki kipréseli magát a tömegből. És hányingert kapsz a közeg kinematikai viszkozitásától. És BUDA FCKN PEST pólók dögivel. A látszatját mindennek a valódi tartalom előtt megteremtő divat felzabálja a laza hangulatokat. A teraszokon stílbútor. Túlvilági szurdok.

Furcsa fájdalmakat átélő emberből, ki mikor látja, hogy omlik a műemlék, felharsan egy szólammal a mértékletesség és módszertan: neki a nyereség nem azonnal jelent célkitűzött szlogenkoktélt és megköszörült torokkal megszólított lányokat, hogy „Heló, ez a palota az enyém”. Vajon, mikor a sokszínűség szónoklata elapad végül és nem marad létélmény: egy gerezd még, egy régi tégla vajon felkelti-e az érdeklődést és az élőláncok felizzó körterén a fiatalok bárhonnan: összegyűlnek-e még, Nagymarosra, Kisorosziba, a Vágóhíd utcába, a Corvin-negyedbe, Wekerlére és egyre messzebb? Miért gyűlnének össze? Van ilyen, hogy épített örökség? Vagy a Velencei Charta értelmében vett faszádizmus, az van még? Értéktöbbletről van szó, nem pont arról, hogy fröcsögni kell és a fellelt zug-trezoros főméltóságok slampos porcelánpompáját kimarni? Robin Hood erdőben élt, nem betonfolyosókon. Kik gyülekeznek mégis a tereken hajnalban sétákra indulva, feljegyezve, befotózva, hogy mi volt a helyén és mi tűnt el és mi került a helyére? Áldott vagy, ha közéjük tartozol és vállalod végre, hogy a közterület a tiéd is. Pláne ha Budapesten élsz, hogy budapesti vagy – pláne attól, hogy itt vagy! Ne cseréld be szakszerűen a szépérzéket holmi dzsentri sármra? Ne. Dialektusod egy olcsó szlogenért? Ne. Mert távolabb, a tér túloldalán ott áll majd egy fiktív, még meg sem született Ráday Mihály szobra, épült lakhelyünk védelmezőjének söpörjük tisztára a helyet, ahova őt várjuk – laza merevség volna? Inkább gyülekezőhely és éjféli vidám vacsorák búfelejtő mosoly-arénája, mint Rómában Giordano Bruno szobra körül… elé te, vagy bárki más is járulhat, tépett térképek, csontos csokrok, csapzott útikönyvek letéve a talapzatra és helytörténeti tábortüzek gyúlva hívják a rombolás ellenhitét, felragyogni túl a kárhozaton, mindenféle foganatosított romboló ideológia nélkül lenni. Ott állsz majd másokkal és megérted.

 

 

 

 

2021 vége is tartogat azért még meglepetéseket

"It's broken down and very medieval, but to Max it's the closest thing to civilization he's seen in twenty years" - Mad Max original script

 


Éjféli randevú a város szélére sodort centrummal. Szellőző repülőtérszag,
keveredve a belvárosi ánizzsal. Diákoknak behazudott tuti szórakozóhelyek hamissága.
Sarki kajaszag, fröccsenés. Mocskondiázó diafilmjelenetekké aljasodó ittas turisták.
Hőzöngő zömök divathősök. Babaház színű, tűhegyes szempillák porcukrosan porzanak,
és lepkekezű leányzók zónáznak az alkony megbomló bárpult-holtterében.
Egy zsibvásár. Iszonyú sok ember van valamiért az utcákon. Kitárva a papagájfogó?
Idén ilyen még nem is nagyon volt… miért épp most tömörítik ki magukat,
amikor bekandikálnak ablakokon a mínuszok (és a hortobágyi stillsuit-tal már mit sem érsz);
miért, ha nem azért, mert ez az idei utolsó nagy elrugaszkodás a szabadban;
és a valamitől megválás élménye itt mindig jó ürügy a dínomdánomra (sírva vígad),
hogy aztán Szilveszterig kibírják valahogy és akkor aztán eldobják az agyukat.
A nagymutatóval együtt, ami élesen belehasít felpacsulizott szürkeállományukba,
és néhány késeléssel egybekötött mentőautós sightseeing száguld a dunai köd arcába.
2021. október végén vajmi kevés visszafogottsággal tolongnak a bódult alakok,
távol a Szilveszter és az utcát szeméttelepnek nézi, aki most érkezik ide először.
A tömeg a lomtalanítás szeméthullámsírjában gázol ugyanis. Örömmel teszi.
A csordák sötétedés után aktívak... egy James Ensor festmény jelenetei.
Egyes utcákban nem ég a közvilágítás és a bulinegyed szétszabdalt mélyén
a legsötétebb részeken gyülekeznek a teljesen szétesett, ázó fazonok ezrei.
Kocsmaporták tagolt partjai előtt éjjel 1-kor már százával tántorognak, dugig dögrovás.
Meglepetés! A Klauzál tér szélén kidobott bútorokat rendeznek össze egyesek,
és nappalit kerítenek a semmiből: egy kívánatosnak nem mondható szalont.
Mint a BERLINZULAGE | West Berlin / Art / 1980s 24 Aug 2018 – 16 Sep 2018
című kiállítás egyik monokróm darabja, kiállítva itt: Künstlerhaus Bethanien.
Itt is fénykép készül róluk és ők magyarul nevetnek. A kép természetesen homályos.
Ahogy az egész mozgolódás. "Itt még a csiga is bemozdulna" - szól valaki,
iránytűket rejtő hasitasijában nagyspórás szerencsehozó szarvasgomba gömbölyödik keményen.
Barátnőjénél fél tucat vastaghúsú arab király datolya van a retikülben.
Részegen minden jó ötletnek tűnik. Velük, átellenben vagy melletük
a ringlispíl golyózó tekintetekből lézerként árad. A Black Friday és a Happy Hour összeolvadása.
A vidámparkhoz nem fogható össznépi megakatarzis lefojtott változata édes semmittevéssel vegyül.
A tömeges tivornya szebb időket látottságot ásít, nem szépít rajta semmi sem.
Hepciás dadogás döfköd szavakkal. Jelzős szerkezetekbe próbálják egymást bekötni,
és értelmet nyer az emberek egymás közötti tehetetlensége. Informatikus a színen.
5 millió léket kapott tévképzet, "Késő az este, ezért nem megyek fel Pestre", aztán mégis.
Hajdan így visszhangozták, akik csak lestek: "a strandon van ribillió, jampec is vagy egymillió".
Hány és mennyi? "Kutyások Pesten" és más csoportok, amik belső szempontból nem csak Tinder.
Hétvégente a többiek is itt hesszelnek és a Kecel diszkó, Coronita vagy más csőbehúzások archívumai.
Techno yóga? Aztán egy felvillanó tableten nagy legénybúcsús társaság lapozgatja a sihuhu.hu nevű weblapot.
Valamivel odébb néhány kackiás fiú a www.magyarbajusz.hu-nak készül csoportos selfie-t küldeni.
Italfogadások köttetnek Star Wars spin-off spoilerezések során és egy nagy szavú srác büszkén meséli,
hogy ő az érettségin történelemből nem tudott semmit, ezért elmondta a Birodalom bukásának történetét.
Felettük egy ablakból a tűzfalra kivetítve a Tudósok: Apa kocsit hajt klipjét Kenny Rogers - Planet Texas videoja váltja.
Felkiáltanak odafent, amikor félrehallják (vagy tényleg ez hangzik el) a dalban: "I'm on the planet of Budapest"!
A ház előtt egy taxiban egy nő és egy férfi kiabál egymással, aztán nevetnek, aztán kiabálnak tovább,
jogos felháborodásból, összevetve, de nem értve egyet abban, hogy Tóth Orsolya filmdíjai után pizzázóban dolgozott,
és Michelle Wild koktélkeverő akrobatikákkal egy bárban próbált elhelyezkedni, és ez a kettő nem ugyanaz!
Az autó tetejét csapkodva, mint akinek szerelmi bánata van, egy srác csehül szerelmet vall Sára Rychlíková-nak,
aki ebből mit sem észlel, mert ki tudja, hol van éppen, és a taxis összerezzenve néz, markolja a kormányt csöndben.
Két sarokkal odébb egy másik társaság azon vitatkozik, hogy miként lehet a közeli gyorsétkezdében,
eleve Magyarországon egy hamburgert Big Bertha néven árulni, mikor az egy ágyú volt a világháborúban,
és ellenérv is érkezik, hogy ezeket a neveket országonként szocializálják, illesztik a helyi igényekhez,
és hogy tényleg érthetetlen, hogy akkor ezek szerint az elnevezők szeretik a gigamega náci fegyvereket,
és egy 160 kilométerre ható vasúti ágyú nevével kell eladni az élelmiszert, mert itt ez imponál?
Közben világos, hogy össze-vissza beszélnek, mert az az első háborúban volt, és amire ők gondolnak,
az a Schwerer Gustav, becenevén "Dora" volt, és a hamburger egy tortilla vagy taco és Brave Berta néven fut.
"800mm Kanone Eisenbahgeschutz, jó étvágyat", kiáltja oda nekik valaki, aki már nem bírja a félrebeszélésüket.
Mindenhol üres csacsogás rázza fel a környéket. És a bolyongás, a pincék és bárok és az előttük heverők,
és az útvesztőszerű táj olyan, mint egy gyerekkori emlék: Prince of Persia (1992 Macintosh) Complete Playthrough.
Míg a flippergolyóként faltól falig vergődő emberek inkább az 1977-es Car Polo, az első arcade színes játék elemeire.

