Poetry

Szemedben nincs vaku? A Bell Moto 3 csajdrámában sisak nélkül (2020) Emlékekben továbbélni Önlétébe tágul Leesett a veddfel Magyar Tanyavilág Üdv az érettségi vizsgán Chernobyl az én bölcsőm Az éneklő artéria 2019.07.03. Mottók mentén Budapesten Szalag Az idő drapériái A Pesti Éjszaka Kubizmus (2012) Az ártatlanság kora II. Világháború Syporca Whandal Nukleáris leviatán Az első A jövő Inverz Placebo A Csend ültetvényein (Folytatva egy Coppola-mondatot) Sűrű ez a lány A csillagosra festett kék mennyezet alatti bárpultok: Budapest 2000-ben Totiens quotiens - Szabályosan zabál Prolet Kult - Kispolgári portré Lebuj / éjjel (2010) MGTOW, avagy Három történet arról, hogy a férfiak maradnak, a nők meg továbbmennek (ki tudja hova) Király Tamás Botykai Beáta Ők Szerkesztőid (2009) Bugyirózsaszín és hupilila #hipsterwestern Viki Odintcova Legyen: ez a vége Kultúrpolitikai vers 2019-ből Női lélek peremén egy hajtűkanyar - Jennifer Lawrence, lóg nekem egy piával Grease Monkey, Budapest (2019) A dús hagyomány korai stádiuma Azt hittem rövidzárlat van az agyában A Hipszter defíniciója Szociofrász: A Verzió Filmfesztivál kritikája Az ellenséget sarokba szorító valóságvédelmezőknek tett áldozati és jelképes felajánlások idején HUMEN Magazin 2/1 HUMEN Magazin 2/2 Egy újabb MGTOW-ügy! Jon Favreau MARVEL STUDIOS öröksége Út a Kálváriára (2013) Beating a dead horse: Amit Karácsonyig a Star Wars-szal műveltek (2019) Ia Östergren Budapest: a metrón utazni 1995-ben Hentespult Te már áruba bocsátottad? Katie Melua Lux orbis terrarorum 1914-1918 Szerelem Corona idején Æon Flux Batman némafilmet szeretnék látni Angyalok gyülekezete: Warpaint David Byrne Ehhez a fához nem engedek nyúlni Ferropolis triangulum Tina Weymouth Lucia Javorčeková O'Donnell Sisters Marilyn Monroe köret nélkül Valeria Lakhina A Covid állítólagos vége Cefalizáció Ráday Mihály emlékére (2021) Arnóth Anka Gyukics Gábor Észak-Dél ellen Vértanúk Rendszeresen így, hogy 4 nap étlen (2007-2008) 2021 vége is tartogat azért még meglepetéseket Hollywood Magyarországon Joanna Borowiec Tatiana Mityushina Galina Dubenenko A maszkos csipet-csapat nyavalygása Széchenyi halála Ania Danilina Anastasiya Scheglova Hideg fények bűvöletében Extrém esztétika Las Vegas Monica Vitti Ukrajna: A Hidegháború utáni fordulópont Ökofeministák Budapesten I. Jugó történetek Tényanyag: a jövevény Fanny François K. Kabai Lóránt 2022.04.14., hajnal Diákok vitatkoznak éjjel Séta a városban Poignancy: A Victoria Secret arculat Alexa Breit Linnea Quigley és a Horror Workout Lisa Kelly és a kemény csajok Vangelis (1943-2022) dr. Nguyen Anasztázia Michu Meszaros Ben Burtt Khatia Buniatishvili Mili Castagnet Mantra Watra Hétvégi vakáció Őzike Édeske / In memoriam Harasztÿ István (1934-2022) Emberek egymással Monty Cantsin Csütörtök este (péntek reggel) Laura de Bie, a nyár zarándoka Hiroshima & Nagasaki A ház vendégei: ugyanazt mindenkinek Beszédes évszak: gének North Carolina államból Elvis Presley Erős műsor, erős esték Pizzica (Budapest) King LeGear, vágta, lovak / és ballada a biciklizés magányához Coconutkitty: extroverzió Rachel Hurd-Wood Noam Kubeisi Blade Runner (1982): a 40 éves évfordulóra Megvadult társadalom Őrült lány a toronyból Szánalmas Taylor Cochrane Gopnik Tniwe, vagyis Vlada Queen Elizabeth II Méteres lángok Lidija Bačić Aradi vértanúk Charles Bukowski Katie Riddell Szupermárket chance encounter Punk képeslap Heidi és Leni (2022) Karácsonyi Vásár válság idején Alessia Aloisio Dajana Gudić Czene Béla Jóska meséli falun* A hova lett irodalmi kör A sarki telek is a mienk Egy környék profilt vált Coup de grâce - VII. kerületi kultúr katalizálás Tea Riddell Léa Marionette Ökofeministák Budapesten II. Aspasia Aiguille du Midi Aryna Sabalenka Aposztróf Knives Out – egy szar film kapcsán: a beszámolón túl Kontraszthibák eufemizmusokkal Laza szerda 92 fényévnyire Vegyhordalék a bordély szélén Géczi János Annchen Augustine: az erotizáló európai lovászlány The Last of Us 2023 A citoyen kiszorulása Alsónemű és felsőlégút, avagy az őrült nők vágtája Női hajak Natasha Atlas Mester utcai hentesüzlet Izomorf és grádiens Központ Marczinka Csaba szerint a világ #kindchenschema _eli7adi Gémes Gréta Megint egy éjszaka Budapesten Zsolozsma a Farmernadrágról (cím nélkül... mint a no comment) „Jó ízlés a virtuális térben” Skalpvadász leányzó Négysoros sóhaj Meddő Hármas 2 Unicumos sztori: Hétfő és Kedd este Gémes Gréta 2 Korszakváltás Budapesti tavasz Fejest a szingularitásba Pici (kocsma)₃2-esek tere Egy Jordán hercegnőről jut eszembe Fodrászok a belvárosban Ripitya a gyártelepen Bonnie & Clyde A bulinak vége, azt' húzzuk tovább az igát? Odaadtuk vagy ígértük A képmutatás öntörvényűsége és a Holzkreuz kocsma lakói Alicia szülinapja 30 éve gamer vagyok A 200. vidéki nőci után elég volt Prosztósodás Parasztosodás Két ókori történet a lázadásról A menekültek befogdosása Kisebb katasztrófa Bécs extra feltéttel (2023) Globális amphiteátrum A Rendszerváltás... Selfie Te egy kurva vagy, drágám! Ez a helyzet 2023 Buharov buli a Fészekben Liebherr daru a Paulay Ede utcában Air Jordan Hollywood színes árnyéka Egyforma Krisztus a hóban Degeneratív demokrácia Idióták minden irányból Hogy: Mit flesselsz, anyóca? Vacsora a forradalmár lánnyal Alexandra Daddario v = sqrt(GM/r) Borozás a svájci fényképésszel Star Trek Hajnali üzenetek Legőszintébb kitételek Macskás nők Miért, Magyarország? Azon a bizonyos napon Veronika Rajek Szépiák mögött A Goldwyn-Mayer oroszlán sztori Mindenhol üvegdarabok repülnek Vázlat tragédiához Nagy bukó a catering szakma R.I.P. Öcsi Étkezde (2023) Nem engedünk be külsősöket Alina Lando Legszomorúbb emberek Kerékpárgumi Az éjszakai élet hanyatlása A szomszéd bérház Világhíradó Szöget ütni a fejekbe Vendéglátós tévedések Budapesten Vietnámi éjszakai élet Ne már, te is... Dalszöveg Tövises tanösvény Scooter-eznél te is? Stoneheange üzenete Fake News Bazár Mártagép - A Vadkelet egykori hősnője Néni az udvaron Jard az útszélen A kamaszokat hülyítés ergonómiája Lakás / Otthon / Szex Korsun - A Kis Sztálingrád ⏵⏸⏭⏵ Red Dead Redemption 2 A fószer Damage Control Tilos Maraton.23 Decentenárium Vadnyugati leányálom Fák Film Egy ír kifejezés Impertinencia Fények a parkban A tengervíz magassága Jean-Francois búcsúja A köcsögöknek! Port Royal Minden benne van, ahogy kell? Harley Davidson 120, Budapest A nyüzsgő város Eltörléskultúra, tényleg? A húsos táska _modern háremek Medve a lakásban Takaró a féltekén Mint általában a nők? Laetitia Casta 45 Kolorádó 2023 A helyi hírességek Lejtmenet A műkincskereskedelmi galériák Agility Edzések Berber álomnő Múlt századi mulasztások Faragatlan őskésztetések: a női nyüzsgés és molyolás alapképletéről A 38-dik leágazás Alakul a krízis Triász Type-casting: Sablon_kaptafa Súlyos cuccok Sean Young Vad hétvége Luisa De Freitas Julia Logacheva Bizet: Carmen Melanie Troxel Júliusi nyári éjszaka Budapesten AMYL AND THE SNIFFERS Cápák éve Interjúkban Always háború (és koktélok) és barlangi komornyikok RUNNING LUNCH és a többi KAMU Éjszakák ukrán lányokkal Charlie Fogalomzavar. Hangköz Monica-Bellucci_sex Elfajzás Spárta Mi voltunk (Jelentkezzél!) Buliturizmus. Flashback A Kretén, a Perverz Süllyedés Bud Spencer és Terence Hill Emberi képzelet A budai törzsvendég Sztálingrád Galaktika tempó Conrad Veidt színészi játéka Feminista balfasz filmdivat Tragédia Méghogy! Miért kérdések Lisa Marie Smith Róluk Predesztináció Shakey Sue Sterre Meijer Rudakon bugyikban, avagy önpofon a feminista szarnak_1 Rudakon bugyikban, avagy önpofon a feminista szarnak_2 Carne Tremula és az aspirációs görbe Krasznai Gíta Soltis Miklós GALÉRIÁK_HORROR_1 GALÉRIÁK_HORROR_2 A Teller Ede Vidámpark Modern Willendorf Stephanie Abu-Sbeih Forma 1 Medicine Man (1992) Vad vágta a városon át (vázlat) Őrízetlen rendőrizet Ana Carvajal San Miguel Rabvonat a Duna alatt Sólyom László Székács Zoltán Pilinszky János 2 mondat 1 korszak: Amerika története Az ország lezüllött Reptéri őrület GALÉRIÁK_HORROR 3 Hemingway margójára Valcsicsák Zoltán Lopkodás (csak az) Szegény Pista 1920-2020 Névtelen történelmi tablórészlet 1942-ből Átmeneti stáció (rövid változat) Artemis Dh Franziska Czurratis Lau Castrou Débora Nascimento Sydney Sweeney report - a monumental rise to fame? A történelem vége Madi Teeuws Justyna Fiałkowska Ashley Benson aka AshleyLuvFit Államcsõd Lidokain klub 1956' Egy támaszkodó járókelő hÉireann Cailín: Amy Dillon Alexis Ren A napszemüvegek könnyelmű pszichopatológiája I. A napszemüvegek könnyelmű pszichopatológiája II. Ováció The tail of Pikachu, szafaládéval I. The tail of Pikachu, szafaládéval II. The tail of Pikachu, szafaládéval III. >>> FULL BOOKS HERE / TELJES KÖNYVEK KÖZÜL NÉHÁNY <<<

Szemedben nincs vaku?

Fiatal fájdalmak. Szép szellemi jelenlétben
amiként kihasadnak szakadatlan szóváltások.
A mámoros áramvonalak küszöbén éber
viszonzatlanság. Kitekintése valahol máshol:

 

megrendítő összhatás. Itt az egymás köré hangolt
látomások sora a bőr repedéseiben cikáz.

Ujjpercek és szempillák közén felnyerít fakón

a képlékeny derű… így hatalmasodnak el viták?

 

Mindez ott, ahol elfogy türelem és együttérzés.

Hajtincs görbül lehelettől, villanva izgága vállak felett

táncban terebélyesedik, míg szemekben a petyhűdt lépték

tükörként láttat: a közösség egy érzés! Tálalt életjelek

mögül virradatként békét hirdetni a folytonosság:

 

ekkor beront közénk!

 

S vidámsággá hamisítva az egymásba belegondolt jövőképeket:

 

leomlik elénk minden bosszús félmondat

 

 

 

 

 

A Bell Moto 3 csajdrámában sisak nélkül (2020)

Az ifjúság.

300 emberöltő. Sokadjára: formás fesztelenség. Újabb nemzedéket nézel végig,
ahogy ismerkedik, kihasználják, becsapják, vagy azonnal ölébe hull az utókor.
Komolyságot bálványozó múltakra tört gyermekded filmfantáziák szólnak belőlük...
Sok osztatlan közös ábránd, amik a szemfenék héjmedrébe érkeznek. Bekaristolni.
Beütött a 2 helyett 8 ital. Egyfajta kompenzáció ez a sötétben csavargás?
Ahol az érintés kártyajáték, a játékos körülnézni képtelen. Hozzák magukkal a kincseket.
Ahol a vágy vesztegel, ott a pletykák rajzanak. Idegen kegyekbe menekülnek.
Szükségük van a kitartásra. A hölgyek csokorban jelennek meg, mit is várva?
A bátorság emlékét. Ám az önvédelmi reflexek még a kíváncsiság alá vannak beszántva.
Mindenféle alakkal leállni? Egy báb reped fel, egy lepke emberarcot ölt.
Itt állok mellettük a bárpultnál. Egy odu, ami kirekeszti a vad dolgokat:
vajon jelentheti-e azt, hogy van énképe annak, aki túl feltűnő,
holott hiába hangoztatja, hogy ez a szülei érdeme? Vékony testalkat,
egészséges, csontos arc. Vízesés kátrányból ami a fején nő, oly fekete és fényes.
Tekergő szarulombjai alján egy macskaszem mereng vagy tükröz telefonkijelzőt.
Nem akar az lenni, aminek látszik, a reflektorok mégis követik. Ő háttérbe húzódna,
de a teste nem marad meg a homályban. Egy történelmi arcél megrajzolása, korszak,
ami ragaszkodik az online praktikákhoz: míg az analóg érintkezéstől zavarba jön.
Hitszegés az illem kikopása idején s a kötelesség, az intézmény ellen acsargás.
Indul a tánc, 20-22 évesen az idősebb férfiért az első komoly kapcsolatból kiszállás:
mint a magas láz, százával nézem ugyanazokat a mozzanatokat. Persze a lepkét
az érdekli, hogy ő repüljön, nem az, hogy már repült más előtte megannyiszor.
Végzetes leszámolás vetekszik az állandóan lekötni érzés kalandvágyával,
a természet adta tisztaság itt már inkább hasonlít az álcázáshoz vagy a tetszhalálhoz.
 

Ki van itt, aki még a tél hűvösébe kapaszkodik szeplők közé könnyeket ékelve?

A lányok leereszkednek az éjszakába. Tudjuk, mi a vége.

 


 

 

Emlékekben továbbélni


Emlékekben továbbélni. Nem erre vágytok? Nem értem.
Ódon várfalak fonnyadt félelmeinek budai tövében,
hol idegenvezetők pillanatzarándokoknak hajbókolnak végtelen,
itt képzelem el lövésnyomokba húzódva, hogy nem testek mérete
és tömege alapján, de tudatokat kell jellé alakítani,
és úgy kilőni a világűrbe, bele kiszemelt lényekbe,
akik mit sem sejtenek arról, hogy inváziónk testetlen… de közeleg...

… lassan vonulunk akkor be, tudatalattijuk véglényvonalai mentén! Mi, a felséges felesleg!

Gyűjtsük hát a sereget, kik feladják a testüket? Vagy maradjunk? Egyre megy.

Ami bizonyos, a halhatatlanság őrület! Temetésre se ösztönözz, hiába!

Sem hamvasztás vagy ágbogas terek árnyékában leheletként szánkázva,
nekem nincs óhajom - darab kövek öntömege alatt érezni már, ha fény borít,
míg sötét arca elé ki nem fordít valaki csontot, emléktárgyakat száz számra,
melyek vissza már nem adják azt, ki odalent az elférgesült időtlenséghez hozzákopik.

Itt eszi most! az idő kontúrjait átugorva lelki taktusok közt: egy észjárás vagyok!

Tudatodat rágva meg: Nekem még az sem kell talán, miről régen álmodtam!
Hogy ha nem is magzásbölcsőbe, de gyöngyvér-gyökerek közé tegyenek,
s mire terebélyes törzzsé zsémbesedik köröttem a tölgyek termete, rárontva
rétegre az elhűlt harag, s a vaskos koszorúba font földben csontváz szendereg,
mint mikor szarkofágba fekve forogni képtelen a múlt embere! Egy fátum vagy?

Csak a vallani való vágyak lezárt múltja dédelget bennem erőszakot. Lételem?

Itt, a feketéllő városi homlokzatok mentén éltem, hágtam, számat járattam
szüntelen és hallgattam összekuporodva, ha elárultak – én kinek árthattam?,
míg ötletek vésődnek be szemrebbenés alatt, s ki meglestem mások ölét! Páratlan,
jártas, agresszív! Homlokon, ha lyukak tátongnak: így néztem az itteni sok házfalat,
s mögötte a repedt ablakokban komposztált egykedvű életek zömét!

Egy legenda része lettem – eltűnik most a fekete szétlőtt város egésze! Az életem!
Helyén málló magasztossággal a nosztalgia vési fel magát s a múlt felszárad,
(ahelyett, hogy hagynák a régi kajáldát, kibontják és retro néven visszateszik utángyártva)
míg szemekben a munkaerőhiány erővonalai mentén a tolongás rostokol, szinte ártatlan!,
s menetel a sok tükörkép. A sarkon teletömi magát ezer oktondi potyavendég
(olcsóság csalja tőrbe a hiszékenység új zarándokait, akik zabálni meg élvezni átjárnak)
s a sápadt kórok katonásan koszlott katatóniája zenebonába csap át! Sok képzelgő vájat van,

és dülöngélés a porondon.

… beszáradnak egymás közé a hétvégék és nincs ki újat tudna mondani – unom a féktelent!


Ha ezerszám is rámakadt csípőringás, a homokóra alakú tárgytalan: inkább elhevertem.
Leszek a passzív fél, s ő kiszolgált, „egyem meg?…"

Máskor másokat paskoltam. Láttam, ittam – az éjszakában álarcban, sisakban rohangásztam,
s megannyi részeg tudat és felhasadt szoknyavég köré karisoltam szikrázó pofont!
Feszítővassal, ököllel, üvöltéssel kergettem szét iszákokat, bűnözőket, és fáztam
ha vandálok verték vasakkal koponyám, míg el nem fáradtak, míg a többi elosont.

– aztán nevettem,

Mint a fekete város! Kerekded tölgyek apadássá tömörülve az emlékek itatóspapírján,
oxidált támpontok, s a megmásíthatatlan megtörténtek tovatűnő távlataiba révedve várom

csak várom,

hogy egy “nem számítottam rá jövő” ránk ébredjen, hüledező arcotokra, amiből úgy olvasok, ahogy.
Itt, ahol a falon át látom, mit műveltek szüntelen. Hogy én hős? Már ha vagyok.

 

 

 

Önlétébe tágul

Hol kezdjem. Rosszabbul is elsülhetett volna. Mint bombzápor, porló írmagvak?!
Velem Budapest tette, mágiázott. Sok okkult energiája táncra hívott s vívhattam
minden sarkon szellemi harcot. Ismertem az Alvilág kapuit, sönték, bárok, pirkadat!
Elbújni nem lehet odabent, tudhattam, mindenki mindenkire céloz. A többi kihallgat!
Csak ha magad is beletorzulsz, túlteszel mindenkin: erölködj, akarj, haladj,
küzdj, keress – de hiába! Jutalmad lagymatag: egy lucskos kéjodv hívó parancsa.

Kevés kellett, máris falnak dőlve füstöltem förtelmes szavakat! Bőrkabát, alaphang.
Megtanultam nyelveket, írtam könyveket, tanár voltam, áttörtem falakat
és rémüldöztem önmagam! Lefogni, elkülöníteni, az agyzseni egy átokmag!
S az agyvelőm hasad, akár az atommag? S a tudatom osztódik minden nap?
20 év az éjszakában, kiismerve a beszéd minden hajlatát: a hajnal vad,
utolsó leheletébe kapaszkodtam egyhamar, holott tétován és mindig egyagam.
Kidőlve a fény felé, hittem legalábbis, hogy az éjszaka jutalmaz s büntet a nappal.
Ébredni idegenre ezerszer: hogy más hová merítette tagjait, „nyaljad!‌”
míg a szerelem dárdájának hézagos és kemény hegye torkán akadt!   ???
Nem bírom tovább – adjad csak: fegyvert, formalint, féregjáratot! Íme, sarjad!
Szabadíts rám fekete lyukakat vagy lődd ki tudatom idegen fajokra! Csaljak,
hogy észrevegyetek? Mit tegyek, hogy ez a lét megkülönbözzön, halljam!
És mit tegyek, hogy lomha haladása e kornak, mely vesztegel szét?ne hulljon… ajaj!

Ismertem az Alvilág kapuit… lélek húrjaiból horgolt koszlott odvak kalandja!
Vaktában bevakolt vonaglás, vakcinák, vitamin. Hittérítők és hírszerők kalapban.
Mélyen a lélek, s a gyökereiket figyelő tájképek eközben: önlétük után kapkodtak!
Ezt messziről hallani, súrlódik sok tényező s mint a természet szavait tenyéren hordó alkat,
jártam nyomolvasni, nyomozni, menteni életeket a sötétségben – én, a “hallgatag”:

pitvar, kamra, vérerek!

Itt van, hagyjad, védtelen!

Nyitva, kaptak, képletek,

Pina, pénz kell, léphetek?

Míg a virágszirom kéjeleg, a gyökér csupa gyötrelem! Nesze. Portyázik sok tolvaj,
kik a megmásíthatatlanra hajtanak! Hol a végtelen gyűrűt vet: odaszoktatnak!

Kitörni innen, mert elfojtott fájdalom – a palack ürül, a tudat tömör űr.
De kiszállni olyan, mint a magadra hívott keszonkór – az agy megőrül,
s hozzá tényként állapítja meg, hogy a város, miben éltél, egy eltűnő etűd.
Azért nem tudok már inni, mert a hely fontosabb, mint maga a szesz!

                                                   Egy halánték alól mondom ezt, amin Tűz ül!

A kocsmák, a spontán dolgok bölcsői!
Naív helyek, ahol kitaláltuk a kultúránkat!
Ahol nem a turista üvöltözött, hanem ültünk, beszélgettünk!

Mindet bezárták.
Tereptárgyak hiánya – egyforma új házak mindenütt, videokamerák, fürkészek, dióda!
Nem lehet vasalt rácsos lökhárító a kocsidon, csak vadászengedéllyel. Mióta?
A sajtok, tejfölök ipari vegyszerízűek (tudom, aki éhezik, a műanyagot is megenné)...
... s a mazsolás krémtúró is olyan emlék lett, mint szex helyett normális randizás.
A fiatalok nem hordhatnak, amit akarnak, mert elkezdik tőle lenézni egymást,
mintha szabadság, egyéniség, minden, amit a reklám ígér épp ez megfélemlítené őket.
Az ivaros szaporodás veszélyeiből annyi lett, mint ahány ember: rövid motozásokra felajánlkoznak,
aztán semmi komoly (megint a szabadságra hivatkozva magányosak)!

A nők elhagytak, a hogy mást.
A tehetségem formátlan, fajidegen agyalás.
A képességeim gúzsba kötnek, értem szabályát:
Kiégtem.

S korlátaim ismerni képtelen: hajtok bele mindenbe esztelen!

Mint betűrt szövet, mit szégyell az ember, hová ásnád be magad? Köröskörül?
Csak a magasabb szférák hívószava és negédesen a felemelkedést űzve:
ezrek és milliók, kiknek fejébe látva egy villamosút éveken át tart – elsírom magam.
A körülöttem elidegenedő világ egyik mellékhatása.

Kerülni kezded az embereket. Ahogy a kihallgatószobát kerülöd. Ahogy egy divatvegán arca eltorzul
a Hentes bejárátánál, ahol az áll Főtt Húsok, Meleg Kolbász, de közben titkon nyel egyet, és azt gondolja
„egy jó véres hurka!” És ahogy előadja valaki, hogy a másik nem az ő esete, holott kívánja,

csak fél a kudarctól, a visszautasítástól.

A következő sarkon valaki lefitymálóan néz a semmiből, mert ma ez a divat.
Megfogom nyakát és elpattintom, mint egy kupakot – halkan kattan, szénsavszisszenés.
Ekkor dudál a kocsi, Jesszusom, álmodozom, s a kocsi belémhajt. És akkor mi van?
Többször ütöttek már el, mert bogaras vagyok, bolond, és immár tudom: eme alkat,
ez az anomália, error, én idegen: az emberek zömének ennyi: minden együtt vagy!?

Azt mondja barátom: Ha találsz is egy nőt, aki normális, és követ téged,
vagy lezülleszti a sokszínűség, amit kínálsz, vagy felemeled UFÓvá, ami amúgy vagy!

Olcsó ajándékként fogadom szavait, de közben tudom:

                             gondolataim már a tudatalatt fenéken... egészen a medrében kotornak.

 

 

 

 

Leesett a veddfel

Ezek aztán nem akarnak hazamenni.

_pulttámasztás és kötekedés. Közben nevetnek:

– Mikor kerültél a földre?

– Lehet, hogy fölkeltem?

– Kinőtted az ágaskodást, mert lőttek?

– Nevezd meg a gyámot és én mondok kalibert.

Így történt.

Összejött a szétszéledés. Az Uralkodó örül.

Tervezett visszavonulásból mégis teljes összeomlás lett.

És még Müller Péter mondja a Nők Lapja Psziché

2013 nyári számában (26. oldal), hogy:

„Ez a Világ csak akkor tud megváltozni, ha összetörik.”

 

Azt a háborút viszont ő nem fogja megélni.

 

 

 

 

 

Magyar Tanyavilág

                                                 „Szép gömbölyű fájdalom az ország közepében”

                                                      (Akkezdet Phiai – Budapesmód, részlet)

1.

Fás, keskeny földutakon egymással szemben álló kocsik,
benn ülve kétoldalt beszélnek egymáshoz emberek.
Titkok helyén rózsaszínűre kipingált női lábkörmök a sárban.
Fékhetetlen futónyövénnyel benőtt gémeskutak.
Szájpadláson csattogó ostyák vasárnap! Kockázat!
(És ahogy harangszóra már le vannak küldve egy-egy erős fröccsel,
a kezdetleges áhítatot dekásüvegekből fejekben kommerszvodkák marják:
májlövések ahelyett, hogy bárki lőné azon üdvöt, amire nem kell szavazni,
bár itt úgyis mindig inkább valaki ellen kell szavazni, mintsem valakire…
István-Koppány, Labanc-Kuruc, Fasiszta-Kommunista, Bal-Jobb…)

 

VÉGIGNÉZNI AZ UTCÁKON: MESSZIRE BE A SÍKSÁGON

 

Sokáig időző szerelvények – mintha kocogni mellettük gyorsabb
volna, mint jegyet váltani rájuk –, rekedt torokhangok visszhangozzák:
Mindig vigyázni a vágány mellett.
Féltucatszám a határba akácfák alá a verőfény elől kétkeréken
kijáró szakik, akik vonatot, vagy csak kopasz sínpárt néznek.
Nekik sem a Trainspotting jut eszükbe, noha abból is ki vannak vágva
ama élelmes képsorok, melyekről amúgy a film el van nevezve,
hogy ugyanis léteznek máig railway-geek-ek, akik CB-rádión, netán
walky-talky-n lekérdezik a központtól, hogy jól tudják-e az éppen
távcsövük lencséje túlfelén elhaladó óraműbéli mozdony és
tartozéka sorszámát – persze, hogy beteg az egész: unalomból fakad,
ami mindig az erőltetett jólét előfutára… EHHEZ KÉPEST NÁLUNK:
Megkeseredett arcok Pest felé nézve, mintha az a Civilizáció (helyi)
Mekkája volna, noha tömörített éretlenség… és önkéntes börtön.

„Mennek Pestre a feketék dolgozni, a déli bakók, a 424-esek”,
szól egy anya. Értetlenség. Ami elrobogó ablakon át tekint le a
töltések elején álló hársak alatti lábakelt vagy lábatlan asztalokon
kártyázó, beütéses, mintsem napszúrásos melósokra – nekik úgy
tűnik, szájuk a kupak, azt tekerik rá az üvegre (Baksa-Soós János
legalább nyíltan bevallotta, hogy ha nincsen éppen szalvétája,
a nyelvét használja)… de másnaposan
miért kapaszkodik napon megromlott joghurttal teli palackba egyikük?

                                    ÉS AKI EZEK KÖZÖTT UTAZIK IMMÁR INGYEN?

Elalvó öregemberek járműveken, néha felriadva és mellényzsebükben
keresve üres pénztárcájuk mellett a nyugdíj-folyósítás borítékját – ők is
majdnem lekésték a csatlakozást, mégis ott marad üléseikben némi húgyszag.
Nincsen senkijük, aki ügyeiket elintézné…

VÉGIGNÉZNI AZ UTCÁKON: MESSZIRE BE A SÍKSÁGON

Ahol állandóan egrecíroztatott gyerekek élnek, a lovat őznek nézik,
a szüleik meg a híradót, ami nem objektív. Az egyik baja ez: nem
mintha láttak volna mezőgazdasági területen élőben szabad állatot
a kalász-habban szökellve el-elmerülni, mintha fuldokolva – tudjuk,
mire hozzászoknának, hogy van ilyen: már egész másutt tanulják az
identitászavar fortélyait: kollégisták, csöcsmenzák napszámosai és rosszabb…
a szülők meg züllői értekezletek felett hajtanak fejet tunyán, mert a teambuilding
nekik is annyit tesz: minden harmadik férfi nem a saját gyerekét neveli,
minden második asszonynak fogalma sincsen arról, igazából mitől szép…
olyan, mint azon bal-liberálisok, akik olyanok, mint az ál-jobboldal, hogy el kell
nekik magyarázni, a történelem egy nagyon összetett és ellentmondásos
dolog, nem érdemes tehát egy nézőpontból szemlélni, hát még, ha ma
már legfőbb eszköze az egyszerűséggel, a leegyszerűsített tényekkel
összezavarni a még egyszerűbb, de koplaláskényszeres hétköznapokhoz
szokott embereket… ilyen a szépség és a józan ész is: viszonyítási alapnak
nem teszi meg egyetlen távoli utalás, a reflexió maga az önfelfedezés belső
késztetése.

VÉGIGNÉZNI AZ UTCÁKON: MESSZIRE BE A SÍKSÁGON

Nappal sorompók mögött hosszú, tömött sorokban kerékpárokra
félig feltett lábbal, üresbe tett bokákkal, térdekkel – ahogy az öregektől
látták, ahogy tanulták – és megsavanyodott fapofával váró kistérséglakók,
akiktől néhány kilométerre az állomásokon 2 percekre rágyújtani,
pöfékelni leugrál a peronra a sokaság: a csőcselékgyanús. Őket hozzák
amúgy a fővárosba dugig és zászlókkal, transzparensekkel megrakott
távolsági buszokkal, hogy csápoljanak egy keveset azért, hogy átérezzék
a honi nagyság kiváltságos, de be nem teljesíthető ígéret-halmazát.
Fasz-blöff az egész, mégis beszopják egy kiló kenyérért!

Itt, ahol akad olyan közösség is, ami még rokonsági alapon működik:
egymás mellett a magaslatok nélküli, néhol homokbuckákkal és
lankákkal felszórt, hintázó kiégett füvekkel borított, forgószelekkel
– amikben műanyagzacskók utaznak – egyengetett tájon át elhúzódó,
(azok számára, akik a Kisalföld felől Budapesten át az Alföldön
tartanak Délvidékre, egyetlen szintezett, laposnak tűnő országos térben):
családok birtokolnak kerítések nélküli 20 kilométeres egybefüggő földeket,
ahonnan kiszállnak olykor fatolvajokat nyakon csípni, és azok cserébe
állati tetemeket dobálnak be kertjeikbe, vagy házaik elé, máskor arra lesznek
figyelmesek, hogy amíg elmentek ebédelni, valakik a birkákból pusztán
a beszántott bőrt hagyták meg, és némi csontot, minden mást feldolgoztak
helyben…

VÉGIGNÉZNI AZ UTCÁKON: MESSZIRE BE A SÍKSÁGON

A vonaton valaki így érvel: „3-4 napig szoktam enni a füvet.” Erre egy
nő: „Apukámnak ettől kihullik a haja a focipálya mellett.” Megint a
férfi: „Ezt olvastam a városban.” Közben cigánylány nyugtatja fiúját
a remizre mutatva, mondván: „Az nem palota.” Arcukba vágott a kalocsai napfény?

Ennyi szörnyűséget, ennyi szörnyszülött széthúzást… és elsötétített elmét.

Még a kannabis-koszorús költők sem érvelnek ilyesmiről, mert betagozódnak
ama kánonba, ami öndiszkriminatív, akár a melegfelvonulás, melegolimpia,
vagy azon tény, hogy megerőszakolták azt, aki 5 mohito után széttette lábait…
iszik az Burn-t vodkával vagy pezsgőt vodkával, vagy vodkát vodkával,
ha a narancslevet már megunta: iszonyatos ipari gyermekalkoholizmus
elszabadulva, illetve női májak megduzzadva, akár fogamzásgátlótól
a még ki sem fejlődött mellek, amiket majd utálnak, mert hamar megnyúltak,
és míg Angliában a miniszterelnök személyesen próbálja meg felhívni a
figyelmet arra, hogy súlyos májkárosodást mutattak ki a 40 éves és fiatalabb
nőknél, nálunk a tipikus és megszokott tagadásból éléssel el van intézve az
ügy, senki sem veszi a fáradtságot, hogy a megfáradt leszedáltság véget
érjen, amikor a bulizás a leggyorsabb menekülési útvonal: amikor a
tömött diszkókban tömik a tiniket és arra még nem gondoltak soha,
hogy nemi betegség, sőt, 17-20 éves gyermeklányok azt hiszik, a gyógyszeres
védekezés annyit tesz: az ondó (egyáltalán!) nem jut be a testükbe…

2.

Többek között ezért vagyok stratégiai partnerkapcsolatban az itallal,
mert ez a kupleráj kiborít.
Pusztulat, posztindusztriális kilátástalanság,
mintsem romantikus idealizmussal magyarázható termékeny bomlás.
Hogy lassan megyünk, vagy senki sem. Gyalogos rendületlenség lettem,
amit rémülve szemlélnek ideges bambulók a tankolókból, amivé a
legtöbb elpuhult férfi vált? Csapra verve, azon nők számára, akik haszon
és érdek perspektívái miatt nem ismerik már a megértő és gyöngéd
princípiumokat. Mit nevelnek ők, ha nem előbb férfiakat?
(mintha olyan lenne magától…) Hallgat a sűrű, mély, hanyag, szövevényes
és elaltatott magyar tanyavilág, ami ránehezedik egy kultúrkör egészére.

VÉGIGNÉZNI AZ UTCÁKON: MESSZIRE BE A SÍKSÁGON

Egy mozdony hörög Ladánynál, eddig cipelt mindenünket, lecserélik,
ahogy mi is egymást. Szerelmesek vagytok? Én is mehetek?

A kiégett fűben – azt hisszük – nyakig gázolunk, holott kaszák suhognak
és a kocsmában is beszélnek már arabul. Arabok legyünk, vagy szabadok? –
tréfálkozom tudatos rezignáltsággal, noha két dolgot tudok ilyenkor is:
mindenki egyre magányosabb hátulról is és az árnyékomnak erekciója van…

Ritka, hideg, rossz idők járnak,
miközben egy ország – egy a sok közül – magán felejtette pózait, és közben
lerongyolódott a sárgaföldig. Álmodik a gyöngyről, cuppogófasírt kocsonyásan,
dohányinger szerteszét, nikotintól túlcsorduló csatornák, vénák, akár a kanális,
lerészegedett tobzódás, mint fesztivál, és beleőrülni a méltatlanságba, ami szénné aláz
és elidegenít. Hogy magad alatt vágott fa? Magyarul ez annyit tesz: GYÖKÉRTELENSÉG.

És mégis ivóvízzel húzzuk le a székletünket, panaszkodva folyton.
Néznek is ezen nagyokat más nemzetek, miközben ők kiszáradva, de csakazértis
összefognak. Szakadt háló-magyarság, behálózott öntudat, ellenségképgyártás
egymás közt, ha nincs külső veszély. Szakadt háló, szakad tovább a szélekig, míg középen
tágul a tompa setét: Magyar Tanyavilág, városokat elöntő homok, hasztalan szivárgás.

VÉGIGNÉZNI AZ UTCÁKON: MESSZIRE BE A SÍKSÁGON

 

 

 

 

Üdv az érettségi vizsgán

Rémisztő gondolat, hogy az embert pofozzák, és tehetetlen.
A nyelvét külön temessék el, mert az még akkor is beszélni fog?

A vénlányok könnyen sírnak, ha van fehér ruha, áll még a templom,
de mindez nem kell senkinek, rajta kívül senkinek… mert hát hódítanak
az igazi nők? Legalábbis azok, akiket ma annak mondanak?

  • Sokat gyakoroltam én ezt a tükör előtt – szól az egyik unottan.

Alig 20 éves, mégis kifulladt. A végső várandósság számára nem a magzat
volt, vagy egy elnyújtott ölelés, hanem a kínlódás körforgása: reggel
leváltani önmagát, mondván: Nem hazudsz te énnekem? Mire a másik csak ennyit:
Telefonáltam.

Már csönget is valaki, újabb férfi tudja a lakcímet. Így futtatni önmagad.
Öntudatlanul, töltelékszavakkal és 2 kiló lyukkal az ágyékban. Rendbe hozni képtelenség –
ezt mindenki jól tudja, ezt mindenki magáról is jól tudja. Nem kell ehhez vizsgabizottság.
Hisz minden házba bejár az, kit ha nem ismerni: abból vágy fakad. 2 üveg csinzánó
vagy 1 napóleon konyak tegnap, ma pezsgő, martini bianco, bacardi minden mennyiségben,
netán moonlight koktélból néhány kivonat, és mindenkinek kiderül a másik élete.

Kiderül, a nyárnak mi lesz a vége.

Abortusz lesz szeminárium helyett.

 

 

 

Chernobyl az én bölcsőm

Anyám újabb és újabb műanyag dobozokkal áll elő.
Ahogyan ruhát vásárol.
Amiként az áruhoz viszonyul.
Minden adag, minden elvitel, minden rendelés:
beszerez, hozat, kap, jön.
Kiakadok, nem megy tovább.
Pontosan tudom, hogy ebbe mind belepusztulunk,
és az utolsó szarházi az utolsó csepp benzinnel
lebegve a tömeg felett ledob egy csokipapírt.
Mint hógolyóból lavina: mire leér, agyonnyom mindent.
Fentről nem is látszik, hogy a falu Pompeii, csak fagyásponttá
tömörítve a céltábla közepét. Azt a helyet, ahol az időben megrekedve állunk.

Nézem, ahogy Anyám fél, ha egy gyerek nyakba mászik.
Ahogy az átkelés úttesten rémülettel tölti el.
Ahogy egy ember meghunyászkodásában – noha látja a rendszert –
a sajnálat dominál, amit feléje projektál:
kár beléjük, ezt nem érti.
És a tengernyi műanyaggal körbebástyázott jövőkép?
Nincs rá receptje.


Ahogy Slavoj Žižek említi: Chernobyl-ra nem vagyunk felkészítve.
Sem szellemileg, sem genetikailag.
Már ha az egy könytár, és van sejtemlékezet (mondom én),
akkor abból nehezen kotorni elő valamit, ami jó lehet
a nukleáris holokausztra – még nem élte meg senki.
A Titanic-on a zenekar térdig vízben még játszott.
Mert azt mondták neki, hogy ez a hajó elsüllyesztehetetlen?
A narancslé meg tényleg 100%-os. Guárgumi, pangáziusz, plasztikpompa.
És visszanézek anyámra, aki izgul, szorong, siet, traktál.
A műanyagdobozokat nem érti, miért nem akarom.
Azt hiszi, tényleg ugyanazokba fogja tenni legközelebb, amit akar.
Tudjuk, hogy nem. Újabb doboz, és újabb – nem volt idő,
mindig ez a szlogen.
Nézem őt és tudom, ő a maga felkészültségével honnan is hívna elő
OLYAT, HOGY DDT, vagy EMISSZIÓS VESZÉLY vagy oxidációs retorzió???
Közelebb van az elmúlt 5000 vagy 50.000 évhez, mint születése óta a mához.
És ezért tisztelem.

Fél, hogy leesik a gyerek.
Nem akarja tudni, hogy Kína megfullad.
Hogy a hajléktalanok morzsákká hullnak szét,
amiket galambok csipegetnek fel márkás csikkek közül.
Hogy ezrek építenek hídakat, aluljárókat, palotákat és holt-tereket,
aszfaltozás, malterkanál, de a nevük soha nem lesz kint sehol.
Hogy a csapvízben milliók szívgyógyszere és bébitablettája kering.
(a férfiak is ezt isszák – egyáltalán nem csoda hogy ilyenek;
hormonbombák a borosták drótszőrös sejtései fölé retinacsapkodást terelnek)
Vagy hogy Chernobyl az én bölcsőm.
De ezt nem sokan mondhatják el magukról.

 

 

 

 

Az éneklő artéria

Az éneklő artéria (született 1886)

1908 után 107 évvel 42 év hallgatást

követően a zálogház alagsorában, az üvegben,

amibe egykor tették (noha túlnőtte) megszólalt:

 

Csontváz figyel fedőlappal,

   hónaljvérzés, szeplők fagyban,

manökenek, menő hajhab,

   nádszál szolgák mozdulatlan,

kifutókon kínzás hangja,

   páros pózok, kebelkarzat,

karmolt alkar kamaszt matat,

   valagodvak, szabadalmak,

szemcsés képen pucér arccal,

   zsiger béget, kéri, maradj,

fájó fémek, finom bajszak,

   málló ágyék, poshadt vajszag,

üres lakok, innen szaladj,

   tátott álmok, alvó halak,

sok iskola, üres szavak,

   szobáztatás, gyermek kacag,

játszi párzás, várjál, tapad,

   topánkádban kopár alak,

benyúlkálás, dilis szalad,

   nézni nincs mit, színezd, harapd,

óriásképek, leölt hadak,

   lányos nézés bedőlt arccal,

forró férgek fájó hangja,

   hódolattól pirult talpak,

szótlanság a néma zajban,

   vályogházban ölben alva,

 légző résből sírás sarjad,

   sértett támasz, tátott ajkak,

szélcsend-csíkok, izzó aljzat,

   bádoglápok, polcnyi szappan,

 farcsont vége kádból pattanj,

   kóboráram, szépség lantja,

 

kileheltek, így maradtam!

 

Ez volna a Ivarzás fenséges

                   délszaki vidéke? – kérdezte ekkor önmagától.

És ezt is: A többi némán figyel, nekik üres halmaz?

Bútorok közé zsúfolva, deszkák mögött, a 35 éves csöndben,

ami egyre csak sűrűsödött tovább, magára zárva, okvetlen folytatásaként

mindannak, amit úgy kell keresni, hogy már megtalált minket, és úgy kell

tagadni, hogy közben nincsen másik igazság. Egy artéria félálomban a

halhatatlanság felé, ami elnyeli, akár fiatal lányok szobája a csecsebecséket.

 

 

 

 

2019.07.03.

Reggel 7, a közértben beindul az alaphang.

Most nincs technikai szünet, odakint rakodnak.

A rádióban meglepetések sora duruzsol, s halottnak,

mint csókok csalóka csontcsörgése, a kanóc ma

elkonyul kissé a világ sorsa felett inogva.

 

Az idegek impulzusai zúgnak most, egy adat vagy,

míg 1 meg 2 bites agyak között takarózol margóddal,

és párhuzamos világok húznak el füled mellett agyatlan,

hol nincs írás, vagy Egyiptomban égig érnek a parazsak,

Ghandi agya géptestben él, és Hitler békét kötött az angollal.

A performativitás elmélete, K. Dick egyik regénye,

egy húr-elmélet, a Dyson-sphere vagy 70.000 megatonna atommag?

Bárcsak lenne egy univerzum, ahol a diákok tanulnak, és nem magolnak,

ahol nem fejpénzre megy ki a játék ( össznemzeti ígézetben naphosszat ),

ahol csak az megy egyetemre, aki szakemberré válik, és aki kallódhat,

pozitív diszkrimináció nélkül el van küldve  - - máshova menj, barmoljad! - - ,

határideje az élet adója, s nem a minden évben újra nyomtatott könyvtorlasz!

 

Ma a rádióban ebben a valóságban egy nő bemondja:

Bálnavadászat – Japán visszavonult a nemzetközi vízekről!

Mi a Greenpeace-nél az emberek agyát akarjuk átmosni.

Hogy meg ne hatódjak, várok még míg elül a történelmi tanóra!

Kiderül hamar, hogy a vadászlobbi politikai ereje, nyomásgyakorlás

a kormányra, és a vízekbe jutott atomhulladék az, ami valóban,

most már döntést csikart ki? A fukoshima-i fertőzés taglózza

le leginkább az ellenérveket, és ha sugárzó tonhal és tőkehal van tankolva

az emberi belekbe, érvel a riport alanya, van nekünk édesvízi halunk!, hajóra!

Nem vitás, az jut eszedbea nőről: Vajon te melyik lobbi vagy?

De ő folytatja, túl drága lett a Japán flotta fenntartása –

                                              ma ünnepelsz, ha bálna vagy!

 

 

 

 

Mottók mentén Budapesten

Nincs kiútja a megérkezésnek – öntudatra ébredéstől számított emlékezésben élni.

A bezárt tigris vadabb, mint a szabadon élő – esélytelenségben beigazolt előnyök.

A könnyek nem folynak visszafelé – jogtalanul elszakítva, akik önként vándorolnak el!

A szem meztelen, a pislogás öltöztet! – vonal alatt élő öreg alkotókhoz járni főzni, mosdatni!

Előtted is itt voltam, utánad is itt leszek – A mélypont ünnepélye: mikor minden,

amit felépítettetek, mikroszubkultúrák összekapcsolódva világszerte: azt eltüzeli az ipar,

s az underground klubjaitokba retardáltak, amatőrök kerülnek menedzsernek,

a stúdiók és próbatermek regulációk közé szorítva, kivéreztetve teljesen! Zenéiteket

divatmárkák emelik ki röpke reklámok erejéig, s új amerikai hősfilmekben csendül

fel ifjúságod némely himnusza, miután a jogutód elhunyt, vagy a szabadalom lejárt!

 

Siratom El Kazovskij-t!                                           S emlékszem üzenetváltásainkra!

Hiányolom Király Tamást!                                       Töpörödött testből figyel a messzeség!

Elhunyt több barát is! Nevét kimondani veszély. Éjnek közepén múlt el. Kiterített teste

özvegy után kiáltott, s túladagolásra hivatkozó híresztelést tagad a friss szerető, akit

kutyás emberek kergettek meg a városon át megtudni, hol van a maradék szajré: beülve

a lakásba a sötétben, várva a villanyt felkapcsoló felé megugró állatokkal, megfélemlíteni.

 

Szép kis Budapest a turista szemével, s nem is láthat mást, ha azért fizet, hogy sziklák közt

pálmakert és romvárosban üdülőövezeti maradéktalan szabadság járjon valutáért egyhamar!

 

Minden héten kedden ülök és 6 órán át okítom az utazókat, hogy mi ez a hely,

s hogy valójában nem is tudják hova jöttek! A jövő városai itt épültek száz éve, s most

emlékhely az egész, történelmi tabló és megrontott állomás, mely világok közt feszült

 

                                           Kelet / Nyugat határán. E táj, mely lelkünket rozsdázta.

 

 

 

Szalag

Elnézve a temetést óhatatlanul elgondolkodik az ember azon, hogy a többiek a halálra gondolnak-e melletted állva vagy csak alkalmazkodnak hozzá? Valójában kit is siratnak, ahogy egyet előre lehet, kell lépni a sorban a sír felé nem csak földet belehányni finom kézzel, de a generációs létrán is:

közelebb kerül hát a gödör?

Nekem bevillan, hogy Uma Thurman nem jött volna ki puffogva az Új-mexikói csávából elevenen eltemetve. Ez megint valami feminizmus blöff hollywood módra. Egyfajta halál után az átvészelt esztelenség önmagát ünnepelve sokadjára, ami unalmas. Nem kis mértékben öncélú és hatásvadász. Az élő ember megfullad, ha eltemetik.

Ahogy sétálok el a gratulációs részvétek után a főbejárat felé, feleszmélek. Néhány vékony tollvonású jegyzettel a bal csuklómon babrálok, amit a ceremónia közben karistoltam a pórusok közé. Végül ez is összeáll.

A haldoklót mi a középsík lakói becsomagoljuk, eltesszük. Az emlék utolsó stádiumának manifesztuma, amint egy 800.000-es befőttben alászáll elporladni. Isten oldaláról nézve pedig az utolsó lehelet egy masni, amit ő meghúz. A halál neki ajándék. A visszatérés elementáris adottság. Előbújik a visszatérő rég nem látott lélek s a meglepetés kicsomagoltatott.

Nocsak, hol jártál? - kérdezi az újjászületés várományosát.

Elbújtam – feleli az.

De mint a gyerekekkel a jó szülők, az Isten is így van velünk. Mindenki tudja, hogy senki sem bújt el, és mindenki tudja, ez így jó és hogy a végeredmény a kacagás, egy közös jó kis délután. A bújócska közben persze az is érdekes lehet, hogy ki milyen testbe bújik el az Isten elől? Hogy a gyerekek valóban megválasztják szüleiket? Hogy olyan nemű lesz, mint amelyik szülőnek szebb volt az éjszakája, mint ahogy Belső-Ázsiában több helyen is tartják? Vagy a szempillantásnyi, elbújtam, jöhetsz, jövök, hol vagy na hol vagy, ami nekünk évtizedek és egy leélt élet, az az Éden lencséjén át majd visszanézve tényleg csak egy kacsintás, egy kézfejek mögé zárt arc kukucskálva…

… így lessük, hogy tudjuk.

 

 

 

Az idő drapériái

A titokzatosság szépsége sehol. Elemészt a sötét...

Mint egy nagy kupac porcicába nyúlni, ami hajból, meg szöszből állt össze.

Amikor megpúposodik, amikor már gombóc, nem csak kígyózás a kanapé alatt.

Megfogni. Hozzáérni. A kezük így, érintésre talán nem is készen,

régen lemondva az együttes érzés összhatásáról: rákulcsol nyeglén a tiédre.

Valami nagyon rég volt. Nem régről hozott, hanem rárakódott.

Ahogy befalazott szobák maradnak úgy, ahogy. Meg amikor függöny

mögött lepel takar minden bútort és a visszacsinálás lehetetlen:

innen valakik elmentek.

Fogod a kezét és ilyeneket érzel. Hogy nincs ott. Hogy valami múlik.

És hogy mint a labdányi porcica valami égő áradás van odabent a kézfejében.

 

Valami valamit nagyon emészt.

 

 

 

A Pesti Éjszaka

 egy gyufalobbanás, gyújtóemberek szapora léptei s a megtántorodott ráébredések elodázva idegen ajkak habzó mámorában. A gondos kéz a 80-as években bontott skatulyát bérházak felett s fortyanó felhők szürkületében meresztette megigéző érintését a pincék küszöbéig egészen!

Előrántva lobbant egy feszületnyi apró lángnyelv, lehetőségek közül kiemelni a csendet: felhördült az underground!

A mai tinédzserek beszabadulnak az utcákba kótyagos turisták közt keresni az ifjúságot: csapdák tátongó szájmagasságai közt őket is benyeli a bőségzavar roppant igazságtalansága. Mivel online nem tudnak választ adni, analóg sem tudnak választani. Minden kell, méghozzá egyszerre. Pedig ez egy lebutított látképe az éjszakánknak. Mindegy, hogy a századforduló vagy az első Szimpla Kert… hol van az már! Nyitsz egy helyet a Lánchídnál? Jövőre kipicsáznak. Leviszed Csepelig? Két éved van és fejed felett beruháznak. Hát persze, hogy a Valyo partról beszélek. Mindenki kis álmaival megágyazhat, s jön a maffia: leigáznak. Te kitalálod, ők átveszik. Te áttelepülsz, ők kifigyelik. Te megszervezed, ők lepapírozzák, hogy az ötlet tőlük származik.

Mennyi naiv ember kis korsóikkal, ahogy szédelegnek: mindezekről mit sem tudva. A szakító lány arra hivatkozik, hogy ő nem akar leragadni, kapcsolat után van, erre havonta más kezét fogja, és két ugyanolyan közegbeli férfi között flipperezve golyózó szemekkel rámarkolásokat, tömött szájakat kipárnázott színre víve: kacsa és nokedlit ad elő, persze utána eltűnve, mintha mit sem hinne:

érzelem, ragaszkodás, másra kihatás vagy hűség, ne nevettes. Ötszázezer ugyanilyen társa rója az utcákat. Aki 30 lesz, mindegy kitől, gyereket akar, berreg az óra a méhében, s aki most jelentkezett egyetemre, ülsz mellette és telefonján előbb a kijelzőn egy másik csávó villan be (gyoran ugratja a képet), majd a pultossal szemez órákon át, míg te a piát kifizeted.

600.000 képet csináltam erről a folytonos vajúdásról, identitászavarról, sodródásról, és egyebekről, és még 30 sem voltam. Nem Bence Máté vagyok, aki egy pelikán tokájáért hat hétig ül a móló mellett üvegbúrában, vagy a vadon bozótos ingoványában egy hangyáért, egy Jézus-gyíkért, mikor ledarál több millió kocka képanyagot, amiből egyet, ha kitesz. Én pelikánná, hangyává, kétéltűvé váltam, s úgy fotóztam a viszontagságnak alapzöngéit. Válogatott módosulás és megmételyezett áthallások közepette. A város élete celloloidon elbitorolva és digitális kontrasztok közt felhasadni - - -  látom az eltitklot sunnyogások minden alapvető késztetését.

Ezt mondom a helyzet láttán Budapestnek: Többb megy a földre, mint a szádba, tesó!

A Pesti Éjszaka egy gyufalobbanás, gyújtóemberek szapora léptei s a megtántorodott ráébredések elodázva idegen ajkak habzó mámorában. S mielőtt a gyufa nyomot hagyna pórusokba újjlenyomatokat lehervasztva, beleégve: egy befőttesüveg függőleges kupolája alatt beérkezve:

rázárják a fedőt. Kész az instant, itt a befőtt! S a tripadvisor főpapjai: kolompokkal óbégatnak!

 

 

 

Kubizmus (2012)

Lélegző emberek töltik be a levegőt.

A lepárolt ember viszont hígulni vágyik.

Marad a muszájok harca az értetlenséggel.

A festő a költészethez fordul, ami csak annyit mond:

A nyelv a beszéd póráza.

És hogy

Az író is ügynök, csak ő még jegyzetel.

1… 2… A harmadik pillanatban a költészet

lelki szemek előtt megfesti a világméretű képet. Címe:

„Rémült rabok ülnek korosabb ölekben”
A háttérben a csend hangosabb, mint a gyermekzsivaj.

 

 

 

Az ártatlanság kora

Nem volt mobiltelefonom.
Nem volt bankszámlám.
Nem emaileztünk.
Nem SMS-eztünk.
Találkoztunk.
Megbeszéltük.
Odaértünk.
Nem volt variálás.

Mit teszel, ha bezárnak?
Mit teszel, ha muszáj válaszolni?
Mit teszel, ha nem kapsz állást,
csak ha sorszámok, kötvények,
körlevelek és profilképek öveznek?
Mit teszel, ha megszemlélnek?
Akarják, kukkolnak, kábulnak tőle,
és kifordul, kivetkőzik az emberi természet,
transzhumán ámokfutásba gerjed a háborítatlanság,
és sovány vígaszok multifunkciós pneumatikuma
köröz tekervényesen az elmében a sminkkészletek
reklámképsorai között, amik – mint minden reklám –:
a tudatalattiba vannak deponálva!

Egyszerű nem a mai embert, felnőtteket meggyőzni.
Rajzfilmek közben mutass reklámot a gyerekeknek!
Hogy a televíziózás korában ez még szabályozva van?
Hogy hány perc reklám és mikor és milyen időközönként?
Emlékszem, egy 20:15-ös esti fő műsoridőbeli film során,
ha egy vagy két reklám akadt, az már megszakításnak számított.
Azért vettél nem-kalóz videokazettát, hogy egybe lemehessen!
Az értékesítők részéről ez olyan ügyes trükk!, mint amikor
az ablak- vagy ajtószerelő és a betörők egy cég, vagy egyazon személy.

Csörömpölés.

Betörni a nézőket is lehet. Ugyanúgy szilánkosodik az elméjük.
A sok információ, mint valami agymosás áthull csont nélkül az agyukon!
A 90-es években ez tényleg elvadult, és mire új évezred indult,
már 10-15 perces reklámszünetek következtek! Kimentél enni közben,
és futottál vissza, hogy elindítsd a videolejátszón a REC gombot?
Folytatva a felvevést ott, ahol megszakadt? A lusták hosszú kazettát vettek,
és nem érdekelte őket a reklám, hogy az is fel van véve, később,
ha visszanézték a filmet, egyszerűen átpörgették. Akkor is buktak időt, ostoba.
Tényleg egész estés lett egy nyamvadt film végignézése. Várni, várni.

Egy app ma már nem számít bravúrnak, mintha csak azt mondanánk:
az hogy van csajod, még nem nagy durranás, de másra sem vágysz!?
A telekommunikáció kora a 90-es évek elején kezdődött csak el,
sokan közülünk előbb számítógépeztek, mint mobiltelefonáltak.
Ma a kettő lényegében egy és ugyanaz, az adatáramlás fajtája összefolyt.
Erre lett kitalálva az adatmegosztás, Napster, Pirate Bay, Encore, torrentezés.
Hőskor volt, ma már Az is tilos. Az Internet nem a szabadság jegyében allegorizál?
Meg kell hogy maradjon a bürokrácia – uralni kell az adatokat! Ez biztonsági kérdés.
A Youtube! Évekig tart, hogy föl legyen vásárolva, ma már 10 perc és jön,
befut, faggat és Keresztapásan visszautasíthatatlan ajánlatot tesz A CÉG,
hogy eladod vagy tönkremész – szívesen beolvasztjuk a konzorciumba ötleted!

Szétflesseslni az egész világmindenséget!

Aztán eltelik néhány év, a csalétkek lesésveszélye dioptriát vált,
már jön az előfizetés, a prémium csomag, a többiek: fizetős a Youtube,
vagy várhatsz, kattintgathatsz. Kivesz, megcserz, rákényszerít, akar, akar, akar…
randi.hutól a Couchsurfing-ig, minden fizetős lett – adatot akarnak, bányászni akarnak!

Vajon a bögyös világutazó manöken instahot csajok vagy a világ minden
országában járt 23 éves lány blogja átutalással nyílik majd meg jövőre?
Megválaszthatod, hogy fizetőssé teszed oldalad (abból a szolgáltató kap százalékot)?
Az Airbnb lakásod is csak akkor látható majd, ha plusz fizetsz, hogy látszódjon,
különben csak aktív a profilod és a feltöltés hibernálva lebeg valahol a sarkköri szerveren?

Mennyi kilója?

Utazó gyerekek, kitett kannák, mérföldes combok… Horizon Times: Claire Abbott!

The Most Famous Instagram Star You’ve Never Heard Of

Sophie Hannah Richardson

Humaid Abdalla ALbuqaish

Jen Selter

Ha van csöcse, ha nem, jön a világrekord, 200.000 ember,
akik a legtöbb helyen jártak, és köztük az elsők között ott van, akinek a szülei
légitársaságnál dolgoznak, az elmúlt 8-10 év elég idő volt, hogy kapjon
jegyeket és mindehova eljusson. Bikini. Bár csúsztatnak a határátlépésekkel,
ha háborús övezeteket emlegetnek reklámozva őt, Bikini, sebaj, csalás…!

Barbarella modern változatai élvonalban a Sucker Punch puccos primadonnáival,
női erőszak ömlik a tévében: a Mee Too morzéja mögé bújva elnyomnak másokat,
a 68%-os válás mögött megbúvó vagyonszerzés korlátlan szokásjoggá válása oké,
és emancipációnak számít!, míg médiakörökben élve benyomni a saját lányodat sztárköltőnek,
a férfjeddel tévésorozatot iratni, és közben a háttérben hálókat szőni cool, gyöngéd, nőies.
Az egyének kultuszában mindenkit egyénileg akarunk megmenteni: a feleség, akit vernek,
a sarki éhező, a két diplomás pincér srác – de senki sem lát erre társadalmat érintő választ,
összkohéziót, és legfőképpen kollektív bűnt, közös felelősséget mentalitásért, történelemért,
és mindenért, amivel szembe kell nézni… egy rendszer, ami az előző rendszer nélkül nincs,
ami az azt megelőző nélkül, ahol mindenki mindig annyit mondott: ezt túl kell élni,
most csitt, ne, ne mondd, ne most, most nem alkalmas, legközelebb, majd. A többi belehalt.
Egy ilyen tagadásban élés kellős közepén, akár egy kérdésfalakkal körülvett arénában:

TOTÁL KLAUSZTROFÓB
zajlik a megveszlek kilóra, a teste alapján elkönyvelt feleségek versenye és a telefonba
azt kiabáló lányok kórusa, hogy “most akkor fizetsz vagy mi van?” - van valami, gáz az egész!
És mindent iparosítanak, a legkisebb megnyilvánulás is stratégiát, márketinget követel,
mintha a bevásárlások katedrálisain túl ezek volnának a zsoltárok és liturgiák: hozsannavonalkód!

Eközben tolongnak a cserben hagyottak, akik nem értik a változást, amit Cseh Tamás énekelt!
Off-shore cégek, kitelepített gyárak, de senki sem meri érteni, miért van kevés munkahely?
Vagy hogy amíg helyi piacok voltak, azok önmagukhoz és szomszádjaikhoz viszonyítottak,
míg ha belöksz 500 millió kínait és 700 millió indiait gyárakba, ott Európa ki is szállhat,
mivel azok nem mennek szabadságra, és nincs TB-jük sem. Marad a minőség forradalma!
Egy globális piacon nagyban mint kicsiben tolongó lobbi érdekillúziója a rövidtáv.

Mindenki a csúcson akar élni! (önterhe alatt végül összerogy - Bábel satöbbi)

Európában a többnejűség leplek alatt csörgedez, de a lakosság elöregszik, mert nincs család?
A teljes átalakulás lényege a múlttól való elrugaszkodás: a jelen pillanaton kívül,
vagy amit letöltöttek, szinte semmiről semmit sem tudnak: egy szellemi vákuumban élnek.

Hogy a család azért lett intézmény, mert 1., a pestis idején ha csakis egy valakivel háltál,
és nem fetrengtél, akkor nem ölted meg az egész családod, mindenki egészséges maradt,
2., mert a túlnépesedés előtt már volt olyan gond, hogy a férfiakat alulszelektálás helyett
(mint ma) a nők kevés férfihoz sokan vonzódva olyan mészárlásokhoz vezettek önkéntelen,
hogy intézményesen be lett vezetve, hogy minden férfinak muszáj elvennie 1 nőt, ÉS
tegyük hozzá 3., hogy a szerelem, mint fogalom nagyjából 200 éves, előtte érosz, libidó,
Kupido, nevezd ahogy akarod, a nemi vágy szinonímája volt legfeljebb… erre adjál estélyit!
Nappal az öltönyök elnyelik az embereket, okkult asszimiláció, a szimbolizmus élre vasalt!
A mackónadrágok és neonszínű frizurabohózatok megzakkanásig egymást oltják ki!
A nagy egyéniséggé válást hajhászásban tökéletesen egyformák: egyformán együgyűek.

Szürke lakájok, komornák, csinovnyikok kora, amiben mindenki, ők is,
Hawaii-inges huligánok akarnak lenni, de életük lényegében dögunalom.
A többség a belső hiányt külsőségekkel és pótcselekvésekkel palástolja:
vég nélküli szétvarratás, tériszonykeltő mélydekoltázsok, felpumpált bicepsz.
A párzási reflexeik sok esetben ráharapnak ezekre a fröccsöntött kultuszokra! DE
Az izom sosem elég nagy, a bőrfelület véges, a mellekre nem szabad nézni, az már erőszak!
Az érzékeny bőr – hát persze hogy neked is az van – mindig komplikációkkal jár,
a plasztikai sebészetek újsághirdetésein 20 éves lányok vigyorognak: rájuk fért a műtét?

Megőrült mindenki.

Az érdekes életű ritka embereket hallgatva a többség pedig meghunyászkodik,
elodázva a felismerést, hogy nem kezdtek magukkal semmit, mert gyávák voltak:
- megmozdulni
- kilábalni
- életmódot váltani
vagy
- összefogni
Legjobb esetben a híreket hozó embereknek és az izgalmas kalandoroknak
azt mondják, ennyit csupán: “A maga élete olyan, hogy nem kell mellé nyaralás”.
Megy a tolongás az ismertségért, miközben a felismerés már nem más, mint vaktában:
rámozdulni, bevállalni, lesápolni, szétlootolni, like helyett miért nincs want?

Tetszik a Mamám? Want! Jöhet a sikító hernyó című epizód a 30 évad egyikéből!
Hozzá a Coco Jumbo, a La Macarena és egynémely Vengaboys szám. Kettéhasította az ízlést magát.

A világ, amivé váltunk egy üzenet: már benne élünk a science-fiction-ben!
A Brazil (1985), a Kizökkent idő (Philip K. Dick), a Land of the Blind (2006),
A Metropolis, az Orville, a Gattaca, az összes hallucinogén Moebius reflexió,
a Children of Men (2006), a Split Second (1992), a Batman Beyond felfogása,

a Duke Nukem és a Wolfenstein,

meg a HalfLife és a Fallout videojátékok univerzuma, hozzá Brett Eason Ellis és Irvin Welsh,
és Frank Miller Hard Boiled című képregénye is úgy vegyül, ahogy csak fetisiszták zárnak be
gyerekkorukban horrofilmektől egy életre megrémült felnőtt lányokat olyan szobákba,
ahol a berendezés a sokkoló filmek díszleteit immitálja! Biblioteque Pascal, kérded?

Az is van. Madách nem egy jelenete a könyvespolcról ráhuppan a triviális tettlegességre.
Óriásplakát hirdeti az utcán: Just do it. A kérgesen koszos reluxák mögül tudom: ez baj.
Egy asszony kocsik mögött ürít délelőtt 11-kor, a hajléktalan karabélyba mered,
elvetemült művészek úgy festetik le az utcafrontot, hogy hatalmat provokáló graffitit fújnak,
és közben a félmeztelen turisták, a vágy zarándokai olcsó megtérések reményében élveznek.
Nem egy közülük újabb csíkot húz a helyi lumpenek vizeletsávjaira, az esti hullámhossz.
Mint valami hab vagy lazúr, elvékonyodik az igazságot feltételezés. A valóság nonszensz.

Itt van nálam a szomszédban. A városba bemennek az emberek és darálthús jön ki.
Külvárosban élek, látom. Akkor is, ha a turizmus tömeges őgyelgése és testisége
kimarad immár a mindennapok fájó felismerései közül, elvégre loopolva van az egész!
Néha úgy érzem magam, hogy Venezuela, Nicaragua, Honduras zajlik az utcákon.
Az Amores Perros című 2000-ben készült filmben, vagy a City of God-ban...
Az ártatlanság korát vérbe fojtják. A jövő vásárlóit most neveli ki a tömegmédia
jó 20 évre előre elültetve termékmegjelenítéseket, amik majd mint gyerekkori
emlékek fogják jóváhagyni a választékból előbúvó ismerős termék logoját, kódjait!

Nem volt mobiltelefonom.
Nem volt bankszámlám.
Nem emaileztünk.
Nem SMS-eztünk.
Találkoztunk.
Megbeszéltük.
Odaértünk.
Nem volt variálás.

Sem szellemi erőszak.

Sztálin és az Internet között nyugton éltünk félúton.

 

Megerőszakolva érzem magam.

 

 

 

II. Világháború

Karsai Elek emlékének

 

Géppisztolyos középkor,
amit a németek
az okkult tudományokkal
felborzoltak.

Hajak helyén lángcsóvák.
Minden égnek áll.
Onnan szünet nélkül
hullnak a bombák.

Civil lakosság haldokol
az utcákon,
bajnokaik már az előző
háborúban otthagyták foguk.

anthrax, cyclon-b

Most a gépesített félistenek
robognak felzászlózva
egymás ellen,
és későbbi ellenségek
fegyverzik fel egymást
keresztül-kasul a bolygón át!

Ahol sivatag volt, ott kikötők lettek.
Ahol vihar verte a partot,
kisfiúk szaladnak hősiesen
cafatokra lövetni.
Ahol út sem volt, most leszállópálya mered.
Ahol a föld alá ássák magukat,
lángszóróval lesznek kirángatva.

A lakosság úgy vonul az utakon,
hogy Spanyolország és Franciaország
után erre a látványra felkészülve
az angolok már arra is rájöttek,
hogy ha a nácik partra szállnak,
Britanniában fegyverrel tisztítsa meg
a katonaság az utakat zokszó nélkül,
és ezt a civileke értik, a saját lakosságra.

Szükség esetén?

Óriási hajók homlokkal buknak víz alá.
Tengeralattjárók farkasfalkákban vonyítanak!
Sivatagi rókák lakomáznak morbid géptetemeken.
Májfoltos öreg katonakezek legyintenek értetlenül.

És az ellenállás robbanószertől bűzlő ruhákban szeretkezik!

 

 

Syporca Whandal

Volt egy saját fesztiválunk.
Elég korán elkezdtük a szervezést,
hogy nyárra minden meglegyen.
Voltak különféle adománygyűjtő szakácsok és műhelyek,
francia, brit előadók és persze magyar zenekarok is.
Esti meglepetésnek a hétvége csúcspontján
aztán jöhetett egy kis felkavaró meghökkentés!
Meghívtam Syporca Whandal-t, aki kimeríti
a következő tartományt: halálfélelembe érő ingerküszöbök kiváltása.
Az előadását követően sokan megnémultak,
egyesek félrevonultak vagy maguk elé néztek.
Nem egy vendég akadt ki, mert ilyet még nem látott.
Persze sok városi fiatal ugyanígy érzett, amikor 1 óra múlva
elővettem nekik 4-5 rúd vaskos szalonnát, hogy tessék!
Kaptak némi analóg kultúrát!, hús + tűz és közösség,
mindez 40-60 fős csoportban, ami amúgy az ősközösségek
általános jellemzője, ugyanis ekkorák voltak akkoriban a társadalmi gócok.

Nem csak a szalonnát kellett azonban vágni, Syporca a hasát
is felvágta az előadás közben – legalábbis volt, aki azt hitte,
mert úgy táncolt. A túlpartról áttelefonáltak a mi oldalunkon
lévő sörözőbe, hogy “életben vagytok? Ott emberek halnak meg?”
Sikítások, kísérleti gépzene. A nem ehhez szokottakat totál összezavarhatja!
Vissza sikerült tehát tenni a társadalmat a 80-as évek közepére, ha már amúgy is
jobbára oda, annak a rendszernek a visszakeresztezett langymeleg komfortjára vágyik:
valahova, amihez nem kell kilépni az ismeretlenbe, a biztos szar jobb, mint a bizonytalan jó!
Itt nincs vége. A közönség többségéből kirobbant az élet minden elfojtással együtt,
mint ahogy a Cpg legendássá vált csirkés koncertjén is történhetett anno: felszabadultak,
ahogy a gátakat annyira átszakította valaki, hogy már nem volt ciki nekik sem
kiengedni mindazt, amit egy elfojtásokra és pózokra épülő társadalom tesz veled.

A társaságunk elnöke következő héten megállapította, hogy az előadás során
az történt, hogy az álarc mögé bevarrt arcú előadóművész alteregója
hozta fel az elméjéből a különféle személyiségeket, akik nekünk ott együtt énekeltek!
Nem vicc! Az egyesével felénekelt és egymásra visszajátszott kiáltások, kántálások
és üvöltések elkezdtek a zajzörejek és kopogásritmusok között összhangra törekedni.
Ahogy nekem ezt elmondta, arra gondoltam, ez a jelenet ilyen szempontból
valóban erős hatást gyakorolhatott akár még a ma emberére is, és így érthető,
ha a középkori ember megörökölt ősi félelmeket babonával körülbástyázó jelleme
csak úgy tudott reagálni, hogy a megsemmisítés legtisztább formájához nyúlt: a máglyához!
Végül így szólt hozzám az elnök: Megdöbbentem, amikor nézve az előadást rájöttem,
hogy néhány méterre tőlem egy igazi boszorkány tombol,
                  és mi ki vagyunk neki szolgáltatva, mert szugerálni kezdi az egész tábort,
mi több, mikor az éjszaka közepén a tűzre egy hatalmas hasáb fát dobtam,
alig vettem észre, hogy talpig feketében a nő ott fekszik alig valamennyire tőlünk,
de teljesen beolvad a tájba. Mikor a reccsenésre felébredt, fél métert gördült a másik
oldalára fordulva, és meg se rezzent. Ez még a tűztől sem fél! Hol találsz ilyen embereket?

 

 

 

Nukleáris leviatán

A Föld kérge úgy remeg, mint egy harang búrája.
Szétráz minden várost.
Aki bent marad, betakarózhat a romokkal.
Órákkal korábban, ahogy tengeralattjárók jönnek fel,
170 méter hosszú 40.000 tonna vízkiszorítás plusz,
óriások, úszó erődítmények, edzőterem, uszoda benne,
a szovjet csoda, közben csak-csak egy apokalipszis gépezet.
Ekkora hajó kell, mert a rakéták ötször akkorák, mint az amcsiknak.
Ezek úszkálnak, azóta Nyugaton volt a USS Pennsylvania, majdnem azonos méretű.
A gyerekkorom bontásban. 2025-re viszont az oroszok kivonják az utolsót is.
Légmentesen a felszín alatt a sötét mélyben suhanó katedrálisok,
hajtóműzenéjük mentén félelmek nyúlnak vissza a 60-as évekig.
Globális nukleáris holokauszt, ettől félni. Mindenki fél, a kecskepásztor is,
a fodrásznál a búra alatt beloknizott hajú nyanya is, és a játszótéren is ezt játsszák!
A képregényekben is, Watchmen, Dark Knight, Tank Girl, mindenki.
Túl nagy hatalom. Túl törékeny emlék a történelem. Túl labilis, rezeg a léc.
Bob Dylan New York-i pincékben haknizik gyerekként és zenésztársai is érzik,
ha lehull a ég, itt elolvad minden. Folyni fog az aszfalt, a dalok hamuban sülnek.
Valahogy mégis átszűrődik a beatnik paranoia és a világ azt hiszi, neki szól.
Elődállamok zenei késztetésben kifejezve a feneketlen vágy megvasalt kettősségét!

Ma meg a legnagyobb amerikai tengeralattjáró hidrolízissel korlátlan
mennyiségben oxigént előállító két fedélzeti fejlesztőjét úgy hívják:
Nicky és Paris. Bizony. A Hilton lányokról nevezik el. Amerika! A bulitársadalom!
Potyog a bomba, mint a konfetti. Ők így ropják. Idén 111 éves a CIA, Isten éltesse!
Laos-ra majd' 3 millió tonnát dobtak le, azaz 3 millió emberre mindösszesen 8 év alatt,
és azok még csak nem is álltak hadban velük. De a vietnámiak náluk surrantak át,
az a híres őserdei ösvény ugye, hát az egész országot lebombázták, mert biztosra kell menni.
270 millió repeszbombácska minden más mellett, aminek 30%-a még fel sem robbant, lapul, vár.
A helyiek – ahogy tudják – máig szedik az aknákat. A repeszek kiállnak a földből.
A házilag eszkábált csónakok lelőtt amerikai vadászgépek üzemanyagtartályai,
szivárgásbiztosak, tuti alumínium. És gyerekek szakadnak ketté a mezőn olykor-olykor.
Még sok száz millió bombatöredék és gránát és srapnel figyel a földben.

Jövőre ide megyek utazni.
Majd mutatok fotókat.
Szedni kell, segíteni kell.

Azt hiszem, amióta elkezdtek eltűnni a lövésnyomok Budapest utcáin, mehetnékem van!
Laos. Amióta nem érzem, hogy a város attól volna veszélyes, mert mi azok vagyunk! Laos.
Amióta a sarkon bárki kiskorúként döfhet és megússza, mert falaz valami helyi elosztónak...
… és amióta az utcákon hányás didereg, mivel éjjel ablakokon lógtak ki azok a turistakölykök,
akiket 21 év alatt nem szolgálnának ki az USA-ban, de nálunk nagykorúsíthatják önmagukat.
Minden éjjel ez.
Reggel meg minden belvárosi házikedvenc igyekszik lefele, rángat a lépcsőn, csakhogy leérjünk,
és felnyalhassa azt a sokféle húskotyvalékot, amit egy emberi lény már neki előemésztett.
A napon nyáron megpuhult szavatosság feltrágyázott utcaképei sorházanként. Zsigeri bűz.
Persze kéősbb jön a gyomorrontás, meg részegek a kutyák, mert tiszta pia az a sok moslék!
El innen!
Amióta vandálbiztos kuka kell az utazók megszűrése helyett – a tömegdemokrácia vívmánya,
megteheti, legfeljebb utólag van gatyába rázva, addig törhet-zúzhat, mert noha teszi,
a jogállam az, ha rád tudják bizonyítani. Akárhányan látták, ha nem papíron, akkor meg sem tetted.
Amióta eltűnnek a hagyományos vendéglők, ahol régi szlenget tanulok az öregektől,
meg háborús sztorikkal traktálnak. Cseh Tamás dalokban élés és Petri György élőben,
nem pedig úgy, ahogy a magyar szakos girnyó wannabe diákférgek majmolják őt, irónia,
elvégre Petri ilyenekre is utal, meg arra hogy mekkora hülyék kora jő, a kő visszafele görög.
De ettől még nem lesznek ismét kajaszagú vendéglők és bentdohányzó odvakban buli reggel 10-ig!
Állati idők voltak, megcsíptük! Dobai Péterrel hajnalig inni és taxiba tenni őt, miközben megSzorít.
A Zsinagógával szemben 200-an táncolni, ma meg üzletvezető dobál ki törzsvendéget,
nem csak itt, de szerte a városban, fel a Wesselényi mentén egészen a Dürer Kertig…

… a Csendes Étteremben lóversenyről pofáznak nőverők diákcsivitelés helyett.
A Népszínházon nem mersz végigmenni, és autentikus agresszorok elől lehúzodsz
szalonnaszagú pincékbe. Vagy amikor 6 kocsma van 450 helyett a Zsidónegyedben.
Bárcsak ezen múlna.
Amióta… már rég nem… a Szimpla még azt jelentette, hogy egyszerű,
nem pedig kiveszik, elveszik, kidobják, ha valami flakon vagy edény van a zsebedben.
Amióta az idióta a vásárlók királya mindenütt, és az ingatlanpiac hiéna-aréna, ketrecharc!
És amióta minden 10szer drágább lett, csak a fizetések nem, éppen ellenkezőleg.
Amióta az ízlésdiktatúra emblematikus mérföldkövei plexiházak és üvegkalitkák,
újabb majmolás, ha nem lecsupaszított betonból, mert most Berlinben meg Stockholmban is;
és ezek a förmedvényes fenevadtónusok rátehénkednek egy koherens városképre,
ahogy azok is, akik ezeket jóváhagyják, a maguk módján hordárokká aljasítva a hűbéres honfiságot!
A városvédő Ráday Mihály feje Las vEgasi trófeaként villog a városházán! Homlokzatdísz csupán.
A felállványozott feudum bárdolatlan bíborboronás palotái pomáznak metrómegállók között,
a közraktárakra fektetett Bálna (CET) böszmesége, a Kálvin tér tipikus káromláskatedrálisai,
a Finta féle épületszörnyetegek, plázák, centerek össztömege, továbbá a félévente újrabetonozott
utak fejvesztett vándortömegei, és az útfélen fennakadó forgalmak dugába dőlt dudáló népharagja,
vele a végzet kilehelt látomásait eltévesztő identitászavar szavazóképes idegbetegei!
A Városliget elevenboncolása. Szőrtelenítés, mellkasfeltépés, mélyre hatolás, kimagvazás.
Amióta az van, hogy ha 17.000 új lakást kell építeni évente, hogy nőjön a GDP,
akkor ennyiből el is lehet bontani egész Budapestet 10 éven belül, és egy árva lövésnyom,
de még őslakos, vagy tősgyökeres vagy cégér vagy romkocsma, vagy emlékhely sem marad.
Amióta noha ez az első kormány, ami mindent felújít, mégis porcelánból van már a város,
ellenben azelőtt, amikor egy puskaporral kikent fekete, szikrázó dobozkában éltünk, ÉS
lőtt lyukakon át jött be a fény a nappaliba még a belvárosban is… gyerekek, nekem ez hiányzik!

Szóval Laos.

 

 

 

Az első

Sok nőt csak a fiatalsága tartja össze,

egy olyan elmélyülés az önmagad elé élésben,

egy olyan elmélyülés a testedet élésben

(azt szégyellni, azt méregetni, azt tukmálni),

amihez meg kell teremteni az erre ráérést…

míg a vonzóerő elmúltával egyből kiderül_:

minden más része a létező összes irányba akar szétfutni.

 

Ezt láthatta az első, szemmel rendelkező ember.

 

Rengeteg férfit az ereje vagy azt színlelés bűvöli meg,

egyfajta önimádat, amin túl a versengés is túlfújt lufi.

Fogalmak átvéve gondolkodás nélkül, és hatalmi pozíciók,

felkészítés nélküli egyből visszaélés. Kevesen nem így közülük,

akik téveszmék hiányában csak önmagukra hivatkozhatnak.


Így láthatott az első, szemmel rendelkező ember.

 

 

 

 

A jövő

I: 2010-es évek:

Az átlátszóság kétszínűséggé öblösödött színpompás pomponok közt.
Mindenki aranyos akar lenni és menő, de közben habcsókok közé fejel.
Az ölbe lábadt tekintetek torát ülő örök erő diszkont változata pörög,
s a diszkógömbök tekintetekké válnak a kábult libidó gyermeki nyögéseiben.

A szeparációs szorongás elérte kritikus klimaxát az elidegenedés ipari állapotában:
miként a városokba tódulással a megfelelési kényszer komfortzónákra oszlik, fakad.
Az elválások száma szinonímákat keres az öntudatra ébredés elodázása során,
s az átnyergelések, szobázások a maguk bitcoin-körmenetei mentén tobzódva bódítanak.

Kóros canossa. Melyet körbelengnek a hántolatlan kiberháború szívecsékből álló szögesdrótjai!

Aki megszokja, hogy mindig mással van, már áldozattá teszi önmagát nevetve,
s az igényt megteremtve önmagában a felismerések elodázására regál: ujjal mutogat.
A tökéletesség keresése során az önmaga hatáskörén túlra kitolt énkép elernyed,
míg a felvarrt, profiltisztított avatárok közül válogatás: csokorba rendezi a menekvést.
Végre sikerült kitolni a menopauzát 20 évvel, már 45-50 évesen is lehet gyereked,
de hogy nem-e lesznek olyanok, mint a hadiárvák, hogy mire 18-20 évesek,
kimúltak mellőlük a szülők? Ősz hajú hölgyek pocakkal a villamoson?

Eszképizált látomástalanság sanyargatja a bomlott elmék egisztenciáját,
Japán utat mutat a hikikomori létkérdés drámájába fulladva, s a vesztésre állást
megserkenti a tagadásból élés, hogy ő az egyén bezzeg nem, őt máshogy lássák!
Eközben az e-waste elborít minden legelőt, Szudán és Csád kínai kézben van,

s a Taiwan-menti vízeken az embargó veszélye okán felbukkanak új technológiák.
Alkony Távol-keleten? Az orosz határon az új szuperszónikus rakéták ereje rendet tesz,
a fegyverkezési verseny kiújult, s 5 perc alatt Moszkvából Londonba átér a halál!
Kémek halnak meg kiszivárogtatni ezt, Rogue One a valóságban, a többiek temetnek.

A monitorok vibráló sírkőhalmazok? Előterükben a tömeg egyre laposabbakat pisloghat?
Megörökölte e kor a káoszt, mely veszélyes és gyönyörű, ezért elvből nincsen miértje.
Az ok-okozatok felkeresése tudományos axiómák maratonjaihoz elérkező elegy,
s a mániák megfejtésének tudománya, amiképp a mágia és a technológia: együtt kiégett.
Szögezzük le, hogy a nincstelenség tünet s a végtelen vagyon magányhoz vezet.

Apolcalyps level, szintugrás, ahogy atomtölteteket hordozó búvárdrónok úsznak be
a kikötőkbe, ahol megbújnak hetekig, hónapokig. Felrobbanni? Mint a villanás-gyors rakéták
egy új kora, úgy leplezik a nyersanyag-válság küszöbön álló élményét: huzatban leng
a nemzeti öntudat minden kibomló lélekhúrja, s az Európai Unió kitermeli ami ellen lértejött.

Hozzá a Brexit.

Battlefield nukes post-mortem tablóképei.

 

II: 2040-es évek:

Ki emlékszik már arra az epizódra, melynek címe ez: judgement call!?
Az 1950-es vagy 60-as években történt, hogy a parancsnok észnél volt?
Az a felettes, aki mikor egy csomó rendszerhiba volt a támadáselhárításban,
és noha volt chain of commant, és katonai protokoll, látta, hogy szépségfolt

a radaron a góccá váló kijelzés, hogy az amerikaiak kilőtték mindenük… átvonult
a tömeges pusztulás Oroszországon? Mert nem tette! elodázta, megtagadta a parancsot,
s nem volt válaszcsapás, egyszerűen felülírta helyben – így nem lett atomháború.
Egy ember. Mint mikor Berlinben lövegcsővel farkasszemet néztek a tankok,

s ha egyetlen téves elsülés hasít a Checkpoint Charlie-n túlra: ott kész a baj.

Mit számít ez már 80 évvel később? Hogy olyan tűzzel játszottunk, ami kiírt mindent?

Elfeledték régen, átélhetetlen és absztakt, de online el lehet játszani a szófáról… aztán vége.

Mi van még? A transzhumanizmus a hobbikertészet egyik felváltója lesz. Kapd szét, tedd össze!

Az intimszféra blaszfémnek számít, vállak fölött fejek: mellett: vállak pihegnek élveteg.
A figyelmesség, ha titkon csörgedez is, a fortélyos félelem terítékén kéz kézbe gyökerez.
A szeretet kötelékeinek széttéphetetlesnsége kapcsán annyi változott, szétreped.
Az egyenlethez a szeretet, mint alapvetés járul hozzá, s ha kéjeleg, akkor a kéz ölbe tett.

Hogy a nagylelkűség nem tartozott az emberiség általtalános tulajdonságai közé: köztudott.
Most még inkább: ismeretlen mutáció, kicsúfolják, kiközösítik, lejáratják, nevetségessé teszik.
Olyan lyukak társadalma ez, melybe gépies parancsra bárhonnan van tömítés, szög, hurok,
s akit szépnek tartanak, azt kötelezik, s ő körbevágott kirajzásként a képernyőnek szétteszi.

A gazdagabbak beköttetik a quantumterek közvetítéseit, hol a térváltó talapzatok öregen,
mint szivárvány színű szemcsés mák-láva-terek kerengnek: össze-összeroppanva mereven.
Persze a szubatomi létre még ekkor sem lehet felkészülni – házsártos a molekulák szövete.
S az újrarendeződés élménye megmásító végzet – néznek a sikamlós viccekhez szokott emberek.

Párhuzamos terekben minket néző elemek nem sok vízet zavarnak a tereken,
hol egy-egy kamasz zseni ábrándozik csak arról, hogy egymást multiverzumokon át,
mint tévécsatornát, s egymás életét vajon honnan-kik bámulják? Fantázia megered,
feláras életeket belülről lehívni lehet-E? Vagy alternatív történelmi idősíkok kutatói sikoltják:

vigyetek innen ki minket!

Ám van más: Már tényleg nincs szükség férfiakra sem. A Föld felvásárlóereje zömében ő: a nőd.
Belőlük van több, nekik szól már egyre több szuperhős, videojáték! S a csecsemők?
Túl sok idő megy el a faszikkal, s a fajfenntartáshoz a nők már nem értenek?
Mivel nem áll fel rájuk, ha nincsenek retusálva, a férfiakat elrontotta eme csőd.
Aztán az egyetemeken eddigre a többség nő lesz – nem izgatja a demográfikus érveket.
Ha van lóvéd, mert van diplomád, amiből jó kecód és vaskos zsuga: eldobni a férjetek!
Minden alapvetés sztereotípiákra épít, mint a turisztikai úticél ha a turista igényeinek képzete!
Hogy a laptop vagy headtop (beépített portable device) nem csinál gyereket, nem érdekes?
Legyártjuk! Beküldi a sajátját lefagyosítva s a kellő spermát kizsarolja vagy gén-ebay-n megveszi!
Noha a spermák sem hasfalon belül készülnek, arra is van ülepítő-keltető… kis, steril tégelyek,
s a családi kiszerelés légtere összezsugorodik, mint pöcsök a hideg vízben: lombik préri mételyez!
A háztáji emberüvegben – míg robog a karrier – az utód megnő, de ha úgy esik van cancel booking,
s a tetemet eltünteti a állagváltó talajba szerelt elszívó. Hogy erre lesz-e jog, vagy hogy lehet-e?
Símogatják a nappali közepén, más a konyhapultba szerelteti és nézi, becézi, babusgatja.
Meg van világítva. Fényfajta, lumen, hangulatvilágítás… mindenki a legjobbat akarja...
(az üvegfalon túl egy művi hártya zörög, bugyog önkéntelen, s mögötte egy lény lakik,

                                                                                                                   a sohatöbbé bennszülött)

Termékkódja mindenkinek márkajelzés szerint sokszínű, s a legyártó reklámja az ajtódon forog.
Az abortusz észjárás lesz, költségei lesznek, morális következmény nélkül. Ki sír majd, halljam?
Hogy meddig nem bűn elvetetni, (ha a globális árfolyamú szociális pontrendszer esetleg tiltja?)
vagy hogy a modern nők most is üvöltözni fogják: ez az én testem!!! ez az én testem!!!
                                                  (annyit tesz, mint máskor: áldozat vagyok, áldozat vagyok)
Egy köcsögben növő idegen életforma neked a saját életkedv? Mondd már meg, hogy ki az apja?
Vetted az ötletet meg az ivart is! Vetted, mert más megvette? Elvetetted, mert a naptár kiírta:

NEM, MOST NEM LEHET – a kaptárszellemiség, ami az intézményben hisz női princípium.

                                          Egyúttal mindannyiunk végzete.

 

 

Inverz

Saját kezemmel kaparom ki a gödröt,
amibe a kutyámat eltemetem.
Úgy bámulok bele, ahogyan kémlelem

                         a csillagokat.

Néha meg azt képzelem, hogy:
lehajtott fejjel nézem a felhőket.

Fekszem és visszahull rám a sóhaj.
A visszatapogatott múlt, aztán a
város szövetébe beolvadni valahogy? Kilökődés.

Mert nem vagyok hajlandó bezáródni az utcaképbe?

És mert a Vakok Földjén mindig kirakatokban

                                    keresik egymást az emberek.

Vagy a gyerekek a szüleiket? Máskor tócsákba néznek,
nem néz vissza senki – fel sem ismerik azt, aki ott.

Ezért tócsákat dobálhatnának az égre – zöld sejt,
fűszálakkal kipárnázott sarjadás a Nap helyén…

a sok sovány csoda helyett, amiket belelátunk felhőkbe.

 

 

 

 

Placebo

Meg akarják magyarázni egymást.
Már egymásba kell rombolniuk magukat, hogy érintkezzenek,
saját személyiségüktől megszálltak közt, akik követelik a támaszt:
(az esernyők alatti hűvösben a leheletek még egybekelnek… de
narkó, cigaretta, egy italnál többel kínálni meg egymást: ugyanez)

                        ez az élet brutális értelmetlensége (a menekülés értelme) önmagát szülve.

S az emberben az élet úgy méri gazdagságát, hogy halmozza a halottakat.
Megépítettük a kolosszust, feldöntöttük, járunk ízein… s hallani,
röpke kuncogásba bódul a feszült figyelem: íme lágyéka!
Ez tetszett meg legjobban? Ez vagy, ember. (A pszichiáterek tanácstalanok)

 

 

 

 

A Csend ültetvényein (Folytatva egy Coppola-mondatot)

„Ifjakat képeztünk ki, hogy tűzzel bombázzák az embereket,
de a parancsnokaik nem engedték, hogy a bazdmeg szót felfessék
a gépükre, mert… az OPSZCÉN!” /Az „Apocalyps Now” című filmből/

We can’t function outside
of these dreams of suicide.”
/Gravenhurst – Song from under the arches, részlet/

 

 

Rekedt mormolás, mely közhelyeket ledöfve átharsogja a szobát:
Mi vagyunk az üresek? A kitömött emberek. Jaj, hogy összehajlik szalmabélű kupakunk.
Száraz hangunk, mikor összesugdosunk, halk és nincs értelme semminek sem. Formátlan
alak, hallod? Árnyék szüntelen. Megbénult erő. Gesztus mozdulatlan. (…) kik őszinte szemek
kereszttüzében
egymásra hajtanánk már szempilláinkat is, csak hogy érezzük a másikat,
de túl nagyra nőttünk azóta. És bádogba öltöztetjük gyúlékony gyengeségünk,
lángsérves siránkozásaink kipárolgásait, az arcüregben lecsapódó emlékképeket.
És nem férünk hozzá. Így él ez a kibaszott világ. Minden csodáját ez a paraván takarja el az ember elől,
aki kifelé igyekszik és befelé vágyik. Befelé néma és kifelé ámít, mert befelé nem lehet.
Csörtetve kint keresni Istent a csend helyett. Kint, ahol a kert nyújtja, kínálja gazdagon kikerekedő csendjeit,
a könnyek nektarinját, s mi a házban bolyongunk egymás nevét kiáltozva.
Egylényegűvé váltunk az elmúlással – még rájönni sem hagyunk magvakat a csend ültetvényeire.
Csak a lőszert, amit belefúrunk a földbe, fentről, oldalról, a közlegény testén át, a robbanó pajták,
az útról leforduló kocsik, amik az árkokban koszorúkba állnak össze. A kazlak lángokban,
emberek ugranak fel rájuk fürdőruhában. Teljes önuralomvesztés – sorban állás helyett.

MINDEZ A CSEND ÜLTETVÉNYEIN, AHOL CSAK A FEHÉREK DOLGOZNAK.

Hasukon a bőr, mint a béka hasán, olyan fehér. Ráadásul: piszkos has.

 

 

 

 

 

Sűrű ez a lány

                                                       „Borotválják állát kékre.

                                                       De ő már csak viaszodik.

                                                       Hamuingéről egy rózsa

                                                       vérhullatva iramodik.”

                                                           /Kárpáti Kamil/

 

 

 

1.

Méhe Halálfej

egy lepke vergődik odabent

 

Aztán atomvillanás a vaginában

 

Két petefészkében

a fogamzásgátló

Hiroshima és Nagasaki

 

Mégis várja a vérzést

 

Mellette

egy fiú gázlángkék arcéle

az éjjeli lámpa árnyékában

 

Őt holnap besorozzák

Ő meg ezért nyugtalan

 

 

2.

Kintről a város magánya,

a neonok üressége vetül erre a jelenetre

 

A tévében mindig háborúk mennek

 

Film? Valóság? A nézők leszarják

A szereplők úgyis meghalnak.

 

Egy család vacsorázik a szomszédban,

ott is megy a tévé, ugyanaz a csatorna.

Odasandítanak, „Szörnyű”, mondják

és esznek tovább. Hmmm, ez paprikás csirke ízű!

 

Persze, hogy porból van – ahogy eszméik és képzeletük.

Ami olyan, akár a lepkeszárny. Por nélkül röpképtelen.

 

 

 

 

 

A csillagosra festett kék mennyezet alatti bárpultok: Budapest 2000-ben



A körúton nincsen semmi.
Fekete folyosó tekereg, az éjszaka furcsa.
Homály pislákol, a pincék zúgnak.
Minden összejár, de senki sem kurva?
Csak a Rákóczi téren van rabszolgavásár,
s a leégett BéEs betonkörnyezete durva.

Az Andrássy Palota félemeletén még punk koncert hörög-visít, mindenki gyerek, kérem újra!
A csepel-szigeteken álló Szabadkikötő romraktáraiba beékelt Freeport Rock klubba kijutni vonzó túra!

Ettől eltekintve éjszakai életünk a Vrémezőn álló Vagon és a városligeti Waggon Büfé között zajlik.
Még ott áll... nincs Városliget beépítés, az egész zilált, kócos, és kissé elhanyagolt.
Alig akad küldföldi befektető. Tetőtérbeépítések legfeljebb magyar cégek által:
ráépíthetnek, ha a licenszért cserébe lift jár és kívül-belül felújítják a házat!
Még hogy az éjszaka csúcspontjáról kótyagosan mindenki mehessen hazazuhanni?!

A körúton nincsen semmi.                                               
Mint rajtvonal, a naplemente csíkba tömörült fényszalag: hempereg a porban.
Budapest márványcombjai eközben rakpartokon eresztik ki lábszőrüket.
Az autózúgás elhal, elvékonyodó csöndek feldárdázott dalárdái, dobban
sok kangörcs közt Budapest! Bámulatos ekkor, vonz minket minden klubja!
Karámokba betódulás, a felszín csak a Duna-partnál mulat.
Itt, nálunk: a Mozart kávézó és a Sahara mutat újat!, a többi mind lepukkant!
Körülöttünk szex shop-ok mindenütt és kukkoldák, ameddig a szem ellát!
Kevés Nightclub van: Marilyn a Kálvin téren, Akropolisz a Kecskeméti utcában,
HalloBár Budapest Striptease Bar / Király u. 65., épp a körúton túl (1979 óta),
és még egy rémlik: Dolce Vita Bar az Október 6. utcában (ma Dolls Club).
A többi egy fokkal vadabb: Kertész utca és Kiss József utca (ugyanaz a tulaj).
Ezeket gyűjtőnéven úgy hívják: pénzlehúzós pinabár.

A High Life Disco tavaly bezárt. Akik a Patex-be jártak a Süss fel Napot megmosolyogják:

1997 után még rejtve él és kevés mozgás van a Honvéd utca és a Szent István körút sarkán.

A Rockoko, az E-Klub, meg a Capella Bar már rétegzenévé nemesedik: burokba zárt táj!

Van Véndiák? A Razzia a Toldi mozi pincéjében később úgy jár, mint a 60-as évekbeli Eötvös Klub…

Budapest 2000: élmények verme! A Cha Cha Cha januárban kitárul,
jövő január 18-án a Tütü Tangó lépcsőjén zsebkendők, emlékek hevernek.
A Vittulában még gulyás kifőzde üzemel, a ház csótányul
beszél, ha beszél, s nem messze a Szimpla kertről az utca valamit rebesget:
nem is tudjuk, a Király utcából a Kazinczyba költözik mindjárt, ki velük ittasul!

Lesz nemsokára KisSzimplából a Duplába a föld átkötő folyosó? ne mondd már

Amire ekkor még nem is számítunk: heverészés is lesz: Cökxpôn Café Theater!

Cöki tehát, vele a Mokka, Saigon, Kultiplex, Gondozó, Big Mambo, Kashmir Underground: lesztek-e?!
Wigwam, Patkánylyuk, Bem, Merlin, Tűzraktár (és nem -tér), Museum cuki, egy kor csúcsteljesítménye?
A Kopaszi-gáton még dzsumbuj és vadorzó végletek telkei, ifjonti hév, mely táncos kerteket
és félfalak közé beomlott jókedélyűséget tereget a nyári kánikula rozsdás kárpitjaira égve!
Boulevard és Brezsnyev, Roham bar, Suszterinas, Erdős és még 200 másik szervezet!
Úgy rajzanak a kulturált fiatalok az alternatív helyekre, mint a párhuzamosan zajló
2006-os Ginza Honey Bee Project szorgos alanyai Tokióban. Nyüzsgés szarkavarás nélkül.

A Tilos Rádiónak még nincs maratonja, de van TBN Fesztivál! Mi a Voodoo-ba járunk:
Nekromantika estek közben egyesek a háztetőre másznak, mindenkire fétisruha zárul.
A Bahnhof-ba nem tudom ki megy, de a Dokk Café White party-jait sem mi vágyjuk.
A Buddha Beach még kultúrára emlékeztet, de a Coronita és a Bed Beach? Bőg a patkánygyárhúr!
A Night Oil, a Total Car és a Guillotine számunkra felnőtt pálya: pofánk izgatva ámul.
Az Old Man’s-ben ott a város leghosszabb pultja, a Fat Mo’s-ban milf akarja hátul.
Bank Dance Hall, Globe, Colosseum? És a Hully Gully diszkó – gyilkosságtól színes a bárpult!

Az újaknak nincs már kedve a Citadella diszkóhoz, s a Szódát még meg sem nyitották!

A Ráday klubban verekedésbe torkoll egy szalagavató utáni diákbál, s a vér nyakig tárul!

Én a Kinizsi moziban döglöm, s az Európa Mozi, meg a Corvin Mozi vannak még közel.
A Diadal mozi már Tabánként hírdeti magát, a Fórum meg a Béke Mozi rég kiesik a pixisből,
a Mátra új néven fut egy ideje, Örökmozgónak nevezik még évtizedeken át, míg üzemel,
s a Bem, ahogy hol van, hol nincs, végül olyannyira semleges, hogy mentes lesz a csitriktől!

Itt van még a Vörösmarty és a Szindbád – az Ugocsába meg Szimpla Kertmoziba megyek inkább!

Angelina Jolie tavaly megkapta az Oscar-t! A Mátrix is berobbant a köztudatba. Kétségkívül vannak nyugati filmek!

Cool túra
Sade márki játékai
Gladiátor
The Crow: Salvation
Uristen@menny.hu
Tolvajtempó
Pitch Black – 22 évente sötétség
101 Reykjavík
A hazafi
Alvin és a mókusok kalandjai a farkasemberrel
Anyád! A szúnyogok
Blöff
Bérgyilkos a szomszédom
Battle Royale
Batman Beyond: Return of the Joker

Ilyeneket vetítenek. Meg az X-Men - A kívülállókat. Mind azok vagyunk.

A körúton nincsen semmi.
Kéz kéz után nyúlva: a szerelem tánc közben kutat,
s a söröskorsók és fröccsök ára csupa buja
látomásra ösztönöz minket, mivel a túlpart,
Buda is csak aprópénzért adja még söntéit – ahol purhab
keveredik sörhabbal: telis tele a Bartók Béla melósokkal.
Itt a Szonáta Presszó, feljebb a Bambi, odaát a Jégbüfé,
az Ibolya még, meg egynémely kétes hely – kutatnak közönség után.
Pest kiesebb részén a Teke Csárda és a Nincs Pardon között inog az utca,
s a leszabadulások évekkel később a Nababéban, a Fészek pince udvarán, a Marco Polo pincéjében,
                                                                  meg a Macska-Jaj-ban, a Monoban sem érnek véget!
Az ELTE mai könyvtára helyén, a bölcsészkar főépületében nyíló Holdudvar a következő ciklus műve,
s a Living Bridge meccsmozija a Petőfi-hídnál is terv csupán, majd, majd... a Romkert véglet 2004-ben,
ahova igazából nem mennénk mindig: zajos szigete a Várkaszinótól a Gellért szállóig nyújtózó sötétségnek.
Mire a Tabán teázót bezárják (néha tea is volt), a Gauloises is kimegy a divatból. Az Illúzió söröző a környék szépe!
Zöld Macska diákpince? Ez meg honnan? A Sirály emeletén verset olvasunk… s a szövegek szülik a kisközönséget.
... ezeket jobbára az V. Bejáróban írjuk meg. A Jammin' és a Night Oil környékén még dúdolják az altatót!
Nyugalom van és magyar beszédet is hallani. Mumus nyit a mellékutcában, külföldi horda itt még alig béget!
Nemsokára már a Katapult a Zsinagógánál is begerjedést üzen! 200 barát táncol! A környék túlfelén Át a faajtón:
Wichmann kutyái közé belépve a tekintély helyre int – fair play, család, szeretet! Felnövünk hozzája?!
Nemsokára telefonszámot kapunk és hívhatjuk a legendát! Éjszakai ólomcsuklyás szeszes kaptatók,
vagy turbékolás után nem csak rántott hús van terítéken (így a megkésett néphiedelem utólag divatból pofázva),
hanem bőség, választék: chilli on carne, gulyás leves és resztelt májak is, s mindez a dús alkoholt
hétvégente fellazítani, lágy bendőkeverő mozdulatokkal hívatott, míg korántsem szoprán dal,
Wichmann gitárhúros hangolásban hangoztatja kenus védőszentek vokális vitriolmentességét!
Ilyet csak Bécsben találni legközelebb a Zur Bunten Kuh kocsmában! Zene nélkül, de azonos lépték!
Megtette dolgát, a kor küszöbén egy hámló öntudat még kevéssé lesi az emlékhellyé nemesülés orcáját,
s az épület-bontás gondolata, mint nagy totemek ledöntésének lehetetlen képzete: őszintén és kopáran
ténfereg ekkor még a tudat peremén. Tényleg felhívjuk Tamás bácsit, nem csak őrízzük a számokat,
miket - mint minden tárcsázáshoz szokott nebuló és pesti suhanc, ivó, értelmiségi, sőt, mokányabb
utcaharcos, vagy idegen ölbe nőtt nőcsábász - arra használjunk, hogy megegyezzünk az öreggel, mi lesz vacsorára!
"Bort kértek mellé, milyen legyen?", kérdezget vissza békésen, "Savanyút mit szerezzek, vagy jó a csalamádé?"
Konyhája a mi konyhánk is, hol hatalmas, félmeztelen bajnoki szobortestével sercegteti tudományát!
Az embereket ilyen helyeken vajra lehet kenni, s pirítósként borulnak össze korosztályok keverten.
Az egyéjszakás feledés homálya alól másnapokat lesőket vámpírriasztó fény igazítja délig kísértésük után útba,
megfogant sikolyok, melltartók röpülnek, ahogy zenész, kocsmatöltelék kitódul összes kedvenc helyünkről,
de úgy, amilyet csak rovarirtók keményen dolgozva látnak ma. Együtt mulatni gerillával, koldussal?

Áradnak a freakek a pincékből.

holnap találkozunk? - kiáltja az utolsó, és az ajtót félig bezárja.

 

 

 

 

Totiens quotiens - Szabályosan zabál

Elhajtok Budapesten a Broadway környékén.
Azt mondják, itt vannak jó lakások.
Tudom, az italmérés ideiglenesen elköltözött a környékről.

Kiszúrok egy strasszos, bokaláncos, feltupírozott macát.
Az egész szerelésről üvölt a feltűnési viszketegség…
… nem vagy férfi, ha erre is azt mondod: Tedd be neki és kész.
Lehet, hogy pornózott. Lehet, hogy a közeli sötétített üveg mögött.
Lehet, hogy házhoz. Lehet, hogy csak ilyen, ahonnan származik.
Ez a jelenség nem egyedi, ez a ribanc itt vesztegel.

tosis cosis

És közben tömi a fejét, és látszik,
de annyira látszik, hogy mennyi kis fisz-fasz részletben
– a manikűr, a szájcsücsör, a villáról foggal lehúzom,
a szemöldök halála, a festett fürdőszobacsempe-rózsaszín lábköröm,
a hintázó lábtartás, a lealapozózott visszerek, a hónaljkutya-stopp,
(Hans Makart szőrme-ernyőinek bujaságát itt hiába keresed)
a bababőr-utánzó szemérempukli polírozás, a rattan holdjáró és a fekete tanga –,
hogy akarja,
akarja az életet,
amit nem ismer,
még mindig akarja a figyelmet,
amit ki akar erőszakolni,
akarta a férfit,
amelyik nincsen,
mert kitalált elvárásai vannak,
aminek csak a pénz halmozása,
a pénzzel való elárasztás adja be a kulcsot,
a nyugtatót,
a szedálás, hogy ne vegzáljon,
és mégis él,
és úgy eszik, mint egy vasipari munkás,
internálva a Rákosi Mátyás Művekbe,
a fogság után, ahol történtek vele szörnyűségek,
valahol Dél-Pesten,
elanyátlanodva,
szerencsétlenül…
… és szerepét latolgatva, hogy mi is lehet az.
Aztán öblít, és kezdődik minden mozdulatsor elölről.
Mert a magazin nem mondta,
hogy ez is látszik.

 

Néha megszólal.
Úgy beszél, amilyen a teste.

 

 

 

 

 

Prolet Kult - Kispolgári portré

Leülök a Csalogány Eszpresszó egyik bárszékére. Fő utca 64., a béke szigete.

Kisvártatva lerohan a történelmi öntudat egy őszes jelenése, innen nincs menekvés!

Végig kell hallgatni, amit gondol, amit tud, amit megoszt, és amit neki ki kell most adnia magából:

kipécézte őket, a kispolgárokat kezdi el szapulni, de nem kommunistáz, nem proliz, semmi ilyesmi.
Diktafonomat megfelelő irányba fordítva rájövök, ő a társadalomelméleti eszmefuttatása mellett
valami olyasmiről beszél, mint az amerikai knockout game. Egy közönséges bűnöző nem így beszél:

Képzettársítások foglyai,
akik árukapcsolások között
látják meg a távkapcsolót...
teljes valójában: elhízva, akaratosan:

takarózás az elhibázott lehetőségek tagadásával,
amikor aki tévedett, még az támad,
a pirosnál előrébb gördülni, autóval előrébb megállni mint más,
és például a pesti flaszter bírájának parancsára
kiüvöltés csúcsforgalomban a kerékpárosoknak,
noha ő hajt rájuk, bele a különsávba,
-rámnyomni a gázfröccsöt helyből-
a gyalogosoknak is kurjantgatni a zöldhullámban,
erre dudál, hogy ő kanyarodik, húzzanak onnan!,
eleve úgy száll ki, hogy kicsapja az ajtót, ő jön, neki jár!!!

 

„Ha van Isten, földtől a fényes égig

Rángasson minket végig.

Ne legyen egy félpercnyi békességünk,

Mert akkor végünk, végünk.”

Ady Endre: Nekünk Mohács kell (részlet)

ez a definíció, de senki el sem hiszi, hogy róla szól,
és mindenekelőtt a kiszolgálás terén
miközben zabál, csicskáztatja a pincért
“Édes fiam”
“Jancsikám”
“Kisfiú”
“Szöszi, gyere csak!”
“Mi a neved, kislány?”
“Cicamica, hozd a számlát”
bedőlve a géphintóba ezután,
orwell-i állatfarmos hájhurkákat szíjazva össze,
hogy a méregdrága magánverdában
ne a légzsákot kioldó érzékelő tartsa a hasat,
miközben a nyakkendő kezd szoros lenni.

Később már lehet hátul is ülni. Elöl kussol a sofőr.

ÖNIMÁDAT: BALTÁVAL SZÉTCSAPOM A POFÁDAT!

Mennek. Törtetnek. Feltörnek.
Mindig a maguknál gyengébb képességűeket
hagyják meg beosztottnak,
hogy ők maguk nehogy leválthatóvá váljanak,
nehogy túlszárnyalja őket valaki.
Ki? Aki idegen?
Bizony, akit maguk vettek fel.
Vagy a haveri körből valaki?
Bizony, akit maguk vettek fel.
Még ettől is félni.
Bizony.
És közben ezer szerződéssel
bebiztosítva magukat,
elszigetleve magukat azoktól,
akik bénák, mert ezek a megbízhatók,
persze, hogy elcseszik,
ezeket vetted fel,
a többit lenyomtad,
kirúgtad,
kirúgattad (hogy ne neked kelljen),
megaláztad,
nyugdíjaztad,
leépítetted,
jöhet a nyikhaj,
az alkalmatlan,
a bunkó,
aki kiszolgál,
főleg azok jöhetnek.


ÖNIMÁDAT: BALTÁVAL SZÉTCSAPOM A POFÁDAT!

Nem az, aki megcsinálná helyetted a munkát,
és te az ő eredményeiket a sajátodénak tüntetnéd fel?
Nem, ehhez engedni kell a hatalomból egy percre,
hagyni kell őket dolgozni… várni, hogy mi lesz.

Szörnyű lehet ez a bizonytalanság. Érthetően elkerülik.

Manapság: A vendéglátás rémálomba illő förmedvényei

is az ilyen hozzáállásból erednek, magatartásból fakadnak:
- nem érti, hol a helye
- nem tudja, kik a törzsvendégek
- utána sem néz
- be sem tanítják

- nem odamegy a vendéghez, hanem átkiáltozik
- a mellette állókat nem figyelembe véve üvölt!
- vegzálja a bejáratott embereket, mert csak
- a kultúrsokk is benne van a dologban: nagyváros
- szorong, most mi lesz, bever pár italt, rágyújt vagy tarhál
- ha ez nem jön be, puffog
- sokan egyből így: kitiltogatja azokat, akik itt valakik
- elhallgattatja erről még önmagát is
- aztán elégedett, homorít, pöffeszkedik, villog

Mintha ezeknek adnátok hatalmat? már delegálni is lehetne!

Noha a beszéd szabályait alternatív saját elképzelésből
pontatlanul és hibásan betartja, mivel részleteiben veszélyes,
összességében kultúrálatlanul vitatkozik, le van gyengülve.
Konkjrét elméleteket állít fel, amit szemléletként ad tovább.
Klasszikus mivoltot hazudik, kommunikációs tréningen elvérzik.
 

hogy nőhöz jusson… az kell, aki adja magát, akinek ára van,
a többitől fél,
megint csak fél,
fél az elutasítástól,
méghogy őt?,
hogy a nő mondja meg,
tudjon,
önállóan,
nem engedi,
mást keres...


ÖNIMÁDAT: BALTÁVAL SZÉTCSAPOM A POFÁDAT!

Szegény sorból.
Gyenge fizikumút.
Megtört lelkűt (ha van neki).
Többre vágyót.
Beszerezni.
Leállni mellé autóval.
Kifigyelni a munkahelynél.
Az esküvőn, ha egyedül van, megdöngetni.
Az éjszaka csúcspontjárólb ezután mindenki ment hazazuhanni.
Felcsinálni, míg meggondolná magát.
Olajbányászat:
A guargumit legnagyobb mennyiségben az olajipar használja fel.
Olajkút fúrásakor a víz vagy sósvíz alapú fúrófolyadékhoz adagolják.
Fenntartja a fúróiszap viszkozitását (stabilizálja a szuszpenziót),
így a fúrófolyadék képes a mélyen keletkező törmeléket eltávolítani.
A guargumi a súrlódást is csökkenti, így kisebb erő szükséges a fúráshoz.
Szeretőnek jó lesz.
Megmondani a titkárságon, hogy neki ez kell.
Így vannak a nőkkel.
Megrendelik.
Leakasztják.
Felpénzelik.
Felépítik.
Felpolcolják.
Átműttetik.
Mintha függetlenítenék: beetetik
Testileg kihasználják.
Szétcégezik.
Függésben tartják.
Verik.
Eldobható...


ÖNIMÁDAT: BALTÁVAL SZÉTCSAPOM A POFÁDAT!

Élettársukat hasonló szögben méregetik,
vékonyhangú nyeglén lármás bestiákat,
akik fehérmájú nyávogó marakodással megüzenik
a kispadra küldött korábbi férfiaknak, hogy “ide az egészet!”

MOST PEDIG VAN MIT APRÍTANI – szent a béke?

Csűrdöngölő szocializáció: vagyonkoncentráció és petefészekbedurranás, mondá a műszakvezető!
Az adatátvitel hova, ha nem átutalások sorozatába fullad, szerencsés a pénzelhelyezés,
a nyereménykölcsön és csapkodósan megdögönyözés, népiesen narancsládára dobni a pakolót,
sziporkázás a kalácsfertály körül, Géza néma H-val ügyködik, miközben ő csak a testőr!

A rózsadombiság, ami beszervezi magát valami ezoterikus frászba, miközben az egész horoszkópos mizériát
vallási áhitattal meglovagolja, elvárva azoktól is, akik kiszolgálják - bármiben higgyen, hisz.

Neki "fixaideáljai" vannak, mondja:
                                                               Pancakes

                                                                 Pilates
                                                               Prosecco
Pólóján felirat díszeleg: Keep your dreams alive - a maffiafőnök háremvonaglása.
A csipkés body és a push-up takarossága, luxuryfriends.com, Lupa Beach, nincs panasz.
Néhány év elteltével túltolva az élet adta másoktól elvett élvezeteket: jön a sóhajtozás!
Így fakad ki elpilledve és elterülve a 6 méteres francián:
Ötven éves lettem egy párnán”.
Úrnő, aki másik személyiségtípusokra akarja magát ráhúzni - hozott dolgok, kényszer.
A megkásásodott pulpitusbeszédekig fokozott vadkapitalizmus díványdívái... sezlonydominák:

spiruláztatva... egymást szidva megragadta mind a tekitetet!
... két oldalról megkérgezett fékevesztett élet, ami látszatkompromisszumokon alapszik.
Aranyos pózokat vesz fel, hogy aztán megkarmolhasson?
A gyönyörök perselytitkai és amikor tök lett a hintóból...

Valahogy így. Kis selyemkabátban mellém áll a recepciónál és hangosan csámcsogva rágózik,
mert a fülébe be van dugva a zenebona, kétoldalról kábul a dobhártya, de ő milyen elegáns,
Miami Vice napszemüveg, kis flitterek, puha, fizikai munkát sosem látott kezecskék, és trampliság.

Az Adams Family ezekhez képest egy fetisiszta nyárspolgár gyülekezet!
Kikristályosodik a rossz ízléssel elhelyezett Herendi pereme mentén:
a tekintélyelvűségnek errefelé több évszázadra visszanyúló gyökerei,
mint zárvány, mint a lyukas fog, a törött tégla a ház alapjaiba becsempészve:
egyirányú kedvezmények felé terelték a morális volumen teljes elöregedését.
A tárgyilagosságtól elalélnak és az üzelmi célú elvárásokat jutalmazzák.
Vannak alapjai itt a kiszolgáltatottságnak: takarózni vele: elvárás,
hisz mindenki, aki nem páncélautóval jár magából kiindulva:
önmagának tekint téged. Anyázik?
Azért beszél veled olyan alpári módon, és azért késik, lébecol,
mert önmagát sem veszi olyan emberszámba, hogy ne. Ami másutt nonszensz, itt tény.

Köszönés helyett ba*#dmegol. ÖNIMÁDAT: BALTÁVAL SZÉTCSAPOM A POFÁDAT!

Operaház az esőerdő közepén - a nemzeti psziché. Rohanni az ivadékkal. A vonat után, meg zárórakkor,
és ha valaki egy szórólapot vagy meghívót hagy a kocsidon, kerékpárodon! Itt vagyok, itt vagyok!
- jön, rohan!
... retteg... minap húzza be az öregasszony az unokát a cukrászdába: "Csak hadd menjünk be a kisgyerekkel"

szabadkozik, meggörnyedve, meghunyászkodva, könnyesen, Pesten, a piac mellett, mintha nem lehetne.
A metrón, akik a mozgólépcsőn lefele mennek, megnyúlt nyakkal bámulnak.
Akik lentről jönnek, vállak közé behúzott fejükön két lesütött szemmel
harcolnak a túlélésért most is – ebben a 100 méteres döcögő sprintben,
ami végül oda vezet, hogy aki lenéző volt, ahol majd leszáll, lenézett lesz!
Iszkol fölfele, görcsösen kapaszkodva, vagy szatyrokat szorongatva.
Ezeknek jó, ha a gyümölcsös kézműves sör paradicsomlével van felöntve,
az állítólag gyros ízesítésű vaskos kérgű chips meg leveskocka sűrítménnyel higítva!?
-ez olyan, mint a csípős szósz a sarki falafelben, ami vízezett erős pista és kész!

A kettősmérce alkalmazása uralkodásig fokozva,
alkalmasság felől csakugyan nincs vita,
mert aki mást ki tud zsigerelni, az önfenntartó
– ezt vallja a combja között visszahímzett szűz és elhúz.

A tömeg embere.

És visító gyerekeik.

Zugalakok a városra rászabadulva?

ÖNIMÁDAT: BALTÁVAL SZÉTCSAPOM A POFÁDAT!

 

 

 

 

Lebuj / éjjel (2010)

Irányi utca, a hely a Panic pub... mocskos darkbar arcok között ülök.
Ilyen helyeken nem beszélek Dr. Dornier repülőiről, a Dyson-sphere-ről,
Farraday-kalitkákról, Foucault-ingáról vagy arról, ami történelemként ismert.
Mellém bevágódik és oszt. Hős naivákról regél, hogy mi az az IQ-light!
Vállam se rezdül, megint italt kérek. Csak rázendít:
A csajokban, akikkel találkoztam: egy az állandó.
A lakcímük állandó. Úgyhogy mehet. Gumi nélkül.
− szól ez a dörzsölt srác, egy suhanc, akit az éjszaka elnyelt…
Itt ülünk, ahol behajtó és kidobó és volt katona megpihen.
Asszem Csabinak hívják. A krupiék és pultosok a fal mentén.
A quociens szót nem is merem használni. Jön az unicum.

Jól megnézem magamnak azt, akire mutatott.
Közben azt gondolom: Látom rajta, hogy egy komoly nő.
Olyan komoly, hogy már szar az élete. Vágyai végtelenek,
de az elképzelései mind mankókon: amit fog, azt fogja fel.

Tudom, ezeknek már az sem segítene, ha magát
az agyukat akupunktúráznák. Csabi felülestesen kontráz:
Mert: ahogyan az agyuk elhelyezkedik a koponyában,
a FengShui is feladná.

Betódul egy csapat diáklány és egy hájas lúzer.
A lányok italt visznek neki és viháncolva simogatják.
Őket felvették. Ez biztos valami HÖK-ös faszkalap.
A következő körnél (megint a lányok fizetnek) rákérdezek.
Nem csak, hogy ő a főnök, de ágyba is visszük ma – szólnak visítva,
de úgy, amit csak a Beatles élt meg, illetve egynémely diktátor.
Tudom, ezek a lányok később a jogi pályán vagy a kormányhivatalban,
a multinál, vagy filmes berkekben is úgy teljesítenek majd, ahogy kell:
Végtelen ostobaság dereng ködlő kábulatként haléntékok mentén...
… a munkaköri leíráson kívül nem csak a kávét fogják megkeverni.
Ezek, ha házibulit szerveztek, a házban biztos mindenkitől elkérték
az e-mail-címét, ahelyett, hogy kitennék az aulába...

Ezek kirakat-szindrómáktól szenvednek – csorgó nyál a plázában…
Csabi belendül, felkiált: Egy vidéken, ahol csak kopasz, kigyúrt
agresszorok, nagypofájú álértelmiségiek és CBA-pénztárosnők élnek,
meg pláza-jogászok, csöcsmenza-rabok és gyorshajtó celeb-menekülők…
Valaki más is rákontráz:
Ha van pénzük, előbb költik el azt, minthogy kimondanák az eladók:

Készpénz vagy kártya? „Óh, semmiség, legalább nem ázik a fejünk.”
– vágja rá az félvér erdélyi csaj, akinek a helyi árubeszállító a faszija,
és együtt lopják a kasszát, hogy így építsenek házat valahol vidéken.
Eszembe jut:
A gazdagoknál közülük azért áll a ház előtt a kocsi, MERT:
a szocik mercédeszt vesznek, a liberálisok volvót, a jobbosok meg béemvét.

                                                                                                 Látszódjon már.

Azért mennek méregdrága étterembe, hogy elmondhassák: veled ellentétben kaptam asztalt.
Nekik egy peres ügy 12 idióta lóvá téve a hájas ügyvédek által. -habkönnyű és gondtalan-
Drágaság, luxus, fényűzés? Addig nem az ő ízlésük, ameddig nem engedhetik meg maguknak.
Addig utasítják el a hatalmat, amíg nem kínálnak fel nekik egy keveset: a primitív erődózis.
Sajnos olyan sznobok, hogy a helikopter a kertben csak melegben van járatva,
míg a szerető várnegyed alatti felnőtt filmje után delfinből akarnak halászlevet főzni.
A dél-zalai szupercsaliba téged is elvisznek, ha elér a pecabotod a Kis-Balatonig!
A gyerekeiket a Daubner mesteriskolába iratják be, de közben büszkék,
ha az a Mekdonáldszban dolgozik… végül is ma már többet keres, mint az egyetemi tanár.
Ezek azok, akik ha csak tehetik: licsit esznek szilva helyett, holott
az nem más, mint sznobszőlő. Valójában olyan pökhendiek, hogy már bunkók –
                                                           ha azt mondod Pompeii, ők rávágják: „A tengerész!”

Ezek hitelekért megmásszák az Everestet is. És túlhajszolt élvezeteikben,
ahogy az irodisták keverednek a pufajkás feelinggel: önkiszolgálóvá válik a bitorlás.

A környezettudatosságon lovagolnak, de harmadik világbeli rabszolgagyerekek által
összefércelt és a tervezett elavulásba mártott készülékeket lóbálják státuszszimbólumként!

Beköszöntött a Homeo-apátia.

    És a rendszerváltás után ennyivel még mindig Marlboró-dzsínsz-ről álmodnak.

Takarodjatok már!

Némán méreget a kocsma, aztán megtapsolnak.
 

 

 

 

 

MGTOW, avagy Három történet arról, hogy a férfiak maradnak, a nők meg továbbmennek (ki tudja hova)

I.

Az évszám legendás!
Új a magyarok közt, hallgatom,
tanulom, ahogy beszéltek, és jönnek követelések,
még hogy tanuljam meg a Toldi összest,
miközben azt sem tudom, csak sejtem, hány féle
irodalmi és utcai magyar nyelvjárás van Budapesten
(ezek később össze vannak fésülve mint a cseheknél,
nálunk a undorító módon bratyizós és tenyérbemászva
kötelező jelleggel tegeződő média miatt)...
még németül beszélek, idegenek a mutatók,
amiket, ha egyszer túlszárnyalok, már nem csak expat leszek.
Jól beszélő idegen srác.
Egy olyan helyről jöttem, ahol máig a legtöbb
épen megmaradt németországi középkori épület áll,
hiába a Nyugati áttörtés, Remagen és a front dárdahegye
Berlin felé mutatva, ahol már tépik a koncot.
Bonn: hagyomány, 400-500 éves fogadók, faszerkezet,
tiszta mész és ápoltság ahova nézel, amit – mint mindenütt –
manapság kikezdeni látszik a szlömösödés,
a megapliszok futurisztikus előfutára,
az utcánkénti etnikai klikkesedés és betonberuházás.

Megjöttem. Budapest. 13 vagyok.
Kitárul előttem az élet.
Kezdek belejönni, akivé válok.
A temetővel szemben van egy kocsma.
Mindenki felsőbbéves. Gimnazisták.
Még nem felnőttek, már nem gyerekek.
A teraszon napközben csak mi vagyunk.
Ahogy később egész életemben,
felfedezetlen helyen ülök most is, ahova alig járnak,
ahol nincs divattényező, ahol nyugalom van.
Az idő veretes pulzusa a múlás vénavezetékére van vasalva,
itt, ahol a rátapintás pillanatán utazom: pontosan itt,
azon a helyen lenni, ahol a repulzív történés felfakad.
13 vagyok. Elkezdődik az üvegezés – nekik is új.
16-17 évesek, és kósolgatják lehetőségeiket.
Sör. Cigaretta. Testnedvek. Tömények. Fesztiválozni menni.
Mielőtt a korai Sziget fesztiválok egyikére kimerészkednénk,
A HB sörjel alatt megtörténik: láncban csókok.
Ott van Hoffer Anett, akivel az összeférhetetlenséget
olyan mértékben kiiktatjuk, hogy teljesen összetapadunk.
Figyelmeztetik! Ő felsikít felismerésében:
– Jézusom, ez a gyerek milyen jól csókol!!!
Megjön kisvártatva Geri, a barátja, aki csak néz – ámul.
Telefonálva mászkál a hely előtt a sínek mentén
(egyeseknek már van mobiltelefonja – ő is tehetősebb?),
és kétségbe esve taglalja, hogy a csaját egy idegen…
… onnan is a vonal túloldaláról, hogy ettől nem kell félni,
ahogy a temetővel szemben a bandánkból mások: megnyugtatják.
Szerencsém van.
Aztán szakítanak – a srácnak amúgy igaza van.
Anettal néha összejárunk – de furán érzi magát.
Elkerülhetetlen: egy nap nagy zuhatagba kerülnek egy békülés,
vagy inkább kávézóban elválni nem összeveszve során.
Csurom vizesek és felmennek egyikükhöz – egymásra borulnak,
miután a vízes ruhát le kellett venni. Nem csoda, hiszen az,
aki elvette a szüzességed, mégis számít. Az én szerepem itt véget ér.
Anett elmeséli. Tudom, Te erre, én amarra.

De Gerivel 10 év múlva is a Konzi Kertben mosolyogva köszönünk.

De Gerivel 20 év múlva is a Lázár utcában vidáman rázunk kezet.

 

A férfiak maradnak, a nők tovább mennek.

 

 

II.

2006 tavasz.

Megint belecsöppentem a sűrűjébe.
A fúziós dzsessz szélvész módra betör Pest belvárosába!
A Pop Ivan, később Chackra Hacker zenekar köre.
Engem befogad ez a közeg. Néha együtt elutazgatunk:
Média Wave Győr – Judith, az egyik szaxofonos felesége
(ő nem a feleségem, ő a barátom – helyesbít a gyerekek apja)
azt fejtegeti, hogy egy barátnője nagyon érdeklődik irántam.
Kisvártatva nagyon kell. A Rommer Házban sétálok a lenti mosdó felé.
Kint feltűnően a férfivécé elé becövekelve, az ajtófélfának simulva:
ott áll Farkas Mónika, akiról még fingom sincs. Csak látom, hogy lesben áll.
Nagyon kell, bemegyek. Eltelnek percek, odabent valakivel beszélgetünk,
kijövök, ő még mindig itt van. Lent a pincében szól a vad muzsika,
és Mónika nem tágít. Csak lesz a koncertek után tánc... csak tekereg!
Csak eléri, amit akar… csak van nyalakodás. És tekereg tovább, de hogyan?
Daryl Hall & John Oates - Maneater, amíg ez
Watch out, boy, she'll chew you up
(Oh-oh, here she comes)
She's a maneater

és a Cypress Hill - Insane In The Membrane a tudatalattidban lejátszódik, késő.

Íme a bűbájkeverő, félig boszorkány, félig üreges állapot, lidérc.

A nagy dajdaj végére már nem világos, hogy mi lett, de valószínű,
hogy vagy vissza a vécében vagy valami más, durrantottam neki.
Végül Bujdosó Jánossal és más, kiváló zenészekkel a közeli tér sarkán
lévő közértbe sétálunk. Ez a következő kép. A bolt elvileg nincs nyitva,
és mint egy 70-es évekbeli panoptikum, történelmi kirakat, állnak bent
megrémülve az iderontott városi bohém fráterek és avantgárd vadállatok láttán
a fehér overálos és főképp köpenyes nénik, amilyenek akkor még a Múzeum körúton is voltak
(ma Vega City van a helyén) meg a Bambi Presszóban, és a Maros Sörözőben Budán,
ahogy mindenütt. Itt Győrött nincs még, a bolt nem éjjel-nappali, de csak azon keresztül
lehet lemenni egy titkos karaoke bárba (ezek ekkor elvétve nyitnak Magyarországon) és a nénik
bizony őrzik a portékát, míg lent pizzázni is lehet (25 négyzetméter mélység és alagsor),
fent a megpakolt polcok, az integetve ellenkező nénik, hogy nem lehet vásárolni,
aztán csak egy-két doboz cigi és édesség és csak jönnek még mások és elszabadul az egész!
Ahogy felszaladgálunk, mindenkinek mindig elfogy valamilye, bentdohányzás van.
Az egész közért füstben áll, ahogy a pincét már telepöfékelte a kis társaság, ami folyton kiegészül.
A régi Média Wave: Első Világháborús 80 éves fekete-fehér szexfilmet elemző hölgy mögött
vaskos rockritmusok, az utcán népzenére táncolnak, míg kiállítás nyílik és van performance;
közben kolbászt rágó legenda-bácsi kazettákkal teletömött zakóban sarokba maga köré
gyűlő fiataloknak ecsetel olyan zenéket, amiket még hivatalosan is alig lehet beszerezni,
ő meg felteszi nekünk, és mesél róla, és tud mindent, és én közben mégis inkább pinázom.
Kiszabadulva a mattos rézfényű somogyvidéki nem éppen márványcombok harapófogójából
elsodor magával egy lelkes csapat, egy részüket már ismerem. Ide már nem jött az ágyékvadász.
Tehát pizza, karaoke, sör, és egy alkalmi bérlakásban Leventével osztozunk egy kis, szűk matracon,
míg az üres szobában hatalmas, eldobált bőröndökből magának barrikádot építve
Gomba felesége, Zsuzsa az asztal alá behúzódva elalszik nagynehezen. Szép kis csapat.
A többiek hova lettek? A bulinak vége? Hol vagyok már megint? Szem lehuny, majd holnap...
Budapesten Mónika ismét előkerül, és egy hosszas nyűglődés lesz belőle.
De előtte még egyik este – mikor még a behálózás, a választékos férfifalás
foglalkoztatja és én még nem tudom, hogy ő vastagon a nagy vérűség, a kéjsóvárság –:
elmegyünk kocsmázni.
Azt mondja:
– Nyílt nemrég egy hely. Neked biztos bejönne. Hozzád illő alakok, elvont.
Erre levisz a Vittulába.
Ahova lényegében így kerültem.
Bemegyünk és amolyan Han Solo először a Millennium Falcon-ban élményem van.
Telitalálat, főnyeremény, hol itt a pilótafülke? Mielőtt 8-10 évre tartósan beülnék
a bárpultnál a zenei navigációs készülékek elé bort korsóval, vagy 12 ezer unicumot
és ezer szám korsó sört vedelni 45 kiállítást és 12 könyvet kiköhögve magamból,
itt ebben a zugkocsmában, még vannak olyan élményeim, hogy jelmezezés,
fashion show-k, homokkal felszórt lenti térben mindenki fürdőgatyában, bikiniben,
(hozzá gyerekmedencék) és főzünk a bár közepén rezsókon és az emberek tányérokkal táncolnak,
és kéthetente vannak kiállítások, a befolyt összegből hétköznap aztán lehet klubbozni,
beszélgetni, művészeti életet csinálni – egy srác vagyok, megint a közepében…
… de ennek a szele még csak megcsap, és a Vittulába sem jövök még sűrűn,
mert ez csak egy az ilyen helyek közül, van egy csomó más még (ekkoriban),
ahogy a város fiataljai 20 és 40 között meglovagolják a hullámot, ami rendszerváltás
és annak utórezgései / utózöngéje: se nem EU még, de jócskán nem Szovjetunió:
V. Bejáró, 6tus, Hasbeszélő, Mono, és pezsgő éjszakai élet a Corvin Mozinál sikátorokban,
meg Szilvuplé, Crazy Café, Picasso Point, Merlin, Trafó Bar Tangó, az első Szimpla Kertmozi,
valamint Szóda, Cha Cha Cha, ELTE Holdudvar vagy első Ellátó a Klauzál téren.
És még rengeteg másik – csak úgy bugyog a turistátlan éjszakai élet: főleg magyarok.
Mónika azonban meglehetősen furán viselkedik – miközben én az alternatív szcéna
krémjének habpárkányán egyensúlyozok, hogy beledőljek-e vagy sem a dekorációba,
a habcsókos lazúr lázas nyomvonalán élve meg: az állati klassz élmények főleg előttem.
De most, ebben a pillanatban egy évtizedre előre a lassan kitáruló képzelet feltüzel…
… ő eközben valami hálót sző. Őrajta látszik, a testbeszéd minden. Ahogy megint tekereg,

                                                          de most savanyún.

Hogy van valami, amit mérlegel vagy inkább csak próbálkozik – nem ilyen mindig?
Elmegyünk Budafokra katakomba jazz bulira, elmegyünk nyaralni, ő 36 éves és kiélt.
Egyik nap belvárosi gyerektáborba siet egy koreográfus után,
másik este férfiláb lóg le az ágyról és ő nem enged be.
Következő héten taxit rendel, hogy Frenk is felkerüljön a listára,
ahogy a Múzeum cukrászdából csukafejessel csusszannak be a kocsiba…
Csak később áll össze a kép, amit egy megérzés már kihangsúlyozott ott helyben,
(jelzőfesztültség)
amikor Sorin volt a célpont, aki a pultban állt, mikor először beléptem a Vittulába,
őt akarta Mónika az által, hogy engem odavisz, féltékennyé tenni, mert Sorin
nem az a típus, aki szereti a kacifántokat, a próbázást, a túráztatást, a műsort,
ezért egyszerűen kitette az élveteg nőstényszörnyeteg szűrét!
Sorinnal 6 évig szinte napi szinten találkoztunk aztán, óriási bakelit bulik,
kitaláltuk, hogy legyen nyáron is nyitva a Vittula és néha 5-en vagy 6-an vártuk,
hogy bejöjjenek vendégek, miközben az első kerthelyiségek akkor nyíltak,
a csapatok mindig szétszéledtek és észre lehetett venni, hogy igazából csak télen
vagy megfelelő alkalmakkor vadultak vissza a nomád késztetésekből oly sokan!
Budapest ekkor kezdett visszaszagolni a századforuló óta óriási kerülőben
kimaradt szabadságába, merthogy ekkora a lemaradás, és ezt mikor már behozta,
át is billent a most kifulladó 20-as évekbe, mikor a szakszolgálatok már jelentik,
hogy Európában konfliktusra lehet számítani, a háztartásokban pedig tudják sokan,
az ország kezd bizonyos irányokba eltolódni, és te úgy érzed magad, mint egy
Vladimir Sichov képen, melyet Keith Haring-ről készített 1986-ban Berlinben.
Vasfüggyöny-szimulátorban, kölcsönszóval politikai hüllőházban.
Egy külön életet éltünk le akkoriban és Sorin máig, ha elhívom valahova,
rendezzünk bulit vagy táncmániát, eljön, megölel és őszintén örül nekem.
De hogy Mónika hol van?
A férfiakkal férfiakat megajándékozó nők ideges kapkodása,
vagy túltervezett botladozások során elsült véletlenek időszerű tettlegessége?
Én elfogadom, hogy ennyi volt a szerepe.


A férfiak maradnak, a nők tovább mennek.

 

 

III.
 

Ültem a kocsmában, abban, ami kapcsán hírhedt lettem.
Minden alkalommal ugyanaz – a kimúló alkonyok léha ritmusával
egyívásúvá válva, akár a kettőtört napkorongok egy oszladozó naprendszerben,
mikor már minden elköltözött ha tehette, csak azok maradtak, akik még várnak.
Mindig tudtam, hogy van az, aki keres, és megy és űzi az élet felemás hiedelmeit,
melyek testet úgy öltenek egyhamar, hogy eléd vágnak, mert te rájuk fanyalodtál,
gondolatban ugyan, de ha gyengeelméjű vagy, ők ezt belőled távolról kiolvassák.
És vagyok én, aki leül és vár. Ha ülök egy egyetem udvarán két déleőttön át,
annyian jönnek oda hozzám, mondjuk, mert buborékot fújuk és nem értik – elvégre:
ez hogyan ülhet itt? És annyi mindent megtudok a szokásaikról, ki mifia és ki kivel…
… teljesen kívül esve ezen a szűk értelmezési tartományon, melyet a padon török ketté:
Bámulnak, itt a nyilván(os)-error. Ha nem diák, nem is tanár, nem a csajára vagy fiújára vár?
Akkor most mi van? Fantáziájuk hézagokból építkező apró kisülések sora, aztán blackout.
Képzelőerejüket nem a MARVEL mozik bontották le - ez már gyerekkorban elkezdődött. Pangás.
Nem tudja elképzelni, hogy lehet más:
- más termékek? hol?
- más magatartás? kivel?
- más kommunikációs csatornák, mint amiket elé tesznek
- más, mint ivászat, mondjuk kocsma-kultúra
- más menő helyek, mint amiket valaki online ajánl
- más, mint amit a tripadvisor külföldön rád tukmál
- más irodalom, mint amit a professzor előír
- más jó filmek, mint amik a Rotten Tomatoes szerint
- más jó egyetemi oktató, mint aki a markmyprofessor-on pontkirály
- más szórakozóhely este, mint ahova a többiek mennek
Sutaság. Valamiféle fogyaték. A technológia által lebutított szellemi mankómenet napi szinten.
A közgazdaság lett az új tömegek ópiuma - - - mindent pontozni, nyers eredményorientáció, szűk keretek.
Egy ilyen fogalomkörbe beékelve ha non-konvenciózus a megjelenésed vagy választékos a beszéded?
Nem tudja hova tenni egyik sem – az ingerszegénység, amiből jönnek, meg van erőszakolva
az újonnan szerzett ingerszegénységgel, amit a homogenitás jelent, ahol vizsgázni kell,
a Tanegység-elfogadási kérelem és a kreditelismerés kódja lélekvesztővé teszi a katedrát.
Érdemjegyek vannak és ponthatárok – gyár, barakk, politika. Már nem osztanak telefonszámot?
Osztatlan Bsc leledzés, twitteres comblesések és közben ők facebookon bejelölnek mindenkit…
hajthatatlanul sodródnak, céltalanul várva, mi lesz. Ez nem az, amikor Pilinszky azt mondja,
verset úgy ír, mint a vadász, ha az kuksol a fák közt és egyfolytában figyel a pillanatra, amikor lő.

Ülök a bárpultnál, ugyanígy megannyi őrült módon és nevetséges rángatózásban
nőkre rástartoló barom vesz körül, messze vannak attól, hogy lőjenek és én ülök

és tudatosan várok.

Hogy nőre várok-e?
Aligha, de úgyis jön. Emberekre, akiket bevonzok. Beszélgetésekre, amik váratlanok.
Alakokra, akiket a hely szelleme idéz meg. Törzsvendégekre, akik történeteket hoznak.
A végén a legrészegebb lány, aki kötözkodni marad, belém áll és tudjuk mi a vége.
Meggyőzöm.
A végén egy alkolista fiatal nő nem bír leállni és menne máshova, küzd, vonaglik,
de nekem csak otthon van italom.
Megyőző.
A végén van, aki a saját barátait is elhajtja, akik lehülyézik, kitagadják, hogy egy ilyen,
de most komolyan… egy ilyen fazonnal akarja magát felszedetni, aki rá se hederít.
Ez mondjuk még akkor is bejön, ha nem is akarok tőlük semmit.
Egyik alkalommal így esett Kaposvári Zitával is, akivel angolul kezdtünk el társalogni.
Elég hamar kiderült, hogy én ezen a helyen mindenkit ismerek. Ez mindig meglepő.
Mint az egyetemi udvaron értetlenkedve fejüket forgató egyetemista idióták esetében.
Zitát is rángatják a barátai, hogy nem látod, ez az alak beszólt neked, hát nem érted?!!!
Ezek szerint mind bevette a csalit. Úgy harapnak rá feltételes módba tett hangos gondolkozásokra,
mintha a legmélyebb sértések nyílzáporában próbálnának fedezéket keresni. Aztán trepniznek!
Ezek önmaguknak is előadják azt, amit tőled várnak. A késleltetés itt is esszenciális, beválik.
És záróra van. Zita végül odavágódik mellém a pultba, a személyzetből valaki rám mosolyog
(amolyan: már megint: nézéssel) és szó nélkül újratölti a töményes poharamat. Maradunk még...
Zita eleven igyekszik lenni, nagyon beleéli magát! Akcentusa van, most jött vissza Londonból.
Ó, jaj! A nők, akik valami elöl elszaladtak, hogy aztán gyerekkel vagy anélkül visszakecmeregjenek.
Hány ilyen nőt búcsúztattam ágyban, hogy aztán én is fogadjam
visszaérkeztekor szinte mind, mert hát az üzenet szerint itt már nincs senkije, mert úgy ment el,
annyira azt hitte, hogy ez most bejön, hogy mindenkit elküldött a fenébe és még el is átkozott…
… vagy én hozzám ugranak be különböző polcokon különböző évekből (a különböző nőknek)
tárolt holmik közé – bőröndök, sporttáskák, téli ruhák, sícuccok, és fürdőruhák, rongyok egész
garnitúráiban – vadul turkálni, keresve valami fogódzót a múlt testetlenségén.
Zita 40-es, a Nagymező utcában lakik, földszinti lakás egy hűvös belsőudvaron, ahol ő egy kétszintesre
megcsinált csinos kis oduban rezidál. Fával fűt. Fát az udvaron vág. Lent nappali-konyha,
fent fürdő-háló, de én abban nem aludhatok. Eleinte ő felmegy aludni, miután a szex megvolt.
Ezt ki kell érdemelni? Vagy mert lent van a fridzsider és ha megéheznék éjjel, ne keltsem fel?
Érdekes könyből két-három a polcon, többi rideg brit ponyva-rémálom. És néhány magyar klasszikus
Keresem a kiutat, de ahogy volt és lesz is még sokáig, van az az időszak,
amikor vagy már meddő az illető, vagy mert valami rosszul sült el, vagy mert benne van a korban
vagy egyszerűen nem… vagy csak azokon a napokon hív át, enged be: beleélvezhetek.
Olykor elmegyünk együtt az éjszakába is, de nem olyan beszédes, mint első este részegen.
Kicsit szégyellős. Kicsit introvertált, mert elvágyik. Más akar lenni, de nem lehet.
Pláne úgy, ha nem gyakorolja ki, milyen szerep vagy attitűd áll jól neki. Gyerekekkel folglakozik,
ott sem találkozik túl sok felnőttel és túl sok felnőttkori szociális kihívással. Aztán bezárkózik.
Az egyetlen angol, akire az egész budapesti Commonwealth Expatriot Community-ből felkapta
első este a fejét, az Wayne volt. Ezt megjegyeztem. Wayne, mint más Magyarországon élő angol,
akikkel zömében a Vittulában ismerkedtem meg, maradt, évtizedek óta itt tevékeny,
és ott volt a 2000-es évek elképesztő bulijaiban is, mivel a brit tulaj Tim ezt a közeget még
jóval a fiatal képzőművészek előtt óhatatlanul maga köré gyűjtötte angol pubos lokáljával,
mikor a Vittula még egy mentsvár volt: életvédelmi létesítmény és kultúrális értékmegőrző.
Egyszer megemlítem Wayne-nek, hogy mit tud erről a Zitáról. Azt mondja, az exe.
Én neki bevallom. Elvégre van ilyen szabály, hogy a haverok volt-nőivel nem, de utólag?
Úriember nem, és elmondja. Még egy alkalom és mesél nekem, beszélgetünk Zitáról.

Wayne azóta is jó barát, Hollywood és a filmipar az ő világa, néha átfedésbe kerülünk,
mikor valami filmstúdiós hírről egyikünk a másiknak elkezd beszámolni. Meghív magához,
átmehetek Balatoni nyaralójába és ő bármikor áttelelhet egy éjszakára nálam, ha a városban jár castingra,
illetve valami fontos forgatásra jövet, mert szereti az otthonokat, a szállodában nem lehet úgy készülni,

az már szinte filmstúdió – berendezett, megrendezett, ready made. Jön, mert barátok maradtunk.

 

Évekkel később fel-felbukkanni láttam Zitát. Hol társaságban, hol alig-alig. Visszament Angliába.

A férfiak maradnak, a nők tovább mennek.

 

 

 

Király Tamás

2019. 09. 14. - - A Ludwigban van valami megmozdulás neked.
Vajon elmegyek? Tudom, tegnap volt a születésnapod. Mit tegyek?

Egész máshol kezdtük a játszmát, belvárosi marginális fároszok,
kik időben ágrokon, mégis más várost lepve el ingerekkel száz fokon
égettük mások gyertyáit, mert a miénken középütt is kicsaptak a válaszok!

Az első találkozás visszahőkölés és döbbenet. Hogy ki vagy, ismerem?
Ez az alak ő? Bizony nézi az élre vasalt selyemkabátom és az ingemet.
Mély intarziák mentén szabdalt olasz szövetek – a szélek finomak, szinte kilehelt.
És kék általgombolt egyenes alakzat mint hosszú zakó, kalap… neked integet.
Ez az alak itt közkedvelt kontraszt?, nézel engemet. Graffitik, koszban zsírpermet,
és kötetlen fogású táncos ceremóniák. Egy pincerengeteg, benne emberek.

Szőke magas női modell jön, bemutatnak minket egymásnak, s messziről,
mint máshogy senki sem, flitters tekintetek hullnak egymásra,
nyújtom kalapot emelve feléd kezemet, s te rezzenéstelenül kérdezel:
- Mondd csak,
Amúgy Tamás vagyok, a Király. A ruhádat te tervezed
?
                                                                  Mindenki más minket méreget.
Ebből máris profitálunk, egyeztetés lesz, mely reggelig tart – hamar megérett a folytatás.
Tíz évig vívódásaidban részt vettem: Sziget Fesztiválos előadásaid előtti izgulásaid máig emésztem.
Jött a Petőfi Irodalmi Múzeum, benne dísztermi fashion-zsúr: tolószékes messzevágyás, halandó korba váj.
Aztán az ELLE meg mozgásvilága, a nem-te-rád illő illemtanok... te tűrted a tényleges konfliktus fintorát?
Majd a Baltazaros határidő rugalmasságát kissé idegesen firtatod, ülünk, vacsorázunk, legyintesz, ugyan már.
Máris ott tartunk (és eltelt mennyi év), hogy van-e jövő, van-e örökség vagy kegyvesztés-e a ténferges?
Pillék pózolnak nappalidban, és mázsák válladon az elvárások – ki ez, miert jott ide, casting, őrülteket szállitok?
A New York Palotában készült fotókat mutatod, egyiken szobaszám, s te elmosolyodsz, mondván, lapozz már!

Életrajzot akarsz. Vagy amphibiuszról beszélsz nekem naphosszat – csorba szegvégek
a tudat kitüremkedései és erek mentén verejték fityeg. Vaksötétben máskor hívás érkezik, borzadály.
Kedves baráttal beszélgetsz 40 perceket? Ülök, szenvedsz. Bocsánatot kérsz, nem értem.
Ez nem normális, tudatod, de ez az a lány, akit szanatóriumba dugtak. Szóval ezért kell!
Máskor vagy 3 órán át is eltarthat a szeánsz. Ez az erőszaknak kitett szellemi szemérem.

A hölgy egy kissé bogaras – mikor leteszed a telefont, így varrod el az egészet.

Nevetünk halkan, inkább csak mosoly. Tudjuk, komoly az ügy. Gyengéd csend
hangolja át a borospoharak peremét és a borköves csipkék fénycsöveket cserélnek.

Közel lakunk egymáshoz, ez a házibulik során nemigen derül ki. Jöjjek felétek?
A MixArt-os szülinapon behívsz a magánrészbe. Sziámi, Judy és más egyének...
A beszélgetés során próbálsz engem elhelyezni kedvenceid között. Nehéz ez?
Ott vidáman (hol később hostel nyílik, s a Lumen első változata is feléled,
majd szomszédságok zeg-zugos épületei közt kevélyen, s a ház végében,
hol tigris-pultok tűfokán fakadó borostyán felett lakáséttermezik majd
évek múltán Matók Zsuzsi food designer és más stylist-ok, hozzá fullos vendégek):

egy barátság valamicskét beérett.

Ezek után már tényleg átjárunk egymáshoz. Te nyomtalan, Én éjjel a mélyben tevékeny.
Reggel néhány óra alvás után már gépelek – ilyenkor nem jössz, inkább feléledsz.
De délutánra, ha 4 vagy 5 után nyitott ablakon át kinézek, látom, ballagsz felém s megérzed.
Hol felnézel (de nem látsz), hol a csengőt keresed. A Barosstól a Kálvin van száz méter?
Ha átjössz, adok divatképeket, kifutó-orgia, sok felvétel, s te méregeted a költeményeket,
hogy ezt honnan szereztem, ez ki is, ez egész érdekes… aztán főzök, eszünk, edények.
Ilyenkor a számítógépből már verset fakasztunk vagy Weöres Sándorra keverek zenéket.
A lakás egy porfészekbe lékelt tüdőgóc, melyben füst kavarog, könyvhegyekkel tetézve.

Neked tetszik, hogy ennyire megtépett. Főleg, hogy nincsen zár, bárki jön-megy, benézhet.

Mikor én megyek át hozzád – feladat vár. Mindig felhívsz (ekkor még van telefonom).
Nadrágot kell húznom, Tamás, 10 perc múlva átérek. Az sok, mondod, gyere most!
Mindig izgalom fog el, de sosem félek… hogy baj van. Az nem, csak magányos vagy, konok,
és elérni célod rájátszol kicsit! Hol elhalkul hangod, hol felébredés után hívsz, álmod mormol.
Szerencsések ezek a hívások, ilyenkor valamiért sosem vagyok kocsmában. Máris rohanok.
Néha megspékeled azzal, mit hozzak a boltból – rendszerint a ház aljában nálad lévőre gondolsz.
Viszem, amit kérsz, van hogy cigarettára egyszerűen nincsen pénzem. Gyerek vagyok, torkos,
de amit az éjszakában elverek, az bizony nem jön vissza, ha 5 perc alatt más rendelést korhollsz.

Lakásodba mindig szívesen lépek, a csengőt tudom, de a kapukódot nem fogadom el. Morogsz,
hogy miért vagyok ilyen, de mindegy: „Van kedved főzni? Gyere, van egy kis borom.”
Szabadkozom, legyen mindig vendégvárás, sose érkezzek úgy, mint a bejáratott dolgok,
amúgy van, mindjárt csinálom, mondom. Rendszerint ez a rítus kezdete, minek utána fogom
kezed, megrázom, te bemégy és rágyújtasz és elegánsan elhelyezkedsz. Még fejemben motoz
az előszobában lévő sok kép, félmeztelen fél-istenek pillanatnyi felemelkedése, bolond
kirohanások decens dámái és dekoratív maszkulinitás, és már megyek, cipőm dobom,
igazítok rajta, az UV arcon csap a konyhában és eszembe jutnak a pávatollak. Minden rokon,

parfümod illatmezeje az előszobában kettészakad, egy része nyomomban szállingozik a rezsóig,

az összes manír, a fentebb stíl darkos elegye itt van: megannyi részletből komponált lakásnyi öltözet.

A konyhát aztán átépítjük, CD-sort a falra fönt és a csempe mentén ágyhoz illeszve a válaszfal.

Míg rotyog a serpenyő, ejtőzünk. Végre koccinthatsz, ezt nagyon vártad – itt kezdődik az este.
Én tudom, hogy valami zenét fogsz mutatni, közben fordulok, hogy lássam ahogy ezer aranyszegecs
fogja közre a bőrt minden asztalon, és fekete női mellszobor mered kirakva kristályhegekkel,
és minden derékmagasságban van, és a hátsószoba titokzatos sötétje kémleli a Gellért-hegyet!
Balkéz felé bejövet a nappaliba a vaskínt evező albínó békád mered, féhér teste kelletlen
alábukik a hangfalon álló akváriumban. Onnan felnézve mint vonuló valkűrmenet a jelmezek
zománcos-veretes serege látszik: ez a mennyezeti körmenet elkápráztat engemet! Nem olyan esetlen,
ez nem muszájból van, és ez nem is csoportos csodálásra van, mint mikor egy-két meglesett
alkalommal azt vettem észre, itt egyre többen vannak, hogy a legendából kapjanak egy szeletet.
Festők, seggfejek, hosszú lábak, a porond világló vásáraihoz szokott vaskos szájak és kegyek
keresői, kik elijesztenék azokat, kik beléd többet látnának! Kifele, akik ürügyből fekszenek idegen helyre!
Nem mindig volt ez így - - hányan de hányan tényleg szeretetből csöngettek fel, egyszerre egyek,
család voltak, összeverődtek, és Tamás, te ezeket szeretted… Ritkán éreztem, hogy berongyolnak, nesztek!
Hogy marmagasságban magyar nyelven marnak kultusz-keselyűk, míg karjukon csücsörít valami nyeszlett!

Egyik alkalommal otthon már telefestettem, firkáltam, jegyzeteltem a lakást. Mindenhol töredékek.
Nem tudtam mennyi van hátra. Abból, hogy te élsz, vagy hogy én innen elköltözöm. Bögre, kéreg,
hamu és mérgek vonaglottak mindenütt a lakásban. Aztán te és falra akasztott szerszámok, béke.
Ekkor kattintottam el azt a képet, ami után 1 évre már nem voltál köztünk. Nem voltam éber,
mert nem voltam itthon. Nem tudtalak beengedni, de aznap bizonyos, hogy csöngettél. Ez itt téves,
még ennyit sem szólt vissza senki neked. Azt hihetted, nem nyitok ajtót. Mert aggódtál ezek végett.
Egyszer SMS-t küldtem neked arra a kérdésre, hogy mi újság (Cára évfordulója, tudtam én ezt),
de sután azt írtam, ami történt: együttlét és a törzsvendégek, pince, mocsárszag. A Vittula éve!
Erre te odasiettél, hogy nincs-e semmi végveszély – megijedtél, s ez hónapokig kísértett,
mindig elmondtad, kérted, ilyet többet ne! Írtam inkább mást, ferdét, vadat, kerge beszédet,
de olyat, amit félreérthettél volna, soha még egy szemérmes kódolást se... Ez a jövő, egyétek!

Aztán mi lett avval, mikor ajtórésen néztél ki és leoltottuk a villanyt? Valaki jött? Csöndben voltunk?
Ki jön? - kérdeztem. Nincs ilyen csönd ott, hol nem keresi a betegeket más, mint dögtestet a skorbút!
Mennyi este! Most mit kezdjek ennyi közös zajjal, egymás után zajló szerenádok alkonyaiva? Hol borkút
fakadt a konyhában, hol semmi sem, és már csak a Trafóban láttam újra a ruhákat, amik alatt reánk lugas borult.
Itt most a LUDWIG-ban ki van allitva a nagy pápás piros ruha is. Eredetileg nem Dennis Beviz tulajdona amúgy?

Elvégre tudtommal neki készült.

Utolsó nagy beszélgetésünkkor megláttad, hogy a fürdőben, nálam fent van egy firka.
Vastagon kígyózott a mennyezet alatt, a lakásban már nem volt villany.
A szem meztelen, a pislogás öltöztet. Ez rólad jutott eszembe, Tamás - valahogy így vagy.
Mérted, böngészted és látni lehetett, ahogy az idegpálya vége elkapja az összképet: vígan,
de kissé meglepődve néztél, hogy ez most bók-e vagy szakmai metafóra? Nincs kínpad,
szembesítés vagy kritika, mely szándékom része – és ez átment. Át míg pirkadt:
lementünk inni egyet… séta, aztán a Barossba és vissza. Ez volt az utolsó visszhang,
az utolsó éjjeli őrjárat a közös utcákon. Fészkelődő fényköd költött a körúton és léptekbe virradt

forró nyomokon jártunk,

                                         mígnem külföldre mentem és nem volt válasz, nem volt közös színpad.

 

 

                                                                   - - holtára tértem meg annak, aki most is itthagy.

 

 

 

 

Botykai Beáta

http://retromagyarfotomodellek.blogspot.com/2018/08/botykai-beata-szupermodell-ibusz.html
https://www.instagram.com/beatabotykai/?hl=en


Taglózás és képszakad. Ím van az a fotó, amibe egy kicsit bele lehet?
Szédülni szótlan – az ábrázolás szavatossága felvonul, szitálhat másnapod.
A kedves képrészlet szelleme számtalan ponton heged, és kicsípi a teret.
Mi van, ha valódi szépség üdít: az Ibusz és a Fabulon naptej címlaplánya volt,

strand se kell – behalok.

Göröngy, véka, komplementer,
közös éter körmenettel,
többszörszépe naplemente,
öblös éjek ősszerelme,

köbön ködök, közös szemle,
böhödt bögyök bősz erekkel,
öntött hömpöly öltőt erjeszt,
özön közöl, nincsen jelmez.

Fut feléd a képen, puha habok. A másikon ember nincs ilyen, csak időtlen ív.
Érzed azt, hogy süti a bőrt a visszaverődés – nyár van Magyarországon.
A körteízű előősz. A lángosbódés arcátlanságnak nyoma sincs. Őrszem vonyít
az ösztöneid legmélyén: csak egy hajszála kell és nálad, ami fogytán volt!

Fut feléd. Nyújtózik. Antik korok térfogata, elemi izgágaság és dinamizmus.

A mackónadrágos országimázs sehol, sem a Panelkapcsolat vagy a pusztába kiáltás.
A Mézes Mackó, az IFI Park és az első butikok Budapestjén túl rejtjel villan,
távoli hátterekben rétegződik a látomás. Taglejtő csoda csattan, kósza hibát lát,
majd lekonyul a lencsevég: mert tökély tódul elé, a gyönyör csendje csillan.

Ki beszél arról, hogy a szupermodel virgácsai? Vagy hogy tán siet.
Inkább Botykai Beáta, mint Koncz Zsuzsa? Kitűrt intimtárlat, buja táj-talány!
Az állati szép nő, aki megörökítve él: rád sandít, fogytán vizes.
Azért az durva, hogy fél évszázad, és még mindig árad: ujjával sugallná,

és te ott lennél, és te ott vagy, és te azt hiszed, de már soha.

                                                                           Lekésted? Le vagy pattintva.
Jöhet Barna Ilona, Pogány Klári, Kristyán Judit, Tálas Kati, Garamvölgyi Adrien,
Vadász Éva, Dombrády Éva, Sütő Enikő vagy akár Safranek Anna és Pataki Ági!
Halász Ilona és Lajkovits Ágnes...                          Negédes alku, és kalitka.

Hajrá Botykai Beáta!

 

 

 

 

Ők Szerkesztőid (2009)

Gervai Gábor Antal figyelmébe

„Multorum calamitate vir moritur bonus”        „Ijesztő, mennyi mozdulatlanná dermedt tárgy

 (Sokak szenvedésébe belehal a derék)         és ember van mindannyiunk múltjában. És az idő sírboltjába

/Publilius Syrus − ford. Nagyillés János/         belevetett élők olyan jól megférnek a holtakkal,

                                                hogy lassan ezeket meg azokat is egyazon árnyék borítja.”

                                                /Louis-Ferdinand Céline − ford. Szávai János/

 

 

Mozdulatlan és roppant delejükkel, ahogy föléd hajolnak! Felteszed magadban a kérdést:

Füsttel meghajtott agya van vajon és néhai buzgalommal telt kreatív a magyarnak?
És legtöbb felest fájdalmában felhajtó, és ő a legtöbbet testéből vajúdva kivetett?
És legtöbbet párolt és halált arató kerekekkel, akár gépies ujjbegyek: az almanach
sorain gázoló gépezet egy tekintet, ami egyben a helyi költők, írók címere?

Mert kettévált kenyérgerezd helyett olykor a pöckölve pöfékelt cigaretta,
és tölténytárak helyén a sárgapapíros, porhanyós mostohaságban a dohánypakli,
az ingzsebben libbenéssel lebilincselő szikárság az, ami szívgerezden általvillanva
vonaglik itt halált? Mint virgács gereblyéz a kortársak közt, mikor kopáran hanyatlik

egy adott, megélt kor: és egy hatalmas zuhanás ez: leváltott a betört. És titokzásvásár.
Vagy várandós vigyorgás, ami kínjában vigyorog, mert nem akar ide már szülni. Árvát?

De hányan prüszköltek itt előttük, már előttünk is szivárványos és korhely parazsat?
És a parlagon hagyott lapokra kék, cikázó és irdatlan mélyről jött kátrány zuhant azután:
Pipacsos és bíborpipás, infernó-napkorong fejű Petőfi. Kiszebábú esőben, József Attila,
szénimával a setét malmaiban elalvó. Glóriák behálózta Pilinszkyre csutkatestű lepke várt.

És füstkoszorús utas, pogány pap, Márai. Gondos kezű, rabolt Radnóti, aki már inaktív
inak és forrásvíz: magába szállva szoborszerűn. Vonatfütty mindek nyomában, távozó óra,
dohánysóhaj. Vajon nem ez zakatolt feje körül, szatirikus cirkuszismerő Karinthynak is…
Leszakadt Alpha, a kétségtelen körül is? Kopárkezű Ady, kávéházi karima parázna pózban:

póznakörülfonó részegség, apró ceruzák közt börtönbe pezsgős ebéd, és kifelé szálló üres
tányérok mögött telis teli vágyak, mik szállodaszobákban pohárból elevenedtek írva lenni.

Vetült öltő, betűrt dac: letört Babits, lett is végül kihunyt Omega, mint mindahányan.
Kosztolányi tüdejében ánizs harmattá az ifjonti báj alakult, végül mákvirágvelősen hullt
a gyanta andalgására. Akár a kubai öregek, Faludy sem bízott – veteránok zivatarában
gomolygó aggastyán: őt sem a cigaretta terítette le… s mi van vele, keleti tarka út

kikövezőjével, Szabó Lőrinc, nargilé-ködbe implikált és kipipált testtartás, Indián
át és visszajárva képzeletbe burkolózva… s banképületben proletár pajkossággal
puritán Illyés, aki a vörös hadsereget kísérte. S Kányádi, látta, de vajon hány diadalát
a fujtatott rombolás lapítva szállingózójának: kosárban bor és téglák. Épülnek a gátak.

Berzsenyi, nem villant-e antik telkeden egy magányos csóva, egy csatos csoportkép,
ami száműzöttet csalogat… és Németh, hová tévedt vajon a kikölt minőség, mit kileheltél?
Nagy László, báty és apa és cinkos kölök, te apróztad (míg feletted egy csontos ágú ég
zöreje tört ketté) igazán hajnalig a dohánygyár sápadt katonáit, ablakon párát lesve telenként,

te, kazamata kazlak papos hangja: a fekete vénák korában, mik mára szívig hatolnak…

Móricz, hol támaszkodott búja bitang bajszodnak sokszor: hát nem szál a szálon,
szalmazsákok és zsindelyek s a nádverőkezű, kisgatyás konflisok és legények
árnyékában? Krúdy! Kapualjakban asszonyt ostromló páni hímtagok vonagló-láztól
hajtott tündöklése és az ittas béketűrés – leégőben a szeppenő utczazaj gázíve tevéled.

És Mikszáth, akit megszállt az étvágy: kinek hasán a pihenő sonkák közt az éghető,
a csibuk csuklott nagyokat. És Jókai szőlős rengetegében a füstből Vaskapu, szösszenet,
élve-írva felágaskodó képzelet, akár elméből kiolvadó kilincsek. Tamási Áron, tetők
mázsás havat hordása, és őserőt a máig fennmaradt bolyongásból, te értetted görnyedten.

S Kaffka Margit barnít lapokat: az egyik éppen gyűrve hull, a másik sziromszamárfülekkel.

S Ottlik! A zsold cementgyár felől szimatol sikongó és fejhajtásra képtelen gyermeki
hangok közt, hogy a gyilkos kézben, elszánt kedéllyel elaléljon. Csáth Géza, eléd holmi
kedvességgel önnön önkívületekben egy bomló teremtés hajol és áldozol. Ölekben így ring
minden méreg permete és mindenütt erekben… És Arany! Vilmos mester s szilaj Toldi

hová kísér, botorkál még veled: a porcelán reng a faluházán már, jön az eldózerolt kilátás!
A kimondott szavak levelekben egyszeriben antik dal és nyugati, kóros kürtőjű partok
felé kacsintanak Kazinczy asztalán. S Katona József körül dorbézolók közt a vad identitás
vallomása Walesi Bárdok alkonyán császársorsnak színpadot újabb ostrommal alkot!

Megtörték a reformok kolompját, akár Vörösmarty vésett ajka: csügged a jelen.
Kölcsey mégis a tiszta ész szintétzisét a jelenkor baljós szellemével házasítja csendben,
míg Csokonai is az önnön hamvakat kóstolja születő négerülep fehérségével, s merev,
díszes rokokó szenvedélyre lel minden szerelmes kirohanás, ami nevére rálel. Szentek

szóvirágai közt Tóth Árpád, az Új, a Vörös isten veled hatolt át a Volga határán…
És mi telepedett le minálunk? Kórházi ágyon látnok mámorod méhszányas
zümmögése kitart, hiába írják át sorsfordító sorod minduntalan: Soha már.
Kassák, hatni vágyva mesteremberekre, minden nélkülözésnek pártot! Finnyásan

a nyakkendőt gégeredőkből kötni kívánók: pénzzabbal buzgó lófejek immár alattad.

Teljes feloldódtában az ókor határán egyensúlyoz rímfestő Csezmiczei János:
kalapot emel jövendő, megemlékezni kész pajzánok és hívők előtt, de már ököl sző
pert nyakába. Csakis Bonfini sejt ellenben királyi betűt halni nem hagyó mámort
mindebben. Balassit már lefoglalja némely hívság: énekelt határ és női öl: vértől vöröslőn.

Bár Örkény a Don-kanyar orosz gyártmányú kövér körén suhant volna ki leginkább:
satuként tapadt tavaszokra ismét a harapófogó, s a gyalogsági halál-lakat nyakadra akadt.
Nem hiába ennyi kín és lemondás, mikor elhanyagolt, megfagyott kishittel titán
tolul ezrével és lelógó kézből az állattá lett ember kenyeret lopva falatozni akar, akar csak!

S mégis Sztalinváros sáros sávjain, latyak betonján jártál, újabb világra csodálkozva rá,

s a következő élet belátta, mit egy embernek egy élettelen térben egy lámpa tár fel
az elmében: emlékezni mindent! Találkozást József Attilával, és hogy távol már a haláltábor.
De hová lettél, szigorú mosolyú Nemes Nagy, mikor az álhatatlan szavú trágárság nyel,
kényszerít mindenkit. Kínai versek pergéssel köszöntik-e szögfejszemű Weöres Sándort?

Óriáscsecsemő, angyalhangú pontatlan panaszoktól emelkedve, hogy egyszerre lett-e:
karmikus, összetett lábak kegyelmére lelve, hol dundi mosoly vár, elnyel minden szellemet?

Reviczky, lírikusok meteorköveit Jövendőnek, te takargató! Hova lett belőled a hús, a bók?
Dsida, túlvilágon oltalmat lelő: Trakl-t, ki mívesen magyarra megváltottad – a megkésett bárka
ott van Házsongárd alatt? Elfújt füst lassan egész tested, Petri: arcodra nikotincsíkos csók ró
kiharapott arcüreged, porcot, pokrócot. És ki ismeri Knopp Imrét? Sziveri Jánost? Feledéstehetség az átka…

átértékelték azóta még a Világirodalom szextánspillájú feltérképezőjét, Szerb Antalt is.

De hegyen fönnakadt üstökös a mocsaras nád erdeje felett, mikor a másnap feldereng,
mit forrasztópáka napsugár taszít nyugati lankára, hát nem ennek komor vonása Vajda!
S Hajnal Anna, az erdőségeket lakásában bejáró, hová lett, mikor már csak tetemek
sütkéreznek az utcán? Kültelkek koravénségét szemlélő Molnár, sorait tollal hová varrta,

és hová varrná most: egy megannyi összeomló, összeforradt, széthulló ígéret között tömör,
a szemtelenséggel, aljassággal leborított kibeszéletlenség koszlott, országos öltönye mögött?

 

 

 

Bugyirózsaszín és hupilila

Régóta gyanítom, hogy egy csomó vegán picsa azért eszik kásást ebédre, mert egyszerűen nem tud főzni. Amikor egy fiatal férfival szembeni lázadás uinverzális és tökre nem egyedi, divattá vált, satnya módszere ez (mert azt hinni erről a férfiről, hogy elérhetetlen, ezért kötekedni kell vele és provokálni, hátha így le lehet szállítani a saját szintre és így demisztifikálva már nem lesz annyira állati izgalmas, hogy csak csak rá lehet gondolni, és ez zavarja az önimádatot, hogy márpedi - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  ig én nem, mert a végén azt akarja, hogy neki főzzek – na jó, értem. Mint amikor valaki csak azért csatlakozik egy Queer társasághoz, mert az megenged neki olyan magatartásformákat, amik máskülönben nehezen a normák nyomvonalát követik: Capella (Budapest), Kit Kat Club (Berlin), Bassiani (Tbilisi), és más kinky party-k, ahol aztán a medencék felett hintázás és az összeszíjazott cukiság kicsit eldurvul, lásd. példák az X-Hamster és más platformok szerverein. A gender studies-ra azért jelentkezők száma, hogy azonos nemű partnert találajank, vagy egyszerűen megtudják, mi ez az egész, és egyfajta belső kör klikkes kiemeltségét, VIP-hangulatát életükben először átéljék (hozzá is szoknak gyorsan a mesterségesen képződött elitizmushoz) megemelkedett. Főzésnél maradva. Szóval, ha már önmagára sem tud gondolni étrend szempontjából úgy egy alany, hogy azt ne valaki megírta volna és a pontozás alapján kapott besorolás miatt kelljen elolvasni, (és önmagától sem várja el, hogy legyenek mondjuk táplálék elkészítési skilljei), önmagáról sem tud gondoskodni, az kifele mégiscsak ciki. Ezért jönnek a megmagyarázások:  az etika, a kondi, a világbéke, de felüknél inkább a lusta, a béna, a rendetlen a fő indok, meg mert nem képes addig koncentrálni, ameddig a recept elkészülne, fókusz zéró, és hát mi az hogy nekem az a könyv, vagy bármi megmondja, meddig álljak ott, meddig kevergessek (ez rosszabb, mint egy férfi, mintha azért állnék itt, hogy egy férfinak főzzek, mert egymagamban állok itt ilyen stuán, gondolja) – ÉLJEN A SZABADSÁG! !!! FEMINISTÁK HÖÖÖÖ! (heló, egy könyvvel vív kegyed csatát egy koszos kis konyhában, ahol előbb el kellene mosogatnia az egy héttel ez előttit, igen, a kérgeset is… és a kád is fekete a lefolyónál… mondd, te vedlessz minden zuhanyzáskor, vagy mik ezek a hártyák?) - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Aztán az irodista és mű-alternatív pinák, akik titokban egy másik kerül- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -- - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - etben a hentesnél kolbászoznak, a kifőzdében pörköltöznek, a pakisztániban vajas csirkéznek vagy a rántott húsos zsömlét nejlonból kihámozva zbezáabálnak munka után az aluljáróban. Nem egynél aztán befigyel a párkapcsolat, ahol a lehorgonyzás a kényszeredett cél (30 fölött, vagy mert ezt most meg kellene fogni, vagy mert ha magához láncolja, azt hiszi, az megoldás, az a tartós, van, aki ezért fel is csináltatja magát zokszó nélkül), vagy az, hogy ne több nemibeteg gondozós randi, inkább egy faszi, mint száz havonta, ágyvelő bugyi csereszavatosság csiklósamesz talomfütyi és a fiú akivel pénteken fizettetem a piáimat és a szombati, aki énekel a zuhany alatt, ha elég meleg a víz, mert csak nálam szokott fürödni, azaz heti egyszer, de mindig szex után, előtte már nem bírom ki, mondja emez is lelkesen  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - …  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - …  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - … az jó lehet …  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - degenerátor rex  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  meg azok, akik azt keresik, hogy ha provokálják a kibúvást, valaki ne bújtassa ki őket, és ők aztán ripsz-ropsz kisangyalok, terítenek – huhú, de úgy – és eszik a húst, mert a fickó is!!! Bezzeg ha Sarah-Jessica Parker a Sex & The Cityben azt merte mondani, hogy a férfi betöri a nőt vagy fordítva, akkor azon egy hétig kellett gyertyafénynél vitatkozni, és az egész baráti körnek át kellett jönnie, Oh My God!!! Aztán semmi nyoma, ő előző önmagára nem is emlékszik (hogy micsda, ilyen nem is volt). Nagy emancipáció! Jól megmutattad, hogy a legrosszabb program fut, önmagadnak hazudsz öcsém! - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - A többieknek jó étvágyat kívánok. They seek your life essence. Ismerek olyat is - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - ( nem akarják tudni, hogy az van, hogy az 1940-es évek óta van műanyag, telekommunikáció az 1990-es évek eleje óta, a GPS nem-katonai felhasználása sem régi, ahogy az ABS vagy az AIRBAG vagy a torrent vagy a mp3-4 meg a többi… és hogy ha ez mind most történik, kábé 200 évet ugorva 50 alatt technológiában, akkor az attól még nem jár, hanem vékony jég, kísérlet, játék a tűzzel… vagy nem ezért vívtak háborút, amikor a tartósítás volt az elsődleges probléma olyan helyeken, ahol volt 4 évszak, és tehát tél, amiben szétfagysz és éhendöglesz, ha nincs mit eltenned, beásnod a fagyott földbe, kútba engedni a jégkásába, persze attól bomlik, de rohadt lassan, mint mikor a lajhár 30-35-ödére lassítja az anyagcseréjét a vízben, vagy a víz alatt, de attól még bomlik, ezt látta Dr. Manhattan is az élettársán, hogy elrohad az ő időtlensége mellett – egy energialény vallomásaiból hallottak részletet… szóval sómonopólium : mi még tanultunk ilyet töriből : és az, hogy fridzsider, az is annyi idős, mint a színes tévé, semennyi, most történt nemrég, úgyhogy ha télen nincs állat a karámban, amit belelhel, vagy egyenesen a házat is, elvégre annyi fát ha gyűjtenél is, nincs hol tárolnod, a társadalom 90-95 százaléka mindenütt Európában paraszt 100 éve : Magyarországon ez az arány csak erősödött, miután minden középosztályt felperzseltek a komcsik és kiéheztettek az újproli ficsúr-svihák mű-májer góréhadak, ahogy Hofi mondta, az egy főre jutó BUNKÓK száma Magyarrszágon KETTŐ!!! : azt hogyha nincs kajád télen, és a földsúr mondjuk ne is sanyargasson annyira, és túl vagy a 9-eden, a 10-eden – ez is töri óra -, akkor attól még éhen lehet pusztulni, úgyhogy betáraztak, lett állatok elevenen hátul, meg befőtt, meg kompót, meg savanyítás, meg káposzta, mert vitamin, és kész. - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Jó lehet vegánnak lenni, hogy téged ezek a tények nem érdekelnek. - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Ahogy az sem, hogy a télen a szupermárket+ban megvett ropogós kelbimbóid meg a banánod a frappéhoz, meg a padlizsán és a paradicsom valami messzi helyről nem fair-trade útján jönnek, és Braziliából, meg Spanyolból hozatod, és röptetik vagy úsztatják és csigázzák és csörlőzik, és dobálják és síneken nyomatják át a kontinensen, de ez biztos környezetkímélő, semmi szmog, meg benzingőz meg olajfolt meg a többiek  . . . nesze gyorsan lebomlós szemetes zsákot, veszel ilyet meg mást, ha valaki ezeket szóba hozza, aztán a szemét lassabban bomlik majd le, mint a zsák, és jöhet az, hogy nem is tudod, hogy Magyarországon a szelektált szemét felét, 60+ százalékát újra összeöntik munkahelyteremtés céljából, és gollamizált alsó kasztok szelektáltatnak (ez életük), vannak röghöz, úgy, hogy valóságosan, hozzákötve a nincs-kiúthoz a városi hulladékhegyeid tövében, a sötétség garatánál, a cyberpunk disztópiák rémesen valóságos hulladék-deltáiban, a fogyasztói fékevesztettség szemét-gyűjtőterületein. - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Tudod? - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Vagy hogy Budapesten és az ország egyes területein vegetariánus szakácskönyvek kényszerből lettek először igazán megforgatva… nem divatból, nem szentimentalizmusból, nem hűtőkre kitett kocák képei mentén és kismalacok dundi hurkáit kettészelő kések láttán lettek az emberek nyitottak a vegetariánus : így hívták : étrendre, hanem mert az aglomeráció tartotta max el a belvárost, a konyhakertek meg a háztáji, ami ma egyáltalán nincs, lelkes városból kiköltöző párocskák látlelet világa, és az újjászerveződő önellátás álomtöredékei (ha most jönne egy 1944-1945 tele,  szinte mind odavesznétek, minden vega pofájából lógna a patkány farka is az első hetekben !!!)- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Olyan könyvek jelentek meg, mivel nem volt hús, hogy azt mondták:

 

                 A húsdrágaság tűrhetetlen

                                              MOKRY LENKE

                                     Vegetariánus szakácskönyve

 

– legmagasabb fehérjetartalom, kell a kraft, a testhő, -20, rongyokban, és omlanak rád a házak, netántán küzdeni kell, vagy szoptatni a katakombákban, csesszétek meg, egész Európában ez volt, ti meg a SPAR-ban vinnyogtok, hogy a mogyoróbundás mucicuci rágcsa elfogyott… zsigeri prédaállatok vagytok… enni való illúziók húsbundában, ami mellesleg szintén ehető, és lehet, valaki egyszer leveszi rólatok, nem kell majd hipszter módra földhöz csapkodnotok magatokat emojik egész viharát keltve, mikor nem volt bagel a sarki fűszeres melletti méregdrága ficak kávézóban, a Központ, a Freya és a Cube közti pesti utcák rémképei, amikor emberek lefagynak, mert most haver mást kell enned, mint mindig… de hát az oooollllyaaaan finooóóóm. Dugulj el. - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  vegetariánus szakácskönyv - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  Ubik Farm. ☺- - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Egyes esetek egész konkrétak tudnak lenni. Bősz és idióta

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - az egyik, aki noha tud főzni, szakács, óckodik, mert a közösségi trend ezt akarja. Jó kiegészítő a mellé, amiket túlkompenzál, hogy fél-kínai, meleg, alacsony, hisztis és erőszakos //// a másik vörös hajú, láncdohányos, méregtelenítés mániás, hipohonder (de szívja), és hozzá deszkázás közben találja ki, mennyi kalória kell a grafikai design munka ma esti megtervezéséhez : kapcsold már le magad te balfasz!  - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - -

A meleg immár nővel is van, most járnak - minő meglepetés. A vörös sem tud csak önmaga lenni, mindig külső fogódzók kellenek, valaki másra ráakaszkodni, mert nem trendi, majd te őt megreformálod, miközben a saját életed romokban – csapágy kell a deszkába.  - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - A nagy leszbikus szcenárióban is láttam már idővel, hogy az utazásait fizető nem-nők révén váratlanul érdeklődés középpontjává váltak a makkok, a herék és a bicepszek. Pál-fordulat, érdekfitogtatás, fallokrata kanyarok, kicsapni a gatyájukból, megyünk a beach-re baby!!! - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - 

Bugyirózsaszín és hupilila.

A hendikeppeket önfelmagasztosító deus-exekké fajzatni, miközben ez nem más, mint aki kiüvölt a kocsiból, mert a kerékpárosok szerinte a tápláléklánc alja, emberek, akik nem vitték semmire, mert nincs kocsijuk, ez a poszt-szocializmus, gyerekek!, noha egy luxus hajóút tagjainak dudál, müncheni bankárok és svájci értékesítési generálkivitelező cégvezetők, akik az előző esti vacsora után tekernek egyet nagyobb szórásban megnézi a city lényegét, hozzá néhány nyúlánk holland kerékpármániás : országokból tehát, ahol a kétkerekű nem kevesebb, nem beszélve a németekről, ahol épp most fordul a trend, már nem kell a kocsi, denem ám! Sőt, van car sharing, aóvidd az enyém, holnap a Gyusizé lesz szabad, mert nem kell neki a gyárig és vissza, betegszabin van. Futótűzként terjed, még mielőtt a bolygó megfullad. Hollandiában megtűrik az autósokat, és egyes nagyobb városok belvárosaiban már túl sok is a kerékpár, nincs hová lelakatolni, annyira tele a padka, az oszlop, mert a hivatalos lekötők már hajnalban. Azaz ez mind középosztálybeli, és egy bizonyos szint alatt nem él senki, persze hót naivak, el sem tudják már képzelni, milyen nem így élni, teljes ellátás, ételt meghagyni, és hetente új ruhákat vásárolni, de állandóan. Mégis nem gázolnak egymás lelkébe, vagy át a piroson illegális tevékenységekbe fogottan régóta, és hatalmi pozíciókban téve nem éppen helyre silány személyes kapcsolatukat önmagukkal és a világgal, amit már nem is ismernek, félik, de nagyon, mert elhúzott mellettük, mindük mellett… igazából sosem voltak menők, sosem volt hatalmuk… látszat-hatalom… kineveti mindenki, aki csak 2-3 évet is eltöltött a volt-Vasfüggönyön túli mai Európában, ahol a termékek nem megfizethetetlenek, viszont a szolgáltatások emberléptéke színvonalról szól, és a fenntarthatóság során a követelőzés nem feltétlenül a szellemi szint békaseggeiségének a kirohanásairól szól!!!  - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - Ti meg itt az egész tetőtéret beborító vagy kilátásos, vagy egyedül 120 négyzetméteren 24 évesen, vagy stúdióval egybekötött vagy a budai csajodnál lakva és a többiek, 16 szobás bérleményeitekben állitólag csak piszmogtok, és a szerelmi életetek válságai. Két nagy ordas pofon rendbe hozná a fejeteket. Agyvíz-borzoló, szürkeállomány bátorító, csattanós smoothie - - - - - - - - - - - -  - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Kik vagytok?

Bugyirózsaszín és hupilila.

Álcahálós emberálarcok mögött vicsorgó pszichopaták, mint a létező Viki Odintkova és a fiktív Harley Quinn között feszülő allűrverziói mindannak, amit csűrni-csavarni olyan divat lett, mint más korokban egész este fésülködni kijárás előtt, és elsötétítés után.
Nem főznek, mert alantas. Nem főznek, mert nekik fontosabb dolguk is van. Szemetet esznek, mert könnyebb. Gyerekek a fast food csöcsére ráragadva. - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - kompenzálni a NAAAGY TERHEKET, az ÉLET ŐŐŐVELÜK (mert senki mással) NAAAGY kicseszéseit. Hol egy meki?

Frissen-kész máris-más ideológiák. Komolyan vehetetlen emberek. KI ez a sok suttyó?

Beteszem a Leberwohlstand - Weisst du noch című számát és inkább azon gondolkodom, milyen álnéven írjam meg a most hétvégén történt durva kalandokat azoknál, a zenekar nevét, akik egy egész emeleten élnek egy 180.000 milliós lakásban. Szétvert ajtók. Ping-pong a grill felett. Asszonyok pálinkalóbáló alkarizmai és felkarhurkái. Szex a számtalan fürdőszoba egyikében, míg a vécében valaki saját énekét át nem vitte a szomszédos, ugyanakkora studio szobába, ami le van hangszigetelve ugyan, de tele volt szeméttel. Tehát a zenekar nevét nem kellene megemlíteni. Nehogy tönkretegyem a karrierüket – fut a szekér, és én kővé változom az út közepén?

 

 

 

 

#hipsterwestern

Valami kóros matatás a tudat aljzatában. A globális olvadáskulcsszó.
Műanyag sósvízi békatelepek. Robbanófejek a húsrakétatámadásban.
Ilyenek mennek a tévében, közben elkalandozom, egy grundgegang lakáson vagyok.
Hiszti kultúra. Egy Samsung Galaxy A51 reklám az egész, absolutbudapest.blog.hu.
Önmagától tocsog a kísértés, a corporate tesz erőszakot a wannabe-n. Plot hole lifestyle filled with call-back inaccuracies,
copy and paste poses plotting, overreliance on CGI, minden, ami reggel a tükörben önmagától
nem néz vissza, de ott van, és jelzi, hogy egy akarnok suttyó vagy, egy semmiből control freak.
Dogtooth & Nail - ők a korunk hippjei. A belvárosi kutyás dobozolós primadonna nem.
Soyboyz
és Boytoy panoptikum. Mászkálnak a lakásban. Girl gamerekre várunk. 
Az összekaristolt 90-es évekbeli lomizott asztalon hever egy köteg angelic mutant comics.
A polcon ott áll két hete: 100 % narancslé, ami úgyse annyi, hagyjuk a számszerűsítést,
a verandára becsurog az eső. Egy fiú kiáltása: "Ki jön fel velem?" A tetőre akar menni.
Haverja szakembert akar hívni, miközben az önkifejezés vágyát sutba dobva eléje tárul,
az apja zokniját emlegetve tettrekészen Youtube video alapján Senno Ryoku (teaszertartás) dukál, mondja. Bolond.

Úgy érzem, sajátkezűleg csinálnak műkezet online. Melengetik a múlt egy-egy darabját, élők előtt tárgyakkal keresik az empatikus kapcsolatot.

Olyan 8 napig eltartó megfázások alanyai, akik a Body Rock TV és a Boho Beautiful és Alyona Moves vagy a Lomi-Lomi Massage hívei.

A Hunyadi térre nézek ki, bokáig megtelik termetemmel egy gyerekmedence. Próbálom magamat földközelben tartani.

Vállaim föltorlódó élmények morózus képletei az engem kerületők számára. Kumbhalgarh erőd faltövei. A képernyő teljesen sötét:

Adásadapter szemüvegnek nevezett dolgok válnak valósággá VR néven. A nappaliban ketten teniszeznek mögöttem.

Milyen lökött vagy, szól egy rózsaszín melíros leányzó, kifényesedett fenekén úgy feszül a szövetnadrág! Egy élő Kathputli.

Elmélázom, az esőfüggöny és a pislogásom tengelyei találkoznak: ott a vásárcsarnok, rövid gatyában táncolnék a parkban,

állnék ott, egy eleven Inari Kami, és csak az ujjpercek remegnének cseppek közé, a bőr felületi fesztültségével bulldózerként felbőgni.

De most dolgunk van, ez a világ legjobb állása. Mellettem a radiátoron üveg mögött egy perui versenyegér sípoló stand up-ja.

Talán éhezik? Eszembe jutnak más piacok: a Nishiki piac Kyoto-ban,a Tomohon (extreme) Market... meg a Kutaisi piac.

Leszáll az este. Felvételt kell vinnem bizonyítékként? Az utca odakint beköltözött a GTA-ba és Blade Runner van naplemente után.

Arra gondolok: 2000-2003-ban nincsen gond a személyi számítógépekkel.
Működik, mert megy, mert a tervezett elavulás még mérsékelt.
Elmegy rajta 10-15 játék.
Nem eszi meg a gép teljes memóriáját a duci kis ikonok vonaglása.
Az effektek.
Amitől miért is kellene nagyobb kapacitás, ha nem volnának?
A többit sikerült lebutítani. to empty the server - a lakás gyanús füstben úszik.

Kinyitom és... Kinézek az ablakon.
A régi bérház nem felújítva, hanem lebontva, helyére újépítésű,
belmagassága 2,8, a réginek 4 méter, lebutít. Tehát ez ugyanaz a tendencia.
Gyorsan olcsón szar minőséget, ami pénzt hoz. Ázsiai rabszolgapiacon mikrochipek.
A Star Wars filmek legendák volták. Ma játékfiguragyári előzetesek, póló, baseball sapka.

Ölemben egy gép.
Lefagy.
Nem működik.
Kilép.
Átalakítja.
A gép kérdez vissza, felesel az embernek.

A fiatalokat pedig hülyére veszi az ipar – nyomogassák csak.
Nem a kisgyerekek tudják jól kezelni az emoji-viharba fulladó tasztatúrát,
a felnőttek vannak a 3 évesek szintjére motorikusan is lehozva.
Amennyi idő alatt könyveket lehetne kiolvasni,
alkotásokat létrehozni,
randevún összejönni valakivel csak úgy,
mert mered leszólítani a fagyizóban,
ehelyett nyomják a gombot, és semmi sem sül ki belőle.

Ez informatikai vákuum.

Beleszületve.

Nincs előttte-valóság.

Azonnal elfogadják. És a hüvelyujjuk gondolkodik minden más helyett.

Önbizalomhiány vezette eszképizmus: a teló. Az egyetlen ami nem szól vissza,
ami a gazdáját fényképezi és retusálja szótlanul, anélkül, hogy etetni kellene,
és közben lakatása egy farzsebbel megoldható. Nem kritizál, aztán mégis.
Tehát elszívja azt az állhatatosságot, amitől az első falnak ütközés során
az ember kibírná és nem összetörne imidzs és önkép szempontjából;
vagyis ha fikázzák vagy egyszerűen elutasítják.

kérdezik tőlem, vajon azért jöttem erre az idegen lakásra, hogy becserkésszek.
Kellene nekem egy gyakornok, javasolják, aki otthon nyomogatja a gombokat.
Ha kilép a program, mert gondolt egyet. Van, akinek ez nem gond, az ő generációjuk ezt bírja.
Ha a proxy feladja és futnak a bináris paranoia kódok. Ugyan, ez van az életük többi területén is.
Ha a levelzés során ki kell iktatni – decline – az idiótákat ,mert bevillognak. Na és, máshol nem?
Erre alkalmas volna az, aki egész nap mást se' csinál. Nézek, belegondolok, hogy ez abszurd-e?

És akkor végre nem tartana órákig megírni egy szöveget, mint ezt:

 

Cowboy Dracula üzeni a Hipszter Western szellemvárosának

Kik vagytok?
Alakok, akik egy punk vagy rock koncerten odajönnek,
lefogják a karom pogo közben és elkezdenek atyáskodni,
hogy “most nem kell” vagy “most inkább hagyd abba”.
Az én időmben mi nem mentünk oda idegen, nagydarab
férfiakhoz éjjel, hogy a szabadidejükben, bulizás közben,
tombolás közben, eleve a dühöngőben, a színphad mellett,
spontán vagy hogy csajokat (vagy már azt sem?), csak magukat:
bizonyítgassunk, leszabályozzunk, irányítgassunk,
miközben 2,5 órája még az volt a cél, hogy azért megyek
egy ilyen buliba, hogy felszabaduljak, érintkezzek, eltanuljak.
Érthetetlen.
Ezek már csak azért mennek, mert kellenek képek, fotók, selfiek,
amiken a szocmédia profiljaik élnek. Intravénás pixelfröccs hizlalda.
A képi vágóhíd. Előtt elhízik a hányan követnek komfortzóna öble!
Nem figyeli, hogy a másik hogyan táncol, nem les el lépéseket. Egyet sem.
Nem diskurál, vitat (nincs vita kultúrájuk, akarnak és kész),
vagy az, hogy kiadom magamból, beszééjünk – rohadt kevesen őszinték,
vagy van egyáltalán véleményük bármiről? Képmutatás, trendfakasztás folklore.
Marcel Duchamp álma: íme a readymade emberek!
Andy Warhol aranyköpése: a 15 perc hírnévről, amint embertípussá válik!
Tudatok, melyeken még rajta van a vonalkód, de már celuxszal van összeragasztva.
Étlapokon már csak képek számokkal, becsillagozott bérszobák, kvótázott nők és férfiak.

Jönnek és rendőrt hívnak arra, aki egy techno bulin táncol,
míg ők mereven lecövekelve állnak,
max rugóznak kicsit,
néznek,
egymást nézik (azon mi van, milyen a kijelzője)
stírölin a csajokat pneumatika és pontrendszer,
tiszta Aldous Huxley novella,
retardáltak, mondod te,
szociális alultápláltság, mondom én,
a gombok, a posztok, a toxikus fűzés, az oltári hülyeség,
és elvitetik azt, aki még átéli – nem az táncol, aki ünnepel?

Nincs mit ünnepelniük. Ők önmagukba szerelmesek. Trollkodás és vágyak.

Egyszerűen projekció az egész – valami psychopátia, ami nyihog, nyávog, satnya, tajgetosz.
Manchild-ok, sőt, manbabies és neckbeard-ek és akarnok looserek erőszakos vonaglása.
Meg kell mutatni, át kell formálni, olyanná kell valni: most kell olyanná!
Mintha az állandó félelem teljesen testetlenné nem vált volna, mire a mai korig eljutottunk.
Adott egy generáció, ami az atomháborútól fél, aztán az AIDS-től,
vagy attól, hogy besorozzák, vagy attól, hogy elúszik a vagyona, tőzsde. Ez volt nemrég.
Az emberek tudták a kenyér árát, és hazamenve vásárlásból átnézték a blokkot, jó-e minden.
Ezek meg önmagukat félemlítik meg az által, hogy mindent a képernyőn át,
mint a Hamupipőke üvegcipőjét: próbálgatják magukra a  valóságokat, mások életét,
legfőképpen illúzióját. Akkor is eröltetik, ha a cipő kicsi, ha az életmód szűk,
ha a szélén ez a mesterséges lét óhatatlanul bereped.

Mert jár nekem...
... nem más, mint a Holy Motors (2012) homályos exisztenciája: valaki valahova tart. De minek?

Szó szerint megveszi azt a tornacipőt vagy magas sarkút, mert az kell. Nem kicsi rád?
A Sex & The City attitűdje leragozódott a taknyosok fancy wannabe exisztenciájáig.
Megveszi a szűkebb ruhát, húzgálja az utcán napi 12.000-szer, mert felcsúszik,
egészen a comb fölé, és ő megy, trappol és húzgálja. A kisebb melltartót, mert a mintája!
Vagy mert másnak is olyan. Vagy mert ne gúnyoljanak, hogy hányas a kosárméret,
túl nagy, túl kicsi, túl tág, túl bő vagy semmi sem.

Mindent ipari szintre emelni a kisszobában, az albérletben, a combok között, most!
Cikkek: Batman cosplay couple spend £10k on superhero outfits – és pózolnak.
Chatturbate-es végeláthatatlan önreformok álcája alatt beúszó exhibicionista beteg életek!
Nézd meg a cosplay erősen pornográfiába hajló, üzletszerű űzését, üzelmét!
Amouranth - Kaitlyn Siragusa (kitiltják, mert kivillant az ágyékhúsa, mér' amúgy nem pornó?)
Emily Aurelia
Irina Meier
LeeAnnaVamp
comicbookgirl19
Beke Jacoba
Meryl Sama
Adeline Frost
Maid of Might
Amber Brite
Sophie Valentine
Erica Fett
Sylvia Slays
na és Tniwe, azaz Vlada polgári néven az tényleg durva!
https://www.instagram.com/tniwe/?hl=en
Hol van már Classic Lara Croft by Lola V?
Most  Aphrodite IX imitátorok vannak. Vagy a God of War-ban Aphrodité egy mocskos ribanc,
vagy amikor a Smite online multiplayer világában egy felfújt kannák közé rejtett arc az istennő.
Maguk a filmek és videojátékok Scarlett Witch-től idáig: a Metal Gear Solid V - Quiet.
The Phantom Pain, szól az alcím.
Valóban érezni bizsergést.
A test, amit a Sailormoon-tól Alexandra Daddario-ig űzünk: egyfajta mesterséges kiválasztódás.
Technokrata testi arányrendszerfejlesztés: kiemelni az adottságokból fakadó, a tömegből kilátszó,
az önprostitúcióból anyagai hasznot húzókat – természetes idomok? hajlandóak?, mert bevállalják!
Naná! A testek, amik olyanok, mint a játékok, képregények általában: darázsderekkal homokóra alakjai,
hozzá egyenesen arányos tompor és kebel társul, ami a cosplay convention-ökon,
a modellekről mintázott játék karatereken át a MARVEL mozikig egyszerű körforgásban vannak.
Emperor Yoshiro in Command and Conquer: Red Alert - George Takei.
Jumanji: The Video Game - The Rock benne van.
True Crime: Streets of LA - Snoop Dogg (a játékban Snoop Lion).
Cyberpunk 2077 - Keanu Reeves!
Martin Septim in The Elder Scrolls IV: Oblivion. Sean Bean.
Call of Duty: World at War - Sergeant Reznov maga Gary Oldman.
Ash Williams az Evil Dead: Regeneration játékban - Bruce Campbell.
Cole Phelps szerepében L.A. Noire játékban - Aaron Staton.
James in Fallout 3? Liam Neeson.
Grand Theft Auto: San Andreas Officer Tenpenny - Samuel Jackson.
FarCry 3: Blood Dragon-beli Sergeant Rex "Power" Colt - Michael Biehn.
The Last of Us - Ashley Johnson, redesign is volt, hogy ne Ellen Page-re hasonlítson.
The Last of Us II - Cascina Caradonna.
Death Stranding - Norman Mark Reedus, Mads Dittmann Mikkelsen és Léa Hélène Seydoux-Fornier de Clausonne!
Elsősorban nem ezekre a testekre gondolok. INKÁBB:
Stefanie Joosten
testi adottságai keverednek kisvártatva Alex Zedra megjelenésével.
Ez már nem
a naiv Wonder Woman, amit Linda Carter adott elő anno,
ez már nem The New MS. MARVEL 1979 23 APR
                    The Woman Who Fell to Earth
                     Action in Outer Space
                     STILL ONLY 35 ₵
ez már nem
Xena, amint szoborszerű kiállással gerjeszti az első fantasy emancipációs hullámokat,
ez már nem
Velma and Daphne nyomozás közben,
ez már nem
Winona Ryder,
ez már nem
Uhura az 1966-1969-es jogi mozgalmakkal titkon teletömött Star Trek-ből
ez már nem
Dana Scully
ez már nem
Princess Leia (mind emancipáltak, de nem attól, mert riherongyok!)
→ leginkább csak a vasalt bikini max, ha valami megmaradt belőle...
EZ MÁR
killjoy__cyberforce_by_axemassacre_d8hwsvn-fullview
EZ MÁR
Kick Ass 2 és Chloe Moretz cincál
EZ MÁR
MS. MARVEL #1
        FROM THE PAGES OF
        THE NEW
         AVENGERS
         NOW IN HER OWN ONGOING SERIES
         RATED T+

izomtól dagadó díjbirkózó tenyészteste   

EZ MÁR
Jennifer Lopez a wall street bros hangulatú The Hustlers trailerében
EZ MÁR
a Serbski Movie tünetegyüttese
EZ MÁR
a mindennapos Rubber Johnny
EZ MÁR
az összes gengszterfilm és thriller és nyomozós sorozat normává válva: tessék, lehet csinálni!
AZ ÁRMÁNY GICCSKIRÁLYÁGA

EZ MÁR
az, hogy Lana Del Rey nem Suzanne Vega!!!
- - - az ösvény ki van taposva, cukorvirágszirmok a szegecselt padlón: a jelenkor rétege - - -
EZ MÁR
female Iron Man, aki nemsokára kérpegényből mozivászonra szökik: Ironheart néven
EZ MÁR…
nem Ellen Ripley.
Ez a Khalesi, ahogy hátulról erőszakos behatolás történik, hogy sárkányt fialjon.
Nem éppen a beleegyezéses közösülés bűvköre – de persze a feministák imádják, mert menő.
Ellentmondás itt sincs.
Ki emlékszik még, hogy Sally Homer-ről mintázta Vladimir Nabokov a Lolita főszereplőjét?
11-12 évesen rabolta el a rajongója, és 2 év fogság után, szabadulva, tragédia: 15 évesen már halott.
THE GREATEST NOVEL OF RAPTURE IN MODERN FICTION → Adrian Lyne ezután jön!
El lehet olvasni Elizabeth Kayne cikkét is az ESQUIRE-ben: lolita comes again

A Hipster Western leányrablásai. Tüzelni csípőből, ágyékból, itt kezdődött valahol.
Volt egy vonal, nemi váladék és kréta, és ősi varázsigék.
És ezt mi áttörtük, a kistérségi takarítő nénivel felsikáltattuk.
Ez a KIT KAT KLUB Berlinje és a Tbilisi-beli Bassiani világai, amikor a végzet részévé válnak,
és a gyermekruhatárból sem fog hiányozni az önnagykorúsítás minden analóg eszköze:
online akarnak majd szofisztikáltak lenni
és testiségükben a legdurvább barbarizmusba hajlanak
mindenhol
mindenkinek
odadobni magad
mint egy pacsi, semmiség
de online kéretni
profi fotók
falnak dőlve
hátrabicsakló fejjel
napszemüvegben
selyemben
hawaii ingben
ez csak szerep
na ne gondold már
natural beauty kiscicával smink nélkül a nappaliban
és este feltölti a pántbugyis szétfestett arcú femme fatal-ságát,
a vamp
a bundás ribanc
a valamit kér ezért…
… token, átutalás, jöhet mind!
😲

Azért a
REQUIEM FOR A DREAM című film
és a
BRETT EASTON ELLIS
regények is durvák voltak.
A hipszter akkor kezdődött Amerikában!
Ez volt az átmenet időszaka,
amikor a farkas bedugta fehérre festett mancsát a kiskecskékkel teli kunyhóba. És mi beengedtük!
A Zen TV mellett nehéz volt nem ellazulni. Nem féltettük a meséket, noha a gépek ránk törtek!
Hova lett Aeon Flux, amit az MTV sugárzott késő este? Kézzel rajzolt cyberpunk agymenés!
Max Headroom helyett a mániákusok kirakati bazársora villódzik az agyakban, egy kattintás csak!
Aloy a Horizon Zero Dawn-ban kaszabol gépbeleket és Ellie a The Last of Us-ban késel hobókat.
Az 1978-as Spider-woman furcsa világa kiégett a retinák alól. Az akciófilmek lélekrombolása?
Van Spider-Gwen, és mások: leggings-es/ tangás utánhősnők, a többi ki lett lúgozva mindenhonnan.
A Secret Avengers képregénysorozatbeli Valkyrie combjai egy a testiségbe beleőrülő társadalom
és annak elidegenedését tagadó káprázatok láncreakciója végén állnak.
Mintha a SAVAGE TALES, a HEAVY METAL magazinok, a PREACHER képregények,
és Frank Miller Hard Boiled című mestermunkája az utcán kezdene gyökeret verni!
Táplálja a média, és növeszti az elmékbe: csak úgy gyökerezik finom szőrszálaival a sötétség!!!
Mintha az objectification-t vagy a trash-t (a műfajt, az eljárást) uralni lehetne.
Mintha bármit, ami a sötét oldal tölcséreiből torkoskodik!
Alan Moore foglakozik ezzel az okkultizmussal, mondván, a spirituális érzékiségnek annyi,
szinte kiveszett, mert a pszichiáter kell a sámán helyett, aki nem más, mint egy lelki vezetékszerelő.
A médiumok a tömegtársadalmak tévéműsorainak szószólói lettek Amerikában?
Nézd már meg az 1976-os NETWORK című filmet!
Azután óta aztán ha egy Hellboy mozi vagy egy Dexter sorozat mutat telepatát, vagy az X-Men,
akkor mindenki egyből Emma Frost-ra asszociál a felső nyugati féltekén: kinetikus super push-up!
A Tom Ford divatreklámok lerabszolgázott, tépett, kötözött női egyedei: szintén sokk és náci fless!
Tank Girl nekem távol van Tyra Banks-től! Ruby Rose feminista videoklip-ből Batwoman lesz?
*** Fi-T-Top10-Badass-Female-Characters-In-Animated-Series-480p30 ***
A Cyber Force fáradhatatlan önpusztítása más mint a Summer Break-re beáradó pedofil nézők?
A beatcub.com és a nagyfejű, infantilizált japános cukiságmocsár termékei, bálványai a polcokon!
A Hot Toys ugyanekkor kigombolható mellkasú szuperfőhősnő figurákat árul vagyonokért!
Captain Phasma domború krómpáncélban és Gwendoline Christie testére szabva előképe:
Brienne of Tarth! Ugye te is reméled, hogy

Jon Bernthal

nem azért kapta meg Punisher szerepét 2016-2017 tájt, mert 2014-ben katona volt a Fury-ban?

Férfiakat előző szerepre, nőket fizimiskára.
Jöhet Apocaletta animálva, és a Grindhouse: Planet Terror géppuskavirgácsai!
Ugyanitt: Avengelyne, Bayonetta, velük a Lollipop Chainsaw, Pathfinder Worldscape dekoltázsai,
Madame Hydra, aztán a NEW 52 (azaz a DC universe reboot) Batgirl-je kiterítve lakkos latexben,
tálalva,
terítve,
odatéve,
kiszolgáltatva
a VOLUME 3 DEATH IN THE FAMILY borítóján! És az új Red Sonja - She-devil with a sword!
Dejah Toris and the White Apes of Mars! (atyaégh!)
Proxima Midnight. Az Invincible Iron Man Varient Edition 29 címlapja! Gender-nasi! És a többiek.
S Bust 67–84cm Waist 58--64cm Hips 73--89cm Skirt length 61cm

M Bust 75--88cm Waist 62--68cm Hip 77--92cm Skirt length 62cm

L Bust 80--92cm Waist 66--72cm Hip 81--94cm Skirt length 63cm
A Helen Flanagan érdekövezet. A Lara Stone proximitás. A Emily Ratajkovski relációk!
Olivia Holt bepucsítások taktusa. A világba erőszakosan behatoló, beletüremkedő entitások,
véglények és a kiárusított szavatosságú testiség allűrjeinek manifesztuma: pocsékba gerjesztve,
kárba menve méltóságuk. Monkey see, monkey do – máris egy beteg állat százat-ezret csinál.
Agyukban a kényszerképzetek olyanok, mint a nanobotok. Másolni, másolni, másolni...
Egyik gerjeszti a másikat, és a civilek a fél-isten és sex godess önképző köreit kipótolják
a twitter és az instagram teljes szélessávjába beletolva dudáikat és mindazt, amin túl üresség van.
Az egész világ léket kapott, lyukas délibáb, kitett kábulatok, ív-szédelgések, provokáció.
De ha ránézel egy szál madzagot viselő nőre, akkor az már erőszak, az már # Me Too.
Sex offender vagy! Vigyék innen ezt az embert!

Ez a sztriptíz bárok alvilági színvonala, ahol a lány vonaglik, de ha hozzáérsz, kidobnak.
Menj el, nézd meg. A többiek online edződnek. Mert fel sem fogják (amúgy), hogy mit tesznek.
Erre aztán rá lehet futtattni a FREE THE NIPPLE kampányt, ahol a mellbimbón nem lehet
szikszalagos iksz, ne legyen a filmekben takarva, se az utcán, és ne nézzék meg, ha valaki
melltartó nélkül megy az utcán, hideg van, átüti. Miért ezt erőszakolják rá másokra, csak nem várva,
hogy azok felháborodnak? Mert a többi témát más már elvitte, kellett keresni valami új blődséget.
Most egyszerűen ennek jött el AZ IDEJE – a többi lázadás (ajakfény, forrónadrág, monokini) lejárt.
Jöhet ezután, hogy az amerikai elnök felesége kijelenti, hogy az amerikai anyák tovább szoptassanak,
ebből aztán a királynői attitűdöt követendő túl mélységes alázatból születik meg
az a divathullám, amiben már a Times Magazin és mások is furcsállva jelzik címlapfotókkal,
hogy a hokedlin álló 6-8 évesek még mindig az anyjuk mellét veszik elő a konyhában, suli után,
miközben amaz főz, csipeget, mindenki csipget és csemegéz és ez állítólag jó, vagy mégsem?
Máris (2 év kell hozzá) eljut ez is Magyarországra, ahol a köztereken mások arcába, a múzeumban,
vagy épp éjjeli 1-kor egy techno bulin kezdenek el a lázadó fiatal anyák gyerekeiket és a közt
kitéve annak, hogy minek is? Hisz nem a szoptatással van gond, hogy bárhol. Hanem, hogy ez
tudatos, ezzel ő ki akarja váltani a reakciót, amiben aztán ő egy gondos anya, akit kiküldtek!
Megint lehet hurrogni, károgni, csivitelni és posztolni!
Mi van, most már nem megy azzal, hogy hány tinder randit dobtál úgy, hogy el se mentél, haha?
Most már az újszülöttek az önzés és az eldugulni képtelen egománok játékszerei?
The Death Stranding Baby Can Speak To You Through DualShock 4 Controller. Mit kezdesz evvel?
A magyarországi randivonal szocializmus, amiből nők elleni erőszak lesz? Ennyit válaszolsz?
Lucoa by Xia Mei & Tohru by Yuki Liu (Miss Kobayashi's Dragon Maid) – Utána nézel?
Tudod, ki az a Maki Roll, aki amúgy Makeba Hinds polgári néven fut és Washington D.C. lakosa?

Inkább a torz lények szobája ablakot nyitva a világra, amit egyúttal el is nyel nyomban!
Az ágyéki világra nyitottság princípiumai – a befogadás, a versenyeztetés, hirdetve lenni!

A Blood, Sweat & Luxuries végletegig elkényeztetett brit porontyai és az,
hogy Rihanna vidáman Kadhafi medencés partyján énekel vagy Johansson asszony
polgármestereknek megteszi a középkori pukedlit, itt is, a magyar várbörtön feletti
valamely díszteremben belibben egy fotóra kampány idején.

Így lehet a legtöbbet keresni nőként Hollyood-ban. Mennyi maszekolás, magán numera. Szex?
The Rock a férfi megfelelője, aki a legtöbbet keresi? A test, a bálvány, az erő, amit vászonra,
a moziba, a képrenyőre, a Youtube-ra, a NETFLIX-re, mert amúgy a társadalomból hiányzik.

Ez egy drog.

Ez tüneti kezelés.

Ez egy belőtt állapot.

Miközben az előtérben az illúzió ellágyít, andalít és megnyugtat:
a civilizáció alapjait karbantartani, újraglettelni a feledés homályába vész.

Média mint délibáb a szellemi apály síkjai felett.

A demokrácia, a minőségi ember és a közösségi tudat: mi az?

Ha van előre legyártva, úgy, hogy nem kell érte semmit csinálni, akkor kérjük,
mondják és hátradőlnek a THX-1138-as valóságukba: pirula, pornó, parola, nincs pardon.

Sikerült lebontani a kollektív tudatot és domesztikálás címszó alatt kölcsönvalósággá torzítani.

Miért, a patinás épületek a fejlődő és poszt-komcsi helyeken nem így tűnnek el?
Mint a méltóságuk azoknak, akik idomulni akarnak zsigerekkel?
Az üzlet nagy asztalain.
A régit le kell bontani.
Fal, szoknya, szűzhártya, stage virgin, mindegy.
Az új világ, a birodalmi revíziós és állandó kényelmet szimuláló álmok.
A mindenre azt mondani, hogy jaja meg azt, hogy satöbbi.
Stag party.
Kurvák.
Olcsóság.
Kommen sie! Essen hier!
Tömegek.
Tolongás.
Frittőz szag.
Zsibongás.
Globalizációs kiszolgáltatottság.
Leuralt piaci feltételek.
Fajzavar, rablás, tüntetők, szakadárok.
Boudoir.
Loungery.
Accessoire.
Haute Couture.
Fine dining.
Mindenki élni akar, de úgy, mint 500 éve csakis a királyok.
De a kultúra a szolgáltatáshoz, az nincs meg egyikükben sem!
Rehabilitáció, mondják.
Meg, amit a Star Wars-szal művelnek.
Ne mondd már, hogy gyerekeknek készült a régi.

Lövöldözés. Csonkítások.

Most meg úgy csinálunk, mintha ezek nem lennének.

- Ne nézz oda!

- De hát azért fizettem!

Két ezen üvöltöző ember között szorulunk kifele a külvárosokba.

Ahol még fejből tudunk idézni.

 

 

 

 

Viki Odintcova

https://www.facebook.com/vikiodintcova/
https://www.instagram.com/viki_odintcova/?hl=en
https://www.youtube.com/channel/UCGAHeUWLhkUD7NtUtuQWrUg

                                                                                     „If teardrops could be bottled
                                                                          There'd be swimming pools filled by models”
                                                                          - Billie Eilish : idontwannabeyouanymore

 

 

Egy polarizált szűrőn átengedni.

I will not be denied – üvölt az üzenet!

Kurtán, csellengőn csak elmélyülni kicsit heveny látványában...
Hogy ennyi idő van még hátra: ő máris létét kiaknázta?
Messzire mászott Wetlust szigetén a homokszemek szótlan tapadása:
értékálló körvonalból domborulat, és fehérnemű látomással.
Noha van benne folyadék: nő is, sztár is: követett és lekövetett étvágyak!
Ott áll a lemeztelenedés minden idők póruspanoptikumának középpontjában.
Kék diódák bársony vonalmetszése alól a kőnél jön fel szétázva.
Liquid assets és display mode, csak a füstgépek hiányoznak – ezrek méláznak.
Köpcös Harangkeblek! Bánat? Mikor a térérzékeny felsejlés fókuszpontokban támad,
s külső nemi támpontok tájain a levásárolt hálóingje önnön hasonmása.
Kétsoros tetoválások itt most végtagon. Holdöblös melleken vakufényben: hogy szárad!,
hogy hergel!! a megbolondult bronz bőrön a kisportolt, cuppanó csobbanáshang,
s magasból egy bimbó virít, míg máris egy másik lengi be a szemhártyádat.
Kéz, bikini, csipke, vízcseppek: csontszínű homlok az optikai áradásban.
Antropomorf mániák közt a homokóra alakú elmúlás eltűnőve, női délibáb pang,
merevedik ki keringeni végtelen számú képeken – mind átmásolt, lementett rang,
s a kölcsönös izgatás omlós húshajlással kalodát varr önmagára! Nyakigláb agy,
minden egyes mozdulat köré kontúr, konditerem, test, tükörreflex és megedzett vályat
fazoníroz fajfenntartó félelmeket – a kukkolók öröme ez, pénz és nyálhab.
A párhuzamosító végül szemfenékre lövi a buggyanó effekteket, ettől ég ki a szem, alig lázad!
Érzéki csóva, az első réteg lezüllés, egy világ, ami már csak így lát: Dante baseball sapkában.
Termékké keményedett testkép, emberi kivetülések akár a Carl's Jr. lelki világa.
Reklámformalinban megörökítve lenni: fokozott fétisek bálványa, aranyló szájszag!
Hosszú ujjak piroslása, erős erezetek közé szedett szemöldökök, mind hiába!
Mert egy szép köldököt látnak, vagy egy gerinc csigolyasoros árnyékát: fáradt,
eltakart megszállottságot, mely a mutatás iránt érez, és felemészti az önimádat.

Egy polarizált szűrőn átengedni.

I will not be denied – üvölt az üzenet!

Aztán meddig.

 

 

 

 

Legyen: ez a vége

Várományos vérbosszú?
Vérvétel gyémántból?
Kiraktad száradni?
Végítélet konfekció?
Vígasz világtalan?
Itt van a fületekben.

 

 

 

 

Kultúrpolitikai vers 2019-ből

A Toldi Klub nekünk füstös kultúrkocsma. Öregek ÉS fiatalok.
A bárpult egy kis deszka-pulpitus volt, amögött állt egy szótlan lány.
5-10 üveg ital. Megittuk, vége. Haza lehet menni.
A Szimpla? 1 CD szól, az is Thievery Corporation. Napközben 20-an vagyunk.
Este 60-an, és akkor már nagyon sokan eljöttek. Nincs kidobó, nincs őrület.
Nem álltunk sorban.
Nem motoztak meg mindenütt.
Még volt vegyülés.
Még nem volt selfie.
Még nem az volt a legfontosabb, hogy ki kivel.
Sorozatokat az nézett, aki elvált vagy túl volt az első öngyilkosságán.
Még volt szájhagyomány.
Sorok között olvasás.
Másolt zene.
Szűrők.

Akkor mentél el valahova, ha eleget hallottál róla.

7-8 kocsma a Zsidó-negyedben (ma Bulinegyed),
össz-vissz 50 hely az egész városban, már ahova érdemes.
Nem volt dömping, 4000 koncert naponta,
hogy csak úgy kapkodják az emberek a fejüket,
hogy aztán végül lefejeljék a facebook dobta számokat:
hányan mennek – kattint – akkor én is – vágja rá kipurcanva a kukkolásba… –

Bazdmeg.

Nem kellett sok a boldogsághoz. Hol találkozunk? Legyen az Íjász. Akkor ott!

A Kávés Katica sem hűlt hely még ekkor, hanem sörtörténeti emlékhely.
Kovács Gábor “Maláta” bőbeszédűsége az alsó kádas erjesztésről.
Rokkerkocsmák szerte-széjjel: A Székely utcai tényleg hiányzik minden éjjel!
Az Isolabella Café, marad Cseh Tamás után a zenei pátosz és a Polo Pub is más nélküle.
A Lánchíd Söröző feleakkora mint most, sötét, de nem kétes,
és az átlagközönséghez képest nagyon fiatalnak érezzük ott magunkat.
Az Andrássy Palota lépcsőjén – mi, kicsik – bakancsban, taréjjel elheverünk,
míg a nagyok szétpogózzák a dísztermet odabent és más lábán az acélbetét,
ahogy hozzám ér az összezsúfolt tömegben: azon érzem, ahogy a pergődobtól remeg minden.

A Maros Vendéglőben ortopédcipős nénik, fehér köpenyben,
a kertben mindig van hely, a kutyát ide be lehetett már ekkor is hozni,
amiből – kutyahurcibálásból – divat csak később lett… a félköríves kert hátul,
Radegast feliratok, kaleidoszkópos ablak, mesés!
A közeli Tabán Teázó hátsóudvarán apró asztal két kis székkel. Terasz.
Bent minden Gaulois-ban pompázik: a kék, a kék mindenütt!
A Rudas fürdő oldalában a Romkert egyfajta elvonulás, inkább pénzes, mint ledér.
A Tabánban amúgy ekkor már nincsen túl sok legendás koncert,
az LGT buli óta eltelt néhány év, csapatukban csak az idősebbek vágják, mi az!

Átmenni a hídon és már ott is van a Grinzingi: főtt tojás megsózva, kemény fröccsök!
Szemben a Panic Pub: az tényleg Mos Eisley bar volt, csupa alvilági forma.
A Ráday Kupola tele szélsősökkel – szkinhed, ősmagyar… hogy megy ez?
Ne ess ki a jelenetből, találj közös témát, leginkább beszélgess. Így ki is jutsz egyszer.
Mint a “Piros” becenevű kocsma, ahol a péntek volt a hosszúhaj, a szombat meg kopasz.
Itt a Bercsényi utcában keveredni tilos.
(Verték már szét a helyet elégszer.)
Mi csak Ászok Sörözőnek hívtuk (a cégér után), innen mentünk át a Mozaikosba,
ahonnan a Libella már egy köpésre volt – kitűntünk, a kicsit durva külsejűek.
Az V. Bejáró csak később került a pixisbe: príma kis lokál volt, és mire harmadik?
Vagy negyedik nevén Tandem-re keresztelték át, már rég feladtam…

A Károlyi kert oldalában a Csendes Étterem tulaja röviden: nők és lóverseny.
Barna boxokban lehetett ülni, mint akkoriban mindenütt – ez is egy régi hely.
Az Alföldi Vendéglőben még bácsi van, nem márvány-smúz és légypapírral Heló, tourist!
A Centrál Kávéház pincéjében színész-klub üzemel, nem csak egy vécé ez.
Kis szeparé, ahova a konyhán át lehet bejutni, így kímélik a művészek látványától a
régmúlt művészeinek hangulatát kereső vendégficsúrok és -primadonnák lelki állapotát.
Beállunk a szolgálati elé, igazítunk magunkon. A szakács nyit nekünk ajtót a Cukor utcában,
előre megbeszélt jel szerinti csöngetés van, és mi szótlan megyünk be.

Keresztül a konyhán (amazok ott főznek), suhognak hosszú kabátjaink, irány a föld alá!

Föld felett a Turiszt nevű kis hely csalogat: Zsinagóga, erővonalak, szoknyák.
Immár az utca elején a Skal nem tudom mi, de Katapult volt a helyén:
200-an bent, ugyanennyien Biatorbágyon ha elég volt Budapestből: napokig roptuk.
Baráti kör, 17-től 68-ig korosztály nélkül, együtt. Pokrócok, sajtreszelő hangszerek.

A Nagymező utca élet és pezsgés ez időben: Konzikert, Moulin Rouge!
Hova lettetek?
Rocktogon a Jókai utcában.
A Cactus Juice csíkos tapétás világa.
A Kiadó éppen megnyílt.
És a Piaf. Ez a retesz-mögül-madamme-mér-végig élménye és ha bent:
dől a lé,
bűnözés és művészek zsibongása: vasajtó, szex, poros tükrök. Bársonyos kínok.

A VI. került elvont kezdetben. Picasso Point – a Hajós utca ezzel együtt volt menő,
s a kis eldugott galériákkal a belsőudvarokon, hozzá a helyi Hentes remekművei.
A Hunnia az egy mozi volt a Wesselényi utcánál: az Arany Jánoson odalent más volt.
Nekünk az After is megmaradt Irish Cat Pub-nak. Volt egy pub-os világdivat,
nagy hullám, 2004 előtt Pesten kevésbé, de miután az írek voltak az EU-csatlakozási
partnerek a magyar fél számára, és kezdett a Flatley láz is lecsengni: nyitottak helyeket!
Valójában rengeteg ír fektetett be akkoriban.
Állati sokan lettek átverve.
Legtöbbjüknek nem hozta be a befektetés a várt hozamot.
De azért az kedves, ahogy a Ráday utca egyik első bárját egy ír falu nyitotta,
tudtommal összedobtak, hogy ha jönnek, legyen biztos kiindulási pont a tántorgáshoz.
A Párizs-Texas megvan még? Az volt az első hely a Ráday utcában.
A kálvin téri hajléktalanok fölött gőzölgő mázpékárukkal traktáló mai Princess Pékség
és a környező bóvli helyén pedig a Csa-Csa-Csa kabinbár, sok kapszula-party, bakelit zenék!

A Barrio Latino nekünk Szilvuplé.
A Fészek a Kossuthon Desperados.
A Ghetto Gulyás is Szóda marad: alsó szintjén a pesti párás, fülledt zsúrt csap!
A La Bodeguita Del Medio, az meg az igazi Fészek:
alagsorában fergeteges, hasonszőrű, dekoltázsos tombolás.
A Corvin tető nekünk inkább Müszi.
A Semmelweis kampsuzbővítése Tűzraktár: romház, lángoló olajos hordók, huzat!
A Keret Klub még úgy, hogy Roland csinál kaját,
és nem a hetente felbukkanó más és más pultos alter picsák:
akik elküldenek a francba, ha kiszolgálnak zárás előtt,
és ez a vevő hibája, mert perkálj, mert ő menne…
… vagy titkos kamerákkal jönnek nyikhajok lázítani a tudatlanokat.

A Trafó bár Tangó is egy különös hely volt: performance és koncert utat mutat!
Az Omniwore Gallery nekünk Chinese Character Contemporary Art Space.
A Király utcát Király utcának hvjuk, nem Majakovszkij-nak, ne izgulj!
De azért azt nem várhatod el, hogy Elvis Presley tereket soroljak itt fel…
Miki egér körút.
Mesebeli hősök tere.
Vélt Szabadság tér.
Kit dob ki utca.
Lefokozottak sétány.
Múzeumliget.
A Kertem felszámolása és a mellette egykor állt Novus műveszeti suli: por és hamu.
Visszatérve innen csak a VI. - VII. kerület határán, mint kötéltáncos
két különálló kisváros leheletnyi demarkációján egyensúlyozok.
Eltűnt minden.
A Kuplung, ha már eltűnt, nem lesz Boutique Hotel emlékeinkben.
A Hableány is Caesar Söröző marad, és kész.
Szemben a Boulevard & Brezsnyev is megmarad, ping-pong ájulásig!
A Sirály egyfajta Vesztegzár a Grandhotelben jövőképet zárt ki önkéntelen.
A Komaji mindig tudd, hogy Gyuri bácsi Grill volt: kajálások éjjel 3-kor!
Pálinka egy üveggel – semmi gond -, esernyőt is kaphatnak az urak – semmi gond –.
S a Klauzál téren a nyilvános budival szemben az első Ellátó, a kocsma,
nem a kert, nem a HIVE, nem ezek: itt voltál lelkes hajnalig, volt maradás:
vacsoráztam este 8-kor, ittam éjjel 2-ig és vacsorázhattam újra!

Ilyen hely már nincsen.

És a Múzeum Cukrászda helyén mi nyílhat, örök rejtély.
Ültünk ott hajnalokat: Quimby, Hiperkarma, egyéb zenekarokkal.
A Rákóczi Pékség nekünk nem egy szakadás az utcaképben.
A Macesz Huszár nekünk még Kőleves, jazz bulik a pincében.
A JELEN is jól indult, nem volt gyertyafényes fáradozás, egyszerűen zenéltek.
Szemben Treuer kocsmájában együtt főztünk, együtt újéveztünk, mertünk!
A Kino Café nekünk Szindbád Mozi.
A Széll Kálmán tér nekünk Moszkva tér.
A Corvin-negyed nekünk Ferenc körút.
A Grund nekünk West Balkán.
Azt mondja egy ismerősöM. ezzel a sok átnevezéssel nem csak ki van húzva
alólunk a talaj, hanem generáció van létrehozva: régi nevet használsz, a fiatalabbak kinéznek.
Nem érdekel.
A Pontoon nekünk még Valyó – kis tér lakókocsival, tánc a felszórt homokban.
A Kelet Kávézó nekünk Szonáta Presszó. És a környék csendes.
A mindenit: Az új Napoletana pizzázó nekünk egyértelműen Wichmann marad!
A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér egyszerűen Ferihegy.
Köztársaság tér.
Államformaságok.
Stukkerkuvasz.
Trikolor-teletext.

Fájhat annak, aki elvétetette a kijáratot.

Deus ex algrebra.
Ha a kultúra egyik modern bölcsőjét eladjátok – az irgalom mily hazug.
Voltak terek, évszázadok óta zajlik az átnevezés… de eltörlés? Ez új.
Vagyunk és maradunk.
Itt van a város, mondták régen.
Ragaszkodás vagy lokálpatriotizmus?
Csipás ráébredés a versenyszféra mámorára,
vagy aki ha belép a Parlamentbe és látja fényűzését,
azonnal beleőrül az ölébe hulló hatalomba? Máshonnan nézzük.
Már nem vágyunk el, de még nem adtuk fel.
Kandi álmok kicsikarva vagy kísérteties nosztalgia?
30 évesek vagyunk?
Hogy ki lett 40?
Azért a Ferenciek terét azért nem mondhatjuk Felszab térnek,
mert azonnal lekommunistáznak. A Művház is tabú, hej politika!
Mindet bezártad?

Liget Galéria?
Dorottya Galéria?
Sixtus kocsma?
Vera Jazz Café?
2 hetente kiállítás megnyitók a Vittulában?
Móri Borozó?
Jósika utcai Borozó?
Annak sarkán a Csengerynél a Pikkoló söröző?
A Nothing but the Blues pub, zsebpénzből csülkös sztrapacska?
Zsiga bár?
Suszterinas?
Óbester?
Hogy a For Sale Pub-ban vacsorázni nem luxus?
Az Old Man's-ben az élőzene?
A Fat Mo's milfjei a gimnazistákkal?
Az Opera oldalában az első, a kicsi Morrison's?
A Macskajaj Music Pub a TV székháznál?
A Süss fel Nap naiv kifinomultsága ornamentikás oldalbejáratával?
A Kultiplex udvarán összeveszni valakivel, aztán együtt be a DNB szeletelésre!
Almássy téri Szabadidőközpont: 4 emeletes beltéri fesztivál és úszómedence!
Hirtelen, mintha idősíkot váltottunk volna, felszívódott egy város.
Az, amiben addig éltünk.
A Nincs Pardon-ban keringőzés?
Vagy mikor a forgalom leáll a föld alatt, torlódás van a mélyben,
egy szaxofonos utcazenész rázendített és az emberek párokban lassúzni kezdtek tömegesen!!!
Késik a metró…
A Roham bar a Vas utcában és színes magazinjai?
Élnek még, akik ezeket mind üzemeltették?
Akik a pultokban álltak naphosszakat?
Hol vagytok, emberek?
Hova van el egyáltalán helyéről a Tejbár a Madách térről?
Ahol a pacás-pecsétes kocsmáros ha elaludt, éjjel-nappalivá változott a kricsmi:
önkiszolgálás vagy őt ébresztés közben a pult mögé benyúlkálókkal viaskodás?
A Fűvészkert és a Nababe afrikai klubok?
Hova lett a Sahara étterem és mellőle az arab zöldséges,
ahol a pult alatt vettünk kazettákat, máskor rózsaszirom-szörpöt?
Hozzá vagyunk szokva, hogy nincs éjszakai busz.
A mi időnkben nem volt.
Hozzá vagyunk szokva a tablettás borhoz,
de hogy 800 legyen egy fröccs műanyagpohárban?
Hozzá vagyunk szokva, hogy aki részeg, nyugtatjuk,
de hogy melákok razziázzanak találomra minden kapuban?
Egy szó, mint száz… a hallgatás mint szolgaság és az eltűnő ismert tér,
mely lelki ürességgé aknázza ki azokat, akik csak azt nézik, milyen a hangulat.

Mi van most?

Ne higgyétek, gyerekek,
hogy a Kék Ló meg a Gólya előtt nem tűntek el helyek.

 

 

 

 

Női lélek peremén egy hajtűkanyar - Jennifer Lawrence, lóg nekem egy piával

(poem about Jennifer Lawrence... she still ows me a drink)

 

Az évszám nem fontos - a hírek rég felégették.
Vagy 10 éve járok a Vittulába, mindig béke van.
Aztán a törzsvendégek eltűnnek, a város annak jelét,
hogy a morál avitt vonás rég hírül adta. Fény tapad
mégis könnyágyakat megvetve, és remeg a szemfenék.
A legtöbb bárban már egy hétig sem ugyanaz a személyzet,
vagy olyanok mennek pultosnak, akik nehéz
lelki terheik' a visszajáró kuncsaftokon élik ki… lenéznek.

Így esett, hogy sok reményt nem tápláltam a hely iránt.
Már a többedik generáció taknyos verte nyálát a kassza felett,
noha dolguk egyszerű volna: vendéglátás – szád zárva, legyél vidám.
De az, hogy privátbulik legyenek, elmenni az elvek mellett,
ilyen korábban nem volt. A Vittula nyitott, az ajtó kitárt,
hiába csinálsz koncertet vagy szülinapot: jön az is, aki kíván,
nem csak az, aki meghívott. Ehhez képest Hollywood piál
éppen ott, ahol én szoktam, és ott pletykál, ahol én a pletykát leoltom.

Mire a székemre leültem: feltűnt a nagy izgatottság, elmélyült a hiány.
Máig nem vagyok benne biztos, hogy ezek a fiatalok felfogták.
Kamerákat láttam hirtelen mindenütt: piros fényük mindent kitárt.
Ekkor megkaptam italom, a tömeg fordult, elhűlve ült tekintetük Jennifer combján.
Nézem, ez meg ki. Libben befele, estélyije túlzás, ez most a színésznő vagy más inkább?
Nekem az jobb volna, ha a Kentucky kiscsaj, aki kocsmázni testőr nélkül kijár.
Szép, szálkás karú fekete hölgyek, mint később a Black Panther című filmben.
Hozzátapadnak. Olyanok, mint a pankrátor kuzinok, a sminkes komondorok, uzi-top banda.
A Passengers (2016) című film 50. percének elegáns fekete bevonulása nyitott háttal, kifutóléptekkel.
Ez megy épp végbe, és én még inkább visszafordulok a bárpultra. Ez sem lesz egy nyugodt este.
Ahogy mellém lép: ennek a nőnek az arcán derű, meglepettség és kalandvágy. Egyfajta naiv rácsodálkozás.
Körülnéz, forgatja fejét, megvizsgálja az árakat - nyilván érti, hogy most van ott, ahol helyiek is...

Ha nem lennének a kamerák, én is nyugodtabban innék. Ki tette azokat oda?
Mire kiderül, az egész história vége biliborogatás, és akinek van esze, falnak rohan.
Gondolom, a nyíltan tolakodó bekamerázás a testőröknek is feltűnt. Kopasz kobak,
pazar paróka, csavart kapucni vagy wifebeater-es félmeztelen hónaljodvak:
mindegy. A látószög itt most minden, s a halszemoptikás zoom a helyzet méregfoga.
Ha nem veszik, J-vel dumálunk – az jobb lett volna. Így az első jelre, akár valami csorda,
valami erdőszéli szórtfényű tisztásokról a sűrűbe: berohantak. Jennifer landol a szeparéban.
Nincsen kora, nézem, amerikai, gazdag, fiatal – kombinációnak lehet csoda,
életcélnak viszont soha… látom, ahogy kilöttyen egy idős fószer bora,
s ő Jennifer-hez simul. A Hollywood-i kép: a színpad elkíséri őket mindenhova?

Mikor felmegyek a kocsma elé, Jennifer már kint is van. Nem figyeltem oda.
Hallgatom, amit összezagyvál, nyilván azt hiszi ő is, a másik is, hogy az angolom nulla.
Itt az Ázsiai puszta szélén, ahol Európa totálkáros része réved és a jogállam is tropa.
Pedig vagy 4 nyelvet beszélek, s az ő dialektusukhoz szókincsemet nem hangolom újra.
Egy kislányt látok, akinél a szakmai fejlődés megelőzte az önmagát megtalálást, mende-monda
minden probléma, minden új élmény is regénnyé növi ki magát: a fiatal nő minidg jobban tudja…
… vagyis ez egy gyerek. Klisék között kihallom, hogy itt szakítás lesz. Ha zsurnaliszta volna,
aki én vagyok, ezt el lehetne adni. Már filmforgatásokon is eszembe jutott: fotók, titkos buja
és szakmametsző kiszivárogtatásokból, akik megélnek: hogyan kezdik? Marad nekem a bordal.
És Jennifer idegesen pöfékel, és rám-rámnéz, mint aki sejt valamit, aztán az érzelem az ura:
Hogy Aronofsky így tett, hogy ez a kapcsolat már hulla… hogy most mi legyen? J-Law fújtat.
Visszamegyek, nem érdekel ez a kúra. Segíteni tudnék két szóval, ami átalakulna…
De inni jöttem, nem szórakozni – vissza hát a pultra! Mire a második kör is kipörög, nyakát nyújtva
betopog egy szemüveges bunda. A kis termetű férfi koffert hurcol magával és minden búra,
minden széktámla, minden pohár alá befilmez. Ez is a bulvárt túrja? Paparazzi van a Vittulában?
Ha már a kamera nem lett volna elég, a nekem dőlő testőrök és a sörért üres korsót lóbáló bula
mellé megérkezik a gyújtópont és robban a részeg sztárbagázs: egyik csűri, másik gyúrja!
A bundásról kiderül – vétózni próbál ugyanis –, hogy Finn, márpedig ilyen sok jár ebbe a klubba.
És hogy barátnőjének live stream-eli a helyet – a neve ugyanis, mint mindig: finnül durva!
De Hollywood könyörtelen, repülnek a korsók. S a tülekedés egyik felét én tartom vállból (untam),
amiközben iszom és tudom, itt már nem lesz jegyzetelés, agyalás, megszokott agyi munka.
De az utolsó lökés közben, ahogy Jennifer elküdi a finnt, hogy annak anyja is tudja, hogy kurva,
az egész csapat felém nyomul, rám is zuhan, és még Jennifer könyöke is a pulton kutat…
… oda a piám.
Unikum-zuhany.
Végre megértem, hogy a Veszélyes Faszfej nevű zenekar állította fel a kamera-csapdákat,
klippet forgatva, belekényszerítve Jennifert is, a testőreit meg alertbe, engem meg a helyzetbe.

VESZÉLYES FASZFEJ – micsoda áltatás, pudding meg limonádé emberek.
A kis finn, ahogy elkullog leöntve mindennel, szóval és cselekedettel.
A producer, aki nyugtatgatja a felizzott, amúgy is érzelmileg épp instabil amerikai lányt.

Állj csak meg!
TE  lógsz nekem egy itallal, Lawrence!

Erre elhajt a limuzinnal.

 

 

 

Grease Monkey, Budapest (2019)

A lépcső előtt ott egy ajtó.
Ki lépsz be ide a fagyból?
Tudod mi ez? Miért nem lepődsz meg?
El kell mondani a koncepciót, ajtó elé őr kell,
hogy úgy érezzétek exkluzív a helyzet?
Őstulok, kőbunkók, pöffeszkedés, nőhegyek?
Idődet – bárcsak TUDNÁD – A KOCSMÁBAN AZÉRT TÖLTHETED:

informálódj
barátkozz
személyes kapcsolatokat szerezz
(Magyarországon mindenben ez megy!)

Vagy neked erre is van egy app-ed, ami elmondja ez a hely miért király?
Szájba kell rágni mindazt, amit te is láthatsz? Ha nincs pontozva valami,
vagy-e elég bátor, hogy az éjszakába új helyek, ismeretlen emberek után kijárj?

Igen, akik a pultban állnak, ők építették az egészet!
Témája a helynek a Fallout videojátékból ismert enyészet.
Vasak, csövek, relék, zárak, fémlemezes csipet Jules Verne-i élet,
maga elé réved minden sarokban a csavarok púpos pompája, és sok kéve
kábel kujtorog a propelleres mennyezeten. Kábult, pumpált pépek
helyett tégelyek tömör öbleiből csurran a sör, minden dekor véglet,
minden kézzel festett félcenti mestermű… várnak éjfél utánig csülkös, elvont étkek:
forrongó húsok saját sütésű zsemlék porózus lapjain! Búcsú a gyári kenyérnek!

Készül a nagyterem: 100 négyzetméter szűken vár a buliszoba!
Készül a maja templom: kanyargó kövek körei, rejtélyes odvak!
Készül a bővebb étlap: tépett malac, coleslaw saláta, borda!
2,5 év és itt tartanak. Most szóltam erről a helyről... időben mondtam!

 

 

A dús hagyomány korai stádiuma

Álljatok le! Ne dobjatok szemetet neki! (mert fölveszem?)
A métely kontúrjai feléje görbülnek! – vádolnak üvöltő kínban.
Náluk a mutató! A szemérem zöreje serceg szőrtelen,
hozzá a szájzár zöngéi! Mindezt öntelten? – kérdezek vissza.

Hallgatnak, a fejlődés kontúrjai is itt vannak. Árad az aljzat,
évgyűrűs, elhajló, zömök egymásra utaltságban támad
a megrogyás… és máris pusztulatból a szemhéjra előfáradó hajlam:
nem más, fénytörésben testolvadkként megtükrözött ágyak.

Ez a zene "behódíttat": követni, nem lemaradni: minden nap más divat.
A Disney gyereksztárjai: 2 év és már szexjelenet.
Minden héten mást kell enni, a ruhák íve önmagából kivarrt,
a trend a gagyi, és a hiányos önképre is ez a felelet…

semmiben sem hisznek, de mindent beszopnak

A fejlődés körülményei és a figyelmet elterelők: évekig egyetlen öltő.
Köreikben körtehájú derékből tüzelő lányok tánca, _VAGY_
kis_vörös_gyermektestű, mászó cafkák: mind aktus közben férfimegvető.
Hol már aggódik a métely, a másiknak még nincs egy ránca.

Csak karikák a szem alatt – fiatal élet, a Pornhub katedrája,
ahogy elkezd rátehénkedni egy elvett gyermekkorra,
s egész generáció viaskodik önmagával, se előre, se hátra_.
-Inkább hátulról, alulfizetve, jövőkép nélkül, menekülve gyorsan!

Fal.

Mind arra hivatkozik szüntelen, hogy csóró.
A rossz minőségű szesz Kelet-Európája diákéletvitel.
A káros szenvedélyek is egy adó. Olcsó volt?
A pornó, az előfizetés, a ki tudja hova feltöltött évek hite,

és ahogy minden elődjük felszabadulni próbált, most tagadnak,
most minden erejükkel röghöz kötik magukat, néha éheznek.
A divat is egy adó. A másikat utánozni is alulmúlt akarat.
Jöhet a turkáló, ebből a trash. Klíma-vita megy: online értekezz!

Sok megváltó hajbókol ideáknak, de a villany minden szobában ég.
Tetemes tévképzetek, tömeges révedés, szabados önfelszámolás.
A latba vetett ideológiák besuvasztott félmegoldásokkal egyeznek. Százalék:

hozni kell a számokat? kosárméretbe bújtatott karrier? 1-től 10-ig pontozott csajok és kosárméretük?

narancslé százalékban vagy randipartner az alapján, hogy hányszor match-elt?

Kezdetben voltak olyanok, mint a Hot or Not, meg a RateMyFace, illetve az Am I Hot.

Majd a FaceMash, a Facebook elődje már bemutatta azt a felsorolással kettéváló bináris társadalmat,

ami aztán a rotten tomatoes, markmyprofessor, Airbnb lakáspontozás, vagyis a tőzsde mámorát,

hiszen ezt majmolja az egész világ, review, reference, aztán riport és bannolás.

Számok, mint hogy hány kidobós a szórakozóhely portája. Számok, mint hogy mekkora a nézettség,
akármekkora baromságról is van szó. Ugyanígy nem számít, mit adtál ki, a publikációs jegyzék lényege,
hogy bölcsészként hány tanulmányod van és kész. Az impact factor, ha természettudományban nyomulsz!
Számok, mint az autóversenyben, hogy hány kört mennyi idő latt. Hogy hány napot töltött egyhuzamban a világhűrben.
Hány centis a micsodája. Hányadszorra utazza körbe a világot (hogy közben mit tanult? mindegy?).
Számok, mint hogy hány kilós a Karib-szigetek akrámelyikének öblében fogott óriáshal, vagy a szarvas marmagassága!
Hogy mennyibe került? A vadászat, a színész és a focista kivásárlása? Hányas fordulatszám, hány váltó, hány henger?
Űrtartalom? Hány méter magasra lő ki a gejzír és mekkorák a piramisok. Az egész világ egy számszerűsített kártyavár.

A poligráfmasinák, a pontozott nőkké elharapódzott egymást és éttermeket bagatellizálási site-ok.
Megy egy olasz vagy argentin fazon és 10-ből 4-et ad a Margit-hídnak, a Lánchídnak 7-et. Ki ő?
A többi utána érkező ezen teljesen megalapozatlan, a tömegdemokrácia abszolút satnya eszközeit követi>
Észvesztő automatizmussal lobogtatott victim blaming-ekké kibugyogó évtizedken át akciófilmek
vérlavináiban tévék előtt élés után bambulás. John McClane, Martin Riggs, Judge Dredd világa, amivé kiszülte
magát néhány nézőgeneráció alatt turizmussá. Star Wars, az Erő jó és sötét oldala (kevesen beszélnek
a szürke jedikről – Grey Jedi –, pedig kánon). VAGYIS az IGEN – NEM alapú kommunikációnak
megfelelés társadalma. A degradáló és némiképp degenerált összhangzattan taktusai.
Dübörög a billentyűzetek és tapicskolt síkképernyők feszített víztükörszerű síkképernyős
kapuzatain az educational ID és a felhasználói fiókok Szezám-kódsora, de a tartalom
amúgy a lehető legkönnyebben hozzáférhető. Inkább mindenre igen, mintsem nem-megfelelni
és bemondani az ellenkezőjét. Jobbra és balra húzni (tinder) ez. A szociális pontrendszer is ez.
A szellemi trafipaxok kora, amelybe beágyazódik a potenciális bűn, ha van titok, ezért a teljes
transzparencia elengedhetetlen lemeztelenedési kényszerré borzad elfojtott félelmekben,
mint lemaradni valamiről vagy kizárva lenni, esetleg eltiltva. Erre épül a PR és a HR,
az outsource és a behülyít.

Az önféltés motorjának üzemanyaga a mások behódolási sebessége,
annak látványa, hogy milyen előnyök járnak az automatizálással.
We are using cookies, és nem enged tovább. Muszáj nonszensz, leokézni.
A bank kivisz minden régi csomagot, ha kell az új, fizess többet! Mindenben ez.
Az alapvető késztetés az újra, vagyis a kreativitás kiforgatott fogalomként azt jelenti
a munkaerőpiacon, hogy kérdés nélkül megoldod a felettesed megzavarása nélkül azt,
ami amúgy nem a hatáskörödbe eső feladat. Kreatív problémamegoldó képesség,
mondják a szakzsargonban, de csak annyit jelent, mint az önálló munkavégzés
és a teherbírás ötvözése. Oldd meg helyettük és kuss.

Az állandó licit és az egymást lepontozás áldozatai. Mit reméltek?

Addig nem az ő ízlése, amíg nem engedheti meg magának? – ledéren.

A szétnarkózott szenzibilitás és a bármit érzés teljes csődje.
Érzelmi rokkantak kutatnak lepukkant sarkokban maguk után.
Nincs felelet – beüvöltenek koszos vécékbe, idegen testodvakba,
és csak a belső hang visszhangja jön, ha jön; és egy rémség szalutál,

amivé válnak: épül, növekszik.  (lapos hangon búgás)

Filmekben látni ilyet, mint a Possession (1981) és a Childhoods's End (2015).

Nemrég még a Ken Park, ma meg már az Euphoria.

Film vagy sorozat: az éppenséggel elmulasztott önmegismerés,
és a folytonos egymást végzetességekbe belehajszolás...
érzelmi zsarolás baráti alapon és önpusztítás, ami segítséged kér!

Egész létalapja ennek a tömegdemokráciának a versengő kangörcs?
(az igazi bunkó pincelakó faszik, és az anyjuknál pecózók, és a névjegy-fetisiszták,
hozzá a Punisher-nek önmaguknak képzelők és a tutyi-mutyi népmesebeli fajankók)
A női oldal meg úgy lázad, hogy azt szidja, amit ő maga is elkövet menet-jövet.
Pozitív diszkrimináció: fölvonulnak angyalruhában kifutókon túlfizetett ribancok, habcsöcs
libben szájpeckek keretrendszerét adva: emancipáció… meg a háziasszonyok Tinder-köre.
(plasztikai önkeresés, vegán zughúsevők, a túlsúly harca a férfi lakásának szétverése árán,
hozzá a testkép-zavarok, a férfinak csak az ágyban mindent megtesz, aztán jégkirálynő)

Mindenkitől függetlenül magának való kiscsávók belesimulva a lustaság lenyomataiba.
Sztárallűrködő ezermillió tangás kiscsaj, aztán elkapják őket, értetlenkedés - ez az őrület.

Dugtak már meg így filmben másokat is. Ezt újra fel kell fedezni? Tessék!

Irréversible (2002)

Mouth to mouth (2005)

American Psycho (2000)

The Believer (2001)

The Fly (1986)

The Dreamers (2003)

Men, Women and Children (2014)

Fame (1980)

Inseminoid (1981)

Factory Girl (2006)

Requiem for a Dream (2000)

4 Months 3 Weeks 2 Days (2007)

Wild (2014)

Student Union / Gólyatábor (2016)

Lifeforce (1985)

Bitter Moon (1992)

Feuchtgebiete / Wetlands (2013)

Eastern Promises (2007)

I Spit On Your Grave (1978)

The Nasty Girl / Das schreckliche Mädchen (1990)

Spring Breakers (2012)

Cycle Psycho: Savage Abduction (1973)

Vanishing Waves (2012)

The Neon Demon (2016)

Secret diary of a call girl (TV Series 2007–2011)

Sex Education (Netflix Series 2019- )

de a Taxi Driver (1976) Jodie Foster karaktere is pakolva volt.
Csak oda kell képzelni. Az Alien filmek konkrétan nemi erőszak.
Ehhez képest a 2nd Life, és a Skyrim rape-dungeon mode: tarolnak!
Ehhez képest a Chatturbate. És a fisting kávédélutánok. Van hova!

Mindez ma már olyan, mint egy fekete kaleidoszkóp szemei.
Fel sem tűnik egyik a másiktól. Vagy mert mindenki így? Akarja a rémálmot?
Mint az elpöckölt csikkek a buszmegállóban, átszökve egyezni:
a tömeg öntudatában a szadizmus és tudatalattiba készülnek a reklámok.

Nélkülük nem lehet elmúlni?
Legkevésbé sem illúziókeltő.
Inkább hatás nélkül nem elmúlni.
Hozzáadni a cselekvés dimenzióját.

Ilyenekre gondolok. Állok mint bőrdzsekis pap srác, akinek nyája fel van perzselve.

Ádámcsutkámból levek folynak, fajtalan koloratúra tör magának utat.

Állok a sok szembejövő magatehetetlenség előtt: állom, de áradnak, és jönnek.

Még hozzájuk sem szóltam.

Csak egy Simon István vers jut eszembe – senkinek fingja sincs hogy az ki volt –:

Kegyetlen játék
falra hányt borsót

úgy,
hogy TE vagy a
borsó
és TE vagy a
fal...

Okos szavakban
dadog a bánat
vigyél magaddal
jövőmmel vigyázlak,
lebegő árny
koldus mosolyában
mi összeköt veled-
könnyen rád is szárad…

Életed alázata –
ha a boldogság lábujjhegyen jár…

Felmondom utoljára magamnak ezt a verset. Kimegyek csöndben és rátok zárom a világot.

 

 

 

 

Azt hittem rövidzárlat van az agyában

Bulvártippek ágyékruhában és buvárkodás egymás lábai közt?

Amikor elém áll egy ilyen leszázalékolt libidójú ember, lepereg az élete:

- nincs is jobb, mint lefeküdni egy idegennel egy hosszú kapcsolat után
- az első után pláne!
- aztán elhúzni
- még több idegen
- elhúzni
- ő díva, kikéri magának
- erre téríteni kezd
- 30 alatt örök keresésben a tökéletes férfi után
- kamu
- felcsináltatja magát
- 40 fölött ő majd segít a többi nőnek
(hogyan jutnak el ide?)
- most ilyen a teste, később mindegy
- ha más is, én is
- miért ne?
- az egész világ ezt csinálja, de unalmas vagy
- a szomszéd lelécelt Dubaiba
- a modelkedés kemény meló
- így lett rádióműsorom is
- könyvem is így lett
- végre megtaláltam magam
- a filmgyárban van ingyen drog
(ne siessünk ennyire előre)
- a Sixteen magazint a 10-13 évesek olvassák
- az ő testük ki van-e már arra képezve, amit a magazin szajkóz?
- a fejlevágós videók zsebből, órán, darkweb-es általános iskolások
- iskolai vécében márkás ruhákért testrész bérbe, percenként számol
- anal to deepthroat swallow blonde teen slut sex activity gangbang
- a zsúr álca, a gyerekszobában saját tévé, ahova beköltözik a pornó
- jöhet következő nyáron az eldurvulás
- szedj gyógyszert, nagyobb lesz a cickód
- győzködik egymást
- beleviszik egymást
- megrontják egymást
- feküdj le vele, legalább lesz még egy skalpod
- gyógyszerre inni, elhajtja a nem kívánt terhességet – ezt olvasta legalábbis
- újult erővel miss szexi, mehet a partykázás!
- gólyatáborban minden feladat ment!
- banán tejszínhabbal
- üveget szájjal
- négykézláb nyakkendőlasszókkal
- készen áll az egyetemre
- és ami azután várja a munkaerőpiacon
(hogy aztán kiderüljön)
- ő ebből nem űz sportot... másnap mással kézenfogva szobára
- váratlanul női jogok élharcosává lép elő
- felnőtt nőnek tartja magát, ezért csak titkon ribanc
- visszaemlékezni nem akar az ismétlődésre
- még csak 15 vagyok
- még csak 19 vagyok
- még csak 22 vagyok
- élni akarok!
- élni akarok!
- élni akarok!
(ki akadályoz benne?)
- mert azt mondták mások, hogy ketyeg az óra
- milyen óra?
- azt még nem tudja...
- de tudja, csak nem akarja kifejteni, ciki
- úgyhogy most kell
- nem emlékszik a tegnapira
- múlt héten is ezt mondta?
- hüvelygomba?
- Chlamydia fertőzés?
- HPV?
- Trichomoniasis?
- a gondozóban mást mondanak...
- (idézem) a mikrobiom egyensúlya megbomlik,
azaz az eubiózist diszbiózis váltja fel,
az a legkülönfélébb kórképekkel,
így a bakteriális vaginózissal vagy a hüvely gombás kórképeivel járhat együtt
- továbbá:
A nők közel kétharmada félrekezeli intim problémáit Van megoldás a hüvelyfertőzések ellen?
- Vény nélkül kapható gombaellenes szerek?
- irány a dohánybolt, irány az újságárus, onnan a kocsma
- a Glamour közhelyszótárai kinyílnak!
- a vígasztalások másik sora: édességzabálás, chips, maszturbálás
- kotonra nincs pénz, nem maradt
- amúgy is a férfi dolga
- hozzon ő
- hát legyen már férfi
- de hülye voltam, megint belém
- a nevét sem tudom
- felvettem face-en?
- ez ő?
- az nem lehet
- találkoznunk kell Zsuzsa!
- mindjárt megbeszéljük, de előtte...
- és a Sex and the City mondattana
- a Sex Pistols ruháiban
- végül minden erősebb nála, ami körülveszi
- egy világ, ami a felszólítómód egyeduralma!

Mind azt hangsúlyozza, emeli normává, hogy a boldog áldozat magabiztos.

Ágyék által megcsáklyázott agyvelő,
ami loop-ra van állítva_
primer ösztönöket felkorbácsoló pop-kultúra,
nehéz máz,
belefulladnak önálló gondolataik

 

 

 

A Hipszter defíniciója

Csodás lány, odaadó lány.
Találtunk egy délutánt, amikor.
Elmentünk egy turkálóba.
Olyat én még nem… ez hogy lehet???
Ez nem a Jaj-Cica, de nem is Retrock.
Csődülnek be az emberek és visitoznak!
Kint megállunk, lekötjük a bringát.
Látod, mondja nekem, ez az a hely:
ami előtt egy csoport hipszter áll.
Igen, mondom, sí-anorákban mackónadrággal,
fejpántban zakóhoz, stimmel.
Ahogy bemegyünk a hipszter definícióján
töprengek nem túlzott megeröltetés árán.
De az a látvány! Odabent tépik egymást a nők,
rángatják a rongyokat! Löködés, vonulászás!
A bejáratnál álló táblára nézek: 350 HUF.
Kérdem, ez akkor az, ha 2000-ért nem ment el máshol,
akkor megy egyre lejjebb, míg végül az itteni üzeltvezető,
gondolom, két nő, akik kijárnak külföldre göncökért,
(amiket a Caritas meg a Vöröskereszt meghagyott,
és az 1-2 EURO / kilós cuccokat adják itt el drágábban):
be nem mondja az ügyeletes bolti eladónak, hogy cicmic,
holnapra legyen üres az egész, jön az új árukészlet?
Azt a választ kapom, hogy van olyan is, hogy 200 HUF darabja.
Értem...

Tehát a most az ajtón bejövő, kótyagosan bebuggyanó brit,
meg élek mentén besasszézó német fiatalok
(turisták és diákok) lényegében visszavásárolják azt, ami otthon
amúgy nem kellene nekik? Ebből csinálunk divatot?
Helyeslő választ kapok. Közben találok egy szép kis darabot:
Berlini tűzoltó egyenruha. Jöhet!

Aztán, ahogy a kasszától távozunk végül összeáll a definíció is:
(mint valami furcsa látomás, amiben a Sakura ünnep, a hazai Tiszavirág jelenség és a szibériai Tegzesek rajzása eggyé összeáll)

Data streams. Systems. Nothing. So they fight with their appearance.

Lázadás, amikor teljes a kitárulkozás - a Hidegháború légköre utáni világ transzparenciába rejtőzik.
Mit jelent ez? Észak-Afrikában az Arab Tavasz idején - még csak 8 éve volt, de TV sorozatban mérve soknak számít -
mobiltelefonokkal tartották a kapcsolatot a szakadár alakulatok, és SIM-kártyákat dobáltak szét...
... az ILL PANORÁMA nagy techno gyülekezete pedig ehhez képest 2020-ban még mindig facebook-on regisztrál?
Nagyon underground. Attila, a tulaj régóta csinál bulikat, 20 éve is ment a megőrülés odafent.
De nem volt dresscode, jelszó, ruhatár bitches, gorillák. Ilyen veszélyes lett a világ, hogy egy zártkörű bulira:
idegen közveszélyes betolakodókat várunk? Vagy ez csak az exkluzivitás illúziója már megint? De unalmas.
Ígyhát regisztrálj az életvonaladdal, hogy nehogy lemaradj. Miközben ha más is néz, azért az analóg a menő.
Sima LEICA. Vagy Polaroid OneStep+.
Álmodozás terén pedig már bármi. Hasselblad Lunar. Olympus PEN Art Edition by Suzko. Sony Alpha A99.
Néhanapján Samsung NX300 Gold Edition. Leica M9-P “Edition Hermès”. Leica M (Typ 240) fekete...
... és 56 Megapixel Leaf AFi 10. Hogy ezek közül nem mind analóg? A példaképed instája nem mondta.

Hadonássza kameráját a 40 kilós dioptriátlan ál-szemüveges laptop-lány 2 kg tojásos nokedlit bevágva egy szusszra.
Ha meg lenyom egy autós az útszélére és a lány felnijét karcolja a kereked, már nincs többé közös kerékpáros forradalom,
véletlen sincs, #me too van, a lány vinnyogni fog, prüszköl, a fiúja hőbörög: mindkettejüket eszi az értetlenség és a periférikus látás hiánya.
Sensory echo - kiscsávók, akik úgy öltöznek, mint az öregasszonyok, csajok, akik síoktatók egy Teleshop reklámból... állati dögös.
A gender tematika külsősége torzulás: visítozó fiú, mert olyan kép került fel róla egy közösségi oldalra, ami nem selfie.
Összerezzenő emberek, ha fénykép készül róluk, de közben fotózgatott önlekövetés az életük? Hát persze.
Ha ők kérik, akkor neked muszáj!!! Nem túlélőnek készülnek, hanem flashmob fame™-nek , a tömörített percember!
Nagy egyének kora, de mindenki ugyanolyan akar lenni? Tehát, ha mindenki egyformán néz ki, akkor ki az egyéniség?
Who cares? - jön a villámválasz. Nem érdekel senkit, hogy mi miért van.

Mégis fénylik: nem mernek egyedül egyéniségek lenni? Ez nem dilemma? Dekadencia? Az összekapaszkodás nem intézményes?
Nem ez ellen küzdenek? A hippik nem öltöztek úgy, mint az ötvenes évek... nagy a nyomás, most nem volt idő készülni?
De az összeturkált dress code nem egyfajta uniformis? Vagyis egy divat-militarista aktivizmus, amiben dominál a drill?
Neccharisnya frakkban kiszőkített séróval RUN DMC tornacipőben és a tányérsapka árnyékában csillámos szemhéjjal? 
Menő hát! De félelemből úgy összeállni, mint egy halraj: egymásba bújva túl lenni az életen? Félelem a más véleménytől,
félelem a párkapcsolatbeli csalódástól, félelem a családtól, félelem, hogy a közös kutyázás igenis gyerekpótlék,
eleve félelem a gyerekvállalástól, mert exisztenciális félelem van és félelmetes szülésjelenetek filmekben: szar példát láttak csak!
Eseményekre azért megyünk, hogy ott olyan kép készüljön, ami által hiteles, hogy ott voltam? Már fel is van töltve.
Mennyi törés. Mennyi dráma. Már 1998-ban a Cowboy Bebop-ban is volt megjegyzés a már akkor is közismert hipster-ekre,
(ez ide csak most ért át ennyi idő alatt?) és nem épp pozitív kontextusban. Tehát a Cowboy Bebop szereplői...
... nem szeretik a wannabe-kat? Ezek után akire vonatkozik már meg sem nézi ezt a sorozatot? A Kawaii kultúra terjeszkedik?

Mintha a japán Harajuku negyed járna már csak előbbre, sebaj, a végén úgyis minden megfeneklik a cukiságban:
gyerekszobákból elhurcolt, a kamaszkorokból deportált tömeges megmásultság és önképzavar!
A cybperspace anime táltosai fetrengenek, a tüskés gumicukor sajtó hőzöng, a smink álarcai horror.
De a mai fiatalok mit tegyenek emellett a múlttal. Hogyan olvasnának visszafelé? Mennyit, kinek?
A Gyűrűk Ura többezer oldala Numenor és a Valák világáig vissza, éneklő őshomály. Jókai felejtős.
Az IPM vagy a MAD magazin? A tömeges képkockák és Youtuber-ek szemhéjjal aratott tarlóin?
A Star Trek 1200 epizódja: 5 évtizeden át ívelő pedzegetett jövőképek franchise-zá, gyáripar...
A Starskey és Hutch, a T.J. Hooker, a Magnum, az A-Team, a Buck Rogers, San Francisco utcái...
Pop ipar Madonna + Michael Jackson előtt? Modern, sugározható zene Elvis, Jerry Lee Lewis előtt.
Aronofsky, Tarkovsky, Jodorovsky, Polanski, Menzel, Kieslowski, Fellini, Antonioni, Pasolini… Ettore Scola.
… hol van erre idejük, a világgal lépést tartás kukkolásba torkoll napi 8 órában: egymást, mindent!
És a rajongásig felhasadt analóg világ iránti nosztalgia? Hogy kövessék visszamenőleg? G.I. Joe van-e?
Neveket, márkákat, mint Matchbox, HotWheels, Micro Machines, Hasbro, Baidan toys, Hot Toys... Lego, Playmobil, Duplo?
Made in Macao - rá van-e írva? Eljutni aztán vizuális nyelvezetben a Hanna-Barbera-tól a Studio Ghibli-ig.
Warner Bros vagy Disney? Cartoon Network-tól az AdultSwim zavaros világáig nem csak rajzolt erőszak plusz!
Kövesd, kövesd... Arc-összefolyt-képernyő, pánikszerű lapozás bőrkeményedett ujjbegyekkel, ki kivel mikor mit!!!
Elvégre az egész média-boom és a gossip tenger lényege egy Ovidius-i crypto-katarzis: labirintus cyberprofesszió!
Online Asterion™, az információ termeszvára, bináris csomaghalmazai a rhyton formációk testes agytöltelékeiként!

Egészen elképzelhető, hogy a retro farvízén a kialakult múlt újraértelmezésévé váló hipster korszak:
éppenséggel nagyon is intelligens módon próbálja átmosni magán a múltat, időhiányában egyszerre,
azonnal, rögtönből fakadó rögtönzéssel az egészet! Ezért tűnik katyvasznak. Aki érti a kódot, érik.
Aki a ruházatba belelátja azt is, hogy túl az olcsóság és ruppótlankodást leplezésében: van logika!
Ezért vannak a Britpop után 40 évvel ismét raver-ek. A 90-es évek után újra goa trance hordabulik!
(de hogy mindenki úgy csinál, mintha az ő seggéből bújt volna ki egy stílus? Ez a múlt, picinyeim!)
Ezért vannak grunge és garage és punk típusú próbálkozások! Ahol ennyi múlt van, hova a jövőt?
Csinálni? Előbb fel kell fogni, mi volt: egyik ezt, másik azt emészti, dolgozza fel, stílus, filmvilág.
Mint egy nagy, szorgos, vehems hangyaboly: emésztik magukat át a megtörténteken! Pereg az óra!
Robot-brummogás, bar-kód, design-affiliáció, codek-kártyavárak, composit művégtagok, IT crowd!
A végén csak révbe érnek, akkor is, ha ez azt jelenti, fel kell nőni: misfits, marginals, figyelem!
Csak az furcsa, ahogy ez Budapesten torzul: rongyokban az újgazdag kölykök alternatív,
peckes kis messiásokként, mellettük sálas sokoldalúsággal a szivárnáyos divat zsebdiktátorai, MOME manók!
És sok-sok valódi csóró, távol a belvárosi trend-tornádótól lesik, lapozgatják instán: mit is kéne!

Hogy ez most megint egy mánia-egyház? Egy fashion-folklore? Egy szektázás? A csóró enged itt is.

Csórók, akik gazdagnak akarnak tűnni: akadnak szép számban. Az eredeti elképzelésben
a New Yorki és más nyugati hipszterek, azaz dúsgazdag tejfölös képű nyikhajok
teljes penthouse-elkényeztettségükben és unalmukban a méregdrága ruhákkal
már nem tudták egymást meglepni és ráunva erre inkább a szüleik-kori, számukra
mulatságos ruhákat vették fel cinizmusból, amivel egymást fancy bulikon sokkolták.
Nem kis mértékben a szülőket banketteken és díjátadókon, hogy édes fiam, ugyan már...
Nálunk ez az össze-visszaság már persze máshogy csapódik le, az eredet elvész.
A gazdagságot valódi státuszszimbólummokkal kifejezni képtelen emberek (proli by birth):

szüleik elvágyódásait, eszképizálását, minden elfojtását vezetik le generációátugrással.
Akik egy külföldről jött módszert kifordítottak. Tudatosan rongyos? A bulikon így nem tűnik fel,
ki csóró és ki gazdag valójában: a máshol leszázalékolt, másodlagos piacra
kerülő ruhákból öltöző trend, ami a szabályokat felszámolást meghirdeti: hazudik önmagának.
Vagy a hazugság lett normális úgy általában, és anélkül már nem is az igazi, ami amúgy tévhit.
Ha lenne pénze, nem így öltözne – akkor fityegne a Guccsi, a Szvarovszki, a Konsanszky,
az Anna DAubner, a Nubu, a Je Suis Belle, a Heni Herold, meg a Nanushka természetesen...
Valójában halálosan sznob szabálygyártássá válik a gagyi, a trash, a szakadt:
úgy lázad, hogy conform,
úgy keres generációs kohéziót, hogy az előzőét parodizálja,
így lényegében önmagából is gúnyt űz, de ez most menő,
és úgy hirdet szabadságot, hogy a másikat tetőtől talpig végigméricskéli.
Ha kiteszed a fotóját valahova, szörnyülködik, hogy ő szarul néz ki, de egy köszi már nehéz.
Házibulira elhívva jönnek az elvárások ahelyett, hogy megköszönné, hogy gondolsz rá.
Állandóan kéretik magukat. Folyton rá kell ígérni valamire, hogy meggyőzd.
Annyi event zsúfolódik a telefonjába, hogy kihelyezett memóriája végzi el a szűrést,
ő már igazából nem dönt magától: hányan jelölték be. Az sem számít, tavaly milyen,
de milyen fasza volt a DIY fesztiválotok vagy a közös főzés. Ebben Homer Simpson-ok.
Idén is győzd meg, minden nulláról indul, a telefon ugyanis nem emlékezteti, hogy jó volt.
Meghívod valahova és máris kifogásokat keres, jönnek a demands:
hogy meddig tart, hogy lehet-e később, hogy vega és kutyabarát-e.
Előbb nem az, hogy köszönd meg a meghívást, és jelezd, mikor érkezel, és kivel?
Ha ezt bemondod, kifordul a bőréből és toporzékol, hogy megalázták.
máris rohan a Toldiba és más popkult-kápolnákba kiélni külsőségektől zavaros ájtatosságokat.

A futurista pop-kultúra szembesül egyszer? The Best Hotel on Skid Row vs Secret Diary of a Call Girl? 
IS TROPICAL szenvedélyének szintjén valóban nem marad más, mint készpénz nélkül nem lehet landolni.
Tudom, hogy a ma divatos jumping photo első változatai a 60-as években készültek itt: Carnaby Street, London.
Nevek, mint Ted Lapidus, divattervező. Részletek: Charlotte Rampling opening the Jump Ahead Boutique, 1967
Dúdolva megyek hazafelé, egy 2004-es kritikai megjegyzés, Amerika 4 sorosa pörög nyelvemen:

Who you goin' find doper than him with no pen
Just draw off inspiration
Soon you goin' see you can't replace him
With cheap imitations for these generations

What the hell are you waiting for - Jay-Z ft. Linkin Park - YouTube

 

 

 

 

 

Szociofrász: A Verzió Filmfesztivál kritikája

Oly mértékig zavar az elvtelenség.

2004 óta tart ez a műsor. Remek programok, jó helyszínek.
MINDENKI MEGENGEDHETI MAGÁNAK!
Erre 2018-ban kiderül, hogy ami működik Magyarországon,
azon politika ide vagy oda, párt-beállítottság ide vagy oda:
állandóan változtatni kell. A magyarok izegnek-mozognak.
Motoznak. Ficánkolnak. A kiállításon, a kocsmában ki-be járkálnak.
Nyugtalanok. Nincsenek 200-400 éves kocsmáik, mint más,
amúgy szintén szétlőtt európai nagyvárosokban. Itt felszámolnak mindent.
Ahogy a Zsiványtanyára betett csikós mondaná: “minden apjafaszát eladnak”.

Teljes felháborodással látom 10 év részvétel után, hogy már a Verzió is ez.
Van egy jegy filmenként, ami az átlag diáknak, de a felnőtteknek is drága.
A Durva Verzió: Már tavaly is voltak teljesen üres termekkel futó filmek, hárman ültünk bent.
Ne európai és EURO valutalapú mozijegyeket nézzünk, nem érdekel ott mennyi.
Ha egy diák 800 HUF / óra fizetést kap, tehát kézhez ebből jó esetben 600 HUF-ot,
akkor az 1000-2000 HUF per film 2-3 óra munkájába kerül. Ez normális?
Meg hogy egy korsó sör Budapest Belvárosában 800-1000 HUF, egy óra meló 1 sörike?
Nem túlzottan motiváló, nem éppen gürcölnek a gyerekek ma ilyen áron.
Erősen nyugtalanító, amikor a 200 Ft-os pizzát zabálják vagy 175 Ft-ból csinálnak vacsorát,
és büszkék rá, hogy így egy vagy két fesztiválra sikerült majd napi (nem heti)jegyet venni.
A többi az apuka és anyuka előretolt gyereke, designer egyetem, kocsi, ők nem dobbantanak nyugatra.
A www.fizetesek.hu szerint:
595. hely / Tanár asszisztens / Oktatás, képzés, tudomány, kutatás 161 000 - 272 028 Ft
535. hely / Pék / Mezőgazdaság és élelmiszeripar 194 623 - 386 387 Ft
534. hely / Fogászati ​​asszisztens / Egészségügy és szociális ellátás 179 488 - 413 570 Ft
533. hely / Általános iskolai tanár / Oktatás, képzés, tudomány, kutatás 208 017 - 343 094 Ft
1. hely / Vezérigazgató / Cégvezetés 692 746 - 4 911 437 Ft

Lásd élesebben - szól az idei szlogen! Hát lássuk...
- A Vígadóban egy Diákszövetkezet által kiutalt taknyos 600-at kap kézhez:
teremőr, ruhatáros diákmunka, azaz hostess, de nem a vetkőzős szobára járós fajta.
- 800 a cukrászdában Hunyadi téren
- a Budapest Marriott Hotel-ben szobalányként kapsz egy 1000-est!
- a Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 20/A. § alapján pályázatot hirdet: teremőr...
- A kezdő ápoló fizetése hivatalosan bruttó 95 ezer forint Magyarországon, míg az átlagbér 117 ezer forint környékén mozog...
- egy átlag vagyonőr órabér 1100-1400 HUF, országos átlaga bruttó 174 500 Forint!
- a Bohem Art Hotel****-ben 200.000-et egy hónapban és fix...
- ehhez képest 90.000 HUF per hó @ Four Seasons!!! az lebontva 500 HUF per óra?
- egy fogászati asszisztens 2000 HUF per óra?
Barbara Kerekes megjegyzését szeretem az egyik álláskereső oldalról:
"És 8 helyett 6 órára jelentik be az embert mert úgy megérős 😂 csak sose legyél beteg vagy szabin"
- 1000 a közértben 12 órázva: LIDL (a SPAR egy picit többet fizet, 1200-2400-ig), de a reklám,
illetve a toborzó duma azonos a külföldivel: vidám csapat, önmegvalósítás, továbbképzés, satöbbi.
Ilyet már Nemzeti Dohánybolt elé kiakasztott molino-n is láttott az ember... az eljárás azonos.

Ha már ott vagyunk, be is mutatkozhatunk a gondnoknak. Elvégre a kukákat is a pénztárosok tologatják.
Az üzletvezető a németországi Aldiban ( Filialleiter bei Aldi-Nord ): 3719,00 Euro brutto.
Jutalékokkal 4827,76 Euro brutto. Ez a plafon, tartományonként a gyakornoki fizetés változik:
1.640 Euro és 2.472 Euro között akár. Nálunk meg nincs 70.000 Forintja, mindenen görcsöl, spórol,
és 5-en összekucorognak 2 szobában, a többi eladja a testét.
Ebből csináljatok filmet! A budapesi DM-ben 1500 HUF-os fizetés annyit tesz, hogy 1050 órabér kézhez.
Az osztrák SPAR-nál 4.500 EUR und einen gratis B-Führerschein, azaz a zseton + egy grátisz jogsi.
Abba most bele sem megyek, hogy egyetemeken, diák kocsmákban 2019-ig
alig láttam plakátokat, szórólapokat, vagy akár azokat osztó önkénteseket Verzió ügyben…
… hát igen, az önkéntesek.
Nem marad más lehetőségük - beletörődnek idomítás szerint:
Sziget Fesztivál hetijegy 95 900 Ft - kapuár 111990 Ft. 7 napos VIP 199000 Ft! (2019-ben)
Egy TED előadás alapból 25.000 Ft. Akkor a Verzió még olcsó ezekhez képest?
Vagy ide is mehet valaki önkéntesnek (nyilván), aki főleg kint ül, tehát szart sem ér a bérlete?
Szép kis vircsaft!
A Canne-i díjas alakítás hősnője pizzázóban rostokol az estélyit ledobva.
A vízimentőből lett tűzoltó műkörmös szalonban keres többet, lásd Pugymer Péter esetét!
Az egyetemi tanár pincérnek megy. A fizika tanszékvezető metrósofőrnek.
Titkárnője a plázában szórólapozik. A város legjobb goffrisütödés bácsija kisvártatva szendvicsember.
A magyarországi filmgyárakban egész napos forgatások során a statiszták 8000 forintot kapnak,
akkor is ha novemberi utóforgatáson -5 fokban 10 órán át ülnek kint egy kis műanyag bögre teával egész napra,
ebédre egy műanyag dobozos szar rizses húst markolva fel, nézve, ahogy a stáb dőzsöl, az amerikaiak meg aranytányérról.
Az egyáltalán nem szakmabeli díszletfarigcsáló tizenévesek, néha 20-25 évesek, akikkel a műkő, a púrhab,
sok esetben a porzó műanyagokat és expoy-párát belélegezteti a fair fizetésekkel őket megillető szakma:
örömkönnyeiekt lesve ad nekik 2000 forintot óránként, így büszkék, hogy nem kell óránként egy ezresért 10-15 órázni
a vendéglátásban, poshadt pincékben a bárpultnál feketén, és mosogatni, kemencében sütni a látványkonyhának,
aminek kiszolgáló részén a turisták annyit költenek el a vásár során 5 perc alatt, amennyit ő 6 óra alatt keres, a munkás.
A casting ügynökségek variálnak a pénzekkel. Hol százezer a jogdíj, hol az egész lecsoffad és kapsz két bankót, húszezer.
Külföldön Németországtól az USA-ig több ezer eurók pörögnek egy úgynevezett kivásárlás során. Ha visszakérdezel, kihátrálnak.
A fénymásolóban meghajolnak, ha borravalót adsz. Az Emmy-díjas színésznő bizonytalanul nyilatkozik.
Hova menjen akkor a diákhitelét két év alatt elbulizott poronty?
Van Magyarországon három +1 lépcsőfok – dobogónak nem nevezném,
nincs benne semmi dicsőséges, inkább olyan, mint a leszázalékolás:
- Próbaidőn
- Gyakornok
- Önkéntes
+diák

Nem az, hogy be van-e jelentve, meg ezek. Frászt! Egyszerűen ingyér!
Emberek, akik örüljenek, ha jöhetnek! Fiatalos, dinamikus csapat, meg a többi duma.
Mint a HR, ez is egy blöff. Egy újságíróval vitatkoztam össze a még Víg utcai Kék lóban,
aki arról kántált nagyokat, hogy a magyar fiatalok örülhetnek, hisz a Sziget Kft.
Bbb.bbbiztosítja nekik a bejutást, elvégre önkénteskedhetnek, és akkor látnak is valamit.
Nem mentem bele, hogy én 98-ban voltam Szigeten először, mert akkorák, de akkorák
volnának a különbségek, hogy azt bizonyára fel sem foghatta volna középkori tudatával:
ez örömmel hunyászkodik meg. Ennek a demokráciáról vagy esélyegyenlőségről
a “kurta kaparj” meg a “leereszkedik a hatalom, adjunk hálát neki” jut eszébe.
Ez egy sokadgenerációs, vérbe beleitatott szolgaságára büszke helóta, jobbágy, felszabadult rabszolga.
Mint mikor a Bajcsy-Zsilinszkyn a Dohányboltban a csoffadt nyanya osztja és alázza a vevőt,
az összesnek beszól: miért fizet kártyával, miért nem avval, ne fotózz, ne nézelődj, mozogj már!,
és ahogy végig állja 4-5 forma, ők már idomulnak, előre hajbókolva közlik, hogy "kártyás lesz",
nehogy kikapjanak, és ha az előző meg van alázva, lehajtott fejjel kuncognak, cinikus vigyor,
hogy lássék, és hogy kiszolgáltassanak valahára. Hálát adva, hajolgatva ismét.
Ilyen szempontból egész Budapest egy Verzió Film pergése, az egész egy emberjogi dráma...
A Szimplában vagy az Instantban vagy máshol, amikor a pultos az egyszerű turistát, a helyit,
vagy a köztes nívó megszállottját, a már nem diák, de itt akar élni típusú külföldit fenyíti:
mondjuk úgy, hogy műanyagdobozból lapátolja a kaját nyitott szájjal és közben leinti a vevőt,
hogy MOST NE, JÓ?! VAN MÁ
Populáció, mely a bögyömben van. Elbontották a gyárat, amiből jönnek, ami előtt elvették tőlük földjeik?
Mint ilyen, a plebsz szónoka azt szajkózza, hogy ha már nem engedhetik meg maguknak,
dolgozzanak ott, ahol szórakozniuk kellene? Miért, az Airbnb nem ez? Hogy a lakásokat
magyarok takarítják, akik nem tudják megengedni maguknak, hogy ilyenben éljenek?
Olyan, mint a kínai gyári munkások élete: 102 pár NÁJK meg ADIDASZ sportcipőt rak össze egy nap,
de egyet sem fog tudni megvenni belőle egész életében. És ott még nincs shipping, csak anyagár!

Glastonbury-szindróma (kerítések, kutyás őrök a világ egyik első nagyszabású fesztiválját bezárkázva):
1970 Szeptember 19 óta elég sok idő telt el, de valahogy az utolsó pár évben durvult el az intézményes para!
Aztán akiknek eredetileg szólt, be sem tudnak menni rá, diákok, csórók, romantikus idealisták, satöbbi. 
Ez a kultusz megérkezettnek látszik Magyarországra: az egész gyökértelenségbe fullad, nincs semminek miértje.
Olyan álláshirdetéseket olvasnak a magyar fiatalok, hogy lehozzak őket az életről, és kettéáll mindened:

Dunakeszi - HENTES, KONYHAMÉSZÁROS

Dunakeszire, nagyüzemi konyhára várjuk HENTESEK/KONYHAMÉSZÁROSOK jelentkezését!

1. ha unod a félsertések és negyed marhák emelgetését, csontozását

2. ha eleged van a piaci forgatagból, a hidegből

3. ha nyugodtabb légkörre, nagyon jó csapatra és könnyebb, jó hangulatú munkára vágysz

4. ha biztos munkabér kifizetést szeretnél, akkor ITT A HELYED

Nálunk főzéshez kell minőségi szeleteket produkálni meghatározott méretre, formára, súlyokra, illetve csíkozni-kockázni megadott mennyiségben.

• műszakok: állandó éjszaka, vagy állandó nappal.

• heti 5 napos munkarend, 8 órás munkaidővel

• a napi étkezés biztosított

• havi egy hosszú szabad hétvége

• utazási támogatás

• egyéb juttatások

Jelentkezz hozzánk a 20/778-1576-os telefonszámon!

allas@teletal.hu

 

Vagy ilyet:

 

Zuglói kávézóba pultos-eladó kolleganőt keresünk

Város:   Budapest

Foglalkozás:       Teljes munkaidő

Az állás leírása

Zuglóban nemrég nyílt családias hangulatú kávézó-sütiző üzletünkbe,azonnali belépéssel pultos-eladó kolléganőt keresünk heti 40 órában, állandó délutáni munkára.

Munkaidő: H-P: 12.00-18.00 + SZ:7.00-17.00 (havi egy szombat biztosan szabad).

Elvárások:

-akarj és szeress dolgozni!

A többit megbeszéljük.

 

Megbeszéljük? Itt jutunk vissza a Verzió Emberjogi Dokumentumfilm Fesztiválhoz. 2019-et írunk!
És kurvára fel vagyok háborodva! Hogy képzelik! Mi ez az egész? Ki találta ezt ki?
Eladtátok a fesztivált?
Lecsapta valaki a kezetekről?
Mondjatok már valamit!!!
Jártatok az elképesztően díszes Parlament-épületünkben, és ti és a tömeges érzékcsalódás?
Vagy mára már túl sok néző lett, és mint a Szigeten anno, hogy bevihettük a kajánkat, aztán slussz,
most ti már nem tudjátok elviselni, ha fiatalok a lépcsőkön párnákkal a seggük alatt ülnek végig egy filmet?
Vagy ti 15 év alatt, amióta megy a program egyszercsak besznobultatok?
Már hogy lenne egy bérlet kedvezményes? Évről évre egyre több film van a műsorfüzetben,
így egyre kevesebbszer ismétlődik egy film, tehát egyre inkább azt érzi az ember,
hogy egy csomó dologról lemarad! Ehhez jön, hogy van egy SINGLE TICKET, oké,
meg egy bérlet, ami azonban nem az!!! 6000 HUF 10 filmért annak, aki előtte 60-ból
mondjuk meg bírt nézni 4 nap alatt 30-40 válogatott, remek, tényfeltáró munkát: nonszensz!!!

Akkor a bérlet legyen mondjuk 10.000 és korlátlan… hát nem az a bérlet?
Van a BKV-n egy vonaljegyem – az egy film. Van gyűjtőjegy (a tömb)!
Ti ez alatt értetek bérletet, ami azonban egyáltalán nem az! Ezzel most korlátozni
akarjátok, hogy hányan jönnek? Vagy a pénz megcsapta az enyvet? Vagy nincs lóvé?
De titkoljátok? Melyiket?
A bérlet az, ha annyi filmre megyek be, ahányra csak bírok!

Legalábbis 2013-ban ezt bárki megtehette, és még 2017-ben is, és működött!!! Hagyjatok az inflációval.

Jegyek: 900 Ft

Bérletek: Fesztivál bérlet elővételben 2013. nov. 10-ig: 4500 Ft,

nov. 11-tól 5000 Ft a Toldi (Bajcsy-Zsilinszky út 36–38.) és Művész Mozikban (Teréz krt. 30.).

A Verzió-bérletről

Az ötnapos Verzió-bérlet négy helyszínen érvényes:

Toldi mozi (Budapest V., Bajcsy-Zsilinszky út 36–38. tel.: +36 1 472 0398)

Cirko-Gejzír mozi (Budapest V., Balassi Bálint utca 15–17. tel.: + 36 1 269 1915)

Művész mozi (Budapest, VI., Teréz krt. 30. tel.: +36 1 459 5050)

Kino (Budapest, XIII, Szent István krt. 16. tel.: Szent István krt. 16. + 36 1 781-9453)

 

Figyelem! A bérlet nem belépőjegy. A bérlet birtokában 0 Ft-os belépőjegyet kell váltani a mozi pénztárában.

Bérletes, azaz 0 Ft-os jegy csak a vetítés napján váltható. A bérlet nem érvényes a nyitó és záró előadásokra.

Úgyis egyszer lehet használni, nem tud a barátnőm átszaladni vele a szomszéd moziba,
Toldiból a Crikóba, Művészből a Kinoba, mert a pénztáros már beikszelte a bérlet hátoldalán
az időpontot – erről ennyit, ezt elhasználtam, jöhet a következő időpont. Ja, hogy arra se
mehessen más a más bérletével? Akkor miért nem iratjátok rá a személyi számát?
Fényképes Emberjogi filmfesztivál bérlet!? Anyátokat! Hát ha van egy diák, és egy barátja
másnap elmegy az ő bérletével egy filmre, mivel ő nem tud, mert vizsgázik:

- az nem közösség?
- az nem osztozás?
- az nem demokrácia?
- az nem felelős magatartás?
- az nem zero waste?
- az nem az, amiről ez az egész szólna?

Erre megy a szigorítás, a variálás, a nagy márketinges bepörgések!
Vagy 50 támogató szerepel a Verzió Filmfeszt katalógusának belső fülszövegrészén.
Azok az albumok is drágák?
Oly mértékig zavar az elvtelenség.
És kurvára fel vagyok háborodva!
Hogy idén már el sem megyek, (durci)
mert azon lennék rajta állandóan, hogy erről most kell egy emberjogi filmet forgatni,
a fesztivál közben, kikérdezve diákokat – akik azt sem tudják, hogy ez az event mi,
de hogy meg tudnának-e venni fejenként egy ilyen bérletet, miközben ők a célközönség,
akik SMACK-levesen élnek, meg konzerv csicseriborsón 2019-ben Magyarországon –,
meg azokat, akik szakmabeliek! Hogy ha van egy hónapon belül az animációs finálé,
a Koreai, a Skandináv, az Építészeti filmfeszt, a Román filmhét satöbbi, akkor mondjuk ide,
meg egyáltalán hogyan jutnak el minnél több filmet behabzsolni, tájékozódni?

Sehogy. A bérlettel még a NYITÓNAP-ra sem mehetsz be? Hogy mi van?
Akik bérlettel, állandó jelenléttel támogatják a fesztivált, a VIP-es dolgokra nem?

Vannak VIP-es események / rendezvények, fontoskodás, szakmázás azok után,
hogy véginézettek velünk sugárfertőzött falvakat, szétrobbant házakból álló országokat,
aknamezőn ugrósikolázó gyerekvárosokoat, pléh- és bádog-favellák közt kergetőzést,
katonai támaszpontőrző indián őslakos kilövőket, kitelepítést, deportálást, vagyonelkobzást,
leszázalékolást, internálást, állami gondozottságot, nincstelenséget, ökológiai migrációt,
klíma-katasztrófák sújtotta fél kontinensnyi lázadásokat és puskákkal szaladgáló öregasszonyokat!

(mikor kispolgári katasztrófa-kukkoldává züllik egy kultúrális esemény?)
 

Nektek elment az eszetek.

 

 

 

 

Az ellenséget sarokba szorító valóságvédelmezőknek tett áldozati és jelképes felajánlások idején

Jártam Ibériában – nevezd Hispániának, ha úgy tetszik – keresve kommunákat, ahol az embert befogadják, s oly annyira kerestem, hogy egyszer elém állt egy platós terepjáró, belőle hippik szálltak ki, nagy önellátók hírében állva mentek be a szupermárketba, s mire kijöttek és érdeklődtem, befogadnak-e, egyikük telefonálgatni kezdett, majd elküdött, hogy nekik erre most nincs idejük, a vezérük pedig neme mondott...

Jártam a modern Spanyolországban, ahol az olcsóbb, könnyebb megélhetésért az Észak-Nyugati országrészben üresen állnak a falvak, szellemvároskák mindenütt az országutak mentén, mivel a lakosság, milliók és tízmilliók elvonultak Keletre a tengerpartra, hogy lagymatag turisták olthatatlan étvágyát elégítsék ki röpke üzérkedések és lakomaműsorszámok életfogytiglan való megismétlése során.

Jártam Erdélyben olyan szórakozóhelyen, ahol rogyásig rakott asztalokkal vártak, esedezve, hogy dolgozzunk együtt, hozzak, szervezzek turnékat, budapesti zenekarokat, másnap a fogadás után, mikor már senki sem hallotta, az üzenetváltás annyiból állt, hogy a szervező szerint nem emlékszik semmire.

Jártam a Kanári-szigeteken, ahol a nyaralni, üdülni vágyókat építkezési befektetés-tanácsadók és panoráma-lakás nepperek zaklatták.

Jártam a Vatikánban és fiatal gárdisták szemében büszkeség volt, amit csak a fegyelem nyomott el, nem  az önmérséklés.

Jártam Portugál erdőkben és olivabogyómezőkön, ahova egy autóstopp során engem felvett férfi vitt el, be a tanyavilágba, le a még épülő autópályákról felüljárók árnyékán túl magánföldeken át, ahol a parasztok egykori kolostorokat használnak traktorgarázsnak, és átkelve egy bozóttal eltakart leágazánál magánbirtokra jutottunk, amit Hollandok alapítottak, apró édent vízerőművel, spirálban a hegyoldalban ívelő házacskákkal (nappali, háló, konyha, téli konyha, háló, és így tovább), de mivel a  társadalomtól elvonulni akaró Hollandok hazatértek nyugdíjukért, egy bolond karban tartó vette át a hatalmat, aki macskáit babusgatta naphosszat munka után és nem engedett senkit maradni.

Jártam Dél-franciaországi foglalt házakban, ahol a szemlélet egyívású az intézményes francia szabadságfelfogás óriási téveszméivel: a korlátlan szabadság korlátlanul elharapódzó elnyomássá fokozza elvárásait – így esett, hogy láttam, ahogy ingyen-bérment élő, a piacról az el nem adott árut naponta még zömében frissen kézhez kapó fiatalok rendőröket ócsárolnak, egyfolytában provokálva, számkivetettek, akik a saját hazájukban meg nem vívott küzdelmeket kompenzálták a túl-toleráns francia liberalizáció kifényezett bástyáin: következmények nélkül, kisebbségek leplei alól károgva, és visszaélve szabadásgukkal.

Jártam Berlinben, ahol ha mindenki elmenekül nagy művészeti életet élni, végtére is azok gyűlnek egybe, azokká állnak össze, amik elől maguk akkoriban, korábban még egy személyben elmenekültek: mérhetetlenül számító a hozzáállás, az ajtónállók nem engedik be azokat, akiket öregnek tartanak, s a szexklubok féktelensége tükrözi, mennyire szorongnak a munkaerőpiac nyomása alatt naphosszakat emberek, hogy zárt körű kéjbarlangokban kell kiélniük magukat.

Jártam az El Camino, a híres zarándokút egyes szakaszain, és ami Le Puy és a Spanyol határ között zajlik, az több mint aggasztó: gyakorlatilag falu-turizmus, szép tájak gyalogtúra útvonalai kacskaringózva úgy, ahogy a középkorban sosem menetelt volna hívő, gyűrűzve, keringve, hegyre-fel-hegyre-le, erdőkön át, kaptatókon, elvégre azoka helyek banditákkal és vadállatokkal voltak tele, és nem sokat foglalkoztak akkoriban még várromokkal és más romantikus aspektusokkal, elvégre a várak álltak, és akik benne, azok sokszor zsarnokoskodtak, berángattak, bekínoztak, kedvükre használtak láncra verve… most meg felviszik a csomagot a hegyre kisbuszok, a túrázók énekelnek egyet a kápolnában álszent áhitattal, szektás ámulatban, és lesétálnak a következő faluig a kialakított és nem kitaposott utakon, hogy ott a szállodában lefürdés után vörösbor-kóstolós vacsorán vegyenek részt – elképesztő(!), volt olyan hely, ahol a pökhendi parasztok egyik házban sem adtak egy palacknyi vizet a csapból, mondván, aki ilyen útra megy, van annak pénze, minek a szíbjáték, elvégre Thai-földre is elmehetne az illető, annyit költ(!), és igazuk volt, csak nem láttak még embereket, akik utódállamból jöttek, netán üres zsebbel, mert az már itt elképzelhetetlen lett…

Jártam Velencében, ahol a helyiek behúzódnak nyár-idénykor a turisták vadul kavargó, csipogó, zsibongó, mitsem-törődöm tömege elől kis kávzócskákba, ahol 4 asztal van, és teltház, és olyan hátsóutcákba, ahova a bugyuta bérviláglátó nem mer bemenni, noha nem ezért jött, nem ezért utazi, hogy olyat lásson, ami otthon nincs?

Jártam Prágában, ahol már 2004-2005-ben olyan mérhetetlenül elszabadult a tömegturizmus, hogy a Vencel-hídat elkerülni kénytelenek a helyiek – rászámolva folyóátkeléssel egybekötött munkába vagy munkából jövetükre plusz 30 percet –, és az óvárosi sétálóutcákon masszaként hömpölyök a tömeg, amiből, mint egy műszálas, horgolt, cupákos, csivitelő, a házhomlokzatok által terelt művi béltartalomból vakulángnyelvek csapnak fel, állandó a villódzás, immár selfie-zés, ha minden igaz.

Jártam Bonnban, ahol a gyep érintetlen volt, a gyerekek szabadon kószáltak el a kerü,let vagy akár a körzet túlfelére is, támaszpontok voltak, sok amerikai berögződés és meglepő szokás tarkította a hétköznapokat, és azt beszélik, ne menjek vissza, mert a parkokban gengszterek ólálkodnak, a sétálóutca, ahol éjfélig zajlott az üzeltekben a diskurzus és árucsere, ott most vasreteszek és lehúzott fémlemez-védművek összefirkálva szürkülnek halálra, és a közállapot életveszélyes.

Jártam Mont-Saint Michelle híres vonulatán, s álltam a gerincen az égbe nyújtózó katedrális elképesztő teraszán, előbb gyermekként, aztán kamaszon, aztán már hiába, mert nem hogy autóút épült a tenger és a dagály védelme okán egykor – nem is olyan régen – csak időszakosan megközelíthető gótikus városka-remekmű felé, hanem már buszokkal viszik, cipelik, taszajtgatják a fizetőképes csőcseléket, akik lökdösődve nyihognak és minden középkori sikátorban pózoló emberek, minden üzletben fogkrém-reklám-mosollyal bájolgó bugyuta és együgyű kultúra-romboló tömegtermék-lesők lézengnek, akiknek óriásparkolók épülnek a környező legelőkre, amikre jó volt lelátni, a tengerre és a mezőkre, a tehenekre Normandia és Bretagne patakmenti határvonalánál, és vissza a végtelen hullámok mantrázó megoldhatatlanságára, tehát tökéletességére...

Jártam Budapesten – ott sokat jártam –, ahol a lakosság vérszemet kapva a potyára zabálni és vedelni érkező angolszászok és más atlanti kéjzarándokok miatt elhülyült, eltávolodva saját értékeitől elidegenedett és beleolvadni megindult a világ közösen sajgó cinizmusába: egy város, amelyet kimagvaznak, hogy nehogy félrenyeljen valamit a pénzes látványcsodálni érkező, szó szerint eltűnnek a történelmi emlékhelyekké sosem nyilvánulni kiemelt forradalmi és háborús golyónyomok, kifagyásokként vannak kezelve, bemeszelve és ugyanígy van kilúgozva az egész belváros: ahol zenekarok sétálgattak muzsikálva, most tömött teraszokon pökhendi bámészkodók lebzselnek; ahol kis kocsmákban snóbliztak és kártyáztak kiskorúakat sörözni nem engedő jókedélyű férfiak, ott nyugati tépett szoknyás újgazdak szajhák okádnak a kapualjba, mert a szüleik ide küldték őket Londonból csődtömegként fillérekért szétzülleni; ahol romos házakban diákok zsebpénzen tudtak besörözgetni titkon, a naiv hátsóudvar-élményeket most nyiltan zajló pocsék minőségű drogbazár-árnyékvilági aktusok, szuterin-kuplerájok és álpompával felcicimázott hordazabáldák tarkítják…

… sok helyen jártam még, de majdnem mindenütt csak szenvedő embereket láttam.

Vonulj el.

Ne várj tőlük túl sokat.

 

 

 

 

HUMEN Magazin 2/1

(avagy people's misinterpretation of probability)


A Fajt Alexes 2019 szeptemberi VII. ÉVFOLYAM, 7. számot olvasom.
Hogy Fajt Alex milyen szép nő, abba bele sem megyek…
… az ádámcsutka kétségkívül jól állna neki akkor is, ha nem akarna egyebet.
Hogy az Iron Maiden fronténekese miért nyúl a szájához, nem értem,
hisz az Austin Powers filmek Kicsi Én-je óta ennek nem sok értelmét látom,
legyen az divatplakáton nyalókázó Lara Stone vagy más modellek,
netán Miley Cyrus után szabadon a jobb szájsarokba kigörbülő nyelvek.

A Mein Wunderbares West-Berlin című film érdekel, 21. oldal.
Láttam a szétvert Berlint még gyerekként, megnéztem a mait is,
és nyilvánvalóan eljutott hozzám a megjelenés pillanatában a
B-MOVIE – Lust & Sound in West Berlin című remekmű is. Lapozok.

“Pécs megérett arra, hogy 2020-ban megvalósítsa az első vidéki pride fesztivált”,
áll a 24. oldalon. Úgy emlékszem, Pécsett volt, hogy az Európa Kultúrális Fővárosa
projekt kapcsán – minden késésben és romokban – mondta Lovasi András:
“Az erősebb kutya baszik”, miközben minden szét volt lopva, de tömegesen…
… szóval mondjuk úgy, hogy a legtöbb vidéki város közül…
kevésbé hangzatos, de tényszerűbb, persze a szivárvány és a valóság:
olykor egymást taszító erők.

Hátsó szándékok első kézből és Steiner Kristóf munkássága.
Ehhez már csak ezoterikussá kell válnia és fátylakban segglyuk-légzést oktatni.
Mint minden traumás ember Budapestre szakadva ex-arisztokrata írónőktől
az árva- és fegyházi lányrabokból kick-boksz bajnokokká válásig:
a trauma feldolgozása a másokon ledoglozás által meg történik ezen a vidéken.
Ő meghirdeti, hogy nála lehet consulting, vagy éppenséggel behív a ringbe.
Steiner esetében a Gumimatrac a Gangeszen című könyv nem volt egyértelmű.
Ha ő – mint száz meg százmillió ember – elment Indiába (nothing we haven't seen),
és mint minden Nyugati Konzum-spiritiszta azt hitte, hogy a béke vagy a másság
mindig a távolban található meg, miközben a legtöbben azt sem tudják,
mikor épült a ház, amiben élnek, vagy kit végeztek ki az utcasarkon,
ahol a koszorúk vannak,
esetleg milyen aranymozaikos Róth Miksás üvegberakás van a lenti gyógyszertárban…

az egy valag pénzt kifizet, és elmegy oda, ahol szintén önmagában keres, kotorász.

De a Gangesz egy szent folyó, azon nincs bugyi-pink gumimatrac,
hanem az elégetett holtak hamvai hömpölyögnek benne és olyan kórokozók,
amiktől kiég a beled.

31. oldal. BLACK DREAM – emlékszem az üzletre, nem a Mária utcából
költözött el néhány éve a Horánszkyhoz? A lábnyomokat kövesd feliratok egy dolog,
a lefóliázott falak és kirakat a közeli iskolák miatt nyilván kötelező,
a zárt udvarra költözés remek ötlet volt, azonban az árak egyre durvábbak…

50-51. oldal: ABBA. Remek cikk.
Azt azonban szeretném kideríteni, hogy a vörös hajú lány valóban azért lett-e
átszöktetve nagymamája által Norvégiából Svédországba (e nélkül nem is
találkoztak volna ebben a felállásban az együttes tagjai), mivel egy Übermensch
kreáló projektből született – noha a nácik nem bántottálk a norvégokat,
a szőkítés kedvéért sok katonát pároztattak helyiekkel, máskor maguktól is,
és az énekesnő családja félve a háború utáni helyi reakcióktól – gúnyolás –
így oldották meg, a szomszédos semleges Svédországba plántálva át az emberpalántát.

Robert Capa kopasz náci-kollaboráns nős világhírű fotója jut erről mindig eszembe.

52. oldal.Na végre!

1 Nem tudom hányan akarták ezt megőrízni emlékeiben,
de a suhogós ruhák számtalan sebből vérző ikonográfiája vétek.
Ruhatárak kedvence a műszálas szövet mentén a zero waste,
a recycling és a védd a fákat! Idején? Csak ott lehet a suhogós szuperlativusz,
ahol ezek az erősebb közegészségügyi és az emberiség túlélését illető ízlések
még nem érkeztek meg a divatok és szabásminták,
valamint az ezeket taglaló szerkesztőségi asztalokra.
Mint Párizs a tömegek híres felkelése idején, biztos volt,
aki az aranycsipkés fűzőjét igazgatta odakacsintva szeretőjének,
aki fehér rizsparókáját simogatva küldött puszikákat az óriáscsilláros szalonon át,
miközben az éhező csőcselék épp benyomta a főkaput, kolbásszá kibelezve a lovakat,
és felkoncolva a cselédséget, testőrséget… szegény komornyik, drága kertész bácsi.

2 Újra leopárdban. LEOPARD SKIN PATTERN SUIT. Ez nem más, mint Nowstalgia.
Magyarországon ez azóta sem múlt el (lényegében az 1970-1980-as évek óta konstans),
mint ahogy a roma divatban jelen van, és mint ahogy a vidékről Budapestre
30 év ízlésbeli fáziskéséssel beáradó tömegek nyomán: bárhol fellelni,
nem csak a turkálókban. Fáziskésés. Amúgy nem emlékeztek már Dennis Rodman-re
és sok port kavart folyamatos divat-hekkjeire? A Chicago Bulls kosarasa,
aki hollywoodi filmekben szerepelt és volt ilyen leopárdmintás haja is, egy az egyben.
Úgy 1998 környékén. Erre már lehetne mondani, hogy emlékeztek-e, de tény az,
hogy aki más generációk gyerekkorát adja el a következőnek, mert az mit sem sejt: az csaló.
Kylie Minogue 1991-ben viselt ilyet. Dolly Magazine, March 1985 és April 1990 ismét.
Megjelenik a Harper’s Bazaar, August 1992 száma. Vagy Adrian Young
( a No Doubt dobosa ) az Ex-Girlfirend klipben. Martin Scorsese : The Age of Innocence (1993).
Cosmopolitan Australia, March 1993.
Vogue UK, November 1996: benne Naomi CampbellMary J Blige az 1996-os Grammy Awards kifutóján.
Leopard Print Coat Madonnán egy díjátadón valamikor 1990-ben. Sokkal később Taylor Marie Hill?
Juliette Lewis előbb és utóbbCharisma Carpenter? Duplán? Triplán? Szoknyán?
Vagy a 2023-as világháló-összekuszálásban: Veronika Rajek, a szupersztár insta bomba szőke ciklon?
De az egész az 1920-as években kezdődött: jelige: Joan Crawford.
Aztán a dolog folytatódott, jött Bette Davis a következő filmben: The Rich Are Always With Us (1932).
Lucy Doraine (Kovács Ilona). Kisvártatva Jane Greer. Zsa Zsa Gabor az 60-es években. Később Debbie Harry.
Synth csajoktól az Yves Saint Laurent rajongókig a 80-as években sokan viselték.
Kate Moss az 1990-es években szintén. Christian Dior a 2000-es években kamatoztatta márványlépcsőkön.
Tehát itt semmilyen kontinuitás nem szakadt meg! Tehát mire a Kardashian-Jenner családig
vagy Demi Lovato-ig 2018-ban eljutunk: eltelt száz év ocelotozással. 2022-2023-ban Alina Lando.
Kortárs női woman power DJ-k közül ki is, Mila Rubio? Verebics Ágnes: Idomár (90x90, olaj, vászon, 2022)?
Esetleg a fél-professzionális Gia Genevieve Hot Rod fotói? Vagy civilbe hajló indíttatsokkal, pl.: Shannon Brooke.
Hozzá egy a sok insta profil közül, ahol a set-up szintén egy ritmusra jár, lásd.: @helly_shares. Vagy kirstiefleck.
Vagy akár a high society szintjén olyan művészfotók között böngészve, mint Jean-Baptiste Mondino egyik képe!
Nem ártana megírni egy cikkben, ami erre a témára vonatkozik. Stephanie Seymour aktfotók with leopárd.
Laetitia Casta Strikes a Pose in IKKS Spring 2020 Campaign. Klasszikus lányok ősi plédekben.
Jut eszembe, egy bizonyos Antoni Piotrowski (1853 – 1924) nevű lengyel festő
egyik művén is van már leopárd mintás leányzó: Nymphs And Satyrs.
Nem összetévesztendő Nymphs and Satyr, 1873, William Bouguereau festményével például.
Vagy Otto Dix’s Reclining Woman on a Leopard Skin...
Ebből a témából amúgy számtalan született a XIX. század végén, pszichológiája profán,
a bujtatott erotika nem pajzán, hanem nyíltan emberfeletti, ezáltal cenzúrázni fölösleges.
Ne menjünk ilyen messzire, a nem-képzőművészet is felkarolta a vad vonzás szimbolikáját:
OMNIA a Királytigris - Bűnügyi rejtély 4 felvonásban (a címszerepben Robert Warwick),
vagy LILLY CHRISTINE IN LEOPARD BRA, collections.fillesapapa.com cover,
Emily Ratajkowski wows fans as she dances in a leopard print bikini (5 Sep 2018),
aztán Annabel's Nightclub - MBDS; és hát Vikki Dougan, aki lemos mindenkit ( 1 - 2 - )!
De jön Rita Ora in Leopard Print Dress – Leaves ‘The Annabel’s Jungle Party’ in London,
Brigitte Saint-Jacques : La tendresse / Terre (single 1976), Veronique - Jungle Man (Italo-Disco, 1987 Vinyl),
SHANIA TWAIN : NOW (Sept. 29, 2017), Polka A-GO-GO with Lil WallyLeopard Lounge (2003),
Vince CardellVince Cardell (1982), és így tovább, fere ad infinitum... DEAR JACKIE September Issue.
Katy Perry - Purr Fragrance ad ( 100 - 177 ml Eau De Parfum Spray 14.12 - 21.19 €, 2019 ),
Ja,Zoo: Hide (1988), Tyra Banks egykori leopárdos-pattanásig feszülő bikinis képei is ide,
Shannon Elizabeth (ismert filmjei: American Pie, Scary Movie and Jay and Silent Bob Strike Back) detto!
Amouranth, azaz Kaitlyn Siragusa, egyike a sok száz közismert cosplay macáknak. Yamila Diaz?
Audrey Tautou is lett fűzős cicaruhában publikálva a 2009-es Coco Before Chanel című film promóciója során,
a cikk vastagbetűsen FABELHAFT... ha már divatvilág: Alexandra Tomlinson. Vagy Phyllis Gordon,
aki 1939-ben eleven gepárdot tartott és sétáltatott. Josephine Baker & Chiquita híres közös fotója.
Bebe Daniels and a cheetah, ez is egy korszakot jellemez. Joan Blondell and a cheetah. Ugyanaz.
1954-ben leopárd holmiban egyiptomi fekete-fehérségében: Pop singer Iolanda Cristina Gigliotti aka DALIDA.
Britt Ekland : Ekland in a leopard cat suit, Vogue 1965 by David Bailey. Van ennek a műfajnak gyűjtőneve is:
LUXURY FAUX FUR COAT LEOPARD GLAMOUR 40s 50s PIN UP... Gentlemen Prefer Blondes (1953).
... sexy leopard-print cape: Brigitte Bardot in “En cas de malheur” (1958) és Bell, Book And Candle (1958).
Ugyanígy Audrey Hepburn és Barbara Stanwyck. Gene Tierney is pórázképes vadállatpozőrködött.
Blaze Starr 1960 környékén több ízben is tett a minta népszerűsítéséért: széles pózban, dobolva, meg mindenhogy.
Bettie Page, Jayne Mansfield, Irene Manning, vagy ez: Simonetta in her home at Rue de Mondovi, 1963.
British Vogue, May 1966 - Photo: Helmut Newton. Vagy a pinterest ezernyi oldalából akárhány, például ez!
Hollywood Animal Magnetism, bulvárnyelven. Leading Ladies in Leopard, ha a fashion szakmát kérdezed.
Ez a remekmű: Talking Heads - Wild Wild Life (1986); ebben is a 02:49-02:55 percig a bundás hölgy!
Néhány Amy Dolenz 35mm Slide az 1980-as évekből ( - 1 - 2 - ).
Az 1930-40-50-es éveken végigvonul: Golden Age Sheena: The Best of the Queen of the Jungle. Manapság Vanessa Kirby?
Prehistoric Women (1950) Mara Lynn főszereplésével! MARTINE BESWICK PREHISTORIC WOMEN 1967!
John Sharp kalapja az ...altrimenti ci arrabbiamo! című filmben, magyarul: Különben dühbe jövünk (1974)!
The Arena (1974): Pam Grier szőrmében. Robotcop 2 (1990), amerikai punkok! Derek Ridgers - instáján egy kép leopárd.
Machiko Kyo – the princess of Japanese cinema -  mi van egyik kultuszfilmjében a jelképes trónus hátterében!
Heartbreak Ridge (1986), Clint Eastwood bootcamp mozija; szintén pettyes mintákra lelünk itt: Sid and Nancy (1986).
Blondie - The Hunter, az 1982-es album cover-ja is ad némi fogódzot ebben a témában: >> elemzés
Savage Tales #8 (Vol.1) - Characters: Ka-Zar; Shanna; Zabu. Publication Date  January 1975. Keri Hilson, újabban.
Aztán Married... with Children (TV Series 1987–1997): Do Ya Think I'm Sexy: Episode aired Nov 18, 1990!
Amiben mielőtt bejön a The Bundy's New Neighbor, van egy leopárdos kabát-táska kombó, hangulatfokozásból!
Caroline Vreeland: 1 - 2 - 3 - 4>>> MUSIC  Korábban: Irish McCalla. Később: Jessica Pare. Nemrég: Palvin Barbi.
Vagy veheted a mostani Jessica Naz & Julia Logacheva by Josh Ryan for Guess Lingerie 2020 szériát is.

Találatok a következőre: Halle Berry Flintstones
Inkább erre szeretnék rákeresni: Halle Barry Flintstones

The Flintstones (1994)

Vagy a Swordfish (2001) zárójelenete, ahol a táska mintája hogy is van?
Zenét hozzá? Rod Stewart - Blondes have more fun (1978). Vagy Szűcs Judith - Meleg az éjszaka...
Mindkét esetben tobzódás van a flekkes, a pacás mintában.
Az 1994-es lepattintott kőbunkók után jött a Party Girl 1995, normális kiszerelésű bundában brillírozva. Kicsit visszább pedig
Kelet-német punk fotográfiai gyűjteményekben is felbukkan a téma, nem mintha mindig Berlin, olykor Leipzig / Lipcse is:
Christiane Eisler, Mita and Jana, Berlin punk girls in Leipzig, 1983. www.transit.de/Christiane Eisler, valahol.
A Sex and the City (1998-2004) 3.évadában mindenütt fel-felbukkan egy-egy nagymacska-mintázat. Style Icons... Isabella Rossellini.
A prémek pompája bárhol fellelhető volt, pl.: Genya Ravan - They love me, they love me not 1973 !!!
Nem számítva a Burberry Budapest (Andrássy út 24.) kirakatát 2020.01.21-én beleopárdozva! Egy másik változatban annál is jobban.
Korábbról a következő cikk Fearne Cotton televíziós műsorvezetőről: Fearne becomes ambassador for charity Mind,
még itt is van ocelot-kabátozás dögivel! Lauren Summer, névlegesítve a bikinipetymegséget. Alyona Ponomarenko?
Elina Agapova ruhatára is párducos! Millie Mackintosh looks sartorially savvy in leopard print coat
Negin Mirsalehi leopard animal print coat /// Emma star Anya Taylor-Joy makes a bold statement in a striking leopard print puffball dress!
Kolozsvari SzínházCsobot AdélJungle Comics! All Top Comics! ... Camille Fiducia model szerelése Shannon Carr fotós oldalán.
A szebb napokat is látott, még nem szétplasztikázott Patsy Kensit, aki a Just Seventeen, Tatler, Vogue magazin címlapján is szerepelt,
az ő szettjei között is volt néha bolhafogó prém! A maiak közül Dianna Agron + Klaudia Trzepizur öltözködési szokásai!
Nem kell ehhez perverz géniusz, vagy izgató képektől függő túlevők gyülekezete! Régi lemez, mégsem lejárt.
Jayne Mansfield and Mickey Hargitay 1956-os performansza sem kutya, de tudjuk milyen bundába bújtak ők is.
Mrs. Robinson wilds out on Benjamin in her leopard print jacket! /// Emilia Clarke bundles leopard print coat,
Crocodile Dundee II (1988): a kanapé, amire leülnek! The coat style leopard Cate Blanchett (Lou Miller) in Ocean’s 8!
Ami pedig a retrót illeti, a 80-as évekbeli klasszikussá vált ETA (zenekar) plakátja feltétlenül idekívánkozik:
nem csak hajdani önmagát illetően, de a 2017-es Kieselbach Galéria plakátauckió, a "Pokoli Aranykor" emblémájaként is!
Vagy mehetünk közelebb is abba az éterbe, ahol a minta és az elállatiasodás dukál: Return of the Living Dead (1985)Linnea Quigley.
Laura San Giacomo 1990, az első egész estés szerelmi Disney mozifilmben, hercegnősdivel, ez a Pretty Woman.
David Perry amerikás álmai a gépjárműipar meseországában talál rá a párducos vagy olajos szerelőruhás pin-up papnőkre
Mikor ezeken átrágva magát az ember bekapcsolja a tévét, ott virít a gönc a 2019.01.11-én indult Sex Education-ben.
Charlie's Angels (2019)-ben. Youtube-on a 2020.04.12-én feldobott CASHTAG - GYŐRFI PÁL videóban.
LMFAO ft. Lauren Bennett, GoonRock - Party Rock Anthem - paradigmaváltás és zenei zsáner-repedések!
"Netflix’s Post-Apocalyptic Teen Comedy Daybreak": abban is! newchic.com: Leopard Print Pockets Coat ...
... Terry Richardson x Lady Gaga - a 2012-es fotósorozat részeként a spandex-es ágyba vetődések imázsa!
Olivia AttwoodOlivia Attwood in a Leopard Print Bikini (2017). És deviantart.com-on sok más.
Erin Micklow - Punk Rock Girl on the Metro, a video (a nadrág). Vagy ugyaninnen: erinmicklow.com/covers!
Kat Slater - EastEnders character, rengeteg leopárdos holmiban pózol szerte a világhálón! És Alessia Aloisio?
Bar-Refaeli-The-Jersey-Shore-shoot-by-Terry-Richardson-91 - kóddal belépni oda, hogy ez nevetséges?
Amanda Holden flashes toned legs in daring thigh-high split leopard print dress. Top 5 Vegan Dresses (2021).
Elaine Crowley rocks leopard print at the Breast Cancer Ireland Christmas lunch. A Klum lányok közös képe.
Olga Tyagar, ahogy egy random profil szerint. Nicole Thorne Nearly Spills Out Of A Leopard-Print Swimsuit.
Nicole Scherzinger looks sensational in plunging leopard print bikini as she poses for holiday selfie.
Dirty John's real-life Terra Newell glams up in leopard print  Desperate Scousewife (2019): Elissa. Louise Cliffe 1-szer, 2-szer.
The “winter Love Island” hosted by Laura Whitmore: Survival of the Fittest. "Caitlin O'Connor leopard" keresés: bő termés.
'Shipwrecked: The Island': Meet the islanders - Pictures... Ashley Benson and Lucy Hale - Bongo Jeans
Singer Lady Gaga and actress Sofia Vergara during an interview on February 14, 2011. Jordan Carver leopard bikini.
Helena Flanagan felsője a dailybraille.co.uk-n, mire karrierét sikerült sínre tennie leopárd pántokkal 2012-ben, jött a többi:
Helen Flanagan flaunts stunning figure as she models in leopard-print lingerieHow to Wear Leopard Print Trousers Like Helen Flanagan.
"Helen Flanagan looks sensational in animal print dress and black fascinator as she attends swanky party in Dubai..."
Iron Man 2 Deleted Scene: Tony Stark and Natasha Romanoff 1 + 2.  Jessica Simpson vil føde i leopardkjole (2012).
Julia Hafstrom Walks the Wild Side for Harper’s Bazaar Turkey. Holly Willoughby and Ferne McCann are loving leopard print.
The leopard skirt that took over New York and London has its own Instagram account. Catching Up with Nicole Byer by Isaac Kozell.
Danny B Harvey állatgalléros zakója a rockabilly világszínpadain vagy koprodukciós szexikon zenésztársa Mysti Moon melltartója.
A 90-es évek eredeti egy olyan filmben is hozta a formát, amiben állandó szerepviselet a sárga-fekete: Hackers 1995!
Van más is, ami elérhető egyhamar + shipping: BOOTY Lifting Yoga Pant Leggings Fitness High Waist Pants Women!
Sigue Sigue zenekar kapcsán is felmerülhet konkrét gyanú (prémek): érdemes belenyalni a kínálatba. Vagy Fred Meylan: Kate Moss.
ELMS LESTERS CELEBRATES CHARLES BUKOWSKI : 12 AUG 1996 - 24 SEP 1996, itt is van néhány snapshot!
Házifeladat filmek: The Running Man (1987) + Velvet Goldmine (1998) + The Devil Wears Prada (2006), több jelenet is árulkodik erről.

 

 

HUMEN Magazin 2/2


Zene?
DOGS ON LEAD (hard rock). Klotljudi, egy felbukkanó mai zenekar. Jameela Jamil, önmagát adva. www.sashaskolnick.com is!
Rachel Uffner portréja, amit Rob Weber a New York Magazine számára készített. És David LaChapelle fotója Elton John-ról?
Drew Barrymore 1993-ban Wayne Maser lencséje előtt leopárdban. Eva Herzigova, családi nyaraláson kislánykorában felfedezett
cseh szupermodel egész pályafutását végig kíséri az állati kelmék sármja, egészen korai éveiben Betty Page alakját formálva meg,
mígnem a Vogue Italia lapjain köszön vissza a 2010-es években (eva-herzigova-yelena-yemchuk-vogue-italia-august-2014),
manapság elég újrafelfedezni őt olyan fotósorozatokban, mint Eva Herzigova Poses in Zadig & Voltaire Spring Summer 2019 Looks!
Peta Wilson is hasonló cipőben jár, aki a Wylie Wilson ruhamárka megteremtője (1301 Abbot Kinney Blvd, Venice, CA 90291, USA),
és Luc Besson 1997-es La Femme Nikita tévésorozatának főszereplője sem maradhatott ki a Wilson-i leopárd-vonzerő világából.
A feltörekvő szláv manökenek között a mai napig is leopárd-dömping van, vegyük Valeria Lakhina ábrázolásait, MAXIM, WÜRTHTEZENIS.
"Michael Kors travels across the pond for fall ads" (July 5, 2017). Brockhauser Barbara interjúk a szabadban, mikrofonon innen és túl!
És Kara del Toro képei és Ariana Dugarte képei és Lucia Javorčeková képei közül egy csomó (- 1 - 2 - 3 - 4 - 5 - 6 -)
vagy Elsie Hewitt társas-tükör-táncai önmagával és még új-Hollywood is karantén idején így tesz. A címzetes befutók közül is,
akik most instagram bombaként robbannak állítólag: Danielley Ayala (- 1 - 2 - 3 -) és Demi Rose ( - 1 - ): PR-vadmacskák a digitális viharban?
Varga Lila divatmodelltől Stephanie Erb színésznőig bárhova fordul a tekintet, állandóan ismétlődik az őskori motívum.
A múltban Marisa Berenson. A jelenjövő veszedelmes fur-insider szépségideál várományosai között pedig szüntelen.
Hogy kívánkozik-e előtérbe avagy sem, nem épp kérdéses: Elsie Hewitt a saját testét szabadalmaztató képén... ő is terepmintázik.
Nesrin Danan portréfotós oldalán is vannak erős utalások a témára, mintás miniszoknya vagy full body dresszben a póz.
Louise Cliffe Big Brother star korszakának flekkes szeméremtakarója vagy szerepe a Wrong Turn 3: Left for Dead-ben [2009],
ahol állatok módjára van bemutatva minden. Ezen csak a One Million Years BC / Cavewomen Fight jelenet tesz túl, persze bundában.
Pepita miniben Janet Montgomery kertel csupasz virgácsaival és ennek a tömeges kamera elé tülekedésnek foltosan: csak miértje van.
RUSSIAN GODDESS - ANIA DANILINA, a hirdetés így szól, és a fotók között van természetesen ide illő is (- 1 - 2 -).
2013-ban sem volt már új keletű a divat, Anja Rubik a Life Ball nevű rendezvény keretén belül. Alexandra BurkeDaniela Melchior?
Csatlakozik mindenki, aki csak tud: Alysha MarkoVera Eremeychuk + Nina Agdal + Silvia Caruso és ebben az egyén eléggé elvész.
Lara Stone eleve szóba jött, íme az illusztráció: article/lara-stone-hairstyles-topshop-unique-fall-2016,
és egy másik, Lara Stone’s Front Row Hair Transformation at Topshop Unique Is a Supermodel Win. Ez állandó refrén.
Elizabeth Taylor 1954-ben? Monica Vitti, valamikor a 60-as években ráhatásként a belbecs leple gyanánt?
Ros Watkins,1961 by Terence Donovan. Más megközelítésben ugyanez: Ros Watkins, Advertising Shoot for Acrilan, 3 March, 1961
Paris Vogue August 1969: Model Sonja Bakker... Photo by John Cowan. Vagy ez: 8 FEMMES (Dir. by: François Ozon), 2002.
De mehetünk messzebb is. THE MALE NUDE IN 18TH CENTURY FRENCH ART: fetrengnek a fiúk a prémeken!
Mi sem tobzódik jobban, mint az ismétlésre állított sémák sokat ígérése: Ruched Drawstring Cut-Out Mini DressLeopard Print Long Dress.
Margot Robbie és Alexander Skarsgard közbenjárásával íme, 'The Legend of Tarzan' Vogue US June 2016, vagy emez hasonló díszben.
Az instagram ebből a szempontból pontos visszaigazolást ad, 2020.11.24., képszerűsítve: Lara Stone.
Aktuális példa 2021 november: Richard Ramos képe Woman Madame Figaro Spain-ben... Starring Marta Aguilar.
Olivia de Berardinis nem egy festményén köszön vissza a vadság elé kikandikáló foltok özöne, pl.: Carnivore című képén.
Lily-Rose Depp insta profiljának szeméremfoltja, a main picture?
3000 Miles to Graceland (2001), a film 19. percében Lorraine Cote... 2 óra 30 percnél is van valami ocelot-jel?
Tereza Kacerova, egy ritka elöl fűzős fürdőruhaszerű zsebkendőnyi ruházatban, tipikus Los Angeles-i háttérrel.
A pettyes szfinx égisze alatt megrendezett mintaszórás máshol is: a La Semaine Paris jóvoltából. Vagy Paige VanZant.
Helga Lovekatyról sokat szónokol a kukkolda-sajtó, a bőrre applikált dekor nála is ismerős lehet: parton és erkélyen.
Netán a Vogue francia ágában a lingerie trends summer 2022 javaslatai peregnek pettyenként,
és a Victoria's Secret Love Cloud 2022 is rövid utasítást ad, miként hasson ki az ösztön mindenre? 1 + 2
Van olyan is, aki ezt már elviszi a fétis és a latex hajlékony horizontjai felé, például www.evilyn13.com.
KOURTNEY ROY - IN DREAMS YOU’RE MINE - N°9 (100 x 150 cm, mounted on aluminium, framed).
Amy Willerton pepita parolázása fürdőszobai körülmények között kicsit giccses csörtét csodáltat, a parton globálisan.
A keleti végekről elénk táruló nyurgaságok sokaságából Anastasiya Scheglova egyes képei miniatürizálják a mintát.
Emmanuelle Seigner kabátban, a francia filmek kebellengető vadorzója, aki a Bitter Moon világával Monica Belucci elődje.
Valerie Van Der Graaf manöken is nem egyszer adja bájait pöttyöst húzva szeplős bőrére, például: April 2011,
illetve www.bellazon.com/1 és 2!!! Hazai vizekről Sebestyén Petra. Szőke Tisza 2013: három magyar győzelem. De régebbről is érdemes:
„Budapest, 1983. január 6. A budapesti cigányprímások hagyományos - sorrendben harmincegyedik - farsangnyitó bálját
január 6-án rendezték meg a Hungária kávéházban.” Itt is volt príma leopárd embléma. A továbbiakban ismét jelenkor:
Fanny François fotói - 1 - 2 -, a kommentben ennyit közöl valaki kevélyen: "Mais qui t’a mis la tête à l’envers ?" És Marta Cecchetto?
EVA MENDES at the 6th Annual Tribeca Film Festival, April 28th, 2007, illetve 3 October 2015 Minka Kelly vs Eva Mendes,
továbbá Eva Mendes Front Row @ Dolce & Gabbana Fall 2024;
vagy épp mások is, mint 17 November 2019 Hannah Ferguson vs Jessica Ashley: amin Ashley a hunyó.
Jill Kortleve, amolyan unorthodox molett-manöken egyik (kivételesen) nem Vogue magazinos fess képfrappája is ez a világ!
Stefan Draschan is kedveli, egy rendezvényen a melegítőfelsője is tükrözi a replikált vadon mintázatát, lásd. www.thestylemate.com.
Gilles et Alexandra portréfotói CYRILLE FRENOY behance oldalán, és ez mindenhol így megy? Várfok Galéria dettó.
A Toldi Klub 2019-es éjszakáiból is fennmaradt néhány digitális archeológiai fragmentum, lásd. - 1 - 2 - 3 - 4 - 5 - !
A Budapest Funzine is publikált adott mintájú ruházattal képsorozatot, a Szputnyik vintage ruhaboltot promotálva, 2019, június.
De van itt persze a környékről más establishment is, a Dalmata Daniel Soundsystem est egyik snapshot-ja ezt illusztrálja.
Vagy ugyanezen érdekkör köré keríthető klérus digitális kandelábere mentén: Nemes Anna (műsorvezető cucus): képe edzve.
James Weber fényképész honlapján ez a bizonyos bulikép, amin valami díjátadón vannak, estélyi is készülhet pöttyösből.
Debora Nascimento 2021 és a trópusi terasz? Ez a kakukktojás.
Van olyan is, hogy Alexa Breit Wiki, reklámoktól szabdalt böngészése kiadja a Kaiserlautern-i mátka ikonját, leopárdban.
Khatia Buniatishvili, hogy ez most dalmata vagy omlós pepita mellbőség, amivel a sztár nyilván visszaélJulia Logacheva ( - 1 - 2 - ).
A legközönségesebb hétköznapi változat is megvolt már. Jöhet a TOP 10 LINGERIE MODELS IN THE WORLD, a nyitókép garantált.
Illetve egy rendes japán halloween, mondjuk Shibuya környékén, amikor az egyberészes szettek az útszélen virítanak.
www.davidperryphotography.com egyik snapshot-ja! Vagy a www.mariosierra.net egyik olyan divatfotója, ami legalább elegáns.
House of Gucci (2021): az etikamentes divatdiktatúra patinalepergető filmváltozata bővelkedik mintákban; Patrizia Reggiani szettjei.
Jacqueline MacInnes Wood gyermekáldásban gazdag személyes életképeinek ellentmondásos világgá kürtölése bejár sok határt.
Máris van egyiptomi fáraóktól a Kennedy-klánig megannyi egyszerű elemző értekezés, ami végtére is jár a trend-re-szetter hálózatnak.
Tudod, mit jelentenek az állatminták? - kérdezi Gyöngyi-Szölőssi Simon egy 2018-as elevenruhatár cikkben pszichologizálva.
Jordan Emanuel Playboy 2019. Vagy épp Rii Schroer portréfotója Danny Robins írót ábrázolva 2023-ban, persze nem nercben, hanem.
Magyarországon divatmárkákon túl azért biztos kevesen ismerik a görög manöken és celeb felhozatalt:
pl.: Κατερίνα Κικίλια, azaz Catherine Kikilia ( - 1 - 2 - 3 - 4 - ). Jóval korábbról Lucy Dorain alias Kovács Ilona, persze bundában.
80S FASHION FOR WOMEN: THE 80S OUTFITS & STYLE GUIDE: a nyitó kép nyilván felhívás arra, hogy ez még mindig menő.
Ahogy Kristabel Krayt az ágyak és hírességek hamis krómacél aranymetszésében a mrgoodlife.net alkalmi címlapján megcsavarodik.
Kelly O'Dell signed photo? Latexruha. Vagy... DSquared² Women's Black Fur Coats 1,161 € vagy a Leopard Printed Faux Fur Coat 990 € (legalul),
GUESSBody Barna Slim Fit, úgy ígérik a kiszállítás 3-5 munkanap. A megrendelő ezek szerint csatlakozhat az animális klubhoz.
Luisa De Freitas photoshoot? Aztán a termékekből nincs hiány: Tunic Top S Button Down Shirt Leopard Print Chain-Belt Foulard?
Ennél, ha nem is drágább, vadabb dolgok is vannal az online piacokon. Fur Coat Long Maculate red Donna |
Sexy Thong Bodysuit Leopard Print vagy a Budapest Underground filmes páros díjátadós fotóján a feltűnő mintázatok.
Clairy Browne & the Bangin' Rackettes - Baby Caught the Bus, a külcsíny, az imázs... Valló Berta képei közül némely.
2019. jún. 25-én posztolta funzine.hu a budapesti Szputnyik vintage ruhaboltról szóló rövid cikkét, abban is prominens a "Genetta Cuvier-brand".
Ugyanebben az évben hozta le a dailymail.co.uk, hogy „Doutzen Kroes stuns in a cheeky leopard print swimsuit in Miami”.
Albert Herter (1871-1950) "Beatrice" című festményétől Georgina S. Wilmoth kortárs cicababa portréképeiig szinte bárhol, bármi.
Ha már 2010 többször előjött, a NOBU étterem nyitó rendezvényen 2010-ben Rúzsa Magdi is felvette nyilván. A leopárd minta!
Vagy amikor a FEM3 Café February 2, 2017-es posztjában lehozza, hogy az akkori Miss Hungary milyen bikiniben pózol.
Vagy épp Márton Zsófia. Nemzetközileg Lauren Searle ( - 1 - 2 - 3 - 4 - 5 - ).
Elég annyit a keresőbe beadni, "frida gustavsson leopard", rengeteg találat, ez tehát egyfajta brand lett, a márkanév nélküli márka,
a korábbi, a világháborúk közötti és valamivel utáni glamúrt imitálásé (iconic and beautiful), a beazonosításé,
hogy mint model és mint minőségmániás,
evvel a korszakkal kell azonosítani (ezzel is), ami megint a vintage. Anélkül, hogy az ehhez tartozó (korabeli) manírok és illemek,
az egész metafizika meglenne. Ugyanígy tesz a konzum-arisztokráciát játszó fashion dinasztiák között nem egy korábbi híresség hozzátarozója,
Kaia Gerber. Még egy réteget lehúzva a dologról. Leopard, csupasz külsőség. A megjelenítés máshol, a könnyűvérű nő szerepében is kelendő lett,
Solveig Mørk Hansen az egyik, a háttérre kiterjedő alakzatokkal ( - 1 - 2 - ). Religiózus fashion-interperszonalitást is megcélozva akár ( - 1 - ) ?
Vagy szimplán divatlapborítók formájában ( - 1 - 2 - 3 - 4 - 5 - 6 - 7 - 8 - 9 - 10 - 11 - ) vagy privát csoportos amerikai celeb bulifotókon.
Cikk is akad a hivatalos volnalról, Julia Hafstrom Walks the Wild Side for Harper’s Bazaar Turkey (2018). Vagy szintén 2018-as keltezéssel,
Mallory Bechtel egyik karrierlendítő promóciós cikke by Jenny Anderson & Josh Ferri. Vagy sima ruha-brandeknál, reactiv.eu például, "panther".
Vagy a dragonflybrand.com oldalán is. Vagy a Los Bitchos zenekar több helyen is ( - 1 - 2 - ). Vagy Michelle Visage Youtube csatornájának profil képe.
Elég ennyi?
2023-ra, 2024-re ez már gyűjtőfogalommá vált és a strand és luxus szabadidőtöltés egyik etikett-elemévé, már megint, mint régen,
lásd. Celebs In Animal Print Bikinis: See Photos Of Sofia Richie & More In Wild Two-Pieces. 2023. április, László Panna pengeti meg.
PlanetFossil rendezvényhelyszín Budapesten, 2023 novemberében, vagy Rubint Rella a cdn.life.hu-n 2023 decemberében,
vagy esetében máshol, mint mikor „Rubint Rella mindent megtesz, hogy májusvégi esküvőjéig megtartsa bomba formáját”, 
vagy Topp Dorina a maga fitness-pilates programjában azonos hangsúlyokkal. pothattila.com, a designers-editorials szekcióban!
Igaz, nem csak a tornásznők körében van ez aktualizálva újra meg újra, itt van Tóth Réka Ágnes ( - 1 - 2 - ) az Ultraibolya kapcsán is;
borítóhoz öltözve? Vagy a budapesti Kisüzem nem egy felvétele ( - 1 - 2 - 3 - ). A szlovákiai MEOWLAU X VAL előadói páros egyik klipjében.
Vagy világokkal odébb a következők: Alvarez Insua ViktóriaKovács PankaLedobta a textilt ÉNB KarolaSarbó Kata egy cseh tévécsatornán?
Netán "Regán Lili a legmenőbb dance zenékkel jön a WORLD IS MINE Radio Show-ban!" (?), és ha jön, leóópárdban teszi ( - 1 - 2 - )?
Vagy Kárpáti Rebeka a Balaton Sound-on is kimagaslóan szép volt, vagy a https://kiralybeata.com/termek/leona-leopard-bikini/ felület,
ahol a kiszerelés és a tálalás valamelyest tényleg állatias. Alapanyag: 80 % Polyamide és 20% Lycra. Leopárdos tankini is kapható?


Se eleje, se vége.            Dolce & Gabbana | Fall/Winter 2021/22 | Milan Fashion Week. Vagy Maria Lassnig by www.hauserwirth.com!

És ha 2024-ben eljutunk a Deadpool film bemutatójáig, csak annyit kell a keresőbe táplálni, hogy dafne keen leopard. A divat tartja magát.

3 Ha Marc Jacobs, akkor menő a military, de egyébként rokker vagy jobbos és fúj?
Várom, hogy a Louis Vitton kirakatában taktikai kések és sniper-lencsék lógjanak
az ázsiában kivéreztetett borjak bőrébe bújt sznobok között.

4 Szoknyák általában a világ számtalan pontján férfiakon nem télen vannak, hanem a trópusokon,
az örök nyár birodalmában, vagy télen ott, ahol a szabadban élnek. Milfajt Ferkó bakonyi betyár (1807-1836),
Bogár (Szabó) Imre, Savanyú Jóska, Rózsa Sándor, Sobri Jóska, Vidróczki Márton (voltak egész betyár seregek!):
MIND SZOKNYÁBAN JÁRTAK;
híres-hírhedt alakok persze évszázadokkal ezelőtt már ismerték ezt a divatot, népviselet címszó alatt.
Ma a Vaquera 2019-es kollekció nyomán merül fel az ötlet, vagy Sebastian Kim ürügyén, de minek?
Raf Simons kapcsán más a helyzet, aki ezt már 2010-ben elsütötte, méghozzá élre vasalásos formában,
teljes eleganciával, nem trash-ből! Paul Smith is a nyomában járt néhány évvel később, 2002 környékén!
Marc Jacobs szintúgy! A Gypsy Sport, ahogy Calvin Luo is játszottak evvel a motívummal már 2017-ben!
Mi tehát akkora újítás az egészben?
A Japán városi szoknya-újhullám teljesen érthető, de ott mégis vannak unisex hősök anime rajzfilmekben,
és a fél-mitológiai eredettörténetek erővonalai mentén ezek egész más beágyazódású jelenségek, mint Európában!
A Fustanella oly annyira elterjedt, hogy Korinthosztól Korfun át a Balkánon egészen Albániáig fellelhető volt!
Egy Yohji Yamamoto összeállítás egész mást jelent, mint egy turkálóból női szoknyát felhúzni,
csak mert ez van szétkürtölve, ennek vannak a harangok alákongatva! Vajon lesz-e ebben átvett iratlan szabály,
lásd.: “fingertip rule”— the classic dictum that calls for the hem of a skirt to reach at least three inches below the fingers
Kr. e. 3000-ben hordtak már sumér férfiak szoknyát! A kelták máig ható kilt-kultúrája evidencia!
Az úgynevezett hellén chiton vagy később a skirted garment a középkori Britannia világában mindennapos volt.
VIII. Henrik doublet jellegű szoknyát viselt, rakott szövet mintákkal. Ez az egész Egyiptomig nyúlik vissza...
... de hogy télen divat-e? Legfőképpen nem irodisták hordják manapság, hanem Kiribati, Tonga, Tuvalu lakosai,
és Óceánia kismillió más szigetének gyöngyfüzéres királyságvilágában a Fülöp-szigetektől a Maorikig oly sokan.
Inkább praktikus szempontok szerint élnek kényelmesen, mint divatokat követni szorongva. Nemde?

Leteszem az újságot.

A hátsó fedőlapon a KRISTINUS pincészet Queer lobogós kiadása, a szlogen tetszetős.

Ami a Koka Kólának nem jött be a meleg-kampánnyal alig néhány hónapja, ezek szerint Kéthelynek még jövedelmezhet.

Fajt Alex ádámcsutkájára gondolok.

 

 

 

 

 

 

Egy újabb MGTOW-ügy!

Ülök egy nemzetközi vacsorán, csendben csevegünk.
Vannak hollandok, osztrákok, franciák, németek,
belgák és természetesen magyarok.
Arra nem számítok, hogy ma este is gyóntatok.
Ehhez kocsmákban szoktam, művészek és kalandorok,
illetve alvilági emésztőgödrök más kulimunkásai kött,
(jöttek hajdan ezrével),
hogy kieresszék a lelkek szennyvizét, amit én felszívtam.

Itt egy székely srác kellemetlenségig könnyesen kifakad.
Látom, hogy valami vájkál benne, kikísérem...
Mialatt kimegyünk a szabadba, ahol ő rágyújt,
én forralt boromat szorongatom, készülök a legrosszabbra.
Kiderül, hogy a gyereket elvették tőle – elszakítás, fenyítés.
Kiderül, hogy 3 hónapja nem látta, teljes az elméregesedés.
Az ügyvéd óránként 20.000, a lelki károk ára pedig megfizethetetlen.
És ez most nem az, amikor a nő eltűnik a gyerekkel,
mert önmagát keresi, hogy aztán a szülés utáni hormonokra,
és más stresszfaktorra hivatkozva végül elvetesse magát mással.

Itt most arról van szó, hogy legyen az akármilyen önigazoló,
vagy önmagának bármely klasszikus nemi szerepeket megvetve
és abból önmagát egy új konformizmus (az a szabály, hogy nincs szabály)
alapján kiművelő egyén: képes ugyanúgy a másikat zsarolni
érzelmileg, az ivadékkal, a pénzzel, mint bármely hetero szituáció.
Jelen esetben úgy, hogy – ahogy kiderül – ez leszbikus és meleg körökben:
szokás.
A két nő – mert hogy náluk is ezek szerint a nemzési görcs erősebb,
erősebb bármely előtte felkarolt ágyéki ideológiánál – gyereket akar!
Ehhez az LMBQT közösségi platformokról olykor egymást bulihelyekről
és társalkodókörökből, online fórumokról megismert férfiak csatlakoznak:
önkéntes spermadonor akciók! A többség baromira ráfázik!

Ahogy máshol, itt is az van – ecseteli nekem a székely srác –,
hogy ő csak egy hétvégi egynapos és hétköznap egy órás láthatást szeretne.
Ő ezeknek az elvárásoknak meg  tud felelni, hogy tolerálják a leszbikusok.
Akik erre úgy felelnek, hogy nekik márpedig csak elvárásaik vannak!
Ha a srác elhagy a játszótéren egy pár szandált – lehet egy másik szülő
félreértésből és nem szándékosan: elvitte –, mondjuk míg ment homokvárazás:
a mediátori találkozók el vannak lehetetlenítve, mert mindkét szandált
(érted!) mindkettőt
elhagyta, ígyhát ebből is látszik, mennyire felelőtlen apuka!
És ha egy kalap tönkremegy, és ő nem vesz a gyereknek ugyanolyat,
márpedig annak az áll jól és nem más, és mert a divat ez és kész! Akkor egy fasz!

Ha a srác megkéri az “anyákat”, hogy ne tegyenek ki facebook-ra
a babáról meztelen képeket, pláne ne borítóképnek, mert bárki láthatja,
letöltheti, pedofilok, #MeToo, mindenért joggal aggódva: lekezelik.
Ha ő posztol egy képet a gyerek árnyékáról a hintában, akkor kikap, hogy hogyan?
Engedély nélkül mert kitenni egy ilyet? Ők hirtelen mindent tudók és uralkodók.

Hogyan és hova.
Kivel és mikor.
Mettől meddig.
Hánysor miért.
Mivel akkor.
Divat.
Trendek.
Emancipáció.
Visszaélés.
Jogi következmény.
Lefizetni az apa ügyvédjét.
Vagy egyszerűen irreálisan megvádolni.
Lejáratni.
Megszabadulni tőle.
Ilyenkor már elmúlik a queer együttes erő és összetartás?
Hol van már a könyörgés, hogy segíts nekünk légyszi!

Nem látom a különbséget ebben a csajos fashion-hepciáskodásban
leszbikus és más nők között. Nem érzékelem, hogy ez ne lenne aljas,
ne lenne a feminizmus elanyagiasítása vagy egy ösztönlény viaskodása:
önmagával. Amit kiprojektál, megspékelve a férfit játszó másik leszbi dühével!
Nem kiegyezni akarnak. Nem pénzt, tartásdíjat mondjuk a GYES lejárta után.
Nem hétvégi apukát, aki van, mert kell, de csak a gyerek kedvéért.
Ők azt akarják, hogy a fiú húzzon el a picsába!

Aki ezért tettette, hogy élettársa a biológiai anyának. És aki ezért ment mintavételre.
Aki ezért ellenőrízte, hogy a további minták meg vannak-e semmisítve.
Aki ezért vállalta, mármint hogy segítsen, hogy ő a nevére veszi az utódot.
Aki ezért gyűjt, spórol, tesz félre egy külön számlán a gyereknek nagykorúvá válásáig.
Aki ezért megy nemi gondozóba vizsgálatokra, hogy nincsen semmi baja.
Szóval van elhivatottság. Miközben idegen kisgyerekek láttán elsírja magát és összeroskad.

Mitől más a meleg nő, aki kifacsarja azt, aki családot alapítani segített neki?
Mitől felsőbbrendű, gendertudománnyal okosított ez a női hozzáállás?
Mitől ne válnának meleggé vagy nőgyűlölővé azok, akik nem hogy donorkként,
de eredendően a beleegyezéses közösülés útján ős-biológiailag jöhettek szóba,
aztán már mehetnek is el a francba!

Bármikor hívhatsz.
Bármikor láthatod.
Bármikor a tiéd is.

Ez szokott lenni a szlogen (olykor a tények ellenére nyilvánosságban el van ismételve),
aztán a telefont senki sem veszi fel, az email-ek 98%-ára nincs válasz, vagy csak egy félmondat.
Aztán síri csend. Felhangzik általában az utasítás, ha a megegyezést megszegő
már torkig van a jussát követelő másik féllel: mit karasz?

- Munkahelyet váltasz, üresjáratok 2 hétig, nem lehet költekezni: kilépnek.
- Nem viseled el, ha valki másfél órákat késik: túl nagy a nyomás, lelépnek.
- Feltételezi, hogy már nem tetszik neked, mert 7-8. hónapban nincs szex: kilépnek.
- Nem tud tovább megversenyeztetni amúgy copy-paste-elt sms-ekkel mások közt,
mikor több vasat tart a tűzbe és elhalmoztatja magát: lesz másik, kilépek.
- Nem jön be, hogy féltékennyé akar tenni, mert végtelen az önbizalomhiánya: kilépnek.
- Nem vagy vegán, esetleg nem mászol sziklát vagy barlangászol, de tanítson meg rá: kilépnek.
- Ki szeretnéd beszélni egy kapcsolatban a te problémáid is: ez nekik picsogás, kilépnek.
- Nem laksz a Naphegyen vagy a Rózsadombon, márpedig az ő papája emelte falun
a legmagasabb házat és az első úszómedencét: elkalauzolja magát más körökbe, kilépve!
- Megemlíted, hogy jó az egymást támogatás, de a háztartás és 2 munkahely neked sok: kilépnek!
- Azévben nem alkalmas a gyerekvállalás költözéssel egybekötve, de őt kolléganői
gúnyolják, akik idősebbek, berohadva, savanyún: kilép és felcsináltatja magát mással.
- Nem szeretsz kifordított mondatokban és fordított pszichológiában, kettősmércében élni: lelépnek.
- Csak és kizárólag művésznek vagy kubainak vagy kopasznak akar szülni,
és ezért ezer ilyen becsípődés közt nem leszel Michael Jackson bőrátműtéssel
vagy Bruce Willis oltárán egy a papság csuklyái alól fénylő fejet villantó: akkor kilépnek.
- Nem fizetsz ki egy exotikus utazást most és azonnal – más kifizeti: kilépnek!

Ennél már csak az abszurdabb, amikor elzárt országokban vallási megtisztulást,
és történelmi erkölcstant hirdetnek Banánköztársaságokban jött-ment, dagadt diktátorok,
akik alatt az egész grémium szét van züllesztve és a frontemberek tömegesen válnak,
kurváznak, szerencsejátékoznak, vagy éppenséggel várkastélyokba költöznek faluról.
Középkor, vagy annál rosszabb.
Nehéz nálunk is a nőknek egy olyan helyen, ahol az alkoholizmustól a férfiak nem nőnek fel.
És ahol anyáik ehhez szokva a gatyát a pénztárcával együtt veszik át: rendet tartani.
Vagy, ahol a szülők közös erővel vernek. Vagy ahol a megélhetés okán szeretetre nincs idő.
Ebbe születnek a leszbikus családok ökölharcosainak ölelésében az idegenné tett apák gyerekei.

Génjeiket komposztálták.

 

 

 

Jon Favreau

(poem about Jon Favreau)

Nem éppen buszmegállókban menekülni kész elvágyódás, vagy zongorázó háziállatok,
a falra festett ördög kutyát sétáltat, vagy cipőjüket fogó síró nők, akik hazafelé hátráltok!
Nem vakondszürkében ügynökök szaladgálása, ahol a vállalat minden kezet hátravon.

Vele van valami bizalmas élmény. Kalapács koppanása, vagy hogy a kohó dohog?
Klisé, hogy a kovácsműhely nehéz ólmai között időtlenül a láttatás tüze lobog?
Vajon felszáll, terebélyes zeneiségbe tömörül? És egymásba fonva örök korok
állandó üzenetei, időtálló élménye a fellazult filmszalagra égve forog?

A rendező, akinek van ilyen névjegye: szándéka is van. De képes lelked adni a fikciónak?

Nincsen üresjárat. Minden gesztus céltudatossága hősiesen egyedi.
A bárgyú monotónia? A mímelés monumentális díjátadói helyett is
Favreau folyton visszarántja a szakmát, világi látomása felénk int,
sokszoros áttételben olvasottsága üzeni: lehet sallang nélkül, nem kell kertelni.

Hogy milyen az előadásmód? Drámai, populáris, közismert? Vagy bohózat?
Egészen emberi? Iron Man-től a Mandalorian-ig: korunk és vele talmi tünetek,
humor, pazar példázatok, és látványba integrált valós idejű körmenet.
Válaszok és példát mutatni? Vajon élhető az életcél, melyet a szereplők követnek?
Köztük ível a mesemondó ősi archetípusa: gazdagít, ha megtoldott egy történet!

Itt, mikor finom ráhangolás, mű és színész házasítása közben megcsillan az értelem:

minden kiegészítés, minden hozzágondolás és minden fokozás a tanulságot segítik!

 

 

 

MARVEL STUDIOS öröksége

A leggazdagabb ember sem vett még egy percnyi időt sem.
Valahogy így mondják a nagy szuperhős mozik most-korszakának csúcsán!
Persze akik ezt a színész szájába adták: pénzt kapnak a nézőktől,
akik kápéban a kasszánál és popcorn kísérte sejtfeleződésük során is fizetnek.
A számok már pörögnek míg odabent ülnek. Márpedig Amerikában rengeteget ülnek.
Mozijegy van Karácsonyra, vagy NFL meccsre, néha Superbowl,
és dinner, shavarma, pulykasültes hálát adó indiántalanság, Sohaország cunamival.
Szerencséra Tahoe Lake-nél dübörög az alpesi bőrnadrág fesztivál,
és a Burning Man-ről csak az juthat ki, aki egy köpetnyi fogkrémet sem hagyott szét.

A mozi hazája!

Hollywood, egy helyszín, mely praktikus szempontból van ott:
ahol a napsütéses órák száma a legnagyobb volt, itt tudtak legtovább forgatni nappalonként,
még alig 100 éve, mikor a reflektorok hiánya és a sivatagba ki nem vezethető áram:

bizony szempont volt. Éjjeli forgatásokról nem zengnek ódákat ebben a korszakban...

Íme a Silver screen,
a ledér kenyérmembrán, amire a nézőket felkenték tompa hegyű hatalmas pislogásokkal.

A civilek legdrágább portékája eközben: minden perc, amit eladnak saját életükből.
Leültetve lenni a börtönön kívül: reklámok elé, vagy fiktív hősöket valósnak érezni.
És mások életét mint egy függőséghez vezető algoritmussá összesűrűsödött végzetet:
megélni, akár a mitológiát, időtlenségig azonosulva vele, mint drog hatására az énvesztés.

Micsoda ipar!

 

 

 

Út a Kálváriára (2013)

Hajnalban hajléktalanok között bóklászom,
Sírás, szerelemszakadás és egy szobrocska a kezemben.
Beleszaladnék a Napba, ha közelebb volna?
Téves kapcsolás vagyok egy Világban: ahol kevesek

                                 

                                         egyikeként: mégis jól tárcsázom önmagam.

 

 

 

Beating a dead horse: Amit Karácsonyig a Star Wars-szal műveltek (2019)

(időközben megjelent ez a kritika: Star Wars - How To Kill A Franchise)


Az eredeti trilógia: felnőttek megfogalmazzák gyermekkorukat. John Wayne és Kurosawa világa összemosva, világháborús nosztalgiákba oltott távolba meredés, a kimonós cowboy-ok, a space western filmek kiforratlan úttörése. Flash Gordon égbolt-burkokon bugdácsolása hősies odaadással, a Rocket Ship szlalomok mítosza, amihez a jidaigeki (ez köztudott) létélménye társul. Mini adventures, mintsem constant storyline. Régi pulp-hero sorozatokkal összeforrasztott taoizmus, zoroasztrianizmus, illetve Joseph John Campbell mitológiai alapvetései, mintsem John Wood Campbell könyvei. Csillagok háborúja. Ez volt az a fenyegetően élhető koncepció, ami alapján 1983 március 23-án az Egyesült Államok űrlézer hadviselést érintő katonai programja azonnal a Star Wars fedőnevet kapta; csupán 6 évvel Alderaan mozivásznakon történő felrobbanását követően. A film mindenkire nagy hatással volt.

Az előzmény trilógia: gyermekeknek csinálni filmet, befogni egy új generációt. Az óhatatlan lekerekítettség, a Han Solo nem lőhetett először okvetlensége és a mindent letompítás, lesimítás. Gyermekek veszik át az egész filmiparban a filmek dinamikájának tömegközéppontját. A Ghostbusters Afterlife-ig és a Stranger Things-ig, "we are not kids anymore" szól az előzetes. Dehogynem, you are! A Malibue Rescue-tól az Euphoria-ig és az ICarly, a Dance Acedemy, a Liv and Maddie, az Odd Squad, a Free Rein, Project Mc2, és még 200 másik. Ez nem a Mork & Mindy vagy a Ferris Bueller's Day Off, de még csak az E.T. sem. A Battle Royal olyan változata, ahol ismeretlen kábítószerektől mutált agyvelő lüktet a főszereplők koponyájában és a rendező rácsoságyból integet. Pedig gyerekek, pedig erőszakosak. A következő Walking Dead-ben csak pisisek lesznek. Aztán James Bond is kisgyerek kell, hogy legyen?

A lezáró három epizód pedig: a totális negédes világok legrosszabbika. Set-ups without pay-offs, mondaná a szakember. 42 év után rajzfimet csinálni egy eredetileg rajzfilmek inspirálta saját műfajig önmagát kinőtt és korosztályok nélküli menüettből. Az egész marvelly, azaz csodagyáros, műmájer magyarul. A mindig is náci jellegű Birodalmiak utóintézményei teremőrök és vagyonőrök közé keveredett világtalan alakok. Mindenki folyamatosan kapkod, rohan. Nincsenek dialógusok, amik érvek mentén állnának fel, mindenki vagdalózik, aki embernyelven beszél. Riposzt, szájkarate, a másikat űberelés, folytonos civódás.

Az egész gyerekes. Manchild-ok a produceri székben, tejfeles szájú fazonra igazított sci-fi esztéták, önkinevezett műfaj-alkotók, akik lényegében a citátumok (idézetek) és a recycling filmnyelvét alkotják meg. Az idősebb színészek krónikus aszkézisba süppesztve, a filmek vágói pedig a szakadatlan tömegmészárlások korrajzán túlra próbálnak valamiképp monológokat beillesztgetni. Lóg a levegőben a plot. A projekt egyértelműen híján van valami víziónak, amitől a gördülékenység nem simulékonysághoz vezet. A bámulatosság tünetei a hihetőség, vagy legalábbis a befogadhatóság kárára vannak kijátszva. Fan-service dögival, call-back mustra, aztán beüt afrenchise vakság és a Star Wars fatigue. A filmes breadcrumb trail-ek elsorvadoznak, vagy egyik szereplő a másik által a közönség számára hagyott nyomokat eloszlatja, aztán a szálak folyton elvarratlanok. A narratíva egyszerűen gátlástalan, álságos, kenetes, sekélyes, ötlettelen, ömlengő, öncélú. A kijáratlan utak olyan lehetőségek mellett mennek el, hogy rémes.

A Hero’s Journey antik tézise kuka. A koherens szereplők közötti egyensúlyok, és az erő oldalainak egymásra mért csapásait vizualizáló ellenpontozások, szintén kuka. Minden filmben új képességek jelennek meg, de senki sem tudja, honnan. A villámszórás leragozása tárgyias, ja, hogy ezt is tud... vajon miért? Majd megérti a néző. Bárki lehet bármi, és főleg akkor, ha szorult a helyzet, vagy a film dinamikája megköveteli, hogy valami felrázza a nézőt, mielőtt bekómál a sok monotóniától: ujjongás, régi kultikus objektumok és űrhajók megsemmisítése, a régebbi triogiák szereplőinek kiiktatása, és hogy az erő egyensúlya sosem végleges, ezt most bejelentette a Disney!

Az, hogy egy szereplőnek próbákat kiállva kell eljutni a szintlépésekig: kuka. Az öregeket kilődözik, leszúrkálják, mitológiai kasztrálás minden téren. Filtörténeti Hail Mary Egy-egy pufók szörnypofa a képernyőbe belebéget, a kisebb pocoklények hol vészjóslóan csipognak, hol gurgulázva hápognak. Az adaptív korrelációk szintézise elsorvad, porcelán-dialógusok kotyognak végzetes titokfeltárások felé, amikről a néző réges-régen tud (story progress is painfully obvious). Főleg a félelmetesség, az ismeretlentől való távolságtartás tűnt el. Az, hogy minden sarokban egy egész galaxis veszélyt okád diktatúra idején, hidegháború idején (ha már bolygó méretű ágyúk tüzelnek az égboltot törve ketté és holdakat morzsolva fel), ez mind eltűnt. A sugár megáll a levegőben? Az űrben ívben repül a lézer? A halálágyú halálnyalábja csokorba nyílik szét, hogy még több célpontig eljusson?
Minden könyöklésnyi helyen újabb és újabb űrlények. Hol vannak az ismert fajok? Vegetatív homogén formavilág tombol. Mechatron vizualizációk! Egy visszatérő űrlény, amit már ismerünk a galaxisból: igazi katarzis. Phil Tippett és barátai, az odaadás, a részletek, a hagyományos practical effects (ami olcsóbb, mint a CGI), és az analóg kultúra egészében az avitt árnyak csatájában kavarog. Az egész digitális nemzedék nagy klasszikusa, egy rohadt nagy kritika ez a három film. Schema for Kids helyett baby schema és nyers Cuteness. Miközben Ray lenyúlja a Millennium Falcon-t, A Skywalker nevet, a főszerepet és így tovább. Tehát az Uralkodó unokájáé a dobogó teteje.
Végeredményben nem Skywalker Saga, hanem Palpatine Saga lett az egészből. Csak útközben, random módon, korszellemhez igazodva és a piachoz, ami nem más mint rajgongói elvárás és merchandise eladási elvárás.

Mire ide eljutunk (és hat az anti-spoiler territory IMAX-sugárfertőzése), megőrül a néző. Ami rázúdul nem csak, hogy hollywoodized, glamorouse, hanem a teljes big blockbuster entertainment o-boo-hoo! Mindegyik sequal akarnok. Izgága, pökhendi, összefüggéstelen, modern. Semmi köze semmihez, és minden akar lenni egyszerre.

Minek is vesszük ezt ilyen komolyan? A #Me Too Droidok, a békák lakta Burning Man planet-ek, és a plot (worm)hole-ok demenciája együtt tombol?

Csak a játékfigurák, a videojátékok és Happy Meal-ek kedvéért készülnek már ezek a filmek? Tout le Merchandise Star Wars : L’Ascension de Skywalker, ahogy a francia mondja. Egyben a kínai gyárak ontotta műanyag kegytárgyak eladásától eltekintve ez a Luke legenda, amiben nincsen Luke? A játékok okán tud leggyorsabban bővülni a géparzenál, űrhajó és robotlegendárium, ezt mindenki érti. De hogy ha egy valaki az egyik játékban vagy az egyik tévésorozatban valami kis cuki lényt vagy apró cikázva mászó varangyhavert beemel, akkor mindenkinek kell? BB-8, Baby Yoda,BD-1, Babu Frik, aztán D-O, aki egyszerűen hatalmas bukás lett minden eladás terén. Ez már nem BT-16, IG-88. Hol van az, hogy Wuher, a Tatooine bolgyón található Mos Eisley csempész-tanyájának kocsmárosa IG-88-as robotok fejéből csinál italforralót. Szaknyelven: recycled IG-88 beverage dispenser. Ráadásul ezek állítólag egy a Második Világháborúban szuperált Meteor típusú repülőgéphez tartoztak (itt olvashatni erről), tehát felismerhetőek, élményszerűen ismeretlenek és mégis evilágiak valahogy. Elvégre ezek a nüanszok kötik igazából össze a néző és az eposz valóságát, nem az üvöltve rohangászó alakok és a vastüdős ősi gázmaszk-dohogás. Ennyit puhult a világ? Vagy mert itt van egy szelet emberiség, ami ezen felnőve - a látványos elpuhuláson - azt hiszi: ennek a sok mucikám-lénynek köze lehet az élethez? Egy középső ujjakat felmutató filmtrilógiában bárminek?! 

Hogy Palpatine erőátvételkor az erőtől új ruhát kap, miközben fel van csörlőzve gépekre? Zack Snyder nonszenszkirálysága lepipálva!

Vagy mikor Luke és Leia jelenetében a digitális fiatalító effekt mellékhatására szerepcserés jelmezbravúr jön létre?

Ezért legalább annyit illene mondani, hogy ez az egész olyan, mintha egy kamasz elméjében lett volna leforgatva?

Vagy már tanulság sincs? A Game of Thrones-beli jelenetek átollózva. Luke, a főhős mellékvágányon, Leia a főhős,

(aki nem volt mester, max. könyvben volt, ahol többek között ikreket szült - Solo twins -, és Jedi lett, de nem itt, ahol kiszállt jóval korábban!)

robognak a gender topic-ok, az uralkodó a patriarchális menace, és az egésznek aktualitást csak a szex-filozófiai trendek adnak?

Ezer meg ezer klisé erőszakolja egymást tolongva, a filmesztétika iránya, annak erővonalai,

amiken túlmutatni nem zsánerek és bársonyos rombolás útján lehetne megalomán nagytotálokkal? Hol? Hogyan?

Psychological impact on characters, ebből nem nagyon van benne.

Ne is keresd. Őrülhetsz, ha láttad mi volt előtte, és megélted. Egyszerűen lehozták a Starcrash (1979) szintjére az egészet. Cinizmusból.
Ez nem a Kung Fury, meg low budget, pedig annyiból is kijönne történet szempontjából, bőven ki! Pörög a pénztárgép, miközben ez egy 20. századi mitológia meggyalázása, az egészet eltüzelés. Még a hullát is gyalázzák? Palpatine Nagypapi profán facelift fluktuációi és a fakultatív csillagromboló-emelgetés ramaty összjátéka mesterműnek kiálltja ki magát! Sidious teste klón? Ez csak később derül ki, ilyeneket a Disney utólag jelent be. Elvégre hogy élte túl azt az esést? Mikor felrobbant? Ha a Halálcsillag - a második! - lezuhant, nem egy fél kontinenst takarna le a darabokra tört alakja? És ha egy ekkora tömegű test lezuhan, hogy marad egyben trónterem az összes ablakkal? Mi van még?
Az, hogy Anakin volt az eredeti, majd előzmény trilógiák során mindvégig a kiválasztott, egyensúlyt hozva: akkor ez most már nem számít? Él az egyensúly nélküli sötétség? Most akkor ezt is felül kell írni, és a IX-es darab végén az utolsó felvonásban a halott jedik szurkolása mit is jelent, miért is kell a fan moment ennyire?
A consistency az volna, ha mondjuk Snoke egy újabb köcsög. Nincs örök világbéke, a kivételes győzelmet megkérdőjelezi a féltékeny hataloméhség, ahogy azt Nolan Batman : Begins-jében is láttuk, méghozzá a legvégén, ahogy beharangozzák Joker-t. Te provokáltad, a te módszereid fűtik, úgyhogy te menj utána, és te rendezd le...
De ilyen koherens összefüggések egyszerűen nincsenek. Ez egy katyvasz. A rendezők egymást főzik le, valami olyan belsős rivalizálásban, mintha a staféta átadása a Force Awakens-ben fimtrilógiás generációváltást jelentene, erre a következő rendező eldobatja a jelképet. Mindezt a közönség és a mítosz kárára, élesben. Egyszerűen nem illenek bele a képbe. Túl sok szabadságot kaptak, miközben a spin-off történetek jobban teljesítenek, mert vannak kötöttségek. Nem inkompetens a szakma, csak konszenzus kell, és örökségben gondolkodni. Mandalorian, később a várva várt Kenobi sorozat. Dave Feloni, John Favreau. (Mini adventures, mintsem constant storyline.)

De miért:

- vettétek le a sisakot (fent kellett volna hagyni)
MÉG AKKOR IS HA A SISAKVISELÉS / LEVEVÉS ÉS MISZTICISTA FETISIZÁLTSÁGA, A MÁSHOL IS FELBUKKANT JELEIRE VALÓ UTALÁS AMÚGY ÉRTHETŐ:
When Darth Vader Tried On a New Mask(Canon) - Star Wars Comics Explained

- nem ment vissza az IG robot az űrhajóra a babával

- nem hagyták életben az antik görög alvilági ladik jelenet helyett a robotot

- aki miért szolgál fel teát?

- az is valami, hogy a Blurrg-öket beletették a sorozatba, más mint az Ewoks: The Battle for Endor (1985) gyerekfilmben

- De A.I. volt a falusi harc során a rablók lépegetője? ha igen, miért van nyitva mindkét vöröslő kémlelő-nyílása? hogy félelmetes legyen?

- nem tudtak valaki létező főgonoszt elővenni a mozikban vagy a sorozatfilmekben, mert egyikben sem...

- mondjuk Timothy Zahn regényekből a moziba átültetni valamit?

- elvégre hova lett Thrawn?

- aki eredetileg éppenhogy az Unknown Regions-ben dekkol B-terv gyanánt egy egész flottával
(ismerős?)

- ezeket aztán az új trilógiában és kihatva a Mandalorian-re is össze lehetett volna fésülni!!!

Marad a tétlenség az egészben. Még akkor is, ha mint az eredeti Star Wars filmek Kurosawa-ra, a Mandalorian is visszautal a Lone Wolf and Cub című szintén japán (előbb) mangára (1970-1976), aztán 6 filmre (1972-ben volt az első, mind Tomisaburo Wakayama-val a főszerepben), hozzá a Sergio Leone filmek alapvetései, műfaji sajátosságai. Ezt a hülye is látja. És ezekben is látszik, hogy kell a cool & contained. Még a Kill Bill-ben az 1973-as Lady Snowblood is jól érződik, átüt. Epizódok, kis kalandok, mozaikszerű felépítmény, fokozatosan felfejtett történések, lassú fokozás a katarzisig. "Serialized, episodic content", vegyük fel a szakzsargonba ezt. Van tehát ok-okozati íve a cselekménynek.
Ez elsikkad a IX-esben. MInden korábbi alapkő kiműtése, minden korábbi kitétel negligálása, és minden korábbi Star Wars univerzumbeli tabu szétzüllesztése. Unalmas.
Például a hyperdrive hopping sem azért volt tabu, mert Han Solo a New Hope-ban nem tudta, hogy kell! Hanem mert voltak műveletek, eljárások, tudományos megközelítés
szerint mihez tartás végett keretrendszere a történetnek (hogy egy űrhajó hogyan működik), most meg ugrabugrálnak, mert ettől szexi, fiatalos és menő. Abbahagynák ezt? Aztán itt van a spice esete. Érthető, ha Luke, mikor a Tatooine-on megkapja apja kardját, azt mondja, hogy ő tudja, hogy az örege nem volt Jedi, hanem fűszer-szállító!
Igen, de a spice, azaz a fűszer a Star Wars világában a narkotikum eufemizmusa. Poe Dameron-ról pedig kiderül, hogy ő egyenesen ezt csempészte? Celluloidra ég a PG13. Ez akkor most gyerekbarát műsor? Jön a feloldás: Babu Frik is a black market droidsmith from Poe Dameron’s Spice Running days on Kijimi. Ez volt a jó rész.
Vissza a mítoszromboláshoz. A kiskorúak dehumanizálása összefüggéstelen történetekkel, vagy hogy rájuk lett kitalálva a látvány, de az általuk igényelt humán etológiai komplexitás teljes mellőzésével. A vágás, a tempó, a pompa, a paradox önparódiák, és a cool stuff felhalmozva képsoronként. Ezzel egyidőben az is kiderül, hogy lemérhető ezen filmekkel, mennyire elfogadóak mindennel szemben azok, akik közé ingerszegénységbe robbannak be térhajtómű-lóbáló képsorok, abuzáló széles gesztusokkal operáló képsorok, minden frankó akar lenni, amit rájuk eröltetnek. Mennyire a trend teszi polarizált legitimálássá a nagyvállalati baklövéseket, vagyis amikbe belemagyarázzák az ellenkezőjét. Minden szocmédia felhörög és dől a data.

A film itt már ki is égett. Beköszönt a Dunkirk-ös vég (jönnek, akik eddig nem), amiben nem sokan épp despererately clawing to get out, hanem van ez a habos sütemény könnyedség és bociszemű űrkönnyeket közlés. A hősök csókja fölösleges, ronda etűd. A bomlás közt porzó ABY páratartalom Endor módra felszárad, medált kap Chewbacca, mert az Epizód IV-ben noha teoretikusan ő is kapott, a film nem mutatta... csók, citátum, törlesztés. Már ekkor kifakadnak a le-nem fizetett közönségkedvenc kritikusokból és youtuber szakmabeliekből a retro-aktív összegzések. lásd.: dögunalom.

Chris Stuckmann csatornáján 10 évnyi content upload és az 1400-dik filmelemzése után itt a Star Wars: The Rise of Skywalker - Spoiler Review. Kétségkívül baj van.
Bár számomra a moziban ülve olyan volt a film, mint amit ő él át, amikor ezt elemzi 2017 júniusában: Resident Evil: The Final Chapter - Movie Review. Ekkora baj van.
Vagy akkora mint ebben a képsorban (egyszerűen mi ez?): DCTV Elseworlds Crossover - Ruby Rose as Batwoman (HD). A 2019-es tévés Batwoman mit csinál? Zuhanás a furgonra, Nolan filmjét másolni, The Dark Knight Returns nyitó badass jelenete, amikor a pszichopatákkal teli kisbuszra ugrik szabadesésben, kilaptíva azt. De ez a fickó nem attól nehéz, mert a genderorientációja rendíthetetlen és menő pózokat vesz fel, hanem tiszta izom, egyfolytában edzésben van, hozzá egy multifiber testpáncél van rajta megvadított, golyóálló nano-polymerekből (a többletsúly szóba is kerül majd) és nem érdekli, ő rájuk zuhan a maga 190 cm-es testmagasságával és 85-86 kg-jával (a képregényekben 95-100), meg a kevlár, a köpeny, a vasak és a játékszerek. Erre van hivatalos számítás is. Batwoman ezzel szemben 175 cm és 59 kg. És kilapul egy furgon? Ha a Watchmen tévésorozat is ilyen lesz, jó hogy Alen Moore már 2009-ben sem kért a filmes bevételből, jogdíj, stb. Folyamatos fake shakes. Batwoman 1x01 opening Kate Kane training underwater, ez meg ezt másolja, részlet - Justice League: Doom, ami ezt: Kill Bill Vol. 2 (2004), annak koporsójelenete. De ez Batman kontextusában a szülők mellé temetettség gyanánt, az élve eltemetettség gyanánt lidércnyomás és rémüldözés, elsősorban nem a fulladásról szól, a jelenet a pszichés terrorról szól. Batwoman-nél ez elsikkad. Valamit be kellett dobni, gyorsan megmutatni, hogy kemény. Tehát a friss tévésorozatbeli Batwoman az anyja halálát éli át a víz alatt, mert anno az autó a folyóba zuhant? Vagy hova a hídról? Fan-service hegyekben, folyamatos visszautalás egyénítés helyett. Emancipált női karakterek, amik a rajzfilmek és videojátékok berkein túl elveszítik önállóságuk intergritását, és férfiszereplők bravúros trükkjeinek homokóra-alakú latex díszsmasszeraivá válnak. BATWOMAN Official Trailer (2019). Ezek az ollózások ugyanígy végigvonulnak a Star Wars-on. A hadonászó, fújtató Rey. És ezer másik hasonmása. THE HERO we need IS HERE, és áthúzzák az utolsó e-betűt, HER. A klaviatúra elhallgat, nincs mit begépelni ide. De ki az a Luke Fox?

A Star War IX. záróképében leszbikusok smárolnak (female alphabet kiss), ami egy messzi-messzi galaxisban lehet, nem is létezik, annyi féle más szexualitás alakul ki, és fajok közötti átjárás, prostitúció, rabszolgakereskedelem, génmódosítás, műtés, augmentáció. Ez nem olyan, mint az alternatív idősíkra terelt Star Trek, ahol Zulu, a navigátor: meleg. Mert az a történet a Földön, egy lehetséges emberiség-jövőkép párhuzamos történelmi valóságában mozog. De ha gender és a divat nem lehet többé nem-evilági, hogy növelje a nézőszámot, és tessen? Ettől már semmi távoli, semmi fikció nincs benne. Ja, hogy mindkettő J.J. Abrams rendezése? Szörnyű kliséhegyek. Jar Jar Abrams, ahogy a ellen-rajongói közösségek nevezik. Ez a film ócska. Last ditch effort. Aki nem alszik be rajta, azt meghívom egy egész estés dorbézolásra, azt kér, amit akar. Az illető nem lehet fogyatékos. Vagy a külvilágtól évek óta elzárt.

Jöhetnek az anti-depresszáns vegetariánus szlogenek, a szexizmus elleni "csak nők vezessenek űrhajókat" ökölrázások, miközben az önálló életet élő hüvelykujj ilyeneket posztol: hashtag blessed or hashtag stressed. 2019 November 22, bugyog kicsit az Internet: Feminist Tries To Cancel Disney’s ‘The Mandalorian’ Over Lack Of Female Characters, Gets Wrecked. Máris hogy kicsi űrlényeket magasabbra kell emelni, hogy ne beszélhessen hozzájuk senki lefelé. Az egész abszurd és nevetséges. Túltolt, túlaktualizált, minden, csak nem mese. Narrative failure and tactical mis-steps. Sikerült ezt is taccsra tenni. 
BŐVEBBEN ITT : NERDTRONIC Youtube csatornáján : The Rise of Skywalker Destroys George Lucas' Star Wars | Spoiler Review
VAGY ITT "wasted potential at it's finest" címszó alatt: 10 Disgraceful Letdowns in Rise of Skywalker | Star Wars Explained
Amikor a STAR WARS BATTLEFRONT 2 egyik küldetése, egy 20 perces Han Solo walkthrough video izgalmasabb, mint egy egész film >>> VIDEO ITT!  /// ÉS ITT!
Hát még ez: Star Wars: The Last Jedi "Droid School" Featurette (2017)

Aztán az ember vár pár évet és újranézi a 2015-ös Star Wars: The Force Awakens (Episode VII) filmet. Kell neki pár év, hogy pihenjen, mert megterhelő annak, aki a témában nem laikus.

Finn a sajátjait öli pöccre, akik között az első vér láttán elborzad attól, amire spártai körülmények között nevelték kisgyerekkor óta (hisz a profilját böngészve Kylo-ék látják a kiskori 3D hologramját)… Poe Dameron, a lázadók pilóta ásza simán haverkodik lövöldözés közben egy ismeretlen dezertőrrel, aki akár egy csapdába csalás része is lehet… oké. Jön Rey. Rey cool, de miért pökhendi (zárkózott). Mert magányos? Mert maszkulin lesz tőle? Mert ilyen és kész? Vagy alkatilag ilyen? Vagy ilyenné tette a Luke Skywalker-re hajazó körülmények között élés? Scavenger, ez mondjuk frankó. Ami a brit kiejtést illeti, ez valami gyarmati utalás (Superman v Batman: Redcapes are coming), ilyesmi? Finn végül rátalál, de elfut egy lány elöl, aki megveri egy kabát miatt, amiről egy vadidegen droid állítja, hogy lopott. Ez meg mi a f#°%szról szól. Rey leüti egy vasrúddal. Hogyan? Finn egész addigi egzisztenciájában elvileg kőkeményre edzett katona, aki a klónok behelyettesítésének feljavított janicsár-alakulataiban nevelkedett és csak sorszáma van, agymosva, barakkból csatából barakkba? Nem gond, mivel ez Finn első csatája. Aha. Bolygó méretű lézerágyúk vannak, de egy galaktikus rohamosztagosságnál pszichológiai tesztek nincsenek, amiből kiderülne, hogy meg fog roppanni az első maszat vértől, error. Akkor milyen bootcamp-ben volt? Ez nem a Starship Troopers ezek szerint. Leüti a puszták magányos leánya. Jön a Tatooine reboot, a TIE-fighter-rel szökés is másolás a régi filmekből, a M-Falcon-nal lavírozás Jakku csataroncsai között aztán mindaz, ami feltehetően hiányzott azoknak, akik Mos Eisley-ból túl simának tartották a kirepülést a New Hope-ban. Rey, anélkül, hogy rá kellene éreznie az YT-1300-as típusú teherszállító űrhajó (pontosabban: YT 492727ZED and formerly known as the Stellar Envoy, was a Corellian YT-1300f light freighter) arányaira, nehézkedéseire, fordulási ívére. Rey mindenhez ért, mert emancipált? Ne mondd már, hogy tudja repülni a Falcon-t, annyi egyedi módosítással benne, fully customized a cucc. A film nem kíméli a continuity error-ok mellet a dramaturgiailag eszeveszett dolgoktól sem a nézőt. Solo rátalál a régi legénylakásra… aztán őket is simán boarding-olja valaki, aki honnan jött? Nehogy már tudjanak dokkolni és nincsenek biztonsági protokollok, automatafegyverek. Solo esetében? Chewbacca számszeríja egy életen át duózás után most kerül csak Solo keze ügyébe? Még soha nem sütötte el a haverja fegyverét, na elég legyen! Fokozni nem nehéz. Chewbacca lefogása, közben kötszerrel hadonászva? Ezt a lényt? Milyen ereje van már annak! Akit becézgetni kezd egy idegen? „Chewi”. Az igen, csak úgy kiénekli a szájából! Noha ez csak Solo-t illeti meg, nem? Gúnyolják is, szőrmók, érthetetlen, Solo lazán veszi, noha 7 éves kora óta nőtt föl wookie-k között, ezt itt el lehetett vonla sütni, mert filmben még nem volt kimondva (legalább itt, ha már a Solo "origins" movie-ban nem). Fontosabb, hogy Chewbacca piponya és cuki legyen (mellesleg a jelmez textúrája túl steril, színaránya más, melíros, fiatalít rajta, gáz). És egy 234 éves wookie harcos hisztizve vergődik a priccsen. Menjél már! Máris ott tartunk, hogy fiatalok fiatalokat kínoznak birodalmi űrhajókon és bázisokon, ez azóta divat lett, The End of the F***ing World (2017), Euphoria (2019) és társaik. És akkor az, hogy Solonál is ez a katonamúlt volt a 2018-as Solo: A Star Wars Story-ban kihangsúlyozva simán toborzósdi… militarizált és amerikai, a pátoszgiccs és propaganda-disney, bújtatott mai amerikai érdekmegpengetések, join the army. Corellia, hogy milyen űrhajók készülnek ott, ahonnan Solo származik, nyilván kimarad. Corellia Shipyards. Hogy az egy fejlett világ, hadiiparral. És ő innen szökött el, a szigorítás, a drill, a kimért társadalom elől a csempész-hippi életbe. Idézem: "Han did not learn about his parents, Jonash and Jaina Solo, until he reached adulthood. Solo hid the fact that he was descended from Berethron e Solo, a king of Corellia who introduced democracy to the system." - starwars.fandom.com/wiki/Han_Solo. R2D2 egy küldetés során kavarodhatott volna el a Falcon fedélzetén, ahol elbújt és kikapcsolta magát. Így az űrhajó visszaszerzése és az R2D2 tárolta térkép plot-ja is izgalmasabb lett volna... arról is voltak elméletek, hogy a Jabba-nak tartozó Solo a legénységi rámpa oldalában is található egyik titkos, duplafalú csempésztárolóban hagyta a zsugát. Mennyi kihagyott lehetőség csak azért, hogy teletubbi-tinifilm legyen egy modern filmtörténeti mítoszból. Illúzióromboló? Nem kicsit. Nehéz pártatlan álláspontot képviselni, ahogy a készítők elhatárolódnak attól, amit a Mandalorian később meg kellett, hogy címezzen, azaz, hogy milyen egy tökéletes futam, lelombozódás nélkül. Mindenesetre a Star Wars áldozatul esett a világbajnok státuszát kilógozni igyekvők dilettantizmusának.

Az egész konfúz, ahogy a korszellem diktálta szakzsargon halmazképzései. Egymásba érő, végtelenített idézőjelbe tett citátumok és mániás skatulyázások, valamint  kényszeres komplexitás: self-referencial details, call-backs, bloopers, lip-service, spoiler alert, fan-pleasing, easter eggs, pop culture references, world-building, adaptad homeworld, Sexiest Woman's Falling Down Meme, mean tweets, addressing whitewashing controversy, the overview effect causing cognitive shifts, honorable mentions, to overcome the plot armor, movie scene rip-off, és a többiek. Jöhetnek az óriáscápás filmek, ahol a cápák házméretűek. Jöhetnek a manöken harcosok, akiken feszül a bikini armor. Jöhet a Baywatch újraértelmezése, ami mellmutogatással szerel le fegyveres bűnözőket és hűtőszekrány-cipelő versenyeken olajos izmot dagaszt. Jöhet a láncfűrészes Lindy hop és itt is lekódoltan 96-66-91 cm, sarkköri gleccser-retinái alatt Alexandra Daddario hintáztatja meg a 32C-t, hasonló szobahőmérsékleten, miközben bekapcsolnak az esőgépek, a wet-shirt mise kezdetét veszi, és vonaglanak a fenékdublőrök. Jöhet Godzilla legújabb inkarnációja, aki elé tisztelegve letérdelnek a feudális megafauna hegyméretű rémei. Minden mindennel harcol. Mindent feltámasztanak. És hát ha már a force skype hatáskörébe tartozik a szilárd objektumok - fénykard, nyaklánc, tökmindegy - továbbítása a galaxison át (mintha ezzel azt akarnák fokozni, ahogy Vader meg tud fojtani valakit egy másik űrhajón a csillagrendszer túloldaláról, és ezen túl kell tenni): akkor ennyiből Anakin egy sperma-force-teleport eredménye is lehet, mesterséges megtermékenyítés rape dungeon. Why Star Wars Fans Hate these 10 Characters (2019).
De ők küzdenek tovább, értelmetlen kaszabolások, bezuhanások bolygóközi szakadékokban, ahonnan ki kell mászni, mikor kell egy deus ex...
Enough! Open up your eyes and look at the big picture; You’re all puppets of corrupt politicians and capitalists. Don’t you understand, it’s utterly pointless to fight each other.” – Colonel Shikishima. Ahogy az Akira-ban elhangzott. Jobb helyeken így mondják, I have spoken.

 

 

 

Ia Östergren

https://www.instagram.com/iostergren/?hl=hu


A szépség nem egységesíthető mértékkel.

Metrikusan: változatlan formátuma

legfeljebb divatjelenség. Orgánumok martaléka.

Befagyasztott muszájokon fájó ragaszkodás heged.

A látszatok szenvtelensége kábulatként szájszéleken fénylik.

Pórusonként elmúló időhurkok tágulása, vár egy elmulasztott évad.

Ilyen kérdőjelek nyomában harisnyát tépve egész társadalom nyer teret:

a habkönnyű ének rejtjelekre forrad, és az ideál megjelöl téged!

Ia Östergren, nem gúnyollak, mint mások,

én elhiszem, hogy 1 méter hosszú a lábad.

De továbbra is várom a meglepetést.

Eszembe jut Chase Kennedy, az alkata miatt visszadobott manöken,

6’4″, azaz 1.93 méter testmagasság, amiből 51 inch, vagyis 1.2 meter láb.

2021-re aztán a 6' 10” (2 méter) magas Maci Currin Texasból előz be, 52.8 inch a láb,

azaz 135 centi, bár ez a bal lába, mert a jobb rövidebb, 134 centi csupán, csupán.

Te rólad olvasom: 178 centimeters, her legs are 108 centimeters long.

Ezzel arányait tekintve tényleg neked a leghosszabb. Mottód állítólag: I want.

Egy idő után mint olvasáskor, ha elkalandozik az ember,

és arra lesz figyelmes, hogy messze túllapozott a sorok tájain,

már csak pörgetem képeid és egységes féktelenség zárul bokáidra.

Egy nyári dalt dúdolok, amit ismerőseim ruháztak fel értelemmel:

Álmaid csak a néma magány tartja össze.
A bőrszagú sötét erdőben remegő térdű állatok.

Igazuk van. Kiikszelem instagramod. Hanyagolom, hogy elnyeljen az erdő,

amit a dollármilliók pacsmagos enyve tart össze, és a rázáruló terpeszek.

 

 

 

 

 

Budapest: a metrón utazni 1995-ben

Néma, tömött sorokban poroszkál az agyonsarcolt lakosság.
A soványfülü zsákokban elemózsia, az arcok mindig fagyosak.
Halovány derengés lámpák helyén, néhány karcos ránc
ível be látóteredben: az újjáépítésbe belefáradt fej mint kaloda.

Ahogy besorolsz a fekete, szürke kabátok közé, véged.
Feloldódás egy országos börtön mögötti állapotba, egymagadban.
Berlin, Sarajevo, Budapest, Varsó, Danzig, fel nem ébred.
Minden lelakott, mindennek nem szabad szaga van.

A mozgólépcső, akár az ipari futószalag: szippant a mély.
Ha gyerek vagy, szédülsz. Ha új a város, szédülsz.
Tudod, hogy ez bunkernak épült, ilyen a feneketlenség.
Csöndben kell állni, aki felmegy, lenéz, aki le az megszépül:

így nézik egymást, de ezt csak sejted, hisz te is kerülöd őket.
Minden válltömés, minden hintázó kabátalj, minden makkos cipő:
minden ugyanolyan, egységes emberfallá áll össze, embertőzeg.
Szikrák sehol, ez a lakosság fél - zsigereiből a múlt, ahogy kidől.

Fent a belváros egésze szét van máig lőve. Váci utca, Kígyó utca, Vásárcsarnok:
itt van a turista. A Zsidónegyed szinte üres, pangva dülöngélnek az odvas házak.
A kinti ipartelepek aligha köpködnek füstöt, s a hajógyár helyén idegen ármány ragyog.
A Halászbástyán kosztümös finom nőcskék tettetik a boldogságot. Mindenütt vágyak.

A bazársor a Deák térnél áll még, s a hullámvasút vásott szerkeszete barnán dereng fel,
ahogy felhajtasz az Árpád-híd felé. De most a föld alá vezetnek gépies tekervények,
messze-napfényes mániákon túl az alvilági álomháború betakarja a hajnali hegeket.
Nem igen látsz hajléktalant, még csak most képződnek. Vényre kapható menyecskékkel

pedig csak később telnek meg a parkok, a bárok, a plázák, amik még meg sem épültek.

A metrón itt: Budapest Ostroma, 56, a falomlás, a taxis blokád, holnap a Gyorskocsi utca.
Arcokra írva ez az a hely, ahol egy Viszkis rablóból hős lehet, a szabadság az ő reszortja.
Az emberek szeme kopog, a nyugati tőke beáradása gyors sés váratlan... ki is purcan,
akinek nézni kell folyton, amit meg nem engedhet magának. Vagy nem meri, mondja.

Megérkezik a szerelvény: mintha egy gerillaháborúból hozná a szélütést kapottakat.
Mintha egy város alatt futtatott csapatszállító hozná meg a kimentetteteket.
Mintha minket vinnének a helyükre: öreget, gyereket, kamaszt, csajokat, pokol van.
A rozsda lefolyásait nézed és iszonyú erővel vágódik be az ajtó, intettek!

Bent szürkület és néma csend. 80-as évek film és hidegháborús alapvetések?
Senki sem néz a másikra. Ekkoriban még olvasnak az emberek? Jó hogy!
Sokan zsebkönyvoldalak vagy újságlapok mögé bújnak honfitársaik elöl. Kegyetlen rések
nyílnak olykor önkéntelen és te belátsz mögéjük, és látod, hogy csak tettetik a dolgot!

A másik már rég elaludt, de a karja a napilapot még tartja. Kevés suhancon Walkman.
Akik kapaszkodnak úgy bámulnak ki az ablakon, hogy átnéznek saját tükörképükön.
Akik ülnek és nem olvasnak, sokszor összeborulva alszanak: idegen az idegen vállon. 
Amott nagymama az unokával, összekapaszkodva, szuszogva menekül a mélázó népözön.

A monotónia húsba vág. Ugyanaz a szisszenés. Ugyanaz a bemondóhang.
Később ezért cserélték le. Az öblös mély férfihangtól bealudtak az utasok.
Amennyire gyorsan rádzár az ajtó, annyira lassan halad a szerelvány: idő korhad,
fájás sajog, sorsok csikordulnak... és még mindig nem vagyunk ott.

Így 5 évvel a rendszerváltás után is érződik a ruszki flashback. A drill, a vég, a vasfüggöny.

(visuals: Communist-era Subway Line in Budapest – Soon All of This Will be Gone, 2015)

 

 

 

 

Hentespult

Mint mikor az egyedül evő emberek nem veszik észre, hogy falnak.
És te megfigyeled őket, a lehámló illemek és pózok sokasága oda.
Mint mikor a tartalomért a terjedelem túlzásokba esve sarjad!
Mozdony mögé bekötött túl sok vagon, döcögő sárban járatott vonat.

Így hallom csattogni a villát, hápogni a falatot, kalapálni szívüket.
Fesztelenség árad és valami kötetlenség, amitől tartok.
A mértéktelenség tör itt magának utat. Zihálás, mikor a kín tünet?
Ne akard, ne mutasd fel telis-tele édességgel a markod!
Orvosi rendelőkben fénycsövek és óvatlan léptek mellett friss rügyek.

... nézem önmagam... bármikor elárulom az epekedést és a vágyat az intellektusért?
Az ösztön, ha volna mint törvény, mint letisztulás, mint sejtés, mint szünet:
egyetlen zenit, a kivárás türelme törekedne közrefogni tetteid? Erre ráborul a csúf fény,

és ezek megkérdezik, hogy hány kiló húst akarsz. Valakinek sürgős. A többi pedig mobilozva integet.

Ha elfogyott a tofu-gulyás: miért? Siettetik, hogy válasszak, melyik tetemből lesz műremek.

 

 

 

 

Te már áruba bocsátottad?

Mit tegyünk? A minőség kitüremkedése:
szájfény, varrat, iktatásra szoruló nyers felvétel.
Nem hallottad az aláfestő zenét? És láttad már szépnek
a szorongó kiútkeresőket? Létet, ami elemészt dühével?

Közönséges sávszélesség nyújtja el élő színesképeit,
mert ahol a pestis elől házasodtak, ott ma dohos a paplak,
ahol meg önbizalma volt a nőknek, ma ruháik letépkedik!
Térdeplő, vonagló, felfekvő alakok: ők fizetést kapnak?

Milliók éheznek. És milliók vetkőznek. Elmennek egymás mellett,
és nem ismernek önmagukra a másikban, mígnem elválasztja őket
az ösztönszintű túlélés fájó felismerése.
Az ösztönlények és önmaguk elé élők ekkor jönnek rá,
másképp is egymásba lehet rombolni magunkat. Nem csak a pornó.

 

 

 

 

 

Katie Melua

Jön a csend. Tettrekész toporgás ez, a vétók hónalj-hálójában ringó élet.
Aztán a zaj. Ahogy a végítélő koponyák moraja maga a felszólaló mámor,
s a szorongás eszméi közt holnap a múlt csikorogva csúfos véget érhet:
hisz az egész felépített értékrend kicsorbul és megrogy ma már bárhol.
Ekkor a zenei kersergések nyámnyilaságát szemügyre véve mit is érzel?
Emberi jajdulások hosszú sorát túlsikoltva selymesen, mint a zápor,
mint a maradás egyik utolsó életjele: a gégei hüvelyrajzás sok kéme,
a sok kibicsaklott vámpír-vidámparkdal és iktatni való popikon közül, látod:

íme egy kor, mikor Da Vinci-t kirúgják a Művész Pártból
immár undor kell a designhoz?
               mikor a pezsgőlocsolás a vízespólók Saint Tropez-ja, Monaco-ja
csupa zátony
               mikor a lángoló Brazil és Ausztrál erdőknél csak a Broadway lesz jobb búvárruhában
van egy bája?
              mikor Peter Parker mindenre azt mondja, hogy régi film
így lesz neki korosztálya?
               mikor Homérosz és Moby Dick legendája helyett az agyakat egy sitcom inzultálja
ami visszaszámol
               mikor az égre felvakkantó városi fejek ködbe vesznek a szmog szántóján
ez korunk Csillagfüggöny balladája
               mikor az ételfutár hajtóvadászatot rendez a lustaságnak
száraz krumplijában midet látod?
               mikor a ezer féle szexualitás kamaszbőrbe bújik unottan lázadni
és te rászoksz
               mikor a fejlövések rajzfilmerdeiben a paródia megkoronázza önmagát
vigyora álnok
               mikor a harácsolás csimbókos csuhái közt szőrös nyelvek ölelkeznek
hordozod a szádon?
               mikor a peckes pikantéria összeolvadó testű ledérsége zuhan, zötyög mindenütt
és erőszakkal rád rontva vádol
               mikor annyi lány nem is létezik, ahányat a függés és az szeretethiány pornóvágóhídra visz
pedig látod
               mikor az iskolai vécé és a szórakozóhely félreeső sarkai közt feloldódnak a korosztályok
ölekben törött tükröt ápolj
               mikor a látens és a kamuzott már teljesen egyre megy s a buli az, ha mindenbe belemégy
a hullaház majd be is zsákol
               mikor a taxi meg sem áll, a letöltés elakad, a klaviatúra hangtalan és a csókok íze odavész!
… sínre tevő zárlat… roppanáshangok… valami eröltetve van…

              mikor lesz ennek vége?

Szerelmesek lógnak ugyan mindenütt a fákon,
de nem értik már miért csinálják, s az ajkak tóduló erdeje csámpás!
S a Gólyatáborokban a szolgaság ütve-fúrása sármos,
s az esti háborús közvetítés helyett ismétlőn a comedy-csárdás!

               Ekkor valaki reggel 5 után a kókadó fejek fölött betesz valami jó zenét, és te felfigyelsz!
Végre vége?
Katie Melua az, aki dallá tömöríti a tettlegességet és angyali agressziója távol,
fellegek alá feledett földszintes házakban is hallatszik! Itt most! Színvonal ez a javából?
Vagy valami veszedelmes téveszme, mely egykor alapvetésként fel-felrázott
minden ősközösségi résztvevőt… ez a rítus, a mozgás? A szónoklat és a barlangmélyi táncok?

Nem látszik, de ő megteszi. Noha a gyönyör oltárától alig esik messzebb a szép és a bátor.

 

 

 

 

Lux orbis terrarorum


Hajnalban koromfoltú

A kihunyó lámpák ege,

Az utolsó ágakon

Épp száradva heged

S hull a lombkoronák

Utolsó édes zamatköhintése:

Az ifjúság.

 

 

 

1914-1918

A gyerekeket ismét harcba viszik. Csizma, sisak, semmi hiszti.
Még nem egy elöregedett Európát él, ki puskát kap,
de már nem is Jeruzsálembe küldetnek a pulyák, van viszki.
Ahogy szív fölött a laposüvegek, úgy inakhoz a bátorság tapad.

Alattad patkánytól hullámzik a padló és a földgöröngy, amin élsz: férgesedik egyre.

Fölötted 5-6 éve van immár repülő. Egyből ölni vele, mert jó esetben?
Az egykor áthatolhatatlan tér, mely fejek felett évmilliókig egybekelt:
most párbajozó hősöké, nevesebbé váló golyóhesegető kegyelet kereng,
s bizonyítani szállnak ívben, zuhanórepülésben felülmúlni az elesetteket...

Temetetlen törmeléktemetők felett lovagi torna dukál ma!
A pilóták Vadnyugatot rendeznek több száz láb magasan,
hol pisztolyokkal pattintják ki egymásból a szuflát anyázva,
hol karambolozva, s még így is leszállnak teázni. Cigizni is akarnak!

Bevetés közben alattuk a mélység titka: tekereg mint hosszú halálfolyam,
a sártenger dudváiba veszve sápadt, ám ránctalan gyerekek vesztegelnek:
beszippantva, rárobbantva a történelem: tudatukat eszi. Betemetve boka,
vagy nyak pereméig egészen: van némi szuszogás. Aki szorong, szemet vethet?

Hova, kinek, mire? Nincs nyeremény... Portyázni nem indul csak úgy magától.
Aki vérszemet kapott, hogy majd ő is bevonul, fél mozdulni most.
Az árkok sűrűn szabdalózva, mocsárszag. Mint tövig egymásba rágott
és egymás érő, egymásba vérző összerántott szigetek: puhul a farost,

szilánkeső permete lebeg bedeszkázott romokon. Virágszirmot idéző hamufátylacskák ezek.

Csak mássz és mássz. Vagy hetekig ülj és várd a vérszivattyút, firkantott
szavak után várd a csapdát, várd Verdun-t vagy várd a végzet leckekönyveit,
ahogy fityegő ruhadarabok rangjelzéseiként, akár az égő könyvjelzők: iktatod,
rendezed, nem gondolsz rá már, hogy a ruhákban emberek voltak, könnyebb így!

Egy dögcédula hangja, ahogy a nyaklánc egy erős kéznek enged. Vagy a holtat kifosztani.

Szegecses bakancsok hangtalan surranása a cupákoló agyagvályatokban.
A maga elé beszélő őrület minden sarkon túl. És a hadonászók, a jajveszékelők.
Elfordulva egymástól, egymást meglopva, egy falat kenyér, egy száraz borotva,
vagy kitünetésért üveg bort szerezni, mely emlékeztet valamire, erősen késztető:

hogy volt egy élet, amiben le lehetett ülni és nem kellett összekucorodni villanások közt.

Sötét alagutakon át a teljes hadtáp tékozlása viszket, és borzalom ráz ki ezreket.
Ágyúzás forgatja ki a feldúlt földet, vízzáró rétegig merednek tölcsérek. Süketülj, merész!
A felszabdalt tájban szétszakadt embertesteken valami lakmároz... dögevő kis kezeket,
szőrös-vízes mancsokat hív, és sok eltorzult végzetet sodor maga előtt a begyűrődés,

koraestére a tékozlás, a rögvest-tiló, a szuronytánc, az egész háborús gépezet,
mely durrog, dohog, hörög. Fiatal fiúk, ekkor már felnőttek, mai szemmel viszont gyerekek:
akik egymás ellen hergelve, egymásra uszítva évszázadokkal korábbi katonai tételek
mentén kell, hogy éljenek! Csatarend, gyalogos és lovasroham, vagy éppen kerekes

és lánctalpas ipari ingovány, besüppedt csapatszállítók, az első tankok kora!
A7V Sturmpanzer-Kraftwagen ellen a gyalogos emberi erőforrások elfüstölése...
... lassúak azok a tankok, lomhák és roppant ijesztőek! A morál jegyében bevetett gépi terror!
De mint Napóleon idején, még mindig nekifutásból küldik a fiúkat avitt doktrinák szerint!
Mint Fontenoy-nál vagy Hohenfriedberg-nél, Austerlitz-nél és a prágai csatában 160 évvel korábban:
Vonalharcászatot rendeznek háromsoros mélység nélkül. Ez a taktika?
Viszkető vakarás, van gépfegyver! Mire a szurony vagy a kés célba érne, amott fogak,
imitt tüdőhólyagok lógnak. A daráló szélén, ha kész a munka. Itt nemzeni?

Ahol a sok legéletképesebb, és legmagasabb és legerősebb, mintha középkor volna: első vonalban cafat?

Aki kiesik a harctéri sokktól, visszaküldik, hogy szimuláns. A betegség ekkor nem ismert.
Miközben a drótköteles és damilos csapdák, és az aknák számtalan mint a holtak, hevernek.
Annyian, de annyian, és annyi de annyi! A közelharctól arc az arcba üvölt, ennyi seb,
mint ami a lelken ekkor képződik, nincs az az idő, amíg egy öltő alatt begyógyul, beheged!

Aknatorony, vermelés, gyújtótöltet, kör alakban elhelyezett gázégők.

Itt hinni? Itt akarni? Innen hazamenni? Hazameni nemzeni? Ott majd hinni?
Aki ezt megélte, nem akar hazamenni. Nem lehet, nincs mit elmondani. Ez nehéz hír!
Aki ezt túléli, mit lásson bele abba, amit állítólag megmentett? Gyűlölet a hajtincsig!
Sírtál már földrögöktől vakultan? Robbantott homokzsákokból arcokon a bélpanír!

Félelembalzsam! A csata kenete! Amit a másik hulláját magáról ledobva felismert?
Mennyi gyámoltalanság! Mennyi kiégés! Mennyi csonkolt horizont, fák sehol,
elporladtak az egyhetes ágyúzásokban. Fekete vasvillákként ágaskodó túlvilág verdiktje!
Ez nem emberi. A Senkiföldje. A háború, ami minden háborúnak véget vet? Vagy ami felold,

eltöröl, kiiktat minden volt szabályt? Gáztámadás, tömeghalál, henteskedő milliók hetente!
Sokkal inkbb 4 éven át tartó előkészítő roham-főpróba, amibe az emberiség belehal.
Adott az ürügy, jöhet a felismerés fejlődése! Számítógép, sem sugárhajtómű nem lenne,
ahogy háborúból él és kifejlődik a csillagleső őrület mindezek favízén. Ne hagyjad!

De a fiúk megkötve, akár az idő cementes csipáinak emlékküszöbén:
a fiúk ott gubbasztanak hegyekben és a koszlott fáslik dögszagában.
1914...
1915...
1916...
1917...
1918...
A patkány fut, csíp, harap! A mesterlövész céloz, lő, ültében utolér!
Mindentől félni évekig. És félni végül attól, hogy hazamész. Nem anyátlan,

de gyermektelen lett egy kontinens, ott kellett hagyni őket!
Mint valami hatalmas vallási rítus, tömeges emberáldozat!
Aki túlélte, annak nem volt többé barátja, s önmagát ismerni alig győzhet,
hisz oly valakivé vált, akivel együttélni nem akar. "Bátor vagy!"

- mondják neki és medálok és plecsnik csorognak lelki szeme előtt a vér függönyén.

Már csak a kerekeszékes roham maradt neki. Milliók végtagok nélkül. Európa tükörbe nézhetne.

Férfi szempontból, genetikai szempontból kasztrálták eme földrészt, jövőkép nincs a térképen!

S ahogy ez a nemzedék elmúlt, jöhetett a következő háború. És a következő... a következő...

... képsorok hosszan elnyúló fekete-fehér letargiája. Lapozunk, félre tudjuk tenni. Belepusztulunk.

 

 


 

Szerelem Corona idején

(El amor en los tiempos del cólera c. könyv után szabadon, 2020.03.19.)


Egy város prüsszög, ahogy egy országrész feldúlja önmagát. Csend a Duna partján.

A zárvatartás szükségessége itt-ott már a pánik előtt ellohad, nincs rendbontás.

Hordákban érkeznek a legmerészebb garázdák és felvásárolják az árukészlet legjavát!

A fertőtlenítő, a dörzsszivacs, a spray, de még a sampon, a parfüm, a naftalin: látod hiány már!

A polcok üresen, mint Romániában 40 éve csak úgy magától. Most is, aki nem vett eleget, arra felár vár!

500 éve a pestis, 200 éve a kolera és a betegek másságának magasztossága után most megint minden stagnál.

Ismét faggyú folyik minden képzelt fertőzött fogsora mögül? A gyanú szokás, és néhol üres a pohár.

Én egy kupakot kaptam, ami elszállt. Ott van már a határon túl, jobb lesz, ha eltüntetik az ujjlenyomatodat!

De az, hogy emberek, barátok, kollégák már email-ben is félnek válaszolni? Nohát!

De van szépség ebben, bármely perverz, amit mondok. A vendéglátó-lufi ideje korán,

(bár azt hittük már egy évtizede, hogy végre) ki fog pukkadni? Most se rajzás, se ittasok saját bokán,

legtöbbször mellkason és a padkán hagyva mindent hajnalban, amit betettek az este során:

Nincs! Ez a sok dulakodó dáridózás, amitől mi helyiek már viszolyogtunk: a virtus víruskor perforál.

Nos, itt vagyunk, a bulinegyed végre kiiktatva, a helyiek fellélegeznek, és a zene szól tovább!

Akinek ez a munkája, most bosszúsan produkál néhány megjegyzést, a másik szobormereven előadja fohászát!

Tiszta a város. Bukméker-menüsorok nélküli nyíltan nem spekuláló rezervátum érzetek? Se egy vaskorlát,

se kijárási tilalom... lesznek vajon reflektorok pásztázó fénykarikái között az árnyékban lopózó alkoholisták?

Fekete foltként virítanak az olaszok Európa térképén, hajdan Velence, most az északi határvidék agyonrostált,

de táncolnak a teraszokon, mindenki szeret mindenkit... a magyar panelban eközben kiüvölt a szomszédokat üdvözlő melák,

és jön is a hadd-el-hadd: "kussolj már" - kiáltják abba az irányba, ahonnan emberi beszéd kiszáll! És minden ablak bezár.

Ők is fertőzöttek, csak másképp... a még a jég hátán is megélni panaszkodás közben korából jönnek, inkubál a szellemi halál.

A spanoyoloknál drónok köröznek az utcákon, és hangosbemondóval csoportokba tömörülő gyalogosokat kergetnek szét!

Megindulnak az online nyelvórák, egyetemi kurzusok, jógázások és video-konferencia szoftverektől búgnak a számítógépek meghajtói.

A környéken csak egy balkáni pékség van nyitva, adnak brownie-t, pizzát, kávét, rétest, egész pofás. A szájmaszkos alakok tekintete villog.

Már most látszik, hogy néhány hónap, és az utcákon csak azok lesznek, akik a társadalom hátterében éltek: bolondok, koldusok, csencselők!

Kevesen sejtik a hisztéria és tömegpszichós csúcsán, hogy a maszkok az orvosoknak kitalált, az ő baktáriumaikat a műtőn fekvők

nyitott teste felett hivatottak bent tartani. Te nem fertőzöl, ha viseled, és nem fordítva. A 200-ból 4000 forinossá vált szájleplek szart sem érnek.

Legfeljebb tőled véd meg másokat, de ha azok a zombik, és tüsszentenek rád: bejutnak a baktériumok a szemnyíláson át? Nem tudod, rendben.

Hetek fognak eltelni, az utcára már csak a hangoskodók merészkednek majd. A bezártságtól szétmennek párkapcsolatok, a nőket verni kezdik.

És kocsilopás éjnek idején? Lesz-e ilyen portyázás: szabad prédák utcapadka mentén és mozgosított tolvajlás a mozdulatlan utcadíszletek közt?

Valakinek tapsolni fognak a teraszokon, kell egy magyar verzió is a mediterrán teraszozásra. Talán a rendőr, talán a kormány, talán az ápolók jutalma?

Online jönnek majd össze családok, körkapcsolásnak megterítve Húsvét Vasárnapján webkamerák előtt - akik nem értek rá soha, nekik most hirtelen fontos!

Nem egy pedantéria Budapest még így sem, de örülök, hogy néptelen. Még mindig nem Bécs felől a félelem, ahogy a steril bársonyfagyás

a hófehér csipkeháztömbök homlokán hordva a birodalmi múlt skarlát tógáját zászlót ránt! Hol van, aki most utazik? A kontinenst bezárták!

Ritka határidő szorít mégis befektetőket, de a belvárosok máshol már teljesen kiépültek... ám nálunk meg fog épülni, amit elkezdtek, nincs megállj!

A luxuskaranténok konzum-Euórpája nem csak Ausztria vag Svájc vesztegzáras hegypántokkal! Provokatív összetartozás dajkál egy földrészt.

Európa legélhetőbb városai, minőségüket ismerem. Végtére zárt ajtók mögött is megérdemled a történelmi Budapestet, íme a rozsdás mentsvár!

Az ijesztő állapot karantén-köntöse alatt ott a mesés, nosztalgikus mentés. Ez a nemzetközi veszedelem kellett hozzá,

ez a vészjósló hideglelés az idős szeretteink elzárásával, hogy úgy érezzem ismét, 2002 vagy 2005 van talán?

Ugyanolyanok az utcák! Nincs kocavezető. Nincs turista. Nincsenek kúszva-mászva hőbörgő kajlák. Csak óbégató bolondok,

és néhány idős vásárló. Nincsen penetra, szmötyi, heves pátosszal bontott századelős mintaváros. Kevés a munkás és nincs gépzaj már!

Internetes iparűzés kéj terén: A kurvák kesztyűben és szájmaszkkal nyomják? Mert a masszázs szalon hova lett? Igaz, talány.

Nincs drogdíler, ahogy 2005-ben sem volt, se itt, se a másik utcán. Nincs gyros-kristály-szájpadlás! Szilánkosra betört retinák.

Nincs az egész, amitől egyszerűen elidegenítve érzi magát, aki helyi nyelven beszél, ha mint egyébként Prágát,

ha a főszezonban ellepik és ráhullajtják a minőségi sörös buliváros boronát: egy pillanat alatt otthagynám. Vulgáris vonaglás!

Haza szemérme Budapest! Másoknak sokat kell ezért fizetnie természetben... sétálok a kihalt utcákon, látom a város fogsorát!

Smink és púder nélkül továbbra és ismét egy otthon, ami inspirál: kitartó tékozlás és füzérben túlélésre termett véglet-iskolák!

Minden sarkon más dalt dúdolok, lemez lepörög fejemben: Neurotic - Budapesti látnok, 1987 - mesterszalag. Fővárosunk színpompás!

Peremén tömött sorokban menekül saját vidékére, aki ide aranylázból jött. Várjuk vissza szeretettel? Törlesztőrészleg, uzsorás,

hitelkárosult, bedőlt boltok, kocsmák pókhálóba fulladva: ránk köszönt és utat mutat majd az újragondolás, egy utolsó részeg nyár?
 

              Adj gázt! Adj gázt, hogy hátra dőljek
És vért az éhezőknek... Adj gázt!

 

 

 

 

Æon Flux

Rajzfilm felnőtteknek, mikor a kézzel rajzolás művészete alapvetésnek számított. Ténykérdés:
Közelebb van az Aeon Flux a japán már 100 éves anime-khoz, mint az Adventure Time-hoz?
Egy kor terméke, amikor még nem volt minden második amerikai sci-fi vagy akciófilmben
és sitcom-ban 10 másodpercenként egy easter egg, és nem volt post-credit scene láz sem.
Önmagát jelentette a tartalom, azon kellett elgondolkodni, csak semmi fan-pleasing… nézz ide!
Ekkoriban még zenecsatornák voltak, letöltés, stream és spotify sehol. A Napster gyerekálom.
Ha elképzeled, hogy volt világ az AdultSwim, de még a Cartoon Network előtt is… ide jutsz!
Az MTV rajzfilmjei zavarba ejtőek voltak, akár egy kamasz kusza agyhullámai valahol
a szex és az erőszak közös előcsarnokai mentén az elme egyre mélyebbre vezető tárnáiban,
olyan helyeken, ahol éppenséggel csak úgy fészkelnek az emberiség ősi beidegződései,
és a törzsi rítusok ösztönössége a pop kultúra hajnalának rózsaablakain tör be éppen…
Nem egy DISNEY XD.
A Beavies & Butthead volt az aktuális kor Rick & Morty-ja. A 7Up és a Take That világa.
A Milli Vanilli válsága és a szuperszónikus Concorde, a nyílazó utasszállítás mágikus percei.
Az SR-71 utáni repülés teljes odaadása és a Pan Am hanyatlása, New Yorki székház ide vagy oda,
aminek helyén végül csakugyan a Stark-tower áll napjaink szuperhős mozijaiban, igazi tisztelgés.
Az Aeon Flux civilizációs válságrajzfilm. Felemésztő filozófiai körök önmagukba záródva,
és végzetes valóságok párhuzamos vágányai, olyan végtelenek, amik a néző elméjében találkoznak.
Van Berlini Fal és van kényszeres vágyfokozás. Van fetisizmus és szadizmussá bomló dialógusok.
Van egy atmoszférája, ami nyugtalanító. Darabos mozgásra akaszkodó kígyótestű véglények.
Muzsikáló koituszok és láncos lebegés. Van valami földöntúli ebben, ami a kiszámíthatatlanság,
és a periodikusan ismétlődő, refrénszerű képsorok elmebajt ábrázoló létélménye: jön, akar téged!
A képsorok meg akarják szállni a nézőt, a referenciákat pedig csak az érti, aki tájékozott, művelt.
Nem rajzfilmek terén, hanem, hogy az adott történelmi kontextus mely porcikái rejlenek hol,
mely jelenetekben, és ezek miként visszhangozzák a Hidegháborút vagy épp hergelik végsőkig
késleltetés által a kíváncsiságot kiprovokáló katarzist, mely minden epizód sajátja. Tébolyda.
Egyszerűen zavarba jön a néző, disturbing content. Nézd meg egyben egy szusszra az egészet…
Olyan lesz, mint mikor még nem tudod, mely valóságban vagy, álom és nem-álom álomnak tűnik.
Az ébredés e milliszekunduma van kitartva, a visszavágyás és a vécézés, a végre és a Te jó Isten élménye.

Ne ragadj benne ebben a filmben, ez ugyanis vizuális keménydrog. Más eszelősök felügyelete mellett ajánlott?

                                          Rá fogsz kattani.

 

 

 

Batman némafilmet szeretnék látni

Sörre ismét képes vagyok azt mondani: komlóvirágtea.
Batman némafilmet szeretnék látni
Fekete-fehérben, ahogy a történet eszmerendszere megjelent.
Detective Comics #27 in May 1939 Ez az eszelős 81 éves.
Egy fikció cikázik ítéletidőkben a képzeletünk újságpapírhasábjain.
Maszlagos mámorosság ragadja el a hiedelmek elméjét képregényt szülni.

Alatta J. S Bach – TOCCATA AND FUGUE in D MINOR.

Batman násza az éjszakával. Kísérteties dalok az alvilágról.

A Böllér szájszaga az imával. Izzadtságfoltok elúszóban.

Gordon nyomozó belekiált a sötétbe: HOGY KERÜLT A BOKOR A KABÁT ALÁ?

Hullapanoptikum-kompromisszum. Nem kívánom sokáig. A padkáról lelépni halálzóna.

Száguldó gengszterek. Mondd, ez a város el akar pusztulni? Az ég textúrája, mint a punkok gatyája!

És kockás az alkony. És az óriási öböl, ami a koszlott várost karjában tartja: a lelkiismeret nyelőcsöveit egyesíti!

Körömkaparás a víz alá merült várfalban, egy robbanószerkezet kegyeg így. Csipogó késmániasok két sarokra..

Szájhagyomány útján terjed egy németes név. A csatornában egy szörny szalad.

Buzzcocks zene a pincékben. Csoki és hipó. Valamivel feljebb már túlélésről beszélhetünk. Sikátordoktorok! Futás!

A reluxán kinézve cellafény. Dörmögő esőzések heteken át, oldalba mosott sírok, föld alatti elfeledett város.

Az eső, mint a hímlő, borítja el a rozsdás háztetőket, art deco 8hattized,

leszakadó vízköpőállcsontok.

A lázadozó utcaseprők bandákba verődve kinyújták utánad a kezüket.

Két árny két árnytól két árnynyira, mint az amerikai hadseregben a 40 inch távolság

menetelés közben. Csak Gotham-ben ez a toleranciahatár napnyugta után,

egymás köreibe betévedve a gyomrozás, várnak rád minden vasárnapon.

Piknik a sötétben.

- Milyen volt az estéd, kislány – kérdezi a strici.

- Két takarítás volt.

- És miért hordod azt a pólót még mindig kifordítva?

Kifogástalan alku.

Seggpüffölős zene. Feldolgozás, mintsem nóták.

És akkor jön a Madárijesztés! Terjed a kéjgáz, meg az ájulás.

Szentmise helyett kézfertőtlenítő lapocskák. Gőzös gyorsszállítmány május éjszakán,

mit is kívánok, május éjszakán csodára várok, édes kettesben lenni oldalnézetből.

És valaki átlapoz felettünk, noha itt a kád! Fagyott ember olvad benne, mert állítólag zseni.

Másnap megindulnak otthonaikból. Kinézek. Kézkendőt kapnak a sorbanállásért.

Ezért érdemes sorban állni. Fertőzésveszély van! Reggel 10-kor és este 6-kor is mennek.

Beszabadulás, csőstül áradnak a kegyhelyekre. A mérgekre vannak app-ek?

Veszély idején már érdekli őket a templom. Fel is nézhetnének a Zeppelinek közé.

Emberméretű denevérember hágja hatalmas kezével a torny legtetejét. Óriásit markol vele!

Kapaszkodik. Kicsordul a nyál a szájszélén, pavlovi patriotizmus, igazi kunszt! Évadok éve!

A villámhárító, a szenvedély. Hajsza van? Most tudd meg, mi a tánc, amíg el nem hibázod...

... bekerítik, de nem a nő szívét. Sötétség, Jet Black kell hozzá, és megy a versengés.

Csengédebb ártatlan, benjo-hangú borjúbúgás a belső fülben, country coconut karaoke koponya, benne.

Félig fejnélküli rozmár digó!

Kiderül elég hamar, hogy a Batman nem némafilm tehát, hanem egy jó zsíros Opera.

Eredménye egy magányos ember, aki egy hatalmas mauzóleumban él. Ez a díszlet.

 

 

 

 

Angyalok gyülekezete: Warpaint

Négy nő a tudatosság zenei magasfokán.

Fogalmazni kár, hogy tehetségük sovány vígasz
annak, aki féltékenységből követi őket.
Ritmusaik mázsásak és a dobverők vitakultúrája
kérdezz-felelek, mintsem csépelni a rock zenét: fontos
és férfias dobolás ez, ami gerincet ad a dallamoknak.
Mozgáskultúrájukról viszont India jut eszedbe,
ahol nők úgy mondanak el történeteket és imákat,
hogy minden mozdulat egy jelentés: tánc van itt is,
a Warpaint színpadi jelenlétében a szakszerű
instrumentális katarzis köré finom teríték kerül,
átüt a hangszereket kézbe vettekről, hogy egyéniségek:
mind fenomén, mind önmaga, és össze vannak szokva.
Látszik, hogy együtt élnek, hogy nincsenek titkaik.
Csatázó csatakos szimbolika helyett színpadi jelenlétük van,
mely embert próbáló önazonosságból táplálkozik szüntelen.
Intenzív, feminin és sosem kérkedő: 40 éves lányok,
akikből sugárzik az életiszony elűzésére alkalmas ész,
vidámság és velejárói: az odaadás legkülső elektronhéjai,
az érintés apró káprázata, mely egy durva világban megcsillan,
és mi ezt a jelenséget felvehetjük lemezre vagy kazettára,
a tétel tömör valósága mégis azon üzenet marad, hogy lenni érdemes.

A rádió hanghordozása testetlenné válik. Minden eszközt bekapcsolunk

a lakásban, és összehangosítjuk, amit aki hallgat... Angyalok gyülekezete,

gáláns kakofónia, ahogy Joan Baez és Annie Lennox hangja karolja

körbe a zenetörténet hátterét. A nőknek énekelni kell! A Nappali a Warpaint-té!

 

 

David Byrne

Közérdekű bejelentés, mint minőségi zene.
Az álcáknak nyoma sincs, nem lehet összehasonlítani.
A műfajteremtő géniusz mint mesebeli lény
a 80-as években még szabadon bóklászik.
Trubadúr az analóg kor legvégén.
Fénykorán túl is kiénekeli a hajlítást,
gitárja úgy szól, hogy keretet ad az arcának.
Tátott szája, faxnijai és higanymozgása,
ezek mögött egy válság megértése dolgozik.
A szakmai abszolút profizmus, mintha könnyű lenne.
Állandó hajrában, hogy élvezhető élményekbe öltöztetve
leszállítsa az egyet értés közös nevezőjét:
a koncertek folyamatos fokozásként hatnak.
Szavak utaznak a víz hátán és ez a víz verejték.
Hangjegyek honolnak a hátsó tudat homlokán,
s az évszázad elbeszélései közé beemelni
dalokat:  fel kellene nőni oda, táncra perdülni most!

 

 

 

 

Ehhez a fához nem engedek nyúlni

Meghallod elsőre és van suhogás a hajukban.
Aranyló szőke loknik kavarognak buján.
A pirospozsás lelki patyolat megtestesült
daloló emberszobrai, szemükben a miseházára
lehet rálátni: az Úrba vetett hitük énekhangja cseng.
Sok közismert mitológia eredete az éneklő
vagy a kilégzéssel világot teremtő Isten alapvetése!
Amerikai változatban ezt egy család is képes megtenni.
Vélt valóságok közé hangjegyek akaszkodnak vidáman,
s a teljes odaadás ámulatba ejtő zöngéi szaporáznak
magaslatokba emelni a fáradt képzelet konkáv beidegződéseit:
formák, tárgyak, testek, felhőkarcolók, pajták, hadseregek
amerikája kalászok végeláthatatlansága és sziklás hegygerincek
tarajáról lerázott lavinák ősi, kristályos összehúzódásai között
jelennek meg: minden, ami az időn túl is ott dereng majd
vagy az emberi emlékezet végtelenbe átlényegült könyvtáraiban,
ahol könyvekre már nem lesz szükség,
vagy egy olyan helyen, ahol énekké alakul majd át mindenki.
Hallgatom őket, üzenek neki és a villanyposta másodpercei
mögül kirajzik sok késztetés, és kérdés, hogy vajon kik ők!
The Petersons – állnak a mezőn, állnak a színpadon.
Nem látott még a grass zenei stílus ilyen összetartozást azóta,
hogy telepes őseik összefonott kézzel bíztak a megbízhatatlan
kellős közepén rendületlen mély hittel a túlélés szeretetében.
A világfa köré összeálló emberiség testébe beleszentelt vízek
remegése dagályosodik, ahogy majd időtlen idők múlva
hangjuk a kozmosz kámforos koromsötétjén át is
válaszként visszhangzik űrteleszkópok és űrhajók után,
kérdések nélkül, ahogy a teremtett világ sem sikolyból lett,

hanem nevetésből.

 

 

 

Ferropolis triangulum

Bonyolult bányagépek büszke rozsdafoltjai címerként. Egy alapító atya,
akinek volt ízlése: karrierének túlnyomó része egy átmenet,
a történelmi emlékművek világjárványa: mindenki állít ezt-azt.
Megsárgult fényképein májfoltjai is rozsdafoltnak tűnnek: bőrébe
végtére is úgy beleivódott a fém, hogy izotópjai a sírban is visítanak,
ha az ember fémkeresővel sétál fölé… ott volt minden nap a gyárban,
ott volt még tolószékben is és ott is született: örökös és szenvedélye!
Mr. Tinsmith, így szólíttatta magát 11 éves korától kezdve, ám hivatalos neve más volt.
Háta mögött trappistának nevezték, amiért, mint egy kolostorban, a vasműben élt.
Nem vette komolyan, tudta mindegyikük névsorát, amire azt írta: borsóféreg.
Az elnyúló idő hangrobbanásával és a sebesség örökfogatán élte le életét!
Az öreg kohók királya a tengerátrepülések egész sorát támogatta!
Még új élmény volt a felemelkedés, és az élve leszállás, nem zuhanás.
Ő adta az alumínium ötletét, és ő csinált akkora szárnyakat,
amik alatt elsötétült az ég, és napfogyatkozásra tippelt mindenki.
Bebetonozott múltak időviharait kiállt lomha szoborszépség.
Egy utolsó ilyen nagy-madár még bent fekszik a skanzen mélyén.
Körülötte ütőrúgók, csapóajtók, porhanyós mészoldatok és szén mindenütt.
Árammegszakítók, szigetelő falak, hőálló ruhák permet-zsilipes öltözői!
Félemeletnyi emelős gőzkalapácsok és két bérház méretű exkavátorok!
Még koponyalékelő fűrészt is találtak itt, vagy 300 éves lehetett, kifordult magától!
Ipari táj, totális vaskeresztség és egy életre leállt üzemmód.
Kapujában két hatalmas bestia, amilyet a világ még nem látott,
öntött vaskos testük a kohászat művészi oldalát mutatja be.
A hatalmas 120 éves tölgyek párhuzamos sorát, mint élő folyosót
járhatja be az ember, mire a két mozdulatlan kapuőrhöz ér.
Egy Mississippi deltába illő gyapotültevény zsáner. Kicsit hasonlít
az oda emelt kuriákhoz vezető fellengzős, mérföldes behajtókhoz.
Ferropolis elején azonban márvány boltívek, a benti völgykatlanból
pedig mára botanikus kertet csinált néhány fanatikus fa-szerelmes.
A meghallgatások nyilvánosak. A területre belépni tilos.
 

Bárcsak létezne ez a hely.

 

 

 

Tina Weymouth

Taktilis topográfia fontolja a bundok ágbogait.

Blazírt banalitások 80-as évekbeli boronái fölé:

bő-naprendszerek tekintetét teszi tálalások mellékébe:

ehhez iszunk vörös bort? egyetlen gesztusként félénken:

nem ő,

te nézed őt.

Ekkora mestert.

 

 

 

Lucia Javorčeková

https://www.facebook.com/LuciaJavorcekovaofficial

 

Varrógépek merülnek a víz alá. Ideje leszaggatni.
Mint apálykor a csukódó kagylók kattogása,
tapsol a közönség önfeledten,
persze a ruha lekerül. Glam idomok mosodája.
A New York-i öböl szögletes tükörképei
a feszített víztükör oceánba hajlásával:
távoli divatszakmabeli kuckók, nem mind etalon.
Sok model mégis ide vágyik…
Ahol teret hazudik a fény – a fényképész közelebb hajol,
és egy képzelt eszmény bőre alá vágyik. Mind ilyen.
MADE IN SLOVAKIA
- ragyog mégis egy felirat, amit pórusokból olvasunk ki.
Itt, ahol félkörök és cseppalakok egymásra törve:
tetszőlegesnek tűntükkel becsapnak mindenkit –
a rögzített mozgás tartalma az előre odaképzelt hullámzás.
A lencse görbéje egyenesnek hat. Olyan furcsa minden.
De ilyen nők is vannak – van, aki sóhajt,
van, aki nem mer levegőt venni közelükben,
én mély levegőt veszek, hogy csendben tudjak szólni,
és azt kérdezem halkan: „Miért lettél ilyen? Örülsz neki?”

Nem hajolok közelebb. Le van már fényképezve a bőr a húsról.

És mégis visszanő reggelre.

(vagy versenghet mediterrán pepitájával: Κατερίνα Κικίλια = Catherine Kikilia I és II,
netán szomszédországok királylányai lépnek egymás sarkára, Sátori Roxána...)

 

 

 

O'Donnell Sisters

https://www.instagram.com/lilyaldridge/?hl=hu
theodollscollection.com

Hol kalandoztunk el a Paulette Goddard korból és a Patti Smith kalandoktól a digitális tanösvényről beleesve a szakadékba, ami egy olyan párhuzamos univerzumba visz, ami lassan felfalja az összes világot, ami hagyja magát? A legsztereotípabb Pamela Anderson utáni ikonográfia és Willendorfi ideállá avanzsáló Lara Croft-ok kora, persze régészeti ismeretek nélkül egy megduplázott képernyőn. A szövetek törékeny önkénye kering hajlatok körül, nincs kiszállás! Megmosolyogtató életigenlés és tekintély tobzódásból? Hedonizált kényszerpálya. Világméretű bevásárlási lista! A forrónadrágos, reveal swimsuit-os instagram dívákon túl van egy világ: az elegancia szeparációs szorongása és a partikuláris élet errefelé vallás lett. Papnők vagy cirkuszi mutatvány? „Welcome to our lives” – írják magukról. Lágy keverékek ízlésösszegzései, élő Barbie-k bonyolult elvárásai tárulnak fel. Mi vezet ide? Végzetes szépségideál önmagára reflektálva, és semmi-de-semmi másra? A kollekció cikornyássága ráígér a kiveszőben lévő izmusokra. Szőrén megragadott divat van! Coco Chanel-től a Versace ősz-téli 2020-as kifutóin át Givenchy 2021-es ősz-téli tematikáit, leginkább őt számba véve, ha átlépünk egy ízlésmargón: marad a Bikini Fashion week 2019 és a Miami Swim Week 2020 és már meg is érkeztünk a sorompóhoz, ami alatt átbújnak a cito-plasztik-nimfák, akiken a vékony textíliák teljesen maguktól mondanak le a teljes tapadásról. O'Donnell-ék nem Mary-Kate Olsen and Ashley Fuller Olsen, közel s távol nem Lola Clementine Kirke és Jemima Jo Kirke és semmiképp sem Rebecca Lovell és Megan Lovell...
Kapcsolj át a következő csatornára, hogy levezesd a szembesülést. A képbe tolakodik Kammy Almeida, Leonie Hanne életvitele, Rachel Ann Jensen vintage világa (amin túlígér, azt szétlicitálja Michèle Köbke fűzők iránti megszállottsága), Jazzma Kendrick párducteste, majd ömlesztve mindaz, ami egy civilizáció körvonala női testekből, a végeláthatatlan körmenet, a kultusz zsúfolásig tele kanosszából és exhibicionizmusból... Carmella Rose, Hailey Bieber, Bella Hadid, Francesca Farago, Samantha Kozuch, Celine Farach, Jenny Atwood, Barbara Rodiles, Enna Schell, Savannah DeLane Morris, Marina Militello, Casey Boonstra, taylorkaytee, Maddie Damboise, Anastasya Kvitko, Nastya Ivleeva, Maryna Ro, Svetlana Biyalova, Daria Konovalova, Marie Kitsova... egy babaház, ami egy amerikai és orosz instagram hegemónia, ami mintha egy fürdőruhákban vívott hidegháborúban teljesedne ki, mígnem a Chloe Rose Swimwear Bikini fashion show-k és Miss Universe ünnepségek végső kicsengése tisztába teszi a kosárméreretek fegyverkezési versenyét és egy hatalmas babaházzá változott szociális média domain- és portál-függőkertjeiben kiforr egy testtudatosság, ami mindig önmagán kívül keres minden hibát, míg ő önmagában tévedhetetlen és tökéletes. Evgeniya Rudaya és Valentina Victoria és Snezhana Morozova és Mila Malenkov és Valenti Vittell testén Holdra lehet szállni virtuális zászlókat kitűzve. Termékenységi erőfölény, de hogy oldódnak fel szinte szektás nézeteik, amik alig ellentétesek. A nyugat így felel: Nyane Lebajoa, Sofia B Jamora, Natalie Gauvreau, Abigail Ratchford, Lily Aldridge. Hol járunk, emberek? Már jön is az utánpótlás, Jaclyn Swedberg és Irina Shayk, Lyudmila Egorova és Elina Agapova! Mintha Delacroix "A Szabadság vezeti a népet" című festményébe képzelné itt magát mindenki. Annak az egy nőnek lenni. A legmeghatározóbb influenszerek ezek szerint meztelenek, lean and athletic figure. Korrajz hártyákból és csipkéből, possessive és közben rém egyszerű, mint amikor egy-egy háztartási cikk, konyhagép és villanyborotva nyomtatott használati utasítása vastagabb, mint sok világirodalmi őstehetség teljes életműve. Jessica Jane Clement és Gemma Atkinson az utcai óriásplakáton és Ivonne Severide mintájára a webcam-es bárhol-szomszédok a teljesség reményében. Csak részt vehessenek! Taffey Lewis presents Miss Salome and the snake - villódzik egy óriáskivetítőn, ami akkora, mint a hálószoba. A Secret Diary of a Call Girl tévésorozat és az Ex Machina sci-fi legfeljebb oktatási célokkal, amúgy lesajnálva terjed, bár ökofeminista szabadcsapatok néhol betörnek ezekbe a zónákba ludditának lenni egy poszt-apokaliptikus mezőgazdasági szurdokból rohamra indulva olykor. Amazonok módjára rongyokban. Minden ellenállás szinte hasztalan. Ledöbbennek a Metal Gear Solid 5 skin-breathing "Quiet" nevű karakterének létrehozott kegyhelyek láttán, ahol auto-generatív graffitikkel felfújják Alois Kolb, Sex and Character,in Jugend, 1903, no. 51, p. 937 című hajdani képét. Sugároznak a város felett a műholdak, egy város, ami egyszerre él úgy, mint a Zeltros bolygója, a Blade Runner utcái és szórakozóhelyei, Madripoor szigete, Sin City porcelánból és pixelekből egyszerre. Dőlnek a testrészek minden csatornából, Lexi Hart “TEATRO LA" Party Red Carpet revűjére halmozódnak Emily Addison at 2012 AVN AWARDS Show Red Carpet Arrivals és Lindsey Pelas 2017 Maxim Halloween Party és Estrella Nouri 2018 Maxim Hot 100 Experience és Valentina Nappi 2018 XBIZ Awards Red Carpet és Ashley Bellmore 2019 Babes in Toyland Las Vegas Toy Drive Red Carpet és  Autumn Falls 2020 XBIZ Awards Red Carpet Fashion és Kara Del Toro "Come and Find Me" Premiere Red Carpet... így érkeznek a vendégek ezrével és millószám (így)! És akkor még nem beszéltünk arról, hogy Poonam Pandey az indiai Kerekes Vica! Vagy a Top 10 Hottest Models on Instagram in India 2020 csöpögős édenkertjeiről és a Comiquette Character Modeling mesterkélt erotikájáról, ami mellett simán elfér digitális polcokon az Exotic Dancewear Akrobatatrikó természetes spandexből és a Sandy butt cheeks privát tengerpart-fetisizmusa. A városban pedig a Chic Me Jumpsuit és lefekvés előtt egy meteorológiai jelentés Susy Almeida stílusában. Egy újabb video közkívánságra: Office Mini Skirts Try on Styling Ideas by Mila Malenkov és csak folytatódik Office Dresses with Stockings | Try On and Off, ugyanattól az előadótól. És a közönség ül és némán figyel. "Már megint itt van ő is" - mondják magukban. Átkapcsolnak: SUMMER DRESS TRY ON HAUL. Az egész világra ráborult ez a idill-bili, ez a negédes önkitárulkozás, ami végső soron egy dolgot üzen. Minden figyelem minden figyelmet elterel a tényekről. A bolygó pusztul. Az intimitás tisztasága, abszolút megsemmisülésben, "Studies have repeatedly shown that the flawless images that appear in fashion and beauty ads cause a number of health issues in women, some of whom are literally killing themselves". Ez már nem 1880 etikettje, ez világos. A pixelek közé karantéba zárt termékenység önimádata pedig felkészületlenül adja elő revüműsorát a halhatatlanságot keresve, ami a műanyagveszedelem elől a vele való azonosulással keresi a kiutakat és a természet erejével reklámozza életrevalóságát. Mintha az eröltetett szépségfókusz és az önmagukba szerelmesek obszessziója küzdene a kézenfekvő tényekkel. Mint a fehér cigarettafilter, a fehér fogkrém, a fehérített vécépapír, tamponok, betétek hamis biztonságot ígérgetve, a posh és fancy is ez a világnézeti klub. Bezárkózás a luxusba az élet sokszínűsége elöl. A bálnák sem tejszerű szirupban úszkálnak, mégis tiszta, színes és millióféle volt a tenger az atomhulladék és a mikroműanyag előtt, amibe beletörődni, hogy vannak, olyan, mint háborúzni a békéért, ami olyan, mint szexelni a szüzességért!
Ömlesztett szövegben nem gondolkodó világ, egysorokban gondolkodnak. Stichwort-ok vannak, hívószavak!  Az I. század idején dívó bazilikák, azaz (anno) vásárcsarnokok mintájára visszatérő terek összetömörödése a konzum zugaiba, a plázaóriásban zajló élet pörög. És a Polyethylene ára felszökik, vagy szájakba, mellekbe. A madarak szemétből raknak fészket az oromzaton. A babaház tényleg elkészült, létrára sem lesz többé szükség. Egy lépcső, ami az ég felé vezet, de tudjuk, a piramisok is végtére high-tech halomsírok. Most is ezt emelünk a kor rögeszméjének. A folyosó meredeken lejt, ahova ennek a kultúrának a tudatalattiján át vezet időkapszulaszerű kamrákon az újrafelfedezés igézete, ha felfedezni van mersz és kedv és potenciál. Betöltik a maszkok. A folyosó mentén az arrajáróknak háttal állva tükrök előtt meztelenül selfie-zők hada vár, akiket a hétköznapokból hozattak. Kint minden kifejezi a kínos igazságot, multipoláris rádiófrekvencia-smink zarándokhely nappal, éjjel fényárban úszó konvex arcdomborulatok a biolumineszcencia optikai szálakkal kiemelt közléskényszere mentén, ahol az alkil-halogenid koszkezelés nanobakteriális. Amikor leszáll az este, a sötétben folytatódik a munka. Macskakabátot kölcsönöz az éj!!! Félszigetnyi Fantomlány. Állandó fesztivál! Erőököl és lángszóró. Valaki füstöt fúj a poharából, amiben fehérjemelasz hunyorít megbőrzött felülettel. Mintha libabőrös volna az ital teteje. Miniatűr dugattyús hengerek és hidraulikus rendszerek a röpködő Boobs Omni Bravo kamerákban, amik veszik az adást, 0-24. Vizslatás és kényszeresség. Szintetikus szőrszálhasogatás, a többség kikezdené a másik küllemét, de nem lehet, senki sem meri elkezdeni. Csak hírességek veszik körbe, ez a céges mottó, ezzel beérik. És kiegészítők egymás életében. Véd és dacszövetség. 200 millió tranzisztorált, dezodorált, fehérnél fehérebb alak, acélbetétes testek, amik egymást akarják behelyettesíteni. Kicsit befagyott egy klasszikus pillanat, mint mikor Sophia Loren stíröli Jayne Mansfield hozzájárulását a világhoz. Átlátszó sziruppal teli hengerek folyadékdinamikája, kúszóáramlások milliói teletabi bálványok között zubogó vízesésekben, amiken pezsgő zuhan a mélybe és habzik irgalmatlanul. Hogyan készült ez a képtelen kozmikus épületjelmez? Már csak a mérete számít és a nézettsége. Lejtős sövények sehol, a szörnyekkel teli hyperreál táj is fazonírozva van, miközben egy illúziószövetkezet kollektivizált létélménye ez. Finanszírozza egy civilizáció állandó hajlama a hanyatlásra. Ha már csak a párzás... amivel a fiúknak eladni, a lányok szerint meg csak önbizalomért van a reklám. BootySculpted motívumok és fitness fürdőruhák a semmiből sarjadva. Kis huncutságokból óriási kultuszt építés (Maaji Sherbert Bay Cheeky Bottom | SwimOutlet.com) és persze Hatalmas ígéret, korkép-kolosszus körpanorámát alkotva egymásba karoló levetkőztetett emberekből! Szilikon segédeszköz a mimikai izmok tornáztatására - hirdeti egy tábla a selyemmel kibélelt sátor-sikátorokban. Próbálkoznak, de tudjuk, másra használják ezt is - kifogyhatatlan feketpiac ismeretlen perifériaeszközökből. Direkt márketing, ami sztorikat kerít a pikáns eszközhasználat köré mindenben. Csak úgy bőg egész nap a piac, a tömeg járja a shuffle dance-et és skibidi dance-et, korunk foxtrott-ját és swing-jét. A tacokról és burritókról szóló dalok tarolnak. Micsoda táj! Egy porcelán Santorini latexfelhők alatt hintázva a sikosítótengerben. Sid Vicious és Liz Vicious grottó, amiben a Tasha Sky-ról elnevezett, félig elárasztott részekben Heavy Metal Marine Girl és Alex Zedra kinézetű, Simon Bisley rajzokba illő őrök járnak-kelnek lámpákkal hasítva át a kavargó, gyanús félhomályon és valami iszkolva motoszkál a sötétben, nem is egy van belőle. Dark Web egyenpólót osztogatnak odabent. Az egészet a modern műdalok dalpalotáiból bömbölő elektróda-gerjesztés övezi fentről, aminek közös, szexuális indulatait Benny Benassi - Satisfaction-je és Alex Gaudino feat. Crystal Waters - Destination Calabria-ja és Eric Prydz – Call On Me-je már 2004 óta kövezte ki módszeresen, ahol a bugyi a Flashdance-hez (1983) képest 2 centivel keskenyebb, tűnik fel a bárpultnál a távolban ülő férfiaknak, és az, hogy Girl just wanna have fun: táncolnak a csontzenére. Ez egy termékcsoport. Ahogy csak tud, lódít a Rap mashup! Medence City! Wet-shirt városrészek, white party üdülők, Champagne fascials! Guruljon az a rizotto golyó királyi módra! Kaviárba belemagyarázott érzékiség - egyre kisebb edényekbe kanalazzák! Körbejár a vidám kis kancsó! Venice Beach és Miami mindenhol? Denise Milani és Jordan Carver és Demi Rose és Danielley Ayala és Irene Nell és Jamie Leigh Thornton az úszómesterek és a vízpart rogyásig pakolva! Uschi Digard Szabadstrand. Közkívánatra 800 hektár, magántenger! Itt emelkedik ki az esthajnalcsillag rózsaszín ujjbegye felé a templom, aminek lábánál Dionüszosz összetört szobrainak romjai között a szembeszálló természetes szépséghívők bujkálnak. A legendák és hiedelmek árnyékában új világot teremtenek az eleve egykor létezett ideálokból. Onechanbara, Wet és Lollipop Chainsaw játéktermek! Game Show host habitusú emberek aratják le az ilyen tömegtársadalmak babérjait, míg a szükséges tudományos emberek a peremkerületek és az elvont következtetések bajnokai a városon kívüli sivatagban változnak fremenekké. 
Az ily izzó kéjvággyal emelt pótcselekvés-pantheon és mellbimbó-piramis árnyéka rávetül az egész tájra. Heidi Montag és Sapphire Saint balra, Tatiana ‘Tanya’ Tuzova és Valeria Valeryevna Lukyanova jobbra az ajtónállói a modern Abu Simbel-nek, ami nem egy Iron Maiden "Powerslave" lemezborító, hanem annak szöges ellentéte, egy cukorsüveg-Bábel, ahol a 16 éves Money Kicks vezeti a szertartásokat, saját állatkerttel, szeret divatos neveket ad vadállatainak, ez a modern fordulat. Diamonds are Forever feliratú vízben álló diadalív alatt befut a Titanic 2, melyet Dubaiban rendeltek meg közismert emberek, számukra szinte aprópénzből. Marie Devereux fizikumú elegáns és több nyelven beszélő testőrök-tolmácsok a tatton, akik a Pan Am stewardess mentalitásában nevelődtek, csak Spártával és fegyverviseléssel ötvözve. Nekik integetnek a csúcsról, ahol Jodie Marsh kezében a principátus rúdja signumokkal villog, jelszavára várva díszsort állnak a kigyúrt nők milliói, míg eljutunk a vezetőség emeltére, ahol Anna Nicole Smith 4.9-es élményindexű klónjai a concierge-ek, nyomukban Ela Savanas-szá átoperáltak legyeznek hamisított pálmalevelekkel, amikből szörp csöpög. Képalkotó spektrometriával virtuálisan is bejárható hatalmas hiperspektrális megaplex! Tele ingerdús felületességgel. Alsó lépcsőjén Marie Claude Bourbonnais és Xenia Tchoumitcheva a világi élet szószólói testükkel a giccs-birodalom alsóházának ígéretközpontjában. Itt a Vixen és a The Runaways zenekarok slágereire járja egy végtelenül elfogult retró-közönség, vizuál a Spring Breakers mozi. Az egész olyan, mint egy disztópikus Sam Lundwall novella. Félemelettel feljebb Jeri Ryan emlékhelyet kap - ő Miss Illinois 1989, akiből 7 of 9 lett a Star Trekben, durva szexpuccs sci-fizmafória, miközben a ruhától a forgatásokon rendszeresen elájult (úgy fogta közre a jelmez, mint ahogy az elvárások a 90-es évek baywatchosodásában elindultak mai útjukon, amit a Gator Bait filmek világából emeltek át a nagyvászonra visszafordíthatatlanul). LMFAO - Party Rock szekták eszkortokból. Feljebb már az uralkodói osztály vágyai ragyognak! Kompakt dizájn a tökéletes ergonómiáért: 1200W névleges teljesítmény, nagy hatásfok! Itt Possible-Model papnők, Daphne Guinness és Lady Gaga vezetik a longue durée idiosyncrasy szertartásokat David LaChapelle díszletek között, amik során a vattacukor szagú pink füstben Amanda Lepore és Dolly Parton a Kernos-custodian rend tagjai és zenélnek, énekelnek és sosem akar vége lenni. Vidd magaddal éjszakára ezt a dalt. Aubrey O'Day a ráadás. Gerhard Richter képei tapétaként, alatta vonaglás. Megalomán mámor. Viselet hiányában járatják a kíséretet. Futurotic és cyberskin okosfalak, amik mint egy gumiszoba körbevesznek, de még a body slave-eket is, akik integrált áramkörök álmaiban a modern alvajárás robotikus apátiáját hozzák el mosolyogva, mert ez van beléjük kódolva. A tévéstábok minden tagja vagy Alyssa Acre vagy Kate Upton dublőrje akar lenni, a szakma polarizált, mert itt versengni akarnak, de sablont akarnak hozzá... Pin-up butter tágulatok. Divatos csiganyálka-krém-maszkok és pasztőrözetlen Celopatra-tejálarcok, amik 10 percenként vannak újra felvíve. Villámhárító kristálylakóparkok aszteroidakráterek köré épülve. Kijjebb SzlömNauszika nyuszi-show éjfél után Rita Ora-val, nagyszínpad. RealDoll-ok Stanley ‘Artgerm’ Lau elképzelésében. A kirakati bábuk, mintha élnének, legalábbis nagyon hasonlítanak a következő emberekre: Bella Thorne, Camille Rowe, Alyona Ponomarenko, Alysha Grace Marko, Irena Ponaroshku, Megan Gale, Nina Agdal, Olga Kurylenko, Vera Eremeychuk, Yuliya Snigir, stb. Cosplay gráciák is tömött sorokban saját vallásúk felvonulásai során mindenhol: - Amouranth - Kaitlyn Siragusa, Adeline Frost, Emily Aurelia, Fae La Blanche, Irina Meier, Maid of Might, Meryl Sama, Sophie Valentine és Tniwe. Tovább is van... Campy-pin-up-girl-in-blue-star-bikini-patriotic-photo-print-poster tetkók bárhol, azonnal! Segédanyag: ZAFUL Bikini Try On Haul. Slim Compression Body Shaper Slimmer with Booty Lift Models, egy próbát megér! Angelina Fake és August Ames házimozi klubok. Natasha Oakley & Devin Brugman Tanácsadó cége az önképükkel bajba kerültek számára. Space Girl és Tripping the Rift játszóház felnőtteknek. Az előtérben Fathom, illetve Aphrodite IX Comic Books. Kennedy Summers szuvenír-szobrocskák és Sand Van Roy kulcstartók. Rosa Acosta testkép-szakosztály. Obsesssed with being perfect, ez a járdán mindenkit követ, ott van kirakva LED-ekből kismillószor. És Charlotte McKinney alakformáló kabinok és Sophie Reade lingerie sablonok és Lauren Cohan fétis aute cuture és "Busty" Claire Abbott hasonmásverseny. Mottó: Rio kávékeverék vagy Aranykanna teasorozat - te el tudnád adni? Noha sok esetben fölösleges, elfolyt reklámról van szó, híre megy, mint az aranyláznak, hogy ez a munka rendes munka. Üzemhőmérsékletre hozzák magukat a tanfolyamra jelentkező legújabb felbújtók! A hangszórókból felcsendül a Salt-N-Pepa - Let's Talk About Sex. Bar Refaeli bevállaló tombola, sütemény! Nicole Minetti életmódtanácsadás nyugágyakon.  Galina Dubenenko szerencejáték szalon. Future trophy wife fényképkörterem fölötte, örökpanorámás óriásterasszal. Carmen Electra panoptikum, ami a Hall of Fame-be vezet, ahol képek alapján Emma Watson-nal már simán összetévesztik a turisták Rosie Jones-t. Samantha Hoopes reklámarca figyel a családalapítási-pályaválasztási kampusz közepén. Ott azért vannak, akik leplezett csalódottsággal próbálnak jókedvűek lenni - kiemelik őket a közönségből. A közeli gyümölcsösben Dilya Diaz mikrokini-estélyiruha lektűrök, "vetkőzni az érvényesülésért" - áll a szabályzatban, azt jelenti: vetkőzés a figyelemért, bombázni az idegenek ezreit másodpercenként a brüsztöd böszmeségével. Alapvető tolakodás. Femencatwalk milíciák keringnek, akik emancipációs prioritás általi szabad polgárok, a kriminálisan öndiszkriminatív előnyökhöz jutókat szintaxis-találkozóra és anoním körökbe próbálva becsábítani, észrvevétlenül szórólapozva a tömegben. És van McKenzie Davis férfiasság maraton és Karlie Kloss testtudatindex-pandémia bunkerek üvegfalakkal, egyben szállítják, megrendelhető! Amanda Righetti Fürdőruha Aukciósház. Sleep-ponytail-holiday-hair-tutorial filmszínházak műköröm-restaurátor tanfolyamokkal. ridiculously-photogenic-metal-girl találkozók. Brooke Burns és Sara Underwood country club. Brooklyn Decker étteremlánc. Carmen Kass országmérleg, ahol az ő testsúlya a maximum. Titkos és elveszetnek hitt potatoinwonderland fotók, mint az underground maga. Don't Trust the Rabbit nyelvtanfolyam-szimulátor. Earth Girls Are Easy (1988) jelmezverseny, megspékelve egy egész évszázadot felölelő átalakítás-triatlon vetélkedővel, ahol az 1920-as évek "flapper girl" külalakjától el kell jutni az 1950-es évek "the curves" megjelenésén át a 2010-es évek "the bootylicious" örömeihez, és ez nem mindenkinek sikerül, a dobogón ketten állnak mindössze, akik túljutottak a végső teszten is: american-apparel-best-bottom-contest. A program werkfilmje Chris Cunningham filmrendező eszközeivel kerül terítékre, zenéje a Baccara 1978-as Yammy, Yammy, Yammy című nótája. És mindenki a szerelemről csacsog, az év filmje ilyen témával a Motherload, a kilövésre váró atomrakéták árnyékában összefonódva csókolózó párokról, akik közben sugárpisztollyal földöntúli űr-rozmárokra lőnek mindhiába és közben matatnak és lenni szeretnének, de akik nem léteznek, és ezt nem akarják megérteni a nézők, miközben a Thunderbirds sorozat autója és ezernyi Legally Blonde közeledik és távolodik az autósmoziban. Kiegészülve a megvadult amerikai kompozit-pom-pomlányok transzkontinentális nyári piknikdélutánjaival. Több filmvetítő aréna is van, a másikban a Hustlers és Oceans 8 jellegű filmek váltanak ki éljenzés rohamokat. Nanokerámiával felfújt Hello Kitty falfestmények alatt Vanessa Milde gyerekmodel-ügynökség. Szemben a konkurencia Lais Ribeiro nevével. A hardcore pályakezdők az Ashley Sky magánórákra esküsznek! Belépő mindenhova instagram-nudizmussal, 1000 kép csupaszon, 100 képenként egy a pároddal, harmónia, "bocsi, foglalt vagyok". De a férfiakat nem látni sehol? Yolandi Visser-ről elnevezett árvaházak és nemi beteg gondozók. Allison Stokke Stadion, Maryna Bekh-Romanchuk Aréna! Ingyenes reflexiós pont-vizsgálat go-go táncos szakértői bizottság jóvoltából. Alkalmazástechnikai villámcsődületjelenségek és enumerált klikkvadász pillanatképek kiszámítható kuszasága. Felcsúszik a fenékből az agyba egy kis botox, megnyomják a punci gombot, jön a videobíró. Közös ízlés kérdések nélkül. Bediffundál. Térhálósodik: a Szubsztitúciós nómenklatúra szituáció. Öntudatlan ébred a tébolyda? Egy fogyasztói társadalom, ami a többséget tökéletesen kiszolgálja és libidójukat kielégíti. Prolaktin és ösztrogén diéták! A kifényezett faru plázacicák totális ízlésdiktatúrája. Viki Odintcova-tól Lucia Lachkovic Javorčeková-n, Mădălina Diana Ghenea-n és Shelby Chesnes-en át Sophie Mudd-ig, Kara Del Toro-ig, Ariana Dugarte-ig, Elsie Hewitt-ig és Krista Kemp-ig egész várost megtölteni képes számú delikvensek, akik a testükből élnek és annak teljesen ki vannak szolgáltatva. Semmi sem takarja el a fürtöket a csillagok elől. Hogy végig nézd, ahogy fürdőruhák a legnagyobb gondjuk, mint a california-i 180 centis törpilla-kényszerpályák, így Taylor Cochrane egyik SI Swimsearch 2018 videojában, ami után mindig könnyű ingatlanügynök állást kapni, elvégre Francesca Apollonio is a Brescia Golf Country Club márketingesea fitness karrier csúcsán (ez ugyanaz a nő?). Vagy ugyanezt zárt térben, mint a már említett Ari Dugartea teszi HAPPY VALENTINE'S DAY Try On Haul prezentációjában, esetleg ruhásszekrényeiket pakolják, mint Alexandra Daddario (video:_kate and morgan go through alex's closet), aki cameo-kban is testrész karakterszínészetbe kényszerül, míg szabadidejében is kamerákba hajol a betevő falatot megkeresni? Az legnagyobb bajuk, hogy elfoglaltságot találjanak („keep myself occupied”) és ne unatkozzanak, míg a különböző egymást kísérő és egymásba belefakadó világválságokban csődbe menő magánvállalkozások és a tönk szélére kerülő közösségek számtalan tragédiát szülnek önkéntelen. A gyerekekről és fiatal fiúkról olyan, mintha csak röpke, eltört ötletek keringenének errefelé, állítólag másról nem tudnak ők, mint az észterbehajtás és az alumíniumszilikátok vagy csak olyanokat, hogy a B-29 Superfortress repülőgép ihlette a Millennium Falcon pilótafülkéjét? És mintha az Is Tropical zenei társulat The Greeks és Dancing Anymore zenei jellegű videoiból hallottak volna a nemiségbeli túlnanról, gondolják róluk. A Ken Park és Trónok harca között felmorzsolt erogén indíttatású felfedezésvágy. Egy csipet SEx & Violence és purgatóriumi elrugaszkodás következik a szertelenbe: Resident Evil 3 Remake Jill Valentine in Heart Bikini PC Mod. Ha ez a példa kevés, hogy érthető legyen, a felkínált temetetlen vágy milyen végzet? Egyáltalán nem biztos kiút. Mert honnan? Mert hova? Hányaknak ad munkát, valódi embereknek ugyanez a felfeszítettség? Rettenetes klisék (az emberiség szadista természete kukkoláson levezetve) és a megbűvölt csöcs-menza-Jurassic Park ijedt látogatóinak kerítéseken, falakon kívül rekedt siserehada, akik a slim-fit amazonok földjére soha be nem léphetnek. Azok közé, akik tudják, hogy kell élni maximális adrenalintól fűtve a rendelkezésre álló profik fokozott ingerlesése közepette. Nekik köröznek a Supertangas Világszövetség helikopterei, akiknek talpig tökélybe bújva a termékenység és vágy őrlángját kell lobogtatni! Szerződésük van róla! Céljuk ez! Felfújt szájjal nyilván jobban lehet stábok jelenlétében légzőgyakorlatozva meditálni bikiniben? Vagy sétálni végtelenített felvételen: MINKPINK Jasmine Tie Front Bikini Top. Ami előteret nyer, megbékélteti az ellenérveket? A természetes adottságok félmosolyokkal el vannak intézve. A plasztikázottak tömege erre gerjed, a varrat mentén fakulnak. Olyanok, mint a Blue Bay-ben játszódó Wild Things, 1998-as film begerjedt diákjai. Hogy tincsek pakolászása közben láttatva van a női test külső nemi jellege habcsók és tejszínhabos lenyomatában, idővel elolvadva a valóságban, noha erre ők most még nem gondolnak. A természetes tudásból fakadó lojalitás az önrendelkezés ilyen formái esetén hol adnak bármilyen kapaszkodót az átlagembereknek? Mi minden van eltakarva az állandó leplezetlenséggel? Vagy ez csak egy saját fájdalom, mit lehet vele egyáltalán kezdeni? A termék le van szállítva. Óriási Babaház, mint felhőkarcoló. Tetején, míg lángoló olajba fullad minden világtenger, Billie Faiers-t leváltva az O’Donnell nővérek pózolnak lelkesen. Tapsolunk nekik be nem vallott félelmünkben?

 

(Legfeljebb Katona Klári dalával tudom kimosni ezt a sok szennyet: Titkos Szobák Szerelme.
Nedvesség áramlik a száraz völgybe. Csendes meder, mély a lapály... hozzá csapódnak ezek:
Feminist Perspectives on Objectification /
Objectification, Sexualization, and Misrepresentation: Social Media and the College Experience,
illetve Sexual Objectification and Belief in Personal Free Will)

 

 

 

 

Marilyn Monroe köret nélkül

 

A New York Yankees sportolója 1952-ben előtérbe tör.

Egy kísérletező nő fonalai közé gabalyodva a homokóra pereg...

Jóval később a rejtély tippet ad. Szeptember 9.

Jim átverekedi magát a rajongótáboron.

Csókot kér Marilyn Monroe-tól. Egy barátság kezdete.

A futárfizetésű srác a színésznő bizalmasa lett,

együtt jártak vásárolni, a beszédtémákat titkok övezik.

Arthur Miller érdekében háttérbe vonul,

mert akadálynak lenni a megfelelő férfivel szemben?

Elia Kazan rendezte az estet,

ahol az új férjjel összejöttek. Vallást felvenni,

cserébe a családját elhagyó férfi - egy nemzet

lelkesedve válaszol. Szépkörű esküvő készül.

Ez még mindig a 40-es évek amerikai valósága,

túllendülve önmagán, két évtizedet előrevetítve helyből.

Éppúgy, mint a tökéletes feleségként viselkedés.

Norma Jeane Mortenson szeszélyes,

éretlen nőként kezelt élete két vetélésben tetőzik,

így éri utol a keresztbe vakuzó fotósok hada közepette a felismerés,

jött a pszichiátriai kezelés. Arnold Newman fényképei hozzá.

Pedig teste az egyik legszebb magángyűjtemény.

Ma egy japán hercegnő vadásztatja a Vanderbilt 

megrendelésére készült Monroe-hagyatéki utazóládát,

miközben cyberpunk külsejével Princess feliratú

kimonóban kutyája szőrét ezer tincsben hajgumik közé fonja.

Hol van Bert Stern egynémely ledér Monroe-fényképe

és az azok köré szőtt felhőkarcolók közt született mondavilág?

Vagy Kennedy elnöknek előadott showbiznisz-történeti köszöntőjét

ki törölné ki az amerikai emlékezetből, amire egyesek úgy reagálnak, Monroe részeg volt.

Charles Bukowski egyik verse egy koszlott falról idézi kép alapján.

Arról nem szól, hogy ez a lány tudott énekelni is és egészséges testalkatot hirdetett.

És volt, aki megvette a felette elhelyezkedő urnát, hogy holtában fölötte fekhessen.

Hugh Hefner tette ezt? Vagy megelőzték és ő már csak mellé lett kegyeleti okból elhelyezve?

Ez mítosz vagy mindenki, aki fél a lakájtól holt szépségek közé veti magát?

Szájjal fújt pohárkészletek között keringő konyhaképek torz tündértónusai,

szobafalak villákra nyílva, tajtékzó pletykafészek-indulatok sajtóközlemény gyanánt.

Egyetlen szoba van. Amiben holtan találnak rá egy néhány utcával odébb világhírét

monokróm fényképek erőskötésű kővésetévé lelkesítő kistestű ragadozóra.

Aki egyben árva volt.

A freudista pszichiáterek történetében Hollywood krémje körpályára állt már ekkor!

Mert akinél megfordult Monroe, de a szexuális kizsákmányolás áldozata lett, mit üzen ez?

A korszak lett áldozat, nem csak Ralph Greenson-t övezi homály, aki ingatlanokra vette rá.

30 perces szeánszok vagy halálba könyörgés terápia címszó alatt. 

Így hogyan győzze le a félelmeit, amit a hírnév hermetizáló hatása és royal hillside élménye okoz?

Bérelhetsz neki akárhány palotát, ha közben valódi személyiségét elfojtva maga alá temeti a reflektorfény.

Antonio Caballero Rodriguez, Mexico City, 1962 - a halál előtti ágyékmatiné.

Monroe alsónemű helyett Chanel Nr 5-öt viselt. Csak a parfümre volt gondja.

Persze, aki egyre sűrűbben Dom Pérignon-ban fojtja bánatát? Végső állomás a túladagolt barbiturate.

Richard Avedon, Eve Arnold, George S. Zimbel, Milton Greene, Tom Kelley

fényképészek mellett ezüstkanállal a szájukba született milliomos gringók lepték el testét,

és ő hessegette, hessegette őket. Nyilván halálba kergették.

De még mindig az a kérdés, hogy J. Edgar Hoover idején ki kivel vakációzott Mexikóban

bútorokat keresve a nő lakásába?

 

 

 

Valeria Lakhina

https://www.instagram.com/leralakhina/
https://www.instagram.com/lera_lakhina/?hl=en


A hétköznapok hogyan tudnak édenkísérletté válni?

Az előző epizódban nincs jele annak, hogy változna a világ.

A 90-es évek során rémuralomra törő, sárkányvérű, háklis dívák

lassan háttérbe vonulnak és ritka, marcipánszagú magazincímlapjaik

elegáns vagy eszeveszett exkluzivitást kiárusító tövises szivárványai,

a fokozás kényszere közbülső ölelések imádatává lesz. Mindezek közül

a privatizált önreklám közönye süt le a felajzott nézőkre,

akik monitorok mögött kuporogva vágynak a bekoszolt valóságban

erőteljesen ragyogni hagyott bálványokra, akik elérhetetlenek,

és ezt kellőképpen élvezik: viháncolva, kikacsintva a világhálóról.

Fotelvadászok figyelik a digitális csapást, amin a ledér csajok vonulnak.

A kék lagúna (The Blue Lagoon), az 1980-as film szexista, vérfagyaztó változatban.

Sok halnak kell lenni ezekben a vízekben. A Playboy, a Maxim,

az építkezési szerszámok és erőgépek műhelyfalakra készülő

nyárias naptárlombkoronáiban élvezettel kotorászik az elitizmus.

Mint egy ősi vadászat a nélkülözhetetlen proteinre,

nem tudnak eleget gyűjteni képlementéssel vagy kivásárolt testek viharában.

Valeria a hagyománnyá kerekedő szláv manökenipar prototípusa,

intenzív gazdálkodás folyik, az intimitás élettere csökken, a csordák sötétedés után aktívak.

Dörögnek a kamerák és csattogó szupermatt fotóháttér PVC ponyvák

kérlelhetetlen fehérsége csábít emberkontrasztokat kiállítani. Duhaj szemérem-szafari!

A ritka fajok utáni kutatásban gazellákként szökellnek a vadul integető, felfedezésre várók!

METROPOLITAN MODELS GROUP, RFMODELS management, MUGÃ MANAGEMENT.

Mások esetében Lacocco BJ, 26Models Milano, Metropolitan Paris. Magasabb státusz bejelentése esedékes.

Újra szerelmesnek lenni a saját imázsba egy függőágyban ébredve valami turizmus elől elkaszált szigeten,

s a gyerekkori fotóktól a Playmate July 2018 by Playboy-ig vezető göröngyös úton révbe érni,

és az elenakudrei.com hajszálér-árnyékokat vesszőző képkockáin örök életről álmodni: az ultimate impact!

Persze, hova lehet ezt még fokozni? Jöhet a Victoria Secret és egy Miranda Kerr-é válni? Harper's Bazaar Magazine?

Levi's bodywear-ad-campaign? Sports Illustrated? Vagy a Vogue Spain vagy más nagyvárossal felcímkézve lenni?

Calvin Klein perfect fit billboard? Esquire? Viva Moda? Vagy esetleg a V Magazine, aminek borítóján kettévágják a csajokat?

Rudi Gernreich nélkül nehéz az új ízléseken fogást találni és Karl Lagerfeld után nincs fétis, ami robbanékony múltat rejt.

Mi marad? Audrey Hepburn, Brigitte Bardot és Julia Roberts futólagos példaképei annak, aki a nyugatra éhesen így néz:

az emancipáció, mint póz? Hozzá néhol a cári időkbeli óriási falfestmények alakjai alá megosztóan posztolni,

hogy ez egy "lady", tehát én ő vagyok! A kinőhetetlen királylány életérzés, ami durván figyelemre áhitozó marad.

Máshol Eva Herzigova testtartása tolul elölre a jelenkor körmönfont komfort-trükkjévé, mint önálló szüzsé.

Brigitte Bardot in Saint Tropez in July 1967 - photos by Jean Pierre Bonnotte: hogyan lehetne ezt megismételni,

még akkor is, ha Valeria-nak bejön, valószínűleg nem tudva, hogy Bardot csak azért lett szőke, mert Picasso

egy korábbi modelje helyébe akart lépni (hátha így sikerül), aztán ebből több lett, világhírnév és tökéletes színjáték.

Végbe ment a szerepcsere. Az állandósulás vágya: a kor kontextusán, mint küzdőtéren belül maradás.

Valeria naiv rajongásai ellenére befutott, aktív kifutóra került és az éden elhagyásán nem gondolkodik.

Körülötte a rejtőzködő állatokat ügynökségek keresik, hogy húst tegyenek az asztalra.

A kínzó kalandvágy magvai, ahogy nemzeti kinccsé válni egy casting után: sokakat csábít ismeretlen kultúrális közegbe.

A hasonló sikerekből kimaradók, akik azt hiszik, lemaradnak az életről, tudván, nem mindenki csak egy csinos arc,

elpislogják keserű könnyeik, amik köré egy még veszedelmesebb brigád gyűrűzik.

S mint sebzett vadakat valami önvádaskodás alól felmentő ispotályba,

várva őket bevontatják mindüket a következő állomásra. A sötétkamrába tessékelve.

 

 

 

 

A Covid állítólagos vége

(Magyarországon, 2021.05.28.)
 

Ismét ismert kép: megint Építkezés filmforgatást ér.

Ami lerombolható, az biztos: porlad a műemlék:

nosza, most szétviszik, mert ami gyorsan, az sorshang.

Kocsmák nyitva, szemétből érik a borsav, a luxus elborzad.

Óvodákban máris szerte a vidéken, munkamorálmorzsák szerte egészben,

jön a tutinő manír és munkakerülés, mikor ha altatás van, néhol kint henyélnek:

fiatal csajok, óvónők, akik most rágyújthatnak ott, ahol a vád alaptan,

mert egyikük altatja a kicsiket, a többinek kint pletykálva újra kaland van.

Végre ismét kiszabadulni a munkából óránként, hajrá, félszegen cigizve :

olyan, mint régen, távol a pulyáktól: füst-kitin leng, valakit valakik cikiznek.

A rádió az autóban éles: Egy zenekar üvöltözik manapság, ismerem őket,

még 2006-ban találkoztunk, turné, por, punkok… napoking dőlt a lőre.

Valami olyasmiről szólnak manapság, hogy ők borzongtak már jó-előre,

és kiüvöltött soraik mentén eldőlt sorsok sarjadnak a végtelen időbe!

Hogy a nagyvárosban se ők, se mások a belvárosra nem ismernek már,

gyorsétkezde és divatkocsma lepi el a közkincseket, „benövi a csalogány”,

s a szélsőséges szenvtelenség minden minőség őre, míg épülnek a paloták!

 

 

 

 

Cefalizáció

 

A 90-es évek dialektikája kovász és malterpergető hangfalfüst.
A hatalmi vákuum beszippantja a várost és az időhurokszerű féregjáratban
furcsa fények habzsolják egymást. Még senki sem gondol arra,
hogy ebből egyszer dokumentumfilm készül nagy elánnal.
Mire a filmek pörögni kezdenek, a helyzet megváltozott jócskán.
A balatoni bódéárus stílusban. Budapest utcái 2021-ben.
Kicsit turistátlan. Kicsit elnéptelenedett.
Kicsit kilúgozva minden helyi specialitásból.
A kockás abroszos cuccok éppúgy eltűnőben,
mint a jó áron mért minőségi italok bárpult-végvárai,
ahol élőzene szólt ajtótól ajtóig… ahol a lányok táncoltak vonaglás helyett…
ahol a helyiek és a külföldiek találtak közös témát…
… és ahol éjszaka is volt konyha, nem döner, nem gyros,
hanem főtt étel hajnalban,
valódi csemegék,
valódi vörös bor,
valódi házi likőrök,
valódi vendéglátósokkal.
Kicsit távolinak tűnnek ezek a relációk: az igaz Budapest.
Kicsit nincstelenné vált a formabontásokba belefáradt utcakép.
Kicsit sok lett a nagyra vágyás és morbid világok lógnak be:
abba a közönséges dolgokhoz nem értő téglarengetegbe,
amit terraformálni kezdett valamiféle mucsai pökhendiség.
Kicsit értéktelen’ hever ember és eldobott pohár.
Kicsit semmitmondóan kóvályognak a hostel-lakók.
Kicsit izgatottak az első éves egyetemisták,
arról duruzsolva a nyárvégi napsütésben, hogy milyen lesz ide járni,
és tudom, hogy évekbe telik, mire találnak egy normális
könyvesboltot,
kifőzdét,
kocsmát,
miután végig rángtatták őket felsőbbévesek és más hülyék
az összes kommersz krimón és csalogató turistacsapdán
és akkor a rostán áteső 1-2 százalékukkal majd találkozom:
valamelyik törzshelyemen, ahol majd kitálalnak frusztrációikról.
Én meg arról beszélek, hogy a divatot követésbe nem kell beleőrülniük,
volt már olyan, hogy Versace Eros pour Femme reklám 2021-ben,
és ugyanezt az ókoros témát Lagerfeldék már elsütötték arany ágyékfedőkkel,
amikor Baptiste Giabiconi 2011-ban a Pirelli kedvéért tárulkozott ki.

Lépjünk tovább.

Az utcakép egy los angeles-i külvárosba hajlik nyeglén,
és a párizsi butikok bomló textildrapériái közé ágyazódik
egy pillanatra minden megalomán vágy… Hogy Budapest
belvárosában elitista imázsok manipulálhassák egymást?
Meg főleg bunkók.
Pózból, rokonszenvtelen és kézfogástalan, csak úgy.
Ezek a megvilágított utcafrontok életek karamboljait mutatják.
A pénzcsörgető melákok és bankkártya-hangok mardi grass bulijának
legdurvább kontrasztjában kicsit sem rio-de-janeiro-i
vagy Pori Jazz Fesztivál jellegű élet-halál harcok közepette:
leginkább Pamplona és az ottani bikafuttatás jut eszembe,
csak itt kukától kukáig zajlik a veszetten vérmes horzsolódás.
Összedörgölt testek érdekből és önvédelemből. Vészjósló mániák.
Elő lehetne venni a Tobin's Spirit Guide-ot mondjuk,
mert már olyan fazonok grasszálnak vicsorogva.
Mindenhol a nincstelenségből iszkoló kérges arcok
és némi simlis sóvárgás a bőség iránt,
aminek tervét megrontja a tény, hogy mindenki…
… mindenkit meglop.
Minden rémséges dologban sok pénz van?
A bóvli mentén a luxus begyűrűzik felszínesen.
Forbes fantáziák, hazugság.
Csizmadia Attila a filmgyárból keres minket,
aztán felszívódik, mint aki szökik valahonnan.
Laki Márton hasonlóan egy rákövetkező produkcióban.
Ezer másik követi naponta: inkubátorházaktól könyvkiadókig.
Dalszövegíróktól a webmesterekig, lapos fűben kúszás.

Az átvert emberek összegyűlnek a kocsmában
és én szónokolni kezdek nekik a kitartásról.
Egy zsémbes alak teljes átéléssel kontráz,
közreműködését mindmáig köszönöm.
Azt mondja a felkopott állú klientúrának:
„A bifokális szemüveglencse előnye,
hogy egyszerre biztosít éles látást távolra és közelre,
így nincs többé szükségünk 2 szemüvegre”
Ha mindezt átvitt értelemben szándékszik közölni,
úgy a retorikai panaszkönyv ki sem nyílhat elé.
Valaki kinéz az utcára a koszos üvegen át.
Az ablak előtt köhögő alakok nem jelentenek veszélyt?, kérdi.
„egy új fungális patogén”,
magyarázza a bősz megcsömörlés előtt már jóval,
főképp ésszerűen pályát módosító (egykori) főorvos,
aki most, hogy már volt éttermi kisegítő,
antikvárius könyvesboltos és taxisofőr is,
leginkább olyan munkákat vállal,
amiket szabályosan utána dobnak a XIII. kerületben,
ahol a csempézés, lépcsőházfestés és fúgázás mekkája honol.
Minden rémséges dologban sok pénz van? Ő élvezi,
mi sem panaszkodunk, akik mind végeztünk már fizikai munkát.
Kicsit sztorizok a törzsvendégeknek arról, hogy Izlandon
megközelítőleg 800.000 forint a minimálbér, a vendégmunkásnak.
Torok ezek után nem marad száraz. A csöndben ülő faszik
széles tenyereikkel pár percenként az asztalra csapnak,
hozzávetőleges ellenszenvüket pisszegések és káromkodások kísérik,
meg az a kijelentés, hogy nem lennének ma huszonévesek.
Unokáik havibéreit sorolják licitszerűen. Senki sem jut 120-150 ezer fölé.
Az autó megáll a ház előtt, alkoholos filccel egy ittas firkász
felpörköli az ajtókra, hogy „bifungális, bifokális”. Ezt minek?
Leszáll az este – ebbe lépek ki. Egy a bejárat elé leparkolt riksán
ismerős arcú erotikus posztapokalipszis-raszta csaj ül,
aki arra kéri a kutyáját, hogy ugassa el a nevét,
míg egy telefont nyomnak a fejemhez,
a háttérzajból kihallom,
hogy valami rezes banda zenél a virtuális távolban.
Már szállok is be a kocsiba, miközben a telefonozó srác
határozottan utánam kiáltja, hogy ez a hívás
Balatonakaliról jött éppen, bizony,
és ott úgy ünneplik az Augusztus 20-át,
hogy mivel nincs tűzijáték, raktak egy hatalmas máglyát,
amit az emberek részegen ugrálnak körül,
míg a helyi tűzoltózenekar a Highway to Hell-t játssza.
És ha már autóval vagyunk, hozzak neki PARMEZÁN WINGS-t
az Astorián túli területeken található csirkéstől, aki baromfi-fetisiszta
és mindenféle szószokkal meg bundákkal kísérletezik. Biccentek, hogy igen.
Bár fogalmam sincs, hol az a bolt, elvégre azt híresztelik,
hogy kopogni kell egy vaskapun a sikátorban, ahol az illegális frittírozás megy,
és még szagok sincsenek igazán, csak elhajigált ételmaradékok
utalnak direkt módon arra, hogy ott élőlények szoktak táplálkozni.
A Megszállottak klubja ül a kocsma portája előtt.
Itt nincs kocsmai verekedés, mindenki mindenkit segít a fogínyvérzés megelőzésében.
Jobbára nevetésre használják hol makulátlan, hol foghíjtelkekre hasonlító protkójukat.
Elmegy az aznapi 200-dik pólófelirattal beszélgetés helyett
a világnak üzengető, valójában beszólogató csitri:
„I'm living on sarchasm, coffee and lipstick”, áll a mellein.
Ahogy az itt lenni szokott, a fröccsözőpárkányon ülők,
ha ülni akarnak, kis táblákat adnak át egymásnak, mindig öten vannak.
A póló láttán a táblákat piszkálják, megy a pontozás.
Ez az íménti pólófelirat 3 esetleg 4 pontot kap, már nem figyelem.
Amikor beülök az anyósülésre, hogy elnavigáljam
Hübritz Pistát a Zöld Lé Italdiszkontig, ahova eredetileg indultunk,
észreveszem:
egy hobo van egy hátsóülésen.
Most fölkeltsem?
Megyünk csirkézni.

 

 

 

 

Ráday Mihály emlékére (2021)

 

Deszkákkal megtoldott létrák inognak. Felülnézetből városokon hegek merednek. Fundamentumok helyén újgazdag ugróvárak. És persze lefüggönyözött autókban töltött fegyverek? A rombolás itt van, megérkezett. Dacolj? Meddig? Míg terebélyes, boldogtalan babérliget-látomások sora vonul konokul utánad? Vagy amíg fényképek őrzik fényképekről ismert utcasarkok szép íveit, amiken úgy jártál, mint akik 200 éve, most meg gödör mered és cementet okád a mélyére valami építőipari pokolgép? Temeted tehát a tereket? Tudjuk, a kor eszméje esztelen – a hódolat, mintha adomány volna. A fékevesztett szépeleg, s vitázni képtelen, a csatlósok tánca dobog a kőrombolók körül és hörög a kínzó utálat. Ma az eklektikus nem más, mint a nyugatról átvett értékrend, a transzparens loftokba delegált topless életélvezet és üvegkalitkában kell lakni, különben divatmajmok hörögnek: sajtóban, a designer szalonban, cool list fesztiválokon… ahol kacsalábon forgó budai villák tiniszökevényei adják elő a csóró alternatívat – meddig mehet ez így, gyerekek? Van-e ennek a közlésnek jövője? Minden divatjelenségnek oda kell adni mindenünk? Ha például ne legyenek könyvtárak, mert otthonról kell bejelentkezni, akkor megy a gyűjtemény a kukába? Aztán tévedés volt, bocsánat, de nincs honnan visszaszedni legjenik életműveit? Ugyanígy, hogy még időben reagáljon, aki tud: Van szobor, ami hiányzik a város közepéről? Van jócskán. Ráday Mihály munkásságának szobra, hogy kell-e, feltételes esetként hol kellemes, hol kellemetlen kérdés. Mozart D-moll zongoraversenye és Sibelous 2. szimfóniája és Korsakov Spanyol Cappriccio-ja, ha többet szólna az utcán, az jobbat tenne. Egy ilyen szobor ugyanis nem szárnyal, hanem lecövekel érveket. Hányszor hallani vissza zárt ajtók mögül, hogy valaki beront és követelőzik a pénzosztáskor. Vagy hogy pukkancs, vagy hogy nézegeti magát a tükörben, miután polgármester lett. Vészjóslóan, akár a red flag-eket villogtató képzelet: ugyan tényleg a levegőben összekulcsolt, tiszta kezek egymást fedő körtereivel kecsegtet annak emlékét megtestesíteni, hogy a közterek szét nem cincálása közös érdek? Nem tesszük ki őt (kit?) közszemlére, példa gyanánt? Városszépítő és Városvédő Közhasznú Egyesület hány van? Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914, erről van szó? A Szépítő Bizottság (anno Szépítő Bizottmány, más forrásban Szépészeti Bizottmány) József nádor 1808-as keltezésű testülete? Ennek örökségével mi van? Ráday marad, ahol van, Isten nyugasztalja. De az eszkörtárból hiányozni fog a valósághű tételek egyike, hogy az a szökőkút, az az aszfaltdarab, az a buszmegálló, bárhol, az ország túlfeléről is kis hányadban a tiéd. Az állampolgár ez… részhányad és közvagyon alanyi jogon. Nem egy személyi igazolványos Puppet Show! Ez nem középkor többé, bár a tájakon át dombok rokolyái alá elbúvó megalkuvás azzá teszi, kétségtelen. Rádayból nem egy kellene. Sok kellene. És fiatalon! Kell az, hogy tudd, hol élsz. Kell az, hogy ismerd a szomszédos házak, műhelyek, egykori ispotályok és árvaházak történetét és az előbb beárazott, majd bezáratott szép kis mozi-utcasarkok és bálványimáddal vádolható, roskadásig telefestett mennyezetű kávéházakat. Több száz volt 100 éve. Most kis-tucat jó, ha létezik. A hangulatos mozik helyén bóvli, a gagyi, a turkáló és a műanyag játékok, amik csipognak. Nehéz eladni így Budapestet az éppen idetelepülő fiataloknak, hogy mekkora kulturális élet van, mert bizony kipenderülnek gyorsan. Hova? Ahol van 30 színház, és nem kérdés, hogy mit játszanak. Ahol vannak állandóan le nem razziázott szórakozóhelyek, csak mert egy raktárban vannak. Ahol a graffiti nem firka és bandázás a hétvégén, hanem egész városnegyedeket díszítenek vele, mintha a régi kávéházak mennyezeteit fekve festők örökösei volnának önkéntelen. Persze. És ahol az egyetem környékén, ha a belvárosban van a kampusz cakk-und-pakk, vannak még kifőzdék és diákkocsmák és nem csak aranyglazúros croissaint-ozók és giccses grillázs-varázsba pácolt puccos brunch otthonka-beugrók, amiknek helyén könyvesboltok, lemezboltok, galériák, élőzenei kuckók és irodalmi ferdehajlamokkal büszkélkedő versfelolvasó kricsmik burjánzottak alig egy évtizede. Most bezzeg röpködnek a pályázatok, hogy csinálj kulturteret, reaktiválj olyat, ami bezárt és csinálj szabadtéri mozit és vidd a peremkerületekre a kultúrát…! Aztán a pályázat le van osztva? Vagy nincs simlizés, csak válasz nem érkezik? Vagy 4-5 ember ül egy irodában, ami a fél ország ügyeit intézi. Ők, akik az emberhiányban előléptetett gyakornokok? Miért van emberhiány? Miért, ki zárta be azokat a lokálokat, amik nélkül hiány van kisléptékű, mértékletes, ár-értékarányos közösségi gyülekezőhelyek terén? Aztán megint itt van Ráday. Hogy minden ilyen területen kellene egy Ráday, legalábbis az értékmentés értelmében. Hisz ki volt, aki kikukázta verejtékkel védtelen a város néhány eltűnt lenyomatát és dajkálta azokat? Vajon mindhiába? Változnak a nézetek.

A szobor általában marad, bár a korábbi hatalom utólagos-általános megítélésétől függ jövője. Elteszik hűvösre, aztán fél évszázad múlva megint van. Részesülés a jelenben. Mint egy Andrássy Gyula emlékmű. Így ingáznak a szobrok is, mint a vendégmunkás magyarok, akik milliószám vannak elveszve – elvégre lehetsz hazátlan attól még, hogy van otthonod. A szobor és a felgyülemlő, érdemleges elégedetlenség. Ez mind, ami dacol. Felsorolni könnyű, de továbbadni? Nincs butább hang, mint ami eltörli a helyi kulturális mércéket. A Vágóhíd marhái fémből, megvannak? S a Bródy utcai értékek, a kéményseprő szobra vagy egy 56-os emléktábla? Máshol, az Izabella utcában élveteg struktúrákat sarjasztanak ipari kényszerképzetek és csak az egykor ellopott kutyaszobor van, mint csendélet (visszakerült): habitust sugároz, amit a városi lakosság már réges-régen nem ért meg. Embernek nem jár ilyen sudár káprázat? Mégis ki állít korhű emléket a koporsók fölé? Arról, hogy bontás és bomlasztás után a felére csökkenő régi házak emléke – a felismerés is elvész nyomtalan? Mert nincsen, aki élné ezeket, csak lakni ágyazza be a vágyakat, amik köré falak kellenek, hogy más ne lássa? A lakosság tehát. Egymás után költöznek teljes elidegenedésben. Fiatalon, aztán kevésbé fiatalon, aztán megérve a változásra, amit kifizetni mégsem tudnak, mert lakást venni 30-50-80 millióért? Így hogyan? Kifárasztva? Vonul, csak vonul. Se középosztály, fiatal családok alig, mesterember és műhelye, régi edények, kockás abroszok, amire a turista rávetné magát – már szinte sehol. De van trendmérleg és vaporwave áramlat, mindkettőt rendesen meglovagolva. Mit ér? Mintha fejjel lefelé fordítanák, hullnak a házak széjjel a CGI-hunyorgások közepette. Mintha kártyapaklit kevernének megvesszőzött emberek, akik szolgákból lettek a basáskodás függőségén fennakadva: Állathang. A Pacific Rim és a Godzilla vs Kong: a moziban látni, azaz ilyen filmekben, aztán az utcán is látni: tetem téved a kürtő köré, markoló mormol a majolika tört mozaikjain. De végül porfelhő van és romhalmaz, egy újabb bérház vagy míves óvárosi homlokzat lett oda. És mindenki értetlenkedik, fogalmatlan, érzi a félelmet és zömük azonnal pártatlan. A méretre vágott pórusbeton borul födémként a köztes életterek tömbjeire és arcátlan arcképcsarnokok köszönnek vissza a rejtett értékekre ráförmedve. Képmutatás valenciai csirkés paellával, behűtött habzóborral és sangriával, vagy jöhet a fényűző kotyvasztás - Chambord, Berbere, Kávé, Laktózmentes Tej, Vanília és Cottage Cheese Infused Chartreuse Jaune -, ha már a város fölött tanyázik az aranyló tettlegesség és van gasztronómiai eutektikum és barista brillírozás. Brutális urizálás... Joyce Carol Oates: Expensive people vagy Bret Easton Ellis: American Psycho? És hajlamok sokasága zajlik, burjánzik rendületlen, noha ez a túlhabzás fölösleges. Nem lehet egy egész város Alain Ducasse, Joël Robuchon, Olivier Roellinger, Wolfgang Puck, August Escoffier, tán Bíró Lajos, netán Jiro Ono vagy simán tévészakács univerzumban bolyongó lakossági fórum Keith Floyd, Anthony Bourdain vagy más módra. De mégis. Bár nehéz összeegyeztetni a közalkalmazotti státusszal. Le Carnet d’Epicure? Sehol. Első Magyar Részvénysörfőzde? Csak craft beer. Most minden elemelkedik árban és skybar-okba. Pezsgősüveg-cosmodrome. A második világégést túlélő freskók hol leverve, hol a carrera-i márványpadló vam feltörve, hol potyára palazzo-t és szépnek beárazott kilátást kapni extrém mélységérzettel. Megy a zászlófoglalós móka. Alant a szinte gasztrorégészet nélküli terekben magasztosságot ígérő igézetek leledznek és sziporkázó közhelyekkel támadnak a kirakatok, ahogy sok helyen az étlapok is. Spanyolviasz-leolvasztó világiasság, ami megismétli, amit ismeretek hiányában újnak tételez fel. Rákfenéje a rosszul fókuszált marketing, úgy mint a budapesti kortárs építészetben, ahogy a mindent egyre inkább az éttermi vidámparkká változtató belváros-változások során. Gundelék vagy Görög Rezső? Szakácsbál sincs. Fine dining van kriptákban. Beton tehát. Emberkísérlet és újabb panelkorszak... és a feltálalás színtere ki van cicomázva. Nincs már rizsával töltött kelkáposzta főzelék a sarki vendéglőben. Sem borjúkaraj vagy reszelt tésztás leves vagy roastbeuf, Nyelvhal Molnár-módra, velőpástétom, Pacsirta parasztosan, pulykapástétomos szarvasgomba-kreáció, „egyserpenyős” vacsorák, stb. Poulet au Paprika. Hol a rendes eszcajg? Vagy hogy A Royal szállóbeli 1963-as, fekete himlő gyanú miatt elrendelt vesztegzárból a szocialista vezetés presztízskérdést csinált. Ilyen ma már nem fordul elő. Hol van már az, hogy 1958. augusztus 29-én először a Magyar Nemzet adta hírül, hogy az Alkotás utca 47. szám alatt nem sokkal korábban felhúzott társasház földszintjén kialakított üzlethelyiségekben „a lakosság kérését és a helyi adottságokat figyelembe véve (...) cukrászdát, fűszerüzletet és húsboltot rendeznek be”. Zbigniew Cybulski arca a hatalmas tűzfalon egy párhuzamos világban, ahol a cukrászda, a fűszerüzlet és a húsbolt még létezik. És nincs a helyükön pasta király, meat-bar, és vastaghéjú lucskos feltétes ételt kínáló pizzázó. Nem egy Tonno e cipolla ez sem. Ahogy a házak is tört sokszögszámlapok. Az élhető kiülős helyszínek kiszorulnak a városból. Van azonban borász utca és gourmet lángos 10.000-ért. Van hely. Van Turisztikai Innovációs Verseny - a szállodából mindenhova befelé igyekvő zombihadat akarják terelni, akik a Kármán-féle örvénysor mintájára mozognak látszólag "és a képlet 250 < Re < 2 x {\displaystyle 10^{5}}{\displaystyle 10^{5}} között érvényes. Az fd/V dimenziónélküli paramétert Strouhal-számnak hívják Vincenc Strouhal (1850-1922) cseh fizikus után, aki először tanulmányozta a távíróhuzalok zenélését 1878-ban", meséli a Wikipédia annak, aki kipréseli magát a tömegből. És hányingert kapsz a közeg kinematikai viszkozitásától. És BUDA FCKN PEST pólók dögivel. A látszatját mindennek a valódi tartalom előtt megteremtő divat felzabálja a laza hangulatokat. A teraszokon stílbútor. Túlvilági szurdok.

Furcsa fájdalmakat átélő emberből, ki mikor látja, hogy omlik a műemlék, felharsan egy szólammal a mértékletesség és módszertan: neki a nyereség nem azonnal jelent célkitűzött szlogenkoktélt és megköszörült torokkal megszólított lányokat, hogy „Heló, ez a palota az enyém”. Vajon, mikor a sokszínűség szónoklata elapad végül és nem marad létélmény: egy gerezd még, egy régi tégla vajon felkelti-e az érdeklődést és az élőláncok felizzó körterén a fiatalok bárhonnan: összegyűlnek-e még, Nagymarosra, Kisorosziba, a Vágóhíd utcába, a Corvin-negyedbe, Wekerlére és egyre messzebb? Miért gyűlnének össze? Van ilyen, hogy épített örökség? Vagy a Velencei Charta értelmében vett faszádizmus, az van még? Értéktöbbletről van szó, nem pont arról, hogy fröcsögni kell és a fellelt zug-trezoros főméltóságok slampos porcelánpompáját kimarni? Robin Hood erdőben élt, nem betonfolyosókon. Kik gyülekeznek mégis a tereken hajnalban sétákra indulva, feljegyezve, befotózva, hogy mi volt a helyén és mi tűnt el és mi került a helyére? Áldott vagy, ha közéjük tartozol és vállalod végre, hogy a közterület a tiéd is. Pláne ha Budapesten élsz, hogy budapesti vagy – pláne attól, hogy itt vagy! Ne cseréld be szakszerűen a szépérzéket holmi dzsentri sármra? Ne. Dialektusod egy olcsó szlogenért? Ne. Mert távolabb, a tér túloldalán ott áll majd egy fiktív, még meg sem született Ráday Mihály szobra, épült lakhelyünk védelmezőjének söpörjük tisztára a helyet, ahova őt várjuk – laza merevség volna? Inkább gyülekezőhely és éjféli vidám vacsorák búfelejtő mosoly-arénája, mint Rómában Giordano Bruno szobra körül… elé te, vagy bárki más is járulhat, tépett térképek, csontos csokrok, csapzott útikönyvek letéve a talapzatra és helytörténeti tábortüzek gyúlva hívják a rombolás ellenhitét, felragyogni túl a kárhozaton, mindenféle foganatosított romboló ideológia nélkül lenni. Ott állsz majd másokkal és megérted.

 

 

 

 

Arnóth Anka

Ösztönzött görbülés és gomolygó vonalak habarcsba harapva.

Halovány alkonyat fúr helyet falakba, hogy kalandja, mely hatalmat

hódít el a színek világából, most önmagát megadja. Harang pang,

csend honol, míg elénk tárul a helyreigazító, közbülső alaphang:

 

zendülve zümmögő jazzütemek morajló mimikája, mely átjárja

az élményt és ecsetbe szökve szavall tincsenként némi öröklétet.

Anka, ez te vagy ma. Műveiden zuhatag zubog és kátrányraj

halad a karcolatok hóbortos komiszságával. A kép is dörög végre.

 

Minden eleresztett vonal mentén zegzug zakatol, igéző-érzékeny talány,

mely végjátékát előre megfogalmazza. Lábnyom, megint szabad vagy!

Veszettül ropogtatott párizsi varázsdekor, bőségvásznak! S a papír parány

pórusaiba is festék kerül, ez naplód. Anka, ez a világmindenség: a halmaztan

 

tőzeges tőkesúlyai mentén origók gurulnak szét… ! Cirkusz, tánc, rekettye!

Mi mást tehetne, akinek rítusélménybe égett léte lelemény? Eredetbe szeretteti

mások szépérzékét'? Teszed ezt te, aki a végletekig leszűkített terek kozmikus tejét megette.

Vágyni képeid az otthon falaira, nem nagy szó. Kitöltetlenségben rendet tenni,

 

kérni, hívni az ércfestéket köpő geometria lazúros, zsúfolt emlékműveit,

melyek kezeid közül úgy szaladnak szét szeleburdiságukban, mint a kiscsibék.

És te állsz, és te dédelgeted a következő csodát, néhanapján ülve írsz:

egy, máskor két sort valamiről, nem tudni mi és folytatod. Kicsiny kék,

 

aztán rózsaszín körzésekkel kiformálod fogást találva a nagy képet, ami önarckép.

Egy kis zöldet teszel hozzá. Kell oda az a zöld.