Egy csinos lány a köztér szélén egymagában kávés kanállal fogyasztja sörét korsóból, szinte cseppenként,
míg miniBoomBox hordozható party hangfalát bluetoothra téve Vultron bejátszásokat bömböltet. Recsitál.
Kabátjára az van írva, Muszi Deemog, de hogy mit jelent, rajta kívül senki sem tudja. Mindig egyedül van.
Zegzugokban és félreeső kapuljakból Moomin-cukrosbácsik leselkednek, rivalizálva a területekért.
A lokálpatrióta közbiztonságtervezés helyett két polgárőr kérdőre von három helyi suhancot, hogy miért,
de miért kell nekik a téren álldogálniuk, miközben a háttérben 300 stag party turista randalírozik eszeveszettül,
akik úgy néznek ki, mintha a Szívtipró Gimi szereplőit felsokszorozták volna a látvány kedvéért.
Nem lesz itt convoy chase. Sem lődörgés azoknak, akik nem külföldiek, tehát értik magyarul, ha anyáznak nekik heccből.
Az nem zavar senkit, hogy egy motorháztetőn pólóikat letépő turisták szkanderoznak, és erről az ugorthat be,
hogy a Super Bowl 2014 egyik reklámbejátszásaként elhíresült Skittles with “Settle It”(“Settle it the usual way”)
talán épp elég indokot adott vizualizációjával arra, hogy utaljanak rá a Rick and Morty "Armothy" epizódjában.
A három srác eloldalog, arról beszélgetve, hogy Don Frye-t csinál a filmipar Batmanből, és hogy az új film,
The Batman, ha kijön jövőre, a trailer alapján fix, hogy hány korábbi mixed-media változatból lett összerakva,
(ez is egy hand-to-hand UFC 10 mozi lesz?) és hogy a main trailer végén történő ugratás jelenet nem más,
mint a 2015-ös Batman: Arkham Knight action-adventure game bevezető videojának azonos szekvenciája.
Sőt, Jeph Loeb 2002-es Batman: Hush képregénye is benne van. Az 1988-as Year One képregény Selina Kyle-ja is.
És milyen érdekes, hogy a mai világnak ugyanúgy szüksége van arra, amit egyiptomban Kek és Ra harca képviselt.
Sőt, megállapítják azt is, hogy egyes fiktív szereplőknek hosszabb életrajza van globális adatbázisokban, mint az élőknek.
Egy szembejövő pár, akik most költöztek a város ezen szegletébe, azon tűnődnek besurranva az üvegdobálás elől
egy gyors kapukódtárcsázással az egyik lekottságán túllendült bérházba, hogy másnapra hogyan van mégis tisztaság,
van valami titkos urban waste vacuum machine a VII. kerületi önkormányzat birtokában? Ezt a kifejezést használják.
Kutyájuk nyüszít a zenebona és hangoskodás összhangzattanától, pedig meg sem élte még itt Szilvesztert.
Vagy azokat a kocsmákból kitörő verekedéseket, amik köré nézőség sereglik, és ez minden, csak nem zuì quán.
Talán Emanuel Augustus stílusa és a Yu Yu Hakusho meséből ismert Chū kiállása férne még itt el.