 

 

 

 

 

Gyukics Gábor

1.
Hajdan járunk. Kezdődik a hippi filoszok áramlása,
és csak kevesen maradnak a köztudatban,
míg a rendszerek egymást váltása
létrehozza az összes belterjes magyar
közegen belüli lemorzsolódást,
ahol az alakzatban összezáró haveri körök
lesújtóan örök létjogosultsága próbál hódítani:
sármos kitekintések izgágasága rémüldöz.
Végül is egy irodalmi palotában trónszéken
csak kevesen képesek előadni a rendszerből
kirekesztett, az elfojtott, a margólakó létet,
miközben barokk termekben nyílik lehetőség
esteket tartani (akkoriban még), leginkább egymásnak.
(hasonlóan ambivalens a viselkedése, mintakövető jelleggel
a 2022-es Írók boltjabeli év eleji könyvbemutatóján, ahol simán,
rezzenés nélkül közbevág a csak ímént bemutatott hölgy szavába,
aki a felkonf szerint közvetítette őt az egyetem felé műfordításai okán,
és harsog, mondván, a lábjegyzetelt szerzők és értelimségiek sznobok,
"mert sznobok!", kiált fel pianoban ismételve magát, ismerős jelleggel,
mint a palotában feltett lábakkal anno) 
Ebben a belvárosi palotában sokszor láttam őt.
Ruházata évszaknak megfelelően a felfokozott dandy;
és ha brosokkal, indamintákkal nem is kirakott felsőn gyöngysorokként
holt költők fogsorai lógnak, ezek nélkül tehát törzsi jelekkel nyakában,
igenis, mintha az nála megszokott volna, (mert az): a bársonyzakó
és a pecsétgyűrűk csinadrattája ég-lobog, mint tökeletes egománia virít.
Hímesztétikus költészeti póz toporzékol és a porond megreccsen.
Az eredetiség és a 60-as évek pszichedelikus arisztokráciája, mint életérzés.
Az ilyen nárcisztikus figurák azonban hatnak.
Az ilyen nárcisztikus figurák forralnak valamit.
Csoportképzés, a kor szabadúszói szólásszabadságuk
felszabadult újkorában köszöntőt mondanak hevesen!
Gyukics színes, hengeralakú papírháromszög-tölcsérből
eukaliptusz cigarettákat pöcköl ki szórakoztató jelleggel,
ezek édeskés illata a 2000-es évek közepén pompát kölcsönöz:
a füstölőzés jól kiérdemelt indiánmániája egy nemzedékben,
és a kávéházban dohányzó két háború közötti gentry transzállapot,
e kettő pontos kereszmetszetében tekintélyt parancsolni magyar muszáj.
Végül is ki nevezi magát úgy email-címében,
hogy hercegfy - - - y-nal? Január Herceg Tova, ilyen volt,
és nem csak Baksa-Soós, de nyilván a megboldogult Dixi, vagy Tandori,
vagy Bada Dada, Füttyös Gyuri, vagy Marczinka Csaba vagy Kőnigh Péter is;
egységesen aligha, de mind egy olyan budapesti freak cirkusz
porondra termett karakterei, akik nélkül a kultúra szerves,
átadható, továbbfejlődő mivolta erős kérdőjelek közé volna zárva.
Mert ezek az igazi, elvont szélsőségek, nem a modern kori kuruc-rock!
2.
Gyukics imázsa imitt-amott modoros lehet annak, aki számít valamire,
elvárásokkal közelítve meg Budapest első és utolsó hipszterét,
akihez képest a nyegle, újgazdag, techno bulikon manapság vonagló,
kerengő, önmagukat kérető, hisztis fess-arcok nem rúgnak labdába.
Ehhez az alter egóhoz, amibe bezárkózik az erőszakos bujaság fazonírozása,
kell az is, hogy valamilyen intellektüel alapon teheti ezt meg. Valamit letenni,
az asztalon túlra csúsztatható életmű értelmében igenis számít,
vagy hogy valaki képes rá, összehív csoportba sok kallódó művészt,
hívószavára jönnek… igenis számít, hogy lefordítja az angolszászokat,
igenis van olyan, hogy ezért cserébe díszpáholyt kér magának az illető.
Ki beszélt itt jól angolul? Kabdebó Tamás? Kántor Péter? Dányi Dániel?
És Gyukics Gábor.
A világszinten nem színvonalban, de általános elismertségben
a margó margóján élő magyar kortárs irodalmat mégicsak felemelte!
Egy erős túlzás, ami emberalakot öltve körmönfont finomságból él.
És zicelláltan zrikáló stílusban, hangosan főnök akar lenni.
Mindig. Mindenkor. A csapat élén menni. Bárhova is.
Fényképe a Hall of Fame Írókboltjabeli lépcsőfordulóban
tehát ott lóg jókedélyűen, ahogy a galérián található előadóteremben
(a régi rész el lett adva, így a bolt is kisebb lett idővel), ami fent található:
csinos kis Olympost rendeztek be maguknak a kánon tagjai,
feliratkozás az irodalomtörténetbe érkezési sorrendben;
de hol vannak a fiatalok? Gyukics ezeket miért nem emeli be a térbe,
méghozzá úgy, ahogy kortársaival tette, akik persze társadalmon kívülről,
főleg subkultúrákból, kisebbségekből jöttek (ezeket nagy imádattal
fedezte fel, karolta fel, közvetítve a westerners és emezek között,
ami őt természetesen centrumba tette, és mint a műfordításban,
itt is világok közötti kommunikációban kéjeleghetett, jogosan).
A fiatalok tehát hol? Akiket meg kellene tanítani kérdésekre, mint például,
hogy kik az elődeik, tegyék fel. Vagy hogy mi lesz az írói hagyaték,
levelezésben, jegyzetekben, ha minden globális email-vállalatokon fut keresztül?
Egy múzeum majd fizet ezért, hogy lementhesse, kitehesse valahogy?
Parcellázzák fel a facebook-ot? A tárlatvezetőnek át kell rágnia magát mindenen,
első körben gyakornokként neki egy őgyelgő picsa tárhelye jár,
véletlen ismerősnek jelölésekkel, és hetek, mire megtalálja a kutatott szerző
egyetlen üzenetét százezer között, hogy „átjössz baszni?”
Valóságos digitális ásatások.
Hogyan lesz tárlat abból (virtuális múzeum?), ha magvasabb gondolatokat is,
miket küldtek egymásnak mondjuk együttműködő szerzőpárosok?
Erre nincs keresőgép vagy applikáció. Rá kell jönnötök magatoktól!
Vagy hogy miként olvas valaki okostelefonon verset manapság gondtalan,
mikor ha nem fordítja el a képernyőt, a tördelés szétesik, élvezhetetlen,
és egyszer csak nincs semmilyen koncepció (és nem konceptualitás, az ugyanis mánia),
és miért forgatnák el, ha erre senki sem hívja fel a figyelmet?
Ott, ahol bekábulva a reklámok vibráló hangulat-kollázsok egy ruhákkal
és guberált limlomokkal teledobált szobában, amikben házimacskák nyújtóznak...
A teljes hanyagságon túl jutni, ahogy a fejetlen csirkeségen, ami intézményességből,
bürokráciából táplálkozik. A nem közismert remek szerzők azok, hasonlattal élve,
mint akik a távolsági buszon már csak állójegyet kapnak, míg a többi pöffeszkedik,
aztán ahogy az a valóságban az EU-csatlakozással történt, állójegyet azóta
valóban nem lehet adni, így az útszélen maradnak egyesek, még két órát várva,
vagy napokat, mert pótjárat nem indul. Rúghatod a port az útszélen!
„Becsöngettem nem jöttél ki
felrúgtam a kukát
pedig a legfrissebb jelmondatokból
csináltam álruhát”
Azaz: ellehetetleníti a körülményeket, hogy rábizonyítsa a másikra, hogy alkalmatlan?
Senki sem kedveli a felkent embereket, mégis templomot emelnek köréjük?
Senki sem kedveli a vízes kenyeret, mégis levesbe mártja még a héjat is!
Senki sem rohanna sokaságban folyamként emberek után, mert sok a sérülési lehetőség?
Meddig kell ezt a hangulatösvényt még követni a magyar kultúrában?
A figyelmet felhívni tehát. Ismét ez a tétel sorol be a többi elé egy pillanatra!
A közeg ugyanis, amit Gyukics reflektorfénybe tett, megérdemelte a rítust,
hiszen önmagától, önerőből csak nehezen ment volna tapasztalat híján:
nem az újrapozícionálás - - - egyáltalán bármilyen pozícióba kerülés!
A közeg, amit az akkori kultuszminisztériumok elejtettek, elvetettek, emez:
igenis, valóban, ténylegesen kulturális értékeket hordozókat,
csoporttalan, néhol magukra maradt outsider-eket, amihez Gy. társulni hagyta
az őhozzá hasonló egománokat és erotománokat. Fiatalok? Ez kérdés marad…
Vagy a közönség, akik mégiscsak legtöbbször és szinte mindig így működnek:
lehet, hogy fegyelmezetten ülnek, de elkezdenek máson gondolkodni.
A fiatalok viszont? . . . akik sajátjaik között most éppoly kívülesők, mint a 20 éve
ifjú titánságuk csúcsain túllendültek, akiknek Pyrrhos-i győzelme
kifogástalan példaértékűséggel tesz igazat amellett, hogy van függetlenség:
talán valóban egymás között kell kiharcolják, kibekkeljék, hogy ki marad fent,
és kinek lesz olyan lehengerlő ázsiója, hogy maga mögé utasítja kevés társa,
szellemi partnere kivételével a komformizmusba aránylag fokozatosan besüppedőket
(akikből dagad a fals narratív,
akik neurotikus piponya-popularisták,
akik a szakmázó merkantilista duma,
és akik az önvizein imperátorkodás hátsószobakegyencei, talpnyaló surmók)
hogy ekkor gesztust gyakoroljon többedmagával, és a helyi mentalitástól eltérően,
SZIMPATIZÁTOR LEGYEN, és azok közül, akik csikkeket köhögnek a perforáció mögül:
bizony kitekintsen és mint Gyukicsék idején, fogja és meghívja köreibe a többieket!
Így együtt meglátogatják a hegyi szellemet!
De miért ez az állandó oppozíció és polarizáltság, mint létszükséglet,
túl a történelmi sérelmek és eleve, az államalapítás óta fennálló párharc,
frakció-viadal hagyományán is túl? Az ignoráns minimum és a labilis közép,
ami mindig egymásba próbál furakodni… találd meg az ide vágó sorokat:
- Márai Sándor: Az undor angyala
- Weöres Sándor: XX. századi freskó
- Spiró György: Jönnek…                             című verseikben! Melyiket vitatod jobban?
Az illem erénye zátonyra fut és a jellem, ha mérlegelv, megérett, mint egy hívószó?
Miért, ez milyen hívószó, hogy ó, ha gyilkolni szabadna ma is? Tiltsad, amíg lehet!
Közben eláznak az udvartartás tagjai, testükkel fedve a fölényt, mint egy gyerekcsászárt.
Nagyszabású láncmigrációs gondolkodási válság, ami kísértetként huhog!
Tróját a trójaiaknak!

Most is ez lesz? Vagy most már a szélsőség is imád mindent szétpeacizni?
Ez a bikaviadal a jövő zenéje, döfések, övön alul. 20 éve ez vérre ment,
mint utóbb kiderült, hiszen a mindent összefogni akaró kompenzálás,
ami most tombol, egyértelműen a 90-es évek óta történtek miatt zajlik.
Még akkor is, ha a jelenkori politikai alapú rezsimszempontok mentén
hamar kiderül, a balos értelmiség marginalizálta pökhendin, fölényeskedve
a népies, történelmi fokhíj-fájdalmakat mantrázókat, és ezek, élre kerülve
visszadobták a labdát, ami közben tüskés buzogánygolyóvá lett és a Régi idők focija
és annak hangulata helyett valósággal agyonnyomni akarta a régi riválisokat.
Ezt rúgd vissza!
(Megjött a Sinzon Prétor, akit ti neveltetek ki romulán korbácsaitok alatt gőgötökkel)
Ha csak ide lehet publikálni, mint egy létramászás és aztán majd lesz valami: (?)
Népszabadság, Magyar Napló, Jelenkor, Műút, Élet és Irodalom, Alföld, Parnasszus,
Holmi, Beszélő, Mozgó Világ, Kalligram, Új forrás, Tiszatáj, Hitel, Kortárs...
Tehát meddig lehet valaki ízlésdiktátor, spiritusz-rektor és irodalmi mentor?
Kiesik-e a szerepből valaki egy adott történelmi korkontextus és az arra
denominális évtizedek alatt felépített intézményes infrastruktúra nélkül,
ha az önkényesen ki van húzva alóla? Egyszerűen bezáródnak az ajtók… ki tudja?
Azonban amit a 2008-as Film Neshui gyártásában készült
Dictatorship of Taste című, kifejezetten hiánypótló
dokuemtumfilmben Gyukics letett, hogy előbb kinyalják a seggét,
aztán a nagy ön-hommage után jöhet a verselők mustrája:
mostanra úgy látszik, méltó helyre került, legenda csírázik
egy fontos kor, a kevés vidám expat lakta budapesti ezredforduló
és a mindenhol felbukkanó, kacagással, élőzenével teli kulturlakosztályok,
akár állandóan visszasírható állapotának emlékéből. Amikor íróknál házibuli,
Gyukicséknál pedig nyitott versfelolvasó szalonok még vannak és hatnak
továbbra is egyesekben a kanapéra felálló szavallhatnékok és a közös kávécsatornázás.
A városban elszórtan csíráznak szórakozóhelyek, saját kis közösségi szigetek,
hol bűnbarlangok, hol vidám zenés tabernákulumok, Old Man's, Fat Mo's,
Zöldség-Gyümölcs, később Jailhouse, Merz, Vera Jazz Café, Csiga, Szóda...
A film tehát ebbe is belekóstol. De a nők trófeapalettája ráadásként
már igazán túlmegy a korrajz határán. Folytonos önigazolásként kiáltozik!
A libido-dobogó eme ábrázolása (mely során a férfiasság csak dominancia)
nem egy Krúdy szeminárium része itt, sokkal inkább emlék az elélvezésnek.
Egy olyan hangolás része, ahol a karcos éleken bugyik lógnak,
a lepra bagószagból a szagot hazavívőket megszidják az otthoniak,
és megittasodott alakok asztalok alatt ismerkednek,
vagy felhúzzák a kabátot, a nadrágszíj az utolsó lyukon fityeg,
és aki őrájuk felhívta a figyelmet, mégis Gyukics Gábor volt…

… mindig kell tehát egy ilyen figura, aki a kortárs irodalom fölé nagyítót helyez.

És kivételesen nem azért, hogy mint néhol a játszótéren a gonoszkodó utcagyerekek,

megpörkölje őket a prizmával.

 

Akinek továbbra is felcsigázott figyelmét és kulturszomját oltani kell,
nézzen rá Gyukics következő, a közelmúltban megjelent műfordítás köteteire:
There'll Be Good For Seed - kortárs magyar költők (2021)
Viszlát a szemem - kortárs amerikai költészet és próza Domokos Johanna szerkesztésében (2021)

 

 

 

 

 

 

Észak-Dél ellen

382 embert elveszteni egy kukoricaföldért. Előre, rohanjál!

Kigördülő parancsok élén a trombita bukdácsol.
Csomagoló férjek fess kalapokban paroláznak,
amiknek bojtja, éle és színe oda lesz nemsokára.
Kiútkereső dezertőr, hazafi, kisfiú: mind máshol

teljesít szolgálatot, mint ami a családnak kellene.
Sebekbe kevert enyv csorog, ahogy a raktár robban,
és porózus zakatolással vonatokból ömlik sok szolga.
Útiterv? Hadszíntér van. Halálba gyalogolni a menetrend.

Bajonett és nyomakodó gyolószórás elöltöltős tobzódásban.
Vajúdó hátországok zuhogó esőben várnak híreket.
Mocsarak, lankák, folyódelták és a préri véres, kietlen.
Egy ország összeveszve önmagával miként vergődhet zöldágra?

A lovaskocsik korareggel érkeznek, hogy lássák a csatát.
Mikor a délieket elverik, mindenki fut szanaszéjjel,
leginkább a nézők tesznek így, s mire beáll az éjjel,
rosszkedvűen érnek haza… a kard törött, lyukas a kabát.

Otthon szuvenírok: Daguerreotype, Ambrotype and Tintype (nem éppen primitív) képek.

Észak szépen zsebeli be győzelmeit, s olykor térdre kényszerül.
A visszaesés izgatottá tesz sok veteránt, falábon járnak,
a többit elvitte egy ágyúgolyó és most várni a tűz körül nem bánat,
de búba borult holnaplesésben az egyetlen válasz. Nem szégyen ül,

hanem hit a fejekben, hogy a harcot végtére is azért vívják, hogy béke legyen.
Eredjen futár a hírrel hát, hogy Washington kapuját a Dél feszíti,
s megátalkodott újságcikkek szidják a lassú ellentámadást. Fenékig!
- kiállt egy sorkatona, míg Lincoln Lee tábornokkal néz farkasszemet a térkép felett.

Büszke honfibú, hogy egyre több a féllábú, de van, aki szerencsés,
mert rokkantságával jól keres: súlyra kapni kárpótlási pénzt,
hogy mennyi húst és csontot lőtt el az ágyú… hány fontos golyó volt?
„Tudja, nem figyeltem eléggé”, mondja. „Egy biztos, ott helyben lenyesték!”

Samuel Colt és a Smith & Wesson kora, olajozd kipirkadó pisztolyát!
Barna bőrkötésű naplók és indiánok tetemei mindenütt eldobva. Nem csoda.
Kalapját leteszi és sóhajt: Ulysses Grant összegyűr egy táviratot morogva.
382 embert elveszteni egy kukoricaföldért. A szabadság, mint vígaszág.

Csak a tábori lelkész tudja, mit kell most mondani, de ő is a föld alatt van már.

 

 

 

Vértanúk

(2021.10.06-23)


Budapestről nézve a múltban
szörnyűségek történtek és aki tudja,
hogy a 48-49-ben lerágott csutka:
egy emberi minőség bugyra,

az mit tehet? Jugoszlávia is vérben ázva szétesett.

Később hutuk és tuszik szaladnak a tévében,
a Kmerek idején is a vér az, ami megdöbbent.
Mit tenni, van az, hogy palesztin házak égése!
A szétbombázott Laos erdeit bejártad? A látvány felöklel.

És a Himalaya csúcsain maoista gerillák vannak 2004-ben?

2021-ben hogyan vélekedik a magyar saját történelmi hőseiről?

Így.

Alacsony ugrás az igaz halálba.
Térdről kiérlelt utolsó eskü,
elégtétel a tobzódásnak,
amiben az elvek a lelkük.

Máshol nincs ilyen bátorság? al Qahira?
Mexikó után Észak-Dél, és Garibaldi?
Egy sápadt Tien an Men tér és a Sumé mozgalom?
Eljutni méltósággal a véres falig.

Máris dördülnek a kövér lövések.
Egészen, mint egy Goya festményen.
Szintúgy, mint egy Guernicán.
Mint egy Pilinszky versben: egészek
törve ketté, amik koponyából vannak.

                           Aztán 56'?

És kétszáz másik.

 

 

 

Rendszeresen így, hogy 4 nap étlen (2007-2008)

Egy pohár víz.
Ételmaradékok
hátsókonyhákon legfeljebb.
Ilyenkor átkerülök
egy köztes világba.
Az épületek lángolnak,
de az emberek nem.
Sötétes befelé ragyogásokkal
pszichopata nők aurája
gomolyog rúzspirosan az utcán,
felfedezetlen kényszerekkel.
Kiengesztelhetetlen szépségek testeikkel,
amikbe bezárva, puha szarkofágban
szorong, üvölt az elevenen eltemetett gőg.
És ha leállsz velük, ki fog jönni.
Csak ezt várja.
Fizetek nekik egy kört a pultnál.
Első emelet – „angyali vallás” a jelszó.
A körbástyaszerű épültrészben vagyunk,
manzártba emelt masztaba sírhely alakú a lakás.
Neve: Finisterra. Nem egy Fonciére-palota.
A falon Collodion és Cyanotype hatású ábrázolások.
Van egy szárny, ami jjimjilbang, koreai gőzfürdő.
A folyosókon Midori-t szolgálnak fel elegáns hostessek.
A titkos kocsmában válogatott klientúra nyüzsög.
Beléd karol a kábulat nyersen,
egy szeplős csajsuhanc feltűrt ingujjal szkanderozni hív,
zakója sehol, oszlóban van maradék tomboy-öntudata,
hátrébb estélyiben egy milf markolja poharát és szemez,
szándékosan konfrontálódik, dudái kidagadnak,
és kétsége sincs, hogy vajon megszerezhet-e és int,
és küld neked egy italt és te azt nem szereted,
és küld másikat, és a barátnője elhalász téged.
Prodigy „Smack my bitch up”,
arconpörgés a szeszkotorékban.

Fiatal értelmiségi szobázásnak
nem nevezném, ami ezután jön.
A drapéria pipettával van pedzegetve,
a púder papundekli válaszfalakon nyög,
a mezítelen zajok selyemhálóingbe rejtve,
a fősodrásban hagyott vízes haj hanyag dobálása,
lakkozott köröm piszkálja a földön heverő,
nyeglén ledobott magassarkú csizma sarokcsúcsát,
a többi köröm ugyanis kopott vagy be van törtve kissé,
az egyetlen piszkálódó körömlapát pedig Ferrari vörös,
és a fogzománc vicsorgástól csillan nagyokat,
és a fülzsír felszökik az arcüregbe a sikolytól,
és a brokátokkal kirakott csipkés velúr/bőrfűző
feszületet feloldó gátszakadással kiontja
az ágytakaróra az összes puha domborulatot,
és a zene nem jár le és van még mit inni,
és ez a leltár eltart egy ideig, mire a nőci megnyugszik.
Harisnyája alól kikerülve a verejték feloldja a tövises aurát,
amibe, mint börtönbe ő be volt tuszkolva. Szenvedett?
Nincs válasz. Bugyikeresési mentőakciók indulnak,
és másfél óra után, mikor már feltúrta,
de teljesen feltúrta az egész lakást,
az övét, a tiéd, vagy a valakiét,
aki kulcsot adott nekünk reggel 5-kor,
akkor eszébe jut, hogy hozott tartalékot,
és elmegy a fürdőszobába,
ahol magában beszél hangosan,
és megvitatja, hogy milyen volt az este,
bár nem pontoz és nem cinikus.
Les Vampires (1917), ez film jut róla eszembe.
Egy másikról a Gator Bait II – Cajun Justice (1988)
című mocsári film női alakja. Forrónadrág vagy spandex?
Blúzok, dzsörzék, flanel ingek, steppelt kabátok!
Alattuk megannyi rejtett biológiai aforizma,
és te dekódolva őket, mégis rájuk bízott fél órákban
reneszánsz tamagocsivá változol. Csókolnak, etetnek!
Főleg hajlataikkal etetnek és rémséges élettörténeteikkel.
Akin van tetoválás, nézegeted egy ideg,
más az arcát nézné, mikor alszik,
te tetoválások között keresel kapcsolatot,
és nincs semmilyen kapcsolat,
és megnyugszol, hogy ez egy ilyen nő,
nem kell tőle félni, egyszerűen sodródik.
Mennyi ilyen mászkál most 2005 után
Budapesten az összes létező zegzugban,
ahol a ködös utca ködmönén áthasítva
szólongatják egymást bicegő, erkölcstelen emberek,
és kötöznivaló bolondok, (zéró jurisprudence)
és a benti füstben meleg félhomály kavarog,
burokba, tokba zárja a végeláthatatlan élőörömzenélés
összes monumentális triumvirátusát,
és bigbandjét és kísérleti zenekarát!
Edukálódik a sörfogyasztó társadalom.
Itt, a táncmező langyos fuvallataiban,
ahol a testszagok labirintusában egymást
több száz idegen között is kiszúrják az egymásra éhezők,
itt nem nehéz lejteni néhány rituális mozdulatot,
aztán nehéz abbahagyni,
aztán megnézheted magad,
mert fürtökben megy a versengés,
és te leülsz a pulthoz, és kivonulsz kissé,
és ez még izgalmasabb, mert ilyet még nem láttak.
Bundások átlagolva. Miniszoknyák felhasadva.
Nem válaszol a férfi, ez idegtépő.
Jön az önvizsgálat, hogy mi nem stimmel vajon.
Egy idő után néhány furcsa mondat elég,
és „na végre” élménnyel megindul a cserkészés.

A válaszreakció meglehetősen nyers,
és a törzsi szinten leharcolt összeférkőzés
egyes egyedüli vesztese a kocsma kasszája,
ahogy a tér kiürül és mindenki
ugyanazon csomó kibogozásán dolgozik,
sliccből, pántból, csíptetőből, gombolkozva, tépve,
megy a köntörfalazás ágyékmagasságban.
Gyorsan lezavart vagy éneklős séták haza,
vagy akárhova, ahol a befűtött sarokban
lehet megint totális állatnak lenni,
iszkolnak is egyesek vagy taxikat kergetnek,
és útközben nyitott ablakokban tévék kékje zörög,
és idénypornósok árulják a fűszereket
elhadart szlogenekből álló reklámokban.
A megérkezés ingerdús, a lépcsőházba fel,
eltart úgy 40 percig és a ruha a gangról
van egyenesen behányva az előszobába,
ha van előszoba, mert néha konyhába lépünk,
máskor padlásterek alá besuvasztott garzonokba,
és olykor villákban telik az édes-keserű nász.
Lefejeli egész testével vágyait. Bizonyítani akar,
önmagát keresi egy visszaigazolásban.
A nevén gondolkodni ilyenkor megesik,
egy próbát megér, jól emlékeztél.
Young Man with a Horn (1950), megnéznéd,
de vendégségben vagy és ő kávét főz odakint.
Mindjárt jön és elvárásokkal jön.
Sosem libasorban, sosem időszakosan,
sosem spontán (mert ők nem így csinálják),
de jönnek felfedezni önmagukat,
hogy elfussanak egy enyhe kritika elől,
ami arra vonatkozott, hogy köszi,
végig hallgattam a mesédet,
és ez a véleményem rólad.
Ez a vélemény őt nem érdekli.
Egyikük sem ezért jött el veled idáig.
Életük nincsen megszervezve,
és erről hallani sem akarnak.
Állnak előtted terpeszben,
csípőre tett kézzel ráncolva,
vagy anti-ideális esetben fordulva egyet,
felajánlkozva, hogy elhallgass. Borzasztó.
Durcás együttléthez morcos kifejezések,
amik kiolvadnak, csak percek kérdése,
és az ostromlott lágy szövetek egymásra rázárt
körgyűrűin lögyböl
máris a bolond ringatózás minden habzó köpülése!
Legközelebb is tud ilyet, sértődés, műbalhé.
Talán ez neki az izgalomba kerülés alapvetése?
A fürdőszobában kenőcsök csokrokban, egy üres Fabulon,
és félig teli Lidocain, Tetran, Aurobin, Bepanthen, Betadine,
Helia-D, Dove, Halicar, Phlogosam, Flucinar, Nivea,
folyékony ragasztó, naptejek és fogkrémek is, egy kis Iberogast,
egy egészségesnek nem mondható tubusos lepkegyűjtemény.
Árválkodik a vitrinben a Vitagyn C és a MICOVAG Plus.
Fél év múlva megismersz valakit, aki éjjel 2-kor üzenget,
mindig késik, sosincs ott, egy ideig keresteti magát,
és ha nem mész utána, magától beállít városszerte,
elvetemült, bolond, mástól jön, előbb mosdania kell,
elküldöd, nem bírod, jóformán önszántából kurva.
Zsigeri víziszony által ihletett történetek?
Át lehet csapni a másik végletbe is.
Valaki be akar költözni, és kezdettől fogva programot hirdet,
hazahordja bánatait, kritizálja az életet, amit nem élhet,
aztán a tiédet és jönnek a szemrehányások és az érzelmi zsarolás,
ami elől a kocsmába menekülni esténként egyenes zsákutca.
Hány férfit látni, aki tanácstalanul ül, mert nincs minta,
nincs szakkönyv és nincs semmi kapaszkodó,
csak az önrombolással járó búfelejtés mindenki eltartásáért cserébe,
és végtére amit otthon nem sikerült felhozni és megvitatni,
az szabad utat tör magának kótyagosan, támaszkodva,
és a vége mindig ugyanaz, hogy nem érti, mi a baj,
bár érteni szeretné, de büntetésből nincs elmondva,
csak lebegtetve… egy Vissza a jövőbe III westernkocsma jelenet,
megáll a levegőben a töményes pohár és ott rostokol. Zokogás.
Átülök melléjük és mondok nagyon durva példákat,
az övékénél ezerszer rémisztőbb saját példákat,
és egy kicsit ettől magukra találnak, viszonyítási alapot kapnak,
hogy végül elmondjam, hogy Dr. Suzette Haden nyelvalkotásból
létrehozta a Láadan nyelvet, mivel nem találta elégségesnek
a létező szavakat a női lét rejtelmeinek és a nők érzéseinek leírására,
és külön szava van arra, hogy „mérges, de nem tudja miért,
                                de nem lehet ez ellen semmit sem tenni.”
Elneveti magát még a legtaknyosabbra pityergett férfigörcs is.
És otthon majd kiderül, hogy eljárt a szája,
egy nő várja, akinek életében az a cliffhanger, hogy
információkat visszatart, lefojt kirukkolásokat,
és kibeszéletlenségekkel bástyázza körül magát.
Imádják magukat ijesztgetni, saját szórakoztatásukra
hoztak létre egy paranormális mondakört.
A magyar mentalitás negatívumainak védőszentje minden ilyen nő.
Címerpajzsukon a felirat: melius est claudere (Jobb elhallgatni).
Az éjjel zarándokaként valóságos utazás az ismerkedések sora,
amiről a hűség árán is, ha nem lehet otthon beszámolni,
mert a féltékenység felfalja az átélt csodákat,
ez végtére is kikezd minden összetartozást, adios mi amor!
Ideges, ha megfest valakit az exe, most meg ideges,
ha te verset szentelsz egy jazz szaxofonista aligha úrihölgynek,
vagy egy csiklandós vampnak vagy egy nerd kvázi utcalánynak
és alkoholista manökenek körülírásával kísérted meg az éjszakát?
A tényfeltárás és vele életmódod háztáji cenzúrák szögesdrótján izeg,
és frissen megágyazott hálószobai vesztegzárak miatt nincs béke.
Az igazat megvallva: vajmi kevés intimitás marad kettőnknek.
Ha viszont abból a hangulatból lép elő egyikük,
hogy neki leszámolnivalója van a férfiakkal
(úgy általában) és elővesz egy kést vagy husángot,
és íme, ő most csapdába csalt, nincs lakáskulcs, eldobta,
és bepróbálkozik, fenyít, kergetni akar, de nem megy,
ott megtorpan a férfias vehemencia,
és kígyók és shotgunok retinákon,
lövések, méregfog, sziszegés,
de máskülönben egyforma a végkicsengés,
valami eltört, és ez a valami bennük
sosem lett feltárva, ápolva, kitálalva, kipucolva,
és már nem is akarják.
Kiss Kiss Bang Bang, dobpergés, kocogó cipőkopogás,
suvickolva búcsúcsókok csattannak! Semmi Buckaroo Banzai.
Ők a Savage Streets és a Dirty Dancing filmjeleneteiből,
továbbá az ismerősi körből jött konzumbuddhizmusból,
a Friends (Jóbarátok) című sorozatból, jár egy kis ezo hozzá,
majd megszépíti Amélie Poulain csodálatos élete,
és a Buena Vista Social Club háttérjeleneteiből,
és a Baywatchból és a Szex és New Yorkból
önkéntelenül összeállítottak egy világfilozófiát,
amit a Glamour és a Kiskegyed hitelesít?
De sokszor a suli mellett nem volt idejük,
se támogatásuk azzal foglalkozni,
hogy miért szabadna tőlük másoknak kérdezni.
Mert nem érdekli, hogy mit akarsz.
És az sem, ha a buddhisták kérdezve vitáznak amúgy.
Van, aki mozifilmek miatt tündéül tanul és szerepjátékozik.
Van, aki sportautómagazinokat búj titokban, a barátnői háta mögött.
Van, aki hüllőt szeretne otthon tartani, noha már van egy nyula.
Van, aki azért kerékpározik, hogy ne találkozzon emberekkel.
És tündéül addig, amíg divat.
És olyan partnert választ, akinek van sportautója.
És hogy a hüllő éjjel ki fog jönni enni, ezt nem fogadja el.
És a kerékpározást sem lehet együtt, ő is szólózik mindenben.
Megmondod, hogy mi a gikszer és mindenki összerezzen,
védekezésből támadni kezd és a hobbiját azonosítja
a teljes, sérthetetlen egzisztenciájával, infantilis retorziókkal.
The Punisher (1989), máris ezt látják benned,
vagy ezt, Alfred Kubin műve, The Ape (1903),
„kifelé”, mondják, „tűnj el”,
de igazából annyi van csak,
hogy a saját lakásából egyik sem menekülhet el.
A valóság elől? Drága Franziskák.

Minden másnap velük kelni.
A Fable vagy a Constantine
képregények esti fényeiben
pompázó pazar leizzadás utóélete.
Ginger Baker Air Force
„Early in the morning” (1970),
ezt a dalt felteszem. Délután van.
Hűlt helye a cyberpunk Szép Helénának,
a gép előtt ül és programoz vagy videojátékba temetkezik,
s ha a szektás Cinikék, Cicók és Zsanik közül járok valakinél,
ott főzés van már elég korán, jön a kongregáció ebédre,
és a politikusok lányai fésülködnek (irány a birtok),
és a művészlányok fetrengnek és könyvek után nyúlnak,
közben vízért esedezve, hogy te menj már ki,
mert te úgyis mész pisilni, és őbenne még annyi víz sincs.
Kiszolgálod, mert fordítva nem így lenne.
Talán még reggelit is csinálsz, és ő hunyorítva néz,
arcába húzott takarója alatt, mint egy mini autósmoziban
a törtfehér textúrán most peregnek a képek, és tűnődik,
hogy ez a reggeli kell-e együtt vagy kitegyen innen téged...
… vagy nem is, hisz idegen helyen van,
akkor előbb reggeli és aztán gyors ruhafelkapkodás
és irány szaladni világgá az elől, hogy ez itt most mi volt!
Kosheen – Hide U, feltekerem a hangerőt, hogy ne halljam,
ahogy pislog és azt kérdezi „Ugye még találkozunk?”.
Pedig a dalszöveg tökre idevág, minden sora ül a helyzetben,
miközben egy közös ismerős műtermében vagyunk,
és elindult a licit, hogy ígérjek rá az estére és nem ígérgetek.
Főleg annak nem, aki két óra múlva úgyis meggondolja magát,
ismerem, volt már dolgunk egymással. Neurasthenia. Idegbeteg.
Ha nem enervált és karrierista, akkor álmodozik és eltűnik.
Utána már a 1 Giant Leap: 1 Giant Leap [Album] szól 2002-ből,
ami alatt kiszaladhat az ajtón, mert minden másért később is visszajöhet.
Egy kedves lány is becsúszik, tekintete leplezetlen,
és bársonyos kézfogással ígér összegzést annak,
hogy kapcsolatra nem vágyik, most, se soha,
de jöhetsz máskor is, lesz bora, lesz fűtés,
lesznek mások is, ha szeretnéd, és nem muszáj,
(tényleg nem kell a poliszexualizáció,
azaz a konszenzusos, etikus vagy felelős nonmonogámia)
semmit sem muszáj, ketten a legjobb,
amíg el nem megy külföldre örökké.
Edna St. Vincent Millay, amerikai feminista költő, színműíró
és Amelia Earheart, a repülés női úttörője, az első jelentős női pilóta
jutnak róla eszembe, és mások, akik közösbe csapatták,
Voltaire, Virginia Wolf, Bertold Brecht, Gustav Klimt,
Aldous Huxley, Paul Éluard, Rainer Maria Rilke, Erwin Schrödinger,
Bertrand Russel, és ezek mind kint vannak a polcán. Csak Nina Hartley nem.
2008. január 28. Felteszem bakeliton:  Remo Giazotto - adaggio G-mol.
A nők vonulnak, mint a madarak. Zajlás és szempillaspirálok.

Rendszeresen így, hogy 4 nap étlen, kivárok.
Kelés után van olyan is, aki iszik tovább,
és már megy is vissza a bárba.
Neki nem kell géncsalád. Csak esteledés
és köztérvilágítások felkapcsolásával él,
ezzel méri az időt, ilyenkor pontos minden.
Halott gyermekei dalát dúdolja,
és tudom, nem ő az első,
aki beleőrült a veszteségbe,
vagy az abortusztól sokkosan,
vagy azt remélve, hogy éjjelente,
bárkitől és akárkitől hátha összejön újra
és ezért tolja ki valagát a sörcsapot
szugerálva iszonyú szomorú tekintettel.
Mások elrohantak egy férfi elől a gyerekkel,
és 6-8 év kihagyás után itt ülnek,
vedelve a város összes túlsó végein,
amik befelé mutatnak.
A gyerekekkel hogy ki van ilyenkor?
Megvárom, amíg elfáradnak abba,
hogy saját sztorijukat ismétlik,
elég éjfél körül leszállni a pincékbe.
Kint kiteljesedik az éjszaka,
kezdhetek lassan szedelőzködni.
Az este mámorba torkoll, aztán reggel,
úgy 8-9 körül a csaposok a pulton alszanak
és én valamely aktuális Faithless számra
kilincsre zárom magam után az ajtót.
Zsebem tele jegyzetekkel.
Odakint elnehezedő égbolt
tehénkedik a háztetőkre,
amik a közelgő fagytól recsegnek,
már most összehúzódnak a gerendák.
Sűrű szürkölet gomolyog.
Hártyás az ég kerete.
Megindulok az éjszakába nap nap után!
A bestiák bíborvörös csókjaikkal
foltokat hagynak a vécékben kisfiúkon,
akik 120 kilós kisfiúk,
és otthon üresen nyílik majd a pénztárcájuk.
Ahol ismernek, azt kérdezik,
„Egy menüt?” és kint is van a pulton.
Hogy lehet, hogy régen volt számlám,
aztán 10 évig nem, és most megint
egyre több hely folyosófalán, odabent,
az irodában vagy a pénztárgépnél
kikerülnek kerevetek fölé a tételeim?
Átmegyek egy másik sikátorba.
Útközben feltűnik: Halloweenkor
vannak nyitva éjjel a szexshopok,
az ajtók kitárva.
Kilibben a vágóhidak Madonnája.

Kétes hírnevű utolsó belvárosi becsületsüllyeztők,
kócerájokként kinyílnak házaljakba a járdák!
Racionális világunk legirracionálisabb legendái
közül sok Budapesten is születik, bár ez nem egy
vérfagyasztó város immár.
Alföldi Étterem és a Teke Csárda, e kettő
között elterülő, beépített plázson paszulyként
tekerednek egymásra a járókelők,
ebben én, mint tudósító, egy Amor Bandido.
Lapos hassal szálkásodva züllök,
a vér az agyban marad
és sokasodnak a gondolatok.
Nem egyszerű így élni.
Négy nap után
meglátogat egy családtag
és én elviszem őt egy barátom
újranyílt éttermébe.
A tulaj főz.
Az étel jó.
Megesszük, egy főételt kérek,
és rosszul vagyok.
A vér a hasban van
és szétesnek az összefüggések.
És a pszichopata nőket
többé nem sikerül detektálni,
álcázóberendezéseik kifognak
az elégedettséget színlelő emberek
összes pásztázásán.
Ki is a ragadozó?
A hajléktalanok jósolnak eközben

az étterem mögött a maradékokból.

 

 

 

 

 

2021 vége is tartogat azért még meglepetéseket

"It's broken down and very medieval, but to Max it's the closest thing to civilization he's seen in twenty years" - Mad Max original script

 


Éjféli randevú a város szélére sodort centrummal. Szellőző repülőtérszag,
keveredve a belvárosi ánizzsal. Diákoknak behazudott tuti szórakozóhelyek hamissága.
Sarki kajaszag, fröccsenés. Mocskondiázó diafilmjelenetekké aljasodó ittas turisták.
Hőzöngő zömök divathősök. Babaház színű, tűhegyes szempillák porcukrosan porzanak,
és lepkekezű leányzók zónáznak az alkony megbomló bárpult-holtterében.
Egy zsibvásár. Iszonyú sok ember van valamiért az utcákon. Kitárva a papagájfogó?
Idén ilyen még nem is nagyon volt… miért épp most tömörítik ki magukat,
amikor bekandikálnak ablakokon a mínuszok (és a hortobágyi stillsuit-tal már mit sem érsz);
miért, ha nem azért, mert ez az idei utolsó nagy elrugaszkodás a szabadban;
és a valamitől megválás élménye itt mindig jó ürügy a dínomdánomra (sírva vígad),
hogy aztán Szilveszterig kibírják valahogy és akkor aztán eldobják az agyukat.
A nagymutatóval együtt, ami élesen belehasít felpacsulizott szürkeállományukba,
és néhány késeléssel egybekötött mentőautós sightseeing száguld a dunai köd arcába.
2021. október végén vajmi kevés visszafogottsággal tolongnak a bódult alakok,
távol a Szilveszter és az utcát szeméttelepnek nézi, aki most érkezik ide először.
A tömeg a lomtalanítás szeméthullámsírjában gázol ugyanis. Örömmel teszi.
A csordák sötétedés után aktívak... egy James Ensor festmény jelenetei.
Egyes utcákban nem ég a közvilágítás és a bulinegyed szétszabdalt mélyén
a legsötétebb részeken gyülekeznek a teljesen szétesett, ázó fazonok ezrei.
Kocsmaporták tagolt partjai előtt éjjel 1-kor már százával tántorognak, dugig dögrovás.
Meglepetés! A Klauzál tér szélén kidobott bútorokat rendeznek össze egyesek,
és nappalit kerítenek a semmiből: egy kívánatosnak nem mondható szalont.
Mint a BERLINZULAGE | West Berlin / Art / 1980s 24 Aug 2018 – 16 Sep 2018
című kiállítás egyik monokróm darabja, kiállítva itt: Künstlerhaus Bethanien.
Itt is fénykép készül róluk és ők magyarul nevetnek. A kép természetesen homályos.
Ahogy az egész mozgolódás. "Itt még a csiga is bemozdulna" - szól valaki,
iránytűket rejtő hasitasijában nagyspórás szerencsehozó szarvasgomba gömbölyödik keményen.
Barátnőjénél fél tucat vastaghúsú arab király datolya van a retikülben.
Részegen minden jó ötletnek tűnik. Velük, átellenben vagy melletük
a ringlispíl golyózó tekintetekből lézerként árad. A Black Friday és a Happy Hour összeolvadása.
A vidámparkhoz nem fogható össznépi megakatarzis lefojtott változata édes semmittevéssel vegyül.
A tömeges tivornya szebb időket látottságot ásít, nem szépít rajta semmi sem.
Hepciás dadogás döfköd szavakkal. Jelzős szerkezetekbe próbálják egymást bekötni,
és értelmet nyer az emberek egymás közötti tehetetlensége. Informatikus a színen.
5 millió léket kapott tévképzet, "Késő az este, ezért nem megyek fel Pestre", aztán mégis.
Hajdan így visszhangozták, akik csak lestek: "a strandon van ribillió, jampec is vagy egymillió".
Hány és mennyi? "Kutyások Pesten" és más csoportok, amik belső szempontból nem csak Tinder.
Hétvégente a többiek is itt hesszelnek és a Kecel diszkó, Coronita vagy más csőbehúzások archívumai.
Techno yóga? Aztán egy felvillanó tableten nagy legénybúcsús társaság lapozgatja a sihuhu.hu nevű weblapot.
Valamivel odébb néhány kackiás fiú a www.magyarbajusz.hu-nak készül csoportos selfie-t küldeni.
Italfogadások köttetnek Star Wars spin-off spoilerezések során és egy nagy szavú srác büszkén meséli,
hogy ő az érettségin történelemből nem tudott semmit, ezért elmondta a Birodalom bukásának történetét.
Felettük egy ablakból a tűzfalra kivetítve a Tudósok: Apa kocsit hajt klipjét Kenny Rogers - Planet Texas videoja váltja.
Felkiáltanak odafent, amikor félrehallják (vagy tényleg ez hangzik el) a dalban: "I'm on the planet of Budapest"!
A ház előtt egy taxiban egy nő és egy férfi kiabál egymással, aztán nevetnek, aztán kiabálnak tovább,
jogos felháborodásból, összevetve, de nem értve egyet abban, hogy Tóth Orsolya filmdíjai után pizzázóban dolgozott,
és Michelle Wild koktélkeverő akrobatikákkal egy bárban próbált elhelyezkedni, és ez a kettő nem ugyanaz!
Az autó tetejét csapkodva, mint akinek szerelmi bánata van, egy srác csehül szerelmet vall Sára Rychlíková-nak,
aki ebből mit sem észlel, mert ki tudja, hol van éppen, és a taxis összerezzenve néz, markolja a kormányt csöndben.
Két sarokkal odébb egy másik társaság azon vitatkozik, hogy miként lehet a közeli gyorsétkezdében,
eleve Magyarországon egy hamburgert Big Bertha néven árulni, mikor az egy ágyú volt a világháborúban,
és ellenérv is érkezik, hogy ezeket a neveket országonként szocializálják, illesztik a helyi igényekhez,
és hogy tényleg érthetetlen, hogy akkor ezek szerint az elnevezők szeretik a gigamega náci fegyvereket,
és egy 160 kilométerre ható vasúti ágyú nevével kell eladni az élelmiszert, mert itt ez imponál?
Közben világos, hogy össze-vissza beszélnek, mert az az első háborúban volt, és amire ők gondolnak,
az a Schwerer Gustav, becenevén "Dora" volt, és a hamburger egy tortilla vagy taco és Brave Berta néven fut.
"800mm Kanone Eisenbahgeschutz, jó étvágyat", kiáltja oda nekik valaki, aki már nem bírja a félrebeszélésüket.
Mindenhol üres csacsogás rázza fel a környéket. És a bolyongás, a pincék és bárok és az előttük heverők,
és az útvesztőszerű táj olyan, mint egy gyerekkori emlék: Prince of Persia (1992 Macintosh) Complete Playthrough.
Míg a flippergolyóként faltól falig vergődő emberek inkább az 1977-es Car Polo, az első arcade színes játék elemeire.

Egy csinos lány a köztér szélén egymagában kávés kanállal fogyasztja sörét korsóból, szinte cseppenként,
míg miniBoomBox hordozható party hangfalát bluetoothra téve Vultron bejátszásokat bömböltet. Recsitál.
Kabátjára az van írva, Muszi Deemog, de hogy mit jelent, rajta kívül senki sem tudja. Mindig egyedül van.
Zegzugokban és félreeső kapuljakból Moomin-cukrosbácsik leselkednek, rivalizálva a területekért.
A lokálpatrióta közbiztonságtervezés helyett két polgárőr kérdőre von három helyi suhancot, hogy miért,
de miért kell nekik a téren álldogálniuk, miközben a háttérben 300 stag party turista randalírozik eszeveszettül,
akik úgy néznek ki, mintha a Szívtipró Gimi szereplőit felsokszorozták volna a látvány kedvéért.
Nem lesz itt convoy chase. Sem lődörgés azoknak, akik nem külföldiek, tehát értik magyarul, ha anyáznak nekik heccből.
Az nem zavar senkit, hogy egy motorháztetőn pólóikat letépő turisták szkanderoznak, és erről az ugorthat be,
hogy a Super Bowl 2014 egyik reklámbejátszásaként elhíresült Skittles with “Settle It”(“Settle it the usual way”)
talán épp elég indokot adott vizualizációjával arra, hogy utaljanak rá a Rick and Morty "Armothy" epizódjában.
A három srác eloldalog, arról beszélgetve, hogy Don Frye-t csinál a filmipar Batmanből, és hogy az új film,
The Batman, ha kijön jövőre, a trailer alapján fix, hogy hány korábbi mixed-media változatból lett összerakva,
(ez is egy hand-to-hand UFC 10 mozi lesz?) és hogy a main trailer végén történő ugratás jelenet nem más,
mint a 2015-ös Batman: Arkham Knight action-adventure game bevezető videojának azonos szekvenciája.
Sőt, Jeph Loeb 2002-es Batman: Hush képregénye is benne van. Az 1988-as Year One képregény Selina Kyle-ja is.
És milyen érdekes, hogy a mai világnak ugyanúgy szüksége van arra, amit egyiptomban Kek és Ra harca képviselt.
Sőt, megállapítják azt is, hogy egyes fiktív szereplőknek hosszabb életrajza van globális adatbázisokban, mint az élőknek.
Egy szembejövő pár, akik most költöztek a város ezen szegletébe, azon tűnődnek besurranva az üvegdobálás elől
egy gyors kapukódtárcsázással az egyik lekottságán túllendült bérházba, hogy másnapra hogyan van mégis tisztaság,
van valami titkos urban waste vacuum machine a VII. kerületi önkormányzat birtokában? Ezt a kifejezést használják.
Kutyájuk nyüszít a zenebona és hangoskodás összhangzattanától, pedig meg sem élte még itt Szilvesztert.
Vagy azokat a kocsmákból kitörő verekedéseket, amik köré nézőség sereglik, és ez minden, csak nem zuì quán.
Talán Emanuel Augustus stílusa és a Yu Yu Hakusho meséből ismert Chū kiállása férne még itt el.

Nem messze... Isten verése: Egy srác az utcán egyszemélyes zenekarként 10 szám félsoraiból,
népdalok, Kis Grófo, Majka, Flour Tomi, erdélyi lázadó dalok és lagzidalok: rögtönöz.
Null pointer. Elsétáló szülinapozók kommentálják őt diszkrét paraszti körmönfontsággal:
"Hogy volt régen, hogy mondták, öcsém? Epében a cintányér, vesében a lábdob?"
Ez olyan időkből merül fel és lebeg valami zavaros felszínen, ami még a 90-es évek világa,
amikor már akkor is diákok voltak az éjjeli vendéglátósok, és ha mondjuk valaki a Morrison's-ban
(ami ugye az Operaház oldalában volt) vagy a Picasso-ban dolgozott, és mondjuk
94-ben a Zanzibár, a Tilos az Á és a Mikszáth tér környéki bermudában lakott, romházakban,
akkor a suli mellett kidöglött a pultozástól, ahol azt tanulta, hogyan kell lopni.
Járhattál te a Ráday Klubba, a Zöldség-Gyümölcsbe, az Angyalbárba, vagy a Nincs Pardonba is.
Egyenes ági élmények fűzhetnek a Cöxponhoz, Rock Randevúhoz, vagy a Darshan Udvarhoz,
máig vannak 50 körüli aranyos fiatal felnőttek, akik utólag sajnálkozva számolnak be róla,
hogy milyen érzés volt egy olyan vendéget átverni, akihez annak kedvessége miatt
lehetett kapcsolódni, de elfordulva már 4 helyett 8 cent töményet felütni neki, tök simán ment.
És ezek a diákok loptak a helyen, ahol dolgoztak, mert fizetés helyett ez volt.
És aztán átmentek a billiárdozóba, ahol őket lopták meg mások, akik ugyanúgy vitték
a pénzt valahova máshova, ahol jobb-rosszabb esetben elszórták egyhamar.
És ez így ment és így vándorolt a pénz a városban. Most pedig már a 2000-es évek
ebből kissé felszabaduló, de még nem kommersz világára épül a Budapest by night
teljes reklámkampánya… csak az az éjszaka már nincs, lakói is felszívódtak muszájból.
A város betegen felhasadó szügye abból él, ami ezelőtt 15-20 évvel történt. Hol a buliváros?
Városi séták #8: A 90-es évek legendás szórakozóhelyei, ez ugyanaz.
A kisajátítható, azonnali nosztalgiában élés, ami nem is úgy volt. Tudom, mert ott voltam.
Mialatt 1058 elvont helyet mértem fel és ennek 60-70%-a idővel eltűnt, csak  tudhatom.
Nightlife becoming chief export. Az erről szóló reklámok egymást falják fel kölcsönösen.
Különböző fejezetekbe tagolhatóan, különböző időközönként megindulnak a nosztalgiák,
de akik ott voltak, azok nincsenek meghívva, hogy elmondják, mi történt. Ez tehát panoptikum,
viaszbábukirakat, amiből a középkort vagy épp a 80-as éveket megéltek, köztünk járva,
nem férnek bele? Vagy ez a kisajátítás attól exkluzív, hogy nem teremt szorongtató
kisebbségi érzést az, hogy valaki elmondja, amit a hallgatóság nem tudhat, miért nem?
Miért egy kiállításon akarod azt megélni, aki ott volt, miért nem hívod el kerekasztal-
beszélgetésre? Nem jobb velük együtt bulizni, szotriznak, mint máshogy? Én ezt tettem.
Ennyiből a 70-es években elkezdhettek volna az egyetemisták II. világháborús kört szervezni,
hogy ők az azt átélők nélkül is elő tudják adni, ott mi történt, és a 68-69-es hippi eseményeket
90-95-ben előadhatta volna egy csoport, mondván, hogy ők jobban tudják, mint akik helyben,
ebből persze divatot csinálva. Pedig nem így volt. Nem deszakralizálták a világégést,
és 96-99 között revival címszó alatt azt mondták, hogy a 60-as évek zenéjét újrafelfedezték.
Ebben van tiszteletadás, hagyományőrzés, oktondiság nélkül.

Amikor előkerül tehát sorozatosan valami ráflesselés, egyáltalán a közelmúltra,
ami még el sem múlt és máris a muzealitás kitinpáncéljába zárják celluloid vagy retró
címszó alatt a még élő kultúrát, akkor attól lebiggyen minden brit poppon és deep house-on
és punkon felnőtt középkorú ember ajka. Énbudapestem, ez a liga publikálja, hogy (idézem):
„Felrajzoljuk Budapest alternatív térképét: kijelölünk rajta 10 pontot, és összekötjük őket.
Programhelyszínek: AQB, Auróra, Dürer Kert, Eleven Blokk, Gödör, Jurányi, Lumen,
Toldi, Valyo.” (mit kell ezen feltéképezni?, ez a most zajló jelenkor, vagy reklám kell?)
Ennek a felének kapásból semmi köze az egészhez. A Dürer el lett bontva, visszafelé
ne dumáljunk úgy, hogy ahogyan a Keleti Blokkal viselkedtek, az pusztulat volt.
Az új Dürer alig üzemelt pár hónapot, mire hivatkozzunk? Van még? Megmarad? Lesz egyáltalán?
Az Auróra kiscsibe ebben a műsorban, a Gödör szintjén az Auróra dumáljon a Sirályról,
a Gödör pedig az Akvárium helyén volt eredeti Gödörről. A Jurányi anakronizmus ide.
A Lumen max úgy nem, hogy az első Mikszáth téri pici, jazz zenés helyként veszi elő magát.
A Toldi kizárólag úgy, hogy a 2010 előttig tartó, elvont, füstös, színes kis helyként él.
A Valyo nyilván úgy, hogy nem a mostani inkarnációja és nem Lágymányosi-híd alatti,
de a mobilszaunás első változata értelmében, még a Pontoon helyén, ami durván kitúrta.
Nyilván a Bókay utcai Gólya sem egy balos mézesbödönhangyavár volt elsőre,
hanem olyan évtizedeken át túlélő, átörökített és meghagyott kisközpont,
ami persze némiképp egy ideig kiesett a mindenkori hatalom látóteréből,
de egyben nem volt fent semmilyen globális adatbázisban, ezért átvészelnie
nem volt nehéz. Ha mindent kipakoltok kirakatokba, még jó, hogy meg fog változni,
még jó, hogy valaki körülnéz, hogy hogyan lehetne kivásárolni vagy ál-lakóparkot tenni
fél év alatt a helyére és mélygarázst és szállodakomplexumot.
Ezt ti csináljátok.
Az sem mellékes, hogy végül is a Fekete Lyuk rejtett, lepusztult munkáskörnyékbeli
hiánypótló létezése 35 évvel ezelőtt és az új gigaGólya helyszínválasztása bezár egy kört,
ugyanoda ért körbe a kivonulás, most viszont lesz következmény: beruházásra fel,
ahogy az R33 és a Keleti Blokk is megágyazott, vagy a Szimpla és a Gozsdu,
úgy tesz majd ez is, és már előre fáraszt a visszasírások sora, hogy ez hogy nézett ki.
Mielőtt mi? Mielőtt tagadták a mostani közösségi terek vezetői (mondván, náluk
nincsenek vezetők, de mégis), hogy a dzsentrifikáció ők maguk, bennük lakik az alienlárva?
Vagy hogy a korábbi, környékbeliek integrációját segítendő beindult, frappáns segélykeret,
mely során a Gólyában egy előre kifizetett fogyasztás számláját a rászorulók beválthatták,
immár oda jutott, hogy bejön (semmi előítélet) három szétcsapott goás fazon
zárás előtt 10 perccel, a mostani új helyen végig bogarásszák az adományblokkokat
és kiveszik a 4500 forintost, hogy ők ezt most leisszák, legyen hát most buli ezerrel.
Honnan jön ez a "lazaság"? Amikor be szeretne valaki kerülni, pultosként kell kezdenie ott?
Van egy mentorálási idő, ami hónapokig tart, bármilyen előképzettsége van vendéglátásban?
A már bekerült pultosok osztják és végül, ha szeretne szövetkezeti tag lenni, az pénzbe kerül?
És karakán vezérnők ideologizálják? És akkor hol van? Kicsit úttörő nyakkendő feelingje van.
A fehér Gólya logo feketébe átmenve szimbólikus radikalizálódás? Mi történik itt? Agymosás?
Kiszólás: Nem veszitek észre, hogy hogyan drifteltek elfele az első kijelentésektől,
ellentétes irányokba, vagy az is smafu volt...? Félkész forradalmi önfelfalásokban tobzódni?
Vakarod a tököd, mint a burzsoák, akiktől hánysz. Neveltetés? Ezek veszélyesen hülyék.
Aki ide nem társul be, szabadúszik a mocsárban. Mint a Come and See című 1985-ös film,
vagy a Simon Mágus hangulata... úsznak eszelős kitartással a klikkesedéssel szembemenve.
"Swampthing beautiful", mondja erre a művészetterapeuta, aki kimemekül az éjszakából,
ahol a verőemberek azt hiszik, a Mortal Kombat legendájának szerves részei...

Segélykérő levél érkezik, ami szerint: "a 4k-ban néztünk egy helyet tegnap, hatalmas az egész,
10ezer nm, amit kinéztünk az 400 nm elvileg félmillió (csatoltam képet)". Nekik százezrük van.
Jön a másik alternatíva, megnyit a Nyolcésfél. Tényleg suttogva beszélő zenei szcéna lettek,
akiknél rékérdezel, hogy belülről milyen, mihez fogható. De az egész fent van az iroda.hu-n?
"A Nyolcésfélben vagyunk, ahol Fenyő aktuális együttese, a Sharein' bérli új termét. Nem ugyanaz
– méregeti a gitáros és énekes a Rákóczi térnél tornyosuló komplexum enteriőrjét" írja Fogl Márton,
és a cikkből nem derül ki, a külvárosok jókedvű lokálpatriotizmusa nemzedékenknt van lelombozva,
vagy amikor a tizedik lerombolt kedvenc kulturgóc gödrébe dobsz virágot meg öngyújtót, akkor élet az?
Miért, a Müszi nem ugyanígy indult? Idézzük fel:
"22 műterem, stúdió, műhely, iroda, melyben több mint 80 művész, civil aktivista és kreatív dolgozik"
A snetbergercenter.org így reagál 2019-ben: AJÁNLATTÉTELI FELHÍVÁS ÉS DOKUMENTÁCIÓ
>>> A beszerzési eljárás tárgya „Több funkciós Próbaterem tervezése”. És aki nem ebből él, de zenél?
Rámegy a gatyája, hogy legyen kultúra, ami hiánycikk, ezért cikizik?
Ahol MTV jelek között a magyar klipszemle győzteseinek videoi peregnek,
az nem underground, az nem alternatív mítoszteremtés.

Ezekről mit tud meg a kedves ifjúság? (midrash aggada)
Hogy töltelékszóvá válik egy fogalmi összhangzattan? Olyan emberek által,
akik egyértelműen az éjszaka eddzőjének állnak a felszólító- és kijelentőmód összetévesztésében?
Az underground kultúra új fellegvára – A józsefvárosi Turbina Kulturális Központ,
szól a cikk, bár az, hogy valami nincs reklámozva, meghirdetve, szétkürtölve,
hogy az underground valójában ez, mit számít? Ez a szó ma azt takarja, hogy menő.
Csupaszöklű bulvárstílus. Nekem ez ellenpélda az undergroundra,
vagy a közhasznú ifjúsági kultúrára, hát még az ellenkultúrára. Ezüsttálcás ellenkultúra nincs!
Fela Kuti - lehet szereteni, nem szeretni - 1978-as berlini koncertjén arra utal,
hogy az underground az el nem fogadott dolgok gyűjtő (és nem vesztő-)helye,
és ilyen értelemben ezeken a mai branding és direkt marketing szinten
szavakkal dobálózó, előző korok szavaival felelőtlenül dobálózó helyeken
azért mégsem érzem, hogy itt elnyomás, üldözés vagy cenzúra volna. Nemde?
Szavakról lerántott értelmek a behelyettesítés teljes pózer fogalomkörében.
Vajon Manek Gábor és baráti-befektetői köre tényleg benyomott "400 millió" forintot
és nagyon kapitalista játszótérré dagasztotta az eredetileg Vajda néven indulni tervezett helyet?
Beomló partygödör? Levegőben látni a jövőt, be is igazolódik... 2022 nyarán az egész leáll.
Egy hőskorzakbeli Tilosos Dj, egyike azoknak, aki még nem nyitott saját szórakozóhelyet:
azt ecseteli, panaszolja, hogy "Nekem a Turbinával kapcsolatban nagyon komoly elvi kifogásaim vannak már.
Utálom ezt a Manek köré csoportosuló, előrágott, mélységnélküli, libero-kapitalista popkultúra dömpinget
(lásd Toldi, Keret, Lärm, Központ, Dobrumba, Pingrumba, Electronic Beats, NVC, s most akkor a Turbina...)"
Nem teljesen értek egyet vele. Ez most ugyanis a kor szava. Ránk is mondhatták egykor, hogy kisBerlint csinálunk.
Egy hasonlóan fallen into disrepair állapotú környezetben? Ami tombolva könyörgött a színekért, dzsemboriért?
Persze nem az volt, Berlin2, mert nem voltak már olyan szabályok, mint náluk, és mi így nem is vadultunk el teljesen.
Az abszolút bezártság ugyanis állattá tesz és minden épkézláb rendszer tudja, hogy szelepet kell hagyni.
Amit egykor már átélt a város a Mágnásfertály idején, hogy mi minden van megreformálva terraformálás szinten,
ugyanolyan simulékony a többség és dohog az a néhány kevés, hogy miért van szétkapva a város épített sármja.
Ami mikadoszerűen innen-onnan kihúzgált épületeket jelent, és ezen felül egyszerűen úgy, mint ahogy az Uno-t játsszák.
Nekem inkább az tűnik fel az új helyek kapcsán, hogy a kollektív felsőbbrendűségben épp az egyéniségük vész el,
amire hivatkozva felsőbbrendűsködnek, mind a managerek, mind a szórakozóhelyeik.
Izzadtságszagok saját periódusos rendszer szerint. Intenzív gazdálodás folyik.
Létrejön az éjszakai monokultúra: piacra termesztett szórakozóhelyek.
Hol van már a progresszív beat és videodiszkók önfeledt aranykora, emberi léptéke?
Street punk phalanxok? Bahiás hippitanyák virágmezőmintás posztópincéi? Szatén cuccokban goth csajok?
Mikor az Ivan and the Parazol borítóképei az egykori Skorpió zenekar Rohanás albumát idézik?
És amikor minden 80-as évekbeli new wave zene a Thor, WW84 vagy Poirot és más filmek betétdala lesz?
Citátumok kora, minden idézet lett, a nosztalgia vesszőfutása ez vagy egy hagyomány megteremtése?
Ha szakkifejezést kellene találni a jelenség körülírására: nostalgia cash-in fan service.
A zene vezet át az éjszakán. Ez a hozzáálllás kezd átmenni abba, hogy térítéssé válik,
"az én zeném vezessen titeket", illetve ízlésdiktatúra az alapján, milyen erős a reprezentáció.
Sekélyes, prosztüj, felszínes? Ha fantáziátlan irányba tart, ahol az ötletek
mind valahonnan átvettek, a terek sterilek, a bulik visszhangja vifon-visszhang,
mert megismételhetők. Instant redundancia. Burgerkingen szocializált vagánykodás?
Mint amikor jött egy Man+Machine (Ágoston Dani) a Dürer kert közönyös csápözöne mögött.
Ő, aki kitalálta magának, hogy ő a techno apostol és ezzel szétkereste magát.
Valakik kellettek, akik beveszik a cumit... valami periférikusat csinálni tehát mást jelent már?
Mindig ugyanaz a műsor. Romkocsma, gasztró, fine dining, óriásvállalkozás, fesztivál, loft, villa.
Akik a kisléptékűség mellett eleinte leteszik a voksukat (ez piackompatibilis) hamar kikötnek
azokon a sárgaköves utakon elérhető luxusjátszótereken, ahol molecular gastronomy,
food stylist fétiskör és valami anoním tessomancy pszichodráma csoportba lehet tömörülni.
Vagy a nagyobb, zsírosabb falatok bödönébe, próba-szerencse, fejest ugrani. Közvágóhíd Postindustriális Park?
Fáziskésve beköszönött a fordizmus Magyarországon? Futószalagidealizmus és bőségcsodák egy-egy foltban,
ami körül fogyasztói sötétség dereng, termékcsakli, választékbefolyásolás, rászoktatás és hosszútávú imprinting?
Miközben a McCarthyism egy helyi, specifikus, poszt-era ideológiája vegyül a gulyásvezetés bizonytalanságérzésével?
Persze ettől a Gondozó Kertból lett Bujdosó Kertből lett Turbina fasza opció lehet. (reʾu ki raʿa neged penekem)
Egy gombostűvel ékesített műanyagrög, zsemlegombóccal. Totó, moncsicsi, Berlin Calling.
Szellőbabák lép-lép-fordul tánca a dohányzóban. Ugyanakkor nem egy kawaii Harajuku karnevál.

Turbina.
Végül is ide sem mindenki a Rózsadomb aranyketreceiből ereszkedik le fellengzősen,
megmártózni abban az alternatív vonalvezetésben, ami görbe tükörként szikrát vet.
Az elhanyagolt épületeket belakó másság-érzésből emberekre ráhúzott fancy épülettanyák lettek.
A revamp korrózív zöngéken felsejlése sokasodó semlegességtudatból farag egalitárius hisztit.
Kezd a tárdsadalom úgy működni, mint egy operciós rendszer: mindennel egyet kell érteni,
különben nem enged tovább, kizár, a felhasználó, a haszonélvező enged a Szilícium-völgy zsoltárainak,
különben a gép konfirmációt kér, blokkol vagy egy adminhoz irányít át, aki nincs is és auto-bot-reportok cikáznak.
Ez város szinten? Miközben a homogenitás éllovasai folytatólagos újratervezéssel szöktetik a designélet nomádlatait?
Nekem te ne. Ugyanígy, hogy a Nagymező utcai PIAF miként él tovább átprogramozva, már ha számít,
hogy ez a hely volt a művészeten túli turbulens bohém találkozások kedvelt helyszíne, forráskódja,
(reggel 6-tól úgy délután 1-ig), és ha beszél az ember azokkal, akik átépítik, a kivitelezővel,
végül is előbb tudja, mi lesz benne, mint amikor a kinkster bulik egyáltalán beindulnak.
Persze, ha az egykori Vörös Lyuk / Kék Lyuk helyén lett Supersonic-ból szivárognak át?!
Miközben a KitKatClub Berlin és a Hellfire Club Sydney is elég távoli mintának tűnik?
Mojzes Dóra szerkó van? Kár, hogy nem. Vagy ez valami revenge dress fétis errefelé?
Kistérségi royal tourdrobe? Mintha összekevernél ravert, gothot a Miami Swim Week-kel?
Latex, spandex, bőr és lycra? POLYESTER VAGY LYCRA? (leave your comments below)
Jaw-drop stroll és puha szönyek keringője Budapesten? Teatro físico? Csaknem Thunderdome 1997?
És regisztrálj? Ez olyan, mint a Birta-kockából lett Panoráma nevű kilúgozott divatmajomház,
ahol kidobó, jelszó és ruhatárcicababák után nem volt elég a fokozás, most már online kell
és muszáj előre regisztrálni, egy olyan helyen, ami titkos volt, szájhagyomány útján hívtak meg,
és immár minden szint nyitva és drága, és üres pótcselekvések hemperegnek egymáson.
Rave fétis bulikra regisztrálni még ennél is rosszabb, de közben fotót nem lehet csinálni,
miközben a szervezők a világ legnagyobb arckép- és magánéletgyűjtő szociális hálóján
szűrik a résztvevők intim vagy alteregón kívül létező valóságát? Őket akár kompromitáló,
a szakmai életüket egy kattintással megbontó képekkel meg is lehet simán zsarolni?
E-mail:
Teljes név:
Aranyos próbálkozás. Egyenesen vérlázító. Nagy álarcos bál. Velence azonnal kiröhög.
És a résztvevőknek a privacyről nincs véleményük, maximum jön egy megrendelt bulifotós,
akitől képeket lehet venni. Valami, amire regisztrálsz a világhálón, nem titkos, nem underground.
(Amúgy cosplayer and model Evilyn13 és fetiskofa ott lesz?) A lángoló erdőben Bambi reszket?
Fellapozható a pulzar.hu, az allevents.in, fetlife.com, vagy bármi más, nyílt színen éji vad.
Lásd. "Tizenegy éve Blaise Belville úgy döntött egy gyárépületes rave-en,
hogy felrak egy webkamerát a falra, és streameli a bulit:
ebből a pillanatnyi döntésből született meg a Boiler Room."
Akkor irány a Boiler Room? Ez sem a leplezetlenségek ellen rejtőzésbe szökött kultusz immár?
A Bassiani bulik még csak-csak, egykor: ROUTE 8, Soundbank, Akos V, MANEK, Klayman...
2019-11-30, a Flashback Photo Studio. Most viszont?
"elsőként a Turbinában vehetünk részt egy kizárólag hazai fellépős Boiler Room bulin,
ahol a fővárosi szcéna rezidens fellépői a nagytermünk tetőablakai alatt igyekeznek
majd révületbe juttatni a jelenlévőket". Hogy ebből mi lesz? Árukapcsolás,
mászik a www.clicktripz.com, áradnak az ajánlatok és a spamek szörnyű rajzásában
megdől a látszat, titkon léptél be. Miközben most van Æon Flux jubileum?
MTV November 30, 1991, until October 10, 1995... Maradjunk az alapoknál.
A Piafból tehát Edith lett, és variálás helyett akár azt is lehetne, hogy valaki továbbvisz,
mindenféle szétbontás és feltúrás nélkül egy helyet, aminek így csak növekszik a legendája,
Kultiplex, Odeon-Lloyd, Szindbád, ChaChaCha, Wichmann, Zsiga bár, tök mindegy.
De ez nem az az ország. Honnan tudnátok, ezt hogyan kell.
(Is Tropical - The Greeks, ebben az attitűdben élni minden egyes nap? Herhehurca, cincálás?)
Galéristák, műgyűjtők, borászok viaskodnak a legeslegalsóbb körökben is.
A Neopaint és a Színes Város egymás torkának feszül és sosincs béke.
Van helyette fast fashion, philodendron dekor, kutyajóga, avocado toast,
és mosolygós, negédes gentry stílus.
Egyre kijjebb indulnak meg a befektetések, de társalgó oldalaikon öltönyök, kosztümök pózolnak,
már el sem indul kicsiben, már el sem sznobosodik, már vita sincs, hogy lett pénz és nagy autó,
hanem a tutit teszik ki a világhálón keringő kirakatokba. Cuteness. Mézes Mackó után márketing.
Megnyílik a Kastner Kommunity.
Ezt most hogyan kell értelmezni? Dzsentrifikáció ismét? Kávézó, közösségi- és munkatér, galéria, írják.
Elhangzik az a bénító varázsütés is, hogy "kreatív szakemberek". A környező utcákban pedig legalább négy,
ha nem több helyen hemzsegnek a marginális művészek. Lehet, épp alattuk buliznak hangszigetelt szobákban,
és az sem tűnne fel. Ez a város mindig megdöbbent. Egy TeszVeszVáros keresztmetszeten egymás mellett,
simán elmennek?
"Árkategória Nem alkalmazható" mondja valamelyik böngészőben egy funkció. Kint vagyunk.
Ezen a gyűrűn, lassan a Hungáriát célozva meg, van Csepeli, Óbudai próbaterem,
egy-egy random irányba próbálva kitörni, mert az Elnök utca is volt már, a Dürer fasor is volt már.
Ahol rés nyílik a páncélba zárt városon, ott uzsgyi van. Téglátlan falak. Elbontott imázsok.
A Kisfaludy utcai West Balkán, talán a korszak egyik legszebb kopott szórakozóhely-ékköve,
aminek nem mellesleg 1956 okán emlékhely dukálna... sikerült odab*°˘rintani egy plázát!
A Vörös Oroszlán teázó összetöpörödik. Az Írók boltja fele akkora, mint volt.
A FilmMúzeum költözködik. Cirkó-Gejzír, Európa Mozi, Európa Kávéház?
5000 másik sehol. A Trapéz üresen, szétmálló épületként. A Cactus Juice üresen. A Rézbagoly?
Refúgiumok eltűnése.
Viszontagságos megfelelési kényszerből, az állandóan modernizálás önámító áskálódásából,
és abból az önámításból, mint egy kígyó öleléséből nehéz szabadulni, hogy végül elbasszátok.
Sok hely azért tűnik el, mert amivé átalakítjátok, hasznavehetetlen, jellegtelen, ócskaság.
Hány példa kell még erre vajon, mire átkattan valami? KözWC mozgalom? Római part?
Keleti Blokk? Fogl szavaival: "A kultúra alulról szerveződő színterei eközben egyre kijjebb tolódnak,
ahogy a lakhatási és megélhetési költségek emelkedésével maguk a budapestiek is hátrálnak
egyik körúttól a másikig, majd még messzebb. A város magja pedig egy turistákkal benépesített
kirakattá látszik válni, ahová mindenki más lassan már csak dolgozni jár." Kisbécs, orientál kiadás.
Nézzük a rombolást, helyek, amikért más városok ölnének. A múlt éjszakai élete egy vízbe dobott ékszer...
,,, miközben a szabadság-egyenlőség-testvériség zászlóival márc 15 és október 23 között
egy ország víz-gáz-villany relációkban mozog mindmáig.
A Piaf élhetetlen léthatárra sodortságának nexusa mégis nem evilági hangulatot kölcsönzött
az amúgy dekadenciától és felpolírozott karosszériáktól távoli, kiégett város szegymelegébe.
A Fészek Klub pincéje volt csak párhuzamos kapcsolásként ehhez fogható: nyivákoló dorbézolás.
Korhely klasszikusok. Aminek utóízén jól elcsámcsog a belemagyarázott mítizálás,
már miután sikerült kibontani az eredeti berendezést, vagy elhordatni az épületet bulldózerekkel.
Ebben a magyar éppúgy viselkedik, mint ahogy az őróla író kortárs szerzőzseniket csak akkor
emeli fel, ha azok belegebedtek és belehaltak az aktuális megpróbáltatásokba, amik folyton
avval keverednek, hogy a szenvedő népet ábrázoló költő / író szenvedjen és dögöljön bele,
és akkor tapsivhar és ezt jutalmazzátok, ezen elméláztok, ez ám a nagy formabontás,
és mintha Japánban volnánk, a hősnek meg kell halni a végén, különben az emberek nem értik,
hogy letett-e bármit is az asztalra.
A magyar Zolaként emlegetett író a Bródy Sándor utca 18-20. szám alatti házban élt,
a ma parkolóként üzemelő telken álló épület nincstelen lakója volt.
Nemcsak a Magyar Hírlapban megjelenő cikkeit, tárcáit, de az első novelláskötetét – Nyomor – is itt írta.”
Ez az idézet ki van plakátolva az ominózus utcában, a rozzant pléhkerítés viseli magán.
A bárt, a közösségi teret tehát el kell előbb bontani, és utána lehet róla esztéta-esteket tartani?
És hát a Beat on the Brat, mint legutóbbi képzettársítás: jó ízlés költözik a pénz után (Budára).
A KisMüsziből pedig mire éjfélt üt az óra, GYM lett, és hát sok kiállítás ott sincs már.
Volt egy Irish Cat hamvaiból kinőtt Ambient, aztán hová lett? És az Inkognito?
Ilyen könyv itt sosem készülhet: Robert von Lucius: Noch'n Bier? (2017). Nincs miből.
Az ATNO Forge megismerte a Graphisoft vs. Prezi élményét és Filip néven megnyílt a rozsdás glamping!
A Szonáta Presszóból Kínai Büféből Kelet Kávézó lett a Bartók Béla úton. Többesélyes javulás.
A Legenda Sörőzőből sikkes neonfényfonalakkal telefakasztott modern vidéki parasztkocsma.
Volt egy Chinese Characters is, amiből Omniwore Gallery lett, amiből Keretblog iroda, amiből a Paikka!
Érted? Hogy antropologizáljunk párhuzamokat az épületes egymásra hatás gesztusláncolata terén bárhol:
van olyan, hogy érdemes az úttörőkkel együtt említeni a pillanatnyi jelenkor felemeltjeit:
Sidney Poitier (1927-2022) után jött csak Philip Michael Thomas, Eddie Murphy,
Samuel L. Jackson, Don Cheadle, Will Smith és mások, Jamie Foxx vagy John Boyega.
Lady Gaga előtt is, ne feledjük, volt egy Dale Bozzio!!! Josh Lucas... Matthew Goode.
Pink (az énekesnő) előtt is volt Sara Stockbridge. Hook - The Dog Barks Hook zenei téma,
aztán hallgasd meg a Harry Potter zenéje előtt 10 évvel (1991 contra 2001), érted!
Lil Nas X - MONTERO (Call Me By Your Name), előtte ez: Chris Tucker - Rubys Radio Show
Monica Vitti, és lett Cate Blanchett majdan. Szabályszerű ez a továbblatosság. Néha kulturkonvertál.
Ahogy Kiss Eszter írja a századforduló utáni kabaré világának felvázolása során:
"A nagyendre persze a Modern Színházat jelentette, ahol a műsornál szórakoztatóbb
volt a konferansz: >>És mindenki szinte sajnálja, hogy közben egyéb számok is vannak.
Miért nem beszél egész este maga az elragadó közvetlenségű konferanszié?<<",
ma pedig heveny egyszerűséggel ezt a műfajt elkülönülve stand-uppá avanzsálta elő a közönségi igény.
Nem éppen Wilhelm Bendow színvonalán, a szocio olyannyira kötelez, hogy az utalások nem mutatnak önmagukon túl.
Van ez mindenhol, átalakítás, leromlás, ám a minőségi vagy városkarakterisztikai szempontból a hely sava-borsát adó
tereptárgyak és landmarkok értelmében olykor visszalépés történik a környék közegmegtartó erejét tekintve;
például, amikor a helyi folklore népnyelvén csak Lónyay Sörözőnek nevezett kocsma kínai vegyesbolt lesz.
A Bajor Sarok Koreai étterem. A Dob Pizza - ez sem a legjobbak egyike volt - most Vietnámi Diner.
Marad még hely, ügyeskedés. A VII. kerületben dolgozva egy idő után mindenki xenofób? Szerencsére nem.
De ha valaki azt mondja, hogy nálunk beteg sztereotípiákból szökő peremvidékek afrikai habitusa honol,
hogy szerinte ez azt jelenti, hogy "ma mindent", mint nyelvekben, amikben nincsen jövőidő? Felháborodsz?
Ha a Parázs étterembe jársz, és egyszercsak angolul rendelsz és ott a 10% szervízdíj a számlán,
mikor előtte magyarként senkinek soha? Elmúltnak tűnt időket idéz, mint Maros Étterem története,
ahol volt, aki ugyanazt rendelte éveken át, azt, ami úgymond "napi ajánlat és nincs rajta az étlapon",
és otthon a konyhában gyűjtötte a blokkokat, amiken mindig más ár volt, mindig, mindig, mindig...

Ezeken tűnődve az utcaközepeken szobrozó, bambuló, berepített hétvégi koca-vígalmistákba
beleszáguld valaki kerékpárral, egyesek csak lesnek. A többiek rezignáltan matatnak zsebekben.
Az egyik háttérben elhúz egy rabomobil, bent maszkos gyerekek rajzolgatják a párát, mint rendesen.
A másik háttérben több irányból felbőgetett autók sötétített üvegei mögül vicsorít az iszony,
ami valami süllyedő hajót körültáncoló cápaszambához hasonlít. Lépcsők tetejéről fenyegetés.
Készülődik a keményen lesújtó potyázás és bömböl a zenebona valahonnan.
Csak nem kinyílt a pop-tarisznya? Közben mindenki a félszegségre kéjes, ami megszűnt.
Egy kapualjban Miss KK street artist egyik tréfával józanító műve kacsint, amire újabb cikk válaszol:
„Nyitott kapcsolatban élek Budapesttel”. A művész minden kiszólása valami szükséges kimondatlan,
nem mert az emberek dumbed down by technology balgák, és csak utcafeliratok beszélnek helyettük frappánsan?
Ehhez képest 0036mark már kiállításon van bemutatva a Deák17 galériában és városnéző séták része,
miközben még csak most tette ki a képeket falakra, amiket vizslat a laikusság? Sőt, még 10 másik rejtőzködő művész is?
A kiállítás címe Budapest Street Archæology, noha ez az volna, ha huszan 30 évvel ezelőtti munkákat mutatnak be.
Jean Baudrillard "Simulacre et Simulation" és a Transmetropolitan képregény egymáson stócokban.
Etikai vákuum és rákozott reálitástöredékek egymásra csúszva szertelen törekvések közepette,
hámló vakolatok között ezek, mint feltételi lehetőségek, messenger-ek pittyegése, kapaszkodás.
Egy késő estig nyitvatartó kávézóban az Andrássy útnál a 35 fokra felfűtött egybellégterű nappaliban
egy bölcsész diáklány nézi Céline „Utazás az éjszaka mélyére” című regénye felett kipislantva,
ahogy egy mézesmaci kinézetű, kockás zakós tanárbácsival enyeleg egy balti arcberendezésű,
orosz manöken kinézetű 19 éves, nyakigláb hallgató, aztán simogatja a tanár belsőcombját,
majd kéz a kézben, a nyilvánosságban, ezen élvezkedve, hogy nézik őket, és a regényolvasó lányt,
hogy meglesi ezeket, egy olyan volt középsikolai fizika és matematika korrepetítor figyeli,
akinek a Rózsa utcában rejtett fodrásszalonja van, ahol fiatal nők fejét fotózza belőtt séróval,
és ezt a háromszöget, hogy eddig ki kit kukkol, ezt meg egy fiatal srác nézi, aki fotókat készít róluk.
Képzeletben valahol máshol jár mindeközben, valahol a Bicskei Kultúrkúria és a Barabás Villa,
kontrasztképpen a Hadik Kávéház és a Diszeli Kúria között, politikailag állásfoglalásra képtelen
a hatodik unicum után, ami elsimítja az uszítottságokat, a cesspool-metropolisz miatti aggodalmakat,
azt, hogy egy 56-os Machu Picchu-ból egyszercsak Bartertown és Gothopia lett Budapestből.
Az ablaküveg egy bifokális prizmapontján paradox törvények kísértenek eközben,
és a pincérnő arca lágyan simul bele abba a fényjátékba, ami csak ebből a szögből látszik.
Minden eltérés gyöngyházhímzésű árnyalatokat terít szét, mint egy legyezőt.
Egy vendég hányingert kap Fürdős Zsanett publicisztikai stílusától, ezt már kifejtette asztalszomszédjának,
akinek fogalma sincs, mert külföldi, és előbb érkezett arra a nemzetközi utazótalálkozóra,
amit minden kedden rendeznek itt, ingyenes történelemórákkal és helytörténeti szemináriummokkal.
 A Szauropóda zenéje szól.
Az utcán odakint pub crawl zarándoklatok mantráznak, sörhabzik a szájuk és hamisan kornyikálnak.
Már csak a kötélmászó kentaurok és a gúlában egymáson állva zsonglőrködő törpék hiányoznak.
Bár bérelhető törpe volt az elkurvuló romkocsma-negyedben 2015 környékén még, bérelhető volt,
de komolyan… a sajtó is lehozta valahol, és nem az értékekre vigyázott, hanem szadizták,
és taszajtgatták, az amerikaiak dobálták, mások pizzát tettek a fejére. Egész törpehálózat volt,
akik a riksák és airbnb-k és percdíjas szexlakások és sarki kvaterkázások között kísérgették a népet.
A 2018-as My Dinner with Hervé című film plakátja a közelébe sem ér annak, ami itt le lett művelve.
Úgyhogy végül is csak a kentaurok maradnak, akiken lobogó hajú részegek vágtatnak az éjszakában
és egy Nolan Batman toxikus utcai káoszjelenetéhez mérten az ember kitér előlük és megy tovább.
Meddig feszített szférák roskadnak egymásra itt? A húr, amit pengetnek, állítólag el fog szakadni?
Reggel sokan majd kimossák valami levetve korhadó textillel a telefonjaikat. Beszart Iphone-okon
benyomkodott rosszul látó üzemmódokra hiszik majd másnaposan, hogy elromlott a világ.

 

 

 

 

Hollywood Magyarországon

Magyarországon nem kapsz szerepet.

Ez gyarmat,

ahogy az autóalkatrész és -összeszerelés

vagy az állampolgárság-vásárlás terén.

Itt csak összeszerelik, mert olcsó.

A filmipar ugyanez. Bár a szakemberek páratlanok.

A kedvezmények, a mesteremberek,

az olcsó statiszták (fillérek és fityingek),

akik másodlagos állampolgárként

vannak lekezelve nem is az amerikaiak

vagy németek által, akik itt forgatnak,

hanem a másik magyarok szúrós tekintetének

kereszttüzében. Akik hülyének néznek

mindenki mást, aki „nem jutott be” a szakmába.

A várba. Az oltalmazó Charlie Csokigyárba!

A közép-európai filmipar Kreml-jébe,

ORIGO vagy KORDA, egyre megy!

Bukott mozgásszínházi és kiöregedett

alternatív színházi alakok itt végre statiszta-pásztorok,

jött-ment vendéglátósok 10-szeres órabérben

walkie-talkie-kkal lófrálhatnak.

Melyikük nem vág komoly, elfoglalt, koncentráló fejet,

mikor 25 percenként elhangzik egy kurta

utasítás, hogy hova „vidd őket”?

Terelik az amúgy értelmes embereket, mint a marhát,

még akkor is, ha azok jobban képben vannak,

mert mondjuk nem flörtölnek annyit,

vagy nem a büfét próbálják jóelőre megdézsmálni,

vagy ők két éve és jövő héten is itt lesznek ”filmbe öltözve”,

nem pedig össze-vissza le vannak váltva,

ahogy a folyosókon egyik hétről a másikra változó,

kilépő, eltűnő, kirúgott, vagy följebb nyalt fiatalok zöme!

Filmforgatáson statiszta? A lakosság egyik része kihasználja a másikat.

Kábé ugyanazért járnak filmforgatásra statisztának,

mint ahogy 45-ször adhatnak egy évben vérplazmát.

A leteremtő, csicskáztató stílus, amiben bánva van velük, borzasztó.

De ki csinálja ezt? Honnan jött emberek? Egymás valagából.

The Human Centipede – ha láttad ezt a filmet, na ők így élnek.

 

És ugyan ki akarna a magyar filmes Till Schweiger-ré válni?

Persze körülötted a kilégzésedet is nagy ívben elkerülve

úgy sürögnek-forognak néma csendben a magyar stáb tagjai,

olyan forgatáson kívüli, tőlük az életben nem tapasztalható alázattal,

szinte meghunyászkodással, mintha a vasfüggöny két hete ment volna le.

De ezen kívül az udvartartás-játékon, víg komédián kívül mire jó?

Egy félmondat itt, egy villanásra az arcod amott – mit érsz vele?

Koncz Gábor csak annyit mondhat „Szuka!” (Red Heat, 1988)

és agyonlövik, míg Kamarás Iván csak meghal, mert fogtündérek

eszik szét a Hellboy II-ben, amiben Oroszlán Szonja

egy bébit szorongatva sipítozik. Vannak tanultabb színészek is,

vannak jobb színészek is, de vannak főleg, akik nincsenek sehol!

Kerekes Vica hol fut? Mert hogy nem a felvidéken innen, az biztos.

Színházi színészeket nem sorolunk, elment vagy hallgat vagy küzd.

Hol vannak a színészeink, akiket ha már Hollywood Magyarországon

halászik a zavarosban (olyan zavarosban, aminek nincs lefolyója),

akkor miért nem egyezünk meg csak annyiban papíron,

hogy ez mind szép és jó, de ez egy kis ország,

nehéz a nemzetközi piacra a kitörés lehetősége,

mindent megkapnak, ha a magyar színészek debütálhatnak

időnként egy-egy filmben, aminek zömét amúgy is

nem kis létszámban helyi erők varázsolják össze fityingekért!

Vagy ez nagyon Banánköztársaság volna,

és sértené a színészeket is, mert nem önerőből kerültek bele?

A belterjesség közbeszól. Harrison Ford nem lenne sehol,

az olvasópróbára behívott filmstúdió asztalos,

és a könyvszerző nyilvános posztjait harciasan fogadó

békepárti egyletek ezrei is bevallhatják azért,

hogy Harry Potter gyerekfőszereplő castingja

zökkenőmentesen zajlott, főleg azért,

mert ez volt kiírva: (no experience required) open call!

Egy nómenklatúra könyv lapjai, egész konkrétan

( Huszár Tibor: Az elittől a nómenklatúráig.
Az intézményesített káderpolitika kialakulása
Magyarországon (1945-1989). Corvina Kiadó, Bp., 2007. 152 o. 
)

ahogy valóban "Lopakodó pozíciónyeréssel" hasít a filmipar (is),

olyan, mint egy félig jól teljesítő, túlnépesítéssel látványos,

határidőből potenciálisan kicsúszni kész építkezés Magyarországon.

Miért nem lehet egy olyan kompromisszumra jutni,

mint azt az olaszok tették, amikor a spaghetti western-ek felíveltek,

amerikaiak forgattak náluk, de a zöme olasz színész volt,

vagy amikor a telepes-vad-nyugati filmzsánerből kivont John Wayne

helyett egy európai szemléletű és japán etosszal beoltott

egyedi pisztolyforgató western-lovagvilág jött létre?

Carlo Ponti és Ettore Scola idején…

És amikor az már lehanyatlóban volt, paródiára váltottak?

Hát itt nem a minden erővel a Terminátor franchise lábtörlője

a Dark Fate filmbe bekerült

„mindenki mindenkit betett haveri alapon” Magyarországon

verzióra kell gondolni, hanem Carlo Pedersoli karrierének elejére,

amikor gondoltak egyet és akkor legalábbis vicces filmeket csináltak.

Ugyanezt tette az Adam West-féle Batman (batmania) világa,

amikor a hippi és a kipukkadó hangutánzó bubokrékok között

ugráltaltak nevetséges kosztümökben, de szerethető plágiumokként.

De mi történik a kishazában, ami itt is gittegyletel és szekértáborozik?

A humor, eszi-nem eszi, sokkal inkább hasonlít arra, hogy a forgatási bakin

kötelező jelleggel mindenki felnevet, nézve, hogy a többi hogy nevet.

Mint ezekben a snittekben: Jim Carrey Breaking Character for 10 Minutes Straight.

Ehhez már csak igazán ráadás, hogy a közelről látott színészi játék

talán van, akit, zöldfülűt és talpnyalót elsodor magával, elvégre itt a filmszínész

és színházi színész, a szakmai kör törpesége miatt, egy és ugyanaz,

így a színházban felnagyított gesztusokkal játszótt közeli filmfelvétel nevetséges lesz.

Sajnos.

Mégis érdemes arról, mellékszerepekben miért nincsenek többen,

magyarok, expatok, utcáról jött tálentumok és felvedezésre várók?

Ezerszer jobb színészek vannak, mint akik néha beböfögnek

egy-egy zsíros viccet, ami fennakad a szájszéleken,

és elolvad, majd elpárolog, mire a nézőig egyáltalán eljutna!

Casting? Áh, dehogy.

 

Armada Casting Ügynökség.

www.playgroundcasting.com

OPEN CASTING… na, az is hozza a számokat,

mondják, s a vélemények megoszlanak.

Miért vannak regisztrálva olyan prominens alanyok,

mint Zurbó Dorottya felfedezettje, Kafiya,

Márton a kovács vagy éppenséggel Henry Gonzo zenész,

Zsidek Cecília luxus ingatlan értékesítő és sokan mások?

Utóbbi talán, mert model volt, JPress, fothphoto.hu, rpallagi.hu és társaik.

De a többi esetben? Több lábon állni állandóan társadalom?

Wayne Brett Ofotért, Kovács Kati konyhabútor, Mutter Ferenc Vodafone,

Holló Máté Unicum, a Taraf de Akácfa egyes tagjai pedig McDonalds reklámban,

Podmaniczky Dorottya profi kortárs táncos lakáshitelt hirdet,

Arnóth Anka festőművész kisvártatva Neogranormon spotban tűnik fel?

To be in the entertainment business - mintha ez kőbe lenne vésve.

Egyes esetekben az ügynökségeknél a méret és a mérték,

ahogy a manír és a minőség kioltják egymást:

terelik az embereket, mintha ekkora tömegben

élnének szegények, lesajnálhatók az országban,

s mintha nem egy vagy két diplomás emberek,

mérnök, tanár, doktori iskolába járó diák ülne a váróban.

Az átverések száma is nő mostanában,

van ügynökség, ahol a pénzt váratlanul elszámolták,

s van, ahol ha ellentmondasz valamiben,

többé se kifizetési emlékeztető, se ajánlat nem jön.

De szerep? Ezeknek az emberek mire kellenek?

Csak statisztának. Azoknak mire kell az ügynökség?

Keresetkiegészítésképp a zavaros időkben.

Noha van még legalább 10 iroda,

ahol az arcokat úgy gyűjtik,

mint múzeumok a lepkét, bogarat,

nos, itt is tűre szúrják fel a profilod,

aztán lesheted, hogy hívnak-e.

Meddig lehet még ezt az ipart fokozni?

Van, ahol a pénznek bottal ütheted nyomát!

Van, ahol a pénz jobb, mint az ellátás.

Van, ahol a bánásmód jobb, de vajmi a valuta.

Van, ahol az alá-fölérendeltség nincs jelen?

A pátosz? A panír? A púder? A modorosság?

A személyzet nem színész, nemde? Mit színészkedik?

A színházban hajdan vagy ma, pózol a világosító

és a kellékes tánclépésben kelleti magát,

miközben kétszer szemöldököt ráncol nagy erőkkel?

Aligha. A magyaros filmiparban viszont ez menő,

előadni valami zsánert, valami durcás pótolhatatlanságot,

ami letekint a tömegre, akit most befotóznak,

akit most át kell vinni a catering-be, és így tovább.

Nevetséges felhajtás, kutyavásár Budán!

Pangó morálvesztés! Megaidentitás!

Ők az átkosbeli "szakember" mai megfelelői.

Akit te nem tudsz pótolni, mert akkora májer.

Persze nem az. Mint a bárokban manapság,

hogy a folyton felhúzott szemöldök-orr-arcpofa miatt

tiszta ránc az egész hajkoronaperemük, ugyanez!

De hiába mindez, a lényeg marad,

egyszerűen nem kaphatsz szerepet,

akárhány nyelvet beszélsz,

ha tudsz lőni és vívni,

vagy ha voltál már filmben százszor,

vagy ha jól mutatnál a vásznon pont ma…

… csak az jut be, akinek vannak kapcsolatai, mondják,

s ez nem magyar vívmány, bár dívik a protekció!

Aztán hova jut bé? Az is csak aprócska szerep lesz,

és lényegében a Budapesten élő,

mint az aranylázra egykor az Újvilágban

meggyűlt szerencsevadászok,

az itt élő külföldiek, azaz expatrióták

szintén csak morzsa-szerepeket kapnak,

átvonulni a középkori vásári téren,

vagy a főszereplő mellett állni a fogdában...

mindüket ismerem, legyen az Wayne Brett,

Nick Whitman, vagy nemezise Stephen Saracco,

netán Mark Fielding (isten nyugasztalja),

vagy száz és száz másik.

Nem kaphatsz szerepet, mert a szerepek,

azok már régen eldőltek,

a casting Los Angeles-ben volt,

nem Lipótvárosban.

Mindegy mit tudsz, itt nyilván lekezelnek.

Amikor valakinek, miután reggel 7-re

odamentél és a stáb egynegyede

megszokásból késik, eszébe jut: forgatunk is?

Végre valamikor délután 2-kor akad

egy vakarózó alak és ad egy nyakbavaló

táblácskát, hogy azonosítani tudjanak.

Ki vagy? „SZEREPLŐ / CAST”?

Akkor hírtelen az ajtóban félrehúzódnak,

máris biccentve köszönnek,

mintha vállapod volna, tölgyfaleveles,

és félrenéznek és megállnak a lépcső alján,

akik addig vállal fellöktek vagy

esetleg beugrókba szorítottak be

minden illem nélkül órák óta...

Na ez kellett csak a nagy-tekintélyelvű,

egymást megfélemlítgető magyarnak,

hogy egy filmipari domínium

reflektorokkal beragyogott udvarán

– ami bárhol lehet a városban –:

hajbókolhasson a superior-oknak,

a felsőbbrendűként bekategorizáltaknak,

míg lefele egymás között is,

mint egy táplálékláncban alázzon,

utasítgasson és oldalvonalakra

vagy megalázó feladatokra küldözgessen

MINDENKI MINDENKIT,

a másokat, akik amúgy saját anyanyelvét beszélik!

 

Akkor mit szorognak? Nem várja el senki, hogy ez legyen.

 

Egyszerűen maguktól csinálják – az ország így él, akárhol.

 

Egy vihardzsekis ember utasítgat másokat.

Mint szabadtéri fesztiválokon és filmszemléken,

ahol a vendégmunkást és étbér fizetett csoszogót,

itt is – bár képzett alakoknak - dirigál egy idióta melák.

„A 100. után majd menni fog, ne aggódj” (és röhög)

Ennyi kordont vagy purhab-faldarabot vagy rácsot

ő még életében nem is látott, mégis úgy tesz,

mint aki ebből jön, mint aki a szakma veteránja.

Blöff ez is, ahogy a filmiparban rengeteg fogás.

És áradnak egymást kontrollálni a többiek is!

Ennyi embert ritkán látsz ténferegni,

egész nap semmit sem csinálva,

a pár perces forgatások között

telefonozva, bagózva, lófrálva,

vagy élvezve, hogy megmondják nekik,

hogy csöndet, felvétel!

Kiemelkedhetnek, többnek érzik magukat

a többinél, a bárhol a városban,

a filmstúdión kívül szembejövő összes

honfitársuknál. Nem érdekel ebben a romantika?

Nem. Ingyenélő proli mondja önkéntesnek,

hogy na mi van hájfejű? - ilyet hallani díszletben

megrendítő és aki teszi, leállíthatná magát.

A többivel bratyiznak,

persze félelemből,

mert itt bárki gáncsolhat bárkit,

bárki lehet bárkinek bárkije,

ez is félsz-mező,

ez is az, mint bármi más,

ha az ember kiteszi a lábát

Magyarországon az emberlepte vadonba.

 

A legtöbben nem dolgoznak,

lopják a napot fontoskodva, lébecolnak.

De ki az, aki itt futkos? Bojtárfiú vagy asszisztens?

Utóbbin csodálkozol, hogy látja, hova lép,

mert annyira magasba szegezi fejét.

Feladni valakire egy ruhát,

mondván „ez jó”, nem nagy kunszt!

Várni egy fogóval vagy kalapáccsal

egész nap, mondván, ha lesz valami,

akkor ugrani kell, nem nagy kunszt!

Otthagyni a színházat vagy az operát,

ami évtizedekig a helyed volt, az elveid eredője,

a szakmai gyökereid őrhelye, és akkor szevasztok,

minden további nélkül a pénz-suhogás győz?

Mert van túlórapénz, ha szövetkezet (union) nem is,

máris lehet iszkolni mindig máshova

(a nem-kivándoroltaknak a filmstúdió a külföld):

azért, hogy itt tengj-lengj, nem nagy kunszt!

Behordani az ételt a felsőbb 50-nek,

akiktől nem túl távolra sorakoztatják fel

a 200 vagy 800 statisztát, hogy tisztes,

de nem túl tisztes távolból azok nézhessék,

ahogy a nagyágyúk, mint egy konda

végre együtt zabálhatnak, míg ők semmit,

és ha kapnak, akkor valami borzasztó egyszerű,

szintén laktanyákat idéző gulyás-ágyú kotyvalékot?

Az esetek 80%-ában azonban rizses húst dobozban,

– üzemi ellátmány, field ration, Notration –

és egy 2 decis műanyagpohár vizet, semmi egyéb.

Télen egy-egy forgatás ad némi teát vagy kávét,

az esetek 10-15%-ában, a többi ezen is spórol.

A vértbe öltöztetett statisztákat felszólítják:

szíveskedjenek, hó esett, a fehér részt most letaposni,

lőlégfúvó vagy mint a kertészeknek, lombfúvót előkészíteni,

ha valaki az időjárást figyelné, volna erre valamilyen poszt?

A Last Kingdom a sorozat utáni nagyjátékfilm szintjén?

Mint a kajaosztás. Nem mintha Hollywood nem adna eleget,

hogy minden on-set operatív körülmény meglegyen.

Szóval ülnek és tömik magukat és elégedettek,

de a legtöbb esetben nem szólalnak meg,

csak némán, egymás mellett, mint az óvodában

ezelőtt 40-50 évvel, betonfalak között és neonfények alatt,

úgy, ahogy gyerekek voltak, ülnek beidomítva, kussolva.

Tömik. Szuszognak. Szorongva és gyorsan és mohón.

Itt is koncentrálni kell, virul a poszt-szovjet laktanya feeling.

Aztán nincs vége! Úgy vannak leültetve,

hogy rálássanak a rendező és gyártásvezető

sátrára, lakókocsijára,

hogy oda meg ők vágyhassanak.

Az amerikai militarizmus teljesen,

de teljesen benne van a filmiparjukban,

amire a magyarok, szokva évszázadok óta

az egymást rendre utasítgatós és katonásdi

talán legócskább, festett rozsdás változataihoz,

azonnal bekapják a horgot és persze,

hogy nem alakul ki egy sajátos magyar

forgatási hangulat, amire mondhatja bárki,

aki itt dolgozott, hogy „ide jó jönni,

van valami más karaktere a forgatásoknak ezeknél,

nem csoda, hogy annyi magyar van benne

a filmiparban már az alapítás óta, szuper társaság!”

Ehelyett olyan, mint a metrón utazni a 90-es években,

sivár tekintetek, szürke alaphangulat,

kótyagos alakok szemüket dörzsölve kiabálnak

az első, de első mondattal, amint letették a kávét,

amit szolgák hordanak, akikről nem tudja senki, hogy kik is!

Pedig ott gürcölnek leteremtve már vagy 5 vagy 6 éve!

És mindig van, aki kivagyibb a többinél, ha gürcöltetni kell!

Mondom, a többség így leledzik, sokan nem dolgoznak.

Hűbérláncban szolgálnak és a szolgálásért van fizu.

A maradék parancsokat szeret osztani,

ahogy otthon nem, ahogy máshol nem, ahogy sehol sem.

Mert máshol egy senki.

 

Legyen szó hollywood-i filmről vagy szénsavas üdítő reklámról:

túlügyifogyiskodják és fontoskodva kezelik az egész helyzetet,

nem értve, őnekik nem kell színészkedni,

nekik szakemberként volna illendő viselkedni.

Nem pitiztetni a másikat, nem szadizni, nem leckéztetni,

nem kell főnök és nem kell a kápó – szakmai összhang kell

és a közös munka során egymás minimális megbecsülése!

Ezeknek nincsenek példaképeik? Vagy finom magánéletük nincs?

Vagy a szakmát nem ismerik a megyehatáron túl?

F. Murray Abraham színész nyilatkozta,

Brian de Palma kapcsán például:

"Nagylelkű ember és könnyű vele a munka.

Szeretem dícsérni azokat a kollégáimat,

akik megérdemlik. Amikor a Serpicó-t forgattuk,

Al Pacino azoknak a színészeknek is kikérte

a véleményét, akiknek alig volt valami szövegük. Ilyen ember."

Valamivel később ezt nyilatkozta:

"A Grand Budapest Hotelt Németországban forgattuk,

a lengyel határ közelében. Tél volt, mindannyian ugyanabban

a kis szállodában laktunk. Együtt ettünk, a stáb, a színészek,

mindenki. Nem egy nagyon híres színész ülte körül azt az asztalt,

de mindenki egyenlő bánásmódban részesült. Ilyen volt Wes Anderssonnal."

Ehelyett mi van nálunk?

Ugrálnak a casting-okon is, ahol a kint ülők órákat várnak,

míg a bemenőkkel órákon át játszadoznak szerencsétlenül,

csak hogy teljen az idő, csak hogy valami kitöltse a munkanapot!

A Kálvin tértől a Lehel tér mögötti casting irodákig,

egész bérházemeletek és régi gyárépületek loftokká átvarázsolva:

a szédítés, a handabandázás, a visszapofázás nincstelenséggel vegyül,

és a hébe-hóba eltűnő kifizetések kispolgári világaként él és virul,

és rájössz, hogy ebből, ha minden elvárásuknak megfelelnél,

akkor is kiesnél, kilökődnél természetszerűleg, mert nem vagy alantas!

Nem számít a tapasztalat, a szakmai profizmus,

csak az, hogy a boss és az underboss és annak csicskája

és a csicska csicskája, aki még mindig a te valamilyen főnököd:

kompenzáljon! Egyik a másikon fel a csúcsig, ahol ismét csak suttyók vannak.

Folyamatos hűbérláncban ki hogyan pitiz és nyal és hódol be a góréjának.

Ennyi és kész. Ez az országot és annak mentalitását tükrözi,

nem csak azt, hogy a filmipar márpedig ilyen és nincs mit tenni.

A helyzetek nevetségesek! Ha őserdőben kell futni egy üdítőreklámban,

akkor tudsz-e a fegyverekkel bánni, volt-e már ilyen tapasztalatod,

éles lőszer… és akkor nem kaszkadőrt hívnak, hogy ezeket kikérdezze

és azonnal kiszűrje, ki az, aki most kamuzik, csak hogy megkapja a melót,

hanem digi-dagi couchpotatoe-k vagy háttérben angolul sutyorgó menedzserek

és elveszett, naiv tekintetű, megint csak szerencsétlen hülyék

osztják az észt és már esteledik… és ha mondod, hogy voltál már filmben,

voltál már akciófilmben, voltál már kosztümösben meg űrhajósban,

akkor nagy fontoskodva (nyilván átlépve saját hatáskörét) újabb teszt jön,

előjön egy üres papírjait tőled mellkasára buktatva eltakaró,

közben orrát komédiába illően és önmagából paródiát csinálva felszegő alak,

és mintha jegyzetelne, keresztkérdéseire adott válaszaidat

összeráncolt szemöldökkel mérlegeli, persze blöff az egész.

Ilyen kirohanásaik rendszeresen vannak – hol unatkoznak, hol meg akarják mutatni,

hogy előléptethetők és hogy ők igenis érzik, mikor mit kell kérdezni

és kit kell tüzetesebben nagyító alá venni. Aztán visszasomfordálnak hátra.

Aznapra ennyi. De lehet, egész hétre ez volt az egyetlen alkalom, hogy többen,

mint reggel a saját tükörképük: odafigyelt arra, amit mondtak. Abban a 2 percben.

De miért vár 15 másik ember laptop-okat lázasan nyomogatva és telefonozva?

És mindenki elnézi az ilyeneknek, hagyva van, mert genyó. Kis genyó.

Miért nem küldik hátra, hogy „Thx Józsi, elég lesz. Go back to your place!”

Inkább királyi többesben vannak ők (azaz „mi”) és vannak a szerintük

most mély vízbe dobottak („ti”), akiket mint a marhát vagy más jószágot

egy mezőgazdasági pásztorkutya- vagy tehénszépségversenyen pontoznak.

„Hát nem is tudom”… „Jaja, sanszos”… előadják az ítészt, a castingmestert.

Mintha, aki a szereplő lesz, eleve valakik, akik elég bátrak eljönni castingra:

nem volnának a showbiz és a tágabb értelemben vett szakma része! Régóta!

Nem beszélve arról, hogy lehet, több tapasztalatuk gyűlt össze,

több forgatáson jártak itt és külföldön, mint ez a valamilyen cimbijének hála

akkor épp üres, vagy addig sok esetben nem is létezett pozícióban

protekcióval benyomott totojázó majom, aki valaki akar lenni, ezért basztat.

És a majom nincs egyedül és itt vannak a cetlikkel egymást legyezgetők

és a szigorú tekintetet színlelve álldörzsölgetések között fejüket billegetők,

akik alatt unalmukban beizzad a párna a designer széken: kotlani járnak munkába.

De simán lehet, hogy a köztudott, de ki nem mondott (a kész tabu)

szerepjáték, amiben ezrek vannak elveszve Budapesten is irodáikban:

egyszerűen kitölti az életüket, valahova tartozás iránti igényüket.

Evvel megy el a napod, ha leállsz ezekkel a faszokkal.

Evvel a társasággal töltöd a napod ahelyett, hogy valami értelmeset,

vagy hasznosat csinálnál – mert nekik mindegy ki lesz a nyertes!

Neki mindegy, hogy ki jön el, mert nem akarnak felfedezni senkit!

Nekik, hogy ki tehetséges és kiből lehetne több: most nem prioritás.

Nekik a játék kell, aztán a szerepet, legyen kicsi, legyen reklámarc,

nem nehéz odaadni az egyetlen amerikai srácnak, aki hobbiból van ott,

mert amúgy mozifilmekbe próbál bekerülni, csak most szabadnapja volt,

és lehetett volna csak őt hívni és az egészet lezavarni fél óra alatt.

De ha színjáték van a színjáték létrejötte kedvéért? Ez felemésztette rég a szakmát!

Más esetben eljön a kaszkadőr fiú, fegyverek kerülnek szóba újra,

mert egyszer kell mondjuk egy gurulást vagy tigrisbukfencet csinálni,

és legyen az videoklip vagy viking csatajelenet,

és azonnal megkapja, már nem számít, hogy mi volt a kritérium,

már küldenek is haza mindenkit, már alkudoznak azonnal,

hogy hát akkor a pofaszakáll (mert nincs!), lehet, nem is olyan nagy baj,

mert kimarad, mert pörögjön, mert felületesek és ignoránsak.

 

Kikkel? A statisztákkal. A beszállítókkal. A valakiket helyettesítőkkel.

Az idénymunkára szerződőkkel. A diákokkal, akik walkie-talkie-znak kicsit.

A kellékesekkel, ha ki lett utalva a megbízás. A food stylist-okkal, ha van rá idő.

És ez jó? Mondd ezt azoknak, akik csak előző nap tudják meg,

lesz-e mellékszerepük, vagy kiemelt statisztaként jöhetnek-e egyáltalán,

hogy utána egész napos szenvedés az alamizsnáért, ami csak akkor nem vadul el,

ha a telefonoddal fényképeket mutogatsz az öltöztetőtől

a sminkesen át a statiszta-csőszökön át a technikusokig naphosszat

(mintegy sportot űzve a szakmán belül maradás igényének, ami a magamutogatás)

és az 50-100-akárhány produkció bizonyítékaival lemosod őket,

hogy te igenis ott voltál, te nem először vagy itt, ilyen helyen / helyzetben vagy,

(mert máskülönben folyamatosan úgy bánnak veled, lesajnálóan,

mint akik most beavatnak téged a frankóba: ahogy az egyetemi gólyatáborok

körüli botrányok tükörzték és a kisikló közös konszenzus alapfelfogása is

ezért hanyatlik az országban minden egyes utcasarkon, mert a gyökér azonos,

és a gyökere ezeknek a kilengéseknek a fegyelmezetlenség és az alpári mentalitás)...

… és ha bizonyítottad a sok csinos jelmezes, maszkos, pózos fotóval, hogy igen,

akkor még oda is hívnak magukhoz enni, persze, hogy kompenzáljanak,

hogy helyrebillentsék, hogy azért mégiscsak ők vannak hierarchiában feljebb,

mert nehogymár ne kérjenek meg téged, hogy mutasd meg a képeket a többieknek is,

hogy félúton a műanyagtányéros, félrecsöpögős, elrepedt pocsék tányérok zöreje közben

elkezdjenek fokozatosan felülbírálni, ráígérni a képeidre, valóságos licitet csinálva,

hogy bezzeg közülük ezekben mind benne voltak és még egy csomó másik produkcióban is,

úgyhogy köszi az ebédelést, mehetsz vissza a libasorba! És ez minden egyes alkalommal

eljátszható ugyanezekkel az alakokkal

(több százan vannak szétszórva mindenféle gyártások alatt álló

filmek helyszíneire) vagy azokkal, akiket ezek betörnek,

mert ők az újak és azok átveszik ezt, mert muszáj, mert ez csoportdinamika pszichózisból,

és látszólag omnipotens, mert a közeg zárt és perpétum mobilé, mert folyton forog

a faszméregetés szerencsekereke, mint a kamerák a szomszéd szobában vagy várárokban,

és mókuskerék, mert ketrecekhez szokott emberek vitatkoznak egymással a ketrecről,

és nincs kiút ebből… és csak azt magyarázná el valaki,

hogy ezeknek sosem esik le, miközben licitálnak arra, hogy „ebben ők is benne voltak”,

hogy akkor ezek szerint az is lehet, hogy már akkor is - ki tudja azóta is hányadszorra -

el tudta valaki bűvölni őket, aki így a fényképekkel és a menő telefonnal? Röhög rajtuk.

Míg ők azt hiszik, hogy ők röhögnek mindenkin, mert ez a tér nekik erre van,

mellékesen „melóznak”, de a cél a páváskodás és a kivagyiság, uram-bátyám, ria-ria...

 

Ellenben a sminkmesterek,

akik reggel 4-5-kor kezdenek,

ha egy űrlényt vagy halembert

kell felvinni egy emberarcra,

és a maszkmesterek és bábgyártók,

illetve azok, akik a jelenetek

összefüggéseit követik: ők mind tudnak valamit,

amit a többi azért nem, mert nem csinál érdemben semmit.

A szakemberek sáskák között vágnak utat a stúdióban,

és összetartják a produkciót, amíg lehet,

amíg kell, amíg magyar kézben van.

Például a kaszkadőrök vagy operatőrök.

Ezek az emberek dolgoznak.

A többiek szerszámokkal megpakolt

derékszíjakkal beugrálnak

egy-egy poharat megigazítani,

lesik, hogy kivel lehetne lefeküdni,

vagy leállnak egymásnak óbégatni

állványzatokról, hogy mekkora fasz

a külföldi rendező, hogy ennyit pepecsel,

„mert kajás vagyok, flamo”!

Így visszhangzik a bunkóktól

a hangár méretű luxus-kóceráj.

Aki érti, amit kvartyog, annak ő felette áll (azt hiszi),

a külföldi meg biztos úgysem ért belőle semmit, gondolja.

Nos, ilyenek csak azok a szedett-vedett pincérek voltak,

akik a 2010-es évek elején elmentek többszörös pénzekért

Ausztriáig és Csehországig – azért nem túl messzire, ha futni kell –,

hogy ott káromkodva szolgálják fel az ételt,

bekacsintgatva a konyhára, hogy ő ezt is megmerte,

és bizony nem egyszer lebuktak,

mert van osztrák üzletember, aki beszél magyarul,

és van magyar üzletember, aki német nyelven tárgyal,

és vannak jómódú magyarok Ausztriában, Csehországban is,

és vannak vegyesházasságok, ahol az egyik fél kifakad,

ha ilyen viselkedéssel találkozik.

A filmiparban bezzeg, ha már van rá lehetőség,

élvezettel lehet garázdálkodni és tahónak lenni,

mert ugyan kit vennének fel ott helyben vagy másnapra,

ha ő – aki bömböl – most mondjuk fogja magát és kisétál a forgatásról?

Itt mindenki zsarol mindenkit valamilyen formában?

És nektek ez jó? Hogy úgy kell élni a munka során,

mintha a város összes legtahóbb taxisát és munkásszálló-töltelékét

összeeresztették volna a lehető legtöbb fancy hipszter primadonnával?

Utóbbi legalább nem üvölt, csak este az afterparty-n étellel dobálóznak,

hőzöngve arról, hogy hány milliós fizetés jár azért, hogy befáradnak a stúdióba!

Ők kik? Ha nem lenne itt a filmipar, ők is pincérek volnának?

A nagy szórakozásban infantilis diktatúra-szökevények,

akik a síparadicsomok asztalainál és a filmstúdió mennyezetéről

lecsorgatják hangzatos bunkóságuk lucskos velejét,

ezekről a folytonos utánpótlásban a filmiparba vágyók mit sem tudnak…

… „mit akarsz”, hörög vissza,

ha valaki rászól. Ennyire nincs más? Aki ezt a munkát elvégezné…

… vagy ennyire mindenki mindenkinek valakije,

hogy tűrni kell, mint egy családi asztalnál, ha fingik és böfög

valami hottentotta rokon, akit mindenki letagad, de beállított hívatlanul?

Ezrek szöszmötölnek „nagy munkát” adva elő,

nem győzöm kiehangsúlyozni, hogy az egész egy vicc!

Egy szadista színházi előadás, egy szakbarbár színjáték,

ami egy színjátékot készül felvenni,

héj a héjban, Matrjoshka baba, fraktál,

rémület rémület hátán, amit akarsz!

Ilyen lehetett egy gyár az oroszok alatt,

mikor már elhalkultak a kivégzések,

és konszoldiációról még csak suttogtak,

és beköszöntött a puha-diktatúra Magyarországon.

 

Ami a díszletet illeti,

utoljára Ridley Scott „Marsian”

című filmjében láttam olyat,

hogy echte képzőművészek voltak jelen,

közülük több vérbeli sci-fi rajongó.

Aztán itt is, aki  nem beszél nyelvet, az néz.

Így ha a rendező odaállt melléjük,

ők csak kézjeleztek és visszamosolyogtak,

egy névjegyet nem csináltatnának,

öt mondatot nem tanulnának meg angolul,

hogy ismerkedhessenek – agyrém...

… és megnéztem a díszletépítő cégnél

az épülő űrhajókat is, és az is valami.

De az utóbbi időben,

legyen az a Witcher forgatása,

vagy a Dune ”reboot” (kell-e ilyen újraforgatás?),

az tűnik fel, hogy az utcáról jönnek az emberek,

akik az egészet összerántják forgatási helyszínné!

Vendéglátósok, huszonéves zenészek, bárpultoknál

összeverbuvált alakok, zenei újságíró, blogger…

… 1000 Forint óránként az éjszakában,

ahol reggel 4-kor még standolni kell,

vagy 1500-2000 a filmgyárban (nevetséges összeg,

főleg ott, ahol ezek a médiatermékek értékesítve lesznek,

a filmipar számára Magyarország a Harmadik világ,

a filmes afrikai banánköztársaság, ahol mehet a himi-humi).

A fiatalok reggel 8-ra kocsival befutnak, zenét bömböltetve,

vagánykodva, hogy „mi vagyunk Hollywood”,

és estére hazaérnek csajozni, és egy héten 10-14 ezer kápéban? Húha!

Az egész nap karistolt műanyag szemcsék porától

aztán egész nyáron köhögnek… ezek a srácok azt hiszik, a tutiban vannak?

Aztán ha zenészek, mikor koncertjeik között leülök velük:

félrészegen összekotorják legszarabb filmgyári emlékeiket,

amiből annyi de annyi van, hogy ők is meglepődnek,

hogyan szedtem ki belőlük azt, amit még önmaguk elől is elhallgatnak!

Azt mondják végül önvígaszként, „de fogd fel, olyan zenét rakunk be,

amilyet csak akarunk és a filmgyárban

mi vagyunk az ászok, már most tudjuk,

mire kértek fel, mi csináljuk a következő filmet is”

(szarért-húgyért, gondolom magamban)

– így hablatyolnak önfelmentésből, adva egy kis löketet

az önbecsülésüknek, ami, mint a többségnél,

a béka segge alatt van.

 

Ready! Camera roll! … And action!

 

Jön az egyik filmforgatás, lefoglalja a telket,

ahol a helyiek ünnepeket tartanának nyáron,

majd ha nem jött be valami ócska mutyi, a cég

visszamondja a forgatást, lesz kompenzáció, aztán várhatod.

A járvány után kinyithatnak végre, akik még élnek,

és nem véreztek ki. Gyorsan berepülnek az utcákba

tízesével a forgatások, és napokra, hetekre lezárnak mindent.

Azt mondja az egyik, utolsó, de utolsó pénzein a felszínen maradó

vendéglátós, hogy a cégért és a bejáratot, ha lehet, ne verjék szét!

Hozzáteszi: Maszkoljátok ki CGI-jal vagy takarjátok le,

de ne úgy, mint a másik crew a múltkor, hogy javíthattam kézzel.

Erre is van valami bevett szakkommentár: Majd kompenzáljuk.

És a nóta eddig tart, mert mi volt a szomszéd utcában is,

a póznát kivésték, majd máshova tették vissza. Vicces, hogy

a helyi közelekedésrendészet, de az önkormányzat sem nézi,

tehát ha egy forgatás átteszi a szemafort vagy a parkolóórát,

az úgy rendben van, maradhat?

És akkor mit lehet mondani ismétlésképp a casting cégekről?

Hány is van? Van már vagy 15-20, kisebb és nagyobb!

De hogy nincs átjárhatóság közöttük normálisan,

és hogy nincs regisztrálva az illető szereplő

(statiszta, kiemelt szatiszta, kis szerep, mellékszerep)

a múltba visszamenően, tehát, hogy mondjuk

észszerűen le volna fényképezve szakállal, anélkül,

szabad karokkal és nagykabátban… nem…

… csak az adott filmhez, vagy ha megborotválkoztál,

akkor gyere vissza és akkor az lesz az aktuális

profilképed a cégnél, mondván „Mert most ilyen vagy”.

Persze egy dátummal ellátott kép többet ér,

és a sorozattá összeálló képekből kiderülne,

milyen statiszta kell, akit ezer társával együtt

előre is meg lehetne rendelni szakállal vagy anélkül,

növessze vagy sem… de erre nincs igény,

ez több munka volna, és akkor lenne egy független szerv,

egy online média-adattár, ami nem egyezik

a magyar közgondolkodással, hogy kuporgatni,

és fösvénykedni és egyénileg centralizálni mindent!

Tehát, ha mondjuk viking filmhez keresnek,

akkor most kell szakállam legyen ezek szerint,

akkor is, ha közben két másik filmbe anélkül

kérnek fel, hogy van szőr, és én mérlegelhetném,

melyik a jobb lehetőség és melyik mennyit fizet,

(ha emberszámba vennék azokat, akiket kellene)

de így csak azonnali válaszomra támaszkodhatok,

ahogy a hetente változó mobilszámokon

bejelentkező fityfiritty casting ügynökök

vérlázító stílusban sürgetnek, ráadásul fölöslegesen.

Ha van manager-ed, azonnal elfordulnak susmorogni,

mert azért az gyanús, ha egy nem-külföldi így állít be, nem?

Tudja magát képviselni úgy, hogy van jogi képviselete? DuplaHúha!

Ha magyar vezetékneved van, de külföldi állampolgár vagy,

ott aztán tényleg megkavarodnak filmgyári felhők közt járó álmaik.

Az említett adattár esetében bármelyik cég bármelyik formában,

csupaszon vagy anélkül is láthatná leendő szereplőit,

ez lenne az egységes adatbázis, adatmegosztó profil-készlet,

amire minden casting cég feltölti a saját versenyzőit.

A statiszták és színészek airb-nb-je, ha úgy tetszik!

Pontozással, persze! Illetve teljes filmográfiával, mikor miben szerepelt!

Érthetetlen, hogy egy évtized alatt mi az a síbolós biznisz,

ami a gördülékenyebb ügyvitelt elodázza a zavarosban halászásért.

Magyarországon? Adatmegosztás? Közös platform?

Hol? Miben?

Minden casting cég csak úgy kuporgatja koldusait

és pár ezer forintokért egész napokat hőségben

és fagyban toporogni, árnyékokba húzódni,

és sátrak nélkül a forgatás melletti mellékutcákban

rostokolni: körbedirigálhatja felszólított háttérszereplőit.

Reggel 7-re jönnek, nem történik semmi.

Ha van smink vagy jelmez, 10-re kész kell lenni,

százak rongyolnak át bérelt lakásokban

futószalagszerű mozgással a spontán felállított öltözőkben

vagy az erre a célra álalakított Ikarusz buszokon,

és utána a magyar stáb reggelizik. Mindenki más vár.

Ezeknek kell második reggeli, nyilván otthon is zabáltak.

Főleg azért kell, mert ingyen van és mert ez a státuszhoz jár!

Ismétlem, zabálnak. Ezek nem polgári családokból jönnek, ultraprolik.

Az amerikaiak ekkor még szállodaszobáikban eszkortokkal szeretkeznek,

és vezérkarukkal együtt megjönnek délre mondjuk, mert az élhető.

Addigra a magyar stáb a magyar statisztákat szétdirigálta, szétutasítgatta.

El is fáradtak bele, úgyhogy egy kávészünetre feltétlenül szükség van!

A statiszták úgy vannak felsorakoztatva,

hogy a velük szótlanul szemezve kávézókat,

akiknek kezében melegen gőzölög a repi-kávé: jól lássák!

                                              Megalázottan, fázva.

Jön a Nagy Színlelés nekik, hogy mekkora felfordulás van! Újabb kiabálás.

A leterhelő, hajnal óta tartó munkában (mekkora képmutatás!)

elcsattannak a parancsok, minden rangsorban, vagy ahogy mondtam,

„táplálékláncban” megy a kurjantgatás! Most aztán fel kell pörögni!

Épp ők is filmjelenetet csinálnak forgatás előtt, (és nem tudják)

jön a legszarabb mind közül, a keresztmozgásra felszólítás még itt is:

egyik a másikat, lehetőleg és kizárólag

a rangsorban alatta lévőt szidja, kommandírozza,

és így, ebben a jellegzetesen ex-Kelet-européer

hangulatban bemelegítik egymást a magyarok

és a katonai drill mellett behergelik magukat arra is,

hogy délután 1-2-kor már igazából ebédelni kellene.

1-kor már erről pismog minden helyi haspók,

a stáb fele konkrétan – az éhséget

elnyomja egy kis facebook,

munka közben telefonozás díszletek között a haver takarásában.

Ők is filmes mogulok akarnak lenni? Az arcpirító viselkedésen látszik,

hogy ez az egész nem valódi szakmai etikát követő tettlegesség,

hanem a lehető legrosszabb kivitelezése annak, amit otthonról hoztak:

az ország szégyene, hogy a multi-millió dolláros iparban a társadalom

egyik szennyközpontja üzemel, összehordta őket a kényszer

és az izomból bekerülés csak azért is! Úgy, ahogy minden másban is viselkednek.

Ez attól eltekintve, hogy valami film mégiscsak fel van véve:

a fizetett Tahók Disneyland-je.

 

Nem lehet mindenki Pohárnok fivérek vagy Piroch Gábor! Igaz!?

Egyszercsak megjelenik egy nyilvánso felkérés a facebookon,

hogy nagyon sűrgősen kell 6 ember egy 4-5 hetes munkára,

díszletet kell építeni, és akárhányan üzennek, a srác nem válaszol.
Annak ellenére írnak neki, hogy a leírásban ott van, 1800 / óra.
Bejárni reggel 6-ra és este 7-gi építeni Fóton a várat vagy bunkert.
Kartonból, habból, száll a mikroműanyagpor és szegecseld, tákold időre.
Ehhez a remélhetően nettó órabérhez képest a készülő Emmy-díjátadó,
ami Budapesten lesz a Papp László Sportarénában (volt Budapest Sporcsarnok),
ott 3500 / óra a hétvégi vasárnap-hétfői műszak, amiben színpadépítés,
világosításbeszerelés, tribündekor és vörös szőnyeg és minden szerepel,
és persze természetesen diákmunkának van meghirdetve, 50 főt keresnek.
Ez a diákfizetésekhez képes (900-1200 / óra) valóságos tejben-vajban kánaán!
De hogy kihasználás Fót is, az Emmy átadó is, nyilvánosan világos!
ÍGYHÁT A FILMIPARTÓL SEM VÁRHATSZ SOKKAL TÖBBET!

Az én sztorim mindebben egyszerű.

A casting cég le akar nyúlni. Utólag, hogy:

Ők nem tudták, hogy ki a manager-em.

Aztán a díszletes fiatalok megüzenik üzemvezető főnöküknek,

hogy volna egy megoldás, ha ennyi nyelvi akadály van,

az átjárhatatlanság őközte és az amerikai producerek között

feloldódna, ha egy fazont, mint én, fölvenne,

aki szinkrontolmácsol neki több nyelven,

és megírja neki a leveleket, akár angolul, akár más nyelven.

Két nap múlva fel van véve valami haver vagy samesz,

és a főnök önelégülten kijelenti, hogy ez az ő ötlete volt!

Hát hogyne. A díszletépítő cég pedig fűt-fát ígér, aztán eltűnik,

méghozzá úgy, hogy az igazgatónak angolra fordítottam

rohamtempót diktáló attitűdje mellett jogi dokumentumokat.

A Bafta-nevezéseire büszke látványtervező és SFX-es piperkőc,

aki munkát ajánl, 4 órán át zsezseg nekem a bárpultnál,

egyszerre kéreti és dicséri önmagát, hízeleg, és bratyizik,

meghívatva magát italokra, aztán az email-ekre nem reagál, eltűnik.

Sokan, mint a hajdani underground éjszakai életből ismert

egyik lány ismerősöm, aki a jelmezkészítésben kötött ki:

...

azt aztán teljesen kilúgozta az ipar, valósággal kifordult,

és mint 200 másik fiatal minden ilyen ipari gyűjtőben,

ő is csak a kábítószerezést várja a stúdió rejtett zugaiban,

vagy a forgatások utáni afterokon, szép kis vircsaft!

 

Ha meghívnád valahova, az első az volna „és lesz kokain mint a munkahelyemen?”

 

Hollywood Magyarországon?

 

El kell küldeni mindüket a francba,

                                           tahót és bunkót és hivalkodó senkik siserahadait.

 

Cut! Ennyi! Köszi, szép volt, srácok! - hányszor hallottam ezt,

 

miközben a fejem fogtam, hogy mit keresek itt, ezek között, elpazarolva a napot.

 

 

 

 

 

Joanna Borowiec

joannaborowiec.com

Páratlan porhanyósság pirkad a lemez legmélyén.
Módszeres visszafejtése a fontos rezdüléseknek.
Szapora pontok megtorpanása egységgé,
és időtlenséget sugárzó fényzápor ül a résekben.

A fényképezés ezen világa eltűnőben van?
Éppenhogy előteret épít magának a folyamat kedvéért.
Hosszan, közös, kedves pillanatokban,
mikor a lencse puha hártyává nyílik és megkapja esélyét!

Íme a portré fésületlen változatban. Hamar nem lesz kész!
Az ultraibolyán túli csillogás még egy kicsit szemerkél,
és hipnotikus tekintettel a modellek megmártóznak épp:
egy olyan ambrotype üvegleközlésen, mely csendet kér.

 

 

 

 

 

 

Tatiana Mityushina

https://www.instagram.com/mit_tanya/?hl=en

Amalia Kostopoulou-ról elfordul a kamera.

Bolond bőrredőkön a botladozó tekintet.

Kendőzetlen zömök kőtömbök között nő vesztegel.

Egzotikus tájak, fényképezés, sportruházat.

Chile márkanévvé tesz idomokat, Cristal beer.

A Victoria Secret szemerkélő ruhadarabjai, mint etikett.

Petra NemcovaValeria Mazza, Marisa MillerIrina Shayk,
Cheryl TiegsPaulina PorizkovaElle Macpherson,
Christie Brinkley, Rachel HunterRebecca Romijn,
Camille Kostek, Heidi KlumTyra Banks, Cindy Crawford
Stephanie SeymourNiki TaylorAngie Everhart, és Naomi Campbell.

Ezek közé besorolni egy vidám libasorban, vízszintes ranglétra.

Éves címlaplány lovagi tornák, tóduló koktélkönnyözön,

és a forgalmas utcasarkokon kiabálva futkározó rajongók özöne.

Egy roppant rövid Wikipédia CV mögött divatfotók ezrei lapulnak.

Sztárlexikonok hasábjain terülni el? Testi paramétereid a világhálón?

Forró fórumtémák hajthatatlan ideálkeresőinek bálványává válni?

A 2016-os év Beach Bunny előkelőségének címét elorozni mások elől?

Egy tanga, egy nyújtózás, egy kis retusált sármkipótlás és temérdek testiség.

Életmottót választani hozzá, mondván, „On Earth we’re briefly gorgeous”?

Alá egy glamour model szignója. És kitárulnak a fashionparadicsom csöpögős kapui.

Mi lehet ennél gondtalanabb élet? A félelem, hogy mások máshogy élnek.

Vagy az, hogy a szépnek kikiáltott emberek nem bízhatnak senkiben.

 

 

 

 

 

Galina Dubenenko

https://www.instagram.com/galina.dub/?hl=en
 

Turbékoló buborékok felbomlása megbökésre.

Törékeny közöny köröz a szőrtelen bőr körül.

Fölemelt fej alatt a simára sikeredett ingerek,

és millionyi atom, mikor megmered egy kattintással.

A fényképek önismétlése bámulatba ejtő.

Mintha egyetlen mozdulatsor szaladna kétfelé.

Szemből fekve vagy háttal kitolt fenékkel.

A szeplőtlen terpeszek szenvtelensége púdert okád.

A megigazított miniszoknyák tokát nem láttatnak itt.

A természetellenesség határán evickélő korai szempillantás.

Nincs ijesztőbb annál a tökéletességnél, ami felemészti azt,

akit ebbéli törekvésében teljességgel maga alá gyűrt a saját látványa.

Van, aki szerelmes önmagába. És ebből csinál messzire kijátszott karriert.

Lehet a nagyvilágban riválist is találni ennek, töméntelent... Mira Twitch...
(bemutatkozása egyenes:)
Psychologist

bachelors in art & design. aesthetics. masters in psychology & neuroscience

Igazi önmegszállottak digitális emojikkal kirakott grottói ragyognak elidegenedve, búsan.

Villog a világ a VIP-boszorkányoknak és pörögnek a számok a gyémántkockákon.

Igazi Dr. Jonathan Crane sokaság nőkből, gyűjtőhelye a nárcisztikus önjelölt küldetéstudatnak.

 

Előjönnek hajdani képsorok tévéinterjúkból és filmekből.

 

Blonde Bombshell, szólnak a harangok és egy bongyori szőke vallomást tesz:

"If you play that image long enough, you become that image", mondja Cherie Currie,

miután a hisztériát kiváltó formációban, The Runaways, teljességgel kiégett.

Egy mesefilm is idevág. Tükröm, tükröm, mondd meg nékem. Te vagy a legszebb.

Tipping point? Ez leghőbb vágya. Pedig a türkörtől nem lesz se jobb, se bölcsebb.

A varázsa sokakat elsorvasztott, sokakat megőrjített. J. K Rowling szavai ezek?

Tévúton jár, aki álmokból épít várat és elfelejt élni, mondják a filmváltozatban.

De az instagram ezt nem ismeri.

 

 

 

 

 

A maszkos csipet-csapat nyavalygása

Mikor kell viselni légzőkészüléket?
Mikor kell felismerhetőnek lenni?
Mikor lehet megbújni ismerőseid között?
Mikor nem jönnek rá, hogy te vagy az?
Most, hogy maszkot kell viselni, indul a játszma.
Most, hogyha átöltözöl, csak néznek bambán.
Más ruhában, más make-uppal lemész a radarjukról.
Nem fognak rájönni, amíg nem veszed le a maszkot?

Lehet így ülni helyeken? Ahol elvileg számlád van,
most azonnal fizettetnek, pedig hetente találkoztok.
Ahol beengednek szó nélkül kidobók, ott sorban állsz.
Ahol a közértes néni kedves volt, most lefitymáló egyből.
Kell ehhez egy nemzete válogatja attitűd: itt a mentalitás!,
hogy csak a felismert ember, az ismert ember, a belsős,
a lespannolt, az azonosból jövő rúghat csak labdába a másiknál.

Nézem a maszkos lányokat, ahogy az üzletekben élnek.
Ahogy a divatruhákat árusító adományboltban hárman,
egész sokan egy kisszobányi térhez képest: ebből megélnek?
Az egyik a névadási szokásokról cseveg, aztán molyol 5 percet.
A másik számláz egy kicsit, nyeglén teszi, aztán ételt melegít.
A harmadik azt mondja, nincs semmi dolga, kicsit énekel tehát,
aztán árcédulát gyárt, de csak miután végre átöltözött,
ma másodszorra. Ez nem egy nehéz élet. Vagy önkéntesek?

Újlipóciában például egy lakásszínház él úgy, mint a Szeszgyár utca.
A Víg utcabeli nyolckerdámák divatbillegése is oly vészjósló,
mint a Madách térről a Toldiba ömlő elkényeztetett csőcselék.
Mind-mind arra hívja fel a figyelmet, hogy az életszínvonal
élvezői egyfajta társadalmi szakadásban jól helyezkednek éppen.
Egy ország, ami bipolár. Az osztozásról leszoktatva.
A kényelemben kéjelgés mentsvárai lángbokrétás csuklyákkal.
Védtelenségében rezignált, cinikus és gondtalan... szinte impulzív.
Azt kell hinnie, hibátlan… tehát műbalhéból is szoronghat.
A Kodály köröndtől távol, a város feldúlt oldalán is ez van,
a Rákóczi tértől az Orczy környékéig válogatott lébecolások
és sopánkodva önsorsrontó álruhás jámborsággal pózok dúlnak.
Szinte ráfolynak a körútra, hogy két irányba röppenve lejussanak
valamely partszakaszhoz, ahol a rakpart kövén összecsap
az emberverejték, a zenebona és a megélhetési hazudozás a fejek felett.
Epigonokkal tele a város, és ha öltözködésben mérjük,
már megérte felismerni, hogy az egyéniségre hivatkozva
azért öltöznek totál egyfomán, mert így mindegyikük már legalább
egy valamivel kisebb csoportba tartozik, és védekezésből ez elég lesz.

Nem veszem le a maszkot. Nem ismernek meg.
Napközben hallgatom üzleteikben és portáikon,
délutáni nyitott műtermi bulijaikon... És pincérnős életüket is.
Hogy aztán este maszk nélkül belém futva ne is tudják;
tudom, hogy hazugság, hogy halálra dolgozták magukat aznap,
hazugság, hogy mindent eladtak a boltban, akkora pörgés volt,
hazugság, hogy teltházas volt az előadás, a műtermi buli.
Kinek adjátok elő magatokat még a szocmédián kívül is?
Ebből épül személyiség? Hogy a meg-nem-történt színre vitele
és ezen keresztül az egyenes, förtelmes meghasonulás bizsergése
végül általános élménnyé váljon és már fel se tűnjön hétköznap?

Kedvencem több is van. A gazdagot tettető fiatal ingatlanos ribik,
olyan lakasokba caplatva, amiket nem tudnak majd soha megvenni,
és ezen sopánkodnak este, más közegben, mint ahol ismerik őket,
mint ahol a szakma ismeri őket, de ott vagyok, hazudnak.
Újságírók rockabilly bárok és zugkocsmák pultjánál teljesen magányosan,
akik hamar bevallják, hogy pénzért bármit, igen, bértollnokok,
és néhány felesre, hogy mutassák, van miből, ha meghívnak,
máris megered a nyelvük és olyan leendő sajtóközleményeket kotyognak ki,
amiknek kampányértékük van, és a suttogáspropaganda szerves részei.
Mennyi ellentmondás kavarog itt! Mennyien, akikkel nincs mit tenni.

A fiatal festő lányok terpeszkedése teraszokon és kávézóasztaloknál,
ahol úgy beszélnek, mint a kiégett, mindent látott karrier végén élők,
de biztos lehetsz benne, hogy ha megegyezel velük egy rendezvényben,
workshop vagy fesztivál fellépés, az még három hónap herce-hurca,
és alkudozás, mire eljönnek, ha hívod még őket, és erre van idejük,
noha mindig rohannak, tehát ez is konfabuláció, az egész kitaláció.
FKSE, MOME, csak úgy tódulnak ki innen-onnan a vakvágányéletűek!
Hozzájuk csatlakozhatnak a műmájer primadonnák ezrei, üzletvezetők,
designer dögvész lelkületek, szórakozóhelytulajdonosi ápolt pedigreek,
kontyos csöppmellű bosszús kurátor keselyűcsajok és csövező őstehetségek,
akik az út szélén ülve remegnek vívódásaikban, hogy de hisz ők,
ők sehogy sem akarnak hazudni a sikerért, de máshogy ajtók nem nyílnak!
Filmesek, elő a szörnyelrejtő dobozokból! Ti is! Ma mennyit sikerült lódítani?

Aztán a zömökebb kiszerelésben tántorgó elitbajnokok, akik nevetnek,
ha egy a köreikbe beházasodni igyekvő vézna kissrác meghívná
a könyvelőjüket, HR-esüket, vagy titkárnőjüket valamire! Ezek felhorkannak,
hogy egy ilyen kört, te, fizetnél? Haha, mi egy jófajta rumot veszünk ennyiből,
méghozzá fejenként… és lemossák szerencsétlent, pedig tetszett neki a lány,
pedig ő is tetszett a lánynak, aki aztán besorol a hőbörgés mögé,
vége a dalnak. Odakint mások, nagy-magyarország felvarrók kabátokon,
viselőik kínai ételért esedeznek, és török tálért és ismeretlen humuszok
mennyei mázolmányainak csillagrajzású ízpukkanásaival a szájpadláson,
mert ha éhség van, nincs ideológia, nincs elhatárolódás az idegenektől?
Jönnek, jönnek...

És azok, akik egész nyáron nagy bringások, minden hőstett őket illet?,
hogy ősz végén, mint az összesöpört, lehullott levelek, eltűnjenek,
a parkolókból, az utcákból, a bringás kocsmák berámolt teraszairól,
mert fáznak, mert kocabringások, mert 15-en vagyunk kint télen,
és ha beindul az ételbringafutárkodás idén, akkor talán még 60-100 másik,
aki hivatásból teljesít és létkényszerből beállva a minimumra, fagyoskodva.
De azok, akik után lobog a szoknya és párizsban-érzi-magát-sálak slejfnijeivel
nyári idegtépő párzási és magamutogatási mániákként: hol bugyognak? Sehol.
Egy másik az, amikor a buliszervező srácot megagyalják,
mert seggdugasz, mert komplexusos, mert erőszakos,
mert dirigál, mert az esti flörtje előtt gizdázik idegenben, másokat heccelve,
vagy másokat leteremtve, mert azt hiszi, itt is ő az úr,
noha sehol sem úr ő és a falhoz nyomják. Nézem. Mintha félne.

 

 

 

 

 

Széchenyi halála

Nulla. Áthúzva kétszer.
Nulla. Áthúzva kétszer.
Nulla. Áthúzva kétszer.
A közös ügy vége. Az utolsó stádium.
És öngyilkosság. A Lánchíd átadására
meg sem hívják. Átadta az ellenség.
A fegyelmező részleg erőszakossága.
A nyilvános megaláztatások sorozata.
Őrültek háza. A fővesztés terhe
alatt élő ország: olyan közeli emlékekkel,
hogy a legutóbbi országdúlás
nem csak sima tömegverekedés volt
lőporral, bajonetekkel.
Fejezetcím egy későbbi kódexben,
a vér tavának partján
emberi végtagokkal írt történet.
Mintha ismétlődne ez a minta.
Márai Sándor úriemberhez méltó elhatározása,
amikor nem vett a sarki kapucnistól stukkert,
hanem eljárt lőtanfolyamra, engedélyt szerzett,
és annak birtokában vett eszközt az önkivégzéshez.
Amerikában.
Évszázadok óta gyártósoron pördülnek le öngyilkosaink.
A halálba kergetett zsenik éppúgy, mint a felsült kisemberek!
Kék szemű lovak ágaskodó
                           nyerítése vonul a tájban velük!
A csak holtukban elismert költők! A fiatal színészistenek!
Az államújító szándék vesztesei és az elvándorló értékmentés!
Tudjuk, szépen faragott barna székben ülve
oltotta ki saját életét a Legnagyobb Magyar,
így sült el a fegyver. Elernyedő nyelve hegyén ott van
vajon egy utolsó szó jogán megformált nyögés?
A kézfején megtalált égés nyoma pedig utalásképpen,
hogy befordítva dőlt rá fejével a mordály csövére,
várva a torkolattűz erejét? A szemgödrébe illesztette.
Magára szegezte.
Egy dolog nem rémlik. A dördüléstől...
Vajon beszakadt a dobhártyája?

 

 

 

 

Ania Danilina

www.dreamstatephotos.com

Legördül az egyvágányos történet.
Viki Odintcova minden kígyóbőrből előbújt kívánalma erős versenyt feltételez,
a teketóriázás ismeretlen mutatvány és a "most" megragadása elevenen elígérkezik,
olyan önhatalmilag megszerkesztett tetsz-tökélybe terelve magát, ahol a kiteljesedés
azon nyomban arcpirítóan aggályos derbit indít a legszebbé kinevezésért.
Küldetéstudatossággal a státuszok orosz alma materébe vivő bármilyen link igazsága az,
hogy egy bolond 100x100-at csinál, és az előteremtett korszellem szemérmetlensége
olyan vonzáskényszereket indukál, amik során egymást feltételezik a vetkőzés mesterei.
Hosszú ujjak piroslása, erős erezetek közé szedett szemöldökök, máig mind hiába!
Mert nem elég egy szép gödrös ágyékfal, vagy egy gerinc csigolyasoros árnyéka: fáradt,
eltakart megszállottságok kuszasága jön, a mutatás iránt érez, és felemészti az önimádat.

Egy polarizált szűrőn átengedni.

I will not be denied – üvölt az üzenet!

Aztán meddig. Máris itt van a rivális, és egy pillanatra sem lazít. Sok rivális.
Cikornyás fénypászmák felpödört vetületei vésik a tudatállományba,
hogy az erotika eggyé vált az intézményes scoptophilia-val,
és nem ismer szatírát vagy önkritikát. Bőséges libabőrök csipkés boltívei.
Képkockába bekényszerített ovális vonalvezetés teríti szét szabadosságát.
Mosolyszünet erejéig átöltöztetett enerváltság-tagadás és farizmok pompája
feszedezik rendületlenül - pótolni próbál érzelmeket, amiket fel sem fedezett?
Viszolyveszély verseng a vegzált tehetetlenséget lesújtó seggre pacsikkal.
Alig van tere egy természetes gesztusnak. Aligha beígért a csalódás érzete.
A külszíni fejtéssel felvázolt szövettan atrópiát nem ismer. Sugározza dússágát!
Legyintésre érdemes döbbenet kíséri a sebhelymentes morozitás szociális hálóját,
melybe a szépségtornák szőke ciklonjai elé bevágva brunette bestiák gabalyodnak.
Mint egy sakktáblán, lépnek a vízszintes ranglétrán vagy fekszenek vonszolva,
az irányvektor a trópusok sokoldalú helyszíneinek egyikére visz. Tailor Hill és Emily Sears nyugat felől,
Larisa Krylova és Ania Danilina kelet felől, és minden moccanás lemásolt pózok tablóján gerjed.
Stefanie Giesinger melyik platformja decens? Honlapjának eleganciája mögül
azért átsejlik az a fejezet, hogy "Social Cause", ami nem álszent dolog, hanem megjelenése,
tehát közvetítői pozícióba kerülése, és a neki (public persona) amúgy is kijkáró figyelem
valamilyen irányba terelése. Ezzel nincs egyedül. De a többség megélhetésből testcentrikus.
Emily Ratajkowski és Elina Federova magasra helyezett lecekre ugorva egyensúlyoz.
Egyikükről 16753 fotóból álló gyűjteményeket bújnak civilek, a másiknál a magánélet,
a szakma, a pubertás psziché maga a testtudatosságot kikezdő szereplési vágy.
Meddig visz a világ a hátán olyan ígéretet, aminek egyetlen üzenete az öncél?
Simona Šimková és Alina Palamattam között olyan spektrum feszül, ami szinte beláthatatlan.
Busty glamour models vs. thin-obsessed truth about size zero? Vagy csak önkéntes objectification?
Már messze nem ez, "Claudia Schiffer at 50: The supermodel shares 10 career highlights".
Meddig van még a mitokondriális Éva balsorsa luxuscikkek közé srófolva?
Haplocsoportos fotózkodás, "Egy nő, aki a kizárólag női leszármazási vonalak mentén
valamennyi ma élő ember utolsó közös őse"? De ugye ő nem volt folyton meztelen?
Meddig mehet ez így tovább, hogy a tényleges enchantress szerepkör közhely lett?
A kérdések, amikre csak válaszok vannak. És nem hoznak magukkal semmi újat.

 

 

 

 

 

Anastasiya Scheglova

https://www.instagram.com/sheglova_anastasiya/
https://www.facebook.com/anastasiya.scheglova.model/

Kádfotók a gomolygó monitorbelső határán.
Szűzhóba fekvő szőrmés kucsmaszárak dauerolva.
Jógaközeli és heccúszásokkal tarkított premier plan.
Ez egy instagram. Odatekintek, de nincs miért.
Steril pántbugyik, csokortetkók,
popsipóz a zongoránál, némi térdeplés,
sportcipős akt és prézliszeplős félprofil.
A testrészek digitális svédasztalán
van azért még rengeteg menüvariáns, gondolnánk.
A fallosz-körhintákról leeső nőket váró,
teljességgel szétszuggerált naivitás megérkezik:
fölös érzelmekkel társulva jelenik meg egy férfiban,
aki mellém ül egy szombat délután a kávéházban.
Egyértelműen elkezd magányában
feminista konteók után kutatni a telefonján,
ekkor villannak fel a képek… elérni-minek emberekről.
„Mert csak a világháló dob fel arcokat…”, mondja rögvest
(be sem mutatkozik), „… az életben rendszerint elfordulnak.”
Még a fantáziákban is olyan lesújtó és alávetett a helyzete,
hogy azt hiszi, minden nő elő fog egyszer hozakodni avval,
amivel egy közösség előtt (szerinte) kell: „kárörvendően
azzal indokolják önnön fontosságukat, hogy felsőbbrendűek”.
Legyintek. Rossz tapasztalatai ellenére megnyugtatom,
hogy senki sem felsőbbrendű senkivel szemben.
Nem hiszi el. Szerinte, ha fotókon is ez van erőltetve,
kicsattanó életörömtől vezérelve miért nem lehet randizni?
Miért van a gyanakvás és a méricskélés elsőbbsége engedve?
Hivatkozni egy posztolásban persze könnyű, mondom.
Nézi ismét Anastasiya Scheglova képeit és arca fapofa.
Oda-vissza húzza a zsebképernyőt, valakiket hasonlítgat.
Mielőtt elsírná magát, hogy pont egy ilyen csaj hagyta el,
beleközömbösítem annak tényébe, hogy az ideálok jönnek-mennek.
Volt egy Dorian Leigh, nyomába sem ér a mai közízlés.
Egy Lisa Fonssagrives, az egykori svéd varázsterebély.
Egy Jean Shrimpton, a 60-as évek vasalt arcéle.
Veruschka von Lehndorff, terpesztve eszkimóprémekben.
Marisa Berenson, aki a luxuslimuzinokat önnön látványával
ócska bádogkasztnikká demisztifikálta egy mozdulattal.
Ha most ugrunk 50-60 évet:
Van Elsie Hewitt, medenceképek dögivel.
Doutzen Kroes, a hétköznapiság álcájával.
Marianne Fonesca, ahogy csontjain selyembőr libben vékonyan.
Annyi ábrázolás, hogy minek ennyi, kérdezem. A srác szerint:
„Azt mondják, ha van valakiről 10-12 jó minőségű kép
a világhálón, egy deep fake már garantáltan legenerálható.”
Ezek szerint vannak, akiket egész játékfilmekké
lehetne összemontázsolni, annyi szögből
merítkeztek már meg a világhálón, mondom. Ez kibillenti.
Várom, hogy kegyelmezzen önmagának.
Ève Salvail, Sophia Goth, Lily James - színészek?, kérdezem.
Csendben ülünk két-három percig és ő csak nézi,
nézi Anastasiya Scheglova ezernyi feltöltött képmását.
A provokatív wet-shirtöset, ahogy a trópusi pucsítósat is.
Végtére is, ha a közhiedelem fórumán így kel el a látvány:
Ez volna a mai kor jus gentium törvénye?
A világháló barlangrajzainak nemzetközi
primordialitása ez, aminek bedől egy omegahím története?
Igyekszem neki értelmiségi, ruhát viselő nőkről mesélni.
Kortárs tánc, performansz, body art, a test nem csak erotika.
Lereagálja, mi szerint: „Persze ilyet más is tud, mint rendesen.
És ő szerepel Hollywoodban is? Ki az?”, kérdezi izgatottan.
Persze ez nem jelent semmit, felelem. És elsétálok unottan.

 

 

 

Hideg fények bűvöletében

A pázsit megereszkedve sajog alattunk.

Olyan hangja van, mintha szűzhóra lépnénk.

Az udvar ellepve, mindenki eljött.

Vendégmarasztaló tubákolás,

 ugratós tréfák,

félszáz évek mentalitásában

 megrekedt heccelések herkennek,

és a közlés elnémított tátogása

körhintákkal a szájakban,

amikben nem ül senki,

és a szavak kiesnek elénk nyihogva.

Alkalmi közérdek-töredékek?

Művészetpártolás? Mecenatúra?

Mennek a témák, válaszok sehol.

A valóság zord szkepszise.

Hitbizományok széthordva.

A morális sávalap kikezdve teljesen.

Nyers inzultus.

Kapucnik a tájban. Lincseléshangulat.

Emberáldozat a metróban.

Shuffle dance makkos cipőben.

Die Antwoord székely kiadásban.

Holland óriás kecskebéka keresztbe' a jakuzziban.

Tejföljégkása az útszélen, eldobva.

Bűnbe sodort sokrétű származáskoholmányok

kubista körtánca.

Politikafilozófiai primer reakció,

mint kritikai észlelés? Újságpapír, pödrő mozdulat,

hosszú kabátok uszályai egymást surolva, ismeretlen.

Az alkonyra készülő gyöngéd fény árnyai

fátylat ejtenek a riszálás zaklatott tömegeire,

a gerjedésre itt,

és a tüdőmintás ködbe dobott tuskőrakás

lebeg a fények helyén fesztelen,

és kémények ceruzákból,

neonzöld füsttel írnak a feltépett égbolt margójára.

Az emberek a fejléceket olvassák, elég mára ennyi.

Kezdetleges imázsváltásban

a bikaviadalok módszertana

üdvözli saját előszobáiban a behúzódást,

a már csak a négyfal intimitására vágyást,

míg az elnémulás sokasodó leigázottságát

programozzák öltönylakó lidércek.

„bankkártyák dombornyomatának sorszámába

a szeretetre képtelen árulók lelkiismerete: beleégve.”

Mindnek némasága: az arcát kitakarja!

Mintha nem lenne se benne, se előtte: látóhatár!

Bolygóhalmazok a pályamódosítás

minden mással összeférhetetlen lelkiismereti görbéjén.

Fejszbuk-kampók, csirkefarhát-utalványokért

egymást ölő emberek egésznapos zsémbelődése,

míg a most nyílt madridi Four Seasons-ben

90 euróért árulják a csokiöntetes popcornt.

Viszik mint a cukrot. Ausztriában eközben

Szilveszter utáni elsején délelőtt 11-kor van nyitás,

a 2000-es faluban Augusztus 20-át megszégyenítő

tűzijáték csattog a hegyek mögül, emlékeznek vissza,

és nem himnusz szólt, hanem a Kék Duna keringő,

és mindenki összeborulva átszellemült azonnal.

Máshol nem ez van, a rikító free hug feliratok leporlanak,

az utcán vita- és érveléstechnika előadásokat tartó értelmiségiek

Djembe session közben formanyomtatványlapozó-versenyt rendeznek.

Kortárs táncművész egyetemi végzettséggel plussize-modellkedni,

vagy a Ferihegyi Repülőtéren beszállókártya ellenőrnek lenni

vagy jogászként a World Cup of Five Stars Hostessing-re készülni,

arról álmodva, hogy a városból néhány évente ki kell szabadulni

jöhetne egy kis Wattwanderung (Mudflat túrázás), vagy ultralight hiking,

amikor a kiszolgálót végre kiszolgálják egyszer-egyszer, vajon mikor lesz?

Praxisépítés és profiltiszítás ürügyén találkozni?

Rizs-itallal csinált palacsinták és a mágneses szemhéjfestékre

tapadó szempillák kora.

"Megtanulod a tegemet?" - kérdezi a randi elején tini a tinitől.

Easy frag. Sic Parvis Magna.

Nem meríti ki a munkahelyi szexuális zaklatás fogalmát.

Andrzej Mleczko-tól Kaján Tiborig olyan körök zárulnak be,

amitól távol vannak az utcai ötkarikás játékok bevert arcélekkel.

Kiharcolták a kvótát? Prémes mikrofonba hördül az algoritmus-bestia?

Mikor a bukott író felsóhajt és lengyelül idézik vígasztalva sorait:

"Oto moje moje tomiszcze poetyckie .
Moja sztuczka teatralna. I parê opowiadañ"

Utazni is nehéz marad? A belefáradás időszaka,

amint angyali agresszióval

egy árvaház kiszabadul az erdőbe,

és híradóhelikopterek követik.

Fut, ki merre lát, batyuk, táskák:

velük a presztízsfelszerelés java,

a zsebrádiók,

amikben szerintük kis emberek laknak,

a tömzsivé vált zsebkések tövig való elkopottsága,

a bőrkötésű vegetariánus anyóka-bibliák,

mikor a háborúban húshiány volt,

és a nádszálakból eszkábált,

kétágú spártai furulyák füttyögése,

egy már rég nem létező csárda sziluettjével,

ami diliházra emlékeztet.

The Secret Garden című regény velük,

másolják, mint a szerzetesek.

Dylan Thomas költészete velük,

ahogy a tenger moraját keresik.

És sietnek pecabotokkal,

pacifista ál-kukacokat gumicukorból gyártva,

és sietnek kacsázni a parton,

ahol a homok vibrál és zümmög a rezgése.

A beérkezés öröme olyan felhők országába,

ahol a lebegő hegycsúcsok

süvegkupolái közt lezuhan a helikopter.

Ütközik, mert ütköznie kell.

És a gyerekek ölelkeznek

a magas fű minden egyes szálával.

Felnőttek, pedofilok, emberkereskedelem sehol.

Csak hangok a hangásban. Egy vízió szeplőtlensége.

Méhek molyolva megtért tánca

a tölgy belső lugasában,

ami sátor, menhely,

egész erdő egy fatörzsben mohával, virággal, viasszal.

Milyen lehet úgy felnőni odabent,

hogy mézen élve és kérgek párlatain,

hogy ha végül a társaság kinövi a bejáratot

és bent reked, mi lesz?

Mint vészharang, rázkódnak a kaptárgombócok.

Felbőgések zavarossága,

vékony sírások,

és kaparáshang odabentről

és pöszmögő jajveszékelés,

a mámor elmúlt, a mítosz kipörgött,

a forradalom ellobbant;

a felnőttek hiábavaló erőviszonyai,

a ráocsúdás itt van. Ahogy a város is megjött.

Csak úgy hevernek a rovarhotel darabjai,

pottyanó felhasadt viszonzatlanság,

és gerezdekre széthullt homorúsággal

csöpög a csiklandós nyári lébazár.

Az agg gyerekek elveszett ideje ez,

egy érzés, mint mikor csepeg a csap.

Egy szétbarkácsolt csillagtérkép van bőrükön.

Ez, mint anyajegy a hideg fények bűvöletében.

 

 

 

 

Extrém esztétika

Selyem Anna kiállításáról mesék

a bárpultnál,

ahol szónoki minőségben

metál dalok strófáit elemzik

harmincas suhancok

párhuzamosan.

A kiállítást építők lelkes

összezavarodottsága kíséri

a nem hétköznapi fotósorozatot,

amivel a munkák be vannak mutatva

a félhomályban, okostelefonról.

Maceráció, preparáció, festett kutyakoponyák,

és készenléti állapotban tartott

csontok mozgásvariációs lehetőségei,

a valaha dinamikus fajspecifikum megdermedve.

Lefestve.

Lakkozva.

Gravírozva.

Többféle alkatrész összemontázsolva.

Nipp szobadísz jelleg vagy csontos falilámpa.

A csehországi Kutna Hora templombelsői lebegnek el halkan.

Hamar elkalandozik a társaság,

ott még kikötve, hogy Selyem Anna kritikus,

legfőképpen saját szakmájának képviselőit,

kollégáit tekintve, akik szerinte bezárkóznak,

akik nem népszerűsítik ezt a szakmát,

noha ezt az egész világnak tudni kellene.

A kiállítás beszerelése közben megkérdezte tőle

a galériabeli egyik technikus,

hogy ennyi idő után, benne a boncolásban

napi szinten (ember, állat az asztalon):

ha tehát jön valaki, itt most vagy az utcán,

Anna azonnal kivehetően érzékeli a lehetséges,

vagy rejtett torzulásokat, bajokat?

Azt válaszolja, hogy igen, belekémlel óhatatlan.

Ahogy most is, ez szakmai ártalom.

A történet lekerekítettsége nem is az,

hogy a művésznő partnere is boncmester.

Vagy az, hogy a grafikák és illusztrációszerű

munkák, amik az állatcsont-szobrokat

váltogatják a hófehér pincében,

ahol a kiállítótér van,

bármelyik 80-as évek végi, 90-es évek eleji

full trash stílusú

magazinban vagy képregényben

vitán felül megállnák a helyüket...

... hanem, hogy név szerint az egykor

a Király utcai Kuplungban

és a Roham Bárban is kiállító egyik művész,

aki összevarrt húsokkal sokkolta a várost,

nem jut senkinek eszébe.

Ki is volt az? B-vel kezdődött a neve!

Kis Varsó? Dehogy is, az egy tök más dolog!

Vas utca 16. Roham Bár. Ez világos.

2010. november 17. volt a megnyitó.

Talán Taxidermia volt a címe,

nem sok áthallással a 2006-os magyar filmre.

Úszik tovább a testrész-mennyegzőkről szóló vita,

a VAM design-beli Bodies kiállítás persze szóba jön,

de nem bizonyul elég fontos referenciának.

Ha jártál már a Museum Vrolik, Amsterdam (Netherlands)

végtelen folyosóin (formalin és fintorgás),

akkor ezek a hatásvadászatok leperegnek.

Főleg azok után, hogy ott történt

a Király utcában még a nyitás idején,

hogy a 2005-2010 körül pályája csúcsát

igencsak eltérő módszerekkel ostromló

félig vagy túlságosan is befutott

fiatal kortárs képzőművészek közül

70-et összeterelt egy fazon,

(hogy szerezte meg az épületet?)

aki tereket és rendezvényeket ígért

az összes művésznek,

hogy aztán mindenkitől a szervezés

és az ezzel járó költségek

vagy a leendő kiállítások érdekében

visszatartson legalább két művet.

Aztán ebből a folyamatból nem más lett,

minthogy a műveket banki hitelfedezetként

felmutatva és műkincskereskedelmi irodák

egész sorát nyitva a tetőtérben

(hogy ez valós volt-e?),

ment tovább minden,

és a társaság szétszéledt,

elvégre egy jó nagy, vastag katalógus

mégicsak készült róluk,

a maguk hőskorszakát megvilágítva.

A Bodies kiállítás senkit sem sokkolt,

főleg azok után,

hogy egy skandináv fickó is megjelent

a városban, hasonló tervekkel,

valamivel korábban,

(Damien Hirst vagy Ron Muek még nem volt

akkora divat és nem forgott minden utcasarkon közszájon,

míg Hermann Nitsch pedig már kezdett tananyaggá válni),

és ez az illető szerződést kötött valakikkel,

hogy felhasználhatja maradványaikat,

és botrány is lett, hogy az anatómiai hancúrház,

amit berendezett,

olyanokat is közszemlére tett,

akik sosem találkoztak,

de itt közösülő pózban megörökítve

lettek kipreparált állapotban kegyeletsértve,

avagy szoborrá téve,

ezek is, mint a többi, bőrétől megfosztva.

Nyulak is voltak,

pókerezve egy asztalnál,

nyúzottan.

Ezzel lezárnánk ezt a témát,

az extrém esztétika öntörvényűségét,

mikor valaki végre bemondja,

hogy Szöllősi Géza "BMZ" volt az.

Aki ma a Residentart Galériánál van bejegyezve?

És aki az összevarrt húsokkal játszódott,

brutális volt, amit a kis galériákban

meg az undergroundban leművelt.

Vizuális diskurzusok címszó alatt? Ne vicceljünk.

Mondván: Nincs botrány és tabudöngetés?

A tartályokban úszó dolgok.

A többi kiszárítva fel volt lógatva.

 

 

 

 

Las Vegas

Villódzó vesztegzár,

pénzköltési bezártság,

pornográf zártosztály.

A sztárok temetője.

 

Sok őgyelgő szeszkazán.

Fénylő sivár táj ez már?

Hókusz-pókusz bazárgyár,

és a fegyveres őrök bőre.

 

A pörgés itt divatból elkaszál,

van egyenruha és kiosztás.

In-N-Out Hamburger tanyák.

És mindenütt dől a lőre.

 

Bankszámlákra váró aszálykár?

A vér-olaj tengeren csordák

hajótestű hasítása anyáz,

a trükknek bedőlnek.

 

Hoteltattokon hírességek, árnyak,

a lángoló éjszaka fohász

nélkül hajnalt közösül, banán-

héjak a hajnallal: éjszakák lábasfedője

 

egy napkorong, alatta sok rideg járat.

Makulátlan kasszazárás ideje korán,

míg gyufafüstkönnyek szállnak alá.

Szemben a fal fogsorokból. Ölnek.

 

 

 

 

Monica Vitti

Szeplő-tejútrendszer zsemlyeszínű blúz mögül.
Egy mellkas anatómiája, ahogy lassan megőszül.
Mozgalmas tengerpartok fénykaréjlenyomatai.
Fénybeállítások a ruharojtok labirintjaiban elveszve.
Perckérdések felosztása korszakokra azonnal: Il Deserto Rosso!
A Modesty Blaise képsorai ezután és a 66-os Cannes Film Festival.
Hányan tudják vajon ekkor, hogy Maria Luisa Ceciarelli művészneve márkanév lesz?
Pompodiou banalitás odakint, épülőben. Garbónyakú párducpompa,
John Cowan fotóművészet és Antony Armstrong-Jones pletykák,
modern Helmut Newton madonnák és Terence Donovan szoborszerű taglejtések,
színes hippi harisnyák, ahogy a mindenhol bentmaradás diáklázadó éveiben
eljön 68 májusa: a Sorbonne udvarain gyülekező világképszkepszis!
La ragazza con la pistola - Vitti feketére festve, megőrülsz!
Más, mint egy The Young Girls of Rochefort (1967). Igaz?
Tiffany Bolling az 1969 Bonanza-ban? Julie Christie a Doctor Zhivago-ban?
A tengeren túlon felhördül egy 1969 Mustang BOSS 302,
és egy 1969 Dodge Charger RT (440 Magnum engine).
Ahogy Jeanne Moreau és Jane Fonda is (világok választják el őket): Párizs más.
Egy nagypolgári lakásban füstölő, szervezkedő fiatalok mögött
Le Desért Rouge, konstruktivista rúzsfolttáj moziplakáton!
Keresztbe tett 60-as évekbeli combok, érzékiségük lágy.
Sonja Bakker vagy épp Monica Vitti.
MONDAY’S MUSE: MONICA VITTI cikk keserédes érzületével...
... nincs még Basic Instinct filmjelenet és önromboló női arculattervezés,
mely elhatol a jövőkép utolérésébe, hogy ezer sorozatra essen szét,
és mindenhol minden filmben minden nő szenvedjen és áldozat legyen,
vagy flegmázva flangáljon és lövöldözések között énekelni kezdjen.
Monica Vitti korában ez nem elegáns. Ez nem dámához illő. Semmi plezúr!
Audrey Hepburn, Romy Schneider, Gina Lollobrigida, Ingrid Bergman,
Elizabeth Taylor, Anita Ekberg fejét rázza... a szirén-szeánsz továbbáll.
Marianne Faithfull vagy a fiatal Martha Stewart. Netán Julie Christie kosztümös filmekben.
Mire diszkó-taktusokkal a világ kigombolja a male body grooming kalendáriumokat,
és a macsók csodaautókban lecsorognak a lángoló James Bond aszfalton,
és hódító márketingkörútra indul a Advertising Shoot for Smirnoff Vodka, London, 1 January, 1962.
Addig a hölgyek sármos hajhatatlansága megalapozza a primadonna valóság modalitását.
Közülük sem mindenkit választottak húszévesen Svédország szépévé.
Ám a mai pankrátorból, manökenből, miss akárholból lesz színészek
anti-karizmája megteheti, hogy unalmas marad? Ahogy a celluloz analóg
aurájában fürdő egykori híresség-bájbazár-lakó vágyzarándokok semmiképp.
Mire emléket állít a némán értetlenkedő informatív tömegvonzás,
máris nehezéül esik az emancipáció csatasorát visszabékíteni:
mert békítésre vár... mert hergelve üzen hadat tükörképeknek...
... mert statisztikailag lehetetlen, hogy mindenki misfit és glambabe,
de semmi más nem lehet trendi? Monica Vitti kortársai is soványak,
főleg a széles lépcsőkhöz és vitorláshajókhoz, ahol megjelennek olykor.
Külön kategória. De Sara Armstrong (Canadian Designer), Prabal Gurung,
a 13 koreai divattervezőtől 2017-ben várt csoda, vagy a Hakea brand,
vagy T.boy fashion design, vagy a see-through top szokások előszobái? Sehol.
From Cable Knits to Cashmere? DOLCE & GABBANA aranygomblyukak?
Sexism in fashion advertisements? Fashion and political activism?
Komplementer-dekoltázsok? "Celebrities such as Britney Spears have popularised
the concept of wearing underwear as outerwear"? Ugyan már.
A bőr kataszteri térképsorozata, amin elvékonyodik a méltóság patinája?
Alsóneműt kívül: Madonna Chiccone előtt a popkultúrban Superman, ez nem más,
a századfordulós erőművészek szokásos cirkuszi jelmeze a századfordulóról.
Ilyen áttételek mentén az eredetét felfejteni sok témának végső soron:
a tényleges utalásnak szánt csúsztatás feltárása során az ultimate copy-paste-ig visz.
Versengés, hogy chiffon vagy polyester vagy muszlinszerű dupla gézanyagok?
Slow food, fast fashion? Hajnali spandex-bál és yoga pants piknik délutánok?
69-ben mondjuk tényleg volt egy Fashion Model in Catsuit (1969) című fotó is...
... egy John Swanwell - Fine Lines, 1977 fotó is...
... ahogy a Citroën Italia ugyanazévi reklámja - valóban volt némi fennhangjuk.
Amire visszatekintünk mégis, az elveszett klasszikusok koraként is elhíresülhetne.
Nincsenek még szupermodellek, az első amúgy is Gia Carangi volt egyértelműen,
és nyomdokán futottak fel az olyan brunette jelenségek, mint Gabriela Sabatini és Cindy Crawford.
A Második Világháborút megélt egykori szimbólum-nők a természethez nyúltak viszont.
Szép és kész. Ám Monica Vitti korában is volt már karrier. Monica Vitti sikeres volt!
Egy elhúzódó történelmi pillanatban, Jacques Demy játéka és Владимир Высоцкий zenéje...
Kitten Heels and Colour-Blocking: írja a sajtó Vitten sírja felé menet! Új szerepek elöl,
Audreay Tatou és Lucy Boynton alakításában divatpéldaképek,
a sorra megfilmesített életek összessége kacsint. És féltjük őket a deep-fake-től!
Vitti-portéképek sora a színeskép előtti időkből konfettiként pereg a világhálón,
ami ettől olyan, mint amikor hangyás volt régen a tévéképernyő.
Egy öröklét gyönyörködése. Képtelenség. És egy tenyérbe zárt boudoir.
Ami közben Thierry de Brunhoff játssza Chopin Complete Nocturnes futamát.

 

 

 

 

Ukrajna: A Hidegháború utáni fordulópont

Semleges híresztelés telíti az étert.
A létező összes hátországban eközben feldúltság,
és néhol vér folyik a folyómedrekben a kikötők elé.
2014 óta: Megelőlegezett bizalmatlanság köröz műholdként.
Mellékmagaslatokra törő lapos szónoklatok: etika és diplomácia dacol,
a erőpolitika a körültekintő jelbeszéd felé törzsi megértést tanusít,
míg energiahordozók és holdkóros történelmi múltidézések
közepette a nyugat kiesik egy-egy pillanatra a pixisből.
Miközben egy ország körülzárt?
A tudósítások látszólag sokszínűek, mégis hiányérzettel küzdenek,
és egyszerre egyetemes fapofával savanyú narratívákat,
középszerű rádöbbenést köpül a szenzáció láttán némi hírverés!
Chernobyl, Lviv és Kijev: képekben egy keresztmetszet,
amiből kicsordul az elfojtás és a kölcsönös sérelmek sorsa.
A tévék villódznak. Stock footage és corrospondens-arcok
paradigmaváltó pávatánca a globális katasztrófaturizmus élőadásaként.
Van helyzet. Civil áldozat. Civil menekülő. Nem migráns, refugee.
Belakott keretek, póthézag-feleszmélés, szankció.
Budapesten életbe lép a mélázás: a fiatalok csendesebbek.
Éjjel van, egy Taraf de Akácfa koncert utáni utcai jelenet,
ahol maximális önfegyelemmel disztingvál mindenki:
vagányok, szőr-emancipátorok, firkált kabátosok, zenészek.
Egy házzal odébb ukrán himnusz szól éjfélkor a nagyteremben.
Némán állnak a kitárt ablakokként pislogó emberek.
Egyesek lehajtott fejjel, vonalhiba, küzdelmes ölelések. Űr.
Kikerekedő elvonatkoztatások és egy nemzedék élménye,
akik a Jugoszláv válságról csak hallottak, és arról,
hogy 70 éve minden híd fel volt robbantva ott, ahol most élnek.
Néha szkeptikusan fogadják és képekkel kell bizonyítani… most nem.
A Jósika utcában hatalmas ukrán zászló leng egy csupasz
villanykörtétől áttetszően a tavaszi szélben,
a városmag perifériájának élén az erkély szebb időket látott,
a függönyök fakón...! Lövésnyomok a házon 56-ból.
Távolabb egy kiskocsma pultján virágmintás, nosztalgikus dekor:
a cukorkák és egy párzó madárpárt ábrázoló porcelán közt
kék-sárga legókocka pihen - szinte elbújva tüntet,
ám a hajdan műgonddal horgolt vázaalátéten flegmán megkomponált
tétel kortárs közlékenységgel: két elemből szomorú művészet.
A két sáv szabályosan egymáson pihen, táj a tájban zászlóként.
Képzettársításként a jelenkorra, amúgy kevesen veszik észre.

Minden, csak nem gyerekjáték.

 

                                                           Budapest, 2022.02.26.

 

 

 

 

 

Ökofeministák Budapesten I.

(a hipokrata bacchanalia)


Ha együttműködnél velük, férfiként: nekik az már baj.
(mit akarsz?)
Ha nő vagy, de nem feminista: nagy bajban vagy.
Ha ők a nemzésről beszélnek, mindenki másnak kuss.
Ha ők félnek a szüléstől, mindenki menjen ki, ők beszélgetnek.
Ha pedig ők kerülik a témát, mindenkinek kerülni kell.
Ha ők meddők és te családról beszélsz: az is baj (tudhatnád!)
Ha van gyereked, tehát nem vagy már céda, sem macsó: baj,
mert nehezen lehet rajtad fogást találni... jó anya, apa, családos ember?
Mit kezdjenek ők evvel? Akkor mi ellen lehet harcolni,
duzzogva, puffogva, önsajnáltatva, sosem továbblépve:
egy csomó csaj, akit megbántottak és nem akar gyógyulni.
Ez olyan, mint a függés. Fáj, ha nincs.
Ha a tábortűznél együtt ültök és ők megbódulva bambulnának,
akkor más nem beszélgethet, más nem vígadhat, más meg se mukkanjon,
és ne szórakoztasson másokat, a férfiak férfiakkal sem beszélhetnek,
mert nincs olyan, hogy férfi, tehát nincs olyan, hogy egymással,
és lehetőleg nevetés, meg koccintás, meg ének se legyen.
Szakavatott szorongás és kábult körlégzés: ne zavard őket eközben!
Ha vízimentő, hegyimentő, katona vagy szociális munkás voltál,
és mentettél már meg nőket is, az error, mert a férfiak
szerintük csak ölnek, meg durvák, meg visszaélnek mindennel,
úgyhogy amit állítasz, sanszos, hogy hazugság,
és csak azért teszed, hogy őket lenyűgözd vagy kizökkentsd.
Pláne, ha önként csináltad és ez még csak nem is a szakmád,
mondjuk egy-egy fesztiválon vagy az éjszakában léptél oda,
mikor már belögybölték valakinek idegenek a rape-drug-ot,
vagy a vécébe berángatva piszkálták a ruhája alatt ájulásában,
és te vagy a haverod, vagy a kedvenc csaposod beavatkozott:
akkor az nem jó szándék és segítség, hanem valami csalfa trükk!
Ha egyikükkel esett már meg ilyen és te ott voltál, ki vagy te?
Tagadás, tagadás, tagadás. Mert te megint akarsz tőlük valamit!
Miközben a világ legjobb nőinek szerepében tetszelegnek,
az alapvető szociális érintkezések közül egy csomótól már elszoktak.
Az ellenségkép állandó, és a sértődékenységük engesztelhetetlen.
Beteg horda. A város különböző sarkaiban egymást hipnotizálva
mindennemű külső, váratlan inger nélkül elállatiasodnak teljesen.
Ha vega vagy, de nem ízlik a főztjük: az a baj.
Ha nem vagy vega és ízlik a főztjük: az is baj.
Ha nem jársz a Gólyába: az aztán baj.
Ha olyan helyre jársz, amit nem ismernek: lehet, baj.
Ha olyan helyre jársz, ami más nőké: az pláne baj.
Mert kik azok a nők és mit tesznek, hogy ott férfiak
békésen viselkednek? Mert nincs stressz és hiszti? Ennyi?
Ha tehát azok a nők nem görcsölnek, mint emezek: az ám a baj.
Hát simán lehet, hogy a nem-ökofeministák már eladták magukat,
hogy menjen a biznisz és megéljenek a magukat leivó férfiakból?
Nem mintha más intézményben nem lehetne kulturélet,
kiállítások, családi programok, beszélgető kör, irodalom, filmklub;
az nem biztos, mert vagány nők nem pazarolják az idejüket arra,
hogy ott megfeleljenek másoknak, szórakoztassák őket,
tehát az első elmélet lehet igaz, hogy azok ott bohóckodnak,
és a megélhetésükért elviselik hajnalig a vedelő disznó férfiakat,
és semmi más nem történik, és nincsenek jelen randizó párok,
és nincsenek szakmai megbeszélések. Utóbbi is csak náluk,
és az olyan helyeken, amiket ők ismernek és ahova ők
beteszik a szőrös lábukat, amit meglóbálnak riogatni.
Kell rá parfüm, ha izzadnak, és akkor rendben is van.
Viszont ha nem szektázol velük: nekik az már baj.
Ha elmondod a véleményed, megsértődnek: hát az baj.
És ha néztél már filmet, ahol pofon csattan: az nagy-nagy baj.
(te is biztos ilyen vagy, fújj!)
Ha néztél filmet, ahol nők verekszenek: nekik az is baj.
(mert azt csak nők nézhetik szerintük)
Ha kimondod, hogy „ökofeminista”, többen köréd gyűlnek,
bárhol, akárhol, és elkezdenek károgni, hogy ezt nem szabad,
te túl fiú vagy, hogy ezt a szót (szent szó) kiejtsd. Jön a cenzúra,
miközben egy szórakozóhelyen vagyunk, és mi ez az egész?
Hülyék vagytok? Nem mindenki Pedro Almodovár: The Skin I Live In (2011),
és ahogy ott a nőkkel viselkednek. Férfiakra macskaként fújni folyton cserébe?
Mint az 1984-es Seksmisja című lengyel film - kiszöknek a fiúk, elrepül egy gólya,
Robert Merle "Védett férfiak" és Caspian Tredwell-Owen "The Island"-je keveredik,
azaz a nők vannak benne egy kommunában, egy hazugság, önátverés az egész,
hisz rég kimozdulhatnának, véget ért a világvége, ami rajtuk is múlik.
Ökofeministák Budapesten... Demerung (Csehov Meggyeskertje)?
Ha meghívod őket egy bulira, amit nem ők szerveznek: az már baj.
Ha velük szerveznél bulit, inkább kihátrálnak: hogy legyen baj.
Ha észreveszed, hogy sok a csórót játszó pénzember közöttük: az ám a baj.
Ha más hasonló egylettel rokonítod őket, akik altert játszanak: az tényleg baj.
Ha nem mész bele, hogy a skatulyáikat elfogadd, amikbe önként másznak: baj van?
És ha megesik, hogy sztárolják őket, és te más véleményed van: bajban vagy?
Ha pedig jelzed, hogy ha minden baj, és szankciókkal jár, nos, az már cenzúra,
és hogy rohadt hipokraták, tiltogatnak a szabadságra hivatkozva: baj, baj, baj!
A legjobb, ha meg sem szólalsz, ha férfi vagy,
mert valami úgyis baj lesz, míg az ő életük olyan, mint egy Bëlga szám.

Legtöbben csak a refrént ismerik. Úgymond, hallottak róla, és semmi több.

 

 

 

 

Jugó történetek

Messziről jött, messzire ment.
Vagy mint a románoknál mondják,
se a szekéren, se a lovon nem vagy.
De román egy szál sincs az asztalnál.
A sűrű füsttel belengett térben,
mely takarosság nélkül tüntetőleg,
egy pince kissé ázott részében
nagyasztalnál látja most vendégül
a művelt, több diplomás, filmes,
lemezlovas, irodalmár, szerkesztő,
dadaista és dogmatikus színházi embereket.
A nők mind elmentek már. Hajnalodik. Volt eszük.
Minden, ami itt most törzsi szinten beszél, kérdez.
A hatalmi ember is ismeri a korlátait?
- hangzik el. A szűk európai perspektíva,
ami késélen táncoltatja tájékozatlanságát,
amikor azt hiszi, egy poszt-szovjet régióba
beömleszthet vödör majd betonkeverő
végül tankerhajószám pénzt, csak úgy,
mert azok a kis primitív népek, szerinte,
végre felszabadítva (mert mi tettünk értük),
értékelni fogják újdonsült jódolgukat,
és ésszel fognak bánni adományainkkal,
amiket azért kapnak, hogy talpra álljanak.
Az asztalnál ezt többen cáfolják. Csak nézünk.
"Hogyne… még mit nem. Szét fogják lopni,
fut ki merre lát és holnap jönnek újra."
- mondja egy laikus, ezzel kimegy, jóéjt!
Jönnek? Mint egy kolduló utcagyerek-sereglet,
Olaszország a neo-realista filmek idején,
vagy a Múlt nyáron hírtelen című történet
egészen nem örömserkentő jelenetei,
amikor Sébászcsiánt kicsinálják a csórók.
Mint a Patrick Süskind regény végén,
ahol a parfümös gyilkos felzabáltatja önmagát.
„Bórác”, ezt csak halkan mondják most az asztalnál,
mikor a filmes felsorolás végére érnek,
csak ketten vitázva és a többi már hallgat,
de valaki az iménti bűvös szó bedobásával
egyértelműen minket is rendre int, elhallgattat.
Bénább olvasata nem is lehetne annak,
hogy párhuzamot vonjuk a Délszláv Háború
és a most Ukrajnában zajló traumák között.
Az öreg aztán megszólal, mesél a csempész-expresszről.
Az az emlékezetes korszak 1986-1987 környékéről.
Egy másik, akinek lengyel irodalmi díszlovagkeresztje van,
annak, aki ide jár aludni, mert már évtizedek óta hajléktalan,
és ez az ember a hazai magasművészetiségére hivatkozva
szörnyen sznob, buborékban élő elitet nem érdekli
(sőt, az ilyen kívülállókra kicsit féltékenyek is),
ez az ember fogatlanul kihangsúlyozza kérdőjelekkel tele,
hogy emlékszik-e valaki a Puskin-Expresszre,
ami, mint hamar kiderül, nem csak Kiskunhalasig járt,
egészen Moszkvából jött… hanem Szegedig,
és a laktanyákat tömte orosz hátországbeli,
elgémberedett, áporodott kiskatonákkal.
A fő-jugó nagyöreg jut szóhoz ismét!
Járt is ő Budapesten, élt itt tizenhat évet,
az ingázás előtt, ami után megint Pestre jött,
és akkoriban, úgy 40 éve sokszor a belváros felé,
a Keletinél jött el, ami úgy nézett ki mint ma.
Látta a peronon álló 300 orosz egyenruhás katonát,
lejárt a 3 évi külföldi szolgálatuk,
és a vonat késett, néha két órát, néha hármat is,
és mikor ő a városba bejött és mikor ment el,
még mindig ott álltak az üres sínek felett a peronon,
ugyanabban a dülöngélő vigyázzállásban,
nézve maguk elé - - - néha fél nap is eltelt már,
és nem fért fel mind, következő vonat, következő,
azok is mind késtek négy órát vagy többet,
és álltak, és nem szóltak egymáshoz egyáltalán,
nagyon rossz ruházatban, nyomorúságos látványként.
Látta ő így sokszor Budapesten az orosz seregeket,
türkmén meg mongol fejük volt, egész messziről,
Eurázsia túlvégéről hozatták őket, és itt, nálunk,
Magyarországon még jó dolguk volt, kaptak mindent.
Valaki lazán kérdez rá ekkor, hogy de miért?
Miért nem vonultak ki? Más rákontráz, hogy hát azért,
mert egy kivonulás is nagyon sokban kerül,
a logisztika, a felpakolás, az üzemanyag, a leépítés.
A jugoszláv hangvétel visszatér, Sztálin neve is,
és hogy azt hogy lehetett, hogy a Balkán állítólagos,
békésnek ígérkező felszabadítása során
a szövetségesnek szánt államok, pán-szláv testvérek
országainak nőit végigerőszakolják a szovjet seregek?
Valaki szerint azt üzenték Moszkvából, hogy ez van.
Más szerint, hogy hagyták, mert ha már odáig,
Volgográd alias Sztálingrádtól eljutottak,
és évek óta csak harcoltak és megdöglöttek a sárban,
akkor kell nekik hagyni egy kis szórakozást.
Végzetem szőtte indulatból nyilván nem volt híján
az a sok lerohant és kifosztott vidék,
aminek erős, markáns, öntudatos női mivolta,
a háborút követő tárgyilagos konszolidáció után óta
mindmáig érződik. Meglepő az, hogy mi történik ma,
amikor noha csattognak a gépfegyverek tőlünk keletebbre,
és a tömegsírokat bulldózerek hányják egymásra:
ez nem csak egybekovácsolja az Ukrán államot,
ez nem csak életet lehel a szenilis NATO-szellemiségbe,
hanem ez felébreszt egyfajta divatos rajongást is,
hírek érkeznek Hollandián át, Amszterdamból,
ott művészeti galériákban és szórakozóhelyeken
elfogott üzenetek vannak tele avval, hogy Párizs!
Ha magyar vagy, ha lengyel vagy, ha bolgár vagy,
ha román vagy, meg ha bosnyák vagy, és kiváltképp,
ha grúz vagy és ukrán vagy: tombol a Kelet-Európa-fétis,
és habzsolják a piperkőc, előkelősdiben élő és jól szituált
városi franciák azt, amiről nyilván fogalmuk sincs…
… és művészeti egyetemista lányok akarnak Boszniába
meg a Kaukázusba menni embereket ölelgetni,
és hulló faleveleket számolgatni,
miközben az analóg valósággal,
ami ott várja őket, hogy nincs minden ajtón QR-kód,
és nincs minden zebraátkelőhöz letölthető applikáció,
és nincs minden szórakozóhelyhez online értesítő,
és használati utasítás mindenhez, és nem minden csili-vili…
fogalmuk sincs. Hogy golyónyomos házak közé mennek,
vagy olyan vidékekre, amik most ébrednek vörös drapériás,
vagy Tito-képmásos vagy csecsen vagy más álmaikból?
Nem minden az, hogy videojáték készül belőle,
Budapest Ostroma 1944-45. (játék)
Fejlesztési napló 1. Pályabemutató: Népszínháznegyed
.
Mindenki kortyol egyet, ez megoldhatatlan.
Az, aki úgy mutatkozott be, hogy ő „egy nőtelen, de nem buzi”,
most átveszi a szót és teljesen megkérdőjelezi a jelenkort!
Elkezdi felsorolni, hogy mi az, hogy 30 évvel,
immár 31-32 évvel a rendszerváltás után emberek,
főleg értelmiségiek öngyilkosok lesznek… Budapesten!
Hányan haltak meg mostanában? Nagy Bálint,
Huszti Zoli, Térey János, Hazai Attila, és Szkárosi Endre.
Ez néhány napja történt. Endre magányos volt,
pedig tanított, dolgozott, rendezvényekre járt.
De hát mindig az van, hogy van az a pont,
hogy akárhányan hagyják el a férfit,
van az a legalább egy, amibe annyira beleélte magát,
hogy ha az is elmegy, ott valami végképp eltörik.
A nőknek ilyen gondjuk nem mindig van. Túl.
Túlteszik magukat, mert távlati terveik mások,
és jelenbeli érzékelésük, észrevételeik is rugalmasabbak.
"Lehet, ezért ismétlik a romantika iránti igényüket,
mert amúgy egyáltalán nem azok" - jön elő egy nő a mosdóból -,
"és nagyon, de nagyon szeretnék megismerni, mi az?"
(te is itt vagy még drágám, ülj le, kérlek - tessékelik)
Endre járt valakikkel, élt valakivel még azután is,
a magyar Playboy egyik főszerkesztőnőjével majdan,
aztán az elhagyta valakiért, mert nem lett gyerekük,
és aztán jött egy másik nő és az is. Ülök, hallgatom,
felidézem, hogy egy lemezgyűjtő barátommal is ez volt,
ha nem lesz gyerek, mikor a nő mondja, akkor elhúz,
de lehet, 15 évig ő mondott nemet, és másnap követeli.
Most láttam vendégül egy 56-os szülők leszármazottját,
aki kanadai, és ide akar költözni, már be is adta
suhogós, kemény, meleg, frissen nyomtatott papírokon
az állampolgársági kérelmét… folyamatban van,
és ő eljön, mert akivel ott élt, csettintett, hogy gyerek,
és ő azt mondta, ez most nem tud még működni,
és a nő azonnal szakított és elköltözött, 7 év után.
A P. S. I love you című film is beugrik, ugyanez a história,
csak ott a nő megbánja, hogy majrézott és lármázott,
mert a férfi kisvártatva meghal és akkor lőttek az egésznek.
Szkárosi Endre tehát halott.

Végtelenül unta az ellehetetlenülést? Van, aki kiugrik.
Ő a harmadikről, egy másik valamivel korábban a tizedikről.
Emlékszem arra is, hogy Garaczi Lászlónál, a stílusos,
mégis visszafogott berendezésű Szondi utcai lakásban
Halloween bulikat tartottunk, rendes, polgári, jelmezes,
de bohém, sokszobás, vacsorázós, lerészegedős esteket,
ahol Hazai elég kapatos állapotban hamar megszomjazott,
száraz volt mint a zsírját vesztett föld, hihette,
és másokat megnevettető toporzékolással trappolt,
keresztül a lakáson, azt kiabálva, hogy „Hova a faszba
tettétek a dugóhúzót? Ti eldugtátok, vagy mi van?
Adjáktok ide! Ha nem adjátok ide, kiugrom az ablakon!'
És áttaposott a lábszáramon, és lefogtak, hogy hagyd.
Hallgattam, ahogy kiabál, és valami nyilván nagyon fájt neki.
És a többi nevetett és valamit sejtettem, és bekövetkezett.
Ilyet nem kiabál valaki csak úgy, főleg erős-ittasan.
Mit lehet tenni?
Állnak az öngyilkosok, mint az orosz Katonák a Keletiben.
Várják a besorolást, hogy melyik bugyrok veszik be őket?
Vagy csak eltűnnek és társtalan emléklenyomatokként,
sötét, őrült, balga intézményekbeli művészettörténész picsák
majd felértékelik őket, olyanná, amilyenek sosem voltak?
Dráma nélkülivé, buksisimogató zsenikertek szobraivá,
miközben ezek valójában üvöltöttek a fájdalomtól?!
A jugoszláv korszak legvége talán az volt,
amikor egy esküvőn a fater ágyuval lövetett a kertben.
A Második Háborúból tartotta meg, mint manapság,
mikor Ukrajnában traktorral vontatják el a tankokat,
és minden parasztnak van otthon kombájn, cséplő, meg tank,
ugyanígy volt mindenféle fegyver a Balkánon, sokáig.
Aztán jött a törtvény, hogy be kell szolgáltatni mind,
volt rendes leírás, hogy mekkora kalibertől meddig,
az olyanok nem is szerepeltek benne, hogy pisztoly,
vagy vadászpuska… hanem automata gépfegyver,
légvédelmi löveg, aknavető, és persze a tüzérségi ágyú, meg a tank!
Jó hangos volt az az esküvő. És nem lesz többet olyan,
talán csak Ukrajnában, ha visszamennek az emberek,
akik most nálunk alszanak, az utca minden oldalán emeleteken,
házakban, míg kint nem mindig a legrosszabb autók állnak,
és tudatosul, hogy nem a legszegényebbek jöttek el közülük,
és hogy ők ott dekkolnak a pincékben,
az ostromlott városok alatt, néha betemetve,
és nyilván el fognak tenni fegyvereket,

ha ez az egész véget ér, és az offenzíva kifullad.

 

 

 

 

Tényanyag: a jövevény

A dinamikatartomány eredményei,
a fondorlatos tudásszomj szökési sebessége:
szavak által, amik, mint felkérdőjelzett vadászgépek,
kilőnek maguk elé és átlépik holmi határok robaját:
sokestét pótolni, visszafejteni okosságokat,
közben nem reagálni, ha beléd köt valami
szét-body-zott vadbarom betéve lábát a városba,
a ki-vagyok jövevények rivalizálása folyton.
„Ránéztem és összeszorult a szemem”,
mondja minden 30-at betöltő magyar fiatal,
a fővárosra gondol és a bőrönd tele a kisszobában.
Az isteni feltámadás hívogató fogadóját,
mint menekülési végpontot látja más országban,
énekelve, „hajolj közelebb, hogy mondj mindent el,
hát nem ez a szerelem, köpni kell, izzadok”,
közben Halász Péter, az önmaga temetését eljátszó
rituális Műcsarnokon kívüli tanítási módszerei,
mint valami repedt harsonák éles hangja visít fel,
mikor úgy fejezte be mindig az órát, hogy felsorolta,
minek is kell igazából örülni, azaz, hogy van mit enni,
meg hogy nincs háború és hogy a lyuk
a seggünkön nem lőtt sebhely. Aktuális, mondhatnánk,
pedig utoljára 2006 körül mondta élesben.
Hova tovább? A módszertan és a modellváltás?
Nincs egyetemi tanár, aki merne durvákat mondani?
Miközben a döbbent előadótermet megfesti Norman Rockwell?
Hetényi Elemér vagy más nagyöreg hogy lesz ezután?
Tanárt, akinek ánuszmegjegyzéseiben nem hív elő
azonnal, de azonnal pornóképeket a millennials képzelet?
Mi lenne, ha merne dorgálni nyegle diákot,
akinek az, hogy elodázni a felnőttkort,
vagy a játszódást csíntevésekkel másnaposan feloldani:
inkább oda tart ma már, hogy „miért is vagyok egyetemen?”,
„hát nézd már meg, milyen elcseszett lett az új épületünk!”,
„menj be helyettem és írd alá”, „adok piára a diákhitelemből”,
„majd lesz valahogy, aztán elhúzunk innen”, és a tanár,
akiről példát vennének, sehol sincs, és ők mennek,
és itthon bejön a kibekkelés, aztán külföldön van nagy,
de nagyon nagy pofára esés, hogy ott az időhúzás,
a „majd” és a „meglátjuk” nem kreditábilis, sőt nulla,
de akkor ott átállni egy másik mindset-re kínokat okoz, „majd”.
A tanár, aki hiányzik, azt mondaná: „Sznob melósok vagytok.
Elitet akartok, de nincs meg hozzá műveltségetek. Hova lett?
Mint Sedgewick kiasszony, a dúsgazdag, ahogy menekült,
még a felmagasztosított 60-as évek fehérszőnyeges világában,
amikor a Chelsea Hotel és más lebujok sztártemetők lettek,
a lány ahonnan jött, épp abba a világba vágyott Andy Warhol,
az ő megrontója, csak Joker-rúzscsík kell rá, (még ha utólag)
és egy köpenyes őrült, aki kergeti New York utcáin. Vagy
vedd a The Runaway zenekart, hogy ki fedezte fel őket,
hogy milyen módszerekkel tette ezt a veszélyes fajtája,
Kim Fowley konkrétan, az egy képregényből jött,
Tomorrow Show with Tom Snyder (New Wave Music Discussion),
ezek a képsorok, ahogy ott virággal játszik by default,
riasztó különcségek, mint egy Max Headroom és Virginia Wolf.
Rohan a világ egy Jake and Dinos Chapman terepasztalra.”
Aztán mi történne egy ilyen intelem során? 20 amperral
eközben, ha ma történne mindez, elegerészne a diák,
valami kismonitoron felvenné a jelenetet és perelne,
mert az ilyen mondóka nem peacy, meg egyébként is,
most minden divat lehet, ami elég erőszakosan cáfol,
azaz, annyira liberálisnak lenni, hogy már csak,
de csak az lehet igaz, amit én mondok? Ez bullshit.
Ki van élezve az intézménynek való bemutatásra,
és minden, ami számára legitim (kedves kortárs),
az az, ami valahol fent van, valaki felvette, domain,
URL kell és IP-cím és egy kattintás, a többihez lusta vagy?
Leledzés ez! Szügyében érezve a konfliktus valódi kilétét,
önnön mivoltát hozzáhangolja hát a csoportpszichózishoz,
az egész világ kamasz lett, túl a macskás videokon
(meg a házikedvenc barát termékajánló felugrós fotóval,
mintha emberek ugrálnának fel együtt, a Foresto plakátja
megőrültetek?),
túl a termékekkel befolyásolhatóságon, termékek,
amik azt mondják, ettől leszel egyedi és lázadó,
de közben ha 200.000-en megveszik ugyanazt,
és ugyanabban jönnek szembe az utcán egyetlen kerületben,
akkor ez azért mégiscsk lehet, hogy hazugság.
Mint egy Dziga Vertov filmben a birkák vagy Chaplin-nél a humor.
És a szülőkkel szembeni, az intézményekkel szembeni,
a számonkérés elleni határkereső lázadást privatizálták cégek:
márketingVALAKIK… mint Iron Man csak a filmben a világbékét,
és igazából el lett véve a lázadás, és kilóra a kópiát megvetted,
vagy a lázadás vifon-levesét odaadták neked aranyáron,
anélkül, hogy kivonultál volna, tüzet rakni a vadonban,
még ha egy marék gombát is pucoltál a rotyogó vízbe,
mely elméd fortyogó gondolatait tükrözi, tudásszomj,
ölés nélkül, nyúzás nélkül, vega létedre (nem divat-vega!),
mert kivonulás nélkül mi ellen lázadsz, kölyök?!
Vatta ízű hús, 7 milliárd telefon, a jogi hatály erre szélesebb,
mint hogy ne bolondulj meg a technológiáktól?
A komfortzóna marad? A szolgáltatások, mind marad?
A divatmárka marad? Mert a vagányak meg tudják venni?
Akkor nem ők az intézmény már most, egymás közt 20 évesen,
mint mikor egy óvodában az alapján, ahogy játszanak,
látszik a gyerekeken, hogy ki lesz a nimfó, a spíler, a szadista?
Hányan fordultak ellentétükbe, öltönyök baseball sapkák helyén,
trapézgatyák és kigombolt ingek helyén BDSM buliba járás,
hivatali teambuilding keretből mindez, és persze a hivatali
vagy muzeológus egérlányok levéve kis SZTK-szemüvegeik,
megőrülve az ágyban egyetlen csóktól, szexistennővé válva,
hogy aztán kitombolva magukat másnap visszaszelídüljenek,
meg sem szólaljanak, meg se kínáljanak egy pohár vízzel,
nem hogy szégyellve magukat, hogy titkuk kiderült,
hanem személyiséget váltva, mint ahogy ugyanígy tesz
egy politikus, egy művészeti izmusokat kergető egyetemi diák
(aki Almási Miklós 1992-es Séták a művészetfilozófiák labirintusában
című környvét keresi mindhiába, és ha felcsapná, itt kezdené,
a Formatartalom fejezet a 148. és 149. oldal környékén),
sőt, aki a dunántúli irodalmi élet nehézségeiről akar vezércikket találni...
mint amikor a tehetségkutatás helyett a bevált arcok állnak sorba,
a kapuicnik és rap-zene és slam poetry polcot talál, jönnek a zakók,
"nettó hatezer eurós (1,9 millió forint) ösztöndíj célja
a legtehetségesebb pályakezdők, a már rendszeresen publikáló,
a tárgyévben új kötettel jelentkező, 35 évesnél nem idősebb szerzők támogatása,
számukra egy évnyi nyugodt munkakörülmények biztosítása,
új művek megszületésének ösztönzése,
valamint a kiadott mű németországi megjelentetésének elősegítése",
de hát nem ők az etalon, hanem, akik a fiókban vannak, 
azaz a kérdés, hogy "Haláltánc, avagy system error" megválaszolta önmagát.
… vagy egy zenekar, ha lecseréli külsőjét kéthetente,
vagy egy könyvkiadó, hogy milyen témát keres (noha fingja sincs),
vagy egy környezeti terhelést felmérő cég, hazudozva megkenve,
és semmi sem marad autentikus vagy a korrajz erejével mérvadó,
mert egyszerűen ez már túl absztrakt vagy túl pillanaton túli,
azaz, hogy nem trendi hosszútávon értékelni, felmérni a tetteket?
Egy nádast meghagyni, vagy egy 220 éves földszintes kávézó épületét,
vagy hogy 1990-ben már fel volt vágva a farmer (ne másoljuk már!),
és a suhogós gatyák és az acélbetétes bakancs is mind volt már emberek,
és ha ez ismétlés, és ha retro, akkor mégiscsak skanzen és népművészet,
mert egy előző kor (még ha csak zenei ízlésének) népviseletét hordjátok,
ez konzervatív, ez nem előremutató, ez nem innovatív, ez nem saját,
mert ez az akkori fiatalok szempontjából volt saját és újító...
… bár ők kibírták egymás mellett 16-féle stílusban, kézen fogva,
és nem csináltak a paraván mögött vagy a női vécében sikoltva
összetolt telefonokon spontán lejárató kampányt csak azért,
mert egy goth egy deszkással vagy egy punk egy mod-ossal,
vagy a grundge-os garage rock arc egy acid house freak-kel smárolt.
Ez borzasztóan messzinek tűnik, hogy megtehetik, anélkül,
hogy rögtönítélő bizottság szinten nem terem ott egy webkamera,
és nem kezd el bíráskodni két olyan pengének tűnő poszt között,
hogy tiltja, hogy bárki is ítélkezzen, miközben ő folyton megteszi?
Szókratész Védőbeszéde Devecseri Gábor fordításában, ez kell ide,
annyira tanulni kell, hogyan ne forgassák ki vádolhatóvá egy félmondatod,
és az „Y The Last Man” című sorozat 2. részebeli anti-aktivista nő szavai.
Merthogy valami mellett nem kiállni az utolsó percig, addig nyihogva,
aztán meg simán kitáncolva összes addigi állításodból, mégiscsak snassz.
Horváth Cintia, Kulcsár Edina, Brockhauser Barbara vagy Kerekes Éva,
hogy ők az egyenjogúság, miért nem velük vitatkozol, te emancipátor,
arról, hogy 15.000 másik társukkal a magyar médiában,
és 30 millió társukkal a közép-európai világháló szexuális tartalmai közt,
és 1586 milliónyi kamerának levetkőző nő között világszerte, aztán a TikTok.
A Tinder. A LiveJazmin. A Czech Streets. A Blacked. X-Hamster. És a többi.
Szóljon kedvükért: Alex Gaudino - Destination Unknown
Tőzsdei felező merőlegesekkel etetett világokba belenőve.
A függöny mögül tolják a tövében mérlegre tett púdert,
azaz árad a szóvicc szinten is sekélyes kamugépporköpet.
Farkast üvöltenek, holott ők a farkasok? Közben van költészet,
az óceán sós könnye arcomba siklik könnyedén,
és a kémények visszatartják füstjüket egy ölelés láttán,
és a vasfüggöny mögött rekedt szarvasok bőgnek,
és szédítő a húzat az ajtók alatt, az ország ágyéka leláncolva,
csillám make-up, a különböző fajok feloldódnak egymásban,
de hisz nincsenek is állatfajok, nekik sincs vajon nemük,
vagy minden állat szabadon válhat andrygon-párok keringőjévé?
Az egyes frakciók együttműködése hangsúlyát veszti,
mindenki mindenkivel felszínes kapcsolatra lép alkalmilag,
a csere kiemelése elsikkad... nemleges eszmék, nyelvek, hülye ötletek,
alvó kolóniákként az oktatás, mint üvöltő ajtókar szekál,
mozgó szarvabogár-aknák, interstellar vision-zsűri és más mémek:
válltömések szavazóruháin válllapként megcsillanó családfák;
és mint az Alphaville című filmben (nem a zenekar)
elhangzik az, hogy egyszer a hangyák is ismerték a sokszínűséget,
te sem feltétlenül akarod egyik oldalon hordani a semmit,
hogy a másik oldalon valaki más, akivel féltársadalomnyi,
aligha néhány kilométeres távra egymástól vagytok,
egyszerűen arra legyen utasítva, hogy hordja vissza, végtelenül?
„Ha Zrínyi athleta Christi a magyarságért és Európáért
a törökkel szemben, akkor Babits athleta humanitas a szellemért
az új barbársággal szemben.” Kérdőmód. Ki is mondta ezt és mikor?
(belepi egy viral képsor: RivetsandBows_Punk~Goth~Harajuku~Y2K Warehouse,
felváltja, hogy nézd, Az LMBTQ-közösség a countryzenében)
Tényanyag: a jövevény kinézve és elkergetve okul sokszor,
s a sokat nem látni akarva mindent tudni vélő sokaság senyved.
Ez mind én voltam egykor, mondja a világ,
és a kiszámíthatatlan jövő tartománya lepte be.

 

 

 

 

 

Fanny François

https://www.instagram.com/fannityfair/?hl=en

 

Fikarcnyi fájdalom az aranyrögök búbjain.
Banális elbitorlás a bűbáj balzsamhártyáin.
Halmozott hevenyészet zenél, szemerkélés.
Minden előbb volt elegancia élesen terpeszt,
és árnyat intő végtagok lezárt közlése kering
a Vanidad ágyékba tenyereléseivel lágyan, minek?
175.26 cm: az unomodels.com, One Management vintage plakát,
az IMG Models (portfolio), az Identity Models és még hány?
open lab, fashiongonerogue.com, iainclaridge.co.uk, fokoznád?
Fanny François by David Bellemère for Treats. July 14, 2012?
Később: IN BED WITH FANNY FRANÇOIS FOR EL CORTE INGLÉS SHOOT
FANNY FRANÇOIS STRIPS DOWN TO WHITE LACE FOR FRENCH REVUE
Mint Barbara Fialho… űrlények vagy boszorkányok?
A tribute to Thierry Mugler by Mathieu César, ez a legjobb.
Ezen felül? Temérdek dekorativitás-szimuláció szakítópróbája,
ahogy méregdrága leplek lengnek fénypászmák pontjain.
A felpödört ingujjak nélküli teljes neccharisnya világkép.
A izgatólag ingatag egyvelejűség sármja totál kiégve.
A felsejlő titkok letiport pompája pediglen, mégiscsak.
Majd eláll a burjánzás, a fények kihunynak. Hova mész?
Colos modelcsoportok toporognak fázva, tapogatózva,
és a képek arról árulkodnak, hogy végteleníthető mind:
emberi ready-made nosztalgiák, fashion címszó alatt.
Roskadozik a megfelelési kényszer terhe, szép vagyok?
fannityfair • Hotel Le Bristol Paris… egy narancslé takarásában.

 

 

 

K. Kabai Lóránt

Szexuális felszámolás,
a maszkulin kulipintyó
ősi szökevénye vetyeng.
Megigéző verssorait
folyton tagadva, magabiztosan.
Kantin-görög hörög arcában,
fogak helyén apró öklök.
Pörgés dacol józansággal,
nem lesz jó vége, köztudott;
mígnem köldököblök
tengerszem nehézvízében
nézi önnönmagát,
aki a kis mellű,
nagy seggű csajokat szereti.
Összekovácsolt gesztusok,
olvadt ércű ráncok zaccos szigora.
Idényfelborotvált fej,
búgó dohánydarás viszkihang,
a Club Söröző párkányteraszán,
vagy a Giero előtti sikátorban,
és meztelen emberek
sportpályákon szét-
szaladásának emléke.
Szerettem, amikor csapolt nekem.
Mogyoró szagú tenyerével intve.
Vitatkozva, hogyne. Ki más.

 

 

 

2022.04.14., hajnal

Hova tud még lefokozódni az éjszaka?
Élőzene sarokról sarokra már szinte sehol sincs,
és egy hang van, a sikoly, meg valami elszakad.
Újépítésűek árnyékában üzérkedés, betonkincs.
Neoncsárda, a limoking-stripper az meg egy szakma.
Aztán igencsak kábán… Az óra elüti a 04:39-et,
kerek számra készül a szájtátó számlap,
sosincs késő, míg bárokban hull a kilenced,
mondjuk ott, ahol befogom épp a számat,
mert le van maffiózva a környék, tipeghetsz.
Ma volt a hírekben, hogy milyen lányok tűntek el,
de ez nem érdekes ott, ahol nincs helyi erő,
semmilyen lakosság nem vet be téglát, ütleget,
hogy visszahozza a csellót, szaxofont, pengetőt!
Csak a dark seft. Már távolról hallani, ahogy bőgnek,
több tucat turistafiú részegen halódik. Törpék hashtag,
mint azt természetük sugallja, mégis alkonyi dőre
és elfajzott kiállásukban hatalmas, illuminált testek.
Micsoda? Ezt hallva meginognak a sápadt lábak.
Egy holland lánycsapat vonul... vége az estnek?
Dehogy. Belőlük olyan zsigeri gerjedelem árad,
(a bőgésre) hogy, mint a számlap, ha kerek számra
immár felkészülve ütni kész, platty, gömbölyű
barackfenekek villanak máris, az aszfalt száraz,
semmi más... grízgaluska fehér tomporkettős tömörül,
és süt, akár a részeg szemében megkettőzött ágak
között megkettőzött, homályos Holdtányér-örömünk...
a térfigyelő letépve fél éve is már, az utca bármit láttat,
és csavart-tészta-göndör sűrű tincsenként öblösül
egy fővezércsaj mozdulatsora: gyenge nyűg. A vágyak,
a TikTok, a virtigli, a dafke és a prosztó egyesül.
Letolt nadrággal, szétett lábbal pózol, aztán valaki váltja.
A fiúknak teszik-e így magukat? Kik a háttérben huhognak,
de mint bőgőmajmok kórusban eleresztve (ól-toldat?)...
A csajok úgy csinálnak, mintha közös csuporba
pisilnének, de kört nem formálva… hova lógasd?
Egyszerűen fotózzák egymást, bugyiban, nesztek!
Hogy a kiskocsmákat ledarálni kellett-e? Itt?
Hogy bezáratni sok 40 éve nyitott helyet? Ehelyett?
Hogy csend-visszaépítésre hivatkozni így? Ketrecek?
Anyátoknak: képeslap a pucér tinikről, hétköznap!
És még el sem kezdődtött a szezon… csupa kelepce.
Noha a fesztiváljegyek már mind elkeltek? Lét-ölharc!
Lefotóznám, ahogy mindent, ezeket a seggeket,
kidolgozott üde testük témája egy naplóba sandít?
De nem teszem, mert ez már taszít, szennyel telt.
A kamera mindig nálam van, tudd hát. Biztos az is,
hogy nem ezen keresztül lát a hivatal (szenteld meg),
miközben az Akácfa-Dob sarkán majdnem fialnak…

gondolom szervezett utazás volt. Vagy osztálykirándulás.

Aki nem hiszi, hágjon kukákon, mint 5 perc múltán, emezek.

 

 

 

 

Diákok vitatkoznak éjjel

Vitájuk letisztult... „Sematizál és el is torzít?
Ez nem az absztrakció. Ez az utólagos szánakozás.
[ Hát mi volna, mit beszélsz? ] [[Vegyétek komolyan! ]]
[ Mondjad már!!! ] Mit? [[ Hogy az elvontság és a másság! ]]
Az más és más, az elvonatkoztatástól eltérő dolog,
sőt, a többértelműség is itt van. Szerinted nem?”
- így vitatkoznak. Hetero, látens, feminista,
a megszeppent képzőművész-utód, meg a stréber,
velük a leendő leányanya (aki tegnap óta nem kiskorú),
meg a harcias goás csaj, aki kicsit züllött vigyorával
igyekszik levenni mindenkit a lábáról, sikeres,
hisz aki ránéz, elneveti magát, olyan egészen,
mint a régi-régi Alíz Csodaországban rajzfilm
hernyója, füstölőillat, de nem mushroomcloud.
És a vita hevében elválnak egymástól jellemek.
Ikonkép róluk: Imádnak öregíteni dolgokat,
főleg önmagukat… Aztán meghirdetik,
hogy ez mostantól mégis ciki.
És jönnek utánuk, akik kezdik elölről.
Gender-mentén a demisztifikálás és a
vele járó sztereotípiák hamar terítékre kerülnek:
„Egy férfi is attól férfi, ha van mellette
egy nő, aki őt maga mellé rendeli.
[ Megbocsáss, akkor a férfi lesz a nem-egyenrangú ]
Mögé látott férfi lesz, akinek vannak oldalai.
A nőtől válik többdimenzióssá, pótolhatatlanná.
[ Ha van hozzá a nőnek ereje, hogy példamutató legyen. ]
[[ Végül is ja… ]] mert amúgy a férfi nem csak az,
hogy vagánykodik az utcán, hogy ő elbír,
lásd.: mindenkivel. A kukásautó mögött.
A sírásó gödörben. A bányában. A nőket meg nem rontó
egyetemi nagyöreg, értekezlet. A kényszerbesorozás is…
A nőgógyász nem. Hanem az apuka.
Aki nem hagy cserben. Ilyen is van, ne felejtsük.”
[ jó, de nők is állnak a gyárakban, meg a kórházban,
 bárpultban is, nézz körül, szerintem ne sarkítsuk tovább,
mellesleg együtt olvastuk Lukács Ernőné 1966-os
nők enciklopédiája című könyvét, meg Lux Elvírát is!
És megvettem neked Takács Eszter „Férfiak gyermek nélkül”
című könyvét is, amint megjelent, mert ezt kérted, haver!]
- erre már a többi is szürcsölni kezdi a kávét,
egyikük egyértelműen kijelenti, mi a baj:
„a gruppi, hippi, a yappi és a hipster [nálunk]
teljesen összekeverve, összekutyulva,
mint a 2014-es Lovasi András interjúban,
hogy előbb tűnik el az eredeti forma, mint máshol,
mert itt még ki sem alakult, már torzul,
és ebben semmi absztrakció nincsen,
várjál, megkeresem és idézem…”
- húzza elő a telefont és lázansan bogarász.
„Megvan, 2014-es a cikk, hol voltunk akkor?!:
Konkrétan arra gondolok, hogy egy olyan
konszenzus alakul ki a társadalomban,
amelyik érvényre juttatja a kutyafalkába
 uralkodó viszonyokat. Az emberi aljassággal
megspékelve, mert a kutya a döntéseiben sokkal
egyenesebb, mint az ember. Mondhatjuk,
hogy egy új barbarizmus van kialakulóban.
A Szeles bizonyos értelemben egy nosztalgikus búcsú
egy olyan élet lehetőségétől, ami soha nem jött létre
Magyarországon, és most már valószínűleg nem is fog.

2014.03.12. 14:45, RE-RE-RECORDER”
- dadog idegesen a felfedezés izgalmában,
hozzátéve, „Én pécsi vagyok, kis pöcs koromból
emlékszem, hogy Pécs lett volna a kulturális főváros,
és akkor Lovasi ott is beszélt valami ilyesmit,
azt mondta, az erősebb kutya baszik, utalva arra,
hogy nem készült el szinte semmi a határidőre,
és hogy a source-ok jócskán szét lettek sikálva”…
[[ Hát nekem meg az a könyv ugrik be, amit
szkenneltbe' töltöttem le egy design-márketing főiskola
ingyenesen böngészhető könyvtárából,
The Yuppie Handbook: The State of Art Manual
for Young Urban Professionals ]]
- elindul és el is csitul a licit, hogy ki mit olvasott.
Valójában a világháború után felszámolt polgárság
teljes hiányát puhatolják ezek a diákok, keresve a szavakat,
sejtések mentén úszva az árral szemben,
keresve fogalmakat, amiket, mivel esszék
és történelemkönyvek takarásában lelhetők fel,
saját megfogalmazásban igyekeznek körülírni.
Mire a csendes, bölcs lány is hozzászól:
„Szélsőségek Budapesten. Győzzön a jobb közülük.
De nincs jobb, nincs semmi. Mi vagyunk! Irány a laktanya,
ami a lakótelep, ahol lakom. Szoktatok újságot olvasni?
Mármint papír újságot, nyomtatott sajtót? Én igen.
Jó a konyvesmagazin.hu meg a www.kulter.hu, de nem.
Sajó Tamás spotify podcast-jai után a kádban olvasás.
Wolfgang Büld-ről most tanultam az újságból.
Hogy az milyen zenés filmeket csinált! Mi meg?
Itt ülünk és megy az intellektuális f..verés.
Mint Kurosava Seven Samurai filmjében,
1954-es nemdebár, valahol egy-óra-húszpercnél
(a bővített háromórás változatban legalábbis!)
ahogy a parasztokat felsorakoztatják,
és a gyerekek csak néznek. Azok vagyunk mi.
Igaz, a szamuráj, aki próbálja felkorbácsolni
a szerencsételenek özönét, most idebent van velünk,
ott áll a bárpultnál, nézzétek csak!
Nézzétek meg, az utolsó semmilyen csoporthoz
nem tartozó aktivista és művész Budapesten,
akire mindenki pikkel, mert nem simul.
És nem csinál magánvallást abból, hogy sérült,
mert hisz nem az. Hozzá áradnak a sérültek.
Ez nagyobb tejlesítmény, meg az, hogy megbízható;
[ Honnan tudod? ] Tudom és kész, szoktunk vele
beszélgetni a lakótársaimmal, ha lejövünk esténként,
ide járt már akkor, mikor más kocsma volt itt,
és megbocsáss, hogy elmondhassam: nagyobb,
sokkal nagyobb teljesítmény az önazonosság,
vagy az, hogy egy-egy outsider rajta tartja
egy-egy nemzedék pulzusán a mutatóujját,
mint az, hogy mi beszambázunk mindenhova
mindenttudóan, vidékiek vidékről idejövünk,
mármint a szüleink formájában, akik mi előttünk
otthon is össze-vissza pestiznek (bunkec bunkect kiált!),
holott mi is pestiek vagyunk már, bocs mutter-fater,
jövünk nagy csinadrattával, belevetített álmokkal,
vagy egyáltalán mit sem gondolva, felkészületlenül
Budapestre, ahol felszívjuk magunkat, aztán amikor
itt kellene azért kiállni, amibe itt épültünk bele,
szétesik a social space, mert egymást fúrjuk
(de mi már nem a korábbi korok reflexxei vagyunk?),
és a magacsság és az irigység szétesz mindent,
és mikor fogy a forrásnál az elosztás, akkor meg,
[ a tágabb alapjogi korlátozásról beszélsz? ]
nem,
[ vagy az zavar, hogy a múlt elmúlt, nincs már az,
hogy XY a magát bearanyozó Palotanegyedben született,
ahol az arisztokrácia és a gazdag polgárság krémjének
szinte kötelező volt telket venni és házat építeni, mondják utólag? 
A vagyonukat elkobozták és sosem lesz képes mecénássá válni, mint elődei.
A Budapesti Broadway és a Városliget világából mégsem szabadul. Te? ]
Nem ezt mondom. Hanem, elkezdünk variálni, sasszézni, másokhoz
vagy máshova járni (suli, társaság, párkapcsolat,
meg az összes hálószobazátony, felhorzsol és megsebez),
és ha minden kört lefutottunk és a menekülés,
vagyis az önmagunkat a fővároson keresztülűzés
egyszerűen unalmassá, azaz tűrhetetlenné válik,
elhúzunk külföldre és kész. Aztán onnan hova?
[ Mit akarsz ezzel mondani? Tagadod, hogy honnan jöttél? ]
Dehogyis, eszem ágában sincs, hanem fogd már fel:
Nem hagyunk magunk után semmit! Csak elvágyódást?
Egy kifeketedett űrt, mint atomvillanás után
az árnyék, viszlát? Lelakjuk és istenhírével irány amoda?
200 vagy 600 évente valakik, akik nem így tesznek,
felépítenek valamit, reneszánsz, reformkor, 90-es évek,
amit aztán mi, meg a többi ajtóstul betóduló sutyi
lerombolunk tehetetlen lustaságunkban 20 év alatt.
[ Na ne mondd már, hogy a konzisok és zeneakadémisták,
itt ülsz közöttük, meg a képzősök és a történészek,
a doktoranduszok és akik habilitálnak, meg a kéményseprő,
és a közterület tisztaságis és a civil csoportok,
ezek nem tesznek semmit? A szakácsok? A vilivezető? ]
Szerintem ez csak szinten tartás, különben szétesne.
Mert olvasd már el ezt: Nemzeti Tankönyvkiadó 1997
Társadalmi és állampolgári ismeretek középiskolásoknak.
Éppolyan fontos a csatornatisztító arc, mint a professzor,
de attól még a romokat kefélgetjük, polirozgatjuk,
történelmileg mi vagyunk azok (a mostban), hogy
konstatáljuk, hogy dől a fal, holott már ledőlt. Utánérzést:
nem az elődeink adtak nekünk, hanem mi visszakozunk,
– mint a hideg vízbe dugott lábát visszarántó mesefigura –
hogy belemenjünk a jelenbe, és ezért nosztalgiázunk egyfolytában.
Meg elbulizgatunk 30-40 éves korunkig majd, valahogy.
[[ Ha kis késéssel is, de ráreagálok az újságos témára is,
én ezt olvastam utoljára, és nem ebookban, megvettem:
Maros Dorka: Bájos semmiségek (legyezőtörténeti kiskódex) ]]
De közben a valódi tettekre ki képes? Őket ösztönözzük?
Vagy figyelembe se vesszük? Elkergetjük? Lenyúljuk?
Jártatok már… mikor jártatok utoljára vegyeskorosztályos bulin?
Nekem volnának kérdéseim és az is lehet, hogy ti, akik féltek,
azért féltek, mert nem tanultatok meg normálisan kérdezni!
Nekem vannak kérdéseim, engem érdekel, milyen volt:
- a mobiltelefon előtt (milyen az, hogy valamiről
valakinek egyszerűen nincs fotója és csak elmesélni tudja)
- milyen volt hozzáérni a Berlini falhoz
- hogy csak zsírral főztek, annak szaga a ruhában, no olivaolaj
- hogy alapból tanultak latint általános iskolában
- hogy tudták a folyók, fővárosok, hegységek neveit
- hogy a Holdraszállást hangyás képernyőn nézni mi volt?
- hogy mit mond, aki ételjegyre vette a kaját, tejet, kenyeret?!
- hogy kazettás magnón tekergetni, keresni egy számot, milyen?
- hetekig utazni, stoppolni, mert nincs fapados járat…
- hogy milyen azelőtt, hogy fél óra netezés után úgy érzed,
eltelt benned 100 év, de milyen lehetett 22 órát várni,
mire egy kép betöltött (vagy túlzás ez?)
[ Szerintem ez is nosztalgiázás, már ne haragudj ]
- hogy milyen kicédulázni egy tételt a vizsga előtt tablet nélkül
- hogy milyen kiszótárazni egy anyagot, avval is tanulva
- hogy milyen kádban fürödve edényt mosogatni vízhiánykor
- hogy milyen a kötelező sorkatonaság, 6 vagy 18 hónap
- hogy miért voltak sminkelve a fiúk a glamrock és Bon Jovi idején,
a kettő között eltelő játékban, mire a gépzene feltört a kőkorból,
mert világos, hogy ez is olyan zene, ami a technológiával lett
- hogy milyen hogy még otthon meg tudod szerelni az autót
és a számítógépet is és frigót, csak a rezsót nem, életveszély!
- hogy milyen utólag tudni, hogy egy Hitchcock film ment
a mozikban, mikor te suliba, vagy Kubrick, egy Tim Burton,
a Terminator, amire nem ültél be, mert gagyi a címe, aztán utólag?
- meg hogy lehetett otthon szülni… lakást venni képes voltál!
Ezeket hogy tudod meg? Kiköpi majd a keresőprogram, ember?!
Szóval ezt az egészet, a világon először mi,
a mi leszármazási időszakunk eldobja dacból, pózerságból?
Én nem szeretnék annyi lenni, hogy help desk-es front end-ben
igazítgatom a tile-back felületeket és közben a kajámat fotózom!
Meg, hogy tudom, ki az a Brooklyn Beckham and Nicola Peltz.
A Botellón Budapesten már ezrek tolongnak kicsípve,
a Gátőrház megszűnt, az ifjúsági rendezvények
megfizethetetlenek kezdenek lenni, Fishing is, meg Bánki,
(nem mindenki újgazdag, hogy kapja hátulról), ne már!
A Mobilszauna sehol. A Hintaló kétszer akkora lett, kidobó?
És mi hagyjuk, hogy csúszik ki alólunk a város,
és nem kell 40-nek lenni, 19 és 25 között is akkora a változás!
És mi hagyjuk... milyen beleszólásunk van, amire a nyálunk verjük?
Szerintem ezt nehéz azoknak végignézni,
akik nyújták felénk, és mi kiütjük a kezükből,
mint amikor valaki nem látott még átlátszó kocsonyát,
és azt hiszi, a zavaros az igazi, vagy a mazsolás-
-krémtúróban már nincs ráncos bogyó, és azt hiszi,
az csak az ízesítésre utalt, aztán néz, ha van benne.
Nekem ez az érzésem manapság, és zavar,
igazából bosszant. Nem tanultunk meg építkezni,
nem házat, hanem új hagyományt létrehozni.
Széthordjuk a régit, mint amikor a Colosseum-ból
lettek a középkorban a környező parasztházak.
[ Mégis mit kellene létrehozni. Nincs miből!
Azon a szinten, ahogy itt ülünk, semmink sincs,
ahhoz képest, hogy te városokat akarsz építeni! ]
Tudásunk, véleményünk azért csak van. Vagy az se?
Ehelyett szétspriccelünk, izmusokba zárkózunk,
szélsőségekkel viaskodunk azzá is válva,
vagy felébredünk, hogy 10 évente nyaraltunk egyet
(a többi fesztivál volt és ismétlődő pénzszórás)
és eltelt az egész, és hitelekben úszunk, hanyagtenger.
Mit szóltok, ha azt mondom, én nem megyek el?”
- kiált, kihúzva magát, felugorva a puha kanapéról,
este 11-kor megáll az élet a diákkávéházban egy pillanatra,
és a többiek csak annyit mondanak: „Talán.”
És azt: „Inkább menjünk ki cigizni”.
A lány visszahuppan, felnéz a bőrdzsekis szamurájra,
aki félperifáról hidegvérrel rákacsint biccentve,
az önzetlen összenézés szent erejének transzparenciájával
tudatva vele az eleve elkerülhetetlent, íme itt,
hogy most már a felnőtt kor küszöbén
(ha van egyáltalán ilyen, nem elfelejtve a játék örömét)
te is ráébredtél a fékevesztett önámítás ellentmondásaira,
a kor összes hangját túlharsogó hangra,
ígyhát egyedül vagy, de csak így megy,
mert különben ezrek és ezrek akarnak beszervezni
holmi faszságaikba, vagyis azok, akik lusták tenni,
és szertelenséggel a valóságot felülcímkézett,
mindenféle haverságokkal kibélelt szekértáboraikban
egymás levében főnek puhára, talán kocsonyává.
Kortárs irodalmi kánon? Könnyűzenei nagymenőség biznisz?
Domainbróker durvaságok? Technojóga csivaváknak only?
A lány előtt megjelenik a tegnap esti video, amit nézett,
Up and Down - 3000 km on New Zealand’s Longest Hiking Trail,
mintha ennek lépett volna ki az első mérföldköve felé,
folytonosságban tartott megkérdőjelezhetetlenségek közé,
a lassan mozgó hegyek helyére képzelt előző korok közé,
amik elvéthetetlenségükkel rajzolják ki a jellemfejlődés
sokszorosan áttétteles stációit. Míg mindenki más kimenekült,
most épp a kávézóból a hidegbe dohányzni ugyanúgy,
mint az országból, amire még csak ráébredni igyekszik
átlagban 50000 diákból 1. Ez az egy lehet a megoldás.
A háttérben ez a szám szól:
two nice girls -
i spent my last ten dollars (on birth control and beer)

Erős aláfestés.

 

 

 

 

Séta a városban

Amikor az ember alól kihull a bringa,
és csak az tört el, a többi visszagörbül.
Séta a városban, még csak esteledik.
És tolongás van, minden kommersz ablakon
a bekukucskáló vidámparkosdi virít,
nézik a látványkonyhát, a DIY kifőzdét,
a sör ömlik mindenfelé és selfiehegyek.
A Kazinczy-ban sorra nyílnak a B-terv helyek.
Hajdan egy kocsma volt itt egy pincében.
Még a kerékpár is emlékszik, emberek alig?
A környező utcák híre nyilván kétes. Joggal az.
Nincsenek sehol helyiek. Ez üdülő övezet lett.
A nagycsaládok odébb rángatják a gyerkőcöt,
aki túl feltűnően bámul meg egy csoport
tréningruhás alakot, akik „try this”, mondják.
Egymást érik a teleobjektíves kamerák,
egymás arcába fotóz sok-sok sutyerák.
Nyugodtan enni így? Pincékben harmadszobák.
Az árkádok alatt tömve minden seggnyi hely,
a legszebb ruhák lerosszabb kombinációi,
jön a Húsvét, most még megnyomják-hype!
Bájolgás… és kapuk, kirakatok felé mutatóba
forgolódó magamutogatás, ami szexi akar lenni.
Nem fárasztó tartani ezt a pózt? Állandóan?
Nem roskadtok össze hazaérve, hogy elég volt?
A munkából hazatartó magyar fiatalokat elsodorják
az össze-vissza kóricáló, telefonba bújt kortársaik,
azok, akiknek semmi dolguk, és fejest ugranak
minden egyes szerencsétlen turistacsapdába.
Annyi a zsebpénzük, mint a diákmunkás éves fizetése.
Egy szirénázó autó szel ketté egy őgyelgő csőcseléket,
akik szétfutnak, és néznek, ilyen otthon náluk nincs.
Miséznek a negyed szélén, oda is befotózni.
Ha valaki belép a kávézóba, jól megnézik.
Ha a pultból a lányok örömkitöréssel köszönnek,
máris enyhül a szigor az asztaloknál, oké, belsős.
Ki a belsős? Mi itt élünk.

Minden… minden… egyidejűleg.

 

 

 

 

Poignancy: A Victoria Secret arculat

Bar at the Folies-Bergere, ez az ábrázolás sejtet valamit máris.
Sok idő elteltével a csupasz tények tézise megágyaz az alkunak.
Összemosódik pornográf és boudoir, elitizmus: mindent ámít!
A felszín napszámosai. A Victoria Secret szenzációhajhász arculat,
közös lett, mert közönséges? Ami egy kor lenyomatává válik.
A gyártók illúziókkal dédelgetik közönségük, beszedik sarcukat,
s mint a Gucci mottója, hogy ez megvehető úri lét: árván hámlik
a sokasodás sopánkodása szerte, sebajságok méregdrágán,
éppúgy, mint a flitter és csipkepernye: még hogy kilógnak a vádlik!
A gazdag háziasszony abban lelte meg bőre szivárványát,
egykor, ahogy ma is művi örömét, hogy kihúzza a nyárig,
míg csiripelnek apró madarak a kerti madonnák vállán,
komor kőből kikelt karzatokra néző női keble jócskán fázik
a szoborpark mintáinak... ideálok, amiket elárvereznek árván,
de kisüt a nap, fel lehet venni a kosztümöt, estélyit, bármit?
Nincs ez ma sem máshogy. Más kasztba bevásárolt száz szám
tündöklő másság mereszti magát és szupermodellek után ásít.
Jacques-Louis David 1800-ban festett Madame Récamier képe?
Más volt. Ott a hellenisztikus tradíciók akadémista vágya ugrik, tágít
értelmezési tartományt a múltból egy egykori mába, persze csupa véglet.
Antonio Canova szobra 1808-ból egyazon közlés, a vágy int,
lenge mozdulata mögött Pauline Bonaparte, mint világszépe sütkérez:
Venus Victrix másaként, és ez a téma megbotránkoztat mindenkit.
Hány ábrázoláson és korokon át hajszolták egymást a művészek?
Mire a testiséget álszent módon istenábrázolásként dacból hirdetik?
Vagy mire összefolynak konkrét körvonalak, városokat tűzvészek
nyelnek el, de az erotika közbeszól! Gustave Courbet kitekint,
The Source of the Loue + L'Origine du monde, 1864 és 1866-os évben;
ezekkel jócskán túllő a célon, beleásva magát eredetnyi vizekig,
mert kinek mondd többet egy Michael Alford akt, vagy a Man Ray fények?
Titian or Georgione: The Pastoral Concert (c. 1510)
Titian: Venus of Urbino (c. 1534)
Francisco Goya: La maja desnuda (1797-1800)
Thomas Sully: Musidora (1813–35)
Jean-Auguste-Dominique Ingres: La Grande Odalisque (1814)
Hector Hanoteau és Courbet: Bathers or Two Nude Women (1858)
Edouard Manet: Olympia (1865)
Gustave Courbet: The Source (1868)
William-Adolphe Bouguereau: Nymphs and Satyr (1873)
Jean-Leon Gerome: A Bath, Woman Bathing Her Feet (1889)
Anders Leonard Zorn: Nude Girl in Doorway (c. 1900)
John William Waterhouse: Listen to my Sweet Pipings (1911)
100 évet ugrunk, itt a Victoria's Secret's holiday 2021 campaign...
A fokozásban odavesznek vesszőparipák között igék és ének,
sokadjára felsül a sármról lehulló bélelt képzet: viszik, cipelik
a műtermekbe a modelleket, akikből mára pixelklónok, vénlegények
kattintásra kikerekedő közbülső elütött órányi csínytevése lesz, dívik!
Hogyan látnád, ahogy az angyalkát játszó fehérnemű rémek
felvonulnak megsokszorozva szinte végtelen, újabb tárhelyparkot ívni,
adatbázist építeni pucér pátoszból, és gubbasztanak kukkoló gének,
mint The Swimming Hole című festmény (készítette Thoams Eakins):
úgy csobbannak lencsék kútmelegéből a plakátlányok a tekintetmélybe!
Őket is hozzák, viszik, glamour és limuzin dukál, ez lett a néphit?
Hozzásodort divatok, body positivity, orgiák, mint ezek egymás mellett:
Lucien Freud: Venus Reclining (Big Sue), 1995, direkt, hogy szinte bénít,
és Eugene Delacroix: The Death of Sardanapalus, 1827. Mai fashionszellem?
És a Victoria Secret leképezve így, deep fake felületek előtt szédít,
Hailey Bieber, Taylor Hill és Josephine Skriver, mint Chick Flick lugaskertek
várossal benőtt terebélyén együtt állnak, Antonio Canova keze fénylik
a három grácia mai mozzanatát lesve síron túli távolból, gyertek!
Mert minden civilizáció vége, úgy rémlik, a testiségbe menekülő fétis,
eltűnt őserdei városok, a görög is és Róma, inkább nagyot nyeltek,
dorbézolás és hajlathabzsolás közben, kintről idegen seregek nézik,
és már nincs visszaút, már csak a póz marad, kiüresedve elnyert,
hergelt, bomló, bősz, makrancos rámarkoláscsóvák csöppjein félig,
olykor egész halomba összetorlódó netovábbok: jár érte a serleg!
Mint élő szobrok, halogén világhálógalériák örökségeként lassacskán beérik,
egy társadalom termése ez, s a sajgó másnak lenni vágyás, a tervek,
amik adottságokat tagadva törnek előre... később szexszimbólum nénik,
akik visszaemlékezve a nagy vetkőzésekre, korunk kontúrjaként elvert,
elherdált, luxusnőkre költött vagyonok formájában örökségük lemérik?
Milyen verset szán akkor az utókor a fokozhatatlan emlékére? Mellek,
combok egész árkádsora alól pislákol-e majd szóba öntve a szép is?
Vagy jobb volna mindez Victor Karlovich Shtemberg stílusában nektek?
Megvívják-e még a betájolt tárggyá tett nőkkel szemben magukat,
egész hitvallássá nőve ki ellentmondásokból a nevetséget látva Párizs,
Milánó, New York és London gáláinak elmúltával azok, akik halrudat,
és banánhéjat, kiflit, bigmeket, dinnyét, ananászt lábak közt, mint régi álhírt
fognak fel akkor, hisz nem lehet, hogy egyenjogúság és vad ruha,
pőreség fesztivál és tudományos szexizmus között, mint vámpír
kutat a divatfotós, és ennyi volna a termékenység ezredvégi kultusza?

 

 

 

Alexa Breit

https://www.instagram.com/alexa_breit/?hl=en


German Fashion Model? Az imágó szélessávja,
a többi kikockázás elvesz a méltóságból.
Parázsló falatkákra szedett barbi-lábak tája,
sok giccses részlet... eltakar, mintsem ápol.
A házibulin szembeötlő a leplezetlen ámulat,
ahogy két üldögélő férfi sovány szótlansága
(látva ezt), kisvártatva arra is rámutat:
a tényleg tehetetlen tömegvonzásban
nekik semmi keresnivalójuk nincsen ott,
ahol a popkultúra hús-vér animefigurái
a keretből kiugrani készek... közönségstop,
vagy fesztelenség a végső csitulásig?
Végre melléjük ül két francia feminista.
Nekik is ellenükre van a szövetbázis,
kirágott égbolt, lyukas csillag,
ahogy elképzelik, hova vezet, számít(?):
a minden nőkre kimért visszhang,
"ez az ízlés vesztőhelye, kicsit gáz is",
- tudják, itt az egyformaság matat, firtat,
és talán olyan megélhetésre lel, ami ánizs,
némi ruta, és édesgyökér mentén viasz,
vagy egyenesen szilikon között fázik.
Árnyéklugasos dekoltázsok, mi az?
A franciák szerint maradi és alig tágít
új teret az az elmélet, hogy úgy vigadj,
hogy mondod magadról: tessék feministázni!
Meg bizonyítani, téríteni? Büszkén kitart
az a meggyőződés bennük, hogy lázít,
aki folyton érvel, és aki így tesz, vihart,
meg drámát kavar maga körül, holmi átvitt,
hát még szűk értelemben: nincsen igaz
meggyőződése a fröcsögésnek, inkább kábít,
mintsem fényt hoz, és ingyen vígaszt,
sem szapulásversenyt nem várnak: ágyig
és kerekasztalig vitt vergődést? Ez riaszt!
Egyértelműen elutasítják az egyirányú vágy fitt,
trendi, tobzódó, delejes gesztusait... ti azt?
1988: Boys (a sláger), és amibe mára immár átvitt:
Beyoncé - Run the World (Girls), kissé zsibbaszt,
ahogy Afrikára visszahivatkozva hiénákkal játszik
sok-sok statiszta, ami háborús téma, tragédia, kínpad:
"The Hyena Handlers of Nigeria", nem vicc, széjjel vágni,
lőni, tépetni egymást... a video-designer csapat bízhat:
tévedésében. Bezzeg a francia csajok, értelmük hárít,
felfogják a manipulációt, a sztár-allűrt, a terméket hízva!
Ki is mondják! Hangnemük megfontolt, értelemmel csábít
sokféle fennhang felé, most demagógiát szivat!​​​
Alexa Breit beleng a képbe ekkor, 1999, 5'4, kicsit ásít...
szőke expó, kiadó testek. Minden a világháló miatt?
Még egy cukrot, csak neked kislány! Vércseppjáspis,
és shibari csillárok csörömpölése alatt feszes inak,
a virtuális valóság reszkető kezét megfogod, látszik!
Füstölőkből levendula, felszálló lepkeraj szerteszét riad,
és a lencsevég megkeményedik, mint a gránit.
Ki irányít? Kéz a kézből távrányítót egyhamar kicsap.
Jöhet Bianka Helen, mert ez fashion, a képzelet ázik.
Helga Lovekaty-re átkapcsol egy lakásbeli ripacs,
a világörökség részeként értelemezett pázsit
egyértelműen emberi kontúrból van, szelíd picsa,
a tiktok taktusai felszedik a szemhéjat, legyen másik?
Nyilván az előzményt alig ismerik, nem épp apró ficak:
Sabrina Salerno idomos munkásságát megalapozta máris.
Minden műtét, arcfeltöltés és vesszőfutás előtt a bizarr,
Mickey Rourke szindrómába átmenő, felhorzsolt hámig.
Alig marad arra idő, hogy azt mondd, "nicsak",
és kontinensekkel odébb bokaláncos vádlik
óriásvásznakká felnagyított léptein pipacs
és rózsabokros csipkeálmok lepleit lengeti
temetni kész, s kézenfogva elvonul párokban
két magyar fiú és két francia feminista. A perc eltelik.
Poppy Dancer? Elegük van a műsorból. Ami szexuális árokharc.
A házibulin aztán Kelly Lauren-ig jut a társáság, Herendi
és Zsolnay hull ölekbe és Hadar Lavy és Brandi mázolnak
fel újgazdagéknál minden testkép-önszerelem idején sepercig
valóban fojtó illúziókat, a buli, mint egy kukkoló zászlóalj,
és az imprint a hub végződésű csatornákig csak úgy sereglik,
majd csettintésre lehull egy csipa, ahogy mindenki átkozza
a szolgáltatót, mert elment az Internet. Nincs mire meredni.

 

 

 

 

Linnea Quigley és a Horror Workout

1958-ban elindul pályáján a furcsa fortély testképe.
Épségben meg nem úszott női hősimázs jár kötéltáncot:
világok között, amik nem-emberi érdekfeszítéssel élnek.
VHS vagy digitalizált képsorzátonyok, megnézed százszor?
Ahogy a hullahámos habarcsok hamvai beléd égnek,
mintha csak hieroglifákat látnánk oldalnézetben, szinte párzó
celluloidok vetítve-levetve a vásznon, mint a zokni, és késélek
táncolnak a szempillák helyén... Elrugaszkodás a mából,
itt találod Linnea Quigley-t, aki 1980 és 2012 között nézett
porózus képsorokon tökéletes farkasszemet, miközben táncolt.
A nézőkre meredt: a sex & violence és self-objectify színésze.
Buzzcut mozi, horror workout, a stereotypical sexpot actuality álmok:
trashpack pompa és a Graduation Day jelenetei, bomlás, szívélyes.
Mi ehhez képest a műfajváltásokban sokszor minden ránctól,
sőt, minden ingtől, tanktop-tól megszabaduló szirének
egyik korunkat naktusokkal üdíteni kész üdvöskéje, aki gyászol:
csontfehér felhámba bugyolálva és világító tekintettel ő már idézet,
hozza az elvárt díjgyanús nézettséget buzdító jegyeladás-számot,
míg a mozivásznon számol fel gonoszokat, "kifilézlek" ígéret
jeligékre biccentő mániákus mysogániákra rontva rá, kissé tátott,
kissé csókot hintő szájjal Alexandra Daddario... SUP-on nem kísért meg?
Netán Hollywood aranykora ömlik rá reflektorfényben, vagy pátosz
nélkül porondra lépve láttat bimbaja mögé egészen, vagy vigécek
paparazzi fotóitól sosem mentesen egy élő reklám, örül a filmgyártó?
Propmaster! Hozzad ide nekünk, tudod, azt a felaljzott lidércet!?
Hisz örökzölddé vált 80-as évekbeli elődeivel összehasonlítani ártó!
Visszafogottságot mégis hiába keresni azóta is. Csibészek,
szajhák, színpompás színpadi naplopók és pucér csibék hágott
plakátmásai felett felderengnek az első vadulások, a miértek!
Itt valahol, egy filmre vitt eleven női szoborparkban zombisáncok
és trash szuperlativuszok között él a rajongókban Quigley, a B-terv
bombasztikus mellékösvényein, alkategóriás művek között láncon
járva kötéltáncát, mint aki kapaszkodik és riszál: beint a közönségnek!

 

 

 

 

Lisa Kelly és a kemény csajok

Eye candy Kelly a fagyott világ tűfokán kelve át tanul.
Az Overdrive címlapján egykor ugyanúgy feltűnt 
és sztrádatavak síkján teherszállítva, mint...
28 évesen az Esquire hasábjain. Nem épp pettyhűdt.
2010... Anchorage, Muskrat Dam és más toposzok.
15 vagy 20 ezer font súlyú kamionok nyitnak kaput
előtte a hó örök birodalmába, fent északon botoz
lökhárítókkal a kegyetlenség határán, ahol akkut,
vagy kereket cserélni lánccsörgések közepette honos.
Egy 10 évig tartó sorozat spin-off verziója lapul
filmes tarsolyában, ahol mint sofőr útmenti poros
embernélküliségben száguld. Hóból van a por ott alul?
Egy táj, amiben nincs vita, nincs hezitálás, nincs gonosz,
csak a rátermettség számít, és a szexepil nem kelt gyanút.
Kelly képsorai alá nem tenném be a Wet Leg dalait szoros,
zengő ütemben, sem a ZZTop-ot, hanem a csikorást, vadul
zúgó szembeszéllel és kristályrecsegésben, ahol verssorok
rádióberregése közepette és a CB-sikolyai között önmagunk
határaival ismerkedünk, nem Alaszkáéval. A téma felsorolt.
(talán menne alá ez mégiscsak: Sammy Hagar - Heavy Metal)
Íme, a rakomány: csövek, ipari járművek, olaj. Csönd, tabuk,
folytonos fókusz és nem kisodródni a kanyarban, ahol a csoport
6 óránként 10 óránként truck truck után: neked, nekik nem új.
A szembejövő kollégák ők, nem összecsúszni... szakadék, semmi bokor.
Lisa Kelly a kemény csajok hírét öregbíti, nem engedi, hogy megund
tények mentén felfejtve a felismerést, hogy a kényelem hóbort,
és ahol nincs kényelem, ott vitázni is kár a nemekről... van egy út.
Lisa Kelly...
Még emlékvideókat is szentelnek neki, éltében, magabiztosságában.

 

 

 

 

Vangelis (1943-2022)

Az, hogy a Pink Floyd és a Blade Runner is a kollekció része,
kottákon átívelő zenei ízek mentén valódi életművé válik.
Idézetté nemesedő emberléptékűség, és emlékmű az észnek,
amikor egy görög Párizsban hunyja végül álomra fejét. Kár is,
szinte szavak nélkül is érthető: világokat teremtett végleg,
elmúlhatatlanul kisugárzott, sejtjeinkbe ivott sok kis fázist,

amik végső soron körülírták korunkat, fájdalmait. Annak margóján is túl,
volt egy zeneszerző! Életét nem úgy élte? Mint amennyire zenéje bonyolult.

 

 

 

dr. Nguyen Anasztázia

https://en.wikipedia.org/wiki/Anaszt%C3%A1zia_Nguyen

Homokterítő felett
az ollózó sereglet,
erőfeszítés és vízcseppek,
a légiességgel leintett
távok: kuszán, szelíden.
A kockázatot vállalás rendje,
amint földet ér és visszanéz.

 

 

 

Michu Meszaros

Michu Mészáros... törpe kaszanova?
A látvány nyilván önmagáért beszél.
A színészi ambíció szerkezetkész.
Hollywoodban valaminek a kezdetét
egy ilyen karakter felülírja, remeték
és lovagok és revolverhősök szerteszét,
de a freak cirkusz nem jöhet szóba még...
Csupán egy érdekes magyar jelenség,
ami székmagasságból feléd néz,
és síró hangja oly, de oly kemény,
átfut rajtad libabőrként ama tény,
hogy a történelem hidegrázása mély,
s a színpad széle a legsötétebb szakadék.
Alf, Jacko, Letterman Show. Nevetni ne tessék!
Feltárul a "liliputitional house", ez is létezés.
Elhelyezni az egészet? De mégis hova?
* (Anisotropy, funky zenékkel?)
Függöny csorog, zárszóra csengő zenék.
Kim Carnes, és a Solid Gold Dancers elé?
2016-ban Mishu távozott, abba a dimenzióba,
ahova a fél pár zoknik tűnnek el? Az milyen zóna?

 

 

 

 

Ben Burtt

A hangok tengerét egyesek átúszták.
Ami a zörejekben tényleg rejlik,
nincs titka, csak esszenicája.
Visszafelé lélegezni, ennyi?
Ami az idők próbáját kiállja.
Ben Burtt volt, aki tudta,
két sor instrukcióból mi lett:
nem dobva effekteket sutba,
nála a hideg gépiesség piheg.
Darth Vader szuszogásáért ő felel,
övé részben a bádogdob-búgás réme,
a vastüdő tokozódás ez... ősremek.
Lerántja a pszichét az abszolút mélybe.
Micsoda egybeeséssé vált a csoda!
Min múlik, hogy ez így összejött?
Megismételhetetlen, igaz. De tényleg:
mítoszteremtésben inger, ködbe lök,
fekete ködbe köpenyek közé az érzet,
operáházfantom, monolit, ragnarök?
Hogy ez nem ember. Ez a végzet.
Szavakkal erőszakosan a némaságba döf.
És recsegnek a megszenesedett jégsztúpák.
 

 

 

 

 

Khatia Buniatishvili

https://www.instagram.com/khatiabuniatishvili/?hl=en

Emberszobrok köré a büdzsézsonglőrök kínja?
A francia és grúz ellentmondás kisimul.
Showbiznisz az, ha a testével gondolkodik,
biztonságot adva a verseny előtt? Itt figyu!
Ez a része aggaszt ugyanis. Mit sem borít...
Eltér a szabvénymérettől. Elmozdulástól vad?
Tempósabban, gyerünk! - Szól a próbán mióta!
Új értelmezést adva egy eleve ősi alaknak.
Estélyikben tetszelgő dáma lett a hangszerpilóta?
A feminizmus valahogy elsikkad ilyenkor, a sikerben.
Úgy megy oda, hogy élvezni fogja, kellemes...
és van közös élmény, mert ez csak játék, higgyed el!
Egyre fesztültebb lennék, látva az eredményeket.
Szinten tartani? Vagy feloldani? Kikapcsolnak az ilyenek.
Hajnalban indulnak, s mint a balettáncosok, korai öregség:
ráment a gyerekkoruk az egészre, nincsenek vikkendek,
az ilyen profiknak marad végül egy porondnyi kiszögellés,
ami hatalmas élmény, de marad a hosszabb, szeles út,
és limuzinokban, testhez álló kelmékben megfakul
az eredendő igyekezet, ahogy a dekoltázs ellanyhul.
Belefáradnak, de tettetik. Torkukban, mintha meggymag dúl,
bevallják-e maguknak, hogy megromlott a performance?
És a menekülés útvonala egy lett a karrier útjával.
Vannak tükör előtt készült selfie-k. Világturné. Luxusdac.
A sötétben sokuk esetében egy idegen ujj turkál.
Úgy nevezik: szakmai titok. A közönség máris rácuppan.
Csak remélhetem, hogy Buniatishvili-nél ez nem így van.
És a lefüggönyözött autóban, vakuvillanás közben száz tudat,
a rádió zenél halkan duruzsolva... príma, mondja a sofőr, príma!


A párizsi korszakban készültek.

 

 

 

 

Mili Castagnet

https://www.instagram.com/milicastagnet/?hl=hu

A kiejtés vajon kezeskedik tényekért, feldereng hogy Plantagenêt?
Nevének misztikájából leginkább Arsene Lupin III kalandjai.
Mili. Az, hogy szállodában jön szembe őfelsége,
vagy a zűrzavaros online hálózatok között,
mintha elharapott szó félúton, a félmondat másik fele mentén...
mit sem számít akkor, ha szállást keres, testvérével.
Sokszor akad helyzet, amiben felbukkanak ál-hírességek.
Az is előfordul, hogy az önmagát újracsomagoló princípium
igazából nem az, aminek feltünteti térhódító készségeit,
megütni a bűncselekmény mértékét szívlapáttal,
vagy éppenséggel megfarkított sztorik mögül pislogva,
vagy napszemüveges krokodilmosómedvék meseképsoraiban
találva rá a banánkardos madárpokémonra, ugyan már.
Kicsicsázzák a felszínét, hátsójukból mintha a Nap sütne,
de tudjuk, hogy ez hazugság. Lekaraokézták egymást rég.
Mert ha nosztalgia KÖT már mindenhez, menj el pszichológushoz?
Az nosztalgia, hogy egyesek félnek a változástól? Testük mivé lesz?
És magánfotóbankot nyitnak, kattintásnyi emlékszoba,
privát Madame Tussaud, a maga filtereivel, viasz helyett,

  • Clarendon
  • Gingham
  • Juno
  • Lark
  • Mayfair
  • Sierra
  • Valencia
  • Walden
    Mili Castagnet. Is így jött szembe végül. Átutazva Budapesten.
    A szállásadók hármashatárán átpislantva, talán félszegen,
    olyan videokkal szerezve örömöt önmagának eközben,
    amiről egy kanapémegosztás során jobb nem hallani.
    Csipkés fehérnemű ordenáréság: bordaközei, mint a zongorabillentyűk.
    Tier 1 Xenomorph paletták és kétrét hajtott térfogatok töviskoszorú-ködje.
    Persze kell a TikTok, mert anélkül meztelen volna mindenki.
    Réges régen nem azt nézik a helyiek, befordul-e a sarkon a kabriós döghalál,
    vagy hogy Nita Strauss melyik imitátora bénázza el a félhangot.
    Végtére is kiderül egyhamar, hogy a látszat, mint csalétek, elázott.
    És az interjúkat behelyettesítik a strandképek és a vakmerő objectification.

 

 

 

 

Mantra Watra

/
Miután Jens, a Németország helyett Budapestet
választó tanár srác 42 évesen úgy döntött,
hogy kell még egy diploma, egy magyar-olasz szak,
és már évek óta nem látta odahaza a családját,
szépen bepakolt nálam a kisszobába, átköltözve,
elutazva… és jönne Ali is, a perzsa filmes,
de kettejük között már eleget kaptam a jóból.
10 napot együtt élni egy indiai nővel.
Nem szereti a gyerekeket, ő harcművész.
Kihúzott tartásban, rugózó léptekkel jár,
ámbár-kerekded gyermekarcán olykor
jócskán megcsillan a cinkos értelem,
és szemöldökével önkéntelen játszik, vagy fejét hintáztatva,
mint ahogy Indiában tényleg szokták egyes helyzetekben…
… valóban nem veszi észre. Kopasz. És lila foltjai vannak.
Néha hazaindulva visszajön, míg mi zenélünk,
kirángat a dobok vagy a zongora mögül,
máskor csak illedelmesen kivárja a dal végét,
hogy elújságolja: útközben verekedésbe került.
És né'csak, a kedvenc ingje is elszakadt,
pedig a konzulátusra holnap kell mennie,
ebben az ingben szeretett volna. Aztán hazamegy, hozzám.
Biztos vagyok benne, hogy a forgatási engedélyeket
és egyéb papírokat megkapta, ez a szakmája.
De hogy pár száz méteren mit művel, rejtély marad.
//
Eljött az utolsó nap, a kopasz indiai nő
éppen bevásárolni csavarog, s ha a bolt 3 percre van,
vagy ha csak tenne egy kört a háztömb körül,
4-5 órára eltűnik, és nincs önmérséklete ezekben.
Egy elviteles kávé, öt perc és jövök. 1 óra telik el.
Várhatsz, hagyhatsz üzenetet. Mint a kapcsolók,
amit nem ő az első nő, vagy a villany,
hogy folyton égve hagy. Vagy hogy értsük meg,
(kérem rá) a nedves törlőkendő úgy marad nedves,
ha visszazárjuk. Érti? Azt szeretné, hogy megtanítsam
biciklizni, mert verekedni tud, de tekerni nem.
Ha nem kellene alkudozni, hogy mikor hova megy,
ha nem variálna annyit és kalandozna el szélsőségesen,
10 nap alatt akár ez is összejöhetett volna,
(gazdagítva engem néhány Jiu Jitsu fogással cserébe),
ahogy az is, hogy mit fog végül is főzni búcsúvacsorára,
és kiket hívott meg erre az eseményre, hozzám.
Szerinte ő a Harmadik Világból jött, ezért is érti,
hogyan kell az emberek között mozogni, surranni,
vagy éppenséggel érezni a zenét, és átadni magát neki.
Hogy ezt egy házibuliban, egy blues koncerten,
vagy az Arzenálban csinálja éjjel 2 után?
///
Volt rá 5 hónapja, és a barátai már mind elutaztak.
A dokumentumfilmes ösztöndíj-csapat szétspriccelt.
Itthagyva nekem ezt a csodabogarat, akinek mamája sámán.
Egy Kovásznai Gíta koncerten ismerkedett meg a sűrűjével,
és ahova csak vittem, hiába várta: angol kiejtését
senki-de-senki nem kritizálta. Otthonának tekinti Budapestet.
És valóban, ezek a fazonok, mint ő, hazárjátékosok éppenséggel,
akikből kismillióval hozott össze az élet az évek során,
ezek adnak még annyi pikantériát és váratlant a városnak,
hogy a hazai bunkók lavináját meg lehessen lovagolni,
mintsem aláfulladni totálisan. Ez a nő azt mondja rám mások előtt:
He is playing life on hard mode – köszönöm szépen.
De segítség, hisz mégis hogyan magyarázom el Mantrának cserébe
azt a pontossá vált Hofi viccet, amikor azt aranyköpte az öreg:
(hogy) „Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma kettő”!
Lehet, épp ezek kezdenek el verekedni indiai vendégemmel.
Egy nemzetközi filmrendezővel, akit egyszerűen cigánynak néznek?

A cigányok? Mindenki.
 

 

 

 

 

Hétvégi vakáció

Ehhez nem kell elhagyni a várost.
Őrült persze, aki 7 évig bent él,
anélkül, hogy kitenné bármijét, bárhova.
Nincs sok hátra, a lakás üres, indulás.
A kalandok vörösszőnyegén, hanyatló égkéken,
az éjszaka felgöngyölítése rutinműveletté válik,
az átélés viszontagságait pedig képkockák,
és száraz erezetű puszik lenyomatai őrzik,
olykor beolajozva, máskor elmosott foltként.
Többször alakul úgy, rá lehet döbbenni,
akár 20-25 év éjszakázás után is,
hogy ami történik, kiváltságos spektákulum.
Nem kell tévésorozatot vagy akciófilmet nézni,
ha éppenséggel réges-régen benne élsz.
First person shooter alakzatban előtted a show!
Míg mások telefonokon mutogatják
(mintha ez volna a valódi attrakció),
hogy láttak tüllszoknyás legénybúcsús fiút,
te elmutatsz a távolba, fordulsz karoddal,
és felsorolsz 38 olyan titkos szórakozóhelyet,
ahol emezek még sosem jártak, meg sem találják.
Amikor a meghívás elől persze úgy szöknek,
pontosan azok is, akikre a „kulturális migráns”
című cikk leírása illik, ott van némi félreértés.
Azt írják az egyik, amúgy tényleg elvont helyre jövet,
exkuzálva magukat, hogy mégsem tudnak csatlakozni,
hogy ez a kedvenc punk polgári helyük. Képzavar.
Sosem voltak ott zárás után, amikor a személyzet,
tulaj és pincér, és egykori munkatársak összejönnek:
szülinapra, búcsúbulira (valaki elhagyja az országot?);
és igenis együtt, 12 hangszeren játszanak, örömből!
Nem punkok, hanem zeneakadémisták és grafikusok,
énekesnők és filozófiaszakos (végzős) hallgatók,
egykori futárok és népzenei családból jövő csinos lányok,
pedig van közöttük egy földönkívüliségét félreértető firkász is.
Az újságírók, a Dune II stábjának technikusai,
a vintage bútorokon tekeregvő, fotózkodó csinibabák,
a wannabe elegáns-dámák, vagy a hőség elől,
valósággal ollózó ugrással kutyáikkal ide betérő vendégek…
… mind hazamentek már, s talán, mint a klasszikussá vált,
immár citátumokká felbomló Félelem és Reszketés Las Vegasban
című Hunter Thompson ál-életműfilmben (elvetemültség):
van egy helyzet, ahol egy mosdóban bénázó alakra van
hallatlan precízióval kiosztva egy őt boncoló monológ,
hogy ugyebár kimenekül a zárt, félelmetes, titkos,
és számára meglepő helyekről, sosem tudva meg,
odabent mi is zajlik, de mindvégig ezen tanakodva, magában.
Magadhoz térni tehát a spektákulum-spektrum túlvégén is lehet,
ülve Thom Cruisse feleségének szeretőjével pizzákat kajálva
egy könyvtár előtti szép téren, hajléktalanok és hobók között,
amolyan félslampos törökülésben, amitől Buckingham behányna,
vagy egy filmdíszletbe illő kocsmát pusztakézzel megépített
földmérő és tévés társaságában sétálni hajnalban, nevetve.
Vagy Tom Dent lerívó akcentusát hallgatva, a színpadon
erezetig csurig átizzadt ruhájának nehéz lengedezését lesve,
hunyorgásait, csalfa cowboy-attitűdjét, gitárja a vállán,
általános iskolai tanár. Mindez és több, természetesen Budapesten.
A hajnal azután tényleg összesöpör a szokásos helyeken sokakat.
Ha nem vagy őrült, az Astoria és az Oktogon között
reggel 4 után csak óvatosan mozogsz, a „Bermudában”.
A Deák téren a vasajtó kódja 0kulcs1122, mögötte rémület.
Nincs gond persze, ha ismernek az éjszakában, és óvatos kézzel
még a széttrancsírozott 100 meg 100 kiló üvegen is átemelnek,
amit a féktelen turisták hajigálnak az úttestre és a taxisok
őrölnek föl, malomkerekeiket csikorogtatva dühükben.
Valahol a polaritások megkettőzött külön-közepén,
kissé eltolódva, kissé elcsúszva, a Síp-Dohány sarok
(nevesincs Kis Gyilkos kocsma, alias KétCsöcsű)
… helyett… a Király utcai egyik teraszon kötni ki.
Jobb ez így? Már miért? És akkor mi van?
Ahol lényegében már személyzet sem kell, csak robot.
Egy közért szintjén működik a vendéglátás nélküli
abszolút lecsupaszított tévedés-vendéglátás. Seft?
Ha lenne egy sör-automata-sor az ablakban, beltér sem kellene,
csak asztalok a járdán és maguknak hoznának piát a hülyék.
Van szék, van asztal. Ott van az utolsó állás, nehogymár!
Mint mikor álmatlanul sétálsz a havas, képzelt sóderon…
Múltba kapaszkodva a másnapos intellektus nyomvonalán.
Ha ketten vagy hárman vagytok, 10 perc és 20-an lesztek!
Az asztalok összetolva máris, volt elég időzítés a flow egyenlítőjén,
hogy előttük érkezz és az asztalfőhöz tolnak ezért azonnal.
Itt van Negás Herceg, aztán a pénztelen elvált költő
(aki azért stikában hozogat magának piát, de tarhál is),
vagy az a fazon, aki olyanokat mond önfeledten,
hogy „I will relocate my towels on my body”,
mivel törülközőben jár derekán, de a többi öltönyből van.
A halászsapkás mesefilmsrác is, íme, aki nem illik a valóságba,
a basszusgitáros szerető is, aki a Jugoszláv góré nevét kapta,
és itt ül Doc, a svájci szkanderbajnok is, akinek egy ideje lakása van
a Hunyadi térre néző, golyónyomos ablaksor felett, (ahol pózol),
felkarja nagyobb, mint a feje… rossz vicceket mesél.
Hogyan találkozol ilyen emberekkel? Honnan ismered őket?
- kérdezik sokan, ha az ember eldurrant egy-egy történetet.
Le kell ülni és várni. Áradnak máris ezrével... Hisz köztünk élnek.

 

 

 

 

Őzike

Uwe 1994-ben bérelt kocsival hajtott fel a hegyre.
Mellette egy erősen italimádó barát lihegett, szomjasan.
Itt van egy kocsma – szólt a barát – Még a szálloda előtt.
Tudom, hogy itt van! Itt kell lennie! Na, látod!
És tényleg, a kanyar mögött már égtek is a kis fények,
némiképp a távolban, a téli tájban csak parázsfolt jelleggel.
Uwe tiltakozni kezdett, hogy csak ezt ne, mert holnap Karácsony van.
És az autót is vissza kell vinni. Egészen Németországba.
Az Olimpia Szálló előtti kanyarban (a szállodát már elbontották):
valóban feltűnt ekkor egy kicsiny, egyterű út menti krimó.
Inkább útszéli, mint közönséges. Persze, nyomban betértek.
Az emberek ott... a szokásos 90-es évekbeli embertelen
fesztelenségben voltak szétesve, kedves dalolászásban.
A butykos feneke utáni kutatás végeláthatatlan traumája,
amit kacajokkal édesít meg a belvárostól távoli privát éjszaka.
Emberek ott, akik élőzenére rázták teljes önkívületben.
Emberek ott, akik élőzenével énekeltek reggelig.
Emberek ott, akik közben egymás haját nyírták géppel.
Semmi, ami az akkori Budapestet ismerőt meglepné.
Amikor a pulthoz értek, a tulaj-csapos rákérdezett Uwe-nál,
hogy mégis honnan jött, hova valósi (tipikus magyar cucc)?
Elmondta neki, hogy „from Germany”. A tulaj ekkor megragadta
a falon ketyegő kakukkos órát és a térdén széttörte azt izomból.
Szétdobálva a ripityadarabokat. Felüvöltve, hogy ma este:
////////////////////////// NINCS ZÁRÓRA! /////////////////////////
Így is lett és végül négykézláb meg hason távozott mindenki.
Úgy, hogy a zene továbbra is szólt, mint a Titanic halljában,
ahol az első- és másodosztály báliruhássága elvárta, hogy szóljon,
le ne álljon a zene, pedig már bokáig ért a jégvíz. És hintázott.
Maradhatunk a fagypont alatti részleteknél. Peter, Uwe barátja
nem volt hajlandó eltenni magát másnapra. Két üveg bor volt nála,
a kocsmában kapta útravalónak. Feltételezhetjük, hogy Deutsche Mark-kal
és nem mással fizettek egész este. Járt tehát a repi-pia, hóna alá dugva.
Peter kint álmodozott, a tél ölén. És mikor Uwe kinézett a kertbe,
hogy mégis hol van Péter, mi ez a huzat? Az kint állt mezítláb,
a térdig érő hóban, a két üveget ürítve rendesen, a Holdat nézve!
Némi felelősségérzet szökött az akkor 30 körüli Uwe-ba.
Uwe rákiáltott: Gyere már be, te marha! Mit csinálsz odakint?
Mire Peter: Ezeket én megiszom, mert nőtlen ember vagyok,
ígyhát addig iszom, ameddig szeretnék. Egyébként is, gyönyörű a Hold!
Uwe kénytelen volt kint hagyni, nem ment utána, rángatni.
Reggel Peter sehol. Kiderült, hogy lábnyomok vezetnek az erdőbe.
Uwe leszaladt a kocsmába, ami reggel 10-kor már nyitva volt.
Nem látták Petert? Nem volt itt. Vagyis reggel igen, úgy tűnt.
A mentők aztán az erdőben keresték, mire később kiderült:
A kocsmárosoknak kiesett, hogy az erdőből jött elő pucéran,
és odacsúszott-mászott a kocsma elé, még újranyitás előtt,
figyelembe véve az előző estét és következményeit, emlékhasadás.
Peter ott fagyott meg a kocsma előtt az erdei út mentén.
Ez egy súlyos emlék maradt.
Uwe később szemben lakott azzal a kocsmával,
busszal járt, és mindig a megálló felőli oldalon ment az út mentén.
Nehogy berántsák újabb tivornyákra. Nehéz volt ezt elkerülni.
Ha rákérdez az immár megfehéredett mesélőnél az ember,
hogy akkor ugye nem ment többet oda vissza a történtek miatt,
és hogy el tudta-e kerülni, hogy leigya magát… csak annyit felel,
dehogyis, jártam oda utána egy csomót.
Amikor Peter megfagyott, Uwe utólag tudta meg,
hogy ő maga 32 Gin Tonic-ot és három töményet is ivott.
Vagy rendelt magának és másoknak? Az első 17-re máig emlékszik.

Jelige: Őzike Kocsma, Normafa

 

 

 

 

Édeske / In memoriam Harasztÿ István (1934-2022)

Becsukta a műhelyajtót, porfátyol sehol,
némi fuvallat, és a munkás-mennyországban
bütyköl égitesteket… az egyszerű virtuóz.
Mint amikor valakinek be sem kell vallani,
hogy a hétköznapja olyan, de tényleg,
mint a hétvégéje, vagyis élvezi. Lubickol:
az izgalmakban. Harasztÿ István kantáros,
fellelkesült, nevető állapotban élő mása
sokáig bevésődik a műkedvelőbe,
aki elé a kertbe kijön kaput nyitni,
és vasak ezreinek erdejét rejtő laborja feltárul,
vagy akit bevezet még csak másnap megnyíló,
legújabb kiállításába. Volt szerencsém.
Azonban minden tüneménye ellenére
ez egy igenis komoly ember, dicsérjük is ekképp!
Akit méltatni nehéz úgy, hogy hanggá lesz,
hogy éppen nem lehet semmit az arcába mondani.
Komoly, ahogy tékozlás nélkül építkezik:
tereket a képzelet lengedező ékszíjai közé,
és a szellemi hajléktalanságot uraló világ
összeszoruló ökleit szétfeszítve: innovál.
Az örökmozgás szobormestersége övé,
a vákuumokat becsomagolás legtitka,
és a kezdeményezés ereje, amivel csodál,
és persze csodáltat… olyan éberen,
ahogy a kíváncsiság lázában égő kisiskolás tud.
Nem csak annyi, hogy mint híresztelik, Ő
"a magyar kinetikus művészet atyja".
Ismétlem, komoly ember, nyájas hangja ellenére,
komoly ember, egyszerű öltözékén túl,
hát hogyne… és komoly ember volt, mikor megtörtént.
Én szégyelltem magam, és talán még tucatnyian.
Ahogy születésnapján a szintén megboldogult
Erzsébet-hídtövi, hatalmas saroképület-galériában
az élvhajhász, villogni akaró plebsz megjelent,
és minden köszöntés és éneklés előtt,
leginkább annak kellős közepén: elkezdett legelni.
Tányércsörgés, evőeszköz-karistolás, hahoták,
– de ordenáré módon –, és szarni bele, zaba van!
Ez a Magyar Retro dokumentumfilm-kollázs mindmáigsága,
noha Édeske ezen, talán 70. bulija sem ma volt.
Az a dokumentumfilmképsor, ahol a vonaton
az ideológiával is belakatott kisember pöröl,
bizonyítandó igazhitét – nem tágít és oszt –:
miszerint amit megevett, csak az az övé.
A legdurvább középkor 1950 után, 2010 után is.
Presser (ama Presser Gábor) zenélt volna közben.
Ő sem bírta. Mikor Édeske már harmadszorra
ment fel az őt zsinórban megtisztelni igyekvők közé,
a szakszerűséggel megfogalmazott köszöntőket mondók
és közös múltak kútjából emelt anekdoták közé,
– kissé kényelmetlenül furakodva fel a neki bókolók közé –,
hogy a közönségtől csendet kérjen, türelmet, nyugalmat,
újra és újra és újra. Semmi haszna, öblítés vörösborral.
A mikrofonpróbának beillő valóságos csitítást túlharsogta
a röfögés és smúzolás és helyezkedés és az avitt, 
rendszeretetet csak hivatalból imitáló, mocskos harsogás.
Mint akiknek az öltöny alatt, a bőre alatt mackóruha lapul.
És egyesek kivonultak. És egyesek csak fejüket rázták.
Míg a hömpölygő szájszél-lecsurgás vigyorgott ostobán.
És egyesek tudják, hisz máig igaz, hogy nem szabad kitenni
magyar embernek rendezvényen, állófogadáson,
szülinapon... sem esküvőn ételt, mielőtt tényleg szabad enni,
mert nem bírja ki, mert nem tehet róla, mert lapátolni kezdi.
Van némi nevetlenség is ebben, konzervatív bolsevizmus.
Presser végül egyszer ment körbe, termete kitűnt,
és kérte ugyanazt, „Tiszteljük már meg, akiért eljöttünk”,
és semmi haszna, ürült fokozatosan a svédasztal,
és néztünk, összenéztünk (a kisebbség nyilván),
azok, akik még semmiből sem fogyasztottak (etikett),
és elindultunk haza, hogy elnyeljen minket egy kocsma,
és ott Édeske egészségére igyunk éh-gyomorra,
kivárva a bármekkora, de gyorsan oszladozó sort,
nem ugorva be a bárpult mögé, csak mert százan vagyunk,
és ott csak egy ember védi a palackokat. Érted.
Nem mindenki éli már a kötelező portyázó-mentalitást,
a bárhol tarhálóst, a legszívesebben hazavinném szitut,
vagy a dobozos sör mögül üvöltő bumfordizmust,
a csak-azért-is fájdalmakat, amik elfojtva bosszúra éhesek,
sőt egy egész életért kompenzációt követelnek folyton,
és és és…  Harasztÿ volt talán a legközéposztálybelibb,
a legletisztultabb rendszerváltott, sőt, a legelőkelőbb melós,
akivel ebben a városban egyáltalán találkozni lehetett.
Most is poháremelésre kell buzdítani tehát, fényprizma
és borásványok a kristályvektorok szirtjén kurtán, de élesen.
Felvillan így még a Mérleg utcai kiállítás is, hajdan,
ahol a Nap Hőse kitüntetéseket osztogatta Édeske,
jóval a születésnapi szeánsz-incidens előtt:
frissen mosott, talán kissé kinőtt gallérokhoz nyúlva,
valami mágneses ketyerét osztva, ami máig megvan.
Ahogy Édeske illata is, semmi gépolaj vagy sufniszag,
hanem alkalomhoz illő elegancia, és némi párfüm,
de csak módjával. Ahogy illik. Ahogy ő illett hozzánk,
az égitestek fabrikátora, mintegy háziszent jelleggel,
akire felnézhettünk két vígadalom között,
egy helyre, ahonnan élő példaképek néztek vissza,
méghozzá roppant szerényen, semmiképp sem unatkozva.
Kezes jámborsága továbbra is körülleng minket;
Becsukta a műhelyajtót, porfátyol sehol,
némi fuvallat, és a munkás-mennyországban
bütyköli a celesztiális kolostort… az egyszerű virtuóz.

 

 

 

 

 

Emberek egymással

Az eleve meghiúsult együttműködésről.
Kiülni a kávézó elé, az építkezés befejeződött.
Hőség hever, záporok raja vonul le éppen.
Nincs ismerős a közelben, a galérista zárva,
az újságíró nyaral, a zenészek turnéznak,
az itt élő külföldiek még ejtőznek otthon,
vagy már némi fejbiccentéssel készülnek
az őket keresztbe elnyelni akaró éjszakára,
ami kicsit fuldoklik tőlük, mert tapasztaltak,
40-50 évesen, évtizedeket adva Budapestnek,
aztán mit kaptak?
Amikor életveszélyes közelségbe kerülsz
az emberek bekeményedett valóságérzetével,
a tehetetlenségüket felmérve lépsz odébb kettőt.
Egy olyan kontrollokat ledobva dekadens
és egyben számkivetett, talán szerencsétlen
állapotával birkózol az önelégültségnek, amit élnek,
hogy stand-up-ot csinálnak favicc-ekre izgulva,
és blama az egész. Aminek nyilván az a kulcsa,
hogy réges-régen nem mondhatta meg nekik senki:
hogy amit csinálnak, az száguldás a zsákutcába…
akkor mintha természetes volna, sorolják sémáikat.
Mellettem rázendít egy röpke nyári randevú,
feltűnik, ahogy a fiatal férfi kezdi a provokációt,
miszerint legutóbb egy olyan nővel volt Londonban,
akinek transz-dominális interakciói voltak szerelésekben,
és sokféle lightos szexuális szadizásban utazott,
vagy talán nem is annyira volt mérsékelt,
mert nem volt mellbimbója egy se, és ez őt meglepte.
És hogy ezen felül olyan kérései voltak, hogy ejha!
A lány ezen meg sem rökönyödik, vagy hogy minek ez ide,
hanem kicsit, mint aki érzi, hogy tapasztalt partnerral,
sokat megélt mai kalanddal van dolga, röhögcsél kicsit,
és talán vissza is kérdez valamit, miközben a fiú affektál,
és nem jutnak magyarul eszébe szavak, előadja magát.
Mindketten jól öltözöttek, lényegében újgazdag sarjak.
Amikor a ”fantáziák három végtagra és két közényúlásra”
végre lecsengnek, jöhet a revans… te engem így nem.
A lány is elkezdi megfélemlíteni bizarr helyzetekkel,
éppen azt a balekot, aki még csak épphogy befejezte
amatőr módon ecsetelni, hogy ő neki nehéz lesz megfelelni,
mert elég sok szélsőséges játékba akarták belerángatni,
bezzeg ő mindig tudja, ki is a beteg, és akkor onnan kilép.
A lány tehát felvezeti a teljes képtelenséget, csigázva mindent,
lassanként körözve leendő áldozata felett, a róka fogta csuka,
mint randevú, Budapest belvárosában, 2022. július végén.
Szerinte neki nehéz megfelelni, mert kész társat akar,
(persze az, hogy senki sem társ, akinek csak odafekszel,
erről vajmi kevés háttértudása van, és nincs is rá szüksége)
azaz olyan valakit, aki megfelel anyagi elvárásainak.
Amihez nyilván társul egy karrier. Amihez egy szám.
Nehezen begyűrűzve az egyetlen bökkenő felé,
amivel a fiút meg tudja fogni revans jelleggel:
(hiszen az utazik, ingázva dolgozik, pénzével henceg)
eljut oda, hogy egy meg nem nevezhető hírességet emleget.
Vele kavar most. Ő tartja el. A Sugar Daddy szó nem hangzik el.
Sem az a mára már közhellyé vált zsánermotívum,
hogy mennyi befektetett idő, összefektetett szabadidő
és mennyi undort legyőzés kell az azonnal kiégés oltárán,
hogy valaki így délután erről élvezettel csevegjen, ostobán…?
Miközben azért a Trophy Wife (a megélhetési pozőrség)
mint karrierlehetőség csiklandozza amúgy is elcsépelt fantáziáját?
Akkor, amikor erre van 25 millió kelet-európai
és vagy 40 millió közép-európai fiatal nő, egyszerre a porondon?
Manökenségen, hostess-ségen, escort-ságon, diszpécserségen
és pincérnőségen és hotel munkákon és party service díszpintységen
és sztriptíz bárokon és titkárnősködésen és beach barmaid-ségen,
és fotó- és aktmodellségen és olykor egyszerű kosztümös
nappali jelenségként élésen túl, ami után lerántja, bekebelez…
reménykedik, hátha horogra akad valaki, mert ketyeg mindene,
vagy olyan számító, hogy versenyezteti a pazarlás bajnokait,
akikből kiprésel mindent, elkényeztetettség a cukorkaboltban,
„mit kérsz? melyikből”, és jön a válasz máris, „mindent, mindenből”.
Ennek az egésznek van egy kegyetlen egzisztencializmusa,
és van egy borzasztó önkiszolgáltató attitűdje, terebélyes káosz.
Végül is, mire a fiú meg van annyira puhítva, hogy már jelzi,
akkor őt most ehhez hasonlítja-e a lány, és hogy ez az valóban,
amivel neki versenyeznie kellene-e, na ne már…
… akkor a lány bedobja a Jolly Joker-t és azt feleli nyeglén,
hogy ez nem verseny, csak elvárás és tényállás,
de nem mondhatja az illető nevét, aki 22 évvel idősebb,
hanem az úgy legyen, lefirkantja egy papírra. Megtörténik.
Átadja. A srác hátrahőköl és felsóhajt, kínos mosoly, gúnykacaj,
szinte önmagán nevet, hogy itt most mibe került bele.
Vén karóhoz simuló rózsa nem illik, ez számukra újdonság.
Nem is kell mondani, hogy a papírkát összegyűrte a lány,
és simán meg lehetett volna szerezni, mikor távoztak.
Ezzel még nincs vége az állatbálnak. Az estével aztán leszálltak
a kocsmákba a pandémikus vesztegzárak utáni időszak lelencei.
A jelen-nyár fél-trópusi kánikulája alól, mint forró sodronyfüggöny
és hévíz-hullám alól azok a gyerekek is, akik elveszni járnak,
vagy még inkább vannak küldve Budapestre, hordákban.
Ahogy találkozom Tito Slack, amerikai gitáros barátommal,
már annyira előrehaladott állapotban van a vasárnapi záróra,
hogy igazából a félig lehúzott hullámpala-redőnyök alatt ülni,
mozizni a veszteglő életeket vonulásaikban (kotkodácsolnak is):
ama fajta levezetés, ami után még írekkel kell találkoznunk hajnalban,
hogy terv szerint átbeszéljük a különböző akcentusokat, mint Irish,
Brummy, South Africa, Scouse, Manc, Bristol, Scottish, Welsh,
Cumbrian, Newcastle, London, Cockney, Comish, és így tovább…
és közben a polcról lekerülnek a következő italok:
The Whistler, Clontarf, The Dubliner, Bushmills,
Paddy, Quiet Man, Kilbeggan, Jameson, Gunpowder,
Connemara, Redbreast, Teeling Whiskey, Writer's Tears,
Peaky Blinder, Bulmers, stb., hozzá egy kis Magners, palackozva.
Ez csak később lesz, azonban.
Addig még engedve vagyunk páran a párkányon kiülni, s az asztalokat
már kefével súrolja a tulaj odabent és zen nyugalommal ránk kacsint.
Törzsvendégei vagyunk és ezt tudomásul veszi, szóvá nem teszi.
Mikor Tito kiér az ajtón a földszinten át, hisz nem mászik ki,
egyenesen az ablakon az utolsó kör során, indulás előtt:
arra lesz figyelmes, hogy egy csitri az aszfaltra vágja magát,
és ott karjait széttárva, gyorsan bólogatva remeg, ajkait elengedve,
mint akinek epilepsziás vagy más rohama van, látványosan.
Nézi, rágyújt, az emberek odaszaladnak, ő azonnal javasolja,
hogy fektessék az oldalára, nehogy félrenyelje nyelvét, béltartalmát,
és így megfulladjon... felém tekint, intek neki, hogy jöjjön ide, jön.
Mondom neki, hogy ez azért nem az, aminek látszik, 
színjáték az egész. Visszanéz, és ekkor már 20-an térdelnek,
némi riadtsággal az utcasarkon, egyesek itallal a kezükben.
Mondom neki, ez úgy van, hogy: = a lány egy fiúval van,
az a fekete pólós, vékony, cérnabelű, szemüveges kölyök.
Az imént ez a valaki egy magyar fiúval alkudozott itt,
a következő ablak alatt, hogy igyanak-e még egyet,
mert a magyar srácnak (ahogy mondta:) „még elkelne egy”,
és ekkor odaugrott egy lány – ugyanaz, aki most remeg
a némiképp langyos aszfalton (az előadott manipulatív rítus során) –,
ugyanis nem másról van szó, minthogy a lány ágálni kezdett,
és ennek a tetézése az, hogy most aggasztóan szimulál!
Persze, hogy hepciáskodott előtte, mert nem ő irányított.
Egy egész estényi folyamatos variálás nyilván a végéhez közeledett.
Az úgy volt, hogy...
A fiúk szerint, elkísérik egy darabon, de ők még maradnának,
vagy ha úgy érzi, egyáltalán nem kell inni többet,
de ők megteszik helyette is, vagy kérjen, amit akar,
és ha nem, ezennel akár jó éjszakát is kívánhatnak!
A magyar srác ezzel bevonult, hátha adnak még egy kilépőt.
A lány in dutch elkezdett vitatkozni, hogy ez most mi?
És vele mi lesz? És ő neki ez nem felel meg! És elég volt!
Erősen érezni a tényt: ha a száját bevarrnák, a fülén beszélne.
Amúgy tőlem 2 méterre elkezdve lökdösni és csapkodni,
meg utasítgatni a cérnabelűt. Ami azért fordítva nem férne bele.
Ahogy ellökte még egyszer magától, az besétált, a másik sehol.
Ki fog rendelni akkor magyarul, hízelegve, kunyizva?
Erre már futott is utána a kis nő, nehogy eltűnjön a srác.
Ott bent is egy kis pult alatti, nehezen észrevehető ütögetés,
meg persze a lökdösés, és mintha még egyszer, de tényleg,
rácsapott volna a fiú csontos kis seggére, anyu bekeményít?
Mindezt 17-18 évesen, a város közepén? Ez lett a csikószerelem?
Valahogy az italrendelés meghiúsult, de nehéz is úgy,
ha valaki melletted vicsorogva duruzsol és úgy,
hogy ellenez mindent,
és közben bököd vagy öklöz bordán vagy rúgkapál.
Erre kijöttek, bénázáshegyek. És ahogy a fiút megelőzte,
az arcába fordulva a lány hunyorgott egyet: azzal a mozdulattal,
szemeit jól rákészülve lecsukta, hanyatt vágva magát.
Amúgy koppant is egyet, de nem először csinálta.
Ez a végső módszer, ha nem az van, amit éppen akar?
Erre persze előkerült mindenki, és ez történik épp, barátom.
Tito bólint, hogy vagy úgy, ez tehát puszta zsarolás.
Méghozzá elég durva eszközökkel, itt mentő is érkezhetne,
illetve bárki elkezdhetné újraéleszteni, miközben jól van.
Az sem tesz minden esetben helyre valakit, aki csak egomán.
Kortyolás, koccintás nélkül. Pár miniszoknyás fruska vonul.
A háttér tele kerítéseken kapaszkodó angol kis faszkalapokkal.
Monteverdi - Teatro d'amore [L'Arpeggiata], nem ez szól.
Egyszer csak az oldalra fektetettségből felugrik a lány,
adják a kezébe a sört (érted, vizet nem hoztak neki).
Ő nevetve issza, elérte célját. Máris hívják a fiúk a taxit.
A lány nevet, hogy ez megint bejött. Neki táncol mindenki,
és tényleg az ő ritmusára tercel a szétszéledő szolidaritás
kiscsoportja: a teljesen hülyék eleven magja, akik ölelgetik,
(a fiúja is) örülve, hogy jobban van… free hugs bezsákolás.
Ezek már nem Sarah-Jessica Parker munkásságán nőttek fel,
pedig az is bezárt néhány ajtót és lettek cipős szobák,
hanem Zendaya propagandáján, és sorozatainak melyik,
de melyik női szereplője nem művel le ilyesmiket:
hisztit, műbalhét, miközben szerinte neki ez a kultúrája?
The earth stood still, the gods must be crazy: disneyfication.
Meg a tévében a My Next Favourite Cherry Falvour, és társai.
Ez a fajta arrogancia és műveletlenség valóban total disaster.
Wayne's World és egy japán gumi pop világ találkozik
az újgazdag gyerekek Jackass és a Beavis & Butthead világtalanságával,
(utolérte a világ), látni a zingereket az arcán, hogy nincs toppon,
nip-slip-catwalk, ami arról álmodik, hogy Hanauma-öböl Hawaii;
Season Glamour covergirl, egy kis társas magánynak nevezett szex,
egy kis statement beach wear look Ad Campaign (ami mi is?)
és Hailey Baldwin vs Gigi Hadid csillagtúrák lezárt területeken,
és társproduceri kamu titulusok, 4K Ultra HD vagy a valóság,
és Gaspar Noé „Climax” című filmje megelevenedik az utcán.
Ájul, szívat. Milyen lesz ez a nő 40 évesen? Ez nem normális játék.
Megjön az autó, és akit ő kiválogat, beszáll. Nem csak az van,
hogy ő ezzel ötletet ad, hogy halálközelséget szimulálva
lehessen bármikor bárkit befolyásolni, hanem ez nem vicc,
hogy a megfélemlítés korában leszivárgott a kemény blöff idáig.
Ennyit az eleve meghiúsult együttműködésről. Szutykok.
Ezekből a kreatúrákból egyre több van, és gonoszak.

Valakinek lehet, hogy ez lesz az anyja?

 

 

 

 

 

 

 

Monty Cantsin

A 70-es évek lakásfesztiváljait emlegetni kár.
Aki ott volt, magába zárta az élmény évgyűrűit.
A neoizmust megalapítás fordulópont persze,
a megállapítás él, hogy mindig 6 óra van,
mert a világ horizontális történelme átfordult,
a vertikális élet felhőkarcoló art deco-ja,
és a tébolyba táguló világháló síktalansága
ténylegesen beváltotta a XX. század elvárásait.
A tengerfenékről delfinhátakról induló atomtöltetek
vagy a póklábaikat terpesztgető műholdak idején,
amikor a fax lefele konyul és a viaghra nyomorba taszít,
és a könyveket tabletként akarják pelenkások lapozni,
és az önkiszolgálás és a műanyagpohár-slamposság
megjelent szinte mindenben, és dehumanizál a tömeg:
marad az a megközelítés, hogy szókimondóvá válasz.
Kántor István kitelepül Kanadába, ő nem Feldmár,
sem Baksa-Soós János, egy másik egzotikus vad.
Ady Endre verseivel körülénekelt tereket teremt,
és maja főterekhez méltó blood-letting-jei
a „Vér és Arany” valóságát hozzák közelebb,
legyen az Cortes, és a conquistador-ok rajtolása,
vagy hogy 1874-ben a Black Hills-ben,
a dakoták területén aranyra lel Custer tábornok,
nem mellesleg a transzkontinentális vasút
két irányból való megépítésének embercséplő idején,
amikortól fogva a Great American Desert területe
lassacskán a felparcellázott Mid-West lesz,
beszántva az őslakosokat. Promontory. Vér és Arany.
Nyilván 200 kilométerre és másodpercekre is ez zajlik,
ahogy Ukrajnában a lánctalpak ritmusa is ez, vér_és_arany.
Amerika és a meg nem hirdetett kanadai álom 80-as évei más,
ahogy a diszkófényű terepmintákból felnyírt sérók nyerítenek fel,
és a new-york-underground megdrágulása érthetővé teszi,
vannak helyek, ahol nincs minden háztartásban stukker,
és aki csak tudja, könyvből csinál magának golyóálló mellényt.
Irány a határ! Kántorból valamivel északabbra lesz Cantsin,
és azt kiabálja izomból, hogy „Áj belív in impászibl revolósönz!”
Hozzáteszi: „Dracula, Frankenstein, Monty Cantsin!”
Ritka madárnak sem kedves a kalitka, és ezt ő érezteti.
Így áll a bál! - teszi hozzá, és hegedűzenével kísérteti magát!
Az évek kegyesek a számkivetettség nomád bajnokához,
aki önkéntes száműzetésben ércesedik meg önstílűvé.
1981-es, Surányban forgatott sárgás videója, ahol szüleivel,
akik közben nyáriasan iszogatnak, és ő felcsapott gallérú,
drapp színű detektív-ballonkabátban kimérten énekel
a halál heroizmusáról és annak báltermi eleganciáját
és makulátlan megbízhatóságát firtatja disztingválva:
vidám burlesk, mint aki előtt halállal senki nem ivott áldomást!
Mindezt egy kazettás magnó sercegő aláfestőzenéjére, cinkosan.
Az 1984-ben, fekete katonanadrágban romok között előadott jelenete,
bizonyos teljességgel a body art, a performance művészet korabeli,
sokak számára máig érthetetlen extrémjeit mutatja, vésve filmre.
Vetületeként megteremtik Canstin azon kultuszát, ami máig virul!
„IamIstván! IamIstván! IamIstván! IamIstván! IamIstván!”, ismétli.
Vegyük át újra: milyen fenomén felől fúj a fintor füstfelhőket.
Világvége? Ha voltál már 4 vagy 5 vagy több előadásán, bárhol...
a világon akár spontán belefutva... vagy Berlinben most nyáron,
vagy Budapesten régebben (Király utca, és Olof Palme ház, stb.),
és persze Kanadában, és fesztiválokon: ez nem egy őrült.
Ez nem Hermann Nitsch, a konszonáns közmegyezés ömlenye,
hanem egyfajta ősiség abból a veremből, amiben gépzene szól,
és az öncélúság és a meghökkentő happening között lavíroz.
Hiába csapkod bádoghordókat furkósbotokkal, csuklyában.
Hiába ritmizál prímások alá indiánsikollyal Klapka dalokat!
Hiába zenésítette meg Ady Endre letagadott, eltussolt verseit is!
Ez nem egy félelmetes ember. Ez nem akar rosszat.
Megállapítható viszonylag hamar. Ahogy a könyve megjelent.
Egy kis vérfolt. Egy dedikálás. Piece de résistance, közel s távol!
És a neoizmus jubileumának 40. évfordulója pincékbe szólít,
hacsak nem kiállítóterekbe, hogy azt mondd neki: Ismerlek.

 

 

 

 

 

 

 

Csütörtök este (péntek reggel)

Ez nem az a gyors menet,
mint amit az előző két hét
diktált.
Az önkormányzati egyenruhások
bejönnek, hogy nyomatékkal
és papírokkal jelezzék, az átvezető
forgalmat akadályozzák
a (vásárló) kocsmatöltelékek.
A tulaj éppen ideért előttük.
Nehéz elmagyarázni,
hogy ez a környék erről szól,
és hogy ő is speciel ebből él,
hogy az emberek isznak,
Budapest ilyen, megtanulsz inni.
Kedélyes csevej, 
szalon-ejnye-bejnye,
nincs miről beszélni.
Kint egy srác letérdel a
csatornafedél fölé,
meghánytatni önmagát.
Bent a bárpulthoz felül
egy fiú telefonozva,
felnevet, és bejelenti,
hogy egy másik helyről 
átjön ide egy élő bagoly.
Egy lány karján utazik.
Egy kövér nő eközben
erős ívben tántorog.
Lökdösődve idebent.
A többiek köhögnek.
Selfie-k készülnek
a bagollyal. Aprócska.
Akkora, mint egy meglett fürj,
vagy bronzból öntött
levélnehezék, görög mintára.
Kés sehol.
Amikor kivételesen
kiabálás nélkül megindul
a záróra, ideje odább állni.
A játszótér szélén meglepetés!
Délután kikerültek táblák,
amik figyelmeztetni akarnak.
Több nyelven teszik, büntetőleg.
Nem nevel. Nem megelőz.
Nem megszervez. Nem kanalizál.
Nem kultúrával enyhít körülményt.
Nem átszervezi a turizmust.
Nem azt teszi, hogy műveltebb,
kifinomultabb átutazókat szeretne.
Hanem 17-19 év után, amióta
a kultúra kiszorul mindenhonnan,
csak a feltűnési viszketegség gerjedez,
és a Gozsdu-udvarbeli asztalon táncolós
névtelen lányokkal teli helyek aratnak,
és épül kifele a fürdőkben úszó
kotonok és spermahab esti dáridója,
mikor kotont ugyan használnak egyesek
(a tömegben egymást érő fészkelődésben),
de azt lehúzzák, a bikinialsó is vissza oldalról,
és az egész hólyag kiázik, nem is egy:
legális orgia egy nyilvános közfürdőben.
És a belvárosban verekedő részegek
és a belsőhetedikkerültbeli zsibvásár,
és kocsmatanyavilág, értéktelen…
most, ennyi idő után csak bénázás lehet?;
ennyi a válasz, majd odapörkölünk,
majd mutatunk mi határozottságot!
Mi majd rendet teszünk? Hogyan?
Hiszen épp ott van igazoltatgatás
és nyitvatartási engedélylekérés,
ami még helyi kézben van, a többiben soha?
Középkoriasan ki van hirdetve a köztéren:
Egy rókázás, egy nyilvános vizelés
vagy piázás az utcán: 150.000-nél kezdődik.
Külön elkövetve, vagy ha csak egyszerre?
Azt is lehetett volna, hogy művésznegyed,
vagy hogy élőzenés kávézók vagy alternatív,
1995-2005 környékén még tucatszám
kerületenként mindenhol megvolt, sajátos,
helyi specifikumként működő bárok:
lettek volna megmentve... máig. Dehogy.
Ahogy a bünetetőtáblát lefotózzák egyesek,
egy amerikait bemutatok egy spanyolnak,
komótos séta a körút felé. Jön a sztori.
Meséli az amerikai, hogy úgy
két nappal ezelőtt ugyanerre jártában,
a sarkon túli pizzás gyroszostól
kirohant az eladó egy hatalmas késsel,
a hússzelő is nála volt, meg egy másik is,
csak villogtak a késélek a sárga fényű
belvárosi félhomályban, hajnaltájt.
Az eladó két turista fiút le akart húzni: 
nagyjából 65 eurónak megfelelő,
közel 25.000 forintot felszámolni
két szendvicsért és két szelet pizzáért.
Azok utolsó pillanatban nem húzták le
a kártyát, a tranzakciót átgondolták,
és szembesítették az eladót a kétségeikkel.
A válasz az volt, hogy akkor meghalnak?
Elég messzire vadult már el a helyzet.
Utoljára ilyen a Király utcán történt,
mondjuk 6 évvel ezelőtt,
a templom oldalában, ahol a hely
meg is szűnt, de jó későn,
ami mellett a Kis Parázs nevű
ázsiai kajálda meg most zárt be.
Máshol ha vendéget késsel(!),
akkor talán másnap nem nyitnak ki.
Egyre kevésbé történik bármi, pl.:
ha ráomlik az átellenben kezdődő
másik kerületben egy ház két emelete
az ott dolgozó, arra tevékeny emberekre,
akkor van bármi következmény?
Ugyanígy a késes kergetőzés is elsikkad.
Ez a verekedés lehömpölygött
a sohabenemzáró kocsmáig,
ahol egy sebhelyes arcú, csuklyás,
kedves törzsvendég felugrott,
hogy megvédje a turistákat.
El lehet képzelni.
(…)
Hallgatom ezt a történetet, nem lep meg.
Lassacskán odaérünk a teraszra mi is.
A kidobók irányítják a kocsmát.
Koordinátor – ez áll a pólóján.
A vagyonőr vagy portás már a múlté.
A terasz elé leláncolt kerékpárokra
(nem az övék) támaszkodnak teljes
testsúllyal és megjegyzéseket
tesznek elég hangosan a vendégekre.
Egy nagy asztaltársaság részegen
kornyikál, népdalokat, ilyen helyen.
Ők az a fajta, mint amikor a
kortárs táncos lányok eljönnek
egy buliba, de nem tudnak ”civilben”
táncolni, normálisan, másokkal is,
hanem nekiállnak félbecsípve elcsépelt
koreográfiákat előadni. Szánalmas.
A mindenkit elnyomva 20-an
népdalokat teli torokból üvöltés,
majd felállva bajuszpödörve
csizmacsattogtató táncba kezdeni,
nem ide való, a körút mocskába.
Épp amit hangsúlyoznak,
egész identitásuk a népiesség és kész,
azt alázzák meg a piákkal telirakott
asztaluknál való süvöltözéssel.
Egyszerű a képlet: hülyegyerekek.
Nem lehet tőle kommunikálni.
Ők a lakosság, mindenki másnak kuss,
ráerőltetik az egészet mindenkire,
nem érdekes, hogy kíváncsi vagy-e rá,
vagy sem… tény, hogy a népzene vagány,
de lehet, hogy van élet a népzenén túl.
Vagy a bolti farmernadrághajtogatáson
és megszállott kirakat- meg boltrendezésen,
vagy azon, hogy még mindig meglep egyeseket,
hogy egy világvárosban, ahol sok tízezer
külföldi diák tanul (és költi erős valutáját),
és vegyesházasságok vannak és filmstúdiók,
üzletemberek, cserediákok, zenészek, tanárok:
ott felhorkannak még sokan, hogy-hogy-hogy
mit csinál egy random koncerten este ennyi külföldi?
És ezek még csak nem is a turisták, haver!
Lehet ezen akár órákig is morfondírozni,
az éles ricsaj és zaj azonban felrázza az embert.
A kidobók kirángatnak két srácot,
mert azok eltörtek egy széket és anyáztak.
Ha visszajönnek, le lesznek verve,
tudják már (meg!) mekkora a kabát,
túl kicsik ők még ehhez, üvölt a gorilla.
Megjelenik egy 4. stádiumú rákos,
elég ittas fél-halott ember, kunyerál,
és fogdos másokat és elkezdik elhessegetni.
Iszonyú szép nők jelennek meg az utcán,
munkába menet, kora-, nagyon-korareggel.
A Napkeltébe hunyorognak az alkoholisták.

 

 

 

 

 

 

 

Laura de Bie, a nyár zarándoka

Gazellalábaival a holtpont ringásán túl sugárzott,
a mérlegként működő térdkalácsok serpenyői
és a mozdulatlan ingamozgás feszültségével:
ott ült egymagában. Meg lehetett tőle torpanni.
Hát ez nem egy Hannah Menl, csontos hegymászó,
vagy Burián Katalin, aki szinte aktmodell egyes képeken,
miközben 15-szörös országos bajnok olimpikon
(A képek felhasználása engedélyköteles!!!),
vagy Laisa Andrioli focista, vagy Törőcsik Fruzsi,
akit következő filmjében egy macska csábít el,
ezért a filmzenében a zenei téma domináns hangneme az,
amiben a macska karakterzenéje meg van írva,
az egész partitúrarend ilyen utalásokra épül, bámulatos.
Ám a megtorpanás általában pulzusnövekedést is jelent.
Főleg, ha natural beauty jön szembe. Amelyik veszélyes.
Rimmel London kind and free szempilla biokefe, sehol.
Könnyen az is lehet, hogy a vadászösztön szétveri az erdőt,
amiben eddig azt hitted, azokkal futsz, akikre vadásznak.
Még ott sem tartasz, hogy ilyen megjelenéshez vajon
milyen név illik, mert ez mindennek a legvége, mert:
volt már olyan sokunkkal, hogy lett második randi abból,
hogy valaki határozottan hazavitt tehozzád, és később
csak azt kérdezte, jól tudja-e a neved, mert fogalma sincs.
Itt most erre nem kellett számítani. Itt még bármi megtörténhetett.
Ez egy filmből kilépett alak, aki várja a végszót,
vagy a partnert a jelenetbe, addig olvasva a szinopszist.
Ki ez? A kiterjeszkedési pont, a mágikus realizmus,
a véka alá rejtett valószínűség dacos sodrásában,
miközben lerí a lányról, hogy utazik... céltalan kissé...
egy borult valutájú országon át vonszolva, kalandvágy által.
Ez nem az a vidék, ahol Niu Lan Keng Rou Gui teát isznak,
aminek kilója 26.000 dollárnál kezdődik piaci áron, korrektségből.
Ott ült egymagában. A teret betöltve, leválva könyvlapok közé.
A kávézó terasza ismerős volt. A kánikulától kettészelt aszfalt
gazdag ragyogása, ami árnyékfoltoktól most is tarka.
Meg nem élt emlékek tereit tárva fel: mályvafoltos napfogyatkozás
és sercegő homokszemek forró nyári agitációja, mint hangulat,
és egy bikaviadal tőszomszédságában a likőrök szájhoz emelve,
és a poros úton félszáz évvel ezelőtt keresni a béke nyomait,
és az antikvitás engesztelhetetlen vonzásának engedelmeskedni,
főleg úgy, hogy belemenve a semmibe, önmagunkat meglelni,
az utazás esszenciája mentén, hogy a meglepetés létezik,
és hogy a kaland nem más, mint felismerni azt, ami meglepő.
Regélő tájként kanyarodott vékony szája. Újra észrevettem őt.
Nézve, ahogy olvas. Oda kell menni hozzá, nyilvánvaló.
A teret betöltve, leválva könyvlapok közé. Elegancia,
ami elemészti a mozdulatot, északi art deco. Embernő-délibáb.
Egész teste csak akkor látszott, mikor erősen elnyomta
csíknyira parázslott, görögház-fehér cigarettáját, és bement.
A könyv ott hevert, három asztallal odébb. Érdekel?
Ki lehet várni, mit olvas. Majd elmondja – a sejtés ez volt.
De azért cikáztak a feltételezések, jelszavak: Penobscot,
RVC Mountaineering Club, és biztos nem a Garbage Run 2022
útvonaltervével bíbelődik, vagy a bayesiánus statisztikával.
Mi van ha? A Freischaar Kryptogram architektúráját bújva,
vagy a Hepburn romanization épületkeresztmetszeteit favorizálva?
A karteziánusok, az antropozófusok, a punkok, a szadisták.
Elhessegetni az olyan fajta gondolatokat, amik nem várnák be:
népiességgel az alma szárát tekerni, hogy hány fordulat
hány leendő gyereket jelent…  vagy hogy hegyesen ég
a cigarettája valakinek és ekkor van a tinédzserek szerint megcsalva,
vagy van-e úgy, hogy több év szerelem után máris
valaki mással ágyban van az exed, és tényleg… ERESSZETEK!
Vagy az, hogy a költözés terve meddig maradhat terv, lehet halogatni,
jöhet az egyre nagyobb lakás, megtelik, mint a kurgánok és más halomsírok,
és a kelták, meg persze Egyiptom, és nagyot lehet ugrani,
és a viking hajón mindenestül az élő feleség-özveggyel elégetés.
Így telik meg a lakás és válik eleven síroddá, emlékekkel
bizony csurig töltve, egy irodalmi konzorciumnak idegen tájként.
Most akkor mi történik itt és most?
Utána kellene menni. Csak utána mentél? Mintha filmben,
mintha mással történne, és ez a hónap egyfolytában ilyen volt,
a hullám taraján repesztés, ami alól bűbájosok és beléd karolók,
spontán csókkal illetők és meztelen fetrengések sarjadtak,
míg a hullám partot nem ér, és szét nem omlik, oldódik, nyugalom.
Amikor Jim Blanchard „The Glory of Women” festménye
áttetszővé kezd válni és aztán eltűnik, és kaparod a falat.
Mit sem lehetett sejteni, hogy ez kemény partot érés lesz!
Mert nyilván egy nő fog kijózanítani a többi nő incselkedéséből.
1 perc és szóba elegyedni a bárpultnál már maga a jelenet lett.
Néhány utalás. Egy kedves gesztus. Végszavak. Történész vagy?
Mindig ezt kérdezik. Vagy azt, hogy idevalósi vagy, ugye?
Ha mindkettőre az a válasz, hogy igazából nem,
jön egy bizonyos nézés… van aki szemöldökét emeli hozzá
(mint mások másoknak, más korban kalapot), illetve ez:
egy jobbra biccentett fej, lehunyt szem, kis mosoly.
Átment a szűrőn? Vagy betörte a kapukat két mondattal?
Mint ami azt mondatja odabent: Na jó, ez a fazon jöhet.
Hol pislogással, hol asztalra / pultra feltett egyik kézzel,
hol igazítva magán egyet, hol csak meredve, érzékien. Minek?
Csak igen kevesen harapnak rá az ajkukra, az se rossz jel persze.
Oldalra fordítva fejüket 90 fokkal, hajukat dobva, mint aki ettől eltűnik,
hogy időt nyerjen, hogy rákészüljön, hogy most lendületet vesz.
De a délibáb-nő nem így tesz! Vizsgál, hunyorít, elmosolyodik közben.
Anagogikus magyarázatokból most kevés van. Gördülékeny minden.
Még fél perc és kiülni együtt a teraszra flow és verejték lett,
a tetszőleges együttállása, a tisztelgés élményévé válás varázsa.
Hemingway-t olvas. Laura iszik. Dohányzik. Magas.
Vékony. Szőke. Holland. Jogász. Hemingway-t olvas.
Lófarokba fogott haja inog, egy rövidnadrág, egy top,
és egy olyan mondat, ami máris felfed sok mindent: „Olyan vagy,
mint az apám. Vele sokat veszekedtem régen. Megy minden tovább.”
Alig 1 óra ismeretség után előre hajolva már felolvas a könyvből.
Ez a rész talán a kedvence, főleg az italról szól. Ez is előremutató.
Füsttől-énektől (üvöltéstől) érces, mély hangja vegytiszta noir,
a 40-es évek filmvászon femme fatal-ja, szexuálité ázsió on dopping…
valamiféle kulcsregénybeli op-art tabu megelevenedve. Vonzó.
Régen volt, ezt mondhatom-e egyáltalán. Mikor volt a legutóbb?
Egy közel-keleti katonalány mediterrán hangja tette velem,
Fönícia-Szicília-Sínai? Mintha Amy Whinehouse és Lady Gaga
lett volna összerántva és lepiccselve Billie Holiday motelszobaverziójába.
És közben a háttérben Nina Simone feldolgozásában a Strange Fruit.
Köpött közben. Megcsiklandozta a belém lakott fantázia küzdelmét,
a perverzütközetek lábujjköze fölé hágva, onnan elrugaszkodva.
Egy este lesz és kész. Máris rendel. Nem Hillman Curtis-ről diskuráltunk.
Valószínűleg nazarénust szülne, ha jelenése lenne a délutánig tartó…
hiszen ha igaz, a danaidák hordójának kivételével az éjszakát kiittuk.
Íme a következő eset. Tanulmányba illik. A beszélgetés elhúzódott.
Másnap 7-kor társaság gyűlt ugyanazon a teraszon.
Az egyetlen nőket kedvelő nőtől már kérdeztem volna,
hogy azok közül, akik mostanában kinéztek maguknak
– középkorász éhenkórász, sokgyerekes anyuka,
Barcelona-n át Berlin-t megpályázó diáklány, aki itt tanult,
meg persze a zsengedongájú, puhakezű énekesnő,
és a törzshely melletti sarkon túli teletetovált fodrásznő,
és az íreknél egy másik holland nő, a fiúja állítólag nem izgatja –,
melyikről mi a véleménye, avval kezdve, hogy Laura...
a mondat még véget sem ért, máris odalépett valaki.
Ekkor döbbentünk rá, hogy már rég leszállt az este.
Két kéz hátulról a vállra támaszkodva és azt mondja a noir:
Itt vagyok, bocsánat a késésért. Hogy most kell indulni,
akkor jókor érkeztem, jövök veletek, máris mehetünk!
Na de meddig? Egyértelműen nem az álldogálás őszinte híve.
A két svéd fickó nem jött velünk. Sem a zeneakadémista srácok.
Az ír kocsmai gitárverkli felhördülései helyett ma quiz dukált.
Saját asztal, ami megvárt. Felkonferáltság. Két nővel érkezve.
Szatírok idején. Néz mindenki.
Elkalandozás, bevillan, míg a söröm csapolják, hogy kik is ők,
akik vajon hasonlítanak-e: Mélanie Laurent 2009-ben mozigépészként,
az Inglorious Bastards egyik szerepében, vagy törpilla manópofikájával
1996. június 15. óta: Stavanger, Norvégiából előbújva: Aurora Aksnes.
Megrázzák a vállam, az egyik törzsvendég rásegít: „Íme ő!”, kiáltozás.
Többször kapunk figyelmet, mert az egyik kvízkérdés-filmben szerepeltem.
Kissé kínossá váló cirkusz, mint amikor egyedül ülnél a bárpultnál,
és kétszáz ember tódul be az ajtón és köszönget és valaki megbök,
vagy kezét teszi a combodra a pult alatt vagy máshogy nem hagynak békén.
A mutatvány után végtére is a Pótkulcs zugkert-bárba átmenni? Aligha.
Ketten maradunk hát? Ilyenkor kiállításra érdemes menni az éjszaka közepén,
...ajánlom, mondom... mehetünk, mondja. Egyértelmű, ott enni is kell,
a tulajdonos-barát sűrű tréfálkozás közepette nekiáll főzni ránk.
A közelben az egyik színház aulájában párok már lassút táncolnak,
és aki olvas Hemingway-t vagy Joyce-t vagy rokonítható másokat,
akik a 20-as évek Párizsában együtt lógtak-lófráltak keresve:
ilyen jelenetekkel kellett, hogy találkozzon! Vagy Brassai fotókon.
Egy Hemingway-fetisiszta nő viszont hogy tudna ellenállni? Nem is tud.
Na jó, legyen. Nem tud táncolni, mondja. Gazellalábai azonban tanulékonyak.
A többiek leállnak, végül megtapsolnak minket. Most ez romantikus?
Ionicus a minore, mondanák régi tanáraim. Az ember mindig megdöbben: 
Mit művelt, hova vitte az előző férfi közül akármelyik? Táncolni soha?
Kocsma kocsmát követ a tánc után. Aztán egy hajnali segélysikoly,
nem tudni egyből, a tünetek mire utalnak, prozopagnózia vagy egotrip,
egy nő meghúzta talán saját macskabajszát, és a kimódoltság oda?
Gyertya az irattartóban, leesve, 4 japán segítségével evakuáció,
elszigeteltséget feltételező pánikroham vagy zsigeri undor a tényektől.
Teljes vetődés fejjel a forró levesbe, elveszett csónaknyomok utána!
Laura kiugrik a bőréből, azonnal felmarkolja dolgait és elrohan.
Óraműpontos bekattanás, az én típusom, még kiabál is, ismerős.
H.R. Hopps grafika az első világháborúból, itt mindkét szereplő ő.
Teljesen exzaltált. A megkésett propozíció dramatizáló, hangja obligát!
(...)
Az első találkozásunk helyszínére befutva két nap múlva máris
meglepetés vár: állítólag egy srác hozta be a levelet. Nem ismerik.
Bontatlan. Szép fajta pauz-papírban a betűk átütnek a hártyán.
Óvatosan kell bontani, elfekve a „bíbor sarok” nevű öreg kanapén.
A Hemingway regény egy kitépett lapja, jegyzetekkel ellátva,
amik valójában bocsánatkérések. A lap eredetije azt taglalja,
milyen őrültek tudnak lenni a nők és hogy épp üvölteni,
sőt kirohanásoknak odaadni magát a női főszereplő, kész bármikor.
A 41 – 42. oldal: arról, hogy nehéz kivárni, ha a nő csöndre int,
mert valamiről – mint mindig – most pont nem akar beszélni,
és hogy egy nyegle gesztus vagy szemérmetlen fintor
ellehetetlenítheti a szerelmet. A végén tollal a jelenkorból:
„S.O.S.” … A preventív kifejezése régen?
(ez persze lehet red flag, de azért bátor húzás volt ez a csomag!)
Mi volt előbb tehát? Olvasta és megrendezte a jelenetet (őrült),
vagy megtörtént vele és ahhoz az oldalhoz ért, ami róla is szól?
Végül is irodalmat csinált az utazásából, önmagának regényélet.
Az intellektuális zsákutca veszélye. Werner Herzog erdei törvénye.
Laura de Bie. Olyan arc volt, hogy tetten érte őt a keleti élmény,
a szabálykövetéséről nem ismert balkáni impulzus, illatok, a lét.
Nálunk az utcában még vannak 1200-es Ladák és közben kávéház is.
Csak irányítani nem tudta. Hiába a jogrend, szakma, rutin, vagy a hiedelem.
Az ego kicsorbul. Ne ütközzön a falba. Tudja önmagáról, hogy lobbanékony.
Az inverzió titkos tanainak önkéntelen gyakorlója, visszacsatolást vár,
de tudományos módszertannal bizonyítások felé evickél (mire aspirál?)
és sokakkal ellentétben nem marad el a keresésben, nem ragad le,
hogy fordított pszichologizálásba kezdjen, mert menekülni is szeret.
Nem beszélve arról, amikor felölti vékony szárú sármját,
és a kerekszemüveges, az értelmiségi aktatologatóság kőkemény
testiséget, erotikát fialó díszlete mögül még félelmetesebb.
A Leideni Egyetem jogi tanszékének dekanátusáról ezt küldték nekem.
Fel kell tenni alá zenének: Black Rebel Motorcycle Club - Love Burns.
Minden gyorsulás ő maga, a kanyarhoz érve kisiklásra döbbenni rá,
és mikor a kanyar egy vélt-várt félidegen ölelés feltételezése,
és az ölelés csak feltételezés marad, és tombol az indulat,
mozognak a falak, kiakad a sebességmérő, a szempillák összezárnak,
vele a vágyak, mint valami fogathajtó zabos lónyálüvöltése,
akkor ott úgy érzi magát a drámába bevont szemlélő,
mint egy elfuserált szerelmi mentőakció titoktartója (ínyedre van?),
ami egy Gaspar Noé villásreggeli lesz + rengeteget éjszakázottság,
és a levegőből kiváló arany valószínűségével lesz csak ágyba bújás.
Nagy tömegű vasak egymáson csúsznak. Tervszerű, megelőző karbantartás.
A tények párhuzamában meglesett, kivárt, vajon lekésett,
és megismételhetetlen találkozás? Vagy előjáték. A java hátra van.
Mikor elektromos levelek is érkeznek, ezt taglalják: „Visszajövök.”
Addig meg kifutja magát? Csak nem kéne bele egy babát plántálni?

Magabiztos oldalfekvésben. Gardenia Avenue.
 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hiroshima & Nagasaki

Tündöklő táj a zűrzavar zsenge, hagymázas lengésében.
Propellerpergődobok baljós taktusai, felettébb szabadon.
Leszakadó számzáras töltetteher... vergődő belső égése.
Bezárt naprobaj ez, fél perc múlva elenyészés a parlagon.
A kioldott szabadesés földet nem érő heve most félkészen!
Nincs ipari szintre emelt háború*, mely így dalolna altatót.
Népírtás, szükséginger, emberhamu merev kévékben.
És a béke kedvéért elkövetett erőszak nem emel többé kalapot.



*https://nuklearis.hu/sites/default/files/nukleon/6_4_148_Kiraly.pdf

 

 

 

 

 

 

 

A ház vendégei: ugyanazt mindenkinek

Lepusztult, kopott, romlott. Mégis népszerűsíted.
Azt kérdezi minden átutazó: Miért vagy még itt?
Azt kérdezik ezután még erősebben: Honnan ismered
ezt a helyet ennyire?
Hozzáteszik: ők a saját utcájukról nem tudnak mesélni.
Meghatványozni a hihetetlent az odaadásoddal?
Spirituálékat énekelni a hosszúhajúakkal?
Az ország, ahova vágysz: a szél hátán alszik.

Persze, mire bevallod, hogy mehetnéked van, kivel mész?
Felszabadulás, hogy vége köztetek? Erre ugrik a tömeg.
Akiket közben elutasítottál. Akik hírét vették egyhamar.
Akik megtalálnak találomra és talán egy óra veled, ennyi kell.
És érdekel-e bárkit is – beleértve, akivel megteszik –,
hogy igazából: ki van használva. A legfőbb egyenjogúság lett.
És nincs sehol kivilágítva… Egyedi és pótolhatatlan.
Eközben betakarni másokat a legrosszabb rutin lesz.
Visszaesni ebbe, mint a kóma, amiben érzed, fogdosnak.
A legvásottabb tekinteteken karistol az éjjeli lámpa halogénfénye.
Hosszúcombokról levált gúnyák kígyóbőre az ágy körül,
a konyhában, és talán már a lépcsőházban is, a kukáktól felfele.
Parókák sehol, de ékszerek szerteszét. És elterülve alszik mind,
csak kevesen összegubózva, és sokuk horkolással vádol téged,
mert evvel könnyű kibekkelni, hogy mindig megkapták, horkolnak,
és most már alapból a másikat feketítik piti vádakkal keléskor,
amitől, mire rájönnek, hogy csesztetnek, hogyan legyen még egy kör?
Nem felülni a reggeli gyorsra, kelteni vele a másikat: amatőrség, csúnyán.

A legszebbek sehova, de mennek. Aki beléd szeret,
máris átfordul abba, hogy irányítani akar, követel.
A legviláglátottabbak számára szórakozás vagy, epizód.
A legtöbb szempontból csalódottak bújnak, azután eltűnnek.
A gyerekeiket egyedül nevelő anyák barkóbázni kezdenek,
mindig az, hogy ők már jártak fiatalabb fiúval, de aggódnak.
Ha elküldöd, hogy másik meccset néznek, ez szórakozás,
ez szeretői viszony, itt nincs elköteleződés, akkor próbálják elviccelni.
Nyilván érzik, hogy ezt megint benézték, és hogy elszúrták,
és akkor lehet-e menteni a viszonyt, de ha menteni akarnák, kiderülne,
hogy őket ez a kapcsolat igazából érdekli, és az nagy ellentmondás.
Mert felcsendült a hang, amiben benne van egész életük,
főleg azok a részek, amiket lehet, meg sem éltek és vágytak rá.
És mint tiltott gyümölcsöt találva, ökölbe harapott sikításban hezitálnak!
Simán sikerül egyeseknek elbújni ekkor a lakás mélyén (a világ elől?),
mintha önmaguk elől sikerülhetne… más kötelességtudatra fogja,
és mint egy rendgyakorlat során, sarkon fordul és belül persze bánatos.
És akkor a munkára fogják, a korai kelésre vagy arra, hogy „nem tudják”,
mint amikor napok telnek el, és kiderül, ahova hívtad, még nem döntött.
Azok meg, akik legkevésbé sem ismerik önmagukat:
folyamatosan kivetítik azon kétségeiket, amikhez semmi közöd.
Ígéri, hogy fog muffint sütni, soha. Ígéri, hogy megmutatja a lakását, soha.
Ígéri, hogy ha beköltözhet, rendben tartja az otthont, soha. Ígéri, hogy szeret.
Ígéri, hogy nem iszik annyit. Ígéri, hogy visszajön. Ígéri, hogy menne táncolni.
Ígéri, hogy filmeket akar nézni, mert csak keveset ismer, segíts rajta.
Ígéri, hogy … és akkor azt mondod: Tudod mit, seggfej! Arra van az ajtó!
És amikor már lement 30 hullámban hullámonként több tucat lány és nő,
és mindenki valami vergődésben eszképizál … és fut, ha lehet,
vezényel: és a kibújás a közös élmény, éjszaka, vízpart, űrutazás alól
mindig ugyanaz a séma: nekem több kell, nekem tovább kell menni,
nekem már megvan minden (de téged nem lehet birtokolni),
nekem jár mindaz, amit te megtagadsz tőlem, nekem, nekem…
(aztán másnap vagy harmadnap pityeregve ez:) „nem úgy értettem”.
Elegem van a szexcsatából, mondod. Erre: Az ágyúk néha jobb, ha kihűlnek.
- lényegében ehhez fogható válaszokat kapsz. Mert nem érti, utána is van élet.
Ha mondod? Futás. Sírás. Megbánás egy másodpercre. Telefon elő.
Vagy gyerekek be az ajtón. Vagy a cég üzent. Vagy a volt férj.
A megbánásnak máris vége. 2 hét múlva ugyanez mással. És talán olykor,
ha együtt ülünk a bárpultnál, egy ilyen kicsi városban,
ahol folyton jönnek-mennek emberek milliószám havonta:
talán együtt ülünk azokkal, akik ugyanezt mondanák, mint én.
Látni megannyi előre meredő ajkukon, hogy ugyanazt motyogják:

Nem azt áldja, amit látni egykor vélt,
nem érted milyensége sorsát, mondja.
Nem álltál tehetetlenül az elhajló végletnél,
míg a béke beállt, és alvadt vér hullott a porba.
Hát segítsd útján testvéredet, helyre rakd,
bár révbe, úgy hiheti, sosem ér… de nőzni hagyd.
Sokfajta közeg gyermeke, aki kincset ér,
köszöntsd a másikat, nagy bizonyossággal ő is az.
Mind, aki megtört szívvel él. Előadva a nőpanaszt,
míg szavakat egymáshoz a sör és a bor tapaszt.
És talán elhisszük, hogy a tűz a fákon nő,
mint az ősember… majd gazdát a kézfogás cserél.
De hogy az egyén gondja mindenki gondja:
igazából ott érződik, ahol halkan az éberség zenél,
mikor a részeg együttérzés oda, és nem csak feltevés,
hogy akinek kultúrája van, talán néha egyet ért.

 

 

 

 

 

 

 

 

Beszédes évszak: gének North Carolina államból

Beszédes évszak. Ahogy a hajlott hátak élvezettől remegnek.
Ahogy a tulipánpuha ujjközökben csókok csattannak erősen.
A magára maradó / magával megáldott ember, akit keresnek.
Ott áll a meghasonulások tükörlabirintusának falát kirúgva,
mégis rezzenéstelen arccal, nézve a koncertet, és nézve egy nőt.
Kint, az utcán fogyasztva a hely tulajával és egy újságíróval italát.
Szépen bejelentkezik nála a sejtés, hogy ez ziccer-helyzet, a nő egyedi.
Karakteres arca alatt kis nyári ruha lengedez, vékony lábak, szép termet,
elképesztően izmos, kimunkált felsőtest, színpadi élet, gyönyörű még.
A koncert izgalmainak érzése elkeveredik a csendben megbúvó erotikával,
és egyértelművé sem kell tenni, hogy a feromonbomba már felrobbant.
Csak később tesz neki vallomást az énekesnő, hogy családot szeretne.
Csak később derül ki, hogy a másik nő, akit nézett, őt is nézte eközben.
Az este elhajlik a szokott ütemtartástól, a táncba vitt Hold keresztje
erős sebet váj a viselősség csontozata fölé: az ismerkedés adott.
Mert mikor már levonult a zenekar, és már a követőik sem ülnek,
őgyelegnek és taxikra sem várnak odakint, az aszfalton sem seggelve,
és az utolsó törzsvendég már behordott önszorgalomból széket, asztalt,
és a csapos is elmosogatott, és a villanyok zöme is le van oltva…
csak'nem betódul egy csapat szülinapos, akik egy másik bárban voltak,
és akik közül ketten itt dolgoznak amúgy, és öntik máris az italokat.
Mire lehet számítani? Füst, nevetgélés, a zene csak szól, pergések!
Hétköznap Budapesten. De a bárpult oltáránál érezni, valami még lesz!
Áll a magára maradó magával megáldott ember, érzés szinten tudja,
kétrét húzza a valóság ereje, őt, aki egyszerre úgy él, mint aki egy
vadnyugati kocsmában nyugodtan iszogat tovább, mikor bent lövöldöznek,
és közben nagyháztartást elvinni és sokgyerekes családban élni, vágyálom.
Egy gravitációs kút prizmája. Egy fűszál valaki talpát átszúrva, könnyedén.
Egy monolit árnyéktalansága. Egy motoros dzsekivel betakart szerelem.
Valami. Ami miatt az egész este minden ismerkedéssel eszköz volt csupán.
Íme! Megjelenik nagy lendülettel a nő, akit nézni kellett. Ritka eset.
Élő városi legendák között lavírozó ismeretlenséget hirdetve valaki,
és Hollywood aktuális csúcsfilmjének konkrét alakja, összenézve.
Akkor, amikor a nő az ajtón belép. Akkor, amikor elmosolyodik.
Akkor, amikor biccentenek, hogy az időzítés jó. Akkor, amikor… végre.
A táncosnő közel jön és azonnal tisztázni akarja, hogy miért van itt.
Bevallja, hogy a férfi, akivel korábban látták, szerelmet vallott neki,
épp az, aki a film vágója és aki őt egy londoni színházban felfedezte.
Elkísérte a férfit a szállodáig. Ott rájött, hogy neki nem ez kell, hanem.
Két óra múlva már üres üvegek között összeérő végtagok hármascsoportja,
és exkluzív fotósorozat is van a felpakolt lábú kanapén fetrengésről.
Szépen zajlik az éjszaka, vannak beismerések és vannak vallomások.
Van az is, hogy ez így kell legyen. Aztán közös vacsora. Semmi sietség.
Megegyezésből nem menni a luxuslakosztályba. Hazafelé elmosolyodni.
Hogy is mondta Brenner, a későbbi Csáth Géza: áldoztunk. Ez a mai csoda.

 

 

 

 

 

 

 

Elvis Presley

                           Minden idők legtöbb lemezét értékesítő egyéni előadó emlékének


      Bezárva a zombik, freakek, goblinok tere, sikongó átriuma.
Maradás ott, hogy játékautomaták és létezik a zenei frankensteinek szépe.
A Cadillac, a testi eltorzulás és a pirula csak vetület a végső stádiumban.
Presley és Morrison között persze van egy kemény, gúnyos ív, a véglet.
De az, amikor vallási áhítattal les a közönség, felkel, vajon mi az?
Amerika-specifikus, persze, rajongnak. Hogy viszont ki a vallásosabb,
ezen meddig vitatkozni… ? … az afro-közösség-e vagy akik vigaszt
a meggazdagodásban keresve előbb jöttek vizeken át: rabságvonat
és bárkagyomor mélyén odahurcolva maguk köré a tánczene véreit?
      Amikor frankensteinség bukkan fel a durva show bizniszben,
ott mindig lehet tudni, valaki irányítja azt, akit mélyre vitt!    (coach vagy hűbérúr?)
Övön aluli életté téve meg? Aranytojást tojó tyúkká kit hívsz meg? Fészke hol van?
És akkor túlhajszolják. És akkor ezer koncert, turnédömping! (és) Igásló állapot!
És akkor kifulladásig hajtja magát, mert mások belőle élnek? Teljesen így!
Mint Eric Arthur Blair regényében Boxer szerepvállalása, a viharos montázs!
Elvis egy ilyen életmód első előfutára, a nagyszínpad, mint mai Stonehenge buli.
Kőtömbök: a God of War képi világa, Tors Tvillinger alias Laurentian Fan, mítikus táj,
amiben egy Captain Marvel Jr. rajongó igyekszik túllépni az általános előítéleten.
Előre hatol énekelve a túlparttalan tó vízén befelé, elmegy a ködig (elnyeli),
és aztán nyoma vész, csak a hangja szól, némi áhítatra késztet,
majd madzagon szépen visszahúzzák a partra az átszellemültet. Soul music és maskarák?
A pénztárcáját kiürítő közönségnek közben beadják, hogy vízen jár szabadidejében,
és hogy csókjai termékennyé tesznek és hogy érintése kórház helyett javallt.
Igaz, hogy az új 2022-es, két és fél órás film róla egy amerikai bollywood felékszerezve,
ami Albert Goldman könyvéből csak csínján merít, míg a 2005-ös (3 órás) sorozat-sztori
formanyelve zubogó háttértörténet, és nem esti mese az életrajz, vagy egy Revolver Jézus.
Musical biopic címszó alatt találni tehát rá arra is, hogy valakik felöltik perszónáját, kasszacsörgés.
A high profile actors műsor egyik lényeges fókuszpontja persze, hogy Austin Butler disney-gyerekszínész.
Elvégre szinte köztudott, ami közös Elvis-ben és a mindent felvásároló gumipop-stúdióban: ready-made.
Nem beszélve arról, hogy csak Miki egér képét nyomtatták anno többet, mint az énekesét.
A final screen test eredménye végső soron az, hogy átlényegül Elvis oda, ahol a Netflix útvesztője,
és a többi csodálatosan romlott parasztvakítás vegyül a jelenkori vallási figurák istenítésével.
A két feldolgozás (1 - 2) közötti lényeges különbség a giccs kezelése, ama tény,
hogy egy mélyen vallásos csóró család a háború utáni puritán Amerikát hergeli,
méghozzá személyi kultusszá fokozott magánudvartartás szintjén, pompában.
Hiúság, mánia, babona vegyül a déli attitűd gyapotföldes ezzé kellene válni érzésével,
miközben meg van az egész spékelve egy csipet hillbilly attitűddel, ami territoriális,
és önmagára nézve is erőszakos... elvégre tényleg az Appalachia és Mississippia vidék
a családkirályság ősi eredete, még mielőtt behajóztak volna angol-szász módra, anno.
Kúria? Pipa. Méregdrága kordélyok? Pipa. Elnöki különgép? Túl drága, csinálnak egy kisebbet.
Mágikus jelentősséggel felruházott hétköznapi kényszerek: iszonytató rutin, loop, reflektorfényig mászás.
Ez tényleg abszurd. Elvegyül vajákos hitbuzgóság és virtigli küldetéstudat azzá az eleggyé, hogy igazolja:
az Assemblies of God denomination háza értelmében, a megtestesülés kisegyház enterprise,
ahol a szuperhősköpenyes pávatánc: "Presley went on to have a complex relationship to faith."
Nyilván a fáraó életvitel, az okkult könyveket bújás és az éneklő alkímia is belezavar a képbe,
egy olyan mozaik hatását keltve, ahol a bokára kötött tartalékpisztoly paranoiát áraszt.
Dúsgazdagság a Sun Records provinciális világából átlépve a máig létező RCA nagyágyúi közé,
végtére is félretúrva mindenkit azzal a cirkuszi mutatvánnyal, hogy minden esti koncert
nem és nem lehet más, mint a Second Coming egyfajta magasba kiáltó beigazolása, Amerika.
A család szent. És mivel zsigerből nincsenek felkészülve erre az életmódváltásra, felemészti őket.
Mint az újgazdagoknál általában. Főleg, ha mitológiának élik meg magukat: (napkeleti bölcsek nélkül)
Nazaret-i Las Vegas! És persze XIV. Lajos bútorainak másolatai között evickélve erkölcsileg.
Az, hogy hány nő vonult át ágyasként az udvartartás romjai között, a kultusz része.
Vagyis, hogy az úgynevezett incredibly innocent 1950's relationship díszletek lángolnak.
Beleértve, hogy átszambáznak az egymást váltó titkárnők vagy Vampirella
vagy Ann Margaret, a női Elvis, és még sokan mások, sok esetben szegény sorból jövők.
Bizonyos az is, hogy a személyi kultusz kimaxolása az ipari szintre emelt szórakoztatás jele.
      Talán nem a közönség, az anyja halála, vagy a felesége (hogy lelép: válóper, 1973),
vagy a Memphis Gang haveri kör (aki kihasználja) vagy a tűket dartsként karjába dobáló
válogatott házi-sztárorvos garnitúra vagy a politikai lét (hogy elnökségre pályázzon-e?),
vagy az olcsó kis szeretők hada, vagy a stukkerek vagy jelmezek, a csicsás extravagancia,
sem az 5.6 hektáros Graceland-i birtok elvesztésének zsarolási helyzete ölte meg!
Vagy hogy sok évvel később abból is van kiállítás, hogy Elvis mesterfokon karatézott!
Hanem az, hogy nem válhatott eggyé a zenével, ő - nem perverz ez? -,
aki szakmai értelemben sokoldalúság terén volt büszkén töretlen,
méghozzá dallamokból összefércelve, a zenei frankenstein-képhalmaz.
      Bevallotta többször is, hogy ő szuperhős akart lenni, keresve célját!
Bár körülötte a világ megváltozott, mindenféle katasztrófára szétrajzva.
A tomboló tömeget persze mire vélte? Örömkönnynél nincs nevesebb fényár?
Rájött, hogy a dallam egyidős az emberiséggel, a szántás eleve igen mély.
Hozott magának hát egy égig érő létrát, cibálták is vissza, „Hékás!”
Kijelentette, hogy ő énekelni fog, mert a dallam nélkül nem volna emberiség.
Mintha világűrben közlekedne énekként, küldetés lett az irányok nélküli égtáj!
És szinte bizonyos, hogy megfejtette saját célját: egy rítus, ami folyton kísért,
a végtelen végére törve, mint ahogy Nagy Sándor kereste – se szomj, se étvágy –
az addig ismert Földabrosz szélét… és Elvis rájött: kultúra kell, eternity-misék!
      Bevallotta azt is, hogy amit megálmodott, megvalósította: ő lett a vásártér!
A merchandise, a műholdas koncert is ő! A rongyrázás, és Las Vegas héját
ő pattintotta fel: csillám és gyémánt mögüle, a préribeli csárdásnép
ő érte zarándokolt a Rat Pack vakcába és ő volt az, aki ebbe kipurcant.
Mert hisz ketrecben tartották – a pompás állatot, nagymacskát mint.
Siegfried és Roy hófehér díszragadozói, így! Ugyanígy! Más erről mit tudhat?
Las Vegas a hírességek temetője. Copperfield, Tom Jones megússza. Sinatra kikacsint.
De Elvis számára voltak határok. Talán volt benne jóindulat, sárm, némi ész?
Honnan sejthetné, hogy peren kívüli megegyezés lesz az örököseivel? A király?
Honnan sejtené, hogy mindaz, amit adni akart, széttépi a családi béke égiszét?
Volt benne valami naivitás, hálás önfeláldozás: gospel kölyök & blues zsivány. 

A világ leghíresebb embere akkoriban, 1977-ben még küzdve önállóságáért.

Aztán feladta.

 

 

 

 

 


 

Erős műsor, erős esték

Megmondani a tutit Budapesten egyet jelent: Berlin háromszor!
Mostanában sokan vágynak társaságra, és beígérik önmaguk közénk!
Ellepik a lakást afro-magyarok és chile-i kínaiak! A hajlékony nő! Perec lesz belőle!
Akit csomagként visznek körbe a lakásban és ő vísít kedvesen. Webcam.
Egy fiú nekiáll mosakodni és pőrén befekszik az ágyamba, elfáradt. Ruhái szanaszét.
2 méteres Kreol Gyógypedagógus lökhárítózik, odanyomja a fickónak, aki Imre néven fut.
Az erkély tőlük hangos. Az eleresztettség egyik estéje a sok közül, gyerünk hát!
Élénkítő viták Big Boy Crudup delta blues zenészről és Jelly Roll Morton, zongoristáról, filmek.
Előkerül Mélanie Thierry után Georgia May Jagger életrajza és Frances Bean Cobain, ahogy van.
Egy német Eu-pályázatos srác látogat meg, aki szabadegyetemet szervez, felkér tanácsadónak!
Az ukrán zenész srác túlélte a moszkvai eddzőtábort, a korcsolya a mindene, tanár létére!
A házibulik elharapódznak, és a bárpultnál ismerkedések fogdmegeket eredményeznek azonnal!
Miközben elhal az óceán és teleszemetelnek mindent, én azon gondolkodjak,
hogy a hűtő... tele van? ... a társadalombiztosítás. 3 éves gyerekeknek van már
takarékszövetkezeti betétszámlája, ugyan minek? Lemegyünk a kávézóba,
ahol koraeste két nő vitatkozik ilyenekről. Hogy összeomlik a világ jövőre!
"Spóroljak vagy inkább lássak világot, mondjuk Toscana-t, teszem azt!",
így mondja és hangsúlyokat helyez el szóközönként, ha összeomlik minden lencsék mögött.
Kitüremkedik tekintetében egy parányi földszakadék. "Inkább Toscana-ban
omoljon rám a világ, egy szép helyen, nem a panel lakásomban, a kuporgatott pénzköteggel.
Rosszabb esetben otthon hagytam a pénzköteget és így elszaladtam. Egy szelet párizsi sincs.
"
Erre ébredni nehéz. Egy IKEA-s zsákot követel tőlem egy örökölt lakás kiürítésének női vezére.
Leadom a barátnőjénel. Akinek el kell mesélni, hogy előző este egy pincében táncoltam brutálisan,
ahol a közönség leginkább helyi martalócokból állt: kábák, börtönviseltek, hippik és értelmiségiek.
Reggel az 1950-es évekbeli rádióban nálam a nappaliban lakó hangyaboly lázasan dolgozott,
mert morzsáztam egy kicsit, és talán nekik mártottam majonézbe egyik lábujjamat, amit megrágtak.
Hiszen vérzik. De lezuhanyozható.

 

 

 

 

 

 

 

Pizzica (Budapest)

A sütőlap porhanyós körvonala illatoktól negédes.
A vesszőfutás ízbimbókon belebarmol a megszokásba.
A meglepetés ereje felöleli a fáradt hétköznapokat.
Odafent az emeleten kiállítások várnak! Egyél, művelődj!
És a lányok, akik itt dolgoznak, egyediség, mindig gyönyörűek.
Így indul a mise. Ruccolát a ricottára! Egy pizza-kápolna oltárán fatálcákkal.
Minden esetben élő műsor, minden esetben lágy fennhangok.
Minden esetben omlós tészták kisülve olivaverejtékükből.
Minden esetben a roppanás élménye a fogtő tűfokán, kevélyen.
Nincs búcsúcédula. Személyre szabott dobozok röpülnek üveglapok fölött
igen kedves üzenetekkel, mint "Bon apetit, Luca With Love, Pizzica! (szívecske)"
Ételfutár jön zarándok helyett. Noha a sor hosszú, hétköznapokon is.
És a zenei aláfestés fölfokozza a tetovált kezek izgés-mozgását.
Bringás combok. Feszes vádlik. Forró tepsiktől megperzselt hasak.
Irány a szauna! - mondja néhány vendég. És rendelnek újra!
Az összhatás határozottan modern. És az étvágy temploma kitárja kapuit!

 

 

 

 

 

 

 

King LeGear, vágta, lovak / és ballada a biciklizés magányához

Az a tényleg egészen beégő teljesség, amivel azt tudatják veled,
- főleg - a neveltetésed során, hogy a lóban megbízni maga az irgalom.
Lehet ezzel játszani, sőt gúnyolni a felfogást, de a lényegen nem változtat.
Egészen konkrétan és nem csak a Jethro Tull - Heavy Horses dala okán:
szeretnél egy olyan szabadtéri lakótársat, akivel a térkép szélén túlra is elmehetsz.
1 tonnát nyom. Furcsán billeg feje, ha gyanút fog, mert bizalma élénk. Neve Shire!
Kihalóban van és az iparosodás ütemének robotikája nem hozza vissza dicsfényét!
Neve amúgy rövidítés és egységesítés, módozati különbözetet egyenlített ki,
elvégre a fogathúzó kemény hegyomlásló értelmének esszenciáját fogta meg.
„Shire-horse pace”, ez a fogalom valid. És ha érzed, hogy dobbannak léptei... atyaég!
Olykor lehetőség nyílik másik opciót is felhozni! Nyilvánvaló, hogy nyerő a Clydesdale.
Vagy a Suffolk Punch! Ezek nem háborús ostromállatok! Ezekkel világgá mész egymagad.
Lakókocsi? Dutch Draft! A lovon ülő ember éli meg a táj szépségét. Innen nehéz leszállni. 
Draft értelemben nyilván nem a sörözés témájában kell halászni, hanem munkatempó terén.
Parades, horse shows, fogathajtás, prémium pedigree, és a sok ezer éves kapcsolat!
Mit tesz ilyen téren Skandinávia, ha az a rang, hogy Jarl oda utal, hogy felettesség?
Magyar vonatkozásban nyilván kifejezések visznek a lovasnép eredeti múltjába.
Ismered! Kilóg a lóláb. Túrós a háta. Kapott lónak a fogát. Ezek máigh élnek.
Aztán beütött a krach! Ahogy az autó lett a ló, jön, megáll neked lehúzott ablakkal
a pirosnál, azt kiáltozva vidéki suttyóként "Mi van, nincs pénz, nincs autód?".
Azt nehéz lesz Európába integrálni: Hollandia, Dánia, Németország, stb. Gastarbeit?
Vagyis ahol a kerékpár nem alantas (ruppótlan), hanem praktikus. Oda? És innovatív.
Ez nem egy egyszerű dal, ami semmit nem akar. Hanem támadás, prosztóságból.
Kiüvöltözik, előkészítve, hogy legyorsuljon, ha zöldre vált a szemafor. Ebből építi önmagát?
Omafiets néven persze nem illet senkit. Csak tahó. Bár érdekes a meghatározás.
Mivel a német-alföldi nyelvészeti rítusok legmélyén fellelhető szóeredet egyértelmű:
vietse, innen jön fietsen (gyorsulásba kapaszkodó haladás netán), hogy is van ez?
Limburg bizonyos vidékének déli részén annyit tesz: gyorsan haladni, a rohanás.
Nyilván egytémájúvá válik a ló után eszközölt kerékpár avval, hogy nem-járás.
Azaz, hogy aki így közlekedik, siet. A világ elkezdett már akkoriban is sietni.
De szép vasakon sietett. Aszfalton. Ami szétcseszné a ló patáját. A gumit nem.
De mi lett a lovakkal. Szép! Nagy! Erős! Lovakkal! Az lett, hogy beépült a táj.
Mégis olcsó mosolyt csal a megdöbbenők arcára az, ha nyerítést hallanak a főutcán.
Nekem meg van egy törzshelyem Angyalföldön, ahol a város szinte közepén:
lovak vannak kikötve a kocsma elé. Mert egyes törzsvendégek így érkeznek.

Melléjük teszem a bringámat. A kutyát nem zavarja. Marjánál: megsimogatom őket.

 

 

 

 

 

 

 

 

Coconutkitty: extroverzió

Amikor valaki privatizálja ezt: ASHEERAH Miami Swim Week 2022 - Swimwear & Underwear.
Neve Kitty, így hívják? Amit animéban, mangában, hentaiban megszoktál: szökik eléd.
Az, hogy festményeket is készít, már meglepetésként ér bárkit, előítélet nélkül.
Ha van olyan ma már, hogy valaki így népszerűsíti verseit: új fogalom az irodalomban.
Témája, ahogy az igyekezet, amivel a világ feltérképezését önmagával azonosítva
próbálja átszűrni azokon az időtlen rasztereken, amiket sosem tud majd ledominálni:
„Instead now I think “now, how do I want to play tonight?”
Who is on my level?
Who can teach me something?” - írja, és az a benyomás támad, hogy önmagát keresi,
nem elsősorban közönségét, amely oly módon van lerohanva egóval, hogy kígyóölelésben nyüszít.
A képek, amiket magáról fest, és amiken tényleg ott van: egybevágnak hasizmok mentén,
és a combkontúrok dekadens dózisa fellángol olyan sötét ösztönökben, hogy állj!
Tanulmányok készülnek róla + americadailypost, és ez bizony annyit tesz, hogy a média felfigyelt rá!
Nem csak a káptalan nélküli tiktok-katedra vagy a video-adatbázisok tárolják szerepkényszerétMéreteit.
Amerikai. Nyilván szereti a motorokat, állítólag straight. És van replikája (utánzója) bőven,
aztán kiderül, hogy ez igazából ő és hogy állítólag digitálisan megdolgozza avatárrá lett termékmivoltát,
majd végül odáig jut a ténykedés körüli nyomozás, hogy lehet, vagy 23 vagy nem, de ha átműtetti magát?
Egy olyan virtuális érzéketlenséggel játszó érzéki csalódás mindez, katatón voyeurizmus-katalizálás,
ami felettébb fokozatosságban gondolkodik: folyton feljebb, többet! A parafília garantált.
Saját magának bemagyarázni? Krédója ezermillió glam-celeb krédó összevont általános érve,
a kor hangja egyértelműen, és az egyhangúság korának köztörvényes kliséje sandít ki a piaci nudizmusból:
"passionate artist obsessed with creating unique, original content everyday for my fans.
I love modeling, photography, writing, and art. I also write and share my erotic stories.
Yes, I get fully nude. I post everyday. I interact. We have fun! Come play with me.
This is my art!
" - lett-légyen közölve az onlyfans.com oldalán, mint mindenhol másutt is.
Arányos értelemezhetetlenség súrolja az ízlés határát, bőségzavar. Meghaladás-delírium.
Máshogy is tényszerűsíthető, hogy itt van némi utterly exclude extension komplexus?
A bőség és a zavar egymással pankrációban, ahogy az önelégülés ígér, csak ígér.
Egyesek olyan videókat posztolnak, ahol onanizálnak képeire. Quotation mark.
Biztos, hogy ilyen platformon lehet posztolni reklámokat, a kattintások után dollár jár.
Ez gyakorlatilag árukapcsolás és kultusz - lekövetett körültekintésnélküliség vagy post-trauma?
Elvégre ami itt történik, egy szakma, ami most fejlődik ki. A mutatványos népek akutális hatása.
Cudar nudizmus? És persze minden olyan dolgok tárháza, amihez képest Margot Robbie
most készülő Barbie-filmje elbújhat a susnyásba még megjelenése előtt.
Van az, hogy értékzavar. Van az, hogy testképzavar. Van az, hogy önmárketing.
Nyané Lebajoa. Kseniya Rain. Maria Oz. Megannyi versenyző egyazon mezőnyben.
De amikor odáig jut mindezek összekutyulása, hogy a testfétis fáradhatatlan:
az bő lére eresztett pikantériával magánszektorba tereli a pornográfia vesszőfutásait,
sőt, megélhetési modellt hoz létre értékállónak tanúsított sorozatképek illúzióival.
Akkor egy olyan science fiction-ben élünk, ahol nincs távlati lehetőség arra,
hogy egyesek el- vagy megkerülhetőek legyenek. Saját csatorna. Saját nyáj.
A perverzek nomádnépe. A biztosra vehető Kukkolda Királyság. A vágy hideglelő üreglesése.
És minden bizonnyal valami játékos csínytevésnek indult állapot (közmegvezetés),
amiben a szexuális prédapárbaj pontosan oda utal, ahova a néző nézni akar. (akartatják)
Mellékműszereinek devianciája és pótszerei a voyeurizmus csatakiáltásában elveszve!
Szubdepressziós pronyó szakaszok? Ha a főnököd csatába küld, este a monitor előtt lesz hepaj?
Szereplési vágy, a példaképek társadalmi mítoszának berkeibe bekerülés, (fedeztess fel)
ami a totális azonosulás elsődrangú permutációja, leragozva önmagára a hírnévigényt, azonnal.
Ebbéli mintakövetése tévedhetetlen, tehát hiteles, és ezt el is hiteti önmagával, azonnal.
A kényszerű, szexuális töltetű magamutogatás pedig hamiskás érzelemek martalékává válik.
Ugyanakkor a tevékenység folytonossága legalább annyira befolyásolja, mint követőit.
Az mondjuk érdekes, hogy saját izgalmát úgy fokozza, hogy terheli fantáziáját,
mert mindenképpen kell legyen olyan, hogy elképzeli: hogyan reagálnak rá! A vadidegenek.
A személyiségromboló hatás ebben az esetben nem más, mint pót-személyiséget fejlesztés.
Ismételjük el: legalább annyira befolyásolja a szereplés, mint azokat, akik követik a mutatványt.
Lesütött héjak sminkaparátusa. Dossziék nélküli irodák rúdtánc-gyűlései. Pedo-baiting vádak.
Szocializációs nullszaldó, avagy kebel-barát mortal combat kataklizma, üzleti érzékkel?
A sarkon idény-kéjencek árulják a fűszereket: amik pixelekre bomlott kisfilmtémák.
És az egészben az a legmegdöbbentőbb: hogy értelemet nyer az önszerepeltetés tetszhalála,
hiszen nem lehet olyat garantálni, hogy a felvételek, bár a világhálón, fennmaradnak örökké?
A figyelemfelkeltő viselkedés teljes méltóságparódiája feltételezi a végtelenség lehetőségét?
Sőt, olyat sem, hogy nem lesznek utánzóik? Sőt... az van, hogy amikor betört a synth pop
helyére a techno, lehetett tudni, hogy ez a műfaj a technológiával fog fejlődni.
Ahogy az exÍme, azaz korábbi nevén az exhibicionizmus. Ami nyilván globális fogalom lett.
A csökkentértékűség érzés kompenzálása, tartja a szakzsargon. Riadalmat kelt.
Állítólag „egyfajta adottság, társadalmi lenyomat”, ami magában hordozza kora köszvényét.
A vágyfokozás azonban zátonyként viselkedik itt, hiszen nincs önmérséklet, csak ciklon.
Eljutottunk a A Classic 70's TV Show Dance Party világától a Beach Bunny 2023 Collection-ig.
Aki önmagát társadalmi mértékkel súlyosan szeméremsértő nyíltsággal ábrázolja,
közli-e egyben azt is, hogy a társadalom megváltozott, és a normák nem-sértővé váltak?
Tálaláshoz köretképpen ajánlhatni máris Boris Brejcha - Space Driver című számát. Elvégre...
a kókuszdiók itt egyértelműen nem Hawaii vagy Polinézia ősi tradíciói felé utalnak,
hanem a közönség arcába beboruló duda-dáridóként. Ami egyképpen közlékeny: hús által.
Csak akkor tekinthetjük művészetnek, ha van fizikai színpad? Vagy ezen már túl vagyunk?
Igaz, a wallmart oldalán Funny Fashion Coconut Bra $13.95 kategóriában van hülyeségvásár.
Mint mikor lehetett tudni, hogy a synth pop helyére már-már betör a techno, és hogy igaz lehet,
a műfaj a technológiával fog fejlődni, éppúgy, mint a mutogatási kedv. Személyiségstruktúrák labirintusa.
Minél nagyobb riadalmat kelt, annál nagyobb nemi izgalmat vált ki önmagából - és ezen függve is marad.
De hogy ez a fajta közönségnek való tetszeni vágyás társul-e olyan aspektusokkal, mint:
a másik szempontjának figyelembe vételének képességével és empátiájával? Minden más párosul.
Hiába járhat pszichológiára valaki, miközben a tudatának hátországa a szobában és kertben: soft porn.
Egyszerűen perverzek. Igaz, Magyarországon két év börtönbüntetéssel is sújthatják a magamutogatót,
és amennyiben valaki 14 éven aluliak előtt teszi mindezt, akár három év letöltendőre is ítélhetik.
Csak arról nem szól semmi, ha ő egyidős azokkal, akiknek magát éppenséggel mutogatja.
Kockázatot keresve olyan helyszínt választanak, ami társadalmon túlinak tűnik, mivel online.
De mivel online, egyben a társadalom megbotzránkoztatásának csökönyös infantilizmusát is hordozza.
társaság középpontja, ugyanakkor a társaság lényegében nem létezik, mert felettébb képlékeny.
Ami rá lehet húzni minden lázadó érvet és fel lehet fűzni minden önállósági kísérletet. Függésben.
Megdöbbenést keltve fokozza saját izgalmát és vele együtt élvezetét. Tehát ki függ kitől? VDM THE LABEL?
Az exhibicionizmus szövődményei. A páros lábbal sarkon fordulva önhitegetés igazhitű öncsalatkozása?
A szexuális reform-mozgalom nem így néz ki. Így egy erotikus diverzitásra játszó lány néz ki.
Elfogadják, csodálják, megnézzék. A valósághűségtől elrugaszkodó világhatalom prizmája, kicsit primitíven.
A magamutogató hazamegy egy gombnyomással. Remegve várva, hogy újra bekapcsolja a hergelő ketyerét,
és el-ne-fedje intim testrészeit. Amin persze túlmutat az, hogy valami űr tátong a figyeleméhség mögött.
Persze az előzmények fél évszázadosak ( 1 - 2 - 3 - 4 ), és ha melltartó nélkül járnak tömegek az utcán,
(Nice nipple!) azt gondolva, ezt ők most fedezték fel, noha 1968 és 1975 között ez már több ízben megvalósult,
sőt, vedd csak Garry Winogrand utcafényképészeti munkái közül azokat, amiken emilyen nők vannak, fesztelenül;
? akkor ?
vagy felfekve kerékpárokra csúnyán nézve vissza, ha elkalandozik a tekintet a kieső keblekre? Mi fáj, emberek?
Mindegy melyikük cukkolja a fél világot, coconutkitty vagy éppenséggel Gabrielle "Gabby" Epstein, aussie influenszer,
aki egy felturbózott Paris Hilton és a Coachella Valley Music and Arts fesztiválon garázdálkodik bús-önfeledten.
Ma már nem plakátokon tabutörés szintjén grafikus által jönnek elő a kivágások, hanem úgy, ahogy.
És a tiltott gyümölcs azonnali behabzsolása nem más, mint az infantilis reakció, vele az unipoláris mánia:
részükről az önértékelési zavar miatti szorongás okán... ami végső soron egy irányba hat. Netán befelé?

 

 

 

 

 

 

Rachel Hurd-Wood

Ha van elképzelés a piroska és a farkas egykori világáról,
ez a szerepvállaló karakter beleillik a gótikus képsorba.
Ez nem Amber Heard az azóta folytatást ígérő Aquamen-ben, 
sem Rachel Emily Nichols a G.I. Joe: The Rise of Cobra-ban,
sem Saoirse Ronan korabeli drámákban felöltöztetve rendesen,
vagy Alexina Graham, ahogy pózol-hever bizonytalan helyeken,
vagy Evangeline Lilly (határeset volna?) full fantasy kiszerelésben,
vagy Deborah Ann Woll, ahogy new yorki lakosnak beillik,
vagy Scarlett Johansson a szuperhős-kelepcék egyikében.
Áthangolás a nőiesség nem kategórikus hiányáról,
és megigazítani az objektívet, csupán két fokkal.
Hogy lehet valaki ennyire brit? Frissesség és akcentus?
A vonások nem kemények. Nincs benne semmi ijedtség.
A porcelánszépség rikulása int :: megjelenés, amit meg nem unsz!
Anyaság és mesekönyv, modor immár. Rajongói oldal, 2014.
Nyilván gyerekszínész volt. Nyilván viking ősei is lerínak róla.
De amikor a világ megismerte, a Parfume című film pergett,
és az érzéki mű-ártatlanság gyanúja fel sem merült. Tóga,
estélyi, koktél ruha, rakott szoknyák jelmezerdeje követi merre
és milyen díszletbe lép be éppen akkoriban. 2005-ben még gyerek volt.
2022-ben pedig a legszebb női korban fedezi fel, mi a tollvonás!
Instagramjai családi album-betekintések, szinte elnagyolt,
szinte senkire sem tartozó helyzetjelentések, mégsem olcsóság.
Szinte átlépi az érdeklődő, hogy van-e precíz magánélet,
ha valaki sztár is, meg nem is. A női közléskényszer adott,
de hogy Actress | Writer | Mother, ahogy művészete arányérzet
mentén teszi pellengérre mindazt, amit maga mögött hagyhatott:
olyan emberi minőséggel gazdagítja a példaképet kereső nőket,
ami nem marad csupán csak észrevétlen. Mert nyelvet ölt a világnak,
és olyan eleganciával teszi, hogy egyhamar kérdések is felvetődnek:
15 évig színészkedett és most pályaelhagyóvá válik? Nem folytat vitákat?
Belőle olyan szándék lett, ami azt hangoztatja, az irodalom az élete?
Dorian Gray. Peter Pan. High-octane action flicks. Saturn díj, kijárt az!
Ő az English Rose megtestesülése. Ő az, aki meglelte a képletet,
nem kell Red Carpet Fashion Awards csillogás vagy Screen Actors imádat!
Sem holmi stunning photos on social media. Ábrázolásai nem kérkednek.
De vajon miért húzza le ennyire a Rotten Tomatoes a munkásságát?

Még csak nem is frissítik az ismertetését 2010 óta.

 

 

 


 

Noam Kubeisi

Katartikus képlékenység: a sóvárgó utazás előtti önjutalom-főmű a közműben!
Megengedi hát magának, hogy válasszon egy utolsó budapesti éjszakát!
Hagyd ringni játékos hajlatait. Hagyd illatait elburjánzni hajnalban.
Fekete fövenyek fedezéke csípőringás közben. A mozdulat varrata.
És húspogácsás csobbanások a terebélyes kívánalmak ereszei mentén.
És a légyott fakulatlan kard-él-tenyerei, ahogy összecsapnak csatázni.
Hogy jutottunk ide? Hogy délután háromig ment a kedves birkózás?
Volt ott egy „enfant terrible”, aki elől menekülni kellett azonnal.
Volt ott, hogy ez a másik lány, aki arról számolt be, hogy ő bármikor.
Még a pénz sznekk is odavolt, a borravaló a zsebben maradt, futás innen!
Főleg, mikor már taxisofőrökről és a tanárairól mondázott izgatottan.
Hogy a nő dönt, vagy hogy eszköz és szexuális szükség tárgya lehet a férfi:
most mit vitatkozol folyton? A helyzet adja magát, fejlődni engedd.
Tehát kivárni, ki jön oda hozzád, vagy hogy a kéjéhes üldöződ utolér,
és ez másnak jelt ad arra, hogy megvizsgálja, miért akar téged valaki?
Ki lehet ez a lány, akinek feltűnik a becserkészősdi és ráveti magát a helyzetre?
Már az utcán méricskél, míg csattannak a kövér vakufelvételek róla is,
és mély kivágását úgy viseli, hogy amije van, két barna félholdként kering.
A városban az izzó páratartalom a házak közé mostanra beszorult, szinte áll a levegő,
és a poharakba hanyatlás és a fél-trópusi Pesti Séta feltüzesíti az embereket!
Bemegyek. A söntésnél hangoskodás honol mindig. Tettektől ég a táj.
Maradnék engedni meghívásoknak. Maradnék híreket kapni sokaktól.
Lehetne úgy is, hogy helyről helyre vándorlás lesz ma is az éjféli népekkel?
Nem kell azonban sok. Talán egy csibészkedő utalás, egyik nőről a másiknak?
„Arra az italra már nem lesz szükséged – garantálom”, mondja máris Noam,
és ezzel megragad, mint előtte nem egyszer már néhányan, hozzáteszi: indulás!
Megment attól, hogy a taxis lány utánam jöjjön az éjszakába harmadjára!?
Aki szerint előre kell ülni részegen, ha utasítva van és megtenni… na, takarodj!
Jobb ez így, menjünk. Egy szóváltás vesszőfutása találkozik a játszi könnyedséggel,
és az otthoni kezelés ezeregyéjszerű történetekkel vegyül, és fényképek is vannak,
mert kéri őket főzés után, ahol a konyhában varázsszőnyegként hevernek a ruhák.
Nem zavarja... sőt... dukál, hogy legyen ilyen kép is róla. Egyre megy! A közel-keleti
légideszantos hercegnő, aki poénból rekedt németül beszél, szinte halandzsáz,
hangja füstös, és közben maga alá gyűrt végtagokkal, vadállati tekintettel ül.
Egy pillanatra elfordul, hogy igazítson magán, némi himbálózás tökélyt ad neki,
és profilja olyan ősi, hogy azt kővésetekről is lehetne átfolyatni. Termete kicsi, durva.
Folytatjuk, s az ilyen nők nem szeretik, ha túl sokáig maradnak (sokuk menekül),
vagy az első buszok után szaladnak, vagy megvárják az estét, megint folytassuk?...
… de még egy estére nincs idejük, mert gyanúsnak találják, hogy neked van!
Ki a házból! S noha az egyéjszakákat nehéz revindikálni / vagy újrahálni:
Forró könnyek nem pottyannak ott, ahol félmosoly a búcsúcsók a kapuban.
Noam eliszkol, s Barcelona vagy Berlin lesz az új szeméremágyús csatatér,
míg Szicília tengerbe hajló sziklakertjei felett fodor fantáziákat a ciripelésbe,
és ha belefutok újra, mit mondunk majd egymásnak? Lerántjuk a szénláncot.

 

 

 

 

 

 

 

Blade Runner (1982): a 40 éves évfordulóra

Tolongás és keménykedés a fémreszelékes spacedokk-homokozóban. Talajvesztés érzés.
Az utcaszinten szembejövő rezzenéstelen tömeg manírjai. Digitális bigott? Bajkeverés.
Vallások és szekták mindenütt és a viseletek elidegenítőek. Sipkák, maszkok, kamubundák.
Minden parancsra történik, valódi utómunka az emberiséghez. Zsivaj és leszegezettség.
Gépek diktálnak, műszerek szűrnek színek és érzések között, mit keresnek? Irányítva: e?
William Gibson – Neuromancer regénye és a Cyberpunk 2077 megtalálja metszéspontját.
Philip K. Dick vesszőfutása az áradó átalakulás örökzöld ösvényén: felfedi a kaland lényegét,
mélypontokon átevickélés, míg a világűr táguló szakadékába bámuló emberi lény rezignált.
… az ízetlen szubsztanciák után éjjeli lebujokban tálalva van: felkavart tejszerű kábulatkoktélok
és a ködös párzási ösztönöket lekövető ügynökök lavíroznak a tekintet parázsló holtterében.
Megjósolhatatlan megjósolva, az idő mellékágában a noir élet. Bődületes klausztrofóbia.
94 vagy 100 emeletes lepusztult városhalmazok, sietős némaság dübörög a katlanban.
A Ghost in the Shell és a Cowboy Bebop vonalán összekutyult kultúrák. Sietség? Segítség!
"Mada cocü-narjü" - I don't believe it, szól valaki, de dán és szuahéli meg farsi toldalékszavakkal?
Szervkereskedelem vagy alkatrészpiacok és holografikus szeretők, a civilek bebogyózottan.
Formalinfertőként felmerülő fogságérzetek, a kanalizációban alsó városra lehet gyanakodni.
Hűtőszekrény és mélyhűtő összeolvad, az onnan kivetett tasakos étel kipattan héjából,
azonnal fő és a szobahőmérséklet ellenére ez a táplálkozás, csak az utcán van rendes étel.
Olcsó mulatságok összekapaszkodva árukapcsolásként és a munka és a művészet fogalmai
teljesen átértelmezve – éjszaka van csomószor, nappal csak a városon kívül létezik?
Mint az Alphaville című filmklasszikus újrarajzolása, a filozófiai fenomén felszámolásbiztos,
csak az elvontság és a bizarr motivációk perverziója elegyül súlyos következményekké!
Letölthető vágyak. Falitelefonok. Autólebegtetés búrák mögül. Roncsvadászok, tolvajok.
Urban error. Sztriptíz... és űrháborúkhoz legyártott katonakényeztető pót-nők merev tekintete.
Robbanások a csillagok között, odalent mi sem látszik ebből. Kolónia-reklám-márketing van?
Majdan-felhasadt harisnyák és bűz! Leszakadozó városrészek elsüllyedt város érzete:
totálfalanszter. A gyártási számokkal bíbelődő hajlam, bevándorlási hivatalként viselkedve.
Van itt még kéj, a mindenhonnan kitüremkedő technológiával: csövek, kábelek falakon kívül!
A liftek többsége is kint iszkol föl-alá, mint Californiában bármikor, leginkább gizdulásból.
Kifordított fiúra hajazó táj, és az építészet ezt egyből leköveti. Áramkörök kosárfonott palettái,
homlokzatok vésetes egykorisága, a lelakottság arénái. Bennük erkölcsi erkölcstelenség.
Érződik, hogy ez valaha egy működésképes hely volt? Most is a diszfunkciók gyűjtőhelye.
Egyirányú termelékenységkultusz, behelyettesített ténymegállapítások. Az iroda füstös.
A redőnyök és reluxák csukott ablakú csálésága szobákra vetülve, ahol csuklik valaki.
Zugivászat és piaszag, vagy valami légfrissítő gépezet búgó szeleteléshangja, ventilátor-terc.
A magány olyan varázsütésszerű elburjánzása, hogy csak ül az illető és mered maga elé.
Börtönviselt előre elzárt kiszolgáltatottság, kiszorulás, abszurd szokások, random célok.
Forró vízbe nyúló klónmancsok, a tojás szimbolikája buborékok között. Ítéletet mondás.
Frankenstein megint felüti fehér fejét, és a teremtő utáni hajsza felpörög. Hírek nélkül is? 
Eleven babák álcázzák magukat a lomok között. Szemétből előmászó gyilkos bombanők!
Az utalások erdejébe önmagukkal előhozakodó zarahustriánus és egzisztencialista bakfisok!
Baglyok, lángcsóvák, kiűzetés. Ádám és Éva, unikornisok, apostolpunkok. Fagypont után:
erőfitogtatás. Az utcai teketóriázás sehol sincs, a neon-esernyők között hajsza, lövöldözés.
A folyton savas esőben le nem bomló műanyag fóliakabátok suhogása megőrülésig,
hacsak a járókelők nem érzékelik már, mint azt sem, hogy minden sípol és csipog, és felbőg.
Ennek a társadalomnak ez normális, nem is reagál rá. Az ingerküszöbök csakugyan úgy,
hogy mindenki alapból ki van égve? A történetnek olyan érzete van, mintha kamaszok
közé csöppenne az érdeklődő, pontosabban, mintha egy mindent már megélni akaró
kamasz egyszer csak 50 évvel későbbi önmagában találná magát és megrohannák emlékek,
tapasztalatok, fájdalmak, amikre nincsen sehogy sem felkészülve: ezt a vergődést és tébolyt,
ami egymás felé begyűrűző ámokfutásokkal kecsegtet erősen, kell lekövetnie a nézőnek?
De vannak más városok is? Fél gázmaszk címeres tető-tetőt-ér és nincs villany odalent?
A Judge Dredd megapolisz és a Blade Runner-beli óriáscity ugye nem egy univerzum?
Vajon volt-e már crossover, vagy a két világot az választja el, hogy az egyik poszt-apok /
atomháború utáni lézengés és leboxolás, míg a másik a hátramaradt emberiség szennye?
Mert hova mennek ki, és kik és kikkel háborúznak ott, ha közben az eredetvidék így leépül?
A sikátorokban lelőtt szökevényekért azonnal megérkezik az ugrásra kész felmentőcsapat,
és mint Batman, Hellboy, és mások esetében: Deckard lesz az utolsó különc, akiért ki jön el?
Archetípus. Addig oda lehet tenni az előzményt, hogy hány fejvadász volt, és hány génfegyenc?
Hányan lettek kilőve vagy lekapcsolva szó szerint? High-tech Atacama, legújabb ősiség,
fekete luxuspiramisok leszállópályákkal és hányadszorra idáig elfejlődni, emberiség?
Az Animatrix mozgalmassága sötét pácba merítve. A 2000 utáni középkor időszaka tehát.
Hajtóvadászat a rabok után, mint egy gyapotföldről vagy egy bánya-aknából jövet,
vagy a dezertőrök és a stricijüktől elszökő ál-öröm-lányok, bandába verődve, hova menet?
Hány közöttük a robot, és hány közöttük az, aki nem tud érezni és ettől teljesen kiborul?
Nem akarnak szétszéledni vagy levadászva lenni, élni akarnak! Védik portéka-önmagukat.
Újabb lövések. Azután minden megy tovább, lehet géppel készült háziállatot venni a sarkiban?
Nem lehet tudni, kutyát tartanak-e még. Nem úgy, mint ma, hátizsákban, kerékpáron sofőrözve.
A megjelenés nem számít semmit sem, csak a kiegészítők és jelzések – állandó fashionvásár.
Egy nagy freak show szertartás az egész nyüzsgés. Steyr fegyverek, a legritkább árucikk.
Dúsított gőzök, aromákkal tele. Vízkészlet-kisöprés. Koponyába illesztett napszemüvegek.
Hipermodern bakancsok szintetikus köldökzsinórral befűzve. Szájakból kinövő bajuszok.
A szórakozóhelyeken összezsúfoltság, egyes épületekben meg a kongó üresség belterei.
Galambokkal teli elhagyatott lakások. Ágyi poloska nem él meg. A patkányt megeszik.
Viszont a legjobb, eldugott, füstös kiskocsmában valami olyasmi szól, szinte hasonlít rá,
mint Coleman Hawkins Quartet - Love Song From "Apache" című melódiája, szerényen.
txt. formátumú email-ek?
Kínai nagyváros-szmogmintát átvett égbolt, nehézfémektől finomszemcsés koszfelhőkbe
kapaszkodik fel olykor skalpként virítani rengeteg riasztóan csupasz felhőkarcolótaraj.
Barokk megbélyegzések, csipkés porcelánterek váltakozva komoly bunkerállapotokkal.
Syd Mead minden kívánsága teljesül. És a nyomozó szerelemből menekülőre fogja.

(A film 4 változata létezik. Original, Remastered, Director's Cut… csak a Final Cut-ot ne,
mert ott annyi hangeffekt lett belegyömöszölve a háttérzajok közé, hogy a krimi,
a lihegés, az elhidegülő életterek statikája elhalványul kissé és ez azt eredményezi,
hogy a néző világában jön létre a nyomasztó helyzet, semmint csak a filmvásznon
.)
 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megvadult társadalom

                         Amos Nattini Inferno canto III (1919-1930) című festménye mellé

A városállam kelyhében kezdetét veszi a káosz.
Fejetlen csirkeséget kiáltó menekülők számolnak be…
a fővárost úgy látják: kifordult az ország bele. És húzza maga után.
1.
Mindenből szállodát kell csinálni, nincs mese!
7900 Ft egy lángos friss salátával a Zeneakadémiával szemben.
A bárpultosok egymást váltják: alig akad hely,
ahol ismernék a törzsvendégeket, és eleve irritálják őket,
főleg azok, akik régebb óta vendégek itt, mint ők csaposok!
Mi ez a cirkusz?
Az 1 éve készülő, egyhetes rendezvény egyik szervezője 1 héttel
a kezdés előtt száll ki, mert kinevezést kapott, nem ér rá.
Ezzel letudja. Még csak nem is igazán jópofizva, hanem fontoskodva.
Hogy összeomlik-e az egész menetterv, itt addig nem érdekes,
amíg nem fenyegeti meg valaki, vagy rángatja meg a grabancát.
A kávéház és művháztulajok is kijelentik utólag, hogy…
… mégsem jöhet az irodalmi est-sorozat, mert az gáz,
mert elvenne a fogyasztásból, asztalok kellenek hozzá, nem?
És hát most meg kell előbb erősödni (útba van a kultúra).
Ezek ugyanazok az emberek, akik a lapokban azt állítják
negédes interjúk során, hogy ők az irodalmi hagyományok
és az intézmény becsületét jöttek megmenteni… üzleti fogás.
Az egyetemista foglaltházutánzatban március és szeptember,
úgy fél évnyi tárgyalást követően sincs eredmény,
hogy lesz-e együttműködés, mert a 15. alak ír leveleket
(mindegyik úgy jelentkezik be, hogy most már ő a főszervező)
és mindegyiküket elölről kell tájékoztatni a projektről.
Le kellene állni ezzel, srácok!
A dokumentumfilmes producerek, akiket ajánlanak neked:
nem válaszolnak, ha elküldöd a szinopszist. Derogál.
Amikor egy filmforgatás stábját hozzá járatnád,
a szórakozóhely tulaja épp leszarja, hogy legyen terminál,
(vagy 3-4 napig utána sem jár, hogy megjavítsák)
és a stáb tagjai meg nem kockáztatnak euróval fizetni,
ha másban kapnak vissza, meg eleve. Mi ez a felfordulás?
Nincs rá válasz. Ciki az egész. (és máshova fognak járni, elúszott)
Fiatalok adnak le tanulmányokat közönségszervező irodáknak,
és azt a választ kapják, hogy ezeket a bonyolult törzsanyagokat
biztos nem ők írták, úgyhogy a felvázolt frankó kis ötletek lenyúlhatók!
Szálloda keres event menedzsert, de ne legyen túl magabiztos,
és az sem árt, ha meg tud hunyászkodni, ha hülyeségekkel traktálják.
2.
A póznák kidöntve. A jelzőtáblák elfordítva. Csimpaszkodás.
Az utcára házanként kiszűrődő élőzene olyan ritka lett, elképesztő!
Amikor már nincs arról csevej ezeken az ominózus sarkokon,
hogy a távoli városokba a századfordulón beköltöző blues
erőfeszítésből tette meg lépéseit a gettókbeli jazzéválásban,
mikor a 12 beat tempó ellenére a dalszöveg egyre elsikkadt,
a vidéki mezőgazdasági és szolgatartásbeli jajongva sorssirató
és kiúttalanság-dalok énekeit pedig átveszi a trombita például,
utánozva az énekest, keresve az új panaszok okát (point of exit)
és a külvárosokon át beszivárgó nélkülözés közepette történik,
hogy a túl drága városi modern hangszerekkel szemben
saját hangszereket kezdenek gyártani egyre többen:
kazoo, köcsögbasszus, mosódeszkán reszelés, döbbenet.
Ez a folyamat itt, 142 évvel később tisztán úgy fest,
hogy a balkános, kumbajás, folk-beat-táncházas,
etno-rock-os, karnevál-sanzonos zenekarok nyáron együtt,
egyazon néhány száz fős közegbe összerántva bódulnak,
legtöbb esetben gazdag gyerekek rongyokban járó hippit játszva,
hogy aztán szokványos tucatokból álló klikkjeikre szétessenek,
és saját helyeiken, saját helyeiket megnyitva élvezzék önmagukat,
olykor hatkezes zongoraversenyre improvizált MC-csattogtatással,
vagy amikor egy egész kocsma együtt veri az ütemet 6 zenész alá,
leginkább a bútorokon, olyan órákban, zárt ajtók mögött… amikor…
a nem éppen esztrádműsor közepén BEKIÁLTOZZA A FRONTEMBER:
… „kínáljon meg egy kínai lángszóróval, és szóljon a svéd matador mantra,
amit Shi Kai Tumbo pólóban adunk elő a Royal Blood Vagabond saját színpadán”,
ahol az egy jércemell párizsban befőtté válva című dal receptjét is leadják,
aminek nincs ellenpárja… és kicsivel később Donald Byrd "Caricatures" lemezének
simulékony zenéjére karamboloznak csókolózó arcok, és hamar kiderül,
hogy egyik pillanatról a másikra jött létre a végső pont és valaki ma megfogant.
HŰHA az, Amikor ez a bulizás az egyetlen értelmes vonása egy olyan városnak,
aminek titkos zenei világa nem hatol fel sem az utcaszintig, sem az építészetig,
ami persze egyik legnagyobb csodája e lepucolt (egykor romos) helynek,
mert távol vannak egymástól, és a porban éppúgy elvesznek dalok,
mint ahogy a világűrben a rádiójelek halkulni szeretnek önszántukból.
A háttérben két matrica virít megkopva: bone tomahawk, grave palms...
3.
A nyár utolsó hétvégéje ez, amikor magad is szerveznél fesztivált,
és azt mondja minden balfék, hogy akkor már nem kell, minek.
Erre kiderül, hogy ugyanazon időpontra két nagyszabású programot,
de épp akkorra vontak össze mások és ez annyit tesz, jól jártál, hogy vártál.
A zenei szcéna kimegy az erdőkbe és mezőkre, majorokba, tanyákra,
mert egyszerűen nem bírnak még egy emeletet leásni maguk alá, elbújni.
Kik elől?
Ezek is, mint akikről a cikkek szólnak: kérkednek a bunkóságukkal
és tapsol nekik sok-sok gyogyólakáj. Irtóznak tőle, hogy te nem.
A jóléti iránytű a laicizálással szemben, ahol a szúrós pokróc
és az ólajtó még mindig emlék: ez az ellentmondás teszi, hogy feszengnek.
Szerződtetni a trógereket, a számokat hozni.
Zuhogó esőben is mennek a közparkok locsolóberendezései,
mi több, a turisták hűsölését szolgáló permet-zuhanyok!
Nincs, aki lekapcsolja? Persze, hogy kiég minden zöldfelület.
Egy olyan helyen, ahol ha csöpörészik az eső, máris dugó van és dudálás.
És a locsolóberendezések még mindig dolgoznak. 
De kút alig van a belvárosban? Ez a fajta zene szintén hiányzik az utcákról.
Hogy csobogjon és csilingeljen és mellé üljenek és merítkezzenek belőle.
A várost átszelő folyó átúszása is tilos, de a termál-diszkó-orgia oké.
A hír az, hogy itt máglyán égetik a melegeket, pedig épp ellenkezőleg.
Drag Brunch van már meghirdetve délután 3-tól, hétköznapokon.
Szivárványzászló a pórusaikban, kitűzve mint a hegycsúcson, új bolygón.
A mindig más valakire vágyó helyi heteroszexualitás teljesen fékek nélküli,
és a nemibeteg gondozóban a HPV-s hűtőmágnest viszik, mint a cukrot!
Ha rákérdezel egy fiatal alter nőnél, hogy szeretne-e egyszer családot,
úgy mondjuk 5 éven belül: egyszerűen megpattan,
ő sem tudja pontosan miért.
Itt nincs beszoktatva a lakosság arra, hogy egyenes választ adjon.
Egy telefonálva sétáló srác rákiált a vonal túloldalán lévőre:
„Igen? Nem? Nincs olyan, hogy lehet!” Máris választ kap,
mert itt ez így megy, hogy elvárják az alá-fölérendeltséget.
Az úri emberre csak vágynak... amúgy, ha eléjük áll, megvetik.
A telefonjaikból félelemmel néznek fel, ha odakiáltasz: „Hé, te!”
4.
A lacikonyhán több az ételfutár, mint a fogyasztó vendég,
valósággal tolongnak a hátizsákos pakolászás-várók (ketyeg az óra),
az applikáció figyeli őket, idegesen toporognak is tőle, hogy bünti lesz,
és az étel életveszélyes kanyarok és járdákról ugratások közepette repül,
és hogy erre átállítani a világot nem-e mégiscsak
nagyon durván környezetszennyező, az ennyi műanyag:
leösszeesküvéselméletezik azonnal. Kik? A többség. Aki lusta?
A filmekhez nehezen találni feliratokat. A sör buggyant.
A nemzeti ünnepek elhalasztva. Mindenhol filmforgatás van!
35 fős scooter csoportok száguldoznak a főút közepén.
Egy teherautós megáll keresztbe az úton, kihajol, kenyeret ken.
Nem lehet tudni, miből van a város környékén 400 fesztivál nyaranta.
Minek nyitni egy bécsi szeletes hellyel szemben osztrák éttermet?
Egy kör pia annyiba kerül, mint 6-10 éve az egész esti dínom-dánom.
A traktorokat kitiltják a belvárosból. A beer bike-kok előzik csak meg őket!
Recup-ból kell inni mindenhol, mert az trendi. Noha egy büdös lehúzás.
Utólag vannak megfenyegetve az alkoholturisták, akik jót nevetnek
és letépik a büntetésre és helyszíni bírságra figyelmet felhívó táblákat,
elvégre 15 éve egyazon jeligére vannak központilag idehívva (mindük!),
és azt tudják hírből: ebben a városban azt csinálsz, amit akarsz!
5.
Az elvált anyák randik után azzal nem jönnek össze,
akivel kellene, épp az elől menekülnek, aki jó volna.
Azt hitték, összeszedték a bárpultnál a kemény csávót, aki később ejthető,
és amikor kiderül, hogy az művelt, társasági életet él: ijesztővé válik?
Ahelyett, hogy örülne bármelyikük, hogy talált egy ilyen embert, 
akiről a barátnőkkel fecseg (hogy bárcsak létezne), és megtartaná,
indul a variálás, a pattogás, a jajveszékelés, és a még többre vágyás.
Ha ez bejött, bejöhet a még jobb is. (aztán bukó)
A „mivolna” és a „milettvolna” vidéke, ez az itteni emberek valódi vallása.
Elvégre az is bizonyos, hogy a kettyós bigék ebben a városban jól érzik magukat,
áradnak befelé a világ minden tájáról, és a másik otthonában kiabálni,
felszívódni hazudozva, hogy nagyon betegek (aztán a bárpultnál ülnek),
vagy a személyeskedő sértegetéseik után (amik állítólag csak kicsúsztak):
ha az van, hogy a fickó elnéző, és annyit mond, „vettem a problémáid,
előfordult ez már mással is, próbáljuk újra”, akkor az nekik egy lúzer,
mert miért nem határozott, miért nem keményebb, miért hagyja ezt nekem?
Egyes skandináv elemzők többször felvetették, hogy a jelenkori
radikális feminizmus (minden falkatermészetével) azért van jelen ennyire,
mert ezek a nők igazából meg akarják mutatni a mai férfiaknak,
hogy nem férfiasak többé… persze, hogy kik kedvéért puhultak el,
arról már nem szól senki semmit. Arról, hogy a 80-as években make-up,
a 90-es években kölyökmosoly, a 2000-es években meg parfümözni kezdtek,
és a 2010-es évek óta már a kétnaponta barber shop-ban dekkolás kötelező.
Ősembert, lovagot, reneszánsz embert és bulikirályt egyben kapni?
Az öntőformák mindenütt széthasadnak, a lányok kétségbeesve nézik egymást.
Szerinted fiatalabb korukban nagy mértékben vannak elszállva?… Dizni Princessz.
Kijelentik, hogy nem érnek rá: július 17., vasárnap World Emoji Day 2022 van!
Nehéz nem észrevenni, ha reggel egyikük az ágyból kikelve kiáltozik:
5-öst kell dobnia! És tényleg addig dobja az öt kockát, amíg be nem jön
(nagyjából így keres férfit is, hogy kész sablon-terméket vár, nevetséges,
és egy estére 5 randit próbál bezsúfolni, körönként 5 italt verve be a fejébe,
és talán leginkább a chronológiailag utolsó a legszerencsésebb: arra már rámászik),
otthon meg a villát gyorsan visszateszi a többi közé, nehogy egyedül legyen
(a villák időszámítása ez, szerinte) és a szárítón is két ruha van
egymás mellett, mert nem lehetnek egyedül –  így vetítve ki érzelmeit,
amik bolonddá felemésztik és ez igazából babona és kényszeresség;
milyen partitúrák hörögnek a fejében, milyen rohadt magányos is,
hamar bejelenti mindegyikük, hogy ösztöndíjas lett (ez menőbb, mint hogy
unja az egész várost, és legyen teljesen új környezet, rengeteg új ingerrel),
tehát nem menekül, hanem megy... és akkor felsorolják: Athen, Lissabon,
Berlin, Bologna, London, meg a szokásos többi.
Londonban persze megtanulják, hogy az ókori mondás már nem él:
„England is the paradise of women, the hell of horses, and the purgatory of servants”
Vagy egész mást néznek ki maguknak, meg kell nyomni a dobbantást:
Ilha de Tinharé, Cairu - State of Bahia, 45420-000, Brazil!
Utána nyomás máshova! Copacabana, Lake Titikaka, Bolivia!
Úgy gondolva, hogy a sorozatos szexuális kalandok ott is olyan dolog,
mint a borkóstolás vagy a gasztronómiai ámokfutás vagy a zenei sample-özés.
Kellemetlen, amikor a társkeresőn sikerül végre találni valakit,
de a megbeszélt helyszínen már nem, és az utólag küld üzenetet,
hogy a szomszéd asztalnál ült, végighallgatva, hogy csak egyszer kellene,
(mert viszket és jöhet bárki), és egész finoman küld el a francba,
és aki el van küldve két sorban, utólag nevet ezen, mert neki a város falu,
noha már egészen más országban él, és a sztereotípiái mind csődöt mondanak!
Így indult, hogy jöhet az ösztöndíj, a művésztelep, az ökofarm, a workaway!
Azért itthon még egy utolsó randi belefér, ahol az utazásukról hencegnek,
(semmi más, mint figyelemre vágyás és társalkodónőt csinálni a másikból)
és a helyi palik csak pislognak, hogy akkor végül is minek vagyunk itt,
és akkor hozzá van téve, hogy majd levélben el lesz küldve útközben,
milyen más kényszerességük is van, vagy fotókon, és hogy hány 5-öst dobott,
(mégis ki a f*¤#szt érdekel?)
és a fiúk közül néhány próbál kihozni az egészből egy potyadugást,
mondván, „én meg hypohonder és neurotikus vagyok”. Ki vannak nevetve.
Megérkezik a vobbing (from dobbing) – bugyivaják kétségbeesésből?
Valamivel odébb Háziállat simogató kávézók előtt tömött sorok, betegen.
Gyermekpótlék háziállatokkal babázó csajok, és sandán néző fiúik,
akiknek muszájból van jókedvük, el kell játszaniuk a kutya-macska-apát.
Amikor szűk baráti köreikben valaki szakít: mint a galambraj, utánozzák,
és egyszer csak le van cserélődve a fél társaság, mert tömegpszichózisban élnek!
Megfordult logikai menetek, felfordult belváros.
6.
A gyros fele akkora, és kétszer annyi és kettőt vesz a külföldi, beszopja.
A világirodalom remekei az útszélen kaphatók. 1000-ből 1 áll meg értük.
A szexológusnál kimegy a biztosíték, hallva, mit várnak tinifiúk a tinilányoktól.
Azonnali rajtolással egyetemista fiatal nők dobják el a gumit a radiátorra,
ha már van a fiúnál otthon (ez teszt volt),
majd magukat összekenve meggyanúsítják a srácokat, hogy nem vigyáztak!
Lépésben halad a villamosforgalom, mert elszakadnak a vezetékek:
ellenőrizni, cserélni, karban tartani túl egyszerű volna, akkor nincs izgalom.
Kigyúrt fazonok villogtatják dagadó atlétáikat, ami alatt üresség üvölt.
A világ legnagyobb zászlója kitépi a cölöpöt a dombbal együtt, vihar van.
Az útpadka alig látszik a vadul kisarjadt fűtől, gyomlálni, minek?
Koradélután hajléktalanok ülnek kannásborral a kávézók teraszán,
nincs itt más, a helyi dolgozik, a turista alszik, a kannásbor az asztalon.
Egy gyanús teherautóból tartályok kerülnek ki és egy heges fejű
öreg albínó azt magyarázza részegen: „4 lakás ment el erre… így, 4!!!”
A lecsúszott értelmiségi beütésű párocska úgy ül a sörpadokon
a szupermárket parkolójában, késő este, hogy azt állapítják meg koccintva:
„(…) jelentős életszínvonalnövekedés, hogy nem kell várni a fizetésre (...)”
Mellettük a padba karcolja egy ex-utcaharcos: „Quis costodiet ipsos custodies?”
Morior Invictus – szól hozzá egy öblös orgánumú nyugdíjas latintanár.
Gyorsulási versenyek két piros között. Szarok a benzinárakra
felirattal a tanksapkáján egy 150000 dolláros, leültetett sportkarosszéria
50 métereken húz bele, satufék, padlógáz, satufék, padlógáz,
és aki tud vezetni, és érti, hogy ez nem hatékony, ilyet nem tesz.
A másikat lehagyni, ebből építenek maguknak személyiséget,
mondjuk kerékpározva is, aztán ó-lábú bohócmajomként pedáloznak,
mit sem tudva róla, mert nem tanították meg őket, hogyan másként…
… és egyik előzi a másikat és egy aztán legelőre kerül hajrázva,
és akkor kicsit megnyugszik, talán azért, mert így a hátsóknak
üvöltöznek az autósok és nem neki; és ekkor megjelenik, nyomul utána
az összefestékezett lány, akinek seggébe bevág az ott felszakadt sztreccsgatya,
és máris követi a versenybringás ruhájú balfasz, aki teper, leizzadva.
Ennél csak az rosszabb, amikor a pirosnál az egymás mellett,
a párhuzamos sávokban várakozó autók egyre csak előregurulnak,
mert egyik előbbre akar lenni a másiknál és nem veszik észre,
hogy már belógnak a keresztforgalomba, ahol félrerántják a kormányt.
Meg amikor le akarják egymást hagyni csikorogva és beleszállnak másokba.
Itt ilyenkor senki sem hibás.
7.
Az autósok úgy nyitnak kocsiajtót, hogy nem néznek előtte körül.
Lesz, ami lesz alapon kelnek át a gyalogosok az úttesten, aztán visszahőkölnek.
Nem átkelnek és kész, hanem átlósan, hosszában, sokáig, hogy feltűnjön!
Kátyújavító kocsik járják a fővárost, de senki sem száll ki?
Az éjjel-nappali ábécé lehúzott vaszsalujára szakadt papíron kiírva:
NYITÁS REGGEL 6-kor (és közben világít, hogy éjjel-nappali)
Félholtra van verve egy ember napközben, és a bámészkodók fotózzák,
nagy karéjban körülállva tudósítanak telefonokon a magáncsatornák,
és a pózolás szenvedővel, meg a selfie: plusz pontot ér (tiszta Black Mirror).
Épületek vannak megbontva bárokkal, étkezdékkel szemben.
Kárpótlás semmi, de a por száll, és a hídfelújítások rozsdafelhői ugyanúgy,
szinte semmi sincs leponyvázva, mert úgyis elszakadhat, mondják.
A telefonfülkék készülékei ki vannak tépve, míg a bódé továbbra is áll.
A századfordulós épületeket elhordják. A középkorit vissza akarják tenni.
Mindenből csak a biggest futhat be: vásárcsarnok, fürdőház, bulihely.
Slágerekre épülő klipekben gimnáziumvégi görlök kígyómozgása,
mindez a kirakatban árult laposképernyős tévéken, hajnalban.
A reklámblokk meg arról üvöltözik, hogy a gyermekek és fiatalok védelme!
Ellenzékit játszó emberek hajtanak át a piroson naponta, aztán követelőznek.
A hangszerkészítő elveszi a diplomamunkát, ha a volt tanítvány saját műhelyt nyit?
A japanisztika tanszéken kiadják a fordítói feladatot, és az antológia a tanár nevén jelenik meg?
Vendégségben a könyvespolcot nézve annyi a kérdés: Ezt mind elolvastad?
Vendégségbe átmenni többnyire annyit tesz: Tréningruhában nyitnak ajtót.
A mazsolás krémtúróban rég nincs mazsola, a diákcsemege mazsolától hemzseg, dió alig van benne?
Karddal átszúrt gépfegyver a Guns & Coffee nevű reggelizőben, ez létezik?
Az árufelöltők nem reggel 6 és 9 között érkeznek, hanem délután,
és a kukásautók nem reggel 3 és 6 között döcögnek komótosan,
hanem 7 és 11 között, mintha a csúcsforgalomra volnának ráállva.
Minden újabb tömegközlekedési eszköz lerobban, csak a régiek,
az 50-70 éves járművek mennek még, és ez nem tűnik fel senkinek?
Az itt lézengő tömegek 80%-a nem városi ember, hanem idetelepült.
Minden bokorból tömegesen áradnak a mindenféle suttyók.

Ha nem tudnám, hogy utazom, azt hinném, Budapesten vagyok.

 

 

 

 

 

 

Őrült lány a toronyból

Jobb volna hisztériába hajszolni és megbolondítani ismét az érett nőket?
Valamikor hívni fog, mondjuk, ha a Lidli-ben épp a sorban állok.
Egyik nap azt mondja, nem méltó a szexre.
Másik nap dicséri, hogy találtál rajta valami fogni valót.
Egyik nap azon izgul, hogy hazaér-e vonattal.
Másik nap kitalálja, hogy nálad fog ilyenkor aludni.
Egyik nap titkolja, hogy van köztetek valami,
és kéri, hogy ez ne derüljön ki! Másnap a pultnál simogat.
Egyik nap azt akarja, hogy tedd magadévá.
Másik nap szabályosan lefog és szorongat, irányításmániás.
Egyik nap bejelenti, hogy a vágyai beindultak.
Másik nap megbüntetne, ha viszonoznád.
Egyik nap követeli, hogy biztonságos legyen a szex.
Másik pillanatban már oda a terv és magába ránt.
Egyik nap szex közben más férfiakról beszél.
Másik nap meggyanúsít, hogy te vagy más nőkkel.
Egyik nap azt állítja, nem juttatod el a csúcsra.
Másik nap agyondicsér, hogy állati jó volt, ment neki zsinórban.
Egyik nap azt hiszi, mindig lehet egész éjjel.
Másik héten panaszkodik, hogy bezzeg az elején.
Egyik nap azt mondja, heti egyszer elég, ha együtt.
Másik nap szerelemről kántál és meghív táncklubba.
Egyik nap azt mondja: beszédes, mert nincs igénye semmire.
Másik nap torkaszakadtából ordibál veled, aztán elhallgat.
Egyik nap azt akarja, soha ne legyen családja.
Másik nap azt kérdezi, elveszed-e feleségül?
Szerelmet vall az ágyban, majd kijelenti: miért bízhatna benned?!
Egyik nap bevallja, nem ihat többet, nem tesz jót.
Másik nap 4 korsó sörtől kapatosan megszédül.
Egyik nap nem akarja a munkáját, szerinte megalázó.
Másik nap jókedvűen ecseteli, hogy őt figyelik a kollégák.
Egyik nap azt mondja magára, hogy lassú és buta.
Másik nap kikéri magának: ő ilyet sosem mondott,
és ha többet dicsérnéd, nem lenne ilyen helyzetben.
Vagy lehet, valami ilyesmit mégis mondott, hogy is volt?
Egyik este keres, hogy csatlakozz hozzá és a húgához.
Másik nap már nem lett volna értelme csatlakozni. Mert?
… mert minden olyan unalmas, ha nincs lemondva.
Egyik nap önmaga szeretne lenni, csak fejlettebb.
Másik nap kirohanása van, hogy őt nem lehet megváltoztatni.
Egyik nap azt ismételgeti, milyen jó, ha a nőt átemelik az ágyba.
Másik nap azon hüledezik, hogy ez fordítva neki miért nem megy?!
Egyik nap előnytelen ruhákban jár, hogy ne tűnjön fel.
Másik nap estélyit vesz fel, a konyhán dolgozva, ahol büdös van.
Egyik nap kéri, hogy segíts egy távoli haverján, akit ölelgetni van kedve.
Másik nap próbál eltávolodni tőled, mert a haver visszatért a városba.
Egyik nap azt mondja, nem élne a nagyvárosban, szörnyű.
Másik nap a kisváros, ahonnan jön, szerinte halott hely.
Egyik nap nem veszi észre, hogy nyomul és rád van állva.
Másik nap megkér arra, hogy ne történjen több-semmi köztetek.
Egyik nap vállalja azt, hogy az országban marad szakmai alapon!
Másik nap a küldetéstudatról egy szót sem szól, zavarban van.
Egyik nap könyörög, hogy az érzelmeidről többet megtudjon.
Másik nap elküld a fenébe levélben, hogy neki te hisztis vagy.
Egyik nap nem ehet, mert sosincs étvágya és 38 kiló akar lenni.
Másik nap kikéri magának, hogy etetik, majd beleeszik a tiédbe.

Nagyon nehéz kiigazodni az ilyen embereken. 

És ez sem szokott péksüteményt hozni.

 

 

 

 

 

 

Szánalmas

Úgy tépik fel az ágyneműt, mint a gázfóliát.
Mindezt valaki másnál, első alkalommal.
Úgy nyúlnak a férfiak után, mint az üdítő után,
amikor a szupermárketban válogatnak, elidőzve.
Úgy lépnek tovább, mintha csak egyenlegfeltöltés,
vagy valami más rutin történt volna, tankolás mondjuk.
Ennél csak az rosszabb, aki maga körül tartja volt partnereit,
és azok a kerti bulikon mind ott lebzselnek, sok balfasz,
és még hasonlítanak is egymásra. Szánalmas.
Vagy azt veszed észre, hogy a pinceklubban
a csaj szülinapján, mikor még te jársz vele, megjelenik
10-15 fickó, és ezekkel ő bizony mind volt
– mondja el egyikük és gúnyosan kiröhög –,
és mikor közös képet szeretnél az összessel,
a lány ezen bepörög, megsértődik, kis visítozás,
és a kapcsolat koporsójába jó ürügyet találva
beüti reggelre az első szöget, miután szeretkeztetek.
Mert megsértetted. Ezt aztán kivetíti mindenre.
Színpadi énjét kezdi kiterjeszteni a magánéletére is.
Mintha csak ő...
És úgy lépnek ki, szó nélkül, mintha vonatról
vagy metrókocsiból szállnának ki: állomások vannak,
rohanás van, fontoskodás van, érzelmi elfojtások,
és valami gőgös daccal vegyes igyekezet,
hogy egy olyan szabadságot csípjenek nyakon,
ami már rég megtalálta őket. Veled vagy mással.
Tudálékos, de nem a zsenit játssza, hanem primadonnát?
A szándékolt provokáció persze adott, nőkről van szó.
Az erotikus kihívás is lehet szempont, önszerelem,
azaz, hogy csakis egy nő képes kizárólag a testével
                              gondolkodni.
Nem tudtad? Pedig nagy tétben merek rá fogadni.
És ahogy záporoznak a lányok megfürödve magányodban,
és csakis addig, egymás jelenlétét is érezve,
egymás közeledéseinek sejtjeid közötti visszhangjára építve,
amíg a vonulás, a nővándorlás, a hullám tart,
aztán felszívódnak. Miniszoknyás vándormadarak,
zebracsíkos intimrészek csordákban, leming l'amour.
20 év múlva szembejönnek elhízva, gyerekeiket rángatva,
vagy két váláson túl (megfogadva, hogy többet ilyet nem),
vagy pszichológussá előre-hátra léptetve,
sérült emberek önvédelemből terapeutát játszanak,
vagy az edzőjükkel vagy a menedzserükkel összejőve,
vagy találva egy csendes papucs-muksót, aki kiszolgálja
az összes marhaságot, amit ha nem, egyből le van pattintva.
Vagy megjárva Indiát, Thaiföldet, Caracast, az Andokat,
és akkor most már kitisztult az életük, mondják,
és közben még őrültebb csillogás van a tekintetükben.
Még hontalanabbak. Még gyökértelenebbek.
Még jobban összezavarodva. Még több lehetőségre vágyva.
Még nagyobb tervekkel. Még jobban hajszolva az utolsó pillanatot.
És még inkább azt próbálva kicsikarni az élettől, hogy bárcsak.
Ha azt kéred, meséljék el a sztorijukat, egyszerűen leráznak.
Na jó.
Jöhetne valami más, a volt szerelmeid képei lebegnek mindenhol?
Nyilván nincs már semmi esély egyikükre sem,
és az idegenekkel hálástól már hánysz, és eszedbe jut
Brushy One String mondása „I am what I am: I am exlusive”,
hát ezt nem mondod magadról, és máris ott tart a játék,
hogy a balek kisugárzását rád akasztva egymást riasztják.
Ezen a görbén élnek: akit learattak, azt lepasszolják,
és aki most szabadul fel, arra ráakaszkodnak azonnal.
Lényegében a férfiak sérelmein élnek, vagyis azon,
hogy mikor sebezhető egy férfi, ha magára hagyták?
Egyszerre otthagyók és az otthagyottakat összeguberálók?
A tökéletes csapatjáték szavak nélkül, a nők mesterek ebben.
Jöhetne valami más, és ekkor kiülsz a bár elé,
kis padocska, két személynek ideális, őrjöng az éjszaka
körülötted, senki sem játssza le DAPHNI - Life's What You Make It-jét,
mindenütt másznak és harácsolnak és némi petting is van.
Dongalábú brit leánybúcsúk és hangyaléptű bálkirálynő sasszézások
az odavizeléseken átlépdelve erőből. Valami jajgatás is hallatszik.
És shuffle ugrabugrálás is történik, mások kerítést másznak.
Bent bárcsak megszólalna Patrick Cowley Surfside Sex című dala.
A polifónikus csengőhang vagy a 70-es évek dallamai?
Ülsz, nézel magad elé. Erre kimenekül valami férfiölből egy nő,
rájössz már ekkor, hogy az exed hajdani felsőszomszédja.
A koincidenciák összejátszanak? Szeparációs szorongás múlik hirtelen?
Kint a lócán még nem sejtem, hogy ebből hosszútávon gányolás lesz.
Nyúlánk, felpolcolt hajú, vékony hangú, mosolygós, csinos.
„Az anyuka”. Simán. Nem csak kívánatos, gusztusos is!
Még nem mondod, bár ez a nő később sem akarná elhinni,
hogy sokszor találkoztatok, és talán most érik be a gyümölcs.
Némi nyomatékosítás kell, de itt még nem tartunk, De fogunk.
2 percet kedveskedik, rágyújt, megint valami szabadságba
                                    menekülés zajlik.
Nem kell sok, és mint 7 évvel korábban, ugyanitt, csak állva,
méghozzá télen, a vastag kabátokon átütő valóság kosárméreteivel,
„leszel a barátom” kérdést intézve csókra éhesen
tette egy menedzsernő, ugyanígy ez a 40 körüli csaj is simán lesmárol.
Van ebből aznap esti zenehallgatás. Belga sör a frigóból.
Ízlik neki. 90-es évek underground kultúra. Kanapén forgolódás,
főleg négykézláb, ez jól esett.                       Párnák után nyúl?
Aztán elkezdi szétverni az egészet… amiből még lehetne valami.
A téren, ahol lakik, nem érti, miért vacsorázol. Tíz éve ide jársz.
Folyton gyanakszik rá, hogy akarsz tőle valamit (többet?),
meg hogy fiatal fiúkkal ő nem akar járni, de közben zavarja,
hogy nem biztos, hogy igaza van, elvégre ismered, amit ismer.
Hahó Öcsi!, Julius Meinl, Ninja Tunes, Delta tévéműsor, satöbbi.
Erdei Rave.
Viheted egyik este titkos helyekre… van ahol erősen felszabadul.
Viheted vacsorázni haverokhoz, ahol a pultnál kezét a lábadra teszi,
és fejét a válladra hajtja. Aztán otthon mégis sietteti a numerát.
De sosem azért, mert a gyerekei otthon várják, itt ez nem para.
A családhierarchia leginkább az, hogy muttert hagyni kell mulatni.
Még eljön egyszer egy társaságba, ahol már elhajtja előled az arcát.
Még ír egy levelet, hogy most nem fog ráérni. Még válaszol,
hogy nem akar csalódást okozni. Még előadja, hogy megbetegedett.
Elégedettség garanciák jóváhagyásra itt nem érdemes számítani, kiderül egyből.
Persze nem a Manhattan-közepi, New York-i Plum étteremben
kellene találkoznia velem, úgy, hogy ő fizet.
Vagy a New Orleans-i Pontchartrain Hotelben. De azért szorong.
Hibahatáron belüli hipotézis, aminek biztos van módszertana?
Megkülönböztető üzenet van az öncélúsággal szemben?
Eszközbeviteli engedély ide nem kell, minek félni az aktustól?
Persze a kocsmából, ahol összejöttetek, szólnak, hogy itt ül,
netán téged var? Nem jössz? (törzsvendég vagy, nem mész)
Még hezitál, vacillál, bonyolítja és nem közöl semmit.
Küldesz egy üzenetet, hogy valószínűleg másik meccset néz,
itt nincs szó elköteleződésről, csak szórakozásból találkozgassunk.
Nem tud rá érdemben semmit sem reagálni. Attól is fél?
Vagy ez teszt, hogy mennyire vagy kitartó? Keresed-e?
Amire azt tudja  mondani, hogy akkor hazudtál, mert ő érdekel téged?
 La Pensée sauvage 1962, csapd fel, maradj otthon.
Már nem küldi el a kerületi leltárat, amit ígért, hogy találj műtermet.
Az ilyenek aztán kiesnek, mint az egymás alá nyúlások örömhangjai.
De akkor minek küldött 12 perces dalt, amin énekel? Többet is!
Önzésből.
De akkor minek küldött neked fotót, amin sírkövön fekszik?
Kicsinosítva.
De akkor minek írja, hogy majd jelentkezik?

Mint az állásinterjú után. „Majd értesítjük”

 

 

 

 

 

 

Taylor Cochrane

Botticelli valószínűleg kapva kapna az alkalmon. Töprengne rajta.
Konzervatív megközelítése a tempera grassa világa, szinte tarka.
A földhöz ragadt gravitáció ismeretlenségén átlendülő idők dátuma,
hódít a mélységes semi-transparens kohézió szublimátuma...
Ha a jelenkorban keresné múzsáját: kikötne egy új Amerikában?
A Los Alamitos High School CIF Playoffs közé nem menne hiába,
ám a kontinens még nem az ismert világ része akkor, mikor alkot.
Megnyílnának előtte a hullámveréstől hegtelen, kitolt partok,
és minden bizonnyal megdöbbenne a rokonítható látvány okán.
Egyszerű igézetek, modern ruhák fesztelensége a lenge bokán?
Simonetta Cattaneo Vespucci ősi csodája máig megindítja a szépérzéket,
ecsetbe olvadó alakja idomulni képtelen: a kézrátét-képlet szinte széles.
De ami miatt emberfeletti a tájolása, az egyben a kulcs: viszonzást ad,
hogy az átmentett tömör közlés akkoriban a tévéfilm ritka hasonmása.
Itt valami nagyon kemény jelenet zajlik, csak a jelképeket kell értelmezni.
Előterében a teremtés ismerete, az óceán, a fogantatás, mely a mélyben kezdi:
többé válik egy festményen, mint a babot beáztatni, s az embert szintén.
A kompozícióra ügyelő hajdani mesterek számolása, a térbeli rendes dicsfény.
Bár csodák jeleneteiben nőt ábrázolni a reneszánsz idején nagy szerencse!
A kép előtt állni, mintha mozdulnának alakjai, mi ez? Mit is cselekszel?
Vespucci dáma időtlenségét időhúrokon pengő fürtök teszik méltóvá,
és a világháló kiterjesztette igézetét odáig, lényével pótolhatatlan krédót áld! 
Örököse, ha a mester műtermében Taylor Cochrane volna, kicsit csínján,
kicsit óvatosan bánnának lépteikkel az udvartartás megszeppent őrei.
A mester lassan mozdulna ekkor, az ablakokat bezárva. Legott óvatosan körbeint?
És a model némán ül, néha visszanéz a vászon felé sandítva, kitartott a póz.
Mire a festmény kikerül a műhelyből, a kíváncsiság eleve mindenkit letaglóz!
A test görbéi örvényként dupla-hélixeket idéznek, a megfestett kilégzés párás kicsit.
A kész művet várva szaladgálnának vajon odakint kezüket tördelve a mázsás csitrik,
akiket néhány évtized múlva Rubens ajnároz embertelenül? Addig várni kell.
Mi más marad egy fiatal test kiterjedéséből, minthogy végre senkit sem csábít el.
S a megfestett sóhaj, mely talán unalomból fakadt: felhasad ismeretlen száz színre!
Mígnem minden adattár eleme mit sem jelent, csak az ábrázolásmód ezernyi lágy íze.

Mert ízekre szedett ideálok között Taylor Cochrane rövid karriere végül is szab némi mértéket.

 

 

 

 

 


 

Gopnik

                                         Vígaszképpen beteheted:
                                         a Purple Disco Machine - Body Funk-ot
                                         vagy a Somebody To Love (Gorgon City Remix)-et.

 

Gorbacsov meghalt, nem lesz országos gyász.
A szkafanderek, amikről beszámolt naplójában,
átalakultak oda, hogy ma már Artemis nevében:
műholdas beszíjazásképpen bábok repülnek a Holdig.
Legalább nem eleven embereken mérik a sugárzást,
mint azok után, amibe belerokkant a Keleti Tömb.
A buli hevében Szlovákiától Bulgáriáig, van közös,
hogy ez Řezník (Martin Pohl) vagy Majka (Majoros Péter)?
Mind: egy válasz arra a 90-es évek eleji gengszterre,
amiből ez a régió az összeomlás óta sem tudott kinőni.
Mint a Lada Granta 2022-ben.
Behálózza a hétköznapokat az a törés, hogy van, aki igen,
és van, aki csak imitálja azt a szintet, ahol bármi mehet.
Az előadók ebből húznak hasznot. Scarface igazából,
vagy egy taknyos, akit felkarol a média és előadja zselésen.
Egy állapotváltás lett a módszer visszakényszerítéséből,
és a folytonos erősködés köntöse alatt az elázott valóság prüszköl.
Könyöklések sövénykerítésén át söpredékek rázzák a nótára,
aminek amúgy lehet, hogy van kritikai éle. De nem ez számít.
Tiszta erőszakot kíván az elnyomásra nevelt lakosság,
és olyan idolokban hisz, akik kielégítik habzószáj vérszomjukat.
Hogy oda lehessen mondani? Hogy a hepaj keményen kiforduljon önmagából.
Bárány repül az Artemis fedélzetén plüsből. Ez leírja az emberiséget?

Mint a Gopnik.

Gurul, ami elgurul.

 

 

 

 

 

 

Tniwe, vagyis Vlada

                                                         Hát nem a Taragalte fesztiválon fogunk vele találkozni,
                                                         vagy a Forest Swords - Panic című klipjében...
 


A Cosplay könyörtelen hálóján áteső tartalmak bálterme:
a pozitív pszichológia testképének görbe tükörképe kifordítva.
A pornó előszobája felvillan, egy kattintás és kész. Átenged.
Vágyfokozási instagram kísérletek? Vagy az egyedüllét ordít ma?
A fokozatosan felerősödő igény a figyelemre (ne tetézd): azonnali látlelet,
s mint minden dózis esetében: a vége klisé, agónia és önparódia.
Eleinte ez egy megszeppent kísérlet csupán? Millió szám márketing jelek?
Végül a rutin kibukik és a szerepeltetésből megél, neki sem kell aggódnia?
Mint ahogy Sveta Bilyalova, Anna Nyström, Leanna Bartlett, Helga Lovekaty terjed?
Vagy ameddig a ruha sima? Vagy ameddig a trophy wife illúzió bagót fial?
Gazdaságosabb, ha egyedülálló nő vagy - ez most oda mutat, hogy hagyj és engedj,
míg az úszómedencék és jachtok és pálmák között a net worth vagyon kitart?
Luxury undergarments, social media phenomen, Lingerie Models, a tág verem:
míg a stég végén járó és fehér homokba ejtett üzletszerű életigenléshez karton pia,
Veuve Clicquot jár... és szépen suhognak a szálloda környéki telepített nádgyepek,
és Vincent Violet (prologue) zenéjének random csapongása a távolból szól, vajon mi az?
Szépség terén a tékozlás messzemenő, és az underlinesmagazine-től rágerjed
a swimwear yearbook-ra a fennségessé tett lejtmenet, Valeriia Zhyliova és laktóz-viasz?
De Tniwe hogy jutott el idáig? Hogy a patreon oldal már nem egyéb, mint ágykeret?
S a retusáltan 519 képbe hajló inak elakadva, valóságvesztés, maró irónia?
A megkeményedett latex töltelékei így is kezdettől fogva nedves árterek,
a gyengébbeknél odapörköl a látványtól pislogásonként öt kalória,
s a szétzilált külsőségek arculatát meglékelő pucérság, mint elkorhadó háremek:
időtlenség után kiáltva itt is feldereng, hogy a hölgy nem tűnhet valódinak.
Szinte foglya a fétisnek, és föláldozza magát a jelenkornak (ráremeg):
a reklámokkal teleszórt pixwox.com ablakon át lehet máris elkallódnia,
vagy a twitter törékeny kataszterein át ő a hevenyésző pixel-fergeteg,
és persze best of is készül az egészből, qame.info, némi rajongói ódivat.
Csak dekkol a rögzített mozdulatlanság, az elit néz, tikkel, ez nem lehet?
Mert a nehézsúlyú ármány odavész az önelfogadásban: lőn pop-kult pót-ima!?
Mit lehet egy ilyen karrierre mondani egy interjúban? Mit is szoktak, emberek?
Be lehet menekülni egy kurzormozdulattal fórumokra, a deviantart.com-hoz is konyítva?
Vagy ha a deviáns a normális, mi több, bizonyítva van, hogy mi mindent hergelnek,
gergye_krisztina vagy a Snoopy shots egymás után pörgetve a társadalmat borítja?
A baby nades gameplay és az American adult animated science fiction között van egy szerkezet,
de a valóságra a megátalkodásba vesző fixáció miként nyitja ajtaját: fals set-upokból orgia?
 ////////////// Bocs, de ez is belterjes. Vagy éppenséggel a portfolio-kockázat-integritás
szervezés során felmért befektetési alapok SRRI-je? Simán csak magamutogatás.

TNIWE COSPLAY CALENDAR 2023 és kész.

 

 

 

 

Queen Elizabeth II

                                                                                      2022.09.09.

 

Törénete hősies. Adni kellett ennek néhány napot.
Íme, vesszőfutásban a zászló alatt éneklő anglikán papok.
A BBC News lehozza egyből a világot jelentő hírt,
hogy a történelem önmagából valakit párnák között kiírt.
96 évnyi tömör ténymegállapítás néz vissza fotókon.
És egy kislány portréja, amint skóciai üveghomokból,
aulikus angol erdők dús törzsének fájából keretet kap,
s az élménynek mindörökké értelmet az eredet ad:
a Hódító Vilmos izomrostjaiból kivirágzó akarat.
Mindvégig erős jellem mentén ezután új királyok fakadnak!
Cornwall hercege szerepcsere után, és consort-ot avatni is dukál,
lesz névválasztás az elődöket figyelembe véve, trónra ülés ezután.
Lásd továbbá: Új miniszterelnök mond búcsúbeszédet felavatva,
hosszú gyászmenet felett ismét kong a harang alja.
Churchill és Thatcher óta eltelt idők évgyűrűi hívnak emlékezni,
s a tévésorozatok utolsó évadával távozó erény kezdi:
hívja, új hírbe hozza a monarchia következő fejezetét,
amint sokat kivárt fejekhez ér egy régi korona! Kelengyevég,
örökösödési sorrend, Károly herceg pillanata: mind beért.
Távozik a királynő, méltósága történelmi. Élete, a hideg vér,
a méltóság, a türelem, a diplomácia: kéri-e, hogy szeressék?
Vagy legendává válva azonnal, egyházfő volt és feleség:

most utazásra hív, 70 évnyi uralkodáson át, mely lehengerlő messzeség.

 

 

 

 

 

Méteres lángok

Amikor felvetődik a kórház.
12 órát szánnak rá az emberek.
Nem tudva, hogy aki mentővel megy,
azt soron kívül engedik be.
Amikor egy két oldalú röntgen kell,
és kicsit meghúzkodja az orvos,
tudni lehet, hogy hiába kedves,
ezek után még 5 orvoshoz fogsz menni.
Amikor a tűzoltóra azt mondják, felesleges?
Hogy ott ül a laktanyában és unatkozik?
Bárcsak ne lenne munkája soha! És kelljen így!
Ki nyitja fel az ajtót? Ki szedi le az öngyilkost?
Ki megy be oda, ahol másnak lesülne a bőre?
Ki az, aki kivág az autódból, ha rád borul?
Ez a legérdekesebb. Ülnek a kocsiban,
sokkos állapotuk a teljes extázissal
nem éppen összetéveszthető, de izgulnak.
Miközben még magukhoz térőben vannak.
Érdekes nézni. Ahogy érvelnek, hogy jaj-jaj,
látva az erővágót, jaj-jaj, csak a kocsit ne,
most vettem! most vettem! most vettem!
Öten állnak kint és nézik: ezt hogy szedjük ki?
Az autó bánja vagy a lába? De hisz köré van fonódva!
És a károsult csak pislog és fél, roncstelep vár mindenre.
Az összes esetben az a fordulat, hogy csináljuk és kész.
Akit ki kell menteni azt hiszi, még kiparkolva megy haza.
Mindegyik azt magyarázza, hogy neki holnap dolga van.
A lízing órája ketyeg eközben hátterükben,
egy olyan biztosítónál, akinek 18 ezer ügyfele van,
és négy telefon csörög egyfolytában. A zombi.
Végül is tűzi-vízvezeték sincs a 9 emeletesben,
egyes helyeken még poroltó sem a lépcsőházban,
és a fél-demens nyugdíjas lakásában
már méteres lángok nyaldossák a plafont,
és a többi nyugdíjas szalad vödrökkel.
Még hogy nem kell a tűzoltó.

Érdekes helyen élünk.

Méteres lángok a ki- és elakadásjelzőkön.
Méteres lángok a kórház folyosóin, tekintetekben.
Méteres lángok vérmintája a beszorult emberen,
akinek a motorblokk rajta van a hasán és könyörög,
hogy ő ezt az autót még csak most vette.

Szegény emberek.

 

 

 

 

 

Lidija Bačić

https://www.instagram.com/lidijabacic_lile/


Amit a Balkán nyújt, azt bőséggel nyújtja.
A tehermentes adományok mély gyümölcskosara,
ahogy a kereten túlra valami mindig kibuggyan.
Terepszemle szerepkörön kívül esve: mocsarak,
ormok, hágók, hegyek, lankák, falvak szerelmi múltja,
felvezetve kontúr szinten bőr köré egy vonalat,
amiből kéjre éhesen sarjad a kiútkeresők búja?
Mennyi idő kell, hogy kifejlődjön egy ilyen test?
Felsercenő vajolajok ősi, negédes olvadáspontja,
és kávégőzös látens múlt borul a vadul keveredésre,
ott, ahol a szimmetria szent, s a termékenység ijesztget?
A szépérzék elhal itt vajon, ha vonul a miniszoknyás horda?
Úszómedencék szélén pózoló lányok a tájból szimplán kiveszve,
s a sürgetőleg ható erőviszonyok aláhullva a porba,
míg ezernyi férfitekintet jojózik őrülten a sziluett-szinteken?
Lidija Bačić balkáni jelenség, mezőny közepére beálló görbe,
s a teleplakátolt dáridós utcák iszonyt énekelve szét merednek,
míg a sápadt holdas éjféli vastaps előtt hullva híres ölébe:
a dombos tompor és merev keblek ajándéka egy testélnyi szelence,
mely kisugrázik a nagy hangú éterbe, az irgalmatlan sötétbe.

Nincs szünet. Bevonulnak az északi szlávok is, élükon Veronika Andrisová.
A kiállítás megkezdődik. Tombol a közönség.

 

 

 

 

 

Aradi vértanúk

Volt 13 golyónyom a falon? Vajon mind átütött a testeken?
13 lehelet a hűvös hajnal kiáltásaira borulva, magyarul.
13 ígéretes indok, aminek csak erőszakkal szabtak gátat.
13 tekintet, ahogy megkísérel távolba meredni, puskákon túl.
A farúdhoz kötözés sem szimpatikus. A fal elé állítás sem.
Valahol egy vélt pusztaságban papokkal táncoltatva körbe őket,
a nem túl távolról parancsra berántott, szekéren jött homoki bor
bárdolatlan túlcsordulása közepette, a háttérben lögybölve,
s talán azok a papok is érezték, hogy ez most túlkapás a javából.
Volt-e csittre intés és erősebb eszközökkel elhallgattatás,
mikor ezek egymás felé forduló fejjel elköszöntek mindentől?
Osztrák gégerötyögés, és nazális felhördülés, hogy kuss, magyarok!
Halt die Fresse! Te áruló! Ekkor nyilván nem kézen fogva halnak meg.
Ha nem volnának megkötözve, intenének is? Aztán, akit nem kaptak el?
Azoknak a képeit akasztották fel császárosan. Arra is lehet nagyot koccintani,
de hogy szánalmasnak tűnik azt ünnepelni, hogy egy később veszélyként
visszatérő keleti hatalom mentett meg attól, hogy az elnyomottaid rebellisek?
Mit lehet itt kapaszkodónak adni? Röptében elkapott lövedékek zaját várnád,
ahogy ökölben füstöl a történelmi táj öntudatra ébredése? Nem kell száz év,
és az árokharcban a vérszivattyúkba taszítva minden reformkésedelem
azonnal kiéleződik a végsőkig. S hogy a népek börtöne volt-e Arad előtt,
vagy igazán csak azután, sej, a Monarchia terepén? Hogy Sissi politikából
kellett csak igazán, hogy közel legyen Andrássyhoz? Ajvé. Hogy aztán Batthyány
gróf kivégzésének szentesítője letérdeljen az elé, akinek képét felakaszttatta,
miközben az a feleségébe élvez bele még a ceremónia napja alatt is?
13 golyónyom valahol, és talán egyik lövedék sincs meg senkinél.
Csak az elföldeltek testében, nem mint nyakba való gyöngysor,
csak képzeld el, 13 összenyomott fémcsomó, a történelem legjava.

 

 

 

 

Charles Bukowski

A komédiás flótás? Búsan evangelizált a kültelkek romlott halmain,
saját szentírásba képzelt bohém hőstettekkel magát egyben tartani?
Ajka-nincs nőket karolt fel vagy vezetett meg bohóckodva (néha csalva is),
és szokott-unott köröket róva látta, Los Angeles nem éppen angyali.
S bár a városban örömét lelte, hiszen ez a káosz egyenesen harcba hív,
a vigaszokból rámarkolások lettek, a güriző postahivatal ellen-karmai. 
Inni, míg szerv besokall, gége makacsol, íz nincs többé, bár andalít?
Ez a szokás felfokozza az állandóan felderengő múlt fájó arcait.
Inni? Az egyetlen kulcs tehát a felfüggesztett idő illúzióját tartva ki,
mint ponyvát, amire vetítőgép karcolgat… meddig is? Elillanó szalagcím:
a mormolt másnap irodalmi csodája leadva, míg csak a tartozás gyarapszik,
a pénz meg fogy, s a barátok eltűnnek, ahogy a lányok is eléd hajlani...
Ki vagy, a vénák veretes ütemének tereit töltve ki? Füst, a tüdő barna pír,
megint éjfél, s pofonok sülnek fel, ahogy az állásinterjúk majd másnap is.
Bólint egy hobó, röpke hőbörgés után máris visszaül a pulthoz falazni:

egy olyan emberiségnek, amelyre maga elé nézve, nevetve haragszik.

 

 

 


 

Katie Riddell

Megfelelni mindennek. A vágyálom hatalma? Ha markában tart?
A módosíthatatlan élvetegség salakpályák szélén karistol, durván.
A fikarcnyi félszegség semleges sormintája, szinte járatlan.
Mégis egyetlen, ezredszer szerfölött online-feltolt útján:
léptérkép, ami meghatározza a szépérzék önképének izgága szivárgását.
Mit csinálsz te? Körkörös edzéstervek: folytatásos női hullám,
legördülve képkockánként a workshop sokszoros ismétlésében: áramlat,
ami törekvések szenvedélyét teljességbe oltja izomrostot szülni.
Milyen hév vesz rá a vontatottság nélkülire, hol életvitel serken,
- St Albans Park -
és fitogtatott pózmederben a hajlékonyság sejtmelege: önmagára várat.
Chick Boxing - Kick ur Butt into Shape! Ezen felül hol van terved?
Megmozdulás a lagymataggá vált sorozatnéző hölgyek farát felénk tárva?
Vagy "Bubs Boot Camp" kampányok szerves részévé tenni, hogy engedd,
megmondják, a tested szülés után nem olyan, amilyennek lennie kéne... bárcsak?
„I've lost 9kgs since giving birth and I put 80% of it down to my Nutrition! 🍏”
Kéken kierezett, dús tejkeblekkel járni gyúrni mégiscsak önbizalmi játszma.
A gym-slim Mommy hadsereg virális álma, hogy megint lány legyen, talán uncsi lett,
de hogy pszichésen ennyire nincs idő megélni az utód csodáját: fincsi látszat,
míg el nem jön a bevallás kora: hogy értelmet az adott, hogy van szeretet,
és nem a bicepsz bődületes járma, melybe a világhálót befogva a szerelmi ágyat:
temetni kell talán, s az önbecsülés olyan létét, hogy mindig nő vagy, s szereped
nem csak annyi, hogy pozitívan diszkriminálva az utódlást, csettintesz hármat.

Végig néztem ezt Kézdy Lucán. Tisza Katán. Évi szinten annyiszor...
(úgy néztek ki, mint Sean Young hajdan a Letterman showban), hogy várnám:

ez nem válik általánossá. Hanem hivatkozva a természetesre, az anyaságot nem is bánnák.

 

 

 

 

Szupermárket chance encounter

Hárman a pénztár felé, az áruk mögött, sorban állva.
A munkások kedvesen bevonnak történetükbe, araszolás közben.
Van a nagy. Meg van a kicsi. A nagy! Folklórra jár a szája!
Majd ő megcsinálja! Majd ő eldönti 4,5 méter felett. Öntelt?
Egy csöppet sem, hisz tisztában van a szakma szükségével.
Nyilván csak felvágott és kifli marad azoknak, akik itt előre törnek,
velük mellettük - ahogy rá se néznek, mit fogyasztok - az ügyes érvek,
cinkos megjegyzések közben a telefon hatterében három poronty.
Apuka ironizál és közbenhitázva leköveti testével a tréfát, nem épp félszeg:
szerinte (neveti el magát), ha 5000 a hús kilója, mit érdekli őt !!! Morog?
Inkább csak észrevételezi, hogy a helyzet tarthatatlan, a tányér elmélyed,
és fejezetzáró szavai meghatóak kissé: „Csak enni adhassak nekik”, topog.
Egész kedvesen jutni el tehát velük témázások mentén az árakig, ez létjel.
Hogy tisztában vannak avval, miért esznek fillérest, ha bolond,
aki nem a családra költi, amije van, hanem magára. Ez filozófiai véglet.
Azt mondja a nagy, míg a kicsi a tiktok-ból próbál okulni... holott...
szerinte 1 millió (amit megkeres) - ha van három gyerek, százezernek érzed.
Alig van már kasszás hölgy, átállás arra, hogy tudd az összes kódot.
Elköszönnek, illedelmük leleménybe vájtan humoros, egyszertelen ének,
hisz nevetve teszik, tudva sorsuk ősi voltát, mindenre találva módot.
Odakint a turisták lökdösődnek, egy műveletlen Európa jövője. Ami szétszed:
minden bejárt út mentén minden olyan gesztust, illemet, mely egykor hódolt,
és nincsen más talány, mint utána nézni a munkásoknak. Állva esznek. Nézed.

Nehéz az utca. Nehéz a város.             Szinte béget.

 

 

 

 

 

Punk képeslap

The Death Set band. Jesters Of Chaos. Padkarosda. Muzsikusi édes intim-métely!
Ismeretlen társaság ropja bakancsokban megvadulva most - hátul szétvert zenegéphegy,
és leharcolt autóroncsok lecsupaszított váza elöl, odabent szeretkező sok tinédzser!
A titkos hajtűkanyar a szövettani felezőnél, mámortól ájtatosan, szinte ébren.
Hevült vájatok vésett falai fonódnak össze a lakozott fekete viaszfényben.
Punk képeslap: extreme faces világtalálkozó, kopott vállapok, hegyes térdek,
míg porlepte késedelmi díjak eldobált cédulái táncolnak a kitárt szélben,
s a sietség tájsebekben tombol, zörren: önkívületben felhergelve késztet,
felszólít ellenkezni egy elfojtott szó! Akár a lakat kávája, üres négyzet:
bezáratások mentén karistoló idegen érdek... máshol nyakláncként tanksapkák szépen,
egy nuclear punk díszlet rajzolt testvonalán lengve - csupa tüskés védjegy!
S a szeplőtelen kézből elpöckölt véres cigarettastóc, íme a csikkfelvágott vegyes vége.
Andalító lárma elé tolakodva most a szegecs számsorai, ellenérvek égnek,
míg mimóza rátörések süvítenek ökölrázva, közösködve. Ez a pince mélyebb,
behúzódás a kiszorulás elől, itt a divat már szitokszó. Zeneszerszám lombfűrészek!
És nincs sehol egy harisnya szakadás nélkül. Biztosítótűk! És üvegtörésvégzet!
 

 

 

 

 

Heidi és Leni (2022)

Anyuka után beugrani a kardfogú kamerák elé, lettek heves pucérképek.
A showbiznisz dinasztikus monopóliuma: íme most, sikerülhet a temérdek...
letargikus... klitográf... közvetlen perecpóz - instant lett a lágy szemérem:
ami idővonalán az elfajzásnak bátor nőiességként egy gazdag jövőbe réved?
Meddig lehet fokozni, hogy a sikerélményre előkészített, dekadens csemetéket
magától értetődően kövesse paparazzi anyaszültükben a gerezdnyi lencseréteg,
és haltej optikás pótcselekvések sugároznak minden irányba! Fájó cselekménye!
Mikor csömört jósló kényszerpályára tereli a kicsi nőket a legújabb nézet?
Bejön egy kis spiri is a dologba, az "Olumi" jelző - minden egyéb nyilván céges.
A very spiritual person who often relies on intuition for decision making, érted?
53 kg, 33-24-32 ... arányok és ellensúlyok, a mindent kitárás a nagykorúság idei tétje?
A büszke anya kliséje ordít az egészről, és ez keretek között értelmezhető is,
de amikor a keringésbe bevítel és viszonzón mutter (49) lány maradtam élménye
együtt olyan - ha nem is egyből pedobaiting - Lolita effektus, hogy az zavarba ejtő elsőre,
akkor nem lehet ki nem vehetővé tenni azt a szándékot, hogy az effort mégiscsak üzleti!
DIOR BEAUTY & GHD AMBASSADOR... a karrier port kavar s az ágyék lékel.
Eredményes volt és megérte? Proaktív volt, hát most adtatok a kéjnek?
Előbb az izzadtság, aztán a mulatság? Örülni lehet... jaj, a nyeremények!

Tegyük hozzá, ezt a tétet a hazai piac is tudja tartani, valószínűleg egy sematikus publicity stunt:
Családi mellbedobások - Annyira nyár van, hogy Rubint Réka és Rella is bikinire vetkőzött 2022. június 21.

 

 

 

 

 

Karácsonyi Vásár válság idején

                                                                 Nem éppen egy TeszVeszVáros szituáció,
                                                                 bár a káosz hasonló, és állatpofák csaholnak,
                                                                 kicsit Riccardo Mannelli 2016-os futama,
                                                                 This must be the NOplace - és a cím is illik ide.

 

 

A megtelt terek mellékutcái tódulatként zsongnak.
Kipirosodott hemoglobinpofák besapkázva merednek.
A testhőre lágyult hölgyek szláv beszéde rikoltoz.
Csuprok, bödönök, papírpoharak csörgése elvetemülten.
A mániás befalás algoritmusa végigsöpör csomópontokon:
Vörösmarty tér és Bazilika között az araszolás félelmetes.
De hol vannak a helyiek? Mikor tűntek el, naplementekor?
Egy rétes 1200 és egy bólé annyi, mint egy üveg bor.
A Stroh Rumtól megbódult Budapestre rácsodálkozás ámul,
szinte beállt állapotban matatnak a hitelkártyák után,
és az áru dől ki a pult mögül és nincsen vége a legeltetésnek.
Ez a sok vikkendhabzsoló: most szabadulnak ki ide,
odahazulról, az egyforma töltetű és berendezésű irodákból?
Nekik ez akkora inger, mint neked egy nyári zenés buli erdőben?
Igaz, ha a vásárvároska közepére bungee jumping is lenne,
és ha törpék kalapálnának Mikulás úr manóiként, az is tetszene nekik.
Az áhitathoz és a békítéshez sok köze ennek nincsen,
hatalmas puccparédék mögé beállva a nyájas tipródás egy díszletet láttat,
ami eltakarja azt a rusnya valóságot, hogy ebből kimaradnak: a megnépszámláltak.
Kegyetlen vircsaft! Ha a kitelepült vállalkozók kiárusító standjai édességből volnának,
a konzumátorok szinte biztos, hogy rávetnék magukat és lerágnák vasvázig az egészet;
így és nem máshogy lendül túl a bőségzavar mindenen egy belvárosi buborékban,
ami csakugyan leképzi a fogyasztói attitűd azon márkereit, amik globalizáltak.
A lehető legádázabb kivárások, ezt is, ebből is! Mintha tényleg vallási ünnep volna,
egy olyan vallásé, ahol a mohóság teljességel megbabonázza a hamis rítus áldozatait!
Filmcsillagok bújnak meg prémes kapucnikba bugyolálva, testőreik idegesen,
némi aggodalommal tolakodnak nyomukban, hogy utolérjék őket minél hamarabb.
A babakocsik cipősarkakba, térdhajlatokba ütköztetve hátulról, halk feljajdulások.
Ezen felül a kiöntött italok alkoholszaga, amit az esőben gázolás felver kissé.
Hunter S. Thompson Kentucky Derby műve Ralph Steadman illusztrációkkal?
Na az ilyen... de itt ki rajzolja meg a szájszéleken csorgó habcsókok koszos felhőit?
Jelezve, hogy ez olyasmi tülekedés, mint Luigi Schiavonetti: The battle of Cascina (1808).
Vagy id. Pieter Bruegel: The Fight Between Carnival and Lent (1559). Zsibvárás?
Nem kevésbé John Alexander Parks: The New York Stock Exchange (2015).
Ráadásképpen a visszahőkölés harmóniája is, Guy Pene Du Bois: The Crowd (1934).
De viszonyítási alapokon túl a megalkuvás nélküliség burjánzása itt riszál,
és izeg-mozog és kavarog begerjedve a parolázó tézis, a költekezés-zápor.
Micsoda őrültek háza ez az egész! Kopogástól visszhangzik az utcapadka,
és a discount-Vienna vásári élmény magával ragadja a mit sem sejtőket!
Minth egyetlen nagy sorban állna körkapcsolásként a tömeg,
és a pihenőpályák némelyike a hütték mögött éttermekbe vezet.
Azok is csordultig... oszlopoknál pedig minden kukából kibuggyan a szemét,
mert ilyen idényre készülve elhelyezni 15 konténert pluszba,
és még 40 szemetest: vajon megterhelné a lefelé parancsolás világát?
A megtelt terek mellékutcái tódulatként zsongnak.
Kipirosodott hemoglobinpofák besapkázva merednek.
Utat kell törni rajtuk keresztül valahogy. Meglesz... meglesz.
A 400-dik turista megállítja a kis kompániát maga körül.
Ez az egy, ezerből egy most fogta fel, szinte érzi,
hogy amit itt művelnek, azért egy kicsit mindenkinek útban van.
Így engednek át néhány a vursli útvesztőjének hálójába került helyit.
Szociális érzékről vagy kontinens szintű megaparáról itt nincs vita.
A teljes átállás abba a Charlie csokigyár / Hamupipőke színjátékba
hogy nem kell aggódni, minden rendben lesz. Ez nem biztos, hogy így van.
Az illúzió ugyanakkor teljes. Elvégre a hétvégi potyazabára érkezők,
akik sokmilliomodikokként világgá kürtölik, milyen olcsó Budapest:
ezen a környéken tényleg azt hiszik, belőlük van kevés,
és mindenki más magyar lakos. Mekkorát tévednek? Nyilván nem titok,
hogy a nyelvek bármelyike között képtelenek különbséget tenni,
hát még, hogy milyen stílusban beszélnek róluk a bódék árusai
- alpári, prosztó -, mert a hülye vásárló úgysem ért belőle semmit.

Karácsonyi Vásár válság idején. Egy Tim Burton film ehhez képest vígjáték.
 

 

 

 

 

Alessia Aloisio

Meddig ér a takaró - kérdezi a felkorbácsolt világ,
amint kérdőjeleit is leveti egy rendületlen zsáner.
Tumpik. Scroller. Pixwox. Peakpix. Egyetlen irány.
Reddit. Pinterest. LinkedIn. Instafitbio. Önkéntes hárem,
vagy fiktív perszonák szimbiózisa rinyál,
méghozzá figyelemre folyton éhesen, mivel mást nem,
csak az elismerés folytonosságát lesve: kivár?
BUSTY INSTAGRAM BABES, szólalnak meg a kürtök,
csak úgy virágzik a lecsúszva ágyéktakaró művirág,
és csipkés csapások mentén szinte túlzásba bűvölt
azon igyekezet, hogy a vállpánt bimbózik, akár a lián.
Mekkora akarás van emögött? Buján lökdösődő hajlakk-fürtök!
S a semlegességről lemondó cédák tényleg ellepik a porondot.
Azt kérdezik egyesek: "Ti folyton kamerák előtt ültök?"
Alessia Aloisio görbéit itt vésik habkőbe. Rooter-tornyok
csúcsáról cikáz szét egy tömörített jel, háztartásokban tükröz
ezernyi meg nem valósult kielégülést és ledobja a bugyihorgonyt.
Aki ellenáll? Munkáskesztyűk a vaslarcos szeplőtelen szűzön,
ahogy a divatmacáknak ellenállni akaró nők az utolsó kortyok,
az utolsó túlcsordult pohár mérgét köpik rá a bikinis süldők
steril dagonyázásaira és plakátok pergamenes vesztét horgolt
mintákban lengetik ablakokban, hogy elég ebből! Irány! Működj!
Válasz nem érkezik, csak 200 kép naponta. Ez a poroltó,
leginkább ott, ahol annak tüzében állnak az egybegyűjtött,
fesztelenségükben sejtetések kanócait meggyújtók,
hogy a testiségbe menekülés *egy* valamire vágyás. Bütyköt,
hámhibát és műtőasztaloktól távol maradást alig hirdet az újhold.
Fess vonásokat napforduló idején csak hosszú éjszakákon szerelget,
akinek önmagán dolgozni olyan, mint másnak rollsroycet építeni?
A férfiak összeülnek ekkor, azt kérdik: vajon mi kell ezeknek?
Egyikük kimondja, hogy a nőknek folyton le van kötve, égisz-zenit
azon figyelmük, amely nyughatatlan nyomozza, követi, rezegtet
abba az irányba, hogy a férfitól mi várható, megbízható-e? Szelíd?
Köröm alatt piszok - nem játszik. Ágyban bénázó az erezet?
Felszólít, hogy hol a határ? Nem ez lesz. Máris nagy forrásból merít,
a sorban álló jelöltek nyála csorog elborulva, megkérnek kezeket?
Segít-e most, amit az orvos hosszas matatás után végre felírt,
vagy meddig lehet húzni az időt, hogy valami végre legyen-e?
Dobjam hátra, vagy fusson vállakon hanyagul? A sprőd melírt
meddig lehet túráztatni kabátnyakakon bukva át... és jegenye,
ciprus, cseresznyevirág vagy tengerpart lombjai előtt pózba vágva (nem így),
korrigálva mindent, előnyös szögből téve meg, mint élő tét és szerepe:
vajon hol vár rám a csodás boldogság, ami fehér lóból nyerít?
Azt a lovat előbb fel kell talán nyitni? Örök naivitás, szenesedj?
És ha úgy tűnik, hogy az olló zárul és az idő szűkös: ólmos kegy int,
hogy elmentél a végső végig, s most már ősi vágyaidat ne jegeld?
Barbara Rodiles, Charlotte Pirroni, Adrianna Christina: púdercsajszag.
Púdercsajország!
Egy dolog, hogy így keresnek párt egyesek. Más az, hogy ez egy hajsza.

 

 

 


 

Dajana Gudić

Lesnek fétis, a nagyon súlyos erotomán izotóp fukoshimája.
A sovén ellentétpárjának valamiféle keménysége, kisugárzás lárma!
Digitális zajba belehuppanó páros terpesz, párducpompa támad!
Cérnatest és farpofa-panoptikum. A csőcselékcsipázta piszkafa lábak!
Valami nem emberi elvárás olyan ellentmondásos művészete,
amiben minden delikvens úgy véli, neki most már nincsen párja.
De ha egy bolond százat csinál, a nálad jobbért tűvé teszed:
az állítólag követett lányok követik valószínűleg egymást kádak,
jakuzzik, medencék és párnák, selymek, holdpor-homok neszek
egész kálváriáján keresztül, egymást lemásolni az online szalonban!
A 80-as évek akcióhős macsói ezek most nőben: nagyobb stunt,
nagyobb robbanás, több alfa-hím golyószórózás után a rabszolga
abból lett szexuálisan, aki az odavetettség szépe, haszon-tan.
Ez tényleg fegyverkezési verseny testrészekkel kimunkálva,
s az akcióhősök izom-mocska most feltolul a büszt mentén,
barokk és rokkokó (azt a leborult) dekoltázsok ehhez képest pindúr tájak
egy egész horizonton elfekvő test-mustrában, ahol tüze ég
a papnő virtusnak: pszichózis, ami tagjaival szemben is durva jelenség.
Wiki, Bio, Age, Boyfriend, Fitness and More - milyen faszit sikerült találni?
Ekkor mint a GWENT: The Witcher Card Game, egymásra halmozva,
megjelenik valaki, aki ütőkártyaként hever el, rátúloz a másikra azonnal,
és Dajana Gudić karmolva nézi tán a másikat, ha az egyik sarokban,
mint bokszoló az aréna zajában, megjelenik Sarai Rollins egy samponnal.
//////////////////////////////////////////////////////////////////////////////
És CV-jük szerint mindegyikük színésznő? A szado-mazo boszorkány klubból?
Erre mondja nyeglén a lúzer srác a bárpultnál, pörgetve őket a telefonon,
"Én hiszek egy mémnek: ha ők instagra modellek, én háborús hős vagyok a Modern Warfare-ben"

 

 

 

 

Czene Béla

Mintha karcképeken egy marék parázsló dohánnyal előkelően dolgozna,
héjmetsző ceruzák erős arányait keresve a tömegben, amikben nők világítanak.
A sprőd finomság sejtelmes, kissé koszos ingamozgása beteljesül,
vele a szegélyek erénye, amint pre-raffelita csokorba forr a levedlett!
Czene még puritán. Ornamentika tárgyakból, hátterek rejtjele, mint esztétika.
És sok dekoratív fél-tropikál tónus, amik színt vallva a szocreáltól vajon búcsúznak!?
A hajlatok simasága. A kontúr lekerekítése. A textilek harmonikás ékvégződései! Stílus!
Hulló bársonybrokátok, és ipari leplek jelöletlen formája! Libbenő borostyánpalástokkal!
Az elkapott jelenet helyrajza, a lányok jó húsban, nem kötelezően soványak.
Az aktok alkóvja, amint a hámpír menti pirospozsga-csípések neszétől távol, felsóhajt.
A szálkás felületek jelenetté összeugró világa, a csillapított-bevárt antikvitás,
melynek öntörvényűsége az ablakon kívül zúgó modern város jelenetpárja.
Góth Imre Art deco szépség című 1928-as alkotása a szomszéd teremben.
Mellette Fiatal lány mandarinnal, 1931. Ez egy másik kor.
Czene Béla beismerő vallomássá hizlalja a szelíd szeszély aktjait,
kiméri a karakter hevületgörbéjét és a tobzódás aranyvonása,
lágy bujaság hantolatlan domborulatai ragyognak formásan.
Nem AJ Andrews muszklik. Sajátos textúrák. Szabvány sehol. A konfekció kitűrve.
FEKVŐ AKT, 1966. Műteremben, 1966. LÁNY DIVATLAPPAL, 1970. Olvasó akt...
Panka kombinéban, 1970 körül. Fekvő akt festőállvány előtt, 1971.
Vörös hajú akt fekete szandálban, 1971. Ülő akt festményvázlat előtt, 1972.
Fekvő akt könyvekkel, 1975. Erika harisnyában... ahogy a tetőzés csúcsa csábít.
Akt műteremben Dalí könyvvel, 1976. A karamell hajbogáncsok kifésülve.
Fekvő akt Mednyánszky könyvvel... vagy emez: Lilla az erkélyen, 1978.
Fürdőben, 1979. És ahogy a technikai jellemrajz ábrázolja az ábrázolót!
Akt műteremben, 1982. Fekvő akt, 1985. Fekvő akt retro enteriőrben, 1986.
Akt San Gimignanói háttérrel, 1988. Vajon milyen művek vannak még padlásokon?
 Akril, farost. 65x50, 50x100, máskor 100 × 80 cm. A variációk sokasodnak,
kitartott létminimum pulzál vasfüggönyön innen. A lábak feszesen,
jobbára összezártan, kelletésről nemlegesen. Jane Avril at the Jardin de Paris,
a kabarélányok nem ezek. Ezek diáklányok. A cinkos pajzánkodás sehol,
ez már nem lehet Skuteczky Döme - Modern Páris, 1891... sehogy sem.
Az előteret benőtte a város. A hűvös műterembe nyáron felszökő model szomjasan.
Egymást váltva egyikük kicsit levert, másikuk órákig mozdulatlanul bújja a magazinok egyikét.
Nem egy grunge hair show, és a crossfit BJJ szalonok kemény csajai sem ez. 
Bangó Alexandra animált vonalkáinak flashbackje a téma kacsán, 50 éven ível át a gesztus?
Veres Adrienn és Sógor Sarolt vonásait is hiába keresni, vagy a Holnaplányokat,
Czene ugyanis a természeti jelenségbe oltott passzív fél dinamikáját árulja.
Ez egy zárt terekbe diszponált vágy keltetője. Cukrászdában (Randevú), 1971.
Vigyázott várakozás volna? Ma hogyan randevúzik bárki is, úgy hogy a másikat leszólítja,
hogy eljön-e egy Sacherra vagy kuglófra? A beidegződés az, hogy minden mindig veszélyes,
a vég nélküli belehergeltség pedig önsorsrontóvá válik? Folyamatos aktmodelségben önként,
ez a kor szava szerint semleges. Míg a múzeumban étel repül a műkincsre? Leglábbis Európában nem,
ahol csak most éri utol a recept azt a világot, ami a receptől úgy undorodik meg, hogy közben egymástól is.
Disciplinary actions directed toward... ha ez a bemutatkozás, és a prekoncepciózus modorosság tombol
 ott nem készülnek szép portrék, de még aktok sem. Érdekes, hogy a hidegháború kellős közepén mégis.
Akkor is, ha 20 évente végig söpört egy háború... és túlélték olyan app nélkül, ami lekísér az óvóhelyre,
vagy megmondja, hogyan csinálj kelesztést vagy puliszkát vagy zabkását a sötét ház omlása közben.
Nem értek rá az ünnepi rohanásra. Sem arra, hogy felszólítsák egymást a leváltható stílus nevében.
Czene egy háború utáni élmény életvidámságának is helyet ad tehát. Ő, aki megélte, tudja,
hogy ezeken a nőkön - vélhetően - nem söpör végig a megismert front (meg mert nincs vállalható diszkirimináció),
de mint Szerb Antal Magyar irodalomtörténet és A világirodalom története (1941) által evakuál,
sőt, 44-ben előhozakodik a Száz vers kiadvánnyal: azaz az utolsó órában menteni a menthetőt.
Így ragyognak Czene bálványai is. Könyvet forgatnak, a műveltségre tett utalás és az a fajta érdeklődés,
amit nem befolyásol az egyperces divat. Hogy az egyik diák a közös szobában róluk olvas,
míg a másik World of WarShips 311K Damage Replay Gameplay,
a szórakozássá vált háborús szimulátorban van elmélyedve úgy, hogy vita támad, nevezhető-e ez mai sakknak?
82 szaténlábpár szárad a nyári zápor után vetkőzve naptár szerint,
a kelendő életkedv abból merít, hogy ő maga is érdekes. Azok az egykori modellek:
miért tudták a végeredménybe vetett hitükkel felfokozni a gyulladó kedvet a műért közösen?
Czene „lányos, művészkedő, intim időszakot idéz”? Tréfás alábecsülés vagy kurátori design szolfész?
Az intellektuális meztelenség nem fegyverkezik ezeken a képeken, ez tévedés.
Mint az európai bevett fogalom, ami szerint minden indirektség magasztos maradhat.

 

 

 

 

 

Jóska meséli falun*

Ez hír! Megint egyedül a falu legfiatabbika,
mert most is ő maradt – már sokadjára – alul.
A nők jönnek, aztán kell egy másik bika,
pedig nem bánik velük se jól, se hanyagul.
Azon megy a helyi diszpécs és kurta vita,
hogy amit egymásnak engedni lehet, nem hiba,
de mikor a mondvacsinált ürügy jő és jő és kitart,
ott helye nincs bánatnak: főleg mások miatt.
Legutóbb például ízek körül járt a feszkó…
… hogy a mulatság és a táncház jól megy,
de máris ott a baj, előjön a dresscode,
nem öltözéskor, áá, vetkőzéskor! Rossz ómen,
hogy mikor készülsz a forró szerelmetességre,
egyből ki vagy oktatva, mit mikor végy le.
Ez a szabály naponta változik, aztán nem keres téged.
S élvezi, hogy bejött, gyakorolgat, ez a védjegy:
a férfit összezavarni, hülyíteni, elhagyni. Mivégre?
Hogy ebből sport lett – ebben egyet ért a kompánia.
De hogy lesz ebből boldogság a végén? Fejük vakarják.
A söröskupakok, mint a szotyi hevernek, korty pálinka,
s a segélyhívószám híján bebocsátkozó máshon parasztkák
szépen sorban csurognak közénk a kocsmába éjfélkor.
A vadabb szólam csak most következik, íme a futam:
Jóska szerint, aki most elszökött hazulról és négy hét volt,
mióta egyszer is beszélgetett a központban másokkal,
szerinte most kimondja gyerekfektetés után, mi a tuti!
Újra felhozza az ízek témát, mit a táncház elvitt. Állj sorba!,
kiáltanak mögöttünk s mi odább húzódunk… ez a rutin.
Tehát. Az ízek világa a nőknél mindent visz! Ezt vésd be!
Neki is volt korábban legényként egy kalandja, fájt is,
mikor kiderült, hogy az ő íze nem ízlett. Hiába késett,
hozott lopott virágot, robbant le csak utólag a kocsi. S aki ásít,
ha úgy érzi, szex után nem kell három és fél órát csacsogni?
Nem ez. Azon múlt, kérlek, hogy akkor sokat ivott, ő, a pára,
és megváltozott az ő íze. Már épp mondaná... „hagyod ki!”,
máris rá van szólva, tudjuk, mi ez. Annyit ivott akkoriban, százat,
vagy többet is üveges sörből egy héten, hogy olyan lett az ondó.
Ezért hagyta el a lány. Nem csak tudta, merre járt (egyem a szádat!),
hanem ki is oktatta, hogy sok lesz… csöppje is tömény komló.
De hogy miért nem szoktatja át más étrendre, ad tablettát?
Miért nem tölt vele több időt az ágyon kívül es, vagy bálban?
Nem jön rá senki az ilyen nyitjára. Hogy így hogyan szelektált,
és mi lett a sorsa a nőnek, nem fontos. De ki lehetne mondani valahára:
le is lehet azt a férfit szeretettel szoktatni, formálni, nevelni.
Nem a készre kellene utazni-menni, amiben nincsen semmi munka.
Lehetne tanácsod adni, attól még nem leszel az anyja. Gyere, ni!
Valami kedves megszólítás így jó volna. Valami kis nőies, bölcs és kurta.
És akkor kiderülhetne az is, miért jár el annyit hazulról, jó-e ott neki?
Vagy nem bírja a szekálást naphosszat s a panaszt, hogy nem tudja!
Mit nem tud? Akkor miért nem mondod el neki, e? Rossz dzseki,
az, ami rajta van, mert neked nem tetszik? Lóg a zakó, s a szél elfújta
a pártner étvágyát, de te azt hiszed, téged sérteni nem eszik semmiből?
Így megy ez reggel háromig s négyig is, hogy sorolják szegények.
S mire kibukdácsolnak a karámajtón, amit a kocsmába feltettek az elődök,
megegyeznek abban, hogy az ízek fontos jelzések! Valóban megérte,
hogy a megállapítás felvetült. Köszönik Jóskának, akiből még előtör,
mint zárszó az útszélen… : „Beszélj a férfival, Nem lehetsz ilyen béna!”

Erre széttántorognak az éjszakába a földszagú filozófusok.

 

                                                       *Dunántúli gyűjtésekből, 2007

 

 

 

 

 

A hova lett irodalmi kör

Sok olyan társaság volt már, amit hamar szétkergettek.
Általában az ártatlanokra megy rá a sújtás, őket szétcseszik,
és a szekták maradhatnak, ameddig pénzköteget pergetnek.
Voltak már pincékben színházak titokban, tagadva a felszínt,
és voltak már hegytetőn óbégató hibbant, oda fölment szerzetek.
Voltak autószerelő garázsban verset olvasók, A láttamozó dervist,
s voltak autópálya-alagútban énekkart alapító 50-es gyermekek!
Felsorolásból elég. Ahol most vagyunk, az egy vicces helyszín.
Hasonló, mint az előzők, csak náluk fifikásabb élmény terem meg:
a klub címerén, melyet palást alatt hordanak, ott a meggyszín,
a vegyes korosztály alapvetés, s a felszólalás csak kerengve
vagy társas tánc során megy végbe: vezetve áll ki az egyik szavalni!
Keringő, salsa, rumba, flamenco, zumba, csárdás, nekik egyre megy,
de csak tánc közben lehet előadni, és ez fog a többiekben megmaradni!
Hol van ez? Meglelni például elég nehéz az ilyen bíbor rejteket,
mert a kortörténet nem tartja igazából számon. Viszont van a hír!
Hogy valaki már meglelte... de ez csak félrevezetés, elejted.
Itt történt, hogy a vezetőjük – minden héten más a főfakír –
kimondta azt, amitől mindenki tartott. Megjött néhány begerjedt!
Arra próbálta felhívni a figyelmüket, hogy ez nem hős manír,
hogy mielőtt még beépülnének valahova, máris átrendeznek.
Ne politizálj vagy székelyedj - ezt is mondhatnám, mondja, valamint:
azt, hogy amikor sorra kerülsz, hogy ítélkezz, mi lesz ezekkel:
akik most követik minden tetted, majd ő meg ő fog a közösségen faragni.
Akkor neked jó lesz? Erre kicsit visszavettek: ketten, és nehezen.
Monológja végén, mely tényleges hegyibeszéd volt „nálunk parancs nincs”,
a heti felelős összefoglalta a házirendet, a végén csattanónak hozzá ezeket:
Nekünk nem az a dolgunk, hogy variáljunk.
Nem az a dolgunk, hogy elkéssünk a saját időpontról.
Nem az a dolgunk, hogy hangosabban megmondjuk másnak.
Nem az a dolgunk, hogy lekezelésből legyünk valakik.
Nem az a dolgunk, hogy így építsünk személyiséget magunknak!
Mert így nem lesz, csak szerepek, amiket a végén elhiszünk.
Nem az a dolgunk, hogy kizárjuk belülről azt, aki jó, hogy ellentmond.
Nem az a dolgunk, hogy ne válaszoljunk levélben, ha rátapint.
Nem az a dolgunk, hogy sunnyogjunk és a szart kavarjuk mosolyogva.
Nem az a dolgunk, hogy megrontsunk vagy rávegyünk valakit.
Nem az a dolgunk, hogy drágábban adjuk, amiről tudják, hogy átverés.
Nem az a dolgunk, hogy ezernyi kispolgári szélhámosságot tanuljunk.
Nem az a dolgunk, hogy túráztassunk mást, megváratva, mert poén?
Nem az a dolgunk, hogy az ilyen játszmázást gyakoroljuk folyton.
Nem az a dolgunk, hogy egybegyűlve a másikat fikázzuk unalmunkban.
Nem az a dolgunk, hogy elhitessük vele, hogy hibázik a jelenlétével.
Hogy legközelebb meghunyászkodva jöjjön? Még mit nem!
Nem az a dolgunk, hogy abból kelljen kiindulni, hogy itt valaki furakszik!
Nem az a dolgunk, hogy itt valakit el kelljen küldeni, mert elviselhetetlen.
Nem az a dolgunk, hogy fesztivált szervezzünk, az utolsó napot lemondjuk,
a heti bérlet maradék árán pedig szervezzünk magunknak egy privát diszkót!
Nem az a dolgunk, hogy elkérjük mindenki személyes adatát,
aztán egyesületi leltár címszó alatt sose mondjuk el, mire használtuk!
Nem az a dolgunk, hogy beígérjük, hogy lesz csapatépítés és osztálykiránd,
aztán a belsős tagok albérletét fizessük, ez nem a Roli Tours vagy a Munkás utca!
Nem az a dolgunk, hogy bizsuboltot nyissunk a klub bejáratánál,
vagy elvált nőket csábítsunk milf-koktélokat keverve a lábuk közt!
Nem az a dolgunk, hogy szűcs- és szatócsbolt álcája alatt működjünk,
de ha valaki behoz valamit, azt hónapokig eltesszük, elhajtva a vevőt!
Nem az a dolgunk, hogy… hanem az, hogy olyat hozzunk létre, ami maradandó,
emberi mértékkel, meg űrbe kilőhetően - pendriveon vagy tekercsen.
Alaprajzot, ismereti tényanyagot és a társadalom vázlatát, a mű esztétikumát!
Mint az Operaház,
mint a Piramisok,
mint a Hold.
Valami maradandót
!”
Ezzel lezárta, és elkobozta az összes italt a szobában,
mert a fiatalok már berúgtak és akadékoskodni kezdtek.

 

 

 

 

 


 

A sarki telek is a mienk

Amikor az amerikai rapper 40 éve a pályán van,
eljuthatunk oda, hogy a biztonságot más jelenti.
Van egy embere, aki 3500 dollárért tekeri neki:

a cigarettákat.

Amikor törné a csavaros cipő a bajnok lábát,
eljuthatunk oda, hogy Beckham rendel valakit,
aki felveszi, betöri a cipőt, visszacsomagolja,

úgy adják át neki.

Az alakjára vigyázó gála-sztárok és díj-dívák
nem tehetik meg, hogy kiszálljanak a szakmából,
béranyák egész hálózata van lekötve a celebeknek,
és ahogy az szokás, a portfolio csak egyre bővül:

külön néven vannak nevelve és egy valaki hordta ki őket?

Amikor a parfümkészítés fellegvárai összezörrennek,
nagy versengésük közben befognak érzékeny arcokat!
A figura, akit kiraktak az erdőbe, üvegházban lakik:

olyan tervek szerint,

amilyet ő kért, valahol távol, helikopter, távol a várostól,
mint egy udvari varázsló vagy alkimista, arany bilincsben,
a miénk vagy! 8-10 évente jön elő valamivel, ha jegyzik,
összesen 2 terméke került piacra, a pajzson Givenchy.

Az üvegházban pedig pézsma-mirigyek, teljes labor,
és hány lehet még belőle, máshol?

Elrobog egy teherautó rally a telek mentén. Fekete fák. Harmat és füst.

 

 

 

 

 

Egy környék profilt vált

A vendéglátás tömegjellege kétcitrom szórással.

A sörmosófej gégecsöve kicsuklik és felhorkan, hogy elég!

Sok központi zár kattan és az ajtó mögött titkok.

Sálas tekebábuk aranyból. S a prémes étkészletek eladók!

A Walking Tiberius™ zenekar végig söpör az utcán.

A háttérben egy kirakatban látványos az izmosodás.

Megjön az értesítés az eszkort forródróton: szexuális katarzis nincs.

Kihirdeti idei programját a Fogimprint Párt tetkószalonja.

Sok sorban álló turista remekel, fizetett bámészkodás toporgással.

Csak elvétve veszik észre a gyertyák szőnyegét az utcasarkon.

Íme, begyűrűzik spanyolból a gyónó app, mindez otthonról.

A Terézvárosi templomban kártyát lehúzva lehet adakozni.

 

 

 

 

 

 

Coup de grâce - VII. kerületi kultúr katalizálás

Végbemegy vagy nem megy végbe?
  A környéket ismerőknek mindez nem lesz új.
De akik egymást váltva itt rendet téve bontanak,
azoknak nem kellene amúgy itt élni, a szomszéd utcában?
Adott 14 évnyi felfejlődés a züllés végső határán.
Polgármester után polgármester tudja a tutit, frankót,
aztán egymás kezdeményezéseit be sem fejezve újabb fejezetek.
Amikor lettek az első, még zömében üres és lakatlan házakban
- Belső-Erzsébetváros ilyen volt - az első romkocsmák,
nem kellett azon aggódni, hogy ez majd elnyel mindent.
Már akkor hiba volt, hogy a főváros nem tett kellő lépéseket,
meghatározni a tér és környék fontosságát és hagyni lenni.
Mint művésznegyede a városnak, van ilyen sok más helyen is,
Berlintől Madridig, Athéntól Koppenhágáig. Ez kellett volna.
Turisztikai értéke és a fiatalok összeeresztése céljából.
Ahol a megörökölt 40 évvel ezelőtti munkásosztály-lerészegedés
talán utolsó, de utolsó maradványai: szokások és a négykézláb:
kikophatott volna a kiállítások, a jazz koncertek, a lakásszínház,
a legál falas graffiti szeánszok és sok nyilvános piknik közepette.
Ebből tehát a város nem kért, pumpálta abba, aki stikában belé,
így nőttek ki a romkocsma-klón szörnyetegek, egész háztömbok,
és aki nem innen indult, azok a bulihelyek is ide beköltöztek.
A kiskocsmák, a mérsékelt alter truváj így ki lett szorítva.
Ehhez, hogy ahol kerületi bérleményben volt valami kultúrhely:
már 2010-2014 között 3-szorosára strófolta fel a hivatal az árat,
így a társaságok szétszéldetek és a 90-es évek Budapestjének,
amúgy színes külsejű táncos helyei és kocsmagalériái mind eltűntek!
Valaki ezt csak elrendelte? Valaki ezt csak jóvá hagyta? Valakinek lenni kell?!
Kötelező körök ezek, hiszen a KISZ Agitációs és Propaganda Osztálya
így települt rá a rockzene rajongóinak ifjúsági tömegbázisára
.”
beatkorszak.blog.hu, és ez ma sincs másképp. Csak a módszer sivárabb.
Nem mintha a visszasírás felől kellene értékelni bármit is, csak ez káros,
mert visszahozhatatlan értékek, amik környékformálóak: vannak kiradírozva.
A közérzetjavító tendenciák regulázása ilyetén sosem vezet eredményre.
  Mire eljutunk a vírusjárványok legutóbbi időszakáig, a kép rémes.
A tereket benőtte az a 10 évig engedett, most a bénaság miatt utólag,
erőből tiltott, vagy legalábbis kettősmércével kezelt ital-turizmus,
ami a környéket, túl a korábbi szempontokon: végleg tönkre tette.
Utólag nem lehet. A magyar leginkább ekkor kezd el mindig ágálni.
Vagy nem válaszol és kisunnyog szépen. A járvány alatt tehát csend.
Tán mégsem? 25-30 kicsi bárban lett kihirdetve a nottinghami drill,
hogy óvakodjon inkább a sherifftől, aki tud, mert itt a fej is hull!
És a 7 méteres helyen hárman ültek bent 1,5 méterre egymástól,
meg egy pultos (mert kettő nem fér el a 2 méteres pultban),
és így níilván nem lehet fenntartani egy helyet... de lehet keménykedni,
hogy akik ragaszkodnak ehhez az intézményhez, miért ülnek kint?!
Mert ott nem érvényes a korlátozás, azért. Nem, ezeket a hely hívta ide!
Ez nem igaz, válaszolod, az embereknek van saját akarata,
és ebből fakadóan ők, akik itt törzsvendégek, nem az ital miatt jönnek,
vagy a részegség kedvéért, hanem a hangulatért, a társaságért.
Ezen megy a tűnődés egy kicsit központilag, de inkább csak úgy csinálnak.
Az egészet nem értik. Eleve, nem hogy a városnak, egy-egy kerületnek:
SINCS STRATÉGIÁJA ARRA milyen legyen a hangulata, mire specializálódjon.
Ami alatt tehát a kicsi hangulatzugokat le lehetett fojtani,
és a vérgőzös, ostorcsapkodós-rendrakós fegyelmezgetés megindult 2019-ben,
az alatt az egész átjáróház és árkádsor és diszkópalota és egyebek:
(nem kell neveket említeni) mind teljes kapacitáson fürödtek a valutaesőben!
Akkor ezek között nem kell válogatni, odapendíteni, hogy hékás?!
Itt nincsen 1,5 méter? Egészségügyi séták csupán a tömeges ivászatok,
hőbörögve, óbégatva, törve-zúzva, széthúgyozva mindent? Ezeknek hogyan?
Nem kellett beépíteni a decibelmérőt? Nem kellett létszámstop?
Nem kellett fix záróra? Feltehetően nem kell most sem, amikor mi is van?
Emblémás helyek vannak, mert közösségük volt, kiírtva. Wichmann, ZegZug,
vagy korábban a Sixtus, a Mumus, a Katapult és még a Kis Csülök kocsma is?
Mindenből Boutique Hotel legyen? Vagy neo-brutalista minmál beton bérkaszárnya,
aminek bejáratánál 40 postaláda és a 40 postaláda mellett 38 kominációs zár,
aminek dobozában lakáskulcs: tehát rövidtáv lakáskiadás, még több, dögivel!
Mindez a bulinegyed közepén, az egyik utca 14-es házszáma alatt, bent a dzsumbiban?
Az év épülete díjat is megkapja, elvégre összefügg az elismertsége és a létjogsultsága.
Hány meg hány ilyen épül, miközben az a hivatalos kerületi ukáz, hogy semmi ilyet?
De nem az volt a duma, hogy vissza kell költöztetni a helyi lakosságot,
és állj!, állj! tömegturizmus, itt vegyes lakosságú kultúrnegyed lesz!
Hát nem úgy tűnik! 
Mert ki fogja kivenni azokat a lakáskokat? A tetőablakos nappalijukba 
izgalmas budapesti művészektől festményeket venni akarók, akik hiába keresik,
nem találnak önálló kezdeményezésű galériákat, csak a következő kerületben,
vagy azok veszik ki, akik gyógycélokra termál-lubickolásra gerjednek ezerrel?
Hanem azok, akiket még mindig sikerül beetetni avval az országból kifelé,
hogy itt még mindig az megy, mint 2007-ben, hogy 100 forint egy fröccs,
a nők szabad préda, a kaja fenomenális, de otthon egy szalvétát nem kapsz,
egy pohár vizet sem ennyiért, és ennek ráadása a szép város... olcsóság!
Mint a 2018-as "Budapest" című francia film, ami hogyan nem lett botrány?
Hogyan nem lett ebből diplomáciai felhajtás, ha a magyar himnuszra kurváznak,
a vidéki magyar pedig úgy van ábrázolva, mint egy vérfertőzött redneck puskamániás,
akit nem mellesleg elkapott egy repeszgránát Koszovó felől, mert hol?
A készítőknek, hát még a nézőknek odaát ez mindegy, felőlük az is lehetséges,
hogy a Monarchia akkor még volt, nem a szarajevói merénylett miatt esett szét
(meg mert a kisebbségeket szadizmusból gyűrte le a két vezető fél állandóan),
hanem a jugoszláv háborút hiszik a Ferdinánd incidensnek és ebben volt ott,
akinek a félig felsült pofája makogja a filmben, hogy lehet emberre is lőni?
Ez a film és más reklámok adták be a nagy csalival a nagy horgot Nyugat-Európának,
kezdtek áramolni a bunkó angol és francia és más delikensek kisvárosszám hetente,
és az ilyen propaganda tette, hogy a sok pénztől a környék elhűlve kapott,
szinte szó szerint aranylázat: airbnb, hostel, bulihely, zugkocsma, pince, pince!
Aki amit csak tudott, nyitott - persze nem minőséget, többnyire csak tartva a markát!
Ezt leállítani volt 10 év mostanáig. Nem egyből. Nem satufék. Nem büntetés. Nem.
Fokozatosan. Más alternatívát kínálva. Más környéket nyitva ennek a biznisznek.
Minek?
Végül is ott, ahol tömött hivataloknak erre nincs semmi terve a legfelső szintig?
Végül is ott, ahol nincs kerület és kerület között összehangolt munka, egyáltalán?
Végül is ott, ahol a minden szintű rivalizálás és saját pecsenyét sütés örök módi?
Végül is ott, ahol egy közösségi kert kerítésére van fasza terv és digitális model,
és mire megvalósul, lesz egy öntött gagyi műkőkockasor és egy drótkerítés, amin belátni?
Hogy oda aztán jövő nyáron be legyen:
- dobva a tourist szemét, és minden nap 50 palack és re-pohár
- mászva a nekik csalogató bozótosba (más zöldségkertje) szexelni
- a rácson át húgyozva, mert 2010 óta nincs 50 nyilvános vécéfülke sehol?!

Mert ki üzemeltetné? Hát ez az egész ügy azért annyira nem érdekel itt senkit, ténylegesen.
De valami tizen-hány-millió forint volt az eredeti tervek megvalósítására, és az a lóvé hova lett?
Kicsit olyan kicsiben, mint a bio-dóm a Városligetben, hogy befejezni, derül ki minap,
annyiba kerülne, mint amit eddig beletettek? Mármint annyi betont, hogy nem is lehet elbontani?
Az analógiák ülnek, ami kicsiben, az itt nagyban is... a minőség mindegy, ez még mindig:

EGY FULL SZOC-REÁL TÁRSADALOM, ami annyira le van szoktatva az illemről és munkaetikáról, hogy az fáj!

Befejeled az ajtót tőle? Erre meghirdetik ezt: "VII. kerületi kultúr katalizálás". Röhögsz te is az egészen?

Miután kiűzték a (helyi) kultúrát, eleve a beszámítható izgalmakkal teli ambientet,
most ők jönnek és meg akarják menteni, amit ők vágtak gallyra. Ez ismerős valahonnan...

És a Kisüzem a következő. Csak éjfélig lehet nyitva. Most, hogy új konyhát építenek?
Biztos jó az időzítés? Vagy akik ebben rendelkeznek, nem olvastak Kosztolányi Dezsőt?
Amikor jellemzi a kávéházat, az egyiket, ahova szívesen jár és a próba kedvéért, hogy rögzítse:
egész nap ott ül és olvas és figyel és társalog, és kiderül, csak ennek az egy intézménynek,
hát még a többinek is, mind-mind saját dinamikája van: ki mikor tér be, milyen féle halmazok:
- a konflisok reggel
- velük az utcaseprők
- aztán a pékek és hentesek
- aztán a diákok
- aztán az újságírók
- aztán a szerkesztők
- a könyvesboltjaik nyitása előtt kávézók
- a belvárosi kiskereskedők
- a bankárok
- aztán a diákok ebédszünetben sütizni, ha van miből
(eleve, hogy ebben a pezsgő milliőban egy egész város nő föl)
- aztán a jogászok
- aztán a képviselők
- jönnek továbbá az egyetemi tanárok
- majd az utazók és üdülni érkezők
- azok után és közben a múzeumi emberek
- majd a délutánig tartó műszak után pihenő más éttermek pincérei
és így tovább...
Tehát egy Kisüzem esetében nem lehet csak úgy, vagy más intézményben a nyitvatartással randalírozni!
Ez nem egy konnektor, egy dugó, amit kihúzol a kamaszgyerek szobájában fent az emeleten a magnó mögül,
mint az a klisészerű amerikai filmekben van mindig, hogy "hangos", aztán rárontani és kuss legyen már!
Egy egész környék szociális élete épül egy-egy ilyen hely fenntarthatóságára és kiszámíthatóságára.
Az a cél, hogy ez szét legyen verve? Mert akkor érthető... igaz, este 7 után már úgy ülnek kint az emberek,
mint a fecskék!!! Ez biztos zavarhat valakit, ha egyébként nem csak ez az egy hely van körülötte, hanem 200 másik.
Viszont...
Egész más társaságok találkoznak éjfél és éjjel 2 között! Emberek, nem tudják, hogyan működik egy város?
Akik például filmet forgatnak késő estig vagy színházi próbáik elhúzódnak, éjfél után jönnek diskurálni,
nem csak a részegek (azok a turisták, akik itt most sem szempont, mintha minden mászva-hányva üvöltő alak magyar volna).
Jönnek továbbá azok, akik most keltek, mert éjszakai műszakra mennek éjjel 1-től vagy 2-től,
legyen az egy hostel recepciója, egy szülészet, vagy egy taxis drosztra beparkolás, várva a nagy hullámot, NA!
A 15 bolt előtt szobrozva élményeket megvitató helybéli nem az, aki vizel szemben. Hogy mosódik ez így össze?
Ezek azok a részegek, akik nem a Kisüzemben bent, hanem kint a kerítéseken csimpaszkodva visítanak hulla-ittasan.
Nem a Kisüzemben itták le magukat. Nem a Vittulában. Nem a Fekete Kutyában. Nem a Diófa pinyóban.
Hanem a hodályokban, amikről már lett téve említés, rájuk többet utalni nem érdemes... perkálnak?

Hazugság az egész. A közepes jövedelmek langyos húgyában, ha lehet, szórakozni se tessék!
Feltételezik, hogy ezek idegenek, akik - például - a Kisüzembe járnak, főleg külföldiek?
Nem tűnt fel, hogy van egy réteg, ami többnyelvű? Akik értelmiségiek? Vegyesházasságokban vannak?
Az expatrióta közösség színe-java egyben a multikulturális világváros sava-borsa. Tízezrek. Ez újdonság?
Tehát ha hallani nem csak magyar szót egy ilyen vagy hasonló helyen, az ezért is lehet, érted?!
Tárgyalnak valakik, van nemzetközi befektetés, üzleteket nyitnak, multikultibb Budapest, mint Stockholm!
Akkor végül is ennek egyértelmű tudatlanságában kik a kiszolgáltatott szektorok? A helyiek?
Vagy az állítólag a helyi érdekeket képviselő, alkalmatlan, valahogy pozícióba került hivatalnokok?

És művésznegyede csettintésre nem lesz attól még a városnak. Utólag. Nem szervesen. Erőből.

Vagy a kerületnek. Mert erre nincsen képlet és a szervesülés alapvetés, hogy úgy van, ha hagyva van.

Nem kell csinálni. De ha mégis? Hatásos ütközésről beszélünk. Vagy katalízis helyett lesz a paralízis.

Coup de grâce.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Utóirat: Időközi szerencsétlenkedésnek és elterelésnek megteszi a következő, Kisüzem-ügy (2023),
amit össze lehet vetni evvel, Kisüzem - vendégzaj a Dob utca - Kis Diófa utca sarkon (2021. 06. 06.),
de akkor ez azt mutatja és bizonyítja, hogy 30 vendég milyen hangos és ahol 2 utcával lejjebb,
három irányba is 600 meg 1000 fő kolbászol hullaméreg ittasan bömbölve, akkor mindenkinek be kellene zárni?
Minden esetre a vita hevében a szórakozóhelyekre rájáró vendégeknek megágyazó szállásházakat nyitni?
Ez nem erősíti csak a tendenciát?
Miután eltelik néhány év és megjelenik ez a cikk és a hozzá tartozó grafikák, egy Airbnb hotelről. Akkor?
https://hu.euronews.com/culture/2022/10/16/szallodamonstrum-airbnb-kombinat-butikhotel-mi-epul-a-kazinczy-utcaban

 


 

 

 

Tea Riddell

Most hallgasd ezt, mert megtörtént: tátva marad szájad tán, vagy elhagyod?

Gyanútlanul gyalul a bú, a sors kereke igazít a vájatán,
a mondva jött s a ködbe lőtt: a vágy dalol saját színpadán,
s a sokszerű s az érdekes most megindul, mint ár-apály!
Hol létrejön, míg kedve lőn, a szépérzék is sorban áll,
hogy munkája, mely többrétű: díszítse az ősi korhadást.
A bárpultnál ült serényen egy kanadai goás hippilány,
kit felszentelt a mehetnék, megborítva erős italát,
és Budapest, hol ráleltem, eltelve járta nyomvonalát,
hol léptein, mint lágy erek, spiritusz serkent csodaszám,
s a tetovált s a befonott, testének minden veretes oldalán:
sok történet és mondarím, egy utazó léte villog ám,
hogy feldobja vagy összezavarja: városunk hős hajnalát!

S mint mandarin, mely felhasad, tocsogtuk szét a hajnal zamatát!

Itt öleltem és vittem táncba őt, kinek jelnyelve a benzingőz,
egy hegesztő, egy szerelő, kinek rasztáiban a jelen elidőz,
és nincs téboly vagy intrika, csak sármja van mely egybefőz:
sok tétovát, kik elveszve: járják most az éji söntés-legelőt.
Mint géprobaj, úgy fújtat ám, a gyakorlat, mely kelendő,
ily emlékekben durva ércek múltja int, s a hegek rőt,
kifakulni érett alakjai, míg cinkosan és sosem megvetőn
Tea Riddell mosolyog rád nagyokat, hisz jókedvében ragad kereplőt,
s így járjuk az éjfélt, lásd: egy szőke hölgy a tágas kanadai erdőből,
s jómagam, kinek bordala a szégyen útvesztőjén harsog legelöl.
Lakókocsit lakó kis barátom, vidámsága ront ma ránk nyugat felől:
íme így, mindenhova betérve: egyet fizetek én és egyet ő!

Ez sokáig ment és megcsípte arca szegletét, nagyot kiáltva előre tört!

Délcegen a harisnyás: a rúzs ragad, bakancsos lány lépett hát elő, 
nem a lenge kelme kerítései mögül mutatgatva csalfa kebelbőt,
csak szeszélyesen, rázta hát magát, és elhíresült, mint főszereplő!
Kinek külseje s az illata, a női hobók vadregényességében tetőz,
de oly nagyon, hogy nincs vita, friss híre tényleg egybenőtt
avval a furcsa esettel, hogy a várost jártuk tegnap is... és teremőr
vagy bárpultos, taxis is vagy könyvesbolt: nem maradt egy se bősz,
csak nevettek, mint szökelltünk keresztül hát, a múlton át a jelenből.
Filmkocka ez, hol vadnyugat s a cyberpunk, két összecsiszolt ferde kő
bemutatva egy alkonyon, fúziójuk telihold egy háztetőn,
így émelyeg az idézés, mely látta táncunk összerázva száz velőt,
s a mellkason, mint filmvásznon, az élmény vakon mellbe lő,

hárítani nem is kell, másról szól ez az este is, engedd élni a gyereknőt,

s a vigasz itt, hol Cupido lő mellénk ferdén nagyokat, annyi csak, hogy szeretőt,
kit mindig küld az élet inteni az ágyékot, most faragni itt nincs idő,
csak annyi van, hogy a dob dobol s a láb dobog, s a verejtékes hírvivők,
kik a másnapokat teszik tisztába, míg az ősz nyála csurog ránk az ereszből,
odaállnak mellénk most és tapsuktól, mi felrázza a környéket: a csellengők
s a kukások, siserehad s az ittasok: mind odagyűlnek, mind szembejön,
és az éjszakának vége nincs, mert fellazul sok ököl itt és merev öl,
a láztánc vége bizonytalan, s a forrongó reggel az unalomba beleköt!
Tudja hát a kerület, hogy Tea Riddell a városban jár megint, mert beszökött,
és nincsen fék, mely megfogná, vagy vánkos, amin megnyugszik előbb,
mert kitombolja ő magát és híre megy, hogy ez a város miket tud: egyre több,
ki érti most az ilyen igények szavát! Szépen mulatni vidáman közénk ha köp,

egy csorda kamasz támasztja a falat már és gúnyosan nézve nevetnek nagyot!

S ha volnának még verklisek, milimárik és rongygyűjtő emberek: nem maradna gumi a talpakon!

Együtt volna mindenki szétkergetve itt, és megbokrosodnának az egésztől a délutáni hírcsapok!

 

 

 

 

Léa Marionette

Cornering ability - mondják máris minden sarkon a rajongók!

Pólójukat a sörhason beljebb tűrték, míg a sportember hajlongott.

Az akadálypályák világa a szökőszobák után feltárul,
van zárt térben élvezni való skerázás, ami megtérül?
Mégis, háborúk idején és a teljes ráunásban sportokra,
a most még nem hagyományos játékokból lesz végül:

sok új olimpiák figyelmét is elkerülő magánkalandút.
Ennyi sponzor honnan jön, az nem kérdés most már,
a Yamakasi film és a lakótelepi gyermekhajszák után:
van World Chase Tag®, tévéközvetítés, máris ott tartunk.

Mindebben azonnal kialakulnak a korai kedvencek.
Személyes aspiráció és testi fittség: van az úgy,
hogy egyből berobban egy izgalmas ágazat. Szaladjunk?
Teqvoly, ez is felkeltette az érdeklődést igen korán!

Mégis, ahogy egy közvetíés eléd kerül, mint az akadályfogócska,
máris élvezetes mozgástere alakul ki a hozzáértésnek,
climbing wall alapok, vagy a boulder vagy a free solo? Szobrot ad,
klasszik digitál trófeák adatbázisát: a keretbe zárt négyrészes:

végtagok minden irányba, mászva, csúszva. WCT, szocmédmovement.

Léa Marionette az első, akinek ez a sport jól áll, ívelve a hajtűkanyarűrben.

 

 

 

 

 

 

Ökofeministák Budapesten II.

Sardonic? A hátsókerti nagy-nagy csörte. A másokat találomra nem befogadás,
mint a szexizmus ellen való durva szexizmus kirohanásának utolsó bástyája?
Ha nincsen hetente 300 példa arra, hogy azzá vált, ami ellen küzdött,
akkor íme még egy nyerő bajnokság, amin fogadni lehet őrültekre.
Mint egy serdülőmeccs, amin az erőviszonyok próbája túlzásokhoz vezet.
Az életiskolaérettségi vizsgálatokon: mint akik átcsalják magukat
(azon a saját maguknak megfelelés rostáján, hogy valid-e a bűntudat), 
érettségben az a mércéjük, hogy ők egyből tanítani akarnak másokat?
Állítólag a többségi másokat, akik mit sem tudnak a boldogulásról,
mivel önként áldozatok. Ez térítés. Ez lesajnál. Kígyóvermet kiált a kígyóbűvölő?
Ki lehet közben akadni, ha valaki ellentmond, vagy dolgozószobájában
(ki ő?) felvillan egy lomtalanított bútoron rég letépett címlaplány (milyen?) helyén
egy Marilyn aux bigoudies, nem mintha őt nem szexrabszolgának tartották volna.
Oval ovary. Fehér hám.
Vagy ŐSZ DÉNES (1915 - 1980) Fürdő után című repró képe, amit körömmel épp,
mint múzeumokban az akt festményeket, degradál és megrongál egy buta liba?
Ezt épp még nem, az egyetem nem erről szól. Erre azért betolni a pirogránit pókerféjszt?
Kinek nincs igaza? Most miért vagy ilyen dühös? Alapból? (olvasd végig)
DEGUSZTÁCIÓS MENÜ: a kerti gazt befőzni rituális hümmögés közben,
és a bunki-élmény és a pajtásokkal a grundon bandázás létélménye végül is:
annyit tesz, hogy akiknek önhibán kívül nem volt gyerekszobájuk és a világ veszélyeit
most már kénytelenek felnőtt fejjel felfogni azok hárításának állandó mikéntjével együtt,
vajon visszamenekülnek-e egy gyerekkor szimulációjába, amiben nemtelenség uralkodik.
Itt kérdőjelnek helye nincs. Yes. De érzelmi fogyaték helyett mégiscsak legyen kognitív dekonjunktúra.
Pre-pubertás képzettársítások sokasodó lét-inkoituitív fellebbezésébe veszve, vajon önkéntelen?
Csináljuk újra, amit mások elrontottak: azon, aki… ki volt szolgáltatva, tehát jogos?
Ez Hermione a varázsló-boksz vizsga-spatulájából kipattanva, magának falazva.
Temporális háború egy temporalitásában nem visszapörgethető térben, legalábbis…
… amíg mások máshonnan nem mondják máshogy. Nemtelen űrlényekkel nehéz lesz.
Viszont ha félsz a következménytől nemzőképeen? Akkor mi van? Elvárják?
Te várod el magadtól, de ha mondanád, kitaszítanak, mert most a nemtelen a divat?
Micsoda szorongás lehet azokban, akik amúgy szeretik a különböző nemek közöttit,
csak félnek bevallani, mert (még) azt hiszik, hogy akik most a (so the speak) barátaik,
azok által bármikor ki lesznek közösítve, mert egyszerűen nem trendik? Hoppá!!!
Hanem az, hogy a nagyra tátott ellenkezés bizony beteríti azt, ami lenne akkor,
(téged is várna), ha nem hinnéd azt, hogy kénesőt kellene arra köpni, amiből kimaradtál?
Erre van rezervátum, ami nem fog megtanítani önazonosnak lenni (bármi is vágyad),
és azt erősítve a saját közösségét erősítené a sokféleséggel. Ez ma kizárt?
Olyan vezérnőket vezényelve a vonulások élére, akik hol a Csarnok-negyed,
hol az Orczy-környék világában mégiscsak rangidős, többet megélt családanyák,
és még ezek is kiabálnak a férfiuralom ellen, aztán otthon összebújnak férjükkel?
A hátad mögött. Akinek mást adnak elő. Ez szinte egyértelmű.
Oly annyira, hogy lehet (de csak lehet), hogy voltak olyan afrikai kultúrák (északon),
akik a szub-szaharai népeket lenézve őket elkezdték eladni a kontinensen túlra,
és akiket eladtak oda, aztán azoknak a vallásának a nevében kezdtek el lázadni 300 év múlva,
akik eladták őket a fehéreknek anno? Nézz utána. Nagyjából így, hogy a 30 vagy 40 körüli csajok vadásszák
a még fiatal és befolyásolható lányokat, hogy rajtuk és beléjük: vezessék le, ami nekik kimaradt?
Azokat pásztorkodva, akik a változókor előtti kor változásától félnek elsősorban még csak?
Honnan hova? Ez a kérdésük. Nem a Ménesterelés a Hortobágyon, önértékelésileg négykézláb.
noha az érzelmi pusztába (mert oázis felé nem terelik őket) taszítva az a stájsz,
hogy minden szar és férfival te aztán boldog sosem lehetsz, míg büdös a büdös és nedves a nedves?
Mint egy tévéshow! Séfek Séfe, ment anyádéknál, ez a beszédstílus (az alázós)
"ez egy otthoni reggeli, ez nem jó ide", pedig lehet, te jobbat főznél azoknak, akik nem castingolnak, csak megszeretnek. 
Szektát alapítottak és neo-kommunistákat keltetnek a sarki tetőkertes romvárosban,
minek hatására a potenciális élettárs kilépett, mondván, neki ez kicsit sok? Ez gáz?
Vagy… Góréid elváltak volna, de becsúszott a második gyerek? Akkor minden marad,
de az újabb elveszett szabadság iránti olthatatlan szomj bennül oly erős, iszonyú erős hívására,
mégis csak hagyták a hetero struktúrát (erkölcsileg ezek igazgatnak téged?),
mikor a gyerekek iskolában, óvodában vannak vagy a nagyinál vagy az apukával,
hogy be lehet famerdzsekizni a felelős közérzetet kitűzőkkel és televarrva öklözni,
hogy elég az elnyomásból? Ej?! Aztán megint hazamenni, és mintha mi sem történt volna?
A hívek oda be nem látnak? Mert a szocmédia azt nem mutatja? Anci? Zsuci! Kata!
Ez nem csak meghasonulás vagy színjáték, gyerekek! Ez tökre félrevezetés!
Tudod te, aki ezt olvasod, hogy ezek min nőttek fel? Lolka és Bolka, jobb esetben.
Kukori és Kotkoda. Ez már inkább. Egy kotló-kennel, amiben kit néznek tojásnak?
Majd kotlanak rajtad, amíg megtudod, mikor vagy készen a kikelésre? Törd fel most.
Hozzávetőlegesen meghirdetni, hogy a társas viselkedésben is kvóták vannak?
Azok mentén, mint valami sablontáblázatból kinyert sémák checkpoint táblázata,
ami lefektetve rácshálóvá válik, máris lehet olyan boldogság-labirintus-térképhez fohászkodni,
aminek nincsen kijárata és folyton a közepébe visz vissza, nem mint egy ókori mese,
nem mint Pilinszky János egyik versfelütése, hanem mint az őrültek háza!?
Aki innen kérleli a világot, hogy a világon senkinek nem lehet igaza, csak neki,
az joggal feltételezi, hogy nem ő van elkerülve bizonyos viselkedési mintái miatt,
hanem a világ hülye, mert nem jön rá, ő mennyire jó fej, és miért nem, de miért nem?
Mit nem? Vesznek észre? Vagy menő? Menőbb mint mások? Alapból az vagy. 
Csak úgy az vagy. Nyugodj meg. És nem azért, mert valaki azt mondja, hogy az vagy.
De ha az ellenkezőjéig lerogyasztanak nekik verni a port a trón elé hajlongva?
Hülye vagy? Te teljesen elhagytad azt, amit egyébként is tudsz? Hogy valaki vagy!!!
Az ellenkezőjét beszopók aztán beállnak a jelképes (vagy deep-fake-valós) sedia gestatoria alá.
A folyamat olyan áttetsző és illékony és behálózó, hogy Bakacsinban a pókok fel sem tűnik.
Minden ilyen mozgalomban van Banyabók és Ungoliant! És honnan ered? Ungoliant. Nem volt unisex.
Meddig még győzködni. A séma egyszerű. És klisészerű. Lényegében buta.
De attól még nem veszélytelen és erőszakos és akaratos és kompenzatív és céltévesztő.
Amikor ezt sikerül elkezdeni paragrafálni, számszerűsíteni és stigmatizálni, mivan?
Katonája leszel egy olyan rendnek, ami nem kar tőled semmit bezzeg te másoktól.
Hogy egy adott módszerre majd úgyis az reagál, aki méltó rám, mintegy általánosítva,
egy kaptafára véve úgy a várt együttműködést, hogy közben az téged ne általánosítson,
de neked bezzeg szabad másokat (általánosítani) – adnak neked ilyen rontást:
akkor az egy olyan baklövés, hogy működésképtelen. Nem, mert van elvárás,
hanem, mert a kettős mérce szintjén a konszenzus eleve szabotálva van.
Innentől kezdve hivatkozhatsz arra, hogy:
-    téged nem értenek meg, tehát…
-    téged nem fogadnak el, tehát…
-    téged nem akarnak úgy, ahogy, tehát…
-    téged nem ismernek, nem ismernek, tehát…
-    téged úgysem fognak… tehát…
bánthatod őket?
Cikizve? Harci kiáltások? Séma és sablon-beköpések? Ahelyett, hogy bemutatkoznál, rendesen?
Így persze a végtelenségig lehet mentegetőzni, hogy „én megpróbáltam, de a mások...”
Jussunk el végre oda, hogy az ideiglenesen aszexuális vagy a szekta háta mögött evickélők,
sőt az egész mozgalom közben csak titkon tanulni szeretnének egyedek közül sokán, de sokan:
csak tényleg azt hitték, hogy hozzájutnak némi secret knowledgehoz. Ki fog engem szeretni?
Ezt ledórezolni azzal, hogy senki? Azzal, hogy hetero, you? Azzal, hogy ez elavult?
Meg fogja a para-papnők paradigmadikus dogma doktrinája tanítani, hogy ez mind bullshit?
Teljesen mindegy, hogy az a férfi ki, mert ha eleve mindegy, hogy van-e személyisége,
és az számít, hogy milyen és mennyi elvárásnak felel meg, akkor szűrve sem volt?
Tanulj meg szűrni. Ki tanít meg?
Hogy őt vagy mást kell-e, lehet-e közelebb engedni az elsőre ígéretesnek tűnő,
amúgy valószínűleg csalóka ismerkedés során? Hát, ha behelyettesíthető? Ezt tanítják.
Akkor azért annyira nem számított, hogy ki is ő valójában? Neki van e valódi ősége?
A mennyiségi formulák tervgazdaságának mintájává válás kísérlete a szerelmi élet terén?
Vagy a párválasztásban? EZ egy szerelmi Fermi paradox! Ez morbid, ez zsákutca!
És akkor jobb, ha ezt nem kérdő jellegű, iskolás jelentkezés szintjén dobtad be!
Aki mer ilyen témában kérdéseket feltenni, az nyilván el van kergetve,
mert megzavarja a kis saját narratívát, ami köré be lehet szervezni kallódó,
professzionális traumatológiai és patológiai segítséget igénylő pórul járt nőket,
akik így viszont egy kelepcéből pottyannak a másikba, a tényleges bántalmazásból
az illékony kölcsönközösség és pótcsaládi játszmák olyan függőviszonyába,
ahol igazából ők is csak addig maradnak tagok a The Beach filmbe illő,
és a Y - The Last Man sorozat első évadába illő taggyűjtőben,
amíg egyikük el nem kezd kérdezősködni, magához térni, vagy ágálni.
Ekkor már nincs woke, mert ő önállóan más irányba ne ébredezzen már, hé!
Ekkor a woke, mint a teljesség igényével állítólag fellépő anti-despotizmus:
az lesz, hogy pro-woke. Semmi több. Dangerously close to parody, ez is itt lebeg.
A folyamatos rotáció, az ideológiai alapú tisztogatás és kiközösítés? Ne már, lányok!
Végül is nem az, hogy bárki jöhet. Hát a sajtóinterjúban a mindenkire nyitottság,
a mindenkit várunk, a mindenki véleménye számít és közös erővel szlogenek
a gyakorlatban azonnal szertefoszlanak, de a direkt márketing szintjén van dohogás,
akár nemzetközi szinten pályázati becsatolások kedvéért jól eladhatóknak lenni, lazán.
De az, hogy ebből hogy lesz a kommunán túl egy élhető társadalmi alternatíva,
mint a nemek arányának és a mozgalom üzenetének egyensúlyát biztosítás,
végtére is az első laza mozdulattal felbomlik, és mint egy-egy feminista fesztiválon
hogy azon programelemek során, ahol hetero interakciók zajlanak (cuddling):
az egy gebasz… ? …hogy egy zenekar frontembere fiú vagy a koncert vagy workshop közben
akár tinédzser párok összebújva keresik a közös élményt smárolva: mi van ekkor (?):
a szervezők, az alapítók egyszerűen nincsenek jelen. Mert minek? Ezt kérdezed?
Ez tökre olyan, mint a hasonló közösségekben Barcelonától és Montpelliertől
Londonon át és Christianian túl Berlinen át Budapestig akárhol, ezredszerre:
hogy a főgórécsajok egyszerűen álszentek bigottériájukban, de vágyaik lobognak,
vagy hogy a főgórécsajok olyan férfival vannak, aki tettleges, mégis tűrik,
talán iszik, talán más… és közben háznál tartják, befogható zsarolással a házimunkára,
a futárkodásra, a számlák törlesztésére… de az mi (???) hogy ellentmondás megtűrni,
és közben az utcán kiabálni az ellen, hogy a Sisterhood legújabb tagjaival
MILYEN DE MILYEN ocsmány módon bántak el kizsigerelendő férfiak,
miközben a vezérkar épp ilyenekkel él, hál, nemz és vezeti a közösségi tereket?
Audience escapism? Vagy manipulatív window dressing?
Elmentek a búsba! Mintha egy Paprika TV-n néznéd a húsgombócok sütését, herék.
De nincs bennük semmi hús? Faforgács és festék.
Mégis, mint a Hasselback Potatoes, sorakoznak egymás mellett a csajok? Ez obszcén!
Ohnody zenéjére ropva ruhátlanul nem provokálni bárkit is szexuális ingerekkel,
legyen az egy mocskos férfi vagy egy leszbikus princess nőtárs, hogy nincs jelleadás,
ezt elhinni, ebben tényleg hinni, és hogy ez a hit (ami vakhit) szerinted tényleg peacy:
ez több mint abszurd és valójában félelmetes. Ennél lehet, hogy fontosabb volna,
mondjuk nem az utcai random férfit körülállni és rikácsolni neki (mert ez megy),
hanem mondjuk azt csinálni, ami nem könnyű… figyelmeztetni, szembe menni
egy csomó kislányt Schwechattól Novoszibirkszkig számító módon toborzó ügynökséggel,
(14-18) model casting irodákba berontani, ott rongálni, aztán a pőre példaképekről
a fiatal fogyasztói társadalmat képviselő lányok figyelmét elterelni valami másra,
észrevenni, hogy ez károsabb, a szex szellz, mint az, hogy 7-ből 3 férfi odanéz.
Ez a mai megfelelője ennek: Enrique Simonet - El Juicio de Paris (1904). Szétvernéd?
Miért, te ebből hányat nézel meg naponta? És érdemes? Akkor nem inkább a natural beauty?
Akkor nem inkább az, hogy nő a nővel vállvetve azért, hogy ne a cheap shit vonja a figyelmet?
Nem erről van szó. Hanem...
Paula Bulczynska a lepedők között. Charlotte Gainsbourg a Nymphomaniac jeleneteiben.
A My Hero Academia pornográf hentai töltete. Marisa Miller óriásköcsögökre fekve,
pucsítva a verőfényben tekintete (ál)gyerekkisugárzásával. Meet Mallory Rae Murphy nude?
A már említett Marilyn Monroe az Asphalt Jungle című filmben ajtót nyitva: sex object.
A lolita effect! A human trafficing ellen tenni! Nem az, hogy beszervezel! Egy repesztett máz!
Melanie Nunes fenékversenyen vagy a Reef Girls tengerparti konteszt üzenete?
Milf-cleavage vakációk hirdetései utazási irodákban? Sztriptíz a Sin City képsoraiban.
Miami Vice Men's Fashion a GQ Italy jóvoltából, ahogy ott a nőt cipelik a suttyók?
James Bond a Her Majesty's szexista jeleneteibe toborzott lányok filmes boldogságával?
Spring Breakers, ahogy és amit az felvet életcél gyanánt. A Met Art pucér munkavégzői?
A régi Blonde Bombshell című film Jean Harlow és Lee Tracy főszereplésével? Ivana Knoll nude?
Az Irreversible című film teljes szörnyűsége. A Dominion Tank Police macskatestépítői!
Nem nagyobb szoció megélhetésileg az, hogy minden harmincadik házban van csak hízó,
és hogy a minimálbér a duplája, de már felét sem ér, és hogy a legtöbb ember:
nem is tudna mit kezdeni a pénzzel, közjó értelmében, hanem last minute és rongyrázás lenne?
Nem megrontani kell, hanem nevelni? Ja. Nem az, hogy értéket képviseltetni, értékmentés?
Legalább. Vagy nem fontosabb az emberiség történelmében a gasztró élmény, 
tortán habok nélkül, hogy a mirtusz mire való… vagy az édes csilli pehely…
… vagy a farkas sügér almával… és persze vadon nőtt rukkola…
meg szardella és a nyers íz. Zöld pesztó! Semmiképp sem egyszínű szendvicsek!
Avokádós előpácban a kukoricás szemölcsös-ék-kagyló tócsni (kettőt kérek belőle),
citrommal, Klárikákám… ropogás, a hercegnőnek sárkánnyal, ezt vinni a munkába?
Amikor a meleg tenyerek is megtámogatják a barkót, ami lángosból van a tányéron?
Ehhez képest tényleg nem kell küzdeni a késsel, ami folyton valakik előtt lebeg?
Nem mindegy mit hova fokoz a társadalom? És milyen az állaga? Leesik-e a kanálról,
forró repceolajjal… rémüldözve… nem lehet.
*women-in-medieval-literature-and-society* ???
*Everyone has heard of King Arthur, but 90% of medieval manuscripts of chivalric and heroic tales have been lost?*
Nagyjából ugyanez történik avval is, hogy mik a viszonyrendszerek a vonzalom, a szexus,
illetve a szociális háló és az autonómia védelmének nevében tett izmusgyártás között.
És a gyártás nem fog megoldás nyújtani. Mert nem valódi xp, hanem sablon és prekoncepció.
Akkor most lassan értsd már meg, hogy pótcselekvés és a tradíció light között mi a difi!
Miért, olyan nem volt, hogy egyes századforduló környéki magyar festőművészek
zsánermotívumként nem-e belengették a nyugat képzőművészeti piacának, vásárainak,
hogy itt hogyan szörfölnek terpeszben a csikósok a négyesoszlop lódübörgés tetején,
mire megindult az ez iránt érdeklődő, elvetemült turizmus? Igényt teremtettek rá,
gyakorlatilag egy antropológiai csikóbőrös kalandot, theme park a javából: korát megelőzve?
Azóta is szól a dal: Lóra csikós lóra, ami 1957 előtt is volt már. És máig így gerjed,
nem csak gerjed, igazából a városi csoportos extázis értelmében már förmed az emberterelés!
De ha a szellemi apály kifejezés helyett a pszichés síkvidék a nyerő? Olyan, mint a komen zi,
cimmer feri, és a fake fantasy refúgium felé terelt karámbeli köztörvényes megtévesztés, aszilumizációval.
Viszik le a vadakat oda a tájba csoportos utazásba és egy hétig jól érzik magukat az illúzióban?
Ibusz, Ungarische Puszta, igaz, a VIII-kerben nem 51000 hektáron van bekerítve az akarás.
Meg a takarmány? Az egy szál se.
Ugyanilyen illúzió az is, hogy a minden eddig volt popcult folklore egy twist hatására femináci?
A Women of Marvel képregénysorozat GIRL COMICS kiadványai,
amiknek zömében azért mégiscsak az van, hogy a lányok lenyomják fizikai erőben a srácokat,
She-Hulk szkanderban Iron Man-t, de attól nem lesz nőiesebb, hanem ő máris az lesz,
nagyon is az, amivel elvileg nem ért egyet: egyszerű, obvious, promótív macsó energy.
Amikor 2012 körül a slutwalk bulik pörögtek Budapesten, zömében nők élvezték.
2014-ben már nem először jajdult fel a város a Kamionosok és Kurvák bulik plakátjaitól,
amiknek jelmezkarambolos előfennhangján túl volt azért egy olyan hatása is, hogy…
Ennek magyarázata nem szorul magyarázatra.
Nem lehet minden olyan, mint egy Bangó Alexandra plakátterv, pszichedelic and cute.
Irizáló máz.
Van egy világ, ami nem abban van épp akkor egyfolytában és lepause-olva,
mint aminek te éppen véled, időt kérve (time out). „Feminizmus és boszorkányság”?
A pirokinézis és a pszichózis között jelentős a különbség, és a játék eldurvul,
hisz akik hadakoznak a hadakozás ellen, elítélnek az előítélet ellen, kivel hadakoznak?
Egy normális embert nem engednek a közelükbe, csak azt, aki áldozatnak jelentkezik!
Mi ez, valami civil kezdeményezésű discount Lipótmező? Aki akar jönni bulizni,
be kell valljon valami diagnózisba illő, fals hibbanást?
Pólót hordva, hogy „War for peace is like fucking for virginity”, mondván ez új,
noha a 60-as évek anti-vietnám mozgalmából van az aranyköpés, nem Ukrajna kapcsán
(leginkább csak újra alkalmazva, új kontextusban), meddig akarnak blöffölni,
mégis boszorkányok volnának inkább, mint full őrültek? Az áldozatverseny tombol!
„Feminizmus és boszorkányság”?, ehhez a plakáthoz aztán vissza-visszalépnek többen.
Amit hirdet egy hippitanya? Melyik? Máshol ezen árukapcsolás kivételével minden van már,
minden „feminizmus és” létezik, amivel időt sikerül nyerni az önmegismerésben,
mert hiszen a saját magad felfedezését lekorlátozni szlogenekre, fenomenológiára,
vagy celeb-példaképek influenszer publicity stuntjaira,
vagy keménykalapos girl orgiákra, netán (íme!) csak és kizárólag szexualitásra,
azt is jelenti, hogy ez, mint origo nem jelent mást, minthogy degradálod magad,
nincsen már öndefiniáló aspektusod?
… ez pozitív (ön)diszkrimináció, BAZDMEG
olyan infantilis, mint azt mondani, hogy ha letakarod az arcot, mások sem látnak.
Fújjuk ki magunkat.
És az érthető, hogy egyeseknek most ez a hőskorszak, nekik ez a Sex Pistols vagy Blondie,
nekik ez a Fekete Lyuk és a Riff-Röff Klub, ez az első füllövés, az első kihidrogénezés,
valójában ezek az első rituálé iránti igények felismerésének bátor kezdeményezései:
de hogy gyűlöletre épüljön? Hogy hazudjon önmagának? Hogy bezárkózzon,
főleg a kiszabadulást prédikálva? Hogy azt állítsa, amire bizonyíték nincsen?
Minden férfi fasz?
Mintha azt mondanád, hogy nincsenek gamer csajok, miközben rengeteg van!
Mintha nem lettek volna régebben is female action herok? Vagy leszbikus papnők!
Mintha minden itt és most indulna, mert te most kezdtél el ezzel foglalkozni!
Mintha az act your age mondás átalakult volna abba, hogy ez a kor (az aktuális 5 perc):
ítéletet kell mondjon mindenről, főleg visszamenőleg, és evvel leállni tilos!
Mintha... nem a nők szülnék továbbra is a gyerekeket, akkor is, ha ezt elítéled.
A saját szüleidet?
Azt hiszed, van egy nagy, globális férfi összeesküvés minden nő ellen a bolygón,-
függetlenül kultúráktól, földrészektől, ahol vagy erkölcs nincs, vagy Internet,
vagy reneszánsz és társastánc nem volt vagy szexmagazinok még soha?
Hogy a www.tmz.com aktuál advertje vagy a megdugnad.hu egy missön impossziböl sztori?
Amikor csinálnak az I Spit On Your Grave-ből egy új változatot, az mitől bravúr?
Hogy tehát a Promising Young Woman (2020) miért jó film, rejtély marad.