Nem messze... Isten verése: Egy srác az utcán egyszemélyes zenekarként 10 szám félsoraiból,
népdalok, Kis Grófo, Majka, Flour Tomi, erdélyi lázadó dalok és lagzidalok: rögtönöz.
Null pointer. Elsétáló szülinapozók kommentálják őt diszkrét paraszti körmönfontsággal:
"Hogy volt régen, hogy mondták, öcsém? Epében a cintányér, vesében a lábdob?"
Ez olyan időkből merül fel és lebeg valami zavaros felszínen, ami még a 90-es évek világa,
amikor már akkor is diákok voltak az éjjeli vendéglátósok, és ha mondjuk valaki a Morrison's-ban
(ami ugye az Operaház oldalában volt) vagy a Picasso-ban dolgozott, és mondjuk
94-ben a Zanzibár, a Tilos az Á és a Mikszáth tér környéki bermudában lakott, romházakban,
akkor a suli mellett kidöglött a pultozástól, ahol azt tanulta, hogyan kell lopni.
Járhattál te a Ráday Klubba, a Zöldség-Gyümölcsbe, az Angyalbárba, vagy a Nincs Pardonba is.
Egyenes ági élmények fűzhetnek a Cöxponhoz, Rock Randevúhoz, vagy a Darshan Udvarhoz,
máig vannak 50 körüli aranyos fiatal felnőttek, akik utólag sajnálkozva számolnak be róla,
hogy milyen érzés volt egy olyan vendéget átverni, akihez annak kedvessége miatt
lehetett kapcsolódni, de elfordulva már 4 helyett 8 cent töményet felütni neki, tök simán ment.
És ezek a diákok loptak a helyen, ahol dolgoztak, mert fizetés helyett ez volt.
És aztán átmentek a billiárdozóba, ahol őket lopták meg mások, akik ugyanúgy vitték
a pénzt valahova máshova, ahol jobb-rosszabb esetben elszórták egyhamar.
És ez így ment és így vándorolt a pénz a városban. Most pedig már a 2000-es évek
ebből kissé felszabaduló, de még nem kommersz világára épül a Budapest by night
teljes reklámkampánya… csak az az éjszaka már nincs, lakói is felszívódtak muszájból.
A város betegen felhasadó szügye abból él, ami ezelőtt 15-20 évvel történt. Hol a buliváros?
Városi séták #8: A 90-es évek legendás szórakozóhelyei, ez ugyanaz.
A kisajátítható, azonnali nosztalgiában élés, ami nem is úgy volt. Tudom, mert ott voltam.
Mialatt 1058 elvont helyet mértem fel és ennek 60-70%-a idővel eltűnt, csak  tudhatom.
Nightlife becoming chief export. Az erről szóló reklámok egymást falják fel kölcsönösen.
Különböző fejezetekbe tagolhatóan, különböző időközönként megindulnak a nosztalgiák,
de akik ott voltak, azok nincsenek meghívva, hogy elmondják, mi történt. Ez tehát panoptikum,
viaszbábukirakat, amiből a középkort vagy épp a 80-as éveket megéltek, köztünk járva,
nem férnek bele? Vagy ez a kisajátítás attól exkluzív, hogy nem teremt szorongtató
kisebbségi érzést az, hogy valaki elmondja, amit a hallgatóság nem tudhat, miért nem?
Miért egy kiállításon akarod azt megélni, aki ott volt, miért nem hívod el kerekasztal-
beszélgetésre? Nem jobb velük együtt bulizni, szotriznak, mint máshogy? Én ezt tettem.
Ennyiből a 70-es években elkezdhettek volna az egyetemisták II. világháborús kört szervezni,
hogy ők az azt átélők nélkül is elő tudják adni, ott mi történt, és a 68-69-es hippi eseményeket
90-95-ben előadhatta volna egy csoport, mondván, hogy ők jobban tudják, mint akik helyben,
ebből persze divatot csinálva. Pedig nem így volt. Nem deszakralizálták a világégést,
és 96-99 között revival címszó alatt azt mondták, hogy a 60-as évek zenéjét újrafelfedezték.
Ebben van tiszteletadás, hagyományőrzés, oktondiság nélkül.