Öt perc múlva már egy másikat preferálva, dicsérik? Az előzőt letagadva.

 

 

 

 

 

 

Aspasia

Aspasia komplex. Fogsz egy kereső engine-t és azt teszed, amit nem kellene!
Már ha érdekel, hogy sokakat rotten tomatoes és mark my professor,
a legalja... szinten érdekel a filmművészet és az oktatás agno-analóg mivolta.
Ugyanezt (ha mered) megteszed avval, hogy mit tesznek azokkal, akik elhiszik.
Be lehet vallani, hogy a következőképpen degradált ábrázolás (alant) olyan, mint
Francesco Primaticcio: “The Rape of Helen” (approx 1533-1535), csak satnyább sokkal.
Íme?
Most beautiful women of the world, as per science!
HoYeon Jung. Has a golden ratio score of 89.63%. ...
Deepika Padukone. Has a Golden Ratio score of 91.22%. ...
Jourdan Dunn. Has a Golden Ratio score of 91.39%. ...
Taylor Swift. Has a Golden Ratio score of 91.64%. ...
Ariana Grande. ...
Beyoncé ...
Bella Hadid. ...
Zendaya.
További elemek...•2022. nov. 21.

Most beautiful women of the world, as per science!https://m.economictimes.com 

Az, hogy a fent említett festmény, hát még eszmetörténeti és akadémiai előversengése,
egy-egy kor értelmében - anno kevesen vehették szemügyre a hadurak és hűbérurak termeit -,
ahol a képek voltak:
ezek díszítő elemeit nem ruházta fel a nyilvánosság megbotránkoztató ereje (ki fizetett volna értük,
ha nem ezek, akik amúgy utólag is dúskáló mecénások és megrendelt ábrázolási ikonjaik túlzók, persze,
vitázni lehet ezen,... persze), egyben az akkor embere nem a testeket láttamozta elsősorban (vigyázz!),
hanem nagyjából 254 allegóriát egy képen belül, főleg az állatok, virágok és testtartások elhelyezése miatt
(igen, ezek a művelt gengszterek, de sok művelt középpolgár is ezeket a szimbólumokat magától tudta,
mint te egy emoji vagy egy utcatábla jelentését, gyros, pita vs tortilla, na ő azt akkor, hogy ógörög idézetben)!
Ekkor rájössz, hogy Budapest utcáin sokkal szebb nők vannak. A leszázalékolás tényleg ócska és tré.
És őket nem kell piaci formulákhoz mérve beértékelni. Felháborodnának rajta... szinte biztos?

Ezért élünk velük. De hogy falba legyen vésve a tézis konklúziója: íme az aforizma
Sokkal jobb egy másoknál önállóbb, akaratából független erős nő érvényesülése,
mint egy akaratát önállóan másokon függetlenül érvényesítő nő erőfitogtatása.
Najlepsza część miasta. Legalábbis Budapesten.


 


 

Aiguille du Midi

_history
_resort


Csúcsos szalutálás, játszva éles szelekkel.
Itt régen nem jártak szavak, sem emberek.
Négy kilométerrel a köd felett kőzetgerezdek,
a fagy határán túl a hógyepen sziklák merednek.

A láthatár alatt: megingatott völgyek sovány vonalkái,
és történelmi léptékek tépett úthálói lent,
míg a magasban toronyként feszít a kopár gránit,
s mint ki nem lőni szánt rakéta - féme jó hideg -:

embertárgyak jelenléte int a felhők hasát csiklandozni.
Tömött kabátokban sokáig felküszködés, ez sincs többé!
Gondolák! Egész éves jövés-menés! Még ha az idő zord is:
a fokra fel - turisták, mászók, fotósok válnak köddé.

Aiguille du Midi, a Mont Blanc tűfokának cérnameredélye,
örök bökés, mely békés szuronyként kel a magasba,
tudomány és építészet, a felhordott nyers anyag eredménye,
s a függőhidak és üvegszobák színes képe felhasad:

íme itt, ahol modern kolostor is lehetne, az ámulat honol, bűvös jéghegy,
és a válaszoknak nincsen miértje. Csak énekel a láthatár, az égi szélcsend.

 

 

 

 

Aryna Sabalenka

A teljes márketing csomag, erotikával, ahogy a világ elvárja.
Változatlan sportsikerek kovászos, teltházas közvetítései,
és a privát ablakok tengerparti képekre nyílva deljesen, tágan.
Egy-egy rajongó már csak a képözön sodrásának szélén élesít,
míg a folyamatos szerepeltetés összképe kileng lágyan.
Egyesek a műtőasztal alá fekszenek, vannak kések is,
hogy a karrierükben ne essen kár... nyerve meccset százat,
a maximumig kitolt teljesítmény után néhány érzés szétesik.
Az ilyen áramvonalat varrat magára, részeket ki is vágtak:
Simona Halep a legdurvább példa erre. A menedzsment meg... nézeti?
A French Open junior díjat követően nem vetnek a sikernek gátat,
az öncsonkítás is belefér és a beleölt pénz dolga a gladiátort védeni.
Évekkel később újabb sztárok vonulnak a pályára, a trend direkt lázad,
de a magánélet immár keveredik a sportközvetítéssel, eljut a népekig,
hogy a kukkolda körvonalai nem mások, mint bepillantás a kulisszagyászba!
Mert amikor a bajnoknak drukkol a közönség, az összfelbuzdulás a mélybe int!
S a pályán átázva leizzadva küzd az aranyláb, a gyémántcomb. Nagyobb tálat,
mint az arénát, amiben összefő a nyers erő a megtett fogadásokkal. Még nekik!
Így van ez Aryna Sabalenka esetében is, aki hol izmos világsztárként állja,
hogy a tömeg óvációs tapsviharba csomagolja kecses teste bájait, hol kéjes ízt,
fotómodel-terebélyt terít a medencepartról szökve a tenger homokjába.
„fans in shock!” - röpül a hír s a tömegpszichózis máris áthatol az éterig,
ahol osztódva pörögnek fel a pikáns képek mozaikjai. Leporolt ólmos ábra,
felhőtlen gondtalanság üzenete, vitorláshajók, ölelkezések: trópusi fény derít,
és kontrasztos tomporok tódulnak a leizzadó nézők elé, így megy ez monstanában!
Ez a kor is szereti gladiátorait. Főleg akkor, ha 12 millió dollár ténye int:
hogy nem elég a bajnoki cím, kell a mának az is, hogy a digitális postaláda,
minden rétegzett trumanshow-modul mögül kacsintson a rokonszenves szexepil.

 

 

 

 

Aposztróf

Valahonnan jött, a 12 majom hadserege hősi: 12x12x12.
Nyomukban kicsordul a zamat, csontosan mag a meggyből?
Hajdan volt tetteket nagyobb képernyőre várva talán,
visszatekerve belökni a gyűrűt a vulkánhegy alá?
Máshol ékes kottából kikapart szünetjelek csodáit,
a filmes vadnyugati átok Eastwood-feloldását odáig,
hogy teltházzal a dán nemzeti szimfónikusok játszanak,
van egy békahangú nő, aki kottából nyer hangszálakat,
és minő más rezgést is fellazít: violinkulcsos a zárlakat?
És akasztott emberbábú a színpad felett itt?! Egy áramlat,
! utat tör ! - HD tükörpompa pattan szét pixelenként,
ahogy kinyitja a felhasználó a buli-gépszelencét!
Cinematic experience! Őrült világ! A Metallica Morricone-t játszik?
Ókori stadionban, megmozgatva ötezer embervádlit!
The Day Before - 2023-ra készül ez is, a horror-videojáték,
benne csupa felhördülő, vetődni kész, embertelen árnyék!
A 18 legjobban várt Unreal Engine 5-ös console exlusive programfázis:
mind a valóságra csak visszautalásként, bezárkózni csábít.
A GTA VI egy modern day Vice City, önreboot parafrázis?
Az akárhányadik zombi game is - egyik, mint a másik?
The Day Before, jobb ez, mint a The Division volt netán?
Days Gone, The Last of Us? Amiből tévésorozat lesz, prezentáld?!
A citátumok kora hasít, egymásból vett tervek lázas sora,
ami alatt a szobán kívül elcsattan az infláció ostora!
Megmakacsolva a vélt csodafegyverekre dobott lepleket:
teret ad a zárthelyi műsor a zúgolódás nélküli egyvelegnek?
Ez a sok sokféleség, amiben a többség csak tapogatózik. Üres, satnya?
Befogadni hol tanulná? Vesztegel, mint késbe lökve az üveghagyma.
És a Wikipédia megoldókulcsot ad a fentebb vázolt zárhoz,
felbomlik félig a kérdőjel, és máris eloszlik minden pátosz:
Az aposztróf vagy hiányjel legtöbbször a szórészek,
betűk elhagyását jelölő írásjel. Mindig dőlt,
és sans-serif betűtípusnál teli karikás 9-es alakú.
Kinézetre megegyezik a félidézőjellel, valamint a vesszővel is,
kivéve hogy feljebb helyezkedik el: ’, és ’
.” 

 

 

 

 

Knives Out – egy szar film kapcsán: a beszámolón túl

Nyílt politizálás a bevándorlás ellenesség témájában,
a milliónyi illegális „zöldkártyavadász” sorsát semmizve ki.
Egy olyan házban – valóságos kastély-viktorianizmus –,
ami nem is ősi fészke a gyanúsított bagázsnak, hanem?
Egy pakisztáni milliárdostól vette az, aki körül a film forog.
Tehát a vádaskodók ott vádaskodnak, ahol a vádolt korábban lakott?
És a főhősnő a másodvádlott, aki mivel mexikói, utalások vannak őrá is?
Ez így nem éppen egy Agatha Christie regény mai másolata.
Ez így nem éppen újraadaptálni a krimi klasszikus felütéseit.
Ez így nem éppen annyit tesz, hogy igényt csinálnak erre, a múltbéli műfajra.
Hanem egyszerre akarnak kiszólogatni a mának és leporolni a nyomozós műfajt.
Erre a kettősségre éppúgy nincs igény, mint arra sem, hogy a film folyton aktualizáljon,
ezt csak kollektíve bebeszélte magának a szórakoztatóipar. Mert politizál.
Viszont a néző jobbára otthon, az intimszférájába behúzódva tévézik,
és az ide deponált tartalmak között manapság leginkább annak volna sikere,
ami elvarázsol, ami fellazít és ami hagy terep annak, hogy a néző morfondírozzon,
nemkülönben kilépjen a stressz gyűrűjéből, és minőségi műsoridőt kapjon házhoz!
Miért, kaphat jó áron, vagy akár olcsón minőségi élelmiszert egy étteremből,
ahova nem tudna bemenni napközben, de éjjel ugyanaz a konyha olcsóbban szállít,
futárokkal, az előkelő helyről, városonként azok százai közül akárhonnan,
akármelyikből, ha erre van felvevőpiac, applikáció és futárcég, ami vállalja,
hogy a minőségi tálalás minőségi is marad az átadásig? Nem tud, mert ilyen nincs.
Így is tévézik. Tehát a minőség nem csönget be és a minőséget keresés éppúgy,
mint a hipnózis szélén a csatornákat villódzva kapcsolgatás órákon és órákon át:
abba a mederbe taszít, hogy mindegy. Amire harapnának, azt be is kell csalizni,
és a hálóval egyszerre fogott néző, akárki akármire is volna kapható, sokkal könnyebb.
Amit vennének, nincs?
Nem a gyilkosságmaratonos tartalom, nem a kosztümös erőszakolós,
nem a bugyuta szuperhősvetélkedő és nem az egy kaptafára készülő rom-com.
De mivel nincs más, ezt nézi. A házához legközelebb eső szupermárketbe sem megy,
(minden szuper)
mondván, más márkájú sajtokat akar és miért nincsen chile-i és grúz bor,
miért csak kaliforniai, ausztrál és olasz van a polcokon, meg a helyi, ami hol jó, hol nem.
Nem azért volna fontos, hogy tudjon más üzletekről, más filmcímek forrásairól is,
mert akkor kifejezheti, hogy jó dolgában ráér válogatni a termékek között
és ráér harmadik munkahely helyett a böngészővel játszani, este filmek előtt tespedni,
hanem mert ez a fajta passzivitás lényegében mindenre rátelepedett,
ahogy és akivel randevúzik, ahogy és amilyen gépkocsit vesz,
ahogy és amilyen helyekre elutazik, ahogy és amilyen ízlése ettől lesz,
ahogy és amilyen képe van a közössége tagjairól és a világról általában,
ahogy és amilyen igényei vannak ezek után önmaga felé is, igénytelen.
De bekapcsolja és megy a locsogás, a politizálás és a lövöldözés.
Nem mindenki tudja kikapcsolni.
Bár az ipar azt állítja, a nézőnek még van lehetősége erre. Ezért csalogatja,
épp azokat, akiket egyik ingerhalmazból a másikba át is lehetne finoman csábítgatni,
a tartalmak sokféleségével, amire igény volna. De helyette inkább a sablon.
Kell? Nem.
Attól még erőltetik. A Knives Out pedig ékes példája az erőltetésnek.
Nincs kapcsolódása, vákuumban lebeg, egy videojátékká változó világban
(ahonnan a nézők jönnek)
egy stúdióba tereli be a nézőket az interaktivitásról szajkózva nagyokat,
és eközben az izgalmasnak szánt előadás ténylegesen csak egy recycling darab,
mintha egy turkálóból hozott nagyi-göncöt el lehetne adni az év szenzációjának.
El is lehet! El is lehet! Ettől disszonáns a produkció, és esik szét az egész lore,
mert nincs koherens kölcsönhatás a cselekmény egyes mozzanatai
és az adott világban annak a világnak a szabályai szerint cselekvő,
amúgy mindenhonnan átemelt karakterek motivációi között.
Miközben a Netflix gyártotta produkció a Netflixre hivatkozik?
A saját produkcióban? Nem, az majd csak a második részben jön elő,
ez még a Lionsgate stúdió munkája, és az itt elhelyezett utalás nem más,
mint kondicionálás, 
főleg arra, hogy a következő epizód (mert lesz) milyen lesz, na milyen?
Nem egy Downtown Abbey és nem egy Harry Potter, amolyen rejtvény,
amit a film megfejt a nézők számára, hanem egy tahókkal teli őrjöngés,
amiben a Mona Lisa-t azért égetik el a fináléban (a második filmben),
mert ez mennyire hatásos: meg lett büntetve a főgonosz, aki egy piponya pojáca.
Ez a filmes kulmináció szánalmas, azért is, mert a mű, da Vinci festménye,
tévedés ne essék, nem csak a Francia Állam tulajdona, hanem ezt figyeld,
az egész emberiség kulturális örökségének része! És azok után, hogy néhány éve
éppenséggel lángban állt a Notre Damme, azzal viccelődni, hogy a múlt,
eleve a megismtételhetetlen műtárgyak és emléktárgyak megsemmisítése poén,
akárcsak filmben is, az oda vezet, hogy ezzel szemben a The Monumentsmen,
és azon film történelmi valóságtartalma, hogy egész Európa műtárgyanyaga:
a második világháború legvégén majdnem megsemmisült egy az egyben,
talán erős kontraszt így elsőre;
és ezen kívül az volt, hogy a műkincsmentő katonai alakulat volt az,
amelyik amúgy több állam számára fontos szimbólumokat megmentett,
így a Magyar Szent Koronát is, és a titkos hadműveletekbe többen közülük,
főleg a háború alatt mártírhalált haltak; ezt tekintve egy égő Mona Lisa?
A második Knives Out film azt csinálja, amit fel is vázol egy monológban,
amit Edward Norton ad elő, valami olyasmit, hogy változtass normákon,
törj meg tabukat, és akkor felfigyel rád a világ és sikeres leszel.
Vagy egy műkincsromboló aktivista. Vagy egy hazudozó influenszer?
Vagy egy termék kedvéért vonagló ribanc. Vagy egy öngyilkos merénylő?
Vagy egy exhibicionista beteg állat, aki azt hiszi magáról, hogy művész?
Vagy Lady Gaga? Vagy Damien Hirst? Vagy Elon Musk?
Egy diktátor?
Az is feltűnő, hogy hogyan akarnak egyből frenchise-t teremteni a Knives Out-ban.
Minden épületesség és módszer nélkül, címszavakkal és szlogenekkel,
például azok után, hogy a Star Wars-nál az lett a módi, hogy noha kánon,
de azért kisfilm, a cím alá oda kell hegeszteni a kicsinyítő képzőt,
szinte fosztóképző jellege van odabiggyesztve, hogy „A Star Wars Story”.
Mintha csak a maguk Bibliájában úgy tüntetnének fel egy új evangéliumot,
hogy mivel kétes sikert jósolnak neki, ezért nincs rendesen beszámozva,
hanem kiegészítő cikkely jelleggel van csatolva a főmű mellé.
Azaz a római számokkal jelzett Star Wars filmek mellé, támasznak.
Itt is ez a fajta alcímezés és az prequal filmre visszautaló kényszeresség dúl,
a következő film már: Glass Onion - A Knives Out Mystery… 2022-ben.
Az ilyesmi feltűnő és lame.
„Tudod, ez az a film, ami annak a filmnek a párja, amelyiknek a címe is ez...”
Nyilván, amikor ezzel többet van foglalkozva, mint avval, hogy a termék,
egyáltalán az azonos című, egymásra utaló filmek miben közösek,
tehát, hogy milyen motívumok, milyen fordulatok, milyen kapcsok,
milyen főszereplő (a nyomozó) milyen manírokkal dolgozik,
akkor az egész szétesik. Nem kell variálni… erre nem jönnek rá,
mert akkora a nyomás és az állandó piackutatási spekulációs terelőerő,
hogy igazából ha leültetnék egymást, hogy néznél-e egy ilyet,
akkor őszintén bevallhatnák egymásnak, hogy ilyen szart nem,
mert van más dolgom is.
Az teljesen elveszett, hogy a nézők azért cuppantak rá a múltban
bizonyos és a tévézés kora óta (csak néhány évtized) kultikussá váló sorozatokra,
Colombo, Miss Marple, Derrick, Magnum P. I., The A-Team, Rex, Baywatch,
The Simpsons, Schwarzwald Klinik, Traumschiff, Emergency Room, CSI, stb.,
mert a fordulatok konkrét dramaturgiát követve szabályos mintázatúak,
és a pszichológiai csavar az, hogy a nézők számára kiszámíthatóak,
nem csak a reakciók, de a cselekvő fiktív alakok is, akikkel úgy azonosulhatnak,
hogy közben többet foglalkoznak, többet izgulnak nem létező életutakon,
mint a sajátjukon, épp azért, mert azoké mindig kiszámítható, és szabályos!
Ehhez képest ma meghökkentő és hatásvadász, gyors fordulatokban bővelkedő
és állandóan ingereket fokozó (hova? meddig?) mozzanatokba csöppenve,
a nézők:
1. elvesztik a fonalat és csak bambulják a filmet
2. át próbálják emelni a látottak mintáit a saját hétköznapjaikba, ami képtelenség,
mert egy normális háztartásbeli emberi viszonyrendszerben nincs ennyi változás,
nem hogy naponta, hanem néhány óra leforgása alatt pláne nem!
3. ettől frusztráltak (miközben a filmekből jövő leckéket bekajálásban
vissza vannak ültetve az iskolapadba, hogy leckéztetve legyenek és infantilizálva)
4. mivel egy idő után (hiszen akkora a választék) kifarolnak egyes sorozatokból,
máris kapcsolnak át a párhuzamosan futó, bármikor lejátszható 5200 másikra,
miközben még 2000 készül 10 éven belül világszerte, és ezek lecserélhetők,
és ezek között kevés a megkapó, épp eredetiségével formabontó és zseniális
5. mivel a globális filmiparnak nincs ideje ezekkel a tényekkel és valódi nézői,
fogyasztói igényekkel foglalkozni, mert az nem költséghatékony,
egyszerűbb kialakítani egy új közönséget, ami már csak ezt ismeri,
ezért ezek után is ezt fogja követelni, és ezen is neveli fel a következő nézőközönséget!
Több baj is van ezzel. Hagyjuk?
Netflikszre visszatérve: a sorozatgyártáshoz szokott filmvállalat-gépezetek
egész estés filmjein feltűnik és egyértelmű, hogy a filmhez nem értenek? 
De a film sodrának kellős közepén önreklám? Most ez lesz a divat,
a márketing 4th wall, a Matrix-reboot után most már itt is,
(itt, amiben a film fő szponzora önmagát hirdette a film univerzumában)
egy nagyköltségvetésű moziban, ahol van persze helyszínelők zsúr
és törött léceken sáros nyomok után kajtatva bohóckodnak.
Kik is?
Csak és kizárólag olyan színészek, akik kitörni próbálnak:
egy meg… még egy… meg még egy olyan kassza-kulissza sikerből,
amelyik teljesen rájuk zárult és a világ egy (de egy!) szereppel,
és semmi mással nem azonosítja őket: cornflakes dobozon,
játékfigurákon, bögréken, pólókon, díszdobozos DVD-n...
végtére is elegendő ráhatással bele is lett a közönségbe ez vasalva,
meg plakátok ezerféle változatában és a paródiaműsorokban eleve.
Hogy elhiggye, a moslékot is nézheti milk shake-nek!
Miről is van szól? Hogy Amerika Kapitány (Amerikában amúgy
a szárazföldi egységeknél ez a századosi rang, tehát magyarul téves,
hogy „Kapitánynak” szólítják, mert klasszikus értelemben,
ahogy egy magyar néző ezt értelmezné, a felvetés félrevezető,
nem olyan ő, mint egy fregattkapitány vagy egy Han Solo…),
ALIAS
Chris Evans sok éves remek amerikai csillagmellvértes alakítása után,
most próbál kiebrudálni egy 10 éves kényszerpályáról. Nem csak ő!
Ebben a filmben mindenki az ellentétét akarja eljátszani annak,
mint amit más előadásokban, mint szerepet kiosztottak rá.
Ez a lényege ennek a filmnek. A kritika kedvéért azért még menjünk tovább!?

Amerika Kapitány küzd James Bond ellen. Mert ez történik.
És Daniel Craig szintén abban a kelepcében van,
hogy az eddig legtovább Bond ügynököt játszott színész létére,
maga is szeretne, nyilván vágyakozik már arra,
jócskán az 50-es éveiben járva: hogy csinálhasson már valami mást is.
Erre egy nyomozó szerepét osztják ki rá. Csöbörből vödörbe.
Ezért is nyomja meg a modorosságot a második filmben,
2019 és 2022 között tehát munkát fektet abba, hogy affektálóbbá váljon,
még mezeibbé és nem erőteljes fellépésűvé, csetlő botlóbbá.
Íme, a két ikon tehát párbajt játszik a filmen, Steve Rogers és 007,
amihez csatlakozik Don Johnson, aki mindkettejüket megelőzve,
a 80-as évek egyik zsánerfilmsorozatának emblematikus szexikonja volt,
túl Rod Steward loboncán, túl Billy Idol bőrfétis ruhatárán,
túl egészen David Bowie többedik önmagát újrakitalálásán:
volt egy Miami Vice, amiből videojátékvilágok nőttek ki 20 évre rá,
és minden utánzata ellenére egyik legerősebb hatása a synth wave zene,
aminek most éljük igazi, alattomos, amúgy „ideje volt már” reneszánszát!
Adott tehát 3 fontos akciófilm-színész, akik más szerepet sem kaptak,
talán évtizedek óta, talán egész karrierjük során, lényegében soha?
Post-Bond Daniel Craig vs. corny tech mogul on his private sex island?
A film pedig túl a migráns-kiosztáson, a feminácikra utalgatáson,
a telefonjaikon tárolt aberrált tartalmakkal vécékre behúzódó girnyókon,

vagy a fináléban egymás arcába hányó embereken…
olyan lapályra vezette az évtized nyugati pop-filmiparát,
amihez képest a vékony jég még felhívás egy korcsolyatáncra,
de itt már beszakadt, és derékig ér, és egy hátsókertben van valahol,
az amerikai Midwest egyik mindenmögöttiségében,
ahol a szórakoztató és nem művészi filmipar ügyvédköre megbújik,
hogy valamit összehozzon valahogyan, de csak cimborákat hívnak,
ezért a bezárt körön belül egymásnak leosztott feladatok között,
a celluloid-vérkeringés zárt, poshadt ülepedettségében:
végtére is olyan vergődés zajlik, ami után a színvonalesés,
illetve a repetativitásba vetett egyre görcsösebb bizalom,
szépen lassan felőrli a filmipar egykori presztízsét, a húzóerőt,
ami berántott olyanokat, akikről a világ másképp nem is tudna,
és Altman, és Coppola, és Reitman és Hitchcock,
és Spielberg, és Curtiz, de Orson Wallas sem lenne,
és az európai mozi, ami spagetti westernezett
és francia meg olasz művészfilmezett, sem nyomult volna,
talán a cseh újhullám sem jött volna létre a maga idejében,
és ez az egész, a maga még 2500 jó rendezőjével most panoptikum lesz?
A hozott számok nyomában lebutított filmek és sorozatok lápjában,
ahol mint hízott varangyok gurgulázva vartyog minden produkció
és a közönség válogatós léptekkel, előre meredve mint a kócsag,
csipegeti a fel a képernyő méretű tavirózsákon a visszanövő békákat?
Mint az amerikai zeneipar, itt is az van, hogy 200 vas van a tűzben,
egyidejűleg futtatnak rengeteg projektet és sok a kudarc, nem vitás,
de ha 4 vagy 14 bejön a több százból, az már visszahozza a tőkét.
Ez egy olyan folyamat, mint az aljzaton végighúzott halászháló,
a mederkotrós, káros, mindent magával sodor típusú rombolás:
elárasztani a világot rengetegféle tartalommal, és ami bejön,
arra úgy kell hivatkozni, hogy azt a közönség akarta, nincs hibás,
és akkor is, ha ez avval jár, hogy egymást erőszakolják a színészek a snittekben,
vagy egymással kardoznak csonkítgatva az űrhajón ugráló hüllők között,
vagy kiskorúakat vetkőztetnek beszélő állatok, vagy csak iszik mindenki.
Az elidegenítés, ami folyamatos. A személytelenné tétel magasiskolája.
Ez tébolyda és hozzá olyan színvonalesés, a nagyker szintű filmbiznisz,
hogy a „kár érte” leágazáson már réges-régen túlszáguldott 2005 után az ipar,
mert iszonyú a pazarlás,
leképezve azt, ahogy az éttermekben a kaja fele vissza van víve,
mert csak megforgatják és jó dolgukban undorukban odébb tolják a tálat,
leképezve mindazt, ahogy a tőzsdén országok vagyonával játszanak sokan,
leképezve egyúttal, ahogy az emberek bárkivel megismerkedhetésükben
igazából csak szexuálisan kihasználják egymást vagy fizettetnek egy vacsorát,
és ez a társas kapcsolatok terén való totojázó, béna ingyen élés,
végül is szétvet egy egész civilizációt, mert a szálak mindenhol fellazulnak?
És hozzá:
Az amerikai filmipar egy újabb tőrbe dőlve. Knives Out! Vagy lights out.

 

 

 

 

Kontraszthibák eufemizmusokkal

A tárgyalás úgy indul, hogy nagy asztal mellett... ami üres.
Nemsokára megérkezik egy spanyol társaság, magyar kísérettel.
Spanyolul zajlik a diskurzus, a háttérfalon kiállítás / alatt.
Az asztalfőnél helyet foglaló egyik hispán fickó rákérdez,
miért is ilyen radikális ez a dekoráció, mi a baj a közélettel?
Egy elsimító, kissé jellegtelen választ kap: csak annyi a baj,
hogy nincsen semmi ilyesmire büdzsé és finanszírozás.
Ez sem teljesen igaz.
Átszűrődik, mintha arról vitáznának nem túl nagy aggodalommal,
hogy milyen, amikor történelmi jelképeket egyes csoportok:
a saját képükre torzítják, hogy kisajátíthassák. Releváns.
Valamely latin-amerikai példára azt mondják, az egy nyersrezsim.
Nem kell tovább verbalizálni.
Ahogy a terelés elhangzik, kiderül, a tanácsadó és házigazda...
már ételt is rendel. Érdekes, hogy puliszka napon jöttek,
ami azért egy reformkonyhás rum koktél helyen elég ritka.
Van egy magyar nő is, ő inkább nem szólal meg, csak spanyolul,
de elmegy és máris hozza az aktuális ajánlatokat a konyháról.
Miközben a társszervező már kapja is a nagy tál ételt.
Megérkezik forrón - - - és ő elkedzi az egészet befalni, alig nyel,
kettőt rág, közben beszél, bár szája zárt, nagyokat nyel,
mint amikor a falat erővel van leküldve. Inni sem iszik rá.
Előredől bele a feje, rágörnyed a nyelésre, a többi néz. Kis bunkó.
5 sört rendelnek a spanyolok.
A belapátolt étel lapátolása végén aztán rendelnek ételt ők is.
Meg is lehetett volna várni őket. De ez a legkevesebb az egészben.
Mikor a többi fogás is megérkezik, levesek és főételek,
az elvileg jól lakott host idegesen rugóztatja egyik lábát,
lesve ahogy a vendégeinek tálalva van. Tudjuk honnan jött.
Nagyokat nyel, talán újra átélve a magányos kétpofára kurzust,
azok után, hogy proli módra már nem bírja tűrtőztetni magát,
és fel is áll, inkább elmegy a bárpulthoz, hogy szabaduljon.
A kanálkocogtatás és tányércsörgés azonban visszavonzza.
Nézi, mered a tányérokra, kíséri a kanalakat, villákat.
Hogy bunkóság volt mindenki előtt bezabálni, rágás nélkül,
ez mintegy az etikett margóján pirosan világít a bukás jelével,
de hogy még rá is fanyalodik a többiekére? Nagyokat nyel.

Mai hír, egy 2 millió forintos vakvezető munkakutyát elloptak.

Csomó egyetemista lány kcosmákban dolgozik gépről,
mert az egyetemek be vannak zárva. Zavarja őket a nyomulás.

 

 

 

 

Laza szerda 92 fényévnyire

Betérő az üres étterembe, ahol' a zene már javában szól!
Egy törzsvendég lefordul a bárszékről a konyha mellett.
A kukák közé beborulva fekszik hordóhasával, ami szétfolyik.
Mióta a Wichmannt bezárták és szétverték fölöslegesen,
mint kivert kutya kóborol és egy adott helyen mindig elájul.
Epinefrin és mustár?
Egy másik, horgolt űrhajós ruhában ront be azt ecsetelve,
hogy valakit elvitt a mentő és a mentős le akarta ütni,
úgy meg volt vadulva az illető. Inkább itt inna tovább tehát.
1 perces pianóban merengnek a kórház témát ki sem ejtve,
és hogy a kegyvesztett sebész nyilván rosszul érzi magát a műtőben.
A baleset kereszteződésében félcigányasszony parancsolgat gyerekeinek
a villódzó bejáratú kínai vegyesbolt felé menet,
a zebrán átkelve kapkodósan zajlik az ügyvitel és alkudozás,
"Csak egy kicsit és olcsót választhatsz", mondja lányának.
A kisfiú is akar valamit, de nem szól semmit, kullog mellettük.
Vajon fel tudja mérni, hogy egy Lego city kórház 26000 forint?
Az étterem előtt elhalad egy nagymama, aki fölöslegesen fenyít,
a nagyobbik unoka, a kislány sóhajtozik, hogy ezt nem hiszi el,
érthető, mert kérdéseire azt a választ kapta, hogy "nem kell jönni,
fel lehet szállni egyedül a villamosra... a nagypapa otthon van"
Egy amerikai fiatal filmes ecseteli a fűtött pult közelében,
hogy Val Kilmer szerepe, amikor Mark Twaint alakítja, érdemes mű,
állítólag fantasztikus. Lábai alá lepcses csipszet szór egy részeg.
Kiderül az is, hogy miként lehet, hogy az amerikai irodalmi nagyágyú:
Mark Twain, a személyes jellegű jegyzeteit páncélszekrénybe záratta,
hogy csak 100 évvel később bonthatják ki és dolgozhatják fel. Kik?
Egy ilyen kézirat vajon meddig maradna egy helyben Magyarországon,
és szerinted előkerülne 100 év múlva? Tudjuk rá az egyértelmű választ.
Kilépve az utcára még feburárban is el lehet tűnődni azon,
hova lettek a szép női vádlik. A gyönyörű, kívánatos peignoir asszonyok?
Egy ablakból kiszűrődik, hogy egy javában dolgozó pinceműhelyben
az Űrlény a mostohám című filmet nézik valakik és nevetnek rajta.
"Háborúznak, közönyösek és szenvednek. De tudnak szvingelni
és van sonkás szendvicsük és Jimmy Durante". Ha máshogy nem.
Kim Basinger görögdinnyegerezdet simogat a mellei előtt ringatva.
Extragalaktikus főfürkész? Egy másik jelenetben azt tanulja, hogyan kell prüszkölni,
ezek után az éjszakába kiosonva kiveszi a gépkocsi akkumulátorát,
felhörpintve azt, keresve a következő üzemanyagforrást, míg a kolbász odaég.
Semmi jele a normaflore reklámnak film közben, a megfelelő jelenetnél.
A többség nem is sejti, amit a sajtó már tavaly októberben lehozott:
A film eredetileg a gyermekbántalmazásról szólt volna,
Jericho Stone legalábbis ezt tette meg fő motívumnak
a They're Coming (kb. Eljönnek) című dráma forgatókönyvében,
amely arról szólt volna, hogyan férkőzik be egy rosszindulatú űrlény
egy amerikai család bizalmába
- Szűcs Gyula.
Ez talán összefügg avval is, hogy Soviet espionage in the United States.
Megcsörren a telefonfülke.
Dunakilitiben eladó kerékpárokra bukkant az ismerősöd, üzeni a családja. Elmész értük?
A sarkon valaki majdnem elgázol mindenkit. Egy lázadó gyalogos kazettás magnóval rohan utána,
amiből zenét bömböltet, mint aki csatába indul, Juliette And The Licks - Hot Kiss. Az autós padlógázt ad!
A romok között vita támad. "Ennél kisebb pénze nincs?" 500 forint hever az utcán és az emberek átlépik.

 

 

 

 

 

 

Vegyhordalék a bordély szélén

A Hollywood környékének furcsa levekkel teli várákait járó rém,
amelyik a nyakkendős krokodilokként összecsapó ügyvédek között fentreng.
Az egész egy prototípusról azól, amelyik úgy van alakítva,
hogy abban a környezetben jön létre, amelyikről amúgy is szól.
Kendall Casablancas egy kitalált karakter, de mind ismerünk ilyet.
Veronica Mars nevében is szívesen bemutatja önmagát és a tárcád kémleli.
Nagyjából olyan biográfiák vannak róla, mintha tényleg kiléphetne a képernyőről,
hozzá hasonló zsánerekben utazva a black comedy oltárán is elhevert már valaki,
Yvette the Maid, akit Colleen Camp úgy alakított, mint Casablancas-t Charisma Carpenter.
Már megint a mellek körül forog a naprendszer és ez egy olyan fátum, ami civilizációt hálóz be.

A Buffy sorozat három gráciája? Lisa Croisette színésznő? Tudjátok még, ki volt Cybill Shepherd?

 

 

 

 

 

Géczi János

Nemrég ő olvasott fel egy eldugott pesti oldalfekvésű helyen.

Ő írta a Vadnarancsok című könyvet. Egyféle szociográfia,

amiben megszellőzéstetve kísért, hogy a magyar társadalom 40%-a beteg.

Ez még 83 környékén volt. Utána betiltották!

Géczi bevonult a pszichiátriára, ahol megismerkedett egy titkos világgal:

az akkori magyar underground java ott élt az elkülönítőben.

Kiderült, hogy egyikük sem beteg. Egyszerűen a rendszer elől elbújtak.

Kurva jófej volt a főorvos is, aki hatáskörén belül hagyta őket működni.

Géczi 3 évet bent is élt.

A rendszerváltás után kiderült.

A főorvos III / III-as volt. Az egészet végig jelentette.

Géczi írta többek között a Vad Fruttik dalszövegeit is.

Ki sem néznéd belőle ezt az egészet.

Konszolidált 67 éves...

... szemüveges...

... fickó.

 

De van vagy 50 könyve.

 

 

 

 

 

Annchen Augustine: az erotizáló európai lovászlány

instagram.com/annchen.augustine/

 

Éles szögű vágtafelvételeken hirdeti a női testét egy fiatal. Hozzá tornázik is.

Egy lány, akinél a becsípődés pszichés és testhez álló egyaránt.
Ám az illető megragadt a lovas korszakban? Az a lovas korszak ez,
amit a Lost in Translation című filmben említenek. Van hozzá szolgarend,
ami kínozza: abban mérni mindent, hogy marmagasság, vagy mi hány karát?

Szüntelen előadás az ütemes galopp csípőringásával összefonódva,
sok tucat ló simogatása a tiktokon, mint akinek nincs más célja többé,
s az önimádatban tudatosan hintáztatva felsőtestét... mint a körték...
Mennyi szabadidő ez? Mennyi beleölt influenszer óra? Ettől boldogabb?

Azt csicsergi a sajtó róla, hogy milyen magányos, és nincsen vele senki,
hogy a gazdagság azonban átsüt az egész műsoron, egyértelmű tünet lett,
s a folyamatos szerepeltetésben a gazdagság az agyára ment. Ügetve?
A fürdőruha, a palasztikai sebészet, a vetkőzés, amire a néző benyit.

Az abnormális mennyiségű követő mellett azonban van elidegenedés,
ez a nő gyakorlatilag elvesztette a kapcsolatot a valósággal.
Hol lóval huzatja le a cipzárt a ruháján, cikkezik. Kiömlött két adottsága?
Hol ollóval fenyegetőzik, kasztrálásra utalgatva: ez igen merész?

Nincs egyedül, Natalie Lee (@natalee.007).

A "Kiss my ass goodbye"-ra ringatva a valagát jelenti ki a világnak,
hogy aki nem fogadja el, hogy a lovai az első dolog mindenek felett,
az húzzon el a francba. Máskor műmelleket téve eleve nagy melleire,
a protézist hintáztatva lapátolja az istállóban a trágyát? Ez minek a hiánya?

Százával egymás után a világhálóról lezúduló kisvideókban ruháit mutogatja,
olyan ruhákat, amik nem azt a célt szolgálják, hogy az illető fel legyen öltözve.
I will show you some of my riding outfits - reklámozza. Önarcképek közötte.
Equestria Girls | Welches Outfit findet ihr am besten ? 23 és kissé tudatlan.

Aztán ismét cipzárhúzogatás és a szénát dobálja tapadós, MD style gúnyákban.
When you get called as the WEIRD horse girl!, ez a véleménye? Gelding pesztra.
Az influenszerség és hogy valakik érdeklődnek, a nézettségre rég megérett (#ez van!):
az onanizáló rajongók meg minden új video láttán örömükben ugrálnak hurrázva??

Ma ez a fenomén? Ezt követik tömegek? Nem kell feltalálni már semmit,
és nem kell valami tartós eredmény? Csak felpakolni a felpolcoltat,
és a globális monitorbazáron várni, hogy cégek kopogjanak lesokkoltan?
Lehet mutogatni a bájait, amitől nem lesz kurtizán, csak nem is trendi.

Video Goes Viral.

Ez az életműve? Divatmárkákról szóló dalocskákat vágva pózolásai alá?
A mutogatós bácsi korát elhagytuk és a mutogatós lányok özönlenek így?
Ennyi selfie, mennyi exhibicionizmus ez már? A likeok? Szinte hegyni?
Vagy ez egy virtuális egzisztencia, és közben remekel másban is talán?

Germán hormonkannák.

Mallorca. Your local horse girl, és már a playback műfajában jár az előadás,
Annchen Augustine rátátog kortárs popzenékre 4 másodperces csücsörítésekkel?
Keyra Augustina idején kezdődött ez az egész, a fenékmodellkedős években,
és odáig fajult, hogy a magamutogatás alapvetés? Mi is a kiváltható hatás?

Szerelmet vallani egy lónak?

Fényes szőrükkel elegánsan trappolnak a lovardában a szépen fésült kancák.
Az összefoglalása ennek nem egy nehéz tétel. Lóra fel, feneket domborítva.
Az unatkozó német felsőközéposztály egyik tagja a világhálót bolondítja.
A lovak mosása előre hajolva, kitűnni: adva az örök öncosplay macát.

Hatástanulmányba illő hátasmutatvány, nem mindenki selfiezik lóhátról.
És hol a lovarda hatalmas tükörtermében tölti ki magával a képernyőt,
hol felfújt szájával utal olyan dolgokra, amik megkövetelik, legyen térerő.
Ez most feminizmus vagy tárggyá tette önmagát? Oly kecses, oly bátor?

A kiszedett szemöldök és az erotizáló összkép a végső mérlegen fojtó.
Van valami bezárt, valami patológia ebben a jelenetsorban. Bizarr fetisizmus.
Ki tudja, mire váró unaloműzés gerjeszti az egész felhajtást. Fashion lady életstílus?
Mint nemzedéke minden ilyen újgazdag tagja: csodát vár. Egy és ugynazon okból.

Íme a jólét végső határának szélén élő equestrian. Aki lóbőségzavarában lázad,
miközben a fancy tékozlás eluralja lassan mindenét, de legalább sportol.
Visszatükrözi és elég sokat elárul tehát ez az egész az adott korról.
És ilyen autodidakta manökenből a szépségipar gyárai már csináltak vagy százat?

Hibátlanul szuperelegánsnak lenni mindig? De... Csak vannak szülei? Nem mondanak semmit?

 

 

 

 

 

The Last of Us 2023

(a filmfeldolgozásról)

 

Járványhirdető videojáték utáni rádöbbenés, ez már létezik?
Egy kor, amikor a saját tragédiákból csinálva szórakoztatást,
végül is kérődzött és felböfögött drámákon mulat az emberiség?
Történelmi filmet csatákkal és erőszakkal vetítve, az is ez?
A félig már süllyedő tengeralattjáró, amiben tengerészek dübörögnek?
A lovagi torna, amely során szálkák röpülnek arcokba keményen,
vagy kézitusában vannak sisakkal sisakok szétverve, meg ami alatta?
Akkor ez is egy ilyen történet, csak éppen már nem elég a múlt?
Elkezdődött az, hogy amivé sikerülhet kisiklania az emberiségnek,
azon már előre jókat kuncog, hogy egy sokkoló jelenettől elhallgasson?
És ezt az ingert meddig lehet vajon fokozni? Hol az ingerküszöb utáni küszöb?
Hány küszöb van, mielőtt mindenki teljesen kiég és nincs rá gyógymód?
Merthogy ez is egy járvány, az állandó sokknak és ingerlésnek kitettség.
Innen kiindulva egyértelmű, hogy a videojáték tévésorozat változata hiteles,
nem csak a hátterek és díszletek vannak egy az egyben átemelve mozgóképre,
de még a lassú ütemű, melankólián is túlmutató zene, a már sóhajra sem képes harc,
ami az I am Legend, a Red Dead Redemption 2 és a Days Gone és mások sajátja is.
Egy olyan boldogtalanságról kapott látlelet, amely nem csak filmben van,
hogy elidegenedve egymástól vagy szerepektől, egyesek begőzölnek?
Vagy elkezdik közvetlen környezetüket szabályokra kényszeríteni,
amiket önmagukra úgy találtak ki félig elhülyülve izolálódó félelmükben,
hogy azokat végül is csak nekik nem kell betartani. És így válnak szadistává.

Ennél szomorúbb nincsen. Ha minden elmúlik, de túléled.
Ősi megrendült civilizációk benőtt nyomainak toposza,
és az elsüllyedt várossá lett egész nyamvadt embervilág síkja.
Mint egy nyaralás után hazatérni és mindenki más elköltözött.
Talán mindenki új az épületben, talán az egész rég ki van fosztva.
Minek gyűjteni, halmozni, korholni és vitázni, mikor nincs kivel?
Az erőforrások és az ösztönök érzékeny összjátékában,
mikor mindkét tényezőből kiváltható a másik iránti igény,
végül az egyik maga alá gyűri a másikat… s mint a fertőzés,
melyet a világ oly odaadóan akar túlélni a kényszeres káosz közepén,
egyre kevesebben számolnak be egyre kevesebbeknek arról,
hogy a létjogosultság és a megrögzöttség félútján csupán hajszálnyi,
mi is számít emberségesnek, vagy civilizáltnak, vagy egyáltalán.
Ebben fenntartani egy kisváros békés hétköznapjait, hozzá önellátás,
vagy letörölgetni, kigazolni országutakat és útjelző tábláikat:
szinte felesleges, legfeljebb szokásból. Az, aki még ismeri, mi volt korábban!
Nekik azok után tényleg ama kiváltság jut, hogy mint utolsó hírmondók,
valójában történet szinten és mint aki barlangrajzokat mutogat,
rekonstruálni próbálják saját múltjuk mozaikját, amire a többi legyint,
és amit az ebbe már belenövők némi szkepszissel fogadnak, igaz ez?
Itt már leágazott a csillagok közé igyekvő emberiség evolúciós űrugrása,
itt már az van, hogy más bolygónak tűnik ugyanaz az utca, amit ismertél.

Nagy vadnyugati történetek szomorúan, elnyújtva pendülő gitárjai.
A képen más: Megkonduló csarnokok csupasz üvegtörései mögül hörgés.
Berontott ajtók és benőtt autók elhagyva a tájon át, nincs kiút,
vagy van kiút – nem nyílnak filozófiai iskolák immár, hogy vitassák.
Az egzisztencialista mélyröpülés és a mitikus nihil elleni küzdelem,
traumák és törvénytelenség, árvák és csempészek romváros világai.
A szervesült segíts meg Urunk kiáltásai réges-régen elhalkulva,
és az országutak benőve, felrepedve és a házak megrogyva,
és a felhőkarcolók kigombásodva, kifészkesülve, kiszikkadva,
és a fa kifakulva és a por vastagon, minden rozsdás, és az állatok odabent legelve,
múzeumokban és átjárókban, az aluljárókban pedig károgás vagy nyüszítés;
a plázák polcain 20 évvel korábbi árakkal felcímkézett áru rohad,
és a jelenben nincsen árfolyam, és a víz utáni keresés ősembersége,
és nagy ritkán egy gépkocsi elhalad és ablakából repülőgéproncsokat néz valaki.
Azok után maradt kérdések, akik számára a kényelem nosztalgia lett,
és akik, ha egyáltalán ott voltak, még repültek, még éttermet is látogattak.
Embercsend. A kutyaugatás tényszerűsége befalazott karanténzónákra utal.
És metróalagutak örökre magukra zárva, mint valami hajdan sírkamrái.
A poszt-apokalipszis ez. Amerikában képzelik el így, talán jogosan.
Joel és Ellie. A népdalba és balladába illő morális történet végén pedig,
ahol történetüket igazából a történelem után elkezdik: modern eposzaink egyikeként,
az önvád és a riogatott behúzódás korának tükrében, mint egy prepper legenda.

Mindenkiről szól.
 

 

 

 

 

A citoyen kiszorulása

Megrekedt kilátástalanságban sóvárogni.
Szenvtelen teketóriázás ellen szélmalomharc.
Homályos utalások helyett tényeket közölni?
Ez elől az egész elől azért van egy réteg:
amelyik a kultúréletbe menekül erősen;
élőzenei estek és kisplasztika kiállítások tapsa,
copf stílusú házak lebontása elleni tüntetés,
éjfél előtt fél órával kezdődő szimfónikus koncertek,
és feltörekvő tehetségek korai munkáit méltatók.
Jelenségek, amiknek utána lehet menni,
és nem szégyen egy antikváriumban válogatni,
és filmiparból kiszivárgó híreket halászni,
és a polcok mögött eldugva elheverő,
a valódi kortárs magyar irodalmat meglelni,
úgy, hogy a bolti eladó is bevallja,
hogy neki is tetszik, csak nem szabad reklámoznia,
mert kis példányszámú, ezáltal fölösleges...
hogy sokan kapjanak rá, aztán ne legyen kínálat?
Hogy ez így megy? Ezért van valaki elásva?
Az éjszakai élet elmúlása ugyanígy,
az utolsó régi söntések, amiknek ósdisága,
talán eredendő bűnökkel megvádolt kietlensége
visszanyúlt a századfordulós kis kocsmák világáig,
csak most múlik úgy igazán, mintha nem lenne felirat,
vagy hang vagy zene egy film alatt,
és a szalag végén a film berepedve pörögne,
és már füstöl és az egész fel fog gyulladni.
Roppant fárasztó abban a bejáratott kísérletnélküliségben,
a rágalmazott és bizalmatlan együttállásában szórakozni,
ahol a vendéglátás vendégűzéssé vált:
mindegy, ki az... mindegy, mióta jár ide...
mindegy, hányadik felszolgálót éli meg…
mindegy, melyik regényét lakta össze ezen a helyen…
mindegy, hány tanítványával ült itt magánórákon…
mindegy, hány személyes ünnepet tartott itt...
mindegy még a tulajnak is, akinek más dolga volna;
hogy alkalmazottait gatyába rázza?
Adjon egy listát a törzsvendégekről,
kikösse, hogy milyen magatartás fér bele,
és mi az, aminő hepciáskodásra azonnali a kirúgás!
Ez már sehol sincs, a gyeplő bedobva.
Az egyik helyen azt venni észre, hogy regulázás van.
Egyszerűen egy jogos megjegyzés miatt,
amin a felszolgálónő vérig sértettségbe hergelte magát,
már nem hajlandó egyeseknek tálalni,
őt követően és vele párhuzamos műszakban
pedig érkezett egy táncos manöken fiú,
aki az 58 órás forgatást követően első sörüket
remegő kézzel záráskor véletlenül kiöntő,
amúgy teljes mértékben gentleman filmes vendégeket:
úgy dobja ki, hogy „egész nap ide jártok,
aztán kiöntögetitek a sört, na húzzál már innen”.
És bevágja azt ajtót. És belülről rázárja látványosan.
És élvezkedik, hogy ő itt is beette magát és ”övé a hely”,
mert most rá fognak bent, zárás után gyújtani, az élősdik!
Nem egészen két hónapja dolgozik a helyen,
míg emezek vagy 10 éve oda járnak. Érdekes nem?
Két utcával lejjebb a pincér azt hiszi,
neki valami rádióállomást kell működtetni,
miközben csak kivinni a tányérokat,
és az kedves, hogy táncolva teszi néha,
de ha megtántorodik, és odanyúl a vendég,
nyilván azon szándékkal, hogy segítsen,
vagyis hogy ne boruljon az ölébe a koszt,
akkor a zenemágus pincér csak annyit mond:
„Ilyet soha többet ne csináljál ba*meg.”
Még két utca és már alig van búfelejtő,
presszósarok vagy könyvmoly kávézócska,
csakis a kőkemény turizmusösvények,
amiken a becsali csárdák rémuralma döng!
Itt egy mellékutcában a garázdák mentsvára,
egy olyan bár, ahol volt a kezdetben némi mozgás,
most viszont csak a nyikhajok és freakek tanyája kezd lenni,
mert a normális alakokat kiutálták pattogással,
és ez a legkevésbé problémás a felállásban.
Egyszerűen a tulaj és az élettársa, a főpincérnő:
szabályosan büntetik a vendégeket.
A zárás pedig üvöltözve zajlik, mintha tántorulatgulyát,
mintha valami detoxikáló-menedéket ürítenének a főtérre,
ahol a csőcseléket le kell slagolni, hogy kijózanodjanak,
holott értelmesen diskurálnak azok, akik diplomás emberek,
és egy-egy kupica után van egy életük a városban,
nem szorulnak rá a másokkal kiáltozásból maguknak önbizalmat merítésre,
kiáltozni úgy, hogy az intézmény védelme alatt, a pult mögül…
… itt is, mint sok helyen az országban Győrtől Debrecenig,
Mohácstól Miskolcig, nem szóltak a lakosságnak,
azok egyszerűen nem kapták meg az értesítőt anno,
hogy az előző rendszer véget ért és nem kell bunkónak lenni,
kötelezően. Vagyis, hogy a Magna Carta Libertatum mivolta felé:
lassan vissza kellene mozdulni mentalitásban is.

•    12. cikkely 
•    39. cikkely 
•    45. cikkely
•    61. cikkely

Levágnád magad a mangalica tőgyéről, csak hogy megismerd a világot?
Sok hely, ahogy a város egésze tehát akár jókedvű zárásokról is elhíresülhetne,
de ehelyett a folytonos erősködés és agitprop parttalansága sújt le önkéntelen.
Adott bárban a kabaré inkább az, hogy egy férfi felszedett egy nőt,
zárja a minőségi borozóját és rövid lábainak szaporázott lépteivel
három háztömbön át siet, hogy a felszedett nőjével,
akit amahhoz nem illő pozícióba tett, rivalizálhassanak,
hogy ki hogyan zárt, ki mennyit kasszírozott, ki mit vétett???
Miközben a prémium kategóriás szórakozóhelyén a vendégek,
főleg a sok éve hűséges törzsvendégek számára a központi számítógépen:
heteken át felhalmozható hitelezést vezet, de a ratyikocsmájában renyagyár van?
Ez lehetne akár egy jobbacska hely is, ahol van egy laza hangulat.
Miközben zenekarok, antropológusok, színészek ülnek itt,
és elvétve egy bukott író, vagy egy cenzúrázott irodalmár,
néhány kerékpárfutár, némely diáklány, egy afrikai különc,
egy sváb zenebohóc, egy mindig egyforma ruhában járó alak,
egy kis kutyás divatfotós, egy tetováló, egy-egy turista és kész.
Ennek a helynek mindegy, ki jár ide.
Az a játszma másik fele, hogy felírják a fogyasztást,
mintha csak bizalmi alapon az állandó vendégek
és a legrégebb óta, a két tulajjal ezelőttiek kedvéért:
valamiféle gesztust gyakorolnának, majd hiszti.
Minden egyes este ugyanaz a játszma megy,
hogy valakinek miért maradt 2000 vagy csak 400,
egy fröccsnyi forint a számláján, mert… kérdik erre ezek:
de akkor, minek a felíratás? Az nem akkor működik,
ha az a bizalom, hogy ha fizetést kapott, behozza?
Nem az, hogy hetente fizeti? Nem az, hogy hoz,
nem is egy új vendéget és ezért cserébe laufot kap?
Nem az, hogy így – némi hátsó szándékkal –
az este folyamán könnyelművé váló vendéget
egyértelműen rá lehet venni (vezetni), hogy költekezzen,
és összekürtölve népeket meghívogassa őket is?
Ehhez képest itt az kell, hogy számon vannak kérve,
de úgy, mintha beosonnának a pultba felírni maguknak
a saját fogyasztásukat, ami után megpattannak?
Mintha ezt az egészet az asztalt csapkodva
erőltették volna rá magára az éjszakai szórakozóhelyre?!

Az egyik erélyes vendég megelégelve a műsort:
végül is az utolsó kávé mellé kiadott tejpótló utáni,
teljesen érdemtelen számonkérés után kifakadt.
Nagyjából a fentieket vázolva fel, hogy egy estére,
amikor amúgy is lehetne fizetni körönként,
minek behúzni egy társalogni, panaszkodni,
ismerkedni, a maga mögött hagyott munkanapot
tisztességgel átgondolni akaró embert abba,
hogy ugráltatva legyen, ki legyen kiáltva utána,
és minek a felírkálás, ha nem azért, mert a bizalom:
csupán csak annyi a csaposok részéről,
hogy önmaguknak megengedhetik ezt, mert lusták,
és egyes vendégek ne fizessenek, mert hisz ez azért van (ráér),
mert ők amúgy látványosan el vannak úszva a pulttal,
és túl sok vendéget engedve be, egérutakat nyitnak maguknak.
Az van tehát, hangsúlyozta, hogy ez nem a vendégről szól,
és nem a vendégen kell számon kérni a 400 forintokat is,
hanem egymáson, vagy a másik műszakon,
akik közül hárman például 10 naponta kérik csak el,
és van, aki át is lapozza és van, aki még aznap este jegyzi,
de záráskor már nincs kedve számológépezni, mondván:
majd legközelebb, hiszen te törzsvendég vagy.
- - És ez a félreértés semmilyen húrt nem pendített meg,
az egész személyzet odaállt és kórusban kezdte kántálni,
mintegy károgni, hogy „ez csak a te érdekedben történik”,
illetve, hogy „ha nincs kedved velünk együttműködni, menj ki”.
Így, diktatórikusan. Így, hogy elveszítenek vendégeket.
Így, hogy ez az illető is sok száz embert szoktatott oda.
Így, hogy amikor híres filmesekkel és fotóstábokkal jön,
akkor nyalják a kutyafarok-alattiját, de másnap már szemetek vele?
Egy odalépő alak annyit nyög be ekkor, hogy a tulaj nem csípi,
ha felírkálás van. Akkor minek van róla jegyzőkönyv a pultban?
Akkor a főnök háta mögött feliratoztat a neje meg a dolgozók?
Akkor az is lehet, hogy rászámolnak a papírosra körmöltekre?
Akkor ez megint egy kispolgári szélhámosság, semmi több?
 - - Ahogy ez a magatartás elharapódzott, a belváros egyedisége kihal.
Mindenhova lesz más vendég. Mindenhol mindegy, ki ül be.
Mindenhol csak a helyi karakter és a magyar beszéd lett hiánnyá.
Ez az egész folyamat feltűnővé vált,
egész környékek költöztek agglomerációba,
és egész értelmiségi évfolyamok,
és a 15 év alatt meg nem történt művészet
(mivelhogy) vándorolt el, Bécs, Berlin, Bern,
és rengetegen még ennél, de ennél is messzebb,
főleg Bordeaux, Lisszabon, Barcelona.
A Hebius corpus szintjén mégsem lehet alkudozni,
hogy ami kimondandó, ne legyen mérlegre téve zabolázási céllal.
Maradtak az egyveleggel megelégedő vonalmentiek,
azok tömeges egyformaságra vágyása spontaneitás nélkül,
akik a világba nem mozdultak ki soha,
akik nem hajlandóak szintetizálni ideákat (kirostálva őket),
és nem ! nem érdekli őket a szürke hétköznapokba beragyogó élet,
amivel akár ki is békülhetnének, ha megengednék maguknak.
Inkább feladatokkal halmozzák el magukat,
olyan nüanszokból csinálva kötelességet, ami őrültség.
És a mobilodat töltsd.
És a téli gumival babrálj.
És a lakcímkártyát cseréld le,
mert az utcanév át lett nevezve.
És az új rendszámtábláért futkoss.
És a megszűnt pékség helyett másikat keress.
És a kávéház helyén kerüld a koktélbárt.
És a buszmegállóban kiabál valaki.
És a történelmi homlokzat leverve az úttestre.
És a pályakezdő tanár lehajtott fejjel.
És a zöldséges bezárt, menj a nagyáruházba.
És a szabóság sehol, mehetsz konfekciós tömegáruért.
És a bőrműves eltűnt. A cipzáros hónapokig bénázik.
A kerékpárszerelő felárazik, a másik lusta javítani.
És hova lettek a haverok? Hova menekültek ez elől el?
Aki átjönne, végül nem jön át vagy utólag bunkóz,
hogy miért kell segítséget kérned a műterembe,
és miért kell pont őt zavarnod ezzel (kisunnyog),
miközben vagy úgy volt, hogy együttműködni kiállításon,
vagy épp a feleséged akart lenni, legalábbis a szeretőd.
És a villanyórát fotózd.
Majd ezek után megkapod, hogy a kultúra minek,
a különböző műfajok fejlesztése minek,
miközben több ezer éves folyamatokról van szó,
persze, aki száraz kenyéren él, vagy fele családja bolond,
vagy nincsen elég neki rá, hogy szalonnázzon,
vagy nincsen elég neki rá, hogy nyaraljon 5 évente,
vagy nincsen elég neki rá, hogy egyedül maradjon,
vagy nincsen róla fogalma, mi van a házajtón kívül,
és ott egy egész nagy világ nyüzsög, hol gettókban,
hol gazdag-negyedekben, hol kertvárosokban, hol erdőkben,
és persze szigetekkel is teleszórt tengerpartok sokszínűségében,
de mindenképpen haladva valamerre, nem csak bezárkózva.
És itt, ebben a nagy kiterjedésű gesztussűrűségben
teregeti ki önmagát a művészet is, habozás nélkül,
és a barlangrajzokkal az emberiséget összekötő festőt,
és az első sámándalokkal nagy ritkán összecsengő verselőt,
és a zongorabillentyűkben a természet hangjait keresőt,
és mindenki mást, aki valami nem irányíthatót élesztget,
nem lehet autóversenyzőkkel és jogászokkal pótolni,
mert azok állítólag tesznek is valamit, azok számok, az közvetítés.
A pengeél, amin a kultúra készül,
olyan módon van immár letagadva errefelé,
mint amilyen mértékben ingereire,
az üres kiszámíthatóság üzérei
vetekedve-tülekedve rászállnak,
és a keselyűtánc csapkodó hevében,
egész presszónegyedek, galériautcák,
művészkörnyékek és legendás törzshelyek,
az egész vitakultúra és megmérettetési placc:
teljes mértékben eltűnik. Rátelepülnek, kilúgozzák,
luxusköntösbe csomagolják, világmárkát akarnak belőle!
És ami miatt ez kellett, már nincs. Marad a siketelés,
és némi sivár látszatjómódúság,
ami tárcái és jelmezei után kapkod,
mindenről azt feltételezve, hogy kortárs,
vagy mindentől rettegve, ami tényleg az.
A közéjük kitermelt művészettörténészek pedig:
fogalmatlanul kóvályogva, városismeret híján,
egy ideig csapódnak csak társaságokhoz,
ahol ahhoz sem konyítva, hogy illemből meddig,
vagy bájolgás mikortól nem: kiégnek két hét alatt,
és menekülnek a kollégiumira emlékeztető egyetemi szobákba,
ahol nincsen más, csak a poros ketrec komfortja,
és a valakiknek megfeleltetve levés kényszere,
néha elkalandozva félpercekre, félmásodpercekre,
a záporozó mi lett volna ha jelenetekbe esve,
még sokáig azon tűnődve, vajon mi zajlott ott,
egy-egy ajtó mögött délután vagy egyes műtermekben éjfélkor,
ahol létrejött egy olyan irányzat, amit akkor letagadtak.
Dolgok, amik nem valaha voltak, hanem most is,
csakhogy nem 100 művész van egy városban,
mint 1800-ban, vagy 1000, mint 1900-ban,
noha akkor azok közül, ami kikerült, maradni bírt és hatni,
hanem manapság a tízezrek tobzódnak kikiáltva magukat,
és akinek a feladata ezek megszűrése volna,
a megfelelő, az ország haladó szellemiségét képviselő,
a mesterséget tisztelve tovább puhatolózó,
és izgalmas embereket bemutatni a világnak:
az egy macsó jelentet rendezve kezdi ki a rejtőzködő kreatívokat,
vagy az egy idegen férfival csókolózik éppen, mert…
prűd családja és elitgimnáziumi évei után könnyen berántják.
Kollégája sok van, nem értesülni érkeznek, hanem másokat hergelni.
A harmadik, a kosztümös művészettörténész asszony pedig kapkodja fejét,
mert a szobában és a számítógépen kattintgatva:
kissé elkerülik figyelmét a színfalak mögötti események.
Folyamatos HOPPÁ folyamatos JÉ folyamatos AZTA BETYÁRJÁT élmények!
A befalazott történetírás meg helyről helyre szaladgál ingerülten.
Amott is egy, aki volt barátnőjét keresi évek óta,
mivel nem tudta feldolgozni, hogy az elhagyta.
Né'már, azt a sarkot pedig egy 6 nyelvet beszélő,
mára már rektori pozícióra érdemes fickó támasztja,
aki azért lett kegyvesztett, mert egyes diákokat,
a maga idejében nem jelentett fel és rúgatott ki.
És igaza volt, mert világhírűek lettek. Mivel elvándoroltak.

De ez kit érdekel… nem ismerve a várost.

Nem ismerve azt, mi a sava-borsa a kiszorulásnak.

 

 

 

 

 

Alsónemű és felsőlégút, avagy az őrült nők vágtája

1.
A teljes káosz. Befutott író akart lenni és ezért mindent meg is tett.
17 év kifutással. Dedikált könyveiben, amik minap kerültek elő,
a két beírás között a pályája elején történt szeretői viszonyunkra utal.
Az, hogy fogta és a barátnői történeteit kezdte kiszínezni, kiforgatni,
és kiadni : csak egy dolog volt : rájátszva közben arra is, hogy egy hajdani,
akkor nagy tiszteletben álló történelmi magyar főnemesi család sarja.
Mire… 2006 nyarára az egész város tudta a mellbőségét és vonásait,
a médiaszakmán belüli szokásos kegyetlenséggel bántak vele…
… vele, akit márketingérték és bulvárfogyasztás szintjén kezeltek,
lényegében a maradék méltóságát is húspúdert hintés közben meghurcolva, 
terelve abba az irányba, hogy dobja le a ruhát és süttesse be már a búráját.
Örvény. Azonban a kár már meg volt téve, hol igaz, hol pedig hamis hírek
és rengeteg pletyka röppent fel, hogy éppen kinek lett az ágyasa.
Vagy kinek feküdt fel az asztalára. Ezt az ágyban még nekem is ecsetelte.
Valójában a kényszeres hazudozás előjelei is mutatkoztak, celeb létére.
Ennek az egésznek meg is lett a böjtje, kezdett a cirkusztól megbolondulni.
Már mindenhonnan csak azt hallotta vissza, hogy be lett árazva,
és ahova csak betoppant, rámarkolni kész kéjencek és lúzerek gyűltek be.
Mielőtt elszökött volna az országból, eladva lakását és felszámolva imidzsét,
az erzsébetvárosi otthonában jártam, ugyanis áthívott, mintegy segítséget kérve.
A telefonban erősen lihegett és émelygő beszéde végül is aggasztónak tűnt.
Kaptam kapukódot. Az ajtót nyitva hagyta. Az ágyban fekve találtam meg,
arra készülve, hogy öngyilkossági kísérletet fog végrehajtani, vagy már megtette?
Odabent fülledt meleg volt, szellőztetés semmi. A plafonig érő könyvespolcok
és az ízlésesen berendezett művészies leánylakás hófehér előszobakonyhájából
a mediterrán citrusszínekben pompázó, befüggönyözött nappali-hálóba léptem,
és ez a szoba nem jelentett mást, mint egy bazinagy ágyat, ami benyúlik középre.
Ott feküdt, méretes mellei oldalt kissé kibukva a hóna szélén, ahogy karjai
és feje is maga alá voltak gyűrve kacskán. Arcán élettelen nézés. Pislogás semmi.
Az ujjatlan fekete topja alól márvány és elefántcsont bőre világított durván.
Egy egzotikus élőlény kifutójában állva, mintha ez a nő nem tudna beszélni,
körbejártam, hogy egyáltalán él-e még. Az látszott, hogy izzad, szenved,
és hogy a szobabeli hő, a fülledtség, lényegében az ő testéből árad, de kegyetlenül.
Odaülve az ágyhoz megingott a feje. Nem sokat, egy fekete hajszálnyit,
ami a többi hajszálon elmozdult. Máris nyúltam a pulzusa után, biztos, ami biztos.
Ekkor kezdett el suttogni. Egy 20-as évekbeli morfium varieté, vagy mi ez?
Azt suttogta, hogy ne éljek vissza a helyzettel, hogy kiszolgáltatott,
mert alig bír megmozdulni, benyugtatózta magát, és attól izzad,
meg a tegnap esti szórakozástól és a fehér bortól,  (…  basszus … )
amiből még van odakint az asztalon. Megsimogattam a fejét, milyen meleg?
Lázas. Az összegyűrt lepedők, pokrócok és más textilek kotorékában hevert.
Egy gyermekre vágyó, önmagától is szinte elidegenedett életforma világa,
olyan alom a város közepén, amiből csak kiutak vezetnek, mint sok esetben.
És megmozdult. Gyönyörűen kirajzolódtak gömbölyű fenekének ívei,
a szürke tréningnadrág erősen ráfeszült ülepére. Arányos teste megfeszült,
ahogy ívben fordult, darázsderekán alul és fölül három felé tőből elfordult a teste.
Kis mocorgás, hogy oldalfekvésből más pózba váltson, mellei kilengtek.
Szokásos macskatekintetével kacérkodva nézett, mint aki még mindig tartja,
próbálja a szerepet, amit mindig, de nincs hozzá ereje, hogy szerepben maradjon,
kicsúszik alóla a valóság és ő ájulva hanyatlik nagyon is kábán a hátára.
Kiterítve önmagát, várta a másnapot. Ott ültem vele, betakargatva,
kérésére hozzábújva. És így feküdtünk utoljára, mielőtt elhagyta az országot,
pislogás nélkül, ő maga elé meredve, és én a bársonyos nyakán nézve mögüle ütőerét,
ahogy lassan kalapál. Le nem vettem róla a tekintetem. Közben beesteledett.


2.
Iszonyú káosz. Megint Budapesten jár norvég barátom, akit fotózni tanítottam.
Érdekes jelenség a maga 2 méterével, ahogy arányaiban hozzá képest kicsi kamerákat,
egyedileg felszerelt és lencséket, optikákat kombinálgató kompakt készülékeket,
de mindig csak egyet visel testén, valahol lóg.
Tudja ő pontosan, hogy milyen helyekre járok, ezért egyszer csak betoppant.
Hozva magával két hölgyet. Ezek, amíg mi diskuráltunk, kellőképpen elszórakoztatták,
kibeszélhették magukat, és ez így volt rendjén. Nem volt rendjén azonban az,
hogy L.O., a norvég barátom az egyik őrült nős történetemre azt felelte azonnal,
hogy ő is tud egyet, most történt. Mióta vett egy nyaraló kabint a Dunántúlon,
és egyre többet jár az országban, egyre jobban érzékeli, hogy micsoda őrület van itt.
Múltkor a szomszédja átjött hozzá délben, hogy itt az ideje inni. Ő jelezte, hogy nem.
De a szomszéd csak lóbálgatta az üveget, mert ez magyar szokás, ezt így kell.
Nem kellett fél óra és a szomszéd már ott ült a teraszon berúgva, kézzel-lábbal sztorizva.
Egyszercsak felugrott és üvöltözni kezdett a tájba. Kiderült, hogy jön valaki.
Az ember két hatalmas kutyával sétált be a kapun, a norvég pedig csak nézett.
Most mi lesz? Ki ez az ember? Akit a szomszéd kis óbégatást követően itatni akart.
Mondta, hogy nem kér, de talán egy kicsit… kicsit később. A szomszéd elhősködte,
hogy innen ő kocsival fog menni. A kutyás ember elmondta, hogy rendőr. Jó, egyet iszik.
A norvég meg csak annyit kérdezett, hogy ez hogy van? Jött is a válasz, hogy úgy,
hogy érti, hogy a szomszéd közveszélyes ittas vezetésért akár börtönt is kaphat,
de ő most nincs szolgálatban, úgyhogy elengedi az ügyet ennyivel. A norvég csak nézett.
Náluk, mondta, ez az egész elképzelhetetlen. Bemászkálni a másik birtokára csak úgy,
leittasodni állatian és utání kocsiba ülni és nincs, aki megakadályozza ezt. Bólintottak.
Ezek után jött az igazi történet, ami egy randioldallal kezdődik, valami app. Lett baj.
A norvég egy szegedi lányt fogott ki a randipartnerek zavaros adatlápjából, találkoztak.
Biztos jó lesz ez? De mivel norvégunk nem az Alföldön él, nem akart semmi következményt, viszonyt.
A nő erre hívogatni kezdte, hogy márpedig de, és ők együtt lesznek. Mondta, hogy nem.
Akkor… és ezzel a norvég törölte a számot és megszakította a kapcsolatot. Nem volt elég.
Egy másik számról hívta a nő. Blokkolta azt is. A barátai számairól hívta. Rájött, törlés.
Aztán a szülei számán, és ez már tényleg sok volt a norvégnak. Kikapcsolta a készülékét,
hogy pár nap múlva nézzen csak rá ismét. Amikor az a hír fogadta, hogy a nő kereste őt.
És ha nem lesznek együtt, öngyilkos lesz. Mindezt Szegeden. Míg a srác Budapesten volt ekkor.
Sikerült egy online adatbázisba belépve kinyomoznia a lány lakhelyét, ehhez annak telefonszámát használta,
illetve tolmács segítségével mentőket küldeni az adott címre, még idejében.
A mentősök szerint nem sokon múlott, hogy a nő fiatal meghalt. Mindez 2022-ben.

3.
Hogy tehették ezt vele? Vagy 4 éve lebegtette ismerősi körében, hogy menekülni kellene.
Már vagy 10 éve sejtette, hogy amiben részt vesz, az borzalmas. Akkor minek maradt benne?
Félelmetes vagy fájó, hallani arról, hogy valakit vernek (és nem bezárták), csak verik,
és az illető ki tud menni az ajtón, és nem megy. Ugyanígy volt az a lány, aki menekül,
most már meglépte ezt is, azon az áron, hogy mindenkivel szakított, akit csak ismert.
Az egész ott kezdődik, hogy 13 éven át élt egy kapcsolatban, amiben a férfi csalta.
Hogy előtte volt bolond? Hogy közben bolondult bele? Hogy rábeszélték, hogy lépjen?
Egy dolog biztos, egyszer elköltözött és azóta tudja, hogy másfél évtizede ment rá,
hogy kilépjen egy ajtón, ami eleve ki volt tárva. Főleg akkor, amikor az élettárs hazajött.
Minden egyes hétvégén lényegében, amikor azt is lehetett volna, hogy elég volt.
Minden egyes hétvégén, amikor odalent a kapualjban hallatszott a nyivákolás,
majd a odabent a lépcsőházban is, hogy a korlátnak dőlve vagy egyenest a kukákon,
a férfi 40-50 idegen nőt elfogyasszon évente. Azok a nők miért mennek ilyenbe bele? 
Jó kérdés.
Elküldve, miután az aktus lezajlott, értetlenkedve, hogy miért nem mehettek fel lakásra?
És a nő, aki fent a padlót lejárva közben idegeskedett, miért nem lépett ki abból, ami zajlik?
Miközben megfertőződik? Miközben érzelmileg teljesen tönkre megy, olyannyira,
hogy ezek után már képtelen bárkiben is bízni? Elég volt neki annyi, hogy elhitte,
az élettársa beteg, tehát segíteni kell neki. Tűrve, türelemmel és tolerálva életvitelét.
Alapos rákérdezést követően aztán kibukik a lényeg, ez az egész hozott minta,
az Alföldről, egy kis faluból, ahol a nőket az idősebb nők olyan engedelmességre intik,
a törökdúlást követően, a világháborúkat követően, mondva csak mondva,
hogy az a fontos, hogy van valaki, nem kell azt váltogatni, ki kell tartani (ó-jaj),
hogy ezt alkalmazni máshol nehéz,
a kis kortól beléjük vésett szolgálat létélménye pedig egy nagyvárosban szétkenődik,
és mindenre ki akar terjedni, mert annyi tenni való van. Amikor valaki visszamegy?
Amikor valaki hibáztatja azt, aki felhívja a figyelmet arra, hogy ő kézről kézre jár?
Amikor valaki hazudik a családjának a párjáról? Miközben azzal családot tervez?
Amikor a kukákon sóhajtozó nőcskék hangját a bőre alatt érzi esténként,
(és tudja, hogy jönnek) és az egész mocskos rituálé velejében a hideg rázza érzelmeit!
Akkor vajon az a megoldás, hogy elmenekül a világ másik végére az őserdőbe,
és minden egzisztenciáját felszámolva elbújik szégyenében egy kunyhóba? Mert ezt teszi.
És a végén azt is be lehet vallani, hogy beleőrült a csalódásba. Vagy eleve őrült volt,
és ez lett kihasználva (nem csak a teste), és akkor ha erre jött rá, ebbe is beleőrülhetett
még egyszer, duplán.

4.
Nehezen lehet elhinni, hogy ez a férfi így néz ki. Feje kissé felpuffadva, karikás héjak.
A testtartása közel sem olyan fess, mint amikor a városba költözött, mikor még olasz
létére törte a magyart és sovány volt, mint egy kényeztetett tinó vagy robbanékony gebe.
Minap a kávézó előtt áll és nincs ínyére helyzete. Széles gesztussal köszön, leplezve búbánatát.
Szépen adagolja, miért is van most itt, ahova amúgy nem is szokott járni. Szakításra készül.
A nő még nem tudja, de egy hónap után, meg amit ráhúztak, a sok szekálást követően már fáj neki az együttlét.
És ezt nehezen, de ma este ki fogja mondani. Igaz, a nő késik. Mivel mit sem sejt.
Érdekes módon ugyanezen a helyen egy másik elcseszett együttállás is ugyanezt a tébolyt űzte,
ahol a nő azt hitte, itt valami veszekedésre kell készülnie, annyira nem ismerve meg, akit
testébe zárt olykor forró éjszakákon, hogy azt feltételezi, nyilvános megszégyenítés következik?
Ez egy ilyen időszak, amikor a tavaszra bepörgő, kis pszichotikus lányok kikelhetnek magukból,
mert állítólag a természet hívására minden megengedhet magának. A téli gubóból kipattanva keresik
a nyarat megelőző, ám azt már beígérő várható ingerek sokaságát és sokféle módszerrel
tesznek azért, hogy ki lehessen lépni az aktuális kapcsolatból. Lehetőleg úgy, hogy a másik
mondja ki a boldogító nemet.
Áll az olasz a kávézó előtt és mit sem sejt, hogy ebbe a döntésbe bele lett-e manipulálva.
Vagy mit sem sejt, hogy mit kap azért, amit ki fog mondani randevú helyett. Csak sóhajtozik,
hogy ő ezt nem így képzelte, mint oly sokan. Eljutva odáig a történet tömör felfejtésében,
hogy amikor nemrég Görögországban járt a zenekarával, ott is, sőt, ott még inkább az folyt,
hogy mint Budapesten szinte minden együtt nem töltött este, a HR-es megvadult nő hívogatta,
sírva a telefonba, panaszkodva órákon át akár, és azt magyarázva, hogy minden milyen rossz.
A jól kereső nő. A szép olasz férfit megkaparintott nő. A magyarul szépen beszélő zenész olaszt
és selymes énekhangját már elegendőnek sem tartó nő. Aki nem érti, hogy a fiúk koncerteznek,
turnén vannak, és amikor másnap a parton ülnek átbeszélve, ki mit vétett az előző esti fellépésen,
vagy milyen útvonalon volna érdemes utazni, vagy mennyi benzinpénz maradt még: inkább
önmagáról kiabál a telefonba, méghozzá órákon át. A bipolárok és depressziósok bakkháns
brigádja, akik olyan hasonlóan mérgezik érzelmi hullámvasutazásaikkal és megjátszott kiborulásaikkal
a hétköznapok sűrű napirendjét, hogy még ez az olasz srác is kiborul tőle.
Akinek hangja elcsuklik. Aki nem is szeretné most ezt az egészet összefoglalni spontán.
Aki könnyesen kissé ott tart, hogy az utcán vall és gyón. És akinek akkor jön csak vissza
akcentusa egy pillanatra, amikor azt meri mondani (fél kimondani, még akkor is, ha a nő
még nincs is ott, nem áll mellette), hogy „én egy alapvetően jófej srác vagyok, mosolygok,
de amióta itt élek, egyre többször jönnek olyan nők, akik sportot csinálnak abból, hogy kicsinálnak.”
Bemegy vécére, nem találja a megfelelő helyiséget az emeleten. Megjön a nő. Bemegy,
a földszinten körbejár, már telefonozik, arca rezignált, tekintete feldúltságban izzik.
Egy törzsvendég szólítja meg, hogy ugyebár keres valakit? Igen, feleli. Olasz jellegűt?
Igen, ismered? Már kint vannak az utcán. És ekkor a törzsvendég és az olasz összenéznek,
egyik bent, másik kint, és egy finom jelzéssel megértetik egymással, hogy az őrület előállt.
És az olasz elsírja magát, és két lépése van, hogy úgy csináljon, mintha kemény ember volna.

 

 


 

Női hajak

Sarlószerű szalmaszálak. Mint az akarat megtestesülése,
megcsillanó csíkok, és a beköltözés területjelölő arculata,
lenőtt látomások… túl a termékenységen, van a női haj.
Nagy szakítások után kiköltöző lányok, perióduseszkort,
szenvtelenségi mutatók és az érzelmi zsarolás eszköztára...
vagy be sem költözött szeretők (akik véznán libbentek tovább);
minden átjáróházat csináló, utólag lesajnáló itt van. Sopánkodásuk,
ahogy kihűl lassan a falakból, és visszhangjuk alig halkul,
a veretes kiáltozás, noha nyomot hagy, hangok hegeit,
van a bánat, és néhány hét után megindul a takarítás.
A halogatott felszabadulás és hiányérzet ténye leng,
(nyakatekert mondataikkal összecsengve szemét húzásaik után,
mint hogy „ne hidd azt, hogy ez nekem könnyű”)
és a fogantatástól elállt intermezzo múltával 
- mely akár éveken át is elhúzódhatott -
teljes lefedésekre döbben rá, aki söpör, porszívóz és feltöröl.
Iszonyú sok haj, itt hagyva, mert ő nem takarít. (majd te)
Tehát egyikük feljárkálása, másikuk be- és kiköltözése,
sokak másnap reggelig való összekócolása egy buli után,
mind-mind itt rétegződik egymáson, kígyóbőr-nőiességgel,
benne a parketta réseiben, rajta a szőnyegeken,
az asztal alatti árnyékos foltokban is, ahol ki más fordul meg?
És a küszöbökön fennakadva, mint apró gáton,
és a fürdőszoba tele, és a lefolyó tele, és a vécé körül tele.
Senki sem mondja ezeknek, hogy magad után szedd néha össze?
Jó, hogy nem, de azzal dicsekedni, hogy otthon (náluk)
milyen rendet tartanak, egyet jelent azzal, hogy ez nekik panzió,
és amúgy is jó ürügy rávágni a szakíthatnék erejével,
hogy „te igazából nem akarsz engem itt”, „minek, hagyjuk”,
„én mindig csak megtűrt vendég voltam nálad, semmi több”,
„ennek így nincs értelme, mert te nem engedsz magadnak segíteni”.
Persze ha ezeket ő úgy érzi, hogy először süti el valakinek (noha nem),
és te százhét változatban ismered már és unod a rizsát,
akkor csak olyanok merülnek fel, hogy ebből ő hogyan tanul?
Mármint melyikük akar bármit is tanulni csúsztatás helyett?
Ha annyi, hogy kimegy az ajtón egy good bye nélkül,
huncut mosoly nélkül… nem hát… mert nem kapott lakáskulcsot.
Egyforma tánclépések a formabontás nélküliség totalitásában!
A következő balek már belépett életükbe. Az átmenet gyors?
És amit játéknak fognak fel, azzal másokat kihasználnak,
és a megjátszott szerelem olyan méltatlanság, hogy kár ragozni.
És nem csak az van, hogy húsukban még ott vagy,
folyadékként a vérkeringésükben jó sokáig,
és mindavval, amit belőled bármely irányban felszívtak…
(és ezt érzed és ők ezt akarják elszakítani végre;
ők valami köldökzsinórt vágnak el ösztönből, belőled meg még kiáll)
hanem úgy is, hogy belakták hajukkal az otthonod!
Hányuk melyik korszakodbeli következményeként?
Mint a folyondár, mely bokamagasság alatt tekeredett össze:
ott vannak mindanniyan, a költözés óta,
a felújítás óta, vagy csak az egyik nagytakarítás után óta.
Csak győzd megkülönböztetni, melyik melyik.
Az ortodoxiával szemben lebzselő wild child lány.
A raktáros lány, aki közben egyetemre járt.
A szektába beszippantott langaléta nyalakodó megbuggyant.
A körtetestű fenéktologató, aki ha szembejön az utcán, feljön.
Az ejtőernyős utazólány, aki filmszakosokkal érkezett.
Az ingyen lakhatásért tartós kapcsolatot hazudó mérnök.
Az, aki sírköveken fekvős fotókat küldött, kiöltözve.
Az, amelyik lenyomozta az idegen lakáson rendezett afterpartyt,
és ott úgy jelent meg, hogy mindenét ledobta (járt nálad is?).
A jégkirálynőként bemutatkozó hivatalnok, aki megvadult az ágyban.
Az is, amelyik nem eszi észre, hogy lefogja a partnert, miközben lovagolja.
Az is, aki minden márciusban szakít valakivel, hogy tavasszal ünneplje függetlenségét!
Az meg pláne, aki azt hiszi, akkor jár jól, ha a kapcsolatból kiszáll, mielőtt tenne érte.
Az is, amelyik a nővérét tukmálta. Meg amelyik idegösszeomlást kapott,
egy laza városligeti séta során, a fasor szélén, leülve, bőgve.
Mennyi, de mennyi fájdalom. Elfojtva. Kompenzálva. Megismételve?
A közös gyerekek számát kalkuláló alkoholista félbolond,
aki egyik héten még szerelmes, aztán csak nem jelenik meg és kész,
és mindenét ott, ahogy máshagyta… miközben még ő segített,
az előző mindenüket otthagyók jelentős tárgy- és ruhahalmait,
meg a mindenféle más szakítás utáni hordalékot felszámolni.
Ilyenkor eleinte szabályosan záporoznak a „Soha nem hagylak el” mondatok.
Utána pedig jöhet az eltörlés, mert a kapcsolaton dolgozni kellene. Minek?
Nem tudják, hogy hívják fel magukra a figyelmet? A túlbuzgás esete.
Hiába a finom francia, kaliforniai és argentin borok, valami sárdobálás úgyis lesz.
Azok után, hogy végbe ment a Futurama break-up episode jellege.
Mivel tud még, és mivel vádol meg egy felnőtt nő családja, akik úgy élnek,
mint Kwong-Yeouk Sonk (ha létezik), aki önkéntes börtönt hozott létre,
mindezt attól a határtól nem messze, 38th parallel north, ahol para minden.
Vagy mintha valami elcseszett cserkelésen volnának műanyag csalival, beetetést próbálva.
Ők csak bolondoznak? Mássz le rólam, hallgat erre a lányuk? Lenne pár ezer ötlete.
Itt van az a lány is valahol a zeg-zugokban, aki egy hibbant osztrák színész.
Az is, aki két gyerekes anyaként piál egymagában hajnalig a városban.
Heni. Meg Edina. Meg Olivia. Meg a Helenák libasorban.
És azok is, akiket fáj felsorolni. Miközben a hajukat kurkászod,
bele a kukába, ami minden ilyen pár évente eszközölt megtisztuláson,
valósággal megtelik: a lényeg, hogy ez menekülésük hagyatéka,
nem hagy nyugodni. Valósággal emészti az embert a genyóságuk.
Szőrszálak és karomnyomok láthatók itt, mint egy alaszkai medvevadászaton.
De attól még a lefolyó évente többször eldugul.

És ők már sehol sincsenek. Hanem máshol hintik tele a lakásokat önmagukkal.

 

 

 

 

Natasha Atlas

Sokhevű hírvívés zeneileg elegyítve körmondatokat.
Zajkottáktól távol eső ősi dallamok énekselyme cseng.
A cintányér teste elipszisben igazít az ütemvonalon.
S a kitartott skálázás verbalitása billentyűkön olvad el.
Egy hegedű olajos intonációja siklik ütemtörések felé.
Az indulószerű dobkontraszt befuttatva furulyák kurta füttyeivel.
A sivatagi tánc belvárosi sugárutakon karistolva terjed most.
Maghrebain sanzon és cha'abi moderne a hip hop folklore fokán.
Valahol egy hegedű tercel ünnepélyesen. A zenei összkép sziporkáz.
Nosztalgikus szájharmónika silabizál ki könnyed együttállásokat a múltból.
Feszesen perkázó háttértaktusok szónikus kalandja vár hastáncos betétekkel.
És a lüktetés finom ívű hajlításokat serkent sokszorozni a mozdulatok időtlenségét.

 

 

 

 

Mester utcai hentesüzlet

A századforduló felhajtása óriási visszhangot kap.
Az egyéni kisiparos vágóhídak világa higiénia témájává válik.
A Központi - nagyipari - Vágóhíd kiépül, nincs több vérfolyatás,
amely a belsőudvarokat szennyezi és söprűvel van csak megoldva.
Ebben a folyamatban sokáig tartják magukat központi elosztó mentén
azok a parányi családi vállalkozások, mint a Brauch-kolbászgyár,
mely az üzlethelyiség mögötti tereket töltötte ki a maga tartalmával,
jobbára belsőség, feldarabolt húsáru és minőségi termékek.
A Mester utca 29. alatt tavalyig üzemelő üzlet története ez.
Sok megindító éjszaka után tértünk be ide délelőttökön,
átvágva Erzsébetváros, majd Ferencváros körúton Dunafelőli körletein,
hogy mire 10-11 órára elkészül a friss egytálétel, hurka, miegyéb,
ezeket savanyúsággal és bő kenyérfeltéttel - vastag karéjok - fogyasszuk.
Nem zónázó adagok. Nem kismiska. Nem spur. Semmi gagyizás. Jó adag.
Ez a bolt volt a környék utolsó Budapest hangulateleme, autentikus landmark,
leszámítva a helyi magtár-malmokból készült újépítésű lakások és loftok élményét,
és persze a Bokréta utca 15. szám alatt található „Sonnenschein-ház” világhírnevét.
Sok év telt el, idén volna 120 éves ez a parányi műintézmény,
és mivel ezen sorok megemlékezés célját szolgálják, egyértelmű máris:
hogy az egészet - mint oly sok más lokálpatrióta hot spot-ot -
SIKERÜLT SZÉTVERNI!!!
Az oktogon szálloda: Hotel Oktogon Haggenmacher
eredeti homlokzatszobrok leverése, az új dróttal, csemperagasztóval?
Az Iparművészeti homlokzata, a porcelán erősen megtépázva?
Az Operában a tűzbiztonság úgy, hogy a kenőanyagok gyúlékonyak?
A mindenféle lépcsőfordulók Zsolnay babái leverve, milliók?
A Mester utcai hentesüzlet teljes belterének burkolata.
A Brian Jonestown Massacre „Down” című számával.
Már a 2022-es év végén a kanadai és ausztrál barátommal a Dandárba menet,
kiderült, hogy az új panelházak szintjén épülő betonmonstrumok egyike
beemésztette a kisházat, amiben a patinás üzlet helyet kapott anno.
A fakeretes bejárati ajtó, melyet oly sokszor kezeltünk ki- és bemenet,
kissé kihajlítva, lifegni is képtelen meredt a munkaterület porában,
melynek kordonjain betekintve, az illetéktelen behatolás vádjával,
sikerült azt a rémisztő felismerést konstatálni, hogy az ajtó alatt,
a küszöbön a levert csempe szilánkjai hevernek, kissé szétrúgdosva.
Ezek szerint leverték a Zsolnay csempét? Ez csak feltételezés volt.
Ebből lett az a végső konklúzió, hogy 2023.02.23-án arra fordulva kocsival,
végtére is nyilvánvalóvá vált, hogy a régi kis hentesboltocska belső tere:
KI LETT TELJESEN BELEZVE? Posztmodern dekonstrukció: mert ez megint menő?
Egy kérdés marad. Szakszerűen lefejtették az antik dekort és visszateszik,
vagy ezt is sikerült megsemmisíteni. Mintegy a műemlékvédelem nevében.

Másfél év múlva kiderül, hogy a csempe megvan. Minden más tűnt el,a ház hangulata.

 

 

 

 

Izomorf és grádiens

Össze kell valamit kalapálni? Nem szakadt be a széle.
De ők aztán, mert. és, megteszik, hogy rád bizonyítsák.
Brutális volt az anyád? Hajvillával tép? Vagy eléd teszi a mikfrofont?
„Miattad fogok elkésni?”  Na, ezt, mint sheffir ,s zívják a véred.
Egy csomó párhuzamos valóságban élő kisfiú él abban,
hogy ó2nő a vízben, önző, egy kanákl a vízben, eltöri benne, és szegmentálódik"
Stilizált önfelismerés. A megmásíthatatlan kámfor formalinja.
Magasztos célok öntűnődésbe veszve önkéntelen.
Egyének igázása az önigazolás célját hírdetve, erőszakkal.
Szakaszos szóváltások valamelyest érdemlegessége akkor,
amikor a valaki mondott valamit: már odavész a testiségbe.
Ne haragudj azokra, akik nem értik, mit is cseleszenek.
A maguk módján kapcsolódni próbálnak. Kegyetlen az átvitel.
Együgyű önismeretük igazolásvágya hozott példa. Pankráció.
És nincs kiútja a megérkezésnek, amikor hibáznak.
De rád fogják a mit sem sejtés sóvár tettlegességét.

Aztán a lányt nem vetted feleségül. Mert a családja is beteg.

 

 

 

 

Központ

Lokáció szempontjából mindenféleképpen adekvát az elnevezés.
Ezen felül, hogy minek a központja, nem egyértelmű többé.
A Hipszter Disneyland időszakos kiállítási attitűdjének, ami csenevész?
Ezen felül egy befejezetlen sugárút kapujában áll itt egy főtér.
Jópár éve épül ez a b(az)ár, koncertektől amerikai focis superbowl estekig,
lemezlovaskodás és trendi pincepunk pörgésekre: Oké a behopp? Lököd.
A kijárási tilalmak idején aztán szigorítások, vendégből hányan estek ki?
A centrumban-életérzés mikéntjének környező arconpörgései között,
(vintage corner) a muszáj-hálózatba kapcsolódik be amúgy is minden a város ezen foltján;
pl.: a PinkRumba, a Dobrumba, és a Központ éppúgy egy biznisz, mint, mint, mint?
A Liszt tér környékén annyi minden például. Startpisztoly helyett mordály,
eldördül valami furcsa korszaknyitás: a turizmus visszatérőben az elemzők szerint.
De a kiszámítóhatóság jegyében nyíló egyforma alkoholfarmok világa giccs,
az ajtón belépve ugyanoda érkezni, azt sóhajtva rögtön, hogy „Már megint”?
A közvetlen hangulat, amiben pózerség a mérce alja, ott „sziázva” sincs?
Amikor a dresscode alapján van leszűrve, hogy a másik miért (és mire) kelljen?
Bezzeg az alter és a jazz a pinyóban. Nem ugrik itt már elő a kapucnis-pulcsis He-Man!
A kontroll freak üzletvezető is távozik. De előtte kiadja a tiltást önmaga ellen.
Merthogy, amiket ő csinált, azt most tiltólistára teszi, „szankció” címen?
A szalonba nem lehet lemenni többé, de ő fél órákat dekkolt ott, volt kedve?
A vendégtől italt nem lehet elfogadni, mert munka közben ilyen nincsen?
A pultkör csak 1 millió forint után jár, aztán félmilliónként? Mi ez, gyapotföld?
Egy sör 950 forint, de a pultosok csak 1800 forintot kapnak óránként?
A színvonal ezen téren tehát, hogy az éjszakában mindenki jól jár, nagyot dőlt.
Vajon ki az, aki még mindig perkál a drága italokért, és akinek ez jó játék???
A For Sale Pub-ban 12% szervízdíj bevonásával majd' 8000 egy bableves.
A Rudas Fürdő 13000 forint felé tendál napi szinten: mezei megázni vágyók között?
Akkor egy mozgásigényes számára Pole Camp / Rúdsport Tábor 2023,
ami 2023 Június 16-17-18-án kerül megrendezésre Győrött, 89.990 Ft-ért per kopf:
csak 10 bableves ára? - - - - A Raktaar Clothing and Music Store-ban egy kabát 50.000?
A menet lejtmenet, és hogy álljon meg a menet... itt elképzelhetetlen? Tépett tanktop,
amin ez áll: "Én csak passzívan, de én masszívan?" Az ellenvetés emlékműve önrettenet!

 

 

 

 

Marczinka Csaba szerint a világ

Az aktuális „kötetecskéje”, ahogy mondja,
bemutatóra vár. Leginkább a Nyitott Műhely.
Ebben azt ecseteli, hogy van egy 40 éves párhuzam.
Babits az Mick Jagger. Ady as Lennon, maga-maga.
Kosztolányi, az David Bowie. Juhász meg Brian Jones.
Szegény.
Innen elég könnyen el tud rugaszkodni oda: Csaba :
hogy Babits is dark volt (fekete embernek nevezték),
szexuálisan többedorientált (biztos ez egyáltalán?),
és valamiféle addiktív tevékenység rabja, mint Jagger.
De ez semmi, bár egyértelmű, (!) hanem hogy Brian Jones.
Akit meggyilkoltak. Ez 25 éve kiderült, szerinte.
Méghozzá nem a bulin, és nem Keith Richards és Jagger tette,
akik amúgy a bandából kidobták, hanem a házfelújító munkások.
Mert hogy azokkal veszett össze és azok a medencébe lökték.
Nem is akárhogyan, mert beleütötték. A pallér.
Aki a végén bevallotta az egészet az elfekvőben, jóval később,
hogy nehogy az legyen, hogy a Rolling Stones-t gyanúsítgatják.
Tisztázta tehát őket.
És a medencébe sem akárhogy esett, bele - - ütötték.
Volt annak valami asztmája is, hangsúlyozza Csaba.
Hát egy medencébe nem-szín-józanon és kiütve esni bele:
nem kell ahhoz asztma, sima tüdővel is megfulladsz.
Ezek után Csaba elindul „tszoffein” és „nyikotinocska” után kutatni.
A korai esteledés és lehűlés sújtotta utcán
úgy vonul róla szabályosan lelógó holmijaiban, mintha rá aggatták volna,
mint egy levegőben álló madárrajba gázoló madárijesztő.

Megvan a kávé, rágyújt és néz.

 

 

 

 

 

#kindchenschema

Hanna Polites, ahogy csecsemővel pózol fitness közben szoptatva.
Kendel Kay, ahogy egymaga gyerektestűn virít a világhálón a világ túlfeléről.
 - - És a sztárok. Sidney Sweeney tapottat sem szimultán karakterképe
tankönyvekből kiált a megbabonázott nézők felé.
A nulliparous women lázadásainak korában vélt génvégzet
és titkos önmegbélyegzések során a világ hőzöngve él.
Mint mikor a patkányfogó meséjében, Hameln szász város riadt-ébredt:
bizony kialkudott bér ellenében kezelt félre holmi inváziót,
mint a média esete, a történésbe mást belemagyarázás lesz a vesztük?
A zenés filmjelenetekre kígyóbűvölten hintázó hiány inog,
az emberiség aktuális változata összekötni próbál szexust (esszük!)
és vitalitást, önbizalmat és divatot, elbízva magát... hova bővül ez!?
Azt állítja, ez nincs is jelen. Van, nincs, van, nincs, van...
A kettős-, sőt, ezredmérce itt tényleg csak annyi, hogy őrület.
Szexus, mint branding? De lám! Izgul rá mind, majd vihog telibe!
Klinikai nyelven ez maga a disavowal. Ennek nyitnak bazárt,
amely 1000-inch MicroLED display-ről hirdeti, hogy lennie kell!
Hogy az ingerlő zenék közben hintázó testrészek nyersessége kaján,
vele a durva érintések némafilmbe illő torzult arcú éneke...
és olykor bizony felsértett tájai miként értelmezhetők félre? Naná!?
Elvégre a zene, ha mint a Védák korában a kreáció maga, érdekel?
Sage Narada adta elő, mint Prométheusz, a csodát... ma mi van?
Furulyák flótásai. 1284 és 2023 között eltelt néhány év és mintha káros
hatás gyanánt a testiség - és vele a vágy - száz szitok és vita
állandó harcában, hogy a call-out culture legyen alap-premissza:
átfordult volna oda, hogy az egészség alapvetésként sugallt,
a mintakövetés minden egyes tébolyult kontúrját sok konditerem felissza,
olyan elvárás mániahalmazává, ahol a sikeres vetkőző aranyember,
és a sikertelenséggel megvádolt pucérkodás egyszerű ripacs numera.
Elvégre Sidney Sweeney is megénekelteti néhány selfiejével a tengert,
olyan tengert, mely verejtékezésből fakad, home photok, nude gubera.
Íme, a túlhangsúlyozott termékenységből kivont szent ima, 
azaz annak ténye, hogy az idomok lelkesítő hatásúak,
mintha mintegy azzá következtetné ki magát, hogy ez csak van.
Mi van csak? A tagadásból tevés corporatesége ajánl, sugall,
és játékszerré vált a bájak taktikai pompája. Infantilis? Aggaszt.

 

 


 

_eli7adi

Vérbő fiatalság ikonográfia. Amikor a Földközi-tengerpart és a nyurga lábtartás antikvitása:
explicit módon egy civilizáció önértelmezési kísérlete? Vagy a kifejezés egyoldalú? Néptelen.
A bunkerből és lőtérről feszes overált dobva le a pálmák közé: a hírnév lassan kiássa
az összes lehetséges útvonalat, minden fantázián is keresztül: az emberi képzeleten.
Forrónadrágok és köldökpiercingek látóhatárán a múlás letagadott legszebb szobrai,
mintha békét vásárolni területtel: ez csak testfelület és nem egy vaskos konkordátum,
miként a maga vesztét sejtő történelmi jelenpont minden fenntartást hangos dobra vitt,
és eme elérzékenyülése önmagától annyit tesz, hogy ünnepli, amit tömegesen árul,
és még inkább ünnepli, amitől fél, hogy elveszíthet. A fogamzást? Children of Men?
Azaz egy kitartott jelenet ez, amit az első világ országtere már réges régen túlsírt.
Miként magának bemeséli, hogy létezhet a csinos ártatlanság vagy a nemtelen emberi nem.
Trick me once, you can't fool me twice - hirdeti Elisheva Adi-n lazafodrú rövid, burgundi pulcsi,
„you might trick me once I won't let you trick me twice” - eredetileg ez egy Kelis dalszöveg.
Éppen 20 évvel ezelőttről, amely idő során a vélemény utasítás lett. És minden szinkronban pucsít.

 

 

 

 

Gémes Gréta


Ha láttál már lövöldözni nőt,
         így képzeld el a következőt:
hogy szája szomja csupa érzet,
         s a sebek rajta messze néznek!
Hogy minden búja alkonyokba fúl,
         s kit megszólít, az megvadul!
Egy teremtmény, mit itt hagyott a múlt!
         Mert ősiség és csontzörej lapul,
hol ökle törik ketté némely reggelen,
         és állát csavar tartja immár keretben!
Mert verekeszik és vitázik,
         káromlás sem hiányzik,
és versenyre kel a többi nővel ő,
         és férfiaknak intve csak: "Adieu"!
Egy nőnek tűnő vadregényes látomás,
         mely felkoncolt már száz szobát,
és karomnyomok és viták heve remeg ott,
         hol valakinek mégis mindent megadott!
Napfénybe hajolva aztán tavasszal, lásd, dalol.
         S árnyéka ott marad minden gyászfalon!
És felpaprikázva sajog nagyokat piaszagún,
         mint elesett sereg melyet elnyelt egy lagoon,
és kegyetlen és közömbös, mert egykor ilyen lett,
         de legmélyén a dühe néha felenged,
és nincs olyan, hogy hisz valaha is másnak,
         haragja elemi, kardvonás és gázszag!
És virító izotóp és acélrudak kemény hangja,
         egy punk koncert, egy égő paplak,
és brutális tivornyák, tény, hogy ilyen alkat...
         aztán meg? Simogatod, és ő hagyja.
S ha közösek: bíztatás s a nevetések,
         ő úgy teszi, hogy most is ölni képes!
Fűtött kedv egy közös mosoly mögül,
         ha egy pillanatra Gréta megőrül!
ITT A TÉBOLY ÉS A PÁSZTORÓRA IRAMA!
         ITT, AHOL ILLATAIT TENYEREDBE KIADJA!
Mint hőhullám és magmafolyam táncai,
         úgy érint keze és markol másnap is,
és nincs idő és nincs világ, csak csókja cseng,
         midőn az álla fordul, s megreccsen!
Mint ruhák aljnövényzete, kis textilek árnyas lombjai,
        s hever apró teste felettük, s mer mondani
OLY nagyokat és OLY vadakat, hogy feleszmélsz,
         egy Clytemnestra, egy Medea! S mint szent szelencék:
tekintete úgy ragyog, és nagy szemei felforrnak,
         és nem kell sok, csak egy mondat még,
s ő odafekszik ismét saját puhasága békeszigetén,
         hol bőr a bőrhöz megizzadva hozzáér!
Hát ha láttál már lövöldözni nőt,
         így képzeld a következőt:
hogy mint perzselő erő ő futótűzként mozog csak,
         mint állandó robbanás és megroppanó robaj-szoborhad:
támadás van ! van falon dörömbölés és nekiugrások sok sora!
         De összegömbölyödve végül nyála csorog ma,
ahogy hangos horkolásban elalél, mert fáradtabb,
         mint beismérné életét, annak veszett hajszáját!
Mikor szempillái is vágnak álmában, mint a halszálkák,
         ám arca kivirágzik mégis úgy, ahogy más sosem látta még,
és ő széttépi magában ezt? Ne tudd, hogy igazából bátran él?
         És tünemény a durva munkás beszéde, ha rekedt hangon
ismét behülyít egy zsenge reggelt? Ám te nem hagyod,
         s magadhoz húzva öleled, de oly nagyon?
Hogy elmosolyodik ismét ő, kacéran és beismerőn,
         és feloldani benne az állatot, hogy kivetkőzd:
ő csak tekereg, s hol lágyan teszi ezt, hol megadón, 
         a kíséreties őserő, egy csak félig szép napon,
mely tovalibben lábnyomai kormos nyomdokán,
         és búcsúcsókod ott parázslik fiús homlokán!

 

Ő korunk Bárdos Deák Ágija. -14 abortusz. Vagy Anita Pallenberg.

 

 

 

 

Megint egy éjszaka Budapesten

Az összetört érzések emberei állandóan célozgatnak.
Párkeresés terén az illúzió maga a feladatkör kitöltése sokaknak.
Ehhez képest jól esik, ha valaki feljön és odaadóan tépi le a textilt.
Egy amerikai basszusgitárossal álltam az utolsó kocsmában.
Az előtt, hogy a városra reggel rászakadna megint a bank.
Már csak minket szolgáltak ki, mielőtt sokaknak irány a sarki Négy Csöcs,
ahova az pályázik, aki elcsúszott az éjszaka bakelitvájat-utcáin.
Meg az összes szélösszesöpörte freak, tróger, megcsalt és valaha valamire érdemes.
Mi más pályán játszunk most és éppen is? Maradtunk, a bevert orrú tulaj puffogott tőle.
Erre megállt egy lány az ajtó előtt, odakint. És feltűnően zilált búrája könyörgően nézett.
Azt hinni, esik odakint, olyan vízes volt az egész feje, hajcsíkokból csöpögés.
Ez a lány közben sírt, nem, bőgött! És az összenézést követően jött is be!
Valami istenes megjegyzés után, hogy miért kell itt most találkozni, ölelés, erős.
Némi mászkálást követően ott kötöttünk ki, ahol... miután meztelen lábfejét,
amiben valami szálka éktelenkedett, mutogatta, és gyanús arcokat provokált,
és a tömegverekedés csak azon múlt, hogy az ember keveset szól,
és szigorúan néz. Reggel (ami délután), aztán előkelő pózban rikácsolva
húzta meg a boros üveget úgy, mint egy Woodstock utáni lány, kiégve.
Rajtad ülve anyaszülten telefonon küldi el az egyik elcsavart fejűjét,
"most már nem aktuális", és máskor is csörög a telefon, nyilván,
és ha ma már te lennél, aki hívja, te kapnád meg ugyanezt?
Ne szaladjunk ennyire előre. Az első este jogán valami elindult, ami hamvába halt?
Távozás és csókok. Néhány nap elteltével találkozna ismét, reggel 3-kor.
Mert akkor végez a munkában. Amit amúgy szétszapult, mert tényleg gáz.
Mit csinál az ember hajnali 3-ig egy vendéglátózásba visszamenekült nővel?
Mit csinál addig bárkivel, amíg a nő előkerül? Sikerül szervezni egy kis programot.
Egy kínai Art Director filmjét mutatták be nemrég djra jelölve a Berlinale fesztiválon,
őt akarta valaki sürgősen bemutatni. Mivel a kávéház csurig volt, sci-fi bár lett belőle.
Megjött a kínai hölgy, mutatva filmjét (teljes hosszában), amiben egy kisfiú
a dél-kínai őserdők rengetegében az óriási távolságok miatt játszótársak híján
a falu teheneit köti el és azokat kivezetve az erdőbe, velük tábortüzezik, nekik gyón.
Nagy kiáltozások a völgyekben, a nagypapa keresi őket, eladná a teheneket. Vagy levágná?
A film 8000 dollárból készült egy olyan helyen, ahol a mélyszegénység és középkor
olyan alapnorma, mint hal számára az, hogy nem tudja, hogy vízben él.
Szép tájképek. Ködös szubtrópusi nem szubtrópus. Ősfás rengeteg a valahol legvégén.
A tehenek nem beszélnek. Ez nem egy olyan film. Ez egy félfiktív mesekategória.
Mutatja tehát! A vicces kínai manólány, törve az angolt, tolmácsra szorulva. Jött vele...
... a shanghai-i jezsuita milliárdos, aki kínai írásjelekből magyarázta a Bibliát,
és pecsétgyűrűjét villogtatva Absinth-ra gerjedve tudatta, hogy lakásokat vesz,
vállalatokat és néha filmeket is, teljes produkciókat. Csapódott ehhez a brigádhoz:
még egy ukrajnai menekült manökennő, aki úgy volt felöltözve, hogy terembúráját,
miután beközölte online, hogy fáradt, de egy energiaital segített kiöltözni és sminkelni.
A bőrnadrágja úgy volt szabva, mintha a bikinivonal mentén bugyi volna felszabva ketté.
Nyomta is egy idő után a gombot. Inni tud. Lábai hosszúak. Szőke. De egy macskás nő.
Akinek a Tinder nem jött be. Akinek a szülei nem haragszanak, ha nem lesz semmi férj, család.
Ezekkel az arcokkal elütni pár órát (volt az 6 is) hajnalig még csak-csak lehet,
de időközben a veretes hippilány üzenetét engem keresve közvetítették a szórakozóhelyek között.
Amiből az derült ki, hogy mégsem reggel 3, hanem korábban, hajnali 2, na cső. Szép antré.
Válasz híján válaszul az volt a legmegfelelőbb, hogy kiderüljön, ezt a társaságot,
mivel a filmkészítő kínai csaj búcsúbulijának megszervezését vállaltam, és egyre nagyobb lett a társaság,
nem lehet csak úgy lepattintani. Kértem a pultos cincit, hát, hogy 3 utcára van tőlünk,
jöjjön már át. Nem jelent meg. A munkahelyén azt mondták, már rég elhúzott onnan, de rég!
Miközben az ukrán nő attól, hogy egy ismerősnőm beszámolt arról, hogy egy haverommal összejött,
besokallt, pedig már a kabátomat hordva (úgy fázik), annak zsebeit tökre összekutyulta... lelépett,
nagy vetődéssel landolva egy taxi hátsóülésén.
A külvárosi aktivista bulihelyről begyalogolva a városba egy kapukódos pincében aztán helyzet.
Igen kedves népzenész pakolta hangszereit, akivel nyáron egy fesztivál után még 2 napig utaztunk,
magunkkal rántva még két zenekarból még 3-4 zenészt és Wolfgang-ot is sikerült megtalálni,
a Dunakanyarban, aki katonai járművével furikázott minket a tájban titkos helyekre, örömében, fapofával.
Ambrust tehát sikerült fél év ismeretséget követően a titokpincéből előcitálni, másfél óra séta, beszélgetés,
és a szakadékkocsma teraszán, miután a verekedő hajléktalanok fölött alter értelmiségi nők dohányt osztogattak,
megjelent egy svéd könyvelő barátom, akinél aztán másnap ébredtem. Az asztal tele dip-es nachoszerű cuccokkal.
Ezt követően, nem másnap. Már aznap! Volt az a hatalmas 4 zenekaros punk buli, ahol újabb 10 figura került elő,
akikről egyszerűen már nincs türelmem beszámolni. Aznap este sem volt hippilány lamúr. Csak sportfogadás fetisiszták,
és egy gyönyörűen szemező, hatalmas orrú cigánylány, akinek ruházata mindenhol fedte az összes telt formát.
Egy Mauser C96-ossal pózolt a leharcolt bútorok között a backstage-ben, ahol még egy bláz elpukkant.
És egy székely férfiakból álló IBM-es és Siemens-es háremet tart, teljes ruházatban úgy festve, mint egy régi Chanel model.

Kezdetnek nem rossz.

 

 

 

 

 

Zsolozsma a Farmernadrágról

Ezernyi külön aspektus sandít a gyűrődésekből.
Bökésni kényszer a fél méteres távon, vájatok.
Teljességgel lekerekített ábrák patyolat puhasága.
Igazából a farmernadrág felülete homogenizálja a görbéket.
Legyen az egy comb! Legyen az egy farzseb kontúrja?
Érthetetlen, hogy ez miért volt tiltva a Vasfüggöny mögött?
De hisz ez egy amerikai munkás nadrág a 19. század végéről.
Ennél hasznosabb világmárka? Mert mi, a cuppanós kupak?
Ami szisszen is? Vagy a cipzárak és tépőzárak militarizmusa?
Az legjobb a farmernadrában, hogy lesimítja a mazsolaseggeket.

Lehetett legalábbis értesülni a 6 millió éve dolgozó belgyógyásztól,
akinél : A mérték 6 sör. Szarik a csekkre, mert élni is kell.
Egy dalból lopta a koncepciót, miközben immunrezisztens a bürökráciával szemben.

 

 

 

 

 

(cím nélkül... mint a no comment)

Tékozlás.
A városban a suhanó oldalsávok gőze.
Nehézfém íze a nyelven, koszos cipőorr.
Az utcapadkán kunkorodó csikkek.
A embertömeg kopott ruháikkal.
Akik az egzisztenciájuk végleteivel
kanasztáznak,
rablórömiznek, ultiznak?
50 lakásos kutyatereket tartva fent?
Egy félszeg mosolyog, szemezések,
vagy hogy egyik utána néz a másiknak,
de az lohol tovább, észre sem veszi.
Navigálni itt.
Rajtam az előző éjszaka sűrű szagai,
egy kis bestia illatával, aki foglalkoztat.
Megállni, vágyni, tudni, hogy mi lesz?
A fájdalom és a valamire ítéltség ötvözete,
ami terebélyes, behálózza agóniád,
és mint egy csontvázról lerántott szövetszőnyeg,
magadra teríted kifordítva aggályaid,
és az egész aranyló csillagfényben ragyog.
Még az idegenek is ölelgetni kezdenek.
És a palást beleolvad bőrödbe és ott is marad.
Két deci vörösbor a délutáni zimankóban ezek után,
pólóban állni kint és az emberek rémülten néznek,
ahogy elhaladnak és talán újragondolják
egész életüket, mert ilyet még nem láttak.
És milyen sok mindent nem amúgy.
Ajtónyikorgás. Kezdődik a mutatvány.
Két 40-es nő arról diskurál a kávézó előtt,
hogy anno, 90-akárhányban a Columbo sorozat,
na az milyen jó volt délelőttökön,
amikor államjogra és büntetőjogra
kellett készülni, a vizsgákra.
Kisújtó szuszogás közeleg feléjük,
cigifüstjükbe belesétál,
áthasít rajta egy tántorgó alkesz,
és a részletet kiragadva kuncog egy jót, egy kurtát,
majd köhögve botorkál tovább,
mint aki már nem is tudja,
min nevetett, mint egy aranyhal,
ami körbeér a tartályban,
és mindig rácsodálkozik
a kis műanyagkastélyra,
ami mellett elhalad… így, ugyanígy,
úszik egy agyvelő a piában,
és az alkoholista lefordul a főutcára,
és az építkezésen dübörög valami robaj,
és te egyedül vagy.
Mennyi mindenki iszkol itt,
az életbe menekülve önmaga elől,
vagy a munkába vallási áhítatot fektetve,
mint akik valami doomsday cult tagjai,
és eközben születnek a gyerekek,
és eközben omlik a patina mindenhonnan,
és eközben ezrek őrülnek meg naponta,
és eközben váltják egymást a nők,
és háromnégynél nem gondolsz visszább,
csak nagyon ritkán, hogy mi lehet velük,
és csak egy esetben, a mindig aktuálisnál,
hogy vajon most hol lehet,
és azt is tudod, hogy ő ilyeneket rólad:
nem gondol soha.
Zarándokút a téboly határán,
ahol nem őzek ugranak elő, hanem műtőtűk,
és sísáncként mered az emlékek lőtornya,
és a koponyád belső falára gyorstüzelésben felkeni az összképet,
és román stílusú, sem reneszánsz templomban
nem volt olyan tumultus alakokból,
mint amit te naponta magadban,
alapból ki sem tudsz kapcsolni.
Ezért mész ki a világba, egyedül lenni?
Van, aki elhalad melletted és biccent,
mert azt hiszi, találkoztatok már.
Van, aki beközli, hogy szeretne barátkozni,
és ez ritka, és talán felpezsdítő, de ez nem biztos,
mert a többség aztán eltűnik...
És van, aki egy számológépet kattogtat,
és azt mondja utána, hogy a számlád
31.000 forint (cSak eBBen a bárban).
És még csak hétfő van. heti burn?
Ezek után, túl a részeg turistákon,
túl a sokasodó önelégültek hordáin,
túl a teketóriázó párkapcsolatra vágyókon,
túl azokon, akik párkapcsolatra képtelenek,
túl a mesterkedésen és a szerzetesként élő
kerékpárszerelőn, aki imádkozva javít meg mindent
(miközben filozófiát csinál a függőségek elemzéséből,
hogy ugyanis minden erőltetett ragaszkodás függés,
ennyiből mindenki függő,
hogy ugyanazt a bringát fércelteted vele, vennél másikat,
hogy valaki a macskája után rohan egy szerető férfi ágyából,
hogy valaki a szexualitást összetéveszti az odaadó érintéssel)
túl azokon, akiknek nem jön össze,
és azokon, akiknek összejöhetne, de eldobják

túl a térképhálóként összevetett milliók élményein,
amik egyetlen tömör érzéssé állnak össze,
amiből parányi alakzatokként lőnek ki a tévedéseik,
túl tehát a transzcendens valóságon is,
van egy tartomány, ahol az ember fogalma feloldódik.
De itt, az eresz alatt, a szemerkélő esőben
többször is olyan érzés támad,
hogy a világok ütközését párhuzamosan figyelni,
nem éppen az az áldás és átok,
amit bárki képes volna napi szinten elviselni.
És a tömeg rohan. És a nőt hiába várod.
És az iskolások hazamennek. És a kocsmárosok kiégnek.
És a galéristák délibábot árulnak. És a pékek korán fekszenek.
Az egész környék a napszakváltások hamvai alatt izzó lázban él!
És a bolondok az utcán vannak, és a hivatalokban,
és idegenek ágyába bújva, kiabálva ott,
és ez az egész tökre átlátható, és nagyon egyszerű!
Sok a felhozatal, nehéz a kényszer?
Aki hozott magával egy Jim Carrey-t,
egy szájbavert klinikát boldogítani?
Vagy a felfodrozott, heti kétszer javított köztér,
aminek formalinos múltidézése:
igazából kiselejtezte a történelmet?
Esetleg az egymás haverjait alkalmazó zugkocsmák,
vagy a szűk körben körberandizott,
összefeküdt vidéki baráti körök Budapesten?
Meg mennyi más ilyen sutaság?
A város egyik ragadozója őket nézi,
ahogy mindenkit néz,
és ezt a valakit én ráadásul ismerem.
Mindenhez ért, mindenben jó,
nagyon emberi egy embertelen világban,
miközben nem embernek készült,
hanem valami más dimenzióból,
mint egy gyümölcs, ami leszakad,
és egy madár elkapja,
és aztán az is leejti és a gyümölcs:
szárnyra kap, köszöni szépen,
tud ő is magától repülni?
Így kerüld azt, mondja nekem, hogy beleéld magad,
egyformaságokba, amikben mintát látsz:
- Dunakeszire ingázik
- Tatabányára ingázik
- Solymárra ingázik
vagy
- kutya
- macska
- teknős gyerekpótlékainak él
vagy
- a vörös hajú hófehérke
- a fával a belvárosban befűtő vibrátoros
- a hormonzavaros csontsovány szexőrült
- és a szép testű füstös hangú csodalány,
hogy ők meddők, és valahogy előre sejtetted,
de nem tudod, ezek a lányok miért kell mindig...
akárhánnyal, nem csak hárommal találkoztál,
olyan élet rabjaivá válva létezésüket farkasüvöltve
világgá sírni, hogy magukba élveztetnek fűvel-fával?
A hátha megfogan a csoda, reményében?
Mint egy Lupercalia ünnep római módra, csak maszekban?
Vagy mert alapból feladták, tiétek a térköz, vigyétek?
Vagy volt egy erős kaparás és attól és akkor már mindegy,
de ezt azért nem verik nagy dobra, inkább a kis pénzük
fenekére verve az éjszakában lófrálnak férfiakat falva fel,
és ebbe beleőrülve, egyik már öngyilkos is lett,
és a másik váltogatja a partnereket, mindig aki van,
arra mondja, hogy ez az igazi,
de az igazit nem feltétlenül ismerné fel,
és a harmadik meg ugyan megtalálta az igazit,
de vajon az életmódja berántja-e abba, hogy vadulás,
amin egy nyílt kapcsolat sem sokat segítene,
mert lassan, de biztosan jön a nyár,
és akkor bottal ütheted a nyomát és sírhatsz utána,
ha tudnál,
mert már nincs mit sírni, egyszerűen elfogyott?
Még jó, hogy sikerült leépíteni az előző futóbolondot,
akinél a klasszikus tünetek, hogy bűtudat, önvád,
öngyilkossági hajlam, stb., csak akkor tüntek fel összképként,
amikor kezdett kiderülni, hogy az együttlét alatt legalább,
de csak legalább 10 férfival kezdett ki, tagadva,
mondván, hogy ő csak közvetlen és 3 férfival volt valaha.
Ez most ebben a következő esetben is egy olyan kényszeres végzet,
ami szerint aki leváltotta ezt a beteg fapinát,
valójában nem egy newby traumagyakorló,
hanem egy gyakorlott beleőrülő, akire érvényes a következő:
Women with a sex addiction rarely gain lasting satisfaction
from the activity, yet persist in pursuing sex. They are unlikely
to form emotional bonds with their sexual partners, leading
to even more intense feelings of loneliness and remorse.
” 
Csak ő ezt iszonyú duván elfojtja, sőt, elszólás szinten bevallja,
hogy vannak dolgok, amiket önmagának sem vall be.
Szörnyű lehet úgy élni, mint aki mozdulatokat ismétel az utcán,
vagy egyedül a lakásban és már menne tovább, de nem tud,
benne van a rohamban, és ha ugyanez van akkor, ha kelleti magát,
és közben minden testbeszéde oda tereli a figyelmet, hogy gyere, tiéd,
és közben ő odabent üvölt az ellenkezés néma vákumkamrájában,
akkor abba tényleg bele lehet őrülni. Mást mutat, mint amit érez.
Konszolidált autokráciát csinál a magánéletéből,
és önmagát cenzúrázva fojtja el, hogy mit is művelnek vele folyton,
és néha elfut, és ha olyanhoz, aki még így is elfogadja,
onnan nemsokára szökik, és megy bele a durva visszaélők közé!
Hogy a mozgósító erő ne jelenjen meg, ami számára,
mármint kényszerei számára kockázatot jelent.
Ez egy szenvedélybetegség és olyan erős, hogy elkábítja:
egy önhipnózis olyan fokán megy az automata reakció,
hogy attól olyan biztonságérzete támad, ami (tudja, mi következik,
tudja, mit kell csinálni) áthidalja mindennapos gondjait
(a folyamatos anyagi, közösségi, stb. kiszolgáltatottság félelmeit),
felpuhítva minden értelemben, amibe persze tönkre megy.
Fathers & Daughters (2015) - nem szorul magyarázatra, illusztráció.
A hyperszexualitás kórkép ilyen emésztőereje valóban rémisztő,
és az ilyenek képtelenek bevallani, hogy segítségre szorulnak.
distress about a pattern of repeated sexual conquests or other forms
of nonparaphilic sexual addiction, involving a succession of people
who exist only as things to be used
”, tudsz vagy 4 ilyen lányt
egyetlen egy (az ő) baráti körükben, és ezek kritikusak
egymás mögött, de közben egy bemutatkozás után másnap
már mind keresik a bemutatott idegen kontaktját, hogy odadobják magukat.

8 Signs You Have 'Daddy Issues'

  • You have anxious attachments. ...
  • You are afraid of being vulnerable. ...
  • You use sex to feel loved. ...
  • You have trust issues. ...
  • You pick unhealthy partners. ...
  • You have trouble setting boundaries. ...
  • You put your partner on a pedestal. ...
  • You date people who are much older than you.

Ebben hasonlítanak. Ezért legjobb barátnők?
Tényleg mindegyik azt tudakolja, hány de hány év van köztük
és az alkalmi, becserkészett (de vele önmagukat cserkésztetett) partner között.
Ez gyakorlatilag monoton refrén a legelején.
Nonparaphilic sexual addictions, lényegében, és ez a határmezsgye,
ahol a diliház előszobájába már belóg a lóláb.
És a jövő bele van írva a női ágyékokba,
mint a fák évgyűrűi: veszik az idő rádióhullámait,
és méhük falának leválásai fejezetcímekként izzanak,
és ezt érzi az ágyékod néha,
de olyan is van, hogy vágynál begyújtani azt,
a hűlt helyét a termékenységük oltárán,
a medencecsont gótikus boltozatain belül,
ahol egyetlen gyertya sem ég még jelenleg,
csak beömlések vannak sokaságszám,
mint egy beszakadt kupolán át a kásás hóesés.
Felemésztő emlékek itt.
Amikor, mint Molnár Gábor kalandor mondta,
„nőre csak nő az orvosság”,
belefáradtál, hogy lenyűgözd,
hogy megtartsd,
hogy keresgéld,
hogy kérethesse magát,
hogy mással menjen el,
hogy utána előkerüljön,
hogy visszanyávogja magát,
hogy visszamásszon centinként,
hogy ebből vita legyen végül,
hogy az éjszakában ússzon
egy olyan túlpart nélküliség felé,
amiről dacból és makacsságból
meggyőzve önmagát úgy hisz sok mindent,
hogy közben vágyik valami kontrollra,
de ha az egy férfi, akkor annak irányait,
csak a négy fal között ismeri be,
mindenhol máshol letagadja.
Aztán meddig lehet újra egymásba akadni,
3 vagy 5 évente?
És akkor végül is ez jó nektek?
És akkor végül is lesz ebből valami?
És ki szerint van meghatározva, hogy mi kell nektek?
És akkor azt mondja a lány, hogy:
„szólj, ha készen állsz, hogy a barátomnak nevezd magad!”
és akkor bízol benne, hogy nem lép le?
Vagy csak a szokásai rabjaként hülyeségeket csinál,
amihez te már eléggé kiégtél és kinőttél mindenből,
hogy fejcsóválva, vagy sóhajtva vagy üveg után nyúlva,
egyszerűen ne akard magadra venni.
De attól még ott van és tény, hogy zajlik a rossz döntések sora.
Mint az a lány a freakshow bárban tegnap,
aki mikor a randi közepére összesimogatott lábak,
és benyúlkálások után az összébb ülés eljött,
ő végül megtorpanva, félrenézve,
majd undorral csókolta vissza a bunkót,
akit magára kényszerített valószínűleg másnapig,
oly elveszetten,
oly aránytalanul,
oly fölöslegesen,
hogy arról látleletet lehetne készíteni.
Egyik nő szaladgál, a másik visít,
egyik utálja a nőket, mert a hormonjaik,
egy másikról tudtad, hogy olyan iszákos,
aki azért tudott kocsmákban dolgozni,
hogy ott munka után is bent rohadjon,
és hiába vártad, és hiába, hogy elég,
és még téged küldtek haza,
és még te ne zavard össze a brigádot,
és hát ott aztán vitette magát,
akivel csak tudta. Minden esetben az,
hogy lányok félszegséget hazudva
vagy azonnali ágyba bújásra vágyást,
még ezt is, megjátszva,
kiégetik a lepedőt a hazugságaikkal,
és a bőrük, akár a feltört macskakő,
és a csókjuk akár a méregbéka levei,
és az ígéretek alapból hazugságok itt.
Megkóstoltatják a gyümölcsöt,
amit aztán megvonnak,
hogy a földhöz vágják és megtapossák,
és tockost adva, „köpöd ki!”
a kóstoló falatját is,
nesze neked szerelem!
És az a vígasz, hogy délután
Paul Barman brooklyn-i rapzenéjére
szendvicsemberek táncolnak a téren,
sárkánykiáltásokat eregetve?
És a hajléktalanná deklasszált emberek
az éjszakai tömegközlekedésen
cipőjüket ledobva az összezsúfoltságban:
bőrcafatokat fejtenek le valahonnan,
és azokat elkezdik szétdobálni a buszon?
Ilyen azért 2000-be, 2010-ben sem volt még!
10 évvel később ismét tudod,
hogy ezt a kapcsolatot nehéz lesz,
olyan kemény dió ez a lány,
amire nem lehet szerszám,
csakis foggal, és csikorog,
és törik, törik, (de alig-alig)
majd meglátjuk.
Mert egyébként mire vágysz?
Hogy egy volt szeretőd azért tűnt el,
hogy egy haveroddal összejöjjön,
és utána mindenki előtt demonstratíve
csókolózzon színpadiasan?
Vagy hogy akibe most belezúgni látszol,
(de elkapod a gyeplőt még a szakadék szélén)
az soha önmaga bevallása szerint 10 évnyi szexuális élet alatt
(1 év'ivételével) nem védekezett még életében,
(ez megint egy gumikesztyűs sztori: kitágítani a lyukat)
és csak a második közös éjszaka után,
mikor összeugrottak a mozaikok,
hogy mi mindenben voltatok már együtt,
úgy, hogy ő csak rövid epizódszereplőként
bukkant fel néha-néha, DEHOGYIS
de már vagy 6-8 éve teszi ezt,
a zenei műteremházban,
a kiállításaidon,
a tüntetéseken,
a törzshelyeiden,
a zenés bulikon,
a házibulijaidon,
a busójáráson is,
jössz rá, valójában ő folyton itt volt,
és most is azt hitte, hogy ennyi,
ez majd lecseng,
(majd 2 hónap múlva ismét összefuttok valahol?),
és vajon érzi-e, hogy az szép,
hogy ugyanazokat a nyers húsokat szeretitek,
hogy a gyomraitok evés után összebújva duruzsolnak,
és hogy a kanapén alvásról is beszélgettek,
hogy a bőrkabát és bakancs alap,
hogy a szagodat bárhol felismeri,
még elhagyott ruhák közül is kiválasztva téged,
mondván utólag, „szerintem az én testem
is kívánja a te testedet”,
és persze mondja, amit hallani szeretnél,
és spontán birizgál, ahogy nem számítasz rá,
és kerülőtémákon keresztül szinte szerelmet vall kamuból,
és ha nem vagy a szobában, a bárpultnál,
az öltözőben vagy a megállóban, már bújja a telefonját,
mert nehogy lemaradjon arról, hogy ki dugná meg aznap,
és a női praktikák, a birizgálás és duruzsolás,
mekkora hülyék vagyunk, hogy 30 fölött, 40 fölött
az ilyenekkel képesek egyesek berántani minket,
főleg az, akiről elképzelsz valamit, amit ő le se képez,
vagy tudja, hogy tehetné, de könnyebb mást átverni rutinból,
de két átverés és felszívódás között bájolog és kéjeleg,
egy klasszikus rohadt opportunista, aki váltogat mindenkit,
a skalp témakör éppúgy befigyel, mint a FOMO
és az eredendő félelem attól a visszaigazolástól (hogy állj le)...
és két faszi között egy gyöngysorban összepaszírozva,
mert ez szexuális mércével kartellezésnek számít (nem?),
ebből elég gyorsan kipattansz egy bizonyos kor felett,
de azért volt itt egy szikra vagy nem volt?
... hogy a veszélyes élet vonzalmában
Bonnie & Clyde lennétek, ha együtt maradtok,
és a tét egyre nagyobb!
Tingli-tangli és aranyásós nők között,
most akkor találtál valamit?
És vajon ezt a másik hogyan kezeli?
Mit akarsz egy ilyen gyönyörű igénytelen nőtől,
aki nem jön el a randikra, és ha később érte mész,
(akár a munkahelyére, akkor) veled megy haza aznap este
(de ha más megy érte, nyilván mással),
aki egynapi közös fekvés után sem mosakszik,
aki a Deák téri kaják után kukázásból lett herpeszes,
és fülzsírral akarta kezelni (és az arra a legjobb, mondja),
miközben az agglomerációban él, távol a várostól,
de tesztelve, hogy ki mászik ki utána (hány ilyet hallotál már,
hogy elmész az ablaka alatt vagy rámutat a térképen,
és azt mondja, „majd egyszer talán megmutatom az otthonom”,
aztán ebből aztán tuti nem lesz semmi) vagy ki elől nincs a belvárosban,
mint amikor azt mondja, „innen most gyorsan menjünk el,
erről a környékről, mert nem láthatnak meg, mármint a kollégák,
mert elvileg beteg vagyok és be sem jöttem munkába” (hogy mi van?,
hisz velük dolgozott, honnan jönne olyan kolléga, aki ma nem volt ott?):
tehát az ne, akit éppen - míg kint vártál rá -: lepattintott telón ürügyekkel
(és veled legközelebb azért nem lesz, mert azok aztán behajtották a jussuk),
mint egy csőre töltött, szabványos 

Bacchanalia

Greco-Roman festival (vagy Rubens 1615-ös, azonos című festménye az életvitele)

és te ebbe invesztálsz bármit is, szabadidőt, főzöl neki, testnedvek?
Hát már milyen szinten van az, hogy épp csak nem vagy kihasználva teljesen?
Egy olyan helyzetben, ahol köztudott, hogy az illető egy imposztor,
és aki reggeli helyett meghúzza az üveget,
és aki bugyiban és bakancsban járkál a lakásban,
és olyan érzékeny, hogy a volt szeretődről készült jegyzeteid
tetejére nagy svunggal teszi rá a telefonját, önkéntelen,
olyan érzékenyen, hogy rátapint, ahova kell,
és aki teljességgel elementáris és nyers, de agressziója,
ez csak egy kivetülés, egy önvédelmi taktika,
és aki finom félmosolyokkal kommunikál,
és akinek az orrában karika van, egész vékonyka,
és gyereket is akarsz tőle (hát hogyne!),
mert egy állat, és te az állatokat szereted,
és az embereket nem…
… olyan nő, aki a színpadon hazavágja a világot
a hangjával, de a zenekara nem akar újraalakulni,
és aki valójában jó blues énekesnő is lehetne,
és akinek az is lehetne a mottója csípőből,
hogy jobb a kopott, mint a szokott,
és aki ártatlanul tölti fegyházbüntetését a jövőben?,
és akinek vihetsz levest is, megengedi,
és aki nem éppen a fiatal értelmiségiek italforradalma,
hanem egy olyan fromabontó önsorsrontás, ami durvul,
és a fejében az 1991-es moszkvai Metallica koncert tombol,
és akiből te olyan dolgokat akarsz kihozni,
amiket neki is kell akarni,
és aki hangosan fel tud rikoltani örömében,
és akinek nevetését egész teste leköveti,
és akinek a tekintetében el tudsz iszonyatosan veszni.
Gyámkövek és oszlopfők keringnek álmaiban vajon,
és mérműves ablakok és egy kínzótorony valahol a sötétben?
Ujjai köré csavarva ennyire telítve mégis bárkit, aki szembejön?
Csapda az egész? Ha hozzáérsz, csak ártasz neki?
Ha nem te érsz hozzá, akkor mások úgy, hogy az kemény?
Ha te is és párhuzamosan is, akkor az abuzus elől hozzád,
de tőled (a vélt ingerszegénységből) ismét a kihasználtságba?
Miközben a diák pincekocsmában hétfőkön rendelő,
19 évesen szült, nagymellű, immár 25-ös csaposlány hirtelen
hozzádbújásokkal csapja neked a szelet, (ez is kezdi?)
mert „te olyan türelmes vagy másokkal” alapon,
dicsér és kokettál? És nem csak ő? És ezt ki bírja?
Hanem sorban állnak, tapadnak. Nem csak a szakáll teszi?
De neked pont az kell, akiről tudod, hogy a kifinomult káosz?
Hogyan tartasz meg egy fiatal, vad nőt,
aki a szegecses poccahontasként lobálja tomahawkját,
és akinek te csak leveleket küldesz néha,
őt meg a telefonján száz meg száz ajánlattal ostromolják?
Erre azért rájöhettél.
Akkor, ha épp szexel valakivel, telefonon elküldeni a pitlibe azt,
aki épp lemaradt a numeráról, nem éppen szofisztikált hepaj.
A hülye is tudja, mi történik. Utólag úgy magyarázza,
„azt hittem, azért konyult le, mert megláttad a testem és nem tetszett.”
Nem te tartod meg. Ő tart meg téged. Nem úgy tűnik.
Nehezen érti, hogy egy Trendszetter-t nem lehet úgy idomítani, mint egy ír szettert.
Azt mondják rá más nők, a kortársai, hogy ez nő gonosz bazdmeg.
Ő a barátnőire, hogy azok bipolárisak. (red flag) Nyilván projektál.
Az ilyen nők mindig azt mondják (többesszám), itt és itt (utazás) voltunk,
de soha nem mutatja be, kikkel utazott, nem nevez meg embereket,
mindig csak állítmány van, alanyok szinte soha, és ez gyanús.
Az is lehet, hogy megrögzött visszaeső, a töcskölés-mással függője.
Mit tehettek vele és kik, hogy ilyen lett? Ez valami önvédelem,
hogy ha belemegy, akkor nem lehet nagyobb baja, mintha ellenkezik?
Azaz, ha önmagának ellentomdana, amitől kényszeresen szorongna?
Vagy megszokta, hogy önbizalmat abból merít, hogy elcsavar fejeket,
de ha nem csavar hetente 5 különbözőt, akkor megroppan tőle,
vagy csak annyi, hogy erre állt be, mert így bántak vele kezdetben?
Vagy az van, hogy eleve ilyen, csak testtel tud kommunikálni,
és a férfiakat leáltalánosítva visszaigazolja magának, hogy ezt így kell?
Mert a férfi mind olyan, hogy (ez amúgy tévedés), hogy ezzel irányítani lehet?
Vagy az van, hogy maga köré sírt egy mocsarat, amibe belecsal kukikat?
Egy Succubus? Vagy Banshee? Egy Dryad? Vagy Bruxa? Tehát léteznek?
Hány éves ez a bringa? 28? Már most veszély.
És még hol van onnan, hogy 38-40 évesen
még egyszer megőrülnek a nők,
mielőtt legalább egy kicsit lenyugszanak?
Ez nagyon rumlis ez a buxa, teszik hozzá mások.
És a haverok szerint (jó tanácsot adnak):
ilyen hosszú pórázon tart, tartsd te is azon.
Kit ? Akit rájössz egy hét után,
előző nyáron még te mutattál be egy angolnak,
egy rendezvényen, amit te szerveztél,
és az angollal és egy másik fazonnal
az erdőbe robogtatok énekelni egy pikniken pár napon belül,
és az angol ott izgult és telefonozott,
és te magyaráztad el neki ezt a nőt,
és te küldted el hozzá,
és te mondtad el, nagyjából hol lakik
(a hegy túloldalán),
és most ezzel a nővel szűrted össze a levet,
DE HOGYAN???
aki igazából te is lehetnél egy irreális női változatban
egy olyan univerzumban,
ahol ehhez képest csak nagyon kevésen múlt,
hogy te is ki legyél siklott sorsúan,
vagy ennyire kacéran és vadítóan,
vagy ennyire felelőtlenül,
vagy ennyire elemi ösztönökbe összehánytan,
vagy ennyire félve legbelül,
és te az lettél, ami a keménységgel jár,
hogy a teher alatt növő pálmák, mint fűszálak,
és te közöttük kotorászol lábujjal,
amin egy könnycsepp csöppen le,
ami végigfut testeden, így locsolsz végleteket,
mások könnyeivel jobbára,
amik megfagyak az érzelmi fogyatékosok között,
és siklasz a tükörjegén ennek, mint kupido sújtotta
tarkabarka transzparencián, akár egy Fridtjof Petzold,
és percenkét egy könny lefut,
és ezek láthatatlan könnyek.
Azon elcsúszni, 
hogy minden ember 
tud empatikus lenni, 
aki nem szociopata?
Egy olyan társadalomban,
ahol szinte mindenki
szociopata, aligha.
Mi a különbség köztünk,
és az emberek között?
Úgy csókolni a falat,
mintha élőlény volna?
Nekifutásokkal sokkolni,
és átugrani folyókat?
Vagy ellökni magad
a gonoszság torkából,
hogy betonfalaknak repülj,
amik érintésre megrepednek.
A Bástya 77 című filmet ki látta?
A Deus Ex Medicina rendszámát meg?
A minden korban feltörő élvetegség,
az állandó többre vágyás,
az állandó ágyasként létezés,
vagy az állandó nőket fúrás fájásai?
Az önuralom isteni tulajdonság,
és az állatiasodott sodrásban
fölkelni az érzelmi frusztrációs
iszapba préseltségből,
és nem tagadni meg magad,
csak annyit mondani, hogy ez volna?

Záróra.
 

 

 

 

 

„Jó ízlés a virtuális térben”

A pontatlanság pironkodása sorban állással kísért.
Sorminták sarokpontjain hahoták az erőlködés mentén.
Mennyi féle falak mentén? Nekiszorult sorsú térdrés?
Hogy a megmutatás nem más lett, mint vizuális bevérzés?
Kataklizmák között matató tónusok, és semmi emberlépték?
Amikor a barázdák mentén a holt terekben csöcsök vértjét
egész alakos női online alakok korholják: komoly érvként?
Amikor tehát egymás mérlegserpenyőjébe kerül két név,
romi.zion és chrissiegeenen, akkor elvadul a lépték.
Mennyi nő? Mennyi instagram? Mennyi arány? Mennyi vétkét:
kell kitalálni az áruba bocsátott naivitásnak, közönségként,
annak, hogy ezek vagy nem tudják az abszolút miértjét,
annak, hogy ekkor versenyben vannak - nők vs. nők -, félkész
érvek jóléti életrajzait zajongva pixelenként szerte-szét,
vagy az is lehet, hogy tényleg elhiszik, ez a világbékénk,
és mindannyian totem, bálvány, szobor akar lenni, mémként.

Szelektív kontraszt... bagatelle tepertő: online hulladék?

Put up some clothes.

 

 

 

 

 

 

Skalpvadász leányzó

Évek óta keresi a társaságod, 
aztán várja, hogy lecsengjen?
*** ?????????????????????
Támogatja a perifériás vérkeringést,
majd nincsen kedve semmihez?
Suzanne Valadon-nal nincs kedved lógni!
Megrekedt személyiség.
30 évesen már nem olyan menő
egy téglapárkányon sört nyitni, zúzva.
Ezért tett utána virágot a hajadba?
Sárkánymosoly, erős mágia és alkohol,
máris minden perce múló alkalom?
Krónikusan megbízhatatlan, egy biztos.
Elszalasztott szépség,
mihaszna görbe.
Belehullajt bárkit:
a városszerte ismert ölbe?
A sokat megélt érzés,
női sikoly, elhagyatott földek.
És a kiégésbe belerohanás,
ahol a szeretet olyan más:
szakadékszél mentén pislogás!?
Gyöngysor elpattanva feketén,
odaragadt szalvéták, hígfosás...
így szépnek lenni, így sziporkázz?
Kocsik közé guggolva hajnalokon,
parttalanság és verekdés, őt kidobták,
és megkérdezed "1 percre nem unnád?",
és ő a börtönről sztorizik, és kíntornák,
és vacog, és vacogni akar, felgyújtva a bundát!
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Fullba nyomni a kretént? És közben borozni?
Itt, evvel az állattal nehéz, nehéz mozogni.
És a lágymosoly csak omló horpadás,
mögüle árad és üvölt ezer hazugság?
Tekintet nélkül a sokaságra,
íme a féktelen lány, fityisz-tinó,
még az ágyban is parolázva:
önmagát elcsesző definíció.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Hogyan lehet így élni fiatalon? Ha vérig tapos!
Hogy a teste közhasznú torzsa,
a széthajtott puha, az amúgy félig lapos...
Nem lehet vele elmenni normálisan társaságba sem,
mert egyből rámászik az első mihasznára, mert alapos,
és Budapest hétvégi sötét vortex éjszakájában cselleng,
hogy bebizonyítsa magának, hogy önmagának is hazudik nagyot!
HPV-vel meg AIDS-szel játszunk? Kéz a kézből?
Aztán jön a nyár, és a híg fény az ülepén dől meg?
Mert testén azt hiszi, van vagy száz lyuk és légöl,
és harmadik személyben beszél főhüvelyéről, ami öntelt?
                                          [ Ez nyilván az önelfogadással függ össze, annak hiányával.
                                          Hogy elidegeníti a saját ivarszervét, amiben mintha csalódott volna.
                                          Nőgyógyászokat idézve zavarában, akik szerint 6 gyereke lesz, ami kétséges. ]
Jól tömött jérce, könyöksteppelt kalandok, fiolák árván?
Csak csóválod fejed, és ő felegyenesedik a mélyből.
Hobbija életmottója és célja, ő falloszt csen!
Nem éppen a Egy gésa emlékiratai 2005-ből,
hanem a Fathers and Daughters 10 évvel későbbről!
Haját máris válladra bontja,
 érzed magadon, alászáll a szagos csend.
Aztán 
futkosás a párhuzamos vasak mellől,
a szeret sem kell, a nem szeret eleve,
minden fájdalomra az a válasz, hogy meddő:
vágyak elől az éjszakában tekereg.
Mad beauty, felszívódni, akár szó szerint,
a testnedveket cloudba felküldeni, aztán letagadni.
               Egy Factory Girl. Borderlány.
Mindenre talál magyarázatot és ellenmond önmagának!
Állandó szeparációs fixáció:
nincsenek benyomásai önmagáról,
a szabadságának lehetőségeiről;
minden szokásból fel lehet ébredni,
az övéből nem lehet, mert ő egy nimfomán öngyötrő!
pusztán azzal, hogy valaki szeretgeti, ráun, tovább lép,
vagy megijed a lehetőségtől,
az abban rejlő felelősségtől és elmenekül...
... transzferencia ala Freud nem létezik,
itt szexuális vákuumban lebeg minden és csikorog,
mint amikor valakinél, mint oly sokaknál:
gyerekkoruk óta soha senki nem vetette bele magát
a kapcsolatba vele, soha, senki, és már fel is adta.
Nincs instagramja, mint __itsjustisa,
és nem játszik királylányt, mint Natalie Kocendova.
Egyszerűen el van törve. És az attention deficit óriási.
- - - alagút szindróma: a dolgok megdagadnak,
és nem húzódnak vissza és az idegek kikészülnek.
Egy Walibi park vagy Efteling (Hollandia), egy Le Puy du Fou (France),
egy BonBon-Land (Denmark) egy Reeperbahn (Hamburg, ugye!),
az egész, mint absztrakt hullámvasút testileg, meg egyébként is.
Egy Savage Tales borító, mozgásban. Egy Crank film a Duran Duran zenéjével.
Egy Druuna comic, Paolo Eleuteri Serpieri jóvoltából!
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Minek kellett történni ahhoz,
hogy valaki ilyen kényszerpályára kerüljön?
Mennyi rossz emléket hordoz?
Hányszor lett leszólva, -élvezve felülről?
És mikor őrült bele szinte teljesen?
Saját valóságot csinálva magának,
halálos illumináltságban olykor, skalpok után vadászva!
Megállás nélküli sexual expectation.
És folytonos public disgrace. Erre gerjed?
Ott van benne Messalina minősége,
Claudius császár felesége, aki mindenbe belement.
És mindenki őbelé. Pensée Savage!
És Marion Ravenwood, rekedt hangjával kocsmázva!
A férfi és a nő definíciója, ez hogy van nála?
Bántalmazott ember. Azért esik ismét áldozattá,
mert az volt az első élménye.
Hogy ez egy mennyire Stockholm-szindróma,
azt az olvasóra bízom. >> continutiy error, az biztos!

Nem csak egy önértékelési válság, ami elhúzódik.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Mert addig van az intimitás, amíg ott van nálad.
Az erősebb inger mindent visz, az, ami most van!
Aki kapja marja - illetve egy számít, a látszat?
Utána keres tovább, folyton koslat,
féligazságokat is behazudva magának,
és tény, hogy gyönyörű - mint kreatúra ősvad -,
de ahogy lelepleződik, álnok halálszag
és elvont őrület övezi, és veszélyben poshad!
Olyan lány, aki senkié : mert mindig más van,
ettől nem kell bevallania önmagát... lesajnálva.
Ezért van az, hogy magába zárja minden másnap.
Ő meg másokat a hasába: úgy szereti, ha lágyan?
Méhen belül, egymást váltva, a bontott ágyéksátrak,
s egy sereget kielégíteni, hova tovább, a torziókat álljad?
A rengeteg az a kelleténél több talán? És másznak?
Izgalmas romlottság vagy beteges hölgyvarázs ez, szarrá ázva?
Mert úgy kallódik, hogy közben forradalmat akar belőle.
                 Ami bukott forradalom. Könnyek tengere.
Egy ilyen nőnek mi jut? Nincsen párja.
De talán azok közé fog egyszer tartozni,
akik tudják, felelőtlen összefekvések után is,
mely gazdatestről ugrott át a vírus állatról emberre,
ezért el kellene menni egy tesztre a nemi gondozóba,
ami 38 ezer, míg Ausztráliában a közegészségügy érdekében ingyenes.

 

 

 

 

 

Négysoros sóhaj

Egy atombomba az utca végén,
és te azon aggódsz,
hogy hol parkoltad a kocsid?
A pap, aki becsukja a könyvet,
mert rájön, hogy megunta a sorokat,
annyit olvasta már fel őket?
És a gombafelhő ágaskoskodik.
És a pap a feszület előtt sír kínjában.
És én egy távcsöves puskából
nézem őket a távolból,
ahol a lökéshullám még nem érződik.
Kivonulni nem csak annyi, hogy távol.
Azt is jelenti, hogy a fájdalom elől.
Azt is jelenti, hogy belefáradtál.
Azt is jelenti, hogy csak ők vannak,
akiket, ha korrigálsz, kiborulnak folyton.
Azt jelenti, nincs szerelem, csak érdek,
és a szerelem lefedheti a személyes érdekeket,
de eddig minden nő ráunt arra, hogy megjátssza ezt,
és minél több férfival volt,
annál rövidebb ideig tart ez a várakozás,
és minél több nővel volt egy férfi,
annál magányosabb.
Visszahozni egymást innen, roppant nehéz.
Egyedül nem megy.

A felhő eloszlik és mint minden történelmi konfliktus,
amiben családi civakodások, vihar a biliben
alapon válnak tömegmegsemmisítő eseményekké:
az eredmények csak technológiákban mérhetők.
A pap égési sérülésein könnyek táncolnak eközben,
és nincs az a szanatórium vagy rehabilitáció,
ami visszaadná egy ember hitét, mikor önmagában kételkedik.

 

 

 

 

 

Meddő Hármas

A nagy szakítások utáni nyarak
mindent elemésztő dühe,
és folytonos hajnalokat keresése.
A végtelen szomorúság
határait feszegetés,
ahogy a napok összefolynak,
ahogy a szeretők testei,
és a bulikon elhangzó zenék is
- - -,
és végül egyedül nézni a plafont,
és semmi sem válaszol,
csak a lelkiismeret,
ami azt tanácsolja, ez hülyeség.
Befordulsz a fal felé.
Napi 4 óra és kidob az ágy.
Történt ekkor, hogy az erdőben,
egészen nem távol a Dunától,
nem távol a szomszéd kisvárostól,
nem távol kivilágított apró színpadoktól,
a féktelenül átünnepelt nyárközép csúcsán
egy lekerített patakpartos domboldalban...
Az éjszaka végének hűvöse 
behajtotta sátramba azt a nőt,
aki már odabent várt,
és én csak annyit kérdeztem tőle
meglepődés nélkül:
„Te ennyire szeretnéd ezt a gyereket?”
Értetlenkedve felelt, pedig előző télen
minden barátja háta mögött a saját
kocsmájában vallotta be nekem,
kérve, hogy maradjunk egy kicsit kettesben,
miután mindenki elment végre:
hogy nem lehet gyereke,
egyszerűen a számok azt mondják,
a leletek, a vérkép és ettől ő nagyon szomorú.
- - -
Most meg csak annyi, hogy erről szó sem volt.
- - -
A nyár gyorsan elmúlt és jöttek más nők,
libasorban sorjáztak a savanyú csókok,
könyvtáros, rendőr, élelmiszermérnök, ex-katona, 
bringafutár, ügyvéd, restaurátor, professzionális bajkeverő, stb.
s mint hóban hagyott lábnyomok,
egy meglőtt vad véres nyomai mentén,
ahogy a rúzs elkenődött,
ahogy a lenyelt egymástestéből bőségbeliség,
és az ital elfojtotta, elfedte a hazugságot,
hogy eleve tudod, ezek az emberek
soha nem fognak téged szeretni.
Valószínűleg senkit sem, mert képtelenek rá,
mert érzelmi fogyatékosok, talán rokkantak,
és erre nem létezik semmilyen protézis.
Az érzelmek márpedig segítenek prioritást felállítani,
döntéshozatalt megelőzendően. Ezek viszont nem éreznek,
tehát mindig az élvez elsőbbséget,
amit éppen az adott pillanatban élveznek. Inconsiquential.
- - -
A régi barát egykori élettársa is megjelent,
kérve, hogy legyen az, ami kettejük között nem,
mert a srác meghalt, titokzatos módon.
Nem lett gyerekük, és ez a kötelesség rád hárul,
közölte be a nő. Aki megadóan el is helyezkedett,
többször hetente, türelmesen, befogadva mindent.
De a gyerek nem jött, mert nem hozzátok kell jöjjön,
talán neki mással, neked pedig biztosan.
Minden anya útját átlépve nézed a tájat, tele nőkkel.
Minden gyerek visszanéz, figyel, pedig még meg sem születtek.
Így állunk tájban és én meghúzom a butykost.
És a megszületettek odasereglenek, hogy tanácsot kérjenek,
vagy befúrják magukat abba a kisugárzásba,
amiből olyan hiány van, mint egy bunkerben D-vitaminból,
a túlélés és a határozott kiállás sztereotip megbélyegzésén túl
a szignifikáns férfi, hiába rettenetes ember. Az oszcilláció garantált.
Teltek a hónapok.
- - -
A zárt terű rendezvényszervezés szezonjába visszacsúszva,
35 fokos csillagtérképes égboltok alól kacska télikabátok közé,
érezve, hogy a négy évszak ereje civilizációformáló erő,
végül megjelent az akadémikus pályára indult kis nő,
igazán formás derék, rendkívül sovány, arca beesve,
álla markánsan, szemei szürkék, haja szőkés,
ritka gombalakú mellbimbók egy formás, lapos öblön,
mint egy maratonfutó concubina és egy Harry Potter rajongó
teljesen szabályos ötvözete, bölcsész kiadásban...
… kicsit még össze kellene előbb szokni, mondja,
de amúgy ő ezt vállalja, neked ez jól állna,
hogy neked ő szülni akar, és mivel hát kutató,
itt az idő, mert ő kikutatta, amit történészként kell,
és ő tudja, kinek szül, és ezt az országért teszi.
Ajjaj.
5 gyerekről beszél, viccből rádupláz, „nem, 10-et”!
Elég hamar kiderül, hogy hormonháztartása romokban,
nem eszik, reggel kávé, délutántól sörözés,
este még több sör, idegen férfiak tárcáját apasztva,
és aztán vacsora semmi, és reggel a kávé,
ami nem csak ösztrogén és tesztoszteron szintjén
borítja a kondit minden irányba, de hogy a vérzés
gyakorlatilag összevissza jött,
bármikor rá támadhatott és nehéz volt kezelni,
hogy az erre való életmódváltásbeli tanácsokat
megfogadta-e, ez kétséges,
de hogy gyerek nem lett, immár fix tény.
Mert nem volt se elég víz, se elég ásvány,
se elég zsír, se elég élni akarás benne…
...csak eltanulta tőled az anális szexet,
kúpokat rejtegetve nálad a fürdőszobában.
Nem kellett sok, mire ő is elhúzta a csíkot,
méghozzá kínos körülmények között,
és az italmérték semmilyen ismeretében,
és a családja háta mögött piás életet élve,
hogy azok rád fogják, hogy… pedig a nő ugrott
be kocsik elé nem egyszer magától,
mint egy önmagát éheztető Carmen Gaudin,
és ez a nő, az ő lányuk vágta szét magát késsel,
betűket karistolva magába, a klinikai eset,
mert miért ? mert bezárták, tőled eltiltva és zsarolva,
hogy ha ezzel az emberrel találkozik,
(aki egyébként megmentette háromszor,
és lehozta a zugivásról, egy időre, és főzött rá)
akkor kitagadják és utcára kerül és kész.
Mint egy Jean Améry regény, csak magyaros paprikával!
Tehát nem kellett szakítania sem,
mert egyszerűen eltűnt, és mire még 1x felbukkant,
összezavarodott, zagyván érvelő,
önmagát folyton elbőgő alakká merevedve,
önmagát cinikusan gúnyolva, tárgyilagos kijelentésekkel
és persze megszeppent megszégyenülésben visongott,
a szadista szülők iránti gyermeki szeretet
és a saját lábra állva családot alapítás
önálló döntéshozásának felelősségétől félve,
a tehertől, a mindenféle tehertől (kivéve a várandósság):
az elméje megroppant és úgy hagyták.
28 évesen. Meddőn. Karrieristán.
A századfordulós La Gouloue karakter diétás változata,
aki  utóbbi - minden eszközt használva és egyiktől
sem riadva vissza - gúnyolja önmagát, hogy sovány.
Sőt, olykor attól sem riad vissza, hogy:
szétdobált csontoknak nevezze önmagát.
Milyen lehet akkor a szülői házban megbélyegezve lenni?
Helyettük is bélyegzi önmagát, mint aki a kedvükben akar járni,
de ott sincsenek, tehát ez egy agymosott állapot?
Több nővel is összehozza az embert a sors,
akik azt hiszik, ha magukkal valamit elkövetnek,
arról az egész világ egyből értesül, vagy csak az,
akinek szánták: a büntetést, a féltékennyé tételt, bármit.
De legtöbbször csak ők sérülnek, és kész.
Nem kell sok, hogy ezek a lenyomatok,
ahogy nők a nőket követik,
rajtad ragadjanak, csak igen lassan párologva el,
nem mint egy hétvégi lovaglás utáni istállószag,
hanem mint egy közös éjszaka vagy 48 óra utáni
egymás bőrén fent hagyott feromontakaró…
hisz vannak lányok, akik bemennek dolgozni,
kérdezve egymást, hogy volt-e a hétvégén
valaki új, kivel mentél haza, és milyen volt,
és a válaszadó felemeli a karját, vagy odadugja a nyakát,
és azt mondja: „itt van, szagold meg, magamon hagytam”.
Ebből nem kell arra következtetni,
hogy bármelyik ilyen lány is ragaszkodna,
élne, vagy vágyna arra a férfira, ez csak trófea.
És a 10 éve várt lány, akinek nincs illata, ami nem tetszik,
és nincs hangja, mosolya, mozdulata, ami ne volna ismerős,
azt mondja „szerintem az én testem is kívánja a tiédet”,
így fekszetek egymás mellett, arc az arcba, orrok összeérve,
néha egy csók, néha csukott szemmel, szép az egész,
és a mondatai olyanok, mint az olvasópróba utáni állapot,
és tudod, hogy ezt nem szabad komolyan venni,
mert ez csak az adott helyzetben való megfelelési igyekvés részéről,
visszaigazolást ad, hogy kívánva legyen…
… és másnap már mással van.
Máskor pedig, ha azt mondod, hogy vele lennél, akkor leráz,
- a macskás nők ezreinek és millióinak egyike, macskaként élve -
és ha nem segítesz neki, hogy kiderüljön, a vonzalom kölcsönös,
akkor megpattan,
és ha mindketten nem mertek semmit mondani,
akkor téged tart határozatlannak, mert ő nem fog rád erőltetni semmit,
persze közben csak annyi van, hogy ugyanúgy fél
az egyenes és nyílt visszautasítottságtól, mint bármelyikünk.
És aki elég sokáig őrlődik ilyen beteljesületlenségek között,
az végül automatikusan beközli (by default / fail safe), hogy:
ő nem akar semmit / nem vágyik párkapcsolatra…
… mert szabad akar lenni. Érdekes módon ezek azok az emberek,
akik nem akarnak (de tudják) emlékezni az adott helyzetben,
hogy csak úgy (!) rohantak hozzád, sírva egy sötét éjszakán,
a városban kóborolva egyedül (megbántva vagy bántalmazva akár),
vagy ülve egymagukban és zaklatva, vagy rád dőlve aludva el,
előtte még utolsó erőfeszítésekkel igyekezve viháncolni,
nem olyannak lenni, mint a Musée d’Orsay, Paris egyik gyűjteménydarabja,
Edgar Degas 1875 és 1876 között készült festménye, a L'Absinthe;
és ők voltak, akik miután az óvásodban felszívták magukat,
legyen az 2 hét vagy 2 év: úgy léptek tovább, mint akik adtak,
és nem kaptak.
A lenyomatok tehát, amik bevonzzák a hasonlókat.
A lenyomatok, amikkel a nők üzennek igazából egymásnak,
megjelölések ezek és ajánlások, ott hagyott kutyapisilésszerűségek,
és hamar kiderül, te nem az üzenet vagy ebben az egészben,
csak a postagalamb. Az egymásra hajazó esetek megdöbbentőek!
Az itallal magát kiütő falusi származású végül sztárfestőlány,
akinek apját vele temeted és ő 1 évre teljesen elvadul,
az alkoholista apját búcsúztató nő által bevonzva,
aki biomérnökként adja a konzervatív polgári életet,
csakhogy úgy szedted ki mások karmai közül,
valósággal húzgálták vadidegen férfiak, mint a koncot,
és végül ő csal meg téged,
és a festőlány meg lelép Svájcba
(Cseh Tamás - Bereményi Géza: A jobbik részem),
de figyelték egymást,
igazából fordítva volt, a tudományos bombanő,
akit a képzős alter raszta csaj irigyelt meg,
azt gondolva, na, ez biztos jó csávó lehet,
ha egy ilyen nő ott csüng rajta. Ez hatványon szexista?
Veled mit sem törődve, csak a saját egóját hizlalva.
- - -
Igaz, a biológus kesztyűkben és mindenféle
felhúzható sterilizáló eszközökkel volt csak hajlandó,
míg a festő lány még olyat is beközölt,
hogy oda, ahova csak szeretnéd és ha alszom,
akkor is nyugodtan szolgáld ki magad,
nem fogok rá felébredni, már eleget gyakoroltam.
Erre van, aki tud válaszolni zsigerből,
de a legtöbben valószínűleg néznének kicsit,
vagy lehajtanák fejüket, elgondolkodva az egészen.
Utána jött a fogorvos lány, ingázva Budapestről,
- - - ez is - - 
titkos gyerekkori megrontójával furikáztatva magát
(és miután lebuktak, eskette veled, szinte könyörögve,
hogy a saját kollégiái előtt is hallgatnia kell, elhallgatnia)
és aki, mint oly sokan, előadta, hogy nem-nem,
egyfelől nem, nem ér rá (de ha lekési a buszt, kénytelen),
másfelől nem, nem lehet védekezés nélkül semmi, de semmi,
aztán a második aktusnál már minden csomagolás nélkül,
mohón rántva be magába,
mint a sokak által megismert mai lányok 92%-a.
Persze úgy könnyű, hogy egymást váltják, mintha gyártósoron,
vagy ahogy egy bulin egy kézfej mosatlanul megannyi helyen jár.
Nem véletlen, hogy a HPV a fiatal társadalom nagyjában jelen van?
Viszont a bevonzás létezésének ténye teljességgel absztrakt.
A Csepelen lakó szegény anyját a testét árulva eltartó lány nyoma,
- aki úgy nézett ki, mint Otto Dix : Red-haired woman (female portrait) 1931 -,
aki civilben könyvrestaurátorként gürizett a Várban, Budán,
és a La Bastille, a francia sanzonból ismert rém, az lehetett ilyen még.
Utána a kisegyház-szekta budapesti szexmániás tagjának életét
gyűrűztetve be hozzád, 
(aki a gyüli engedélye nélkül kurválkodik, majd törleszt,
merchandise-t kell vennie, szektapólókat például)
és kiderül róla, hogy a Rákóczi téri lányok leszármazottja,
aki a rokkantat megjátszó bátyját tartja el.;
Íme a két pályamodell, egymás után, egymásra hangolva.
- - -
Jönnek, csak jönnek … és mennek, csak mennek.
- - -
Ezek a gravitációdban körpályára állnak mind,
egymás után, mintha sorozatvetőből jönnének,
nem feltétlenül szabályos időközönként,
és vagy megtalálják a megfelelő szökési sebességet,
mert többen csak erőt gyűjtenek a pördülethez és gyorsításhoz,
vagy elégnek az atmoszférádban, és ott van hiszti bőven.
Ez is nyávog, az is nyávog. Ez is meddő, az is meddő.
Ez is kisvárosi, az is kisvárosi. Ez is a szüleihez menekül, az is.
Mindig párban, vagy akár háromszor ugyanaz a minta,
egymás után,
mintha az első nyomhagyó lökéshullámait vennék be a többiek,
és a legerősebb nő után a hozzá csak egyre kevésbé hasonlító,
egyre gyatrább változatok egy tünetre és létezésre:
jönnek aztán, mígnem a nyom kihűl, és lesz másik.
Ezek az apró átfedések mindig figyelemre méltóak!
Sok tucat eset után az ember belátja, egy ideig nem lesz jobb,
az egyik bolond után a másik, sőt több másik fog jönni,
és a legjobban álcázott naiva is kikelhet magából,
és a legígéretesebb életre szóló szerelmi társulás
és vad rock n roll nő-férfi szövetség is szétmehet
(pedig ez szól minden érintés hátterében, 60's HC),
ha az illető épp úgy érzi, átül a kocsmában egy másik ölbe.
És az Újév megkongatta az ágyékokat.
A 28 éves akadémikus csajszi nyoma, aki meddő,
és építészettörténész,
a 28 éves énekesnőt vonzva be, aki meddő,
és építkezéseken dolgozott,
amiket az előző amúgy tudományosan elemez.
Akik mind ingáznak a városon kívülre.
Akik mind a testükkel élik meg a világot.
Akik mind csak 1 órára érnek rá munka után, aztán másnapig.
Akik mind a jelenlétedben kezdenek ki másokkal.
Akik mind valami elcseszett melós háttérből jönnek.
*degrödésön ovv dö szosölizm?*
Akik mind sodródnak, és annak az ingernek engedelmeskednek,
amelyik eléjük áll, az akkor számukra legerősebb,
de amíg nem megy le a Nap, azt hangoztatják,
hogy ők bikanők és rohadt erősek és ők irányítanak.
Apád faszát!
Akik mind érzelmi túltengésben dulakodnak.
Akik mind rohadtul elveszve egy tervhez ragaszkodnak,
amit még 16 vagy 22 évesen találtak ki,
és noha azóta nem csak a világ és ők,
de a környezetük is eleget változott, ez mit sem számít.
Az egyik minden esetben más férfival iszik,
lehetőleg egy program keretén belül minél többel,
_*
hogy utána elhajtsa őket akár még aznap este,
megalázva őket, kihasználva őket, kiabálva velük mások előtt,
míg a másik minden héten legalább 4-5 férfit szed össze,
a felét megalázza azzal, hogy noha többnek adja be,
hogy jöjjön érte a munkába, végül az utolsó fél órában
az egyiket kiemeli, azt előbb rendeli oda,
és akkor a többi hoppon maradva nézi egymást a bolt előtt,
és szétfutnak és mennek a felvett, fel nem vett hívogatások...
(ezek a nők egytől egyig azt hiszik, ez nagy csel,
ezt csak ők tudják, vélt szingli erőfölényükben és nem esik le senkinek)
… és ott fekszem vele és ül rajtam meztelenül
a indiánosra tetovált testével, kiengedett hajjal,
amin a tölgyfa barna csíkok aranylóan kiszőkülnek végüknél,
és ő nem érti, hogy miközben rajtam ül,
és kihallatszik, hogy azok a fiúk mit mondanak,
ő az üveget meghúzva, távol tartva a telefont:
úgy teszi azt le, hogy „Már nem aktuális, na cső!”
És az aktus pedig elakad és ezért ő állítólag nem hibás
(a piparész nincs elvágva, csak az old bouncer see the nose),
de persze egyből távolodni kezd, mert nem volt jó szex,
amit amúgy ő vert szét. Belefúrni az ágyba, hogyan?
És nincsen válasz, ez egy ilyen ember. Sőt, máskor is trükközve,
a szenvedélybetegség itt férfiból van (valami trauma
teljesen kontrolvesztett kompenzálása zajlik:
a szeretetre vágyás leprimitívebb formája: odadobva magát akárhova),
és a dózis itt a befogadásról szól, mint a maszturbálók,
akik napi háromszor nyúlnak magukhoz és ki van a testük,
és erre jön a szégyenérzet és önundor, pontosabban:
túl sokszor csikorog, aminek csikorogni kell
(hedonista nihilista - törekszik a lehetetlenre),
miközben ellenállhatatlanul rákapott az érzelmi pótlékokra,
ahogy ebben az esetben is, csak itt valakit használ is önkielégítésre,
ennek mechanikája van, a menetszárat kontracsavarral fogja,
nyakába véve a várost, legalábbis a férfirészét,
helyekről kitántorodva, amik csak másnaposságot generálnak sokakban,
nem tudni, milyen autókba száll be, milyen lakásokban ébred,
és lázadást hazudva, végül is folyton egy drilled & filled DLC-ben,
és megtalálva téged az éjszakában,
ostoba, lelketlennek tűnő leggyönyörűbb ölelésében (ami nem mindig szimulál),
rád ugorva, letépve a ruháid, csókolózva,
(szerencsére nem Kovács Kati szedatív zenéjére babos kendőben)
hogy 5 perc múlva 6 kézfejet fejts le róla,
jelezve, hogy nem adásvétel tárgya, hiába nimfo
- feleségnek nem felejthetetlen amúgy, egyelőre - ,
itt nincs békés hatalomátmenet, még ha a nő provokál is,
és ő mosolyogjon?, élvezze?, számára nincs rossz válasz,
emberkiszolgáló helyzeteket generál, amikben ő a rajongás tárgya:
pajzán bérhímző is akár, csak irányíthasson és kifaszázhassa a helyzetet,
a bőrhajtogatás bármelyik vélt ígéretének elébe menve önként,
évek óta nem foglalkozva avval, hogy mitől fasza vagy faszfej,
főkolompos gruppiként egy befolyásolási műveletben tobzódva állandóan,
mint egy poligámia szindikátus tomboy gengsztere.
Huh.
Nyílik az ajtó. Amíg rám rohadt a vendéglátós pörcös IPA, addig mi volt?
Mutassa a másik oldalt, fél oldalról segítsek, azért vagyok itt neked?
Csak az van! Megágyaztál neki? Picsába. Mindig kurva jó arc.
Találkozónk elfogadta gondtalan. Sohasem cserébe.
Retinaposztit és csutora férfialtestekből? Ekkora menekülést...
Drámai figyelmeztetés mit sem segít. Hidd el.
Nem ő az első! Az a para bennük, hogy eltörik bennük valami.
Sok hús közül a fazekat. Megbocsátom a véres kolbászt.
De akik belepörögnek az önhibáztatás azon spiráljába,
hogy közben önmagukon úgy verik le, hogy magukba veretik...
... hogy a bányai munka nem külszíni fejtés, csak pislogás odapörkölve...
VAGY TÚL VAN TÖLTVE, VAGY ÜRESEN ÁLLUNK - érzi a túloldalt,
és senki sem fizeti meg a beruházást, hüvely és szabadulőszoba,
több energiát von el, mint hozna (az Istenit!), ez így nem megy,
kedden bemegy és vasárnap hazamegy, hány az egésztől...
... másnap fel tud kelni? ...
és onnantól kezdve leszarják, és dugnak mindenkivel.
Nézed a tavaly nyári fotóját és azt, amit most készítettél.
Min mehetett keresztül? Hogy most már csak ez számítson,
egy loopban bezárva (éjjeli meló, faszik, valakinél, irány a meló),
amikor a nem éppen aktuális (becsípődött) agymenésese szokássá válik,
(de ez hova vezethet?), miközben ez az első nő, akivel szeretsz inni...
... és vajon honnan futott sírva be hozzátok a kocsmába,
és 4 héttel később itt miért adja elő a szexuális szörnyszülöttet,
miközben lekérem a pinyóból (remingotons doboz kipattanása):
a bozontot hozzam le, miről? Innentől kezdve... felléptünk... kész.
Hogy egy órán belül végül kikezdjen egy ismerősöddel,
aki abban az állapotban és a nőtől bezsongva
rendszertelenül handabandázik,
„Ne aggódj, Apu! Majd megoldjuk! Menj, nyugodtan.”
Azt hiszik, huncutok? Torkába Köfke?
Autoimmun szexmánia, zenekarnevekből tükröződve?
A digitális világ bebúsulása után végre egy érintés, kiéhezve rá!
(ha simogatsz, maradhatsz – alapon éjjel 3-kor
teljesen szétverve a buli lényegét, hogy nincs konfliktus).
All across the nation: cross-pollination? Kis ország.
A teljes zűrzavar valójában elterelés, súlyos pótcselekvés,
egymásra ráhajtó szenvedő szerkezetek.
Hallod alatta, ami nem szól a bulin: George Michael - Killer.
Vámpírváros ez, hogy mits zív? Nehezebb, mint gondoltad?
Boba-plexit viselsz, neki meg szőrme van a taknyolásán.
Mint amikor azt tolják egyesek eléd, hogy figyelj,
„Fél órán belül jövünk, csak leolvassuk a gázórát”,
vagy ilyenekre te voltál képes még 20-on évesen, zsengén?
Fejükben inkább Sónar Lisboa! A zenét már senki sem hallja tisztán,
nem éppen egy Lo-Fi Jazzy Hip Hop Vinyl DJ Set,
100 bpm és szekunder fények, (mert ez ennyire jó?)
és a testes rámozdulások teljesen elszabadulnak.
Remeg a gipszkarton: Önkeresésükben nincs más fogódzójuk.
Az ágyhoz kötött általános gyakorlatba beleveszés, szeretet illúziók,
nem éppen problémamentes. Főleg, ha valaki otthon terpeszben
szabályosan rendel, mi casa es su casa, mintegy boldoggá téve a várost?
Bekap. Kiszolgáló lányok.
Hófehérke (áthúzva)
_Hófőherke, nem tudja megfékezni
_ _ _ az indulatait, inkább vicckategória, mint hasznos,

Ne legyél ilyen lópokróc - ki mond ilyen laza kritikát?
Előmunkálat a változásra, ami nála szinte hasztalan,
annyi ideje éli a fixációit, aminek nyilván rabja.
LED-reflektorra lobogtatja betétjét, flexelésre várva.
Mit akartam? Hogy áll a hordózás, hogy keddre is gondoljunk!
Mi akik járjuk az éjszakát,
tudatosan, akikhez csapódnak a menekülők,
és nem tudatosan, akik látszólag nem tanulnak
önmagukról semmit. Instagram bejelölés pacsizás helyett.
Check the place, csináljátok. Danny Glovert idézed:
I'm Too Old For This Sh** (1987). A televert homokozóból kilépsz.
Egy Siflis András festmény kering elmosódva a nő fejében.
Hárman eszünk egy oldalast. Vigyek egy bikázó akkumulátort is?
„Egy utcasarkon megdögleni, hogy előreküldesz 4 másikat”,
na egy másik Cseh Tamás dalba ne bújjunk már bele,
mint ahogy egy nő nem beléd költözik, hogy manipuláljon,
csak a bőröd alatt érzed, mert ez a dolga, és tudja, és tagadja.
Batana Hibiti zenéjét, ha lejátszanád neki most, meggondolná magát.
Nem 5 zacskó ropi. Nem az 1500. Nem az, hogy ki ígér, licitál őrá.
Formális logika. Megalázó és felöltözöl, és mész máshova,
hogy ne úgy ülj ott vagy a pultnál, egész daliásan se,
mint mondjuk Izsó Miklós egyik 1862-es műve,
egy búsuló juhász márványszobor a Nemzeti Galériában,
balra, mint a színpadon, a függöny meg se libben,
mert ezért kár volt téged megkeresni.
Hiába szól utánad, mint nő, hogy:
„De te nekem nagyon fontos vagy!”
Nagyobb a szája, mint a türelme?
Na, ez a lenyomat meg mit fog bevonzani legközelebb?

Nem mintha várnám. Nekem ez a nő kéne ugyanis? De tényleg?
Egy csöves bánat nő?

 

 

 

 

 

2 Unicumos sztori: Hétfő és Kedd este

Az 1977-es delikvens

Óbudáról járt a Móricz körtérre iskolába,
már egész kisgyerekként egyedül villamosozott,
volt még olyan járat akkoriban,
és onnan, ahol letette, begyalogolt.
Ő Imre, aki ma kapucniban járja az éjszakát,
és hercegnek adja ki magát, egész lazán.
Volt egy olyan pont a rendszerváltás környékén,
olyan hatodikos forma kölyök lehetett,
hogy korareggel kinézett a villamosból,
és a Móricz körtéri "gomba" fel volt állványozva,
és ott három ember volt nagyban kiemelve,
nem is molinó volt az akkoriban, hanem óriásplakát,
3 méter magas és 2 méter széles biztos volt,
egyesével Losonczy meg még valaki, és persze Kádár,
akit azért felismert és azt gondolta,
ezek biztos nagyon fontos emberek...
... hogy aztán ez a jelenet 2023-ban,
egy kocsmában jöjjön fel belőle, váratlanul.
Egész érdekes, ahogy a villamosokról
egyesek beszélnek, a budapesti lakosság
a tömegek elől alapvetően rejtőzködő része.
És azok, akik óriási és megszállott
dokumentációkkal gazdagítják az érdeklődőket.
lásd.: A budapesti villamos-viszonylatok 1977-ben
lásd.: Változások Budapest villamosközlekedésében 1980-1989. közti időszak
lásd.: Budapest Trams 1989 Part 1
lásd.: Budapest Trams 1989 Part 2
Hozzá: Budapest villamosközlekedésének kartográfiai feldolgozása (2013)

 

A graffiti király programozni tanult

Úgy alakult az éjszaka, hogy teljes piros edzőruhában
és stílusosan belógó baseball sapkában megjelent ő.
Aki noha street art és rap: 52 évesen a 90-es évek rabja.
A hány magvas, hány procis, hány RAM-os, hány lábas,
hány másolási paramétert bíró korai vasak ismerője,
aki érdekes módon olyan helyzetekbe került,
hogy középsulisan már rakott össze saját hardware-t,
és mire Endre főiskolára került, azt kérdezte a tanároktól,
hogy viccelnek-e, ha olyan feladatokat adnak,
amiket ő már megoldott kamaszként. Munkákat is kapott,
orvosi műszerprogramozás és beágyazott hardware-tervezés
- talán ezért is nem fejezte be a felsőfokúját végül -,
vagy például az Unicum számára tervezni egy korai platformot,
mikor is megjelent Kerényi, és a rendelést leadta.
Volt ott egy Fischer Péter is, aki navigálta a projektet.
És az, aki ezeknek megcsinálta az értékesítési fórumot,
ma egy szakadt kiskocsmában áll a bárpultnál,
és nézi, ahogy egy volt pornószínésznő szakmai ártalomból,
visszaesve a rutinokba, de kipiros-pöttyösödött pofázmánnyal
bozontos szakállú hobókkal csókolózik köszönésképpen,
aztán rég kiégett deszkás srácokkal, akik mára 50 felé járnak,
és más nőket ölelgetve és ruháit dobálva és kiáltozva odabent,
a szűk, egyteres helyen, ahol a legtöbb hajnali bolond
teljes mértékben össze van zsúfolódva... figyeleméhesen,
de a maguk szórakozását megkapva, ahogy ez a nő egyszercsak
nagyon hangosakat nyögve egy hűtőszekrényt zaklat,
végül hozzátéve, "elment", ekkor asztalra mászik,
és onnan kiáltozik, a város legalja, de legalja,
és a graffiti király arca meg sem rebben,
és beszél tovább a valaha volt szakmájáról,
kitételekkel és technikai részletekkel,
amik csak egyre kevesebbek számára egyértelmű tételek,
mint a 1994 80486 PC MIDI Setup,
az Olivetti DSM 28-142 PS színes monitor 1994,
Socket 7 AMD K6 & 3Dfx, azaz 1997-era Socket 7 system:
running an AMD K6 processor paired with the classic Asus P/I-P55T2P4 motherboard.

 

 

 

 

 

Gémes Gréta 2

Terepszínű szavaid, lugasrímek, csupa rejtett jelzés.
Mintha kegyetlen tébolyfelhők fájása szaladna éppen szét!
Bókok bomlása ez, a felszúrt kontúr hegye mentén.
Odapörkölt neszek zörögnek és égnek büdös tarajserték:
kiválva innen jön a félelem, s a közös sikoly testét
körülfogni frásszá válik, hámlik róla az érdes festék!
Odabent szoborrá ágaskodva üvölt most egy vendég,
s mi a pultnál szótlanul, mint egy vásott pótdal-emlék.
Bunyók, balhé, betonfejek, keselyűkként ökölkörzés!
Mondd, miért forradsz éppen felém? Színtörésből ketté:
lajstrom, módozat, szeretethiány... elkülönülés zsengén?
Miközben ficánkol és tükröt tart egy ősi szentség!
Hiába, ha összhang lobban, emberarcot apró seb tép,
és súlyos léptek, padlótörés hangja reng még.
Betelt pohár félig tele. Megízleltük egymás csendjét!
Tánc, tánc! Izzadva dobtuk szét a csókok cseppjét,
s most verekszünk a csupasz porban? Inkább menjél!
Vonzó-taszító. Hedonista, nihilista. Gyönyörű és megvető.
Lánglány, kontrollveszetés: formalinból vasad robban!!!

Habzik mézes-csókos szád.
                Eltört mézeskalács szíved.
                          Amiből szögek állnak ki.
Letöröm őket.

Miközben az ajtóból beszól a kollegád a boltba,
hogy "Hé Gréta, itt az őrült faszid!"
                                      Nem vagyok a faszija.

 

 

 

 

 

Korszakváltás

A környék mozdulatlan egy pillanatra.
Feliratok egymást váltva remegnek.
Az egyik sarkon filmek forogtak,
régi kiskocsma, ami füstszagún vegetált,
s az utolsó években még biliárd, darts!
És nagy felnyögésektől volt hangos,
igaz, odalent a pincében a zenegép is hörgött,
és csupa lecsúszott ember, csupa alkesz,
csupa zsebes, csupa betörő rostokolt itt,
még nyáron is a teraszon bevörösödött fejek,
egy-egy himbálózva elbicikliző fazon,
és végül is, mikor a környék mozdulatlan lett,
az azért lett, mert feltűnt, hogy megszűnt,
nincs többé Halász Söröző a Wesselényin,
cégére helyén Drunken Monkey felirat virít.
Ezek azok, akiknek a Kéthly Annán italboltja van?
Minden frenchise-zá akar válni. Ez roppant fárasztó.

Vége, miint a Hársfa Sörözőnek, 3 sarokkal lejjebb, még közelebb a pokolhoz.

 

 

 

 

 

Budapesti tavasz

Vágányváltások zaja valahol a külvárosban.
Sáros cipők cuppogása a luxusszálló pincéjében.
Pontatlan behatolások valami olcsó aktus közben.
Teketóriázás egy taxisdroszt mögötti ábécében.
Sajtszagú fenekek masszív alkoholisták alatt
mozdulatlanul kotlanak bárpultoknál naphosszakat,
általában tömör és áttört támlájú székeket nyikorgatva.
Odakint hiperfeminista kiáltozások száguldó autókból!
A vad férfit itt is, ahogy mindenhol kereső első generációs
nagyvárosi naivák sereglenek, mint a madárraj, mint egy szúnyogfelhő,
olyat, aki mellett - úgy vélik tévesen - nincs felelősség.
Dőlnek ki, mint egy zombihorda a sűrű szövésű red flag erdőből!
Miközben egy bőrkabátos fazon tiszta lakásától megrettennek,
azt gondolva, ez illúzióromboló (hol vannak a romok),
illetve, hogy akkor ez egy elvárás, na irány a menekvés innen is!
Mosógépek bepörgése teljesen feleslegesen?
Fel nem húzott régi órák játéka némaságba fulladva.
Szerelmes fiatalok egymás zsebébe dugva rágógumikat,
amik beszáradnak, mint az egymásnak tett ígéretek.
1996-ban született nők bájolognak veled, egy bárpultnál,
valahol a VIII kerben, ahol a tulaj előtt érkezel éjfélkor,
és a násznép sehol sincs, mert lemorzsolódtak
a híres-neves elvadult koncert után, rottyon készen.
Mi ez a hely? Ez neked Budapest?
Nyers hasítások az utcakő kontúrján.
Erezetek felrepedve, dacból.
Tekintetek frontálisan, egymás mellett.
Időtlen terek, mint a kaszinók.
Hogy nappal van-e vagy reggel.
Éjszaka állandóan, és a haknizók
és a seggelésig leivottak terei kibomlanak.
Szőlőbőr vécétartályokban
remegve.
DJ Picur az utolsó utáni helyen!
Azt mondja, küldjek el mindent.
És ekkor bevillan a barátot elvesztés bánata,
ilyen tragikus hírt kapni mégsem szimplán hétköznap,
ahol a nőnek 4 éve azt írtam levélcímként
"Ide ömlik az összes cucc",
és ő ezt szó szerint értelmezte (vajon?) anno,
és megvárta, hogy ez beérjen,
és aztán learatta, mint rendesen,
és ő idáig tudja értelmezni az emberi kapcsolatokat?
Mint az a csaj, aki fel akart szedni mindenkit,
ahova csak elvitted, és új szoc média nevet csinált hamar,
miután lebukott, ezt figyeld: "sciscitator auri" (gold digger).
Az egyik egy punk rock nimfo, utóbbi egy bölcsész freak,
aki a mardekárosokkal focizik, Slytherin kitűzővel? Amateur mischief experts?
Egy witcher rajongó és egy, aki úgy él mint Yennifer of Vengerberg, de dettóra!
Az egyiknek a kedvenc csatornáját egy alkoholista vezeti,
a másik saját zenekarának a neve pedig a kedvenc tevékenységére utal,
(tudjuk, mi az) és ezek azért elég árulkodó jelzések, olyan kivetülések,
amiknek kiemelt fontosságát, hogy elárul róluk rengeteget,
fel sem mérik, fel sem ismerik... önvédelemből, mert előbb szöksz, ha hagyod,
inkább fenékkel a közösség felé élik a hétköznapjaikat. Óriási traumák után.
A biztonságért mit tennél? That's the coin they pay with - magasról a mind-set-jük?
Ezek miért büntetik magukat állandóan úgy, hogy a testükön keresztül,
azon túl nem élve meg semmit (nem csókolva túl az ajkakon : statikus reakciók helyezkedve),
odadobva magukat azért, mert azt mondják, ők majd ellátják a saját bajukat,
és ez teljességgel patológia, mert hát nincs vége, csak beledöglés.
Kell, hogy önmagából többet adjon, hogy kevésbé utálhassa önmagát?
Közszemlére téve. Közkézen futva. Közös terekben csoportosan megalázva?
Mert mi ez? Mi az oka? Kegyvesztettség a tükörképével szemben.
Ha fütyülnek neki, ő máris megy a fütyülő után! Merliton mistress!
Mint egy La Place Pigalle szülötte, akiért a dombról leereszkednek
a párizsi beteges mértékben bohém művészek
(a legrosszabbakkal megy el, persze) és kezdődik az orgia.
Mint egy napraforgó, ami egy pénisz makkjának sugarai felé fordul folyton,
amiből zene szól. Kevés a szűrő, elvárás sincs nagyon, mindig más kell.
Csak zenész legyen és ő már gerincre is vágja magát,
mint egy Marià Fortuny festmény vagy a Groupie Girl (1970), film.
Egy teli tankot és egy szélvédőmosást kér. Bármit is jelentsen ez.
Egy igazi gruppi. Farkas Mónika volt ilyen a 2000-es években.
Egyik sem egy Marsha Hunt, amolyan erős 100 éves art deco nő.
De volt már érkezésed ebben a témában festő lányra is,
aki meg csak művésszel tudja elképzelni a mindenséget,
és mert Velasquez szakállad volt, na jó, ez is valami, rád mászott,
és ezek az elméletek addig tartják magukat, míg valaki nem jön,
és magával sodorja ezeket a talált lányokat, akik megváltoznak,
és automatikusan törlik magukban, hogy miket hadováltak össze huszonévesen.
De addig... és akik megszállottak... egyfajta female fail_army? Deus Ex Vagina.
Ezek nem gyógyulnak ki a természetükből, valami eltört.
Minden másban... Akkor is hazudik, ha kérdez. Katasztrófális.
Műélvezetből fakadó elfekvő félreértések. Shear thickening fluids.
Szexuális haszonlesésből elkövetett súlyos tévedés.
Konfliktuskeresés folyamatosan. Markmysexprofessor attitűd.
Az ellen lázadnak, amit amúgy megtesznek a férfiakkal, rezzenéstelenül.
Valami elcseszett módon ebből akar önbizalmat meríteni,
hogy gyakorolgat, a férfifejek elcsavargatása heccből,
egyikük csak most csöppen bele, a prűd család sarja,
a másik már 10 éve tekergeti, és... ez hiátus nélküli zaklatottság.
... Valami elcseszett módon ebből akar önbizalmat meríteni.
A proletariátus legmélyében keltették őket.
Amit elvártak tőlük otthon, az az volt, amit az elváróiktól
a gyárban. Ez máig kihat, korszakokon át, a borzalom.
A rendszerváltás nagyregényének ez kellene legyen a témája!!!
Nem éppen csábos odalisque-ek. Inkább Hore Island lakói: nyaraláson nálunk.
Lucskos fények. Valami matatás, egyfolytában. Vertical journey?
Objektivitás zéró. Bemeséli magának és akkor az már megtörtént.
A sztorit eladja önmagának, mindenki mást már sztoriba ágyaz.
A... Lényeglátás nem létezik egy ilyen ember dimenziójában.
Mint a Testing Strategies For Monolithic Applications, egyféle kódjuk van.
Múló szépségek, akik a kiégést célegyenesnek látják,
az önostorzást és az érzelmi periféria legszélére szorulást vagányságnak,
és közben önmagukból hülyét csinálva dicsekednek cédaságukkal.
Aztán este otthon a szobában persze egyedül bőgnek éjfél utánig.
Hát ebből csak nehezen lesz életmű. Hogy stop the bullet?
Vagy etikus párkapcsolat.
Nem volt rendes apaképük. Nincs szomorúbb, mint egy nő,
aki nem magabiztos és határozott, hanem csak az akar lenni:
olyannyira, hogy az önparódia határán, igazából magára erölteti ezt is!
A szakma háta mögött asztalokra felvekvés munkaidőn kívül.
A másik nyilvánosan jár kézről kézre és megtapsolják műsorát?
Az egész olyan, mintha nem időben mutatták volna meg nekik
A Question of Time, a Depeche Mode dal mondandóját.
Nem megmenthetők. Nem is kell. Nem a te dolgod.
Nem kell Szőke Anni balladájába beleszövődnöd, egyáltalán.
Nem sajnálod meg őket. Nem hiszed el, amit mondanak. Nem!
Ahogy az angol szófordulat tartja, jumping on a grenade, ezt sem teszed.
Hagyod, hogy más elvigye, addig sem téged zaklat szana-széjjel.
(obsessing about... legyen over) és persze jönnek, mint ezek a lányok, anno.
És végül is mindegyik valami body horrort lát bele Kabuki Cyber Punk életstilódba.
Az ilyen kiscsajok kicsontoznak és lépnek? Rohadt durva mazochizmus elrendeztetése?
Amikor önmagából rabszolgát csinál? Nyel egyet és megy tovább.
Azért a láncingen nehezen rágja át magát bármelyik,
de egy budapesti éjszakai életmódban biztos szétforgácsolódnak,
és a fiatalokkal bohóckodás, mire lenyugodnak, nem megy már.
Már ha nem alapból elmebetegek, mint azt megsejteni nem nehéz.
Az egyik fél az érzelmektől, a másik a szüleire hivatkozik, hogy tiltják mindentől.
És eközben míg te értelmes interaktálásokban tobzódsz,
idegenekkel fekszenek most is, és nincs rálátásuk, hogy miért,
sőt, van, aki azt mondja, "magának sem vall be dolgokat".
Egy dudáló autó elé lökött embert kapok el,
reggel 4 van és ideje menni haza.

 

 

 

 

 

 

Fejest a szingularitásba

Az emberek minden egyes évben behülyítik magukat.
Nem csak a sorban állás, és parkolóhely keresés során.
Nem csak a lekésett fodrász időpont vagy sílift miatt.
Nem csak akkor, ha a film, amit megnéztek, pocsékolás volt.
Még akkor sem feltétlenül, ha Hugh Jackman ismét
karmokat növeszt, vagy egy ledózerolt Star Wars frenchise
után még van mit eltüzelni, legyen hát egy Indiana Jones 5!
Amiben majd a vietnámi háború idején a napalm-lángszórók
előterében csípőre tett kezű átpolitizált csaj lead-ek 
                                                    vetyenghetnek kedvükre.
Elég az is, ha az emberek elhiszik, hogy itt a tavasz!
Részemről csak annyi a megbizonyosodás, hogy a hangyák
visszatértek-e a lakásba… és ameddig nem, még kell kabát?
És a hangyák még nem tértek vissza.
De nem egy előadóhölgy, kocsmároslány és belvárosi díva
dobta le a textilt tüstént, hogy 2 napra illúziókba ringassa magát,
aztán fújtasson kicsit, bezárva a fesztivál-app-eket,
elodázva, hogy megveszi-e a jegyet már most,
nem mintha egy júliusi vagy augusztusi szabadtéri buli:
összefüggne avval, hogy március végén mi van az utcán,
a fővárosban. 
De a virágmintás ruhácska (fehér vagy rózsaszín) ismét dobozba került,
vagy egyszerűen bedobva valami sarokba, és vissza az őstulokprémhez!
Mivel kevés az ember az utcán ilyenkor, szívesen ejtek pár kört a belvárosban,
szeretem, hogy érzik, nem irányítják, ami körülveszi őket,
sőt, fáznak, és ettől megszeppennek és a lepcses szájuk is beforr kissé.
Belépek egy helyre és a konferanszié hangosan felkiált, (csak ezt ne)
„Egy élő Legenda, kedves közönség! Köszöntsék szeretettel...”
És bemutat azon a néven, amiről azt hiszi, hallgatok rá.
Cintányérpuffogás. Hogy a 7 tagú zenekar ismét a húrok közé csapjon,
persze a jazz klub azon oldalán, ahol nincsen felette lakó,
mert hiába a szmoking éppen, meg a farmernadrág más esteken,
itt is megy a folyamatos egymást leszabályozás. Mert magyar.
A bántó főnök elviselésére neveltek tömege, akik így beleegyeznek,
hogy megerőszakolják őket.
Csöndben megyek végig a színpad előtt, máshol nincs átjárás.
Annyian vannak már a nézőtéren, és nyomomban hirtelen 
és önmaguk számára is meglepő fellelkesedésben
egy az első sorban ülő fiatal csapat elkezdi széthúzgálni az asztalokat,
miután egyetlen széket odébb tettem, mivel útban volt. Zendülés?
És ők rájöttek, hogy lehet ilyet. Micsoda legenda – gondolhatják.
De azért az jó, hogy utána extázisba táncolták magukat, önfeledten.
Szinte szétszaladtak tőle a rendes polgári maszkjaikat elejtő buli-laikusok.
Erről ennyit.
Jobb ilyen helyen, még a műsor elején, a reflektorfényben gyorsan haladni.
Most nem megy. Mered 200 arc.
Mint az erdei jelenetben, filmekben, ahol egyre több kuksi pislog fenyegetően.
Nekik mindenki Aristide Bruant, akin csizma van, vagy kalap. 
Vagy Maurice Utrillo, akinél ital van. De nem Párizsban vagyunk. 
Elvégre a Flèche d'Or Paris nem ugyanaz, mint a Szimpla Kert.
És itt az ajtón kívül a kések éppúgy tompábbak, mint amennyire
az éjszakai látkép fényei élesebben csillannak éjfél után.
Inkább csak látogatóban, míg a pohár és száj ütköztetésének crash dummy
és csinosruha próbababa és válltöméses férfimaszlag és a közönség egyéb alakjai
úgy ülnek az asztalok mögött, mint az iskolapadban, csak osztály vigyázz nincs!
Szemhéjfestékek, mint kék íriszek virágzása, nyílva, csukódva
minden pislogásnál a félhomályban, és hálátlan étvágyuk kiül arcukra,
meglincselnek vagy hány civilruhás miniszoknyás képes megfékezni őket,
talán csak egyikük kell, hogy engem.
A többiek egységesen és a szórakoztató elemek részeként, it's show time,
realizálják a szabad embert, rezervátumi exotikumot, Münchausen báró,
ez kihúzza magát a kalamajkából, azt figyeld, vajon hogy csinálja...
… vagy a tűrés virtusát látják benned, varázslatnak hat számukra,
partikuláris életükre, mint egy Rodolfó vagy Copperfield trükk.
Szép csendben tehát, eljutok a bárpultig, ahol leülök. Most épp üres.
Itt amúgy is mindenki megfordul igényekkel, jöjjenek hozzám, ne fordítva.
Ez az egyetlen biztos pont, ahol az élet körforgása történik.
Az anyagcsere ihletései, a sörcsap és a vécécsésze között.
Illetve a bemutatkozó, szexuálisan felajzott embermassza
olyasfajta késztetései, amik végső soron valamiféle nemzést akarnak.
Kivárom a végét. Igaz, nem maradok sokáig. Még van hova menni.
Ahogy az egyik csapos a kezét nyújtja, mérnök létére itt dolgozik?
És ahogy a másik (aki diák) már adja is a szokásost, a pincérnők is integetnek.
Lili és Dóri, ha jól emlékszem. Utóbbi még máshol volt pincérem.
Ekkor, ahogy megízlelném az este első kesernyés telihold-kortyát,
valaki vállon kocogtat, mondván: „Ez az ember a bárpultnál él?”.
Nem szeretnék neki csalódást okozni, ezért nem válaszolok semmit.
Ami bennem lejátszódik, arról neki fogalma sincs:
- ez egy nő
- ennek igényei vannak
- ez akar tőlem valamit
- ez nem volt egy erős belépő
- amúgy igaza van
- hogy a hangfekvése alapján megvan, hogy úgy 32 éves,
egyetem alatt énekkaros volt, rekedt, mert túlerőltette magát, 
és valamilyen kemény edzésre is jár,
mi több, valószínűleg mellékállásban coach, edző, sokat kiáltozik,
de nem indulatból, amúgy nyugodt, nem fog kést rántani vagy verekedni
- hogy az akusztikai tényezők miatt, hogy milyen magasságból
jött a megszólítás, megvan, hogy 172-180 magas.
- hogy a parfümje egy bizonyos Soleile de Fleur, már nem gyártják.
- hogy nyakam két oldalán elhúzó lehelete alapján már ivott,
ez első itala ma, az asztalnál hagyva poharát, hogy jó benyomást keltsen.
A pohár talán félig még tele van. Vörösbor. Nagy valószínűséggel
az ezen a helyen most bevezetett drágábbik fajta. Fekete-hegy?
- és hogy a flitterek suhogása alapján valami vastag kabátban jött,
méghozzá taxival jár, mert ebben az időben koktélruha csak úgy,
egy nagyjából 58 kilós nőn, nem valószínű divatcikk koratavasszal.
- van rá pénze, az irhára is és a taxira is
- hogy a körmei nem festettek, de még csak nem is lakkozza
(ez nyilván a kocogtatás alapján derült ki, azon nyomban)
- hogy a sarok, amit visel, további 5-6 centit dob rajta,
így a bemutatkozáshoz fel kell majd állni a székről (bárcsak ne),
elérve ezzel azt, hogy ne lefelé kommunikáljon, nem jó, nem férfias antré.
De ezek szerint a sarok nélkül 170-175? Lehet róla szó.
- mi van még?
Megfordulok a bárszékkel és utána felállni? Vagy felállni és megfordulni?
Várni, hogy a két csapos fiú arcán kiülő jelzések alapján
bizony (!) még egyszer felmérjem a nőt… lesokkolta-e őket,
így ingázik köztünk tekintetük, elbűvölte-e őket, elmosolyodnak végre, jól van!
Ekkor aztán… még egy korty... felállok és várom, hogy kezét nyújtsa,
ami máris ott ágaskodik, mint egy erekciót táncba hívó merevtartás.
Nézi a többi nő a háttérben, ahogy ez a nő odajön, mer ilyet. 
Hogy a szeretet egy csoda, arról sok fogalmuk nincs. 
Apáik kórképeiből kiindulva vagy az erős vezetőt keresik 
(aki valójában mindig is egy zsarnok volt), vagy kiutat a zsarnokságból.
Legtöbbjük, mintha csak egyikük tenné, beleiszik italába,
és úgy tesz, mintha nem egyszerre tették volna, mint egy halraj,
ahogy fordul, ha a ragadozó feléjük biccent. 
Pedig leutánozták a mozdulatomat. Kapás van!? Ez inkább lápban rákászás.
Mert azt hiszik, a mértékletesség palástja a félelemnek.
Egy csomóan vannak közöttük, akik alapból irrealitásoktól félnek.
Hogy ha tetszik nekik valami, egy zenei mű vagy verssor,
azt nem vallják be, nem hogy önmaguknak, még a szerzőnek sem,
és ráadásul, ha ismerik is, azt mondják neki: „Az az egy kicsit tetszett talán,
és a korábbiak elég gyengék voltak, de néha tudsz valamit.”
Ha ez nem tipikus és regionális, a mondok is valamit, meg nem is,
a felelősséghárítás maximumán a beismerés nélküliség pszichés börtöne,
akkor mi az? De mi az?
Talán csak annyi, amikor az itt élő emberek arról mondanak le egyből,
még mielőtt elveszítenék bénaságból vagy elvennék tőlük, ha rákaptak,
ami egyébként nagyon is bejön nekik: hogy mutattál jó filmeket (és van még)...
hogy jó volt veled együtt lakni… hogy főztél neki valami ízleteset
és kiderült, hogy ez a kedvence és nem tudta hova tenni, hogy te
ezt honnan tudtad : a csak általa első és utolsó közös egyéjszakás kaland során,
amiből aztán több lett… de mint elhangzott… gyorsan el is vágta,
mert nehogy már ő legyen a vesztes, aki aztán megbánja, hogy bízott.
Az arcokon félelem ül. Kuksolnak.
Ha mondjuk elmennek, csak itt, csak a koncert szünetében vécére,
nézik a csésze mélyét, hogy onnan feljön-e valami, ez egy ősfélelem.
(a priori!) Állva mindezt. A férfiak közül (akik közül nem sok igazán férfi),
meglepően sokan köpnek utána a piszoárba a pisilésnek, közben,
vagy törlik meg papírral a micsodájukat, mert nők, anya vagy nővér
vagy valamely rokonságbeli mostohaanya nevelte őket, sokan ülnek le,
ezeknek sem volt apjuk. Egy világháború, meg még egy,
egy 56, meg egy rendszerváltás meg a jugó háború, lefedi az egészet…
… a faterok, ha nem leitták magukat a kudarcokban, amely során egy ország
beleőrült a saját történelmébe (a tünetek jóval a XX. század előttiek),
akkor a saját alkalmazkodóképességükkel kapcsolatos kihívások során,
ahol aztán a változások folyamatos létbizonytalanságától bódultak inkább,
vagy meglógtak, disszidálva vagy csak az első szabad papírok birtokában.
Ahogy elnézem, vannak itt olyanok is, akiknek bányabalesetben lettek oda,
másnak aszálykár és a 2009-es svájci hitelbe a rokonok (öngyilok),
rengetegnek elvándorolt a fél családja,
és persze olyanok ülnek pedánsan közöttük, akik annyit keresnek egyedül,
mint a körülöttük ülő összes vendég együtt, meg azok ismerősi köre hozzá.
Ezeket általában kerülöm. Pedig van közöttük is kiéhezett ge**ciputtony.
Egyszerre villan be, hogy az ősközösségekről szóló tanulmánykötet,
amit múltkor elém tettek egy egyetemépületen belüli közösülés után,
tartalmazta azt a többszörösen körbejárt tematikát, hogy a nők
néhány százezer éve (erről vita folyik) vagy 60000...
sok ezer generációval ezelőtt (Watson and Crick-ből Spencer Wells kutatásai):
osztoztak a férfiakon, mert azokból amúgy elég kevés volt,
alapos vizsgálatok tüzetesen ecsetelik, hogy kevés érte el az ivarérést,
nem hogy a kolosszusságot,
meg nem csak a piacon lehet válogatni, és akkor még tudtak,
és ez az egész ma egyáltalán nincs propagálva, pedig Spártában,
ott még élték ezt a menüt, az egészségest és komplexet kóstálva,
és Spárta közelebb van hozzánk,
mint az ősemberek hozzájuk, helótákkal vagy legfőképpen anélkül.
A horog nem, csak a damil. Megfeszül.
Tehát szőke, semmi make-up, szuper! Haja félig befonva. Ez az!
Mint Boudica női alakja, az Iceni lázadás vezére Rómával szemben hajdan!
La Famme Flambé, így 4 év után a legutóbbi óta. 
De itt csak egyes szálak csillannak meg tüzesen, nem az egész fejbúb vagy hajkorona!
Nem kezd el csacsogni arról, hogy miért jött ide. A bekonferálás,
vagy mert kép van rólam a hely falán. Vagy mert már készült…
… van, aki készül.
A nyúl hülye lenne, ha harcolna, a tigris hülye lenne, ha menekülne. 
Mark Twain után szabadon. Ez a nyúl viszont felajánlkozik. 
Vagy csak nyúlnak álcázza magát. És egy jelvényes predátor. A testiségen túl
akarsz-e emellett az ember mellett ébredni, vagy később kerülni őt az utcán,
tudnál-e vele bármit mást kezdeni és ha nem, mennyi mindenről
terelné el a figyelmed, akár éveken át, mint egy pszichére ható lekötő enzim,
ami azt is jelentheti, hogy egy csomó rossz dologról is lepattinthat, persze,
de ha nem kockáztatsz, márpedig láttál már néhány száz ilyen kockázatot
(a neurális hálóban kétségeket felmerülni hagyó bombasztikus csalódást),
akkor kieshet az a lehetőség is, hogy egymás felé terelve jó lesz együtt.
Erre rámehet a mai este. Az biztos. 
Egy másik Mark Twain idézet, ami egy közeli életveszélyes kocsmában,
az emeleti vécéfülkében van felpingálva feketével a tűzpiros falra:
„Amíg rendszeresen ittam, mindenre vissza tudtam emlékezni,
akár megtörtént, akár nem.” Ki írhatta fel? Az italért nyúlok. Ezekről a helyekről,
pletyka és ellenpletyka világa, ahol az ismeretlen tényezők, mint bizalom,
vagy szeretet vagy megbecsülés vagy kölcsönösség vagy felebarátiság szétmorzsolódik,
vagy ahol mernek sörükbe sírni az emberek attól, hogy nincstelenek,
vagy szakmailag el lettek lehetetlenítve, vagy azzal vigasztalódnak,
hogy koreográfusként a szerelmi bánatból és bizonyos pókok táncából merítenek,
és persze azok, akik a pohár fenekére nézve... szemhéjjal nyitja a sört.
Ez a szalonközönség itt: nem sokat tud, csak merednek és le vannak nyűgözve,
nem a zenétől, a helytől, a látványomtól, hanem hogy nem kell otthon ülni este.
Egy pofás co-working space-ben talán már jártak, egy community hub kizárt dolog,
vagy bármilyen egységes koncepció nélkül nyíló, tarkabarka üzlethelyiségek sora,
és aki afelől érdeklődne náluk, hol vannak aktivista kocsmák,
vagy zárt pincékbe rejtett színházak a városban, vagy társasjáték kávézók,
vagy plüssmackós kakaózók, vagy anarchista zugkocsmák vagy underground klubok,
sok hely, ami nem olyan, mint ahonnan Budapestre költöztek haptákban,
sok hely, ahol ott kell lenni, mert a lemorzsolódók így kapaszkodnak,
sok hely, ahol ott kell lenni, mert ez sokaknak az egyetlen társaság,
sok hely, ahol kényszerből szórakoznak, és csak kevesen járják be mindet,
és kötik őket össze oly alapossággal, mint én magam,
aki nem minden esetben ad tájékoztatást, és ahová innen lehet fordulni,
ott tényleg csak hümmögés lesz, egy ismeretlen várostérkép forgatása össze-vissza,
tehát aki találomra kérdezné a találomra elé állókat, hogy mit lehet itt csinálni,
az csak várná a választ, mert ismerik a lakásuk címét, meg a munkahelyükét, cső.
Én is felfújnék valamit szívesen egy falra:
„Vannak Budapesten utcák, oly sötétek,
Amelyekben minden oly álnok,
és ott születik meg a szégyen, a vétek
S örökre meghalnak az álmok.
A lányok komiszak, a férfiak durvák,
Öt perc... Aztán elsietnek.
Ezek az utcák, azok az utcák
Amelyekben szeretnek.”
- Heltai Jenő.
Dickens is lehetne, de nem az, ez nem London 1860 körül, ez Budapest jóval később.
Vagy Mándy Ivántól valami, mondjuk a Bodográf moziról hozzá. De már menni is kell,
megcsap a lány illata, ahogy ledobja kabátját, mert nyilván melege lett,
maga mögé csapja, vállon át és készen áll megmártózni az éjszakában,
és talán más verejtékében is, de egy bizonyos: nem kell otthon ülnie,
ha egyáltalán otthon ülős típus. Nem úgy tűnik, egyáltalán nem…
… hiszen engem választ, és ez nagyon nagy őrültség, extrémsport,
de egyesek közülük pontosan tudják, hogy valami olyanra fizetnek be,
amit még nem éltek meg, és az ilyesmi csiklandozza a önazonosságra vágyásukat.
Ez a nő is talán a kalandot keresi és nem a boldogságot. Ki lehet deríteni?
Mint azt, hogy ki volt Gräfl Ödön. Vagy azt, hogy a Macaca fascicularis
pattintott köveiről leváló szilánkok, mint pengék felvetnek őskori kérdéseket.
Vagy hogy a 3C 297-es magányos galaxist röntgentávcsővel vizsgálva:
kiderült mostanra, hogy 9,2 milliárd fényévre van csupán a Földtől,
egy kvazár húzza az igáját itt, és mérhetetlen gázfelhőktől eltekintve
beemésztett már más, környező galaxisokat is. Ez még jó lesz ma este!
A szigethatás eredményét is össze lehetne vetni a szubkultúrák
és elvileg elsorvadni hagyott, vegzált, elzavart kulturális kisközösségek létével,
ezek az izolált élőhelyek, ahol amúgy is járok, nem igaz?
A történelem hullahegyének Mont Martre-ja alatti katakombákban üldögélve,
a füstben, társalogva kimérten. Aritmetikát és tollbamondást népszerűsítve?
Ennek az egésznek van persze egy kisugárzása. És a nők, akik…
… a veszélyt keresik, még intellektuálisan is megrettenhetnek, borzongás!
A veszélyes férfi, rejtélyes múltja? A magányos férfi némaságának vonzereje?
Ez olyan, mint a színpadi visszafogottság egy olyan korban,
ahol mindenki nagyon meg akarja magát mutatni és te csak balladázgatsz,
vagy mély, dörmögő hangon eldúdolsz egy-egy olyan strófát,
amitől lefordulnak a székről, mert magukra ismernek és ezért hálásak lesznek.
Elég 12 dal. 15, ha duóban csinálod.
Akkor kezdődjön az este? A kézfej érintése bársonyos, rászorít, jó!
Eleonora-K, mondja határozottan és kicsit magához húz. Vajon miért?
Vagy mert annyi, hogy ez a mai misszió. Vagy mert spontán jött.
Vagy mert eleve rendelt volna valamit. Vagy mert egyedül van.
Egyszerűen rendes kézfogással, műkörmök nélkül, herpesz nélkül,
rúzs nélkül, csak parfümbe és flitterbe bújva ott várja a reakciót.
>> gain-of-function, tartja a szakzsargon, engem viszont más érdekel most,
a csókolózás biztonságával kapcsolatos közbizalmat tükröző arc,
az endémikus afták és exo-miteszerek nélküli ígéretes afterparty kettesben.
Arca szép. Ilyenkor sok minden fut át a tapasztalt nőcsábászon,
aki nem csábászik amúgy semmit és senkit, mert őt csábásszák.
Főleg az, hogy most ez megint miről fog szólni és minek,
jobb volna egyszerűen megfordulni. Nem csinálni végig.
Mint múltkor azzal a manökennel, aki 6 órán át ivott (elvégre szláv),
azt várva, hogy mindent fizessek, mindenkit az asztal alá ivott
(kivéve),
aztán 3 körül hajnalhasadás híján, mivel komor tél volt,
elkezdett sopánkodni – már nem bírom, hogy a macskájuk éhes –,
és ez csak úgy hidalható át – mint oly sok odaadó gazdi esetében –,
ha esetleg hozzám megyünk, addig csak kibírja a macska.
Ilyenkor hazaküldöm őket. Elsétálsz és kész. Mert ebből minden kiderült.
Több, mint a batikolt szoknyáról, talán leginkább a korszellemről tanultál valamit!
Egyáltalán nem biztos, hogy van macska. Lehet, hogy két nő él együtt.
Nem szeretnél két nővel valahol Budán kikötni egy ágyban, hidd el.
Miközben még egy macska is ott fészkelődik. Lehet, hogy egyedül él,
és van macska, de az már egy állapot, amibe (hogy ne egyedül legyen)
a nő úgy van beágyazódva, mintha közös döntést hozna mással,
amikor az illető férfit reggel heccből kidobja. És ha fent vagy egy erdőn?
Reggel 7-kor, a 225-dik kidobottként? Az egész lefut, ha macskát említenek.
Ürügyeket ürügyekkel lefedő notórius hazudozó vagy potenciálisan szar anya?
Már, ha a háziállat 2000 esetből legtöbbször pótlék. Mobilketrec, mint gyerekszoba!
Vagy egyszerűen ez valami amortizált virágnyelv, a macskám éhes, menjünk hozzád?
Daddy wouldn't buy me a BowWow: az 1890-es évekből, mint ahogy May Belfort is énekelte?
Közben leesik, hogy a várandós nő nem mehet macskák közelébe, mert a toxoplazmózis okai.
Azaz a macskát tartás arról szül, hogy ameddig van, sincs semmi para avval, hogy család?
Úgyhogy akkor most itt mi is történjen. Vissza a bárba. A pultnál állunk,
nagyjából 3,7 másodperc telt el, és ez alatt nagyjából megvan az is, mit tegyünk.
A jam session nagyokat kurjantó szaxofonjaira cowboy dalokat mixelnek.
Egy török lantművész kócolja a bundokat gondosan közéje. A dobos egy zseni.
Fezben játszik. És a bajsza is hetyke. 
Van theremin is. Van egy tangóharmonika. Ez a fickó sem semmi, fordítva ül a széken,
nem maga lé téve a támlát, hanem, hogy ahol a támla, ott a lába, kell a vérnyomás.
A zongora halkan asszisztál. És a vokál-énekes lányok siketnéma jelekkel
tolmácsolják a dalszövegeket, és ha odafentről valaki lejönne az angol
és más turistáknak szemben nyitott shot bar-ból (csak felest kapni, azt mehetsz),
és a turisták harapják ezt a részét, meg a ledér luvnyák rettenetes utcasarkait,
tehát ha előzetesbe vagy levezetésképpen már éppen letántorodnának,
akkor egy puskás fazon lép elő fekete szerelésben a vörös szőnyeges lépcsőnél,
a lépcső alól, ahol a kazánházban melegszik, nézi a két tévét (biztonsági kamera
és talkshow), a vörös szőnyegen kiegyenesedik, vállán a vas, mint egy sheriff, puskával.
Az egyik tag divatszakállát bekapja a gyosan felhúzott cipzár és ő felvonyít!
Csak a barétáncos kánkánlányok hiányoznak, egy kipukkadt lufi hangulata.
A pultnál állunk. Itt a csaj. Nincs rajta macskaszőr.
Ez egy felnőtt nő, semmi para. Jóhiszeműség nélkül tudod, hogy ne tévesszen meg
sem testalkat, sem szemspirál vagy push-up kosármutatvány, sok a csapda,
de ez a gyerek sem gyerek már.
A bokája nem vastag. A vádlija vékony és formás, hiking vagy bouldering.
A válla kicsit csontos, de a mellkasa nem áll ki jobban a melleknél.
A szemöldök nem szedett, pedig egy sűrű spanyol szemöldök…
Illetve a színpadi fényeket reflektáló kis gyémánt-piercing is helyén való.
Intermezzo.
Elsétál mellettünk Lili, aki amúgy egy meleg lány, poharat megy szedni.
Mivel továbbra sem mondok semmit, csak behatóan fürkészem, ki ez, mi ez,
a chance aquaintance hölgy elneveti magát, kézfejét fogai elé téve
(a 4. másodpercnél kapcsol, hogy ez nem csak egy test-tusa lesz,
látni tekintetében, hogy egy kicsit ő is ismeri a játékot, és próbál átvilágítani,
bár nehezen megy neki és ettől kissé felbátorodik), keze szabályos,
artikulált, hosszú csontok, arányosan amúgy a felső lábszárcsontjaival,
majd lefojtva a viktoriánus gesztust, megmutatja fogait is,
mint aki egy ideje le akar róla szokni, hogy takarózik mimikái között
(mert nem önálló igény ez a fojtás, hanem belenevelték),
és pillanat erejéig lehajtva kissé fejét, de haját nem dobálva, meg egyéb szörnyűség.
Örül, hogy annak látszik, ami. Ekkor ledobja mindkét cipőjét! Kezdődik.
Érdekli a reakcióm, és mivel voltam már hasonló helyzetben,
hogy nő kocsmai verekedést kezdeményez, vagy ruhát cserélünk,
vagy összepillanatragasztózza a praclinkat, vagy egy pohárból kell inni,
vagy jégből akar gyűrűt ott helyben, vagy cipő és zokni nélkül,
leginkább így akar táncolni egy valakivel, akire úgy érzi, most rátalált,
lerúgom én is, csak nekem tovább tart. Közben tart a kézfogás.
Bemutatkozik, a kézfogás tehát nyélbe ütésről árulkodik azonnal.
Lili visszafelé az éppen elengedett első kapcsolatfelvétel láttán:
a leeresztett karok között átsuhanva, a tálcányi poharat a magasba emelve,
megpaskolja a combomat. Csak finoman. Csak jelzésértékűen.
Nyilván, hogy a szőke lássa. Lilinél ez amúgy annyi, nekem is bejön.
„Mit csinálsz ma este?”, kérdezi elég határozottan az elpiruló lány.
Arca felpezsdül. Csak az zavar, hogy műbőr a kabátja. Joyeux minuit!
Az este jól sikerül. Episztola arról, hogy a békét is meg kell tudni élni.
Mi még megisszuk itt a kis fröccsünket, míg a világ többi része
szétrohad és pusztul és amelyik nem, azt gyorsan szétlövik.
Nem csak fröccs volt, persze. De az előző nyár egyik nője rávett,
hogy a teljesítőképesség tükrében a le nem táncolt snapsz nem potens,
és hogy a többször kevés jobbat tesz, mint a sokszor rövidet.
Mágikus kamaszkori sétákat idéző lassú pislogások csillagpatinája,
és a gondolat, mely sikátorokon visz keresztül, hogy régen is volt,
mikor az ember a szüzességét elveszítette. Ez a nő most nem ereszt,
és először adódik, hogy valaki nem elvárja, hogy szórakoztasd,
hogy irányíts, hogy vidd, hogy főzz, hogy vetkőztesd, hogy taszajtgasd,
hanem elképzelése van az életről, valójában minden mozdulatáról.
Minden szerencsés nő (alkatra, tehetségre), akit a modern világ tönkretett,
itt egyesül egy összenézésben és ő leporolja rólam őket, 
mintha csak egy másik dimenzióból ereszkedne le, hogy kimentsen közülük.
Egy héten belül rendes kabátot visel, kap tőlem egyet,
cserébe vesz nekünk egy motort, kipofozott old timer chopper,
és kiderül, hogy 19 évesen tanult meg magyarul,
az apja valamilyen védelmi miniszter volt egy olyan országban,
ami nem csak, hogy már megszűnt, mert annektálták,
hanem mindez úgy, hogy ott még mindig menekült státusza van.
Nem Ukrajna.
A lányát pedig, amint nagykorú lett, elküldte világot látni,
és az, mint oly sok expat, valami szerelmi szál miatt rekedt itt tehát,
és miután vége lett, csak most, úgy 10 évvel később tért vissza.
Addig a kimentett családi vagyonból járta továbbra is a Földgömböt?
Miért ide jött vissza? Hacsak nem keres valamit, emlékek nyomában,
vagy mert az azonosulás szintjén itt érzi magát leginkább nem idegennek?
Pedig azt hittem, ilyet csak a régi világ, a woke előtti világ
őskövület férfijai csinálnak, hogy ha voltak egy nővel egy országból,
és bejött nekik, elutaznak oda, hogy kiderítsék, van-e még ott ilyen nő?
Vagy milyenek az ottani nők? De ezt nem csak ők csinálják, kiderül.
Ahogy a nyárba belerobogunk, azon morfondírozom,
mi lesz a híres őserdei csajjal, akivel tavaly találkoztam,
és idén nyár végén egy európai fesztiválon való komoly fellépést követően,
meg akar látogatni Budapesten. Arcomat látva Nora-Kay azt mondja,
„Csak ne ülj vele a bárpultnál, ahol velem ültél először.”
Tudom, hogy ez így nem fog működni.

 

 

 

 

 

 

 

Pici (kocsma)₃2-esek tere

Hiba a(z) Pici_kocsma_2023.03.12. dokumentum mentése közben: Figyelmeztetés:
Írási hiba.
A Basic-kódban esett változtatások elvesztek. Az eredeti VBA-makró kódja kerül mentésre helyette.
Egy hely, ami igazából nem kell.
Egy hely, ami csak úgy lett.
Egy hely, ahova egyeseknek menni kell.
Egy hely, ahol a sok hülye is ellesz valahogy.

- ha ezt visszhangozza a város, az virágnyelv.
Mert nyilvánvaló, hogy rés a présen alapon:
van egy olyan visszhang, hogy szelepet nyit.
Ebben a kócerájban van spiritusz?
A vécéajtó egy másik kocsmába nyílik.
Van konyha is, éjjel bemászkál mindenki.
Győzködnek, hogy az emeleten
legyenek már zenés irodalmi programok.
Szerintük ki szervezi meg, mert én nem!
Az utca tömve szombaton. Sleppek sleppek hátán!
Sok test egy kontúrként, ahogy összecsobbannak mondatok.
Ide nem korunk Paganini-jei járnak, meg Pulitzer-díjasai!
Vagy Cornel West. Vagy akár a város elegáns elithuligánjai.
Nem Pearls S. Buck és Kaffka Margit rajongói tábora,
vagy a dodekaéder és a dodekafónia közti különbség ismerői,
vagy hogy a festéken nem ragad a malter, azt valaki közülük tudná?
Hanem? Divatmakik és volt-munkásosztálybeli designer luvnyák.
Makarenkó-kölykök és magamutogató zenész palánták.
Itt előbb tudják, kik az egytestű, kétfejű sziámi iker pornószínészek,
vayí Kinky Marie vagy Pierre Woodman vagy Noriko Tatsumi,
mint azt, hogy  mennyi tévésműsor megy egyidejűleg a világon,
filozófiailag azon tanakodva, hogy (miért?) nem tudjuk őket egyszerre nézni.
The Breakfast Club, ha ez a film megvan, annak az a változata,
amiben a francia Pimodán honosítása erősen zajlik:
egy korszakban a kétségbeesett s magukat koruktól
erőnek erejével elválasztó íróknak és művészeknek felejtőhelye volt
.
Ilyenre persze nagy szükség van, nem vitás. Az előző,
és a mostani századforduló után is, ahogy rendszerek kiújulnak,
és tehetségek vagy marginálisok ellehetetlenülnek.
Egy Halálfa, amely virágzik?
Nem az a hely, ahol Csehov, a Jazz és Jézus találkozik,
vagy arra gondolnak egy másodpercig is,
hogy minden nap egy ajándék és minden lélegzetvétel egy áttörés.
Itt inkább csak az alkohol-nikotin kapcsolatot flexelik a végsőkig.
Profán fogalmatlanság keveredik az élveteg műveletlenséggel,
felszínes smúzolás és kifent megmondóemberek akadékoskodása
(de az öltözködési stílusok a vintage boltok kirakatából ugranak le).
A felhajtás teljességgel szimuláns és obszcén és vulgáris,
ami közben egy-egy értelmes fél-felnőtt fazon néha belibben,
és már libben is ki a szerelmi bánatos kis nők gyűrűjéből!
Akik a 2 négyzetméteres vendégtérben lerohannak bárkit!
Az egyik lány épp azt ecseteli, hogy ő kicsit sokat csipog.
A másik szerint minden szembejövő férfit ki kell használni.
A harmadik örül a bóknak, hogy minden szülinapján ugyanolyan,
persze ez nem igaz, és ő is tudja és mindenki tudja,
hogy a nők máshogy változnak és ha változnak, akkor nagyon.
Ez a generáció például elkezdte takargatni a combjait
(és ha 5-10 éve mondod, hogy ilyen nadrágot fognak hordani, kifütyülnek),
és egyesek olyan erősen sminkelnek, hogy már csak nekik nem tűnik fel.
Változnak, de nagyon. Változó korban 30 felett, mögöttük tömött sorok,
sok lány lépi át azt a küszöböt majd, ami felett ők most gyöngyöző verejtékkel,
és borzasztó kínok között hezitálnak, hogy magukra ismerjenek-e még.
Nem éppen az : új fiú, új frizura : konstellációra kell itt gondolni.
Vadászod az értelmesebb beszélgetőpartnert? Itt is, ahogy máshol,
de ez a hely egyáltalán nem ezért készült, ez egy fülkekocsma, és nincs miértje.
Ma például az A38 utáni koncert közönsége idegyűlve, lebzselő csivitelés és zsibongás.
Nyilván van egy alaptörzsközönség, akikből nem kérsz sűrűn és sokat.
A pulton belüli embereket pedig a szélsőségeikről ismerik.
Azonban adott esetben tovább tartanak nyitva, mint mások máshol?
Viszont a teljesség igénye nélkül olyanok, mint a hely. Elveszettek.
Egyetlen vészharang kondul, amikor a csendháborítás befigyel,
és ennek érdekében, meg a padokon elfekvőket kerülés végett:
A terasz bezár ideje korán, mert muszáj. Jajongás mégsincs.
A konyháról eltűnnek a hamburger és hot-dog zsonglőrök.
Az egyik italmérő alkalmazott trombitát húz elő a pult alól,
és egy kubai zeneszámra rászólózik egyet elköszönésképpen!
Már csak az utolsó vendégek. Odabent egyetlen pultos marad.
Hogy miért zsezseg körülötte egy őrült, izgága paprikajancsi,
egy durva, de…. érdekes kérdés ez is, a tag marad.
Aki hátulról átkarolja a standoló mini-macát, és rázza,
vagyis kétmarokra fogva ugráltatja a melleit, mert ő ilyen fogyatékos,
a tenyerében... fixációk kiszolgálás közben, huszonévesek.
A kocsmárosnő paradigmája ez, alighanem: innen jön a táplálék, 
a rumocska például, amitől a kisbaba megnyugszik. Vagy Tubi. Vagy bármi.
Nem sajnálod, hogy nem te vagy ott, mert jobbat érdemelsz.
Erre a lány megmutatja neki, felhúzza.
Erre a srác letolja a nadrágját.
Erre a lány már csatolja is ki az övét.
Mindezt a vendégek előtt. 
Az emberek és a dolgaik. Mint egy groteszk filmben. 
Haver, ez embertelen! Tényleg van jobb ennél, menekülj!
De azért a józanabb emberben felmerül a kérdés,
hogy ezek munkaidőben letologatják a nadrágjukat? És ezt a KÖJÁL hagyja?
A kis nő nem csinál mást, mint pultozik, aztán szexualizálja az embereket.
Egy valóságos Ignudi-veterán, aki kitesz magáért, hogy ne unatkozzon!
És a pár hetes legújabb palija még nem ért ide? Ugorjunk a történetben.
Kirángatom az utolsó normális félkegyelműeket,
akiknek másnap vizsgájuk van az egyetemen,
és felírom a falra a bejárat mellé, hogy: „ANYÁTOKAT!”
Bár ezt senki sem találja... ezt a feliratot, de elhiszik, hogy ott volt.
Még egy könnyed beszélgetés is belefér, mert itt van Herman Aleksander Gohn.
Erre megérkezik a felajzott udvarló, akinek, ami következik, új lesz.
Mikor végül ez a legújabb balek, aki hoppon fog maradni, ott áll:
és végre!, ez a srác egy sörös üveg két oldalán a tenyereit széttéve nézi kérdő arccal, 
mintha misét tartana, de elnémult volna a hívek perverzitásától: HOGY
mibe is került,
mi folyik itt… nem erről volt szó? Megnyugtatod: „sok sikert!”
Az, hogy megtűzöd és elküldöd, ez mint eljárás sokak számára kizárt, de releváns.
Felmerül egy másik liturgikus drámai fordulat is, halk megjegyzés se szisszen:
„Nem tudom, ezek mikor lesznek Éccesek, de keményen gyúrnak rá.”
Ezt a fiúnak személy szerint nem hangsúlyozod ki. Benne van a nézésedben.
Itt gyakorlatilag mindenki kézről kézre jár és szemeznek közben?
Senki sem mer megrökönyödni.
Senki sem akar öregnek tűnni.
Senki sem akar pletyka tárgya lenni.
Ez a kocsma a FOMO őshazája!
És a parikajancsi a pultra dőlve részegen,
és a lány lovagol rajta, nagyokat kiáltva.
Nem az volt, hogy a haverjával hozta össze?
A sérült állatok
fajtatiszta tartása
Budapesten,
rendetlenül.

Megtalálod az adott címen.

 

 

 

 

Egy Jordán hercegnőről jut eszembe

Ez a sztori is jól indult. Valamikor 9 éve, nagyjából.
Elegem volt Lívi nyavalygásaiból és vágytam az ismeretlenre!
Egy nyári züllés alkonyán volt egy csörte a Bókay utcában.
Itt elég erős jelenléttel tette közzé identitását egy egzotikus lány,
akinek tetszett egy dobos-énekes barátom, ott helyben.
Előtte sosem látták egymást, és nem is lett belőle semmi.
Ellenben a keleti szépség megkeresett napokon belül, hogy nekünk dolgunk van.
Markáns, nagy állú! Széles mosolyát is vizsgálva tudtam,
vezető típusnak tartja magát, személyisége igencsak karakán,
és arcberendezése alapján kikövetkeztetve teste vonalait,
nem járhatok túlságosan rosszul... igaz, veszélyes csókok felé evezek.
Bár fogai hibátlanok.
Egy félreeső, elvont helyet javasoltam, a magyar 50-es évekből.
Ilyen azért a Közel-Keleten már réges-régen nincs,
– ugyan sikátorból jól állnak néhol, de az alkoholizálás mégis jó, hogy tabu –,
és az egymást váltó konfliktusokban, nemzetközi incidensekben megedzve
a várossal egyidős, történelmi léptékű sok száz éves helyek zömét
Szíriától Palesztináig vagy miszlikre lőtték a lakosokkal együtt,
vagy nem jutott el odáig a nightlife romlás, sem a szocreál semmilyen fogalma,
hogy ebből kulturálisan rosszul jöjjenek ki, és integritásuk sérüljön.
Úgy 1 órát késett a kislány, azt lehet feltételezni, sokáig sminkelt.
Valóban megtett mindent... mint az az est elején és végén kiderült.
Parfüm, alatta ruha! Hozzá krémillat. Hozzá tömjénes füstölőszag.
Egészen fantasztikus kelmében jelent meg, ilyen nincs is akárhol.
Egy olyan designer burka--csador---valami volt rajta, ami nyilván ritka.
Egyedi szabás. Gyönyörű hagyományos mintákkal tarkított, sivatagi vérvörösen,
ahogyan az egybevarrt alsóruházat díszítésekkel rejtette el a mellek ívét,
és domborodását,
egészében fekete selyemből aztán a külső, mint egy palást, briliáns hímzésekkel,
méghozzá belső luxusbéléses csuklyával, nagy csuklya, takarni magad teljesen.
Egy fantasy moziban nincs ilyen, sem a Dűne díszletei között, sehol, sehol!
Így érkezett, kézzel varrott kis topánkában, amin kacifántos aranyhímzések voltak,
mindezt úgy, hogy a szintén brokátokkal kirakott hosszú trapéznadrág,
ami szintén selyem volt, takarja a cipőt, ez nem a világnak szól.
Erre lógott rá merész kivágásokkal a szép fényű csuklyás arab kombiné.
Kivágás alatt azt értjük, hogy ruha ruhát ér, és nincs szabad bőrfelület.
Öles léptekkel, sietve érkezett az éjszakába, de nem kellett kifújnia magát,
ám mint egy filmben, úgy emelte le hajkoronájáról a csuklyát, lágy ívben.
Gondosan ápolt körmök hidratáló lakkal tükörsimán, és gyöngéd kézfejek.
Az a villanás, amíg a füstös kis helyre belépett, micsoda kerete volt az arcának!
Íme, ahogy befutott a leszakadt kocsmába, ami nekem nem idegen,
szépen fogott kezet, és itta, amit adtak, és 10 percen belül többen lettünk.
Megjöttek ezek előbb is, csak nem volt egyértelmű, hogy miatta.
Egy ideig még kint ácsorogtak, aztán az unalmassá vált, meg szakmai szempontból:
fogalmazzunk úgy, kissé etikátlan volt. A protokoll szerint máshogy kellett eljárni.
Úgy 5-6 (vagy több) csöndes, fekete bőrkabátos srác járt a nyomában.
Ezt nem annak venni, hogy a testőrei, elég felkészületlen dolog volna.
Meg az, hogy lehet: az előző sarkon tették ki a páncélautóból, értem én. Ezért nem...
és ezért volt benne annyi szufla, hogy erősen megöleljen, még inkognitóban!
Egy ilyen kísérettől amúgy megtelik egy apró tér, mindenki értette, ezek kik.
Nem szóltak semmit. Nem ittak semmit. Nem foglalkoztak velem sem.
Csak néztek. De azt nagyon. Profik.
Egy ponton, mikor a második szörnyen kerítésszaggató körtepálinkát megittuk,
és a cigány-cintányéros fröccs századfordulós mibenlétét is előadtam már balgán,
és az összes helyi riksás, bringafutár, ipari alpári alpinista és punk,
meg minden egyéb ágról szakadt betyár is bemutatkozott neki:
a lány egyszercsak azt találta mondani nekem, „szökjünk meg innen”.
Mintha egy fiatal Diana hercegnő keleti kiadása szólt volna :
egészen vadító sűrű göndör fürtök alól buján búgó hangon, kissé pöszén,
mintha a csodalámpát megdörzsölésig eljutásra buzdítana egy Disney Jázmin? (...)
Angolul? Gyakorlatilag lehúztuk az italt, eléggé nem hozzá illően.
A fürtökre - gondolj Madison Pettis sérójára, még annál is olyabb - ismét felkerült a csuklya.
Szőnyegre fel, mentünk… a második utcán már kézen ragadott, erősen szorította!
Úgy rémlik, előre lendült és futni kezdett, húzva-vonva magával.
Közben hol elcsuklott a hangja, hol nagyokat nevetett fel örömében!
A csuklyát egyáltalán nem tette vissza, de örültem, hogy nem mezítláb szalad!
Ekkor már tudtam, még a korábbi estén mondta, hogy bátyja forradalmár.
A bátyját ugyanis kitagadták, mert forradalmmárnak állt, ritkán találkoznak.
Ennyiből azt is feltételezhettem volna, hogy a hazájabeli titkosszolgálat,
6 vagy 7 kiadásban ezért követi, és nem azért, mert konkrétan: ő valaki…
Most ezek szerint ezekkel packázunk? Egye fene. Jó kis este ez!
Elég hamar siklottunk a kertek alatt a bulinegyeden átkelve cikkcakkban,
sok útvesztőjével, kapualjával és csak ablakokon nem beugrálva,
mire a túlvégén kikötöttünk egy régi, jóöreg törzshelyemen,
ahol a mulatozás csak valamivel színvonalasabb fokon folytatódott.
A turista csőcselékben… Leráztuk a bőrdzsekis kompániát, ez gyorsan kiderült.
Mi több, a lány felélénkült: adrenalin, dopamin, mind kiült az arcára!
Az is lehet, hogy ilyet nem csinál túl sűrűn, mert odahaza bekasztnizzák.
Vagy házi őrizetet kap, vagy nem engedik ki a cifra palotából.
Közben azon tanakodtam, ez is egy olyan helyzet végül is,
mint a karibi csaj, két évvel korábbról, hogy a lagzi előtt egy kis solo vadulás,
mert ott is volt egy Jason Mamoa a telefon háttérképeként, míg velem…
… és itt is lehet, hogy hozzáígérték már valakihez és ő most utoljára megmutatja!?
És csapkodta magába a feleseket… és hozzá fröccsöt vagy sört?
Nem érdekelt.
Elkezdtem az egész helyzeten görcsölés nélkül filózni, mikor a csávók megjelentek.
Kellett nekik vagy 20-25 perc, mire a lányt bemérték. Jöttek. Áh, sziasztok!
Ugyanúgy csöndben. Ugyanúgy semmi fogyasztás. Ültek, néztek. Várták a végét.
Mi pedig ismerkedtünk. Az est végét pedig az jelölte, hogy akkor hozzám kell menni,
az ő kultúrájukban a személyes hajlék szentsége mindenek feletti. Sérthetetlen.
Templom a maga nemében. És az intimitás egyetlen igazi szentélye. Safe.
Addigra azért már felöntöttünk a garatra lánnyal, és nem voltam biztos a szexben.
mert … na, várjunk csak ...
Amire a nappaliban leterített hatalmas matracon a burkacsador kibomlott,
olyan látvány fogadott, mintha egy ókori szoborparkban járnék-kelnék éjjel,
valami fáklyafénynél tapogatva végig egy császár kertjének díszes alakjait,
(ki tesz ilyet?)
akiket mindegyiket valami válogatott ágyasról vagy szeretőről formáztak volna.
Egy egészen elképesztő test bomlott ki a méregdrága, ám puha ruhakérgek alól.
Egy-egy idom kissé le is volt kötözve, jó szándékból. Kioldotta őket hát!
Nem sietett el semmit. Nyilván felül akart lenni. Nyilván úgy ment a petting.
Nyilván le kellett dönteni. Nyilván elő kellett melegíteni. Nyilván élvezte.
De...
Ő vette le magáról a ruhát (mi az, hogy!), volt egy technikája, ráadásul mindkettőnkről.
Kínlódott egy ideig avval, hogy meggyőzzön, minden ide kellett, hogy vezessen,
és minden beszélgetés és koccintás és vesszőfutás kulminációja: az itt és most.
Vannak nők, akik megideologizálnak mindent. Bólintottam, hogy biztos így van,
ha neked így tetszik, mármint ha neked igazad van, szóval persze, de én ebben nem hiszek.
Nézett, azt hitte, ezt viccnek szántam.
Engem viszont kifejezetten megnyugtatott, hogy nem olyan, mint 6 hónappal korábban
az a német dúsgazdag lány, Caroline, aki újságírót játszva túrta fel a lakást,
és nyomozása során még óvszert is talált (ügyes vagy), majd másnap a parkban sírt,
és ilyen parkban, belsőudvaron, Liszt téren, Dunaparton és aluljáróban leülős,
hiperventillációs, sírós, pánikrohamos, hüvelygörcsös, néha műbalhés, sokszor tragikus esetet:
SOHA TÖBBET NEM AKAROK LEVEZÉNYELNI, EMBEREK!!!
Mintha látta volna, hogy kissé elkalandozom, a másodperc törtrésze is számít,
ezeregyéjszaka megfogta az egyik praclim és a fenekére helyezte, ott a helye, apukám!
Fejlett hátizmok és egészséges zsírpárnák váltakozó vonulatain haladva
végül is nem kellett sok a visszaigazoláshoz, a fül alá bekulcsolt fogás,
az odahúzott erős csók és a kicsapó nyelvek nyomvonalán a cserebere, most örülsz?
Van egy másik kéz is, és a letapogatás során biztosra kell menni, tényleg igaz:
A bőr érintése olyan volt, mintha napi kétszer olajoznák, balzsamoznák,
ledörzsölnék ritka szivacsokkal az utolsó fölös hámsejtet is és megborotválnák mindenét;
és feltételezem máig, hogy nem azok a srácok, akik egész este koslattak utánunk,
hanem legalább ennyien, legalább ennyire szakképzett kiadásban háziszolgákként,
meg a masszázs! (…) És én jeleztem, hogy ezt reggelre kellene hagyni. Reggel volt.
A mellei úgy álltak, olyan szabályos cseppgömbökként, hogy káprázatnak tűnt.
Igazából örültem volna egy kis pihenésnek, mielőtt nekikezdünk délutánig.
Hogy gondolod? Itt most nem ez lesz! Jöttek az élénk riposztok. Úú… b**dmeg.
Ekkora visszautasítás ekkora kaland és szökés után egy ilyen rangú,
egy ilyen áldozatot hozó, egy ilyen nívójú nőnél elképzelhetetlen.
Persze az is lehet, hogy nem csak az ital beszélt belőlem >> ellenünk <<,
hanem az is, hogy feltételeztem, hogy lent a ház előtt ott dekkol 6-7 bodyguard.
Vagy mikor elmentem mosdóba az utolsó helyen, ő előzékenyen elküldte őket?
És ha nem?
És ha félreérthetően felsikolt? És ha fáj neki? És ha azt hiszik, hogy a jóból is sok?
Benyomják az ajtót tokostul, mire én egyáltalán ráérzek, hogy kivegyem.
Nyilván lehallgatják. Az egész folyamatot. Így általában nem megy...
Egyidejűleg már az alsóneműmet rángatta a princess, mire nem is kicsit.
Könyörögni nőnek nem fogok, de jeleztem, hogy reggeli mellett is jó szeretkezni.
Ezt a mai fiatalok már nem értik. Azonnali shipping-ben gondolkodnak.
Villognak azok a csajmanók is, akik bent tartják? Meg akik az utcán kiáltanak utánad?
Az analóg lányok jobban tetszettek, bevallom.
Tudtak disztingválni néha... és distanciálni magukat, hogy ittunk, majd holnap.
Azok még nem féltek állandóan attól, hogy lemaradnak valamiről,
vagy hogy valaki valahol titokban, de megalázó szándékkal:
posztol valami kudarcot, vagy mulasztást, amivel befeketít másokat.
Vagy hogy nappali fény mellett nem fog tetszeni az, akinek most odaveted magad?
A szájszervek szívóképességének hajnali áhítatát imába foglaltuk hamar.
Ráadásul neki bizonyítani kellett magának, hogy egy jó nő és dafke lesz magömlés,
és ez az ő önbizalmáról szólt, meg arról, hogy ne feltételezze, nekem nem tetszik.
Gyakorlatilag rám erőltette az akaratát.
Mintha lett volna egy kis vita is, stand-off, hogy akkor most tényleg? Minden áron?
Orgazmusa után utolsó erejével, persze nem vallva be magának, hogy totál részeg,
csak kipréselte és kisajtolta a tobzódás mirigyének aranyló gyümölcshúsát,
és ekkor felegyenesedve az első kelő napsugárban gyönyörű idomaival
azt találta mondani kurtán, teli pofával, hogy „would you mind if I wouldn't swallow?”.
Dehogy. És kiszaladt. Sosem értettem, ezt a nők miért kényszerítették rá egymásra,
hogy utána úgy csináljanak, mintha ezt a férfiak várnák el (és nem a pornó).
Ott aludt 5 perc múlva némi fürdőszobacsobogást követően és szép volt. Szép nő.
Egy titokzatos jordán nem-kurtizán, akinek díszes, szétdobált ruhája annyit ért,
mint a lakás, amiben voltunk… és végül persze nem volt ínyére reggelizni.
Az ilyen nők dacból dobbantanak reggel, mert álmukban bebeszélik maguknak,
hogy ők márpedig mekkorát csalódtak. Bezzeg megjegyzik, ha jól meghúzod őket?
Hogyha finoman simogattad, egészen libabőrösre a kis homokóra-alakjukat?
Hogyha a birizgálás órákig tart? Hogyha a hajtövet csesztetted és belealudtak?
Akkor visszajönnek? Nem szeretem, ha visszajönnek. De jönnek.
Sosem volt világos, miért nem lehet néha csak elmenni színházba és ott lenni.
Elmenni az állatkertbe és sétálni. Elmenni kisföldalattizni kézen fogva. Ez naiv?
A fagyit együtt nyalni, egyet ketten? Valaki más kutyáját levinni, kölcsönbe?
Egy koncerten egymással táncolni, csókolózva. Taxiba ülni, hajtson kocsis!
Anélkül, hogy közben mindenféle mást is kellene csinálni, csak azért is.
Kicsit összeszokni, adni egy aktusnak mondjuk 24 órát, ez nem a Kuiper-öv,
                                                      csak hogy megleljük a közös hangot.
Mintha kínaiul beszélnél. Mintha óarámiul. Mintha a Holdon. Mintha hiába.
Pedig nem kell mindenből Roberto Benini jelenetet faragni, vagy Chaplin-t.
Ezek meg szeretnek a tortába fejelni, mondván, mindenki ezt csinálja,
és amitől cikinek érzik önmagukat, azt igazából ők csinálják és nem más velük.
Jobb lett volna összebújni és a vekker helyett kelő priaposzi metronómmal lüktetni.
De a modern nők egója felülkerekedik a bonyolításra nem szoruló helyzeteken is.
Aznap este elvittem érdekes underground helyekre. Tény. Megízlelte a múltat.
Ittunk, ő egy kicsit többet. Megesik. És másnap is folytatni, ezt már nem értik.
Így visszagondolva az a tanulság, hogy sok híresség bújt már hozzám,
és még több NEM híresség (akiknek jobban örültem, százszor, ezerszer),
de a végső erkölcsi mérlegen az a mindent kiváltó instabil összhatás,
hogy ha annyi nő érintése hiányzik, hogy egynek már nem tudsz örülni,
akkor kegyetlenül kiégtél.
Legyen az egy jordán hercegnő vagy a sarki fűszeres lánya. Vagy egy ki*b**szott filmsztár.

Ahhoz is volt szerencsém.
Jó szar volt.

 

 

 

 

 

 

Fodrászok a belvárosban

Sok klasszikus 70-es évekbeli szalon tűnt már el. Immár?
Az, amelyik a Múzeum körúton volt, bringás fashion-t árul,
mellette, ahogy a dizőzt válaszfalazva szétszabták,
valami papírpoharas kamukávézó ciripel koraestig.
Elég rég volt, hogy fehér munkaruhás, ortopédcipős nők és nyanyák
vonulásztak minden kirakatüveg mögött, az ABC-ben éppúgy,
mint a dauer-olóban, ahol bent mindig kiskutyák vakkantgattak,
olyannyira elengedve magukat, hogy ezeket tutira nem verte még senki!
Érthető volt a KGST-időkben, hogy olyan fűzős cipőkben jártak naphosszat,
azok a nők, akik egész nap álltak, a fodrász szék mögött vagy a pénztárnál.
Régi búrák. Bakelit. Az Akácfa utcai szalon is, az ószeres melletti,
mi lett vele, kibelezték már? Ott van, ha még ott van.
De nyílnak újak is, ez nem olyan, mint a hentesbiznisz,
hogy sorban húzzák le a rolót, mert a nagyker tarol
és már csak ők tekerik a csirkenyakakat és felezik fűrésszel a disznaut!
Mondom, nyílnak újak is, és nem a Barber Shopokra gondolok!
Például itt van Kornél, aki nyáron részegen járja a környéket,
meg-megállva traccsolni egy-egy kávézó teraszán ismerősökkel,
egy cigaretta, egy kávét lejmolás is! Egy kisközértes sörért, ebédidőben?
Mindezt napszemüvegben. Haját hátranyalva hordja zselézve.
Pomádé a javából, de nem mint egy Rudolph Valentino, hanem szakadtabb!
És úgy néz ki, mint egy csempész… a szesztilalom idejéből.
Akinek a kamionban az anyósülésen sörétes puskája van, lefűrészelve.
És adott esetben egy vidám napon kidugja azt az ablakon,
és avval integet a földúton a dzsindzsásban, hogy előzd meg.
Aztán a Hajós utca - Ó utca környékén van a következő szakbarbár,
mert ha rákérdezel, hogy van-e hajvágás, azt mondja:
„10 perc múlva, vagy holnap”! Akkor Nagypénteken inkább megvárod!
Bent kiderül, hogy vitorlásrepülő. Fotók a falakon.
Megmossa a búrád és azt hiszed, letépi. Fejbőr, nyak! Dörzsöli!
Hajszeszes fejmasszás. Szent Habakuk! Historizál is az egészről!
Azt mondja, hogy ilyet jó régen nem kóstoltál, ha egyáltalán!
Ha azt mondod, 45 éves vagy, akkor szerinte 45 éve nem,
és ha valaha igen, akkor az is ő volt, és ez biztos.
Öcsinek meg pajtásnak nevez, össze lehet vele haverkodni.
5000-be kerül, 50 méterrel odébb 8000. Csak kápé!!!
Van egy másik fodrász is, itt a Zeneakadémiától távol eső részen,
azaz ott, ahol a két régi szálloda körül a házak összecsúsznak és
az ordenáré villamosvicsorgásba, míg a sínpárt kínjában csiklandozzák:
belesajdulnak a póznáknak dőlt másnapos emberek, gyerekkel,
gitárral, kormánykerékkel a kezükben, meg mikrofonnal, vasrúddal,
bármi, amit nem tettek le valahol, ahonnan kókler módon távoztak,
és itt megesik, ezen a körúti szakaszon, hogy...
szoknyákat fúj a szél… és van olyan eset, hogy bárcsak ne fújná.
Itt a másik! Ez a fazon szintén egy mellékutcában tanyázik, nem piskota.
Egyik oldalán egy megbénult szűcs, a másikon kutyatápszer szaküzlet.
És akárhányszor mész el zsúfoltan túldekorált boltocskája mellett
(ami valójában egy szék, ablakkal – rálátás a termékbemutatóra),
mindig azt a frizurát vágja a kliensnek, ami neki amúgy éppen van.
Figyeld meg jól! Hogy önmagát nézi a tükörben és az alapján vág.
Egyre rövidebb és rövidebb, mert hát sokan jönnek szerencsére.
És aztán egyszer csak bezár, mert meg kell várja, hogy megnőjön.
Úgy 4-5 style-t nyom le pár hét alatt, és aztán pihenőre megy.
Nincs főnöke. Nincs székdíj. Nincs semmi, csak egy apró üzletecske.

Elég jellegzetesen Budapest íze van ennek az egésznek.
 

 

 

 

 

 

Ripitya a gyártelepen

Ez nem egy ütközési autósmagazin, vagy egy roncstelep,
aminek „anyagmeghibásodási telekkönyv” az alcíme,
hanem egy létező szórakozóhely, a titok külső bermudájában.
Budapest ipari gyűrűje amúgy is rejteget látni valókat,
egészen a Népszigettől a Kínai piac mögötti becsali csárdákig,
a különböző galériakísérletek is északabb, amikből aztán hegemón,
megalomán intézmények nőttek ki, mint a Godot Intézet,
nem csekély mértékben befolyásolva a művészeti gittegyletek
elburjánzását belvárosszerte… vagy a Fekete Lyuk és a Voodoo
után minimum 20 évvel olyan megmozdulások, ahol bizony:
Csepelen zajlanak a veretős techno bulik, meg az Arzenálban,
meg DJ Infragandhi vörös fényekben úszó fogdájában legfeljebb. 
                                                             Na és aztán!
Igaz, a 90-es évekbeli old school lemezkorbácsolók
és műfajspecifikus hazai úttörők közül panaszkodik néhány,
hogy a hardcore és a metal mellett anno megjelenő emo-ra hasonlít,
na ugyanez lett a mai tini-techno(!), nagyon kemény és harsány,
és a szerdára úgy hivatkoznak, hogy wetnessday? Menj már!
Half-baked movie hangulatok és sorozatos szipogás valami alagsorban.
Nem olyan, mint a mongol diszkó-techno, Loce ft 168 - DISCO MUUJGAI!
Sexy bed-selfie-k és elvetemült dick-pic-ek lelombozva omladozó virtuális birodalma,
pixel-csonthalom. A metadata ingoványának ergonómikus kihasználatlansága.
Vagy amikor arról megy a vita, hogy ki a trans-ginger, üdv from the other side?
Ideát annyi új DJ lett és annyira egyformák, hogy az katasztrófa (csicskulda),
de mindenki depressziós, mindenki szét van csúszva, mindenki ámokfutó,
nagyon fos… amihez a budapesti szcénában a külföldről importált,
ottani csatornákon megtapasztalt női mintákat másoló lányok csapódnak:
gyakorlatilag ugyanúgy kiteszik magukat – mutogatás a színpadon –,
mindenféle felszerelések mögött a ledérség logisztikája tombol,
és hát olyan dolgokat fogyaszt a közönség zöme, olyan fiatalon,
olyan mennyiségben, hogy azt nagyon nehéz öregfiúként követni, mondják.
Van, aki számolja. 500. Valahogy olyan, mint a gépi tarhonya.
És témát váltunk.
Íme, az ipari gyűrű meglovasításának sorjázó korszakában vagyunk,
ahol a MÁVAG székházat simán újranyitják évtizedek után,
hogy legyen benne egy 1000 fős népzenei techno este, mindez április 1-én,
és hát hiába, hogy az elbontott Közvágóhídon belül mik voltak,
a hangulatot valahogy a város visszahódítja, visszacsempészi.
Így tesz most is.
Amikor egy toronyépület fényei a fák felett gázcsövek mögé mutatnak.
És történt egyik szombaton, hogy egy hajógyomorbeli koncert után
egy igazából szintén rétegzenékre járó, rétegzenéket játszó gangben
sikerült értesülni arról, hogy most aztán tényleg érdemes lesz összeverődni,
vasárnap találkozó egy bizonyos helyen;
s mint szokott, a falkák vonulása az éjszakában a külvárosok felé kanyarodott,
olyan sok közegből, olyan sokféle arccal tarkítva a gyártelepen eldugott,
a maga nemében istenes, mert hiánypótló garázsklubot, hogy az felemelő!
Legutóbb 4 éve volt ilyen az O2 egész alvárost megmozgató megabulijával!
Alváros alatt értsd, hogy budapesti underground! Vagy azt, hogy egy bunker,
egy óvóhely, egy pincerendszer, egy alagútrendszer minden zugában,
minden zugából dőlt a teljesen elrugaszkodott és alternatív flessek halmaza.
Kerékpárral azért nem nehéz ilyen helyekre elcsalinkázni, megadni a módját!
2023.04.02-án akkor ismét itt tartunk!
A VIII. kerületen át, valójában dombra fel a Magdolna utcától egészen
a Mátyás tér kivirágzó hétköznapjainak dunyhát fogó koraesti csendjén át,
ahol egynémely jazzista és moziból lett szeánsz klub is meghúzza magát,
a Szigony-vidékig, az Arborétum és a Ludovica modern kaszárnyái mentén
igencsak nosztalgikus képzettársítások közepette sikerül eljutni messzebb,
egy zeneakadémista ismerősnőm családi háza mentén, illetve tovább,
ahol egy tűzről pattant kis rozsdahajú, puha húsú hófehér lányka lakott hajdan,
tovább, ahol a Néhai Bárány egyes tagjai laktak albérletben, és tovább, ahol…
… az Elnök utcába jártunk 2012-ben a tető alatti egybenyíló műtermekbe,
vagy ehhez képest ugyanott egész lent, a régi téglaépületbe beékelt galériába.
Úgy rémlik, Mazart Galéria volt a neve. Azóta városszerte nyílt 200 új hely,
a Mad Brewery-tól a Gyöngy kocsmán át az Új Dürertől a Sgt. Peppers-ig,
vagy éppenséggel a RIFF-től és Manyitól az új Gólyán át a Zsírig és a Bolygóig.
Bezárt 100 és megint nyílt 20 érdemes, és ez a fluktuáció és vibrálás
nem csak az ideszakadó, a poszt-szoc bp-ről mit sem sejtő embereket nyűgözi le.
Persze a szigorításokkal nehéz mit kezdeni, főleg, ha folyamatosan fokozzák őket,
mert tapasztalatból tudjuk, és több ezer év háttérismerete áll rendelkezésünkre,
hogy az emberek ettől csak még elvetemültebbek lesznek és persze veszélyesek!
Úgyhogy a külvárosokba kiszorulás, mint olyan, nem a rossz előjele,
hanem az élelmesség és a budapesti szubkultúraterek valóságos reneszánsza!
Ami hiába jelenti azt, hogy imitt-amott 50-80 ember verődik csak össze,
vagy átfedésekkel csupán csak néhány ezer beavatottja van a katakombáknak,
mintha csak az ókorban volnának… vessük már össze avval, hogy a műkincspiac,
ami köré karéjban idomul a művészetfogyasztó helyi kisközönség, sem több,
mint 1500 keményvonalas kiállításlátogató és 16000 fő, akit egyáltalán érdekel,
valahogy érint, munkájába vág vagy szabadidejének egy szeletkéjét kitölti,
hogy fotó, kollázs, festmény, installáció, kisplasztika, videoart, stb. kiállításokra és
előadásokra betoppan néhanapján. Mindezt mindkét esetben egy 2 milliós városban.
Az ilyen eszmefuttatások élvezetessé tesznek minden olyan odautat,
aminek végén a fel nem kell rá készülni, mert úgyis jó lesz élmény vár.
Ahogy a kerékpárlánc áttétele álmatagon nyekereg a hepehupás közutakon,
a tél végi hűvös fuvallatok lankadatlan esőt kiáltása süvít a fültőnél,
olyan levegőben lógó zuhé híre, amiről tudni, hogy nem most, csak kicsit később.
Az utakon senki és semmi.
Abszolút külváros. Még jócskán érdemes innen kalandozni a különböző könyvkiadók,
aztán szocialista-brutalista tömbök és általuk ellensúlyozandó templomok mentén,
megkerülve a közparkok és autópályafelhajtók, elbontott laktanyák
és új stadionok világát, az utolsó metrómegállók feletti bekötőutakig,
egészen egy lesötétített kollégiumépületig, aminek nincsen semmi fénye.
Se neve.
Itt éjszaka közepén is besétálsz és az épületen át – egy söröző alak bólint –
kerülsz a gyártelep központjába, a legkülönbözőbb leállított gépek,
melléképületek, rombolók és roncsok és olyan hangulatú terek közé,
amiken keresztül megízlelheted a 60-as évek budapesti szakmunkás feelingjét.
Menj csak tovább, hallod már a zenebonát? Pedig még két forduló és két udvar vár,
egy autó most parkol ki keresztbe, a volán mögött egy villódzó szemű éjjeli lény,
majd aggregátorok, trafóházak, valamilyen hatalmas tartályok. Az ipari táj.
Azonban az emberzaj egyre kivihetőbb! És az éles fényű reflektor alatt:
kint áll egy olyan társaság, akik közül majdnem mindenkit ismersz,
de legalább 6 felé osztva a csoportosulást, a legkülönbözőbb helyekről.
Szürke felhő felettük, ahogy ma mondani szokás, gyorsan szívják azt a c-betűset.
Hamar kiderül, hogy időben jöttél, mert az egyik zenész kórházban van.
A Haldokló Világ vagy a Csontbrigád zenekar tagja, mi történt?
Némi feszültség és aggodalom van a levegőben, eső még mindig nem,
de a várakozás, a „mi lesz most” és a technikai szünetet kell tartani élmény,
ez csak időt ad az utolsó fellépőknek, akik illemből húzzák az időt.
Az első előadó már lement, középső nincs. És az utolsó egy amerikai.
A szegecselt ruhájú alakok keverednek a bejárat előtt a pufidzsekisekkel,
sikerül a nem éppen popszakmából ismert alakok között kezelni sokakkal.
Olyan az egész, hogy abszurd, mert egyértelmű: a helyzet antropológiai szürrealitása
az összecsúszó korszakok ruházatait ma viselő emberektől bizarr teljesen,
valahogy a 72-85 közötti punk és a 88-96 közötti acid creep elegyedik,
nem szabályosan azért persze, mert a fajsúlyok mentén nincs mix-biznisz,
bár itt is sokan ismerik egymást arcról, futólag, félszemmel és szemsarokból,
és akiket sikerül, ilyenkor érdemes bemutatni egymásnak, már ha eleve
kerülgetik egymást 10-20-30 éve egyazon város ugyanolyan titkos helyszínein.
A Sid & Nancy világa vegyül nem tisztán a scratchelés és őstechno hajnalával.
Egy afrikai herceg barátom is eljön, akkora alkalom ez, a meg nem hirdetett banzáj,
ő is, aki általában álruhában van, kopott cuccok, kifakult fekete kapucni,
és semmi fölösleges duma, eleve csak a műsor után beszélget velem,
négyszemközt, valahol a kulisszák mögött, aztán megy a szállodába, nem is iszik!
Előkerül DJ Zefyr is, aki közalkalmazotti státuszából kifolyólag
(az elitkörnyékbeli kultúrintézményben sok a program, amit szervez)
képtelen befejezni a Phd-ját, pedig érdekes a téma, íme egy kis mustra:
- a fogalom-empirizmus alapjai a megtestesült kogníció tudományában
- konnekcionista hálók
- neurális modellezés
- a testesültség mint a kogníció forradalmi modelljének állításai
A könyv címe : A megtestesült elme, ami nem a legjobb fordítás, egyből világos.
Ami viszont a tartalmat érinti, jó felütés ez egy performance előtt, itt kint!
Elvont japán és kortárs táncoktól a performativitás és performanciák különbségén át
az absztrakt művészi biohorror filmeken egészen a trashig Zefyr mindent bejárt,
és megfelelő pillanatokban be lehet kapcsolódni a diskurzusba, mint laikus, persze.
Rendes gyerek, aki ilyeneket olvas, és még érdekesebb, ahogy a világ végén,
egy elhagyatott gyártelepen, egy buli közepén, éjjel 10-11-kor 
olyan tanulmánykötetet lapozgatunk a gyéren és fényeit durván leokádó
ki tudja mikori gyárlámpa ernyője alatt, a fejezetcímeket megvitatva,
amitől nem csak a Buzi Kisfiúk zenekar vagy a Padkarosda tagjai,
de még az RNR Csoport és a különböző veterán underground arcok is néznek,
és cigiznek tovább.
Zefyr, komám! Az elmúlt másfél évtized során eltöltött közös estek hatására máris
sikerül mesélnem néhány hajmeresztő új történetet, amik amúgy a hétköznapjaim.
Szereti, ha fel van zárkóztatva, az elmés és furfangos csavarokat is,
amiket elképesztően éles váltások és lesújtó csattanók zárnak, valósággal zabálja!
Nem mellesleg az őrült csajos sztorikat is. Ahogy ablakon ugranak ki, vagy elém,
és ahogy kapaszkodni próbálnak, bármibe és bárkibe, hogy aztán rikácsoljanak.
Nehéz lehet.
Mondja is Zefyr, hogy nem Bukowskit kell fordítani, hanem ezeket megosztani.
Talán az tetszett neki a legjobban, ahogy gyors ütemben, egymásba kapcsolva,
egészen pörgősen jöttek ezek a vallomások, és egy ponton a felcsillanó tekintete...
… arról árulkodott... hogy elértük az ingerküszöbét. Amikor is az volt a polémia,
hogy a szórakozóhelyet, amit nagy műgonddal építünk és ő is, Zefyr,
meg mások, mint a Küss Mich frakció is fantáziát láttak benne,
hogy ott egy 40+-os elektromos zenei rejtekhely alakuljon ki,
nos hiába falaztuk le a pincét alig két hete, mert közben az új tulaj,
aki az egész alagsort kivásárolta, leküldte a szomszéd kocsmán keresztül,
az ottani lépcsőházat feltöretve a verőembereit, akik feszítővasakkal:
mert tudni akarták, mi van mögötte: átverték a falat, be a műhelyünkbe,
be a szórakozóhelyünk mögé, ahol azt állították, akkor ez is az övék.
Azért ez nem így működik! Úgy, mint egy lakatlan szigeten vagy bolygón,
ahol, csak úgy ki lehet tűzni egy élősködőkkel telefertőzött földi zászlót, smafu.
Itt per lesz.
Már meg is kondul valami effektpedál és mi megyünk be a történetek után,
hogy bő egy órás, igen korrekt zenei felhozatal mellett az ohio-i banda
elszórakoztasson minket, egy hangulatban, mint a HUNS zenekar ősi fotói,
némi kelet-német beütéssel (ebbe az Einstürzende Neubauten is befigyel kicsit,
nem csak a bundesliga frizurák, egyenruhafelsők és a szétvarrt falakra vetülő árnyak)
valami elemi és barlangbeli… igaz, lemezkeverő hangmérnökökkel megegyezünk
összenézések közben, hogy az ének halk, alul van intonálva az egész szett,
de a tánczenei jelleg magától adja, hogy a lépésszám betartását a közönség élvezi!
Hétvégi ínyencfalat, mai kifejezéssel, inger twister. Nem kellett sok, csak dobozos sörök!
Egy olyan tipikus, de immár ritkaságszámba menő közép-európai térben,
ahol a graffiti, a csonka falak, a sérült oszlopok kalapácsütésszaga porlik,
és a tákolt bárpult és vécészekció között lomtalanításból az utókorra maradt,
vagy eleve a környező, posztapokalipsz épületekből összehordott bútor hever nyeglén.
Egy ilyen helyet, így lehet csinálni… emlékeztet Montpellier-i házfoglaló korszakomra,
amikor 2010 magasságában ipari területekre vonult ki az ottani teljes freak kolónia,
és hát azok a bulik azért többször fulladtak botrányba és utcai kerítésharcokba,
pedig ahogy a felflexelés alatt álló létesítményekbe sikerült bekukkantani,
azok is valami ilyesmit adhattak volna, csak hát más zenével, francia rapperek,
algír homeless generálisok, lengyel outsiderek és görög ál-menekültek között,
akikről egy tanulmányt megereszteni egyszer biztos érdemes volna, ha rávisz a jókedv.
Budapesten azonban ez a műfaj, homeless kartelldoktorok és burleszk refugee-k
nélkül is vidáman a jég hátán focizáshoz hasonlóan nem hogy vegetál, kiserken!
A zenei élmény garanciája vasárnap, titkon? The Serfs, ahogy a műsort dokumentáltam!
A 4 tagú fogat európai turnén, aminek listáján ez a koncert fent sincs, csak nekünk adták!
Jó cucc. Felismerni benne a Kenshiro reefjeit és a Bloodsport filmzenei dallambetéteit,
meg sok new wave klasszikust! A Sonic Youth kötélhúzás zenéjét is és pergődobjait.
A Malaria csajbanda csattogását is. Mert a Butthole Surfers tépelődését nem?
Van itt eklektika! Gombnyomogatás és dobverőszéthergelés autóskesztyűben.
Ritmikus industrial rock, avagy a tamtamok mögött széteffektezett emulátor nosztalgia!
Összetett mondatokban közlik le a világról alkotott véleményüket, kissé darabosan.
Az ének szövete szerteágazóan zaklatja a vokál vertikális kisüléseit, nem is rossz.
És persze a synthy kantáták ütemes taktusainak savas túláradása, becsipogásonként!
És a csirkehálós keverőpultbeli fények is stand-by mode-ban immár, tapsvihar és sikolyok!
Koncert vége, a dallamok és utolsó torzítók herkenése lecseng, a pultban máris
zajszobrászokká avanzsálnak elő az italosztó májerek, és kezdődik a barátkozás.
Hogy a végén az összes zenekari tag egy nehezen előkerített alkoholos filctollal
dedikáljon nekem egy egyedi bakelitlemezt tőlük... és a platinaszőke apró énekesnő
leejtse tokostul, sopánkodjon kicsit és belül kicserélje azonnal a zsírúj lemezt, 
tehát ezek korrekt arcok, örül, hogy nem haragszom, már fokozza is kedvességét:
egy retró mintázatú hálóingben gyakorlatilag, rajta fekete kabát, hosszú csizma,
és úgy világít a bőre, mintha oltott mészbe mártották volna, megint egy hófehérke;
aki egyből elkéri az elérhetőségemet, miközben élvezi a jártas angolságom fortélyait,
odabújjon a hónom alá és a vállára tett kar, aminek súlya alatt meginoghat,
és elmosolyodhat belé... oda vigye, ráfogjon és játsszon velem fotózás közben.
Óvatosan rákulcsolt kézfejével kezdje el … az ujjvégeimet. Ami ismerős,
mert néhány hónapja egy másik helyen egy divat-analógfotós párocska talált rám,
és miközben a srác üres vagy félig teli, ráadásul hosszúkás sörös poharakból
csinált tornyot a pult kellős közepén, amit vendégek ostromoltak, a lány egyszer csak
jól észrevehetően kezdett el lehajolni, egyre lejjebb és lejjebb és lejjebb:
(fel-felpillantva közben, hogy tilosban jár-e már vagy még ő irányít?) és se beszéd,
a pultról lecsukló kézfejemet kezdte el kiscicamozdulatokkal, nyelvcsapásokkal nyaldosni,
valósággal fetyelgette, egészen az ujjak közé is behatolva, a fiúja jelenlétében?
És erre mondja afrikai herceg barátom, hogy az ilyenekkel óvatosan, ezek perverzek,
mert ezek már előre megbeszélték a közös nevezőt és belevisznek a játszmába úgy,
hogy közben tesztelik a reakcióid, és ebbe a piszkálódásba már mentek tönkre egyesek.
Teljesen igaza van. Nem is kell sokáig ebben a regében leledzni, csak felmerült.
Így csattan a vaku másodszorra, ahogy a platina énekesnő kicsit simogat, még éjfél sincs.
Már értem, hogy miért azt az epitome avatárnevet választotta, hogy tenderfixation.
A Smashing Pumpkins 1991-es Gish lemezére jár az agyam egy másodpercig,
ahogy nézzük egymást, de hisz ő turnén van, én pedig ráérek, indul is a vécébe.
A rögzített mozgás, amibe behajolnak háttérnek rosszarcú pofákat vágva spanok,
hogy a látszólag vagány vagy épp lepukkant helyen megfűszerezzék az ambientet.
Come on baby, punk with me? Mered, hogy I don't yield? Ez, és a bullseye-élmény?
Mások is vannak a fényképen. Ahogy behúzódunk az elhagyatott gyárépületbe.

 

 

 

 

 

Bonnie & Clyde

… a tollak késekké változnak,
a gyümölcsökből csillagok lesznek
és visszafelé hullnak,
míg a lángok martaléka,
egy lángoló ember megy műugrani,
és a strand ijedtében szalad szét
minden irányba, jajveszékelve!
Simán ülve maradunk és nézzük.
Folyamatábra az érzelmekről nincs,
és az arányok összesimulnak,
szappan ízű kezek megsózva, lenyalva,
női kézfej a férfi felkaron lecsúszva
lelassítva magát tapintás közben,
(kiélvezve kiéhezett helyzetét)
egy elégedett hmm hang felette és egy félmosoly,
és hátrabillenti csókos fejét,
és a férfi rábólint,
és a fájdalom ellazul.
A földrengés a bőr alatt vibrál tovább.
Fokozatos készenlét
és be nem vallott bánat.
Zajzendülés
a pitvar, kamra, vérerek
várfalán túl.
Az idő összesűrűsödve, városszerte
rezdülésekből kivonatolni,
a másik éppen hol járhat,
és ennyi erős beidegződéssé váló
felforgató helyesség és helytelenség:
csakis oda vezethet,
hogy együtt sok jó dolgot lehetne tenni,
vagy, mint a nő hangsúlyozza ki,
“inkább rosszat”. És kacsintással nyugtázza.
Az egymást szinte kioltó két őrület,
eszeveszett vonzás, amiben
a verekedő megtanul menekülni,
és a kereső megtalál elengedni.
Egyfajta renitens hezitálás
és az egymásnak esés egy lépést vissza.
Vernél? Ölelnél? Szeresselek? Kim vagy te?
Milyen érzéseket váltasz ki?
És ennyivel már meg is van oldva,
hogy van, akinek ez bonyolult,
és van, aki kihazudja magát a helyzetből.
De attól még az éjszakák lánctalpai
görögnek tovább csikorgó gondjaikkal,
és a fogdmegeket jóllakatók sokaságában
egy összenézés visszahoz mindent,
felszínre tör vagy 8 év ismeretsége,
és a kérdés ugyanaz marad:
MIT KEZDJEK VELED?
Tépelődő éjszakák
kunkorodnak kiesett
képek közé.
Villámokat szóró
felhődaráló pillanat,
a felhőajtó nyitogatás madárszárnypengével,
és a két sávra szakadó égbolt
alján a mozdulatlan napkelte,
hogy a két sík egymásra roskadjon.
Igen, mint az Omniszfinx rejtvénye
és feladványa, hogy mi történik,
ha az elmozdítatatlan test
és a megállíthatatlan erő találkozik?
Megadják magukat egymásnak.
És egy farkas megy el a háttérben?
Egész lassan teszi ezt. Puskaport szimatolva.
 

 

 

 

 

 

A bulinak vége, azt' húzzuk tovább az igát?

nincs olyan ellenkezés, 
ami úgy hatna vissza önmagára, 
hogy átminősíti önmagát -
ezt abból is kiveheted,
ahogy a szolgáltatóipar
és a fogyasztói vélemények
megoszlanak,
jobbára kevés jól tápláltra,
és rengeteg lecsúszott
éhkoppos garaskopogtatóra,
akik persze mindent megtesznek,
hogy biztonságban 
érezzék magukat,
és a hazugságokkal
úgy lakjanak jól,
mint aki levegőt habzsol,
és azt mondja,
még repetázott is!
A placebo-t illető habzsolásgátlót
valahol útközben elhagyták.
1 év híján 20 évvel
az EU-csatlakozást követően
bemész egy üzletbe,
és jönnek utánad,
hogy lopsz-e?
Nem BAZ-megyében.
Budapesten, a centrumban.
Nincs hivatalos pénztáros,
vagy elég pénztáros,
a takarító és árufeltöltő
ugrik be kasszázni,
mert ez így fasza,
de hárman kísérnek,
mert van rajtad zakó,
vagy egy oldalzsebes kabát,
még táska sem kell,
mert akin zseb van,
az biztos lopni jött.
1995-ben vagy 2005-ben
még a modelváltás során érthető volt,
de most már nagyon ciki...
ebből aztán lett egy kultúra,
negatív tartományban,
valójában az ezt konzerválás,
amit sikerült sok egyéb
gaztettel és beidegződéssel
átemelni az előző korszakból:
még mindig rágja a közéletet.
nem mellesleg azok
dolgoznak a boltokban,
akiket beszállít a munkaerőhiány,
és négyszer annyit keresnek,
mintha falun rostokolnának segélyből...
ezek azok, akik nem tudják,
hogy itt sem mindenki lop,
és hogy Luxembourgban (az egy ország):
2023-ban 6000 eurót keres
egy középiskolai tanár,
mert 140000 jó kommunikációs képsségű
és aránylag művelt ember
jön ki alóla csak az első 10 évben,
akikből jó szakemberek,
mérnökök, újabb tanárok,
és persze kereskedők 
meg üzletemberek lesznek,
ami az országnak,
- akármekkora is - : JÓ!
Itt meg fillérekért a nyomodban járnak,
az egyik beül a kamerák mögé,
a másik a polcok végén néz,
követ folyosóról folyosóra:
akkor is, ha naponta jársz be,
akkor is, ha naponta más dolgozik ott,
mert folyamatosan cserélődnek,
és az egész olyan, főleg, ha köszönnek,
mert ennyi azért van bennük,
mint Berlin a 80-as évekig,
hogy évtizedeken át
ugyanaz a határőr enged át kapukon,
ugyanaz a határőr nézi a papírjaid,
ugyanaz a határőr igazoltat gyanakvóan,
és minden nap hivatalból idegen veled,
és fenyít, fegyelmezgetni próbál,
és képviselni a rendszert,
és látszat-hatalmat játszva,
és nálunk a közértek is még ilyenek?
... és most ez azért van,
mert ez a bolt egy non-stop,
vagy azért, mert drága,
vagy azért, mert az áru pocsék,
és a dupla-hurka savanyú volt múltkor
(jól át kell sütni és lemegy)
és a zsömle egérszaros volt,
és erre verik a mellüket?
mert ez nem a háború miatt van...
... illetve mi lenne akkor itt,
ha béke idején ez megy?
a konfliktusoknak persze
nem lesz vége egyhamar,
a Trójai háború 9 évig tartott,
a Laconia-Messeniai (görög) háborúk
Kr. e. 735-715 (az 20 év, akárhogy is)!
Az úgynevezett Százéves Háború
pedig meddig húzódott el szerinted?
1337 - 1453, abba azért ki lehet fáradni!
A Lengyel történelemben egy olyan,
hogy harc a Német Lovagrenddel 1409-1411.
Ezt követte 1454-1466, a tizenhárom éves háború!
A Holland függetlenedési harc,
a Nederlandse Opstand, 1568-1648,
az is mennyi évig tartott, hallod-e?
Nem minden úgy megy, mint mondjuk
a következő: Schmalkaldeni háború
1546 Jul 10. – 1547 May 23.,
amikor egy éven belül tényleg elég volt!
The Seven Years War 1754-1763?
(French and Indian War: Treaty of Paris in 1763)
A Krími háború 1814-től 1826-ig?
A Belga Forradalom, 1830-1832?
Persze eredményeit csak 39-ben fogadják el!
Land War of 1878-1909, más néven Cogadh na Talún?
Korean War (한국전쟁 / 조국해방전쟁)
Fatherland Liberation War?
Azaz 25 June 1950 – 27 July 1953.
És persze Vietnám is meddig,
pedig már az elején tudták,
hogy ezt tisztán megnyerni,
1965-1971 között már tudták,
sehogy sem lehet
- mire számítotok - ...
és az aggodalom ma ide irányul,
hazai pályán kullog Európa, 
az utolsó sorban?
és az evés jelenti
Európa kellős közepén
a legnagyobb gondot,
épp egy olyan helyen,
ahol az evésnek rituális szimbolikája
és mélyen beágyazott történelmi
obszessziója van?
és nemsokára az ársapka is lekerül!
poros klisék helyett 
nem ártana erről
egy jó oknyomozó riport:
a szegénység,
amiről nem kevés ember 
anekdotál,
vagy hogy mi történt,
hogy 33 év alatt
egy ország
nem tudta elsajátítani,
hogy:
Minőség hajtja a keresletet!

Nem a gagyizás. És kuporgatás.

 

 

 

 

 

 

 

Odaadtuk vagy ígértük

Az őserdőbe elmenni vállalás.
Az egész kitétel teljesen váratlan.
Hogyan kezdesz neki ennek,
miután amúgy 400 ezerért
vettél egy nyamvadt repjegyet?
Itt a Macchu Picchu, nesze!
Már nem felkóborolsz a hegyen,
ott, ahol szálkákra szakadt fatáblák jelzik csupán,
hogy INKA TRAIL (inka-ösvény).
Hanem buszokkal viszik fel a faszokat,
akik félrészegen és telezabálva bóbiskolnak!
Ki az ablakon, ahogy nem szégyellik.
A Kentucky Derby! A Szajna partja turistán!
Shanghai tornyai alatt pénzszórás! A Gozsdu udvar!
És akkor ebből egy élveteg üzlet lett,
az őserdei elsüllyedt városlátogatásból!
Aminek teljesen befellegzett. Egy maffia csinálja!
De ne aggódj! A sűrű növényzet segít!
Nem mindent lát a tekergő műhold lencséje!
Vannak még el nem rontott helyek!
Vannak még olyan hegyi kazamaták,
amiket nem járt össze valami őgyelgő horda!
Amire faluturizmus címen a megrontás minden formája települ!
Vannak még az Andokban is régóta rejtett városok,
amiket nem találtak még meg a szállodatulajdonosok!
És a stricik!
És a milliárdosok!
Kétszer magasabban, mint a Macchu Picchu,
van egy város, ahova napokon át kell kapaszkodni!
És egyáltalán nincsen expozálva, meg szétkonferálva!
Hatásos helyszín, legyen az leánykérés vagy bűnbocsánat,
de ne ezért menj oda, hanem azért, hogy kijózanodj.
Egy-egy ilyen hely megváltoztat mindent!
Már csak az elhivatottság, hogy ennyit utazol a béke nevében!
Betoppanva oda, ahol még csak kevesen jártak.
De valakik ott telepedtek le és felhúztak egy települést!
5000 méter magasan?
Ezek eljutottak arra a civilizációs szintre,
hogy építkezzenek és arra is, hogy az épületek:
beolvadjanak, szinkronban legyenek a tájjal.
Ezek nem kockákat csesztek le, ahol éppen sikerült.
Ezek nem azt hitték, jó lesz úgy és csá, igyunk!
Ezek nem lustaságból követtek el városfejlesztést.
Igaz, Bazzalgette, Hausmann vagy Podmaniczky Frigyes sem.
Viszont a sziklaszirten és a szakadék szélén a hegyen,
ott azért egész más tekintélyt parancsolóan letenni valamit,
aminek hordereje túlmutat azon, hogy volt benne illemhely is.
Az őserdei mesterek is megadták a módját! Ezek tudták.
A pre-hispán pompa teljességgel felfedezésre vár,
igaz, méltó keretek között és nem mindenki számára.
Az értékmentésben nehezen van korrekt demokrácia,
mert ha a démosz bamba és tohonya, akkor rombolni képes.
Azt hinni, hogy a nagy erdei, vadregényes, rejtélyes
és veszélyes felfedezések kora nem hogy elmúlt,
hanem már mindent sikerült kurvára beazonosítani?
Hát ez nem így van!
Talán 2001-es sztori, hogy egy csapat éppen egy ilyen,
elveszett várost keresett a Brazil őserdő legszélén,
már nem El Dorádót szerencsére, de a legsűrűbb terepen,
azért a legszéle is pár ezer kilométer sűrű mocsár,
és ingovány és inda és lián és sötét talajszint és járhatatlan erdő,
és jaguár és méregkígyó…. és ezeket ott valakik felzabálták.
Nem kajmánok és nem piranhák és nem gyilkos rovarok
és nem egy levél alól, mint egy köhögés,
felszakadozó 4 millió éves, addig érintetlen ősvírustenyészet!
Belebotlottak egy addig érintetlen törzsbe,
akik talán … megijedtek tőlük? Hát ez esélyes.
Talán csak annyi, hogy átveszik a hozottat?
Talán csak annyi, hogy ezek szellemek, hammm!
Lehet, éppen éheztek hónapok óta, és házhoz jött a vacsora.
Vagy annyira mások voltak, hogy nem nézték őket embernek?
Talán csak annyi, hogy ha ezeket nem eszik meg,
akkor le kell velük ülni, és ha leülnek velük,
akkor megkedvelhetik őket – a veszély fennáll –,
és akkor ahonnan jöttek, oda visszamehetnek,
és akkor lehet, hogy még többen jönnek vissza belőlük,
és akkor mindennek vége. Inkább megenni itt és most!
A nőinkhez pedig nem értek hozzá!
Mint egy amerikai film, amiben leszállnak az űrlények,
és a mezei kukoricaföldön kapáló baseball-sapkás,
traktorok, gépkocsik értelmében márkahű texasi emberek,
vagy arizónaiak vagy Denver állambeliek, vagy akármi,
egyszerűen felnyársalják az ufókat, akik nem tapsolnak közben.
A gond letudva. Okos férfiak! Mert ugye tényleg van,
már legalább az 50-es évek óta megy az Amerikában,
hogy az űrlények hágják a rendes, vallásos amerikai lányokat!
Roppant kellemetlen kotorászás és tokokat kenegető,
szépelgés nélküli szuperszámítógéppittyegő inszeminációs kísérletek!
Fajok közötti átmenet és félvér hibrid kreatúrák rémuralma?
Az őserdei 200 fős brancs nyilván nem kér ebből.
Lehet, csak 50-en voltak!
Persze itt van az is, hogy még sosem láttak fehéreket,
akik kétszer akkorák, mint ők.
Mint a Ridley Scott -féle Prometheus című filmben.
Vagy mint az antik márványszobrok, lépdelve.
 És ínség idején, hallod,
az amúgy egy csomó hús és nagy csontok alatta,
amikből egy csomó tök fasza kis szerszám készülhet.
Edd meg azt, aki nem szimpatikus? Zajongnak, csörtetnek?
Ezek a faszok ott csámborogtak az őserdőben,
és puff, egy nyílbékaméregdárda a legfőbb köpőcsőfegyverből:
azonnal nyakon és artérián és agyon… csapta őket!
(drága erdei rokonok)
Ők egyébként annak a civilizációnak a posztapokalipszisében élnek,
mintha egy elsivatagosodott Londonban busmanok kóricálnának,
mit sem sejtve a királynőről vagy a tőzsdéről és az ír kocsmákról,
vagy mint egy visszavadult tájban, ahol előtte élénk autóforgalom volt.
És most, a fel sem fedezett őserdei-hegyi városokig tapogatózva,
igazából máig egy csomóan eltűnnek az erdőségekben, hála Istennek!
A kis fickók már tanakodtak egy ideje, hogy kik ezek, mik ezek?
Azok meg a GPS-es készülékeiket rázva néztek hangoskodva,
és ették a magukkal hozott konzerveket és palackozott vizet.
Miért kell a vizet egy átlátszó héjba zárni, hisz mindenhol ott van!
És mi lett a ruháikkal, a mobiltelefonokkal, a szeméttel,
azt az a kis ősközösség beemésztette, hordják, átalakították?
Vagy az egészet, úgy ahogy volt: elégették és a folyóba vágták?
Micsoda feszültség lehetett ott, a fiúk a falutól távol találtak valamit,
legalább egy heti járásnyira, mekkora esélye van ennek a találkozásnak,
és ott és akkor egyből kiderült, hogy valamit tenni kell,
de azért volt egy kis hezitálás is, mert hát indiánok vagy sem, emberek,
tudván, hogy még csak ők tudják, és követik a hatalmas mamlaszokat,
és mit fognak otthon szólni, ha annak a combját leteszem a falu közepén?
És ha azt a hatalmas nőt hazaviszem? Miért tartja fehér kosárban az emlőit?
Nyilván egy csomó szórakoztató furcsaságot figyeltek meg idő közben,
a cipőfűzéstől a telefonáláson át a napszemüvegig és a csomagolóanyagokig.
Azok, akik meg bevitték a szennyet az erdőbe, gyorsan el is némultak.
Egyértelműen megrontották a természeti népet, nagy igyekezetükben!
Nem Panamáról beszélek, az Amazonas-vidékről!
Azt sem tudták, hogy napok óta követik őket.
Szóval vannak még elveszett városok.
Amiket önkéntelenül védenek helyi lakosok.
Akikkel nem érdemes szórakozni. Vagy kapcsolatba lépni.

Jó étvágyat!

 

 

 

 

 

A képmutatás öntörvényűsége és a Holzkreuz kocsma lakói

Ezek egy kocsmát visznek 
és kikapsz, ha berúgsz.
Te érted ezt? Vagy azt,
hogy utólag pusmogás van,
hogy miket mondott 
valaki kissé ittasan? 
Tárgyilagosan,
tényként kezelik, 
ami elhangzik 
és nincs kontextus.
Ezek nem értik 
a bizalmi alapú 
kocsmáros státuszt.
Az olyasmit, 
mint a hipokrátészi 
vagy papi esküt, 
hogy kussoljanak.

Ennél csak 
a Krimó nevű 
kocsma rosszabb, 
ahol a tulaj,
aki egyben 
heti többször 
kiszolgálást ad elő, rosszul,
1200 forintot 
meg 1500-öt kér 
egy sima csapolt sörért,
és 1000 forintnál is többet
egy 1 decis fröccsért, 
mert ilyenje van,
elvégre 
gyereke született nemrég 
és záráskor kiabál a vendégekkel.

Ehhez képest mit tegyél, 
ha egy kerülettel odébb:
egy olyan helyen találod magad, 
ahol mindenki huszonéves,
mindenki nagyon akar élni 
és mindenki kiforgatja a szavaid?
Rég volt, 
hogy Tricia Nixon és Ed Cox 
esküvőjéről traccspartiztál,
vagy hogy Margaret Thatcher 
mit beszélgetett 
Antall József miniszterelnökkel,
akiről kevesen írnak olyan disszertációt, 
amiben azt taglalják,
hogy neki valójában 
milyen jók voltak 
a francia kapcsolatai, 
nem csak a CDU.

Egy ideig azért lehet cimborálni, 
ha három percenként 
befut egy ismerős,
mert most ez a város 
legfelkapottabb kis koszfészke, 
ez a kocsma,
de ez is le fog csengni… 
mint a Vittula, mint a MÜSZI,
mint a Sly's, mint a Beat on the Brat, 
vagy mint a Millenáris környéke.
Ez most olyan, 
mint az 1940-es évek elején
a Kis Piszkos nevű kricsmi,
ahol a képzőművész diáklányok 
közül egy-egy
még asztalon is táncolt,
főleg a freskóosztályról 
jártak le rosszalkodni 
a vadóc természetű
akkori nőcik,
és ez lesokkolt 
szinte mindenkit. 
Itt viszont 
nincs ilyesmire hely.

Egészen elkeserítő látni, 
hogy a csendes vendégek 
mennyire unatkoznak.
Egyesek átfogják 
a párjukat 
és arról tanakodnak, 
érdemes volna-e már
             hazamenni?
Valaki bekiáltja az éterbe, 
hogy Dostler Gábor 
a bizánci zene specialistája!
Egy fazon a Vogézekben készült, 
gyűrött fotót szorongat 
és hangosan zokog.
A pultosok emitt nem tudják, 
hogy kell gyóntatni.
Egyszerűen, 
aki jobban érzi magát náluk,
- akiknek márpedig 
a pult mögött dolgozni kell -,
azokat elkezdik 
szadizni meg túráztatni.
Nem az, hogy beszólnak, 
az csak hagyján, édes kevés,
hanem beleállnak, 
visszakérdeznek, 
nem értik, mi van!
Ennek egyértelmű
tanújelét adják.
Máskor manipulálgatni 
próbálják 
a részeg vendégeket!
Az is megütköztető, 
ahogy nincs 
semmilyen szándékuk arra,
hogy egyes vendégeket 
bizalmukba fogadva ideig-óráig,
védjenek, 
mondjuk a lejáratódástól 
vagy simán az illetőt, önmagától.
Egyszerűen kinevetik. 
Vagy faképnél hagyják. 
Vagy rosszabb.
Csak és kizárólag 
mással beszélnek 
és nem reagálnak rá.
Ahogy erre nem reagálsz
te sem semmit, 
de alaposan megfigyeled,
az a tömény tanulság 
következteti ki önmagát, 
hogy:
„Az lehet, 
hogy ti betegek vagytok, 
de nekem vannak 
egészséges érzelmein.”

Ezzel nem kell 
magadat túlságosan 
vigasztalni, 
csak konstatálod.
Ez a kitaszítottak vidéke! 
Ahol nincsen olyan
hogy nincs félreértés?
Vagy belemagyarázás. 
Vagy valami 
oltári nagy kavarás 
a semmiért?
Közben már 
elszabadulnak
  a vendégek is, 
a személyzet is,
egy srác például,
aki úgy tűnt, 
hogy kifújja 
a füsttel a lelkét,
visszaszívta.

Meglepetés!
Rikoltozó kentaurok 
vágtatnak el 
a ház előtt 
talpig-patáig
fekete latexben!!!
Tejfakasztóra 
süvítenek keresztül
a városon, 
rajtuk apácák hintáznak
poroszkék és kadmiumsárga
zászlókkal 
és nagyokat
harci kiáltanak
láncingben,
úgy néznek ki,
mint Ellen Hollman
a Spartacus - 
War of the Damned
TV sorozatban,
és felkapnak 
egy csinos roma lányt,
aki kiköpött
Poonam Pandey,
noha szocmunkás,
és az egyik lóember
kardot ránt örömében,
a másik kezében
Andrej Zsdanov képe lángol,
egy harmadik galambokat
lő le íjjal éjjel
mozgás közben,
a menetoszlopban legelső
egy jelzőfáklyát tart a magasba,
és a többiek 
korsókat lóbálnak,
tele abszinttal!

Mennyit ihat egy 
ekkora benga állat?
Az egyik farán
egy térdeplő 
Victoria Pratt tetkó!
Hatalmas egy ilyen tetoválás! 
Egy másiknak 
a marján 
egy ezüsttálcás 
Holofernes ábrázolás.
A mellettem ácsorgó
 MOME-s 
fashion designer 
szöszi nyárra tudja, 
chainmail bikinit
kell tervezni!
Úgy néz ki,
mit Twiggy!
Meghatottan 
és hálásan néz
a négylábú kompánia után,
akik érthetetlen 
nyelven óbégatnak.
Mögöttük egy ritka
Ford Interceptor dübörög,
aminek ablakai tömör fém,
kopott mattfekete az egész,
és az elején a vadrács
ki van teljesen hegyezve,
de nem úgy tűnik,
mint aki üldözi őket,
inkább mint az
autóversenyben
a felvezetőkocsik,
csak most leghátul,
piros füstöt húzva maga mögött,
mint amilyet a katonaság,
meg a partiőrség használ!
Így száguld a
bőrkabátos kentaur rally,
a felszínt karistolva,
ami alatt szétijednek
a patkányok tömegei!
Mert azt mondják,
manapság megint
nagyon sok a patkány
a főváros alatt!
Ez nem a Római Nyár!
Ez a Magyar Tavasz!

Kitódul a főútra 
a környék összes 
mulatója! 
A kevés elhullott 
lócitrom még gőzölög.
10-15 kentaur látványa, 
ahogy átgázolnak a piroson, 
fittyet hányva a KRESZ-re!

Elered az eső, 
még csak pötyörög. 
A frissen mosott 
sörények illata
betölt mindent!
Fenyegetően egy-egy 
zsémbes bérházlakó 
lasszókkal 
fenyegetőzik 
az ablakból.
A harcosok vonulása 
teljességgel felborítja
a hétköznapi 
kerékvágások ütemét. 
Tejes zacskókat
dobálnak utánuk 
a fiatalok éljenezve, 
a konfetti amúgy is elfogyott!
Tudtad – szól a tükörképem -,
hogy azt Párizsban találták fel 
az 1800-as évek végén 
és Toulouse Lautrec volt,
aki az első reklámplakátot 
megtervezte a vállalatnak? 
A terméknek aztán New Yorkban
az elnökök és űrhajósok 
kabriókból integető 
furikázása tett a legjobbat?! 
Hullott! Hallod?

Ahogy halkul 
a patkolt csattogás, 
ismét zsibong az utca. 
Vajon hova siettek ezek?
Az Örömvölgy utcába tartanak, 
ahol beindult a techno buli, 
és megy az lipicai társas tánc!
Mi történik itt, gyerekek? 
Egyszerre 6 arc dumál 
6 irányból és csillog a mennyezet!
A flitteres ajtón kívül 
beáll a tömeg, 
nincs mozdulás, 
teljesen
meg vannak őrülve!
Újságot hord a szél, 
borítóján egy 27 éves model, 
aki kismama
 és bugyiban selfie-zik:
„Model (27) stuns fans 
with pictures 
of her TINY bump 
at five months pregnant”,
ki olvas ilyeneket 
és ki olvas ilyeneket 
angolul Budapesten?
És miről szól ez az advert,
hogy legyen várandósan
is lapos a hasad
és járj gyúrni akkor is,
vagy hogy előtte és utána
megszállottan mutogatta,
hogy sovány, pocak, sovány,
és hogy ez mekkora feat,
és hogy úgyse tudják
- se sokan, se kevesen -
utána csinálni?
Vagy mint a tablettaszedő lányok,
akik a megnőtt mellükkel
kacérkodnak még utólag is?
Az újság tovalibben
a pocsolyából.
Résre nyílik, ott ez van:
egy brit ex-Big Brother sztár
a 25 hétben fürdőruhában,
több szögből lefotózva pózol.
Hátoldalán újabb balfasz ingerlés,
a bulvár legalja,
„Hottie_with_a_tiny_waist
_but_insanely_big_tits”
Nem egy betty brosmer.
Az a legdurvább, amikor
a fotók mellé
mindenféle abszurd
felirat van társítva,
mint hogy a szexszimbólum
mondta volna azt,
hogy ő olyan, mint egy kaméleon.
Oltári nagy baromság,
ennél nincs feltűnőbb!
Dzsekim zsebébe nyúlok
önkéntelen,
benne egy belépőjegy,
kozma_zsofi_rebeka_present_imperfect,
abban is van
társadalomkritika,
meztelenkedés,
meg tetszés szerint
nagy mellek.
Hát ennél csak a város
egyik 2003 környéki rosszcsontjának
volt jobb melle, Heit Zsófi !
Vagy Laborczy Éva,
micsoda szikár és érzéki
raszta hippi test!
De ez mit számít ma még?

A környék vákuumba kerül,
a hajnali gyökerek
még nem szállták meg
az összes kapualjat
és talpalattnyi,
megülhető helyet,
a körút mentén mindent.
Amúgy itt volt régen 
a kurvanegyed határa,
ahol tűzifából 
faragtak 
önvédelmi husángokat!
Nem is dildót,
mint a busójáráson.
Bemegyek,
elfogyott a söröm.
A belehelt tér
fanyar illatú
kezd lenni
éjszaka 2-3 fele.
Nagyvárosivademberidomárszagok,
legalábbis körülöttem.
A téboly küszöbén 
a flörtölések intenzitása 
mérhetővé válik, 
melege lett sokaknak!
Nekromantika 
és teabárányok 
és loboncok dobálva 
és csacsogó pin-up kiscsajok!
The Female bunch (1971). 
Pirates of Venus 
by Edgar Rice Burroughs (1975).
Ilyesmi.
Meg a Melisa Midwest-ek
éjféli boszorkányórája!

Neolitikus szobrocskákat 
osztogató fiatal srác 
nyomul a bejáratig, 
lábán fehér makkoscipő,
pólóján meg, azta!, 
Zichy Mihály (1827-1906) 
erotikus rajzaiból 
egy pofás kis kollázs!
Egy kockás miniszoknya 
súrolja a combomat.
Odébb 
egy kivágott dekoltázs,
amiben nincsenek
mellek, hova lettek?
De szép a szegycsont!
Ez tuti nem Karin Spolnikova.
Vagy June Palmer 1966 júniusán!
Vagy a The Cannonball Run (1981).
Aztán egy leborotvált bajusz
temetése dobozkával,
egy 3 éves bajusz,
aminek hűlt helye
olyan kicsit,
mint egy fürdőruhavonal,
nyáron,
ami alóla előkerül,
meg tökre fehér,
és ezt a bajuszt
most meg kell beszélni,
jelenti be
egy fiútársaság.
A végén úgyis tudom,
hogy lehúzzák a budin
azt a bajszot!
Ezek csináltak már ilyet,
közben kórusban énekelnek
valami absztrakt greóriánt,
mert ezek zeneelméletes
és zeneszerző szakos magyar fiúk
amúgy.
Az ablakon túl
semmi szokatlan.
Kibontott valódi
tengeralattjáró
periszkóp
áll az
elhagyatott buszmegállóban
és hogy ne csak 
az éjszakaira várjon, 
azon rúdtáncol egymagában
egy illuminált háziasszony.
Ő is ki van bontva, hajilag.
Táskája meg eldobva?
Nem, nincs, mert vigyáz rá,
fel-felhúzogatja
azt a vállára,
de valami
nagyon nehéz
van benne.
Lőfegyver?
A háttérben egy pszichiátria
reklámja óriásplakáton,
„Are you indecisive? Not sure?”
Bármit is jelentsen ez,
ott van a címük, telefonszámuk.
Eggyel hátrébb,
a tetők magasán is túl,
iszonyú nagy zeppelin 
lebeg el, 
rajta Greta Garbo
20 méteres arcmása!
Egy igazi cowboy mered 
a téren tőlünk 100 méterre,
pisztolyt rántás előtt, 
az állapot, de senki 
sem áll vele szemben.
Kiderül, 
hogy Reigl Judit látta, 
ahogy Szentgyörgyi István 
megmintázza szobrát,
a 32. gyalogezred emlékművét, 
valamikor 1932-ben, vagy 33-ban,
és később
itt vitatkozott 
Dobai Péter író arról, 
hogy a szobornak maradnia kell,
(a veteránok hónaljszaga)
itt, ahol most éppen 
ez a nyikhaj csipetcsapat 
csivitel önfeledten 
és önkívületben!

Valaki a felekezet körül 
ólálkodik álcipőben, 
és hangtalanul 
suhan a táskák mentén!
Nem kell sok,
hogy egy költő és egy zenész 
(nem buzik) 
kézen fogva becserkéssze,
és egy Szókrátész összes kötettel 
pofozzák fel úgy, 
hogy közben fütyürésznek!
Igencsak 
összemaszatolódik
a Weisse Bluse.
„Zsebtolvaj”, 
mondják utólag 
exkuzálva magukat.
Meg, hogy a kést 
otthon hagyták,
mert ivászatra
nem visz az ember 
magával fegyvert,
ezt illik tudni 2023-ban!
Láthatóan betonból 
vannak öntve a mosolyok
- beton és napfény -,
de egyesek nevetni is tudnak
a jeleneten.
Egy Tamara Ecclestone
kinézetű taxisofőr
lefékez, kiugrik,
tapsol és lesmárolja 
a legközelebb álló valakit.
Kiderül, hogy egy velszi,
aki itt él és itt is furikázik,
előtte mást csinált,
most már retired adult model.
Férjet keres szabadidejében,
és ettől egy kicsit
mindenki visszahőköl.
Finn patrióta rajzok 
mennek máris
szamizdat jelleggel 
fű alatt, 
kabátzsebből kabátzsebbe!
A másik irányban 
nyílik a vécéajtó 
és te megpillantod
az elkerülhetetlent:?
fél milis magasságúra 
borotvált szabályos 
szőrzet-szeméremdomb-háromszögek,
egy helyre mutatnak, 
lefelé.
Az együtt pisilő lányok
egyszerre húzzák fel
a nadrágjukat is?
Ezt nem tudtam.
Kacsintva jönnek ki.
Ez figyelemelterelés, hölgyek!
És ahogy meglök valaki,
elkapod a pult szélét,
és magaddal sodrod 
az egész berendezést,
felrántva a bútorlapot,
de nem borul semmi, 
de még nekik áll feljebb 
(a személyzetnek,
ami életveszélyes
berendezések között
robotol félrészegen
és idegbetegen)
és azt mondják:
„Nem igaz! Most csináltam meg! 
Most ezért kimaradsz egy körből!”
És azt hiszik, ez frappáns. 
Azt hiszik, ez tréfás. 
Azt hiszik, ez az adekvát reakció.
Ha politikusok lennének, 
ugyanaz lenne a politikában,
mint ami ma van.
A Parlament körüli 
várárokban ficánkoló 
krokodilok etetése
cupákos csülökdarabokkal,
és hogy a történelmi 
emlékművekre holnaptól 
ki van függesztve a tiltó felirat,
hogy A HALOTTAKAT 
ETETNI ÉS CSESZD MEG 
SIMOGATNI TILOS!
Az elrettentés olyan brutális! 
A tévedés abszolút spirálja!
Jó hasznát venném most 
ebben a közegben
Hunter S. Thompson barátomnak!

És ekkor jönnek 
a személyes történetek
és egyesek már célozgatnak is,
és egy csomó szempontból 
inkorrekt, 
ahogy viselkednek,
mert alapból hülyék.
Tedd hozzá, 
hogy 
a mindenki ismer mindenkit
falu élmény szintjén,
igazából, amit 5 perce 
kinyögtél, 
azt már kivesézik
a másik asztalnál.
Ez a szinkron.
Odakint megjön 
egy igazán kemény fickó. 
Vele egy morbid alak, némán.
A kemény pali rendel. 
Társa sóhajt. 
Keresztet vet a vámpír, 
Unicumot látva!
És a kemény fazon szerint,
ő nem ihat óránként többet,
mint 4 Unicum, ez a limit,
mert távolról látta
a kentaur rallyt, csodás volt,
és egyértelműen tudja,
hogy ilyenné változna át,
ha többet inna a kelleténél.
Ilyenné, csak kerékpáron!

Sci-fi bakancs koppan,
térdig érő viselet,
és motoros bőrnadrág.
Ja, ez én vagyok.
Egy Nixi Killick dresszes
udvarhölgy most leülhetne mellém.
Erre egy fűzős klasszik goth csaj,
ridiculously photogenic metál kisugrázással,
egy Arwen, aki kondizik,
egyfajta kistestű ragadozó,
egy amolyan Jessica-Jane Clement,
meg egy neccharisnyás
vaporwave-es, deszkás
mindenféle stílusú
filigrán
grunge hipszter vamp cirmi,
ez a kettő
karol belém
két oldalról,
és ennek
nem lesz jó vége,
ennek fele se tréfa.
A másik fele pedig úgy néz ki,
mint Paula Bulczynska,
tanktop-ot visel
suhogós kabátja alatt,
a pólón az a felirat,
hogy topless_brunette.
Kell ez nekem ma még?
Nyilván szomjasak.
Elkezdenek üzenetezni,
fehér márker filccel
a sötét kabátomra,
az egyik oldalra az egyik firkál,
a másikra a másikuk,
„Ez a faszi totál őrült”,
mire a másik oldalon
„Szerintem is!”,
mire itt megint
„Akkor hazavisszük vagy mi lesz?”
erre, határozottan, hogy:
„Ezt még meg kell beszélni,
de jónak tűnik. Szétadom.”
Ekkor egy óriás
néz be a kocsmába,
és mutogatni kezd,
rám rám,
közben gúnyolódik is kicsit,
mondják is a vendégek,
hogy rád-rád - - mutat!
Kérem a lányokat,
tartsák a helyemet,
ezzel kimegyek
és megbeszélem
az óriással,
hogy állítsa le magát.
Senki sem tudja,
hogy ez egy volt kollegám.
Tüsszent egyet,
elnézést kér,
és eltűnik a VIII.kerben.

Van még más is, 
nehogy azt hidd, 
hogy ezzel kész 
a pikareszk beszámoló!
Ha például a csapos 
nő magánban azt hirdeti, 
hogy ő mekkora iszákos,
és mekkora független nő
és mekkora bulikirály,
akkor, amikor dolgozik,
ha valaki többet mer inni,
mint ő inna munkán kívül,
akkor az illetőt 
egy idő után 
nem szolgálja ki 
és kész. 
És bedurcizik.
Ha ő civilben tombol,
vagy megismerteti magát
a soft porn oldaláról,
akkor nem lehet rászólni, 
de ő fricskázhat mást,
mondhat olyat lazán, 
hogy 
„bocs, eleget ittál, na cső”,
és ezzel elfordul?
Egyidejűleg van 
konfúz szituáció is. 
Aki tehát teheti: 
A józanodásért meglakol.
Vagy ha visszahivatkozol 
egy filmre, 
amit nemrég látott ez a bige,
mert amúgy 
nálad fetrengett pucéran
és te mutattad neki,
a jelenetre hivatkozva, 
ahol a főhős meghívja 
az egész kocsmát,
akkor sandán néz 
és persze kapcsol, 
de már egyből kérdőn pislog is,
és kicsit lenézően is 
és végül is nem tölt
mindenkinek csípőből!

Mondom. Ezek betegek.

Ezért dolgoznak itt, 
és nem máshol. 
Ketrec, börtön, kerítés,
elvégre te bármikor 
hazamehetsz, 
ők meg itt dekkolnak
hajnalig.
Mint amikor ugat 
egy kutya 
az idegen telken belül
és te odahajolsz,
annyira, 
hogy a pofájából 
a csula az arcodba fröcsögjön,
miközben 
a szeme fehérje kivan,
forog véresen 
és hangosan csahol,
az ösztönei vezérlik,
és te cserébe halkan,
szinte jambikus rímekben
azt mondod a kutyának,
hogy a kerítésen belül van,
tehát nem szabad, 
hanem láncra van verve.

Egy szót sem ért belőle. 
Igaz, 
sört sem bont neked,
mint az előző esti bolondok.
 

 

 

 

 

 

Alicia szülinapja

Jó sok éve ismerem ezt a spanyol nőt.
Budapesten él és olyan kutatásokat folytat,
amik akár Nobel-díjhoz is vezethetnek!
Meghív a bulijára, így 6-7 év után,
végül is talán kiérdemeltem, rendes tőle!
Egy éttermen át kell lemenni egy szűk,
éles 45 fokos kanyarral egy váróterembe,
a lépcsőházon át, ami felett „WC” felirat
és semmi más nincs.
Ott lent kanapék állnak és raktárhelyiségekbe,
meg más kis zugokba vezet 5 irányba folyosó!
A vécék is tényleg itt vannak, ez nem volt beetetés,
sem álca vagy valami rossz tréfa. Kulturált vécék.
A simán, le sem festett, kissé gányul összemókolt
gletteléses fal felé megindulva, ami olyan,
mint egy sima zsákutca, megint van egy forduló,
egy hippiszoba tűnik fel szétfújkálva színesre,
mint egy konyha és egy erkély és egy hobbiszoba,
de te nem mész be, bár ki van valamiért világítva,
hanem a latin-amerikai étterem alól
a ház udvarába benyúló hosszú terembe,
amiben úgy van megterítve, teljesen úgy,
mint egy középkori bankett…
… ahol csak a közvetlenül melletted,
vagy a szemben ülővel tudsz érdemben csacsogni,
és persze az ünnepelt középen ül,
csillogó ruhájú udvarhölgyeinek odaadó karéjában.
Megegyezünk, hogy majd mindenki átül máshova.
Körülnézve kiderül, itt is van egy bárpult, ha kellene,
és még egy pince van, ahol még egy diszkószoba
és hozzá bárpult. Új hely, de nem spóroltak, az tény.
Egy román fotósnak el kell szaladni, és amíg el van,
átadja nekem az ülőhelyét a társasági ülésrend magjában.
Az esemény már elkezdődött, az ételrendelés zajlik,
és a helyszín bejelenti, hogy a 10%-os szervizdíjat
tekintettel a népes társaságra, ma kivételesen elengedik,
és hogy a Hedon sör, amin orosz minták vannak,
ma féláron kapható, vagyis egyet fizet, kettőt kap,
ez egy stout típusú lőre, és amúgy Magyarországon készül.
Tegyük hozzá, hogy 9,2% alkoholtartalmú.
Ettől biztos berészegedik a társaság, sejtheted.
Zenéről és egy tortáról is keringnek hírek,
és valóban, másfél óra múlva már egymást váltják
a legkülönbözőbb zenészek, akik Budapestre költöztek.
És azok is, akik bevallják, hogy már rohadtul unják
a különböző Open Mic eseményeket, hétről hétre,
ugyanazokon a helyeken, ugyanazok a zenészek,
hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek és vasárnap,
ez a hely, meg a Hoff House, Otthonka, Lámpás, Szimpla,
Nomad, és a többi, ugyanazokkal a számokkal,
és csak kevesen hoznak újat, és a Jam bulik jobbak.
Most viszont más van! Itt viszont a fellépők átformálták a dalokat,
még a dalszöveget is és Aliciára utaló strófákkal,
tényleg frappáns kis gesztusokkal tarkították tele ezeket!
Megjön a torta is, amin marcipán panoptikum van,
mindenféle kis szobrok és sok-sok személyes történet,
amit egy-egy szimbólum képvisel, csokitorta, jó fajta!
A fehér marcipánköpeny alá sokan túrnak villával!
És a gyertyás éneklés után megy tovább a ramazuri!
Ez a nő összehozta a várost! Vendégek vagy 50 országból!
Hózentrógeres irodista indo-kínaiak ropják izzadva!
Magas északi típusú srácok koccintanak riszálva!
A magyarok egymás zakóit cserélgetik nőt keresve!
A spanyol rokonság nagyokat kurjant és énekel, ütemre tapsol!
Egy német van, aki extravagáns fetis ruhában ül, figyel,
de ő volt, akinek Alicia az első táncot adta,
mert ez a tag a legszélsőségesebben megbízható mind közül,
és nem mellesleg a vasalt lábai is jól nyomják a rongylábfigurát,
vagy mint a szőlőkacs, úgy tekerednek meg, igazán izgalmas,
olykor tényleg félelmetes látvány, egy ösztönösen jól táncoló,
nagy termetű, kisportolt és magabiztos férfi jelenléte!
Szégyellősség nélkül mindezt, 60 ember előtt, lazán!
Megindul a székek szétlökdösése és az igazi közösségi tánc is!
Mongol feszülő nadrágos nők rázzák a csípőjüket,
elöl kínai és amerikai és spanyol cipők kopognak,
középen a britek és írek rosszalkodnak csajozgatva,
és a hollandok örömkiáltásokban törtnek ki,
és a flúgos belga figura olyan, mint egy rajzfilmfigura,
és rá is nyomul eleve foglalt egyénekre, grimaszolva,
és egy mémmé vált srác is megjön, aki fotógén, persze,
és mindig kancsal képekről köszön vissza
mindenféle platformokon, és ez még mind semmi!
Előkerülnek a kalapok! A szaxofonok! A közel-keletiek!
És végre-valahára megjönnek a fekete jazz zenészek is!
Ez egy elég nagy felfordulás, a számlák összekeveredése
és az utólag az ünnepeltet váró 150000-es számla
elkerülése végett, a ballonkabátos Liam-mel elővesszük
és megdolgozzuk a személyzetet, hogy hogy is állunk?!
Kimondják az őszintét, hogy nincsen semmi gond.
A számla 120000-ről éppen az elmúlt fél órában
esett vissza 50000-re és a tendencia tartós, semmi gond.
Ők ugyanis urai a helyzetnek, nem kell aggódni.
Nem kell mondani, hogy a Hedoun stout elfogy,
még a raktárkészletet is kiissza a vidám társaság!
Az öblös boltívű pincerendszerben órákig tart az ünneplés,
és a tényleges, de tényleges záróra utánig nyúlik bele
a nagybetűs éjszakába, aminek egyesek itt nagy ismerői!!!
Ez az éjszaka elég sok variálással házibulitervektől kezdve
a rock és techno pincékbe beszagoláson át
eljut a kipurcanó emberek hazakísérgetésééig,
hogy végül az utolsó három harcedzett hapsi
a 40 és 60 közöttiek bromance trió hangulatában
bevágódjon egy olyan sarki kocsmába már délelőtt,
amire a napkelte fényei úgy vetülnek,
mint egy édesgetéssel fenyegető vallatólámpa aranya!
Innen történt, hogy kabátokat talált az egyikük,
és idegen turistákkal matadorosat játszott az utcán,
a térfigyelő kamerák és a helyi lakosság legnagyobb örömére!

Egy thai masszás szalon még friss takarót is adott, olyan jól szórakoztak az ajtóban állva.

 

 

 

 

30 éve gamer vagyok

1989… a Prince of Persia, a Bomber Man,
a Star Wars Rogue Squadron 3D (lett végre 3D játék!),
a Half-Life 2, a Postal 2, a Carmageddon, a Hitman, illetve
a Medal of Honor és a Mafia (az első rész, mint egy film),
később a RDR2, a Days Gone, a God of War 2018.
És azóta is, így kronológiát is követően,
meghatározható, hogy folytatódott a gyakás.
Nem ezek felsorolása számít most igazán,
mert van 255 másik, amin túl vagyunk,
de őszintén.
Hanem az, hogy ezek a virtuális terek,
a maguk zárt térképeivel, folyosóival,
vagy hegygerincekkel elzárt határaival,
illetve a lineáris folyamatok kényszerűsége,
 - csak erre lehet menni, csak itt kell áttörni,
csak ezt a kulcsot kell megtalálni -,
tehát a csak manapság kezdődő interaktivitás
és 30-féle megoldással és útvonalon bejárható,
absztrakt és komplex világ, ami már nem is társasjáték,
hanem egy interaktív állomáshálózat ingerfolyamata:
ezek az élmények, az eltöltött hetek és hónapok
// egyes esetekben //, de együtt véve bizonyára évek,
amiket nem abban a világban töltöttél,
ahol a villamos hangos, a zsömle kiszárad,
és a számládon nincs semmi, és a lőszer elfogy,
egy világban, ahol még csak nem is használtál
cheat-kódokat, vagy keygen aggregátorokat,
mi van azokkal az élményekkel, amik rögzültek,
emlékek, mintha egy gyerekkori nyaralás flessbekjei,
az űrhajón, a szörny elől, a VADNYUGATON,
és a zombi kataklizma közepén ezrek elől futva?
Pilótaként, droidként, bunyósként, sportolóként
és kalandorként, predátorként, kommandósként,
vagy víz alatt és máskor elsüllyed városokban,
a Loire völgyében várakat felszabadítva egy fiktív 1400-ban,
vagy egy cyberpunk labirintusban, vagy a Red Alert szintjén,
Hulk egészségtelen színű bőrébe bújva csak ontológikusan,
és a stratégiai településfejlesztések ezrein átvergődve magad,
vagy csak római és egyiptomi városokat építve csatornahálózattal,
netán a világháborúk szimulátoraiban evickélve lőtávra…
nem beszélve a 2010 után kezdődő walkthrough-feltöltésekről,
amiken, mintha egy egyetemet végeztél volna el estin,
annyi órányi archívon mentél keresztül, máig tudva a pályákat!!!
Mit kezdesz te, aki a Tomb Raider, a Halo, a FarCry,
az Uncharted, a PUBG és a többi martaléka lettél?
Hogy olyan tapasztalataid vannak, amik meg sem történtek.
Álmodsz-e ezekkel a világokkal, többet, mint a szeretteiddel?

30 éve gamer vagyok és fertőzött.
 

 

 

 

 

 

A 200. vidéki nőci után elég volt

De persze ebben a nőben / 
benne van az összes előző nő /
ami hiányzik belőlük, /
amit azok nem tudtak, /
amit nem kaptál meg tőlük, /
amit beleláttál /

Kifogysz a hűha sóhajokból.

Máris jön a következő állat barom!

A proli archetípus packázva, /  
az apahiányból lepedőbalerinává, / 
az önbüntető kompenzálás folytonossága, / 
ahogy nincs kiút onnan, hogy ez szokás lett / 
és a bizalomra semmi esély többé / 
csak a hülyeség, csak az utólag belemagyarázás / 
csak a folyamatos lendület a szakadékba / 
ami saját ágyékuk horizontvonala. //

Ülnek a valagukon vagy van sütnivalójuk. /
A valagukkal vannak elfoglalva, /
közel 30 évesen. Kilátások nélkül. /
Az éjszakában megrekedve. Tanácstalanul. 
Reménytelenül. Szeretet nélkül. Óvodásként. 
Abszolút szerencsétlenül. O !
 

 

 

 

 

Prosztósodás

Csemegeuborka feliratú
befőttes üvegekben
fürdősó, beszáradva kissé.
Autók tetejéről evő
egész családok,
palackozott cukros italok között:
parizer, csomagolónejlon, kifli.
Autók keresztbe az utcán,
szorongásában kikiabál,
mert nem ismeri a várost,
de azért árad, de azért jön,
de azért akar, hát persze.
Éjjel kotyvasztanak valamit,
hogy másnap ne tudják,
mi volt az, de biztos finom volt.
Receptkönyvet nem vezetnek.
A többi ételfutárral rendel,
minden halomban műanyag,
főleg az ajtó előtt és a lépcsőházban.
Minden háromszor annyiba kerül,
mintha a piacon bevásárolnának,
vagy legalább a sarki középminőségűben.
Még büszkék is, hogy milyen olcsó,
mert a tévében azt mondták nekik.
Egy széles plakát azt hirdeti,
vegyél „A Földért baba” kollekciót!
Nem mintha az nem műanyagból volna,
kiköpött olyan, mint egy barbibaba,
és biztos nem egy távol-keleti üzemben
fröccsöntve nyomják, meg a vegyleveket,
amik ehhez kellenek, bele a folyóba, óceánba.
Mint amikor a klíma világcsúcsra
sugárhajtású magángépekkel érkeznek egyesek.
Vagy mikor azt sem tudják a biztonságpolitikai,
gúnypofájuk alatti feliratok szerint leginkább szakértők,
hogy mi is történik odakint a terepen élesben,
azon a terepen, ahol katonai előélet nélküli tanárok
a lövészárokban tartanak órát a többieknek,
és egyiküket kinevezik, nem is akármilyen posztra.
Távol ettől, nem is olyan távol, közben leépülnek országok.
Főleg a fővárosok, Párizs és Budapest között kevésbé,
csak a két pólus mentén, ahogy a látszatok,
a turizmust kiszolgálás, ahogy a díszletek,
ahogy a kettős mérce és a képmutatás, az illúziók,
az eltört, dugába dőlt illúziók és a vidámpark élmény,
felemészt mindent… és mint az étterem mögötti
erősen szagló szemétkupacokon, megjelennek itt is,
ennek az iparnak a mellékzöngéi, a prosztó emberek
tízezrei és százezrei, esélyeket latolgatva,
benyomulva, ahova csak lehet.
Még a periferikus kulturális színtereken is.
Hát még a komolyabb helyeken.
Sokszor ők is onnan jönnek,
ahol csemegeuborka feliratú
befőttes üvegekben van a
fürdősó, beszáradva kissé.
És autók tetejéről evő
egész családok a rokonságuk.
És képtelenek ezt levetkőzni.
A Kádár-korszak utóélete ez,
és a langyos gulyásba
részegen beleejtett kenyérvég világa,
minő szerencse, sikerült felfedezni
a tunkolást, most már csak így eszik!
A másodbelsőudvarok romokban.
Az éjszakai élet abszolút romokban.
A színházi élet nyűglődik.
A polcon termékek eltűnnek.
Mindig más eladók, más árukészlet.
Folyton csak a kivándorlás.
És a prosztósodás folytatódik.
 

 

 

 

 

Parasztosodás

A csodálatos magyar kultúra népi kincsei!
Regösök, a bábtáncoltató bethlehemesek,
pásztorsuprikálás, a násznagyok,
a guzsalyozás, a cibere-ebédek,
a darázsolással eltöltött délutánok,
a felkonytolás, a marokszedés, villőzés,
menyasszonyi kalács, a komába készülődés,
a sokféle színes körmenet hímzett ruhákban!
A kiszebábu égetés, a mancsozóbot, az orda,
a farsangi köszöntők, lucázás, kenderszárítás,
tollfosztás, és a sokféle vásárfia, fejés és fonás,
a mikulás-járás és kórémuzsikás gyerekek,
a nyársdugók, a czifrakalácsozás, a dagasztás
(Bartók milyen szépen írja le, ez mi is neki!),
aztán a szüret, a disznóvágás, a kopasztás.
Szép borjúszájú ing és frissen mosott korcos pendely.
De ezt nem lehet egy ország torkán lenyomni,
úgy, hogy különböző tájegységek szokásai,
és nem egy unisex hungarian boogie része mind,
hanem nagyon is specifikus, táj- és környezet-
és kisebbségi és egybeolvadási skálák mentén,
az a Szent Istváni keveredés,
aminek a rasszizmus nyilván nem tesz eleget.
Ellenben az azért egyre inkább megdöbbentő,
hogy a „nemzeti” nem univerzális fogalom.
Félelmetes, hogy a népi vagy a honi:
mindig a parasztit kell, hogy jelentse.
Azt hinnők, ez már elmúlt…
1935 vagy 1965 vagy 1985 vagy 2015 óta.
De nem, ez egyre csak erősítve van.
A népművészet és néprajz, a paraszti,
az agrár, a feudális kereteken belül.
Panaszkodik, hogy nem jött létre a polgári,
mert azt  idegen hatalmak sorozatosan elnyomták,
majd kizárólag azt hirdeti és azzal azonosul, amibe…
… bele van kényszerítve predesztinációs doktrinákkal?
Vagy hogy ahol élnek, az egy kliens államból
mindig visszaesik meghódított provinciává,
úgy 2010 éven át immár, magyarok előtt és után?
Légy paraszt. Paraszt volt mindenkid!
Ne emelkedj vagy tanulj át más rétegbe,
(réteg sincsen, státusz sincsen, cenzus sincsen)
nem is voltak lenyúlva vagy kisemmizve emberek,
nem voltak elhurcolva és munkatáborba cseszve be,
nem tettek be idegeneket a házaikba, csak úgy,
nem volt semmi, paraszt, légy paraszt,
a diploma mit sem ér,
de ha szerzel, ne menj el vele,
tanár, doktor, légi irányító, vagy grafikus,
de a legtöbb nem más itt , mint a páciens.
Ki vagy te? Mi vagy te? Honnan jöttél?
A paraszti tehát. A viselkedés is ez.
Az esküvők, legyen az egy zenészé
vagy egy házaló üzletkötőé, azonos mind.
Egyes helyeken persze van túlzás,
nem csak a szódás szifonnal locsolt
nagy farönk, amit az éj közepén fűrészel a pár,
és tiszta kosz lesznek és a részegek,
egész kis csürhe, ott kiabál körülöttük,
nyilván este 8-9-re, mire indul a forgácsolás,
délután óta  már teljesen lerészegedve,
hanem a historizáló várkastély báltermét is kivevő,
celeb vagy közszereplő vagy elsőhegedűs
vagy esetleg médiaguru lagzija is ugyanolyan.
A menyasszonyrablás és menyasszonytánc egy dolog.
Azok után a tántorgás viszont nem evilági.
Meg az, ahol olyanokat kell bekiabálni,
hogy a nagy és hatalmas Mátyás király
(aki valójában leginkább igazságos volt)
egy Árpád-házi király volt. Francokat. Nem számít,
mert ez a kvíz így van kitalálva,
mindenki azt csűr és csavar a történelmen,
amit csak akar, a magyarság védelme nevében!
A tankönyvek aztán végképp megadják,
nem csak a kegyelemdöfést,
de az identitászavarhoz szükséges dózist is.
Aki nem paraszt, az is paraszt kell legyen.
Szerelők, mérnökök, tudósok itt nincsenek?
Nyelvészek, történészek, újságírók?
A tankönyv mellett vezetheted a saját
HONISMERETI NAPLÓDAT IS:
- kik a nálatok élő kisebbségek
- hol dolgoznak a szüleid
- hova szavaznak (mondd már meg)
- milyen aratódalt választasz idén
- mik a jelenlegi Hungarikumok!
Hol van a villámdelejes forgony,
a Szépítő Bizottmány,
a parkosítás,
a Hitel-Világ-Stádium,
a szólásszabadság
és a sajtószabadság
- Landerer és Petőfi (már megint ez a srác!) - ,
és a termál ellenére sem magától értetődő higiénia:
a 140 éve kötelezővé tett központi vágóhidakkal
vagy Semmelweis Ignácz hosszú szenvedése!
A korai mentálhigiénés Ratio Educationis-tól
a későbbi konkrét csatornahálózatok kiépítéséig,
az iparosításbeli folyószabályozás eleve,
ami azért elég sok ártéri halász-
és paraszti világot nyírt keresztül.
Darányi Ignácz és Klebersberg Kúnó
vitatható, de tényszerű életműve,
vagy az 1900 és 1960 között
elmenekülő 200 világszínvonalú
és azóta más néven tisztelt,
innen származó,
de innen miért kivált őstehetség?
Nevezd úgy: tudós, művész, feltaláló.
Vagy folytatva, hogy mi nincs,
nincsen egyáltalán elmagyarázva?
A tankönyvekben? A városi dolgok.
Mert nincsenek városi emberek?
Mindenki parasztból lett melósból
lett ex-munkásból polgáriba kényszerült,
mindent kompenzáló,
önreflexió nélküli,
az osztályharcát stílusokkal
és egyéb külsőséggel (verda)
és munkahelyi eredményekkel kompenzáló,
szerencsétlen, hétköznapi ember,
akik parancsra letagadják azt is,
amiért tegnap csápolva tapsoltak
egészen morbid módon
vakkantó, utcákra kitóduló tömegekben?
Petőfire visszatérve, most volt:
egy nem is túl durván szétkürtölt eset,
amikor egy most volt iskolai ünnepségen
az adott költő egyik-másik versét
kihangsúlyozva adtak elő gyerekek
egy iskolai – forradalmi ünnepnapi – darabot,
és mivel annyian jöttek el rá (pl.: rokonság),
kiderült, nincs baj, kétszer fogják előadni.
Ám a második előadás már elmaradt,
mert az iskolatanács megrendült,
félve valami fiktív(?) központi bizottságtól,
azt mondták, hogy ez veszélyes kontent,
mert ez az aktuálpolitikát bolygatja.
Bármi is bolygatja, mert azt a 10 éveseknek
bizony egyáltalán nem kellett elmagyarázni,
csak függöny le, jobb ez így, technikai malőr.
Miket látták ők bele a 180 évvel ezelőtti versekbe?
Volt... úgy 10-12 éve egy másik ilyen incidens is,
amikor 50 évvel a beat-korszak után
egyes kamasz fiúk hosszú hajjal voltak kamaszok
(nincsen ebben az Osszián és Kalapács és Tankcsapda
és Edda és Skorpió és Kárthágó országában meglepetés),
és az igazgatói tanács fegyelmiket osztogatott,
sőt, ment a rugózás a kirúgatáson is, nagy felháborodásra,
mert ennyire azért nem lehetnek valakik sötétek,
hogy abban éljenek, ami 1968-1970-ben még port kavart,
mármint, hogy az imperialistákat reklámozzák a hippik… itt?
A desztalinizációs és sztahanovista korszak után
fél évszázaddal végül is megbocsátható volna a frizura,
elvégre sok mostani vezető politikus pályája is kordzakóban,
kollégiumban és vállig érő rőzsével vette kezdetét,
de itt ebből ügy lett, és tévéinterjúk is az iskolával,
ahol az igazgatónő a nagy igazgatói asztala mögött
úgy ült, mint egy értelmi abortusz-bizottság elnöke,
és mögötte ott virított – le se szedték –
Rákóczi Ferenc portréja, akinek hosszú haja van,
és róla van elnevezve az iskola.
A városi dolgok ugye?
Lemenni vidékre. Felmenni a városba?
Ezek tényleg rettegnek, de non-stop.
Nem is fognak kitérni dolgokra,
amik amúgy a reformkorban is,
pláne a századfordulót követően már voltak.
Közhasznú paloták, könyvtárak, egyetemek,
Nemzeti kaszinó, Tiszti Klub, a bálozók,
a vurstli, a korzózás, a tömegközlekedés,
a vasúthálózat kiépülése, a közegészségügy,
az árvaházak, a védőnői szolgálat, a diliházak,
és a könyvtárak és az egyetemek mellett
az igazán szépen működő színházak,
és a cukrászdák, a kávéház és a kávéházi humor,
az irodalmi berkek, a tudományos viták ugyanott!
Az opera, a sokat utazó szimfónikusok
és a publicisztikai választék, több nyelven!
Parasztország. Minek neki ilyesmi.

 

 

 

 

 

Két ókori történet a lázadásról

1.
Arminius, Germánia lázadója (Kr. u. 6-15 körül)


Caesar a maga hadjáratai után keletnek fordul.
Az elnevezés, hogy „Germánia”, tőle ered,
de hogy mit takar, nem tudja ő sem. Szinte orvul,
minden irányból támadó törzsek tere.
Augusztus császár aztán kibővíti a birodalmat,
azt mondják, a békeidők császára, de ez nem igaz.
Hispánia, a Közel-Kelet, Egyiptom lerohanva,
s hozzá Afrika, jöhet még több diadalvígasz,
mert ő az állandó háborúzás uralkodója marad.
A polgárháborút, hogy római folyton rómait ölt,
az tény, hogy ő számolta fel, de ezen kívül harc,
és még élénkebb harc volt a határok mentén. Egyre több!
Kinevezi hát Verus-t, a durva helytartót, hogy menjen északnak.
Nem akárki ez az új parancsnok attól még, hogy rokona,
keleten ő számolta fel az egyik durva lázadást, voltak félszavak?
A keleti lázadást és 2000 embert keresztre feszíttetett ott nyomban!
De mi Germánia? Sok törzs, tucatnyi akár, akik egymást gyűrik.
Ha nincsen közös ellenségük, egymással viaskodnak.
Egy táj, ahol a római katona, mint a jégcsap, oly gyorsan hűl ki!
És vadregényes, félelmetes növényzet, méteres, sötét odvak!
A Cherousci mind közül az útba eső választott helyi népcsoport.
Bár a Rajna mentén van már római erőd elegendő,
Xanten, Köln, Koblenz, Mainz és mások, Róma újabb célokon,
és újabb provinciákon agyal, és ez veszélyes teendő.
Innen, a Rajnától, a jó infrastruktúrájú városokból a kampány,
téli szálláshelyeikről a folyón át hidakon vezet: menetelni terjed.
És úttalan erdei utakon, alig kitaposva: nyomulnak be páfrány,
tölgy és bükk között, számukra gyatra erődökbe, idegenül beljebb,
olyan ősi terepen, amit még sosem láttak… a Mediterrán hajbókol,
s a tengerparti élet nem ismeri ezt, ahol a nagy semmi terül,
nem hogy ősfák ott, ahol minden fát 200 éve kivágtak hajókhoz,
vagy városokat építve egyfolytában… nyomasztó Germánia: megül,
rátelepszik a déli képzeletre, és sötét, ősi, misztikus: szónok
vagy bárd nem is nagyon veszi elő a rémképeket sokáig, ez tabu.
Úton tehát a sereg a telephelyekre, amikhez 9 napos gyalogutak vezetnek,
oly távoli állomásokra, hogy fájó, s a rémisztő erdő egyre ölel vadul!
Casear szerint 30 vagy 60 napig is mehetsz, nyáron vagy telente,
és az erdőnek nincsen vége! A katonai jelenlét viszont fontos,
ha a birodalom bővülni akar, ezért mennek. És a fiakat a nemesek közül!
Elsőnek őket viszik magukkal, későbbi helytartónak, fontos!
(royal hostage, mint amit 500 évvel később a törökök is tolnak janicsár címszó alatt tömegesen)
Armenius egy közülük, vele van egykor öccse is. Katona lesz belőle!
De előtte még csodálkozik, előbb a végtelen erdőből, hazájából kiérve:
itt hidak állnak, kőházak kunyhók helyett, mocsár sincs előtte,
és mécsek, fűtött padló, oszlopok, ívek, és márvány bárhol! Így érnek,
több hetes út után a fővárosba sokadmagukkal, barbár kölykök nem öltve
egyből helyi ruhákat, bevezetik őket ebbe a valóságba még: ének,
hangszerek, gépek, emeletes épületek, vízvezeték és semmi ledöntve!
1 milliós város Róma ekkor. Ide viszik. Kiképzés, drill, és vértek.
„Ha keményen dolgozol, ez az, amit elérhetsz, kis germán, látod?”
Ugyan a germánok nem tisztelik az utasítást, nekik nem az vonzó.
De miért? Mert megegyezés pártiak és vezetőt egységesen hoznak fel?
A kisfiúból 9 év alatt mégis gyorsan lesz szófogadó tiszt. A szakaszból
mely az Auxillery láncinges lovasság és felderítő egység: olyan nem,
mint ő, egy sem emelkedik ki, és lesz ily hamar parancsnokuk is!
Először a Pannonia-i lázadások leverése lesz feladata, ide megy!
Megismeri a római összes taktikát, meghatározóak korunkig:
pilum, gladius, pajzsfal, tüzérség, alakzatok, ezeket figyelte!
És egyes lovasrohamai folytán egyből kitüntetésekhez is jut,
végül lovaggá ütik, római polgári rangot kap, és kényelmet!
A hazatérés aztán nehezére esik, mikor Verus mellé beosztják!
Az erődök mentén talán emlékei támadnak, a régi lét-elve,
ahogy az Agrippina-i parton túl, hol átkelnek némely hegy fokán,
a sűrű ingoványba betérni sokak arcán ott a puszta félelem.
Igaz, a rómaiknak a határ mentén eddig nincsen túl rossz híre,
a cölöpsáncos erődök falai mögött dúl a kereskedelem,
vannak pénzérmék, amit a germánok nem ismertek, tessék, íme!
Cserébe állati prémet hoznak a vadonból, fejük szőke hajat terem,
amit a római nők vacsorákon hordanak, az obszcén egzotikum tombol!
Armenius valószínűleg apjával is találkozik - akitől elszakították,
ennek célja, köztudott az: hogy a helyi nemesek maradnak a birtokon,
mint apja, s ne lázadjanak, és viselkedjenek. Zsarolásos hírportál!
Ott ültek ismét a kunyhóban. Elbeszélve egymás mellett.
Mert mi történik azóta? Kőkemény adóztatás, elkobzás, túlzsarolás.
Ha valaki ellenáll? Leégetik a házakat. Ez ellen mi a terved?
A Teutoburgi erdőben a terror láttán a fiú megszervezi a puccsot,
s három légió is van a körzetben, amivel ő vonul, mint lovasszerzet!
A 17., a 18., és a 19. légió, összesen 20 ezer vértben csuklott
az a sok kiképzett katona, akit a megszálló erő számlál, látva farkast,
látva sok rémisztő dolgot útközben, libasorban oldalt a jeges húgyfolt,
s minden egyes unatkozóra elölről rászól valaki, hogy most már hallgass!
A Wesser-folyó mentén menetelnek, s bár híre jön, hogy lázadás van,
Verus nem hitte, hogy Armenius volna a felbujtó, és a vártnál
előbb jön rá, hogy „nem lehet, hogy nem lehet?”: kemény számadást tart!
Sikerült őt becsalni az erdőbe, a figyelőtornyok égtek,
s hogy első ízben 8 cohors-nyi légiós előttük elesett, az hogy lehet?
Armenius biztos bajban van? Verus siet hát, rohamban futva lépre,
be az egész sereggel a mocsáron át bevenni a sűrű aljnövényzetet?
Nyilván szétverik őket? A terepviszonyok embertelenek páncélban.
Kordélyok, szamarak, civilek, szakácsok, kovácsok mennek velük.
Olyan a köd, a huhogás, a nyirok, a fénypászmák, mint száz évszak!
Minden valamire hasonlít, árnyak mozognak. És minden mindentől elüt!
S a római katonaság minden egyes szakasza kilométerekre nyúl.
Nem nehéz őket így zargatni, teljes pszichés sokkba süllyedve.
Hamar megtanulják, Armenius lett itt most a teljhatalmú úr,
mi több, a szárnyakon a fák mentén a sereget kísérve a lovasság ügethet,
s ezeknek is ő parancsol, elvégre mind germánból áll, vagy úgy!
Verus végül öngyilkos lesz, egy parancsnok, akiért misézni
annyit tesz, „bátrabb volt az öngyilkosságban, mint a harcban!”
S noha neki is készült ritka pénzérme az arcmásával – ón és réz is? –,
nincsen olyan utólagos emlékmű, ami díjazná, hogy hagyta:
elárulni magát, tőrbe csalni magát, mert rómainak nézte a lovagot,
kinek hírneve az övénél hamarabb a császárhoz is elér,
s akinek híre évezredeken át az ellenállással olvadt össze oly nagyon!
A szobor, romantikus Armenius alakját hírül adva Franciaország felé:
zöldes patinájával, mint egy germán szabadságszobor ragyog!
Ez jóval később készült, és a Theutonburgi erdőben máig áll.
A romantika és aztán a világháború tette még vonzóbbá vajon?
Csak arról nem szól a fáma, hogy mint például Buddhánál:
saját emberei mérgezték meg a vezért, aki túl nagyra nőtt!
Mert végtére is kétgyökerű kulturhapsi volt, meghasadva,
egyszerre külön Germán királyságot akart, egy uralkodó hős,
aki olyannak tűnt végül a törzsek számára, mint akiktől alakja
megszabadította földjeik… igaz, Európa azóta is két irányba dől,
egy a gall vidékek mentén a tengerek felé, a másik az erdők haragja.


2.
Boudica, a harcos királynő története (Kr. u. 50-60 körül)

Magas termetével, hosszú lábaival férfiak felett állt ő egykor,
egy ősi jelkép lett immár, hős kiáltás, harcias vektor,
s a karizma mibenléte, képesség: összefogni népét felszólt,
mikor hátterében mocsarak, erdőségek és éles hegyfok:
felvillámló tájakként hirdették népe elfojtott, nagy dühét,
s ő még nem kereste egyből minden bosszújának ürügyét.
Erőtől duzzadó nagy harcos királynővé az évek során ért,
és lányai is, mint kik az erényes és tiszta vér mentén,
elhívatva vezetni egy egész törzset kardozva nőttek fel,
harcra edzett lányok voltak, csupa délceg főnemes!
Tacitus, a híres római történész az egyik, aki leírja a történteket,
mikor az észak-keleti Iceni törzs meggyalázása keltett örvényeket,
és oly heves láncreakciókban teljesült ki a lázadás java,
hogy annak máig megvan minden ősi, vérfagyasztó nyoma!
Kezdődött a háború a szomszéd törzs kisemmizésével,
csendben még, a Trinovantes behódolt Rómának, és fél éves,
még annyi sem adózások után, biz' reményekkel telin igen élénken,
mint az Iceni, naivan az invázióval ők is szövetségre léphettek.
Kliens király két törzsből tehát, kielégítve a rómaiak vágyait,
egész keleten, a tengerig, tehát nem a mai Essex és Sussex tájain,
hanem Northfolk és Suffolk volt, hova a kikövezett út benyúlt!
Hamar létrejönnek az első római városok: például Camulodunum.
Mely a Trinovantes törzs földjén van felhúzva rohamléptekben.
Nem is sejtve, ezek a védművek nélküli házak milyen gyorsan éghetnek!
Ám előbb az Iceni király halála hozott változást, és kegyetlen elnyomást!
Egy olyan ideológiai és etnikai tisztogatást, mint a zajos hegyomlás.
Noha Boudica lett a királynő, a nőkre nem volt terve Rómának!
Nem különben azért is, mert a rómaiak nem értették a kelta ódákat,
s hogy Brittanniában a nők egyenrangúak ekkor a Vas-kor végéig,
és mint Krisztus hívei, a rómaiaknak ez csak badar barbárság, vér és víz.
Nero császár uralkodik ekkor ugyanis, lábánál sok vérszomjas csatlósa,
s mint beteg elméjű gyermek a játékszereit, ő úgy csapdosta,
kínozta, kívánta szenvedni látni néha azokat, akiket meghódított,
és azokat főleg, akiket rávett a tébolyra, aki fájdalmában ordított!
Íme, volt egy római behajtó az Iceni földeken, s jött a birtokok kifosztása!
Nem hittek női uralkodóban, legyen mind feleség, a férje sorstársa!
Hisz nem találkoztak erős női jellemekkel, akik bárhol ellenállnak!
Szemükben ez egy egyszerű történet, szép haj és széttett lábak!
Boudica nem enged a fosztogatásnak, jöhet a megkorbácsolása,
és nemi erőszakkal megfélemlíteni törzsét, lányait a katonaság gyalázza!
Meggyalázva kiházasíthatatlanná tenni őket, ez legyen a kollektíva büntetése!
Üzenetet küldve a többi törzsnek, mind így járnak, verés lesz és hüvelysérvek!
A 13-14 éves királylány testvérpár pedig így veszíti el a szüzességét.
Sikoly, ruhatépés, behatolás, vergődés, ellenállás. Csend és üres térdrés.
Beteg faszok ezek a római katonai logisztikusok: sokak szüleit szétvágják,
a kiskorúakon is kiélve magukat, makkjukkal megvizsgálva idegenek méhszáját!
Nem lehetett ennek más következménye, mint a nyílt ellenszegülés háborúja!
Meghintve habzó szájú harcosokkal, e-felett lebegett egy egész nép áldott búja!
Hercegnő-erőszakoltatás, királynőveretés, vagyon- és földelkobzás,
terménybeszolgáltatás, rabszolgasorba vetés, gyorsan eltört bordák,
mozgáskorlátozás, lenézés, gúnyolás, csupa távolról jött latin hordák?
Ez már nem csak túl sok, ez mindennél több! Mégis körbejárt a korbács!
Nem éppen a finomult hatalomgyakorlás mesterpéldája: kard, feszület, bitó!
A háttérben egy több tízezres hadsereggel, aminek harmada csak római légió,
a többiek a már térdre kényszerítettekből besorozottak, jönnek ölni?
Csak hogy elvegyék mindened… és jönnek, parancsra kell nekik jönni!
Itt már mindenki eltartja a római sereget? Saját meghódítóikat etetve, itatva?
Hogy a gabonát vagy az edényeket, vasat vagy amit a jószágok fialtak:
egyszerűen elvigyék, mint 1500 évvel később mások, Robin Hood mesél,
hisz ez mindkettő brit történelem, mind-mind a maga tragikus idején.
De Róma tipikus nagyhatalmi játszmát játszik, elvetemült császárok korában,
érezve minden új terület zamatát, presztízsét, újdonságainak ízét torkában!
S az elhurcolt javak felett ülve ünnepeket terjeszkedett hamar,
alig sejtve, mennyi helyen támad ellenszenv miatta, és mély harag!
Svetonious Paulinus kormányzó és tábornok lesz a sziget parancsnoka!
Nero jóváhagyja, tegyen rendet, mielőtt a helyzet eszkalál, van rá oka!
Mona szigetén a druidák lemészárlása a legdurvább első lépés,
a papokat, még szent fáikat is felgyújtják a rómaiak, mind szétég!
Ahol Svetonius megveti lábát: „Senkit sem kímélni”, szól a vezényszó!
Immár az új gyarmat vezetője, legfelsőbb hadseregparancsnok: ledér bók
és hízelgés, ez lepereg róla azonnal, de arroganciája és felsőbbrendűsége híres,
épp annyira, mint amennyire a helyismerete igazából egyáltalán nincs meg!
A törzsi arisztokrácia világának tényleges hitvilága a harcra mindig készen állás.
Ebben él a későbbi ellenség, a kelták, akik ezen földek őslakói, jön a válság!
A kelták ugyanis készen állnak a bosszúra! 50000 fő 50 mérföldes gyalogúton,
Calonodonum határáig, amit a földdel tesznek egyenlővé, maradj úgy most!
50000 dühödt kelta rohanja le a birodalom hatalomexportjának védtelen,
de nem ártatlan egyik gyarmatvárosát, felperzselve azt egyetlen éjjelen!
Mert földjeik, mozgásterük, kultúrájuk és életcéljük elveszett,
és szabadság nélkül nem látták az élet értelmét, amely így szertelen!
Longthorpe-ban a IX. légió az első, amelyik hírt kap és amit tudnak :
megtesznek és odaküldik, akiket lehet. Útközben elnyeli őket erdő és dudva!
2000 katona indul el a 100 mérföldes útra, Londiniumból meg csupán 200, 
alig 50 mérföldet gyalogolni halálukba, megtalálva a helyi sémát:
alakzatra képtelen menetben lepik meg őket a helyi törzsek, vérengzés,
és a parancsnok kivételével levágnak minden gyalogost, lesz kiáltó égzengés!
Catus Decianus, a hivatalnok, aki elrendelte az ütleget és nemi erőszakot,
megszökik azonnal és át is kel a csatornán, Galliába szökve, szellőt amott,
és gyors átkelést hamar lel, hogy soha vissza ne térjen, sunyin, gyáván!
Ő, aki az egész konfliktust kirobbantotta! Karót nyelt tipikus római ármány,
mely talán azért is tette, amit tett, mert valamely kelta nő elutasította,
tudva utóbb, hogy érte jönnek most, testét majd pengékkel meg-megcsúfítva!
Ég az első római város, iszonyú hőség, és a főparancsnok még nem is tud róla,
350 mérfölddel odébb épp a druidák hulláit motozza, vagy bezár valakit az ólba!
A kelták tudták, mi kell! A császár iránti hódolat jele: a település központi objektuma!
Ide sereglett az elképesztő tömeg, csak kiabálás, semmi beszéd, vérfortuna,
s miután Calonodonum egész városát levágták, jöhetett a főtér és oltára,
Claudius temploma, ahol végzet várt a bemenekülő maradék római polgárra, 
akik bezárkóztak a hatalmas térbe, és a kelták rájuk gyújtják az egész épületet.
A bent rekedtek szenvedtek, halálhörgésük, odakozmáló mindannyiuk ülepe,
sikolyaik visszhangzó zaját is ünnepelve Boudica átvirrasztja az éjszakát!
Jöhet Londinium! Annak sincsen fala, elvégre 10-20 éve épül csak, kész a kár?
Róma jelenléte viszonylag új, sok az ellenálló törzs északon, most végük van?
A város tele kikötői áruval, lakossal, kereskedővel és rabszolgával dugig szépül csak?
Nesze rabszolgát! Nesze bordélyokat! Nesze iszákos tántorgó tógákat!
Nesze idegen nyelvet! Nesze bürokráciát! Infernó támad, nincs szótárad,
ami leírná, milyen szörnyű lángolás és mészárlás tör ki itt is, ahol nincsen hadsereg!
Mert Svetonius hamar evakulálja a várost és légiói után indul, hisz harcedzett.
Nyomában két nap késéssel Boudica hajtja egész népét a diadal felé,
hogy vége legyen, egy csata van még, s ő bizakodó, nem éppen falfehér!
Verulamium is porig ég. Egyesek 230000-es kelta összecsődült seregről beszélnek,
ami túlzás, de hatalmas embertömeg mozog így is, és az új városok felégnek!
Jön a végső összecsapás, ami nem lehetett más, mint civilizációs ütközet.
A katonai szuperállam vértben, taktikailag képzetten, szemben egy szűk közeg!
Egy ősközösség, egy lassan vonuló törzs, sok száz éves múltból táplálkozva.
Fegyvereik, mintha összecsapna ősember és Spárta, a rákészülés a vártnál hosszabb!
80000 kelta hull el a csatamezőn végül, ahol Themopyla és Marathon taktikája nyer,
s a 400 római légiós vesztesége csekélység, elévül: hisz negyed szigetvilág ellen
igazából csak másfél légió lépett fel, beérve a dicsőséggel, nem az apró heggel.
Boudica legendája mégis hatalmas: magasztosság van benne és dicsőség,
hogy időkre előre, 2000 ezer évre lassan, mintát adott, hogy mitől szép,
ha ellenállsz, ha nem törsz meg, s ha nem megy máshogy, ne engedd,
hogy örökséged minden kincse elvesszen, mikor a rendet hozó rendetlen!
Igaz, Boudica, látva a vereség méretét, végül megmérgezte önmagát,
s hogy lányai a zűrzavarban hova lettek, nem tudni, volt ott elég hőshalál!
De 6 láb mélyre áss le a mai St. Albans, Colchester vagy London alá,
ott vannak az égésnyomok máig, ott vár Boudica és a római halál!
Igaz, 350 évig uralkodtak még a kelták felett a mediterrán kohó népei,
de a legenda fennmaradt, és valahol a zsarnokságot máig meg-megfékezi!
 

 

 

 

 

 

A menekültek befogdosása

A határzárak idején jönnek a stricik!
Hogy melyik irányból, melyik kerítés,
vagy melyik menekülthullám hallatán?
Nekik teljesen mindegy, ez köztudott.
Hogy a szíriai tömegválság idején mi volt,
arról sok olyan hír van, ami szerteágazik,
arra, hogy milyen dialektus-tolmácsok kellettek,
és milyen sérülésekkel úszták meg a szögesdrótot
AZOK, akiknek más opciójuk nem maradt.
Vagy ugyanitt, hogy a kommunikációs tévedések,
az eltúlzott sürgetésben elveszett tartalmak miatt,
bizony került sor túlkapásokra is, nem egyszer.
Elvégre a szír és az ukrán esetben is ugyanaz van.
Ő nem az anyanyelvén beszél, és le van butítva,
az által főleg, hogy magára erőlteti kis angoltudását,
aminek a ragozás, a szinonima, az árnyalás,
és az átvitt értelmek a többértelműség,
így hát félreérthetőség áldozatául esnek, de azonnal!
Lehet, legbelül szégyelli magát az egészért,
elvégre egy 9-10 éves gyerek szintjén beszél,
úgy érzi legalábbis, motyogva, szavakat keresve,
miközben egy ügyvéd, egy tanár, egy mérnök,
de ez most itt így nem megy… és az sem,
ami a nők köré lett, mint brutális köszöntés:
KÖRÍTVE MOCSOKBÓL!
Elvégre lehet tagadni, de még a határnál,
vagy már a pályaudvarokon és környékükön
a padkákon dekkoló tízezrek idején,
az első hónapokban pláne, amikor csak, de csak:
civilszervezetek és karitatív (naiv) társaságok
özönlöttek ki hozzájuk jóindulatból, amúgy a hideg térre
a hadseregnyi menekültek sokktól passzív tömegébe,
hogy legalább tampont, pelenkát, vizet osszanak,
és talán némi meleg ételt is, meg valami pokrócot,
de itt és még a határnál is, a rendőrökkel ellátott,
ellenőrzött átengedő kapuk és felvigyázott
átmeneti sátortáborok előtt, tehát a keleti határnál,
és a budapesti pályaudvarokon is ott voltak,
bizony, azonnal megjelentek és köröztek a stricik!
Volt, aki furgonnal érkezett, hogy elviszi, akit kell,
azokat, akik például Olaszországba akarnak menni! Most!
A vasutas, aki ezt felismerte, hősiesen hárított,
sőt, minden olyan nő-gyerek csonka-családnak,
sőt, fiatal, csinos anyákból összeverődött csoportnak,
akiknek valahol valamilyen rokon rokona,
vagy ismerős ismerőse vár - őket elvileg - nyugaton,
mindnek elmondta, próbálta őket rávezetni,
hogy ez nem arról szól, hogy őket itt most valakik,
főleg vadidegen férfiak megsegítik, furgonba tuszkolva.
A „prostitúció” szót nem használta, szándékosan.
Volt, akinek leesett és megvárta a másnapi vonatot,
amire a mester már le is foglalta nekik a jegyet,
elvégre napi bontásban tudta felsorolni,
melyik napon még hány – itt 2, másnap 4, utána csoportnyi –
hely van az egyes, így is túltömött járatokon, ki innen!
Mert hogy az emberek már az ütközőkön is utaztak,
guggolva, elgémberedve. Szinte méltatlanul, mint egy csomag.
De voltak, akik hajthatatlannak bizonyultak,
és ezzel együtt automatikusan menthetetlennek.
Hogy az ő sorsuk mi lett? Beszálltak a teherautókba,
és így tűntek el… valószínűleg ezrével, a kuplerájokba rabolva.

Ez tehát a menekültek befogdosása, egyéb célokra. (és) Európa nézi.
 

 

 

 

 

Kisebb katasztrófa

Regény volt? „Akit a mozdony füstje megcsapott”,
ilyen címen 50 évvel ezelőtti iromány, annak szintje.
Szociális szempontból. 70-es évek Magyaroszág,
lengyel és jugó segésmunkások. Ahogy áradnak, ide lehet!
Pályamunkások, komplett lengyel brigádok egykor,
teherpályaudvarok, kocsiösszeakasztás, tolatás, szintén.
2004-ben még voltak piacozó nénik is, nagy batyukkal jártak.
Egészen a szomszédországokból Magyarországra! Szlovákiából is!
2004-ben azért ez az ország fejlettebb, gazdagabb.
Ez aztán elmúlt, de a munkaerőpiac még egy ideig tűrhető volt.
Jártak is át a szakmunkások, egy kis mellékesre! Aztán ráinni.
Most már nekünk kell átmenni Lengyelországba festni és bebaszni?
Innen nem nehéz eljutni oda, hogy a pályaudvaron mi zajlik.
Az ackermann-csatlakozót hogyan helyezik el, akik kik?
Nehogy a fekáliát feltolják a frissvíz tartályba?
Nem a szellemtörténet nagyjai végzik ezt a munkát manapság.
Volt, hogy a szerelvény elgurult, mire észrevették,
elment vagy 25-30 kilométert, Mátészalkától Fehérgyarmatig.
Nyilván nem fogják kisiklatni, de nehéz egy ilyen szerkezetet megállítani.
Mert akárhogy is, a fékfolyadék helyére más volt betöltve. Sűrített levegő?
A keréksín kapcsolat fém fémen, ez által kicsi az ellenállás.
A fék... meg az oldott állás között... a munkahenger belül rozsdás volt.
Ez a munkaerőpiac legalsó szegmense. Nem tudja elvégezni a munkáját.
Elmondod neki és nem azt csinálja. Bőven a 8 általános alatt van.
Ez nagyon nyomasztó. Mert számolni nem tud. És tényleg igaz. Analfabéta is.
Erre mi a megoldás?
5 műszakból immár 2 pakisztáni. A takarító cég őket veszi fel ugyanis már.
Takarító, víztöltő. Legalább angolul beszélnek. De magyarul nem.
A társadalom széles rétege. Betanuló munkára. Miért akarna itt maradni?
Az öreg Mávos szaki hogy magyarázza el nekik? Van hozzá tolmács. Így megy a betanulás,
nagyon tisztelettudóak, de ha valami változás van? 40 éve minden így néz ki.
Képzésre nincs, de tolmácsra van pénz? Ugyanígy a metrósok hányan vannak kiképezve,
akik mind a 4 budapesti vonalra kaptak hitelesítést? Annyian vannak, mint ahányan
a fővárosi tömegközlekedési vállalatnál a toborzó és egyéb reklámplakátokat tervezik.
De úgy tűnik, ez kedvez maguknak a sofőröknek, mert egymás helyére kell beszállni,
és így van túlórapénz. Többet keres a "mozdonyvezető", mint a felső beosztású közalkalmazott,
még szép, meg is érdemli, főleg úgy, hogy akkora a szakképzettség-hiány, hogy ez az ára.
Aki a büdzsét összeálítja, rúgjátok ki. Vagy abból sincs más valaki, aki képzettebb és jobban ért az egészhez?
Minden csatlakozó. Nincsen újítmányozás. Minden szabvány. Nemzetközi szabvány.
De a munkaerő nem olyan mint szerte Európában? Nem egy informatikus bérét keresik.
A rendezőpályaudvaron szakmai gyakorlaton nyilván nem voltak a vendégmunkások.

 

 

 

 

 

Bécs extra feltéttel (2023)

A vesszőfutás taktusai közé ékelt csend csattogása,
esőcseppek és a türelem himnusza, ahogy felharsan.
Hosszú bécsi hétköznapok, folyamatos rendezvény,
és ímmel-ámmal egy-egy külön kör a kedvenc helyeken:
ahogy a Hanzi's Beisl étterem kinyitja neked a konyhát,
délelőtt 11-kor már főznek, mert betoppantál.
Az Analog könyvesboltban a tulaj visz körbe,
ajánl remek kortárs költészeti kiadványokat,
míg a lánya - családi vállalkozás - teát készít neked,
és a páros bőrfotelokban szépen engednek szocializálni.
Aztán irány a legfrankóbb eldugott képregénybolt egy mellékutcában,
ahol a hátsó szobában megengedik kiválogatni a szajrét,
ami Amerikából van berepülve frissen, bedobozolva, fóliázva.
A BILDERBOX fineart képregényboltban a tulajjal
a hátsó street art műhelyben válogatni a ritkaságokat,
ahol a graffiti kannákat regiszterbe szedett polcokon tárolja.
Vagy a világszínvonalú fotótörténeti múzeumban:
elmennek a raktárba külön csomagolni neked,
azt, amit vettél, és gondosan csomagolják, duplán.
A bécsi Down Under kocsmában azonnal teszik ki a pultra,
az, hogy "szokásos", el sem hangzik, és a pultos a régi,
kockás inges hölgy, nincs leváltva, elküldve, megbízható.
Az IKEA feletti hostelbe meghívó érkezik karaokézni, de ki menne?
A Museums Quartier udvarán elheverni vidáman játszó kisgyerekek között,
egy kis séta a Linke Wienzeile szecessziós épületnegyedben,
vagy az 5. Margareten, 6. Mariahilf, 7. Neubau, és 8. Josefstadt kerületekben.
És a Wiener Deevan étteremben megnyitják nekünk az alsó termet
- egy önkiszolgáló hely, ahol annyit szedsz, amennyit akarsz,
annyiszor, ahányszor, és annyit fizetsz, amennyit éppen tudsz -,
2005 óta működik az üzletmodel, mert ez Bécs és itt ilyet is lehet,
miközben az utcán tüntetés van. Metró, villamos leállítva,
ilyen sem lehetséges Budapesten, ebben biztos lehetsz!
Este az ír kocsmában, amit kínaiak üzemeltetnek,
(és a pult mögött mindenki kínai): maradhatsz zárás utánig.
Vagy itt van az a tropikál étterem, ahol nincs kiszolgálás,
már este 10-kor azt mondják, hogy ők már bezártak,
aztán kérsz és kiszolgálnak, aztán nincs még egy,
és te kérsz és kiszolgálnak, és ez így megy,
és a tulaj rázárja a kulcsot, és egy koccintás,
és valaki felkiált, hogy irány a vécé!
Ekkor a vécénél a hatalmas csendre intő apácafestmény kinyílik,
egy titkos ajtó, ami mögül gyémántmandzsettás fazon lép elő,
fekete lakkcipőben, csíkos, hímzett mellényben, és fehér kesztyűben,
intve, hogy az alsó, privát szint megnyílt. Tessék lefáradni!
Azért ez nem rossz. A fehér mázas város visszfényei,
ahogy egy 6 napos workshopon 40 embert tanítasz.
És azt hiszik, te vagy a bécsi szocio meg éjszaka Calico Jack-je!
Témák kacifántjai, pl.: miről is szólt Vindobona anno,
később Wien néven ez a legélhetőbb város titulus vidéke,
vagy legalábbis statisztikailag, meg életszínvonalban?
Ehhez kis vendéglők és a kocsmák múltja társul,
vagyis az, ami maradt abból a szintből, - Wiener Schmäh -,
ami alá a folyamatos szigorítások butítják. Mindent kicentizés.
Ha ismered a várost, az jó. Nincsen bulinegyed vagy éjjel-nappali,
a hétvége is más, szombat-vasárnap se élelmiszerüzlet...
... se dohánybolt vagy másmilyen trafik.
Itt az emberek pihennek, nem éjszakáznak folyton.
Lényegében előre terveznek, és ez sokszor hatásos.
A techno bulik elhagyatottságtól zárt környékeken,
a többi felkapott szórakozóhely már nem sínek alatt van,
és szerencsére nem egy Måneskin - SUPERMODEL klip,
hanem teljességgel díszszemlén, óriási üvegablakok mögött,
egykori üzemek, tűzoltó állomások és vetítőtermek.
A belváros hétköznap halvérű kissé és kába,
ám a vacsora kultúra erősen pörög. Persze mindenhol:
konyhán, ételfutárok terén és a rakodómunkában
azok a bevándorlók robotolnak, akiket a helyiek java…
… bizony nem kíván sehova a saját életterén belül.
Aztán a bécsieknek kiöltözve irány a Thai, a Vietnaméze,
és persze rengeteg a japán apró beülde is, luxus kivitelben,
és egy-egy bolgár élelmiszerszaküzlet, vagy fúziós sörház,
vagy török csemegebolt, vagy olasz sütöde is felbukkan.
Minden más tekintetben a kispolgári világ burjánzik!
Miközben az utcára kiömlenek a baloldali politikai aktivisták,
ezek közül is azok, akik nem a mindenkinek járó
polgári értékeket népszerűsítik, hanem hogy az ország ez lett:
Islam Staat Schnitzel”. Nagyon idegesek. Pedig...
Késő éjjel egyedül az arab van nyitva az Apollo filmszínháznál,
ahol a régi légvédelmi és óvóhely-torony áll,
amit jelképes összegért a tengerbiosz állatkert,
egy a náci betonba beletelepült aquavadaspark megvett.
Immár teleüvegezték, alig felismerhető,
mint mondjuk akár csak 10 éve, amikor még csupasz volt,
és valódi sziklamászás edzéseket tartottak rajta.
Alpesi Apraja-nagyja hevederben szintezve… ahogy ma az ültetvény,
ugyanis függőleges kert lett telepítve a szürke falakra.
És most már madárröptető tetőrácsok és huzal fedi felül.
Legfelül, ahol a hosszúcsövű Flak ágyúk álltak egykor.
Propaganda célokból megerődített minden fölé magasodás.
Ez már a múlté… ahogy nyáron a parkok megnyílnak,
szinte megtelnek, ez a piknik korszak csúcsa,
és csak a telet panaszolják a legdörzsöltebb utazók,
hogy akkor Bécsben be kell húzódni, és az drága.
Mert fizetni kell a felárakat. És azok bizony borsosak!
De azért nem mindenhol van olyan úszó uszoda,
ami egy kibelezett, átépített hajóban van, ellepik!
Badeschiff Wien nem egy A38, egész más célt szolgál,
azonban párhuzamnak elég, mint hogy az Einhorn bár,
az maga a Dzzs bar Bécsben. Az Einhornban tilos fotózni!
De megfizethető mindez? Igaz, 2023 tavaszán is, dugig menekültekkel,
egy sör ára 4,5-6 euró, ami jócskán helyi fizetést igényel?
CAT-Tools ismerettel egy kétnyelvű részidős fordító fizetése € 3214 !
Pékként egy cukrászdában valamivel kevesebb, € 2175,9 !
Az állatorvosi praxis asszisztens recepciósa pedig kereken € 2000 !
Egy 1977 óta működő gyorsétkezdében teljes munkaidőben € 1630 !
Heti 20 órában egy pizzatészta dagasztó is nagyjából ennyit kap.
Az 5 eurós korsó ára immár Bajorországban is ennyi, a hírek ezt mondják.
És Párizs tekintetében így: a jólét bőven meghaladja azt,
amit az önreflexió megkívánna. Mint Róma utolsó 60 éve,
és ez nem a romlott nyugat elmélete, ez egy matematikai görbe,
hogy ha egy bizonyos szint alatt nem dolgozik a helyiek zöme,
akkor valakinek csak kell… és akkor azokról megfeledkeznek,
és akkor a dőzsölés hétköznappá válik, és akkor lesz nemulass,
mert megindul a kultúrák óhatatlan keveredése,
és ettől előre rettegni szart sem ér. Inkább foglalkozni kellene vele!
Avval, hogy ez eddig minden szupercivilizációnál így történt.
Már ha nem termeltek ki 1-2 milliárd lakost, mert ott máshogy lesz.
Mint a korai Luc Besson film, Le Haine, ami annyira irodalmi,
hogy nem kell elvenni, se hozzátenni, és egy mottót ismétel 4-szer,
amit egyre mélyebb mélységbe visz, és máig aktuális, egyre csak!
Vinz : It's about a society on it's way down. And as it falls, it keeps telling itself:
"So far so good... So far so good... So far so good." It's not how you fall that matters.

Kérkedés a felelőtlenséggel, amihez képest bonvivánkodni Bécsben,
igazából egy olyan kiváltság, amit érdemekkel ellenpontozni kell,
kötelesség ! és annak felismerése, hogy rosszabb dolgunk sose legyen.

 

 

 

 

 

Globális amphiteátrum

Egy szál görkorcsolyában az ágyban hasukon fekvő lányok,
akik a fenekük felett hintáztatják a vintage kerekeket.
Nevetgélnek hozzá némelyek, a többi olvas és nem retteg semmitől.
A gibsoni ökológiai pszichológia témájának kimerítése.
Fénykardokról fantáziáló magányas férfiak eközben, ittasan.
Az egyetlen meteordarab, aminek nincsen semmi súlya, lebeg.
Minden faliróra éjfélkor elkezd izzani és vibrálni.
Fúziós ethno jazz kórusok alakulnak a motorosbandák gyűrűjében.
A rózsaszín kornfléksz zabpelyhek ugrókötéllé tágulnak.
Skót dudák a vitrinben, az emberek porszívókkal zenélnek.
Lehetőségek közül válogató kutyák, amik sakkozni tanulnak.
Pénztárosok tüntetnek a csomagolásmentes élelmiszerekért.
Keanu Reeves vs Ruby Rose training fight: végtelen ismétlésben, nehogy!
Valami nyugalom ül a világon, hiába érzik úgy sokan, hogy sokan provokálnak.
És a haldokló műholdak Symphonic prog metal-t meg trash metalt játszanak!
Aránytalan bunyók lecsillapítva a túlélés nevében, mint egy közmondás tanulsága.
Lakóautókban berendezett szoláriumokban ruhák száradnak a pre-nukleáris télben,
ami úgy söpör végig a Föld felületén, hogy klímaválságról többet szó sem lehet!
Békét lengetés pelenkákkal, amikben porcelánkészletek csörögnek törés nélkül!
Egy szigeten babák lovaggá ütése a tenger zúgásával szinkronban.
Az összes tengerparton megáll a hullámzás, tömegpánik.
Van egy autó, ami kifordul önmagából és szoborrá merevedik.
Teljes útszakaszok felpödörve, mint a lepke szívókája.
A tulipánok a Liszt Ferenc téren énekelni kezdenek!
Fina Olivia teljes mellbedobással kimerevítve benőtt felhőkarcolókon.
Az egykori Michelin-ajánlásos éttermekben őzek és vaddisznók legelnek.
Esküvő egy sziklaszirten a Dolomitokban, mindenki meghívva.
Az egész emberiség!!!
Egyszerre az űrbe vágyni és közben felmosni a fürdőszobát.
A budapesti politechnikum vagy Milánó a jobb képzés?
A Copacabana homokja hogyan exportálható? Hát sehogy.
Les Reed And His Orchestra - Fly Me To The Sun albuma.
Odahaza fotoreagens anyagokkal játszani, logókat pólóra?
Mesterséges strontium és barium felhőkről jajgatnak a hírekben.
Meg a világhálón az, hogy a pankrációt Herkules találta fel.

 

 

 

 

 

A Rendszerváltás...

                                     Erdész Barna figyelmébe

 

Mint a drót, amin ülnek a verebek.
A rendszerváltás egy puskalövés volt.
Felszálltak a verebek, aztán visszaültek,
ugyanoda.
Vagy mint a párkapcsolatok zöme
ebben az országban… hogy kivárnak,
és az emberek határozatlanok,
elég sokáig nem mernek lépni, tovább lépni,
hanem a végső pontig nyomasztják önmagukat,
és egymást is.
Amikor ezt úgy képzeld el, mint egy csónakot,
a tó közepén, vagy folyó sodrásában,
amiből, hogy kiszállj, ki fogsz ugrani?
És partra fogsz magadtól egymagad úszni?
Milyen part? Ki van ott? Mi lesz ott?
A többség így.
És inkább megvárja, amíg odajön
egy másik csónak, amibe ő átülhet.
Ez a háztartások szintjének Magyarországa,
és ez a mentalitás van a rendszerváltásban is.
A hálózat csapdája. Más szóval: birkaság.
Aztán vannak azok, akik összejönnek mással, 
csak hogy ne kelljen semmit mondani, 
állítólag önvédelemből, hogy így lépjenek tovább.
Vagyis belemenekülve valami idegenbe,
talán nem feltétlenül számukra valóba,
számukra előnyösbe, számukra erkölcsösbe,
csak hogy avval a közeledéssel, amitől féltek,
amire még nem álltak készen, ami ijesztő volt,
mert komoly és felelősséggel jár:
ne kelljen most egyelőre foglalkozni.
Majd lesz valahogy. Ez a pótcselekvés elijesztés akar lenni!
A kényszerpálya ilyen nyílt vállalása önhittségből,
és az, hogy elhitetik magukkal, hogy ez nem problémás,
annyira jellemző errefelé, hogy mindenben ez van.
Aztán csalódnak. Szeretnek csalódni, mert ez a real.
Ha nem tudnának panaszkodni, nem volna érvük,
ezért fenntartják a pusztulatot és nélkülözést,
hogy legitim alapot adjon arra, hogy nekik szar.
Panaszkodás és kuss-kultúra teljesen egybemosva.
Meg persze, ha lépnének, az is felelősséggel járna.
A csalódás más formái, 35 évvel a folyamatok után,
amiből EU-csatlakozás, elképesztő tőkebeáramlás
és nemzetközi kereskedelmi tömbváltás
és tudományos szakmai kölcsönhatások lettek.
Mondjuk az a csalódás, amikor az angol fiút
hazahozza Rozika vagy Gizike, és falun ott ülnek,
és szórják rá neki nagy lelkesen a csemege paprikaport,
vagy az erős pistát is, és a fokhagymát úgy reszelve,
mintha kenyérvekni vastagságú trappista sajttömb volna,
mert a magyar kemény ! mert a magyar bírja !
Mert… legény a gáton… és ekkor az angol beveri a tálat,
és kér még... és meg se rebben és felnéz repeta közben,
és némi tolmácsolással elmagyarázza előzékenyen,
hogy Londonban nőtt fel, ahol már 50 éve is voltak,
máig ezer szám nyílnak a pakisztáni és indiai éttermek,
elvégre az ő gyarmatuk volt, beáramlottak, együtt élés van,
és azok a kaják talán valamivel csípősebbek, erősebbek, sorry.
Bangladeshi-t ettetek már?
Mindenki hátradől, csalódottan, sóhajtva, magába roskadva,
hogy akkor így hogy lesz eljegyzés??
Na, ugyanez megy a rendszerváltás logikája terén is,
meg ahogy a nyugatiság érzése körül lett szimatolva, vádaskodva.
A legújabb magyar történelem első piszkozata,
amit egyből össze kellett gyűrni, kicsit hisztizve.
Ezek rendkívüli körülmények? Ne vessük el a sulykot.
Ez nem a kocsmabeli 10 rongyos kör, ez a világ,
amire, ha nem nyitsz, az attól még nyitni fog rád!
Egyszerűen itt ez idegen,
hogy van más, van máshol, vannak mások,
és vannak olyan dolgok, amiket illene tudni.
Figyelem, figyelem, figyelem!
A puska dördül, a madarak felröppennek,
hamar vissza is ülnek, mint Rozikáék vagy Gizikéék,
és az asztalnál, mikor az angol már nincs sehol,
azt mondja valaki vigasztalóan, de mogorván,
hogy „semmi baj, ezek az angolok nem értenek minket”.
Ami pedig az általános össztársadalmi reakciókat illeti:
Heroikus felzárkózási kísérletek, a felülről lenyomott jelenségek...
... klasszikus modern diplomácia és hatalompolitika.
Szerényebb képességű ellenállással.
A Vérmezőkről az aranymezőkre, ez, mint kibontakozás.

 

 

 

 

 

Selfie

Ez lényegében az önbizalomról szól.
A social anxiety-ről sokan beszélnek.
Fogalmam sincs, hogy az mi is valójában.
Az egész tétel zavaros, talán félnek önmaguktól?
A fear of failure kategória kiváltságosai.
A megmásíthatatlan testi adottságokon rugózás.
Ezért a konditermes nyűglődés és a fogyókúra?
Az egész egy selfie-ban összpontosulhat.
A tényleges megmásítás szimulációja, megveszve!
Az egyetlen igazi beismerés a kép törlése.
De hát a felhőbe felküldött könyörgések
igazi vallásossága önistenítő mechanizmusként,
vagy az aktusok és orgiák fotózása naplószerűen,
és a gyerekeik csipogtatása és felküldése felhőbe,
és a terápia jelleggel közölt tényállások sorsa,
hogy van már olyan anti-szociális médiacsoport,
hogy azt kell posztolnod ahol és amiben éppen vagy,
2 percen belül, tehát szinte azonnal, mert különben:
kiírja egy számítógépes program, hogy késtél, csúszás?
És nem akkor, amikor te azt jónak látod vagy szeretnéd,
hanem váratlanul jön az értesítés, hogy most kell!
Mindenkinek találomra, és akkor és ott miben és hol vagy?
És az emberek bújják a telefonjukat és várják, csekkolják,
és ugranak és az egész teljesen morbid és aberrált lett.

A Selfie hőskora nem szól másról, mint hogy nem ismerik önmagukat.
 

 

 

 

 

 

Te egy kurva vagy, drágám!

A motorizált vadmalacok és komisz gyümölcsök témák után,
meg a pajzsmirigylecsó és a fenéktetoválások körülírása nélkül,
egy kis insider sztori-pesztrálás a dopamin depriváció 
és nagyon patent! helyzetek között előforduló őrületről.
Védőfunkciót betöltő hazugságoktól kezdve az egészen súlyosakig?
Nem feltétlenül kell a nőknek elhinni mindent. Damen lamentieren.
Ezen a kérdésen, ami állítás, kevesen zsörtölődnek.
Nehéz ezzel az axiómával vitatkozni, mert tényszerű.
Amikor Szilvi arról sztorizott, hogy egyetem előtt
milyen megalázó volt a gólyatábor, ahol a hülye luvnyák,
akik zömében később ki is buktak az egyetemről,
az éjszaka közepén olyan feladatot vállaltak, hogy űha,
és a nyári, bár éjjel lehűlt Balatonba meztelenül futottak be,
mindezt parancsra, hogy ott tépkedett hínárból versenyre,
hogy ki a leggyorsabb, bikinit csináljanak maguknak,
ami nyilván lecsúszkált és úgy kellett magukon tartani,
lent is és fent is és a nyertes vigyorgott, mint a vadalma,
mert így nem kellett részesülni büntetésben mindenki előtt,
és talán meztelenül is kirohanhatott volna, úgy „nyerve”,
a gond nélkül vállalt önmegalázása közben, hínár nélkül,
egyszerűen ledobva a fürdőruháját, vagy hínárt tömve bele.
Ahogy őt tömték utána a HÖK-ös geciláda, sunyi kis faszkalapok.
Ez a Szilvi -féle történet nem volt problémás addig,
amíg nem utazott el 1 év együttlét után, már jócskán 30 évesen,
- az egyetemen tanítva, és laborkísérleteket végezve -,
és a diák csereprogram nevében nem pózolt volna bikiniben,
tükrök előtt és a tengerparton és a nemzetközi kollégáknak.
Majd fogta magát és fél éven belül az egyik srác nála aludt,
épp amikor Normandiába 1-2 hétre elutaztam családi ügyben.
Uff…
Vagy amikor azt üvöltötte teli torokból a kocsmából  kirongyolás közben,
hogy „itt fogsz megdöglenek közöttük", egy galériával ellátott,
jelmeztervező performance-csoport bárjában, amely csoportnak
szakítást követően persze azonnal tagja lett és járt a szeánszokra, előadásokra!
Ha ez nem volna megrendítő, mert nem az, csak női logika,
akkor eljuthatunk oda, hogy kijelentjük, amit vádol, tagad,
lényegében azt csinálja, és így próbál magának palástot vetni.
Nem kell messzire menni, itt volt aztán Ági, aki kiborult,
hogy a kocsma, ahol dolgozik, ott a kisfőnöke, az üzletvezető,
a nagymellő Barbara ki akar velem, mint törzsvendéggel kezdeni,
és hát az a nő mindenkivel lefekszik és nemi beteg, ő megvéd engem.
Azzal, hogy rám mászik, mondván, hogy Dunakeszire késő,
már elment a vonatja? És akkor nálam kell pecózni, héderezni?
Az mondjuk fix, hogy Barbinak utána-közben egy 4 éves kapcsolata volt,
Ági meg fűnek-fának tolta oda a csípőriszálását és össze is jött,
a legjunkiebb, legcsúnyább, legkövérebb, legbűnözőbb csávóval,
akinek a csomagtartóját pakolászták rendszeresen, ki tudja mi volt benne.
De a Barbi egy kurva. Aha.
Vagy itt volt Rebeka, aki a húgát magyarázta, hogy az összekfekszik!
Mármint mindenkivel. És mindenkivel flörtöl, állandóan.
És a társkereső, és a párhuzamos távkapcsolatokat futtatás ész nélkül.
És hogy ez szörnyű, de hát a húga, és szereti, és ez van. Ilyen.
Miközben nyilván az volt, hogy 6 rendezvényemen és törzshelyemen
kezdett el megjelenni Rebeka és ott kavart minden élő, mozgó férfival,
olyan értelemben, hogy mindenkivel meghívatta magát, estéről estére,
hogy utána leüvöltse őket, vagy elmagyarázza (nekem),
hogy ezek a fránya férfiak kikezdtek vele és de rossz dolog ez,
pedig ő csak kedves és nyitott és nem is érti, ez miért lehet.
Hát ez egy igazi ribanc, kedves közönség! És úgy kellett visszaédesgetni,
kérni, kérlelni, megnyugtatni azt az x-mennyiségű mindenféle országból jött,
Budapesten élő, amúgy viszonylag jófej srácot és öregurat, hogy hé,
semmi baj, már nincs itt az üvöltözős nőci, akitől szétmegy az este.
Azért az, hogy a húga a kurva, miközben a vegyész srác, a turista,
a programozó, az angol angoltanár, a német nyelvész, a sebhelyes arcú svéd,
a  ki tudja még hányan voltak a tányérján a kis picsának, ez véletlen?
Erről ő nem tehet? Ezekkel ő nem szándékosan ment el a kertsörözőbe,
és nem tehet róla, hogy randira hívják, mert ő nem is érti, csak kedves.
Te egy kurva vagy, drágám!
Az önzetlen bejárónő habitustól a folyamatosan zaklatott áldozatszerepig.
Amin L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta segíthetne?
Mint a kontakthibás pendrive-ok, ki-be loggolva. Törött adatbázis.
Közeli portré, bájos szomorú lány a szabadban szorongva.
A feddhetetlen társ nem ő. Vagy egy Anya Bridal Couture várományosa.
Helyet foglal egy ficakban, ahol azt üvölti, „Nem vagyok állapotos!!!”
Ott aztán nem napszaknak megfelelően
magyar népzenére ringatózik kacérkodva.

Hamburgerhúsnak nem biztos, hogy elég zsíros.

 

 

 

 

Ez a helyzet 2023

Teketóriázás. Lacafacázás. Rissz-rossz. Csiszi-csoszi.
Girbe-gurba. Csiki-csuki. Ejnye-bejnye. Nesze neked!

Hamar leitatják egymást. És ha nincs tegnap, nincs holnap?

Mint a Parlamentnél az emlékmű, egy rohadt nagy árok, szakadék!
Amiben nincs kiút, nincs a szörnyű történelmi tény elé téve jövő,
hogy akkor ez a borzasztó területelcsatolási versailles-i "béke" mi volt
(egy oltári nagy provokálás, lényegében prelude to war... next round),
és akkor a széttört, fragmentált országpresztízs és termőföld és hegyek hova,
hogy utána a szűk kibúvón vagy véres fényű átjárón az emlékműnél átjöjj,
és kimenj az Alkotmány utcába, vagyis egy önmagát újradefiniáló,
és egyben magabiztos, a múlton túllépni képes valódi jogállamba.

(felmenni Pestre és le vidékre – Le! Le! Le! - , tiszta középkor,
ez az ország még mindig várakban és főurakban gondolkodik,
egy ország, aminek a csóró paraszt a hitvallása, kárhozatot hirdetve,
mint a himnuszuk, hogy a folyamatos bűnhődésben lelik örömüket,
és ennyiből Trianon kurvára kapóra jött, a büntetett nép önringatásában)

A puska másodszor is dördül, a madarak végre felröppennek.

És ha békegalambok … itt baromira lelövik őket azonnal.


 

 

 

 

Buharov buli a Fészekben

A teljesen elvetemült állapot, ha kívülről.
Ide elvinni két ügyfelet a díszvacsora után,
egészen irracionálisnak tűnik, pedig jól sikerült.
Az előadóteremben a nézők között puskákkal, rohamsisakban
férfiak csúsztak-másztak és selyemhálóingben kutyákat cipelve:
fiatal nők vonultak, néha hatalmas borospohárból kortyolva!
És az egyik lány anyukája csipkével egy bőröndön belül
egészen megsárgult ábrázolásokat simogatott leporolás gyanánt,
miközben széken álló gázmaszkos fazon osztott más fényképeket,
és a fényképeket a tányérsapkás frontember mutogatta
az első sor számára, hogy utána belerázza a zenekar
az amúgy csöppet sem megilletődött közönséget a tombolásba.
A papírfecniken riszálás csoportos ünnepléssé fajulva tényleg működött.
Check this shit out!
Persze Super8-as kamera is berregett, ami felvette az előadást.
Miközben a háttérben egy japán DocNomads filmrendező
egy ősrégi reszelővel katsuobushi-t forgácsolt
(ez az a cucc, amit Aspergillus glaucus baktériumokkal érlelnek),
amit nyilvánvalóan megettünk ott helyben,
bevonulva, bevonva, részévé válva a performance-nak,
amely során gyolcs-csíkokra hasonlító ködszerrel,
teljesen ritmusra, teljesen interaktív módon,
kaptad magadra a beavatási rítus elsődleges irányelve mentén
azt a fajta felavató harci díszt, amitől nem érezted magad rosszabbul.
Nem voltak CTA social media manager-ek, edgie CHATGPT barmok,
akik 500 emailt tudnak kilőni óránként app user ál-filantrópiával,
sem sunnyogó és simlis tech savvy öltönyös gépimádók,
akiknek a huge-ass SUV-jei elállták volna a parkolót a ház előtt!
Sőt, az van, hogy ez egy jó este volt! A zenét felvettem.

 

 

 

 

 

Liebherr daru a Paulay Ede utcában

Nem a Corsi Triennali Design IED Milano bemutatón fordul elő,
és nem azok kezelik, akik olyan cikkeket bújnak, mint
Az idei MTV EMA a merész ruhák osztálytalálkozója volt”.
Vagy hogy öngyújtóval sört nyitni zenekarozás közben vagány-e,
és a strandon hogy kinek milyen alakú a lepirult púzója!
DE Mekkora daru ez, te! És milyen össztömege lehet?
Egy-egy ellensúlyra rá van applikálva, hogy 1.6 t,
hogy 2 t, hogy 5 t, és ezt melyik szuperhős emeli meg?
Mert hogy ez csak egy apróság, a 2 méteres kerekek,
a különböző fülkék és a teleszkópos toronydaru mellett.
És akkor a teljes szerkezet mennyit nyomhat?
150 tonnát tud megemelni, basszus kulcs!?
Azt mondja a cég, hogy ez egy komoly célszerszám:
„a 12-tonne (26,450 lb) axle load
carrying its complete telescopic boom,
all its outriggers and the complete hoist winch”
Ezt szívesen lapoznám egy vadnyugati újságban,
valami pioneer lapban, ahol feltűnést keltene,
de meglepő módon átlapoznák, nem értve, mi az.
Mint egy Maya Jama fotót: mert British, Somali, Swedish, az hogy lehet?
A Presser, a Gösser és a Dés pedig együtt innának
a hámló tüdejükre panaszkodó vendégek között, komponálva.
Ebben az amúgy alter valóságban, a légfrissítő virágok előterében.
És közben az ablakon túl elrepülnek Kanadába a vadludak!

 

 

 

 

Air Jordan

A 40 rongyos cipőkkel a cérnaszálak úgy vásárolhatók,
mint amikor egy ingatlan igazából bedobozolt levegő?
A tervezett elévülés garanciája nehéz falat.
A sneaker és a streetwear szubkultúra itt kezdődik.
Amikor a Run-DMC a My Adidas slágerét kihozta
- egyértelműen az árukapcsolás felől jövet -,
már a tracksuits trendjét emelte be a mainstreambe,
és az Air Jordan 1985-ös megjelenése számokban $65-t kóstált.
Designer : Peter Moore.      Nem egy olcsó szar.
Most mi van? TJ Maxx-ben vásárolnál, vagy 30 Euero-ért Varsóban? Replay.
Chum's Killer Deal for *$1,000,000* NIKE SNEAKERS | Pawn Stars (Season 7)!
Mégis az van, hogy az Air Jordan 2020-ban $672000-ért kelt el.
Odaadnád egy rokonnak? Volt ilyened? Megváltál tőle anno? Most bánod?
A kifutó szériák összevásárlása így néz ki, season end.

 

 

 

 

 

Hollywood színes árnyéka

Amióta a cseh ajánlatokat beelőzve
megjelent Budapesten a mega-filmipar,
lépten-nyomon valaki mellé ültetnek,
aki valamit forgat, vagy szerepel benne,
vagy szabadidejében elkezd odaszokni,
ahova mindazok,
akiket helyi művészberkeknek nevezünk.
A forgatásokkal járó útlezárások,
a daruk, a robbanó kamionok,
és az üres bérházakban - telepakolva kamerákkal,
és egyéb technikával - zajlik a felvétel.
Hogy azok a házak utána szállodákká váljanak.
És egy újabb este, amikor leül melléd egy szupersztár,
egymáshoz sem szóltok, csak pörgeted,
mennyien is voltak már, akikkel lekezeztél,
akivel buliztál, akivel összefuttottál...
Kik is voltak ők? Charlize Theron? Daniel Brühl?
Andy Serkis? Jennifer Lawrence? Toby Stephens?
A Witcher stábja. A Dune stábja. A Halo stábja. Meg mások.
Minden, ami nem a butimacelebrity.tumblr.com

 

 

 

 

Egyforma

Mindig ugyanaz a kérdés.
A zakkant írónő, aki pszichológus lett.
A trombitás előadóművész, nedvesen.
A belga jogász csaj, toporzékolva éjjel.
A pincérnő, az ágyamban fekve.
A tanárnő, egy bécsi kocsmában.
Az új-zélandi nő, gyereket akarva!
Meg a megjelölt hajnali lányok.
Élő kommentek magánvallása.
Ezek tényleg szentül azt hiszik:
Van egy egérút, ami ki van pálmázva,
hiúság és opportunizmus között,
két szék közé a pad alá élettapasztalatilag,
mert ugyanazt a módszert próbálják ráhúzni,
minden helyzetben mindenkire,
mert az alkalmazkodás, azaz ráhangolódás,
az invesztíció, időben, figyelemben,
egyszerűen pazarlásnak tűnik számukra,
mert itt őket kell valamiről meggyőzni,
azt hiszik... miközben békén is hagyhatnának simán!
Amire ő (ők) kíváncsi, azt rád húzza,
hogy te akarod neki elmondani, csak szarul?
Mindig ugyanaz a kérdés.
Akkor is, ha véletlenül
nem ezoterizál egyik-másik 1 percen belül,
és nem a macskáiról fröcsög egész éjjel,
és nem porszívókat vadászik délutánokon,
és hétvégéken át (rámegy a szabadideje),
amik a macskaszőrt felszívják gondtalan
- ennyiből a hétköznapjai is gondtalan? -,
meg ha csak a második kérdés a horoszkópod,
és ha az 5-6 alapkérdés, amik megválaszolása nélkül,
anyagias, borzasztó rutinokba belesüllyedt,
csupán csak önszórakoztatásból feltett kérdések nélkül,
akkor is, ha igazából nincs szándéka veled lenni,
az jön, mintha egy üzenetrögzítőről vartyogna valaki:
- hány éves vagy
- mi a munkád
- mennyit keresel
- van-e lakásod
- van kocsid
- van csajod…
mindig ugyanazt kérdezik és én már úgy unom.
„Hány éves vagy? Mert tudnom kell! Most mondd meg!”
Hogy közben két kérdés között, mint egy hatásszünet,
előadják, hogy ők mekkora független egyéniségek,
mekkora ultramodern férfi nélkül is megvagyok nők,
és közben a fentieket kérdezik, betűzdelve,
                                puhatolózva,
                                mantrázva,
                                nem engedve el,
de mégis, mire fel?
Mit számít.
Kit érdekel.
Te mit akarsz?
Miért ülsz itt velem?
Meddig húzod az időt?
Ezeket aztán nehezen emésztik meg, és pofákat vágnak.
Ha ezeket bemondod arcba / pacekba: jön a sértődés, hiszti.

Vagy akkor is, ha nem válaszolsz. És már ül is le a következő.

Ugyanazt kérdezve. Most te állsz fel, és ők nem értik, mi van.
 

 

 

 

 

Krisztus a hóban

Vajon ez az egész úgy van, hogy: (?)
Szűz Mária a mindenki anyafigurája,
egy modern ókori Földanya aspektus
(nem véletlenül szül félreeső barlangban,
és hal meg fia később kőboltszerű barlangban),
mintegy leporolva a hiedelmet és babonát,
és felruházva avval, hogy az egész kissé emberi?
Közelebb hozni a transzcendenst a rögvalósághoz,
és a törzsi természetit a természetfelettivel kombinálva?
Jézus Krisztus pedig ezek szerint a testvér szimbólum,
aki a mindenkiért hőse, filozófus, veterán,
forradalmár és teológiai trendszetter,
végtére is az, akivel az istenek előterében
azonosulni enged a mediterrán világfelfogás.
Robbanékony, tűzről pattant, buzdító,
egybeolvasztja a többistenhit pantheonját,
és közben az egész mögött ott a pásztornépek,
az egészen az albán nép hiedelmein át,
a busójárás vallásütközésein túl a szicíliai,
kivándorló olaszok New York-jának tézise,
ez mind ugyanaz a tézis alapvetően,
az az elképesztő elánnal rátelepedés,
ami megtisztító, rendteremtő szándékkal
végtére is, mint mindig, azt hozza létre,
ami alól ő maga kezdetben fel akart szabadulni.
A vallás nevében vívott háborúk szuperbirodalmai,
Constantinus-tól egészen Kolumbuszig és túl azon.
Mint amikor Dr. Csorba László, történész mesélte hajdan,
hogy az I. Világháborúban az Alpok közelében
egészen durván és sokáig vívott frontküzdelmekben,
talán épp az Isonzói csatában elöl rohant egy pap,
mert az alföldi magyar gyerekek a hegyek láttán féltek,
mert sosem láttak ilyet, és a mélységet és kilátást,
egyszerűen dimenziókat egy olyan korban,
ahol az általános mobilitást (utazás) a háború hozta el,
és hezitáltak, és idegen volt nekik a terep,
és a pap a vállán egy feszületet cipelt-hurcibált,
és azt dobva a katonák elé, kiáltotta el magát:
„Fiúk, a Krisztust ne hagyjátok!”
És azok a térdig érő hóban gázolva kérdés nélkül:
mentek gyilkolni a röptetett Krisztus alatt.
 

 

 

 

 

Degeneratív demokrácia

Ekkor, ha csak egy zipzár nyílik,
odagyűlnek egy másodperc alatt
a városi söpredékek és éjjeli lumpenek.
Mintha beleejtenél egy cafat
véres húst a tengerbe.
Vagy vérző katonák hullanának
ejtőernyőkkel a piranhákkal teli,
egészen veszélyes amazóniai
vízgyűjtőterületek legmélyére.
És egyre több szórakozóhely
és kocsma és környék kurvul el
Európaszerte,
és a közösségi terek antiszociálisak,
mert valami ellen hirdetnek,
(hisztizve) és nem valami mellett,
tehát politizálnak,
tehát akaratosak,
tehát a pályázati (mindenféle)
pénzek elnyeréséhez kell,
kötelező (EU) a koncepció, a húzónevek,
a kulcsszavak, amikre ráharap a bizottság,
és amennyiben elégszer pályázol így,
sőt, ebből tartod fenn a kócerájod,
akkor a nagy csőstül csapatos
megideologizált teambuildingeken
eltöltött megannyi munkaóra után,
amik során a pályázatok össze lettek kalapálva:
már végtére is elhiszed, ami azokban van,
és olyanná is válsz.
Ezen a folyamaton rugózik fél Európa, rárögzül,
tartva a markát, adj pénzt a kultúráért alapon,
és hogy ebből megéljenek, el-lébecolgatva,
közben meglovagolva a rokkantakat,
a transzneműeket, a vadvirágfetisisztákat,
az erdei hagymafajta-gyűjtőket,
a méhészeket és a kutyahónalj-borotválókat,
a kulináris élvezeteket jazz zenére elvégzőket,
az endometriózis hasfelmetsző valóságát,
de a metrósofőröket, a kukásokat,
a jogtalanul megfogdosott pincérnőket,
a pályaelhagyókat, a vendégmunkásokat
és a marginalizált művészeket nem?
Miközben a menekültek 
Kárpátalján koncentrálódnak, 
minél távolabb a háborútól.
Az ingatlanárak egyből teljesen elszálltak,
és itt az ingatlanárak nem az airbnb-től!
Nem is tudod, hol élnek ezek az emberek. 
Igaz. Ha lekapcsolják az áramot (bombázás), 
akkor tényleg nincsen fűtésed. 
A panelházhoz azonban általában kell 
valamiféle energiaforrás. 
A pince a gyülekezőhely. 
Ott gyújtasz tüzet?


 

 

 

 

Idióták minden irányból

Az étterem tulajdonosa felkér, hogy új a bolt,
ki kellene dekorálni, tegyünk ki festményeket.
Arra a kérdésre, hogy női portrék, félaktok,
lazán vállat ránt, hogy ez az ő helye, kit érdekel,
itt bármit mehet, ez egy ilyen lokál és kész,
és nem zavarja az akt sem, a mérsékelt pőreség.
25 nap után, néhány nappal a kiállítás vége előtt,
ami kedvet csinált sokaknak, akik folytatják a díszítést,
a tulaj rejtélyes módon leveszi a legnagyobb festményt,
mondván, ezek nagy mellek és ide gyerekek is járnak.
Anélkül, hogy szólna, anélkül, hogy a rendezvényszervező tudná.
Ráadásul 1 hónap után, hogy az utolsó 112 órára elégtételt vegyen?
Visszatesszük. Utána egész héten hisztis, mert bulizott,
és 20 órát aludt 7 nap alatt, és középső ujjat mutat,
a tárgyalóasztalnál, egy üzletfél kérdéseire reagálva.
Ki ez a fasz?
A kávézóban lead nekem támogatási szándékát kifejezve:
egy svéd srác 4 vagy 5 hatalmas feszített festővásznat,
amiket Hollandiából és Dániából rendelt, rá is festett,
de nem tetszik neki az egész és mivel elutazik huzamosabban,
ezeket a raktárba betetette, vigyem el, ő ugyanis kidobná.
A hétvégén tehát megérkeznek a vásznak, rendes tőle,
még oda is szállította önköltségen és a két napos esőzés után,
ami nyilván nem tett volna jót a vásznaknak, sikerül értük menni.
Azt mondja az elkámpicsorodott, mísz picsa pultoslány,
hogy azt te már nem viszed sehova. A tulaj szétszedte,
és virágszállító keretet csinált a legtöbből, (ajvé)
a maradékot pedig elvitte az a srác, akivel ő, a pultos manapság dug.
Ez alapvetően lopás. Meg megkárosítás. Elvégre százezreket ér,
a 2 x akárhány méteres tömörfa keretekkel meg még többet a leadott szállítmány.
Az csak ráadás, hogy 10 éve vagy törzsvendég és nem mész oda többet.
Kik ezek a faszok?
Az új szomszédok sem jobbak, elhiheted. Nincs interakció.
Ha egy évig próbálod elhívni őket helyekre, annál inkább
ellenállnak, sőt, az első buli után elkönyvelik, minden ez.
De a tény, hogy közös, két lakásos házibulit akartak, hova lett?
Az, hogy a feleség azt mondja, legyen emeleti üzenőfal,
amire ők aztán egyetlen fecnit, flyer-t, semmit sem raktak ki?
Ehhez jön, hogy a negyediken vettek lakást, kutyával,
egy olyan kotorékebbel, aminek kis, töppedt termete miatt,
amúgy a kutyáknak általában: nem tesz jót a lépcsőzés.
Ezért fel-le cipelik naponta többször a gyerekpótlékot,
és ennyiből a földszinten is vehettek volna lakást máshol,
vagy kertes kisházat, mondjuk Zuglóban, a Wekerlén (szépek azok),
vagy Budafokon simán, esetleg Óbudán valahol a Kiscellin túl,
de leginkább Angyalföldön: az Újpalotai út, a Cimbora,
a Vőlegény és a Menyasszony utcák magasságában (ezek léteznek),
ahonnan 15-20 perc bringával a Deák tér, ha jó tempót diktálsz.
Ehhez képest nekik nem ez kell, túráztatva magukat és a háziállatot is.
Kik ezek a faszok?!
Egy őrült német öregasszony üldöz követelőző levelekben,
hogy válaszokat akar, hogyan lehet eljutni a Hortbágyra autó nélkül,
és a Nemzeti Park területére hogyan kell bejutni, áruljam már el!
És kap vonatsorozatszámokat, meg hogy a MÁV és az ÖBB üzemelteti,
és kap GPS lokációt, hogy hol a hortobágyi Látógatóközpont,
méghozzás nem máshogy, hanem egész pontosan így -- így -- így:
A Hortobágy EuroCity (fast train) is a combined line by MÁV, ÖBB and UZ!
EuroCity serial number : EC 140-149
Hortobágyi Nemzeti Park Látogatóközpont (Visitor Center)
hnp.hu https://www.hnp.hu
Address: 4071 Hortobágy, Petőfi tér 9.
GPS: (47°34'56.20”N; 21°9'4.18”E)
Telefon: 52/589-000 • 52/369-140
E-mail: info@hnp.hu
hortobagy@tourinform.hu

és ő csak kérdez tovább, még nagyobb baromságokkal zsonglőrködve,
mint ahogy egyes rendezvényeimet sem kímélik az agyalágyultak,
és az ajtóban állva írogatnak a fórum üzenőfalára,
hogy... hogy... hogy... hogyan kell bemenni a kávézóba vagy kocsmába,
és még akkor is, ha az egész utcafront üvegablakos, tehát belátni,
és azt is kérdezik sokszor, hogy miként ismerik fel az egybegyűlteket,
és ekkor azt válaszolod, hogy „leülsz, köszönsz, ennyi a dolgod”,
és modern érzékenységeikkel ettől kiborulnak és a padlón vergődnek visítva!
Kik ezek a faszok, de komolyan!!
A megismerkedés órája, ahol napokon belül elhangzanak ígéretek.
Aztán évek telnek el és semmi, de semmi nem abba az irányba megy,
mint amiről egyébként már többször szó volt: az együttműködés,
hogy ez a galéria bizony ki akarja adni az egyik fotóalbumod.
Norvégiából előbb jelentkezik egy fotóművészeti kiadó,
hogy ők márpedig minden további nélkül kiadják a katalógust,
részükről ez megtiszteltetés és íme, itt az elkészítési terv!
Most akkor mire számítasz, hogy az Art Factory, a kurátorok,
a Magyar Fotóművészek Szövetsége, a Balkon Magazin, ki?
Áh, dehogy...
Ezek itt úgy élnek, hogy normaérvényesítés nélkül! Random minden.
Ez már rég nem a rendi és polgári normák összeütközése!!!
Sem egy Programme_Project_Risk_Management_, se kiút a múltból!
Az a legszebb, amikor a helyi mentalitást kritizálják,
a galérista, a panaszkodó tanárnő, a kultúregyesületes pöcs, bármelyik,
és aztán ők, amit kifogásoltak, egy az egyben elkövetik:
- nem válaszol
- kihúzódzkodik
- úgy csinál, mintha
- értetlenkedik
- húzza az időt
- nincs köze hozzá
- már nem úgy van
- majd egyszer
- szerinte korai
- megváltozott a világ
- most ez nehéz lenne
- rizikós
- jaj-jaj
- lesz ez valahogy
- hogy is volt ez?
- utólag hebeg-habog
- másokra hivatkozik
- felszívódik
Tényleg úgy érzed magad, mint a 2015-ös film főszereplője, fekete humor,
az En Men Som Hette Ove (Az ember, akit Ovenak hivnak) melodráma,
aminek 7 évvel későbbi, amerikai remakejében Tom Hanks alakít jól,
és eme film, A Man Called Otto (2022) végül is társadalomkritika.
Mint a Statue depicting Atlas, facade on Josefsplatz square, Hofburg (Imperial palace)!
Olyanok ezek a faszik, megrogyva, elviselhetetlen aberrációknak vetve gátat!
A társadalomkritika pedig összeszorított fogak közül csúszik ki, keményen.
Egy olyan társadalomé, amiben a bénázás globalizálása begyűrűzött hazánkba,
vagy még inkább a már eleve itt levő tutyimutyiság úgy értelmezte,
hogy felszólítást kapott az intenzívebb prosztóság kitermelésére.
Úgy vernek szét mindent maguk körül, ahogy egy 1998-as Herman Nietsch kerti partyn
az amúgy élelmiszerpazarlás számba menő vágóhíd-tetemek vannak széthasítva!
Mintha lelaknának mindent, hogy úgy nézzen ki, mint egy Last of Us díszlet,
vagy mint Gebäude Hotel Seestern in Haltern am See im Bundesland Nordrhein-Westfalen!
Nem egy tipikus római castrum. Sokkal inkább Róma után 500 évig kushadni kunyhókban!
Mintha ki sem léptek volna a következő kiállítás teljesen reprezentatív látványából:
Rodolf Hervé - Az alternatív rendszerváltás ON THE GROUND 1989-94.
Vagy egy mocsárba süllyedő lófej, aranyozva még éltében, feláldozva nehéz időkben!
Olyan mértékű a lealjasodás és szerencsétlenkedés, hogy az nekik nem is fáj?
Ekkor felkérném a nyugger Northern Boys-t, hogy reppelje szét ezeket!
Miközben Mickey Walker bokszolóval kellene a ringben várakozniuk jajgatva.
Attól tartva, hogy a State of Survival: Zombie War miliőjébe lesznek száműzve?
Vagy egy klasszikus Dead of Night képregény megelevenedő hasábjai közé! 
És a Liverpool Anglican Cathedral oldalában korbácsolnák a hülyéket!
Lancashire, Blackpool partjain, ahol a Tower from the North Pier látványa lobog,
ott hajóra tennénk őket, mindegyiknek adva egy ásót vagy még inkább kapát,
és a hajót ellökve, épp csak olyan finoman, mint Leonidas a 300 c. filmben,
az egészet robotpilótára állítva megindulhatnának egy lakatlan szigetre együtt!
Talán egy olyan szigetre, ahol netán-tán éhes dinoszauruszok várják őket elszabadulva?
Vagy lennék inkább a Ti Chairbre (Carberry's Pub) pultjánál,
miközben a 11 North Strand, Drogheda, Ireland cím alatt élőzene szól!
És közben Norman Rockwell portrét készít rólam, teljes nyugalomban.

És a hajó kiköt. És a dínók széttépik ezt a sok hülye faszt, akit felsoroltam.


 

 

 

 

Hogy: Mit flesselsz, anyóca?

1.
A kun származású potenciálisanyós,
aki a lányát leopárdmintákban
és feltolós, fekete csipkés melltartókban járatja
egész gyerekkora óta, egész gimnáziumban,
mert neki a szertornától nem lett melle,
és a lányán éli ki magát, aki magasabb,
és teltebb, dúskeblű és épkézláb módon kisportolt,
és ebből a lányból exhibicionistát nevel.
Majd amikor az ezt már a karrierben vezeti le,
és te együtt élve biztos, ami biztos, szólsz néha,
hogy igazából már nem ő a nagy piaci ász,
hanem a munkahelyén egyszerűen kihasználják,
akkor az anyja félrehívogasson és lecsesszen,
valósággal megemelt hangon szipirtyózzon,
- mivel a kontroll kicsúszik a markából -,
hogy te mit egzecíroztatod folyton a lányát??
Noha nem így van.
MIT FLESSELSZ, ANYÓCA?
2.
A bolgárkertész származású potenciális anyós,
aki azon rugózik, hogy utalgat egyfolytában,
és a legkedveltebb témája a meggyanúsítás,
és a folyamatos csúsztatott, bújtatott utalgatás,
például, hogy vannak a gazdag férfiak,
akik maguk köré gyűjtik a kis nőket, karéjba,
sőt, csokorba is, és akkor azok szülni kezdenek,
és ez háremtartás, és hogy akkor hogy is van?
Mert hogy vasárnapi családi ebéd közben
a kertes házban, a vikkendházban, a nyaralóban:
ezeket magyarázza két kanál levest között,
rád bökdösve a fejével, miközben a lánya ott ül,
és éppen bejelentené, hogy gyereket szeretne.
Noha nincs háreme egyikünknek sem.
MÁR MEGINT MIT FLESSELSZ, ANYÓCA?
3.
A vészkorszakot és így Budapest ostromát túlélt,
kicsit elszegényedett, de visszakapaszkodott zsidó család,
akik Budán tartják az 5 szobás, nagy ablakos polgári létet,
miközben aktuálpolitikából átkonvertált őskeresztények,
és a 6 órás vacsora közben, tarkítva célzásokkal,
már az egészet megtvisztelik és leánykérést játszanak:
előkerül a néni szájából a méricskélős benyögés,
hogy az egyik rokona Óceániában bizony hozzáment
egy ghánai férfihoz, és ghánai vagy sem,
azért egy mérnök férj fasza dolog... de mi van, ha...
és itt is kiderült, sopánkodik, hogy a gépfegyveres pásztor,
ahol 4 tehénért lehet venni takaros kis feleséget
- noha tévedés van, mert ott is változtak az árfolyamok,
és most már 10-12 szarvasmarha a nyélbe üthető frigy alaptarifája -,
ez annak a palinak a származása, és hogy egy gyerek itt, egy ott!
Sóhajtozik kicsit mellé. És közben mered rád és hunyorog is hozzá,
és csak újratöltik a pálinkát és a második üveg után
kifakadnak egyhangúan, hogy ezek szerint van, aki bírja.
Nem mintha ezt nem vallató szérumként használnák,
hogy kifundálják, "mit is akar ez az ürge a lányunktól"!
Miközben tehát ez a nagynéni így kapirgálja a felszínt,
és behaluzza a szokásos rémhíreket, amiket magának,
a saját magának behazudott hírcsatornáján vetít 
mindenféle enyhén vergődő, vaktában tüzelő kitörésekkel,
végül is az a kérdés, hogy miért nem lehet nyíltan,
és céltudatos mondatokkal rákérdezni valamire?
MIT FLESSELSZ TE IS, TE ANYÓCA!
4.
Verik a mellüket a legkülönfélébb kisebbségi származásaikra,
de közben full magyarok! Minden rezdülésükben, egységesen.
Tanulságképpen az marad terítéken, hogy ezek is,
ahogy a többi többi többi, sokáig sorolható hasonló eset:
arra enged következtetni, hogy ez mentalitás,
és hogy ezek rémesen tipikus kárpát-medencei sztorik.
Mint az, amikor a nő felhívja a főnökét,
legyen az pénztáros, grafikus, vagy filmes állás,
és azt kéri, hogy több munkát kapjon végre,
ebben a hónapban is és a következő néhányban is,
mert messzire akar utazni, hogy nyaralhasson!
És amikor felhívják, hogy akkor itt egy valag megbízás,
ő minden egyes esetben elkezdi magát kivonni,
hogy „de hisz ekkor van az anyám szülinapja vidéken”,
vagy „akkor nekem biztos nem jó, mert a Balatonon vagyok”,
esetleg „akkorra már nem lesz jó, mert kutyát sétáltatok”,
illetve, „miért kell mindig ennyi munkát adni, de komolyan?”
MI A FASZT FLESSELSZ TE IS,

TE BÉBI ANYÓCA?!!
Vagy a menopauza egy kábítószer?
 


 


 

 

Vacsora a forradalmár lánnyal

... eltekintve attól, hogy édesvízzel húzzuk le a fekáliát,
miután kivágott erdőkkel töröljük ki, ha illatosított.
Vagy hogy miután évente 10 ismerősöd lesz öngyilkos,
egy másiknak a felesége 9-szer hasba szúrja magát,
és akkor erre a hírre nem sokan számítanak valójában.
Igaz, egy 42 éves új-angolszász nő kér meg férjnek,
hogy utána 24 oldalas levélben elemezze, hogy ez,
vagyis, hogy ő éppen erre járt 8-án, egybeesés,
nem akart ő semmit, de semmit, csak így alakult.
Az egyik találkozónkon aztán megjelenik egy lány,
aki azért tud erről a helyről, mert házasodna asszony
netán kikotyogta egy előző görbe estén, 7-szerre
hozva olyan helyzetbe, amikor helyetted intézkedik.
... ez a lány, a 24 éves, akitől a 42 éves féltékeny lesz,
nem engedi el a gombot, és ha akar is valamit,
annak szándéka, vagy honnan jövő indíttatása homályos.
Ha küldték, rosszul küldi... ha menekül, mehet messzebb is...
ha nincs benne tapasztalata, egye fene... de ha még vágyik is,
de nem képes érzelmeket kifejezni: olyannal meg már találkoztál, igaz?
Végül is csak csatlakozik, nem is egyszer az asztaltársasághoz,
és mint az angolszász, hogy választ akar, de gyorsan,
mert ő már menne tovább és akkor ezt most alá kell írni,
a keleti lányka is úgy, hogy nagyon kell találkozni,
mert ő nemsokára tovább áll, ezen a hétvégén biztosan,
- ismerjük az ilyen női praktikákat, sajnos, és valóban sajnos,
mert amikor először rohan rád valaki evvel, még édes és élvezetes -
aztán persze jövő héten is ki tudja mit csinál Budapesten,
sőt 6 nap múlva is hétvégén üzenget, hogy merre? merre?,
és ez azért egy kicsit gyanússá teszi az egész játszmát.
5 sorban nehéz összefoglalni a vele töltött vacsorát,
de tény, hogy egyes dolgok, még ha dezinformálásból is,
kiderültek, a tálalás / beetetés részét nyilván nem kell,
vagy komolyan kell venni?
A nagyszülők egyike a talán 4 első világűrbe küldendő közül,
végül is nem került ki, de kandidát volt, mehetett volna,
és a szülők titkos szülők, és a lány a papírjait ott kapta,
ami már egy másik országhoz tartozik, és lejárnak a papírok,
és a szomszédos ország, ahova átmenekült, nem ad neki,
pedig azon ország etnikumához tartozik, nem az okmánybelibe,
és ez nem Dél-Oszétia vagy Tibet vagy Észak-Írország.
Igaz ugyanakkor az is, hogy két rendelés között, mikor a pincér elmegy,
benyögi a 30 főről alig néhányra leapadó társaságban,
mintha csak neked mondaná és más nem hallaná,
hogy most kapott üzenetet egy államfőtől, később visszavesz,
az államfő titkárságáról igazából. vélhetően állampolgársági ügy.
Az étterem teraszán zsinórban tekeri a cigarettákat, kicsit idegesen,
és nagyon nehezen leplezi testbeszédének ezen kilengéseit,
mi több, tikkelnek az arcizmai és minden rándulás elárul valamit,
és ennyiből lehet hangolni a hangulatát, sőt, táncoltani a mimikáját.
Az odavezető út, hogy egy magyaros leves és egy tejszínes-húsos tészta
- miután bevallotta, hogy nem evett egész nap - lecsússzon,
az ide vezető úton a folyamatos vacillálásban évődött és meg-megállt,
mint aki egy kézenfogást vagy egy első csókot kíván igazából,
de ő nem lép, ebben biztos nem, és aztán ismét mélyebb hangon szól,
mint egy a telihold alatt a hídra visszanéző francia ellenállástag,
egy 40-es évekbeli valóban kemény és kissé bosszúszomjas gerillanő, 
aki az ezüstfényű sötétben lenyomja a gyújtószerkezet karját,
és közben mond is valamit, és az nem női hang, hanem öldöklő.
És ez a hanghordozás-hullámzás és a folyamatos ingerékenység durva,
és ha megsimogatod a lányt, hogy kicsit vegyen vissza, akkor rángatózik,
ez nem fárasztó, de azért fölösleges, mert éppen most pihenhetne,
és nem most kellene folytatnia a harcot, de hogy állna már le evvel?
Elvégre háború van, azt mondja zsigerből, hogy ő ilyen és kész,
és a világ túlfelére visszamagánjáratozó angolszász nő meg ugyanezt,
csak arra, ha rászólsz, hogy folyamatosan cinikus megjegyzéseket tesz,
mert olyan felszínes jólétből jön, ami miatt minden viccre vehető.
Ezt a két világot elég nehéz összehangolni, de volt, hogy elcsacsogtak,
az egyik folyton felnevetve, a másik szomorú szemekkel biccentgetve.
Most is itt ül, most is ilyen szomorú és kiábrándult mindenből,
testén nincsenek égésnyomok és nem véres a keze, mert önvédelemből késelt,
de ezek a hegek máshol is ott vannak, és onnan sugároznak erősen.
A csapdába csalt állat módján táplálkozik, megvetően, gyanakodva,
és persze többet villázva magába, ha senki sem fordul felé...
ezt a lányt is eltorzította a helyzet, ami a szülőföldjén folyik,
egy percre sem tud leállni, minden mondatban 3 ellenkezés van,
és minden 2-dik gesztusa védekező, elutasító, folyamatosan harcol.
1 adott gesztusra viszont ellágyul, és ez az, ha rávezeted, mit csinál.
persze minden visszaugrik, mint egy szögesdrótkabátos kelj-fel-jancsi,
és nincs tapintás és nincs csók és nincs igazából semmi.
Bár az kiderül, hogy nem filmet nézni jött, hazaromantikázva,
hanem beszélgetni. de a minden héten háború hangulat mindenre árnyékot vet.
Nem is mondom, hogy a rágóguminál jobbak a puhára rágott sonka-inak,
úgy negyed óra után, amikor már egészen selymesek és túrószerűvé válnak,
inkább megtartom magamnak és arra fókuszálok, kamu-e vagy sokkban van-e a lány,
és a záráskor reggel 5-kor csicsergő madarak kapcsán:
felötlik a kérdés, hogy a madarak vajon mit rikoltanak ismételve magukat?
És noha egy Yves Montand vagy Edith Piaf dalban úszik a jelenet,
nem kell a lánynak ezt sem magyarázni, hanem hagyni, hogy véleménye legyen.
csak nem azt sikítják, hogy „Segítség! Segítség!” ???
Vagy azt, hogy „Hol vagy? Hol vagyok? Már megint hol vagyok?”
akkor a madarak mind őrültek.
Vagy azt, hogy „Itt vagyok, dugni jöttem! Itt vagyok, dugni jöttem!”
esetleg, „Reggel van! Már megint reggel van! Jaj, kezdődik elölről!”
Mert ez utóbbi a lány gondolata, aki egy páncélba zárt szellem,
acélosan és hidegen kezelve a legkedvesebb közeledést is,
mert a túlélés egy olyan eltorzult indíttatása hajtja igazából,
amiből nincsen olyan szökési sebesség, mint amire talán vágyik valahol.
Az, hogy kioktat, vagy az, hogy kicsit tudálékosan vág rá dolgokat,
mintha a menekült életvitel és annak keserű tapasztalatai volnának:
egyben mindenre ráhúzhatók volnának, hogy ettől ő felsőbbrendű lett.
De végül is ha egy kamaszt nem a tinizenekarok és magazin-poszterek,
vagy az első randik és berúgások és szüzességmenesztő kísérletek,
a turkálószerű ruhaboltok, az applikációk és az első bakancslisták,
hanem az állampolgárság, a bebörtönzés, a vérfürdő és a menekülés,
a hardcore húszéves előttiség köti le: elképzelhető, hogy 25 évesen,
vagy valami hasonló korban, azért elég erősen benne lesz a durva ellenállás.
Egyfelől, mert simán megreked a személyiségfejlődése az állandó életveszélyben,
egyszerűen nincsen ideje önmagára és arra, hogy filózzon fontos apróságokon,
meg mert az élvezetet, a valakire nyitást, a szexuális örömöt, a belezúgást,
mindent el lehet veszíteni - ő ezt ismeri. mindig 0-ról kezdeni.
A keleti forradalmár lány beható keresztkérdéseket tesz fel az estén,
amik egy kicsit erősek és talán úgy még inkább, hogy cserébe ő titkolózik,
és közben tudom, a 42 éves nő épp eltűnik egy hétre és a két ország,
a két világ, a két kontinens, a két háború és békeállapot között:
Olyan szakadék feszül, ami nem generációs Grand Canyon,
hanem annak ténye, hogy van jóléti állambeli elpuhulás ezerrel,
és van romok között evickélő megcsontosodott akaraterő,
ami néha odáig sűríti és keményíti magát, hogy már törni kész.
Mint a spanyol polgárháborúban. Mint Nigéria utcáin.
Mint a Vörös Khmerek uralma alatt... mint Szíria házai között.
Mint egy latin-amcsi séma-diktatúrában... mint ahogy itt ül mellettem,
falfa az ételt farmerdzsekijében, decens virágmintás dekoltázzsal,
vagy 2 liter gyümölcslevet magába diktálva szinte egyhuzamban,
hátracsukló fejjel, az életre is szomjasan,
és arról sztorizva el-elmélyüdő hangon és komolyan véve mindent,
hogy ő 6 évig volt régész, és milyen érdekes leletre bukkantak egyszer,
amikor is egy eddig ismeretlen civilizáció maradványai kerültek elő,
és csak az agancsok és a paták... és ők arra következtettek,
hogy ez az a két világ, a felső és az alsó, ahol nincs mozgás,
hanem az szellemvilág, és hogy ez érthető-e vagy mi van?
És te kiegészíted azzal, hogy Yggdrasil és Midgard,
azzal, hogy a sámánjurták lyukas tetején kiszálló füstön felmászó sámánok,
azzal, hogy az Olymposra nem kerül fel akárki és sok hőstett kell hozzá,
és hogy Bhutan-ban máig nem lehet a hegyekre felmenni, mert szent (tilos),
és hogy Moria a pokol kapujának allegóriája, mert mit jelent Khazad-Dum,
és azzal, hogy hol siklanak és milyen harcok árán az egyiptomi istenek bárkáikon,
és azzal, hogy a britannaiai őskelták egész fákat temettek el fordítva,
azaz valahogy épségben, hatalmas erőfeszítéssel kiásták és 180 fok és vissza,
és valami dél-kínai vidéken a holtakkal házasítják a fiatalokat,
és Mexikóban a koponyás ünnepekkor a felszínre törnek a Morték,
és még néhány ilyen példa és ő néz maga elé, cigarettázva sértődötten,
mert a történelem megbántotta,
Hogy akkor most ezzel az egésszel mit kezdjen és inkább hazamegy.
azért mert annak első jelére, hogy behergeli magát, hogy vitában szerinte alulmarad,
noha semmi ilyen alá-fölérendeltség és szintezés és kompetíció nem volt,
akkor az a taktikai visszavonulásnak álcázott menekülés, hogy irány a messzeség?

De azért végre megölel.
És a madarak kirobbannak a fák közül és a következőt éneklik:
Wolfgang Amadeus Mozart - Le Nozze di Figaro, a Monteverdi Choir előadásában.

 


 


 

Alexandra Daddario

Doing the Ass Reveal - Crying Away Half Naked, ez nem Bianca Censori.
Azért 10-15 év után van már vélemény a sorjázó portékáról.
Olyasmi amerikanizmus, ami nincs mérték mentén révbe rázva.
Doing the Ass Reveal - Crying Away Half Naked, ez nem Bianca Censori.
Bár minden szövet sóvárog a közönség iránt és kinőtt a vézna tini kiáltásból: 
a tökéletesen tálalt díva felé terelve a terméket, ez a nő önmagát kiaknázta:
mert olyan nem volt, hogy reggel négy előtt önmagáért volna kamera előtt,

hanem pulzál szanaszéjjel, másutt szétdobott vodkákat leső nézők javára,
és nincs havonta olyan, hogy bejön általánosan a megvont jogdíj voksa;
Doing the Ass Reveal - Crying Away Half Naked, ez nem Bianca Censori.
Igazából a fogadóirodák között a sok-sok rajongó egyedül hőzöng,
és egy közeli ember nem a közeliben merül el menedzserként lesokkolva.
Doing the Ass Reveal - Crying Away Half Naked, ez nem Bianca Censori.

Alexandra Daddario: teste közvagyon lett Amerikában. Nincs ítélet. Csak kilóra.

 

 

 

 

v = sqrt(GM/r)

A patkákról árnyékot vető
öltés ereje, a csillagok kapitánya.
A felhőkön túli fokvárosok:
fehér zaj és tépett szivárványhang.
Mennyi eltökéltség kell oda,
elrugaszkodni a fekete ködbe,
míg a túltengő sugárzás ólma leng,
s egy fényebességű, álmos görbe:

margót rajzol a világegyetem tenyerébe.


 

 

 

 

Borozás a svájci fényképésszel

Online add, a 10000 dolláros hamburgerek
összehasonlítása az 1 dollárosokkal.
Vagy ahogy Villányban 2023 nyarán
750000,- forintos üveg borokat árulnak.
Esetleg 1.000 T-REX vs 80.000 CHICKENS -
Ultimate Epic Battle Simulator videok épületeken,
majd Mount & Blade Bannerlord 2 LAN-party az óvárosban,
ami után ingyenes filmvetítés: Invasion of the Saucer Man.
Hogy a tolvaj, a kalóz és a kém verekszenek-e még a régi utcasarkon,
vagy hogy ki fogalt nyaralást egy tornádó sújtotta vidékre, mert most olcsó?
És hogy Zeneakdémiába járós ünneplőben, fekete miniszoknyával
hány lány járja a csárdást néptáncolva az úttest közepén este 10-kor?
Vagy hogy van Budapesten olyan kocsmai asztaltársaság,
akik azon vitatkoznak, hogy Lando Calrissian a Vichy Köztársaság szimbóluma-e? 
Vagy a Teenage Mutant Ninja Turtles 1989_video_game borítója,
amin mind a négy kamaszfiú még azonos piros színű textilekben virít?
És semmi másban.
Vagy a Magyar Uriasszonyok Lapjának revitalizálása?
Esetleg egy Buborékos inhalátor. Csak harapj rá a csutorára?
Egy pszichiáter nyílt levele a fiatalokhoz A szürke ötven árnyalatáról?
Vagy hogy Miss Magyaroszágot egy mesterséges intelligenciás chatbot rajzolta?
Nem ezért érkezik az országba Lara Hauser,
és nem is biztos, hogy itt marad.
Művészete érdekes ingázás a divatfotózás,
a háborús tudósítás és a werkfilm-fotók között.
Egy olyan patinás megjelenésbe csapva,
mintha a Coco Chanel találkozna a pinko ruha,
a 30-as és 50-es évek közötti minimal fuss,
illetve az ebbe visszatérő 80-as évek ruhavilágával:
nem a válltöméses Power dressing, hanem matt szövetek esése,
egymáson olyan árnyalatú rétegek, amik összeolvadnak,
és imitt-amott egy-egy aranyló kapocs, lesimított haj.
Bold black satorial polished appeal, ha szakszóval.
„Sophistication with distinction”, mondták anno,
avagy a Lounge Suit és Suit Jacket átesve blézerbe,
Wear it with panache. Előzékenyen, Lara Hauser ezt teszi.
Elegáns női bőrtáskában - szabása minőség feletti -
hordja a csúcsoptikájú kamerát, mégsem feltűnősdködik,
a márkajelzések sehol, és a szellős, bő ruhák egymáson tehát.
Joie de vivre - Szépen kortyolja a vörösbort, ízléssel és eleganciával,
neki nem mondják, hogy Your taste in wine is pedestrian at best.
Rabolták már ki Argentin sikátorban, járt a frontvonalon,
utazott alpesi tavak közé hágókon át könnyedséggel,
és milánói és más divatheteken is szerepelt már,
ahogy képei magazinok címlapján, míg saját kollekcióin dolgozik.
Élre vasalt illesztésekkel, ahogy szája széle,
ahogy a körmök vége, ahogy a saját anatómiája ott van,
beleszőve szunnyad a szabásminták és fényképformák között.
Terry Richardson - Lindsay Lohan, nem éppen ilyen portrékat csinál.
A fényképek tehát, lapozva Alexei Bazdarev neoncsípőit,
és Elif Sanem Karakoc hāzē, kissé blazírt ábrándképeit,
vagy azokat a fashionista aktfotósokat, akiknek mindent levesznek,
vagy azokat, akik Nicola Cavanis, Kristabel Krayt, Tatjána Likhina,
és Josephine Skriver tagolt felhámpartjait térképezik fel,
itt olyan távoli túlzásoknak tűnnek, hogy a közös koccintás hangja,
mint egy hatalmas harang kong a sajátosan magas, kitartott 
20-20,000 Hz közötti tartományban, elfedik a nejlonsuhogást,
a kapcsos harisnyák stúdiókban összesúrlódását belsőcombokon.
A svájci fotós, miközben borozunk, maga is egy divatjelenség,
és a sok kifinomult formai megoldás mögött, amibe ágyazta magát,
a valóságot keresi, mindebben önmagát, a vésett valóságban:
azt a lágy tónust, amitől összeáll egy teljesen idegen táj.
Eközben a képekre feltessékelt, drámát látott riportalanyai:

                                  fekete-fehéren fénylenek.
 

 

 

 

 

Star Trek

Hogy a Naprendszerek magja folyamatos fúzió,
és hogy ezt Prometheusz taglejtésével lehozni,
kemencékbe, járművekbe zárni, fejleszteni,
és végül űrjáró röppentyűkbe beszerelni furcsa volna?
J. Robert Oppenheimer, íme Eugene Roddenberry.
Olyan ösvényeken térgörbítve kutakodó karriert kínál,
mely során nem az egész emberiség szegődik legénységnek.
Ám mint a jódlizó őrült hajnalváró énekes odafent,
vagy a füstjeleket kígyóként bűvölve felszálló hírvivő,
az egész emberiség nevében ad tanubizonyságot önmagáról,
és így fel is hívva mindenkire a figyelmet, itt vagyunk!
A Star Trek morális vívódása egészen eposzba illő és antik.
Hősei folyamatos önkeresésben és átalkulásban érnek,
és minden egymáshoz vezető történetszál visszautalásokon alapszik,
mint a történelem, tudatva, hogy ez egy történelmi alternatíva,
olyan utópia, ami teljesen még nem szűnt meg disztópia lenni,
és a nepotizmus és a filantrópia karöltve vitatkoznak benne.
Milyen tényezők teszik, hogy értlemezhető a világegyetem?
Kik azok, akik az értelmezésben kitekintenek önmagukba látva?
Milyen téveszméken kell túllendülni egyedül és közösségként?
Összetéveszteni kötelességet akaratossággal.
Lángcsóvák egy kulcslyukon át, villódzva.
A híresztelés ereje, a megalkuvás percei,
ahogy elemészt egész embercsoportokat,
menekül, aki tud, és amerre teszi, bizonytalan.
Egy amulettbe foglalt arckép, ami űrhajót formál.
Egységtudat kilőve a feltérképezetlen sötétségbe,
és bajtársiasság, ami viszonzásra vágyik!
Ajtók, amiket nem kellene kinyitni,
vagy amiket nem muszáj volna, lekésve immár!
Nem szól se Dark Disco, se Hypnotic Techno!
A fedélzetek és fedélközök aggasztó minimalizmusa,
és egy holofedélzet bordélyhangulata, a hely,
ahol még léteznek spontán reakciók és görbe formák.
Ebben szolgálni, egy kozmosztengerészetnél,
míg mint felforgatott kövek alól mérgeskígyók, pókok,
vetődnek folyton a frusztrált, megzavart idegen gonosztevők?
Az irgalmasság, ahogy tépelődés mögé zárkózik,
és a türelem, ami felhánytorgatja saját hibáit!
Mennyi késztetés kell ahhoz, hogy lépj végre!
Mennyi álmatlanságon túli nappal lefüggönyözve?
És a ketyegő óra pulzusa az idő vénáiban most,
ahogy megcsörrenni készül az egész világegyetem.
Nem mintha nem egyfolytában csilingelne,
összejáró csillagok egybecsengő mélyűr-dallamaival,
ahol a csillagok úgy énekelnek egymásnak, mint a bálnák,
és ahol a szubtér összehúzódásai kivonatolják a jövőt!
És a sebesség és az anyagmegmaradás és a szándék,
valamint ok és okozat, mint egy kaleidoszkóp,
vagy mint az összekevert festék harmóniája:
elválaszthatatlan egységben adja vissza üzenetét,
amit te is hallasz? Vagy hányan még?
Pozitron doktrina, hajsza a labirintusban,
mint a régi francia Fort Boyard tévéshow,
csak űrlények is vannak és nem csak ketrecek.
Valami egészen elvont aberráció sikít valahol,
és a sikoly eredetét kereső tudományos tisztek
felszabadalják a csoportot, hogy találjanak is valamit.
És ez a kutakodás mindig oda vezet, hogy az ellenség,
a veszély, a fenyegetettség egy emberi aspektus,
ahogy a másokról valamit feltételezés titka is az,
hogy aki ilyeneket feltételez, önmagából indul ki?
Zsilipkapuk moraja ekkor és fénycsíkok galaktikus kerékvágásai,
ahogy füst helyett egy zsírúj hiperhajtómű  moraja zúg fel,
és a mindent behálózó plazmarelék izzanak és csipog az űrszekér!

Irány az ismeretlen. Vagy a mindenség széle, ami minket figyel.

 

 

 

 

 

Hajnali üzenetek

Esett úgy, hogy csörgött a telefon.
De csak SMS. Valamikor 2012 körül.
És az állt benne, hogy vedd már fel!
Aztán megcsörrent másképp, default zene.
Hív a gitáros frontember, hogy jöjjek át.
Hangjában az volt, hogy hullarészeg.
Ilyen ritkán van nála, hogy jajveszékel,
mármint elfojtottan, bujtatottan, alamuszin.
A vendégségben elnézést kértem, cipőt húztam,
a telefonszobából elkértem a készülékemet,
ölemből a selyem vacsoraszalvétát odaadtam
az amúgy rendkívül előzékeny komornyiknak,
és mentem neki az éjszakai busznak,
mert a sofőrök már elhúztak haza, éjfél volt.
Gondolom ottalvósra tervezték az orgiát.
Ahogy a csatalkozást a BAH-csomóponton épp elértem,
visszapuhatolóztam a telefonáló beszédhangjába.
Valami furcsa megrögzöttség derengett szavaiból.
Ahogy aztán sikerült az Erzsébet-híd lábánál ismét,
méghozzá pöccre járművet váltani, számoltam a perceket.
A rosszat sejtés feszültségénél csak az égetőbb,
amikor hetek óta nem voltál nővel és feszül a heréd kétoldalt,
de annyira, hogy bizonyosra veszed, spekulálsz,
hogy még 1 vagy 2 hét, mire felajánlkozik egy alkalmas csaj,
akibe egy este vagy háromszor beleeresztheted, zokszó nélkül.
Megjön az éjszakai busz, ez egyszer pontosan, mert amúgy soha.
Már tisztában voltam vele, hogy valami nagy baj van.
Sőt, mi több. Egyértelmű volt, hogy itt tragédia készül.
Ahogy a Margit-hídnál leszálltam, egyre kivehetőbb,
valamiféle óbégatás hallatszott a távolból, és üvegtörés. Sok üveg.
Minden második lépésre jutott egy éles, szétfutó töréshang,
egyre hangosabban, ahogy közeledtem a megadott címhez,
mintha egy üvegléptű univerzumban lennék,
éjjel 1-kor, a Komjádi Uszoda üvegfrontja előtt haladva.
Akkor még nem Császár-Komjádinak hívták amúgy, csak részlet.
Ekkor megpillantottam a problémát. Sebészi pontosság sehol,
ugyanis ezek a 3. emeletről, mert többen voltak,
dobálták lefelé az üres (kiivott) üvegeket,
és mivel azokat a procedúra szempontjából 
elég gyorsan nem bírták produkálni
(exponenciális lassulás következik be a részegséggel?):
elkezdték a lakás bútorzatát is kivágni az ablakon,
meg az erkélyről is, rá a parkoló autókra.
Ilyen hangzavarban nehéz valakiknek köszönni.
Akik ráadásul ennyire meglódultak piázgatás terén.
Végül is csak sikerült őket ingerhelyzetbe hozni.
Nagyon vidáman köszönt le Ádám, hogy de jó, hogy itt vagy!
Nyilván afelől is érdeklődött, ki hívott (nem mintha ő),
és meglepődve nyugtázta, hogy akkor ennek így kellett lenni.
A mellékutcában megtaláltam a kapubejáratot, csengő, megnyom.
Kellett egy kis idő, mondta is a srác, hogy fel kell öltöznie.
Egy olyan tagot tessék elképzelni, aki kockásinges, csőfarmeros,
Converse cipős (piros) karakterével, borotvált-zselézett séróval,
és anti-fasiszta bulikon meg jazz fesztiválokon úgy lép fel,
hogy köldöke alatt természetszerűleg egy vaskeresztes övcsatt van.
Erre varrj gombot, vagy ne varrj.
Jön le, kigyullad a 60-as évekbeli lépcsőház, világítás.
És ő kapaszkodik, mintha plafonon járna, Pókember.
Feltápászkodik az ajtónyitó gombért és hörögve köszön.
Majd annyit mond, hogy mutatja az utat... És mint egy kutya,
felvezetőként megy négykézláb... megy emeletről emeletre,
lépcsőfordulóból lépcsőfordulóba, közben sztorizva,
hogy miről is szól ez a kis ma esti szeánsz,
(de jó, hogy őket válaszottam, jó lesz, ezt garantálja!)
és miért vannak itt, ő meg Árpi, a legjobb haverja.
Ismerem Árpit, ő is iszik. Törzsalkoholista a Vittulában.
Ahogy felérek, az egész lakás rogyásig van italrekeszekkel.
Kiderül, hogy az Agárdon nyitott kocsmát bezáratták a hatóságok.
Miután egyszer ki lett rabolva. Utána meg valaki felgyújotta.
Mindez nem került több időbe, mint néhány hónap,
és ettől Ádám teljesen megzuhant, Árpi meg jött ápolni. Látszik rajtuk.
Milyen szépek is voltak a bakelitos, betonon mezítláb táncolós bulik,
ott Agárdon, 2010-2011-ben, a Pop Strandon,
amik aztán olyan bérelt lakásokban végződtek, ahova csoportosan,
egész fegyelmezetten vonult a teljes násznép, hol összekapaszkodva,
hol kézenfogva... az egyik lány például, aki rámhajtott, megborult,
és ahogy zuhant a közeli árokba, látszott, hogy a pohár, amit fog,
úgy fog földet érni, hogy az arcát teljesen szétvágja, - kaszabolja,
ezért utáha ugrottam, elvéve kezéből a poharat esés közben, ami el sem tört.
Ezek után lesmárolt. Mintegy megköszönve a mentést, és mentünk tovább.
Hogy egy erkélyen maradjon hely számunkra, mert amúgy odabent
mindenki egymás hegyén-hátán feküdt... de egy kis testű nő tudja,
hogyan melegedjen fel egy kétszer akkora férihez odabúja. Simán ment.
Viszont ilyen flashback-ek közepette az is egyértelmű,
hogy nem azért lett a bulihely, a kihelyezett Vittula bezáratva, mert.
Hanem, mivel a helyiek és fürdővendégek rájöttek (szájhagyomány),
hogy a kis kocsmán (egy bódé gyakorlatilag) át, összekötve terasszal,
ezem keresztül (két ajtaja volt) be lehet ingyen jutni a strandra,
és minket egyáltalán nem zavart, hogy ott közlekednek,
feltéve, hogy isznak egy sört vagy egy rendes töményet,
és a söröspoharakat még magukkal is vihették a kiégett gyepü plázsra.
Na, ez zavarta a helyi municipáliát, ezért a tűzeset, meg a licensz-vissza.
Egyételmű tehát, hogy ahogy a Dunapartra néző lakásban állok,
ez a sok rekesz a bezáratott bulihelynek a készlete, kisöprése várva.
És ez a két idióta elkezdte az egészet magába dönteni, bánatában.
Igaz, ugyanekkor a városban egy másik társaság is hasonlóan csinálta,
A Blitz Grill nevű helyet nyitotta meg tavasszal a Küss Mich Gördön,
amolyan stiklis Berliner stilben kolbászozás, bár a rózsaszín és sárga ábrák,
az amúgy Auschwitz-ban használt felvarrókra nagyon hasonlítva,
a VII. kerületi Zsidó-negyedben egy disznóval, mint logo, az előterükben?
Ez kicsit félreérthetőnek tűnt. De nem ezért csukták össze a boltot,
a port összerúgás itt azért volt, mert Gördön partnere packázni kezdett.
Ahogy azóta mennyi, de mennyi helyen, de tipikus:
- A 6tus (Szixtusz) kocsma tulajdonos házapsárja
- A Kéthly Anna téri kultúrház tervezése közben, Greilich és Németh
- Az Élesztő Ház dunakanyarbeli kitelepülései, felvásárolások során
- A Lazarus kocsma és sörfőzde kihelyezett lokálja kapcsán is
- más friss hír is járja várost: „Isu már jó pár ízben nyúlta le Téglás Zoli ötleteit”
- és megannyi más, tipik Ungarische vircsaft!
Ahogy a cipőmet levetém, újabb üvegcsörgés, tiplizik vissza Ádám,
hogy megmutassa a készletet és kikérdezzen, honnan tudtam a címet.
Meg az eseményt? Meg hogy épp most, ma este?
Jóízűen nevet, hogy ezek szerint ő hívott át és nem más, de többet nem mond.
Van itt 23 rekesz sör. 4 rekesz minőségi Whiskey.
Van továbbá Beherovka (vagy 10 üveg) és Vodka (abból is töménytelen).
Mi legyen hát srácok, igyunk?
Ahogy ledobom a kabátot, elvégre tél van, és átmazsolázom a "raktárt",
ami egy egész másfél szobás lakást elfoglal, reklámtáblák, plakátok,
a bezáratott kocsma dekorációs elemei, meg hozzá a nyugágyak, ernyők,
ismét valami csörömpölés és egy szék is lerepül a parkolóba.
Keresek egy poharat (ami alkalom adtán nagyjából tiszta),
egy kis poharat is az erősnek, megtöltöm őket, és ezzel indulok ki a teraszra.
Hogy el is dobjam az egészet és kiugorjak az erkélyre...
... abban az adott pillanatban, amikor Ádám már Árpit dobná ki!
Azaz le a negyedikről, a bútorok után. Hát megmentem őt, Isten bizony!

Hálásak is voltak utólag.

(Elvégre ha megtörténik: az egyik életfogytiglan, a másik temető.
Hasznosan ezek a hajnali üzenetek. Még ha részegen is küldik őket.)

 


 

 

Legőszintébb kitételek

Ahogy a szervek kialakulnak fokozatosan,
és a szövetcsomó kettéválik gyomrokká,
és koponyává, hogy azok rivalizálhassanak.
Szimbiózisban függve egymás teljesítményétől.
A beszerző és a feldolgozó, ugye!
 Az agy belegyökerezik a saját altestébe.
Elülteti magát a magzati nyugalomban.
Behálózza, mint a gomba: az egész rendszert.
Mint egy legnemesebb penész! Vagy spóra-pókháló!
Az utolsó idegvégződésig terjeszkedik,
az utolsó bőrredőig és hámsejtig akár!  AKAR!
Öntudatra hódítja végig a végtagokat is.
Már körmöt növeszt magzatként, hogy védekezzen?
Vagy hogy megfogja azt, aminek gyümölcseként,
szőr a szőrön hibálózva megerősödhet majd járni tanulni?
Visszanéz ez a valami a tükörből,
és te úgy érzed X évesen tudva mindent,
hogy megalkották a tökéletes börtönt,
aminek ki vagy szolgáltatva,
csak azért, mert nem vagy egy tipikus testi lény?
Ne sajnáld magad, ez egész másról szól.
Vagy hogy egy országot is lehet testként értelmezni?
De testbe zártak. Egy szarkofág.
Egy piramis. Egy stúpa. Egy menhir.

Már nem húgyozod össze magad. Csak néha.
Leszületni ezek közé. A csinos magánzárka.
Ami mozog kénye és kedve szerint.
Sőt, rámozdul másokra is.
ÉS Nemzeni akar.

Nemzeti nemzésekkel traktálják polkorrekt nők!
A magyar Miss Elk Ridge jellegű macák.
Az elveszett jelenetek csemegévé válva.
Miért nem képesek otthon is sportmelltartóban lenni?
Az ablakon innen nem most történik először,
hogy rájössz, nem két nő között húztál magadra takarót,
hogy ott legyen reggel Luciana Faulhaber és Karina Florez mondjuk.
Vagy a Summer Catch úszómedence jelenete a fürdőszobában,
ahol ha nem zárod el a vizet, meddig megy vajon,
ezek szerint nyitottál egy patakot a lakásban?
Az ablakon kívül viszont fenyegető világ tárul eléd?
És húslevessel megkeresztelt várostörténeti könyvekkel,
mintha téglák volnának, dobálják az új forradalmárok
a tömegközlekedési eszközökön összezsúfoltakat,
akik munkába járnak heti 6-szor, és potom pénzekért teszik ezt,
birkák módjára,
és az új forradalmárok a tejszín sűrű magömlésükre hivatkoznak,
pedig nem nekik olyan szép sűrű,
és az új forradalmároknak felolvasom ott a téren,
miközben elcsábítom a vezetőjük lányát,
Petri György "R.M. Művek" című szamizdat versét,
és nem értik, hogy mi van benne,
ezek a millennial pondrók,
                  suttyók,
                  favicc emberek,
                  furkók,
                  fajankók,
                  fatális error!           
OlYAN HANGULATBAN, MINT A Total Recall (2012),
a Deus Ex - Human Revolution, a Half-life 2,
a Red Faction, a Farcry, a Fallout, beleőrülsz!
Szervízmodul, morajlás, elidegenedés, élettelennek tűnő tájak,
és géprobaj, távoli lövéshang, sikoly egyértelműen,
aztán néma csend, és egymást feltételezve iszonyúan félelmetesek,
az erőszak hangjai és a csend utána, ami bármit jelenthet,
erre is tarthat, távolodhat is.

Izomorfikus algoritmusok, xenobiológiai bádogember-maradványok?
Vagy d-base 128 bites kódból 512 biteset csináltatni, 
mintha átfaragtatnál egy addig makulátlannak hitt szobrot, 
mert az is. Vernam kódolású múltból a Python-on át valahova?
Dehogy.
Bezzeg, amikor a felzárkózás ellehetetlenül és a sereghajtó rájöhet,
az unalomérzet megjelenése megerősíti a feltételezést,
ami a folyamatos túlzásba esés utórezgése: hogy egy újabb,
félelmetes dimenzióval bővüljön ki a felfedezés,
olyan meglepetéssel, ami kiszámíthatatlan volt, mert idegen.
Mint egy eltűnt rendezői változat. Egy kigyulladt kiállítás.
Egy sebességhatárain a tesztek során messze túlmenő versenyautó.
A behajtott könyvlap széle 30 év után kinyitva ki van simulva.
Visszaköltöztek a fecskék, noha fészküket valakik tavaly leverték.
A Duna ismét befagy és vacsoraestek, Karácsonyi vásár van rajta.
Persze ehhez ismét szélesebbé kell válnia a medrének, mint hajdan,
mert a befagyás mértéke nagyban függ az áramló víztömeg sebességétől.
Villáskocsit kormányzó emberek között a vizuális effektek elhallgatnak.
Az ismerősi kör jelenetrészletei szétfutva egyes szálakra.
Folyamatos elválás a folyamatos csalódások miatt, ami fájóbb,
és sokkal elidegenítőbb, mint egy világhírűvé váló sci-fi történet,
amiben egyszerűen gyilkos szörnyek űrbéli tombolása zajlik.
Ami után konferencia van arról, hogy:
 Elszabadult idegenek: a bemutató utáni vélemények.
Inkább elhagyatva öngyilkosságuk előtti percekben, akiket ellöktek.
Számolni őket, míg más nem teszi. Emlékestet rendezni nekik?
És még azt is szabotálja valaki? Mit nekik a bio-digitális jazz!!!
A társasági élet elapad, társaság sincs. Kezdhetsz mindent elölről.

Számítóépes trükk-technikákat visszasorolva a 90-es évekig?
Galaxisrévészek mondáit mormolva magadban és verssorokat néha?
Kapaszkodva a műveltségedbe netán, vagy szeretők emlékeibe,
és mint az antikvitás nagy színpadi klasszikusai,
tele tömeggyilkossággal, a Shakespeare-i világ is felbukkan,
a maga transznemű melodrámáival, egészen kegyetlenül,
végtére is, ami a színpadon kívül történik,
és a színpadon lenne a helye, azt előadod olykor,
és az emberiség egész egyszerűen elfordul bánatában.
Nem szívesen szembesülve önmagával, és romboló magányával.
Miközben a folyamatosan önmagát túllicitáló rendteremtés:
legnagyobb félelme a káosz lesz, mert nincs rá felkészülve,
mert minél tovább erőszakolja egyfajta exkluzív, kizárólagos,
saját renddel a sokszínűséget,
elvégre minél tovább feszíti húrjait, azok annál hamisabbak lesznek,
és a dallam sehol, és összhangzattan sehol, legfeljebb fehér zaj,
vagy sistergés, mert mindig azzá indult válni,
a bakelit pörgése leugrott tűheggyel vagy a viszonzatlan rádiójel,
mert a Horror Szimfóniája csak egy filmcím, nem civilizáció.

Felmerülnek a fiatalság tőszomszédságában eltöltött vidám órák,
és a tőlük megválásé, mert máshol dolguk keresik,
valójában menekülési útvonalakat az életcélkeresés elől,
ekkor megint ott vagy, hogy úgy érzed, nincsen senkid,
és aki a múltból, zsengesége sovány vígaszai mögül felbukkan,
immár ki van égve, egy nanyává ért, vagy eltékozolta szépségét.
Igaz, vannak azok is, akik elzárták mások elől vagy örökítették azt.
De nagy képet, emberiségtablót tekintve a korszellem tükrében...
A pénzért meztelenkedés tömegnyomora felpolírozva,
és a porosodó sorskalandok polcról leemelve izgatottan,
mintha egy könyvlap és egy LED-képernyő egyidejűleg,
ugyanazon szobában csodákra volna képes,
míg egy feldobott érme a forduló holtpontján pörög tovább,
soha többé leesni nincsen tehát szándékában,
mert szándéka a te mozdulatodból ered, és te a pénzt elhajítod?
Rőzsecsörgés és fékcsikorgás!
A celluloid-rémület sokkoló jövőképet fest a közönségednek?
Földönkívüli rémálmok besugározva a szoba közepére, alá állsz?
Vagy még ez is kevés ahhoz, ahogy veled egyesek bánni próbálnak?
Szórakoztatások és figyelemelterelések, minek?
Behálózás és elcsábítás és beszervezés, minek?
Sokat ígérő együttműködések és ajánlatok, minek?
Úgysem vagytok képesek betartani az alku egyik felét sem.
Már ha volna kettő, és nem egyoldalú volna az egész hazugság.
Mert a maximális potenciált kimerítés a tökéletességgel vetekedés,
és ezen két tétel egybeolvasztása nem elméleti kérdés,
még csak nem is erőpolitika, hanem egyszerű esélylatolgatás,
és elképesztően sok türelem, körültekintés és kivárás.
Ezért nehéz elviselni a lebzselő, erőszakos, bunkó megnyilvánulásokat,
mert azok mindig csak átértelmeznek vagy felülírnak,
de létrehozni és üzemeltetni érdemben, képtelenek bármit is.

Innen a kérdés.
Meddig még a kínzás tékozló botorsága, amíg palira akarnak venni,
akiket egy perc alatt kiismersz, csak meg ne tudják.
Azt hiszi, avval helyzetbe hoz, hogy rám akarja fogni,
hogy HPV-t kapott, miközben mindenki alá odafekszik?
És szeméttel van tele a hűtőszekrény nála is.
A válságkezelő háborús infláció nevében
3000 forintért venni 2dl tehéntejet,
mint amikor a világháborúban 2 millió pengő volt egy cipő.
Nyitáskor, mert 1 perccel később már 10-szer annyi!
Megkaptad a fizetésed anno, és  mire odaértél a böltba,
hát még, ha sorban kellett állni, eldobhattad a 6 kiló papírpénzt,
mert annyit sem ért, hogy a kukások összesöpörjék,
a szél vitte valahova, legfeljebb az.
Innen könnyű eljutni a jegyrendszerhez, ami szintén brutális.
Ma meg a tisztességtelen biotechnikai kutatásoktől libabőröznek sokan!
Bulky women, exploited fame!
Meg nem állna a a test, ami tudatot gyökerez!
És közben a belegyökerezést taglalja,
mint hogy a fák lombkoronája egy agyvelő,
és akkor ennyiből, ha jön a tél:
bizonyos fák eldobják az agyukat?
Már nincs kedvük folyamatosan napozni?
Olyanok, mint a nők? A fák?
Mert csak így tudnak elaludni, hibernálni?
És csak a madarak igazán szabadok? Főleg a varjak!
És a Shepperton meg a Pinewood Stúdiókban ebből film készül:
Ezért kötöttek alkut, nem is, paktumot,
a fák és a madarak, hogy a dínókból madarak lesznek,
és a megafauna és megaflóra disztingválni fog,
egy kis jégkoszak is kellett... és a fákról elrugaszkodó madarakat...

... azokat együtt figyelem a macskákkal és csúnyán nézek a macskákra.

Nemzeni akar. És hébe-hóba táplálkozni.

 

 

 

 

Macskás nők

A szerzésvágy csillapíthatatlan étvágya. A vágyak legjava benne!
Mindig is undorodtam a macskáktól, de egyúttal irigyeltem azokat a nőket,
akik így kitálalnak magukról, hogy macska-fétisük van,
hogy ők macskás nők, [kódnév : : : : Rosie Hurlington : : : : ]
hiszen ezzel mindent elmondtak magukról, a jellemzés sikere rémisztően,
és lényégében ugyanolyan rohadt sunyik, mint bálványállataik.
És beszámíthatatlanok. És megbízhatatlanok. És manipulatívak.
És az emberi kapcsolatokból ki-be járkálók, embertelenül tehát!
És a macskáknak fogalmuk sincs róla, hogy a táplálékláncban
ki van legfelül, még akkor sem, amikor a gazdájukat gerincre vágom,
és az nagyon erős sóhajok közepette akcentussal beszéli a magyart,
kis csínytevésnek szánva, hogy káromkodik üvöltésből elhalkulva szavanként,
és a macskát kizártuk, mert szemezne velem közben,
és azt nem bírom.
Ha előtted van Daniela Melchior, Irina Dreyt, vagy valaki olyasmi, engedékeny vagy egy percre.
Igaz, Health Jogi akar lenni, és a példaképe Catwoman, vagy épp Pom Klementieff.
Aki az előbb még színésznő volt. De fitness amazon is. És Jillian Dempsey-nél díva.
A vitánk ott kezdődik, hogy ő sztereotíp módon pro-fiús lányokban gondolkodik, de amikor érvelsz,
hogy akkor menjen már - the extra mile - odáig, hogy észrevegye, ebben is van séma,
mint mondjuk, ne tévessze már össze Camren Bicondova-t és Anya Taylor-Joy színésznőket,
vele is: Amanda Seyfried. Vagy Nelly Furtado-t Natasha Eklove-val, ami szerinte alap,
Sophie Guillemin és Abigail Breslin, Aubrey Plaza és Olivia Munn, Rhona Mitra és Minnie Driver
(ami képtelenség), Jessica Pare megint, és ezútta Evangeline Lily a párja (?);
a 80-as évekbeli JoBeth Williams és a 90-es évek során feltűnt Alexandra Paul.
Továbbá Vanessa Kirby (hé, róla tőlem tudnak!), őt velük, Solére és Taylor Momsen;
Denise Richards és Doutzen Kroes, Adrianne Palicki és Anna Kurnikova is ide, 
mert neki minden publikus nő tök egyforma, ribanc. Carmen Elektra és Pamela Anerson elkerülte figyelmét?
Pedig előbbi évtizedekkel a karriercsúcs után is produkál, utóbbi pedig a régi debüt túlzó rebootjában is feltűnt.
A férfi közszereplők, mint Kevin Smith és Jack Black is. Vagy Gary Sinise és Neal McDonough.
Adam DeVine és Dylan Walsh? Nick Nolte és Chris Christoperson?
Andrew Dryden és Terry Richardson. Bruce Spence és Rhys Ifans. John Corbett és Ben Affleck. Simán.
Tom Felton és Ben Foster. Zachary Levi és John Krasinski? Patrick Wilson és Chris Pratt? Hányat még és miért?
Taron Egerton és Leonardo DiCaprio? De a nőket még többet! Emily Blunt-ot és Katy Perry-t, zokszó nélkül.
Keely Hazel és Kelly Brook, hogyan? Esperanza Spalding és Nereyda Bird is?  Jessica Pare és Blake Lively, csak.
A brit Jessica Jane Clement és a brit Kaya Scodelario is ide esik, mert britek. Meg mert macskás képűek állítólag?
Mondja ezt a macskás nő? Aki a cicaszavazati bizottság elnökének jelentkező hülye civileket toborozza?
Egyre megy! Igaz, az Astro City képregényt és az Asteroid City filmet is így, mert hogy stílusuk szerintük hasonló.
Epheszos és Petra ókori romjait. Dau és a dzsunka hajótípust.
Sevillában a nagyheti körmenetet a ku-klux klán viseleteivel.
Azért nem teljesen műveletlen, legalább tudja, hogy ezek vannak.
Everglades és New Orleans. Pigmeusok és a busmanok. Az Etnát és a Vezúvot. San Marino és Andorra.
A szardínia, a szardella, a makréla és a barrakuda neki ugyanaz. Pikkelyes, ficánkoló, konzervbe vele. Ki se nyissad!
Nem hiszi el, hogy a West Side Storyban nem Tommy Lee Jones játszott. Férfi színészek terén...
Maya Hawke-tól és Leni Klum-tól meg egyenesen írtózik, mivel ezt félrenevelésnek tartja.
Még azok is ide sorolnak nála, akik névre, Anke Engelke humorista és Anne Menke fotós,
és filmszínésznőket is, mint Clara Rosager és Mackenzie Davis, mert az alkatuk (ennyi elég?),
vagy azokat más filmekben, akik még olyanabbak, Brianna Hildebrand-ot és Asher Yasbincek-et.
Joey King, egy kivétel. Svetlana Khodchenkova-t és Sarah Gadon-t, pedig az azért nehéz.
Omahyra Mota és Sofia Boutella? De hogy még Micaela Ramazzotti-t és Rebecca Romijn-t is?
Breaking It DownAre Sydney Sweeney and Lili Reinhart Feuding? Ongoing Rumors Explained,
ez a cikk valamiféle szánt sázndékkal nyitva marad a nappaliban, méghozzá projektoron.
Megjegyzést ugyan nem teszel, de jelzed, hogy ez sztereotíp és degradáló, ami ellen amúgy küzd.
Akkor azért ott eltolja magától a vacsorát, amit főztem és durcásan bevonul a Netflix elé.
Ekkor felteszel pár track-et és hozzáfűzöd, hogy ezek noha akár hasonlíthatnak is (valóban),
nem kell egyből demisztifiálni őket, pl.: Morphine - Thursday és Die Ärzte - Mondo Bondage.
Erre nyilván nincs válasz. Lemész az utcára és krétával akkor a falra ezt felkarcolod: Sebaj.
Visszamész, vitatkozik tovább. Közben persze éhes maradt.
Az igazi nő, a dáma-típus publikus térnek nem adja magát szerinte - persze ez tévedés,
mert egy csomó felhájpolt időszakos ál-dívát követ a tévéműsorokban egyidejűleg. Jó étvágyat!
Hogy mi lesz a vacsora, egyértelmű. Megcsinálom. Neki viszont az előcsomagolt vacsi játszik.
Külön vitát nyit arról, hogy a rögös túró és ricotta rokon, bár a Kárpát-medence elhatárolja őket.
És szerinte az állatsimogatós cica kávézókban nincsenek leszedálva a díszszemlére tett állatok,
noha ez tény, elvégre van egyfajta párologtató a teremben, amitől bekábulnak, ez tény.
Vissza lehet térni, mondja, akkor inkább a fiús lányokra, dumáljunk, a tomboy kifejezést hárítja.
Brianna Hildebrand ismét előkerül... az nem úgy van, hogy a leszbikusságtól olyan a külseje. Aha.
Pedig azért előbbi, jó hogy!, előkerült, és a legvagányabb X-Men szerepét ölthette magára:
Negasonic Teenage Warhead !!!
Néha van egy kis szünet, amikor a fürdőszoba 5 négyzetméterén kívül:
nem szorul össze mindenféle megfelelési kényszer, és nem Fred Meylan divatfotókból akar összeállni,
vagy a nudespuri.com-ot, Alexei Bazdarev-et és a MAVRIN brand-et szidja, amiért azok a kortársai:
                      ilyen módon maradnak fenn az emberiség könyvtárában.
Azok a nyugodt órák, amikor ezt hallgatja: ONE HOUR OF MEDIEVAL EMINEM. Tényleg.
Ha átjön a legjobb barátnő, aki kiköpött Freja Beha Erichsen, mindenki más felőlük:
akár el is hagyhatja a Föld nevű bolygót (persze a macskákat és a kisállat-eledelt ne vigyék).
A haverina műsora is elég erős, zsenge kora miatt nem érti, hogy nem az az igazi férfi,
aki úgy beszél, mint Deadpool - Gustav Mahlerre kellene fókuszálni, kérsz egy kiadványt?
De vele nem kell folyton együtt lenni. Viszont, akivel mégiscsak, az kezd rácuppanni a szürreálra.
Múltkor a Mannerheim-line-t a Maginot-vonallal tévesztette össze és utána 3 napi szégyenében részeg volt,
ettől azért lett egy kis billenése, mert történésznek és biztonságpolitikai szakértőnek tanul távoktatásban.
Hobbija a Generative art. El akar végezni egy +BA-t, Művészeti és relikviatár gyűjteménykezelő. A barátnőről pedig:
Kedvenc mű: Drozdik Orshi - Átlóeltérítés, alapozott festővásznon, 1979, Torontó, zselatinos ezüst fotó, 21×29 cm.
Cryptozoology közgazdász akar lenni, cloud engineer is, aki adatfeldolgozás és vizualizációval akar foglalkozni,
meg a szokásos crypto-befektetési modellek? Saját portfoliot naponta indexelve javítgatni, árfolyam szerint?
Amikor legutóbb is javasolták neki, hogy van más is a világon, mint pl. a Osteopathy, kinevette őket.
Pagina non trovata? E 404? Pedig van.
Személyes egyik profiljában az áll: i love animals (except fish). Persze, mert a macskája mindet felzabálná.
És az Aladdin nevű cirmi addig nem eszik, míg a kedves gazdi fel nem köl? A bestie bírja a házikedvenc allűrjeit.
Kedvenc másban is van, egy és ugyanazon festőt imádják. The Dream (painting by Henri Rousseau).
12 év van közöttük, Budapesten az ilyen női barátság amúgy ritka, és már ezért is tiszteletre méltó.
Ízlésük mégis egyoldalú, prêt-à-porter, azaz RTW, vagyis fashion népnyelven Ready-to-wear.
Kedvenc táskamárka: Alessandro Dell'Acqua. Ami meg luxusmárka, de itt sincs ellentmondás.
Calla, ha mamuszokról kell dönteni. Amúgy a LoveBug üzletbe járnak át Budára, Budáról.
Ha fürdőruha, akkor csakis Karla Coletto. Filmzene? Mark Mancina. Illusztráció? Mary Blair.
Még egy filmzene: Theodore Shapiro - Suite (The Devil Wears Prada c. film), de a Final Fantasy XVI. nem?
The Big Lebowski (1998), abban a macskás nő,
meg a Tarantino féle Death Proof-banredneck highway nők, Sexlife off the table jelenet.
Hogy más filmet hajlandóak-e ennyiszer?
A képernyő előtt is úgy ülnek. A buszmegállóban is úgy ülnek. A határátkelőhelyen a dugóban is úgy ülnek.
A tengerparton is úgy ülnek a nyugágyakon. A konfekciósnál az öltözőkabinra várva is úgy ülnek.
Úgy mint a Wild Things 1998-as fim plakátján a vízből kiemelkedő két női sexcrimes cicababa.
A metrón nem, ott nem ülnek le. És a moziban fekszenek, egymáson keresztbe, s összebújva.
Kedvenc bútoraik (melyiknek mi): trümó (és smizett), illeve zsúrkocsi és bársonydívány... 
Nagyot megy náluk az ALDI reklám - 80s songs - vagy az Oral-B reklám manökenje,
törött szépe, aki előző este még kocsmákban verekedett. Nincs olyan hülyeség, ami ne.
Kedvenc szerzőik Nagy Kata, Kali Ágnes, Kiss Judit Ágnes, Ferentz Anna-Kata, Donáti Flóra Lili.
Férfi egy sincs, minek. Felcukkolás eredménye. A nézettség és lenézettség hatáskörei.
A Dixie Chickstől a Holy Chicks-ig, ha zene és más emancipált szórakoztatás jön fel, viszont puffognak.
Fejezzük már be ezt!? Az elrettentés olyan brutális? Beteszik mind-setbe az after effects kazettát,
jöhet a Maybelline-től a Falsies Surreal és egyéb smink praktikák. Iszonyú kavarás és pletykahálózatok.
Vitáznak: Avril Lavigne-nak milyen jó hasizmai voltak, de Diana Villas Boas-t megtagadják, mert nem rocker.
Amikor nem tudnak megegyezni valamin, marad a vagy rikácsolás, vagy lakásból kifutás. Egyikük mindig.
Ai marad, frusztrációjában üvöltteti a Machine Gun Kelly zenéjét a lakásban? Előzményeit hiába ismered,
nem fogadja el, hogy a mai pop-zene 92%-a össze van lopva meg ollózva és kész. Az állandó nő harcias.
Csavargatja a vizes törülközőt és avval fenyegetőzik, érkezik az ultimátum és én elmegyek kocsmázni,
amíg ő elkezd betokosodni, és arra érek vissza, hogy a szomszédok dörömbölnek a bejárati ajtón.
Szuperskalár processzor nem kell hozzá, hogy egyből kiderüljön, a szekrényt bedöntötte az ajtó elé, odabent.
Máskor csak a polcról letáncoltató hangerőn MARINA AND THE DIAMONDS - PRIMADONNA.
És közben már az a baj, hogy nem a gazdi csalt valakit a paplan alá kacérkodva,
hanem elvették kedvenc játékszerét (bezizzentve a muff-rádiót) és közben jött rá,
hogy nem ő irányított még ebben is / sem (elvégre hétvégente a csaj-bulikon:
azon nyekereg, hogy olyan jó volna már, ha valaki elkapná, ágyba tuszkolná),
de most nincs itt más, egy barátnő sem, úgyhogy nem kap visszaigazolást,
ezért idegenkedik és máris rinyál, hogy akkor ez akarata ellen volt,
és úgy próbál téged beállítani, mint valami SzexHókuszpók, aki megbűvölte,
mert ő rájött, de arra nem, hogy ez hülyeség és arra sem,
hogy Hókuszpók szereti a macskákat, te pedig egyáltalán nem.
Úgy néz ki a hiszti-jelenet, mint egy Bruno Vergauwen illusztráció!
Micsoda herce-hurca volt, hogy egy ajtót be kelljen csukni,
mert a macska igenis itt lakik, a dugni és beleélvezni érkező férfi viszont nem,
de akkor minek hívsz át, te szerencsétlen? - kérdezem. Futtatva a parancsot?
Ha a macskádról tudsz csak pofázni, miközben amúgy intimitásra vágysz?
Az elsődleges szomato-szenzoros kéreg benne feljajdul! Bennem meg háborog a szuki-jaki!
(amolyan pörköltféle)

Ja, igen! És a szervek, amikor kialakulnak. Ugye? Ugye!

 

 

 

 

Miért, Magyarország?

Miért van az, hogy a Bazilikánál,
a legeslegbelvárosban, egy fontos főúton,
a járdaszigettel egybekötött
kettős-zebra-átkelőhelyen
a gyalogosforgalom-jelző lámpák
egyszerűen évek óta nincsenek
és nem is lesznek szinkronizálva?
Az egyik oldalon átérnek középre,
aztán ott dekkolnak 10-20 másodpercet,
míg a másik oldalról át kell futniuk?
Ki hagyja ezt jóvá?
Kinek volt ez a hű de nagy ötlete?
Kinek a haverja és miért van még pozícióban?
Miközben nem ez az egyetlen ilyen utcarészlet!
Miért csináljátok ezt az emberekkel?
Közben Jakócs Dorottya korai műveit,
a hatalmas street art tűzfalfestményeket
verik le nagy elánnal lelkes amatőrök,
akiknek fogalmuk sincs, mik ezek az izék?
És, hogy London mondjuk ezeket megőrízteti,
nem csak a Banksky-ket, a majd-híresek munkáit is,
mert ez is egy turistacsalogató színfolt.
Nem csak a trafikromház, meg a kocsmoda!
...
Egy elburjánzásában zavartalanul feltört éjszakai zsibvásár,
amit most lefojtásokkal akarnak szabályozni
BUDAPESTEN,
de úgy, hogy a kis helyekkel kezdik,
nem azokkal, ahol 5000 részeg külföldi tolong,
egymásba gabalyodva (odva!), köpve-nyelve, okádva, vedelve.
Aminek oldalában NMZT dohánybolt pang üresen,
és a polcait, azt hiszik, majd megrohanja mindenki,
ha western strip poker öngyújtókat raknak ki,
mert azt hiszik, a 40 éve slágerek ma is slágerek,
és ma is az van, nem csak a rádióban, ami egykor,
a valóságképük egyszerűen nem lépett tovább.
És a főpolgármester miért nem beszél nyelveket,
vagy legalább amióta polgármester,
nem sikerült egy válságstábot összehozni,
akik keresnek egy nyelviskolát vagy magántanárt,
akár egy intenzív kurzust, egy gyorstalpalót?
Mert a városban élnek olaszok, görögök, grúzok,
perzsák, írek, japánok, franciák, igen Budapesten,
spanyolok, szerbek, angolok is, és mind ahogy tud,
beszél vagy tanul magyarul, mert így szokás!
Hát egy középfokú kitsön inglis nem a protokoll része?
Aztán jönnek a haverok haverjai tolmácsolni,
borzasztó darabos és olykor mesterkélt akcentusokkal.
...
Miért van ennyi biztonsági kamera a városban,
és kit figyelnek azok meg, de komolyan -
kérdezik a turisták, nem értve az egészet.
Nem azért, mert máshol legfeljebb
a nyomornegyedek szélén és a bankok
és a hivatali épületek előtt van néhány,
hanem, mert egy tiszta, jómódot sugárzó
(persze a másodbelsőudvarokon szétrohadó)
fővároskép utcaképébe nehezen illik ez a sok tüske,
mivel félelmet áraszt, nem magabiztosságot.
Valami olyasmi kérdést vetve fel,
hogy itt ezek szerint ekkora a bűnözés, így kell félni?
Ha az a válasz, hogy dehogy és ugyanmár,
akkor felvetődik a kérdés válaszából fakadó kérdés,
hogy akkor ez nem a turistáknak és a rablóknak szól,
hanem a lakosságnak, akik el vannak szegényedve
és ők verekszenek és ők fosztogatnak olykor?
A saját lakosság beazonosítása a cél,
mert itt potenciálisan mindenki lecsúszhat bármikor,
tartalékok nélkül, fix lakhatás nélkül,
és akkor azonnal fekete listás lesz és elviszik?
Ha erre a kérdésre, amit már kevesebb turista tesz fel,
szintén az a válasz, hogy nem, erről szó sincs,
akkor az a tipikus harmadik kérdése
az immár legszűkebb, még mindig kérdező
és kíváncsi és a válaszokat világgá magával vivő körnek,
hogy akkor miért kell fegyelmezgetni folyton,
előre megfélemlítéssel elriasztani akármitől is,
kamerákkal, minden boltban fél tucat biztonsági őrrel,
akik közül egy talán kóricál a bejáratnál,
a többi, mint egy kaptárban, vagy egy tárba betöltve,
mint a kilövésre váró töltények, lihegve szobroz hátul,
vagy fel-alá járkálnak egy titkos mellékszobában,
egy falnyira a vásárlóktól, és ez mind pénzbe kerül.
...
Nem volna egyszerűbb edukálni és művelni,
talán épp viselkedni megtanítani a lakosságot,
és képessé tenni, hogy ne nélkülözzön,
mintsem regulázni, retorzióval fenyegetni,
és azzal az ígérettel ellátni a baját,
hogy szét lesz baszva a feje, ha a sorból kitáncol?
Erre már nehezen lehet a turistáknak választ adni.
Akikkel azt is nehezen lehet felfogatni,
hogy a kultúra akkor van, az őskor óta
(tehát barlangrajz, szerszámok, ruhák, énekek),
ha van szabadidő, és ahol nincs rá keret,
hogy a művelt vagy nem művelt tovább lépjen,
és fejlessze magát és így kultúrát hozzon létre,
ott akkor egy kis réteg műveli, tők sznob tőle,
és akikkel ezek szociálisan rivalizálnak,
mert erre is van szabadidejük (támogatva vannak),
azoknak meg éppenséggel derogál a kultúra létezése.
...
Miközben az Andrássy úton vonulászó,
főleg a luxuscikkek és Európaszerte itt olcsóbb
márkás parfümöket éle mentén hajtótt
díszpapírzsákokba tuszkoló, tömködő gazgad nőcskék
úgy néznek ki az egyik sarkon, mint Laetitia Casta
a Purple Fashion 2011-es éjszakai fotózásán,
a másik sarkon meg Lyndall Mann hasonmásai fotózkodnak,
olyanokkal, akik egy túlzottan kimért Frida Gustavsson 
és egy hiper-arrogáns Erin Wasson is lehetnének elsőre.
Mennyi supreme superette? Mennyire nem azok valójában.
...
Mit sem sejtve arról, hogy itt nem vásárol helyi,
sőt, már a fürdőkbe sem megy be, csak nézi a buszból,
elhaladva mellette, a gőzölgő tetőket nézve,
mert 10000 meg 15000 egy napi belépő, ami nonszensz.
A háttérben gombamódon szaporodó konditermekkel,
a 90-es évek szoláriumlázának mai megfelelői,
amikben megrémített és hisztériába kergetett 30-as nők
a szálkásodáson túli, már kortárs táncosok testével
sem összestéveszthető kiállásúra kínozzák magukat,
fully-stacked-abs: végül is függőséget csinálva ebből is,
nem csak hormonálisan, meg tápszerekkel, hanem pszichésen!
Aki fél, az fenyeget? Így lehet ezt a nemzeti tünetet felismerni?
A buszon közben bulvárba hajtja vissza fejét a tömeg,
vagy szexoldalak között kotorászik két politikai cikk között,
és ott lebeg az egész infodömping szennyhalmán:
Szepesi Nikolett vallomásokkal teli karrierétől a lehetőség,
eljutni a Széchenyi fürdő nyári Sparty orgia bulijaiig.
Ekkor elhajt mellettük egy Beer Bus, műanyag sörös poharak repülnek,
aztán íme, a háztetőkön törülközöcsatázó 20 éves turistafiúk,
akik frissen használt, frissen szaros törülközőket dobnak 
az alattuk 5 emelettel nyüzsgő szabadtéri termelői paictérre!
Irány a végállomás.
Végül áthajtani a notórius negyedeken, ahol megelevedik
Jake and Dinos Chapman - The Sum of all Evil 2012 installációja.
Egyszerre egy Judgde Dredd és egy Beta Ray Bill (Earth-616)
KELLENE AHHOZ, HOGY EZT A BŰNÖZÉS LEPEDÉKÉT MEGTÖRJÉK!
Vissza a bulvárhírekbe, nyomtatott sajtó alig van már a buszon!
Képek! Képek! Képek!
...
Beach Bunny Spring 2014! Régen is volt? Üzeni Nina Agdal?
Valami NUDE CHEERLEADERS lézerdiszkó változatban BP,
vagy melltartó nélkül járó nők monikiniket öltve odabent,
a relaxációs fürdőházakból kifutókat csinálni próbálva,
azt kiáltozva a gyógyvízben, hogy "nipple_non_grata" !!!
Mert most nem adnak belőle! Szeretnéd mi? Selfie Sundays?
(közben kit érdekel ez a cirkusz?)
Lehet azt is, hogy takarodjatok a Vogue Nippon hasábjaira?
Vagy egy castingra, mert ez most nem a Black Sails TV show.
Sem a Supergirl costume switch a Public Enemies képregényből.
De nekik mindegy, szerintük ShockBlast throwback-model mindegyikük!
Vagy a Sugababes (first formation), trallalázva a gőzkamrában!
Amúgy a gyógyvíz, ez legalábbis, a Szecskában
tudományos értelemben nem az intelligencia-kvociensük,
úgy általában az agykéreg stimulációjára szolgál,
de ez valóban nincs benne a szállodai brossúrában!
Úgyhogy a kiáltozás folytatódik, swag felöltőkben.
De ha egy idegen szobájában térnek magukhoz,
akkor ott a távozásig nincs feminista manifesztó?
Azt se tudják, ki az?
HEAD OVER HEELS - még egyszer üzembe helyezi,
indulás előtt, mint aki búcsúpacsit csettint,
mert sztárdívának érzi magát, hogy megcsinálták.
Az orvos által recommended daily intake: mellkason is?
...
Miért vannak szennyeződések 
a kenyérben, zsömlében?
A mai Magyarországon! 
Ki felelős ezért? Kit érdekel?
Ennél van egy fokozat, lejjebb,
amikor már nincsen kenyér,
vagy szennyezett zsemle.
Miért áll az áruszállító
óriás-zsúrkocsi az eleve 1 méter
széles árupolc-folyosón
este 6-kor a boltban, mikor már régen
minden árunak helyén kellene lenni,
és nem most töltögetni,
amúgy zárás előtt.
Szupermárketsz in downtown Budapest.
A biztonsági őr miért flörtöl
munkaidőben a kasszással?
Közben miért az őr megy oldalogva
az önkiszolgáló pénztárat kezelni?
Miért van az, hogy hétköznap
nincsenek kasszások a pultban,
és miért a kasszások az árufeltöltők,
és miért 4-esével mennek cigizni,
hátra, a mellékutcába,
és ekkor leáll az egész üzlet.
Szétstrapált csórók,
vegetálva füstölnek:
iszonyú ráncos félmosolyokat
csak helyi néniknek megeresztve.
...
Aztán irány a vécépapír és nedves törlőkendő,
a DM-ben hiába keresi valaki a lebomló,
ökofriendly papírtasakos mosószert,
azt mondják, ami van, az mosódió.
Mire előhúzod a hátsó polcról
az utolsó 1000 grammos
Dr. M Speciális Mosószóda
nátrium-bikarbonát terméket,
van valami pofavágás, de miért?
Nem tudja bevallani, hogy tévedett?
Nátrium-bikarbonát hatóanyagú mosószóda!
Van. Ott van. Tessék. Utolsó pakk.
Ezt kellene mondani, nem?
Miért nem, Magyarország?
...
A pénztárnál eközben veszettül keresgélve kotorászva,
majd kombinált fölényes mozdulattal rántja elő
és húzza le a pontgyűjtő hűségklubkártyát egy köcsög,
nem mintha előtte, amíg számláznak,
nem volna elég lehetőség megkeresni.
Mint a színházakban, ahol az emberek, sokan,
mert pénzbe kerül - ki tudja mennyi, biztos drága -,
nem veszik igénybe előzetes igénybevétellel a ruhatárat,
ehhez negyed órával korábban érkezve,
hanem berongyolnak,
nagyokat nyelve a büfé mellett elhaladva,
ahol még csak most,
csak most kezdik el kiteszegetni
a félig száraz tegnapi pogácsákat
és megfehéredett tetejű islertalléroka
és kérges szélű gesztenyesütiket,
de a barom már készül, hogy a szünetben
egy ilyet is, egy olyat is,
és ebben a nagy átélésében aztán
kabátban leül, na itt meg mi lesz,
és csak ezek után kezd el vetkőzni,
röhelyes forgolódásban, küszködésben,
és ugyanezt teszi 200 másik,
a 400 férőhelyes szinte kamaraszínház-térben.
Miért, egyáltalán?
...
Az éjjel-nappalikban évek óta
CSAK HIÁNY, eltűnő árukészlet,
bezzeg ellep mindent a csipsz,
energiaital és gázfóliás szendvicsek,
mert a kis tejföl 1000 forintért nyilván nem megy,
de még a Carte D'or fagyi, dobozos sem. Csak a szenny.
Meg a mirelit pizza. Meg a sör. Hozzá energiaital.
Miért Magyarország (lásd. Budapest)? 
és Miért állnak hajnalban részeg anyák,
várandós kismamák dekás üvegeket alkudozva
olyan pénztáraknál, ahol szenvtelenül
KISZOLGÁLJÁK ŐKET?
...
A Dunaparton a Grand Jules Boat Hotel állóhajónál
2 heti uszadékfa feltorlódva a móló és a hajótest között,
a partközeli mélységjelző bója besodorva közéjük,
nem zavar ez senkit, nem hiányzik ez senkinek?
Miért, Magyarország?
És ha leesik egy fél centi eső,
akkor már reggeltől estig szirénák
berregnek városszerte? Dugó, karambol?
Miért, M?
...
Lángos Pünkösd Hétfőn a Városligetben: 2500 forint,
de máshol is a turistaszezonra készülve feláras
- lehúzható vásárlók -.
És a tolongó, visító gyerekes vidéki hakni-vidámparkozók
panaszkodva a pesti árakra minden szir-szart összevásárolnak,
jégkása, csavart fagyi, műindián farkaspólók
és nyúzhatatlan gumilufik,
persze, hogy miért fogy el ilyen hamar az a kis pénzük,
azon már annyit, arról már annyit...
nem tanakodnak a családi körben.
És a lángosok csak mennek,
és az 5000 forintos kistányéros pörköltadagok,
De máris nyílik egy lángosos a Király utcán,
a Hajós utcában és máshol is,
a könnyű préda potyavendégekre pályázva
(ami nem igazi vendéglátás);
1500-ről 2000-re mászik, hát még az Arany János utcánál.
Ahol sikerült kinyírni a régi, tényleg régi lángosost,
és egész véletlenül nem nyílt egy hatalmas lángosozó a túloldalon?
Néhány hónapon belül?
Vagy miért van az, hogy egy ifjúsági fesztivál
attól bérel földet, akinek a standja
a fesztivál kellős közepén kell, hogy legyen,
és az a tag egy lángosbódés fazon?
Ja, hogy ilyen jól megy?
Miért, Magyarország?
Miért, Magyarország?
...
Nézik a Városligetbe
hosszú hétvégén becsődültek
az 56-os elmékművet,
ahol 1956. októberéig Sztálin óriásszobra állt,
és azt mondják, mi ez a förmedvény,
de ők persze a tévé előtt ülve
a nagy forradalmi megemlékezéseken,
meg kint a falutéren, kisvárosi városháza előtti felhajtáson,
vagy bebuszosva a Kossuth térre
csőstül és tömegestül habzó szájjal kiáltoznak.
Ugyanezek. Sötét egy társaság.
Ők a nép, a szavazók, a demokrácia meg olyan, mint a démosz maga.
Semmi anomália, kérem. Mindenki azt kapja, amit megérdemel.
Persze lehetne műveltebb is a népség zöme,
amiért meg tenni kellene az igazgatóságnál.
...
És miért púpozzák a tányérjaikat a korlátlan fogyasztás nevében?
Miért, ha már 20 éve van svédasztalos büféztetés errefelé?
Múltkor a Napfényes étteremben is ment a púpozás,
és amikor nagy saláta néven kér valaki, önmagának szedve,
miért nem kap egy nagyobb tányért, miért a kicsibe rámol,
úgy, hogy kétszer akkora, ami kilóg, hintázik toronyként,
mint amire rogyadozik, és 5 féle étel van összeforszírozva?
Minden szósz, minden alapanyag, minden recept?
Miért csináljátok ezt?
...
Miért van ennyi kókler? Akár építkezéseken, főleg!
A rögzítések rosszak, nyáron tágul, télen fagy,
a kábelek is befeszítve, nem bírják.
Az MC4-es kábel például, elreped, szikra, és tűzvész.
Mennyi tető égett le mostanában Budapesten?
Hogy mennyi szándékosan, azt az utca embere is tudja,
minden sarkon suttognak egy csomó tényszerű állításról,
olyan dolgokról, amik kiszivárognak az omladozó,
vagy felállványozott épülethomlokzatok mögül.
Saroktelki potencianövelés és sporttáska-drogériák,
vagy hogyan lett egy katonai kudarc a játék katalizátora,
(Silly String, 1970-es évek)
vagy a tetőtéri mikrofilm-cserék helyett ez van most!
Mechanical gimmicks? Hány kilo-newton a szakítópróba?
...
Az hogy van, hogy a Hello Baby szórakozóhelyből,
mire Hotel Oktogon lett, már terjedtek is a hírek,
hogy kik és hogyan vették le, majd rögzítették ismét,
hogy mit? A szobrokat. Csak pletyka, ugye,
hogy az csemperagasztó ott fent? Sok-sok szálloda,
amik most épültek, már meg vannak repedve?
Mint a várfal Budán, mert annyi lett a beton, hogy megterheli?
Mennyi látszat? Mennyi minden a sürgetett határidőkkel,
amikre aztán utólag van valami gyors megoldást reagálva,
de hosszú távon nem oldott meg senki semmit ott helyben.
Vagy amikor az a legfeltűnőbb, hogy a személyzet hova jár!
Nem munkán kívül a sarki presszóba, hanem az épület túloldalán,
valami szörnyű ficakba gagyi-kávézni vagy rágyújtani.
Egy tuja mögé, a sötétbe (kivilágítatlan, hogy ne is látszódjék),
vagy a világ egyik állítólag legszebb szállodájának oldalában,
még csak nem is mellékutcában, vagy műszaki bejárat szurdokban,
hanem egy fő sétálutcában egy kibelezett telefonfülkébe húzódnak be,
méghozzá hokedlivel, 12 méterre a valamely szervíz bejárattól,
lényegében premier plánban, egy törött fülkében. Miért?
Miért nem kapnak méltó helyet? Ha már kimászkálhatnak
munkaidőben a gazdasági hátsónál!
Egy sor tuja mögött egy rácsos kapualjban
a lepukkant szomszédos Zrínyi Irodaház homályában?
Vagy ők is a láthatatlan rabszolga kategória?
Akkor miért húznak rájuk öltönyt? A látszat kedvéért?
...
Miért kiáltoznak a közfürdőkben
zárás előtt már 20 perccel,
ideges fehér ruhás hajcsárok papucsban,
hogy menjen már mindenki el innen,
mikor az intézmény 7-ig van nyitva,
vagy este 10-ig akár egy másik,
és közben még öltöznek a fizető vendégek,
és rég nincs már senki a vízben,
és azért a kifizetett belépőért cserébe
engedni kellene nekik azt is,
hogy megszárítkozzanak,
ha például odakint zuhog az eső, nem?
Mint a teremőrök a múzeumokban.
Vagy a kocsmákat záró pultos rémek.
A zárás nem arról szól, tudatosíthatnák,
hogy ők hazaérnek 7-re vagy 10-re,
hanem, hogy addig tart a szolgáltatás.
Erről errefelé sok fogalma a népnek nincs.
A többség enged és elsomfordál megalázva.
Akár hetente többször. Így is ideológuskodnak.
És belépsz a fürdőből a hamburgeresbe,
és ott cetlikkel nevestik a megrendelőket,
legyen az helyben fogyasztás vagy elvitel
(vagy ételfutárra váró papírzacskós csomag),
és ha valaki késik, valaki kiment rágyújtani,
akkor a pultból egy alak kiabálja a neveket?
A zárt ablakokon túl akarva kiharsogni?
És közben a 4-5 asztalos, egybelterű étkezdében
az éppen nyugalomra vágyó, táplálkozó vevők
résztben a fejükre teszik a praclijaikat?
Miért, Magyarország?
És a raggae vagy a talponálló kocsmában,
vagy a kávéházban a törzsvendég,
aki hangosabb, azt előbb szolgálják ki?
Hát hogy akarsz te Európába integrálódni,
te lovasnomád erővitézkedő, hadd szóljon?!
Elcsípett félmondatokból is abszurdumok áradnak,
az utcán olyanok jönnek szembe, hogy:
- „Jó, hogy a vécé nem a nappaliban van” 
(utáuk is fordulsz, két jól szituált 40-es nő)
- „Vágyok a kollégákra és vágyok a társaságra"
(akkor ezek szerint van magánélete vagy nincs,
és elfordulsz a bárpultnál, mert ez a nő dél óta részeg)
...
Miért van az, hogy ha van valakinél
egy házibuli, és átjönnek felannyian,
mint ahányat meghívtak mondjuk,
aztán éjjel elvileg indulnának
a telefonozások, hogy lehet-e még jönni?
Most akkor mi van? Mert ők befutnának
(bő 6 óra késéssel, nagypofájúan hozzá)?
És nincs válasz, mert aki már ott van,
aki képes volt a vacsorára és táncolásra,
eleve a rituális együttlétre odaérni,
az mind kikapcsolta a telefonját,
hogy a többiek kapják be és kész.
És azok jövő héten is ilyenek lesznek,
mert dübörög a FOMO, mint egy erőszakos vallás,
és csak oda mennek, amit nek kaphatnak meg.
De ha mégis befutnak valahogy,
csak kis késéssel, ott van az is, aki a késést
kompenzálva testiségek által akar brillírozni,
úgy kirittyentve magát / magukat,
mint pályafutása viszonylag kezdetén
Katy Perry in Latex Bikini Teenage Dream;
vagy hoznak magukkal (egészen hívatlanul)
egy halom idegent, akit senki sem kíván szórakoztatni,
vagy felügyelni, vagy kitessékelni,
de hozzák őket, mert ez a max megoldásuk a mulasztásra,
hozzák, hozzák, hozzák,
mert akkor így együtt késtek (ugyan kikkel?);
vagy az jön, hogy megjegyzéseket tesznek,
mint hogy "Ti még mindig itt laktok?",
kérdezik a 15 éve együtt élő jópofa párocskát,
abból ki sem indulva, hogy ezek együtt,
vagy egyikük korábban megvette már ezt a lakást,
és ezért laknak itt már vagy 10 éve, békességben.
Mert az, hogy tulajdon, olyan kinek van?
...
Mert mind vidéki, és ideszakad, és itt hesszel,
és itt rikácsol és osztja a hasztalan tanácsait,
(belépő időszakba kerültek és máris visszaélnek a vendégszeretettel)
de kiöltözni alig tud, vagy lazítani, mert turkálós konfekció,
van valami állandó szorongás a megjelenés mikéntjben,
és míg én vacsorázni vinném Marta Aguilar-t,
az Erin Micklow kinézetű szegecselt lányokra ráunva lassan,
ők a sarkon kurjantgatva megdobálnak sörrel,
ahelyett, hogy építené mind többedmagával,
nemzedékével, az országból elmenekülés helyett
a saját szülővárosát, egymást oktatgatva ki,
és ott téve tulajdonra szert...
de hát ott kevesebb a kocsma és a koncertlehetőség.
Mindenki egyesével önmagából
indul ki és másból nem,
nincsen társadalmi áttekintésük.
Ezért hiszik, hogy csak
egyesével szivatják a másikat,
noha hetente 40 a többi 40-et,
és ettől - ha milliós nagyságrendre
emeled - : szétforgácsolódik a társadalom.
A fejekben kiakadt réges régen a szociális
Traffic collision avoidance system (TCAS)?
...
Hol van ide a Hardangerfjord és Bergen?
H?i An vagy a Xian-i aranyló agyaghadsereg?
Mystika Tulum, Mexico vagy a Montserrat kolostor?
Port of Spain, Trinidad and Tobago, ismered?
Kerala, India? Loch Tray Crannogs? Esfahan, Iran?
Red-Rock Canyon, Nevada? Bryce Canyon National Park, Utah, USA?
Huacachina-ban síelni? Sarm el-Sejk, Egyiptom, üdítők?
Shota Lagazidze, grúz borásszal kóstolózni? Blue Cave, Okinawa?
Nem kéne kikukkantani a barlang szagú rókalyukból,
az utolsó szomszédig vívott nemzeti árokharc helyett,
ami egy valóságos Doomsday Cult országává lett:
elkezdeni a jövőt összegezni, múltba révedés helyett?
„A Nyugatról átvett régi bölcsességnek hátat fordítottak. 
A királyok ragyogóbb sírboltokat építettek, mint az élők házai voltak, 
s többre becsülték az őseik ősi nevét, semmint tulajdon fiaikét!
Gyermektelen urak üldögéltek kopott termekben,
címereken merengve vagy magas, hideg tornyokban a csillagokat faggatva.
Így aztán Gondor hanyatlásnak indult. A királyok sora megszakadt.
A Fehér Fa kiszáradt. Gondor irányítása csekélyebb emberek kezébe került.”
Ez nem csak a Gyűrűk Urában van így ezek szerint.
De mit szólna ehhez GALEOTTO MARZIO? Vagy Dr. Nagy Sándor?

 

 

 

 

 

Azon a bizonyos napon

Amikor NOT MY MONKEYS
            NOT MY CIRCUS !!!
felirat villogott a világ felett.
Kinek van még meg,
amikor elment az Internet.
Nem az a nagy pánik,
amikor 2000-ben kiáltozás volt,
hogy leállnak-e a digitális órák,
mert hát évezredlépés lesz
(semmi nem történt, mint kiderült,
az órák átálltak és folytatták a matekot),
hanem amikor néhány órára:
LEÁLLT A VILÁGHÁLÓ !!!
Nevetséges volt a reakció.
Ültek az emberek a nyilvános,
valószínűleg nem nyilvános
helyeken is és néztek maguk elé.
Most mi lesz? - ült ki az arcukra.
Egyesek idegesen füstölgettek kínjukban,
és mint a szélükön beszáradt dohánypalacsinták,
úgy néztek ki a tekert cigaretták meggyűrötten.
Tanácstalanok voltak és féltek.
Semmi mást nem tettek,
mint bámultak ki az ablakon,
rendkívül kétségbe esve.
Globálisan mindez.
Annyit tudtak csak kérdezni,
egymástól, hogy neked van hálózatot?
Kapod a jelet? Ugye neked van?
Ez azért durvább, mint a...
kozmikus utópia húrja szétpengetve,
a 7-dik kozmosz jótállásával
kihozva azt a választ,
hogy jó kornak nem kell cégér?