Amikor előkerül tehát sorozatosan valami ráflesselés, egyáltalán a közelmúltra,
ami még el sem múlt és máris a muzealitás kitinpáncéljába zárják celluloid vagy retró
címszó alatt a még élő kultúrát, akkor attól lebiggyen minden brit poppon és deep house-on
és punkon felnőtt középkorú ember ajka. Énbudapestem, ez a liga publikálja, hogy (idézem):
„Felrajzoljuk Budapest alternatív térképét: kijelölünk rajta 10 pontot, és összekötjük őket.
Programhelyszínek: AQB, Auróra, Dürer Kert, Eleven Blokk, Gödör, Jurányi, Lumen,
Toldi, Valyo.” (mit kell ezen feltéképezni?, ez a most zajló jelenkor, vagy reklám kell?)
Ennek a felének kapásból semmi köze az egészhez. A Dürer el lett bontva, visszafelé
ne dumáljunk úgy, hogy ahogyan a Keleti Blokkal viselkedtek, az pusztulat volt.
Az új Dürer alig üzemelt pár hónapot, mire hivatkozzunk? Van még? Megmarad? Lesz egyáltalán?
Az Auróra kiscsibe ebben a műsorban, a Gödör szintjén az Auróra dumáljon a Sirályról,
a Gödör pedig az Akvárium helyén volt eredeti Gödörről. A Jurányi anakronizmus ide.
A Lumen max úgy nem, hogy az első Mikszáth téri pici, jazz zenés helyként veszi elő magát.
A Toldi kizárólag úgy, hogy a 2010 előttig tartó, elvont, füstös, színes kis helyként él.
A Valyo nyilván úgy, hogy nem a mostani inkarnációja és nem Lágymányosi-híd alatti,
de a mobilszaunás első változata értelmében, még a Pontoon helyén, ami durván kitúrta.
Nyilván a Bókay utcai Gólya sem egy balos mézesbödönhangyavár volt elsőre,
hanem olyan évtizedeken át túlélő, átörökített és meghagyott kisközpont,
ami persze némiképp egy ideig kiesett a mindenkori hatalom látóteréből,
de egyben nem volt fent semmilyen globális adatbázisban, ezért átvészelnie
nem volt nehéz. Ha mindent kipakoltok kirakatokba, még jó, hogy meg fog változni,
még jó, hogy valaki körülnéz, hogy hogyan lehetne kivásárolni vagy ál-lakóparkot tenni
fél év alatt a helyére és mélygarázst és szállodakomplexumot.
Ezt ti csináljátok.
Az sem mellékes, hogy végül is a Fekete Lyuk rejtett, lepusztult munkáskörnyékbeli
hiánypótló létezése 35 évvel ezelőtt és az új gigaGólya helyszínválasztása bezár egy kört,
ugyanoda ért körbe a kivonulás, most viszont lesz következmény: beruházásra fel,
ahogy az R33 és a Keleti Blokk is megágyazott, vagy a Szimpla és a Gozsdu,
úgy tesz majd ez is, és már előre fáraszt a visszasírások sora, hogy ez hogy nézett ki.
Mielőtt mi? Mielőtt tagadták a mostani közösségi terek vezetői (mondván, náluk
nincsenek vezetők, de mégis), hogy a dzsentrifikáció ők maguk, bennük lakik az alienlárva?
Vagy hogy a korábbi, környékbeliek integrációját segítendő beindult, frappáns segélykeret,
mely során a Gólyában egy előre kifizetett fogyasztás számláját a rászorulók beválthatták,
immár oda jutott, hogy bejön (semmi előítélet) három szétcsapott goás fazon
zárás előtt 10 perccel, a mostani új helyen végig bogarásszák az adományblokkokat
és kiveszik a 4500 forintost, hogy ők ezt most leisszák, legyen hát most buli ezerrel.
Honnan jön ez a "lazaság"? Amikor be szeretne valaki kerülni, pultosként kell kezdenie ott?
Van egy mentorálási idő, ami hónapokig tart, bármilyen előképzettsége van vendéglátásban?
A már bekerült pultosok osztják és végül, ha szeretne szövetkezeti tag lenni, az pénzbe kerül?
És karakán vezérnők ideologizálják? És akkor hol van? Kicsit úttörő nyakkendő feelingje van.
A fehér Gólya logo feketébe átmenve szimbólikus radikalizálódás? Mi történik itt? Agymosás?
Kiszólás: Nem veszitek észre, hogy hogyan drifteltek elfele az első kijelentésektől,
ellentétes irányokba, vagy az is smafu volt...? Félkész forradalmi önfelfalásokban tobzódni?
Vakarod a tököd, mint a burzsoák, akiktől hánysz. Neveltetés? Ezek veszélyesen hülyék.
Aki ide nem társul be, szabadúszik a mocsárban. Mint a Come and See című 1985-ös film,
vagy a Simon Mágus hangulata... úsznak eszelős kitartással a klikkesedéssel szembemenve.
"Swampthing beautiful", mondja erre a művészetterapeuta, aki kimemekül az éjszakából,
ahol a verőemberek azt hiszik, a Mortal Kombat legendájának szerves részei...

Segélykérő levél érkezik, ami szerint: "a 4k-ban néztünk egy helyet tegnap, hatalmas az egész,
10ezer nm, amit kinéztünk az 400 nm elvileg félmillió (csatoltam képet)". Nekik százezrük van.
Jön a másik alternatíva, megnyit a Nyolcésfél. Tényleg suttogva beszélő zenei szcéna lettek,
akiknél rékérdezel, hogy belülről milyen, mihez fogható. De az egész fent van az iroda.hu-n?
"A Nyolcésfélben vagyunk, ahol Fenyő aktuális együttese, a Sharein' bérli új termét. Nem ugyanaz
– méregeti a gitáros és énekes a Rákóczi térnél tornyosuló komplexum enteriőrjét" írja Fogl Márton,
és a cikkből nem derül ki, a külvárosok jókedvű lokálpatriotizmusa nemzedékenknt van lelombozva,
vagy amikor a tizedik lerombolt kedvenc kulturgóc gödrébe dobsz virágot meg öngyújtót, akkor élet az?
Miért, a Müszi nem ugyanígy indult? Idézzük fel:
"22 műterem, stúdió, műhely, iroda, melyben több mint 80 művész, civil aktivista és kreatív dolgozik"
A snetbergercenter.org így reagál 2019-ben: AJÁNLATTÉTELI FELHÍVÁS ÉS DOKUMENTÁCIÓ
>>> A beszerzési eljárás tárgya „Több funkciós Próbaterem tervezése”. És aki nem ebből él, de zenél?
Rámegy a gatyája, hogy legyen kultúra, ami hiánycikk, ezért cikizik?
Ahol MTV jelek között a magyar klipszemle győzteseinek videoi peregnek,
az nem underground, az nem alternatív mítoszteremtés.

Ezekről mit tud meg a kedves ifjúság? (midrash aggada)
Hogy töltelékszóvá válik egy fogalmi összhangzattan? Olyan emberek által,
akik egyértelműen az éjszaka eddzőjének állnak a felszólító- és kijelentőmód összetévesztésében?
Az underground kultúra új fellegvára – A józsefvárosi Turbina Kulturális Központ,
szól a cikk, bár az, hogy valami nincs reklámozva, meghirdetve, szétkürtölve,
hogy az underground valójában ez, mit számít? Ez a szó ma azt takarja, hogy menő.
Csupaszöklű bulvárstílus. Nekem ez ellenpélda az undergroundra,
vagy a közhasznú ifjúsági kultúrára, hát még az ellenkultúrára. Ezüsttálcás ellenkultúra nincs!
Fela Kuti - lehet szereteni, nem szeretni - 1978-as berlini koncertjén arra utal,
hogy az underground az el nem fogadott dolgok gyűjtő (és nem vesztő-)helye,
és ilyen értelemben ezeken a mai branding és direkt marketing szinten
szavakkal dobálózó, előző korok szavaival felelőtlenül dobálózó helyeken
azért mégsem érzem, hogy itt elnyomás, üldözés vagy cenzúra volna. Nemde?
Szavakról lerántott értelmek a behelyettesítés teljes pózer fogalomkörében.
Vajon Manek Gábor és baráti-befektetői köre tényleg benyomott "400 millió" forintot
és nagyon kapitalista játszótérré dagasztotta az eredetileg Vajda néven indulni tervezett helyet?
Beomló partygödör? Levegőben látni a jövőt, be is igazolódik... 2022 nyarán az egész leáll.
Egy hőskorzakbeli Tilosos Dj, egyike azoknak, aki még nem nyitott saját szórakozóhelyet:
azt ecseteli, panaszolja, hogy "Nekem a Turbinával kapcsolatban nagyon komoly elvi kifogásaim vannak már.
Utálom ezt a Manek köré csoportosuló, előrágott, mélységnélküli, libero-kapitalista popkultúra dömpinget
(lásd Toldi, Keret, Lärm, Központ, Dobrumba, Pingrumba, Electronic Beats, NVC, s most akkor a Turbina...)"
Nem teljesen értek egyet vele. Ez most ugyanis a kor szava. Ránk is mondhatták egykor, hogy kisBerlint csinálunk.
Egy hasonlóan fallen into disrepair állapotú környezetben? Ami tombolva könyörgött a színekért, dzsemboriért?
Persze nem az volt, Berlin2, mert nem voltak már olyan szabályok, mint náluk, és mi így nem is vadultunk el teljesen.
Az abszolút bezártság ugyanis állattá tesz és minden épkézláb rendszer tudja, hogy szelepet kell hagyni.
Amit egykor már átélt a város a Mágnásfertály idején, hogy mi minden van megreformálva terraformálás szinten,
ugyanolyan simulékony a többség és dohog az a néhány kevés, hogy miért van szétkapva a város épített sármja.
Ami mikadoszerűen innen-onnan kihúzgált épületeket jelent, és ezen felül egyszerűen úgy, mint ahogy az Uno-t játsszák.
Nekem inkább az tűnik fel az új helyek kapcsán, hogy a kollektív felsőbbrendűségben épp az egyéniségük vész el,
amire hivatkozva felsőbbrendűsködnek, mind a managerek, mind a szórakozóhelyeik.
Izzadtságszagok saját periódusos rendszer szerint. Intenzív gazdálodás folyik.
Létrejön az éjszakai monokultúra: piacra termesztett szórakozóhelyek.
Hol van már a progresszív beat és videodiszkók önfeledt aranykora, emberi léptéke?
Street punk phalanxok? Bahiás hippitanyák virágmezőmintás posztópincéi? Szatén cuccokban goth csajok?
Mikor az Ivan and the Parazol borítóképei az egykori Skorpió zenekar Rohanás albumát idézik?
És amikor minden 80-as évekbeli new wave zene a Thor, WW84 vagy Poirot és más filmek betétdala lesz?
Citátumok kora, minden idézet lett, a nosztalgia vesszőfutása ez vagy egy hagyomány megteremtése?
Ha szakkifejezést kellene találni a jelenség körülírására: nostalgia cash-in fan service.
A zene vezet át az éjszakán. Ez a hozzáálllás kezd átmenni abba, hogy térítéssé válik,
"az én zeném vezessen titeket", illetve ízlésdiktatúra az alapján, milyen erős a reprezentáció.
Sekélyes, prosztüj, felszínes? Ha fantáziátlan irányba tart, ahol az ötletek
mind valahonnan átvettek, a terek sterilek, a bulik visszhangja vifon-visszhang,
mert megismételhetők. Instant redundancia. Burgerkingen szocializált vagánykodás?
Mint amikor jött egy Man+Machine (Ágoston Dani) a Dürer kert közönyös csápözöne mögött.
Ő, aki kitalálta magának, hogy ő a techno apostol és ezzel szétkereste magát.
Valakik kellettek, akik beveszik a cumit... valami periférikusat csinálni tehát mást jelent már?
Mindig ugyanaz a műsor. Romkocsma, gasztró, fine dining, óriásvállalkozás, fesztivál, loft, villa.
Akik a kisléptékűség mellett eleinte leteszik a voksukat (ez piackompatibilis) hamar kikötnek
azokon a sárgaköves utakon elérhető luxusjátszótereken, ahol molecular gastronomy,
food stylist fétiskör és valami anoním tessomancy pszichodráma csoportba lehet tömörülni.
Vagy a nagyobb, zsírosabb falatok bödönébe, próba-szerencse, fejest ugrani. Közvágóhíd Postindustriális Park?
Fáziskésve beköszönött a fordizmus Magyarországon? Futószalagidealizmus és bőségcsodák egy-egy foltban,
ami körül fogyasztói sötétség dereng, termékcsakli, választékbefolyásolás, rászoktatás és hosszútávú imprinting?
Miközben a McCarthyism egy helyi, specifikus, poszt-era ideológiája vegyül a gulyásvezetés bizonytalanságérzésével?
Persze ettől a Gondozó Kertból lett Bujdosó Kertből lett Turbina fasza opció lehet. (reʾu ki raʿa neged penekem)
Egy gombostűvel ékesített műanyagrög, zsemlegombóccal. Totó, moncsicsi, Berlin Calling.
Szellőbabák lép-lép-fordul tánca a dohányzóban. Ugyanakkor nem egy kawaii Harajuku karnevál.