 


 



 

 

Veronika Rajek

https://www.instagram.com/veronikarajek/?hl=en


Natural face&body +5’11”/181cm. Legyen igaza.
Your natural girl next door, állítja a onlyfans.com/rajekveronika.
Van itt tehát más kirakati ablak is, nem csak az elegancia-vadászat.
Belelátni egy kultúra gyomrába általában egy köztéri piacon szokás,
a soft pornográfia egy kicsit más irányba viszi el az önkritikus felfedezésvágyat.
A tálalás egy külön művészet, vagy volt legalábbis a múltban.
És onnantól kezdve nincs megállás - szemléltető eszköz, mint a kánkán-rabszolgák.
Aztán a kölcsönös megbecsülés jeleit összebékíteni, ne itt keresd.
Ahol a szexuális infrastruktúra-üzemeltető és a bónusz: kéz a kézben járnak.
A mozgótőke és az attraktív dolgokkal megrontani, mint célkitűzés: modern times.
Az antik világba visszanyúlva ez végtére is egy Pygmalion-játék, csak nyers erotikával.
Miért, mire számítottál? Most őszintén. A húspiac önkirendeltjei, tehát.
„orra, mint a virágkehely, / álla, mint a sütemény, / könyöke, mint csirke a tojásban, /
lábikrája, mint az angolna húsa, / karja gömbölyű, mint a béka hasa” 
- ez a 17. századi japán nőideál, és ettől máig elég messze vagyunk Európában.
Vegyük alapul a címadó hölgyet.
Általában MODEL-INSTAGRAM STAR: a happyve.com közvetíti ezredik arcát.
Hivatalosan: Model - Miss Slovakia - athlete since 2009.
▫️ positive person = woman with class / instagram bombshell
Ha így jellemeznéd magad, és ahol élsz, az egy szabad ország, nosza hát!
Nem véletlen, hogy Shaquille O'Neal egyik selfie-partnere, ha már Miami.
Ugye, hogy csak úgy rogyadozik a termékkosár, amiben léte egyesül?
Titulus: Fashionnova ambassador. Mit jelenthet ez?
Olyasmi, mint a szakképzett social media journalist?
Azért itt van néhány diploma, és ez egy trend lett,
hogy a testiséggel rekombinált társadalmi fellépés,
és persze a top body vegyül az élsportolókkal imidzs mentén:
igazolni is fogja, hogy ő nem egy buta liba, nem kér ebből.
Sokak azonban nem a campus kövein kocognak.
És így nehéz kifüstölni, kirostálni, ki szerepjátékos,
ki álcázza magát érvényesülési taktikákat alkalmazva,
lekörözni a többi nőt, úgy, hogy talán valójában kettős élete van,
egyszerre csinál abból színházat, hogy egy szőke luvnya,
de azért egy MBA és MSc okmánnyal takarva fügefalevél tartományait,
miközben egy másik, egész más rövidítéssel szűri össze a levet: NBA legend.
Nem egy bibliai kört vonz be, a leaf-outfit-esek is csak hunyorognak távolról.
Maracuja, papaja, gránátalma, csillaggyümölcs és avokádó, ami vaniliás?
Bahamákon nagy villa, 10000 $ per testőr naponta, ez sokak célja.
Hogy a hatalmas ezüstmerci, leültetve... az alfahím jelképe, ez így jó?
Az ilyen csajok nem kvantumfizikus professzorokkal randiznak,
mert a publicitásukat a férfiak behálózásával is növelik,
testben értesülnek a világról, nem tudományosan. És a nézettség egy showműsor.
Felülni a vonatra, ahol a practicing non-sexual social nudity in private and in public,
nem csak dopamin és adrenalin egyeseknek, ők a kobrák, ami ágaskodnak?
Veronika Rajek a well publicized és egyszerre proper sized idol első vonalában.
Aki ezt a tempót nem bírja követni, leforgácsolódik,
az extrém vonal a Lolita helyett 30 évesen Nolita lesz, aki anorexiás lesz,
csak mert az etalonhoz hozzátartják, noha ő vetekedik orrvérzésig virtuálisan,
neki azért zsebből nem megy úgy a hot-shot focista meg a trópusi lay-over,
és a pszichiátria gyógyszerei és a táplálékiegészítők között turkál,
a többiek valahol megkapaszkodva, kissé megalázva érezve magukat,
egyszemélyes önbüntetésben olyan insta-fotó-halom-karéjban,
mint amikor egy vödörnyi tavirózsa, ami hatalmasat nyílik,
körülötte a virággyűrűk virágainak egyikeként ott kókadoz,
lökdösődve a fényért, ami reflektorfény, azon kívül csak sziklakertek?
Sokszor azok a legérdekesebb nők, a sziklások, nem a kirakati bábu bárcák.
De a trendszetting elsődleges irányelve az erőből ábrázoltatás.
Ilyetén formán azért sokan imitálják a módit. Divatguru gráciák.
Hogy most ők mit is képviselnek egy ekkora versengésben?
Vagy a Barbi-minisztériumukban egy emelettel lejjebb:
ott találod a Brand & Yoga ambassador szakosztályt?
Rebel Wilson, ausztrál humorista neve felvillan,
aki nem is a How To Be Single (2016) vagy The Hustle (2019)
című munkái kapcsán boszorkányüldöz nő létére nőket,
hanem - ezt néé meg - a 2019-es comedy-románc,
az Isn't It Romantic társadalomkritikájával ver ide be egy éket!
És akkor eljutottunk Veronika Rajek magándimenziójába,
ami azért egy nagyobb halmazábrán share-el pár buborékot,
azokkal, akiknek betesz a maga módján. Mint azt sokszor,
még az is lehet, hogy elégszer említettem, ez nem más,
mint egy testi adottságokkal és domborulatokkal vívott,
NŐK A NŐKET GYAKJÁK pszichésen TESTI ADOTTSÁGAIKKAL,
azok világgá kürtölésével, és a sortűz és az ostrom pixelekre bomlik.

És még a delmagyar.hu-n is kint van. Ugyan miért?
„Veronikának vannak a világon a legszebb természetes mellei – papírja van róla”,
dörög a magyar nyelvű online sajtóban, hangzatosan. Ezzel azért vitatkoznék.
Alejandra Guilmant, Lucia Javorčeková, Viki Odintcova, a szokásos,
Holly Peers és Leryn Franco, Elia Galera, Louise Cliffe, Charlotte McKinney,
Allison Stokke, Valeria Lakhina, Valentina Dessi, Taylor Cochrane?
Vagy mehet VHS-ről: Der schönste Busen der Welt (1992).
Roland Topor regénye nyomán. Hát nem is a Baywatch.


 

 

 

Szépiák mögött

Panaszok a régi világból.
Amikor a szülők sok családban
a tévedhetetlenség vétkét követték el,
mint ahogy a hierarchia,
a hivatalok és kényszerbesorozás,
a terményadózás és a lázadások:
évezredek alatt megtanították őket,
hogy a fegyelem mennyire fontos,
aztán elkezdték túlzásba vinni,
az által, hogy a kor kontextusa
megváltozott teljesen...
Mi történik ugyanis, még alig 90 éve is,
ha igazat adhat a sokgyerekes családban,
márpedig, ha egynek enged,
mindenkinek engedni kell?
Hogy ez patriarchális elnyomás-e,
vagy csak az akori társadalom
leképződése a család szintjén?
Ha felülvizsgálja,
hogy tévedett-e,
akkor önmagát is felül kell vizsgálnia,
és mi van, ha mindvégig
egy csomó mindenben tévedett.
Mint aki elmegy ápolónőnek,
de egy intoleráns fasz, és rájön.
Vagy védőnőnek,
aki nem szereti a kölyköket.
Ebből nincsen transzfer-vízum.
A cselekvés ideje az akkor és ott.

 

 

 

 

 

A Goldwyn-Mayer oroszlán sztori

Amikor filmeket nézel,
van az a bizonyos MGM bejelentkező.
Az egyik érdekes történet az,
hogy az oroszlánt
magánrepülővel szálították
Kaliforniából ide meg oda,
és egyszer lezuhant,
de megtalálták,
mert sztárallűrjei voltak,
nem kóricált el,
és nem tépett szét
kertvárosi meg félsivatagi,
a semmiből emelt egyenkisvárosok
kertjeiben senkit.
Mintha az lett volna,
hogy ott várt a mentőosztagra,
amit Hollywood azonnal
és rohamtempóban összeszervezett.
Az a történet alapja,
hogy volt vagy 6 oroszlán,
amely ebben a szerepben tetszelgett.
És ennyi év után, amikor beugrott,
már az Internet segítségével,
hamar kiderül, mennyi kavarás volt,
és hogy még Hitchcock is instruálta,
legalábbis az egyik fenevadat.
Amelyik öleb módjára viselkedett.
Jóval az előtt, hogy Sigfried és Roy,
Las Vegasban nagymacska show-kat szervezett,
és vagy 40 éven át, a tragédiáig ezen lovagolt.
 

 

 

 

 

Mindenhol üvegdarabok repülnek

                                      Hunter S. Thompson-nak

Begépelem, hogy Gustav Mahlert kellene ajánlani,
főleg azoknak a magányos nőknek, akik el vannak vadulva.
Érdekes módon ezt egy macskás nőkről szóló pamfletben.
Miközben a femina.hu etológiai cikkecskéjét tolják az arcomba lányok:
Ha ezt csinálja a cica, erősen kötődik hozzád - 7 viselkedés, amivel ezt üzeni a gazdinak.
Nem érdekel.
Tény, hogy a Mr. Bobby kocsmában minap kapok ajándékba
egy olyan 2010-es kiadványt, ami az Andrássy út
zenetörténeti beszámolóival van tele, Liszt, Erkel, Mahler,
a tükörkávéházak és az akadémia költözése, Eötvös Károly,
egészen az Írók boltjának 1960 után óta zajlott történetéig,
és ahogy Esterházy Péter foglalmazta (idézik őt):
"Egy sziget az általános tahóság közepén".
Épp arrafelé tekertem egyik este, amikor dak-dak-dak,
érzem, hogy defektet kaptam. Lelakatolom, haza gyalog.
Útközben a Teréz körút 7. szám előtt a homlokzaton, tényleg!
Itt lakott Gustav Mahler. Na, ez aztán aktuális!
Főleg a döbbenettől, hogy néhány napja ÁLLATELEDEL üzlet nyílt,
hatalmas macsakmatrica-pofázmányokkal a kirakati üvegen, ami ép.
Várom az éjszakait.
Másnap elviszem a kerékpárt, lelakatolom a műhely előtt,
ebédszünet van, de a szerelőm csak du. 2-kor nyit,
és egy olyan kínaiba megyek, ahol az üzlethelyiség,
vagyis az étterem étkezdei része egyben raktár,
a raktártól egy német zuhanyfüggöny választja el az asztalokat,
és az ételkiszolgáló tálcapultnál is fóliázott áru stócokban,
de büszkék a galériára, fel lehet menni, nekem csak vécé,
és olyan, de tökre olyan, mint a Lagos büfé a VIII. ker túlvégén,
bent a Teleki téri rekettyésben, a kínaiak meg a Palotanegyedben.
Ha egy fiktív univerzumban Budapesten is lenne Blade Runner mozgalom,
itt lehetne megtalálni, ezeknél a kínaiaknál,
a neonfényekben villódzó sötét utca eme zugában.
A valóságban az ételt úgy túlpakolják, hogy az árát bőven megéri,
mármint a mai árak mellett, és ha elvitelre kérsz,
kétszer púpoz rá a kislány, és egy ügyes technikával,
mint aki kipréseli a levegőt és vákuumot imitál,
össze tudja nyomni az ételt, tényleg ügyes!
A kerékpár tehát diagnosztikára vár, teleettem magam,
séta és ledőlök kicsit a Nemzeti Múzeum oldalában,
arrafelé, ahol Herman Ottót az akkor még szomszédos
idegeiglenes / kezdeteles korabeli országházba menet
az anarchisták szétverték a kerítés tövében,
ma az Olasz Intézet az az épület, ahova a tudós tartott.
Nem a fűbe helyezett padok egyikén nyújtozom el,
azokat hagyom, hogy befoglalják az apró-cseprő gondjaikkal,
vagy komoly szerelmi ügyeikkel foglalatoskodó diákok százai,
inkább az épület tövében, a gazdasági osztály ablakai alá,
szépen az eresz mellé beillesztett padra teszem le magam.
Fekszem is hamar a padon és nézem az egyetemista lányokat,
szétszóródva szabályosan, mint virágszirmok a mezőn, megtekeredve,
próbálgatva testüket, mutogatva is azt kissé, nagyon rendben van.
Valakik már csókolóznak is, egyes párok vitatkoznak,
zajlik tehát az élet, a ki tör be kit körtáncai,
és a gimnazista lányokon átnézek, nekem már olyanok, mint a gyerekek.
Azon is töprengek, hogy Japánban itadakimasu, ezt mondják,
a magyarok pedig azt, hogy Jó étvágyat, de van különbség,
mert a magyarban ez egy befejezetlen étvágy megerősítése,
míg a japánban annyit jelent, amit mondanak, hogy elfogadom az ételt
(azaz azt az ételt és amennyit éppen kaptam, nincs zabálás).
Elbóbiskolok és érzésre úgy két órával később lehet.
Kiderül hamar, hogy nagyjából így van, és mire odaérek,
a műhely előtt épp a lakatomat próbálgatja a szerelőm,
mert ismeri a kódot, de valamiért rossz szögben fogott rá.
A kerékpár baja a következő volt: HATALMAS ÜVEGDARAB!
Ez aktuális lesz majd este, talán sejtem, talán várom?
Ez az üveg kérdés amúgy is belengi a hétköznapokat hetek óta,
mint egy kristály-esőfüggöny, amin átkelni vágásnyomokat hagy?
Mikor jön már az üveges?, kérdezte Andris haverom minap,
akihez a mentők téves kapcsolásból
az ablakon át törtek be megmenteni valakit,
aki ott sem volt, és Andris sem, mert munkában,
és a javítás túl régóta várat magára (kénytelen),
mert az üveges szaki hetek óta nem jön és huzatos a lakás.
A napokban ismét felbukkant egy régi zsánermotívum is,
a Harley Davidson & The Marlboro Man című filmklasszikus,
és ennek hatása még erősen érződött rajtam.
Hétfő volt. Mossa ki, mielőtt hordani kezdi -
szólt az öregasszony a kedvenc boltomban,
ahol mindent megkapni, gépalkatrész, ékszer,
bőrdíszmű, videojáték, képkeret,
háztartási gépek és konyhai kiegészítők,
és ruhák.
És ami nincs, ő azt is beszerzi. Egy Maz Kanata.
A komolyabb piacokba is belelát, egyediséggyűjtő, szerez.
Nos, megérzések ugye, az ómen beigazolta magát,
ugyanis a ruha egyből ment bemutatóra,
irány a tárgyalás a szállodamenedzserrel,
irány a szokásos hétfő koraesti találkozó 
a csinos pszichológus lányokkal,
akik egy kis, eldugott rock-kocsmát visznek.
Itt meg szoktam kérdezni, éppen milyen zene szól.
Utána pedig irány a dilibogyó afterplace.
Ahogy közeli barátom és utazótársam, Dani fogalmaz:
„A puszta jelenlétteddel fogyasztásra ösztönzöl,
ezzért szinte bármelyik vendéglátós örökbe fogadna.”
Ez az este viszont nem pont így alakult.
Ahol aztán nem csekély nekilódulással,
egy manöken kezdett el odaülve hátulról (a pultnál mindez)
élénken nekem dörgölőzni, és percenként dobva haját,
valósággal elárasztott a feromonjaival,
amiknek édeskés gyümölcspúderillata, vonzó szexuális ereje
(talán nem is találkoztam evvel a mintával?)
elkezdett megbódítani, behálózni, ellenkeztem is,
és a tömény édesfüst hatásával telítette orromat,
már semmi mást nem éreztem, és ez volt a célja.
Vagy 2 órán át zajlott ez a közös násztánc,
aminek általában egyéjszakás animális szex a vége,
és az illetők soha többe nem találkoznak, de állj!
Sok esetben állítólag a nő nem tudja,
hogy ezt csinálja: hogy elkezd közelebb ülni,
hogy elkdezd testbeszéddel jeleket leadni,
hogy egy idő után odahúzza a bárszékét,
és már neked dől, és a könyökök összeérnek,
és a kézfejek is... dehogy tudja.
Itt is megkérdeztem a pulttól, hogy mi szól,
azt mondják, ez a zene a Cold Heart Brutal - The Test.
Na ez szép, passzol az egész játékhoz. Mint Mahler.
Végtére is záróra előtt csak kibújt a szög a zsákból,
és ennyi várakozás után - de hisz nem is várakozott -
a teletetovált távol-keleti-magyar-török-tatár-sváb beütésű,
mandulaszemű, szép járomcsontú, markáns arcú trendi szőke,
azaz a magas, vékony, egyedi feketepántos designer ruhába bújtatott,
sőt, bugyolált, felkínálkozó model lány kinyitotta a száját.
Egy olyan szájat, ami eddig csak látványként élt, a maga vastag,
dús, piercinges ajkak egymásra roskadásában, szabályos záródása által,
de most szétnyíltak és mögülük hang is kikívánkozott.
Valami olyan megközelítésben, hogy... leckéztetni kezd,
egyből kiikszelni az ilyet, mielőtt baj lesz? Egy Harley Quinn-t?
Hatalmas X!
És spriálozott lepkeszempillák alatt leskeldődő tekintetét látva,
hogy ez az alak (már megint!) egy öntelt, exhibicionista, 
poszt-abuzált, királylány szindrómás, újgazdag háborodott, 
csak egyetlen mondat jött, tőlem, az őrült nők bevonzásának mesterétől:
„Ne haragudj, de azt sejtem, hogy téged korábban
nagyon sokat bántalmaztak és ez most nem fog menni,
ne harag...”
Erre a kezében található pohár / korsó?, mint aki pofont ad,
máris repült az arcomba jobb felől „...gudj”,
fejeztem be a mondatot és sóhajtottam egyet,
míg a kocsma egyhangúan sikított fel,
és rohangászás támadt, és minden csupa vér lett.
Erővel nyomta az eszközt, mélyre, dühből!
Az összes hülye elkezdett jajveszékelni,
és egyesek nekem ugrani, hogy bajom van-e!
(hát talán egy kis teret adhatnátok, barmok)
Legalább, amíg az üvegdarabokat kiszedem a számból,
hiszen bement az egész, lyuk van az arcomban, srácok...
... és ha dohányoznék, most ott fújnám ki a füstöt,
mint egy gőzölgő teáskanna, a forrásponton sípolva!
Csak nem tágítanak, és mint egy hangyaboly, kavarog a hely!
És a legbuzgómócsingabbak, akiknél titkon lőfegyver is van,
a rendőrséget hívogatták, és a mentők jöttek persze előbb.
Mit mondhattak nekik, hogy nem órákba telt kiérni?
Nem nagyon izgat ez a tény. Ez Magyarország,
itt egy csomó mindenki össze-vissza csinál dolgokat.
Eddigre a model lány kezét rongyokba csavarva tartották össze,
mert úgy szétvágta magát, hogy cafatosra (kis teste).
Vajon ekkor kellett volna elkezdenünk smárolni? Összejönni, így?
Én pedig a női vécében mosakodtam, és ez egyszer
nem az illetlenül szétdobált tamponoktól volt vörös a csempe.
Mint a skarlát méz, úgy hömpölygött lustán, nyugodtan,
szükségszerűen és öncélúan a sűrű vér az egész arcomból,
ami egy átlós keresztvágás mentén hasadt fel... végig?
Jobb az ilyet zavartalanul csinálni, férfiasan,
de a többiek csak nem bírták ki, és teljes elánnal legyeskedtek körülöttem.
A beugrós pultosszerű ajtónálló is pattogott, káromkodva velem,
erre, meg arra akarna tessékelni, kissé anyázva,
amit kikértem magamnak. És mire a belőlem jövő make-up
első rétege lekerült, és mentem vissza a női mosdóból,
odakint a teljes vendégsereglet és törzsközönség tapsolva várt,
mint egy ünnepi díszsorfalat állva két oszlopban,
hogy magasba emelt tapsoló kezeik zenebonája alatt átkelhessek.
Ezt is furcsállták a rendőrök. Teljes joggal. Az üzletvezető pedig faggatózva, ijedten,
és végül csak annyival nyugtázva szemeit forgatva a tényleges beszámolót,
hogy "két bolond megtalálta egymást". Mármint ki a bolond?
Ez elvégre egy előjáték volt egy olyan összefekvéshez,
amit én visszautasítottam, noha ezzel az idejét raboltam annak,
aki ha eljátsszuk, hogy a nők ösztönösen hülyék, adják a hülyét, ha szex van,
vagy nem játsszuk el, és akkor egyértelmű, hogy ott van, tudja:
végső soron csalódott - egy hiszti cica, aki általában mindent megkap -;
és az történt, hogy a felépült, levezetésre váró,
állatias, összehangolásban előrehaladott, egymás illatától vad,
és kissé már sürgetett egybekelés és testnedvcsere,
nem váltotta be a felé fűzött reményeket. A freak csaj felkiáltott hát!
És kitörési kisérlete üvegtöréssel zárult, olyannyira,
hogy még feljelentést sem tettem - sosem teszek amúgy -,
mert minek tennék, ez az illető sem tudja, mit tesz.
A rendőrök aztán erősen kikérdezésre készen követtek,
szobáról szobára, a bárpulthoz vissza, persze idegesen,
és kezüket a kézifegyveren tartva, hátha baj van,
és talán attól is féltek, hogy noha nem szabvány,
csak dekorációs célú - de honnan tudnák ők azt -
katonai felvarró-emblémákkal a kabátomon, talán veterán vagyok.
Azt pedig ismerjük, milyen, ha elengedi magát egy adott órán. PTSD.
De semmi ilyesmi, elvégre ezt a kabátot egy ausztrál udvarlómtól kaptam.
Nem európaiak a patch-ek, inkább Arizona és Nevada, military koppintás.
A kocsma a nagy káoszban mégis odafigyelt, hogy a holmim meglegyen!
Van ugyanis olyan zsebes, aki az ilyen helyzeteket kihasználva:
rohamtempóban túrja végig szinte észrevétlenül a kabátokat, táskákat.
A kamerámat a pultosok azonnal a polcra tették fel, maguk mögött.
De a rendőrök csak faggattak, hogy mi történt és én elmondtam.
És ők néztek, hogy az elkövetőt előbb elvitte a mentő,
minthogy ők kiértek volna... ? ... és nincs feljelentés sem?
Ez a fiatalabbiknak kicsit gyanús volt, ő rendet tenni jött!
Az utcán is jöttek utánam és én már nagyon untam a műsort,
mondtam, megcsinálom magam, ha kell összevarrom most otthon,
csak hagyjuk abba az alkudozást. Erre a zöldfülű,
hogy azonnal adjam meg az adataimat, és ő igazoltatni fog!
Aligha, barátocskám! - és amit sikerült ezen a ponton kimondani,
itt is egy mondat, mint a lánynál, aki vagdalózni kezdett,
olyan erejű volt, hogy a rangidős visszahúzta az egyenruhás fiút,
mondván, "Hagyjad, igaza van, menjünk innen." Ez nem a Dune,
még csak nem is az, hogy egy Star Wars jelenet a rohamosztagosokkal,
bár a körülmények és a hangulat éppencsak Tatooin-ra illő volt.
Hazatekertem, egy kézzel fogva a rongyot, tartva a nyomást,
a másikkal integetve a rendőröknek, akik nagyot néztek.
Azaz, állj! A kormányt ki fogta? Ilyet általában nem szoktam.
A vércsíkkal magam mögött, keresztül a belvároson a külvárosig,
végül is megérkeztem ott, ahol a sebek összefércelése rutin szokott lenni.
Nem egy barlang persze, inkább egy mélygarázs, ami elhagyatott.
Itt vannak a motorjaim, amiket rég nem használok. És a dodjo is felettünk.
Van egy erre a célra fenntartott, kicsempézett szoba, káddal.
De amennyi folyadék ott ömlött. És amennyire nem volt zabolázható.
A vérnyomás nyilván, és a gondolatok az erekben futva,
hogy mi lesz ilyen arccal a rendezvényünkkel, és a filmmel,
és az interjúval, amit csütörtökön egy svájci újságírónak
és vele egy genfi divatfotósnak kell adnom. A leborult mindenvégét!
A vérzés csak elállt. Készítettem hát egy fűszeres sült kolbászt,
hozzá vajas toast-ot, félbevágott bécsi zsömléből megpirítva a grillsütőben.
Szépen fűszerezve, mártást is készítve hozzá, e hajnali órán.
Az evés kapcsán nyilván támadtak újabb gondolatok,
a kolbászt a saját vérszagban - csak úgy tocsogtak a ruhák - elkölteni?
És ez avval is járt, hogy a meginduló emésztés csak úgy lőtte a vért!
Kezdjük elölről. Úgyhogy tányérommal, félkézzel levetkőzve útközben,
befeküdtem abba a készenléti kádba és a tányérra csorgó vér mellől 
a mártást tunkolva,
majszoltam a kolbászt és engedtem a forró vizet, amit máskor soha.
A fürdőszoba lámpa ébresztett, mint aki morzét küld.
Az elvérzés témája lebegett mindenütt, és ahol nem,
ott bizony vastag, lassan megfeketedő vérrögök mutatták,
hogy telnek az órák és ideje volna kikászálódni,
és az emésztés előrehaladtával, ismét megállítani a vérzést,
ami már vagy 4 órája folyamatos és ez általában nem egészséges.
Sikerült. Felpolcoltam a sebet, mint egy fényes dekoltázst,
és olyan kötést csináltam, amilyen fűzőről csak álmodnak a BDSM-csajok.
Lefeküdtem a szerelőárok mellett felhasadva a falnak betámasztott kanapéra,
fejem feltartva, mint egy orrvérzésnél, és mire ismét randalírozni voltam kész,
a seb kellőképpen dolgozott önmagán és a fényképezőgépen ott voltak a fotók,
a biztonsági kamerám felvételei tehát,
hogy milyen is volt a kádban egyedül, ahogy a test küzd,
és az elme meditál, és az egész világ itt összpontosul,
és azt mondja a mindenség, hogy verd ki a fejedből a nőket,
és hogy az üvegdarabokat ne tartsd meg emlékbe, mint szoktad (?),
vágd ki a húsodból, amíg még lehet, és nem tokozódik be az összes,
és hogy az egész univerzum tudja, ez a helyzet ott volt,
kialakulóban, még beszéltél is róla a szállodással,
aki csöppet sem lepődött meg az egészen, hanem végig nézte,
és mint egy sportkommentátor nyugtázta, hogy a nő jön, jön, jön.
A fényképek utólag pedig, mint egy Hermann Nitsch szeánsz.
Ami undorító. És csak az foglalkoztatott utóbb, készülődve, kádat mosva,
indulva a rendezvényre, amit meg kell tartanom, mert másnap van:
hogy miként fog ez a szép manöken lány még kiverni farkakat,
ha kettévágta rajtam, a rólam lepattanó üveggel a kacsóját,
és mi lesz, ha újra találkozunk? Egyből hazamegyünk kefélni?

Ehelyett a cirkusz helyett, nyilván. Nem is az ital nélkül.

 

 

 

 

 

Vázlat tragédiához

Játszótér a halál árnyékában. Sajtóhírek,
amik rendületlenül ostromolják a tömegeket.
Rakéták potyognak légvédelmi tereken át.
Nyaralások repülőutakkal olyan tengerek felett,
ahonnan támadások indulnak, licitálhatsz,
míg a másik irányban, a Baltikum öbleiben
atomtengeralattjárók kerülgetik egymást élesítve.
A világháború előtti bizonyosság sejtelmessége,
begyakorolva minden provokáció... nem elsőre csinálják!
Az ebbe a feszültségbe megroppanók fájdalomkiáltásai,
mások csak nyögnek az utcasarkon megrogyva, támaszkodva.
 „Kérdezze meg kezelőorvosát és ChatGTP-jét?”
Vagy chateljen egyet az OTP-nél dolgozókkal.
Határokon átívelő nemzetegyesítések reklámjai eközben.
Büszkeségforrások és többletfelelősség. Zászló takar zászlót!
Vajon más országokban miért volna jobb a szociálpolitika?
És jön a hétvége: Farudakra a hátsókertben felhúzott
kukoricakenyerekre céloztatni a szomszédokkal,
és közben ebből csinálni híradást.
Jön a reklám? Ozzy Man Reviews: Yanet Garcia & Mexican Weather?
Nem is a Gorget harcászati jelkép fejlődéstörténetéről, ami épp aktuális volna.
Ezek után az almasavas hamvasztásról, a golyóálló öleb-mellényről,
a puncisugárágyúkról, és a készenléti tejfakasztókról, kérem, ne!
Miközben alatta a Music from Grease arranged by Johnnie Vinson szólna?

 

 


 

 

Nagy bukó a catering szakma

Legyen szó a filmes cateringről, mondjuk.
Elérsz arra a határpontra, hogy besokkalsz tőle.
Ma már, nem úgy, mint 10 éve, van ugyanis listázás,
azaz hivatalos online kitöltögetős formátumban érkezik,
másnapra ki mit és mennyi adagot rendel.
Legyen az a rugalmasan bővülő stábtagok száma,
vagy a statisztákkal feldúsított csatajelenet.
Mit sem ér, mert egy pillanat alatt felborul a rend!
Ott vagy, kész az étel, és mégis megpróbálnak szívatni.
Van, hogy előző este variálnak, és hova a piacra akkor már?
Van, amikor ennél is genyóbbak a produkciós cégek,
és hajnalban hívogattatnak egymásra hivatkozó,
egymást besározó - amúgy egy cégnél dolgozó - kollégákkal,
és nincs felelős és senki sem tehet róla,
de kell még egy csomó kaja, 80 helyett 150 adag!
Hogy ez reggel 7-től, mire nekiindulsz a városnak,
és délután 1 közöttre hogyan változik ebéddé, kérdés marad.
Nekik mindegy, oldd meg. Különben szerződésbontás!
Még mit nem, ti balfaszok!
Máskor állhatsz egész nap sous-chef minősítésben
a catering busz ételkiadó ablaka mögött, döbbenten,
hogy egy nő egész nap rájár a kajákra.
Eszi a húsokat, ebédszünet előtt, utána is pár órával,
de amikor a hivatalos étkezési idő eljön,
mindenki előtt - és sokan látták, hogy húst tol -,
rinyálni kezd, hogy neki ez mind nem jó,
mert miért nincsen gluténmentes és vegán menü?

Nincsen egyedül ezzel, sajnos. Ezek tök hülyék?

Az a kardinális kérdés mindig, hogy ki mit eszik?
Ezek még filmforgatás közben is csak tömnék magukat.
Semmi diszciplína, semmi önfegyelem. Ingyen kaja!
A kardinális kérdésen belül pedig, hogy miből hány adag.
Mert ha mindenki szereti a pörcös galuskát, és a lecsó nem kell,
akkor a végén hiába osztották be, ki mit kért,
össze-vissza kapkodva szednek és aki mást rendelt,
nem azt kapja, mert papíron és persze digi-doksiban jól mutatott,
de hát élőben mégiscsak a másik főétel kellett,
és ha 1 vagy 10 abból vesz, akkor a többi barom azonnal,
de azonnal utánozza, és ő is abból szed, mert neki is jusson,
mert biztos az a jobb... amúgy így vásárolnak munkán kívül,
meg egész - néha szabad - hétvégén napközben is,
hogy ha sok lidlis vagy spáros szatryot látnak egy környéken,
akkor inkább oda mennek be, és másnap a fordítottja;
és ugyanígy isznak és foglalnak nyaralást,
és csinálnak felugrálós fotókat és fotózzák az ételeiket.
És amikorra rendszertelenül megkopasztották a büfét,
nagy kavarodásban egymást lesve lapátolták be az ételt,
többnyire rágás nélkül, és már cigarettákat tekerve közben,
türelmetlenül, neveletlenül, igénytelenül, undorítóan...
akkor esetleg megjelenik a rendező és belső stábja
(mert 5 perc telt el az ételosztás óta, nem több)
és a hangmérnökökkel az operatőrök jönnek, és nem értik,
amit ők előző este rendeltek, az hova lett, miért nincs?
És megérkeznek átöltözve a színészek is. Akik mindig nyafognak.

Van valami kiabálás és hogy szerződésbontás. tudom, tudom.

 

 

 

 

 

R.I.P. Öcsi Étkezde (2023)

Finom falatok egy apró, meghitt, puritán térben.
Alkalmi élmények mindössze 4 asztalnál,
amik az évek során önmagukat lelkesen visszhangozták.
Kis lépcsőn slattyogó papucsléptek,
és két oldalt himbálózó rakott tányérok
egy mindig tiszta fehér munkaruha előterében,
az éppen csak félretolt, kézzel írt étlapok felé tartva,
hogy halk koppanással érkezzen meg az ebéd.
Mindez elérhető áron, még vagy 5 évvel ezelőtt is.
Az ilyen étkezdék az egyes környékek sava-borsa,
nem csak helyi találkozóhely, és gasztro alma mater,
hanem közmegegyezés szerint való tájegység-jellegzetesség!
Ugyanis épített tájainkat is lakjuk, ki-ki melyiket,
Józsefvárost, Ferencvárost, Erzsébetvárost, Újlipóciát,
vagy épp Budát, a Vízivárostól a Hegyvidékig fel egészen,
és ezek a támpontok, az étkezdék, a hasára büszke,
az étvágyával magának rendszerint utat törő magyarságban:
bizony kulturális, letagadhatatlan mérföldkövek és eleven időkapszulák.
Akkor vajon miért vannak kirostálva ezek a helyek,
úgy, hogy nincs jövőjük?
Vélheted, hogy Hungarikum a maga sok kis kockás terítőjével
az a bizonyos ízvilág és ajánlattétel, ami fix.
(akkor miért nem lehet ezeket megóvni, átvenni?)
Ez a korszak alkonyba hajló helytörténetté válik,
és minden vele átélt remek történelmi hagyomány,
mintha anachronizmus volna, és sértő,
kihull az ország oly büszke öntudatából?!
Bár jobban ráközelítve, érthetetlen kissé, miért!
Sterilizálódás! Van valami igénytelenség
ebben az országban.
Hogy képtelen megóvni
történelmi-gasztronómiai
emlékeit / emlékhelyeit: részben, mert szétlövik,
és akkor is, ha éppen nincs háború,
akkor meg a slepp hány fittyet: a nyilvános,
színvonalas, szociális étkezéshez
EGYÁLTALÁN NEM SZOKOTT LAKOSSÁG, mindenre (!)
(mert drága, mert nincs idő rá,
és mert a blöffön túl ez a valóban polgári,
és nem a zenélő kínai képeslap kampányidénykor,
vagy a piros címkés árut a polcon keresés,
mert akkor az a leértékelt, na végre!).
És ez a lakosság azért mégiscsak feudális.
Úgy értve, hogy a hajnali hideg koszt
- felvágott, tojás, hagyma, pálinka, kétszersült -
aztán az egy meleg étkezés ebédidőben,
és az esti, korai fekvéshez passzoló,
szintén hideg, a gyomrot nem lestrapáló,
ismét kenyér és felvágott alapú falás:
igazából nem ágyaz, vagy terít meg
a mondjuk mediterrán vagy balkáni,
vagy latin-amerikai vagy francia,
vagy melanéziai vagy más szokásnak,
ami nem is a sokszor keveset jelenti,
hanem, hogy este úgy ünnepelnek,
hogy nem hányásig vedelnek,
és este 10 és éjfél között,
vagy éjjel 2-kor is lehet vacsorázni.
Ami nem azt jelenti, hogy lusta vagy,
és nincs másnap semmi dolgod,
vagy azt, hogy te bezzeg megteheted,
mert biztos tele vagy, ki vagy tömve pénzzel.
Ez náluk a kultúra része,
ilyenkor is úgy beszélgetnek,
hogy nem vitatkoznak és nem szapulják egymást!
Áthallani más asztalokhoz, az emberek ellazulnak,
átülnek egymáshoz és onnan folytatják.
Egy munkás osztályharcát máig folytató,
folyamatos berögződésekkel szinte nem is küzdő,
de azoknak magát feltétel nélkül folyton alátvető,
mindenkire gyanakvóan tekintő országban
AZONBAN
egy ilyen jellegű jókedélyű egymásra utaltság,
esti traccsolás és mindenki mindenbe belekóstol,
hozzá hétköznapi koccintásokkal nem csak Szilveszterkor,
és kezet fogva a melletted ülővel
nem csak a vasárnapi mise alkalmával heti 1-szer:
olyan távolinak tűnik, hogy nehéz ezt ide behozni.
Persze, nincs az a réteg, amit ezt élné.
Már nincs - szétrombolták.
Persze, nincs az a réteg, ami ezt ne irigyelné.
Mert vedd csak azt, amikor a Budapest Szállóban
egykor megnyitották az első svédasztalt az országban,
és a megvadult emberek odahúzták magukkal a székeket,
és testtel takarták a serpenyőket és köretmelegítőket,
és addig könyököltek védekező pozíciókban,
amíg le nem fordultak az asztaltól, akkor is remegve,
de utána nyúlva az asztalnak és magukkal rántva
az egész terítőt és felszerelést, mert ha az övé nem...
... egészen olyan, mint egy Móricz-naplóból vagy elbeszélésből,
Az eperfához ért, mikor megszabadult a bajtól.
A torkán szorult darab, amely már szinte megfojtotta, visszacsúszott a szájába.
Szemébe könnyek gyűltek s állkapcsát olyan keményen vágta össze,
hogy éket se lehetett volna közé verni.
Azzal a szenvedély részegségével mondta el magában:
- Dögölj meg kutya.
Újra lenyelte a húst.
És most is képtelen volt rá. Megakadt az a torkán, s többet nem ment se le, se föl.

Móricz Zsigmond: Tragédia c. művével kapcsolatos kérdések, válaszok.
Máig ez a virtus és vircsaft, a szörnyű tehát, amikor is
dögöljön meg a szomszéd tehene, és a gombócevő története, ugye!
eszik, zabálják, eltűnnek a gyomrukban a kilométerek,
mint a városligeti gombócevő tátott szájában
”. Ez a másik példa.
Ehhez képest disztingváltan viselkedni?
Persze, nincs az a réteg, ami ezt fenntartaná.
Mert azért az egészen megdöbbentő,
hogy a fővárosban nincsen késő este magyar konyha?!
Mert mindenki, aki felszolgál, hazamenne már 21:00-kor,
de talán fél 10-ig még kibírja a szakács és csapata?
Vagy mert nincs senki, aki ismerné,
milyen este 10-kor vacsorázni nagy asztalnál,
baráti körben, ahova mindenki el is jön?
Halogatás és félrehúzódzkodás és lemondogatás nélkül?
Pedig ilyenkor járhatnának körbe a nemes magyar borok,
nem csak a hétvégére társas utazásban
 a lecsórósodott tömegekkel tömött buszos utazások során,
hazán belül, mert az hősies,
valahol a Balaton-felvidéken csalinkázva, félrészegen,
vagy egy magánbirtokon két dombbal odébb,
saját udvartarásoknak tálalva a rogyadozó asztalra.
Az, hogy este csak gyros van, még ázsiai konyha se,
ez egy elég gyér játék, amit nehezen lehet exportálni.
Mert egy faszság. Mert egy képtelenség.
Mert igény volna rá. Mert napi szinten keresik,
nem csak ezt az élményt, de a vacsorát, 10 után. Kik?
(kérdezed)
Ehhez képest az, hogy dél és du. 4 között van csak,
és már csak 5-10 helyen hagyományos étel éttermi szinten,
BUDAPESTEN CSESZD MEG,
ami nem kantin és önkiszolgáló és büfé és lacikonyha,
az is teljesen abszurd... na, most zárt be az egyik!
Búcsúzunk az Öcsi Étkezdétől, remélve, hogy nincs az,
mint általában, hogy a koca-étkezdézők és koca-budapestiek
megrohanják utolsó héten, mondván, ők bezzeg jártak ide régen is!
Nagy frászkarikát!
Miközben, ha a helyi szinten értesült lakos körültekint, elborzad!
MERT Az, hogy a Pléh Csárda tulaja elhunyt, nagy kár.
Az, hogy a Ferdinánd Étterem költözni kényszerült, gáz.
Az, hogy a Kívánság Étkezde szakácsa túlvilágra szenderül, áldozat.
Az, hogy a Bródy Vendéglőből indiai étterem lett, hiányt nem pótol.
Az, hogy az Alföldi étterem évtizedeken át zuhanórepülésben volt? No?
Az, hogy a Kárpátia kilehelte az utolsó szagelszívó szusszát, baj.
Az, hogy a Pajtás vendéglő le lett radírozva Buda térképéről?
Az. Hogy a Makk 7-es olyan árakig tornázta fel magát, hogy agyrém?
Ezek laza ebédlők voltak, hékás!
Az, hogy a Maros Vendéglőt felújították és az is rohadt drága lett?
Az, hogy a Tabánban az éttermek eltűnőben vannak? Mr. & Mrs. Columbo és a velőző is.
Az, hogy a Zöld Kapu hangulata kissé enerválttá vált, sajnos.
Az, hogy a Piroska étteremben nincs már svédasztalozás?
Az, hogy a Kék Rózsában lekezelik a helyieket, gyere vissza később?
Az, hogy a Paprika elkezdett teljesen elturistásodni (ki más fizetne)?
Az, hogy a Szeged Vendéglő egy turistacsalogató, fürdőzés utánra csupán?
A Pozsonyi értelemszerűen tele van mindig, mert alig akad már ilyen evő!
A Matula nem egyértelmű, hogy hova sorol, és mennyire ez a kategória.
A Lecsó egy futószalag-kifőzde, kedvelik, de nem nívós ambient, egy ebédlő.
Az Aradi Étkezde nem egyértelmű, túlélte-e a járványügyi szigorításokat.
Az Ancsa kifőzde az Üllői út egyik sarkán egyszerűen és gyorsan behalt.
A Lángos Mama csodálatos koncepció, nagyi és unoka együtt, megint lacikonyha.
Hol van a leülős, teraszos, normális, nem kell a melled verni magyar étterem?
Mert hogy a Rákóczi téren a Rákóczi taverna csak egy példa volna,
és az ő áraik is úgy másfélszereződtek meg 15 év alatt 4 évente, hogy az bámulatos.
Lehetne sorolni, Kelenföldtől Zuglóig, haj, de hajjaj, Óbudától a Zsidónegyedig.
Azt, hogy mindenhova csak szir-szar gyorsétkezdét baszarintanak le:
valósággal a kulturális örökségek megsemmisülése felé tereli a várost.
A tatabányai Dixie büfétől a budapesti Öcsi Étkezdéig nincs megtartó szándék,
csak az aktuális érdek, miközben lehet RetroMúzeumokat nyitni,
mindeközben nem megóvva a még mindig működő, amúgy retro helyeket? Szégyen.
Ugyanis, hogy a nénikék és bácsikák 30-50 éve üzemeltetett helyei:
nem mást jelentenek, mint helyi mérföldköveket és támpontokat...
... és ezek nyugodtan rétegződhetnének a 40-es évekbeliekre, azok a századfordulóra,
amik a több száz éves kávézókra és sörkimérdékre, mint Bécstől - Párizsig bárhol.
És erre az egészre jönne a XX. század második fele és a haverjaid
most még üzemelő, 20 év múlva más irányítása által futó fél-alter kocsmái.
Ez valahogy az elmúlt 100 évben elkezdett kimaradozni in Hungary.
Annak élménye tehát - alaposan körüljárva a lokális lehetőségeket -,
hogy transzgenerációs élménnyé váljanak vendéglátóipari egységek,
a faterod kiskori képével a falon, 
és már te mész oda a saját családoddal, sőt a dédiék is ide jártak!
A kontinuitás. A bizalom. A garancia. A megbízhatóság. A biztos pont.
Ez valahol akkor ciki lett nektek? Vagy szorongtok tőle?
A Márvány Menyasszonytól az Öcsi étkezde minap történt bezárásáig:
Van valami igénytelenség ebben az országban. És ahogy állnak főutak
és sztrádák mentén a beroskadt tetejű étkezők, csárdák, falatozók,
amikben önkinevezett urbex szakértők másznak álarcban anonímkondni?
Valami beteges érdektelenség, motiválatlanság, rohadni hagyás,
ahogy oly sok mindenben, puszták népe! Mint ahogy a kávéházakkal történt.
Hogy Mekdonáldsz legyen belőle,
vagy frenchise minősítésű játékbolt.


Abbázia. EMKE. Jégbüfé. Stb.

 

 

 

 

 

 

 

Nem engedünk be külsősöket

                                              „De, ahogy legjobb barátom felváltva rajongott értem,
                                               majd tagadott meg pillanatnyi érdeke szerint,
                                               az egyre mélyebb nyomot hagyott bennem.”  - Reigl Judit (1955)

 

 


Ez lehetne a mottója annak a megszállottságnak,
ami már indoklás nélkül teljesen automatikusan,
gyakorlatilag minden országos síkon le van futtatva.
Nem meglepő, hogy a nyálukat leginkább a nyitottságra,
és a világiasságra verők között legfeltűnőbb ez az egész!
Mint amikor nem kap hozzáértő ember szerkesztői állást,
mert hiába a kredensölsz vagy a cévé lajstroma,
hol volt ez eddig, miért nem hallottunk róla, ki ez?
Lehet, csak nem nézett felétek, és ezért berágni?
Mint amikor a helyi kerékpáros ételosztó csoport,
akikkel működtél együtt már többször is: megtagadja,
hogy az újonnan toborzott és csatlakozott tagjait
simán csak meginterjúvold egy másik egyesület nevében?
Népszerűsítő jelleggel? Kívülről? Az ő érdekükben?
Miközben ők nem adtak erre utasítást vagy pecsétes engedélyt?
Mintha sztereotíp hivatali emberek volnának, közhelyeket fröcsögve?
És közben önkéntelenül fejedelmi többesben beszél, észre sem véve azt.
Illetve, hogy a dualizmuskori régi feudális világ beszél belőle még mindig?
Meg olyanokat, hogy a taxonómia a szavak kimosásának rendje?
Nem, mert a főnökkel kell beszélni, elvégre ő ad engedélyt.
Erre rá is vágják ebédszünetben, hogy „Akkora altatás megy odabent!”
Irodai kantin, legördül a torkokon a pirított kölyökkacsa.
Azon a helyen, ahol múlt héten még úgy ment a szónoklat,
hogy szuperliberális nincs-főnök kommuna vagytok?
Ezt hányadszorra, parasztok?
Vagy amikor a himalayai utazásokat szociális gesztusokkal
takargató megélhetési kulturközvetítő jótékonysági vállalatok
adják elő nyájasan, de kedélybeteg pofával, hogy ők az ászok,
mert népszerűsítenek, nagyobb érdek nélkül mindezt (kamu),
és közben, ha erre hivatkozol, elfordulnak, menekülnek,
mint a Csoma Society vagy Valcsicsák Zoltán is más színekben.
Vinnél expedíciót a hegyekbe, szubtrópusi és más állatokat,
főleg állatokat és növényeket felfedezni, magyarokról elnevezni,
és jönnének PhD-sok és a Tudományos Akadémiáról is talán,
de a Természettudományi egyes kutatói mindenképpen... és akkor:
Aki az összekötő volna, nem reagál, nem válaszol, retteg,
kinyomja a telefont, és izgul, mert ez az ő bulija,
rácuppanva egy-egy országra vagy vidékre, piacvezetőnek lenni.
Jó gyorsan átszoktak ezek a kapitalizmusba, mondhatni,
akik még farmerárusok voltak a rendszerváltáskor, meg léhűtők.
De hát ugyanez megy a fesztiválok körül is, legyen az a
Waldorf vagy a DAAD. Az egyik ráokéz, hogy hozz előadókat,
aztán fél évig semmi válasz, és a helyszínen sunnyognak.
Miben sántikáltok, makikáim?
My ashtray & my backstage?
Utóbbi meg, hogy gyere a színpadmesteri kapuba dolgozni,
beengedni a technikát, átnézni, és utána eligazítani
az amúgy egymás után zsinórban érkező zenekarokat,
majd mikor erről - mert nem tűnik rossz ajánlatnak -
tárgyalni vagy kész, fogják és némi időhúzás után
(mintha mindenkit lehetne puhítani szar eszközökkel):
az jön, hogy igazából őket nagyon sokan átverték már,
és hát egy ekkora fesztiválon, amikor eltűnik valaki,
mert megkapta a karszalagot és füstté-köddé vált (hogyan?),
egy új arc, akkor őt kerestetni milyen fárasztó...
... és hogy fizesd ki a teljesárú fesztivál belépőt,
hogy aztán majd utolsó nap a fizetéseddel együtt visszaadják?
Mert ad 1. akkor ott még valaki ezzel fog foglalkozni?
Mert ad 2. nem ők fognak eltűnni a nagy pakolási káoszban?
Mert ad 3. nektek teljesen elgurult a gyógyszer...!?
Miért az felelős a korábbi felelőtlenül felvett alkalmazottakért
(netán nem kellene haver haverjának haverját csak úgy benyomni pozíciókba),
amit eleve előre megbélyegez egy amúgy bulizós hippi társaság,
akik szerint mindenkire nyitottnak kell lenni, World Peace, happiness?
Vagy vedd a galériákat, és akkor sem mentél messzebbre.
Hogy milyen beszorult és csontos az egész rendszer, jaj, a múlt!
És bárcsak jönne valaki, aki modernizálná, fiatalítaná, jaj!
A szekértábor, a klikk, a sameszvásár felhördül!
Aztán amikor jön egy start-up, akkor elzárkóznak azonnal,
mert juj, itt most tényleg reagálni kell és vállalások volnának,
és hamar kiderül, hogy ők is a csontos-cupákos belterjesség szerves részei!
De vedd csak az FKSE intézményét, ahol ha valaki tag,
az még nem jelenti azt, hogy társulhat olyannal, aki nem,
vagyis, hogy hozna egy koprodukciót ebbe a kamasz-gyerekszobába,
akkor ott megy a vinnyogás egyből, és őt, aki tag, is elutasítják:
mert mondjuk a kiállítása valakinek a verseit illusztrálás lett volna.
Na arról szó sem lehet! Hogy itt mindenféle külsős felbukkanjon!
És ezek a példák vajmi keveset árulnak el arról, hogy hány másik,
még rettenetesebb példa van, önkormányzatoknál, kulturális alpolgármestereknél,
a fővárosi polgármester rendezvényszervezői irodájában, stb.
De vedd a kortárs irodalmat!
Egy Kántor Péter, ha jelentkeztél nála, még leült veled és tárgyalt.
Készíthettél interjút vagy érkezhettél baráti-mentori csevelyre a kávézóteraszra.
Még Kemény István is eljött a hajdani narancsokkeres pislákoló fényű Toldi Moziba,
a bent dohányzó, a minibáros, a szeparékra bontott intézménybeli felolvasó estekre.
De ha ma azokra, akik kiteszik a telefonszámaikat és email-címeiket a világhálóra,
ráírsz meghívókat küldve, legyen az egy hivatalosan meghirdtett esemény,
vagy egy házibuli vagy nyári tábor vagy diáktalálkozó, nem válaszolnak, de soha!
Gondolom a magyar szakos kiscsajokra számítanak, nem szakmai együttműködésre!
Miért, mit várnak, ki fog jelentkezni? Sasha Pivovarova a maga ópium-opál albínóságában? 
Angela Lindvall egy naiv gólyatábor kiadásban? Pania Rose-szerűség a krediteket számolva buzgón?
Egy Sasha Sokolova imitátor a diákmozgalom élére törve? Kocsis Orsivá változva szűz pokénból?
Vagy Jazzma Kendrick from Livid Magazine, kiugorva egy budapesti mellékutcába?
Gia Genevieve pin-up titkárnők neccben? Előugrik a koli-szobából Lucia Dvorska?
Mivel hatják meg őket? ICOM-kártyájukat lóbálva a pöcsük előtt. Mesefoteltól az irodalmi randevúig?
Az irodalmi szakfelügyelet, határontúl? Erről értekeznek nekik, és ettől ki dől ágynak, kérem?
Vagy az Irodalmi muzeológusok országos továbbképzése, hogy milyen jó volt 2006-ban?
Azóta is minden néhány szemeszterben hemzsegnek a lemorzsolódó önjelelölt irodalmárok,
és a megfelelő kapcsolatok nélkül kámfor, esti fény. Akik maradnak, beton, beton.
De mindezzel együtt egy olyan kultikus megbélyegzettség áldozatai,
cserébe a követőkért és rajongásért, ami valósággal rémisztő, mert rabság.
Simon Mártontól ... Závada Péterig - a kánon, ugye - egyszerűen elszállt az egész!
Olyan a vergődésük egyre inkább a húzónevek szerepébe kényszerítve,
hogy azt rossz követni, mert ugye mindenhol ott vannak és rajongtatnak magukért.
Nem nehéz ezt elutasítani.
Mint amikor sokan a 80-as években az USA-ban megtagadták, hogy tonhalat egyenek,
mert a hálók, a fogási módszerek, amiknek a delfinek is áldozatuk estek, 
itt a vége, fuss el véle!
Ugyanígy nem fogyasztani kortárs irodalmat, elvi alapon, azaz elolvasni a verset,
de az elmúlt 20-25 év óta a szűk keresztmetszetű irodalmár közfelfogásba bekerült,
valósságal fertőző sztároltság és feltűnési viszketegség volumenét nem komolyan venni,
nem lihegni a húzónevek és a feltörekvő belterjességbe magukat benyalók nyakában,
mert hát mégiscsak számít a méltóság. Mert neked nem? Mi volna itt a félreértés?
Miért gondolod, hogy aki szembesít evvel, bármire is meg van sértődve?
Ezzel védekezel máris?
És a zsömle miért száraz és az ásványvíz miért spriccel akkorát, a troli miért késik?
Itt miért hiszik azt azonnal, hogy az illedelmesség egyenlő a gyengeséggel?
Hogy ha előre enged, akkor meghunyászkodott előtted? Hogy ez történik?
Hogy a kerékpáros, végig is nézi az utca, elengedi a trolit, mert azon többen vannak,
erre a trolivezető, mikor a kerékpár ismét beelőzi a következő megállónál,
rákapcsol, padlógáz és úgy hajt bele az út közepén a tócsába,
hogy azt, aki a többek érdekét tartotta maga előtt, csurig eláztatja?
Ez itt az, amit rendnek neveztek?
Hogy mi zavar? A fentebb felsorolt megannyi szakmai kisiklás mentén egy dolog.
Csak az, hogy elvileg ezek az élvonalba magukat soroló újító korszakváltók!
Azok, akikből még több száz klikket lehetne zokszó nélkül felsorolni!
Ezek a fiatalító szándék, és közben a szocializmus mély vermeiből kuruttyolnak,
... little has changed...
már ami a mentalitást, a nyitottságot, a fineszt illeti. Amit behazudnak maguknak.
Így várj összefogást bármiben, ebben az országban a független bármit is képviselőktől,
akik azért bármilyen téren is játsszák kis játékaikat, mégsem olyan függetlenek,
és mégsem különböznek annyira attól a rendszerszemlélettől, amit nyíltan szidnak.
Gyakorlatilag önmagukat szidják, amit elkövetnek? Nem épp bűntudatból.
Sokkal inkább pszichés álcázóberendezésként, hogy ott, ott! De nem itt, itt!
Az ujjal mutogatás alamuszisága.
Ez a kitaszítottak vidéke. (Nicija Zemlja. Ingenmansland. Niekieno žemė. Fearann ​​duine!)
Ahol az ajándékozásért is meglakolsz.
A garasoskodás, a pitiánerség, a kapzsiság!
Miközben hát elég egyértelmű, hogy ők teljesen kimerítik azokat a kategóriákat,
amiket kampányszerűen kritizálnak. Azzá válva, vagy eleve: ami ellen kárognak.

 

 

 

 

 

Alina Lando

actriz, modelo? Büszke a farára. Azt hiszem, itt kimaxolták az őrületet.
Mint amikor "A Tanú" (1977) című filmben elhangzik.
Érdekes mennyire másban volt Kelet és Nyugat,
elvégre ők a Star Wars-ban tobzódtak, illetve:
Close Encounters of the Third Kind...
A kijelentés a következő:
„Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának!”
Amikor aztán eltelt, hány év is, sacc per kábé 50,
akkor azért megrohanva olyan képekkel,
amik a masszázsolajos obszcén önreklámba hajlanak,
méghozzá mindenféle testhosszal és görbülettel,
- lassan bekúszik az új divat, a nem tetovált,
nyúlánk, simapuha, fénylő, borotvált, épp nem lány, még nem felnőtt nő -,
akkor a tréfa ott érhető tetten, hogy a paródia,
ami valójában már a Mad Magazine és a Hustler kombinációja;
meg a Climax, a Rodox, a Private, a Chick, a Puff és a Track Meat:
1980-as évekbeli virtusát hozzák, egy akkori szubkultúrát
teljes mindenféle szélességgel a mainstream szintjén,
akkor el lehet tűnődni azon, hogy ez mire jó és kinek?
Túl a reklámértéken és a fotózások - tart, ameddig tart -
kézről kézre járó iparának teljes elburjánzásában,
odáig, hogy a személyiség megsemmisül, mert fölösleg itt.
Azaz, ha az emancipáció az, hogy megmutatom a testem, mert az enyém:
egyfajta fordított pszichológia spiráljában van felőrölve,
pont, hogy egy body slave attitűdje mentén (mert jól fizet),
akkor a hivatkozás (az állítás) és az ábrázolás kioltják egymást.
Lehet 2000 év múlva - az Internet kora-digitális archeológiájában,
egészen felaljzó rétegekben majd egy cyberpunk polémia mentén
a szinte  jól értesültséget betanulva kutakodni lehet majd,
de azért ezek a képek mégsem annyit jelentenek, mint a kőfaragványok?
Vagy akkor egy kőfal volt maga a világhálós pornó közértesülési csatornája?
Rátérve magára arra, akiről most kisebb-nagyobb kerülővel foglalkozunk.
Azt hiszem, itt kimaxolták az őrületet. Már ami a pucérkodást illeti.
És azt, hogy mennyire lehet egysíkúan, mint egy plasztik-buborékba zárt,
COLLECTOR's EDITION TOYDOLL BABY GIRL: elmenni a saját avatároddá válás felé,
amikor is megtörténik az, hogy maga alá gyűr a termék, akivé válik.
Mint Galina Dubenenko, akiről egy előző fejezetben már értekezni sikerült.
Alina L. elődje például Elina Fedorova? Az ingerküszöböt lehet tovább tolni. Lehet?
Vetélytársa Ekaterina Surgucheva és Anastasiya Scheglova. Tolják. Muszáj?
Vagyis az van itt, hogy ha egyes esetekben találkozol egy ilyen lánnyal,
nem is érti, hogy miért skatujázták be. Vagy ezt hazudja.
Vagy nagyon is ravasz tekintettel annyit kérdez: Te fotós vagy?
Mint aktfotók nyakban lógó feszületekkel, és az ágyéka fölé tetoválva
a zabadosság csillagjelképei közé vagy rózsafüzérként az aktfotózáson,
vagy a második válópert beadó nő decency-je,
visszamenekülve az első férjhez, aki még eltartotta.
Ez provokatív? Kurtizánok a modern technológia szintjén.
Ez nem a History of erotic depictions. Ez a patológia önreflexió nélkül...
... olyan, mintha ezek a nők a szaporodást digitalizálták volna,
akárhány csatornán a saját fészbuktól, instán át, yostagram, tvitter, az onlyfënzig,
ál-intim snapshot-ok és selfie-bődületből saját ikonográfiai bábel-tornyát csinálva (testbeszéd),
és a saját képmásuk másolatai volnának az ivadékaik. Me, Me, Me!
Nagyipari nudizmus-farmolás. Love, Death, and Robots hangulatok.
De miért kell mindegyiknek úgy kinézni, mint Poison Ivy az Arkham Asylum artwork szintjén?
A trópusokra vágyó jeges tengerrel rendelkező országok genetikai csavarjai,
amikor tőből kiforduló torzókkal egyetlen tanga segítségével valami saját etalont erőltetnek.
Ebben az esetben ez egy nagyon egzakt - nem egyedülálló - szláv export. Arányokkal.
Ki irigyli ezt? Hogy soha nem lehet önmaga? Mert arról már lemondott?
Odáig, hogy azzal azonosítja magát, hogy ő csak egy test. Vagy ez csak megvezetés?

És ez végső mérlegen minek kedvez? Definíció terén nem kell túl sokáig keresgélni!
What is considered a voyeur?
In general terms, a voyeur is "a person who derives sexual gratification
from the covert observation of others as they undress or engage in sexual activities"
(Canadian Oxford Dictionary). Sep 7, 2021

 

 

 

 

Legszomorúbb emberek

Akiknek igazából senki
nem mondhatja már meg,
mit is művelnek egyfolytában.
Vélt önmagukat függetlenítésben,
vagy mert kinevezték valahova,
azt hiteti el másokkal,
hogy nincs felette álló.
De elég annyi, hogy főnök,
mert itt mindenki
főnök akar lenni sajnos,
és van egy saját étterme,
egy saját versenycsapata,
egy saját javítóműhelye,
egy saját galériája,
egy saját lőtere,
egy saját péksége,
egy saját vállalata,
bármi,
és azt hiszi, övé minden.
Mert annyi év telik el,
hogy senki nem korrigálja
- eleve nem hagyná -,
hogy minden megnyilvánulása,
minden kirohanása,
minden másokra rászólása: azok
következményeként lejáratja magát,
mert irreálisak a követelései.
Mint amikor valaki szezonkor
a balatoni éttermébe
túl sok felszolgálót vesz fel,
és azok elégedetlenkednek,
hogy így senkinek nem jut semmi,
mert a beosztás szerint
mindenkinek csak egy kicsi dolgozhat.
Vagy amikor magára marad
a szórakozóhelyével,
és annyira egymaga csinál mindent,
hogy már azt hiszi,
mindenben mindenkinek beszólhat.
Mert ha ezen a téren kitart,
és szerinte senkire sem számíthat,
és így ís megoldja valahogy,
szabadnap és laza délután,
vagy korai pihenőidő és nyaralás nélkül,
akkor ez feljogosítja arra,
hogy minden más téren is góréskodjon?
Vagy csak nem érzi ezt sem már,
mert ezt sem hajlandü elfogadni.
Legszomorúbb emberek,
akiket tehát tényleg magukra hagytak,
és ettől úgy megkeményedtek,
hogy képtelenek már reális interakciókra?
Vagy inkább azok, akik noha kapnának,
mert fel van ajánlva a segítség,
csak azért is mindent egyedül akarnak,
és amikor néha-néha engednek valamiért,
utólag azt is úgy adják elő,
hogy ők... hogy ő csinálta meg,
ő ment el megvenni, ő neki kell!
Nélküle nem is menne itt semmi.
De szomorú. De szánalmas.
Mint amikor múltkor pajszerrel
levonult egy brigád egy étterem alá,
a hülye főnökük hülye parancsára,
egy olyan srác nívós helye mellé,
aki szintén el van idegenedve már...
... mentek le műbőrkanbátokban, zselézve,
és ott kivertek egy falat,
utólag azt mondva, mi lehet ott?
Beütve a falat egy működő kocsmába?
Néztek is az emberek.
5 percig nem is rendelt senki semmit.

 

 

 

 

 

Kerékpárgumi

Az időzítés mesterei, szabotőrök.
Félrehív egy szállodás ember,
aki éttermet nyitott és irány az utca.
A lépcsőházban még semmi jele.
A kapun kifordulva akkor aztán csattanás!
Akkora hangja volt, valójában éles dörrenés!
Mintha egy lőfegyver sült volna el.
A kerképárgumi valamiért kidurrant.
Utólag úgy tűnt, valaki kivágta,
méghozzá időzítve, hogy mire kiér a delegáció,
az elterelés létrejöjjön, netán az ijesztés?
És a külsőt épphogy már átvágta valahogy,
és talán meg lett zavarva, talán így akarta,
hogy a belső szépen széthasadjon,
éppen addigra, mire mindenki kiér oda.
Akkorát szólt, mint egy puskalövés!
A kapuban szerelmeskedő vagy taxit váró
és amúgy teljesen ellazult vendégek
ekkor szétszaladtak, mintegy reflexből.
Volt, aki az utca végéről jött vissza.
Voltak, akik befutottak az étterembe.
És volt olyan is, aki hasra vágta magát.
Miket élhetett meg az az ember?

 

 

 

 

 

Az éjszakai élet hanyatlása

1.
Egyszerűen fogalmuk sincs, 
mit művelnek.
Ennek a szakmának eleve:
az a finesze, hogy pszichologizálsz
a vendégekkel és mindenképpen
kívül hagyod a csehón az egód.
Na Budapesten már nem ez megy.
Az egyik helyen kidobálják
- megalázó módon mindezt -
a vendégeket.
A másik helyen kitiltják azt,
akit oda nem illő alakok
nyíltan megtámadtak.
A harmadik helyen ki kell rúgni
az olyan pultosokat,
akik nem bírnak viselkedni,
mert már kedvük szerint
akarnak bejárni dolgozni,
sőt, kívánságműsort csinálnak abból,
hogy kivel hajlandóak letolni
az amúgy hétköznap laza műszakot.
Ez a rengeteg hiszti.
Már akkor feltűnt, hogy baj van,
amikor elkezdődött a kijárkálás.
Csak egy kávé. Csak egy cigi.
És 2005-ben ez még lehetetlen volt:
hogy minden üzlet, közért, kocsma
és fodrásszalon vagy árufeltöltő előtt,
főbejáratoknál és hátsókapukban
(figyeld meg, tényleg így van):
10 percenként megjelenjenek
amúgy munkaidőben az alkalmazottak.
Energiaitalozva, tökre rákattanva például.
Ez teljesen olyan, mint a disztópikus
Batman Beyond animációs film világa.
Totális nihil. Teljes talajvesztés.
2.
Egyszerűen fogalmuk sincs, 
mit művelnek.
Bevonul két vendég egy támadás elől,
mert az utcán bandaháború van,
és mivel az egyikük beszédes,
és valami olyat mond,
ami a hétvégi kis raszta pultosnak,
aki mindenekfelettit játszik éppen,
nem tetszik, az a vendégekkel
(nem kidobóval, mert nincs)
kidobatja a spontán betoppanókat,
bele a tömegverekedésbe.
Bezárva az ajtót, a cuccuk bent marad,
és 1 hétig kell alkudozni érte?
Még egyszer. Menedéket keresőt,
akinek köze nincs az utcán zajló dolgokhoz,
így alázod meg poénból, hogy kizárod?
Amivel egyrészt az a baj,
hogy megszúrkálják őket. Ez a 8ker!
A másik baj, hogy már csak az,
ahogy ki vannak dobva, veszélyes,
mert ha nyakra esik valamelyik,
mondjuk a padkán vagy a padokra lökve,
elvégre értetlenkedve ellent sem álltak,
akkor a hely cseszheti, meg a kiscsaj is.
Persze ő aljas módon rafinált,
mert a vendégekkel végezteti el 
a számára derogáló piszkos munkát,
ígyhát ő nem vétett semmit,
simán rákeni, ha baleset történik,
a saját törzsvendégeire vagy haverjaira?
Egy olyan helyen, ahol a többi pultos
pedig megmotozza a vendégeket,
mert azt hallucinálja, hogy valamelyik
például ellopta a kártyalehúzós terminált,
miközben valamelyikük 2 perce
bevitte a konyhába? Járja a várost a sztori.
Ezek után egy egyenruhás, lefokozott
veterán bácsival kiabálnak,
hogy a teraszról húzzon már el,
miközben az motoyog, hogy bocsánat,
ő most részeg, és ez neki hangos.
Ez volt az első eset-tanulmány.
A második eset se, sokkal jobb.
Ott egy divatosat játszó társaság dőzsöl,
órákon át összeisznak mindent,
egyesek szülei hírességek, zenészek, celebek,
úgyhogy nekik aztán bármit.
Eleve hírnévből élnek és ettől faszagyerekek?
És az egyik nőnél van egy harcikutya,
ami teljesen felügyelet nélkül marad.
A sok szagtól, lábszag, menzesz, kilocsolt ital,
kajamaradékok, megszáradt szexuális váladékszagok,
hajspray, parfüm, kenőolaj és gépzsír, gyros,
minden tehát, ami egy kutyának bemegy a fejébe,
ettől abszolút kangörcsöt kap,
és elkezdi a maga 25-30 kilójával,
hangfal méretű, koffer méretű fejével
amúgy élvetegen hintázva vele (tömör csont)
rángatni az emberek lábait a bárpult alatt.
Ráadásul harap is, és a lábakat próbálja pozícionálni,
és figyeleméhségének és ösztönhelyzetének kettőse
teljesen elfogadhatatlanná válik egyhamar!
Mindezt tehát a személyzet nem észleli.
Amikor végre egy valaki lefejti a kutyát,
főleg másokról, meg persze önmagáról is,
és elkezdődik a tanakodás, hogy túl azon,
hogy most ez egy dominancia-kérdés-e(?),
vagy a kutya a gazdi nőcit védi ilyen módon,
mert annak a szaga megváltozott,
és egy a bárban tartózkodó férfié is,
és ezek elkezdtek egymásra hangolódni,
talán még nem is sejtve, mi lesz,
talán csak egyikük vette észre...
... meg a kutya, ami féltékeny lett?
És a 15-dik kutyaodébbtajasztgatáskor,
amikor már egyesek majdnem ledőltek a koszba,
odajönnek a nőci divatember hordájából,
hogy minek kell a kutyát bántani?
Ezek után egy jó órával tört ki a verekedés,
mert a celeb-pojácák nem bírták tovább,
hogy nekik ellent van mondva nyilvánosan.
Megkönnyített becsületsértés vagy súlyos testi sértés?
Persze az tetszett nekik, amikor az egyik fotós megjött,
és azt kunyizhatták, hogy csináljon róluk pár képet?
Tegyük hozzá, az lett kitiltva, aki a kutyát,
és az, aki fotózott. Nem a hírességek köcsög gyerekei.
+
Ha ez nem elég, vedd alapul, hogy amelyik sértett
kapott egyet az arcába, és monolkija lett,
azon az egymás között pletykáló bárokban
egybehangzóan röhögni kezdtek a csaposok és tulajok.
Ez akkora poén?, kérdezte. És csak röhögtek tovább.
Társadalomelméleti megfontolások ide vagy oda,
ez a budapesti éjszakai élet hanyatlása.

 

 

 

 

 

A szomszéd bérház

Egészen elképesztő, ahogy szétestek.
Előbb az, hogy a gondnokuk elkényelmesedett,
néha felsöpör, már fel sem mos sokszor.
Eleinte még ágált, ha kerékpárt talált,
mert minek az, és csak útban van
(mint közelekedési eszközt nem értette a néne,
elvégre ő gyári munkás volt,
őket hajnalonta teherautóval vitték a telephelyre),
most viszont már nem érdekli,
hány biciklis fiatal költözött be,
mert csak jó ürügy, az a sok canga (váz, kerék),
nem fog ő egyesével szólni, hogy felmosna,
inkább nem mos fel, és ez más hibája.
Ha letesznek az ottani lakók valamit a kukák mellé,
mondjuk törött ruhafogast vagy bútordarabot,
esetleg valami vasat vagy műanyaglavórt,
akkor a gondnok nem elviteti (vagy maga elviszi),
hanem a házuk vonalának legvégén túl,
a járda mentén a fák közé kidobja a pakkot!
Amikor lakásfelújítás van náluk,
ideát nem kell szólniuk erről, kit érdekel.
Viszont a ház mindkét irányba átreped,
a barmok ütvefúrózzák a századforulós házat.
Hosszú, kacifántos, ám kellemetlen törések,
végig a mennyezeten és le a főfalak mentén.
Senki sem felelős ezért sem, a megbízó lapít,
a kivitelező elslisszol valahogy nagy nehezen,
és eleve, amikor már korábban is volt ott kalapálás,
a lépcsőfordulókban a melósok úgy vittek lecet,
csövet, alkatrészt és gépeket, hogy a fordulókban
minden egyes le-föl közlekedéskor belevájtak,
végigkaristolták a falfelületeket, leverték. Kit nem zavar?
Átmentem 2 év után, és megjavítottam, glettelés.
Még egy évükbe került, mire ők maguk lefestették a foltokat.
Mert ugye az úgy volt, hogy majd a felelős megcsinálja,
de azonnal el is tűnt. Mint az a cég, akikkel tavaly
a padlásterüket üríttették, hozzá tanyasi ószeresek,
akik az egész pereputtyal hordták lefele a bútornak,
vagy épp tüzelőnek valót, nagy nekibuzdulással.
És hát a bútort úgy hozták le, hogy a mennyezetet,
egy beugró részen persze tégláig, még azt is bántva,
jól leverték és ott tátong a lyuk, és nem történik vele semmi.
Ez a ház egy szégyen? Vagy átlagos összeköltözött országos káosz?
Homo regiusok, teljesen elveszve egy kultursokkos környezetben.
Nyugtalan emberek valamennyien, nem artisták vagy iskolamesterek.
Ady Endre idézet lehetne napi bontásban a méltó krédójuk:
"egy-két hitet s a napi boromat és pálinkámat tűröm meg magam mellett".
Az egyik ablakból esténként kiszűrődnek ismerős hangok,
Sega Emulator 800 Games compilation (végigjátszás?),
illetve Warhammer 40000 Dawn of War + Winter assault + Dark crusade.
Ennek fele se tréfa. Van, hogy napokig nem jönnek ki a levegőre.
Abban a házban tényleg történnek furcsa dolgok. Mortal Combat 5.
Amikor a kertjükből áthallatszott úgy 1 éve a lakógyűlésük,
az is kiszűrődött, hogy frissen beköltözött párok
azt követelték puhatolózva, hogy lehetne-e beépíteni
egy csinos kis (fedett) biciklitárolót? Ment a bólogatás.
Azóta sem történt semmi és a gázcsövekre lakatolnak.
Igaz, náluk az eresz is rottyon van, korlátok is,
annak a felújítását is akkor határozták meg (mert van rá),
és hát azzal sem történt semmi, lassan másfél év alatt.
Ha volt rá, az a befektetési tőke most hol van, merre jár?
Valaki betört oda múltkor és összefirkálta a lépcsőházat.
De teljesen. Ruhákat széthagyva. Fenyegetések!
Ki ment át 2 hét után lemosni a falakat. Tudod te.
A rongyos ruhák és szatyrok, amiket egy overdose ott hagyott,
még mindig ott fittyednek a padlásbejáratnál.
Amit, bejárati vasajtót a gondnokuk úgy lakatolt le már korábban,
hogy műanyag madzagokat és fehér zsinórokat és bonyolult,
egészen bizarr, hurkokat-csomókat tekert össze,
hogy ne lehessen úgy leszedni, hogy ő ne venné észre.
Le lehet amúgy.
Következő év tavaszán is beosont valaki, és balhé.
Erre nem az derült volna ki, hogy alig van állandó lakójuk,
és hogy a folyamatosan név vélkül cserélődő,
be sem mutatkozó, pár havi vagy fél éves bérlők
persze bárkit hozhatnak, és az is valakit, aki valakit...
... nem, inkább felszereltek egy kamerát,
és a kapuban feliratokkal fenyegetőznek, hogy elkapnak!
Bazdmeg, de magyar!
„akármilyen habarékfajta, itt darvadozik mind nálunk” - szól egy asszony.
Állítólag 15 éve ment le így a pincébe is valami bagázs,
és kipakolták az egészet, mindenkinek a fülkéjét.
Igaz, amikor átismerkedtem hozzájuk, egész régen,
kiderült az is, hogy az előző közös képviselő
egyszerűen megpattant az addigra összekuporgatott,
nem is csekély, 14 millió forintnak megfelelő házpénzzel,
amit sok év alatt spóroltak meg, felújításokra.
És senki nem csinált semmit, csak pislogot és szétszéledt.
Talán egy akkori lakógyűlésről került elő jegyzőkönyv,
és abban le-Icukázta az egyik néni a jogász tolvajt,
és akkor ezen felhördült a többi és nagy veszekedés lett,
és udvari műanyagszék-dobálás, meg mosolyszünetek.
Egymás ablakába üvölttetnek politikai tévéműsorokat,
amikben az öntöttvasművesség helyett a Kard Rendje előadásokról,
és hasonlóan államalapító értékekről van szó,
ráadásul ezek azonos értékrendű, ideológiailag azonos alakok.
Mégis blokkolják egymást. Irritálják egymást. Csak azért is!
Olyan munkahelyeik vannak, ahonnan ezt hazahozzák automatice,
olyan munkahelyek, ahol ha áthelyeznek valakit, az távozik,
nem pedig át lett helyezve vagy sportszakzsargonban, átigazolt.
Nyomasztás. Taposás. Tipródás. Cinizmus. Gúny. Így hova?
Addig kellet várni egy amúgy 50 éve üresen álló házrész,
egy beugró felújítására, amíg el nem kezdett omladozni,
és rá nem borult egy nagy adag homlokzat valakire.
A kémyeiket mondjuk megcsináltatták, viszonylag korán,
mikor még új volt, hogy fix magasságokig kell kitolni őket.
Azon felül medencés bulikat szoktak csinálni,
mert a földszinti összes lakás egy haveri kör,
de a többiekkel nincs szinte semmi kapcsoltuk.
Keretrendszer semmi. Rákészülés semmi. Feleősség semmi.
Önként hüylék, eltekintve az objektív gondolkodástól,
önkéntes azonosulással inkorrektek egymással.
Amikor a farok csóválja a kutyát és a nyúl a puskával.
Azt hiszik, mint általában az alul-szocializált lakosság,
hogy a megjegyzésekkel segítenek egymásnak,
összetévesztve a tanácsot adást - már ha valaki kért -
és a sorozatos, erőszakos, tolakodó megjegyzéseket tevést.
Minden balfasz megjegyzésének máris hangot akar adni.
Kommunikáció közben pedig affektál, ahogy celebjei,
mivel a nyilvános megjelenés és a szorongás harapófogójában,
valamiféle állandó hibázástól, megbüntetettségtől rettegésben,
zsigerien, belenevelve, szadizva egymást, szinte összeomlik,
és erre jön a másokra kiprojektált megmakacsolás, keménykedés.
Így tudja levezetni azt, amit amúgy magában kellene tisztázni.
Viszont a feszültség így állandó, önmaga elől menekülve.
Ezért taszítja el a másikat, akit még ki is oktat gyorsan.
Mert neki úgyis igaza van, kis hólyag. Így persze nehéz.
És a nehézségek eredetét eltolják maguktól,
mert mindig más tehet mindenről.
Az egész úgy van szétesve, ahogy csak lehet.
Még a galambok is átjárnak,
beszarni az ablakomon,
ha nyitva hagyom szellőztetni.
És ez is csak most kezdődött.
Mi történik abban a házban?
Mert tudom, hogy a galambok is
onnan jönnek át!

 


 

 

 

Világhíradó

Vérsebhelyes alakok 
szaladgálnak a tévében, 
filmben, valódi háborúban,
összemosódik. 
Dobai Péter Angyali agresszió 
című kötetének verseit idézve.
Nehéz volt egy háború utáni 
Drezdai lakást találni 
- szól egy bejátszás.
Magánvádas rágalmazások 
és táblafalon kifejezéstelen 
arccal a bírálófél.
Valakik hergelik 
az összesereglő 
civil ellenállást? 
Hogyhogy?
A szuverén 
pénzkibocsátó állam 
szabadon eladósodhat 
a saját pénznemében?
Vaskohókban látható 
kokszolókról képek, 
svájci és indiai cégek 
licitálnak rájuk.
A Manchester United 
klubcsapatot 5 milliárd fontért 
megvásárolná 
a katari uralkodócsalád,
így a sportvállalkozás 
háborúk idején 
cirkuszt és kenyeret 
hirdetése 
elképesztő mértéket öltött!
A Sydney-i repülőtér 
privatizációja 
éppúgy folyamatban, 
mint a műholdtenger kiépítése.
Konzervált áremelések hírsávjait 
elnémulva leső 
biztonságpoltikai szakértők.
Reggeli kanapén 
fészkelődős bulvárműsor 
a részleges meghiúsulás 
kvótáit vitatva?
A szakmai adatok 
publiklásának 
visszatartása 
a laikusokra hivatkozva, 
hogy nekik minek!?
Védjogoltalmi kérelmekből 
hajtott papírrepülők 
ablakból ablakba suhanva,
és reklámmegbízásokkal 
zsonglőrködő, 
folyamatosan leváltott 
fazonok együtt sörözve.
Koncessziós szerződéseken 
marakodó 
kiemelt állami felszámolók 
kinevezése, ünnep.
Hiánygazdálkodás 
és költségvetési feszültség 
az államháztartásban.
Egyes bankházaknál 
bekalkulálható 
betétkivonó pánikreakció, 
felvásárlás követi.
Példátlan deficit 
a külkereskedelem 
egyes szektoraiban, 
a pórnép nem hall ezekről.
Különböző bonyolultságú esetek 
zanzásított körülírása 
pontos meghatározások nélkül.
Válságmenedzserekből 
lesznek az igazi befeketetési tanácsadók 
- híreszteli egy fitness coach!
Nukleáris vétók, üzemanyag-kazetták 
és fűtőelemek csere-beréje az asztal alatt.
Tárcavezetők kamatemelésekről 
írva megindító dalokat, 
színpadra velük!
Stratégiai 
és kereskedelmi igazgatók 
infografikák felett tárgyalva.
Exlex állapotok. 
A foglalkoztatási 
és publikációs tilalom 
felröppenő hírei.
Aukción műtárgy: Átlóeltérítés, 
alapozott festővásznon, 1980, 
Torontó, zselatinos ezüst fotó, 
21×29 cm © Drozdik Orshi!
Havanna vagy Abu Dhabi, 
nincs közvetlen járat!
Helyreigazítási perstatisztikák... 
... bizalmatansági szavazás...
... egyoldalú tájékoztatást 
cikiző egyoldalú tájékoztatás!
Ez után retro tévéműsor 
a kimenőelvonásos helytállásról,
és a veszélyes munkakerülés 
éjszakába nyúló igazoltatásairól anno.
Cárok, szultánok, ispánok, kiskirályok 
népszerűsítő bejátszásai.
Önkényuralmi elhajlásról szó sincs.
A vicomte és marquis story külön kiadásban,
az infrastruktúra-kiépítő 
kisemmizett nemesség
kategóriában, ami régebben játszódik.
A többség elkapcsol, ez tényleg régen volt.
Jöhet a sportfogadás a sarki presszóban,
legalábbis a tévésorozat főszereplői így,
és a nélkülözésre rágyújtás,
arra bezzeg van, és márkás legyen!
Mások pipadohányt tekernek, meghunyászkodva.
Piros,fehér, zöld, így vált a lámpa,
gyorsulási versenyek
az éjszakai közutakon, 
rengeteg esés, bukás, kampec,
de valaki felveszi és feltölti,
és íme háromlépcsős felújításban
megújul az egész ország,
éppúgy, mint Ceaușescu Nép Palotája,
a nép nevében, ami már éhezett.
Liliomok, fodormenta, bogyók 
a szakácskönyvben,
mintha minden 
a legnagyobb rendben volna, 
noha a tagadás óriási mértékűvé lett,
meg mintha volna pénzed manapság 
extravagáns dolgokat főzni magadnak, 
napi szinten.
Boeuf bourguignon vagy királyrák bormártásban?
És Francoise Boufhal tálal? Nem, köszönöm.
Bartók zongoraversenyét hallgatjuk,
néha illetlenül belekorog a hasunk.
A főzőműsorok ellepik a lakásokat.
Verseny és pluralizmus alapú 
koraesti vitaműsorok, ezeknek hűlt helye, 
fenyegetően.
Történelmi műsor: benne :
Podmaniczky Félix,
Robert des Brus,
Russ Meyerfor,
Sidney Sheldon forgatókönyvíró,
és Szent Mihály női focicsapata.
Ráadás is van:
Hetvenhét éve, 1943. január 22-én, 
egy szovjet repülőről ledobott 
légitorpedó által találat érte 
az MS Kolozsvár Duna-tengerjáró hajót.

Tudtad, te?
Alatt a Delta Force zenéje.
Egy zavaró villanással megszakad a műsor.
Valami torzított hang kiabál:
Like a hero baby, kiss the pain away!
- mondja a rúzs reklám,
ami egyben csokireklám is.
Egy ifjúsági ismeretterjesztő műsor máris,
Szex és Libabőr címen, mint egy 80-as évekbeli cikk,
ami monjuk a Tollasbál nevű magyar Playboy-ban jelent meg,
azaz egy társadalmi mini-keresztmetszet a nemi élet mentén,
amiben szociográfiai elemzés terén kiderül,
(állítólag) a mai 17-21 év körüliek
úgy keresik a megfelelő partnert (online),
mint ahogy a vintage boltokban vásárolnak,
a használtat keresik, vagy azt, amit más kidobott,
vagy azt, ami kering a hálózatban, könnyelműen,
és bármikor visszavihető, kidobható, visszaküldhető.
Ez elég erős általánosítás, de a Tinder tényleg ilyen,
csak nem biztos, hogy a műsor naprakész,
és azok, akiket bemutat, még mindig ezt a platformot preferálják.
Egy Sophie Itenson munkaköri selfie dekoltázzsal. Inverse woke-culture hozzá.
Be lehet tolni aláfestő zenének Don Henley - The Boys of Summer slágerét.
A 2007-2010 között futott sorozat Satisfaction (Bordályház) elemzése ekkor,
majd a Things Only Adults Notice In Thundercats keresztreferenciaként.
A szomszéd lakásból átszűrődik a Üllői Úti Fuck - Esküvő című dal,
a dalszöveg olyan, mint egy szinkronizálás a tévéműsor mellé.
Reklám, a párizsi Smartrenting (Sous-location) start-up bemutatkozik.
Jön a következő etap, egy olyan csatornán, ami meglepő.
Koreai péniszhal bemutató a pecás műsorban,
gyors átvezetéssel egy műsorblokkban
máris jön a Jim Henson's Creature Shop!!!
Aztán egy b-kategóriás zenecsatornán
tini tévéműsor árasztja, mérgezi a kedélyeket,
amiben a Best of Tinder válogatások mennek éppen,
visszamenőleg a site létrejötte óta kiválogatva,
és a heti nyertes nem más, mint Sierra (28),
aki azt vallja magáról a profiljában, hogy:
Music, intelligence, good taste buds, craft cocktails,
and an appreciation for the word "fuck". I'm
mainly here for momentary mindless entertainment.
Thanks, guy!
p.s. It's probably a mutual "nope" if you're in a photo
with a bunch of dead shit that you shot and killed, or
(...)
Ez valóban megrendítő annak, aki először lát ilyet,
és először értesül ilyenekről, hogy a világon mi megy.
Bár a tiniknek leginkább csak rossz példa az egész.
Bármikor lehet csatornát váltani.
Kritikák Bill Cosby és Kevin Spacey szexbotrány-ügyeiről,
figyelembe sem véve, noha ezek megrontók,
hogy mit műveltek a rock sztárok 50 éven át.
A Toxic Hollywood methods külön filmet érdemelne.
Product of the patriarchy? Köretnek fried chicken kell,
hogy betold a Boondocks sorozat kegyetlen üzeneteit?
Vagy a digitális vándorlás eljuttatja a felháborodást a Grindr-ig?
Sürgősségi Hírmegszakítás :: Londonban olcsóbb minden,
pedig ez Európa egyik legdrágább városa,
a LIDL és ALDI és a többi is. Hozzáteszik,
a francia Carrefour be fog vonulni Magyarországra!
(vajon honnan tudják ezt, hiszen ez még csak
belső körökben pörgő hír, sajtó honnan szagolna rá?)
Bármikor lehet csatornát váltani.
Az egyiken a Hágai egyezmény.
A másikon egyedi döntéssel 
meghatározott kiadások 
a GDP százalékában. 
Kontraszt: mintha :
a világ egy eleve 
már bedigitalizált törzsi szintre 
ereszkedne vissza (jó ez, rossz ez?).
Az európai értekezések értelmezése 
- ez mintha nem volna kardinális kérdés többé.
Ám a precíziós mezőgazdasági 
szakképzés a gyűmölcs-, zöldségimportot 
kívánja visszaszorítani,
tessék mindent helyben, 
csak a hazait, 
hogy így 10-15% alá csökkenjen 
a behozatalra szorulás.
Kérdőíveket kézbesítő 
távfelügyeleti robotok iparkodva, 
még jegyet is lyukasztanak.
Visszautasíthatatlan pálinkáktól 
megbódultan heverésző holnapvárók, 
akiket elkerül a tragédia.
Bácshús bezáratás vagy terepgyakorlat
a Taktaközben? Vagy Battonyán? Marcaliban?
Tömeges besorozások a világ 
különböző sarkaiban. 
Tiltakozó feministák sehol,
főleg a csiklóbuzogányaikat 
lóbáló feministák, 
akik amúgy boldogtalanul térítenek.
Kristálymasszázs, 
gyógypedikűr, 
melír, 
szolárium, 
kürtős kalács evő verseny, 
ami csak kell!
Egy dolog derül ki azonnal 
az éjféli műsorsávban, 
hogy a ketrecharcokat 
ebédidőben is sugároznák.
Többértelmű metaüzenetek,
és párhuzamos világok
mindenféle filmben,
legyen az
szuperhős vagy szerelmes.
Szélhámosság- 
és csalásfelismerő tanácsadás 
a csinosan szerkesztett,
ám demagóg, propaganda célú nőmagazinok 
főműsoridős reklámjaiban ezután.
Nem vár mást, 
mint hogy visszaköpjék olvasóik, 
amit a szájukba rágtak?
William H. Terbo emlékműsor,
aki Nicola TEsla utolsó leszármazottja,
2018-ban távozott a Twilight Zone-ba.
Videos örjöngések ezután, 
magukat elsíró őrök, katonák, diákok, anyukák,
majd iskolai lövöldözés, 
erőszakhullám, karaktergyilkosság.
Túlárad ezekkel ma a sajtó, 
minden szörnyűséget köteles lehozni,
és a magyar euroszkepticizmus, 
ami csak látszólag tömeges, önmagáért felel?


 

 

 

 

Szöget ütni a fejekbe

Miért kell pultoznia,
ha egyetemista?
Miért kell pultoznia,
ha amúgy közlekedési mérnök?
Miért kell pultoznia,
ha szállodai szakember?
Miért kell pultoznia,
ha alapból földmérő?
Miért kell pultoznia,
ha a másik 3 napon tűzoltó?
Miért kell pultoznia,
ha a város egyik
legjobb énekhangja?
Miért kell pultoznia,
ha tetováló stúdiója van?
Miért kell pultoznia,
ha a Zeneakadémián
digitális zeneszerzést hallgat?
Miért kell pultoznia fesztiválon,
ha biciklis futárként kezdte,
de mára saját kisvendéglője van
Budapesten, egy jó környéken?
Miért kell pultoznia,
ha 30 évig DJ volt,
és miért pultozik egymaga?
Miért kell pultoznia,
ha saját cukrászdája volt
a Rakparton, elegáns helyen,
és ki tette azt tönkre?
(és ez az ember miért
vándorolt ki sörfőzdét vezetni?)
Miért kell pultoznia,
ha díszleteket épít tévécsatornáknak?
Miért kell pultoznia,
ha sikeres pulitenyésztő amúgy?
Miért kell pultoznia,
ha grafikai stúdióban dolgozik?
Miért kell pultoznia,
ha külszolgálati tanácsadást tanul
doktori iskolai szinten,
vagy épp a MOME-n design-elméletet?
Miért kell pultoznia,
ha van egy sikeres zenekara?
Miért kell pultoznia,
ha van analóg fotólaborja,
és egyébként díjnyertes fotós?
Miért kell pultoznia,
ha közben Deák Bill-el lép fel?
Miért kell pultoznia,
ha Hollywood-i stúdiókban igázik?
Miért kell pultoznia,
ha élelmiszeripari mérnök?
Miért kell pultoznia,
ha harcművész és ajtónálló volt eddig?
Miért kell pultoznia,
ha néprajzzal és pedagógiával foglalkozik?
És annk éppenséggel miért,
aki jó képesítésű antropológus?
Miért kell pultoznia,
ha valaki közben két cégnél könyvelő?
Miért kell pultoznia,
ha az ország egyik irodalmár zsenije?
Miért kell pultoznia,
ha Canne-ban filmdíjat nyert
színészi teljesítményéért mellékszerepben?
Pizzázóban napközben, utána kocsmában?
Miért kell pultoznia 40 évesen,
ha második doktori címén dolgozik?
Miért kell pultoznia,
ha a feleségével
van egy havi 3 milliót hozó
kozemtikai cége?
Te vágod, miért?
Miért van ennyi részmunkaidős,
beugrós vagy havi penzumos,
amúgy kiégett pultos?

Miért?

Mert szarért-húgyért
vannak dolgoztatva.

 

 

 

 

Vendéglátós tévedések Budapesten

Nem érek rá foglalkozni
a vendéggel,
mert dolgozom.
Mi van?
Menjetek most már ki,
mert egy kicsit
sok volt mindenből.
Mi van?
Ha nincs vécépapír,
hozzál magadnak.
Mi van?
Ha nem ezt kérted,
rosszul mondtad.
Mi van?
Mit csobogsz nekem itt,
faszikám?!
Mi van?
Elegem van,
hogy itt kell lennem.
Mi van?
Volna más dolgom is.
Mi van?
Bemész az étterembe,
nyár van, méghozzá forróság,
és kérsz egy pohár vizet,
de csak 2 decis papírpohár van,
szuper-eco, környezetbarát,
lebomlós, de miniatűr,
és kaja után kérsz még 
(egy pohárral), és az jön,
az a válaszreakció
(nyűglődve, vállvonogatva,
kissé flegma stílusban),
hogy "nincs kulacsod?".
Bunkó.
------------------------
Vagy bejön az egyetemista vendég,
aki hetente jár egy bizonyos diákpincébe,
és mivel maguk a csaposok mondták,
hogy hozzon saját poharat,
mert csak úgy mehet ki a ház elé,
ő heteken belül hoz is egy papírpoharat,
és azt kéri, jelöljék meg, hogy az övé,
erre az a válasz:  „Hogy miért? Itthagynád?
Azt nem kellene, mert úgyis kidobják!”
Mármint kik? Ők maguk, harmadik személyben
vezetve fel, jelentve be, hogy kuka lesz a pohár,
vagy azok a kollégák, akiknek nem lehet szólni?
Más helyen ennél durvább tempóban ment,
csupán néhány éve, amikor egy új pultos,
a saját kis hatalmi éhségével és fennhéjázásával:
azt feltételezte, hogy majd megreformálja a bárt,
hiába járnak oda 10-20 éve egyesek,
akiknek saját - egyedi, díszes, vésett, feliratos, stb. -
korsója, pohara volt addig, és ő tisztogatás jelleggel,
és hogy nyilvánvalóvá tegye, hogy megjött,
elkezdte azokat elosztogatni, majd kidobálni.
------------------------
Aztán függetlenül az ultramontánhű
forint alapú központi kiáltványoktól,
vagy a Tej Világnapján tüntetőktől,
vagy az állatsimogatók előtt gyújtogatóktól,
vannak a még genyóbb,
még sült bolondabb,
még szakbarbárabb megjegyzések!
------------------------
Örülök, hogy végre
valaki elintézte
és jól megverte
azt a törzsvendéget.
Mi van?
Nincs kedvem
most kiszolgálni.
Mi van?
Majd jövök, várjál.
Mi van?
Kimentem cigizni.
Mi van?
Majd holnap.
Mi van?
Idegesen reagálnak minden vendégre.
Így is kezelik a betérő vendégeket,
egy kérdés is kiborítja őket.
Nyitástól zárásig... ?
Ki ad ezeknek munkát?
És miért?
Vendéglátás vagy -ártás? 
Így nevezd?
Hogy lesz így bevételetek?

MARTUSZ-VAD -
„Partner a sikeres vendéglátásban.”

Átvehetnék.


 

 

 

 

Vietnámi éjszakai élet

(a háború idején)
 

Milyen sikátort választanál?
Ahol hemzsegnek, vagy ahol hangzavar sincs.
Egy olyat, ahol az ételes és húskordélyok
egymással könyökharcban kiszolgálva
az amerikai katonakegyeket döcögnek
- fülledt meleg és pára és talajvíz-cuppogáshangok -,
vagy azt a helyet, ahol a női ének,
miközben prostik rugóznak csípőtekergetve,
ablaktalan ablakokból közben kikacsintva,
és eszkábált kulipintyó-bádognegyedekben
zuhétól szétázott lyukas palatetős tavernák hőzöngnek,
azaz amerikai folyókról és helyi folyókról
elnevezett vöröslámpás szexpanoptikumok.
"Aki a pezsgőt elutasítja, az az életet utasítja el",
és hasonló feliratok villódzva valami eresz alatt,
hátul, a ház mögötti folyóparton meg hullák.
Ők vajon nem akartak pezsgőzni? De a főúton zenebona,
és ahogy kiszűrődik, máris összegerjed egyik kocsma háttérzaja
az összes többi kocsmáéval, lépten-nyomon zajok!
Hátsó szobákban, pajtákban: orosz rulett, szkander,
állatviadalok, muai-thai, ketrecharc. Fogadások!
Egyes bizniszeket helyiek üzemeltetnek gőzerővel,
mások mögött amúgy anti-kapitalista zugkomcsik állnak,
és egyes esetekben még a gyarmati időkből itt maradt,
hol francia, hol holland, hol brit kaszinópecérek,
akik nagy termőterületek örököseiből lettek piszkos dzsentrik,
a maguk idejének jövedelmező praktikáit felfuttatva.
Mindennek közepén az expatrióta újságírók és veteránok,
néha kriplik, többnyire szépfiúk és kiégett faszkalapok,
erős útlevelekkel a zsebükben, a többi meg mint
kifordított PTSD trófeák, a szégyenkező hős, azon is tanakodva,
hogy ki veszi majd el a kis amerikai szőkét, aki otthon maradt,
évekkel ezelőtt, 72' nyarán,
és azt a vőlegényt várja, aki már valószínűleg sosem jön,
és akkor szabad-e őt megkérnie az egyik legközelebbi cimborának,
vagy a haverok exe most is tabu...?
Ha ezt felvezeted egy bajtársadnak, akit ott ismertél meg, a vadonban?
Kiderül, hogy pap volt, de tábori lelkésznek túl aggresszívnak bizonyult,
és ő harmadik személyben, mintha prédikálna, szembesít a következővel:
Mi van, ha együtt nőtt fel ez a három alak és földijeik egymásnak?
Ha pedig meg van kérve, de utána mégis befut a később hazaérő első kérő?
Mert mondjuk kómában volt? Egy robbanás lökéshullámától? Vagy amputáció után?
Nem hallgatsz az ilyen tanácsokra az árokharcok, rókalyukak csataszünetében.
Nosztalgiázva azon, mikor még voltak el nem esett városok az arcvonal mögött,
légihidakkal, amiknek elmúltával egyes településeken kitört a pánik,
és az addig evakuációra számító lakosság örjöngő tömeggé változott,
közöttük az éjszakában dolgozók, az örömlányok, a nepperek és stricik is!
De közülük sem mind, mert még a kilőtt, bombatalálatot kapott,
omladozó házak, utcák és egész negyedek ementáli-világában is,
voltak-lesznek, akik, mint a kurvák közül, maradnak és kuncsaftra várnak,
mert hova mennének és mit kezdenének ott magukkal, egyáltalán és sehogy sem.
Mint ahogy sokan folytatták a kivonulás és átcsoportosítás során azt,
amihez leginkább értettek: ment tovább a szerencsejáték és a szkander,
meg a többi, elvégre a Titanic fedélzetén, az első osztályon is:
szólt tovább a zene, a zenekartagok játszottak a térdig érő jeges vízben,
a szolgáltatás színvonalát tükrözve... a feszített víztükör nyaldosásában?
Nincs ez fél évszázaddal később sem másképp. Az őrület börtöne!?
Az, hogy úgy tűnik, mégis hogy tűnik, meddig húzható el ez a háború?
Amely az Egyesült Államok addigi történelmében a legtöbb résztvevőt mozgósította.
Mi lesz így?
12000 mérföld mégiscsak egynegyed földmegkerülésnél valamivel több.
Megtenni oda és megtenni vissza, könnyű kijelenteni, de ki ment oda,
és ki jön vissza? Abból, hogy a pusztítás hétköznapi és átlagos esemény?
Ebből a honi kertvárosi idillbe átkapcsolni valóságos, kegyetlen kultursokk.
De kicsit sejted, naiv jóindulattal Welcome Back partykkal várnak ott,
dícsérni fogják - kedveskedve - az egyenruhát, hogy milyen jól áll,
és a sok kitüntetésedet, ha sokat kaptál, ha nem;
hajadon nők is, akik férje vágynak, mert alig maradt annak való,
várnak néhányan, és ők a horgolt gyapjú alapján képzelik ekkoriban netán,
hogy miként az könnyen átalakítható mássá, úgy a psziché is,
de ők nem szoktak lángoló épületekben horgolni,
és a lángoló épületekből talán hazatérő potenciális férjek
sem tudják egyhamar átszabni magukat a vérfürdők után,
hiába várják őket a kedvenc tál étellel vagy új slágerlistával.
Miközben ott már előfordulat, hogy olyan késztetések dolgoznak,
hogy noha bármilyen helyzetben volt, meg lett mentve általa a vőlegény,
de odahaza jobb volna, ha már nem térne vissza, itt maradna,
és az új kérő rosszul van máris önmagától, hogy eleve erre számít.
Vagy arra, hogy a másik majd legalább egy félreeső hely bingo klubjában,
a hadirokkantak szanatóriumában, egy las vegasi freak showban,
vagy egy távoli kikötőben kössön ki, a friss levegőn,
tolószékből pecázva napkeltétől pirkadatig, csak ne itt.
Hol van ide a légi desszantos vagy gránátos vagy tankparancsnok becsülete?
Hogyan nevetné el magát, ha hazaér egyszer, fapofájával majd:
biztos megrémiszti az egybegyűlteket, a terített asztal körül.
És mi lesz a 25-30 éves özvegyekkel? Hány lett iszákos a várakozásba? 
Hány csalta kijét fűvel-fával? Hány maradt hű?
Hány lesz vajon? Hány melankóliás? És hánynak van már zabigyereke?
És mit szólnak majd a távolságtartó magatartáshoz a rokonok, nekik új lesz.
Az egyértelmű személyiségzavarhoz, amire döbbenten nézve reagálnak csak?
Mert az érzéketlenné válás még nem teljes zavarodottság, ugye?
És ha kitudódna, hogy a látványodtól hátul, a konyhában főzés közben,
az egymásra boruló, téged úgy érzik, eredetidben elvesztett asszonyok:
valósággal belesírták magukat az ételbe, habarás, tészta, egytálak, saláta.
Eltitkolva mindezt?
Vagy hogy a félig, éppen hogy szalonspicces egykori haverok már első este
elkezdenek veled viccelődni, olyanokat kérdezve üdvözlésből, hogy:
- Milyen golyót kapni?
- Ajándékba jobb!
feleled kapásból és ettől elnémulnak és mindenki meghúzza, ami nála van.
Van még, ami nem rémiszti meg az egybegyűlteket, a terített asztal körül?
Mindenki érezze magát otthon, a kávé már kész van? Ez egy abszurdum,
még a kerámiacsészék kocogása is idegesítő számodra, elvégre...
... rozsdamentes fémedényekhez vagy szokva, semmi koccintás, csilingelés,
máskor meg a rohamsisakodból ettél, mert sokszor más nem állt rendelkezésre.
Abba is szartál, ha a levegőben voltatok.
Nem a Ritz szállóból jöttél meg tehát. A gyomrod, mint a ping-pong labda azóta.
De az idegenné vált hétköznapi halk zajok, mintha leginkább zavarnának. Zavarnak?
Ahol vasúti sín-csikorgás, hajókürtök, autópályák robaja válik taszítóvá,
- Epikus betekintés a kizárt külvilágba? -,
és néha nem minden tűnik támadásnak, de az egyenruhát levenni még nehezebb.
Ami rád olvadt a harc hevében, később a sok harcos temetésén, végérvényesen?
Az identitás része lett, egy rádfolyt személyiséggé, cél és hovatartozás,
mintha a családnak mondjuk volna egyenruhája az egymásra hasonlításon túl!
Mit szólnak majd ehhez, sejted egyáltalán, hogy ez bekövetkezhet?
... odahaza, a horizonton túlra érő kukoricás szélén, vagy a bányavárosban,
a Prérin, az Appalache mélyén vagy egy delejes déli tavernában, élőzenével,
netán a saját, régi - emlékszel még rá - fűtött otthonodban,
és mit sem sejtenek arról, hogy te ezt az egészet igazából
már nem tudod teljességgel befogadni, és hogy milyen roncs lettél.
Mint az, hogy ha minden össze is jön, és visszaépülsz közéjük,
és ott a finom kis jövendőbelid, vajon a sok idegenben kurvázás után:
tudsz te még egyáltalán szeretkezni egy nem sérült nővel, gyöngéden?
Lehet ezeken morfondírozni, kapja be mindenki, dörren a kiáltás!
Máris jön az új üveg berepült whikey vagy helyi lőre,
és egy-két kézigránát szuvenírnak, háborús tudósításokkal,
cenzúrázva vagy sem, vaku virít, a fronton csak, itt titkok!
Elöl a kocsmák. Hátul a szajré. Felül a kurvák.
Mindenütt romlás, züllés. Valami földöntúli káosz!
A purgatórium csőre töltve, annak is a szakadékszéle!
Egyesek elernyedve, belehalva a talajvesztettségbe,
főleg, akiket az ópium-háromszög utóélete utolért:
lokális tröszt... overdose katona... 
akit a helyi erők legjava útszéli narkóval teletankolt!
MEKONG BLUES! FOLYÓPARTOK STRAND NÉLKÜL!
PIÓCÁK! GENNY! NAPSZÚRÁS! HŐGUTA! Igyál rá valamit!
Szövődmények? Ugyan már! Rémálmok? Ugyan már!
Felhördül a juke box, jöhet a rock n' roll, riszálás ájulásig!
Meddig? Meddig? Meddig?
De minden este kinyit minden aljas becsületsüllyesztő, cseszd meg.
A kocsmatöltelékekként nem éppen a faluturizmsuba integrált,
tárcáik meglékelhetőségével elhíresült, egykor tablófotón mosolygó,
most heges arcú amcsi srácok pedig maguk elé bámulva.
Azon tűnődve, hogy ez az ő háborújuk?
Egyre kevesebben, de az újoncok mindig.
Könnyű préda a magába roskadt, maga elé bámuló férfi, katona. Csalizva,
vajon horogra akad, milyen lányokat kíván ösztönösen, állatin?
Mit is ivott múltkor? Mi is volt a limitje? Hogy ennek nincs limitje?
Jöhet minden? A szokásos? Vagy ma valami még komiszabb tréfa?
És persze készpénz. És persze dől az alkohol.
Mindez nem csak a távolban vegyül éles lövéshangokkal,
hanem egész közel, a szomszéd sikátorból, hóbortból.
Talán céllövölde. Talán épp embert ölnek.
Ott kuruttyolnak a békák a fekvő testek hátterében.
Talán csak levezető játékszenvedély,
az őserdei nyilvános embervadászat után,
ahol a kínzás, a fogolytábor, a patkányverem,
az egymást verés és a sok hetes / hónapos éhezés után,
bambuszketrecekben, nem csoda, hogy a legközelebbi kisvárosok,
amik támaszpontokból nőttek ki, vagy Hanoi,
vagy Saigon vagy más hasonló éjfél utáni útvesztők,
amik már a 20-as években vadul buliztak és betegesen:
az éjszakai élet terén mindent tudtak nyújtani.
Érdekes, hogy a helikopter és ágyúzás és gépfegyver,
meg gránát és aknavetőzés együttes zajongásából a vélt civilizációba
egész erős váltásokban visszaszabaduló katonák:
hogyan tudták ilyen jól elviselni a hangoskodó, háborgó éjszakát?
Talán éppen azért, mert a hirtelen csöndtől megőrültek volna?
Azok után, ahogy a frontvonal mozgott és az idegszálak vele,
nos, azok pattanásig feszültek és úgy megnyúltak,
mint a cipőtalp barázdáiból kipiszkálva megfehéredő rágógumi,
az olyasafajta, amiből buborék női szájra csattanva már sosem lesz.
Irány a bárpult, onnan a táncparkett, aztán a 140 centis helyi bula.
Minden este ez. Ha már nem visznek. Minden este ez, ha bújkálsz.
Minden este ez, ha várod a hazautat, mint anno a behívót.
Most miért van már Hawaii-ing rajtad? Mert akkoriban még kockás ing volt!
Nehéz úgy egy háborút megnyerni, hogy ledobják a szexlapokat,
és morálnövelő zenekarokat és elemózsián túl a káros-szenvedély-serkentő,
reklámtasakból kipöckölve meggyújtható vagy sörkonzervből ömölve habzó,
mindenféle előre legyártott bódulatot, az amerikai álom háborúba oltását?
Ami persze üzleti, tehát gazdasági érdek, mármint odahaza,
ahol valaki a tendert megnyerte és a tömegárut leszállíthatta.
Füstölj, igyál, lőjjél. Füstölj, igyál, öljél, lőjjél, igyál, malária.
Füstölj, igyál, lőjjél, öljél, ölelj, igyál, bőgd el magad végre!
És aki ezen a síkon találja magát, vissza a dzsungelba, hetekre,
aztán a kocsma, hetekre akár, és ebbe belebolondul mondjuk?
Teljesen ebben a pszeudo-valóságban leledzve, készen bármire,
benne rekedve a szürrealitás fogságában, oly annyira,
hogy felmerül, mert mindig felmerül, hogy a háború-e:
az egyetlen és igazi valóság, és nem a hátország,
ami az itt zajló eseményekről lényegében mit sem tud?
Most miért van már Hawaii-ing rajtad? Mert akkoriban még kockás ing volt!
Visszhangzik ez és még annyi olyan mondat, hogy belehasad az illető.
A véget nem érő éjszakák elszakadnak, filmszakadás, balhék.
Más esetben csak felrázva lenni vagy hagyva a koszos ágyban.
Megint egy reggel, megint a beismerés faggató monológja.
Nem kell sok, nyitnak a kocsmák, mert reggel helyett délután van.
Minden kezdődik elölről, forog a kerék, kések repülnek.
És a hazatérő gépek késnek.
Elnyeli a sok ezer katonát az éjszaka és mindig tragédiák vannak.
A többi esetben ingyen pia, mielőtt tömegverekedés és rongálás,
egy-két jó helyre elhelyezett kis csinos kezecske is segít.
És a kéjes hangokat és nyögést az állandó esőzés,
a mindenen milliónyi kapirgáló és tűszúrásos veréshanggal
doboló monszunszerű esőzés sem nyomhatja el teljesen.
Mi ehhez, a kirakati emberkereskedelemhez
és családi bódéházak szexrabszolgapiacához képest:
mondjuk az, hogy mennyien ragadtak ott,
hogy ne az ezernyi álmos amerikai kisváros egyikébe
menjenek vagy bicegjenek szükségből vissza, hanem?
Elkezdjenek zsoldosságot vagy feketepiacokat létrehozni,
sőt, összekapcsolni azokat helyben... és végül mindezt,
miután a háború véget ért (egyszer csak vége lett),
bedobozolni, telefonszámokkal, névjegyekkel együtt,
és az illegális portékák helyi elosztóit ismerve,
tartva velük a legközelebbi kapcsolatot: hazavinni magukkal.
Ami közben - irónia - a demokrácia durva exportja,
egy sok éves háború eredménye: az lett netán,
hogy a háború hazament a kiégett katonákkal,
mint potyautas patkányok és más fertelmes veszedelmek
a teherhajókon és a katonai szállítórepülőgépeken,
pókok, kígyók, mérgező növények kissé idegen spórái.
Hogy is volt ez?
Sok évvel később találkoztam avval a csapattal,
akik mint magyar kalandorok, csupán néhány évvel
a Vietnámi Háború után elkezdtek a Távol-keletre kijárni.
Amolyan logikus megfontolásból mindezt, hogy Vasfüggöny.
Ha már nyugatra nem mehetnek, és a valuta is limitált,
se ki, se be, se semmilyen faxni, akkor merre?
Hát keletnek, vár az Orient! Ami ekkor még szétszabdalt,
golyónyomos, piszkosul olcsó és a bűn utóízének leveiben úszik.
Sok évig, talán két évtizedig is jártak, ahova csak tudtak.
Békésebb állomásaik Nepál, India / Goa, és Szumátra, Borneo,
vagy épp Új-Guinea voltak, de befigyelt Kambodzsa,
Thaiföld, és persze Vietnám is. Ahol az őserdei harcok dúltak.
Egyik alkalommal például egy háborús, teleaknázott,
és éppen valamilyen zendülésnek elébe néző földsávon,
amolyan még nem demilitarizált zónában, de már bombázott részen,
igazi nem-turistás részen találták magukat, belecsöppentek.
Régen ugyanis így utaztak az emberek, felöltöztek,
bekötötték a cipő- / bakancsfűzőjüket, kabát és táska,
mentek máris, papírtérképekkel és ismeretlen helyekre a távolban.
A gépfegyverek láttán kicsit összenéztek. Mire lehet számítani vajon?
Egy tábornok elé vitték őket és ők elmondták, mi a helyzet.
Van-e pénzük? Van. Dollár van? Az is van, hogyne!
Mennyi? Mondták, hogy elég, de nem mutatták meg. Értelmes döntés.
Csak a svájci frankot nem kérdezték tőlük. Ők pedig hagyták ennyiben,
elvégre a gyors közös megegyezés volt a cél, nem mondhattak ellent,
vagy olyat, hogy "rossz helyen próbálkozik, főnök." Picsába, pacsit rá!
Ezek után a tábornok egy osztag katonával átkísértette őket,
méghozzá konvojt állítottak össze nekik, így furikázva a hátizsákos
magyar huligánokat a 70-es évek vége, 80-as évek eleje időszakban:
égő olajos hordók, szögesdrótok, megfigyelőtornyok, tankcsapdák,
és átengedő posztok között, elég sokáig csalinkázva a telepek között,
be a faluközpontba, ahol a tábornok lánya egy bordélyt üzemeltetett.
Ide szállásolták el őket. Minden extrával. Korlátlan kaja és szex.
Egyértelművé vált, hogy jobb, ha ezeket itt lekötik, elzárják,
mintha szabadon kóricálnak és nemzetközi incidens lesz belőle,
hogy bizony aknára lépve vagy lelőve meghaltak. Sokáig maradtak.
Mire a lázadók és a hadsereg lerendezte ügyét és elsimult a civakodás,
ezek teljesen elalélva várták, mikor engedik már ki őket:
ebből az édes zamatoktól és selymes, rutinos ráfogásoktól édes börtönből!
Tegyük hozzá, 
a múló nyarak során megosztottak vagy 200 ilyen egyedi történetet.
Rendszerint úgy adták ezeket elő, mintha egy nyaralásról trécselnének,
nagyokat belenevetve és persze nagyokat kortyolva közben, mert úgy hiteles.
Hála nekik! És mély tisztelet! Emlékük és sírhelyeik eggyé olvadnak immár.
Hiszen igaz... szépen sorban búcsúztam el tőlük, öregfiúktól az évek során,
egyik-másik talán mesterem is volt, sokat tanultam tőlük erről az időszakról.
Egyikük például, a Thaiföldre elgörbülő prostitúciós-tendenciákról...
... egész estés előadásokat tudott tartani, mert sokat tapasztalt.
Ő nem volt egy kupleráj-kedvenc vagy szakavatott bordély-búvár,
inkább családoknál szállt meg, de amit tudott, megosztott.
Például azt, hogy mire a 90-es évekig eljutott a Távol-Kelet,
a volt háborús övezetekből ébredő, de a szexet továbbra is ígérő,
förtelmesen és borzalmasan elfajzott ottani éjszakai élet odáig,
hogy elkezdte kínálni a fiús lányokat is, vagyis az átműtött fiúkat?
Ha ilyenkor, egy ilyen helyen kétséged támadt, főleg akkor,
ha azt harsogták, hogy előre kell fizetni, mielőtt felmentek?
Azt tanácsolta nekem, hogy engedd a nőcit előre,
akármilyen dögösnek, gumitestű kicsinek-cukinak, VAGY
                                  nagy szájú magasnak-hosszú combúnak tűnik:
előbb menjen ő és te mögötte és nyúlj be alulról és ellenőrízd le.
Még a lépcsőn menet felfelé. Mert akkor még meglóghatsz, le, ki az ajtón!
Mert régen általában a felső szintre felérve kellett leadni a stexet.
Ennyit a Vietnámi Éjszakai Életről. Ami ma már Thaiföldre is jellemző,

és ott tombol sok millió európai szoknyavadász, perverz és pedofil.

Mindaközben is, hogy mi most itt diskurálunk, szépen, csendben.

 

 

 

 

 

 

Ne már, te is...

A szeretkezés tudománya?
A végtagok tánca?
A ferde hajlamok nélküli élvezet?
A másik megtisztelése, kölcsönösen?
A libabőr alá hatoló vallomás?
Verejtékvázlatok a lepedő árokpartján?
A sokáig halogatott, kiérdemelt derű?
A kifakadás minden értelemben?
Kölcsönös támogatás az önbizalom oltára előtt?
A megadó tartás és irányítás közös szerepe?
A legmegbízhatóbb pillanatok egyike?
Minden porcika vállalása, kifogások nélkül?
És az érzéki egymásra találás öröme?
Sok nőtől hallgattam más kifejezéseket.
Vagy azt a pocskondiázást,
amivel önmagukat ugyan felminősítették,
de nagy általánosságban tévedés volt,
szinte minden elhangzott szavuk.
Minden 100 nőből mondjuk 2
szeretkezik, ráadásul szépen.
Ezt az arányt a nők 
a férfiakról tudják,
de önmagukra semmilyen esetben:
sem merik kivetíteni: mint sejtést:
hogy nem azért vagy hanyag vagy kedvtelen,
mert valamit meg kellene beszélni előtte,
vagy valamit másokra akarsz ráfogni, például rá,
vagy mert rossz napod volt és nyűgös vagy,
esetleg mert elkedvtelenített a társadalom,
a többség, a város, az ország, a közhiedelmek.
Hanem egész egyszerűen spekuláció nélkül,
ő nem az a 2 nő (vagy 3-dik), akihez 10 évente,
esetleg, néha-néha, nagyritkán szerencséd volt.
Hanem az a nő, aki nem hallgat másra,
aki nem akar ezen téren sem meglódulni,
megváltozni, ki tudja, talán hozzátanulni.
Nem hiszi el azt sem, hogy például:
Barcelona területén büntetés jár azért,
ha fürdőruha van valakin a strandon kívül.
Vagy Görögországban az antik, műemlékvédett romokra
magas sarkúban felmenni szintén pénzbírság.
Ezeknek mintha hazudnál, úgy néznek vissza.
Egy nő akkor van fürdőruhában, amikor akar, gondolják,
és oda megy, ahova akar, amiben. Néha elbizonytalanodik?
Hanem makacsul állít dolgokat, egész testbeszédével,
és ez csak igazán csekély ráadás arra,
hogy okot találj kimenni azt ajtón (ott ni!),
mikor még nincs veszve semmi,
és mikor még nem kötelezted el magad...
... mondjuk amellett, hogy hozzád láncolná magát,
vagy hogy bejelentse, amit be szoktak,
noha az egész egyszerűen képtelenség.

Mert akkor még nem ismertétek egymást.
 


 

 

 

Dalszöveg

Lássék a tessék,
testben az árnyék,
ágyasok ősszel,
csak felest kértél,

micsoda nyár,
nem lehet vége!

Hajnali részeg,
kiélt vitézek,
aranyló pompa,
pompomok égve,

micsoda nyár,
nem lehet vége!

Szakasztott szőlő,
szőr a sarokban,
báli bohémok,
kóstolj a mostba(!),

micsoda nyár,
nem lehet vége!

Egyesek értik,
nincsen miértje,
megoldott kétség,
ékezet-légző,
         fiatal gépek,

micsoda nyár,
nem lehet vége!

Asztalon megint,
szerződés lobban,
szülők izgulva,
lányok pirulnak,

micsoda nyár,
nem lehet vége!

Szivárgó féltés,
féltékeny kérdés,
kiérlelt érzés,
érkező vérzés,

micsoda nyár,
nem lehet vége!

Hibátlan élmény,
odvakban fényt és...
nicsak egy szép kéz,
majd egy kiáltás,

micsoda nyár,
nem lehet vége!

Orrában gyűrű,
karika pattan,
paták csapongnak,
szeplők sarjadva,

micsoda nyár,
nem lehet vége!

Szólítsd le őt is,
hördülj szerelmet,
szemernyi látszat,
egyetlen este,

micsoda nyár,
nem lehet vége!

Alkonyi szépség,
sziporka pattan,
paplanba nézés,
a lövellés késik,

micsoda nyár,
nem lehet vége!

Lánynak ígérték,
fenevad lett belőle,
firkantott fajzat,
regénybe illő,

micsoda nyár,
nem lehet vége!

Veretős dallam,
darabos konzerv,
vagdalt a farhús,
de pofás a popsi,

micsoda nyár,
nem lehet vége!

Lassúzó csípők,
ciripelj szépen,
ágyékban búgás,
boldogan ébredj,

micsoda nyár,
nem lehet vége!

Fel a fiúkkal,
tartsák a lányok,
térdeplő szépség,
szakállas fejbúb,

micsoda nyár,
nem lehet vége!

Lágy haja rezzen,
eltelítődve,
remegő combja
ráncos kalitka,

micsoda nyár,
nem lehet vége! 

Ráfolyni illik,
ilyenkor csillan,
csobbanó csókok,
a csapatos rezgés,

micsoda nyár,
nem lehet vége!

Hősök halomban,
bomlik a bánat,
családi fénykép,
borból csipákkal,

micsoda nyár,
nem lehet vége!

Élvezd a távolt,
maszkulin kódok,
köbön a bimbók,
kibomló köldök,

micsoda nyár,
nem lehet vége!

Szózat a szomjnak,
kegyvesztett végzet,
valami távol,
titokban nézed,
         nagyon is nézed,

micsoda nyár,
nem lehet vége!

Szobából vízbe,
elnyúló tájak,
topánka koppan,
vonatfütty, éljen!,

micsoda nyár,
nem lehet vége!

Évszakhoz hűen,
egymásra lelni,
lakat a szájra,
a nadrág kiégve,

micsoda nyár,
nem lehet vége!

micsoda nyár,
nem lehet vége!



 

 

 

Tövises tanösvény

Lakások, amikben van mozgás.
Nem olyan helyek, ahol áll a levegő.
És csak bedörmög némi autóforgalom.
Lakások viszont, ahol egy valaki van.
Valaki, aki ritkán nyúl bármihez.
És a muzealitás rázárul a lakhatásra.
Ott megjelennek a pókok!
Mert nincs már olyan, aki küzd velük,
mint a fiatal nők, akik kipaterolják őket.
Lakások, amikben csak a háló lengedez.
Vajon milyen huzatokkal dolgoznak,
milyen felhajtóerőre apellálnak,
és milyen útvonalaikat figyelik ki:
a muslicáknak, bogaraknak, egyebeknek?
Mint akik húrjaikon zongoráznak,
hallják lábaikkal a légmozgás neszeit?
Alattuk megjelennek a száraz légy-darabkák,
szétmorzsolva, kirostálva, kifacsarva,
és nem egy lakásbeli apró csúcsragadozó
helyezkedik el küszöbök mentén,
ahol feromon-zászlós harsonaösvényeiken
egész kolóniák vonulnak serény sürgés-forgásukban!
De ezeket keresni kell. Ezek lesből támadnak.
Fent a sarokban viszont egyértelmű, kivárás van.
Négyből három sarokban duplacsomózással
ott a lazaszövésű inverz vadásztrambulin!
Még el is hagyják saját hálóikat olykor,
olyan sok helyet találnak szobákon át.
...
Más helyek, ahova bemászol, mert elhagyatott mind,
vagy helyek, ahonnan ideiglenesen elmenekültek egyesek,
vagy helyek, ahol az ösvényt benőtte a gaz,
és egyik túrázó sem járt már arra régen,
és az 1800-as évekbeli faház még ott,
kissé megrongálva a rézsün, talán villámcsapta,
biztos korhadozva, állat lakik benne:
és pókok is, ellepték, fent meg denevérek.
De egy nagyvárosban hagyni a lakást átváltozni?
Amikor valaki hosszan elutazik,
és minden lereteszelt és elfüggönyözött.
Vagy csak a magányos férfiak dühödt magánya,
ahogy a feleség másnapra lelépett,
üres szobákat hagyva maga után forever,
és mindenféle kárpótlási igényeket
asztalon hagyott csekkek formájában.
A haszonleső opportunizmus hívószavával,
mint holmi pók, ami eddig bírta a sarokban,
és most máshol szövi kis csipkés hálóját,
bugyikból és parfümökből és hajlakkokból, meg mascara.
...
Azok a férfiak azon tanakodnak, hova megy ez a sok törlesztés,
mint valami kompenzáció, vagy kárpótlási jegy,
egyfajta életjáradék azért, hogy egy nő
önszántából gyereket akart valakivel saját belátása szerint!
És semmi másra ne legyen gondja a kitagadott férjeknek.
Belefásul mind, míg ahova tejelnek, ott a kasszírnők:
azt hiszik, még ők a progresszívek, miközben érzéketlenek.
És ezt bizony egytől egyig tudják az ex-husband tökfilkók.
Akik nem a Sziénai Szent Katalin imája a Szentháromsághoz
című festmény mellől kerültek utcára, ez bizonyos.
Sem Id. Vastagh György - Nő napernyővel megfelelője mellől.
Hanem krokodilcsipeszekbe gabalyodva handjob compilationök elől.
Én ülök velük és gyóntatom őket, nem mások.
A kerületi Kascsák Jennifer-ről számolok be nekik,
vagy Anne Menke stúdióban készült fotóiról,
de ők nem tágítanak, ez sem érdekli őket, csak a monológ.
Teherbe ejtős éjszakán a matracba süppedve másnál.
Terhes egy másik pacáktól, azt én fektessem,
simogassam rémálmában a mosott szőnyegre.
Elmesélve a szülés előtt gyorsan a lánykori szétcsókoltságát
?”
Ami nem éppen hézagkitöltő szöveg, hanem mély fájdalom.
Tövises tanösvény szélén búbánat. TWILIGHT ZONE. 
Sztorik: Az otthagyott vagy eladott közös ház helyett
maguknak szerzett garzon törlesztése, hitelből, ez csak.
Magánnyal vannak büntetve, amiért létrejött a frigy,
valami passzív-agresszív domestic violence áldozatai,
és nincs többé idejük társasági életet élni, eljárni,
sem ismerkedni, az utazásról pedig lemondtak.
A bakancslisták a papírdarálóban, a takarítónő nem jön többé.
Se Karácsonykor, se apák napján, se vakációkor, se hosszú hétvégén.
Semmikor nincs részük a közösségi élményben. De az átutalások persze mennek.
Legfőbb aggályuk nyilván az, hogy a csemeték elszoknak tőlük,
és hogy nincs odavezető út, csak lángoló hidak a családjogásznál,
*pro bono parley particulars*
nem éppen van erre tekintettel az a világ, ami rájuk is reagálhatna, emócióikra,
főleg az 1985-ös 3 hommes et un couffin (Három férfi, egy mózeskosár) film óta.
Igaz, ezen átsiklani olyan, mint amikor filmszakmabeliek sipákolnak,
jobbára kötelező örömükben 2022-ben is, hogy (affektálva mondják be angolul):
„László Csuja and Anna Nemes • Directors of Gentle, so wonderful!”
Márint, hogy volt egy 1977-es Pumping Iron című doksi is, ez ugye megvan?
Nagyjából ekkora a mulasztás, és úgy vannak beállítva a fiatal szexi anyukák,
mint ahogy válás közben lapozzák a Vogue UK Rihanna különszámát,
ahol womanly discharge jellegű fetrengés zajlik,
valami túltolt elegancia, ami visszájára fordul,
miközben a partner egy háttérdíszlet,
és a macsó női változatát hozták csak létre így.
Úgy tekintve a férfira, mint egy official Boogie Piknik alcímre:
Medence, napfény, jókedv és szalonna.
De aztán le vannak hordva, hogy csak szalonna,
mert a többi biztos hazugság volt,
jöhet egy maxi-feminista elhajlású színdarab,
Szomjas férfiak sört isznak helyettem.
Máris röpködnek a személyeskedő jelzők odahaza,
ahogy mondjuk felcímkézni ma már bármit lehet és szinte kötelező.
És ez teljesen egyoldalú és már-már bénítóan ostoba.
A törvény csak akkor működik, ha nem egyoldalú a kötelezettség, nem igaz?
Ebben aztán fulladozhatnak a hétvégi apukák, akik az üres tárcájukban laknak.
Nem a Pleasent Mount Hotel, London a bázis, ahonnan kiszállnak szerepet betölteni,
biztos nem egy PAPPY VAN WINKLE 23 YEAR edition jár ezért ünnepekkor.
Nem az Adendorfban készülő Schluckwerder Confiserie Edel Marzipan,
de még a Saarlouis-i Ludwig Schokolade Gmbh & Co. KG 18 darabos
Schogetten Popcorn pralinéi sem (mindkét kiszerelés 100g amúgy).
Nem Monastrea, Menabrea vagy a Pannonhalmi apátság Sörfőzdéjének
kisüveges sörei sorakoznak az asztalukon, hanem valami dobozos förmedvény.
Leisszák magukat kitlátástalan bánatukban. Nem mindegyikük van mellőzve,
mert veszélyes, de mivel mellőzve van, az elszigeteltségtől és érzelmi vákuumtól,
veszélyessé válhat sarokba szorítva, mikor az egész szociális tapintatosság szertefoszlik?
Nem Yves Rocher Hoggar, Ambre Noir és Cuir Vetiver zuhanyzó és testápoló termékcsalád
(bizots nem az) üli magabiztosan a fürdőszobai polcokat, még csak babszappan sem.
Hanem valami olcsó háztartási mosószappan. Mert mást miből?
És egyesek körül inkább úgy forog a világ, mint egy Csáki Róbert festményen.
In medias res: Nem Ken Courtis vagy Elon Musk életkörülményein osztoznak,
(még csak helyi viszonylatokban a Vingardium Borliget köre sem ők,
vagy a Fröccsterasz vagy a Botellón Terrace vagy a Mai Manó Café)
és nem az olaj és más fosszilis energiahordozók utáni 
világgazdaság aritmetikája fogalkoztatja őket,
az energia- és biztonságpolitika globális sakkjátszmája.
Hogy mindebben Darfur, Taivan, Venezuela, Chad és Sudan
milyen szerepet játszik. Félve, szorongva, háború.
Távolabb az ágyúzó dagonyázástól és közelebb a jóléthez:
a Kern River olajmezők Los Angeles-től északra, Bakersfield hozzá,
ami alapján a There Will Be Blood című film készült alapvetően,
és akit érdekel, elmehet a Brea településbeli Olinda Oil Museum-ba a részletekért.
Vagy utána is járhat, hogy Edward Doheny volt, aki telkén 1892-ben bukkant olajra,
utólag ez lett az elhíresült Mesa oil field, Santa Barbara közigazgatási területén.
Ezek az európai elvált, sokszor magyar területen élő férfiak nem ezen filóznak.
Nem várja őket a földből feltörő olaj a kert végében, csak a kiégett gyep.
A zöldhasú kifejezés sem erről ugrik be nekik. De tényleg, hova megy a zsozsó?
Fejezetcímekből fakadó szociális nyugtalanság és mindenféle sóhivatalok,
szillogizmus és antagonizmus, nekik ez mit sem mond, tényeket akarnak!
Van, akinek az 1926-os ÁRVAHÁZI SORSJEGY ugrik be, mosolyog.
...
És fekszenek az ilyen férfiak a kanapéikon,
mert az ágyhoz nyúlni nincs már gusztusuk,
sem a volt hitvesi ágyba új nőket cipelni az éjszakából.
Felcsavarják Lorenzo Donati vagy Rossini darabjainak egyikét,
nyugatólag (utóbbi esetében Réti Balázs zongorázatával?).
Ülnek otthon és nézik a plafont vagy egy filmet,
esetleg kimennek a parkba és elzavarják őket, hogy aberráltak,
mert a háttérben tényleg van egy csivitelő játszótér,
de még csak nem is azért mentek, hogy nézzék,
ahogy mások a gyereikekkel szabadon játszhatnak.
A Talált Történetek Fotópályázatra őket kellene behívni!
Hiába említed nekik, hogy mindenki lehet nehéz időszak áldozata,
vagy említheted Walter Poenisch rekordúszását, 1978. június 13.,
amikor az atomháború kitörése ellen 33 órát töltött a tengeren,
végül már cápák között. A férfiak a könnyek tengerét sem említik ilyenkor.
De minden bizonnyal van bennük elég düh és elfojtott érzelem.
Nem mindegyik változik Roddy Piper-ré, mondván:
„I have come here to chew bubblegum and kick ass.
And I'm all out of bubblegum.”
Vagy Katonatiszt, művész és párbajhős atittűddel elszabadulva,
egy modern Gundelfinger Gyula vitézkedéseivel megspékelve,
szinte buccaneer-nak lenni egy honky-tonk jellegű kocsmában?
Egyesek inkább Carolus-Duran (Charles-Auguste-Emile Durand)
valamely szakállas portréfestményeként merednek.
Bogyókról fecsegve, hogy az Elderberry az a Holunder Busch,
ami nem más, mint Bodza... így nevezte, becézte a csaját egykor.
Mit érdekli az ablakon túli Czifra Kinga óriásplakát.
Lehetne az akár Jakabos Zsuzsa a Helia-D reklámban is.
Vagy jöhetnének odakintről szeszélyes helikopterzajok,
beteheted alá a The Centurions: Power Xtreme (1986) betétdalát.
A sikertermék vagy a nosztalgia fel sem merül, visszavonultak?
Egy vendég a sarokban brékel, vagy hogy a vadpónik vandorolnak-e?
Na és, ez volna az esti program? Vállat vonnak jobb esetben, kiégve, kiábrándulva.
Egy volt, aki szerint Moby - Heat főcímzenéjét kellene megtenni államhimnusznak,
egy olyan államban, amit még senki meg sem alapított, de ideje volna.
És van, aki az Ephesos-i nászútról ábrándozik, még mindig.
Néha Caracas főterei vagy Fort Lauderdale strandjai, Amerika, kontinens!
Egy másik azt sejti máig, hogy megcsalták, de nem vállalták be,
és a Cherry, Harry & Raquel! 1969-es filmet idézi, ő kimaradt, mondja.
Egyesek pedig nem akartak egy olyan családi tűzfészekben maradni,
ahol a nő úgy élte meg a folyamatos szabadulási vágyát,
olyan szocióból, aminek közös összetákolását ő sürgette,
hogy folyamatos szabadságharcot csinált napról napra,
és a srác úgy érezte, ez tökre olyan, mint a Remember Me videojáték.
A mentolos csokicsomag sem segít.
...
Hazamennek, lefekszenek, virrasztanak. Elegük van.
Talán könnycsepp sem csordul belőlük tudatosan,
csak mielőtt ébrednek, hogy ébredni kell, és ebbe.
Egész kicsi pötty, a többit talán leereszkedve
seggükből jövő hálóikon felisszák éjjel a pókok?
Fekszenek férfiak és felnéznek és leng a háló, csak lengedez,
némi huzat borzolja a rögzítőpontok mintáit.
Felnéznek és elnevetik magukat, mert mindeközben

az első randijukra gondolnak, ugyanaz lett a vége, 
bármelyik szerelem is volt, az elsőben benne volt a többi.

 

 

 

 

Scooter-eznél te is?

Ezt a faszságot meg ki találta ki?
Zakózni így, nincs ennél nagyobb baki!
Szinte hangtalan szisszen a guruló kerék,
úgy száguld és repül oldalról beléd!

Akkorákat esnek egyes emberek vele,
kifordul gyomor, agyvelő és here!
Múltkor egy mennyasszony ment vele!
Elöl ő, és hátul egy idegen fiú meredt!

Estek is nagyot együtt, rá a fiú teste!
A lány álla darabokban, ripityára menve.
Ez volt a pesti nagy bulikázás ára?
Meg hogy a vőlegény egyből el is hagyta mára!

 

 

 

 

Stoneheange üzenete

Nem csupán sírkő jellegével mered ki a tájból,
mint döbbenetes teljesítmény a gépek nélküliségben.
Igaz, odacipelni, görgetni vagy tutajozni,
az összes kőtömb terhe, mintha autókat pakolnának?
Sokkal fontosabb azonban a külső sírkőgyűrű,
az úgynevezett kék kövek hamvak felett őrt állása.
Mennyi helyről zarándokoltak hónapokon át ide,
leginkább gyalog, azok, akik központi temető helyett:
egy sprirituális távközlő, egy túlviági relé felé mentek.
Kiderült a kutatásokból immár az is, hogy a talajban:
jégkorszaki eróziós sávok húzódnak, bizonyos irányba,
ami mentén, mint egy sugárúton jöttek a hívek alázattal.
A téli napforduló idején tetőző naplemente,
kegyhelyhez illő keretbe foglalva. A naptár és óriási tárcsázó.
A 4000 évvel korábbi brit lakosság egyik diadalíve.
Igaz, erődöket is emeltek, tengerpartokon és távolabb,
sziklák ormain vagy langyos lankákon még régebben is,
és más napsugaras templomdombok is állnak máig,
hisz Newgrange idősebb Stoneheange-nél, látszik. A köztudatban,
mégis, ahol a kulturális tényanyag lerakódik, rétegződik,
mint ahogy az antik britek után a kelta népek jöttek: azok kik?
Fákat ástak ki és fordítottak meg, és temettek vissza,
hogy a túlvilágon is legyenek fák, mert fordított világban éltek.
Hogyan ástak ki egy akkora ősfás erdőben egy akkora tölgyet?
Hogyan vitték el egy mezőre, ami tetszett nekik, mert tengerre nézett?
Hogyan? Ahogyan a tömböket Stoneheange-nél korábban. Erővel?
Vagy inkább a közösség együtthatójával, méghozzá úgy,
hogy nem egy dologból indultak ki ahányan, annyi irányba,
hanem ahányan voltak, egy dologra fókuszáltak, eredményesen.

 

 

 

 

Fake News Bazár

A Fake News előtt volt más fake dolog is.
Mint amikor a fotózásba besöpört, berongyolt:
hogy az összes csőfonó szemtelen türhő vigyorog.
Ez már nehezen volt befogadható 40 éve is.
Amikor az volt szempont, hogy ez kötelező.
Azóta is vijjog a bullshit detector.
Ezek a tájképekből és a panorámákat megcsodálásból,
amikor pl. Johann Michael Sattler 'cosmoramas' imádata élt,
egyetlen egységes fogsor-körképet csináltak.
Még a szuperhős filmek közül azt is lereagálják,
amiben humoristát hoztak be a szupersztár stábba,
és a röhögőgép felharsan, és a tévénézők is röhögnek?
Miközben épp lepajzspofoztak és ironman-salleroztak százakat?
Már a 70-es években érte kritika ezt a műfajt.
Épp Andy Kaufman jelentette ki (ő volt?): hogy : robotgép,
az önmagában morbid tréfa, hogy azok a hangfelvételek?
Mikoriak? Kik nevetnek azokon a hangfelvételeken?
Innen kiindulva milyen összkép marad erről a korról?
Hogy ha nem háborúban készült a kép (de még ott is),
mindenki egyfolytában pózol és mutogatja a fogait?
Tony Stark selfie-jelenete épp ez a Humvee belsejében,
az a felkészületlenség, amit ha ér egy nagyobb csapás,
és ezt társadalmi szintre nagyítjuk, ott automatikus sírás a vége.
Állítólag Elizabeth Wittelbach, azaz Sisi, bajor hercegnő,
akiről PestErzsébet, Erzsébetváros, az Erzsébet-híd,
az egykori Elizabetheum, és még annyi más van elnevezve,
azért nem adja a vidám mimikát soha a képeken (mert adta volna?),
mert csúnyák voltak a fogai? És szégyellte, őfelsége?
A Fake News előtt volt más fake dolog is tehát. Most is itt van!
A kamu-mosoly. Amivel mindenki terhel mindenkit,
mintha az volna a normális, hogy a kollektív tettetés,
az, hogy nem lehet nem kedélyesnek lenni, doktrina lett.

Whiskey Tango Foxtrott!

Mehetnek a könnygáz-teddy mackók és a fokhagyma kamikázék.


 

 

 

Mártagép - A Vadkelet egykori hősnője

A koravénségre ítélt gyereksztár. Szétforgácsolva.
Akinél a karrier végét - hurcolva a világban -
a mexikói túlzószer jelentette. Igazi holdkőből.
Beköpte a hús a legyet?, de az orvos erre semmit.
Ibogaine és hashajtó vagy vega kaja, vagy összekeverték,
volt valami massza, kipaszírozva, préselve, amit egy sarlatán
adott be neki heti rendszerességgel. Nem is az orvos.
Lett is egy mondókája, egyfajta önvígasz rossz napokra:
Kecses testem láttán és bárgyú fecsegésem hallatán,
hisz egyik szépen, a másik sötéten sarjad ám,
felírta nekem a bónuszt a kispesti gonosz sarlatán,
és mit tehettem mást, a bogyókat szedtem marokszám!

Mindezt kommentálva utólag, mint aki tetézi önmagát:
beszélek néhanap zavart és zárt szavakkal, láthatod.
Olyan, mint egy Pierre Molinier jelenet? Vagy Lee Miller fénykép?
„Dús volt már, érett, szertelen”, mondta rá valaki,
egyértelműen egy Békássy verset idézve, amúgy.
Mások szerint _ és ez szállóige lett végül _ :
"eszközei hozzásimulnak érzékeinkhez". Van benne valami?
Egyszer összeveszett a piliscsabai Bezerédhy Katalinnal,
amiért az kijelentette többek között azt, hogy: 
A vágyakozástól az élvezetig támolygok,
és az élvezetben epekedek a vágyakozás után!
(idézet ez is)
DOVE. GARNIER. NIVEA. RANDILINE.HU. AUDI S5. FIESTA KLUB.
Nem csoda, hogy ezek egymásba kaptak. Volt min.
Talán csak a Pilis Security egyik rangidősén múlt, vagy ez csak fáma?
Merchandising spinoff day, írta ki a vízparti vendéglős másnap,
a jelenetet lekövetve, volt némi marakodás is... felvette tulaji jogon,
aki egyébként egy ausztrál, aki a Dunakanyarban lakik.
Ez jóval azok után, hogy szexéhes palimadarak
pörögnek bele folyton M. szettjébe, EZ A MÚLT,
aminek hatására, mire elég éretté válik ahhoz,
hogy rájöjjön, már csak ebből él: bánja talán?
Egy egészséges razziaházasság volt, bilincsben,
ahol a lejtőn végül is elindult, bekattanás,
túl korai házasság, 17,5 évesen. Mi lett ebből?
Fegyvervillantó csípője vitte bele, a lap-dance,
amivel elcsábította a sztrip-bárba és a kaszinóba,
és nem csak oda járó összes kajlát, valutást,
kigyúrtat és karfiolfülűt. Olyan brigádot szondázva,
akik a detroit muscle car-ról még soha képet se kaptak,
de a sötétített üveg mögül egész jól tudtak kiüvöltözni.
Közéjük esve a futkosó kis gyakornoklányból így lett...
... így lett... valami elemi ösztön szintű nő.
"Ja, natürlich. Zum Frühstück!" - ezt is sokat ismételgette, vihogva.
Elvégre egy Kelet-német PUFF-ban is rezidált néhány évig.
Lange Unterhose, így nevezi a leggings-et, ha lát ilyet mai lányokon,
a hosszú alsónadrág, hát ne lepődjenek meg, mondja, ha rájuk repülnek,
és ne kérjék már ki, ha átlászó fekete csipkeblúzban vannak félmeztelenül,
mert ilyet a mi időnkben csak a kurvák hordtak a bordélyban, ajtón belül.
A becenevét is innen kapta, úgy sz**¤o¤¤p¤**o>tt, mint a gép.
A végzetes vonzerő meghatározásának diákkísérleteiben sokat segített,
illetve virágkorán túl is sokak szűzességét bezsebelte.
Ismeri a különbséget ezek között: NÁRCIZMUS ÉS MODOROSSÁG.
Azon nevetve, hogy ruha van horgolva házi állatokra!
Bejelent két nevet, Berta és Zsombi, és csak néhányan leplezzük le,
hogy ez nem más, mi nt az A38 nyakörves faunája. Ekkor nem nevet.
Elsétál vécére, kér egy olyan italt, amit nem szeret,
megbünteti magát vele és visszaül a törzshelyére, röhögni.
Azon is, hogy "Mi volt az a film? Csak forgatták valahol!",
ilyen mondatokon éppúgy, mint azon, hogy
"Nagyon vékonyra kell vágni nekik a karikákat".
Nem mondja el, ezeket honnan vette, mi mikor hangzott el,
az is lehet, hogy ismeri a történetet ezek mögött,
vagy ott volt, amikor a maguk kontextusában elhangzottak.
De ő csak hangosan röhög és lóbálja az üveget!
Az is lehet, hogy teljesen megbolondult már régen!
Egyszer azon vihog (idézem): "Amikor beküldik 
a kis fehér kolbászkákat Amidala királylány ágyába".
Máskor meg azon, hogy "Sok a púder, Mr. subruban commando!"
És mindenki néz, mert már ha bárhova beül,
és ott nem ismerik a hírét, a múltját, csönd lesz.
Csak megdöbbennek vagy megrökönyödnek rajta.
Ilyenkor felteszem a bárpult mögött a Tannhäuser-t,
van egy részlet, amire a kivénhedt csibészlány megnyugszik.
Úgy szólít ekkor, hogy Le Capitaine. Meghív mindenkit egy körre.
Előveszi kedvenc kazettáját, morzsolgatni kezdi, vacakol vele,
a cover mögött egy behajtogatott kép, Ujj Zsuzsi, 1988.
Tudva tudni, hogy ezt akarja feltetetni a következő fél órában.
Az egyik hátsó szobában olyan alakok ülnek, mint Sidon Ithano.
Közben a sarokban a bölcsész diákok lapozgathatják a hermeneutikát,
az intertextualitást és a digitális irodalmi kirohanásokat,
vagy ritka esetben Margócsy Istvan - Az archaizálás csapdája, ezt.
De nem kell sok, egy óvatlan trigger, és folytatja!
Egy Basement Jaxx klip is lehetne, vagy egy diliház közvetítés.
Röhög, néha visít azon, hogy a gyorshajtáshoz biztonsági öv kell,
vagy egy aktuális cikk címét bejelenti, napilapban találta,
mondjuk ezt, hogy "Teljes biztossággal állítom, hogy a currywurst 
a világ egyik leggusztustalanabb étele. Tényleg nem is értem, 
ilyen előnytelen külsővel hogyan tudott ekkora sikert elérni?"
De aztán nem fejti ki. Nem a nemzeti kurikulumba vágyik, inkább titokzatos.
És lehet, végtére is ez a legvalószínűbb, hogy ezek kódok:
olyan blokkoló mondatok, amiket akkor kezd el skandálni,
ha egy-egy felé elhatoló idegen mondatban valamiről emlékek,
a múltja, férfiak és szörnyű dolgok jutnak eszébe,
és ilyenkor így hárít, blokkol, zárkózik el, hogy bolond lesz.
Egyszer nemrég elé tették az ai-lázban a híresség szimulátort,
ahol történelmi figurák válaszolnak az alapján, amit a program
(machine learning) a világhálón talál, futott előtte a gag,
vagyis Socrates_beta.character.ai, és ő lecsukta a laptop-ot,
mondván, ez hazugság, be ne kajáljátok.
Egyszer elment óránként 800-ért bértapsolónak valami köztérre.
Miközben értette, hogy egy egész társadalom küzd saját törvényei ellen.
Simán felbugyognak belőle olyan valahol összecsipegetett morzsák,
amik valamiféle háttértudásra utalnak, mint amikor tetkók,
egész testes formák kerültek szóba, és akár a hooking műfaj is,
és ő rávágta, hogy etimológiailag a tattoo szó eredeti alakja tattow,
ami még a 18. században a Samoan kifejezés, azaz a tatau europanizálása,
ami annyit jelent, "sujtás". Polinéz tehát (Szamoa, Tahiti, Tonga).
Férfi ideálja a tetoválatlan ember. Mert egy városban törzsi tetoválások?
Majd, ha kimegy az őserdőbe, mondja, akkor ott az magától értetődik;
nem demagóg, csak a feltűnősködést veszi rossz néven, vagy már azt sem,
hisz az elmúlt években megértette, hogy a fültágító, a bunjee jumping,
és sok más ilyesmi is távoli vidékekről jött (a szusi talán éppen nem annyira,
mert California roll néven csak a 80-as években kezdett elterjedni),
és hogy el is lehet hozni egy kultúrát, bár ettől ő írtózik,
mert minek lóg faladon egy kanadai eszkimó prémdarab,
vagy minek tartasz tibeti kerámiákat a konyhában a polc tetején?
Kérdezi kisvártatva. Miközben kiderül, hogy ismeri Cristina Aché-t,
aki egy Rio de Janeiro-i, tehát Brazil actress és producer, 50 éve.
Múltkor pedig így kezdi, és közben mindenkit túlkiált a teremben:
„A szavak nélküli kommunikációs formák a japán társadalmi érintkezésben 
legalább olyan fontosak, vagy még fontosabbak is, mint”, itt visszaül.
A strandra simán levisz olyat, hogy ​​​​Agatha Christie, Rejtő Jenő, Két év vakáció!
Kedvenc menüje: Baby Pak Choi (10 darabos kiszerelésben) és az érett mangó,
háromszög trappista sajt és Patatas Bravas, végén csurgatott fánk, azaz Churros.
Számára ez az ünnepi lakoma, 10 évente egyszer, ha hozzájut egyáltalán.
Volt egy részeg pillanata, amikor mindenki rácsodálkozására:
elkezdte kifejteni, hogy a kedvenc logikai módszertan szerinte
a feltételes valószínűség, és elkezdte krétával a falra felrajzolni, így:
P(A|B) = \frac{P(A\cap B)}{P(B)}.
P(B {\mid} A)= P(A {\mid} B) \, \frac{P(B)}{P(A)}.
f_Y(y)=\int f_{X,Y}(x,y)\,dx
f_{X|Y}(x,y_0) \,=\, \frac{f_{X,Y}(x,y_0)}{f_Y(y_0)}
Egy másik alkalommal simán berakta ezt a videót a kivetítőre,
és a foci helyett ezt nézte mindenki, teljesen elámulva:
Denmark's $34BN Energy Islands Could Solve Europe's Power Problem
Aztán két óra múlva megint volt egy besülése, akkor más téma,
Peter Bofinger és Ken Rogoff, akik nem egy zenész páros,
online azt találni egyikükről, hogy „Peter Bofinger is a German economist
and a former member of the German Council of Economic Experts”.
Ezt meg honnan vette és miért jött ez így elő, random, csak úgy?
Rejtélyes figura, boszorkány?
Odáig tudja visszakövetni a családi történeteket,
hogy egyik rokona a Brauch féle, egyébiránt ferencvárosi
Kék Szalag Hentesáru Különlegességeknél dolgozott (állítólag),
még akkor, amikor azt 1888-ban alapították, vagyis néhány évre rá.
És a család kedvenc helye a montenegrói őskocsma-kávézda volt,
a Kafana Kod Pera na Bukovicu, mert hogy talán innen is származtak.
Első csókja itt történt, Somolyi templomrom, Regöly, 7193, Magyarország.
2012-ben még össze lehetett vele futni különböző helyszíneken is, például:
a Magyar szobrászok, szobrok, (épület)szobrászat ünnepe című rendezvényen,
amely az Ybl Egyesület berkeiben került másodszorra megrendezésre
azév május 30. (szerda) 18 óra és június 9. (szombat) délután között.
Vagy egyszerűen valahol az Olimpia és az Akali Borozó között.
Egyszer koccintáskor ez jött ki belőle: Éirinn go Brách. Egy nem várt mondás.
Volt már, hogy úgy szólították, hogy Madamme Sacrilege, franciául.
Amikor kiborul, az tényleg ijesztő tud lenni, keveredik minden,
nem csak a levegőben, de hangok formájában is, egész rémisztő,
- Septic shock
- The Mountain of the Cannibal God
- Video nasty
Nem lehet kijelenti egykönnyen, hogy a szomorú-vidám dallamok 
a gyászos éjjel hívásával olvadnak eggyé, és mindenki élvezi.
Általában, mikor baj lesz, vagy rohama lesz, vagy indulni készül,
csak annyit közöl, hogy 'Nagy katasztróf lesz itten', ezzel kimegy.
Néha visszakiáltja, de nem fordulva senkihez, csak a hang jön,
Fényszennyezés
etikai szenny
differenciált szenny
szennycímoldal
szennycsőgenyók
szennymacák harca
szennyen szemetet!
Kuuutyaapiszook!
Hát még a séta is? Ami éber és nyitott állapot lehetne,
kiéletlenség és akarás lett belőle? Hisz ott valakik vetkőznek!
Szelektálják, aztán összeöntik. Ez még csak a szoktatás időszaka.

És utána eltűnik, akár hetekre, de lehet 2 óra múlva visszajön.
Ilyenkor az Operation Chastise témájú történelmi plakát alá ül le mindig.
Az izomrángás az évek során bezabált antipszichotikumoktól kiütközik.
És kijelenti, nem az a lényeg, hogy gondolsz rá vagy foglalkozol vele,
hanem, hogy mennyit. Ezek után számszerűsíti. 37 ezer egy hónapban.
A művészetre is van némi megjegyzése, szerinte ez történik:
A graffitikké váló emberek, mint a graffitik, a világba kiszólásuk után lemosva.
Volt röviden egy diplomás szeretője, egy magának való krapek,
aki ennyit tudott mondani: "Tudom. Csak baromira szomorú. 
Régen az agora, legyen akár az egy kocsma, nem így működött. 
Ezért sem szeretek már helyekre járni." Csak a nővel járt.
Aki pedig mást sem csinált, mint eljárt (úgyis meghívják valamire),
és ebből a körből nem tudott kitörni és ez lett a teljes,
korlátlan, de zártosztályszerű szociális térképzete, eszmei állapota.
Neki? Házasság, mint életjáradéki szerződés az öröklés tükrében, ugyan!
Az elektromos tánczenékre sem reagál sokat, azt mondja, drogos.
Topless dj. lézerfényben? Ezen csak somolyog egy kurtát és iszik tovább.
A kínos reklámokon sem akad fenn, mint a Sauerländer uborka video.
Az asztalt legutóbb pedig akkor csapkodta összevágva magát,
amikor kiderült, hogy vannak a filmvilágban is furcsaságok:
hogy a képzett Sir Patrick Stewart cowboy songs előadó lett,
és Hugh Jackman a Broadway karmaiban szteppel nyihogva.
Nem csak ő belőle dördült el egy-egy rötyögő akkor este.
De senki sem olyan, mint Mártagép, aki olyan, mint
a nagy káromlások melletti bányatavak visszhangja.

 

 

 

 

Néni az udvaron

Van egy ház a Városligetnél,
ahol egy néni ül az udvaron.
Ő a gondnok, másra sem vágyik.
Nincsenek ambíciói és vagyonterve.
Kint füstöl és köhög és mered.
A fát még az apja ültette 60 éve.
Az alatt a fa alatt őrködik.
Azt mondja, szereti, ha a ház csöndes.
Akárhányszor betérsz oda, tényleg az.
Alig zavar vizet a mozgolódás.
Legfeljebb, amikor az albérlők...
... jönnek-mennek reggel és délután,
közte a légy sem mozdul és a galamb sem búg,
de abban a kétszer 20 percben ramazuri,
és ahonnan Budapestre jöttek,
kertes házakból vagy szűk lépcsőházakból,
ott minden ajtót zárni kell.
Itt is ezt művelik, akkor is és folyton,
ha csak lemennek valakiért,
vagy leugranak egy doboz tejfölért,
vagy egy cipőtalp-betétért, fogkrémért,
netán ha megjött az ételfutár.
Kulccsal nyitják a lakásajtót,
be is csukják azt, jöhet a rács,
aztán a gangra vezető lengőajtó,
közben ezeket is visszazárják, hangosan.
Lemennek, megjött a koszt, felhozzák,
ismét a teljes procedúra...... csörgés, zörgés.
Nyit-csuk, zár, nyit-csuk, zár. Hol éltek?
Ezek vidékiek, egytől egyig.
Nem kell Péterfi Ferenc 
közösségfejlesztőig szaladni,
mert a panelidentitás, 
amit ő többek között kutat,
az nem ez, mert ez egy 
szétziláltság összecsődülése,
amikor is emeletenként tájegységek 
és falvak élnek
-  a közért és a tankoló, helyi
kifejezések nélkül, ami nem baj -,
egymáshoz sem szólva legtöbbször, 
össze sem szokva,
mert úgyis költöznek tovább, 
önszerveződés semmi,
a kertben közös sütögetés semmi......
...... fásultak, fáradtak.
Csak néhány lány nevet 
aktuális bandalakásukban,
nyitott ablakoknál, 
ami azért üdítő így június elején.
Mivel kazettás magnót cipelek magammal mindenhova:
felteszem nekik az 1994-es nyári slágert,
Blur - Girls and Boys (ritmikus, mélynyomós) 
és ők kitáncolnak a lakásból!
A korlátrácsokat markolva riszálják.
AZ EGYIK A MOBILJA UTÁN NYÚL TÜSTÉNT,
le is shazamozza a nótát, a többi odakiált neki,
mi van, már megint a telefonodon nyomulsz,
múltkor is lezabáltad a 3 gigádat 2,5 óra alatt
!
Rá kell tolni a Republica - Drop Dead Gorgeous (1997)-et,
a kazettacsere lehetősége kicsit megrémiszti őket,
még akkor is, ha két kazettás a lejátszó:
vintage pulser radio tape double casette boom box.
Máskülönben a dilemma 
a szolidáris szomszédság kérdése?
Amikor 40-ből 20 lakásba behúzódott új-budapesti,
valójában meg nem nyugtatott ember,
akik folyton izgulnak és kulcsoznak:
csinálják ezt a zár-rángatást, akkor azért nincs csönd.
De a többitől eltekintve, a ház nyugodt.
Egy-egy lusta macska vánszorgott át néha régen,
felugrálva nehéz, hízlalt farával az ereszre,
vagy éppenséggel ajtók elé pisilve dacból.
Most már ez sincsen. Bár egyes galambok
pimasz módon néha beszarnak az ablakon
egy ott lakó ismerősömhöz, aki lelövi őket ezért.
Nyilván, mivel a macskák már nem teszik dolgukat.
Ismét minden egy, csendes a ház, a fa suhogása halkan.
Ül a néni a ház udvarán, a fa alatt,
amit még az apukája ültetett, őrzi azt is,
és őrzi a házat és les és kagylózik,
és ismeri mindenkinek a napi rutinját.
A néni és az ő nirvánája.
Ott ül és szorgalmasan figyel, füstöt fúj.
És ez valahol tiszteletre méltó.

 

 

 

 

 

Jard az útszélen

Elszáguld fényes nappal a gyorshajtó.
Szempilla se rezzen, sziréna sehol.
Akik abban az autóban ülnek, ami szirénázhatna,
utána néznek a visszapillantóban a száguldónak.
Talán ki is elemzik, milyen fasza a kocsi.
Ha hozzáértő figyelemmel részletezik az elemzést,
meg is állapíthatják akár, melyik évben
mennyibe kerültek a módosítások: a spéci lökhártító,
a krómozott felni, az áramvonalas spoiler,
ami villogni is képes, meg az alváz neonja,
és a Fast & Furious 10 idején ez még mindig menő.
Szempilla se rezzen, sziréna sem szól.
Sőt, igazából elég, ha a verda fekete,
vagy az illető elég határozottan hajt át a piroson,
mert ez azt jelenti, hogy vannak kapcsolatai.
Ebben az országban más sem számít, úgy igazán.
És ki tudja, kinek a kije ül ott bent,
még baj lehet belőle, ha 2 óvoda, 1 gimnázium,
2 kollégium, 3 templom és 2 szupermárket között,
egyszerűen 120-szal repeszt a gyalogosokon át,
és ezért le van állítva és meg van fegyelmezve.
A járókelők félreugrálnak, mert megszokásból teszik.
Elvégre több 10000 ilyen barom száguld szabadon.
A jard a felhúzott ablak mögül utána néz,
és talán egymáshoz sem szólva a jelenet után:
azon tanakodnak magukban, egészen egyesével,
hogy nekik mikor lesz ilyen kocsira pénzük?

 

 

 

 

A kamaszokat hülyítés ergonómiája

Státusszimbólumokat keresgélve, felpróbálva.
És ebbéli túlzásokba esésük közepette lecsap,
valósággal rájuk száll a piackutatás 
és a direkt márketing.
Tudatos társadalomkezelő érdeklődésük
az alábbi sorokba be van kötve túláradással.
Menő, mint kötőszó.
Lealibizve a viszontagságos tetszeni vágyást,
kombinálva a lázadás kész termékeivel:
ott a fokozatos rászoktatás művelete is.
Egész konkrétan az Egyesült Államokban
ez már lényeges előnyre szert téve
úgy nagyjából 1970 óta folyamatosan zajlik.
Ide egy kicsit később került be,
ezért lehetett a beat zenés hippi-palánták,
később MOD-os fiatalok és punk huligánok:
olyan eredeti vetületei a nyugati eredetinek,
ami nem csak a jövő fogyasztói bázisát jelenti.
Bár, ha belegondolsz, hogy egy nyugati minta,
ami azért azt is mondja, hogy vegyél, amit akarsz,
viselj, amit akarsz, nem a családi vagy etnikai,
vagy közösségi vagy regionális dresszt,
az avval is jár, hogy a fogyasztói öntudat,
vele az egyénekre bomló identitás kialakul.
Ami akkor persze nem rossz, ha az egyénítés,
eleve a megfelelni vágyás, nem ellentmondásos.
Tehát, ha attól vagy egyéniség, ha a farmernadrágod
mondjuk trapéz, mert mindenki másé is az,
akkor mindenki egyforma, és ez 1971-ben akkor menő,
ha ennek van egy egyértelmű politikai üzenete,
de nem akkor, amikor 50 évvel később a divatzenekar,
mondjuk a Toldiban vagy a Kolorádón rád szól,
hogy öltözz úgy, mint ők... akik nemsokára persze,
mert a menedzser ezt javasolja, stílust fognak váltani.
Ahogy a Beatles is tette amúgy az 50-es évek után.
Amikor a RayBan azt mondja, hogy lázadj erőből,
miközben a termékeik nem lázadóknak, hanem gazdagoknak
- akik nem a lázadás elsődleges hívei általában - készülnek(?),
akkor azért ott van fejvakarásra okod adó helyzet.
Mindenféle nadrág és zenekar árukapcsolásában lenni,
a társadalomba intergrációt kóstolgatva, első vásárlások
közben házibuli csak nekünk szülők nélkül, de zsebpénzből.
Nagyjából ilyen ellentmondásos a szoktatás is,
ami mondjuk egy diszkont pontgyűjtő akciója is lehet,
a nagyszülőkkel hétvégén, amikor az ott vásárlásért
(tehát a visszajárás kedvezményekkel rád kényszerített hűségéért)
cserébe kapott pontokból valami játék is vehető,
és ezt ezek a cégek nem a nagyszülők megnyugtatására teszik,
hanem, hogy 20 év múlva azok a kis taknyosok:
csakis ott álljanak sorba náluk, mert beidegződött,
hogy itt jó volt, a játékok, a gyerekkor örömei, nagyszülők.
Tudatos társadalomkezelő érdeklődésük
az alábbi sorokba be van kötve túláradással.
Most szorítsd arcodra a hányós zacskót, mint a repülőn!
Mert lenyomják a reklámot a torkodon. Ideje volna csalódni.

 

 

 

 

 

Lakás / Otthon / Szex

(széljegyzetek)

 

Megjövöl, egyék, otthol. A táj válogatja.
Kifejezések szállingóznak országosan.
És mint minden áthallás és átálló hagyomány:
van valami közös bennük, amit már hallottál.
A hajlék mikéntje is egy ilyen csoda.
Van ahol palota, és van ahol kilőtt odvak?
Egységes nulltérmező, a kint kiszorulhat?
Minden elvárás, a többiek, az iszonyuk!
Szeparáció, hermetizáció, az ajtó becsuk?

De rímben nem lehet elmondani az ilyet könnyen!

Tehát tessék: Arról van szó, hogy a lakás mi is?
Amikor ez egy magánzárka is lehet simán.
Másnak pedig csak annyi, hogy itt elbújt?
Vagy az a melegség árad, amit anno otthon kapott?
És ő ezt leképezte, átadja, ez a kultúra magva?
Hogy volt gyerekszobád? Hogy képes vagy vendégül látni?
Nem kétség, amikor megtanultunk barlangokat egymásra halmozni,
akkor már elindult egy összehúzódási folyamat,
elvégre ez nem szűkölködés, hanem az osztozás...
... elvégre a víz, a tápszer, a védettség, a közös főkapu, 
valamint a közös vezetékrendszerek és a tehermegosztás,
elvileg arról szólnak, hogy segítjük egymást ott helyben,
és ez az osztozás vitt előre odáig, hogy erről értekezni lehet,
ezzel sikerült invazívan belakni az egész bolygót (elég gyorsan),
persze gyakva egymást az öltözködési-költözködési helyekért,
vagy hogy a másik elismerje, hogy a te helyed a szebb, nem az övé;
mert hogy ezeket a helyeket egyedi terepmintázatok jellemzik,
és ha ügyesen, akkor ezeket figyelembe véve épült be a táj,
és a fekvés, a lanka, a folyó és az ormok kompozíciója egyedi lehet!
Ezt nyilván el kell vitatni egymástól. Később hazavágni azzal,
hogy a másik el akarja venni, vagy csak telepakolni turistákkal közösen.
De mire ide eljut a történet, az eltelt 6000 év nem marad nyom nélkül,
és hát ha összeköltözünk, ott közelebb vannak a nők is,
és a férfiak a nőkhöz, nem kell annyit keresgélni egymást:
abban a messzeségben, ami teljesen áthidalható lett digitálisan?
A laptop nem csinál gyereket.
De ma már a messzeség is beköltözhet melléd, keveredhetsz avval is.
Talán csak a természet nem akarja többé az embert,
míg ember az embert egyre inkább, megszállottan, szexmániásan,
mert a természet bezavarta az embert a városokba, ott fajtalankodjon,
hogy nyugta legyen tőle, ott öljön vagy szeressen, míg ki nem derült,
hogy az erődöket, tóvárosokat, mezei magtárakat, és gátakat,
valamint a hidak zömét az ókor hajnalán, ha már kőből is,
össze kell vázakkal, állványokkal tartani, később a többi,
a pajzserdők és horizontflották zömét, amik a város kajáját védik,
és a szaporodás jogát és a termőföldet és a gyarmatot,
mennyi nyűg
mennyi nyűg
hogy a városokban a lakásokat be kell rendezni valahogyan,
ezért vissza kell menni a természetbe, azt leaprítva,
és a fák csontvázából, száraz hullájából kidekorálni mindent?
Nem mindenki tud megállapodni azonban ilyen simán, IKEA szinten.
A költözködés egészen elképesztő mértékű a magyaroknál,
mintha a nomád múlt egyszerűen nem akarna lekopni
(nem úgy értve, hogy a konyhában, miközben belsőségeket zabálva,
vagy úgy, hogy jól céloznak, vagy úgy, hogy isznak reggeltől estig, 
vagy úgy, hogy van izgató járomcsontjuk húsos ajkakkal középen),
és van egyfajta közös rezonancia-faktor, amiben a mehetnék dolgozik,
amiben az állandó forrongás és kielégítetlenség kalandvágyai kattognak,
valami világgá kürtölt önmagasága, ami be akar ékelődni mindenhova,
és valami termékeny összhatás, hogy ő hírt visz, mert messziről jött...
... és mintha minden más reflexével az Európához nem alkalmazkodásban,
ez az izgága, izeg-mozog valóság folyton csípné... csípi a seggét,
ficánkol és mocorog, és egy színházban is mászkálnak,
és egy megnyitón vagy koncerten is fel-alá, nyugtalanul,
mint akik keresnek valamit, mint akik más miatt jöttek,
de nem tudják egyértelműen miért... meg az önbizalomhiány.
A költözködés folytonossága gazdasági kényszer is, nyilván.
De a tempó, a környékek, folyton máshogy mással máshova,
megismerik-e egyáltalán, akár a városon belül, hogy hol laktak?
Akkor a lakások vagy otthonok vagy helyek, mik? Ahol lefekszel?
Mint a rubik-kocka, forgatjuk, költözünk.
És közben kivel marad meg a kapcsolat, érdekel téged?
Van pecó, ez a hír! A barlangok, amikben van hő- és vízforrás.
Termálbarlang fürdőszobák. Prémes paplan hálófülkék.
Jégverem egy fémszekrénybe zárva a túlsó szegletben.
Fagyott húst nem ott tartunk, ahol összebújunk, ugyebár?
És a heverőktől távol könnyítünk magunkon naponta?
És a terasz a függőkert csupasz illúziója?
És a tényleges hátsókertben lehet gazdálkodni is?
És akkor maradjunk inkább a belvárosban, ahol a harc folyik.

Látni egy nőt a házba beszenvedve a cuccait, tök egyedül.
Senki sem segít neki, vánszorgás nélkül, de felcipekedik.
Úgy rémlik, manapság nem szabad odamenni, mert lecsuknak érte,
ha felajánlod, hogy felviszed a vackait, mert nem azért,
hogy leszólítottad (bár illedelmesen bemutatkoztál), hanem:
mert te ezzel nem akartál mást, minthogy megmutasd, macsó,
hogy te elbírod, ő meg nem, és ezzel direkt megfélemlítetted,
hogy utána meghunyászkodásból megfordulva széttegye, te meg jól magadévá,
tehát takarodj és ne környékezz meg cipekedő, víztől kivert nőket.
Akkor is... akkor meg pláne ne, ha 26 évesek és kicsattannak mindenhol!
A nőgyógyász szerint 1A! A tornász szerint atléta! Minden kredtije maxon!
A karrier garantált. Hitelt nem vett fel még soha. Kocsija van.
Cipőből nem tart 20 párnál többet (200? Isten ments, elutasítja ezt)!
Nem hoz magával háziállatot, nem csinál ebből vallást vagy konvojt.
Nem kell utána a lakásban - ha már összeköltöztetek - szedegetni mindent,
összeszedni a félig belefújt papírzsebkendőket, amiken átüt valami,
és a félig teli - félig üres vízes poharakat random helyeken otthagyva.
Nem harsogja, hogy ezt azért csinálja, emrt nő és hagyd annak lenni végre!
Nincs semmilyen függősége, nem veri az ajtókat, ha nem kap kávét.
Nem akar az ékszereivel megfojtani. Nem dúlja fel a lakást, mert csak.
Nem adja át a telefont, benne az anyja hangjával, ha elege van.
Nem azt várja, hogy tavaly vedd meg az idei vonat- vagy repülőjegyeket.
Nem szerencsjátékozik online és nem kezd féktelen költekezésekbe, 
amikkel valami olyat kompenzál, amiről amúgy inkább nem hajlandó beszélni.
Nem áll fel az étteremben és megy ki rágyújtani, hogy kint legyen,
míg te fizetsz és ő már sürgessen, hogy el fogtok késni (honnan?),
miközben elvileg még van 1 óra az előadásig, de kiderül, hogy ő nem,
mert ő lecserélte a jegyeket és máshova mentek, az jobb lesz.
Nem feszeng azon, hogy bemutatod hetente új embereknek, sőt,
élvezi, hogy nyelveket gyakorolhat és jól eldiskurál velük, békés.
Nem terpeszt, mert csak, hiszen ahol társaságban vagyunk, nem illik.
Finom szerelvények testén a végtagok, és tudja, ezek mikor hova valók.
Van testtudata és térérzéke, nem oldalazva megy vagy lép le az útra.
Nem megy neki dolgoknak folyton és nem kezd el ezért másokat okolni.
Nem csinál abból hisztit, hogy valami éppen nem kapható, kaja vagy vintage.
Nem kezd el furakodni, cikizni, sztorizni megalapozatlan tényeket hajtva maga előtt!
Nem dobja le a cipőt, hogy fröcsög a sár összel az otthoni fehér falakra.
Nem túrja szét a cuccaid, ott, ahova biztos nem tette, amit keres,
majd miután széttúrt, úgy is hagyja, de ha a fogkeféje máshogy áll, te voltál!
Ilyeneket nem csinál, és nem is akar betörni senkit betöretlenségében.
Nem akar mindig mást, ha erre mennék ő dafke amarra, és hasonlók,
menve inkább a hosszabb úton, csak hogy igaza legyen, ezt már úgy unom.
Nem várja el, hogy előbb kelljen indulni, mert őt még el kell vinni verdán,
nem akarja azt sem, hogy előbb otthon legyél, mert övé rajtad szerszám.
Nincs féltékenység, mert hülye lennél mással lenni és ezt tudja,
nincsen nála jobb nő errefelé az ágyban, nem kell, hogy mással dugjak.
Simán bejön veled egy természettudományi múzeumba, nem húzza a száját,
és ha kortárs galéria, vagy képregénybolt, ez nem az, hogy a rúd rájár,
hanem egy másik világ, zsáner, érték, manír, gyűjtés, póz, vagy kaland.
Ha kérsz valamit tőle, azt kérésnek fogja fel. Nem az, hogy megint 1 parancs!
Nincs ménage a trois, ami izgalomban tartja a budapesti petyhűdt közvéleményt.
Szóval egy épkézláb nőcske, akit nem kell egyfolytában várni,
és aki kikupálta már önmagát, mielőtt rád szabadította volna magát,
mert nem szabadít rá semmit semmire, elviselhető, kellemes társaság.
Nem vegán Magnum fagyit majszol zugédességesként. Nem 3 hagymát 
és egy müzliszeletet vesz in public, éjjel meg rohan a gyroszoshoz, 
ha nem vagy otthon, és egy sarokban a fotel mögött bevág kettőt. 
Nem kettesével veszi le az energiitalokat a polcról, biztos nem.
Nem úgy néz ki, mint Taki karaktere - Soul Calibur 4,
vagy Sienna Miller a skin-tight-leather-catsuit jelmezben.
Valósága nem a testén keresztül értelmezhető csak, ezt tudja.
Nem fully-stacked-abs a mérce, és 120 fekvőtámasz per perc az IQ száma.
És nem jár a Széchenyibe a gőzmasszázsos orgiába 30000-es belépővel!
Nem egy Lyndall Mann, nem Janice Griffith vagy Szepesi Nikolett! 
Mennyi nemleges, 
mennyi elvárás.
Nem Sir Charles vesszőparipája foglalkoztatja vagy az e-köré szőt ZH.
És nem akar minden áron Vezúvos selfie-ket. Vagy Lady Emma Hamilton-nak lenni.
Sőt, nem hiszi azt, hogy leszbikusok csak most lettek, az emúlt 20 évben,
miközben ismerhetné Sappho sztoriját és Kleopátra udvarhölgyeiét,
vagy a szeldcsuk és perzsa udvarbeli ágyasok és érintetlenül ejtőző háremhölgyek, 
sőt az egyes európai apácák és hegyszurdokkolostorok lakói közötti flörtöket,
egészen az épp említett Lady Hamilton és Mária Karolina nápoly–szicíliai királyné,
amúgy nem egyételműen bizonyított leszbikus viszonyáig. Nem fecseg, hanem olvasott.
Nem fut a felszínes értesülések forrásai után, akár úgy, hogy ennek feneket kerít,
nem kezdi elhinni a szóbeszédet, vagy ami digitális szennylapok által felkapott.
Nem ecseteli unalmában az előző szexuális kalandjait, órákon át mindezt,
de ha válaszadásra méltóztatsz emelkedni az asztaltól, saját történetekkel,
akkor kiborul az egészen, sőt, azzal vádol, hogy te evvel célozgattál,
hogy ő valamit nem úgy csinál és te miért nem tudsz vele őszinte lenni, egyszer?
Nem bírja, de hogy valakik felhánytorgatták kicsapongó ifjúságának ügyeit?
Ne legyen fárasztó. Ne akarjon mindig szerepelni. Ne legyen állandóan nagy a pofája!
Nem akarja leutánozni Berger Dalma azt mondom fle-ssem van című előadását,
főleg ezt nem, március 17., 18 óra, Intermagyar koncert, Civil Közösségek Háza.
Mit lehet még kérni?
Nem úgy szólít, hogy na mi van tökös. Was geht ab Digger'. Tud beszélni.
Valójában szórakoztató is, mivel tanult, finom. Akkor cipeljünk?
Sajnos meg kell várni, amíg felér a böröndőkkel, túl nagy a kockázat!
Nem minden nő ostoba azonban, van, aki simán megengedi,
az emancipációs milíciák szegregáló, megfigyelő és rendre utasító,
a csak túlzásokba esve önmagát értelmezni tudó folyamat háta megett,
hogy bizony vigye valaki, kit érdekel.
Ahogy történt? Az ajtó előtt elhaladva elpirul, amikor kikukucskálsz,
nem is, hogy a combján felfele a vádlitól a csípőig felmérd,
hanem, hogy kiderüljön, milyen illatokkal érkezik,
nem csak a saját illata tehát, hanem, hogy messziről-e,
milyen kocsiban, annak milyen - új, régi, hamutál - szaga van,
és hogy hány órát utazott így nyáron, megizzadt-e már a cipelés előtt,
és hogy indulás előtt ebéd volt-e anyuékkal, tehát első költözés,
pörkölt, sztrapacska, galuska leves, rántott flekken, brokkoli?
És hogy frissen mosott ruhában jött-e, öblítőszag?
És hogy a költözés kedvéért leborotválta-e magát,
testápoló, hidratáló krém és más kencék, hajmosás után?
Nem csak elpirul a kikukucskálásra, hanem el is kapja tekintetét,
mivel a gang kazettás üvegajtaján belépve, maga után húzva,
határozott mozdulatokkal küzdve a 3-as számú hatalmas,
és igencsak megpakolt (edény? bedobozolt, fagyasztott étel?),
teljesen ormótlan gurulós kofferral, közben megereszt egy félmosolyt,
és lássék-tessék, jurtán, cinkosan kacsint egyet reflexből, de észreveszi,
és elszégyelli magát, mert őszinte volt, és önkéntelen.
Ő meglepődve önmagán, hogy ezt miért is csinálta?
Te meg azon, hogy ilyet nő már 10 éve nem csinált Budapesten!
Az egyik ablakon beszűrődik az udvarra az ottani magánvalóságból
egy egész komisz kis dal, melynek szövegezése nem mai,
talán a 80-as években énekelte az egyik első magyar feminista:

Kis lakkcipő, kis körömlakk,
egy pici festék, hogy hiba ne essék!
...
Egyenes tartás, bokorba hányás,
bugyogó nélkül, pina ridikül!

...
Karóba húzva, kitömött buxa!
...

lalalalalalal.

Megáll a felszereléssel az új szomszédlány, törtmásodperc,
mert elkapta a fülét ez a pajzán dalocska, és megy is tovább.
A fejét rázva kicsit, ami annyit tesz, máris van véleménye a házról.
Van véleménye arról, itt mik fognak történni, mire számíthat.
Magában levezeti, hogy na ezt is jól kifogtad, vagy épp ellenkezőleg,
na, ez Budapest a javából, nyitott ablaknál szól a szex-sanzon!
Vagy teljességgel elégedetten, hogy ez egy laza hely lesz,
itt nem fogják csesztetni, ha ő is nyitott ablaknál zenei műélvez!
Valószínűleg minden olyasmi, amit, ahonnan eljött és ide költözött,
ott ezt nem lehetett még felvetés szinten sem érdekérvényesíteni!
Egy laza vasárnap délelőtthöz képest, ami úgy indult,
hogy barlangokat kivonatolni lehessen a mai lakáskultúrából,
egész formás és egész szappanoperába illő események kerekedtek.
És tökre érdekel, hogy most épp ki költözött be a folyosón?
A magát ott meghúzó nőstény, egyetemista, érdekel téged?
Átmész hozzá, vagy arról van szó most is, mint máskor?
Hogy az osztálytárs, a szomszéd, a haverok exei,
és a kollégák (ha van ilyen), és a 30 év alattiak, mind tabu?
Ne cenzúrázd magad azért egyfolytában, beszélj velük.
Mert a nőket boldoggá kell tenni, különben világgá futnak.
Átjöhet, persze. Ugyan tény, hogy akik üzeneteket hagytak,
mindig lekoccoltattad egykönnyen, de amelyik behúzódó?
A szemüveges, csendes, vékonka, kosztümös egérlányok,
akikből olyan szexuális kitörések sorjáznak, hogy ledöbbensz,
és a tájszólásukat nem szégyellő, terveket szövögetők,
akik teljesen urai a helyzetnek, és sosem illetődnek meg,
vagy az iszákos célkitűzések után loholva viháncoló csajok,
akik teljesen azt képzelik, hogy te ártani akarsz nekik folyton?
Elektrip (2022) - a film adatlapja sokat árul el arról,
mi fog történni ma este, miután áthívtam az új szomszédot:
Az Elektrip a Petőfi rádió Elektrik műsorának hanganyagaira 
és az MTVA archívumának gazdag képi felvételeire épülő audiovizuális utazás. 
A műsor a széles tömegek által kedvelt, minőségi, 
előremutató zenei irányzatokkal (disco, trap, hiphop, rnb, drumandbass, 
bass music, house, techno, future sounds) 
és az archív anyagok felhasználásával, informatív 
és szórakoztató tartalmat kínál a nézőknek minden nap.

2 órán át, de az utolsó képpöttyig végig nézzük. 

Aztán ugyanennyit szeretkezünk.

 

 

 

 

 

 

Korsun - A Kis Sztálingrád

Amikor 6 éven át kell egymással árokharcot vívni, az nem fejlődés.
Nem lehetett a 4 éves háborút megismételni. Ezért lett annyi fejlövés.
1943 nyara. Visszavonulás az üres Moszkva alól, a front tagoltan. 
Délen hasonlóan hullák mögül virrad, American Italy, a hírhang ez!
Vagy 10000 Sztálin orgona zúg keleten eközben, szinte valótlan. 
A tankcsaták anyja, szokás mondani, Kurszknál: a táj egy füstölgő kínpad lett.
Orel és Belgorod. Belép Erich von Mannstein, hozza a rozsdás kampókat! 
Dnyeper menti csaták azonnal, ahol a Red Army Soldier most nem nevet. 
De aki elsőként átér a folyón, a legmagasabb kitüntetést bizony megkapja?
Kiev nehezen, de bevéve. A városi romok olyanok, mint máshol, ne is nézzed meg!
1943 tél. Ismét beásva. 6 millió ember és a Kozák harcosok patkolt csendzaja.
(Rotyog az ukrán borscs, és a talaj, ahogy felenged, megy a kaszabolás tovább.
A náci retorzióktól az egész lakosság teljesen elhűlve, a többség okád.)
1944 ősze. Rostov és Szmolenszk között zajlik immár a front, ez a Birodalom végzete!
Mint később a vasfüggöny, itt is egyfajta térkép által a megbélyegzett talaj,
hogy szinte tengertől tengerig feszül a fizikai határ, ami mögött népek.
Kharkov rémhírei közül íme máris egy: a hidro-elektromos erőműgát? Robbantva.
Végül Kamenets-Pdolsky határában,  jócskán a Dnyepperen túli életképeken:
a maradék beásott német sereg is pórul jár. Véget ér a háború? Csak moraj van.
Hozzá a valódi veszélyt jelentő partizánok! Kis vonatkisiklatás után szédeleg,
és mint a kutya, van lelőve a visszavonuló megszálló. Míg vérben csobbanhat:
a dögcédula, mint a penge pattan el a csontok között süvítő tölténytől. A németek?
Ámulnak. S mint a francia ellenállás, olyanok itt is a reakciók rájuk, csupa borzalmak!
Aztán a Yezhnyy Bug folyón való átkelés? Megakadályozásának kudarca, rohamra?
Úgy lett megágyazva itt keleten Németország széterőszakolásának, hogy az szokatlan.
És feldarabolásának. És civil áldozatainak (hiába az evakuációk). Holnap van?
Vagy már ma szembe kell nézni a következményekkel? Genocídium vs. tömegmészárlás?
Ahogy az elitosztagok és halálfej-osztagok tették a szlávokkal, és olyanabb!
Ivánával és Máshával, utána Günther és Helge jött. Várost az emberrel együtt tépázták.
Minden ráadás volt? A sikoly a bukás keserű dallamának első hangos felkiáltójele lett.
Sztálin bólint. Íme Leningrád: 2,5 év ostrom, 1 kemény tél és 500ezer éhező. A jelenet.
 

 

 

 

 

 

⏵⏸⏭⏵

...

 

 

 

 

 

Red Dead Redemption 2

(2018-2023)
 

Őrláng a koszfészekben? Szent Sebestyén mereng fölöttünk?
Minek halott papagájnak aranykalitka? Nem egy Paladinai szállodában?
Kivéve a puskás embert? Erdélyi lucskos káposzta vagy texasi csilisbab?
Egész más történik itt.
Az első interaktív mozi, ami olyan helyet teremt, ami a holnap.
Egy platform, olyan immerzív élményeknek, amik eddig nem voltak.
Ez nem egy videojáték, ez egy kompakt interaktív kalandpark.
Ami elfér egy páros joystick-os dobozban, ami a tévé alatt van.
Az RDR2 nem trendet követ, hanem maga egy műfaj. Mérföldkő és tech.
A GTA Vice City tudott ilyet anno, olyan továbblépést, ami meglep.
olyan ingerküszöböt, mint amilyen a Wolfenstein 3-D vagy a Duke Nukem lett.
Vagy a Prince of Persia, a Call of Duty, Hitman, a Portal, egyes esetben.
De a wild west szimulátor, amit most körbejárunk, nem csak halomnyi challenge-ek,
egészen fifikásan kínálják magukat fejezetenként, keresheted, mi mit is jelenthet!
Nincsen lineáris cselekvés, ha nem követed csak a történet fonalát, hanem mászkálsz is.
Hófödte sosem kongó harangtól a félsivatagon át az óriásfenyőkön át a párás páfrányig.
Ahogy a szuperhősös filmekben, kivált a tobzódó tablók 20 mozis legjei között,
itt is az van, hogy az easter egg-ek egymásba kulcsolva jönnek elő: ennyi örök,
átültetett, tiszteletet lerovó, odaadással beleszőtt részlet figyelmet kíván!
Rengeteg fejezet előtt a játékban pedig már eleve erős a télies nyitány!
De vigyázz! Minden fejezet más-más lehetőséget kínál, és a küldetések mentén,
ha nem sietsz a story mode-ban, találsz kincset, lovat, jávorszarvast, medvét,
sőt, egyes chance encounter-ek csak fejezetek között, szabadportyán érhetők tetten.
Hobbit ház, prímszámos rejtvény, őrült remete, kettétépett térkép, ott egy veterán remeg?
Gyilkos kaszabolót lenyomozni, leégett falu, disznópásztor incesztorok, gyilokhakni,
óriáshalak, aranyrögök, postakocsi, gyapotföld, patkányprémkalap, van pókerparty?
Meg redneck barlang, konföderatív martalócok, csuklyás szekták, kocsmai jókedv tart a harcig...
... és kitömhető vadak, pecázás, madártollak, növénygyűjtés, titkos kártyák, csónakázás?
És némely visszautalás az előző játékra, ami ennek a jövője... éjjeli vágta, bőrig ázás.
vagy foghatod és flexelheted ezt a virtuális társasjáték regény-mozit éveken át is.
Nem lesz semmilyen unalomérzet, nincsen benne üresjárat vagy felismerhető parafrázis.
Fogja magát és legördül előtted, mintha 200 western filmben volnál egyszerre.
Aki ezt csinálta, az nyilván éveken át az egész műfajt kiterítette, átrágta, megleste!
Egy kalap Clint Eastwood-tól, egy Russel Crow-s 6:10 to Yuma utalás amott, és hasonlók.
Nevethetsz a több ezer órányi felvett dialógus között marhaságokon egy nagyon jót,
vagy jönnek a találomra betalált, a tájban kóricáló, tábortüzező, vagy rád támadó alakok.
Találhatsz ruhákat, kiegészítőket. Neked kedvenced a kalapok? Vagy lovat szelidítenél?
Esetleg felpimpeled a fegyverarzenált, de az öltöződben van lerakat is, mi jön még?
Klasszikus filmek tucatjai, és western klisék közül olyanok, amik ritkán kivehetők.
Nem egy stricikkel teli zsibvásár, mint amilyenné GTA lett azóta, nincs szeretőd,
de azért a bordélyban a fürdetés és egy-egy kisebb célzás adott, a készítő megengedő.
Viszont, hogy micsoda rajongói tábor, hány százezer órányi játék-átvilágítás lett, az menő!
Hogy például a princess, aki egy plakáton jön szembe, ő most akkor az orrgazda falujában szobán?
Az a lány-e, aki az  emeleten bezárva kinéz... kinéz? De nem lehet felmenni hozzá?
Vagy a Tall Trees-beli skandináv párocska, náluk van-e a titok nyitja, dráma,
mert hogy a lány elszökött és nem engedték együtt lenni a választott párjával?
Az ilyen dolgokra úgy derül fény, hogy 6-10 településen újságot oszt az újságos fiú,
és aki nem rest és vesz belőle, végig lapozza, az talál utalásokat az ilyenekre, figyu!
Találhatsz más papírfecniket is fiókokban és deszkapallók alatt elszórva a tájban,
ott, ahol madár ciripel bokorról ugorva, szarvas bőg, hal csobban és legelnek a nyájak!
Rejthet ilyet minden ház udvara, minden erkély, minden háztető, minden akna, minden hegyfok,
nem lesz persze egyszerű, jönnek az ellenségek minden irányból... az nem meggyfolt,
az vér tesó, és ezek piff-puffolnak  naphosszat és a stats-odat csekkolod egyszercsak,
és azt veszed észre, hogy eddig 15000 ellenséget terítettél le, ami egészen ijesztő lehet.
Minden hátsószoba, minden tenyésztelep, olajvagon, kikötő, kocsma  és iroda, csupa rejtjelek,
és vannak collectibles kártyák (mint a Hidden Trophy volt a Vice City-ben anno). Vagy mások,
akik néha csak egyszer jönnek szembe, van náluk kalandokra hívó tékép, amit rád sóz?
Inkább elvehető, elkérhető, megvásárolható? Van lasszód, azzal sokra mész, ha nem kell kés,
vagy pisztoly vagy puska... de van íjad is, készíts nyílvesszőt vagy kotyvassz főzeteket.
Mindenféle húst süthetsz és fűszerezheted is avval, amit a tájban gyűjtesz. Őztetemek,
karkasszusok és keselyűlátta dögök, azok viszont nem ehetők. El is tudsz hízni, figyelted?
Szakállat is kell vágnod. Mosakodnod. Lovat ápolni, meg kockakucor. Ez a játék tehát ilyen lett!
Aztán a másik, az a ketté tépett, összeilleszthető térkép, az hogy is volt akkor?
Hogy az RDR2 világának két szélső végén van egy kutyás asszony, elszigetelve harcol,
és a keleti végen egy másik erdőben ott egy bolond hapi, aki puskával kiált egy farmon?
Ha mindkét térkép megvan, irány a kincs! De ezek ismerték egymást, együtt voltak hajdan?
És mi van ott, ahol hemzseg bűnözőktől a rejtett tisztás, vagy a folyó mentén a pajta?
Mi van a szigettel, ahol gyíkok, rákok rohangásznak és kalózkard van a hajóroncsban?
Mi van a mocsárral, ahol gitár szól és aligátortojásokat lehet gyűjteni és némely harcsa csobban,
vagy éjjel nyíló egzotikus orchideákat kell keresni, míg a mocsári szekta támad osonva?
A szellemlány története? A Poison Snake Trail kaland? A kőfaragványok titka? A templom?
Mi van avval az eszközzel, ami a városban volt, vagy falun? Abból tényleg csak egy volt?
Mi van a bálokkal, vagytábortűznél a közös, reggelig tartó énekléssel? És a karibi kiruccanás?
Hát még, amikor mennek a vonatrablások, és a költözködések, hiszen a fejpénz gyűlik, ez nem utcabál!
Mi van a patkolókkal, vagy az anekdotázó, szűrkészítő erdei vén vadásszal és a különböző őrültekkel?
Ez nem a Zelda, ez nem a Final Fantasy, ez nem a Tomb Raider, ez nem a Super Mario, ez nem a Tekken!
Szerelmi párbaj, a meditáló, a napimádó, az éjjel sietve menekülők (de honnan) szembe jőve,
vagy a szalonok és kártyaasztalok körül kitörő bunyók, befenyítések. Betámadod őket?
mégis hány lovad van? És milyen? Mekkora? És milyen a színe? Hova visz el? Fél a farkasoktól?
Hova másztál már fel, ahova a ló sem visz tovább? Fémládás pénzek? Törött hordók?
Tallér a tokból? Sasfészekben gyémántkristály? Vonatroncsban odafent a gazdagság?
Aranyat mosni vagy csákányozni, mint a régi játékban, ugyan nem lehet, de nem nagy baj.
Van hegyfok, párkány vagy vízesések alá bemászás, aknák, és denevérekkel teli barlang.
Eközben persze pöröghet a Story Mode... és az egyre nagyobb ismeretlen, ahogy feltárul,
az egész Egyesült Államok: Appalache, Mississippi Delta, Midwest, Arizona, New Mexico,
belovagolhatod az egészet, és órákon át lehet vágtatni, ha bele nem döglik a szebbik ló.
Vedd csak azt, hogy mennyi mellékküldetés van? Hát százával kínákoznak fel, aztán eltűnnek.
Az egészet kijátszani tehát szinte lehetetlen. Mire rájössz, már mások lőnek, petyhűdnek.
Igazából van egy folyamatos ábrándoztatás és sokkoló akciódússág, ami mellett néha elsikkad:
a felszedhető kiegészítő, szerszám, lófajta, pisztoly, mütyűr, sok olyan részlet, amíg pirkad.
Mert hogy persze természetesen felgyorsítva bár, de vannak napszakok, más-más veszélyek,
addig, ha a vihar tombol odakint, a fogadóban lehet megszállni vagy van pincepörkölt, egyétek!
És hát a sok száz kukucskálós részlet? Erdei titkos gyűlés? Fenekelő perverz kis falusiak?
Hajnali kannibál rablógyilkosok? Vadászok és nyájterelők és csónakázók és előled menekülők?
A pulykák, a pacsirták, a solymok, még trópusi papagáj is van, ha egyáltalán megtalálod.
Van vagy 500 féle állat, növény, bogyó és bigyó a Compendiumban, hogyan szeded mindet össze, vágod?
Sok olyan Fan Club nyílt online, amik elemzik ezt az új világteremtő eljárást és szándékot.
Olyan Youtube csatornákat találhattál az elmúlt 5 évben, amelyek valósággal bújják a játékot.
Easter egg-obsessed Rockstar Community! Például. Vagy RDR2 Mystery Hunters. Egy másik érdekes kör.
Nem csak a létező, és dekódolható rejtélyeket keresték meg, hanem a függőben hagyottakat is.
Olyan, de olyan fanatizmussal, hiszen behúzta őket az egész, vizsgálják, hogy az forradalmasít!
Ám a játék készítői vigyáztak arra, hogy ne lőjj le indiánokat csak úgy. Ahogy yetit sem.
Aztán persze eladható a levadászott állatok zömének hozadéka: hús, prém, gyere terítsed!
Mármint az erdei állatit. Meg a tanyasit. Ám egyben etikus a játék, sőt, büntet a pimaszkodásért!
Ha például rendőrkopót vagy erdei kutyát vagy kóborkutyát vagy hasonlót lősz, nem csodás rész,
hogy rád száll a robotközösség, a NPC-k és botok: döglött kutyát viszel be nyergen, piros pont!
És máris jön a zseka, és kergetőzni lehet vele, vagy felsrófolni a vérdíjadat, iparkodj!
Lőjj sikátortölteléket, rivális bankrablót! Szüfrazsettet? Vámpírt? Bandatagot, solo revolverhőst!
Közben nézz be a helyi sátormoziba vagy a városi színházba egy-egy trükkre. Baleset lett? K a felelős?
Néha óbégatva jön egy fazon, a haverját keresi, az a neve, hogy Gevin. Jé, itt meg egy jós-koldus?
Ezeket ne bántsd, adnak: a történetre utalnak, ami a játék közben rád vár. Van üst, amitől bódulsz?
Bizony van boszorkánylak is fent a hegyekben, és azokon túl a fehérségben ott a magány,
a Rocky Mountains másolatában tévelyegve eleinte bányák, befagyott kolóniák, kies tanyák,
egy-egy bújkáló banda, néha egy lazactépő grizzley vagy farkasok futnak utánad, anyád, anyád, anyád!
Van vonat-heist is? Az inkább az öblök mentén, a fakitermelés forráspontjain, mezőn is, meg a hegylábnál,
maszkban teszed mindezt, a mozdonyvezetőt is letessékelve netán, és az utasok a zaklatást megvárják?
Ahol a bölények legelnek nappal? Vagy a mosómedvék, sakálok kurjantanak hörögve, bele a sötét ármányba!
Vagy egy mocsári javasasszony a sötét fák között a kígyózó folyokanyarulatok mélyén mormol? várjál csak!
És van megannyi más szenzáció, amit fel lehet fedezni: mérgezett tavat, kilátókat, menekülő fiút,
elásott rekeszt csontvázakkal, meg illegális kaszinót, olyan bányát, amiből van agy nincs kiút?
Meg kandallókban értékeket, elemózsiát minden házban... ahova ajtó nyílik, márpedig nyílik.
Lehet a saját bandádon belül is frakcionálódni, vitázni, a másikat - sajna - ki kell nyírni!
Egyszerre 1000 játék zajlik, free roam, társasjáték, gamble, vadászat, action hero stuff!!!
Aztán a főszereplő tuberkolózist kap, jön az Epilógus, és te az emlékeiddel maagarda maradhatsz!

.micsoda játék.

 

 

 

 

 

A fószer

BIZARR VETERÁNKÉNT ISMERTEM MEG.
OLYAN ALAKKÉNT, AKI SZÓTLAN MARAD.
EGÉSZEN RITKA AZ ILYEN, AKI TŰR.
RITKA AZ IS, HOGY NINCSENEK SEBEI.
EGYETLEN SZERELME MANELA VOLT,
AZÓTA NEM NŐSÜLT ÚJRA, SOHA SENKI MÁS.
AHOGY AZ ÉVEK TELTEK ÉS KIJÁRTAM HOZZÁ,
A VÍZPARTON A FOLYÓDELTÁBAN ELDUGOTT,
AMÚGY EGÉSZ TAKAROS KIS VITYILLÓJÁBA
- AMI MELLETT VOLTAK ZSOLDBÓL VÁSÁROLT
EGÉSZ KOMOLY LAKÁSAI IS, BÉCSBEN IS,
MEG DUBLINBAN IS, MEG BUDAPESTEN IS -,
OTT EL LEHETETT VELE BESZÉLGETNI.
NEM MINTHA ÓRÁNKÉNT TÖBBET SZÓLT VOLNA,
MINTHA A NYILVÁNOSSÁGBAN JELENT VOLNA MEG.
oLYANKOR, A VÁROSBA BEMENNI, VONATON ÜLNI,
MEGÉRKEZNI, BEMENNI EGY KOCSMÁBA, VELE:
AZ OLYAN VOLT, MINTHA FILM VOLNA MINDEN,
MINTHA A MUSKÉTÁSOK A MÁSIK KETTŐT KERESVE,
VAGY A MESTERLÖVÉSZ PÁROS, VAGY A VADNYUGAT.
VAGY MINT EGY TESTŐR, AKI NEM AKAR SEMMIT,
CSAK LEÜLNI, SAJGÓ TESTÉNEK TITKOS JELEIT BETŰRNI,
MAGÁBAN TARTANI AZ ÖNKÉNTTELEN RÁNDULÁSOKAT,
ÉS FELIDÉZNI MAGÁBAN A FELIDÉZHETETLENT,
MIVEL MÉG MINDIG PEREGNI TŰNIK BENNE AZ EGÉSZ,
ÉS Ő EZEK UTÁN MAGÁBA FOJTJA A TÉMÁT.
NÁLA SAJÁT PINCÉBŐL MERÍT, A STÉG ALÓL, HŰVÖSET,
Szárított indián vér sárkánnyal, mondja,
mint aki öregbíti magát, hogy ezt még 1868-ban palackozták
és ő ott volt. Persze akkor sárkányok már nem voltak.
IDEGENBEN NEM BÍZZA MAGÁT MÁSRA, DE NYUGODT.
ELSZESZELGET ÉJFÉLIG, ÉS MÉG Ő SZÓL IRGALMASAN,
MINT EGY KONOK, ÉS SZIKÁR NAGYPAPA,
HOGY ÖCSKÖS, INDULÁS, NEM MARADUNK HAJNALIG.
FŐLEG AZ VOLT IZGALMAS, HOGY ÉVEK MÚLTÁN,
ÚGY 4-5 ÉV UTÁN MÁR NEM MAGÁZÓDTUNK, EGYÁLTALÁN.
ÉS ÚGY 7 ÉV UTÁN EL IS NEVETTE MAGÁT EGYSZER.
ÉS ÚGY MÉG KÉSŐBB MÁR HOZZÁ IS ÉRTEM EGYSZER.
MERT A KÉZFOGÁST ELŐBB KI KELLETT ÉRDEMELNI,
DE HOGY PAJKOSAN MEGVEREGESSEM? A VÁLLÁT?
HÁT VAGY 10 ÉV BARÁTSÁG KELLETT AHHOZ IS,
ÉS SOK PRÓBÁT KELLETT KIÁLLNI, HOGY BÍZZON.
vOLT IS EGY TÉMÁJA, AMIRE MINDIG VISSZATÉRT.
JA IGEN, MEGVAN.
"A nemzeti hősök hátrahagyott hozzátartozóinak 
támogatása a kormány kötelezettsége volna",
ISMÉTELGETTE FELETTÉBB BÁTRAN ÉS ÖNZETLENÜL.
NEM MINTHA NEM LETT VOLNA NEMZETI HŐS Ő IS.
NEM MINTHA LETTEK VOLNA EGYÁLTALÁN HOZZÁTARTOZÓI.

CSAK ÉN.
 

 

 

 

 

Damage Control

A felrobbantott épületeket újjáépíteni,
végül is valakinek nagy biznisz,
és a konyhára nem csak, hogy hoz,
hanem új konyhát lehet belőle venni,
vagy 100-at, 200-at, akármennyit.
Elém ül a moziban egy ipse és mered.
Nem forgolódik, kocogtatja a kockacukrot,
amit hozott magával, játszik vele a fogai között.
Ezek után kezdi csak el csörgetni a kukoricát.
Miközben a bevilágított óriásvásznon
egy kanapé van az őserdőben, rajta egy nő álmodik,
és a levelek akkorák, akár a házak másutt,
nem egyértelmű, melyik síkon mozog a mű,
vagy hogy összefolytak-e ezek a síkok,
és közben a japán Kwaidan című film dereng előttem,
nem mintha volna bármi köze ehhez a filmhez itt.

Az ipse most már határozottan készül valamire.
Alig vannak a teremben, 20 szék ide, 20 oda,
annyi hely van mindenki között, ő mégis ide jött.
A kukoricázás közben elkezd valamit felvázolni,
és nem motyog, nem sutyorog, nem magában beszél.
Előbb az, hogy ő csak a reklámok idejére marad bent,
számára az szakmailag kielégítő, tudva, mivel próbálkoznak.
Illetve ellenőrízve, hogy hatásos a bekábító üzenet.
Ezek után kicsit elhallgat, ez nyilván a hatásszünet.
A frizurája besütve, lenyalva. A gallér hófehér.
A mandzsetták nem látszanak, de vannak. A cipő kifényezve.
Nincs félelmetesebb a makulátlanul öltözött, gonosz embereknél?
Majd felcsapja fejét, aztán leereszti állát, lassan.
Mint aki tikkel. Mint aki ezzel a hatásfokán dolgozik.
Mint aki elidegenítő vagy kibillentő módszerként gyakorolja.
Mint aki most tér a lényegre, eszközeit összerántva, nemsokára.
Ismét maga el mered és olyan, mint egy madárijesztő.
Nekem kezdi el előadni a teóriáit, te ezt küldték!
Tudja, ahol tankok, ott is van turizmus, szól.
Ukrajna aknamentesítése 9-10 év lesz. 
Aknamentesítő céget kellene alapítani.
Mert végtére is New Yorktól Afganisztánig,
Gázától Jugoszláviáig, ez erről szól.

Kimegyek a moziból és felugrom a villamosra mentében.

Méghozzá az ütközőre. Dudálnak az autók. Hétfő délután van.

 

 

 

 

 

Tilos Maraton.23

                                          „Univerzális balhék, legyen tánc”

 

A punk nap híre! Az O2-es buli óta 
egy elég erős eresztés. Ez tehát!
Volt még hajdan a CpG művház eset,
az FMK vagy a Szent Anna tavi mókák,
talán az Almássy téren még sok groove,
és a Frank-hegy környéki rajcsúrozás,
a Csalán Fesztivál vagy a Lipcsei Kör,
aztán a kieső Freeport motoros hely,
a lekoszlott gyárak között szemben Csepelen,
illetve a Népszigetnél a Partizán nevű 
ártéri szigetbódé-diszkóban hadd-el-hadd,
vagy a még csak most felújított
kávéházas Drechsler Palotában
az ottani Tütü Tangó idején hepajok,
amit még 2001 januárjában tettek kampecre.
Lasszó, lapát, fenék billentés?
Vagy a Kopaszi-gátas első West Balkan,
ami óta nem sok víz folyt le
bűntudat fakadtán az emberek arcán,
bezzeg a Dunán egyértelműen
embertelen mennyiség, már be sem fagy.
Idekint, túl a múlt visszhangjain,
akkor essünk neki a látleletnek,
a kezdet az Erzsébet téri
mutáns bringa felvonulás gyülekezője,
amire a magnószerelőm kért,
hogy ha megyek, akkor vigyem hírét:
ő megcsinálta mindkét boom box-omat,
és ettől függetlenül csodálkozik rajta,
hogy máris kettővel kell tekerni a városban,
rá sincsenek pókozva a vázra, emelgetve vannak,
de ha egy mód van rá, tessék megtenni,
hogy ha kígyót tekerek lánc helyett
a kerékpárra... lecsatolás címszó alatt,
azt ne az ő boltja előtt tegyem,
mert egyértelműen elijeszti a kuncsaftokat.
A menet megindul, motoros rendőri felvezetéssel,
immár ez is bekövetkezett, a város legnagyobb örömére.
A VIBEE beatjei jól tapsolták szét a csendet,
és a szénanáthás tüsszögések,
valamint a villamoscsikordulások is sehol.
Szép útvonal, kiépítve, MOL-fallosz.
Onnan a műstrand, amit Koltai és Pogány fia,
valahogy ő üzemeltet a SUP körítésével,
és irány az a sétány, ahol szintén
fiatalok ülnek a fűben oikni-piknikezve.
Eljutott tehát ide is Magyarország,
hogy ilyet hétköznap lehet, kihúzódnak ide,
vagy csak a Schönherz kollégiumból jönnek,
nem a BEAC-pálya környékén eldugott kocsmákba,
hanem a buján zöldellő fasor alá,
a puhán puffadó gyepszőnyegen ejtőzni, kedves.
A világháború lehetőségéről nem is csicseregnek.
Az elhurcolt faszik, az egyedül nevelő nők, nélkülözve?
A Tilos Maraton már délután, a megérkezés hevében
egészen olyan, mintha tényleg történne valami.
Az előző napi bulikázások tematizált modora:
kissé sejtetősen mutatta meg, hogy hétköznap,
és hétvége felé, a kettő között már más a hozzáállás,
megszorítások ide vagy oda, a magyar iszik.
És a hétvége Budapesten csütörtök délután kezdődik!
Vésd be és tudd.
Csütörtök késő délután tehát, van verseny,
van tombola, van bringárium szépségbemutató,
van kajás büfésor, vannak drága piák.
Még épp fiatal apukák pelenkás csecsemőkkel nyakukban,
látványosan vonulnak, mint egy élelmezési osztag a cargo bike nyájon át!
Egészen a Banditarádió sátráig, ahol a kondéros étkek rottyantak fel éppen!
Dekázva tengózó francia csapat a hangtechnika mellett.
Őspunk zenekarok gitárosai riksa-zsokékkal a szalmában heverve.
A színpadon pakol, beállásra készül a balatoni banda, The Keeymen,
és kedvesen köszönnek a színpad széléig nyújva mancsaik.
Az egyik asztalnál egy reszelős zenekar köszönt jókedvűen,
a szomszéd asztalnál egy illegál partyhely vezetősége.
Egyikük egy 2 hónapos japán út után a polipgombócokról mesél.
A háttérben egy hajóács ismerős mutatja máris, hogy 50,
nem több olyan bauhaus stílusú csónak van (100 évesek lassan),
amiből ő most egyet restaurál, miközben hostelt üzemeltet.
Előkerül egy Bukowski-rajongó diák srác is. Ő mindig kész van?
Biccent egy hollywoodi díszletépítő srác, 
aki szomszédom volt a hőskorszakban,
még a zenekari műteremházban, ami el lett kegyetlenül dózerolva.
Körbepásztázva persze tudod, hogy itt sem mézes kalács minden,
Minden 200-ból 35 olyan alakot ismersz fel, akik valamivel át akartak baszni.
Vagy kiléptek valamiből. Vagy helyzetbe hoztak. Vagy gúnyolódtak?
Vagy hírbe hoztak koholt sztorikkal, unalmukban. Vagy ötlet-tolvajok.
És pásztázol tovább, ott az egyik nemezised, azt hitted róla egy időben,
mert a testmagasságával visszaélve keresett téged éjjeleken,
és az estédet tönkretenni beléd.beléd kötött, most meg sztár-öko-gazda!
El is fordulsz. Valamivel odébb:
Sportérmékkel a nyakában - kivételesen nem baseball sapkában - a nagyöreg,
aki már jelenlétével és kinézetével, noha most építkezési sisakban van,
elhozza a most beköszöntő - egészen önmagára valló - korszakot, 
hogy az eredeti deszkások és hip-hopperek lesznek az anekdotázók.
Kint is megy a tánc. Bent is megy a lötyögés. Szeletel a techno is.
Vegyes korosztályok, na végre!  A kerti DJ szekcióban is muzsikák:
előbb BENC + AKRISO43, később CSOKI CSIBÉSZ B2B FORMATC.
Aztán erre előkerülnek azok a fiatal anyukák, akiket még lánykorukból,
és most itt, a gyerekek nélkül, villogó combokkal,
egy kicsit kieresztik azt, ami a kötelességek között,
mint egy sínpárra fektetett kényszer, eloldozza magát!
A valódi robogó hangok vonatfüttyei a vasúti hídtól érkeznek,
és az egyre vehemensebb zenei felhozatalban elvesznek.
A Dope Calypso után már Dr. Máriás kiáltozik a nagyteremben,
a Tudós zászlaja alatt behajózik az A38 webmestere, szaxofonnal.
Közben az egyik zenekar felszerelését cipkedjük kifelé.
Egy félreeső vízparton tábortüzet rakott filmdíszletes srácoknál kötni ki,
akik közül nem egy dolgozik építkezéseken is, hívnak,
és kiderül, egyikük a Nyugatiban talált egy 40-es évekbeli,
a háború utáni felújításokkor iniciálé jelleggel,
talán monogramszerűen bevésett mesterjelet,
és ő nem vakolta le és nem is véste ki, békén hagyta...
... egész odaadóan merül bele a közös diskurzsba,
ami az adott 1 óra alatt ott a szúnyoglepte parton:
végül kizárólag az etikátlan második világháborús eljárások,
a mocsarakba ledobott katonák és szőnyegbombázott civilek,
a foszfor, a gyújtó- és kazettabomba és az atom körül forog.
Túlpart kivilágítva, egy stadion halszálkabordái agresszívan,
komp akad el egy homokzátonyon, az egész, mint egy Rousseau festmény,
bizarr, nem szándékos tréfás, iszonyú naiv és törtető.
Nagy recsegés a vízparti erdőfolton mögöttünk, a sötétben,
Péter kerítésen mászott át, és egy 180 centis gödörbe esett,
megkapaszkodott ugyan, meg eleve magas srác (amúgy fordító akar lenni),
a tűznél aztán nézi, hogy véres-e, mert egyszer elvágta magát,
valahol a combjánál egy fesztiválon és órákkal később ájuldozott,
akkor jött rá, hogy azóta ömlik belőle a nedű és leültették.
Erre nem sokat reagál a jelenlevő társaság, már eleve kevesen,
mert fél tucat lázadó elviharzott az éjszakai buszt elcsípni.
13 percük volt rá, úgy tűnik, sikerült. Aki maradt, csendben beszélget.
Hagyni őket, akik még itt, kibontakozni. Ülsz és élvezed a nyugalmat.
Igaz, abban is megegyeznek, immár frissen betöltve a 30-at,
hogy nem valók nekik már a konzekvensen kommersznek titulált fesztiválok,
mind annyira, de annyira egyforma kezd lenni (vagy mert annyin voltak),
egyikük például, ha nem is faluünnepeket céloz meg mostanában,
de a Monori Bornapok, hangsúlyozza, kifejezetten jól sikerült szerinte.
Kakas-szépségversenyekre terelem a szót. Meg olyan bulikra,
amik nincsenek fent a világhálón.
Szedelőzködés itt is, ők még eloltják a tüzet. Dzsalni a dzsindzsán át.
Van egy kuckó egy terasz betonlap alatt feljebb, ahol a techno tekereg,
Mákó Rozi Live, aztán KIDWAR LIVE, majd megtolva az egészet ASVANYVIZ2 DJ,
és az ütemekre széthergelt jelenlevők betérnek most már,
látszik arcukon, abba a dimenzióba, ahol legszívesebben élnének?
A fő kiülős rész által közrefogva aztán ismét főépület 
elosztása olyan, mintha a régi Petőfi Csarnok köszönne vissza,
az oldalsó klubszobákkal, eleve az elosztás, a méretek,
igaz, a nagyterem arányaiban ugyanaz, mint az Ajtósi Dürer sori dühöngő volt.
A LOPUNK zenekar előadása idebent aztán olyan, mint egy obskurus rítus:
mint egy kifordított párhuzamos valóság, ahol a Vidám Vasárnap
és Csurka, az antiklerikális kommün-dohogás, mindez paródiaként,
valami középkori vásári komikummal, de napszemüvegben,
illetve alátétnek a 80-as évek punk korszaka sosem ért volna véget,
és Urbán Tamás fényképei, valamint a Fekete Lyuk,
és úgy általában minden, ami félmeztelen, tépett,
bakancsos, alsóneműt és olvasószemüvegét levett, színpadra felugráló,
az megelevenedik... !!! ... a kockás hasú szőke lányokkal,
és a mikrofonhoz énekelni odaengedett közönség legjavából,
méghozzá olyan elánnal, hogy ahhoz képest a bolti sorban állás,
a csekkbefizetés, a piros lámpa, a szülői értekezlet,
aztán a strandon a hekkesnél magad előtt álló hájak és hurkák,
vagy a 30 percig elhaladó tehervagonokat húzó diesel-mozdonyok,
vagy a vizsgaidőszakban eredményre várni, vagy a nemi beteg gondozó
és mások számára már fél-gyomorforgató üzemekből hírt várni:
ijesztő és maga a rémálom lepárolt, cukormentes változata.
Éjjel 2-kor még szól a gitárhúr-tépés.
Kit lehet itt bemutatni kinek? A diákok, akik érettségi alatt,
már vagy 10 éve volt, saját jazz kocsmát nyitottak? Őket kinek?
A város egyik legjobb énekesét, akit még alig ismer valaki mainstream,
előrántani a backstage-ből az egyik énekes dobost, hogy haverkodjanak?
Aztán a legkuplerájabb éjjeli bár pultosát egy színházas emberrel?
A régi Tilosos srácokat, mondjuk a restaurátorokkal összeereszteni?
Aztán a halott haverod punk fiát a horoszkópos lánnyal? Azt nem.
Elég annyi, hogy az ironizálva tüntetőleges Buzi Kisfiúk zenekar ott ül.
A placc túloldalán Miskolcon terepgyakorlatukat még a 90-es években végzett,
immár a budapesti undergroundban fel-felbukkanó szociális munkások
és hardcore pedagógusok, mellettük egy BDSM csapat colos cicababái, hamm!
Ahogy így flipperezik az ember és le-leültetik maguk mellé,
egyszercsak odajön egy remek testalkatú takaros fiatal hölgy,
mondván, neki meg kell ölelnie, és ezt nehéz volna visszautasítani.
Egyetlen érve az, hogy sokat futunk össze és ezért ilyen jellegű jutalom is jár.
Tényleg? Akkor mutasd!
Odahajol, és nagyon finoman, szinte lágyan teszi a dolgát, jót akar.
Az arcocskája! A combja! Az öblös mellei. A frizurája mindig penge.
Egy önkormányzatnál dolgozik, és minden szétizzadt pincepogón ott van!
Lépten-nyomon ismerősök a sok éjszakai élet után.
Nem csak zenekarok, de rengeteg absztrakt fazon.
Mint egy holofedélzet, előre betört ablakokkal, kies és színváltós,
egy helyen, ami ki lesz majd pattintva innen, most még, amibe besétálnak,
akik a belvárosból idáig eljönnek. Amúgy közelebb van, mint a Római!
És nehéz elmagyarázni utólag (nem csak a helyzet összetettségét),
hogy néptáncként fogva fel ropják bent reggel 5-ig a Davoriára!
Az ilyen zenére twistelni sem sűrűn kapsz el karaktereket,
és ilyen még Berlinben sincs, nem mintha az volna az etalon,
elvégre Wien és Brno is tud a romok között néhány trükköt,
és Tokyo földalatti életétől a grúziai Bassiam bulikon át Skóciáig van hév bőven!
Mi van az utilapuban tehát, hogyan zárni az eseményt? Józanon?
A pacsik és puszik lombjain áthatolva sikerült feleleveníteni ismeretségeket,
mert végül is a Jégkorszak óta minden törzsi gyűlés és csere-bere erről is szólt?
És hogy Olivér milyet énekelt előtte (Dep'Art). Vagy Legát Tibor.
Az este vége, ahogy készülsz, szedelőzködsz. Ahogy egyes lányok szerint:
maradni kell reggelig, mert nyár van és ők szabadok akarnak lenni!
Ahogy a fiatal férfiak a golyózó pszichedelikus fényekben:
lyukat vadásznak. Fényelnyelte árnyak, árnyba fény hatol,
üresedik a tér, és összébb húzódnak egymáshoz az asztalok.
És te felugrasz az érintetlen cangádra,
és hazatekersz megmelegíteni a maradék pörköltöt.
Megdöntve versenytempóban a rekordot, tizenvalahány perc.

A város teljesen ellentétes oldalára, ahol az est emléke csontba forr.

 

 

 

 

 

 

Decentenárium

Őrláng, mint megtestesülés.
A Vihar felett, szótagok.
Vadászkabátzöldben, emlékek.
Ebbe belerontani szabályszerűen:
szinte várható volt, itt ez megy.
Népszámlálási biztosok, 
akik házhoz jönnek zaklatni,
tudni akarva, ha valakié a lakás,
annak benne is kell lakni,
mert ha nem, bűnöző vagy!
Vagy úgy. Ezt hol olvastad?
Nem lehet ez egy rendelő,
vagy egy műterem vagy egy próbaterem,
vagy egy műhely vagy egy klubszoba?
Dadog és csapatával levonulnak a kapualjba,
mert nem tudják, erre mit kell mondani.
A lépcsőházban utánuk kiáltasz,
le a gyönyörű kovácsolt vas korlátok között,
ahol már nem egy régi lakó töprengett,
hogy ilyen körülmények között
egyszerűen levesse-e a magát,
aztán az ablak mellett döntött,
mint Szkárosi és mások. Utánuk kiáltasz,
a szolgáknak és az öngyilkosoknak egyszerre,
de amikorra kifut a mondat révnélkülin, árván,
már csak az önmagukat igazolni nem tudó,
erre sosem számító, a kudarcélménytől beszart,
az állásukat féltő, trottyos alakoknak szól:
bizonyos szint fölött 
nem megyünk egy bizonyos szint alá... ismétled!
Szerinted hallják? Szerinted érdekli őket?
Hány idézetet dobnál még be, hogy megkönnyebülj?
Vajon ki fél jobban? Ők vagy a ház lakói,
ahol kiabálsz és csak dolgozószobát bérelsz?
Lent vannak már, az ajtó csapódik,
az egyik visszalép és bedugja a lábát.
Addig fog ott úgy szobrozni, ameddig kell?
A kocsiban ül a másik kettő, telefonálnak.
Lehívják a központi utasítást, vagy csak...
... háttérzene szól és megváratják őket is,
mert ilyen helyzet amúgy nincs,
és nem tudják, mi legyen, mert ha lelépnek,
az egy üres folt a dokumentumban,
ha meg maradnak, azt nem tudják, hogy kell.
A fizetett beszélgetések, 
a kijárási tilalmak,
titkos alkalmi kommunikációs társakkal,
vajon enyhülnek a káromkodások szintjén,
vagy pedig már megszokták? Bérkaszárnya.
Kinézhetsz közben az ablakon.
Szemben az Operaház előtt megálló
autók rendszámtáblái megváltoztak.
Még a külváros kapujában is érezni:
A folyosó szűkül.
A háború túlél mindünket.
A hullák öltöztetése tilos -
kiáltozza egy megözvegyült fiatal nő odalent.
Sós perec ízű könnyeiből a keményítő
úgy rákeményedik az arcürege fölé,
hogy a perec sajtja ilyen, nyúlósan,
épp ott, ahol az orrcimpa hintázik,
ahogy vitorla teszi a tengerre kifutva.
Kocsiajtócsapódás.
Műanyagszsacskócsörgés.
Magas sarkú cipőkopogás.
Csajok az amerikai edzőtermekből?
Deep Blue vs Kasparov a tévében.
Milyen elképesztő mértékben 
manipulálja az embereket
a nemi betegségek negyedéves statisztikája?
Puszta jóindulatból használtam ezt a kifejezést.
És ez a plakát nem hazudik,
és a hirdető osztlop túloldalán koncert reklám.
Egy drón repül be az ablakon hívatlanul ekkor,
nem harci eszköz, nem akar rosszat,
zaklatni jött ez is, pásztáz, szkenneli a falakat,
és az egyetlen üres felület előtt megállapodva:
kivetíti, amire programozták:
Üdvözlünk a Vatera piacterén_Feromon parfüm.
Sosem féltem nemet mondani.
A drón kirepül.
Az Opera előtt a kocsikból harisnyás combok ki-be.
A lépcsőházban kivont söprűkkel vonulnak az asszonyok.
A ház előtt parkoló kocsiban leállítják a motort.

Várni kell.

 

 

 

 

 

 

Vadnyugati leányálom

Hosszú caplatás az esti fénnyel nyújtózó nyugatra.
A meglékelt földek vére feketén. Mögötted immár.
Sok határsáv nélküli felázott, szikes, felázott rengeteg, 
aminek tisztásai száz mérföldesek. Alig jár erre valaki?
Varázslatos völgyek kanyargós, kemény falai, meredeken,
és vízesésekkel tarkított tenger felé igyekvő folyékony utak!
Átúszó szarvasok csoportjai, és súlyos lazacok fickándozva,
sehol egy híd, egy építmény, az Appalache-hegység a távolban,
és Arizona mély kanyoncsipkéi még annál is inkább valahol,
az elérhetetlennek tűnő alkonyat utáni feszített mezőkön,
ahol az Arkansas és a Colorado
és a sárgás-rozsdás kőzetek málló labirintusain megkopva.
Az alábukó tegnapok pompája pattan kovakövek hangjával,
itt, ahol a Középnyugat íriszén átszűkölködik a bőség reménye.
És a hova a modern történelem még nem ért el, de erősen akarja,
oly annyira, hogy maga alá gyűri e földrész mítoszait és népeit.
Felsejlő kristályfalak kidülledve néha finoman, és homokpadok,
amiken piciny aranypöttyök csillognak kelletve magukat millió évesen.
Mindezt legtöbbször víz alatt, ezer éveken át bújkálva önkéntelen,
és vonzva azokat, akik elől még inkább előre hátrálsz vagy igyekszel.
Virágtól roskadó lankák itt és most, domboldalak jávorszarvasléptekkel,
és méhektől zúgó zavartalan természeti csodák csoppanó zöldjei!
Haladni a hírek és mende-mondák vonzásában keresztül mindezen,
hágók és szurdokok visszhangzó elágazásain megfogva hangerőd,
és kerülve a feltűnést ott, ahol a csillagtól lyuggatott égbolt:
rádőlve egészen a puszták peremére, eligazítja az utazót.
Sziklaormok peremén is pattogó kavicsok elcsukló hangja int,
amikről sejthető, hogy kecske, muflon, zerge, vagy rablóbanda.
Sok elhagyatott kunyhó korhadó tetőkkel útközben, bent kőhalom.
Valakik megpróbálták és talán belebuktak. Vagy máshol folytatták?
Fából minden, mint Noé korában, és a magány özönében itthagyva.
Egy-egy keresztfa azoknak az út menti fák között vagy a kunyhók mellett,
akik első ízben próbálták betörni e tájakat, és az rájuk omlott békékéjvel.
Magány, mint emberi magány. A természet persze buzgón nyüzsög, kiáltozik!
Földveremre tető vagy tölgypallós röngházak, 1000 mérföldre jut vagy 5.
A nagyja széthordva, eltüzelték, akik erre jártak előtted.
Néha egy folyó és egy ösvény keresztezősésénél a bátrak lerakata.
Nem sok ilyen fix pont van. Hogy 10 négyzetméteren üzemel a bolt:
szatócs, kocsmáros, ruháztató egyben, és konzervek, lőszer.
Van fésű, takaró és pokróc is, meg kalap és kabát és csizma,
de hogy melyik vadonat új és melyiket hőzták le valakiről?
Molyrágta zokni. Kendők. Egy-két kásás belű alma. Dohány, szappan.
Ezek a pihenőhelyek a maguk fortélyos külön világukban léteznek,
senki sem rabolja ki az ilyet, mert ezen a helyen kívül:
messze s távol nincs hol elkölteni a pénzt, amit sikerült leakasztani.
Tudja ezt a kereskedő is, aki valamiért ide vágyott, az útmenténre.
Kérdőn méricskéli, minek neked ennyi fegyver, elvégre több is van:
- 1860 Colt Army Revolver, ivóversenyen nyerted!
- ... egy ütött-kopott Model-3 Schofield, de akkorát rúg! Fa markolata erezett,
és egy hatalmas fa évgyűrűjének bütüje van mindkét oldalt középen.
Csinos darab, a matt feketébe hajló szenes tónusaival, látott harcot.
- 1851 .36 Caliber Colt Navy Percussion Revolver, ajándék volt.
- 1862 Police Colt Percussion Revolver, amit nem nagyon mutogatsz.
A boltos előhúz egy díszdobozt és kérdőn néz. Felnyitja, ajánlja.
- - Colt Model "Walker" .44 Revolver. 1846... talán 1847.
Fegyvere azért neki is van. Az ilyen néha még borbélyként is megállja a helyét,
vagy egyszerűen megitatja lovaid és jócskán elküld messzebbre,
mert nem tetszettél neki különösebben. És ebből máris tudod:
mások is jártak erre, nem is olyan régen, üzletet csinált velük.
véres csikkek a padlón és a tornácon, ezek bizony verekedtek is.
De bizonyos, hogy a vásárlást követően, talán itt is éjszakáztak,
és másnap részegségre ébredve még ráittak és úgy indultak útnak,
megpaskolva egymást rendesen. Akkor bizony leakaszthatott róluk még pár dollárt!
Hogy máshogy? Különben kuncsorogna, oldalról felnyírt állát vakarva várná
a karcos réz- és kivételes tükrű ezüsttallérokat erszényedből,
míg előzékenyen arra kér, hogy tedd ki a pultra a vasadat.
És papírpénzt is elfogad, mert az alkotmány engedi és a nép akarja!
Az útonállók világa innen kezdődik, kint a vadon peremén.
Aki elszökött. Akit keresnek. Aki keres valamit. Mi lehet az?
És aki vadászik, de nem csak vadakra. És akinek nincsen semmilye!
Meg aki úgy tűnik, mindenhonnan kiszorult és tövénytelen lett.
A fejvadászok itt ólálkodnak valahol, és némelyikük állítólag a barátod.
Utak keresztezik egymást, erődök köré kiépülő csipetnyi városhangulat,
bármerre jársz, egyre több az olyan befalazott állás, ahonnan puskacső kémlel:
Fort Bragg, Fort McHenry, Fort Mose, Fort Bridger, Fort Cass, Sutter's Fort.
Vagy Fort Walla Walla és Fort Laramie, Fort Atkinson, Fort Kearny! Elég ezekből.
Dakoták között vagy sem. Minél távolabbi, annál inkább igaz az a megállapítás, hogy:
Az erődök lakói durvák. Fort Kiowa is? Kutyaugatás és puskaropogás hang. 
Túl sok üres üveg eldobálva néhanapján e helyeken. Máskor kegyetlen fegyelem,
és e kettősségtől szellemileg megkorbácsolt emberek tébolya az Ígéret földjén.
Kiowa eredetileg Fort Lookout volt. Itt, ahol Ashley tábornok 1823-as expedíciója során:
Hugh Glass 320 kilométert mászott vissza Kiowaba egy medvetámadást követően.
A bejáratott utakon az özönlő új lakosság ezrei vánszorognak nyűglődve,
Jedediah Smith útvonala már nem mindenkinek nyújtja ezt: solitudinem.
Vannak a hivatalos karavánútvonalak, meg amit a katonság is használ:
Santa Fe Trail 1821, ide kapcsolódva be, Old Spanish Trail 1829. Északra: 
Oregon Trail 1932 óta, California Trail 1834 óta, Mormon Trail 1847 óta.
Overland Trail? Applegate Trail? Southern Trail? Vagy az új Bozeman Trail?
Feszületfordultával a El Camino Real? National Road, mostanra kiépült mind.
De ha ezektől messzire járnál, van az a kontinensnyi szélesség, ami befogad.
Brazos River Canyonlands? Bodie Town, a szellemváros?
Ha egy ilyen vidéken vagy úton haladsz, mindegy, hogy hegység vagy préri,
mert megint hegység következik, és ott már medvenyomokon üget a patkó.
Olykor előlép a patakparton heverészésből felugorva egy térítő,
vagy ugyanezek az út mentén egy magaslati pontról kiabálnak rekedten,
sérült hangszalagjaikkal leereszkedve bárkihez, aki arra jár.
Többyire egyedül ide kiebrudált félnótások a misszió nevében,
vagy akiket kiátkozott az egyház egy vad éjszaka után nem hiába,
és még mindig azt hiszik, ők papok, és itt a templomuk az erdőben.
Ahol nem egy közülük találta meg igaz hitét, egy fácán vagy borz képében,
lehetett az pocok, pele, hód vagy hermelin is, olykor nagyobb dögök,
és ő azt prédikálja, hogy Isten az az állat, vagy egy sziklatömb,
és ebben ennyiből igaza van, de hogy utána rá is lő, éhében, vaktában?
Ezek azt már észre sem veszik, hogy a folyóparton a kövek között:
egy hatalmas állkapocs áll ki, kimosva... egy földtörténeti régi kor emléke.
Volt olyan is, aki a szénné égett indián falvak között - amelyeket kiirtottak -
futóbolondként utazott, az üres, felperzselt kunykóknak prédikálva, 
                                                         hogy bezzeg, bezzeg,
és volt, amelyiknek a lapockájából vagy vállából nyílvesszőcsonk állt ki,
és ő már nem is tudott róla, a sok nyugatlan éjszakától, a sok nyers ételtől,
a sok átvacogott hajnalon túl, a sok mindenféle gombától, a sok erdőbe kiabálástól!
Az ilyesmit jobb hagyni, ahogy van. Nem közelíteni, nem leállni vele, nem lelőni.
Menni tovább, és a kinyíló völgyek combjai mentén a közeledő hegyek kaptatóit,
majd újabb völgyeket keresve, leereszkedve azokba, nem zavarni az emberiséget,
miközben az lassan, de biztosan beleőrül az egyre több választási lehetőségbe.
Kint lenni, ahol Európa igazi határa van, vagy elmosódik. Mindenki európai itt.
Kivéve, amikkel eddig találkoztál: Kansas, Sioux, Pawnee, Apachee, Iowa, Cree, Blackfeet,
valamint Omaha, Mandan, Comanch, Irokese, Hidatsa, Oto, Sauk és Assiniboine törzsek például,
számuk folyamatosan csökken... ! ... 1832 és 1872 között a lényeges változás beállt.
Long Walk of the Navajo, hallottál erről? 1864 augusztusa volt, nem is olyan régen. Máshol is megtörtént.
Fort Cumming és Fort Smith között, ahol a Trail of Tears fut, a Cherokee áttelepítés útvonala.
Georgia Állam, Észak-Carolina Állam és Arkansas meg Oklahoma között: 5045 mérföld, gyalog.
Persze, hogy kerülni kezdik egyesek ezeket a területeket. Arra haladni, ahol béke van.
„Frontiersman settlers, mixed picture. Grip loosened, skirmish, fairly lawless atmosphere.”
Nez Perce arcok. Shoshone döbbenet, ahogy ruhákat akarnak rájuk adni és ők ellenállnak, eleinte.
Mennyi ilyen átszervezés, átnevelés, átidomítás zajlik? Folyton belebotlani, ahogy visz, ahogy hív a kaland!
Az utazás azonban körmenet. Ha tengertől tengerig nem is, de valahol fordulni kell:
a MidWest, a Central Plains, majd a háromszög csúcsa, a West beépülő földjein haladva.
Chippewa és Ojibway ismerőseid és az Okipa szertartás emléke, a naptánc maga!
Egy történet vele: hogy a lovat több törzs először úgy hívta, Nagy kutya. Nem volt rá szavuk.
Innen végül a pettyes pejlovak és mustangok vágtájának hangjáig eljutni, évszázadok.
Időutazás ez nyugatra, egyben kaland. Ahol a sok civakodás szűnni nem akarása lobog.
Éjjeli lassú ügetésre ébredni, mert elbóbiskoltál a nyeregben napnyugtakor,
és néhány furcsa zaj és reccsenés, de semmi sem jön. Letáborozol, ideje volt.
Máskor heves dübörgés egy szurdok vagy szakadék szélén futó útvonalon túlról,
a kanyar mögül, mint máshol fák között vagy az éjszakai préri-sík csendjében:
kimerültségében röfög a ló, habzószájjal száguld el melletetd és te épp arra mész. 
Talán volt rajta lovas is, úgy tűnt legalábbis. És amikor van, köszönsz;
és ők káromkodnak cserébe. Főleg éjjel... amikor hova ez az igyekezet? Mi történt?
Leesik a hó észak-nyugaton, s mint a gyapot vagy a tejszínhab, amibe járatot vájt 
egy száz kilós, édesszájú fenevad. Pedig csak egy apró, csörgedező patak az.
Felbérelt nyomkeresők kurjantása a távolban. Egy lavina leereszkedve a hangok hatására.
A Missouri-vidék szépsége is, odébb jóval a kanyonok roppant terei, ahova visszajársz!
A Rio Grande és a Yukon között táguló temérdek terület valóságos vadontárháza,
aminek csörgőkígyóveszélyei és grizzly-pofonjai között jut idő csodálni a bejáratlant!
Az Ohio és a Yellowstone habzó lefolyása mentén ügetni a gondtalanság élményével,
tudva, hogy valahol a hegyek mögött állítólag forr a föld és égő vizet köp? 
És Charles Bird King, Karl Bodmer, George Catlin rajzai, sokszorosításban nálad.
Nincs szükség napilapra és hamutálra. Üvegpohárra és nyakkendőre,
se cipőwaxra, vagy sétapálcára. Egy kalap nem árt, egy bőrkesztyű sem.
Régen volt már a Lewis és Clark Expedíció (1804 – 1806) és annak viszontagságai.
Az elmúlt fél évszázad - több is annál - megtanította, megcserzette a pinírokat.
Olyan útvonalakat járva be, amik Napóleon nélkül igencsak nehezen volnának a miénk!
Mégis kikkel hoz össze egy-egy ösvény vagy kőpárkány mögötti kanyarulat?
Akik itt a hántott-cserzett prémek pazar cseréjével ütik el idejüket,
vagy akik farkast, medvét húznak magukra és úgy csörtetnek feléd...
... azon ne aggódj, fának dőlve ülni a tűznél éjjel velük vagy nélkülük,
egyre megy, a fegyver kibiztosítva, és a kés a lábszárban röpke távolságra.
Nem is egy kés, egyből három. Balta. Zsineg. Van, hogy esznek és lefekszenek,
ám az idegenekkel csínján, elvégre személyazonossága itt akárhány lehet akárkinek,
és amikor felisszák magukat olcsó szeszekkel, várd, míg kiütik magukat,
csak aztán indulj neki: lovad sose málházd le, ne feküdj melléjük, igyekezz!
Bár néha adódik csak ilyen riadalom, mint farkasüvöltéskor a Hold állát nézve,
messze túl az éjfélen és készülve a másnapra, várva az új és érdekes életveszélyeket.
De hogy mindenhol, minden bokor mögött csikefogók és rablógyilkosok lesnének,
ez azért sem igaz, mert akkora az ország, az ismeretlen fele végképp,
hogy annyi ember nincs, hogy ezt így belakja bűneivel. Egyszer talán majd, egyszer!
Ígyhát vésd be naplódba, hogy útvonalak sokfélék vannak errefelé, 
átnevezett helyszínek, ösvények, és megcsonkított vagy összefirkált tereptárgyak,
szent gyülekezőhelyek egykor, amiken ma tábla sem virít sokszor, csak bölénykoponyák,
és emberekből még ennyi sem, fajtáját tekintve, hogy miért jön ide ki az magától,
hanem ami közös bennük, az tart távol tőlük olyanokat, mint a magányos útonállókat.
Hetek telnek el, hogy a távolban egy sátortábor lobog. Vagy szekerek küszködnek.
Vagy éjjel a szomszéd hegylábnál pislákol egy zavaros táncú tábortűz. Egész távol.
Tüzet rakni márpedig kötelesség, és híres áldozat. Ez a tűz mindig ugyanaz a tűz,
mint a Nap, mint a szerelem tüze, és a csillagok mint végtelen számú glória,
egy sötét koponya belső és külső falán ékesen ragyogva, akár a szentek ügyelnek.
Csillagból van minden. Egy falevél, ahogy párbeszédben áll az égbolttal,
egy állat kérdő tekintetén a csillanás, mielőtt ugrana előled vagy épp feléd.
A folyamok habjának fehérje is, és a barlangok fáklyafényben csillogó csodái!
Talán még a mozdonyok emésztőrendszerében is ott van ez a földönttúli késztetés.
Talán még az anyaméhben is ez a tűz lobog a vér viszontagsáot nem ismerő öblein.
Talán a melegített ételben is csillagpontok pattognak, és mi megesszük azokat!
Idekint annál inkább, ahogy a tűz óriás tükörképei a feketeség görbéjén köszönnek,
szinte azt hinné az ember, hogy ott is valakik, kint az űrben, tábortüzeknél ülnek.
                                                      Talán őseink, Talán mások ők.
Nincs itt metropolisz-jellegű forgalom, ez ténykérdés. Alig vannak úttörők,
akik háborgatják e földek éber álmait, de egyszer sokan lesznek,
és kegyetlenek, és mikor már nem lesz kivel, akkor majd egymással, belakva,
házakkal teleszórva, -hintve minden útvonal mentén azt, ahova egyszer leültek.
Addig pedig lapos szélsüvítés, égi keselyűkörzés, öblös szarvasbőgés,
néha egy puma és hegyi oroszlán marcangolta zarándokféle fájó sebei feltárva.
Egy-egy elhagyatott spanyol templomrom, ami itt áll és omladozik 200 éve.
400 éve volt Kolumbusz, ne feledd. Annyira messze időben e templomtól,
mint te a templomtól ide... a harang nem kondul. Hegyen megfagyva. Prérin letörve.
De nincsen állandó akció, folyamatos kergetőzés, vérdíjplakátok ezrei,
mintha egy temetőnek épülne a Vadnyugat, aminek gödreit tele kell lőni hullákkal!
Mint az, hogy valakit 6 Naprendszerben, sőt több csillagrendszerben köröznek.
Ezek többnyire fantáziák... mint a házak között párbajozó virtuslegények.
Ez nem a középkor, hogy nézik, mint a király is, és lovasroham helyett,
két kilőtt tölténybe összpontosul a lovagi torna utolsó rohanó pillanata,
a ravaszt meghúzva, gyorsan, pontosan... dehogy. Itt ez amúgy ritka.
Ki akarná ezt? A fegyverek is félrehordanak. Nem lehet megúszni szárazon.
A fehér kalapos megyei, a szövetségi és helyi törvénybetartók szigora brutális,
és a deszkavárosok felívelő kedélyét vigyázva a sheriff is néha előbb lő, mint kérdez.
Van viszont ez ritkán, mondom ismét. Az ünnepek nem vérbe vannak fojtva itt sem.
Mert ez már településnek számít, nem támaszpontnak kint a semminek titulált közepén.
Talán.. Hajnalban van főleg, amikor beittak, összevesztek, kártyáztak, kurváztak:
akiknek más dolguk nem volt és hozzátartozóik sem igen, ez örök látvány marad vajon?
Akkor van cséplés. Vagy a vasútépítés területén, ahol bordélyvárosok alakulnak ki,
hírük förtelmes... jönnek a szerencsejátékosok, a szoknyavadászok, a revolverhősök.
Ritkák ők is! Szét is kellett lövetni egyszer egy ilyen állomást, úgy elfajtzottak.
Munka ott már nem zajlott, és hogy így legyen megalapítva város, nem, nem...
Körülöttük hevert nem egy 1848 Colt Dragoon.
Menni innen, ahol még várnak természeti csodák és sok taposatlan ösvény nedves pora.
Megkövesedett ősi kagylók körtealakú kitüremkedése a mészkő hántásaiban,
vagy egészen szép kagylókkal, frissen, vízesen kínált darabokkal kereskedő utazók!
Ebből lesz a Spondulix. A pénz, ami körbejárja a világot?
Pipázgatni egy fennsík kiszögellésén, tanakodva ezeken. A szél furcsa hangot hoz megint!
A vonatfüttyök szalagfüstje lassan körbepalástolja az érintetlen tájak telítettségét,
Northern Pacific, Southern Pacific, Central Pacific, Atlantic-Pacific, a távolból, fennsíkról,
kaptatóról nézni utána, ahogy a mozdonyoknak a legújabb fahidakon rohannak, hova?
Ozark Mountains? 18th-century Ulster Protestant settlers, olvasod a helyi hírekben.
Délen pedig lapátos gőzhajók zubogása a Mississippi mindkét partján cikázva komótosan.
Mark Twain plakátjai és kocsmatörténetei. Independence, Galvestone, Fort Hall,
Santa Barbara, vissza Pendleton, Butte, Boise? Meddig bolyongsz még parttól partig?
Twin Falls, Casper, Scottsbluff, Omaha, Nauvoo, ahol már ismét a kerítésekkel ismerkedsz?
Chimney Rock és Ash Hollow tájegységbe illő útjelzői a természet jóvoltából,
ezek mentén azonban nyüzsgő városalapítások és kalapáló, kopácsoló telepesek faházai.
Kint a vadonban ez is mind mögötted. A patak parádés zenebonája,
vagy a suhogó tölgyes tompa tapsolása közben fehér ormok hegycsúcsokba futva.
A Great Smoky Mountains-től a Wildcat Hills-ig és vissza, vízesések mentén.
Egy kis aranyásó készlet. Egy kis szárított hús és más elemózsia.
De ha mégis úgy éreznéd, a vérdíjas plakátok pofái kilépnek eléd a fák közül,
ne tétovázz túl sokáig elvágtatni, vagy tűzharcba keveredés helyett:
azonnal lepuffantani az összeset, ha ugyan nem rejtőzik több lejjebb, beljebb.
Ne engedd őket megszólalni. Ne engedd, hogy bekerítsenek. Nem kell ez neked.
Ha pedig kidumálnád magad az egészből, mert te jöttél el idáig egyedül lenni,
megeshet, hogy máris rárabolnak készleteidre, és te tudod, hogy itt kint ez a rend.
Egy rög vajba harapni, mert a kenyeret már felzabálták meggondolatlan mohóságukban. 
Vagy egy avas szelet bacont előhúzni egy csizmából, talán csak kabátzsebből, 
amibe már beleszáradt, és még mindig ehető. Idekint, ahol távol az emberiség.

Nincsen város. Nincsen alkudozás. Nincsen fehér ing. És nincsen koszos víz.

Egy Vadnyugati leányálom, mert ehhez képest bezárva élni házak között: fűtött börtön.

 

 

 

 

 

Fák

 

 

                 Már burjánzik, 
            jönnek az ősfás ingerek.
        És minden évszak egyszerre elvadul.
       Fák, mint a Föld szőrei. Hány lehet?
     Törzsek, cserjék... mind fölfele nyúl.
       Nyáron gyümölcs, télen lomb se leng.
    Mint amennyi ága van, gyökere annyi legalul!
      S a földfelszín vékony sávja feldereng,
   tükrözve a törzs mentén, mint az ember legyalul.
     Kitelt, összefogott "lent", a szent verem.
    Mennyi féle természeti csoda ott, és hány vajúd?
    Méhében védve állat-méhében új élet szendereg,
    bátran nyitva ebbe a különös világba kaput? Alagút!
  A fák örök sóhaja - mert folyton sóhajtoznak teneked!
   Ez, és az állatok szöszmötölése... védve valaguk!
  A vadonban vagy a kert végében, itt élnek melletted.
    Egyetlen fa is mérvadó - a táj körölütte fellazul!
    S törzse megkérgesedik, ez csontja kívülebb!
   Miben üzenetet hagyni lányoknak, csupán eltanult.
   "Heves nyarakon dőlve neki, csípőd csűröd meg"
   - ezt mondod a lányoknak, és mutatják majd szebb arcuk?
    Mint a csapolás, juharszirup. Figyeled ültüket,
 nekidőlve fenékkel feléd: alkut várva az, kinek marja púp.
   Sokáig tart, ez jó. Szántások mentén, hol a mélyút
    és a töltés taposott oldalában elheverni lassún úgy...
 De a lány komisz, rászólsz: Még egyszer oda mért nyúlsz?
    És a törzsek érzik. És a fák látják a faggyút!
    Nincsen fürdőszoba, nincsen törülköző, se ágykeret.
  Lenyalogat téged, és te is őt, mindent tapogat, széthúz.
    Itt, a fák alatt, ahol nincsen fölös bájcsevely,
aztán indulni készültök, a vihar előtt, két szerelmi túsz!
És a szántás szántás marad sokáig. Az ég is olykor rálehel.
  Majd a földút eltűnik vagy aszfalt kerül rá, szép úgy?
A fa pedig figyel. Az ember késsel belevés, korhű a látlelet.
 dió. barack. Az ember gyomrán átfut egy mag, emléke lédús.
   Fák népe itt, köréjük gyűlve ünnepel a kinti bálterem!
   Az élő oltár hív! Legyen középen májusfa vagy cédrus.
  Ahol fa megkapaszkodik, meg is terem. Nincs gyászeset,
      se morbid mulatságok tüzes hajszája nem ég úgy,
   ahogy a szépérzék tetszése kívánkozik: hátha rálelnek!
       Tavaszi tapsoló rügyek, kamaszos fénypúp,
      őszi vetkőzések vonzalma, rozsdás perem.
         Tájékozódni közöttük, vérontó évszakok!
      Vagy télen egy tisztáson ülni, mely már jeges.
      A fák között, ahol űrbe kiáltanak a hézagok,
            és nincsen kötelező irány mereven,
                      csak a törzs
                        mentén:
                         jönni
                         menni
                         enni
                         inni
                          kérni
                          adni
                         hívni
                         hagyni
                          futni
                          mászni
                           fogni
                           húzni
                           nevetni
                           sírni
 ||||||||||||||||||||||emlékezni.||||||||||||||||||||||
 

 

 

 

 

Film

Film és kabaré. Nem a kamerák előtt, hanem mögött.

A casting egy őrület. Kit nem vesznek észre?

Vedd csak azt a különcfilmet, hogy Zabriskie Point.

A rendző tudatosan nem vett fel ismert arcokat.

Hanem az utcán kereste a karaktereket, de valóban.

Vagy... éppsenséggel...

Harrison Ford, akit most jutalmaztak életmű díjjal,

hogyan került be a filmiparba? Nem csak beugrósként?

Mert más aznap éppen nem volt ott szövegpróbára?

Ennyiből a takarító is lehetett volna vagy a sofőr.

A produkciókat visszadobálás nyilván ugyanez,

hogy úgy igazából keveseknek van érzéke ahhoz,

amit ott művelnek, és a többség blöfföl egy pénzhegyen.

A Gyűrűk Ura majdnem elbukott, a hányadik stúdió után?

Mindegyik azt mondta, hogy ez egy nagy nulla, és nem kell.

Végül a NewLine Cinema megadta magát a 3 filmes ötletnek,

a megfelelő spórolási és költséghatékony forgatási módszerekkel,

illetve, hogy nincs felszerelés és stáb és díszlethurcolászás,

mindent egy helyen lehet, kell, oké, forgassátok! And ACTION!!!

A Buda Flóra Anna film nyilván ugyanez, hogy valakik ezt benézték.

Forgolódnak? Kisunnyognak? Átülnek máshova és ott elröhögcsélnek.

Nem más ez Budapesten, mint Los Angelesben, a szokások is hasonlók,

hogy kik milyen pózban hogyan folynak szét karosszékekben délutánokon,

miközben a bekopogót méregetik, lefitymálóan, néha vetőztetve képzeletben.

Itt talán csak annyi a plusz tünet, hogy a mentalitás rágja szét a valóságot,

mint a fene eszi az egészet, és a kényelem birtokosai hunyorogva szivaroznak.

Mint amikor egy egész ország kontraposztban vár, karba tett kézzel. 

A filmipar is ilyen. Ha külső segítség érkezik, akkor azt megvetik, 

mert akkor lealacsonyítva érzik magukat, ha meg nem jön, elárulták őket.

Bár ha amerikaik mellett lehet pózolni és behódolni idegen beszédüknek?

Na, akko ott azért van egy kiskapu, egy kis egérút, büdös sajtok között lavírozva.

Vagy lehet, ezek valakinek a lábai, karfiolkörmei és azok előtt csúszni-mászni?

De mennyi pénzt buknak ezzel. Mennyi közönségvonzó valódi tehetséget:

 eresztenek szélnek. 

Hogy néha a véletlen besodorja őket a fimlgyár kapuján. Ennyire nem számít?

 

 

 

 

 

Egy ír kifejezés

Micsoda banda! Egy ír kifejezés a sok közül,
ami talán kiterjedt más földrészekre is,
ahogy a lakosság a burgonyvész után
szétszaladt éhében minden kontinensre.
A keresett szó a következő: donnybrook.
Ez nagyon elterjedt, azt jelenti: bunyó!
Etimológiája egyszerű: Domhnach Broc (máshogy ejtik).
Domhnach = templom. Broch = erre már következtethetsz is.
Mikortól létezik? Egy 500 évig futó sikeres ünnepség, 
amolyan fesztivál után lett végképp népszerű.
Egy fesztivál, ami az 1200-as években kezdődött.
Jól kiélték magukat, és egyházi ünnepként indult.
Dominika napja, azaz Domnach Brok, régies írül.
Mondj nekem még egy ilyen bulit, ami ennyire sikeres?
Lesz Montarrey vagy Gladstonburry vagy Sziget 400 év múlva?
Úgy, hogy azért jönnek össze, hogy verekedjenek,
aztán imádkozzanak? Főleg a buli végén, vasárnap délután.
Az Úr Napja, hivatalosan. Ami náluk a bunyó ünnepe.

A szlogen és a bojkott kifejezés is tőlük ered. Előbbi: Slaugh-ghairm.
A tömeg megszólítása, felbuzdítás, röviden slua, toborzás.
Eredete tehát: csatakiáltás. Utóbbi egy újabb bunyó emléke.