Turbina.
Végül is ide sem mindenki a Rózsadomb aranyketreceiből ereszkedik le fellengzősen,
megmártózni abban az alternatív vonalvezetésben, ami görbe tükörként szikrát vet.
Az elhanyagolt épületeket belakó másság-érzésből emberekre ráhúzott fancy épülettanyák lettek.
A revamp korrózív zöngéken felsejlése sokasodó semlegességtudatból farag egalitárius hisztit.
Kezd a tárdsadalom úgy működni, mint egy operciós rendszer: mindennel egyet kell érteni,
különben nem enged tovább, kizár, a felhasználó, a haszonélvező enged a Szilícium-völgy zsoltárainak,
különben a gép konfirmációt kér, blokkol vagy egy adminhoz irányít át, aki nincs is és auto-bot-reportok cikáznak.
Ez város szinten? Miközben a homogenitás éllovasai folytatólagos újratervezéssel szöktetik a designélet nomádlatait?
Nekem te ne. Ugyanígy, hogy a Nagymező utcai PIAF miként él tovább átprogramozva, már ha számít,
hogy ez a hely volt a művészeten túli turbulens bohém találkozások kedvelt helyszíne, forráskódja,
(reggel 6-tól úgy délután 1-ig), és ha beszél az ember azokkal, akik átépítik, a kivitelezővel,
végül is előbb tudja, mi lesz benne, mint amikor a kinkster bulik egyáltalán beindulnak.
Persze, ha az egykori Vörös Lyuk / Kék Lyuk helyén lett Supersonic-ból szivárognak át?!
Miközben a KitKatClub Berlin és a Hellfire Club Sydney is elég távoli mintának tűnik?
Mojzes Dóra szerkó van? Kár, hogy nem. Vagy ez valami revenge dress fétis errefelé?
Kistérségi royal tourdrobe? Mintha összekevernél ravert, gothot a Miami Swim Week-kel?
Latex, spandex, bőr és lycra? POLYESTER VAGY LYCRA? (leave your comments below)
Jaw-drop stroll és puha szönyek keringője Budapesten? Teatro físico? Csaknem Thunderdome 1997?
És regisztrálj? Ez olyan, mint a Birta-kockából lett Panoráma nevű kilúgozott divatmajomház,
ahol kidobó, jelszó és ruhatárcicababák után nem volt elég a fokozás, most már online kell
és muszáj előre regisztrálni, egy olyan helyen, ami titkos volt, szájhagyomány útján hívtak meg,
és immár minden szint nyitva és drága, és üres pótcselekvések hemperegnek egymáson.
Rave fétis bulikra regisztrálni még ennél is rosszabb, de közben fotót nem lehet csinálni,
miközben a szervezők a világ legnagyobb arckép- és magánéletgyűjtő szociális hálóján
szűrik a résztvevők intim vagy alteregón kívül létező valóságát? Őket akár kompromitáló,
a szakmai életüket egy kattintással megbontó képekkel meg is lehet simán zsarolni?
E-mail:
Teljes név:
Aranyos próbálkozás. Egyenesen vérlázító. Nagy álarcos bál. Velence azonnal kiröhög.
És a résztvevőknek a privacyről nincs véleményük, maximum jön egy megrendelt bulifotós,
akitől képeket lehet venni. Valami, amire regisztrálsz a világhálón, nem titkos, nem underground.
(Amúgy cosplayer and model Evilyn13 és fetiskofa ott lesz?) A lángoló erdőben Bambi reszket?
Fellapozható a pulzar.hu, az allevents.in, fetlife.com, vagy bármi más, nyílt színen éji vad.
Lásd. "Tizenegy éve Blaise Belville úgy döntött egy gyárépületes rave-en,
hogy felrak egy webkamerát a falra, és streameli a bulit:
ebből a pillanatnyi döntésből született meg a Boiler Room."
Akkor irány a Boiler Room? Ez sem a leplezetlenségek ellen rejtőzésbe szökött kultusz immár?
A Bassiani bulik még csak-csak, egykor: ROUTE 8, Soundbank, Akos V, MANEK, Klayman...
2019-11-30, a Flashback Photo Studio. Most viszont?
"elsőként a Turbinában vehetünk részt egy kizárólag hazai fellépős Boiler Room bulin,
ahol a fővárosi szcéna rezidens fellépői a nagytermünk tetőablakai alatt igyekeznek
majd révületbe juttatni a jelenlévőket". Hogy ebből mi lesz? Árukapcsolás,
mászik a www.clicktripz.com, áradnak az ajánlatok és a spamek szörnyű rajzásában
megdől a látszat, titkon léptél be. Miközben most van Æon Flux jubileum?
MTV November 30, 1991, until October 10, 1995... Maradjunk az alapoknál.
A Piafból tehát Edith lett, és variálás helyett akár azt is lehetne, hogy valaki továbbvisz,
mindenféle szétbontás és feltúrás nélkül egy helyet, aminek így csak növekszik a legendája,
Kultiplex, Odeon-Lloyd, Szindbád, ChaChaCha, Wichmann, Zsiga bár, tök mindegy.
De ez nem az az ország. Honnan tudnátok, ezt hogyan kell.
(Is Tropical - The Greeks, ebben az attitűdben élni minden egyes nap? Herhehurca, cincálás?)
Galéristák, műgyűjtők, borászok viaskodnak a legeslegalsóbb körökben is.
A Neopaint és a Színes Város egymás torkának feszül és sosincs béke.
Van helyette fast fashion, philodendron dekor, kutyajóga, avocado toast,
és mosolygós, negédes gentry stílus.
Egyre kijjebb indulnak meg a befektetések, de társalgó oldalaikon öltönyök, kosztümök pózolnak,
már el sem indul kicsiben, már el sem sznobosodik, már vita sincs, hogy lett pénz és nagy autó,
hanem a tutit teszik ki a világhálón keringő kirakatokba. Cuteness. Mézes Mackó után márketing.
Megnyílik a Kastner Kommunity.
Ezt most hogyan kell értelmezni? Dzsentrifikáció ismét? Kávézó, közösségi- és munkatér, galéria, írják.
Elhangzik az a bénító varázsütés is, hogy "kreatív szakemberek". A környező utcákban pedig legalább négy,
ha nem több helyen hemzsegnek a marginális művészek. Lehet, épp alattuk buliznak hangszigetelt szobákban,
és az sem tűnne fel. Ez a város mindig megdöbbent. Egy TeszVeszVáros keresztmetszeten egymás mellett,
simán elmennek?
"Árkategória Nem alkalmazható" mondja valamelyik böngészőben egy funkció. Kint vagyunk.
Ezen a gyűrűn, lassan a Hungáriát célozva meg, van Csepeli, Óbudai próbaterem,
egy-egy random irányba próbálva kitörni, mert az Elnök utca is volt már, a Dürer fasor is volt már.
Ahol rés nyílik a páncélba zárt városon, ott uzsgyi van. Téglátlan falak. Elbontott imázsok.
A Kisfaludy utcai West Balkán, talán a korszak egyik legszebb kopott szórakozóhely-ékköve,
aminek nem mellesleg 1956 okán emlékhely dukálna... sikerült odab*°˘rintani egy plázát!
A Vörös Oroszlán teázó összetöpörödik. Az Írók boltja fele akkora, mint volt.
A FilmMúzeum költözködik. Cirkó-Gejzír, Európa Mozi, Európa Kávéház?
5000 másik sehol. A Trapéz üresen, szétmálló épületként. A Cactus Juice üresen. A Rézbagoly?
Refúgiumok eltűnése.
Viszontagságos megfelelési kényszerből, az állandóan modernizálás önámító áskálódásából,
és abból az önámításból, mint egy kígyó öleléséből nehéz szabadulni, hogy végül elbasszátok.
Sok hely azért tűnik el, mert amivé átalakítjátok, hasznavehetetlen, jellegtelen, ócskaság.
Hány példa kell még erre vajon, mire átkattan valami? KözWC mozgalom? Római part?
Keleti Blokk? Fogl szavaival: "A kultúra alulról szerveződő színterei eközben egyre kijjebb tolódnak,
ahogy a lakhatási és megélhetési költségek emelkedésével maguk a budapestiek is hátrálnak
egyik körúttól a másikig, majd még messzebb. A város magja pedig egy turistákkal benépesített
kirakattá látszik válni, ahová mindenki más lassan már csak dolgozni jár." Kisbécs, orientál kiadás.
Nézzük a rombolást, helyek, amikért más városok ölnének. A múlt éjszakai élete egy vízbe dobott ékszer...
,,, miközben a szabadság-egyenlőség-testvériség zászlóival márc 15 és október 23 között
egy ország víz-gáz-villany relációkban mozog mindmáig.
A Piaf élhetetlen léthatárra sodortságának nexusa mégis nem evilági hangulatot kölcsönzött
az amúgy dekadenciától és felpolírozott karosszériáktól távoli, kiégett város szegymelegébe.
A Fészek Klub pincéje volt csak párhuzamos kapcsolásként ehhez fogható: nyivákoló dorbézolás.
Korhely klasszikusok. Aminek utóízén jól elcsámcsog a belemagyarázott mítizálás,
már miután sikerült kibontani az eredeti berendezést, vagy elhordatni az épületet bulldózerekkel.
Ebben a magyar éppúgy viselkedik, mint ahogy az őróla író kortárs szerzőzseniket csak akkor
emeli fel, ha azok belegebedtek és belehaltak az aktuális megpróbáltatásokba, amik folyton
avval keverednek, hogy a szenvedő népet ábrázoló költő / író szenvedjen és dögöljön bele,
és akkor tapsivhar és ezt jutalmazzátok, ezen elméláztok, ez ám a nagy formabontás,
és mintha Japánban volnánk, a hősnek meg kell halni a végén, különben az emberek nem értik,
hogy letett-e bármit is az asztalra.
A magyar Zolaként emlegetett író a Bródy Sándor utca 18-20. szám alatti házban élt,
a ma parkolóként üzemelő telken álló épület nincstelen lakója volt.
Nemcsak a Magyar Hírlapban megjelenő cikkeit, tárcáit, de az első novelláskötetét – Nyomor – is itt írta.”
Ez az idézet ki van plakátolva az ominózus utcában, a rozzant pléhkerítés viseli magán.
A bárt, a közösségi teret tehát el kell előbb bontani, és utána lehet róla esztéta-esteket tartani?
És hát a Beat on the Brat, mint legutóbbi képzettársítás: jó ízlés költözik a pénz után (Budára).
A KisMüsziből pedig mire éjfélt üt az óra, GYM lett, és hát sok kiállítás ott sincs már.
Volt egy Irish Cat hamvaiból kinőtt Ambient, aztán hová lett? És az Inkognito?
Ilyen könyv itt sosem készülhet: Robert von Lucius: Noch'n Bier? (2017). Nincs miből.
Az ATNO Forge megismerte a Graphisoft vs. Prezi élményét és Filip néven megnyílt a rozsdás glamping!
A Szonáta Presszóból Kínai Büféből Kelet Kávézó lett a Bartók Béla úton. Többesélyes javulás.
A Legenda Sörőzőből sikkes neonfényfonalakkal telefakasztott modern vidéki parasztkocsma.
Volt egy Chinese Characters is, amiből Omniwore Gallery lett, amiből Keretblog iroda, amiből a Paikka!
Érted? Hogy antropologizáljunk párhuzamokat az épületes egymásra hatás gesztusláncolata terén bárhol:
van olyan, hogy érdemes az úttörőkkel együtt említeni a pillanatnyi jelenkor felemeltjeit:
Sidney Poitier (1927-2022) után jött csak Philip Michael Thomas, Eddie Murphy,
Samuel L. Jackson, Don Cheadle, Will Smith és mások, Jamie Foxx vagy John Boyega.
Lady Gaga előtt is, ne feledjük, volt egy Dale Bozzio!!! Josh Lucas... Matthew Goode.
Pink (az énekesnő) előtt is volt Sara Stockbridge. Hook - The Dog Barks Hook zenei téma,
aztán hallgasd meg a Harry Potter zenéje előtt 10 évvel (1991 contra 2001), érted!
Lil Nas X - MONTERO (Call Me By Your Name), előtte ez: Chris Tucker - Rubys Radio Show
Monica Vitti, és lett Cate Blanchett majdan. Szabályszerű ez a továbblatosság. Néha kulturkonvertál.
Ahogy Kiss Eszter írja a századforduló utáni kabaré világának felvázolása során:
"A nagyendre persze a Modern Színházat jelentette, ahol a műsornál szórakoztatóbb
volt a konferansz: >>És mindenki szinte sajnálja, hogy közben egyéb számok is vannak.
Miért nem beszél egész este maga az elragadó közvetlenségű konferanszié?<<",
ma pedig heveny egyszerűséggel ezt a műfajt elkülönülve stand-uppá avanzsálta elő a közönségi igény.
Nem éppen Wilhelm Bendow színvonalán, a szocio olyannyira kötelez, hogy az utalások nem mutatnak önmagukon túl.
Van ez mindenhol, átalakítás, leromlás, ám a minőségi vagy városkarakterisztikai szempontból a hely sava-borsát adó
tereptárgyak és landmarkok értelmében olykor visszalépés történik a környék közegmegtartó erejét tekintve;
például, amikor a helyi folklore népnyelvén csak Lónyay Sörözőnek nevezett kocsma kínai vegyesbolt lesz.
A Bajor Sarok Koreai étterem. A Dob Pizza - ez sem a legjobbak egyike volt - most Vietnámi Diner.
Marad még hely, ügyeskedés. A VII. kerületben dolgozva egy idő után mindenki xenofób? Szerencsére nem.
De ha valaki azt mondja, hogy nálunk beteg sztereotípiákból szökő peremvidékek afrikai habitusa honol,
hogy szerinte ez azt jelenti, hogy "ma mindent", mint nyelvekben, amikben nincsen jövőidő? Felháborodsz?
Ha a Parázs étterembe jársz, és egyszercsak angolul rendelsz és ott a 10% szervízdíj a számlán,
mikor előtte magyarként senkinek soha? Elmúltnak tűnt időket idéz, mint Maros Étterem története,
ahol volt, aki ugyanazt rendelte éveken át, azt, ami úgymond "napi ajánlat és nincs rajta az étlapon",
és otthon a konyhában gyűjtötte a blokkokat, amiken mindig más ár volt, mindig, mindig, mindig...

Ezeken tűnődve az utcaközepeken szobrozó, bambuló, berepített hétvégi koca-vígalmistákba
beleszáguld valaki kerékpárral, egyesek csak lesnek. A többiek rezignáltan matatnak zsebekben.
Az egyik háttérben elhúz egy rabomobil, bent maszkos gyerekek rajzolgatják a párát, mint rendesen.
A másik háttérben több irányból felbőgetett autók sötétített üvegei mögül vicsorít az iszony,
ami valami süllyedő hajót körültáncoló cápaszambához hasonlít. Lépcsők tetejéről fenyegetés.
Készülődik a keményen lesújtó potyázás és bömböl a zenebona valahonnan.
Csak nem kinyílt a pop-tarisznya? Közben mindenki a félszegségre kéjes, ami megszűnt.
Egy kapualjban Miss KK street artist egyik tréfával józanító műve kacsint, amire újabb cikk válaszol:
„Nyitott kapcsolatban élek Budapesttel”. A művész minden kiszólása valami szükséges kimondatlan,
nem mert az emberek dumbed down by technology balgák, és csak utcafeliratok beszélnek helyettük frappánsan?
Ehhez képest 0036mark már kiállításon van bemutatva a Deák17 galériában és városnéző séták része,
miközben még csak most tette ki a képeket falakra, amiket vizslat a laikusság? Sőt, még 10 másik rejtőzködő művész is?
A kiállítás címe Budapest Street Archæology, noha ez az volna, ha huszan 30 évvel ezelőtti munkákat mutatnak be.
Jean Baudrillard "Simulacre et Simulation" és a Transmetropolitan képregény egymáson stócokban.
Etikai vákuum és rákozott reálitástöredékek egymásra csúszva szertelen törekvések közepette,
hámló vakolatok között ezek, mint feltételi lehetőségek, messenger-ek pittyegése, kapaszkodás.
Egy késő estig nyitvatartó kávézóban az Andrássy útnál a 35 fokra felfűtött egybellégterű nappaliban
egy bölcsész diáklány nézi Céline „Utazás az éjszaka mélyére” című regénye felett kipislantva,
ahogy egy mézesmaci kinézetű, kockás zakós tanárbácsival enyeleg egy balti arcberendezésű,
orosz manöken kinézetű 19 éves, nyakigláb hallgató, aztán simogatja a tanár belsőcombját,
majd kéz a kézben, a nyilvánosságban, ezen élvezkedve, hogy nézik őket, és a regényolvasó lányt,
hogy meglesi ezeket, egy olyan volt középsikolai fizika és matematika korrepetítor figyeli,
akinek a Rózsa utcában rejtett fodrásszalonja van, ahol fiatal nők fejét fotózza belőtt séróval,
és ezt a háromszöget, hogy eddig ki kit kukkol, ezt meg egy fiatal srác nézi, aki fotókat készít róluk.
Képzeletben valahol máshol jár mindeközben, valahol a Bicskei Kultúrkúria és a Barabás Villa,
kontrasztképpen a Hadik Kávéház és a Diszeli Kúria között, politikailag állásfoglalásra képtelen
a hatodik unicum után, ami elsimítja az uszítottságokat, a cesspool-metropolisz miatti aggodalmakat,
azt, hogy egy 56-os Machu Picchu-ból egyszercsak Bartertown és Gothopia lett Budapestből.
Az ablaküveg egy bifokális prizmapontján paradox törvények kísértenek eközben,
és a pincérnő arca lágyan simul bele abba a fényjátékba, ami csak ebből a szögből látszik.
Minden eltérés gyöngyházhímzésű árnyalatokat terít szét, mint egy legyezőt.
Egy vendég hányingert kap Fürdős Zsanett publicisztikai stílusától, ezt már kifejtette asztalszomszédjának,
akinek fogalma sincs, mert külföldi, és előbb érkezett arra a nemzetközi utazótalálkozóra,
amit minden kedden rendeznek itt, ingyenes történelemórákkal és helytörténeti szemináriummokkal.
 A Szauropóda zenéje szól.
Az utcán odakint pub crawl zarándoklatok mantráznak, sörhabzik a szájuk és hamisan kornyikálnak.
Már csak a kötélmászó kentaurok és a gúlában egymáson állva zsonglőrködő törpék hiányoznak.
Bár bérelhető törpe volt az elkurvuló romkocsma-negyedben 2015 környékén még, bérelhető volt,
de komolyan… a sajtó is lehozta valahol, és nem az értékekre vigyázott, hanem szadizták,
és taszajtgatták, az amerikaiak dobálták, mások pizzát tettek a fejére. Egész törpehálózat volt,
akik a riksák és airbnb-k és percdíjas szexlakások és sarki kvaterkázások között kísérgették a népet.
A 2018-as My Dinner with Hervé című film plakátja a közelébe sem ér annak, ami itt le lett művelve.
Úgyhogy végül is csak a kentaurok maradnak, akiken lobogó hajú részegek vágtatnak az éjszakában
és egy Nolan Batman toxikus utcai káoszjelenetéhez mérten az ember kitér előlük és megy tovább.
Meddig feszített szférák roskadnak egymásra itt? A húr, amit pengetnek, állítólag el fog szakadni?
Reggel sokan majd kimossák valami levetve korhadó textillel a telefonjaikat. Beszart Iphone-okon
benyomkodott rosszul látó üzemmódokra hiszik majd másnaposan, hogy elromlott a világ.