Mar dhea!

Igaz, és akkor a mérlegen tegyünk a másik serpenyőbe is,
az a kifejezés, hogy "Chancing your arm" is innen nőtt világgá!
Az pedig úgy volt, hogy még Kolumbusz idején, mikor ő azt hitte,
tényleg Indiában kötött ki, noha egy szigetcsoportra vetődött:
1492-ben esett meg, hogy persze egy újabb vita hevében,
- ezek írek, vigyázat! - a történelmi családok is túlzásba estek.
A két frakció, ami egymásnak ment, igazán ősi családokból jött.
Butlers of Ormonde vs. FitzGeralds of Kildare. Íme tessék, harc!
Előbbiek aztán tüntetőleg bevonultak a dublini Szent Patrik székesegyházba!
Ahonnan nem akartak kijönni és az ügyet lezárni. Fráterek!
Gerald FitzGerald ekkor máshogy állt a dologhoz, szerszámot hozatott.
És lyukat vágatott az ajtóba, hogy azon át nyújtson békejobbot.
Ez az ajtó máig megvan a fővárosban, The Door of Reconciliation.
Innen ered a kifejezés, amit már említettünk: "Chancing your arm".


 

 

 

Impertinencia

Valahogy úgy alakult,
hogy mind ott voltunk.
Már későre járt,
és többen indulni akartak.
Akik gyalog, lekésték
a járműveiket, és így,
az utolsó éjszakai járat,
ami egyébként késve indult,
is kigördült a tengerparti,
elhagyatott falucska állomásáról.
A szálloda a hegyoldalról
nézett le a tengerre.
A hibátlan kilátást
egy aprócska sziget
szedte ketté, középen.
Ez a hibátlanság megnyerő volt,
és mint egy anyajegy
egy lapos hason,
ami ígéretesen remeg,
ha az illető átéléssel nevet:
a sziget is sokáig hagyta magát nézni,
ahogy a tenger egész sávja is,
vele és a madarakkal 
és vitorlásokkal együtt.
Még ma is így lenne,
ha ott volnánk,
és nem történt volna meg,
ami aztán végül megtörtént.
Lóháton érkezett egy férfi.
Nem esett. Nem volt dráma.
Nem filmjelenetben voltunk.
Nem tűnt minden úgy, mintha.
Meleg, száraz, sós fuvallat,
a naplemente is erősen kapaszokott még,
és a horizont meggyűrődött tőle.
És ő csak lovagolgatott,
komótosan, a szálloda elé be,
ami egy kanyarban volt,
ahol a főbejárat egy töltőállomásra,
annak betonjára nyílt,
mert hogy az előbb ott volt,
már az 50-es években is,
és a szállodát csak beépítették mögé.
Valami végre történik.
Egyből lesiettem a váróba,
de a férfi addigra már
egész határozottan
a bárpultnál ült és ivott.
Hogy került ide ilyen gyorsan?
Igaz, kellett várnom a liftre,
hagytam, leszaladtam inkább,
ő meg le sem vetkőzött még,
úgy ahogy, kalapban, csizmában,
kabátban, kendőben, mindenestül...
... ott ült, mint aki szomjas,
de a víztől nem álhatott volna távolabb,
mindaz, amit kikért magának,
és ami a gyomrában végül összevegyült.
A ló is bent állt, a ruhatár előtt.
Nem is tettem szóvá neki,
mikor leültem mellé,
hogy a whiskey szó a keltában
valami egészen egyértelmű fogalom,
azt jelenti az ősi nyelven, hogy víz. 
A tüzes víz ideje előttről, persze.
Kocintottunk, bár én nem ittam bele.
Nem bánta, és belekezdett.
Elmondta az egész életét.
5 vagy talán 6 óra is eltelhetett,
és az akkori szeretőm,
aki nagyon szeretett volna már
néhány év összefekvés
és közös utazgatás után
a feleségem lenni, lejött utánam.
És így tett néhány perccel utána
mindenki más is, aki addig
a szobában vagy ugyanazon a folyosón
valamely másik szobában volt elszállásolva.
Vagy 10-en utaztunk így együtt akkor,
és a végén mind a 10 ember ott állt.
A szeretőm mellettem, simogatva a vállam,
nézve a pultost, aki egy taxiból integetett,
és aki egy cédulát hagyott ott,
és a szerető ezt olvasta és néha felnézett
az integető pultosra, aki átöltözve,
már nem munkaruhában, nem fehér ing
és csíkos mellény, és lakkcipő,
de sportcipő és kopott melegítőnadrág
és egy rövidujjú: így szállt be és tűnt el.
A többiek a lépcsőn, mint egy rongyos kórus,
vagy egy 70-es évekbeli repülőtéri
miniszoknyás stewardess fotózás tagjai civilben,
mondjuk a Pan Am légitársaságnál,
a guruló lépcsővel, diszkózene nélkül.
Bámultak mind a tizen, döbbenet az arcukon.
Az lehetett, hogy ott ültünk régóta.
Az is, hogy a szeretőm fent azt mondta,
bármi is történik odalent,
ő most már lejön, és közbeavatkozik,
de ha nem jönne vissza 5 percen belül,
jöjjenek utána... és ezek jöttek.
Ki felöltözve. Ki pizsamában.
Ki bugyiban, és azon kabát.
Ki csak mezítláb egy boxerban.
Nem értették, mi történt.
És vélhetően azt sem, hogy miért.
Szerintük órák óta ott ültünk,
és már órák óta nem szólaltunk meg.
Ez állt a pultos céduláján is.
Ezek szerint ő elfutott ijedtében?
Nekem úgy rémlett már akkor,
hogy a történet csak zajlott,
és önmagammal beszélgettem egész este.
Órákon át, bizony. Szerintük eleinte igen,
de utána csak csendben, ő, a lovas maga elé,
én őt nézve vagy épp magam is magam elé.
Olyan volt ez az egész,
mint amikor évekkel később 
egy másik helyen, a Penny Márketben
összefutottam 20 év múlvai
önmagammal és összemosolyodtunk.
Nem kellett szó, se köszönés.
Előttem állt a sorban,
és többet vissza sem nézett.
Mindent tudtunk egymásról.

Egy dolog azért feltűnt mindkét esetben.
A kalapos fickó kiejtése előkelő volt.
A pénztárnál családias meghittségben sorban állónak meg:
Maori tengerjáró tetoválása volt, leginkább a felkarján.

 

 

 

 

 

Fények a parkban

A sustorgó fák egymás felé hajlása,
összeboruló odanőtt évek belső gyűrűivel,
mintha gyökereik között jegyben járnának,
és az egész földkerekség erdeje eleve:
egyetlen nagy erdő volna, ami visszaszorult,
és igyekszik újra ősszenőni, hajnalonta,
mikor az emberek zöme a munkahelyeik akaratára:
lefekszik magától és nyugton marad órákon át.
Mikor Chez Germain és Camus művei forognak ágyakban.
A szemétaprítókban és a roncstelepeken,
a hátsókonyhákon és a szexpiac hátsószobáin,
meg a vizsgákra készülő diákok szűk szobáiban,
meg a péknél égnek ilyenkor csak igazi villanyok,
egész nagyok ahhoz képest, amik lent az utcán,
a visszapillantó tükrön vagy a taxiórán vibrálnak.
Hajnal van, amikor is a fák összeborulnak,
és ez a sok napközbeni kibeszéletlenség:
most kiömlik az éjszakai csillagok zenéjének hívására,
a ciripelés, az aljnövényzetben motoszkálás,
a parkban bohón egymásra fekvő fiatal szerelmesek
kuncorgó babrálása és erőteljes behatolási sikerei közepette,
és az őket távolról éjjelátókkal rutinosan kukkolók felett.
Csak egy vagy két ligetkertész sétál őrök helyett
a kerítések nélküli várostüdő nagy kilépzéseit szelve,
nézegetve vagy zseblámpával vizsgálva az ágakat,
mint amikor hónaljakba és fogak közé virít be orvos,
hogy másnap mit is kellene megnyesni, stuccolni.
Világítanak a kertészek össze-vissza, fények a parkban.
Olykor élénk visítást váltva ki, ahogy egy lány,
többnyire lány: felugrik és befut valami mögé,
és egy villanás erejéig egy ágaskodó pöcs is látszik nedvesen,
és a pöcs túlfelén egy hang sóhajt, mert nem így képzelte,
vagy kiabálni kezd, mert úgy érzi, innen még van folytatás.

Igaz. Délidő tájt nem járnak ki férfiak a parkba.

 

 

 

 

A tengervíz magassága

Hogy a vita hevében
akkor és ott kiderüljön
egy elszólás hatására,
hogy az óceánt kik tették?
Akiknél sosem volt
szerelmes regény,
ahogy papír sem volt,
de ha lett volna hasonló,
víz alatt világító oldalakon
arról értekeztek volna,
hogy milyen a szerelem,
amit valaki csak szeretne!
Eközben szárított köldökzsinórokra
fűzve fel a nagy kagylógyöngyöket
születésnaptól születésnapig
számolták volna: igazi szeretteik
nyaka körül hány napforduló kocog,
olyan fényekre hivatkozva,
amik sosem hatoltak le hozzájuk,
de ők pontosan tudták,
hogy ezek a fények léteznek!
Mint akik számára a tenger kupolája
egészen olyan, mint másnak
az égen lesni a csillagok vándorlását;
és ezek talán mindkettőt lesték,
egy egész tengert lencsének használva,
keresve, hogy honnan is jöttek?
Ám a mesék nem vágynak műholdakra.
De a mítosz máig tovább él!
Atlantisz jogarának
teljes lengése közben,
amikor a hajósoknak mégis
kik segítettek többet,
mint azok az építészek
és mesterek,
akik a tenger medrét
sikerrel megalkották!
Hogy megtartsa az óceánt!
Hogy házaikat a tenger medrébe vájják?
Hogy a háztető vízből legyen? Nyitva!
Hogy a vízhatlan, mint fogalom:
mint a papír, itt soha fel sem merült!
De az óceán medrét megalkották!
Hogy 6-9 mérföld magasan,
az égig nyújtózzon a vízözön,
és megállapodjon egy síkban,
ahonnan egy másik világ emelkedik!
Egymásra rétegződött héjakként,
partoktól a hegylábakig és tovább,
feltételezve a fokozást mindebben,
elhitetve azt, hogy ez normális.
Az ujjbegynyi havas hegycsúcsokon túl,
a világűr gázokat hámló küszöbén,
ahol majd a harmadik réteg is elkészül.

Kinek lesz bátorsága bejárni mindhármat?

 

 

 

 

 

Jean-Francois búcsúja

                                        „A hajnal összecsuklik.”

 

Úgy találtam rá egy délután,
a kertjében összeroskadva feküdt.
A nyugágy a Nap felé fordítva,
ahogy szokta volt, 
araszolva az árnyékokkal,
könyvek társaságában,
fordulva, mint a napraforgó.
A kis nyugággyal, egész délután.
És most láthatóan vért köpött.
Úgy nézett ki, mint aki hímlős,
szifiliszes, vérbajos;
egész mellkasa ilyen volt,
vagy mint aki túlságosan szereti
az akkupunktúrát,
de egyszerűen nem ért hozzá,
és összeszúkálja magát,
nem tudva, hogy a forró tűhegy
sosem mehet bele a szövetbe
gyógyászati célokkal,
csak a felhám külsejéig,
finoman és óvatosan.
Ott feküdt a nyugágyban,
és azt mondta hunyorogva kissé,
egy félmosolyt megeresztve lazán,
hogy csak csípőset evett,
amire az orvos azt mondta,
amitől az orvos eltiltotta.
Tudtuk, hogy ez nem igaz.
És jövő héten már a temetésén,
azon a helyen kellett állni,
aminek kivitelezését titokban:
ő már rég befejeztette.
Japán koi halakat vésetve a kőbe,
- ki is voltak színezve - ...
mint akinek valaha is lett volna
bármi köze ezek tenyésztéséhez,
hiszen ezek egy vagyont érnek,
és egy vagyonba kerül ápolásuk is.
De olyanok úszkálva lassacskán, 
mintha forralt tejet öntenél
egy igencsak tiszta patakba,
amiben omlós piros gyümölcsök 
lebegnek csillogásuk közepette liftezve.
És a gyümölcsöket ő is szerette.
És eggyé vált ezzel a fantáziával,
hogy utána rám hagyja a kertes házát,
amit egy francia hegyi faluban épített
még az 50-es évek végén a családja.

És neki nem volt végül senkije.

 

 

 

 

A köcsögöknek!

A szupermárketben ügyeskedés.
Fel sem tűnik szinte, hogy itt is,
ahogy máshol, a biztonsági őr
átmegy pár hónap alatt hadúrba,
és tulajt játszik, mint egy strici,
aki futtatja a pénztárosokat
(akik hízelegni kezdenek neki),
és a vásárlók, mint egy sztrptízbárban:
a termékeket meztelenítik le,
csomagolásaik alá kukkantani igyekezve,
hogy mit vesznek meg, mi van benne.
Mekkora adag? Meg van-e pucolva?!
Ez egy furcsa helyzet.
Tényleg olyam mint egy kupleráj.
...
Ettől tehát eltekintve.
Zabát oda, a köcsögöknek!
Mert hogy nem egy helyen
vannak a vásárlók heteken át
- minden fogyasztóvédelem
és vásárlómegbecsülési kimutatás ellenére -
teljesen hülyére véve.
Például ott a hummuszkrém esete, a polc,
ami az egyik konkrét helyen azonnal
a bejárattal szemben van: a trendi
VEGA VEGÁN ORGANIC BIO FRESH OAT FISH FUN
polcos hűtőszekrénysor kellős közepén.
Ameddig a vásárlók vesznek több fajtát,
nem lesznek megbüntetve nagyon,
legfeljebb repedt a doboz a dobálástól,
vagy ki van folyva mondjuk,
mint a tejeknél és a gyümölcsleveknél,
és mint az éjjel-nappalikban más napszakban
a joghurtos dobozok, amik kiömlenek,
de ez a vásárló hibája, mert elemelte
és ráömlött az egész, meg a padlóra.
Azoban egy napközbeni üzletben zsarolás van.
Tehát mi van, ha csak az egyik fajta felé hajlanak,
az egyik hummuszt kezdik el venni,
vagy, mert tényleg az a jobb,
vagy, mert amelyikből kevesebb van, azt veszik,
mert tömegösztönük és csoportpszichózisuok megkívánja,
mert biztos az a jobb és automatikusan veszik!
Mert a többiek is azt!
Tehát ha az ominózus termékpolcot
mindig hézagmentesen feltöltöd a peremig,
nem is tudják magukat kellőképpen manipulálni,
mert a többség döntésképtelen lesz?
Akkor beépített emberként ál-vásárlókkal
leveteted a terméket néha,
és aztán visszacsempsézed?
Nem így megy ez, egyszerűen vagy lusták,
vagy valami gyanús ügy zajlik a háttérben.
Az történik, hogy feletetik a vásárlókkal előbb,
mindazt, ami kifutó termék, vagy nem fogy kellőképpen.
Ezt úgy hívják, hogy konyhamalac.
Ehhez képest, ha úgy kell, nincs választék.
Estére eleve elfogy minden, mert nem délután,
hanem délelőtt megy a polcpakolászás, 
noha reggelre kellene feltöltve legyen egyszer,
és mire fogyni kezd, és munka után jönnek,
akkor még egyszer bőségzavart okozni nekik!
Viszont napközben, ha tej sem folyik,
ott ácsorognak néhanapján, de azonnal,
AZONNAL BELETÖRŐDNEK A BALEKOK,
hogy nincs választék, csak egy, a csípős.
Nyilván azért, mert az nem fogy.
Mint az a szakember és szerelő,
aki cédulákon hirdeti és kínálja magát,
postaládákat tömködve tele a rokonszakmabliekkel,
akikben egy a közös, az a megtévesztés:
mert annak akkor nincs munkája, túl sok a szabadideje,
és akinek megy a szekere, nem szórólapoz, egyszerű.
Azt tukmálják tehát az élelmiszerüzletben,
ami nem fogy, és csak az van, ami fogyjon már!
Se itt, se más üzletében a hálózatnak
nincs kegyelem, se józan megítélés mindebben,
ezért aki hummuszt akar, ezt veszi vagy semmit.
Vagyis, ameddig ez el nem fogy,
addig nincsen másik, nem rendelnek be.
De ki köt ilyen üzletet? Milyen üzletlánc?
Vagy nem a gyártóval együtt vannak így elszállva,
hanem túl sokat rendeltek be és ezért?
Vagy a rivális üzletlánc felvásárolta a prémium terméket,
vagy azt, ami jobban fogy a környékbeliek körében,
azaz, amihez nem kell 300 millió forintos
közvélemény- és piackutatási kampány-kimutatás havonta?
Egyszerűen csak be kell menni egy héten kétszer 
két különböző napszakban és megvizsgálni
azt az 50 centis polcrészt boltonként. Ennyire nehéz?
Áll és rohad a raktárban és visszadobják?
De ez nem olyan, mint a szocializmus kori oviban,
hogy ha nem eszi meg a gyerek a menza-retket
(mert a legtöbb menza nem volt jó,
és a jó menza ritka volt, nem pedig alapvetés),
akkor nem mehet ki a többiekkel? De olyan!
És a többiek bezabálták, magukra kényszerítve,
hogy kimehessenek, és még ők röhögtek azokon,
akik meg lettek büntetve, bent lettek tartva.
Rendszerszintű analógia. A betört emberek világa,
és a szoktatás az engedelmes felnőttkori elvtárs szintjére.
És a szülők hagyták. És az óvodák pedig:
nem küldtek vissza 200 adag ételt hetente,
mondván, a gyerekek nem ették meg, mert pocsék,
és csináljatok jobbat, minőségibb alapanyagokból!
Inkább mindenki lenyelte. Az ételt, a helyzetet.
Ez a diktatúra.
És ez megy máig az üzletekben. Adjátok a köcsögöknek!
Ha nem kell a csípős, aminek előbb el kell fogyni,
akkor most nincs más és mehetsz, ahova akarsz!
Akkor lehet, hogy nem kellene ebből ennyit gyártani,
vagy eladni vagy evvel eleve kísérletezgetni,
de hát ők jobban tudják, akik nem járnak boltba
és nem értekeznek a vásárlókkal, csak a gyár, a gyár!
Ha mindenki a sima, a klasszik unicumot issza,
akkor minek nyomatod a szilvásat, évtizedek óta?

Prüszkölve elfordul és adja a sznob kis játékait, affektálva.

Mi ehhez képest az a vásárló, aki dühöng, csak úgy.
Mert valami, amiről ő azt hiszi, hogy alapvetés,
éppen nem importálható egy polgárháború vagy embargó miatt.
Persze ez nem az izlandi tőkehal vagy a Plantation Rum,
vagy a kínai fokhagyma, bár izlandon minap felfüggesztették,
se kvóta (mint Japánban), se semmi: a bálnavadászatot!
Lehet, ott is van panasz erre majd, 700 éves hagyományokra hivatkozva,
de egy tömegesen csak 2004 óta oliva olajat használó,
és disznózsír helyett fokozatosan evvel is főző magyarságban azért:
a Rendszerváltás utáni mai nagypofájúságban nem norma,
hogy maracuja vagy passion fruit vagy formára vágott,
gázfóliában fagyasztott jávorszarvas steak legyen kapható,
hozzá 3200 féle indiai fűszerrel? Budapesten? A fűszer kapható.
De amikor kambodzsai rizsszemből Ohioban párolt,
és Franciaországban újraminősítve, majd Dániában palackozott,
2 decis szép designos recycling dobozkában kapható,
azóta 60-szor a világon körberöptetett növényi tejet akar csórikám,
akkor azért kell adni neki egy jó nagy józanító pofont,
hogy a 45 fokban a fekete kötött sapkája és dioprtia nélküli,
műanyag lencsés divatszemüvege vagy Oakley napszemüvege lerepüljön.
L.A. Sunset party? Bassiam bulikázás nem csak ott, ahonnan ered?
Görög szigetre goa buli, letaposva a csak ott növő növényeket?
Ja, hogy nem tudtad, mert neked nem szóltak, csikkek mindenhol?
Ez azért nem az I. Természetművészeti Nyitott Műhely tuc-tuc kiadásban.
3DNA Festival, amikor... egy másik országban, de a helyiek nélkül?
Mert ott olcsóbb megrendezni és mindent lehet, szólt a polgármester?
Ibiza és Mallorca is kezd besokallni tőletek! Akkor irány Sharm El-Sheikh?
Azért az nem éppen a La Strada Street Theatre Festival vagy a Fringe, Skócia!
Vadvirágok Fesztivál 2022, aminek vajon lesz folytatása? GÜL BABA JAZZ NIGHTS!
Vagy csak a Momentán Fesztivál a Rádady utcában. Ti ba'meg nyomulni akartok.
Monte Tobbio? Verdigris Lab & Pillanat Art Foundation?
Hotel Belvedere, Rhône Glacier? Hova akarod még magadat benyomni?
Tisztésgviselők érkeznek a neom.com-tól vagy a Prezitől?
Thierry Mugler fashion design, vagy ez csak a telód háttérképe?
A Farkas Krisztina féle Pintér Béla relációról nem lehet egész este csacsogni.
Vagy Sandra Prinsloo afrikai színésznőről, vagy Lovászi Edina énekesnőről.
Csak, hogy nyomulj, hogy te ugass, hogy szakmázz. Hol vagy te ebben?
Persze ezt lehetne úgy is, hogy ismered France Gall-t, Philip Stark-ot, 
Jean-Paul Belmondo-t, Francois Villon-t, Jean Cecteau-t, 
Yves-Saint Laurent-t, DJ Folamour párizsszerte trendi remixjeit, 
vagy a Pompidou Múzeum építészeti stílusát. Bújod a negyedfolyoirat.hu-t?
Inkább Laba Daba festival? Taka Tuka? Hát nem is a marvelmagyarorszag.hu...
És közben megtalálni a megtalálhatatlant, legyen az a hírnév,
(ami téged talál meg) vagy a Pszichedelikus sámánizmus című könyv.
Az egyik régi budapesti DJ felkiált a buszmegállóban egy megint,
de megint szarul (mert unatkozott) elsült este után: 
"Utálom ezt a Manek köré csoportosuló, 
előrágott, mélységnélküli, libero-kapitalista popkultúra dömpinget
(lásd Toldi, Keret, Lärm, Központ, Dobrumba, 
Pigrumba, Electronic Beats, NVC, s most akkor a Turbina...)"
Közben egy óriáskivetítőn a Deákon bemondja egy robothang:
"Kínaiak. A kínaiak az ímént megdöntötték az automatizált holdjárók 
működési időtartamának eddigi hitelesített rekordját, 
vagyis már 3 hónapja gurul sziklától szikláig a robot, 
jeleket küld... sötét oldal... bolygó körüli pályára állított műhold."
Az adás megszakad. A téren szatyraikban trópusi gyümölcsökkel
még egy ideig ácsorognak a szerencsétlen divatmájerek, aztán heló.
--------- HOOOOOSSSSSSSSSSSZZZÚÚÚÚ  SSZZŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰNEEEET ---------
Az a vásárló, aki nem érti, hogy néhány évtizede,
talán annyi ideje van csak ez a globális eszem-iszom...
... mindent összeeszek... és ez amúgy abnormális,
és ugyanez a világháló is, nem azon kell rugózni,
hogy u-ha milyen lehetett, milyen béna nélküle,
hanem, hogy mit csinálnál nélküle, beledöglenél ott helyben?
Chick Flick Budai Pop. Nem éppen „Az érettség vidéke”.
És hogy tényként kezelve a valóságot világítsuk meg,
hogy egyes termékek beutaztatása, nem úgy a hummuszkrém,
ami itt helyben is el tud készülni a megfelelő arányú
csicseriborsó és szezámmag-adalék elvegyített pástétomaként,
mondjuk egzotikus kis szőrös állatok belsőcombjának filéje,
vagy az avocado nem feltétlenül a túlélés kötelező kellékei.
Mintha tudná az ilyen vásárló, hogy mi is az az avocado!
Vagy honnan jön? Vagy miért ez az elenevezése? Hogy miért.
Mert az eredeti szó, legyen az aguacate, alvacata vagy avocatas,
csak később nyerte el jelenlegi hangalakját, noha elég régen,
már 1696-ban le lett jegyezve, egy újságíró által,
ő Sir Hans Sloane, aki Jamaica-ban vette szemügyre a termést,
és egy megjelentetett katalógusban méltatja is és elemzi azt.
Hozzátéve azonnal azt a kiegészítést, hogy az elnevezés mi is.
Ugyanis az azték vagy nahuatl nyelvjárásban nem mást jelent,
mint ágyék / nemi szerv. A formája miatt. Nem azt mondták,
együnk egy barackot, hanem azt, hogy együnk egy faszt.
A tök szó nyilván ilyen lenne számukra, ha ők igáznak le minket,
és nem Európa őket, kiírtva zömüket az aranykincsek kedvéért.

De reálisan mégiscsak az van, hogy nincs hummusz a boltban.

És az emberek tűrnek. És le vannak igázva.
 

 

 

 

 

Port Royal

A történelmi forrongás tengerszinten tartása.
Az első olyan fesztivál vagy cirkusz,
ami folyamatosan féktelen, és a bulizók
egymás után váltogatják a szerepeiket:
egyszer csapos vagy, aztán martalócnak állsz!
Némi portyázást követően irány vissza italt mérni,
és akikről a történelem tud, azok nem a nyertesek.
Ők a vadócok és körözött bűnözők, míg akik megúszták,
a névtelenségben maradva, prédájukkal elvonulva örökre,
őket a folklór nem is tartja számon. De bizonyos:
hogy megfordultak ők is itt, a züllés akkori központjában!
A számkivetettek városa vagy csak a kalandvágy fészke? 
Lármázó búvóhely, egy olyan részeges város, ahol tomboltak!
Gondoljatok bele, ez a tengerjárók löszre épült városa,
hol az 1600-as évek második felében Jamaica szigetén, 
a Karib-tenger közepe-szélén virágzott a kereskedelem,
miután az angolok kikergették a spanyolokokat 
azokból a langoy vízekből.
Ez az akár 500 hajó horgonyzását is lehetővé tevő öböl,
a kalózkultúra - azaz a felbérelt fosztogatói háborúskodás
és a gyarmatbirodalmak nevében űzött proxy háború jelleggel -
létrejövő, tényleg gazdasági jelentőségű epicentrum:
Port Royal (és öble) arról volt híres, hogy egyfelől 
rengeteg nyelv és kultúra keveredik ott egyfolytában,
másfelől minden 4-dik ház kocsma vagy bordély volt, 
és korsóval itták a kalózok (boucaneer vagy privateer) 
a rumot... ami azért nem egy mai rum megfelelője,
és mivel a víz olyan pocsék volt, és szinte alig akadt,
bort ittak víz helyett és elitták közben mindenük.
Rumot! Korsóval!
Nem volt mit veszíteni, elvégre Angliában egy lopásért,
legyen az egy alma vagy egy zsebkendő, akasztás járt.
Akkor miért ne itt ropták volna, néha léha lövöldözve!
Kárpótlás is volt, attól függ, ki hogyan sérült meg a csatában.
Arányos zsákmányszétosztás is volt. Persze brutalitás is,
kínoztak és örjöngtek és akiket a Press Gang sorozott be egykor,
és onnan menekült el, az a legközelebbi katonai hajón,
vagy az onnan kikerült foglyokból válaszott, és bosszút állt!
A tiszteken! A kapitány volt rangom felül a kedvenc!
És kis hajóikkal végül nagy hajókra téve szert,
a kalózváros egyes legendás tagjai egyre többet akartak,
és Anglia meg Spanyolország pedig egyre csak a békét!
Így szorultak ki, le a térkép szélére a vitorlás vademberek,
sokszor 20-on-30-éves, ijesztő fiatal férfiak ezrei,
akik kisebb bandákba verődve valódi gerilla harcmodorban,
mint akik feltalálták ezt, kézi gránátokkal dobálóztak!
És érdekes, hogy milyen történelmi ív közepén vannak ők,
Nagy Sándor kerülő hadművelete, Hannibál átkelve az Alpokon, 
Panama elfoglalása az őserdő felől, az Ardenneken átkelő német tankok.
Mert Panamába ezrek indultak felcsónakázva, bozótvágva,
és vagy 800 ért csak oda, sok francia elöltöltős mesterlövésszel,
az 1600-as évek végén, amikor a női kalózok is megjelentek valahára!
És burjánzott Port Royal, és kínai ereklyék, európai pénzek,
beolvasztott, érmébe öntött őserdei aranyak vándoroltak,
japán szamurájkardok cseréltek gazdát! Fűszerek, kelmék, olajok!
Emellett állati eredetű termékek, gyümölcsök és afrodiziákumok.
Trópusi Bűnös Paradicsom! Mielőtt a tenger elnyelte… ez a hely… 
nagyobb lakossággal bírt ott elrejtve, mint Boston akkoriban,
és az egy főre jutó valódi pénzforgalom messze megelőzte 
az akkori London bbélipezsgését is… Port Royal multikulturális volt.
Illetve a kalózok szavaztak is. Rabszolgákat szabadítottak fel.
Woodstock semmi. A mai parlamentarizmus semmi.
A mai ivászat semmi. A mai fehérmájú csajok semmi.
Az összes Dakar rally és Tour de France és darts hepaj,
meg luxus-versenyvitorlázás meg űrben pezsgőzés semmi,
ahhoz képest, amit zek itt letoltak, alig pár ezren, tízezren,
alig másfél évszázadot adva annak a bulinak, amit aztán épp azok,
akik elkezdték szponzorálni, fojtottak vérbe nagyon durván.

A fellelhető, és megnevesítheő kalózokat: szétkergették és felakasztgatták.

 

 

 

 

Minden benne van, ahogy kell?

- Elég gyorsan 
beilleszkedtél a törzsbe.
- szól a kocsmáros.
- Hát ez az. - válaszol
az országos DH (downill)
bringás bajnok a pultnál ülve.
Nem erről lesz ma viszont itt szó.
Hanem arról, hogy a társadalom
egyre jobban rottyon van. Minden sarkon,
minden fesztiválon és koncertteremben,
és minden boltban és megállóban
olyan fazonok grasszálnak és sasszéznak,
hogy képtelenség velük mit kezdeni,
nem is endegnek magukkal megismerkedni,
hát még belebonyolódni valamibe,
ami már nem csak és kizárólag róluk szól.
A következőképpen képzeld ezt el!
Elcsattan egy bók.
És ő máris hárít.
Ez nem olyan, mint mondjuk
a fejkendős lányok
egy téren Budapesten,
akikhez, ha odalépsz,
hogy mi a baj,
mert 3 perce forgolódnak
az okostelefonjukkal,
elindulva, erre... nem, vissza...
elindulva arra... nem, vissza,
és noha azt mondták nekik otthon,
hogy idegen, hitetlen férfiakkal,
a helyiekkel, akik offos,
ne ismerkedjenek vagy álljanak le,
te azért segítenél, mert így olyanok,
mint 3 kényszeres tikkelő egy csoportterápián,
hogy aztán kézjelekkel integetve,
meg cikiző megjegyzéseket téve
mutogatassanak feléd, hogy te úgysem tudod,
mert ők egy a közelben (valahol) levő
speckó luxus ruhaboltot keresnek,
cipő ! cipő ! cipő !
és te azt úgyse tudod,
te ahhoz úgysem értesz...
meg férfi, meg a többi,
meg egyébként is, na húzzál a faszba!
Ez nem feltétlenül segít.
Hogy a VIP annyit jelent, kiemelt ügyfél?
És az ügyfél nem talál oda a boltba?
És ha most visszakérdeznék,
hogy milyen évet írunk,
akkor is a telefonjukon keresnék?
De ők inkább feleselgetnek, 
rendes csajok ezek. Hozzá lehetne fűzni:
"Nem kell kiabálnod,
akkor jobban hallak".
Tehát akkor mégis leálltak
a hitetlen idegennel a téren,
miközben nem azért nem kerül elő
az a luxubolt, mert nincs meg,
vagy bújkál a digitális térképen,
hanem mert ezek a cafkák
nem tudnak tájékozódni, és kész.
De van annyi pénz a kártyájukon,
azon a 12 bankkártyán,
ami náluk van,
hogy elkényeztetettségükben
elhiggyék, hogy minden
a világ hibája,
és minden ilyen hiba
rajtuk kívül álló tényező.
Vagy mint a Király utcai
egzotikus és elegáns lány,
aki ruhakészítéssel foglalkozik,
és aki a világ túlsó feléről jött ide,
már vagy 14 éve itt él, nyüzsög,
és utálja a bagófüstöt, az olyan férfit is,
de egy hongkongi sráccal sokat lóg,
mert annak is kutyája van, mint neki,
úgyhogy egy csomó közös tulajdonságuk van,
és akkor már nem zavarja, hogy az a fazon
attól csór, kunyiz, kér tekerős dohányt folyton,
akit ő már elhajtott nem egyszer,
miközben az udvarolgatott neki,
és az eredeti, kitartó delikvensnek 
amúgy köze nem volt a nikotinbázisú
teljesen sokkos függőségi rohamokhoz.
Inkonzekvens az egész tehát,
mert a kutyás zugdohányzó kell randizni,
de a nem kutyás társasági dohányzó nem,
mert nincs kutyája,
tehát ez nem a füstről szól egyáltalán,
hanem a háklisságról, a pattogtatásról,
a parancsolgatásról és sakkban tartásról,
és arról, hogy a nőci szabályokat talál ki,
töröl el, talál ki, ír felül találomra,
amiket ő maga is szeg meg, rendszeresen?
Szóval nem erről van most itt szó.
Hanem, hogy elcsattan egy bók.
És a magyar nő azonnal védekezik.
Nem azért, mert woke meg metoo.
Hanem, mert nincs önbizalma.
Mert, ha megdícsérik, ő lehúzza magát.
Hiszen á, úgysem érdemli ő meg az ilyet.
Akkor magában miket vívhat, kardozhat?
Mert, ha lehetne tanulni abból,
hogy kinek mi tűnik fel,
és ezek szerint mi áll jól neki,
akkor persze egyszerűbb
egyből görcsölni és jönni a huhogással,
szuszogással, nehéz légzéssel,
hiperventiállációig hergelve magát,
vagy befutni egy mosdóba
és hányi egy nagyot,
idegességében, de azonnal,
mert a gyomor gyűszűnyire szűkül,
és ez állítólag nem vicces,
és persze, hogy nem az,
mert ez roppant szánalmas.
Elcsattan a bók. Kedves bók.
És ő önmagát alázza, de azonnal.
Mert ő azt mondja magának,
hogy ő ezt nem érdemli meg.
Tudjuk, már mondtad. Megint hányni megy.
Vagy azt mondja magának,
hogy ő nem is ilyen,
ő nem lehet ilyen,
ez biztos valami átverés,
és gyorsan, gyorsan,
itt most védekezni kell,
de hogyan, ó jaj, mi lesz most?!
És az önmagát megalázást végül rád fogja.
Közben pornófüggő, és azt hipózza a pólóira,
mert minden pólóján ez van,
hogy "Hamster, dip these nuts!"
Amit az ágyban elvár, az kísérteties,
vagyis, hogy egy színház, nem érzelem.
Minden mástól kiburol, az érzelemtől főleg.
Hogyan volt így együtt korábban bárkivel?
Ein blindes Huhn findet auch ein Korn?
De elég egy étteremben együtt ülni.
Vagy egy vendégségben,
ahol vannak nála idősebb emberek,
vagy egy nagy könyvespolcrendszer,
amire ő mindig is vágyott,
csak hogy amazok már 30 éve gyűjtik,
vagy a család 250 éve,
tehát nincs senki senkihez képest
(egyáltalán) lemaradva,
de ő a hazaútig belehergeli magát.
Vagy a nyelvészeti patronímián pörög orrvérzésig.
Vagy amikor egy ismerős jön szembe,
épp, mikor zúdulni kezd a csapadék,
és ez a joviális, kicsit nagyszűjú figura
az utcán arról tart 3 perces kiselőadást,
hogy "Mész Costa Ricaban a part felé,
tudod, 3000 fok van és erre vágysz!
Zuhogó eső. Aztán 2023.06.21-én este
miközben Harley Davidsonok száguldanak
a budapesti utcákon százával,
és motoros rendőrök követik őket gyanakodva,
és a teraszok befutnak a zuhany elől,
és a szabadtéri kertek most buknak
úgy 3 millió forintot egyesével óránként,
de a következő másfél órában biztos,
akkor azért Costa Ricaba vágysz,
menve a tengerparton, az akárhány fokban.
De közben hiányzik a vállalás is,
hogy legyen a hűtődben egy kis lecsó".
Ezzel mindenki elköszön. De már jön is a riposzt.
Ez is megterhelő. Útközben ehát nyivákolás,
hogy miért kellett ezzel az emberrel leállni?
Mondom, mert egy pelenkareklámban szerepelt,
gyerekszínész volt, még a Kölyökidőben is játszott.
Az mikor volt, mert nem ismeri.
Az úgy 40x éve volt, fűzöd hozzá.
Ettől is kiborul, mert akkor ő még sehol se!
Közben csavargatja a ruhája szélét,
alig ázott el, mert nem volt hajlandó.
Gyors, nyári zápor, mondod. Ez már túl sok,
sikítórohamot kap az utca közepén.
Mert te állítólag ezzel a megjegyzéssel
szánt szándékkal megaláztad,
azaz most és itt kigúnyoltad őt.
Vagy úgy. (Vai a farti fottere, troia!)
Ez a tiszteletkör amúgy számodra indifferens,
hogy azt várja, vígasztalgasd,
és ne mondd, csak csináld,
ne utalj, de ne is bókolj,
csak legyél kedves, de hogy hogyan,
azt ő sem tudja, mert nem ért hozzá.
Repedés falon, mely megnyílik a szélnek és dadog. DŐLT
Menjünk be ide, ez jól néz ki - utasít!
Sokáig nézegeti az itallapot, könnyezve,
a vendéglátós meg téged, hogy mi folyik itt?
Ha kér egy italt, azon rágódik,
hogy vajon az van-e benne, amit kért.
Azt mondja neki a koktélbár tulajdonosa,
hogy "Minden benne van, ahogy kell."
Erre visszakérdez, hogy ez egy Tiki Bar-e?
Nem, mondja a tulaj, ez egy rumkostoló hely.
Ezen megsértődik, mert ellentmondtak neki.
Nagyjából mindenben ez.
Diszkó, fényes pompában. Vagy semmi sem!
Más nem érdekli. Csak a pozitív visszajelzés,
nyilván, mivel annyira nem biztos magában,
és annyira nincsenek pszichés tartalékai,
gyakorlatilag alacsony feltöltöttséggel utazik:
keresztül az életen, amitől egyfolytában retteg.
Ezzel nagyon nehéz mit kezdeni.
Ugyanis kiszámíthatatlan, de várható a roham.
Tehát ha elbizonytalanodik, 
mert felméri, 
hogy nem az a kaliberű értelmiségi, 
mint hitte, 
vagy nem az a fajta és fokú
tájékozottság áll egyenlőre 
(mert nem foglalkozik vele eleget)
önmaga rendelkezésére, 
mint lehetne vagy mint másnak:
akkor megroppan, menekül. 
Ilyet a még analógban felnőtt csajok 
egyszerűen nem csináltak. 
Nem rogyadoztak folyton 
és nem méregettek minden egyes 
másodpercet össze 
egy másik másodperccel
és ami az alatt történik.

Szerintem becsavarodtak.

 

 

 

 

 

Harley Davidson 120, Budapest

Ez egy jól megszervezett vándorcirkusz.
Akinek az a feltételezése, hogy ez nem más,
mint egy globálissá vált, motorizált egyház...
... az nem téved őszinteségében túl nagyot.
Igaz, a papság nem iszik ennyit nyilvánosan.
A 4 meg 8 ütemű klérus hangzásvilága kórusmentes,
hacsak nem a skandált, és ugyanakkor kántálható
verzék, felfűtő, nekigurulásra buzdító hörmögések,
és a gége és a motorblokk közötti párbeszédet
önzetlenül elősegítő emberhangok nem számítanak annak.
A rendezvény maga Budapesten lelt barlangjára,
és a mesterséges kitüremkedések a szárazföld
fennsíktalan, pusztaszerű vidékein mindig is kapósak voltak.
Lásd. Eyer's Rock, Stoneheange, Eiffel torony, Váci börtön.
Egy ilyen betonkatedra árnyékában gyűlt meg
az elsőre forrófejűnek tűnő Davidson-egyház, 2023-ban.
Semmi komoly biztonságtechnikai truváj, őrök is alig.
Itt ugyanis nem érdemes őrízni a gazdag, kemény embereket,
és akik ezekkel leállnak fegyelmezgetni fölöslegesen,
el lesznek kalapálva azok. Ez teljesen egyértelmű.
A városba napokon át tartó hangos beszállingózás
10-es, 8-as, 30-as vagy 100-as csoportokban,
mikor hogyan verődtek össze Budapest felszálló erei,
a kemény technikával a belvárosba erőszakkal bekötött
autópályák, az azon áthaladó túlzsúfolt országutak
és a sélcsatornás gyűrűkre felszakadzó utcaképek mentén:
mindazok, akik szállodát is foglaltak maguknak.
Mert ezek a tagok, ez a nyáj már nem a szabadban hever le.
Sőt, mi több: egész választékos szórásban látni imitt-amott,
ahogy a különböző büdzsék szerint állnak a motorok
a legkülönbözőkk szállodák, panziók, fél-motelok,
és hostelszerű diákszállások előtt, csomókban, fürtökben.
A New York Palota és a Four Season's éppúgy
(ezek megadják a módját, aranyozott motorokon),
mint a mellékutcák bármelyikében több 2-3 csillagos alkalmi hajlék;
máshol egy újépítésű ál-panel kipattintott lobbija előtt,
esetleg egy egyszerű rövidtávbérlésre kialakított épület,
egy olyan környéken, ahol a megépítésére van engedély,
de ha kisvállalkozó vágna bele, azt szétpaszírozzák,
mert nyilván a rivális és háztáji nem kell,
azt csak a belvárosi gulyásozók és divatlángosozóknál lehet.
Rengeteg szálloda előtt tehát motorflotta, kétkerekű ménesek.
Moments Hotel, Budapest. Thai Hotel Andrássy.
Kempinsky. Hotel Astoria. Hotel Victoria Budapest. 
UpHotel Budapest. a&oHOSTEL. The Magazine Hotel Apartments.
Courtyard Marriot. Grand Hotel Savoy. New York Palace.
Artotel. Hotel Benczúr. Grand Jules Hotel Boat. Art'Otel.
H2Hotel. Alice Hotel. Hotel Oktogon. City Hotel Unio.
Hotel Clark. Novotel (Fő utca). K+K Hotel, Opera.
Hilton Garden Inn. Corinthia Grand Hotel Royal.
Az első nap közeledtével az aktivitás feldúsult,
a motorosok előszeretettel mutogatták magukat városszerte.
Ez nem puccparádé, de gyakorlatilag a családi vagyonon gurul,
ígyhát, egyben avval, hogy egy megaszervezet tagja,
a prédikáció és a térítés emilyen formájában zajlott az est,
egészen késő éjszaka is még parkolót kereső motorosok,
a későn érkezők szállingóztak a már kocsmákat ellepő,
ott meglett jókedéllyek iszogató, motorosmellényes,
és bandatagfeliratokat viselő ezrek között, micsoda bevétel!
Másnap délután a hivatalos kezdés! 3 éve fertőzöm már a várost,
főleg kocsmákban követelve vagy téve be magamtól (nem rest)
a Larkin Poe lányduó zenéit, és íme, a bevonzás mködött,
eljöttek Budapestre egy késő esti szeánsz szakszerűsítésére.
De idáig még le kell nyugodnia a Napnak és be kell gerjednie:
a sok ezer említett fazonnak, felül bőr, alul kisnadrág.
Mert ez egy kényelmessé váló horda lett. Átlag 40-50+.
Tornacipő még akkor is, ha a nyakában csatabárt és ékevas,
vagy ha a derekán trófeák, fejek, és dugattyúk lógnak,
mintha egy kalandorfilmből lépnénk át városi-ipari megfelelőjébe.
A koncerteket, mire a grand fináléhoz eljutunk, nehéz elemezni,
mintha csak a standok és vásáros bódék mentén evickélve,
keresni kell hozzá a megfelelő kedvet és hozzávaló kegyetlenséget.
Az első női banda, és hogy kik voltak ők, rongyokban játszottak.
Strange Kind of Women. És ez a hivatalos bandanevük, jól szólt!
A pengetések és puritán, szinte durva megjelenésük hiteles volt.
Gitárréfek és -szólók, besikítások és sok, természetes mozgás.
A Nagyszínpadon ez, már délután 6-kor. Ezek után és közben
egy ZZ-top tribüt pattogtatta ritmusait a frissen mázolt stadion mögött.
És mire a bőrdíszműves, daggerotípiás, hamburgeres, alkatrészes,
és 1700 forintos beváltós poharas feláras - csak kártyával fizetős -
ősemberlovas fesztivál elérte volna a kellőképpen bekúrt állapotot:
még egy Anna & The Barbies koncert valamiért kellett oda,
és ez nyilván szerződéskérdés. Mert nehéz feltételezni,
hogy józan szervező, a létező 2455 hardcore és grind meg stoner,
illetve 1289 punk zenekar, valamint 4404 metal zenekar közül
ebben a bizonyos országban, miért pont egy ilyen döntést hozott?
Ennyiből egy szürkemarhás MMA BBQ-t is rá lehetett volna szervezni,
vagy egy puli és kakas szépségversenyt, hogy hazai színekben.
Mert ha nincsenek a rajongóik, alig van valaki a színpad előtt,
és ezt fájó beismerni, de rossz közegre volt kiosztva a Barbies lapja.
Valószínűleg azért, hogy "nagy" név legyen. Irreleváns ugyanakkor,
mert egy az európai kontinens túloldaláról ideklaffogó motoros öregróka
nem fog semmilyen affinitást érezni a zenekar alapos lenyomozására,
hát még ha mexikói, dél-afrikai vagy brexitált országból jött.
De legyen az a válasz, hogy azért, mert ez a női nap,
és kizárólag női zenekarok lépnek fel a Nagyszínpadon? Így stimmel?
Pásztor Annát még a Keleti Blokkból ismerem, úgy 14-16 éve volt,
és ő már erre biztos nem emlékszik. Már akkor megvolt az üzletmodel,
most meg az a fajta ráacsodálkozás, amit nóták között előad:
- helló bébi
- gyere velem fotózkodni koncert közben
- megnyalom a szemüveged vagy a golyóid
- anya vagyok
- sokat hibáztunk
- egy magyar zenekar vagyunk
- anya vagyok
- motherfucker
- nem vagyunk már punkok
- de van egy ilyen számunk
- fuck this
- helló
- this is my brother
- we are a hungarian band
- ne hallgass másokra
- rocksztár vagyok, és ti is
- helló, kértek még?
- anya vagyok
... és ez így ment és hozzá az affektálás és benyögések
(kussolj, ne röhögj, hogy van ez németül, faszom).
Meggyóntattuk az énekesnőt. Akivel foglalkoznia kellene valakinek.
És ez lehet, a magyar közönségnél bejön: az odamondós,
az Üvegtigris szintű kommunikáció, ami a standard lett itt,
de egy a világot bejárt, 68000 zenekart hallott,
mindenféle nyelvterületről érkező, multikulturális,
egyébként a rock zenében kissé mágiscsak vájfülű,
ennek 40-50 évet is szentelt gigabrigád nem lesz meghatva.
Vagy attól, hogy lett egy sztori - nem túl cizelláltan -
kerekítve annak, hogy P. Anna gyerekkora milyen...
... milyen... motoros élményekkel volt fűszerezve apailag.
Babett! Babetta! Prédikál a fater motorjáról, és rosszul mindezt. 
Más, mint Johnny Rotten, akit volt szerencsém élőben végig hallgatni.
Elég kevesen is ácsorogtak a fő fellépő előzenekara alatt
az előtt a nagyszínpad előtt, ami amúgy ki volt építve
a nézőközönség vagy 15-szörösére, bónsuz mezővel mögötte.
Aztán a csöpörgő eső, és Pásztor ezt is lekommentálja.
hogy Istent miért kellett behozni, mint a havert, aki...
nehéz kérdés, 200 méterrre egy keresztény motoros sátor állt,
motoros Bibliákkal, ez oda lett volna való. Végre vége a szájtépésnek.
Jön a felkonferáló srác, aki most is marhaságokat zagyvál össze,
bár artikuláltan, ha nem is kimérten. Úgy vezeti fel a főzenekart,
hogy a Steel guitar-t majd a közönségnek meg kell szokni. Mert magából indul ki.
Vagy mert valamit mondani kellett. Ez ugyanis nem a steel gitár premierjének eseménye,
hanem egy rock zenei motoros találkozó fesztivál. Alap, hogy tudják, mi az.
Mint a Barbies, önmagát kóserolja. A szokásos üresjáratok és kitöltő szövegek.
De az, hogy nincs színpadi perszónája, vagy munkahelyi, külön a priváttól,
ez nagyon tipikus helyi mentalitásfogyaték. Ez egy munkahely, nem a csevegő.
Neki úgy kell kiállni, hogy megfelelő tartással egyfajta szerepet öltve? Ha nem?
Akkor azért jönnek be azok a magyar politikában is a magyar embereknek,
akik nem úri emberek, de még csak nem is játsszák meg az urizmust,
hanem egyszerűen a hétvégi tanyasi csávók lenyalt hajjal öltönybe dugva,
mert evvel tudnak azonosulni, a kimért fazonnal, aki egy szakterületet képvisel,
azzal nehezen, mert mit akar ez, mit tud ez rólunk, a mi gondjainkról?
Pedig váltani, képviseletben lenni és a magánéletet és annak dumáit elválasztani,
ez volna az a polgári, amire sok öntudat itt egyre inkább fel vna építve. Kívülről.
Az, hogy ő a hentes. Ő a pultos. Ő a buszsofőr. Ő a kutyatréner. Nem Kovács Jósska.
Kellene, de nem tiszteli önmaát ennyire. És senki sem tanította meg, ezt hogy kell.
Talán az urulógusok tudnak disztingválni. Meg a pedagógusok közül a nagyon jók!
Egy szó, mint 100, a Larkin Poe kisebb szünet után a színpadon,
már jócskán besötétedett, és a combos, vaskos taktusokra,
amelyek Nashville-ből bordultak be a magyar bili kiborultságáa:
azonnal berántották a nagyközönséget és a tömeg mozogni kezdett.
13 percig csupán, mert a vihar beért, és lezúdult az eső.
A koncert később sem folytatódott, micsoda csalódás!
De a tömegek - biztonsági őrök nélkül - maguktól tudták,
vagy a sportstadion, vagy a felhajtók alá,
vagy vissza a járgányaikhoz, vagy valamely sörsátorba!
Amiből sok azért nem volt. Egyetlen egy nagy ilyenakadt,
mert a másik egy promóciós és kereskedelmi zóna közepén.
Az ominózus mini-októberfeszt pedig nem tűrt halasztást.
Ugyanis az első 15 percben az emberek még lecsöpögtették ruháik,
de utána, ki-kiszlaldgálva egy hamburrgerért vagy sörért,
napközben a sok dohányzásba és fotózkodásba belefeledkezve,
megrészegülve már csak a sok búgás és brummogás litániájába,
végre táplákoztak is egy keveset és várták, mi lesz.
Az, hogy nem áll el, és maradni kell itt bent. És villámlik.
A tömeget látva végül is a hangkeverő és színpadtechnika bemozdult.
Amíg a sátorbeli kis szímnpadot egy zenekar éppen lepakolta,
és vagy fél órán át egyesek azt hitték, ők most szerelnek össze,
kellett vlaamit tenni, elvégre itt mindenki fizetett azért,
hogy napokon át szórakozzon. És ez nem a türelmes közönségek egyike.
Benyomták a rock sláger válogatásokat valahonnan, indult a vursli!
Ac/DC, Nievana, Final Countdown, 90s hits, Metallica, Sweet Home Alabama.
Ezekből elég sok. Creedance Clearwater. És ringatózni kezdtek,
majd táncolni, végül sörpadokon ugrálni a 60-as motorfetisiszták.
Szinte mindenki részegen. És ezt egy korty alkohol nélkül vizsgálni,
hogy 5999 motoros, nő és férfi, ölelkezve, dobálózva, kalimpálva,
összekapaszkodva, egymásra borulva, egymást utánozva, léggitározva,
elferdülve, megvadulva, meggborulva tombol: nem egy hétköznapi történet.
A műsor egész jól alakult. És nemsokára biztonságiak is érkeztek,
egy-két kopasz, megretent fazon, és 2 esőkabátos diszpécser kislány,
akik talán a tolmácsolás miatt. Magukhoz szorítva kabátkáikat álltak,
borzasztóan megszeppenve, nézelődve körbe, talán félve is.
Ilyenben még nem voltak. Se ma dalokat nem ismerték, a kis zsengék.
Sem azt, hogy ezeket is, ezeket az ősi harci dalokat is lehet:
kórusban ordítani, nem csak a mai slágerlisták gumipop balladácskáit.
Minden jó, ha a vége jó. Csak az nem, ha vége van, mert az nem jó.
Főleg este 11-kor, miközben legalább éjfélig tart a buli hivatalosan.
Ebből lett a zendülés. a füstölve hintázó és egymást megtáncoltató,
hosszú hajat pörgető, rokizó, padokon szörföző, tapsoló,
egészen emberi jelleget öltő társaság elkezdett elégedetlenkedni.
A biztonsági őrök, az a kettő, nem volt túl lelkes ettől.
Aztán a padok csapkodása. A búúúúú, felhangzott hosszan, barritonban!
És jöhetett a kollektív üvöltés, mivel a zene már 5 perce nem szólt.
Persze ilyenkor illene valamit bemondani. Vagy a sörbódékat is bezárni.
Vagy a színpadra egy szervezőnek felmenni. De ez nem az ország.
Ezért valakinek felelősséget kellene vállalnia. Főnöke van, akitől fél.
Fél, hogy valamit elszúr és akkor az állása múlik rajta, stb.
Emiatt a hűbérlánc miatt történt amúgy Csernobil is, csak zárójelbe.
Itt tehát még mindig ez a módi. És ezt a zömében nyugati motorosok:
egyáltalán nem értik, ki sem tudnak ilyen mind-set-ből indulni.
Az ember fényképez, felveszi a barlangi rajzás zajos óvációját.
Aztán elindul, mert várja az Intermédia tanszék 24 órás kampusz-házibulija.
Útközben még látni, ahogy órákkal a zuhé elmosta napi záróesemény után:
a Larkin Poe német rendszámú turnébusza és annak hatalmas utánfutója
beáll az öltözők felőli épületkitüremkedés elé. És ahogy rajongók,
vagy csak ázni nem vágyó szerencsétlenek ott ácsingóznak.
Egyeseket elküld a pitlibe a buszsofőr, nem értve, hogy hívjon valakit,
a zenekart vagy a menedzser, elvégre egy meghiúsult fellépés után,
mégiscsak jó a rajongóknak és a zenekarnak is, hogy van pozitív feedback.
elhajtják őket a picsába. Bent a fűtött buszban a zenekar a legjobb barátnőikkel.
Kint a fejüket lehajtva az egész estét méltató, nem-méltató alakok sziluettjei.
Másnap a felvonulás. 6000 motor a városon kersztül-kasul csalinkázva,
járdákon megfagyott emberek ingerekhez juva végre szürke hétköznapjaikon,
és ablakokból lógó telefonkamerás amatőrök, hálóingben, kiadós szex és reggeli után.
A konvoj csatazaja zaboláltanul rázva fel a várost, Budapestet!
Forró füstök folyamatos kilégzése géphasakból! A pikkelyes óriás-vaskígyó,
ahogy a Szabadásg-híd felé fordul perceken belül, azon hídon át,
amelyről már a századforduló előtt olyan kritika szaladt szét,
hogy "A Lánchídon kívül a többi híd csupa gyári ércszövevény,
minden ízük rávall a szolgálatra, mely létük oka. Nincsen rajtuk
több szépség, mint egy  gőzgépen" - Pesti Hírlap, 1899...
illetve "Immár nyivánvaló, hogy a Fővám téri híddal még kietlenebb
monstrummal leazünk megajándékozva, mint amilyen az összekötő híd,
melyet művészi hatásokra soha nem is terveztek. Itt is a vaskonstrukció
lesz hangsúlyozva, egymást keresztülszelő vasívek sűrűn, sínekkel összekapcsolva,
mint valami tengeri kígyónak szánt óriási ketrec, elzárja a kilátást
a dunaparti korzón üdülést kereső ember révedező szemei elől" - Építészeti Szemle, 1896.
És íme, most, úgy 100 évre rá itt hömpölyög a közösségi kígyó,
(ha nem is víziszörny), füstöt okádva, felbőgve-hörögve, míg a leghátsók
még mindig a Városliget magasságában kavarognak valahol, 2023.06.24-én,
a két 1896-os jubileumi kiállítás két pólusa között, immár városi szinten
bebizonyítva, hogy ha nagyot akar szólni egy buli, az egész várost be kell terítse!
Mögöttük oldsmobile csatlósokkal és amerikai highway patrol rendőrautókkal,
amik mintha egy időeltolódásban vagy más időzónában egy nappal később követnék őket.
Mennyi fém gurul itt, ez jó kérdés. hány tonna. De milyen értékben mindez?
30? 50? Hány millió egy ilyen motor újonnan, extrákkal, külön festéssel,
külön fényezéssel, beépített dolby digitál hangszóró-szettekkel,
és hasított szarvasbőr ülőgarnitúra huzatokkal, meg a króm, meg a bandajelek?!
Ezek az emberek nem a kutricák lakói.
A pesti bérházak a zúgásra kifutva. Gondok nénik kiduva fejüket,
a motoros felvonulás után hajítva idegesen a félig elszívott bagót,
idegesen, mert olyan történik, amit nem bírnak rendszabályozni,
fegyelmezni, lecsitítani... ez nem egy első öröklakásába költözött,
valahogy a5z 50 éven ét fizetendő hitelt megúszott fiatal lány házibulija!
Ez egy globális egyház, nem is szekta! Egy pénzessé vált egykori országúti álom,
ami már kissé kommersz lett. Van foganatja, van ipara, van divatja, van kultusza.
Csobog a sok motor kipugóján át a korszellem és a történelmi tények legjava,
a porított üzemanyag és az eltüzelt ősföldtörténeti múlt.
És mire a menet a sziklakáplnánál robog, a belsőudvarookon szerte a városban,
morzsák süllyednek el a nyári meggylében. Talán piskóta. Talán macskanyelv.

A meggyleves habja kőkemény. Mint 600 motor hangja: egy városba bezárva.

 

 

 

 

 

 

A nyüzsgő város

A nyüzsgő város rezgése,
egy kis nyári ADHD,
folyamatos tevékenység,
másfél milliónál is több
állandó szembesülés,
vágy, akarat, és igyekvés.
A Fundango Madison swimwear
óriásplaktokon nyújtózó reklámkampányai.
A kurvákat most is fektetik, 
a szülészeten most is szülnek,
mintha folyamatosan ez menne,
a tankolókban ömlik a benzin,
a pénztárgépek csapodáran csilingelnek,
és erdőnyi számlablokkot köpnek naponta,
és a konyhákon egész nap gázlángok,
és a villamos csak megy és megy,
és a metróban lent ég a villany,
és a csuklós buszok csuklói csikorognak,
és a szállodákban állandóan ágyaznak,
és az építkezések egymást váltják,
és a hentesekhez folyton más állat,
a folyamatosan leölt állatok teste érkezik,
és egyidejűleg sok százezer állkapocs mozog,
és még több vécé van lehúzva,
és a csatornahálózat bírja,
és a Gellért-hegy alól jövő víz eltűnik,
felszívja ennyi tevékenység és letakart lét-akarat.
Ott vannak és vágynak valamire,
miközben ez az egész infrastruktúra búg,
robog, dolgozik és megállás nélkül,
karbantartás nélkül hogyan működne?
Vágynak, szinte egyfolytában vágynak.
Minden egyes szerethiányos jelenség!
Testmelegét megosztáni, nem csak a kicsinyeivel, 
hanem ami előtt kicsinyei lesznek.
Ez elől menekülve sok online randi jön össze,
együgyű, felszínes, szarházi kefélések.
A fa alá tett karácsonyi nő, masnival.
Vagy a válóper pompás összegei:
még tavaly nyáron igencsak távolinak tűntek!
A szabadtéri moziban valami obszcén megy,
Attack of the Killer Tomatoes, régi film.
Valakik a szabadtéri mozira rálátva piát kevernek,
és a tetőteraszról követik az eseményeket,
kezükben Original Johnny Silverhand cocktail.
Odalent egy utcasarkon a részeg turisták jóvoltából
összeolvad az Egg Benedict és a Preri Oyster.
12 órával később a város túlsó végén
a kétfejű fűzős dominátrix adja elő tudományát.
Bizony kétfejűnek nevezik, mert olyan mértékben
zuhan a lakosság szókincse, hogy azt már
nem is tudják maguktól előszedni, hogy sziámi iker.
Ha jelzed, bevallják, hogy sose hallottak ilyenről.
És te körbejársz egyszer a kevésbé felszabadult,
csupa turistacsapdával teli, mint valami árokharc,
azon Budapest centrumban, ahol ez megy:
a tátott szájakat bevonzásért könyökölve ajtókban.
Feltűnik az is, hogy milyen cégérek
és kocsma-, illetve étteremnevek bukkannak fel.
Hogyan változik a klientúra, abból is a helyi leginkább,
akiknek az ízlése éppúgy, mint a budapestiek aránya: sehol.
BudaFuckinPest. My Fucking Bar. This Shit Tattoo Salon. 
Cool Túra II. Stifler. MeatUp. GoodFood. És bömböl a lárma.
----------------------------------------------------
Itt minden E-Klub-bá változik egyszerre és a semmiből teszi?
----------------------------------------------------
Zabálj csak! (Food Truck). Humbák kápolna. Nber Bár. Liter.
Habakuk. Slice dog. Beer Station. BeerBus. BeerNix DierNix.
#Hashtag Extra. Gong... Kezdünk elmenni egy irányba.
Ami már a Cinema 2 (ejtsd helyesen: szinema cvó),
és a Hauzol és a Karaoke Lounge és hasonló nevekkel indult.
Egészen odáig, hogy egy cyberpunk gettóban kell élni.
Az olyanok, amik helytörténetileg is érdekesek, elmúlnak.
A Fűvészkert, West Balkan, Castro, Krimó, Spájz, Kiadó,
Kandalló, Keret, Keleti Blokk, Kis Csülök. Kispipa,
Konzikert, Kőleves, Legénykert, Lumen, Matula, Zsiga,
Nappali, Müszi, Öcsi, Púder, Repülő Puli, Rombusz,
Sissy Lotti Söröző, Szimpátia, Szonáta, Szakkör, 
Teke, Tóth, Turiszt, Vörös Postakocsi, Zappa, ZegZug,
Lámpás, Csendes, Műhely, Patyolat, Kisüzem, Ellátó, 
Kuplung, Kazán, Hintaló, Grund, Skanzen, Hokedli,
Mumus, Íjász, Hivatal, Kék Ló, Arany Tacskó,
Articsóka, Bakelit, Big Mambo, Bonnie & Clyde,
Pótkulcs, Pajta, Macska, Csiga, Sirály, Gólya,
az egész állatkert és házkörüli tárgynév trendből, 
egy nemzedék alatt (át) az überprosztóba.
Végül a folyóparton csak kifújhatod magad.
A Bem-ben ma az Empire Strikes Back-et adják.
Egy norvég intézet jóvoltából pedig nem túl messze
egy origi viking hajó köt ki a budai parton,
- tevékenységüket a Skandináv Ház nyelviskola is segítette -
legénységcsere, raktárkészlet-feltöltés,
és a - legalábbis közös levelezésünkben -
kissé felfuvallkodott helyi hagyományőrzők,
és a sztorit neszelt sajtó tolongása közben
(miközben kérték a hajóról, hogy sajtót ne hozzunk, hívjunk,
de persze be kell nagy kolompverések közepette
az egészet jelenteni és szenzációt kell belőle csinálni?)
úgy 800-nál is több hétvégi bámészkodó
totyog-csoszog körbe a patinás hajófedélzeten,
5 percenként 10-esével, órákon át.
3000 egyedileg kovácsolt szegecs,
klinkerpalánkok, a vitorla viszont folyón,
ahol hidak ívelnek, be van tiltva sajnos.
Az utazás: 8-10 fő egy helyen élve heteken át,
összezárva, mintha egy 30 négyzetméteres lakásban,
és a magyar érti azt is, ha szűk helyen,
és elképzeli, hogy ez egy úszó jurta a tengeren.
Vacsorázni menni a viking csapattal szép móka,
utána kocsmázni, míg a Daily Hungary hírportál:
megírja, hogy ez egy rettegett csatahajó másolata,
noha egy aránylag hétköznapi kereskedelmi hajóé (Knaar),
amit a 70-es években leltek meg, 3/4-e máig megvan,
és 5 évig tartott megépíteni a mását, 90000 munkaóra,
eleve a 6-7 komplett fatörzs kiválasztása,
a sok gerenda és illeszték összefaragása,
baltákkal megvagdosni, semmi modern gépi segítség,
és 2018-2019-ben már vízre is bocsátották,
és így hajózza körbe két nyár alatt Európát.
Ebben ez a csoda, nem kell szenzációt hajhászni!
Aki akarja, követheti útvonalát az online bejegyzések alapján.
A háttérben a túlparton egy kétségbeesett vásárló
az Aldi üzletek között szaladgál, és elsodor, valósággal fellök : 
fiatalokat : mindig változó divatokat követni próbáló fiatalokat, tiniket,
akik Vinogradov Makar fényképész munkáit lesik,
utánozni lehet-e, ahogy megjelenít dolgokat,
és Georgy Chernyadyev fényképész munkáit lesik,
utánozni lehet-e, ahogy ott a megjelenők kinéznek,
és berántja őket a 2020-as Rock n Roll Bride Magazine (Catherine Hunter).
illetve Jannet Incosplay oldalán ragadnak le, mert adja magát.
A rohanó alak meg az óráját vizsgálva lökdösődik,
aznapi egyetlen komoly célja az, hogy végre találjon,
hogy végre megvegyen egy leértékelt cikket, egy akciós
HOT SPLASH HŐSZIVATTYÚT, mert csak 159 990 Ft,
mindez egy élelmiszerüzletben... azaz feltűnt valakinek,
hogy a közértekben már nem csak kaját, meg néha
háztartási kisgépeket, de mindenféle mást is árulnak,
úton Japán felé, ahol már az utcán mindez,
automatákból a vacsora, az esernyő, a koton, a könyv,
és minden, de minden más is.
Az ALDI-vadász habzó szájjal siet loholva,
és az utolsó üzlet előtt, ahol még nem járt aznap,
befordul egy páncolozott Chevrolet Suburban SUV,
ezüst színű és CD rendszámfeliratú,
az amerikai nagykövetségre igyekszik, komótos tempóban.
És ekkor lépünk ki a vikingekkel a közértből,
bevásárolva nekik 3 napra, ami 8 emberre nem túl sok,
minössze annyit fizettek, hogy legyen reggeli meg vacsora,
ha már egész nap hajóznak és kezelik a szerkezetet!
Innen Pestről is szép látvány ez a hajó,
ami ugyan, mint elődei közül, egy sem járt a Dunán soha,
de a Volga és a Dnyeper nem járható manapság,
mert ott lőnek, bombáznak, aknákat fektetnek,
és ez a legnagyobb fejtörő ebben az expedícióban is,
hogy ha az út majd folytatódik a Duna-deltából indulva,
a második etap tehát, a Mediterráneumba be,
akkor ... ? ... a Fekete-tengeren állítólag szétúszott,
össze-vissza lebegő tengeri aknák közül hol van melyik?
Ez ráér jövőre. Irány az étterem, közösen.
Ahol rendes skandináv szokás szerint mindenki együtt ül,
egymásnak is rendelnek, ha netán valakinek valamije elfogy,
odafigyelve egymásra, és közösen táplálkozva,
minden kirakva középre, nem kell tülekedni,
kapkodni, lökdösődni, mint egy kondér körül a mezőn kint,
hanem egymásra utalva, közben történeteket mesélve,
mindenen osztozva, mert az erdei hideg teleket 
csakis ebben a szellemiségben  élték túl,
úgy nagyjából az elmúlt 2000 évben, összezárkózva,
és így is éltek a hajókon, a tolerancia maximumán már akkor.
Leginkább ez az egyik üzenete a nyügzső, felbolydult Budapesten
két napra kikötő kísérleti régészeti hajónak!
A Saga Farmann kikötve a Bem tér 2 alatti rakparton,
micsoda sűrű hétvége, amikor egyszerre ők,
illetve a 120 éves jubileumi motorostalálkozó
és a Krisna-hívek felvonulása is párhuzamosan zajlik.
Ilyen is csak Budapesten van, ez bizonyos,
hogy Harley Davidson és Hare Krishna
ugyanazon a sugárúton keresztezik egymás útját,
a doboló énekelgetés és a meghúzott gázkar,
a távolról jajgatásnak tűnő indiai éneklés sklázása
és a csődör-motorblokkok befecskendezői, a begyulladás,
a belső égésű motorban zajló valódi robbanások...
hozzá a vikingek és talán néhány konferencia.
Csiripelnek a madarak. Komoly nyárköszöntő hőség van!
A sok luxusmotor között a helyi szakik egyike,
mint akiket egy klónozó üzemből hoznak,
kantáros nadrágban száguld egy apró, pöfékelő robogón,
bizalmatlanul menet közben számolva a pénzét,
mint aki biztosra megy, hogy most még visszamehet reklamálni,
és megnyugszik, és elteszi a tárcát és fejben
tovább számolgatja a pénzt és imbolyog, szlalomozik,
és úgy fest azon a kis járgányon, mint hajdan
egy Frank Newbould plakáton a tengerparti lufiember!
Dohányozva.
2023.06.24-én, a széthájpolt trendszetter,
sztárfotós, fesség-felség-etalon, amúgy kicsit gejl
Ivan & The Parazol lányos frontembere
a Hunyadi téri kis pavilonkávézó teraszán 
szöszmötöl éppen, talán családi társaságban?
Majd elektromos rollerral cikáz a Bajcsyn?
Úgy, hogy vagy 4000 idióta tömi magát minden irányba
EMPANADA meg TAPAS meg grillezett kecskesajt saláta,
meg Patisserie termékekkel? A brunchkörkép kedvéért?
Miközben Schmuck Andor a Bazilika előtt 
sétál el impozáns és jól ápolt pofaszakállat villantva,
és mindehhez texasi kalapot viselve, 
meglepő jelenségként, hiszen szivar nélkül.
Abban a belvárosban, ahol hemzsegnek az üzletemberek,
tudtukon kívül fejük felett vagy 20-30 Hermész szoborral,
nem kevesebb, ennyi kerekedelmi jelkép található az épületeken!
Sok üzleti csoport jön vissza ide évente,
az üzletkötés és tárgyalásturizmus is virágzik,
nem csak a slejmet köpő legénybúcsúkról és olcsó piákról
híres immár az a Budapest világszerte, ami a magyarok számára
persze egyre megengedhetetlenebb összegeket emészt fel:
a város, amelyik városállam, amelyik főváros,
és amelyik ezernyi szolgáltatása a magyar átlagember,
illtve a Budapesten élő átlagember keresetén kívülre esik teljesen!
Csak nézik, ahogy mások élvezik az ő városukat.
A mások úgy 100 méterenként, lesve egymást, mintha csak ők,
az az egy asztal volna turista, és nézd, micsoda Budapest,
itt aztán tudnak élni - és így nézik egymást a turisták,
és helyi, nem hogy magyar, egy szál se sehol,
és azt hiszik az esti programkínálatot is látva,
meg a fesztiválfelhozatalt, hogy ez a város,
ez az ország egyfolytában bulizik?
És jelentős az éjszakai kapcsolati tőkefelhalmozás,
nagy része átverés, de néha bejön egyeseknek a gúny,
vagy a cinizmus berepdt oltárán áldozás,
a flört kedvéért és az ipari kékedést is megsürgetve.
Bebaszás és csapatépítés egyetemi főkapcsolatok szintjén is,
így épül itt és építenek itt cégeket egyesek.
Aztán irány a valamelyik diszkotéka, tele kiscsajokkal,
akik a város pezsgésétől megtáltosodva isznak össze mindent,
és persze a suli mellet szar melókat végezve
ilyenkor próbálnak némi státuszra, annak illúziójára szert tenni,
idegen, más országok, távoli helyekről jött férfiakkal kezdve ki,
akik odahaza persze simán lefolyószerelők és ácsok,
szakmák, amiket ott jól megfizetnek és jól megbecsülnek,
a középosztály részeként valahol, ott legalábbis,
itt meg felső osztálybeliként költekeznek a lányok szemében,
akik a 4 csillagos vagy az örökpanorámás alkalmi hálószobák
ígéretesnek tűnő klientúráját nem találják majd az Instantban.
És köztük ott vannak, akik arra vágynak,
hogy valamely itt forgató filmes stáb vagy producer,
talán csak egy kéjenc casting ügynök felfedezze őket.
Szájukba adott szavakkal,
miután mást is kaptak oda. 
És közben még kacsintaniuk is kellett 
egy homevideo kedvéért. 
Amivel majd zsarolva lesznek egyszer, 
mikor már befutottak.
Mire ők metoo pereket 
indítanak önvédelemből.

 

 

 

 

 

 

Eltörléskultúra, tényleg?

Érthető, hogy a valamit művelni,
az szabadfordításban: culture.
De ennél nagyobb bunkók nincsenek.
Amikor arról van világriadalom,
hogy milyen múltat kell eltörölni,
igazából csak ötleteket kellene
nekik adni,
és ők megfogadnák mindet,
és ha elhangzana szakszerűen,
hogy a piramisokat rabszolgák (is)
építették,
vagy ha kiderülne számukra is,
hogy Róma egy jelentős része
miből és hogyan épült meg.
Mielőtt 500-1500 évvel később,
és annyi éven át a letisztuló,
ám nem túl pestis-mentes környezetben
a helyi földművesek széthordták
az ókori romok javát, kőfejtőnek használva,
állítólag kételkedve abban,
hogy ezek emberalkotta építmények...
Tegyük hozzá, ha ezeket le kell dönteni,
akkor Stoneheange megmenekült.
Viszont a Dubai menti öblök tornyai,
ahol indiai rabszolgák szenvednek-güriznek,
már egyáltalán nem biztos?
Vagy azok az épületek, az mind túl trendi?
Hogy megrohand és dübörögj az üvegén?
Hogy robotrendőrök vezessenek el?
Cancel culture tehát. Mount Rushore is kuka?
Meg mondjuk Velence? Meg a Kínai Nagyfal?
Jó, a Guggenheimet és a Lánchídat,
vagy éppenséggel az Eiffel-tornyot
nen megkorbácsolt rabszolgák építették,
de a transzkontinentális vasútvonalak anno,
vagy manapság a mindenféle rabok által épített,
sőt Indokínában a II. Világháború alatt
szövetséges hadifoglyokkal építettett alagutak,
katlanok, hágók, vasúti surranósávok a dzsungelben,
és hozzá a hidak, amiket a sajátjait
bombáztak le hetente vagy néhány havonta,
ezzekkel meg megint építette a helyi hatalom?
Cancel culture. Hogy az hogy van végül is,
hogy az inkák szabad parasztokkal dolgoztattak?
Hogy a nyugat-afrikaiakat kik adták el a fehéreknek?
Mert nem a feketék önmagukat? Ott voltak valakik?
És Ausztrália minden modern állammá válása:
akkor nem is mérvadó, mert rabok voltak elődeik?
Bocsánat, a görögök mintha rabszolgakereskedtek volna,
és ha a vikingek, amellett, hogy fél Európában
városokat alapítottak Dublintól Kievig,
emberkereskedelemmé növesztették a hadifogoly-bizniszt,
akkor minden viking holmit, múzeumi tárgyakat ledaráltattok?
Talán az a legnagyobb gond, hogy kevés az ismeret,
ebben a lázongásban, főleg az emberiség múltját illető:
komoly, megalapozott háttérismeret (és általános műveltség).
Aminek hatására persze bármiről bármit lehet állítani,
és az ellenkezője is igaz lehet, ha azt kívánja a hőbörgés.
Mennyi frusztráció kell ehhez?
Végül is Szent István azért térdel karddal
az ölében sok helyen Szűz Mária trónja mellett
(vagy fenyegetően tartva a keresztet feléd),
mert ő a magyar elképzelés helyett
a nyugati modellváltást akarta,
és jó keményen rá is erőltette azt
saját népére, hogy az megmaradjon,
különben a jópofa kis fosztogatásos
évtizedeket egymásra halmozva,
az azt megelégelő európai elit úgy vélte,
elég, nem teszi ki lakosságát ennek,
meg persze a helyreállítási költségeknek,
elvándorlásoknak, asszonyrablásnak,
gyújtogatás utáni söprések, és annak,
hogy minden tavasszal, a vikingekel párhuzamosan:
megjelennek valakik, akik a hunok óta megint olyanok,
már megint a követelőzés.
Akkor ennyiből Szent István olyan, mint az EU?
Ad valamit, de le kell érte mondani egy macsóvilágról,
amiben rabolgatsz, főúrkodsz?
És akkor, aki ezt tagadja, az a hungaro cancel culture?
Vagy az, aki úgy véli,
hogy össze lehet egyeztetni egy keresztény királyt,
és egy totemista természeti ősvallást úgy,
hogy ezek háborúban álltak,
akkor az romlott erkölcsű nemzetellenesség?
Mintha amit a rómaiaknak siekrült évszázadok árán
(nehezen hozták össze),
hogy saját istenségképeiket a helyi
(lerohant, térdre kényszerített,
de cserébe a kereskedelmi keringésbe bekapcsolt)
népek világával fúzionálták,
helyi istenségeket tisztelve,
a maga helyi viszonyainak szája-íze szerint?
Nem elképzelhető, hogy azokat a múzeumokat,
mint egy közlekedési múzeum vagy egy autógyár múzeuma:
meg fogják a még radikálisabbá kénytelen válni
utódok semmisíteni, mert ez meg a bolygót betegítette meg?
Miközben a cancel culture-os arcok kocsival járnak most munkába?
És akkor itt van még az import-export kérdésköre.
A nem őshonos fajok történelmi vándorlása (élelmiszernövények pl.)!
Ennyiből ne egyél csokoládét és ne húzz kotont!
Ne vezess autót és ne rendelj mandulatejes kakaót!
Mert a csokoládé is, és a kaucsuk (a gumi is tehát):
Dél-Amerikából jött. Ismerd meg az Olmec civilizációt,
ezek valóban egy kultúra, illetve a Hevea brasiliensis nevű fát.
Vagy mondjuk itt van valaki, Francisco de Orellana.
Nem éppen kedves unszolásra adták ki területeiket
az őslakosok ott délen, akik 6000 éve ismerték a csapolást,
ott, ahol ezek a nyersanyagok fellelhetők voltak,
az aranyaikkal együtt azok, akiket ezért levágtak.
Vér tapad tehát a Tibi csokidhoz, a Milkádhoz!
Vér tapad az elegánsan suhanó elektromos autódhoz,
ahogy az aszfalthoz ér. Szintetikus gumi vagy sem!
A szilikon. A fogkefe. A radír. A cipőtalp?
És mennyi technológiát fejlesztettek a nácik?
Hűha, akkor azt is mindet... lemondasz róla?
Végül a puskaportól az atomenergiáig ami létrejött,
mindet betiltani, ülj a sötét szobában,
és akkor kőbunkóval a tüzifagyűjtő értekezlet után
egy barlangi Bägel és latte mellett elszőrtelenítgethettek?
Egész délután.
Persze lehetsz tagadozó eltörlősdis rasszista is,
azt sem sejtve, a foci milyen helyről ered,
ha már nem csíped a balkániakat vagy a mediterránokat sem?
Mert a football - nem a modern, 19. századi, az ugyanis brit -,
a kis lepattanású, meztelenül játszott készségfejlesztő "sport"
valójában 4000 évvel ezelőtti, és Episkyros néven görögök űzték.
vagy hogy riszálhatod nyaranta rock zenére,
miközben az a feketék zenéjéból fejlődött ki,
már ha Észak-Amerika számít,
és az, hogy a blues és a rock n roll miből ered.
Cancel culture.
Ahogy erről a mozgalomról: egyre többen nyilatkoznak:
kiderül az is, hogy ez elmebetegség.
Egyértelműen, teljesen megrészegedve a hatalomtól,
attól a pirinyótól is, hogy ő másokat kioszthat:
azzá válik, ami ellen kirohan, lásd. WOKE.
A témában keresgélés 1 perces sincs,
megjelenik a www.pewresearch.org kurta leckéje,
nyilatkozatokkal, amik valóságferdítőek:
1. “Cancel culture is a movement to remove
celebrity status or esteem from a person,
place, or thing based on offensive behavior or transgression.”
— Woman, 30s, Liberal Democrat
2. “[Cancel culture is] a method of withdrawing
support for public figures or companies.
It can also be considered to be used as
a form of online shaming on social media platforms.”
— Woman, 50s, Moderate Democrat
Amikor valahogy úgy van összefoglalva ez,
hogy falkavadászat emberekre az erkölcs nevében,
akkor ott nem az a tévedés, hogy nem vadásznak senkire,
hanem, hogy zokszó nélkül csatlakoznak rengetegen,
akik fordított esetekre hivatkoznak,
vagy ha megesne, befejelnék önveszélyesen,
és vöröslő fejjel üvöltözve az üvegajtókat,
amik mögött szavazócédulák és társalgó emberek lennének,
amiket és akiket, ezek... fel akarnának gyújtani.
Miközben máshol szögesdrótok árnyéka vetül játszóterekre,
és éles, magukat betemetett bombák kerülnek elő 70 év után,
és atomreaktorokat állít le 
Németország (2023 májusban az utolsó kettőt),
miközben a határ túloldalán 
most indítják az újakat mások.
Disney 100 éves. Pszichopátia. 
Évente pedig 3000 tévésorozat jön ki.
És 600.000 új celeb lesz celeb, mert levetkőzött.
És a fél világ éhezik. 
A másik fele pedig kidobálja a kaját,
elég csak Budapesten csekkolni a kukákat a turisták után.
És mégis az a fontos, 
hogy valaki azt mondta-e, szépek a piramisok?
Mint a hídon sorakozó rikkancsfiúk, úgy kérkednek,
mint akik ugrani készülnek,
nem tudva, hogy a víz,
ha zavartalan a felszíne, betonkemény az érkezéskor.
A tényekkel szembesülés is nagyjából ilyen.
Inkább magánbullába rejtik frusztrációik,
egy digitális Summis desiderantes affectibus,
ördöngösség,
rontás,
ezeket keresik.
Ezért elkapják 
és cancel culture átnevelőtáborba küldik,
együtt egy lankán az ezósokkal, 
akik a kerítés túloldalán orgiáznak?
Gyakran a tömeghisztéria nyomán indították meg ezen üldözéseket,
írja a máglyázásról tömör mondatokban a Wikipédia.
És az eltörléstől megvadult alakok olyanok, 
mint egy Transformers mozi világrongáló Decepticon lúzerei,
vagy azok a furcsa átverésekre hajlamos rajngók,
akik elhitték, hogy a hatalmas és erőfitogtató nők az egyenrangúak
- épp annyira tévedés, mint amennyire a 90-es évek közepén
a gyúrós nős változatok és kudarcaik következménye a ma lett,
azok anno pedig body builder női változatokkal rukkoltak elő,
komolyan gondolva ezt, nem pedig gúnyolva az akciófilmhősöket:
kiváló példa erre: Ares - Episode aired Feb 13, 1995,
utólag úgy tribütálva, hogy Has Hercules Met his Match?
| Hercules vs Atalanta | Hercules: the Legendary Journeys
? -.
A faszikkal szkanderezgetni. A faszikkal térfogatnövelőt szürcsölni.
Azaz akik nem vették észre, hogy a Barbwire (1996)
és az I smile back (2015) című filmek között
egyszerűen elveszett női emancipációs lendület,
kizárólagosságokra és ellenségképekre fókuszálva,
a közösségi béke és az extrémitások tükrében
önmagát egyszerre áldozatként és szabadságharcosként definiálva,
miközben az egyikről a másik kedvéért le kell mondani,
különben ez az elegy egy dolgot eredményez,
koktél neve bosszú, a koktél neve gyűlölet.
Mintegy a béke nevében. Mintha tudnák, mit cselekszenek.

De Jézus megbocsát nekik. És így tesz Robin Hood is.
Vagy egy a Föld felé közeledő meteor, ami már integet nekik.

 


 

 

 

A húsos táska

A kínainál elvitelre kérni, néha nehézkes dolog.
Most épp 200 méterrel feljebb próbálkozom,
az előző helyen nem volt túl sok kedvük.
Az egy hong kongi szpecialitásokat hirdető hely.
Három szintes, a belváros belsejének szélén,
lent a földszinti pult és néhány asztal,
fent a galériázott, szűk lépcsős magánétteremrész,
és a pincében a konyha, mert étellift is van,
avval érkezik a vacsora, már bedobozolva, forrón.
Egy lány jön be némi vacilálás után, nem étik őt.
Elmagyarázom, de a mandarinom kissé elavult,
és más kínai nyelvet nem volt érkezésem bevágni.
Végül megértik, hogy nem itt enné ő sem,
és ő is elvinné, tehát nem kell izgulni nagyokat,
nem kell idegesnek lenni, hogy de hisz zárás van.
Többször feltűnt, hogy legyen az angol vagy kínai,
ezek itt elkezdenek elmagyarosodni, és ha zárás,
akkor sietség, kapkodás és valami sértettség dolgozik.
Hogy te az ő idejét rabolod. Nem mintha nem a vendég volnál,
nem, mert az a státuszod az eladók szemében
az óramutató működését követve múlik el, azonnal.
Tehát nem értik, hogy te máskor is visszajöhetsz,
visszajáró vendég lehetnél, sőt, ajánlhatnád a helyet,
és akkor egy aprócska gesztus és egy kis kedvesség:
még több bevételhez juttat, nem is sok invesztációval.
Hogy ezt... hogy erről a magyaroknak fogalmuk sincs,
ezt az ember akár 1 éven belül megszokja közöttük.
De hogy már a kínaiak is elkezdték el egyes üzletekben?
Ezért mondom - bár a főztjük jó volt -: ma máshol járok.
Itt a nő érthetően kommunikál, és az adag is rendben van.
Az árak, bár ez egy kis fapados, steril (mint fehér,
nem mint patolyat tiszta) büfé, nagy üvegablakok, némi dísz,
főleg piros és arany színek, mint általában. Integető macska.
És a tulaj szed. És jönnek mások is. És várnak.
Utánam egykotkodács hipszter faszkalap nyüzsög affektálva.
Mennyi személyiségzavar lehet itt felhalmozva?
Néha olyanok ezek a fazonok, mint egy olyan porszívó,
ami tele van teljesen, olyan hatásokkal, amiket másol,
és olyan kulturális jelzésekkel, szimbólumokkal,
amiket sosem volt mersze vagy nem vette a fáradtságot,
hogy összeegyeztesse, ellenőrízze, hogy ezek hitelesek-e,
ütik-e egymást, vagy mit is jelentenek, úgy általában.
De ez a legkevesebb. Mert beszélni sem tud. Inákbb makog.
A turistának a magyaros éttermekben Balatonon,
előbb a hekkesnél és a lángososnál, meg a palacsintázóban
(a régi szocreál Balaton utolsó közhelyszerű nyalánkságai),
majd az éttermekben is megjelentek a képes étlapok,
csak rá kell mutatniuk a turistáknak, akiknek zabálhatnékjuk van.
Ez is egy vidámpark és egy nem reális mozzanat,
és mint meghatározás, nem egy másik, tiszteletre méltó országba,
hanem egy kaja-pia-habzsi-dőzsi lerakatba érkeznek,
sokan éppen ezért, mert nincs semmi elvárás, úgy is viselkednek.
Képek és ők mutogatnak, hogy THIS meg THAT. Megalázó, szánalmas.
Ezen a képen amúgy mindenki áldozat. A dölgött állat, amit megfőztek,
a hülye kiégett lehúzós prosztó elyi vendéglátósok egytől egyig,
és a vendégek maguk is, akik ahhoz alkalmazkodnak, akit kapnak.
De hogy Budapesten is a képekkel mutogatás elkezdődött,
úgy 4-5 éve már legalább, és hogy most már a magyarok is mutogatnak?
Bejön tehát izegve-mozogva ez a bájgúnár a 39 fokban,
a kötött tengerész sapkájában, amit le sem vesz,
(a csipkés szélű horgolt szakáll kora megvolt, túl vagyunk rajta?)
egy jelzés sem, hogy itt hűvösebb van, nincs reakciója,
csak mered, és ficánkol, ennek nincsenek érzései...
... és elkezdődik az alkudozás, ami bénázás valójában.
Mutogat az üvegen túlra, hogy ezt evvel. Vagy azt inkább avval.
A kínai eladó megérti, mert leköveti. sőt, jobban beszél...
... mint a vevő? A srác nem tudja megfogalmazni, mit kér.
A szövegértés, a körülírás és az ilyesmi valószínűleg:
az emoji-k erdejében nem lehet azon ersőssége ennek a kasztnak,
hogy ha élelmiszerhez akar jutni, túllépjen a trend kényszerein,
és azt tudja mondani, hogy "kérek abból a barna tésztából,
az legyen a köret, és ahhoz tessék nekem tenni a bőrös kacsából".
Vagy panírozott, kisütött kacsából. Még jobb: "a ropogós kacsából".
Ezek a fogalmak, ezek a szavak nyilván hiányznak a kelléktárából.
Nem is kacsát kér, hanem valami enyves csirkefalatkát. Zselés hús.
De ezt csak az eladó érti félre, mert a tag a pult egyik végéből
mutogat a másikba, ahelyett, hogy odaállna az elé a rekesz elé,
amiben az a fajta kaja van, amit elvár, hogy kiporciózzanak neki.
Ugyan én már megkaptam, amit kértem, de nem indulok el.
Ezt egyszerűen végig kell néznem. Hogy marad életben egy ilyen tag?
Nagy nehezen eljutnak oda, hogy a tészta stimmel, az is, melyik.
De hogy rá mi legyen? Percek óta elbeszélnek egymás mellett.
A kínai nő összetett mondatokban ahhoz képest, amit vakkant ez a...
végül is siker, bingó! Megvan, hogy melyik fémrekesz legyen.
"Azt a... ott a középen", ez az utolsó utasítás, a vevő határozott.
"Húsos táska", mondjaa a kínai nő. Elvégre tényleg az,
és erre vannak más kifejezések is, mint tallér, vagy tortilla,
vagy ha kínai maradjon a dolog, nem hogy húsgaluska,
hanem egyszerűen - a mongol konyhához hasonlóan -, ezt figyeld:

batyu.

A kifejezés, drága barátom az, hogy húsos batyu! Bazdmeg!
A momo, a nepáli konyhában is ez. A mongolt már említettem.
Ezek egyébként egy kontinensen, azon belül is sokáig egy hatáskörben,
azon belül is összejáró kultúrák közötti interakciók jelei. A recept.
Nem mondom a srácnak, hogy a falon ki van téve egy 100 x 70-es poszter,
ami azt hirdeti, hogy ilyen étel itt van, menüben is kapható,
és az a neve, hogy húsos táska. Szerintem van app, ami segít neki enni is.


- Látja az élelmiszert
(mi az, hogy élelmiszer, definiáld)
- Fogja meg az evőseszközt
(melyiket)
- Szúrja fel vagy emelje ki az ételt
(bocsánat, honnan)
- Tányér, tál, csajka, rohamsisak, kondér, vödör
(tányér, oké)
- Emelje azt az arcához
(eddig oké)
- Tegye be a szájába
(tehát nyissam ki a szám előbb?)
- Tegye be és csukja össze a száját
(ezt mondhatták volna előbb is)
- Ne ejtse ki a szájából az ételt!
- Ha csukva. Rágja meg.
=(hányszor?)
- A hangfelismerő app kikapcsolva, maga túl hülye.

A húsos táska.
Jutalmul egy darbuka szóló, 
amit egy wagneri kürt- és harsonaözön terít be. 
A srác hazaért és tud enni. Képes rá.
*az anyja büszke*
 

 

 

 

 

_modern háremek

Attól teljesen kiborulva jajgat
egy házasodni készülő lányát
néző asszonyság, hogy a férfiak milyenek!
Arra persze nincsen tekintettel,
hogy milyen kultúrában, azaz hol,
és milyen büdzsével, és meddig?
A szubSzaharában, vagy Kaliforniában?
A kínai császár több száz ágyasáról van szó?
Vagy egy 78 éves rocksztár fantáziáiról,
hogy milyen is volt 67-ben a backstage-ben?
Vagy miről? A Playboy Villa kerti partijairól?
Vagy a pornóiparról, ami nem császári udvar,
sehogy sem.
Vagy arról, hogy vannak, de nem sokan,
de vannak, azért néhányan: akik biztosra mennek,
mert az a nő, aki a státusznak bedől és a pénznek,
az evvel irányítható lesz, tehát engedelmes,
(nem szeretetet keres a gyerekének az apa képében)
és az a férfi, aki zokszó nélkül rádfekszik,
hogy megkapd, amiért tombolni kezdtél ösztönből,
az majd fizeti a számlákat és nem tesz fel kérdéseket,
(elvégre ez a reklám, amit csinálsz neki te is)
mert már a következő mircivel és macácskával van elfoglalva?
Nem ezt firtatja az intim családi bulin az anyós,
hanem csak simán figyelmeztetget:
HOGY A FÉRFIAK NŐKET GYŰJTENEK MAGUK KÖRÉ SZÜLNI!
Figyelmeztetget? Biztos, hogy ez a legjobb időzítés?
A fiút így, áttételesen, hogy ne komiszkodj,
a lányt pedig, hogy ezt magadnak köszönheted!
Mert ő ezt a bulvárban olvasta,
- Megszólal a pénzhatalom nagyágyúja
- Darált hús mellé nehéz plakátot tervezni
a hasonló című cikkeket falja naphosszat unalmában,
ebből mazsolázza össze valóságképét (ami persze torz),
és lehozta általános igazsággá.
Ahogy a nők általában túlozni szoktak,
ahogy ha mondjuk két napig egyhuzamban dolgoztál,
akkor lecsesz, hogy eltűntél hónapokra,
és neki szüksége volt rád,
és ha előre szólsz, hogy most két napig
a cimborákkal kirándulni vagy iszogatni mentek,
akkor utólag lecsesz, hogy eltűntél egy évre,
és neki szüksége lett volna rád!
És te őt cserben hagytad, ezért ő is:
                              íme, nesze, elhagy.
És kilép. És megbánja. De dacból ott marad.
Na ugyanígy megy a hülyeségszórás az asztalnál.
Elvileg ez egy eljegyzési buli lenne,
ugyanakkor ezt nem lehet jól megünnepelni 
feszültségkeltés nélkül bizonyos, szorongó helyeken,
mert akkor még boldog lenne a kislány.
Jelenlétében tehát elő van adva,
hogy a férfiak ma milyenek,
hogy háremeket szereznek maguknak,
jön a pénzes csávó és akkor ott annyi,
a nők bedőlnek neki, meg az ágyába,
és aztán szülnek és jön a következő,
így karéjban, és el is tartja őket, a szemétláda!
A menyasszony szomorúan néz, mereven,
mint aki azt gondolja: "Utállak, anya!"

És én is ott ülök ezen a bulin,
amitől igazából hánynom kell,
de meghívtak, és próbálom összevetni valamivel,
de ilyen se a németeknél, se a déli mélyBalkánon,
se a japánoknál, de Portugáliában, Indiában,
de a svédeknél, de Mexikóban, "lejjebb" az őserdőben,
se sehol nincs, csak egy bizonyos területen.
Elkalandozok, mert meleg van és nyár,
és a többség annyira kókad, hogy szuszog,
és az árnyékban a fa alá betolt asztalfőn
csak a párocska ül, akik a terítő alatt
egymás kezét fogva, szorítva, "csak túlélni ezt",
ilyen fejjel vicsorítanak mosolygás címszó alatt;
tudom, mert ledobtam egy halas villát,
hogy lehajolhassak és ellenőrízhessem,
és közben a kiszárított pikkelyekből készült konfetti,
amit elkezdtek egyesek az asztal fölött szórni,
az sem terített be, nem hogy a gyanakvó rokonság nézése.
Pikkelyek, old school. A tökkrémlevesbe persze belement.
Most különbztetsd meg a tökmagtól, és egy hülye rokonuk
még bele is nyúl valaki más tányérjába és megkeveri azt,
mondván, így neked is jó fiskális éved lesz, good luck!
De a párocska nem így képzelte ezt a nem éppen laza délutánt.
Úgy, hogy tűrésre ítélve. Mint akik a kelepcében!
Hiszen ezeknek elvileg ez a lagzi előtti coming out-juk,
bevallva, hogy tényleg heteroszexuálisak,
még talán gyerek is lesz (terv szerint).
És közben kapják a szart az arcukba, nevetés közepette.
Micsoda élet. Micsoda fegyelem és önuralom ez részükről.
Egy kortyot sem isznak, nem véletlenül.
Ez is számlájukra van írva, hogy milyenek?
Hogy ők már egy másik generáció, bezzeg régen!
Akkor mindenki négykézláb mászott egy ilyenen,
mert hát aztán az esküvői bulin meg kúszás volt!
Ó, azok a régi szép idők - csipognak a nyanyák és szipirtyók.
A vőlegény ismer, rám kacsint, hogy nyugi, minden rendben.
Kicsit elpirul, mert az egyik rokon félreérti a kacsintását.
És az vagy 5 percen át méreget minket, mint aki mindjárt,
mindjárt bekiabálja, hogy te jószagú, hisz a vőlegény buzi!
Íme az ifjú pár, de italt nem fogadnak el és én iszom a rokonnal,
aki megnyugszik, mert buzi így nem tud inni, vélheti.
Az óra ketyeg és az ünnepelteket kínozzák.
És ők nem mások, és ők is másztak már életükben,
és ott voltam, amikor kollégisták voltak,
és ott voltam, amikor megismerkedtek,
(szeinted ki mutatta be őket egymásnak 21 éves korukban)
és ott voltam, amikor eljártak velem kölyökfejjel,
és ott voltam, amikor tanítottam őket,
és ott voltam, amikor nem felejtettek el,
és ott voltam, amikor erre az elhatározásra jutottak.

De ebben a hőségben, mint két szobor,
mint két tortatetején ülő marcipánfigura,
vagy egy trónörököst időpontra produkálni köteles
friss királyi pár, akik nem is ismerik egymást,
és fogniuk kell egymás ruhaszárát, így néznek ki,
azok számára meg, akik itt máris kavarják a szart:
nem elég életvidámak és virgoncok, mert kvóta van,
produkálniuk kellene magukat, a jelenlevők számára,
hogy akik ezen sok-sok éve túlestek, visszagondolhassanak,
újra átélhessék, igazolhassák, hogy mindez megérte,
és akik ez előtt a döntés előtt állnak, azokat motiválják,
hogy látod, milyen jó ez, így kell, ez a hagyomány!
De ez a package deal valahogy nem akar ma összejönni!
Aközben pedig nyilvánvalóan, mivel nem lehet leállítani,
azaz lelőni a rokonokat, elkalandozom,
és olyan nevek ugranak be a háremekről,
hogy végül is, ki is, mi is az, aki ilyet tart?
Vannak milliárdos fegyverbuzik, akik valóban.
De egy sem ül itt és nincsenek benne a bulvárlapokban.
Sasha Baron Cohen diktátorparódiája, olyanok vannak.
Meg talán néhány keleti szláv fotós, akik tartanak nőket.
Na ez már forrónyom, forróbb, mint ez a nyári nap,
augusztus végén, a delelő napsütésben terített asztalnál,
a fehér abroszos hőségben, mert nem ért volna rá később,
csak amikor a fehér terítő a szélcsendben valósággal világít,
és a fekete szmokingok két lábon járó magánszaunák lesznek,
és olyan ájulásig felgombolt selyemfényű izzasztókunyhók, 
amiket sokan a maguk életkörülményei miatt kényszerből csak bérelnek!
mMndjuk délután 5-től, a nyugvó nap sugarai alatt.
Megint egy kényszer. Mint egy másik barátomnál,
ahol az anyósok egyszerűen csak összebeszéltek,
és ők döntötték el, hogy az unoka hol lesz megkeresztelve,
nem a szülők, akiket ebből a döntésből ki akartak zárni,
é vita, vita, vita, mert olcsóbb a másik helyen (bár messzebb volna),
és olcsóbb, mert akkor.. és úgy.. és de.. a szervezkedés,
lett is nagy patália és a fiatal apuka a sarkára állt
és leüvöltötte a picsába a nagyikat, hogy elég volt!
Rákérdezve nálam, hogy ez valami tesztféleség-e,
hogy ezt a nők a 60-on túl sem hagyják abba,
a férfi túráztatását, türelmének bajuszhúzogatását,
mert akkor férfi, ha erre rámordul, és ők megnyugszanak,
hogy akkor még mindig van vér a pucájában,
mert egy dilinyós vagy egy puhány tűrne csak ilyeneket.
Ugyanígy tehát, ide van minden erőltetve a mezőre,
felhordva, felcipelve minden, de legalább a fa alatt,
amit tényleg a párocska választott, egy kirándulás során,
amikor is erre a foltra rábukkantak... és volt ez,
vagy Szicíliában egy spot, vagy Izlandon, és hát ez lett,
mert olcsóbb és több a rokon, aki el tud jönni.
És jobban jártak volna a szicíliai hőgutával,
vagy az izlandi fák árnyékában, kettesben, nagyon kevesen.
És az elkalandozás során valaki oldalról bököd, nem érdekel.
Akkor aztán megvan, hogy kik azok, akik háremben.
Az a csávó, aki a weblapján fel is tünteti a fészekaljat,
amiben tojást tojó csoda-kebelcsodák nem kellenek,
sem túl sok nyúlánk darázsderekakat felpörgető virgonc leányzó,
csak a szokásos, a fotón utólag kicsit nagyobbnak tűnő,
ezért a valóságban meglehetősen vékony gimis vagy egyetemista,
vagy szabadúszó magamutogató csajszi, akiknek,
mint mások a bárányokat számolva, mielőtt véget ér a rémálom,
nevei most felsorakoznak előttem, és közben a tányéron
a szálkákat tologatom oldalra (a levest már elvitték),
mert az egyik asszony egy kisebb lapátszerű konyhai szerszámmal
kérdés nélkül ismét szedni kezd az üressé vált tányéromra,
eszi, nem eszi, muszáj... meg a férfi attól férfi, hogy...
- Alisa Teresenko
- Alla Berger
- Anastasiya Scheglova
- Delaia Gonzalez
- Ekaterina Timokhina
- Ekaterina Zueva
- Fenix Raya
- Irina Regent
- Ksenia Kokoreva
- Mary Kudryavtseva
- Ola Pushkina
- Venera Ray
- Victoria Vishnevetscaya
- és még sokan mások?
Mind egy fotósnál van vagy kezdte. Mind szólókarrierre vágyik.
Ez nem egy stúdió vagy ügynökség. Ez egy faszinak a háreme, szex-sleppje.
Mind vetkőzik neki. Kapnak érte pénzt. Mind megcsodálja önmagát. Mind hiú is.
Mindet valami tengerparton vagy szórakozóhelyen szedték össze.
Ráadásul ábécés sorrendben tudtam felsorolni őket. A tányéron a hal.
Nem pislog, az bizonyos, és a vajas mártás szétfut a melegben,
ahogy az emberek az asztalnál, lefolyva a székekről.
És ekkor a menyasszony megfogja a vőlegény kezét,
és a terítőt és némi dekort és ételt magukkal rántva elszaladnak.
Végig a 600 méteres mezőn, szakad is szét a báli ruha,
be a susnyásba... és a jelenlevők tapsolnak és a rokon tölt nekem,
és én tolom be a halat (íze alapján legalább európai folyami hal),
és az asszonyok tapsolnak és arról kezdenek traccsolni,
hogy lehet, hogy már most megfogan a kisunoka, de jó!
És nagyokat nyelve, bár megrágva az ételt, mert jól nevelt vagyok,
azon kezdek tanakodni, hogy ez volt-e az egésznek a célja,

a kezdetektől fogva? 
Hogy itt belekergetik a lakosságot a fesztültséglevezető, családalapító szexbe?

 

 

 

 

 

Medve a lakásban

Gyorsan terjedtek a rémhírek...
Pedig az egész egy rendes félreértés volt.
Annak kapcsán merült fel a minden egyes alkalommal
továbbadott történet jobban és jobban kiszínezése,
hogy az első párbeszéd már eleve félresiklott.
Ezek a fajta történetek a városi összefüggésrendszerben
úgy jönnek létre, hogy töredékek távoznak a tömegbe,
és közben a teljes szövegkörnyezet fontos lett volna.
Valaki egy filmről beszélt, nem a valóságról,
sokan pedig nem tudnak ezekről a filmekről,
vagy könyvekről, és amikről nem tudnak, azt valóságnak hiszik.
És ugyanígy minden más, amit nem éltek meg,
arról azt hiszik, hogy nem is létezhet, egyáltalán.
Egy fagyiízesítés, amit azóta vezettek be,
hogy ő a fagylaltnyalás tudományába belerázódott.
Egy egyirányúsítás feloldása, vagy a KRESZ lazítása.
Egy zéró tolerancia kialakulása vagy a cenzúra kiújulása.
Tűzifa helyett a mikrohullámú sütő, ami már réginek számít,
ezért azt is lecserélik részecskehergelő lámpákkal.
Valami furcsa, de nem megmagyarázhatatlan késztetés ilyenkor,
hogy az illetőt túl- és átsegítsd a szkepszis első fázisán,
amikor még azt hiszi, hogy a világ egésze téved és csak ő nem.
Ez mondjuk nem túl előnyös egy kvízműsorban,
hát még egy karaoke klubban, ha máshogy lett énekelve a dalszöveg,
vagy egy szülészeten, ha egyik szülő letagadja a másikat,
és azt mondják, hogy márpedig nincs tévedés,
vagy amikor a piros lámpánál 200-zal átszáguldásra...
... kapott hatósági reakció az igazoltatás...
és ekkor azt állítani, hogy a sebességmérő kiakadt réges régen?
Gyorsan terjedtek a rémhírek...
Az a hír járta a várost, főleg a belvárost,
hogy egy férfi lakásában medvét találtak.
Amelyik ott hörgött és tépte a falakat, kjutni akarva.
És hogy volt valami kergetőzés is az újépítésű toronyházban,
ki a Városligetbe, ahol aztán marcangolás is történt.
Egy szobor talapzatánál, ami körül csak rongycafatokat találtak.
De a végén kiderült, hogy ezt is valaki felkapta csupán.
És két srác a Ghostbusters című filmről dumált egyik este,
mivel jövőre lesz 40 éves ez a fekete humorától vicces sci-fi komédia.
Amiben nem medve van a lakásban, hanem alakváltó szörnyeteg,
és a kergetőzés a Central Parkban köt ki, nem a Városligetben.
És hogyan lenne kergetőzés, ha a medvét a lakásban találták?
Megette a tulajdonost, aki oda bezárta, aztán visszament és lefeküdt?
És a marcangolás tök mellékes, meg a faltépés, tapéta, ajtótörés.
Meg, hogy a medve neve az volt, hogy DIS-TRUC-TOR! És hallgatott rá legalább?

Ne hidd tehát el elsőre, amit az emberek összezagyválnak összezártságukban.

Az is lehet, hogy egy csontrészeg ember négykézláb kergette meg a ház lakóit.

Akik ijedtükben menekültek, mert nincsenek az efféléhez egyszerűen hozzászokva.

 

 


 

 

 

Takaró a féltekén

Felőlem az nem vígasz,
hogy odakint ömlik,
és az özönvízre nincs QR-kód,
amitől majd eláll,
mintha QR-kód felhőket
fotózgatnának az emberek,
akik nem értik,
hogy erre az esőre szükség van.
Gyengeség: a cimbalomveréb dalán túl
elmorzsolni néhány könnyet,
akaratlan karikatúrák között lófrálva,
végül a könnyekkel dobálózva,
amik meggyűlnek a tenyérben,
és hógolyóvá fagynak az ősz
levendulaszagú levonulását követően.
Amikor arcba dobjuk egymást,
és a bejárati ajtók csapódnak sértődötten,
és ettől a tetőről lezúdul a hó,
és egyedül állok kint a fehérségben.
A bevásárlókocsik is behavazva.
A törött óra visszafelé jár? Havazik.
A párhuzamos valóságokban is minden hópehely,
minden egyes hópehely másmilyen alakzatú?
EZ a valaha volt nap - szól egy dínó a múltban,
amelyik már tudott magában beszélni, csak és csak ő?
Hópárkány mindenen, kristálycukor hópárkány.
Zománcos hópajzsok mindenen, lefedve a világot.
Léptek alatt berepedő fehér dobostortamáz,
alatta az azonnal betömörödő porcukor- és vattavalóság.
De hova lépni innen? Minek megrontani ezt a tájat?
Mozdulatlan. Se madárlátta. Se farkasének nincs.
A távolban egy-egy szilánkosan repedő reccsenés, 
ahogy egy elfáradt ág enged a tehernek.
Vagy ahogy lebucskázik egy ormon pár száz kiló fehérség.
A legtisztább patyolatárnyalatok egymáson.
A legtisztább csend, ami csak létezik.
A világűr feketéllő csendje tisztább csak ennél.
Nem gurul át rajta most tank. Nincsen szánkózó siserehad!
Nincs bekiáltva egy 100 millió fős embertömegbe itt,
hogy "Kevesebbe kerül a fegyver, beszállítva rekeszekben, 
mint 2 millió adag töltött káposztát megrendelni, bedobozolva!"
Misebor, lezárt fizetés. A városok is hetekre innen.
Egy rigó túrkál ficánkolva valami után innen távol,
és még ha semmi sem mozdul, akkor is lesi, hogy lesik-e?
Milyen távolról érzékeli... érzi a rigó, hogy figyelik,
vagy érzik-e az állatok, hogy gondol valaki rájuk?
Pagurka! Pakuschüh! Öcsi. Einmann. Basszuskulcs!
Egyfolytában valami van.
Elsírja magát egy gorilla az állatkertben, mert érzi?
Megáll egy hiúz egy sziklán egy pillanatra ledermedve,
mert te most ővele foglalkozol, és nem tudja, csak érzi?
Egy hangya kitáncol a sorból szinte már, mert megrendül,
valami átjárja egész lényét, mert te őrá, csakis őrá,
erre az egyre figyeltél fel egy kontinensről odébbról?
A rigó mit csinál ilyenkor, innen 4,5 kilométerre?
Meglátja a figyelőt és elrepül jó messzire, még messzebbre.
És az emberek erről az egészről teljesen lemaradnak.
Mindenki elment. Mindenki megsértődött.
Mindenki behúzódott. Mindenkire ráállt valaki.
Mindenki kijön, előjön majd tavasszal,
és a párok legtöbbje szakít,
és a fiúk elkezdik megcsalni az új lányokat,
félve, hogy kihagynak valamit,
mert a télen lemondtak mindenről,
és mégis el lettek hagyva;
(sietnek máris a baseball sapkás boltba új harci sisakokért)
és a lányok se restek, vonulnak randizni,
mint akiknek ez egy kozmetikázás,
hogy el lehet mondani, ők voltak... mint egy szokás,
mint egy unaloműző szabadidőtevékenység,
mint egy kávé, egy kakaó, egy gumicukor, egy szex.
(egymásnak adva leckéket abban, hogyan használták ki őket)

Az ilyen piknik keményen végződik.
 


 


 

 

Mint általában a nők?

Ülsz és ennél és ő beleeszik. Ülsz és ennél, de ő nem kér,
de a tiedből majd csipeget, aztán kieszi az egész tányért.
Ne rendeljünk többet, mert drága. Ez elég volt, köszi - mondja.
Ne rendeljünk többet, mert nem kér. Elvileg ez így elég volt - mondja.
És hogy miért vagy irigy? Miért vagy fukar? Miért bántod?
Avval, hogy bejelented, neki is rendelhetünk, akár ugyanazt?
Az nem úgy van, mondja. Te nem szereted őt, mert sajnálod tőle - teszi hozzá.
A szerelem az, ha együtt esszük ugyanazt, hangzik el, jön az érzelmi ráhatás,
a szorult helyzetben gyorsan ezt a titkos fegyvert előhúzgálás.
Férfiakról általában: ha evésről van szó, nem nagyon érzelmeznek.
Tehát az együtt evés, hogy ő eszik és te csak nézed, az a ballansz?
Ettől kiborul. Nem szereted, ismétli. Jó, de jól is laknék, mondod.
Akkor jön a logikai bukfenc, hogy minek kell ennyit enni, egészégtelen.
Egész egyértelmű, hogy az a válaszod, hogy ez őrá vonatkozik,
most akkor önmagának tett fel egy csípős kérdést? Ki válaszolja meg?
Az, aki felvágta a húst, vagy az, aki be is cuppantotta 4 perc alatt?
Mondom, rendelünk neked is egy egész adagot, ha kell dupla adagot.
Mert szerinted ő meg bír enni egy dupla adagot? Ilyen kövér?
Na ennek sosincs vége és ezek után elmegy az étvágyad,
és aznapra nem eszel semmit és este korog a gyomrod,
és akkor az ágyban megjegyzéseket tesz, hogy ehettél volna valamit!
Ezek az érzelmi zsarolós helyzetek... előtte belemanipulál,
utólag meg elkezd észt osztani, ezek olyan általános jelenségek,
hogy csak akkor jön az igazi drámai fordulópont,
amikor egy fiúból férfivá érő egyén eljut oda,
hogy ezt a viselkedési mintázatot 20 vagy 200 vagy 2000 csaj után:
felismeri és nem enged többet vagy csak lepereg róla az egész.
Akkor ő megkeményedett. ő kegyetlen lett. Ő már nem érez,
sipákol néhány női kórus, és hogy nyilván nőgyülőlő lett.
Meg még mit nem.
Elmegy az utcán azok mellett a nők mellett, akik pólókon szónokolnak,
olyanokkal, hogy "Don't look at my tits" (tehát aki elolvassa, megtette),
vagy "I can take your money away, run!" (ez nem vicc, ez megtörténik),
vagy "20 minutes to low tide" (ami az, hogy kiveri neked vagy elmúlt a ciklusa?),
vagy "Make my boyfriends jelous again" (de közben másik nő mellett másodhegedűs, kiborul).
Azokat is kikerülve, akik amúgy, mint egy horog, belé akadnának tervekkel,
például a retróból kommunista önérzetűségű szabadságharcos hippi csajokat.
Mint az átértékelt reklámok. Vagy azok a reklámok, amik már nem hatnak egyáltalán!
Elmegy ezek mellett és vissza sem néz, még a fenekét sem, annyira nem érdekli.
Megszólják a visszatérő nők, de még a barátok is, hogy nem az, aki még 10 éve volt!
Bár más miatt változik az ilyen, és lesz egyre kimértebb és szökik belé némi bölcsesség.
Nem az idő, hanem a megtett táv, és az emberek - milyenek -, akik szembejöttek!
Berekeszti azokat az eljárásokat, ahol vita mindig kell, hogy legyen,
és a párkapcsolat egy bizonyos típusú nővel olyanná válik (az egész),
mint egy házivédés vagy szétcincálható doktori tézisprezentáció,
ahol az opponensek vájkáló kérdéseit másfél óra után megelégeled teljesen.
Egyszerűen elege lett a műsorból, a folyamatos játszmázásból.
Az állandó ooportunizmust a végsőkig feszítésből, szünet nélkül.
A minden helyzetre kényszeresen rájátszásból. Az alkalmatlan megjegyzésekből,
a szinte szúrkálódó verbális kutakodásból egyértelmű, nyílt kérdések helyett.
A Biofranc utcába rohangáló fácáncsajokból is. Az Igen utcai lagzifotó szalonból is.
A szétbánkitavazott eljegyzésről álmodozásokból is. A L'Oreal időzítésből is,
hogy azért kell elkésni folyton, hogy az a szar megszáradjon.
A microepidermális hierolunsavazásból. A bikrám jóga közben hidegsajtolt mangánolaj.
A titán-dioxiddúsításos eljárásokkal elkábított (ez biztos jó) drogériafüggők!
A microbiosamponok csöppjéért elkért tízezrek, amik egy vegyiparba mennek.
Vagy abóól, hogy a lakása egy átjáróház és a szokásait le kell fikázni.
Vagy a degenerált, zsigeri gyűlölködőbe azonnal átmenő csajokból,
akik ilyen alakváltásokkal operálnak, egyből, ha valami nem úgy megy, ahogy ők akarják,
hogy utólag visszamásszanak, hogy nem úgy értették és az ilyen előfordul, sorry.
Hiszen csak annyi van, hogy a felesleges vegyértékeit nem tanulta meg lekötni,
és ezért mindent hazahoz és ott vezeti le és te ezért vagy állítólag. Felejtsd el.
Az elhanyagolt reneszánsz ebben az, hogy nem engedsz a bekerítő műveleteiknel.
Csáklyázni a férfit, hogy akassza beléd. Vagy csak szórakoztasson, mert arra van?
A talponálló szerelmekből is kiszállt, mert jönnek és elkezdenek téríteni, hogy hogy kell!
Mert hallottál már olyat, hogy megjön valahova egy nő :
és egyből át akarja venni az irányítást?  Nem?
Aki megmondja, hogy hányra jön hova és mindenki legyen ott,
és persze ő nincs ott és éjfél után ér haza, mindenki elment már,
vagy a kocsmába, és akkor felháborodik, hogy miért kell ilyen korán zárniuk???
Elaludt egy filmen alig 40 perc után, azt követelve, hogy újra kell nézni másnap.
Hogy nem lehet nélküle folytatni. Vagy hogy meggyanúsít, hogy folytattátok!!!
Vagy mint amikor valaki azt kéri, hogy meghúzná magát nálatok ideiglenesen,
és ebből az lesz, hogy elkezd rendezkedni. Azaz beköltözik a diáklány,
vagy az ösztöndíjas kutatócsaj, vagy a divatfotózásra jött (aki nem csóró),
vagy a magyar fiúval szakító lengyel vagy kubai lány (amíg elhozza mindenét),
és 2 napon belül már a te törülköződet használja (leveszi és kész),
noha ajánlottál neki egy kosárnyi tiszta, vasalt törülközőt, szappan, tusfürdők?
Vagy a másik fésűjét, vagy a fogkeféket pakolva, esetleg a fogkrémet dugdosva.
De ez semmi ahhoz képest, amikor elkezdik ezt nyilvánosságban űzni.
Mint amikor egy céges rendezvényen néhány éve 
azt mondta a cégtulajdonosi kör, hogy van egy jelszó,
a rendelésfelvételnél ezt használjuk legyünk szívesek,
arra hivatkozva tehát minden probléma nélkül rendeljünk korlátlanul.
Mindaddig, amíg tart az esemény, azt, ami jól esik. Az ételt megrendeltem!
Odakint a kerthelyiség házfalán kívül egy INUKSI graffiti virított kéken.
Egy jól induló este. Egy békés este. Egy jó dolgunk van este.
És mire valakiknek, akik előbb érkeztek, hoztam még egy kör italt, 
egy benelux jogásznő zokszó nélkül elkezdte megenni az ételemet, 
mondván, ő is ezt rendelt, rántott húst. Miközben 4 perce jött meg? 
Miközben a rendelést 25 perce sikerült leadni és teltház van az étteremben?
És akkor evés közben kezdett erről csacsogni, vitát nyitni, teli szájjal, 
mondhatni, van bőr a képén, legalább annyi, mint panír a klopfolt húson, amit betol;
álláspontról álláspontra helyezkedni akaró mosolygással - bamba vigyor -, 
mindvégig olyanban, mint a tükörtojás cukiság, relfexiók pirospozsga helyett.
Ennyiből azt is mondhatta volna, "Nem beszélek magyarul". Angolul csak értette.
Vajon mi játszódik le benne? Olyat gondol, hogy "rebbensételenül ükök a fényben?"
A kijátszott panasz viszont nem jött be. Megesik, hogy a csiga elesik?
És végül érzékelve a nemtetszésemet, és hogy ezt most ennyivel nem ússza meg,
a tuskó,
mert egyszerűen illetlenség, amit csinál, és bocs, de nem esszük ezt közösen
(mert nem ismerlek és ez nem így megy, nem ettől leszel jófej,
hogy felkínálod a kajámat nekem, mint aki keresi a kompromisszumot): erre fel
a villára kis csíkot vágott, hogy hamm, ezt bekaphatod, mintha kutyát etetne,
itt van a falatka, tessék, (ez volna az emancipált MODERD BŰVÉZET?)
és én mondtam neki, hogy nem a kutya vagyok, az a lábadnál várja a falatot. 
Nem szokott ilyen helyzetbe kerülni, látszott a tekintetén a megrökönyödés,
és egy kis félelem is, hogy ez most mi, ilyen egy férfi? Nem az, hogy szabadrablás?
Amit lehet úgy palástolni, hogy máskor rá van eresztve egy kis finnyáskodás is?
Ha teljesen őrült lett volna, visszaküldi a kaját, hogy ez mégsem elég jó,
mert hogy neki jobb jár, és evvel ki is dobatta volna az egészet. Sőt,
hogy te milyen jól jártál avval, hogy ő kezdte el megvágni a húst! De nem,
itt most csak annyi, hogy fel sem fogja, hogy mit művel, annyira hozzászokott.
Figyelj oda másokra - ez az üzenet nehezen kezdett belé átszivárogni.
És amennyire ellenállni igyekezett, annyira ültek oda egyre többen.
A valódi csiki-csuki csobbanás nyári ízével, ami mögül fogak néztek ételmaradékokkal!
Egy jó dolog is történt, nem kezdett ki veled szorult helyzetében,
és nem volt ragacspamacs piszkálás, meg utólagos folytassuk nálam, kárpótollak.
Azaz, hogy hintáztatott babérokkal akarja kijátszani a vadembert.
Semmi becsúszott szögállapot. De felmerül, hogy ez mi is, tengernyi luxus?
Így ugranak be kocsikba és fogadnak el repjegyeket csajszik, ha viszik őket valakik valahova?
Fillért nem ér, de bérbe adja?
Jelen esetben pedig valami olyan biztonságérzet uralkodott el, ami már rátelepül másokra,
mert annyira azt hiszi, hogy minden közös, hogy már gyakorlatilag osztozni sem kell,
illetve úgy, hogy ő osztja, hogy min van osztozás? Ez egy háborodott ember!
Legalábbis a gyér adatok arról árulkodnak.
Az történt, hogy ezek szerint ő így kufárkodik a kapcsolati tőkéjével, lehúzza őket?
Nem bírok magammal, ez a szimptóma, de mivel már régen nem jelzi neki senki,
meg mert ha jelzik, fogja és a másik irányba indul el, már automatizmussá vált?
Hogyan porolod le az ilyen elfajzottak egóját, tollseprűvel, mint az aranyfüstös képkeretet?
Sétálni egy tengerparti étteremsoron és beleenni az ott ülő emberek ételébe,
mert te csak megkóstoltad és hát nyár van, legyünk együtt boldogok emberek, viszlát?
Vagy kivenni egy klub előtt cigiző társaság egyik tagjának a szájából,
méghozzá menet közben a bagót és visszakiáltani félvállról, hogy helló bébi, köszcsi?
Beszállni egy autóba és azt mondani, vigyél ide meg ide. Kitenni a sofőrt és elhajtani?
Hol kezdődik a bűnözés? Hol van az, hogy ami sok az sok? Ki úszhatja meg? És miért?
Tehát: Hazudott! Nem rendelt, és megúszta ennyivel, mert nő. Mert nő? Ez öndiszkrimináció.
Még azzal is próbálkozott, hogy "hát ha nagyon éhes vagy, egyed meg a végét,
mert én ennyit úgysem tudok megenni, nézd már mekkora adagot hoztak"...
És kétszer kellett rendelnem. Ez megvan? Vagy amikor autóval egy buli után 
elvittünk kunyizásuk után egy valag csajt, és azok minden egyes 10 percben, 
úton vissza Budapestre, elkezdtek nyüzsögni és fölöslegesen sipítozni [ gab ], 
hogy kit hol kell majd sorrendben kirakni és melyikük hol akar kiszállni, 
és Moszkva tér és Blaha Lujza tér és Keleti és tovább, tovább, a Stadionok!
Egészen pofátlanul. És ahogy fogytak, úgy versengtek egyre jobban, 
mert egyre inkább az maradt egyre inkább magára a hátsóülésen, 
aki nem volt képes kiszállni a többi csajjal egy normális ponton,
hogy együtt menjenek tovább és ott sipítozzanak... vagy együtt, 
egyik a másiknál aludjon kivételesen (mert a hétvégén talán lehet ilyet), 
hanem egyre kínosabb körülmények között követelőzött, végül mint az utsó,
hogy őt is haza kell vinni, méghozzá szinte házhoz, 
de nem egészen, hogy ne tudjuk, hol is lakik. Anyádat!

Megkérem Oltai Katát! Hogy erről tartson előadásokat a feminista Feri műhelyben.
 



 

 

 

Laetitia Casta 45

Lassan, lágyan hajló állapotban...
25-30 éve történt, hogy ezt az egyszerű lányt a címlapokra tették.
Néztük, kutakodtunk utána, vártuk ez hova vezet, mivé lesz még?
Formás pofacsontjai, pisze orra, púpos mellkasa mentén
azonban feltűnt a szexepil is, mosolyát görbe fogacskák recsegték.
Fogai maradtak. Teste azóta szebb lett, és combja, csípője kissé megkélt!
A híres Marie Claire és az Elle is hívták anno, volt szereplés.
>>> laetitia casta at age 16 by michel comte, 1994 <<< 
Mondd, bátor volnál, ha kiskorúan magad is ilyen lennél?
A karrier azonban gyorsan ívelt, lett belőle sok pénz.
És nőttek a keblei, rájátszott sok öltöztetője, néhány gazdag vendég,
sok műsorvezető, sok kosztümös jelenet és a kifutón töltött esték.
Csak a filmekben nem futott be, ilyen formán futtatni alig merték.
Mert az alkata túl francia. Túlságosan letisztult, nemzeti jelkép.
Gondolj olyan dolgokra, amikről születtek halomnyi esszék!
Mint egy női Cocteau bélyegszimbólum, vagy a numizmatikai szemlék,
közelkép a francia 5 frankos érméről, rajta a közös egység:
Marianne, a nemzet jelképe! Figyeld Marianne fegyelmét.
Vagy egy női arc krétarajza profilból - aki látta, oly szerencsés - :
egy párizsi kávéház asztalán volt, amiről az asztallapot levették,
és múzeumba tették, mert rájöttek, anno ki rajzolta meg ezt még,
de nem aukcióra, sehova se vitték, se aranyárban, viszont mint teremtés,
mint Ádám nélküli, mint kígyó nélküli, mint alma nélküli kegyesség:
egy első emeleti helytörténeti gyűjteményben őrzik ereklyeként, hogy mentsék!
Ilyen Casta, mint egy Jule & Jim jelenetben mondjuk. Ő esztétikai fennség!
(mármint a franciák számára sokáig, amíg kegyeit bőszen keresték)
Még szobrot is mintáztak róla, lehetett vagy 30 mikor a térre már kitették!
Laetitia olyan volt mindig is, mint sok francia köztársasági festmény!
Nem lehetett dobozba zárni vagy hogy harisnyáját széjjel szedjék!
Ez az a kategróia, ami az amerikaiaknál a national treasure, az élő szentség!
Entrópia nélküli bázishalmaz, örökprofil, fakó formabontás, merő mentség!
Laetita Casta egy visszafogott - nemzet lánya - jelkép! Némi erotika néha elkél.
Nemkülönben így is építették fel a karrierét, az egész (kerek egész) brandjét!
Filmekben szerepelni így, talán akciófilmekben? Mint Gisele Bündchen mellén,
ahogy megcsillan egy éles autóreflektorfény? Vagy Milla Jovovich gyengéd,
kissé gyermeki nézése köré a fröccsenő vér és a visító space-szelencék?
Mindezt Casta kisasszony esetében egyszerűen nem lehetett. Nem is merték!
Még a fogait is műteni kellett volna, kerámiákat a helyére? Európában nem szép!
Legalább egy orrplasztika, egy rendes felvarrás térdnél vagy a hónalj mentén?
Leginkább a szerződések keretrendszerét kell megérteni, ezek felezték,
és harmadolták a képernyőidőt... és ezek voltak, amik miatt a divatmárkák jelezték:
Laetitia Casta naturelle et sublime sans maquillage avec une queue-de-cheval
(Laetitia Casta natural and sublime without makeup with a ponytail)
Ezért szerepel kizárólag divarcuccok reklámjaiban, füzeteiben: ezt a mezsgyét,
ezt a piaci rést, ezt kell képviselnie, ezért kapja a pénzt, ide adja a testét.
Kapja a kozmetikumokat is, csak dőlnek rá a legkülönfélébb drága kencék.
De ha filmezne, a sok világítástól tönkremenne a bőre, ezt sehogy sem engedték!
És ha nem volt 1000-nyi reklámja és még több ajánlata, akkor adását nem is vették.
Olyan termékek voltak előtte mint: 
- Chanel's Allure
- Givenchy's Forbidden flower
vagy
- Cacharel's Promise
- Bulgari's BLV II
és
- Ralph Lauren's Notorious...  
amit csak a többértelműség bír és persze tipográfia szintjén a nyomdafesték!
Vagyis, hogy a márkák hírnevét óvja, hogy ne essen rajtuk csorba: szerénység, tessék!
Ezért kellett az, hogy kizárólag brand ambassador legyen, semmi hollywoodi csecskép!
Persze ebbe az egészbe bele is lehet őrülni, nem kell hozzá híresség-vezeklés.
ce trouble qu'aucun spécialiste n'a réussi à diagnostiquer - megtörve a sajtó csendjét!
(this disorder that no specialist has been able to diagnose)
De a come back garantált volt, és nem is hezitáltak sokáig. A még mindig aktív lencsék:
őt tették szebbé, mert most már nem lányosan hajlong vagy mászik a partok mentén!
És minden esetben szaporodni kezdtek a fotózások ismét. A kritikusok csak lesték!
Calzedonia Taps Laetitia Casta for Swimwear Campaign? Azonnal, nincsen mentség!
Etam Swim Campaign 2019 featuring Laetitia Casta and Constance Jablonski? Ezért!
Laetitia & Freja Beha Smolder in Saint Laurent Winter 2020 Campaign! Bérszámfejtés,
jogdíjak körüli cécó, sorbanállás - ilyeneket nem kell csináljon, aki egy jelenség.
Íme idén is! Sem a hírnév, sem az egyhangúság nem szegték a divatdíva kedvét.
CALZEDONIA: SCELTA LAETITIA CASTA COME TESTIMONIAL PER L’ESTATE 2023
Ahogy a magazinokbeli egyik mondás sem tartja, a sötét szobát az égő gyertya teszi szebbé:
régime alimentaire, routine beauté et ce cliché de maillot de bain prouvant que l’âge n’est qu’un chiffre
(diet, beauty routine and this swimsuit shot proving age is just a number)

 





 

 

Kolorádó 2023

Nem is kell külön hozzáfűzni,
hogy az első fesztiválon ott voltam.
És hogy nagyot fordult a kocka.
Ez már egy egész más esemény.
Olyan, mintha már nem emberekről szólna,
hanem ambientekről, design-ról,
a tájépítészet minimal stílusban,
valami nyugati mintát persze koppintva,
és közben az is, hogy minden egyformán,
egy termékcsaládból van rászabadítva a közönségre,
a bűvös homogenitás ekluzívan szalasztott,
és státusszimbólumokkal telepakolt klubélete.
Nem véletlenül belvárosi (mondhatnánk
                          "Madách téri") buli ez,
amit sok pénzt beleölve kiteleportáltak a fák közé.
A fák örülnek ennek? A madarak örülnek ennek?
A technot a pincékből, raktárakból és gyárakból
kivinni a horgásztóra vagy a csendes legelőre,
mintha annak erre igénye volna,
mintha a természetet civilizálni kellene így,
és mintha ez egy kurva nagy szívesség volna:
végül is egy olyan városi terjeszkedés,
ahol nincs megállás. Ma fesztiválkísélet és rivalda van itt,
holnap gigaholding zrt kiírások által azonnali kiürítés,
erdőírtás és a felfuttatott fasza kis helyen:
a pöpecnek ígért, szir-szar lakópark beül a tutiba.
Nem lehet mást jósolni a Dürer Garden-nek sem,
már ha a Kopaszi gát egykori bokor-kocsmái, 
a Corvin-negyed teljes romház bulinegyede,
egyúttal egyesével lepöckölve az R33, a Dürer Kert, 
talán nemsokára a Rácskert is, és még 500 másik is így járt.
A Fishing. A Bánkitó. Az Azure. Az Inota. A Fekete Zaj.
Nem ugyanaz végső soron? Egyszerűen olyan,
egészen olyan, mint a fülhallgatóval utazás.
Minden ki van zárva, mindenki ki van zárva.
Ez a kamaszos dacosság és a környezetet elzárás,
- mert akárhogy is, abban az időszakban befelé kell figyelni,
és tombol a testi kényszerzüllés és átalakulás,
és olyan érzelmi tartományok kerülnek terítékre,
amikkel csak nagyon kevesen képesek elbánni, egészségesen -:
ha ez egy társadalom alapbeállítottságává válik,
az nem csak cinizmus, az nem csak menekülés (eszképizmus),
az hanyagság, az figyelmetlenség, az önzés és az mohóság.
Kihelyezni tehát az egót és rátelepedni valamire,
ez meg már a mai fesztivál-merkantilizmus mércéje.
Mert ilyen szempontból egy halmazban van az építőiparral,
a filmiparral, a divat (fashion) is itt van, meg a szexpiac is.
Hogy ez mennyire jó. Hogy ez mennyire haladó dolog.
Vagy mégsem. Elvégre az a szabályszerűség,
mondjuk egy fesztivál esetében inkább, mint egy pornóban,
hogy valami pár száz fővel indul és aztán már nem jutsz be.
Te, aki az indulásnál ott voltál... ma már állandó klisé ez a végkifejlet.
Hogy ez egy iparág, egy üzlet lett, hogy a szabadság felcímkézhető,
hogy a szabadtéri (amúgy nyűglődő) fesztiválozás határtalan volna?
És hogy a megrendelt szolgáltatás csomagolásán azonnal túllépők
(a mindig early bird tickets vásárlásba hajszoltak ezrei):
instant lázadást vásárolnak. A fiatalok tehát mára már nem maguktól,
önerőből szervezik meg zömében saját kerti vagy erdei rave bulikáikat,
hanem egy előre legyártott model szerint készülő tömegrendezvénybe
vásárolják be magukat kemény áron? Nem így jön a szabadság vagy a forradalom.
Az is kimatekolható, hogy milyen arányban drágul egy ilyen,
ilyen egészen elrugaszkodó bulikázás, fényarchitektúrával,
büfékocsikkal, kordonokkal elzárt hierarchiák szerint (200.000 a tuti behopp pakk)
hirdetve nyári szuperszabadságot a vintagebúvár diákocskáknak,
akik persze ebben az országos mentalitásban,
magában a mindenkori magyar uram-bátyám / alá-fölérendeltségben:
bele sem gondolnak, hogy a Kolorádó és a Sziget,
ez a kettő ugyanazt a fordított pszichológiát csinálja.
A beszart, luxuscikkek és atribótumok nélkül
önerőből az erdőbe egy hangszóróval már képtelen kimenni embereket:
összecsődíti, és az előre befizetett összegekért mulattatja.
16 évesen ide fizetnek be. 76 évesen a buszos utazásra majd.
Tök ugyanaz szerintem. Felügyelet alatt vannak, zárt terekben.
És a Sziget mint Island of Freedom, ami be lett kerítésezve,
be lett parcellázva, be lett negyedekre osztva
(ennél kisebb szabadság, mint kerülgetni: NINCS!!!),
és ilyen 98-ban, mikor először voltam, még nem volt. Garantálhatom.
Ez nem egy plusz szolgáltatás. Ez egy orbitális átbaszás.
Ugyanez a Kolorádón, hogy VIP-ligetek, Elit-Techno-dombok,
és testőrös, biztonsági őrös ösvények (ellenőrzőpontok!)
MENTÉN HA MEGFELELŐ JEGYED VAN, MEHETSZ CSAK TOVÁBB??!!!
Ez szánalmas. Elitista. Budai kispolgári köcsögcirkusz. Wannabe.
De teremt munkahelyeket - na köszönjük szépen.
Meg a bepiázva, becuccozva billegő manökencsajok (SUB-CREATURE!!!)
akik a backstage-ek földhalomra dobott szobakanapéin hemperegnek,
miközben a Hajós utcában laknak és nem a Rózsadombi Beverly Hillsben.
Szóval minden illúzió. Ez is egy délibáb-vásár lett.
Az éjszakai neonfényjátékok és a sejtelmes hangulat, a felszálló ködben,
erdőktől övezve, ez egészen patent európai színvonalú kombinált élmény,
de a szerencsétlenül botladozó, szétilluminált,
lófráló, lődörgő, kóricáló, helyüket a világban kereső,
itt meg csak nagyin is egyfolytában kereső, aztán magukat leivó,
százezreket pár nap alatt elköltő embergyerekek: látványa: fájó.
Akkor az ember miért megy ilyen helyre: Hogy lefotózza?
Hogyan is kezdődött az az este, aminek végén ilyen kritika harsan?
Egy céges rendezvényről siettem haza, hogy letusoljak. Idén nyáron.
Lehetett már éjfél is, mire a kapulaljig vezető zsákutcába befordultam,
és ekkor ott állt egy fehér Porsche terepjáró a ház előtt. Fények, minden.
Járt a motor, várakozó álláspontú beparkolás.
A sötétített üvegen át kivehető volt egy egyiptomi sofőr. Sok ékszer.
A tetoválásait felismertem. A városban közismert alak.
Mögötte valaki más. Ablak résre le, füstöt kifújja az idegen tag,
és azt mondja, hogy mennünk kell. Pakoljak le vagy öltözzek át, indulás.
5 percen belül elöl ülve hallgattam az éjszakai terveket.
Várva, hogy mihez kellek én itt? Tolmácsolni? Valami befektetés?
A Kolorádóra megyünk, mondták angolul. A hátul ülő egy bennfentes,
ő szervezi az egyik zsáner összes zenekeverőjét, tudja, mitől döglik.
Lesznek jegyek is. Aggódni nem kell - mondja. Ki aggódik?
De előbb el kell kanyarodni a külvárosban, egy zöldövezetbe,
ahol egy kertes ház előtt egy BMW SUV áll, és annak ablakáról:
le kell tépni egy matricát, amivel be lehet gurulni a színpadig.
Szóval már ezen a helyen is ez van. De még mennyire, hogy ez!
Mire a matrica fél óra odaúttal megvolt, a sötét utcákon kiugró alakkal,
és az egyik hídon sikerült padlógázzal átérni Hűvösvölgy irányába,
számomra már világos volt, hogy ez egy hosszú éjszaka lesz,
ha úgy, hogy éjjel 1-kor indul valójában, a fehér Porsche terepjáróban.
Aminek elegáns bőrhuzatain hamutálak hintáznak mindenhol.
A budai erdőségek felé aztán a gázpedál kevésbé lett megtaposva,
és a kanyargós utakon egyre több éjszakai buszait lekésett,
néhol egészen magányos alak kódorgott a gyéren kivilágított utak mentén,
néhol egy egyedül ácsorgó lány, félve, hogy megkérdeztük,
merre kell menni a főbejárat helyett a technikai bejárathoz.
Három pali éjfél után egy ilyen kocsiban? Nem volt kedve válaszolni,
csak integetett és azt gondolta: 
"Vajon mi lesz ott? Milyen buli indul ilyenkor, ha ezek most jönnek?"
A részegen tántorgó tizenévesek között lassítva, szlalomozva:
végül is egy feldúlt földút vitt egy mező mentén, ahol már őrök álltak.
És a kaptatón előlünk bokrokba bedőlő fesztivál-fiatalok,
és a satufékek árán megóvott életük, ahogy telefonozva
cikk-cakkban ... lógó fejjel közlekedve az útközepét
nagyjából 19 másodpercenként érintették, flipperezve
a két útszéli árok és magasba törő bokor- és cserjesor között,
amik alján a visszaverődő reflektorfény falévélkerítésként hatott.
Sztrilich Pál Cserkészpark. A főkapunál eligazítás. Kiszólás. Máris ugráltak.
Egy régi hippi srác, akinek itt semmi keresni valója,
és nem is ez a világa, mezítláb jött éppen kifelé, evickélt.
Takaróba bugyolálva, 40 évesen, a tinik között,
mint egy kivert múltidéző, mint egy elvált férfi,
mint egy a jelenkornak utána nyúlni akaró alak,
és mint aki nem engedi el, hogy ez egy felszínes csődület,
egy klisé helyszínné degradált természeti tájra lebaszott hakni.
Látványa egyúttal azt a kérdést is felvetette: Mit keresek én itt?
A kapu nyílt, az erdei ösvények csak jöttek, jöttek egymás után.
Egy színpad mögött aztán parkolóhely. És egy szervező, aki várt.
És aki ezek után körbevezetett minket, az egész placcon.
Szépen kialakított, az esti fényekben piszkosul hatásos sarkok,
stage-ek, tribünök és gépzenei dühöngők... gratuláció a design-csapatnak.
Csak egy gond az egésszel. Nincs meg hozzá a közeg,
ami ugyanilyen kifinomult volna Magyarországon. Mint a galériák,
mint a lőterek, mint az autószalonok, mint a videojáték-barlangok,
vagy a társasjáték kávézók vagy az irodalmi kaszinók és közösségi terek,
amik meg vannak építve, le vannak másolva magyar formátumra,
ki vannak építve az utcafront nagytotáljába,
de nem és nem és nem akarja felfogni a helyi lakosság,
hogy nincs meg az a réteg, aki ezt a színvonalat
egész nap, egész társadalmi jelenétével képviselné.
...
Kiszállunk tehát a Kolorádóra, és ez a legszembetűnőbb az egészben.
Az egyik pultból italt kapunk, fizetni nem szabad, mert jár.
Összenéznék, de kivel. Megy tovább a körbevezetés.
Egyesek a karszalagomat vizsgálják, ki is ő, honnan is?
Mert most veszem észre a villódzó fények közepette,
hogy ez egy fellépő / szervező karszalag, aznapra szól.
Hát, nézek vissza a kíváncsiskodókra, nem ma léptem fel itt.
Csak a mátőgysörös rákrekeszk, az álő bűrpult hináyzott innen,
de biztos, hogy van itt olyan, aki eléggé be van állva ahhoz,
hogy ilyesmi fantáziák magukkal sodorják és az erdőben ébredjen, majd.
Séta közben a ruhákat is érdemes csekkolni, simple 90's garment.
A pultokban ismerősök, akik végül is - és ilyenkor kiderül -
egy ideig adják a 8-dik kerületi altert vagy a romkocsma királynőt,
vagy az illegálbuli dívát, aztán mégis itt vannak,
ahogy általában, menőzve (meg mert máshogy meghasonulnának), 
és valami pokoli trepni és trappolás arénájában:
félmeztelenek, habzó szájúak, kiskorúak és elszállt alakok között,
*Hobgoblinok a sötétben, megmérgezve, rendületlenül rázkódva*
tuszkolva ezekbe a barom állatokba a méregdrága piákat.
Mindezt műanyag pohárba adagolva. Sehol egy jó trance muzsika!
Sűrűn dokumentálom az egészet. Adnak ugyanis kamerát is.
Az utolsó színpad mögött aztán besétálunk valahova.
Itt is egy kanapé, néhány asztalnál összecsimpaszkodott fiatalok.
A kanapé a DJ-re néz, aki meg előre néz, mert dolgozik éppen.
Itt egyre többen jelennek meg tiszteletüket téve,
ahogy híre megy, hogy megjöttünk. Zenekarmenedzserek,
reklámmodellek, pár állítólagos magyar rocksztár majom...
... és én egyre jobban szégyellem magam. Angolul csevegünk.
Ezek meg pitizni kezdenek. Nemkülönben azok is,
akikkel már más helyeken, más koncerteken, más kocsmákban,
más zenekarok kapcsán és más fesztiválokon:
az elmúlt években eleve összeismerkedtem már. Még ők is.
Megjelennek olyan plázacicaszerű púderezett orrú ribancok is,
akik tudtommal közveszélyesek és elég sok ügyüket kenték már el,
vagyis a baráti kör, vagy annak gazdag apuka és jogász köre.
Ezek okostelefonokkal hadonásznak most, és én nem bírom tovább.
Elkérem a kamerát, azt mondják persze, vigyem csak.
Egy jó órán át tekergek a mocsár és a mező és az erdő közén.
A biztonságiak előretessékelnek mindenhol. Fránya karszalag.
végül is a buli már éjjel 2 felé közeledik, újra órára nézve:
3 is elmúlt, mire az egyiptomi rám talált, belebotlom egy sarkon.
Azt mondja, fáradt, mindent tud, ami miatt jött,
és hogy kellene valami jó zenés helyszínt találni,
vagy csak annyi, hogy ő még itt lesz, és ha talál, szól.
Ekkor megjelenik egy énekesnő, akinek nemrég küldtem fotót.
Még lányabb korában találkoztunk össze és valami volt.
Nem történt, a levegőben volt. Egy zenésztársa csak nézett.
Minden este csak vizslatta, ahogy társalgunk a pultnál,
a Beat on the Brat-ben, mikor ott még az első esték voltak,
és egy új hely volt (hiszen azóta rég bezárt és elköltözött),
vagy éppenséggel valamelyik budapesti dive bar asztalánál.
Oda is mentem ehhez a sráchoz egyszer, hogy figyelj,
én nem fogom ezt a nőt felszedni, mert valami nem kattan.
Nem kell félni. Nem kell féltékenynek lenni. Nem kell a dráma.
Nagyon megörült és szaladt a csajhoz és én átmentem máshova.
Még aznap este összejöttek. A srác tuti biztosra akart menni,
ezek szerint.
Hátha csak egy gyenge pillanat volt, ő akkor inkább bevágódott.
Évekig együtt is voltak és ahogy a zenekar szétmorzsolódott,
végül is a kapcsolatuk is, és hány zenekaros összefekvés,
összeboronálódás, összepárkapcsolódás és összeköltözés lett,
amik előttem zajlottak, és hozzám jöttek sírni, ha vége volt?
Rengeteg.
Ez a lány most éjjel 3.16-kor ölelget a deres mezőn,
a pénztárcáját szorongatva, állítólag szomjasan.
Van egy olyan sejtésem, hogy ez nem az ölelésről szól,
hanem például a hegyen a ködben roppant módon fázik.
De nem enged el, mikor elengedném. Ez még aggasztóbb.
Mert ilyenből már volt gond, hogy egy lányt 9 év múltán,
mikor az éjszakában valakik elől menekülve odajött és megölelt,
bizony ágyba vittem és aztán egy teljesen szükségtelen,
3 hónapos visongó szappanopera lett az egészből, 
az a különösen idegesító fajta, amiből nehezen szabadulsz,
és nem tudsz jól kijönni.
Mert anno visszadobtam hogy ne velem csaljon mást,
és ő ezt a mulasztást egész egyszerűen (ez egy nő) behajtotta.
Ebben az esetben meg, hogy akkor ott őt átengedtem másnak,
és hát aki megy mással másnap, az nekem hogy nem kell,
ezt nem beszéltük meg most sem, összedugott orrunk mentén
aztán vagy négyszer elhajolgatott, a csók csak nem csattant sehogy sem.
Körülöttünk pedig a szétesett tinédzserek és mindent túltolt,
teljesen kérgen hasalva kergén fel-alá rohangászó fajzatok.
A fesztiválhelyszínen vonulászó, unatkozó, kötözködő,
vagy szerelmet vagy csak lepacsizható olcsó szexet kereső,
egymást a műholdas digitális üzenetváltás korában
kétségbe esetten kereső fesztiválvendégek... ha nem is hömpölygő,
de teljesen meghülyült tömege. A java már sátrakban aludt.
Csak a Giliszta zenekar énekese nem, aki jött is belém-állni,
hogy mit fotózok és testbeszédével elém, és kezdett követelőzni
(ezt most megint valami csaj miatt csinálja, hogy imponáljon neki?),
és attól eltekintve, hogy vannak fotóim róluk a megalkulásuk utántól,
és hogy a Bonyhád körüli szólősben is pengettek, erről fingja nincs,
csak annyit vesz be és ott kapcsol, hogy "Holló Máté",
és ez a referencia azt eredményezi, hogy elkezd jópofizni. Suttyó.
                                                     (SUB-CREATURE!!!)
Mármint az hogy van, hogy ha híres fotós vagy, beugrálnak a képbe,
de ha nem tudják, hogy hova kerül ki a fotó, akkor hőbörögnek?
Azok, akik az utolsó cipőfűzőbekötést is posztolják nyáron,
a felugrálós képekkel, a famouse selfie spot-okat bejárva
két angry bird és pokemonozás között, a kajáikat is felöltve,
meg minden pillanatukat a globális nyivánosság platformjaira?
Na ne nevettess, te balfék!
Egyesek pityeregtek a mező szélén, valami nagy szakítós dráma,
vagy csak részeg műbalhé, mert valaki 3,5 másodpercen belül válaszolt,
likeolt és nem szinkronban, azonnal és ez téged nem tisztel állítólag,
ez le akart téged rázni... teljesen meghibbantak a telefonoktól ezek!
To cry the troubles away in the turn of broken dreams, sírás, bőgés.
A többi meg a sátrakban, összekefélve, vagy kiütve, vagy nézve a plafont,
vagy várva, hogy végre kuss legyen, vagy hallucinálva 6 órán át.
Talán voltak, akiket elnyomott az álom, mert végigigrabugrálták a napot!
Az énekesnő kóvályogva közben. Nem kellett sok, 
hogy előkerüljön a barátnő, akit - jaj, tessék - szintén ismerek.
És a bizony ölelkező énekesnő, aki simogattatta magát a mezei sötétben,
most elszaladt valamit enni, hogy majd jön és akkor... akkor mi?
Mire előkerült, azzal vádolt, hogy megloptam,
mert nincs meg a pénztárcája, ő mindenét elhagyta.
Igaz, akkor még megvolt, mikor bújt és odasimult,
és testhőért könyörgött testbeszédével, de 50 perc múlva?
Igaz az is, hogy ha evett, akkor fizetett valamivel,
tehát nehezen lehetett meglopni, de nem meglopni: egyszerre.
Nem kellett kikérnem magamnak, máris rájöttem,
hogy ezért nem kellett akkoriban sem, még vagy 6-7 éve,
mert már akkor ilyen volt, kattant. Beszámíthatatlan, sodródó.
Manapság, mint mások a szakmában, ő is egy kicsit lecsúszóban,
egész szar kocsmákban látni, egészen kiöltözve. Nincs 30 éves.
f4-4, ideje volna hazamenni?
Na jó, én ezt nem bírom.
Az utolsó képkockák után a telítődés ereje hatni kezdett.
És az az unalomérzet, ami az unatkozó félgazdag vagy gazdag gyerekek,
a mindenféle összefonódásban összecsődült slepp szintjén:
azokat mutatta be az esti, szinte egyforma sablon-techno mentén,
akik tényleg a drognárcizmus keménymagja. Mind bekapott valamit.
Ez az a mese, amikor a drogkereskedő leköltözik vidékre. Nyárra, szezon.
Az ilyen - de mennyi van - drog runch típusú karszalagos elkülönítő,
ahogy a szétcsapottak szabadságvágya bele van fojtva a kábóba,
ez is nyilván csak azt jelzi, hogy romlik a társadalom közérzete.
Még az a kínai pincér is ott tapsikolt és lötyögött,
aki egy törzshelyemről akart kitiltani, végül csak nem szolgált ki,
mert nem feküdtem le vele, és ő meleg, ígyhát neki ez jár és peace!
Kik ezek a balfaszok és mi történt velem ennyi év után,
hogy ezeket nem ütöm le, vagy csak suhintom meg:
egy olyan pofonnal, hogy megreccsen tőle a nyaka, tőből.
A sofőr hangja szólalt meg mögöttem. Eljött a kameráért, 
vissza kell adni.
Ez egyben azt is jelentette, hogy indulás. Így értve.
Ezek szerint ezért rángattak el ide, luxusverdában, repi piával,
napi jeggyel és ajánlva egész heti jegyet is,
hogy elkészüljön néhány olyan fotográfia, olyan időpontban,
amikor másoknak se türelme, se rutinja, se készsége...
... se tapasztalata (fények, árnyak, mozgó célpontok és témák),
hogy egy ilyen éjjeli szétcsúszást rögzítsen tisztességesen?
Az egyiptomi előre ment. Idővel az autóba beszállt valószínűleg.
Mire odaértem, járt a motor, bent vártak. Ugyanaz a csapat.
Egy negyedik ember is ült bent, aki aztán útközben eltűnt.
Nem úgy a lány pénztárcája, aki, a lány, ahogy gurultunk le a kellő Nappal,
a kordonok mentén haladt ingatag mozgással, ajtót nyitottam,
gyere, mondtam és az ölemre mutattam. (hogy üljön be hozzám)
Csak az Organic House Music hiányzott.
Elmosolyodott. Semmi meglepődés. Egy lépest tett. Aztán mégsem.
A barátnőm. És elszaladt érte, aki vagy 100 méterrel lejjebb totyogott.
A kocsival utánuk gurultunk, egészen le a völgykatlan mélyére,
ahol a vízmosás mentén a fák sűrűjének sorfala előtt volt a kivezető út.
A lányok beszálltak.

Nekik máris még több élmény: azonnal 180-as repesztés az erdei utakon,
hátul sikolyok,  hogy szólj rá, lassabban, lassabban!
Mint akik sikolytanfolyamra jártak és hogy hogyan kell borulni hátul.
És én rászóltam az egyiptomira. Aki azonnal visszavett,
miközben körbejárt a kocsival szinkronizált tablet, zenéket toltunk,
részemről Larkin Poe ugye, meg viagra Boys, és Said Chalaban. 
És az énekesnő bevallotta, hogy megvan a pénztárcája. Hazudott.







 

A helyi hírességek

Érdemes egy péntek délután...
... elmenni abba az apró fürdőbe...
ahol senki sem zavar senkit.
Alig van ugyanis ember a fürdőben.
Még 2006 körül ajánlotta ezt a helyet
Vereb Szabolcs jazz szaxofonista,
még a lerobbant, sötét, és koszos állapotában.
Amikor a környékbeli zűrös lakosság,
hozzá a taxisok és munkások és más senki,
csak ők jártak ide. Atlétában ülve a vízben.
Vagy a kinti, széttört medencében dohányozva.
Mostanra fel lett újítva az egész.
És amikor a Rudas fürdőben már 12000 a belépő,
itt meghúzhatják magukat a tényleg rászorulók,
akiknek az SZTK nem írta fel a pancsolást,
és azok is, akik azért laknak ebben a városban,
mert helyiek, sok száz éve azok ugyanis,
vagy azért, mert élvezni szeretnék,
hogy egy termálfővárosban lehetnek otthon,
aminek termáltörténelme az I. századik nyűlik vissza,
egész konkrétan a rómaiak állomásozása okán,
meg a légiók ugye, amik itt megtelepedtek.
A fürdőben csend van, kevés pusmogás zajlik.
Hátradőlt fejek, némi nézelődés. 40 fő maximum.
Nem 4000. Nem sör folyik a szájukból.
Nem fogdossák egymást. Nem esznek a vízben.
Mintha az ijesztő régi kép, a sötét fürdővel,
ami olyannak tűnik elmondás alapján,
mint a 30 évvel ezelőtti Schwarzenegger mozi,
amiben a Lukácsban és talán Rudasban forgatott,
elég brutális jelenetekben, mintha orosz földön,
a gengszterek a gőzölgő fürdőkben tanyáznak kucsmában...
... mintha ez a kép, ez a fajta "inkább ne nézz oda"
mostanra a turistapiac kiszolgálásává vált volna.
Mintha megfordult volna a játék.
A szörnyű bunkó és szerencsétlen pojácák,
akiknek bemesélik, hogy Budapest egy buliváros,
és hogy itt nincs se lakosság, se munkaidő,
se csendrendelet, se kerületi költségvetés,
mert a savlemarta, széthúgyozott házfalak,
és a döntögetett, szétrúgott kukák,
és az összehányt üzlet- és étteremporták,
valamint a szétdobált üvegszilánkok millárdjai
(kerékgumiba kerülve vagy felsöprésre várva):
talán nem az, ami itt zajlana, ha nem volna hagyva.
Mert a régi kis fürdő, ami olyan titokzatos volt,
és amelyik sötétnek és szovjetizáltnak tűnt,
mostanra épphogy a béke szigete,
és a pofátlanul bamba és köcsög módra csenevész
outsider legénybúcsúk és részegség-beutaztatások miatt,
vált annyira elviselhetővé. De a lakosság tűr.
És az a kevés lakosság, ami ezt a fürdőt ismeri,
nem is adja túl sok hírét, se közszemlére,
hogy ez a fürdő hol is van. Mert jönne az újság.
Jönne az offbeatbudapest vagy a welovebudapest,
és akkor jönne egy cikk erről is (le kell fedni mindent!),
mint amikor olyan címeken agitálnak egyfolytában,
hogy "Titkos iráni cukrászda. Már nyílik is a második".
Mitől titkos, ha világgá kürtölöd, te fasz?
Vagy hogy "Tíz rejtett teázó, amit nem találnál meg".
Nagyon helyes. Ne is találja meg a sokaság. Mert akkor baj lesz:
- kiszorulnak a helyiek
(első fázisban majd csak nem tudnak leülni)
- aztán egyik napróla másikra nem tudják majd tudni 
kifizetni a süteményt, amit múlt héten még igen
(mert a tulaj emel, vagy az üzlethelyiséget bérbe adó,
elvégre látva a forgalmat, érezve a pénz fémes ízét
a megmerevedő nyelve alatt, mielőtt nagyokat kezd nyelni)
- és akkor sikerült kinyiffantani a cukiságot,
amit megírtál (te fasz), de ez nem cuki volt,
hanem csak ízléses, helyi, kényelmes, kicsi, cozy,
emberléptékű, lokélpatrióta, és te szétkúrtad.
A kis fürdőben nem hemzsegnek még az újságírók,
2000 forint körüli áron késő délután lehet ejtőzni,
több féle, langymeleg, meleg, jéghideg gyógyvizekben,
amik között még a zuhanyból is gyógyvíz jön.
Csak úgy árad a felhígult szulfát erős szaga,
a kert végében pedig a SaV és Hypo feliratú kabinok,
amik persze olyan szerek, amik a sárgás, kemény vízkő,
és a sok emberi hám miatt kellenek... a vízbe levált biomassza.
Egy üvegszemű ember úszik el lassan, nem emberi módon.
Egy ideges fazon átlátszó zacskóba csomagolva hozza-vissza
a saját kis nyomógombos old mobile telefonját, lesve azt.
Egy napozó 50-es nő pózokat vesz fel, élvezi, hogy nézik.
Egy fiatal, Fundango vagy Sports Illustrated-be illő lány
nem tudja értelmezni, mi ez a gyógyfürdő ügy,
bele-beledugja a lábát a medencék szélén,
és visszakozik... ezek szerint először él meg ilyet.
Fiúja zokszó nélkül kísérgeti, két alumínium termosszal vonulnak.
Aztán a mai nap alakalmával van itt Operettbeli zenészközösség is,
romák meg nemromák, akik nosztlagiázva beszélgetnek,
nem csak a miskolci klasszikus zene hőskoráról,
hanem az egykori szimfónikus rendőrzenekar vezetőjéről,
vagy hogy milyen 30 éven át tanítani az énekkarosokat.
Egy hapsi hatalmasalat vakkant a különböző beltéri medencék
válaszfalai mögül, mikor a hideg vízben, mikor a melegebben.
Felugat, szinte jajdul, de ugatásszerűen, élesen, hangosan!
Megtermett, bevert orrú, zöld fürdőgatyás tatter közelít,
ő vakkant tehát, ez Fradi drukker volt mindig is, az bizonyos,
egészen sok tetoválása van, 90-es évekbeli a zöme,
és a hasán egy 65-70 centis elkanyarodó vágás, alulról egészen fel,
mint akit egyszer kibeleztek, vagy legalábbis megpróbálták.
Mert ez nem rendes műtét volt. Zsírleszívás. Vagy gyomorkorrekció.
Ezt nem öltötte senki. Ez úgy van összehúzva, szögelve.
Van az összezárult vágás mentén egy centi mély árok, ugyanis.
És ül és belemegy és vakkant és megy tovább. Hagyd békén.
Párok hintáznak a vízben, egész fiatalok, nyakig a vízben.
Mindig a nők kacérkodnak. Ráül félig szemből, kitolva a fenekét,
vagy a víz alatt matat, vagy smárolni kezd és úgy fogdossa.
Ebben a meleg vízben egyes nők teljesen beindulnak.
Pedig most ráadásul nyár van. De a szüntelen odabújós meleg,
nem kell kétszer mondani... úgy csinálja, ahogy levegőt vesz.
A kertben a nyugágyakon férfiak sprézik napolajjal a csajokat,
akik bágyadtan alszanak el a fák alatt a tűző napsütésben.
Egészen olyanok ilyenkor az ilyen nők, mint a hüllők.
Egyesek kődarabokkal sakkoznak a vízben. Egy fiú a parton
a Gyűrűk Ura harmadik részét olvassa, A Király visszatér.
Gondolom két medencével odébb a lelkes politikai hívek,
akik mindent bevesznek, is erről álmodnak, Magyarországnak!
Eldugott zugokból vendégek kászálódnak elő. Honnan?
A pincében a gőzkabinok és a szauna mellett van a kocsma.
Az egész egy furcsa világ, egy letűnt világ.
Amilyen eklektikus és random Budapest amúgy sokáig volt is.
Lassan közeledik a záróra, az utolsó percig ülve maradnak sokan,
és a kötelező be- és kizuhanyzást is betartják, forró víz ömlik!
És a f8-as záráskor érdemes már a hajszárítónál állni.
Különben tolongás lesz.
Innen lehet menni enni valamit. Egy török? Egy perzsa?
Egy olasz lepényes? Egy reformokonyhás hely tetszene inkább?
Ez a környék ilyen ugyanis. A multikulturális vadkapitalizmus.
Vagy veszel humuszt a SPAR-ban a kölvárosba futó villamosok
lágyan csilingelő zötykölődése közepette, ez a háttér ugyanis?
És hát van itt is baj, éhezik az ország, nemde?
A kevés tétel, amit a kasszához vittél, hogy lehet ennyi?
Majdnem 9000 forint pár kifli, oliva, kandírozott narancshéj,
egy paradicsomszósz, némi biotápszer és ennyi. Beütik simán.
Kiszámlázzák simán. Elviszed az ablakhoz simán.
Átolvasod, simán. Visszamész és reklamálsz, de nagyon simán!
Zokszó nélkül adják vissza a 4500 forintot, bocsi.
Belegondolva, ha napi kétszer csak bejön, az 9 pénz.
Heti 6-szor? 10-szer? És havonta mondjuk 30-szor? 135, albérlet.
Már ha egyszer csak, de ha a négyjegyű 9-es összeg játszik,
és azon a fordulatszámon megy a sarcolás (lopás),
akkor az mégiscsak tisztán kétszer annyi, és 270 rugó már valami,
amit a SPAR-os fizetése mellé halászik magának. Fél milliós zsebmetszés?
Ezek után a parkba kiülni enni? Nem feltétlenül.
Inkább irány egy karibi kocsma, ahol a teraszon,
mert a tulaj megengedi, lehet falatozni. Itt már bent ülnek egyesek,
a hűvösben iszogatva édeskés gin-eket és szirupszerű rumokat.
Ezekbe déligyümölcs kerül. Olykor pedig lábasban tartott jég is. 
A falon színes festmények, a zene egészen halk és jelképes,
nem ülnek a bárpultnál marcona arcok, meredek alvilági életsztorikkal.
És innnen a falon nem hiányoznak az ausztráliai kamionvonat képek.
Érdekes témákat hoznak fel a törzsvendégek, egyre részegebben pedig:
egészen szórakoztató fordulatokkal, választékos szókinccsel,
ízes beszéddel reagálva egymásra, megosztják vágyaikat.
Itt van Lego. Vincus. A bringás srác is, aki szintén befut, szerelő.
Az egyik például azt ecseteli, ahogy a horrortól fél,
bemutatja a kollégáját, videojátékokra terelődik a szó.
De előtte még az, hogy az Artisjus kiutalta fél év késéssel 
a tavalyi évi 7500 forint jogdíját, azt mondja metaforákat gyártva:
"... ez olyan, mint a sütőrum. A rum egyre csak fogy, pedig süti ritkán van."
Valaki hozzáteszi, ők is megisszák a magukét, nem csak csurran-cseppen.
Vagy másfél órás komoly beszélgetés támad az eddigi poénkodás után.
A videojáték téma ugyanis összehozza a most, itt, és épp ekkor egybegyűlteket,
és alig vannak vendégek, eső sem esik, pedig itt mindig teltház van,
de valahogy most pont ők, pont így... a kocsmárossal, aki elesett múlt héten,
és kiverte az elülső fogsorát. Addig jár a korsó a kútra, ugye.
És ő, miután itt bezár, nem vizet szokott a korsókba tenni,
azokba a korsókba, amik egyek a pofazacskóival, amikben kiesett fogak zörögnek.
A videjátékok sorban. Mennyi cím. Mennyi korszak. Még a Ps1-nél kezdjük,
mert az Atari éráról már előző este sikerült beszédbe elegyedni máshol,
ahol valaki fel is ajánlott egy konzolt, csak úgy, kedvességből. Júúúúúj!
Minden esetre a modellezés és az open world jétékmenet, mint téma, hasít!
És kiderül, ezek értenek a szakmához. Grafika, stúdiók, játékmódok,
kritikai videojáték-sajtó, élménybeszámolók, leporolt játékok,
Capcom, FPS, VR, stratégia játékok, reboot-ok és remasterelések.
Lefőzöm az egészet a 2025-ben megjelenni tervezett EXEKILLER trailerével,
ami ezek szerint bő másfél év múlva esedékes csak, pedig már hirdetik,
amolyan fejlesztői harmad-béta tesztvideóban.
És az egyikük még ezt is ismeri. Ezek szerint jó helyen hörpintettem be:

a limonádémat.

 

 

 

 

Lejtmenet

Mint az áru, amit veszel,
nem működik.
A zseblámpásnál sem,
elvitted, két bekapcsolás, annyi.
Az, hogy kontaktfolyadék kell bele,
rájössz majd magadtól?
A zaciból elhozott áru sem,
a régiség kereskedő bazárból sem?
A fotószaküzletből sem.
Minden szétesik,
minden másodlagos piac szagú,
a délutánok szaga a budapesti boltokban,
amik nem az Opera szomszédságában vannak,
 ez.
Vagy olyan tréfálkozásra okod nem adó helyzetek,
amikor a boltos akkor nyit ki,
ha kedve szottyan, és teljesen rendszertelen.
De közben egy svájci rendszámú autó húz el este,
iszonyú sebességgel a kisutcákon,
kiüvöltve minden gyalogosnak,
és rendkívüli előszeretettel a kerékpárosoknak,
hogy "Mi van? Nincs pénz?" Tombolnak, garázdálkodnak.
Ha éppenséggel Netherlandsba mentek volna,
vagy Dániába, vagy Ausztriába,
és onnan jönnének valami összegizdázott
céges kocsival az ottan irendszámmal,
akkor nem biztos, hogy menne ez a hajcihő,
mert azok az országok tele vannak bringákkal,
bringautakkal, nem érdekes a státuszszimbólum,
nagyon messze van a Balkán, a 100-as Mercédesz jelvény,
és az összes ilyen beteg vasfüggöny mögül előbújás.

 



 

 

 

A műkincskereskedelmi galériák

Ott szobroz a talán létező műtermében
a friss diplomás festőművész,
ahogy szobrozott az egyetem egyik
ezen célra fenntartott különtermében
éveken át - délutánokon vagy este -,
és azon tanakszik elkalandozva,
hogy mit tegyen a kép hátterébe.
Talán a műterem egyik törött székét?
Azt szeretni szokták az elemzők.
Nem számít, mikor, ki hagyta ott, 50 éve,
vagy múlt héten dobta be oda egy másik diák?
Mert végül is egy fiktív szék mi lenne?
De ha ezt a széket most ráteszi,
és az igazit aztán eldugja... és 20 év múlva előveszi,
hogy itt a szék a korai munkáról!
Akkor az érdemel majd 1-2 cikket, nemde?
Hacsak nem előkerül és közbeszól a 70-es évekbeli diák,
vagy akkori friss diplomás, aki már akkor eldugta azt oda?
A cikkek garantáltak mindenképp. Lehet tocsogni,
valami mondva csinált, felkapott, kultikus balfaszságon majd!
Talán még el is lehet majd adni néhány vásznat!
Így élnek. Így szorul. Ilyen szarul. És laposan.
A művészeti laposkúszás szintjén.
Hogy az egy nagy dolog, ha Ari Kupsus felkeresett!
Tényleg?
Hogy az egy nagy dolog, ha Iski-Kocsis kopogtat!
Tényleg?
Hogy az egy nagy dolog, ha egy művésztelep hívogat.
... tényleg?
Még nagyobb dolog, ha a Derkó esetleg bejön.
Amúgy is túl korán. Amúgy is túl nagy a pofád.
Amúgy is más dolgod volna, mint beetetve lenni avval,
hogy egy amúgy is túlmaximalizált kínálatú,
teljesen szaturált, teljesen a digitális felé mozduló
 - ambient, design, mapping, light art, landart, gigantoplasztikák,
persze infantilis vagy polgárpukkasztani akaró,
Duchamp, Nietsch és Ai Vey Vey-en túl egyre morbidabban élvhajhász -,
általános konzumpánik felé tartva rohamléptekkel, a MŰVÉSZETI PIAC:
nem igazán azt hirdeti, amiért létrejött, mert ipari szintre nőtt.
Ebben körülzárva üres ígéretekkel és hólyagpózok érzéseivel minden diák,
minden műteremben piszmogó önhitt, öntelt, önbüntető,
önvizsgálattól távolodó, vagy önmagát adni már képtelen,
vagánykodó és elméleteket gyártó alak azt akarja érezni,
úgy érzi magát blöffből, mint a századfordulós élharcosok Párizsban,
sőt, mint a reneszánsz mesterek a háborúmániás itáliai hercegeknél,
sőt, a korakeresztény királyok vagy ókori császárok udvarában.
Miközben a galéristák azok, akik ezt a feelinget akarták, de más lett,
és amit eladni próbálnak, annak a világ keringésébe bekerülni olyan nehéz,
mint a fontos vitaminokat análisan beadni, persze a kúp úgy működik.
Egy ilyen kapszulába bezárva felküldve lenni a felvásárlói rétegbe,
ez az álma minden önmagát kezdettől fogva sztároló művész-pojácának?
Persze, hogy nem érti őket a világ! De még a magyar paraszt sem.
És a pózok csak osztódnak, vagy ezek elől a józanok elköltöznek délebbre!
Aki marad, beépül az egész önmagát-emésztőrendszer berkeibe. Tagnak.
Lehetőleg eltartva lenni. Festékes házimanónak.
De elsőre elég az is, ha magyarországi kápolnákat lehet restaurálni.
...
Elég.
...
Ez egy beteg játék.
...
És eközben teljesen a felvásárlóréteg képzettségét nem is firtató,
az eladások kedvéért firtatni nem is merő eladói réteg:
úgy viselkedik, mint minden a piacgazdaságban,
végtelen termelésből végtelen profitokat vélve kihozni
- már lassan olyan tételeket forgatva, amik légből kapottak -
és a GDP vagy az NFT szintjén az egyre nagyobb kínálat:
végül is, felhigítja az egész világpiacot, és a művészeti piacot is.
Magától értetődik. Minél több van belőle, annál kevesebbet ér,
és minél többen tolongnak, hogy az övékét, annál inkább nem azt,
és a gazdasági mutatóknál azért mégsem nézik az ecsetkezelést,
hanem a kivételes darabokon túl egy maszlagot látnak a piacok,
és a maszlag minden kortárs művészet utcára ömlő maszlaga.
Mit csinálsz, ha beszáll 200.000 kínai képzőművész,
mert évente annyit mondjuk (csak annyit) kinyomnak? És 1500 profi?
Mit csinálsz, ha Európa csak 500 profival nyomul évente?
Hozzáadódva azokhoz, akik már eleve beültek pozíciókba, helyekre.
Mit csinálsz az összes latin-amerikai friss diplomással,
a piacot egyből menő galériákon keresztül megpályázni próbáló,
már nem a helyi igényekre vagy tehetős - mecénás - rétegre repülve rá,
hanem globálisan ontva a műveket? Hova sorolsz be?
Minek sorolsz be? Kinek számolsz be arról,
hogy mit válasszon, lehetőleg a te köreidből,
és ne a szomszéd országból, vagy a legújabb izmusból?
...
Akkor megindul a művészeti elvándorlás illúziója.
...
Hogy Berlinbe meg Lepzigba kell menni, ott jobb lesz!
Nem, Genfbe, meg Zürichbe kell menni, mert ott jobb lesz!
Fotózol vagy festesz? Ha fotó, azért Rómát is érdemes.
Nem, London és New York, ott adják el az igazi ászokat!
Dehogy is, hát ma már Rioban és Mexikoóvárosban.
Baromság, hisz Hong Kong és Jakarta a vezető art deal piac!
Ne mondj már ilyeneket, hát Dubai és Abu Dhabi az, nagy tételben!
Még mit nem, hát Tel Aviv és Kairo a művészeti márketplace!
És ez így megy, és persze úgy értik, hogy online is lehet,
fel lehet póstázni a műveket, keresgélhetik is egymást,
és jojózhatnak a Satchy és a Sothaby's között a vásárlói kegyek,
kinek mi a színvonala és mekkorát akar költeni a nappalijára,
a 16-dik nyaralójára, a 255. zabigyerekének anyjának lakására,
a Porsche és Ferrari gyűjteményének betonszürke garázspalotájába,
a feszített tükrös los angeles-i 3 szintes vityillójába,
a seychell-i búvárbungallója mögötti 360-as kilátású tengeri házába,
a Pompidou központra néző kúrólakásába, ahova csak a szeretőket,
vagy a Matterhorn-ra néző elegáns kis síházára, vagy himalayai rejtekére,
ahova elvonulásokat szervez fiatal csínosságoknak és stewardesseknek,
mangó és petrezselyem smoothie-kat szlopálva naphosszat, szexelve!
És azok a gyógyszerek, amitől ez megy, azok is nagyon drágák.
A többség tehát inkább a Satchy, vagy az Etsy. A világhálón azonban
egészen egyértelműen keveredik minden ilyesmi (minden téren),
a minőség és a bóvli, a felhájpolt és a fel nem fedezett,
a piackutatásokat és deficitmutatókat igazoló befektetések darabjai
az amúgy esztétikus, de kutya sem ismeri művészek munkáival.
Mint ahogy az Ecseri piacon ott van a gagyi műanyagjáték,
és mellette az ókori amphora, ásatásról lopva,
meg a római pénz, meg a Biedermeyer (letakarva félig).
...
A túltermelés. A túldimenzionálás. A túlideologizálás.
Egy világban, ahol a világ mozgótőkéjének,
vagy azon tőkének, aminek van bármiféle reális fedezete:
ennek a fiktív - vagy koholt - nem egzakt összegnek
a javán már a populáció 3-5%-a(?) ül és tovább nepper-teper-nepper,
még többet akar, ott hogyan lesz felvevő réteg?
Mert nyilván van egy rakás rohadt gazdag orosz, arab,
meg kínai, brit, amerikai, skandináv, ausztrál, karibi,
akár német, török, meg pláne indiai és belső-ázsiai, akár olaj grufti,
akár repülőgépgyáros, vegyiparos, textilmesterműves,
alkatrész- és mikrotechnológiagyártulaj, meg fegyverkereskedő,
de hogy ezek csak töredékükben történelmi családok,
javukban persze az elmúlt évtizedekben feltört újgazdag,
valójában nem módosan élni akaró, hanem fényűzően...
... ezek a presztízshajhászok, milyen művészetet vesznek?
A barlangrajzoktól, Lascaux és Altamira - és a többiek -
elég messzire jutott az emberiség: az irreality tartományába.
Nem is mágnás kell, hogy legyen? De az. De ízlést hogyan vásárol?
Ha ügynökök és titkársági alkalmazottak vásárolnak neki?
Azok mi alapján tudják, hogy mi az értékálló mű, vajon?
Ezek a cselédek rettegnek, hogy mi fog tetszni a górénak és családjának, 
és azok vajon egyáltalán kiteszik?
Vagy csak befektetésből vásároltatnak, azt se követve le, hogy mit?
Tehát van felvásárlás, de leginkább utánzásból, tömegpszichózisból!
És a clerk, és a személyi titkár és az asszisztens teszi a kis dolgát.
Csak azt tudják, hogy a kritika per piac mit mond,
és hogy gyorsan abból - nem is kell olyan gyorsan - venni,
amire most rámondta valamely globális auckiósház...
(ezt aztán felárasan el lehet majd adni 5-10 év múlva - vélhetően -,
ez egy tőkeforgató mutatvány, emellett ugyanilyennek tekintve
vesznek régi történelmi kardokat, aranymaszkokat, és más leleteket,
akár a fekete piacról,
vagy legálisan kegytárgyakat vallási vagy Forma-1-es háttérszotrival,
netán a foci világából labdákat, lábakat, egész játékosokat),
és a klasszikus fizikai művek, de akár filmipari csecsebecsék
egyre inkább egy elvont réteg játékszereivé válnak,
azaz magánkollekciók és felmutatható, önigazoló vitrinek darabjaivá...
... tehát nem számít a mívesség egész kiléte,
vagy a klasszikus formavilág tendenciái, a közérthetőség,
vagy a hagyománykövetés, esetleg ellenkező esetben:
az életmű autobiográf jellege, vagy a művek létrehozásának
egészen elképesztő körülményei... hanem a hatásvadászat, a bulvár
- a gazdag réteg a bulvárból él, és a náluk gazdabbakról nem tud a világ -,
tehát a folyamatos fokozás,
és hogy egy 35 éven át lebegő lőlégballonban élve festett-e az ürge,
vagy Banksy stúdiójából akart-e 10 év után kitörni, kitálalva,
hogy ott mik mennek, hányan végzik rabláncon a brand-ért a ribancmelót,
vagy hogy egy sivatagi vagy agyahadseregre szomszédos milliárdos
magánhegybe vájt 3455 pánikszobás, magánrepteres labirintuskecójában
(még tengeralattjáró is volt benne), vagy akár egy privát szigeten
teljesített-e visszautasíthatlan ajánlatot kapva szolgálatot,
közben majmokkal és 5000 éves vázákkal zsonglőrözve néhanap,
stukkerral a fejéhez szorítva, ami egy törpe birtokában volt,
akit egy hátizsákban ráadtak, sziámi törpét, kétfejűt!
És akkor az ő munkáit vette valaki? Megismerte valaki?
Háziállatként tartották, amelyik tud ilyet is, semmi egyéb.
...
És akkor megvette-e valaki a 400 millió dolláros liciten
Whitney Houston filmbeli jelmezét, amit Kevin costner
egy óvatlan mozdulattal szakított el a jelenet második,
vagy harmadik felvételekor... esetleg egy 80-as évekbeli
részletgazdag Star Trek makettet elzáratott-e a svájci páncélszekrénybe?
És akkor itt a fonák, hogy az emberiségnek szóló műkincsek,
amiknek ki kellene állítva lenni, vagy inkább kivinni őket,
talán az űrbe, egy űrállomásra, az összes más értékkel,
mielőtt szétlövik, szétsavasesőzik, szétlecserélik hamisítványokra,
ezeknek a nagy része alpesi meg más értékmegőrző bunkerekben van,
és az emberiség sosem fogja őket megcsodálni tudni.
És erről a műtermében a széken kattogó csenevész diák mit sem tud.
Vagy az igazi velős ősfesztiválozásról, vagy a vadkempingről, együtt,
aminek hangulata inkább Victor Moscoso műveiben köszön vissza, mint a tixa.hu-n.
Jó, van Albertina, Tate Britain és Guggenheim is, ez igaz.
Vannak az old school-ok is, Louvre, Uffici és a Berlini Nagy Gyűjtemény!
De a jelentős vonatkozású dolgok terén vagy úgy lehet mérlegelni,
hogy a falusi, az örökösi vagy a munkásság helyszínhez kötött kiállítótérben
kell és köteles valaki felkeresni az igazi munkákat (eldugott emlékházak),
vagy érdemes rávennie magát, hogy ha diák, ennyit nem tud utazni...
... és akkor le lehet tölteni fotókat és szkenneket, nem is sejtve,
hogy ez is tovább sokszorozza a műveket, ez talán az edukációs előnye,
míg a reprók és reprintek, és a Picasso, Keith Haring, Frida Kahlo plakátok
egészen elképesztő számú milliárdjai, a Mona Lisa-val on top olyan,
mint egy ócskavastelep vagy egy ószeresnek a boltja, a sarokban turkálhatsz.
Vannak ott mások is. Mindenki akar egyet?
Ez a hazavihetőséget belehazudni mindenbe, az áhitat nélküliségben,
bizarr kontraszt, és nehezen definiálható piacot, exkluzivitást ígér;
hogy hajdan odazarándokoltak, meghatározó élmény volt egy épület,
egy kegyhely, egy emlékmű vagy egy műtárgy testközelből megismerése,
Kenneth Clark könyvével vagy Barcsay Jenő beköttetett rajzaival a táskában,
ez most az, hogy az egész egy vidámpark lett, és abban mindenki mikiegér.
Csak az nem, akinek nem tetszik a bemikiegeresedés világszinten,
hiába van most ezer másik jubileum mellett éppen Disney jubileum is.
És az említett hígulás, és az említett rivális piacok tolakodása,
és az említett relatív devalválódás, és az említett elitizmus,
és az említett mániás mószerolása a túltermelésnek, mind tünet,
és a művészet köré rajzó értékbecslés és aukciós - megalomán - piac,
és kereskedelmi galériák jobban leképzik a kort (korszellem csökevényeit),
mint most talán a művészet a sok felé ágazásában egyáltalán képes rá,
ha nem mindenestül egy olyan együttható gyanánt, amit átlátni kevesen tudnak.
Mint amikor egy galéristához bemész, egészen nagy mellényű ő,
beszélsz neki pár dologról a városban, csak úgy rokonszenvesen,
és fingja nincs, melyik hol van: hol van az a klubhelyiség,
hol van az a minikiállítótér,
hol van az a szálloda-aula a nagy (aktuális!) munkákkal,
hol van az a butikgaléria, a maga ruhaturkálójával,
(egyáltalán ezek léteznek-e, néz kérdőn, vagy csak eteted az egésszel?)
vagy éppenséggel hol van az a légó-pince átalakítva rendezvényekre,
ahol a tehetősebb - virtigli - kánonon kívüliek (azok is seggfejek persze):
maguknak rendezhetnek 600 nm-es tárlatokat. Az akkor még a piac?
Mindezt a föld alatt, hangszigetelve, buli. Aggódjunk ezen?
A szabadúszó közösségi terekről mit hallott? Beteszi-e a lábát oda?
Semmit sem, ahogy arról sem, miért kellene tudnia róluk.
Hol lehet ott parkolni, kérdezi legfeljebb, bénán. // Ígéri, hogy jön, sose jön.
És nagyjából ebben a hermetizált upper class kalitkában el is vannak magukkal,
a főúri gesztusokkal, sokszor a főúrit éppenséggel szidva politikából,
de leginkább azok csinálják ezt, akik nem látják magukat, munka közben,
és amit szidnak, ők azok, és persze egy pszichopata minden tulajdonsága közül,
az egyik legfeltűnőbb az, hogy avval vádol meg téged, amit ő folyamatosan elkövet.
Egyszerűen egy iszonyú zárt körben - Budapesten - néhány százan:
elevickélnek a presztízs-játszmákban, teszik magukat hozzá persze,
adva a magabiztos, szakmán felüli, túlművelt, mindent megjárt,
elképesztően aktuális információkkal állandóan rendelkező,
a nemzeti mellett a globális piacokat és kiállítótereket követő,
mindenre azt mondó, hogy "ezt ismerem, persze", szerepet.

És közben napi szinten reszketnek, mint a nyárfalevél.
Arra gondolva a galéria bezárása után, hogy "ezt is megúsztam".
Az egyiket lecsukják, mert kastélyokba szervezett sznobságokat,
engedély nélkül, vagy szinte megkerülve a tulajdonosi kört.
Akik országon kívül? Vagy nem engedett be valakit a privát udvartartásba?
A másik pedig gazdag médiamogul lányát vette el. Abból megy a biznisz.


 

 

 

 

Agility Edzések

Ami szintén ez a kutyás-lovas 
kislányos állatbuzulós, 
emberkerülős, kamaszkori 
törésbe visszavezetős 
dolog sokaknál, 
de nem mindenkinél. 
Van, akinek tényleg 
ez a hivatása.
És a Kisállat-tenyésztők újgazdagok?
Persze, hogy egy teljesen 
elszállt világ, 
ahol a kutyának fitnesz 
edzéseket kell tartani
(bár a Border Colly igényli,
csak minek pásztorkutyát,
terelőkutyát tartani
a lakásban, ahol megőrül,
mert 10.000-szer nagyobb
az alapvető mozgásigénye?)
ez a jómód jele, 
ami úgy van kikiáltva, 
hogy te szereted a kutyád 
(nem vagy sznob). 
Túlsúlyos emberek izmos, 
virgonc kutyákkal. 
Legalább ők? 
Vagy itt ez 
egy megcsavart helyzet, 
a kutyának a pátyolgatásával 
és szervezett mozgatásával 
a gazdi is meg van mozgatva 
és észre sem veszi, 
mert a saját napi szintű 
edzésterveit amúgy átszervezné, 
elhanyagolná, ellustálkodná, 
de hát ha a kis 
házi kedvencről van szó, 
Fricike, hopp, 
Cupika, hepp, 
Nyunyuka, fuss, 
Kokó mássz, 
Csuszi, ugorj, 
falatkát ide, 
ögyörő-bögyörő… 
a gazdi felkér valakit, 
hogy a kutyát használva 
egyértelmű ürügyként őt, 
aki fizet kettőjükért, 
bassza át (vigye mozogni igazából),
és ennyiből 
elég volna neki az edző, 
de az nem olyan. 
Ez a kor így él, 
és ilyen faszságokkal,
önátverésekkel mulatja az időt.
Mint a Vissza a Jövőbe 3-ban, 
ahol a Vadnyugaton azt meséli a Doki, 
hogy az emberek szórakozásból
mennek ki a házból futni 
(valahova, el onnan), 
mert ez szórakozás, 
időtöltés (a kondi és kardio 
szavakat nem használja, 
nem volna korhű abban 
az időutazós kontextusban).
És kiröhögik.
A házipszichiáter is
egy ilyen műfaj. 
Leszel korcs, 
amíg foglalkozik veled valaki? 
Mennyi baromságot 
beszéltél be magadnak, 
hogy tovább tartson a kezelés
vagy meghosszabbítsák 
az összejárkálást (méregdrága!), 
csak hogy ne legyél 
magadra utalva, 
ne legyen az, hogy felelősséget vállalsz. 
Templomba nem jár gyónni, 
de 120000-ért alkalmanként 
azt is kibeszéli,
 hogy ki nyúlt a nadrágjába tegnap
és hogy milyen sűrűn nyel nagyokat, 
ha elmegy egy nyalókabolt előtt, 
ahol a kirakatban olyan édességek vannak, 
amiket gyerekkorában nem kaphatott meg. 
Micsoda trauma!
Akkor már inkább cirkuszi 
mutatványokat tanulni 
a kutyussal egész hétvégén? 
Úgyhogy az állatok ürügyén 
a szabadba kimenő emberek ügye, 
ez egy ilyen csalafinta projekt. 
A kullancsokért és szúnyogokért 
nyilván nem mennek ki, 
mondván, 
elmennek az erdőbe vért adni. 

Hogy a természet jól lakjon.

 

 

 



 

 

 

Berber álomnő

Az, hogy berber szőnyegbolt nyílt a belvárosban?
Tinikora óta követem Bori eseményeit, aki megnyitotta.
Az, hogy vannak marokkói és algír zenészek Budapesten?
Kit lep ez meg, aki jár az élőzenei világzenei körökbe?
Hanem, hogy bekopog az ajtón egy berber nő és üdvözöl!
Azt lehetett következtetni, hogy a mexikói lány,
aki eddig nyári egyeteme alatt nálad lakott, szeleburdi,
és különc jelenség: a maga kaotikus viselkedésével,
hogy szétdobálja a cipőit vagy hogy mindenhova,
de mindenhova oda akar érni, ezért mindenhonnan késik.
Vagy hogy a lábait feltámasztja a könyvespolcra,
félrehányva sarkaival a precízen összeillesztett könyveket.
Kis klasszikus zene. Aztán elmegy aludni, úgy hagyva mindent.
De amikor megjelent még egy nő a lakásba, az a berber volt!
Éreztem már, egyszer, mikor egy lengyel és egy orosz lány,
egészen egymásra hangolódva lakták be (lakták túl!) a lakást,
mindent átrendezve, mindenhova mindenüket szétpakolva!
De mindenüket!
Hogy a nők átveszik a lakás fedélzetén a kormánykereket és az árbóckosarat is!
Viszont most két alter értelmiségi nőci nyomult minden négyzetméteren.
Egy metapolisz széléről érkezett antropológus gyereklány,
és egy olyan utazómérnök, aki közben törzsi tetoválásokkal van tele.
Tehát egy bohóckodó bölcsészlány és egy freelancer erőmű-mérnök,
aki közben olyan, mint egy ozorás hippi-kompánia matriarkája!
Ezek a nők is gyorsan összebarátkoztak, és a lakás ismét,
rendkívüli taglejtések közepette megtelt életvidám kisülésekkel. Női kacaj.
Mindkettő szemüveges. Mindkettő felnevet, csak úgy. Mindkettő papucsokban.
De a berber bombanő valósággal megbabonázó megjelenése? Hatott?
Azok a tetoválások - ezért is keresett fel, hogy kik a legjobbak a városban -,
azok úgy vannak kitalálva náluk a sivatagban, hogy jelzőfények.
Fekete jelzőfények a tejeskávé barna bőr minden egyes puha pórusán.
Mint az anyakönyvi kivonat és a névjegy és a házassági oklevél,
és a diploma, és a szakvizsga és a klubtagság, csak tetoválva:
mert minden egyes egymásba fonódó motívum egy társadalmi jelzés,
amit csak ők, a törzs tagjai tudnak olvasni. Külön abécéjük is van, ugye.
(ne tévezd össze a tuareg törzs tagjaival, azok a berberek egyik divíziója)
És ő már az első este mutatja a tervrajzokat - elvégre mérnök -,
hogy milyen kiterjedésben lesz az egész teste papnő jelleggel telefestve!
Mindent megszerkesztett, és a mintákkal, mint egy kódsor:
teljes eddigi történetét összeállítva csinál magára történet-térképet.
Eltelik 1 óra, talán másfél. Eközben már a nappaliban vagyunk hármasban.
Vetkőzik, még több tetoválás látszik. És szaladgál a szobák között,
rácsodálkozva, felsikítozva, hogy milyen érdekes dolgok vannak itt!
Kerékpárok! Neki is van egy rakat. Régi lejátszókészülékek,
az egész lakása tele vele... kiált fel... bár most, hogy sokáig utazik,
bár most, hogy Párizsból átköltözik Norvégiába nemsokára,
bár most, hogy a kocsija a húgánál van: a dolgait is bedobozolta,
és egy garázsban helyezte el azokat, amiért havona 80 eurót fizet, semmiség.
Ki ő? Még egy kocsmában találkoztunk, ahol egy Fekete Zaj plakáton
az ő törzsi jeleinek egyike volt fent - ahogy a testén is -,
az a két oda-vissza fordított c-betű jellegű sarló közötti vonal,
ami szabad embert jelent, és közben hangtanilag a "z" hangnak felel meg náluk.
Ezek a hangok tényleg olyanok, mint a beszéd periódusos rendszere, nem?
És az elcsavart fejű berber álomnő már mutatja is a kameráit,
van kicsi, van analóg, van 4 lencsés, van polaroid is nála.
Yves Saint Laurent marakesi palotája, a Jardin Majorelle viszont új neki.
Minden reggel cigánykártyát terít magának ott, ahol éppen ébred,
6 éve nem fogyasztott műzlit tejjel, de ha itt ez a szokás?
(és vesz magának mandulatejet, mert állati származékok, nem, nem)...
... és a táska neki az, ami akkor kényelmes, amikor neki valami kell,
de hogy azoknak is van eredettörténete, a szabásmintáknak,
hogy egy pisztolytáskát, egy szimatszatryot, egy málhazsákot,
egy bogyószedő szütyőt, egy magvetési oldaltáskát, egy tegezt,
egy solymász-erszényt, egy túrahátizsákot, egy operába járós retikült,
vagy bármi mást alakított át egy adott, XX., immár XXI. századi designer,
ez neki most esik le, ahogy kiderül, a háttértörténetek is fontosak,
nem csak a pillanatot kisajtolás !!! Gyorsan ellentmondásba is kerül magával,
mert a történelemre fektetett hangsúlyokat még nem ismeri használni, úgy,
hogy a hétköznapi apró-cseprő mozzanatokba is meglássa azt ! Mint egy táska.
És kiderül, hogy 144 pár cipője van, immár bedobozolva a raktárban,
de hát Párizsban, meg talán még Berlinben, muszáj a stílus, odavaló!

"Lehet, hogy pár nap múlva továbbutazom... de lehet, hogy 2 hónapoig itt maradok"
- mondja, és rám kacsint, de ő sem veszi észre. Kezdődjék a tánc. Irány a tetoválószalon!

 

 

 

 

 

 

Múlt századi mulasztások

Szobrok főtereken,
többfőteres városkák,
amiket elhagytak a lakosok,
talán menekülve rohamtempóban.

Azok a szobrok ott állnak,
és senki sem bálványozza őket,
senki sem tiszteleg,

és a kőkalapok tetején,
vagy a púp nélküli turbánok
megtavasodott kis gödröcskéiben
fészket raknak valamilyen állatok.

És ezek az állatok repülni képesek, élnek vele.

Korgó gyomrok hangja a fogságban,
egy várbörtön vagy katakomba mélyén akár,
ahol az illető nem is tudhatja...

... egyedül hagyták-e, rázárva az épületet?
A kóborkutya leskelődése félve a fa mögül,
vagy minden benziünket megevett autók mögül.

Talajtalan gránitpadlók hadvezérpalotái,
mondjuk egy tárgyalóasztallal a túlvégen,
és egy hatalmas jelkép virít az asztal felett.

Az elhülyülés mesterfokán dorbézolni gyújtogatás helyett?

A pangó pengeélen felgyűlt por.
A száraz kenyér saját belét óvva.
A letört görkorcsolyakerék elgurulva.

Nincs olyan, hogy ne ismétlődne,
ahogy a lufi kiszalad valaki birtokából,
és a hélium elrugaszkodik a Földkéregtől.

Üres kirakatok, azok ilyenek.
Vagy a párizsi bolhapiac-negyedben
1 euróért vásárolt bakancs,

ami 6 hónap után kettétört, de óvják, mentik.

Taxik taxifények nélkül,
tetejük csupaszon,
a roncstelepen.

Tálakban álló esővíz,
és a tálak ott állnak
évek óta, a szabadban.

Ösvények benőve valahára,
és az őserdei város lappangva,
teljes rejtettségben konzerválva,

mint egy mocsárba süllyedt hajó vagy áldozati kegytárgy.
 

 

 

 

 

Faragatlan őskésztetések: a női nyüzsgés és molyolás alapképletéről

Elkezd szellőztetni úgy, hogy a szobában éppen csinálsz valamit
és a kinti autózaj (délutáni csúcsforgalom) miatt volt zárva az ablak. 
Mert kell a fény. Vagy füstölőzni kezd kérdés nélkül. Vagy szétpakolva az íróasztalodon,
rátelepülve, mert neki 2-től prezentációja lesz és ez most mindennél fontosabb. 
Vagy tetováltatva magát, egyik percről a másikra, és utána csak este gondolva bele, 
hogy leszervezett egy termálfürdőzést a közös haverokkal másnapra, amit akkor most le kell fújnia?
(közben egész héten azon évelődik, hogy minek a tetkók, miközben elvileg ezért jött ide vissza, ugye...
de hiszen a teste károsodik bele, ő mérgezi magát, aztán megint kedvet kap, aztán megint nem...)
Vagy amikor átjön egy pohár borra, napokig marad, és 2 nap után reggelente 6-7től 
bejárkál a szobádba, hogy mikor jössz már ki és áll és néz és azt hiszi, pattanni fogsz.
Ahonnan aztán kimegy, és amit hozott, dolgokat, azt ott hagyja, széthagyja, 
majd ezért is jönni fog, ezért utána viszed. Ezt a nők szándékosan csinálják? Figyeleméhség miatt?
Ez azt jelenti, hogy foglalkozz velem? (állandóan?)
Ő félrevonul dolgozni és legyen addig csönd. De hozzád simán bejön és elkezd mondjuk jógázni, 
beleugatva, hogy ígértél neki egy új szönyeget. És rá kell szólni és akkor ismét variálni kezd. 
Dehogy történtek ilyenek. Soha. Sehol.
Nem érzi, hogy mit művel? Jön, mert neki jár. A L'Oreal mottójában élés. És a jógázás volt fontos,
és aztán már illatgyertyák égnek, és aztán behozza a laptop-ot az íróasztalodról a kisszobába,
mert jön utánad (de nem rak rendet, ahonnan jött) és akkor elkezd lejátszani oktatóvideókat.
És te felállsz és kimész, és elmész otthonról és biztos megsértődtél valamin, amit te generáltál?
Vagy megtanulsz így is fókuszálni, minőségi munkát végezni és erre a nők tanítanak a kaotikus faszkodással?
De ő cuki és ragaszkodó és milyen aranyos, ahogy a közeledben akar lenni. De fordítva ez nem létezik.
Mert fordítva az lesz, hogy ordítva... mert te nem engeded őt érvényesülni, rájársz, ellenőrzöd.
És fordítva az van, hogy te kontrollálni akarod őt. Fordítva az lesz, hogy akadályozod az önmegvalósítását.
Na ebből az egészből szállnak ki egyes faszik. Azok, akik a legpotensebb jófej srácok,
és ezért nincsen elég jó minőségű férfi a párkapcsolati szórásban ! meg mert a 2% normális nő:
elviszi őket magának azonnal, kiharapja a társadalmi katyvaszból emezt vagy aamzt a remek példányt,
ráharap csalik nélkül a lehetőségre, hogy sem a fickó, sem ő maga, nem egy idióta. Társulnak a világ ellen.
És ők nagyon nem azok. Ezek a minőségi nők, nem szétszórtan kalimpálva percenként más inger után.
Általában a legerősebb ingernek engedve.
Érthető, hogy vannak nők, akik élvezik figyelni, ahogy egy férfi dolgozik: tervez, szerel, pakol,
vagy autót hegeszt, számítógépes tervrajzot készít, főz nagy tételben, esetleg villamost vezet.
De ez nem így megy. Nem lehet bent lenni a szálloda konyháján. Nem lehet a NASA-nál bent ülni.
Nem lehet a villamosban a vezetőfülkében trécselni. Nem lehet az autógyárban ott lófrálni.
Nem csak azért, mert veszélyes. És főleg nem azért, mert a valakik nőit egyesek korlátozzák, mert nők.
Hanem, mert mikor a nők dolgoznak, az a magánéletük részeként (karrier) védve van,
ebből kiindulva lehetne arra következtetni simán, hogy ilyen van másnak is, igaz?
Aki szerint ez nem igaz, az szíveskedjék a kezelőorvosa és gyógyszerésze helyett a következő
vintage vagy turkálós délutánján kényszerzubbony után nézni, hozzá egy barlangot javaslok. Oda be.
Eközben persze a háztartásokat ellepő őrültek tovább garázdálkodnak. Jelen esetben is újabb kör.
Lefekszik a matracra, jógázás címszó alatt és aztán laptopozik, mert gondolt egyet és más van.
Miért jött ide be? (ez fel sem merül)
Előtte volt a szellőztetés. Előtte a teraszra kivonulás. Előtte a horoszkóp. Mindegyik 1-2 percre,
semmit sem fejez be, mindent úgy hagy, ahol van. Tárgyi rétegeket képez, talán, hogy érezze, tevékeny.
És miután kiderült, hogy a közeledben hangoskodás most nem frankó? Szótlanul hangoskodik tovább.
Ez nagyjából az anyaságig van így? Mert utána ezt a percenként ad hoc újralakuló káoszt,
mint az univerzum létrejötte, mint a peteérés, mint a Nap folyamatos robbanása minden felé,
ezt az őskáoszt, ezt a termékeny, az univerzum alaprezgését meghatározó őskáoszt nem lehet csinálni?
Egyfoolytában legalábbis biztos nem.
De addig a folyamatos máskor máshol mással mást csinálni akarás végtelen játszmája zajlik.
És hogy miért vonult ki a kertbe dolgozni? Miért akart jógázni? Miért bent? Ez 10 perc után mind oda.
És zörög, csörömpöl, testhelyzeteket váltva eszik, laptopzik tovább, tőled fél méterre,
a parketta-padlón kocogtatva az egeret, kattingatva 400-szor percenként, de fordítva, már kiabálna.
Aztán elég abból is, 5 perc után kell a mobiltelefon. Átfordul, a jógának még semmi jele, matat:
mert a telefonozás is egy állandó matatás, egy a taktilis női igényeket ideig-óráig lekötő tevékenység,
ami után, ha már unalmas lett, más tevékenység után kell nézni. Mintha valami sok ezer éves késztetés lenne,
hogy a néhány évtizeddel ezelőttig volt társadalmi - önellátó, önfenntartó, önétkeztető, önruháztató - élet:
arról szólt, hogy mindenki mindig csinál valamit, javít, kopaszt, ültet, kever, varr, ácsol, ás, darabol,
és ez azóta, hogy a két világháború alig 100 éve kiröpítette mindüket a házkörüliségből
a városi fényekbe és a világűrbe a Holdfény sarkán űrszeméttel megmutatni a technikai diadalt,
ez nem múlt el nyomtalanul, ott van a mozdulatokban, az örökségükben, hogy tenni, tenni, tenni.
És ez rohadt idegesítő.
Ha valaki képtelen észrevenni, hogy ez nem nyomtalan, viszont folyamatosan babrál és zörög, zajong.
Aztán végül is mégis elkezdi. Mert felnézett és rájött, hogy te még mindig ott ülsz, és neked mondott valamit,
úgy bő fél órája, és azóta azt nem csinálja? De te sem, amit neked kellene? Szerencsére nem az a nő,
aki ha felnéz (ő nézett fel, senki sem kényszerítette), akkor nem egyből azzal kezdi, hogy volt egy nézésed,
és te most őt biztos kritizálod és lenézed... mintha... mert elmondod, hogy dolgozol és nem érsz rá ilyesmire.
Akkor pedig ezen kezdene el hisztizni. De nem ilyen. Ezeket a köröket már lefutottat 100 másikkal.
De amelyikük így packázik?
Forradalmat csinálva minden egyes helyzetből, amiben azt hiszi, neki lázadni kell valamiért, ami már az övé?
Hogy most a faszi főz-e aznap és ő csak mosogassa már el a reggeli holmiját, edényeket és csészéket,
amikbe nyáron máris beleszárad cukros tej és a kávézacc? Vagy csak a saját dolgait tartsa rendben? 
Van itt is gond. A jógamozdulatoktól felborul a laptop. Az egér zsinórját magával sodorja, leesik,
megint zajongás, amitől megszakad a gyakorlatok egybefüggő végrehajtása, úgyhogy újra gépezni kezd.
Mintegy ebbe feledkezve bele, mint ahogy a jógaelőkészületekbe, amiből laptopozás lett már korábban is, meg evés.
Mint amikor a hazaúton előző nap három irányba kellett menni, de sehova sem megérkezni,
mert más kell, más kell, más kell, és végül mielőtt haza és ott átbeszélni a másnapot,
akkor enni, enni, enni (és nem érti, te miért nem vagy éhes vagy miért bírod ki akármeddig),
és akkor elküldted, hogy menjen, egyen, hogy lehetőleg egy folyamat legyen már elvégezve, lezárva,
és utána kezdjünk egy újat úgy... hogy igazából titkárnőjévé tesz, mert te tartsd ezeket össze,
emeld ki, amire ép vágyik, emlékeztesd rájuk, és foglald össze, miről is volt szó, mi van még?
Ezek szerint kiesik, mi volt 10 perce? Vagy ez a váltakozás állandó? Elsodorva lenni események által?
Saját univerzumot kreálás a közös valósággal szemben? Álomvilág? Ez a leányálom? Vagy ez normális?
Már szuszog és közben csinálja a gyakorlatokat. Ropog a teste. A szoba padlója tele a holmijával,
ahogy az összes többi szoba is, ahol nincs visszaállítva az az állapot, ami számodra létszükséglet.
Kopog az ujjaival unalmában. 4 perc komolytalan jóga után megint a telefonnyomkodás és csetelés. Ez nevetséges.
Nem kell sok, és átpakolja az asztalod, így nyilván nem lehet dolgozni, hogy valaki átjár mindenen.
Három asztalt tologat, még nem tudja, melyiken fog dolgozni, mindenhova odaül és próbálgatja.
Mikortól szórakoztató egy ilyen felhajtás?
Aztán elfekszik és cigánykártyázik egy kicsit. Mert naplót akart vezetni, de most még más dolga van.
Nem telik el 4 perc és máris mást csinál, hangoskönyvet tesz fel, ahol visszhangzó kommentátor narrálja,
hogy az iskolarendszer és  társadalom nem a természetes idegállapot, hanem egy beléd vert álomvilág.
Ez alá valami lágy techno lüktetése van futtatva, és mint általában a hasonló, szektás tartalmakban
- mint amit a lány főszereplő a Lost in Translation című filmben is feltesz tokiói szállodaszobájába, na ez is olyan -
van visszhangzó nagy hangsúly és a titok nyitját neked most nagyon, de nagyon feltáró vallási áhitat,
és olyanok hallgatják, akiknek nem kell semmilyen hovatartozás előre megszervezett keretek között.
Hát hogyne. Tehát hazudnak maguknak.
Úgy tűnik, innen köszönnek vissza sajátként előadott elméletei. Amiket imaszerűen ismételget, de ő ilyet soha.
A hanganyag van vagy 10 perces és sok zagyvaság is van benne, mert ha nem lenne iskola és analfabétizmus lenne,
akkor az, aki ezt megfogalmazta és felvette, nem tudta volna megfogalmazni és felvenni és aki itt ül velem szemben,
ő meg nem tudna naplót vezetni szombat délutáni szabadidejében. Nem volna szombat délután, se szabadidő. Jobbágyság volna.
De ezt nem említed, lemosnád a valóságát.
Viszont egyik prédikáció követi a másikat, néha csak félmondatokban, csapongva. Néha egész ívek futnak ki, térítget!
Mindezt úgy népszerűsíti, hogy melléd telepszik és neked is figyelned kell, felszólít rá, figyelj! Figyeld!
Aztán jön a saját kiselőadása az energiákról. Hogy ő miben hisz. Mintha most feltárt volna valami tézist,
amit előtte mások másoktól még nem hallottak. Hagyom, hadd élvezkedjen saját magának kreált szerepében.
(kibújva a lánykorból) A 28-30 éves fiatal nők lelkesedésével adja elő magát, és láthatóan boldog. Ezért hagyom.
Az anyaság előtti női kor, amikor még mindent lehet, és az inkonzekvenciák következményeit csak maga viseli.
Máris zenét akar hallgatni, félretolva az összes holmimat. Nem foglalkozik vele, hogy HVG-t olvasok,
és meghívom a Kim Corbusier kiállításra, amitől annyira tartok, mint bármely más öngyilkossá lett barátom
utólag felsztárolásának cirkuszi műsorától. A kurátorok. A galériák. A halottak húzóneve. A simlis műsor.
Mégsem hallgat zenét egymagában... most sem telt el 3 percnél több. Máris telefonál és kiáltozva énekli,
hogy HAPPY BIRTHDAY TOOOOO YOUUUUUU! Mindezt persze cizellált francia akcentussal. De ő nem szeret franciául beszélni.
Kezd kirajzolódni egy minta, és aki úgy véli, ez a csaj hiperaktív, az inkább tettesse, hogy úgy sejti,
ez a nő egy kicsit... ahogy Király Tamás mondta, "a hölgy egy kissé bogaras". Az ének tart, felugrik kacagva,
máris nagy barátnői megbeszélésben vannak, hogy ő most éppen hol él, mi lett a lakással Montpellierben,
és Párizsban, és Lille-ben? Hogy Bécs és aztán már Budapesten van? Kanadába akar kiköltözni. Elszállnak teljesen,
ki is vonul, mert kihangosított állapotban visítózva beszélgetnek. Vagy fél órán át a teraszon megy a stratégiai traccs.
Aztán visszajön, felkészült tehát?
Mielőtt elkezdené, vagyis folytatná a naplóírás elkezdését, zongorazenékről kérdez, illetve a jazz-ről.
Már nem elég, hogy fülhallgatóval szórakoztassa magát, hanem kéri a hangfalrendszert. Be is köti.
Szép, andalító zongorazene, nagyon francia produkció, olyan, mint az Amelie című film klasszikusai.
6-7 perc után belesípol a telefonja, mert nem kapcsolta ki az ébresztőt. De nem zökken ki, jegyzetel tovább.
2 perc múlva újabb keresztkérdések, "Van neked itt ragasztód?" Mondom neki, hogy van, de nem a szobában,
hanem a szerszámos ládában. Valamiért jót mosolyog ezen, szinte nevetgél. Aztán legyint, hogy nem kell,
vagyis még nem, most nem, majd.
És körmöl tovább, mint akinek beszámolót kell készítenie házi feladat jelleggel, de igazából két dolog miatt.
Az egyik, hogy nagyon erősen dúlnak benne a felnőtté válás ellentmondásokat kifésülő tendenciái.
A városokban érzi jól magát, de közben ő erdő és természet nélkül, és folyó nélkül nem tud élni. Tegnap...
... azért elég erősen folyók és erdők nélük a beton-bádog-város bulinegyedei között leginkább folyóborokra fókuszált.
Szerinte tavaly november, vagy tavaly nyár óta nem volt egyáltalán ittas állapotban. Már dél van, jaj, jaj!
A másik, hogy mehetnékje van, de mivel mindent akar egyszerre, a valóság négydimenziójával küzd, térrel és idővel.
vonul megint egyet, és a konyhában valamit matatva kihangsúlyozza, hogy a teafiltereket nem szabad eldobni,
ő azt még használni fogja. Bemegy a fürdőszobába és ott eltűnik egy időre. Rád hagyva a zenét és a rumlit.
Te pedig mész, és a kisszobából vissza az íróasztalodhoz, rendet raksz. De mindjárt jön ide is, ne félj.
Viszont előbb elmosogatsz. A földre lesodort dolgokat visszateszed a helyükre a kertben. Aztán a szoba.
Közben már a nappaliba áthordta az egész munkaterületét, és feladatokat kezd adni, a bolt, a kerékpárszerelő.
És hogy mennie kell és add oda ezeket meg azokat a kulcsokat, és pakolj össze neki ezt meg azt!
Kéred, hogy ne most és ne így, mert nem kezded el, ameddig nem készült el. Öltözzön fel, és utána.
Beismerő nézéssel nyugtázza, hogy ebben van valami. Te pedig tudod, hogy ez még legalább 40 perc,
és addig nem fogsz várni egy széken ülve vagy a kocsikulcsokkal a felhajtónál, ahol már kiálltál neki.
Felmarkolja a jógafelszerelést, még a laptop-ot is és megy valahova, megint összehord mindent egy helyre.
Mondod, hogy dolgozol. Legalább 3-4 nekifutás kell, mire nem tesz fel újabb és újabb kérdéseket, 
avagy akar feladatokat adni önszorgalomból. És akkor ugyan kivonul, de elkezd rámolni, zörögni, pakolászni.
A fiókból nem kivesz dolgokat, hanem túrja azt. Ugyanúgy, ugyanolyan durvább, mint amikor beléd fut a belvárosban,
és simán odajön és beledumál a zajló beszélgetésbe, vagy elsétál mögötted és hátba vág nevetve. Mindenki előtt.
Ha valahol tehát megtalál a városban, bevágódik az asztalhoz kérdés nélkül. Ott is kérdések és feladatok.
Nem érzi, hogy ezt most ne? Máskor sem érzi.
Felmosni szoktál-e, kérdezi. Hol van a felmosórongy? Mutatod, hogy a kád mellett, ahol egyébként...
Megy a zörgés. A hangzavar rosszabb, mintha órákon át kuruttyolna témát váltva félpercenként. Mi ez a zaj? Csak nem főz?
Előtte azt kérdezgette, hol érdemes vasárnap este - minden zárva - bevásárolni, igaz, a free wifi mulatóban
egész délután ott volt és hazafele bevásárolhatott volna délután, de nem, mert... hiszen csapong egyfolytában.
És itt mindig van kamu...
mert egy csomóan úgy vannak, hogy a magazin mondta csak, hogy mennyi mindent tudnak egyszerre... a nők.
Mármint persze, egy ősközösségben, egy parasztgazdaságban, ahol amúgy is mindenki mindent csinált párhuzamosan,
mert ők csinálták az alapanyagokat, a szerszámokat, a tetőfedést, a ruháztatást és az összes többi dolgot,
és így élt a világ 99%-a a világtörténelem során 30-50-70 évvel ezelőttig. De ez nem jelenti azt, hogy most is,
és hogy a nők erre predesztinálva vannak, és hogy nekik ezt állítólag muszáj tudni, de egyben dicsekedve vele,
felsőbbrendű kicsengéssel, ami minden, csak nem egyenjogú.
Jön a nagy rámolás és csörömpölés utáni fejezet... hiába az volt, hogy vásárolni megy, már se híre, se hamva. Főzött.
Magának csinált kaját és bevonul vele melléd. Mikor megkérted, hogy ne. Láthatóan nem érti az ilyen tényeket.
Egyszerűen nem veszi az adást, mert ez az adás arról ad helyzetjelentést, hogy túl messzire tolta ki az egóját,
bele mások intimszférájába, és akkor ha ezt ne tegye, akkor ugye le kell mondania valamiről, és ezek szerint azt biztos nem.
Egyszerű volna, ha leülne és csak... eszik? Be kell hogy vonódj! Amit ő csinál, azt neked is kell! Hogy mire idáig eljut,
addig volt egy falafelezőbe menés, egy bevásárlási terv, aztán a főzés, 10 perc alatt. Most leteszi a tányért,
és elkezd olvasni. Nem eszik. Mikor kifigyeli, hogy nem reagálsz erre sem, akkor átmászik a kanapéról a földre,
hogy még közelebb legyen hozzád, nem csak szemben az asztal túloldalán, de 40 centire és ott kezd csörögni.
Szóval ez egy szeszélyes nőci?
A nyálkás tésztát túrkálja cuppogtatva, közben integet a villával, mert olvas a másik kezében tartva a könyvet,
és franciául súgdos bele az éterbe megjegyzéseket, miközben tetszik vagy nem tetszik neki, amit olvas.
Ahogy táplálkozik, happog, sóhajtozik, és csámcsog is. Aztán hintáznia is kell a művelethez. Aztán újra csámcsogni,
az ételt nem megrágva, hanem 5-öt, 6-ot rág és már nyeli és utána megmerevedik, olvas és megint hirtelen mozdulattal,
elég darabos magatartással befal valamit. Ilyenkor felnéz, hogy mit reagálsz. Rúgózik hozzá a lábával.
Aztán telefonozni kell. Aztán nyakat tekergetni. Aztán bekapni a nagy falatot, egyből nyelve (ilyet kevesen tudnak),
és aztán nyomogatva a telefont, de ott van még a könyv is, avval mi legyen? Teljesen szét van ez a spiné! És szín józan hozzá.
Jöhet a könyv, és kalimpálás közben a tányér szélén dobolni a kanállal, mert villát is hozott magának, de nem használja,
vagyis másra. Majd a végén.
Megint sohajok, nagy csámcsogás, és csak addig mozog az állkapcsa, amíg a cucc el nem tűnik a szájában és rázár,
és ez az a mozdulat, amivel már nyel is. Megint lemerevedés. A ciklus körbeért. Mindjárt kezdődik elölről. Amúgy jól főz.
És persze a test temploma és egyéb ezo tanokban utazik, de rágás nélkül akar emészteni (előemésztő enzimek nélkül?),
vagy testékszerekkel és bőrbe ékelt ékszerekkel, amiknek azért annyira a bőre, a húsa nem örül. A spiri spinék inváziója!
Elkezdi a te holmidat mozgatni, elhúzogat könyveket, hogy könyvjelzőnek használja azt, amíg - bár eddig egy kézzel is ment -
matat az utolsó falatokkal, és terjeszkedik. Képtelen leállni, képtelen leállítani magát. Ez egy pszichopata hippi lány?
Nem sejti, hogy a dolgozószobában az asztalon körülötted lévő könyveket esetleg munkához használod? Teljesen magával van elfoglalva,
mondhatni, hogy kibaszott önző. Amikor nem reagálsz, hogy azt is pakolássza, már nem kell, félretolja. Csámcsog, telefonozik.
Még néhány foghoz hozzákocogtatott fémevőeszközhang. Az utolsó mozdulattal pedig lecseszi a villát és berreg a telefonja.
Nyújtózik, szinte idegesítő, amit művel.
Egy normális ember erre azt mondaná, hogy ez a valaki szüntelenül provokálja a másikat. Vagy hogy nem veszi észre magát, soha.
Az is lehet, hogy náluk az a szokás, hogy körbeülnek és együtt esznek, egyedül nem szoktak. És ő azt hiszi eléggé naivan,
hogy ha nem dumál hozzád, akkor azzal békén hagy. Mehetne Everness vagy más fesztiválra, ahol nem sok eséllyel adnák át neki:
a puszta jelenléte és a tevékenység hangjai, háttérzaja is lehet olyan, hogy mások számára akkor és ott szükségtelen.
De ezek az ilyen dolgokról tudni sem akarnak. Világfalu, peace, köles, agyalágyulás.
A tevés-menés addig zajlik, amíg ki nem megy mindenestül - a könyveket, amiket elhúzgált, nem téve vissza - és takarítni kezd.
Így nem lehet dolgozni. Nem érdekli. HOGY Ne hergeld a varangyot? De ha ő, mint mérnök, elvonul gépezni, ott se kép, se hang.
Megint valami folyamatba kezd. Egzotikus réz-ékszerei - nyaktól bokaláncig - élénken és vidáman csörögnek, ahogy vonul.
Akkor inkább elkezdi leszedni a ruháit a szárítóról, amit odébb kellett húzni, mert rátolta azt a könyvespolcra - a könyveknek nem jó -,
de épp csak megtapogatja a már 2 napja száraz ruhákat és ezzel ki is vonul, mégsem ezt csinálja, megint járkál fel-alá,
és valamit matat, kutat, pakol, embertelen.
Mosogat valamit. Ajtókat nyitogat, csukogat. Mint aki megkergült. A parketta ropog, ahogy vonul, csak vonul. Mi ez?
A mérgezett egér közmondás elég erős visszhangot vet tetteiben, és a flipperezés kifejezés is, mert így pattog,
nagyjából 20 négyzetméteren különböző szobák között, megállás nélkül. Ülj már le. Hagyd már abba. Nem mondod a képébe.
Aztán öltözik. Kiderül, hogy ő most megindul. Tehát semmi ruhahajtogatás. Filmnézés sem. Hanem kimegy a parkba.
De adjam már oda a kerékpárt. Az ugyanis kell neki, kéri. Testbeszéde azért utal rá, hogy érzi, ez már a boiling point.
Mikor sietve sikerül lecsatolni neki az aulában összeláncolt kerékpárok egyikét, csak érdemes rákérdezni,
hogy a hátsólámpát, amit leszerelt, hozta-e? Franciául káromkodva trappol fel a lépcsőn, nyilván önmagát szidja.
Mire visszaérkezik, már a kapuban várod, hogy induljon útjára Isten hírével! Egy bociszemű "sorry"-t kinyög és elgurul.
Rezdüléstelen arccal tűröd. Főleg azok után, hogy kiderült, egy hete nem hívta fel a hapsiját, aki New Yorkban forgat.
De ez mind semmi ahhoz képest, hogy van egy külön szobája és az már nem elég, hozzád kell bevonulásznia folyton.
Most akkor a férfitársaság hiányzik neki? Vagy odahaza is ezt csinálja? Vagy távkapcsolat közben így beépülget másokhoz is?
Vagy egyszerűen ilyen alkatú ez a gádzsi, és nem is tud másmilyen lenni és nem is tud róla, hogy milyen? Mizéria grande.
Mikorra hazaérsz munkából, ki van takarítva és megint főzött. De nincs otthon, elment csámborogni városszerte.
Megjön este 8 után, már rég egy koncerten kellene lennetek. Megölel és bocsánatot kér azért, amiket művel.
És hogy takarítás közben mindent szétpakolt és nyilván semmit nem tett vissza, ahol ami volt. És mondod, már visszatetted.
Ezek után húzza az időt, a megnormulás gyorsan múlik el, és a vacsorázás vagy 40 percet vesz igánybe, mire előáll,
mert ismét rohangál föl-alá és minden mást csinál, csak nem eszik. És keresel egy bizonyos kábelt és nincs meg.
Tudod hol van. Pontosan tudod.
Nem szólna, hogy elpakolta. Nem szólna, hogy nála van. Nem lapít. Egyszerűen nem fogja fel, hogy ezt nem lehet.
Mikor rajta keresed, szégyelli kicsit és szalad, de nem tudja, hova tette. Keresi ott, ahol nem találtad. Na, ne már.
Utána keresi a padlón, mert hogy takarított. Végül a táskájában van benne, mert el akarta vinni a városba,
hogy keressen egy boltot, ahol ugyanilyet tud magának venni. Hogy ez neked kell, az csak most esik le neki?
A késés egyre nő, a koncertek már mennek és ő behozza a vacsorát, bekunyizza magát a szobádba. Már megint ez.
Van saját szobája, vannak kávézók, teraszok a városban, de ő nálad alakít ki ilyeneket, a saját ízlése szerint, mindent pakolászva.
Homokozó, játszótér (mivel nem az övé, tehát nincs tétje). El is törnek dolgok. Terraformálja a lakást. Invazív, mint egy amerikai űrlényfilm.
Ahogy étterembe sem megy el egyedül (mint napközben kiderült), úgy ezek szerint csak evés közben tud olvasni.
Mert többet olvas (megint csak), mint eszik. És néha elnéz a távolba és a lábát hintáztatja, és húzza az időt.
És a koncertre nem lehet majd odaérni, valószínűleg egyikre sem. És mondani kellene és sürgetni és már nem bírod.
Mindig mindenben szólni, elölről, újra meg újra.
Csak és kizárólag azért van még ebben az egészben ennyi türelem, mert a vendéged. És éltél ilyen őrülttel korábban.
Másnap a számítógépek széthúzkodva... a kábelek valahol. A füstölő lehamvadva, nem egy tányérra, hanem a táskákra.
A tancuccai a munkapadon. Az íróasztal szétpakolva. Nem érti, hogy mi a baj, most akkor menjen el?
(mit mondhatnál erre?)
Ennyi hely sem elég? Nincsen pseudonym erre a fajta közerkölcsi önfenntartásra, csak annyi, hogy erkölcsi üvegházhatás.
Szobák, szobák, szobák, kert, terasz, pince, padlás?
Nem érti, hogy ez nem egy érzelmi kérdés. Nem érti, hogy ez nem másról szól, mint hogy túl otthonosan kezdi magát érezni.
Aztán túlkompenzál. Mások ilyenkor elfutnak. Vagy volt, aki ha jelezted, hogy ne rendezze át vendég létére mások tereit,
akkor sírógörcsöt kapott és összeomlott, a hasát fogva, hogy ez nem neki való, mert ő bántva van. Roló le. Mehet hitelbe inni.
De ez most más, egyszerűen halmozottan hátrányos helyzetű a hozzáállása, kezdve ott, hogy reggel kommunikációs kényszerből,
mert már reggel 6 óta fent van - hacsak nem elmegy bulizni - az ajtóban áll és elő akarja magát adni, vagy 1 hét után sem tudja,
a darált / őrölt kávé a kávéfőző mellett van (nem kell hozzá kiselőadás)... ​​​​​​odáig, hogy délután az utcán utánad kiáltozik, hogy állj meg,
és eléd lép egy random helyről, vagy este, ha hazaérsz, avval indít, hogy ő már csak rád várt és mikor indultok, mert késésben vagytok!
Hova, honnan?
A jógamatrac vándorol a szobák között, ahogy a rajta, mint varázsszőnyegen önmagát utaztató. Aki unatkozik, szinte egész nap.
Kis freelance munka, kis online angol óra. Aztán vár. És hülyeségeket csinál unalmában. Hogy lekösse magát, szétrendetlenkedik,
aztán egyszercsak rájön a hoppáré és mindent elkezd úgy helyére tenni, hogy annak (főleg nem a saját cuccának) a helye hol volt, mit tudja ő!!!
Nyilván jelezni kell, hogy ezt ne csinálja. És pislogva néz, hogy akkor most megint mi a baj, mit csinált rosszul. Mindent, mert nem tudja hogy kell,
mert nem tanították meg rá. Mert szerinte a tanulság, taníttatás az egy elnyomó rendszer. Így viszont nehéz viselkedési normákat, közösségi alapvetéseket,
egyszerű vendégszerepet felvenni, és mivel nem teszi (dacból nem), nonszensz az egész, amit leművel. Ilyenkor a leg-nem-megalázóbb a jelzés.
Saját önkritikájára bízva van hagyva, hogy belássa, amit tehát művel, helytelen. Nem érzi, hogy tovább kellene állnia. Elvégre túlmaradásban van, nálad.
És pislog. A közösségi alapvetéseket nem áthágni állandóan neki új. Mint a szög a bútorba. Ennyiből az ablakot is beverhetné, mert kinyitni az ablakot,
egyszerűen nem elég gyors. És akkor egy Bukowski novellában volnánk.
Hát nem is az a téma hergeli fel, hogy The Witcher’s Anya Chalotra Keeps Her Beauty Routine Low-Key (by Carrie Wittmer Dec. 10, 2021), vagy ilyesmik.
Drámázva vitát nyit a szobanövényről (amit egy exed hagyott ott, jelképesen ábrázolva mindazt, amit, minden mást is, csapot-papot), a locsolás, a locsolás!
Érted, valaki másnál hepciáskodva, hogy mit kellene tenned, miközben a növények néhány hete kerültek ki a szabadba és nem azért kókadnak, mert kiszáradnak,
hanem mert kúszó-, futónövények, megnevezése Tradescantia ‘Yellow Hill’.
Mit tenne, ha egy filodendron segélykiáltásaira reagálva kellene bedobnia magát, veled megharcolni! Ez egy tipikus esete annak, hogy valakinek fogalma sincs.
Nála állítólag tele a lakás növényekkel, igaz, előtte azt mondta, nincs lakása, és mindene másoknál van. Volt már ilyen, hogy a kerti bambuszokat
egy-egy ilyen lelkes amatőr aztán addig áztatta, hogy kirohadtak. És a most szóban forgó növény is: túlöntözésre érzékeny !!!
A zárt téri bioszféra forradalmár hippi, akit sikerült beengedni a lakásba, viszont ágál, akár egész nap. Közben lebzsel, szögeket tesz antik bútorokba,
hogy nejlonzacskókat aggasson rájuk. Pohár vagy egész üveg vizeket hord és hagy szét asztalokon, mint a Signs (Jelek) című Mel Gibson filmben. Készül valamire?
Az nyilván nem tűnik fel, hogy ezek kiürítik magukat vagy hogy a kávéfőző kotyogó is kitisztítja magát 2 nap után, hogy ne száradjon bele semmi.
Mások hajkeféit ő is használni akarja. Ki sem szedi a fekete szálakat. Nem titokban, hanem nyilvánosan teszi ezt, ő itt is jelen van, tüntetőleg!
Tükröket szed le, hogy nézegesse bennük magát (vissza sem teszi), egy a cipőknek, egy az egész alakosnak... van, hogy ajtótámaszként használva.
Ha belépsz, borul. Napi szinten persze tanácsokat is osztogat, hogy mit hogyan kellene csinálnod és ő már ezen meg azon rég túl van, tanulhatnál tőle. (még mit nem)
Mikor nem ért egyet, elfordul és legyint, lekezelően. Mivel nem alakít ki egy helyet, mindenhol ott, útban. Úgy is érzi, mert úgy is van. Aztán megint egy riposzt:
Ha beszámolsz neki röviden, hogy mennyi dolgod van és ezért nem érsz rá utána pakolászni (mert egy idegen, aki nálad garázdálkodik), akkor megy az okoskodás:
Akkor túl sok mindent csinálsz. A tipikus beteg női válasz. Az épek ilyet nem adnak le. Mintegy a magának járó figyelmet is kizsarolni akarva. Hogy is van ez?
Nem teret biztosít, hogy csináld, segít, hanem lekorlátoz, hogy lebeszéljen az erőfeszítésről. Szép kis térítés. Szép kis hippi method. Szép kis alibi-mánia.
Csak techno yoga nincs még a lakásban, csoportos, mondjuk 30 vadidegennel, akiket meghív az utcáról. Azt mondta, ő nem eszik étteremben, vagy kint!
Egyszer főzött és az étel nem fogy, ha te nem eszel belőle, ezért sanszos, hogy ez is hazugság volt, hiszen ha egész nap kint van, valamit csak fal???
Akkor van-e palija New Yorkban? Vagy az is egy hoax? És ami történik, az csupán ez: taking advantage of other people's freedom to boost your own?
Attention economy szakértőnek azért nem menne el az online add pixelcímlapján.
Igaz, azt is említette első nap, hogy egyszerűen kiesnek neki dolgok. Talán azért nem tanul a helyzetekből, mert neki másnap megint új a konfliktus?
De ezért is fejleszti tovább, ugyanazt a marhaságot? Tükrökkel játszástól a bútorba beleszögelésig? Ez vegytiszta patológia, és kinek kell akkor segítség?
Ráirányítva Tisza Kata interkulturális pszichológiai szakértő, író figyelmét ezekre a téveszmékben áztatott, bolyongó futóbolondokra,
akiket ő és leányghostbusters csapata összefogdoshatna az egész város jótállásával. De ebből idén nyáron nem lesz semmi. Inkább rászólok a némberre.
És rá kell folyton szólni. Végül is, ha nem szólsz rá, hogy (mára ebből) elég !!! - főleg Közép-Európában van ez így - akkor nem tart méltónak?
Ott, ahol már nyilvánosságban kijelenti, hogy ti onnan ismeritek egymást, hogy együtt laktok? Ez a faszijának a dolga, szórakoztatni, nem másé (nem lennék a helyében).
Rá kell szólni. Régiesen (ma kicsit ciki ezt mondani?, úgy tűnik): nem tart férfinak? Viszont, ha mondod, érzelmi alapon kattogni kezd.
Felöltözve az ajtóban áll, lehajtott fejjel, táskával a vállán. Azt várja, hogy kijöjjek. Vajon mióta van úgy?
Elmegy  egy kisvárosba északon, a Péter mondta (ajánlotta neki). Ki az a Péter? Nem számít (tudnom kéne). Szentendre esetleg ez a városka?
Eddig arról votl szó, hogy nincsenek tervei. És ebbe ezek szerint az is beleférhet, hogy ha tegnap nem voltak tervei,
akkor ma már készíthet terveket egy utazáshoz. De a maradását illetően már megint nem. És ez már a legelején kiderült.
Mert hogy csak megáll budapesten. Csak megállónak szánja, úton Belgrádba. Ahol szintén nem marad ott tartósabban,
onnan máris mennie kell Albániába és Montenegróba... (hogy ezek miről szólnak, hogy ezek miben különböznek,
hogy ezek az országok és frakciók hova tartoznak, és milyen háborúból jönnek és milyen állapotban voltak,
és hogyan összeszedték magukat, nem tudja, a szép fotókat, amiket valaki ajánlott) de persze tervei nincsenek, vagy vannak,
vagy nincsenek, a katyvasz kolosszális. Valami nagyon súlyos történhetett ezzel a nővel, hogy így megcsavarodott.
Vagy nagyon gazdagok a szülők. És akkor egyértelműen abból utazik, miközben előadja  papucsos hippi csórót,
mint abból egypár példát láthatunk Budapesten, az elmúlt 11-két évben beszivárgova Budáról a Deák tér irányába,
vagy Solymár felől az Auróra és gólya irányába. Tehát bántalmazták vagy ki van tömve pénzzel és nem érti, hogy mások,
akiknek be kell osztani a napjukat, felelősségeik és elkötelezettségeik vannak (hivatás, család, baráti kör, karrier, trendszetting),
és főleg azok, akiknek nincs ennyi lehetőségük mint neki, mert napi szinten kopog a garas a pénztárfülkénél,
meg persze előre vásárolnak be és a leárazott termékek regionális konyhamalacaivá teszi őket minden bevásárlóközpont
és élelmiszerüzletlánc, ők nem így élnek, hogy lesz, ami lesz. Tehát vagy menekül ez a nő, és állandó menekülésben van valahonnan
(egy párkapcsolatból, egy bántalmazásból, egy kudarcból, egy országból), vagy egyszerűen nem tudja alkalmazni azt a tényanyagot,
amivel szembesíteni próbálják, és csak a szórakoztató elemeket akarja kimazsolázni, kibogarászni, különben pedig elfordul, puffog.
Ahogy tenni is szokta.
Másfél óra múlva megjelenik hahózva angolul, köszöngetve, tehát megint mást csinált. Aztán tereget és tereget. Tőlem 2 méterre, 
miközben dolgoznék egy grafikai terven, határidőre. Előadja a szokásos női műsort, hogy ő neki itt most 
meg kell hunyászkodni (egész testbeszéde rogyott), mert le lett szólva és le van uralva és a többi (vagy erre vágyik). 
És pakol és potyog, és zajos és csörömpölés. Egy sóhaj azért csak megengedett. Pakol és megint néz és néz.
Nem mondod, hogy lehet, hogy többet segítene avval, ha ezt most nem csinálná. De a valamit a haladás kedvéért nem felbojgatni,
ezt nem ismeri. Hogy van az úgy, hogy nem csinálni valamit kényszeresen, az néha jobb, mint rátehénkedni másokra az akaratoddal,
méghozzá a szabadság nevében mindezt. Vagy a leereszkedő felkarolás, vagy a fölösleges kioktatás jellegéből fakadóan. Ne csináld.
Úgy általában pedig a női és férfi fejekben uralkodó világkép egyik alapvető bázisplatformja tárul elénk. 
Ahogy Károly barátom elemezte egyik nyáron, a nőknél van ezernyi kis fiók és azokat húzogatják, töltögetik, komibálgatják.
Mindig vannak nyitott fiókok, mindig kell valahonnan valamit valahova tenni, már csak a cselekvés és az izgalom és 
az önmagadat hasznos dolgokkal szórakoztatás kedvéért. Persze ezek a fiókok a fejükben vannak, szerencsére,
mert ezernyi fiók végtelen kombinálása, ez a permutáció azt hiszem, hogy tényleg bejönne egyeseknek, mint a karácsonyi 
csokikalendárium, itt mi van, és itt mi van? A világ másik fele beleőrülne alig két nap alatt,
és a gyerekeket szörnyű férfiak nevelnék, míg a nőket máris beszippantotta a mütyür-univerzum végtelen babrálási lehetősége. 
Szóval, folytatja Károly, vannak ezek a fiókok ezrével, és ez a férfit nem érdekli, a vajon tényező (ott vajon mi van),
illetve a mi lesz akkor, vajon mi lesz akkor, ha... nála van a cselekvés és nem cselekvés. Létezik ugyanis a nem cselekvés, 
nem interakciózás. Úgy is fogalmazhatunk, hogy behúzott függöny és csönd. A not to do fiókja.
És evvel a nők egyáltalán, abszolút nem tudnak mit kezdeni és teljesen kiborulnak tőle, kiakadva rajta (vagy kuriozitásként imponál nekik?), 
hogy a fickó csak ül és néz maga elé. A verandán, a kocsmában, a verdában, akár a ranchon lóháton a hegyek felé nézve,
esetleg egy szétnyitott könyvbe, amit már vagy egy órája nem olvas, csak elkalandozott, vagy a sportújságot lapozva, 
régi meccseket elevenítve fel (az újságot alapvetően leszarja, csak egy indikátor, a lapozáshang miatt). Netán volt szerelmek,
kihagyott lehetőségek tanulságai, vagy szép emlékek bűvkörében, amiket a saját és mások szemszögéből újra átélve 
el van magában, ÉS NEM KELL BA'MEG ZAVARNI! Pakolni, matatni, molyolni, utasítani, odapörkölni, ráförmedni, hogy semmit tesz.
Zoi, csináld már! Laci, mit csinálsz! Gyurka, nem figyelsz? Géza, miért nem indultál még el? Andris, hát te megint lapozgatsz?
Kik vagytok ti, hogy így?
Eközben az én rabhajcsárom is itt téblábol a lakásban, mert ha kijövök az előszobába, ő azt hiszi, érte van minden,
és rám zúdítja minden apró-cseprő óhaját és minen eddig csak magában dédelgetett gondolatocskáját, amiket felhalmozott,
mint egy gát, ami átszakad (mert már mióta várja, hogy mindent elmondhasson). És ha nem vagy az a sokat (5-6 órát egyhuzamban) beszélős férfi?
A teregetés úgy zajlik, hogy megint világos, az üzenet nem ment át. Bejön, rámol, hangos. A ruhaszárítót a vízes ruhákkal
pedig automatikusan rátolja a könyvespolcra. Elviszi a saját ruháit. Kimegy. Bejön. Miről szól ez? Ez valami ... be kell törnie magát?
...
Eljön a távozás napja, az indulásé is? Beront a lakásba, hogy megjött és hozott matricákat. Köszönöm. Leteszem az előszoba asztalra.
Akkor megyünk fürdőbe?, kérdezi magától értetődően. Nem mintha nem Püspökfürdőbe indult volna? Az túl messze van, jött rá.
Összecuccol, de előtte még elmegy adományboltokba. Utána a hozott matricáit nézi, az egyiken az van, hogy TABOO, hú, ez mi?
Te hoztad. Leteszi csalódottan. És jön a fürdőbe, Budapesten.
(Mint amikor elment a nemzetibe és a dohányt ott is hagyta, mindezt valami ezo elmélettel árnyalva, elvarrva azzal, hogy nem így kellett történnie.
Nem fogja bevallani.)
Útközben elhajt pirosokon át, és ezzel vagánykodik. Micsoda lázadás. Aztán elveszít, és nem tudja, mi van, kóvályog, keres háztömbökön át.
A fürdőben visítva csicsereg, ami nem oda való. Vakuzik a fényképezőgépével. Ennek sem örül mindenki, aki a hurkáit ott áztatja.
Hogy őt valami csípi. A bőrén érzi. Az azért van, mondod neki, mert a langyosból a hideg medencébe ment és onnan a melegbe.
Elmagyarázod neki, hogy ez egy folyamat. Kitágulás, stb.
A fürdőből egy találkozóra útközben máris ágál. Miért? Rámutatok a közértre, ami mellett két büfé van,
egy étterem jellegű és egy hamburgerező. Nincs kegyelem és ő egyből felharsan, hogy ő itt étteremben nem hajlandó enni, semmit!
Mondom, vehetsz valamit, ha éhes vagy. Ott, ni!  Ja, hát ő éhes. Van-e kürtőskalács?, kérdezi. A közértben, frissen?
Ahhoz parázs kell vagy tűz, érted?
Ő ezt nem tudta, mondja, enni akar olyat. (nyilván nem néz utána semminek önszántából) Csak akar dolgokat.
Cikázik az árupolcos folyosók között.
Vesz pogácsát, és egyik eredete, a focaccia és az olasz enklávé 19. századi története meglepi. Ahogy általában minden.
A fürdő után sem lazít sokáig. Levakarhatatlan. Egy japán üzletasszonnyal van megbeszélésem és ott is ott téblábol.
Hogy ő naplementét akar nézni a hegyről, ahol a szobor van. Elmagyarázom neki az osztrák és orosz emlékművek jelentését odafent.
Akkor máshol. János-hegy, Erzsébet-kilátó. Akkor el kell indulnia. Mert nem megy el úgy Budapestről, hogy a várost magaslatról ne.
De fáradt, mert a fürdő után... Nem biztos, hogy megy. De a sziget!
Neki még el kell jutnia arra a szigetre, ahol voltunk múltkor. Nem egy sziget, vízpart. Akkor az. De mégis menjen a kilátóhoz?
Van libegő. Az zárva van, nézi a telefonján. Akkor fogaskerekű. És megint alkudozik csleekvvés helyett.
A megbeszélés után odaül, hogy most megveszi a buszjegyeit egy másik országba. Nem lesz, mondod, utolsó este már nincs.
Az nem úgy van, harsan fel. A 40-50 euórs jegyek, kiderül, mind elkeltek. Elhűlve néz, nincs tanulság. Micsoda dolog ez, ül ki arcára.
Utána már az van, hogy másnap este 8-kor indul. Kérem, indulj el holnap, kéred. Jaj, hát neki hogy fog hiányozni Budapest.
És vissza fog jönni. De akkor most sajnálom, hogy már elmegy vagy örülök neki. Összeszorított fogakkal ki lehet kerülni a csapdát.
Csak indulj már el. Ő akkor takarít és a látogatóba érkező ismerősöket együtt fogadjuk.​​​ Vagy otthagyja a holmiját estig, az milyen lenne?
Ne takaríts és nem előnyös a széthagyott holmi. Felkiált, hogy milyen kib_*szott mentalitás ez, hogy távozás előtt ne takarítson!!!
Mert náluk ez a szokás! Náluk! Náluk! Náluk! (Me! Me! Me!) A szokásos refrén. És a japán nő csak pislog és nyel egyet.
De megvan a dátum és kirepül a kakukkfióka. Kiborulva vagy sem. Végül is pszichodráma véget ér. Már nem kell küzdenie többet itt!
Felteszem búcsúzenének ezeket: Haydn Opus 64 és Bartok 6. vonósnégyese. Összegződik milyen bestiális dolgok történtek a pódiumon,
és elindul a kármentés, elvégre délben távozna, ebből is az lesz, hogy f2-kor még a lakásban szalagdál, és mikor kilibben,
még aznap kiderül, hogy egy kép le van tépve a falról, a függönykarnis kiszakítva, és a növények, amikről rave-elt, locsolatlanul.
(csak utólag derül ki, hogy könyvekbe is szúrt füstölőt, ez már tűzveszély, ott a barna hamu, azokon futott a parázsszál,
és a fűszerek a konyhában teljesen összekeverve, és a konyhapult alatt üvegek begurulva, és a falon a krétatábla érintésre lezuhan,
tehát lezuhant már egyszer, mikor csesztette, és a gitár a Wichmann-emléksarokban a húrlábnál felszakadva, megtépve?)
Nem éppen egy pogány madonna, úgymond. Mire hazaérsz, hiába takarított ki, a gitár eltörve, a fűszerek összekeverve,
a szögeken volt képek egyszercsak leesnek, üvegek elgurulva a konyhában, bútorok alatt. Egy kártevő.
Hozzá a kölcsön adott kerékpár bovdenje kitépve (nem tetszett úgy?). A függönykarnis átgyűrűzve. Ez az illető kényszeres.
Legalább nem kleptomán.
És ez a nő egy atomfizikus, aki nem máshol, máshol, mint CERN-ben tanult. Részecskegyorsítók, stb. Svájc!!!
Az derül ki pszichológiailag - miközben levágja a faliszőnyeg rojtjait, a szőnyegből is kivágva darabokat -, hogy ahhoz, hogy a mukáját
olyan minőségben elvégezze, amikor nem dolgozik, az azt jelenti, hogy minden a teljes ellentéte, iszonyú káosz és felfordulás!
A valóság szimmetriája felé nyilván laggol, mert abban amúgy sem sok fantázia van számára, és nem mindig lehet manipulálni.
Átgázol mindenen, másoknak előadva, hogy talán túltartózokodta már vendégként a meghívást?! Bármit is akar ezen túl, kirakod.
Hiába jelezni az ilyennek. Hiába a tanács. És hiába általánosítani, ez már nem női nyüzsgés és molyolás, ez elmebetegség. Rászóltál?
Elég volt ebből? Vagy hogy jobb esetben csak azt mondja, "Olyan vagy, mint az apám. Mindent tervez és átlát és ismeri a válaszokat."
Szerintem pedig ez nem valami férfivoodoo, vagy patriachális láger/gettó, vagy egy MAN'S ADVENTURE, March 1961
(painting probably by Norm Eastman), hanem a közviszonyok figyelembe vétele:
helyismeret, eljárások, a munkaterület tisztán tartása, a közös családi érdek az egyéni akciózások helyett.

És akkor a tornácon ülni, nézelődni? Vagy a kocsmában ülni és elfilózgatni magadban? Szerinted hagyná?

 

 

 

 

 

 

A 38-dik leágazás

Érdekes...
... mindig érdekes a helyzet,
amikor nagyobb társaságban
egy magányos nő,
vagy egy nő, akit te vittél
(hogy be lehessen mutatni másoknak):
a gyerekekről szóló témák elején,
azonnal felsikít, de azonnal:
hogy ő utálja a gyerekeket,
és hogy őneki biztos soha nem lesz!
Jobb, ha nem te vitted magaddal.
Jobb, ha nem szólsz közbe.
Jobb, ha a többi nővel beszél erről.
...
Láttuk ezt már néhányszor.
Amikor eltűnik végül valahova,
akár 1 vagy 2 évre is,
mint amikor az elefántok
elmennek valami ősi temetőjükbe,
valami kanyonba vagy hegyi zsákutcába,
csak itt épp fordítva!!!
És eltűnnek a lányok,
ezek az agresszív, de szégyellős lányok,
itt életet adni mennek.
És visszajönnek évek múlva,
megjelenve a thai félvér gyerekeikkel,
vagy valamilyen indiai szigetről a gazdag hapival,
vagy Kairoba költözésük után a helyi értelmiségivel
(hogy a gyerekek lássák azért Budapestet is),
vagy az indonéz lover-ral, vagy az angol üzletemberrel,
vagy a kanadai kalandorral, vagy a svéd vitorlázó bankárral,
vagy a lengyel airsoft és SUP bajnokkal (micsofa férfi!),
vagy a bécsi kisvállalkozóval, aki vega művészeti galériát visz,
vagy a gibraltári származású francia borásszal, aki blogger,
vagy szóval mennek keveredni és helyezkedni, és génekért mennek,
nem egyszer valami brazil vagy hősi afrikai vagy laza kubai sráccal,
mert a szándék megvolt, de tervszerűen be kellett cserkészni,
és a lényeg, a régi álom a félvér gyerekek nyüzsije volt,
és ez csak most derül ki? Akkor minek próbálkozott bármelyikük:
annyi fehér sápadt európai faszjankóval 10-20 éven át?
Nem tudja.
Bennem már fut az összes olyan zene, ami ezt a süketelést elnyomhatja,
Linkin Park / Nirvana / Limp Bizkit / Foo Fighters / Green Day / Fall Out Boy /
Blink-182 / Offspring / Red Hot Chili Peppers / Disturbed / Rammstein / Sum 41 /
System Of A Down / Bullet For My Valentine / Good Charlotte / My Chemical Romance /
Panic! At The Disco / Papa Roach / Rise Against / Skillet / Hollywood Undead / Architects /
Billy Talent / Slipknot / Bring Me The Horizon / Rage Against The Machine /
Avenged Sevenfold / Asking Alexandria / A Day To Remember /
Five Finger Death Punch / Parkway Drive / etc.
Eközben egy 90 éves cirkuszi zenész, aki beutazta a világot,
a 70-es évekbeli norvégiai élményeiről beszél két stampedli között,
hogy az mekkora menekülés volt, amikor felajánlották őket,
mármint a helyi nőknek egy fjordon is túli kis szigeten,
és ők akkor még nem értesültek az ottani leányanya-támogatásról...
és úgy igazából nem is nagyon lehet neki mindent elhinni,
ami közben a vérfrissítési taktikákat elemzi, északon, az ott hogy megy!
Kinézve az utcán elsurrannak kerékpárokon a bedőlt dekoltos lányok,
és az utcán grasszálnak a melltartó nélküli lányok,
de a célja ennek az, hogy ne nézz oda, és ne vedd észre?
Mert akkor már akarsz tőlük valamit? Az egyiknek átüti a pólót,
a másik a mellékutcában, ahol mások nem láthatják szerinte,
eltartja kézzel a pólót, mert már úgy kidörzsölte a trikó, és fáj neki,
és van, aki elkezd laktálni, és sokan érzéketlenné válnak ott elöl.
De ennek lenni kell. Ez tökre olyan... olyan ellentmondás.... mint amikor...
Megjelennek és mintha mi sem volna természetesebb,
dicsekednek és méltán büszkék is a kis lurkóikra,
de hogy ők olyat mondtak volna, hogy gyereket soha?!
Te biztos félrértettél valamit.
Te biztos rosszul értelmezted?
Te nem értetted, hogy az csak vicc volt. (de régi ez a bullshit is)
Te akkor őt nem is ismerted ezek szerint?
Te akkor nem figyeltél oda arra, ő milyen és mit mond?
Te régen is mindent félreértettél, semmit sem változtál, "ha, ha"...
Te ezek szerint előítéletes vagy a nőkkel szemben!
Te minden esetben ott vagy most, hogy segítségre van szükséged.
Te szoktál-e pszichiáterhez járni, mert kellene!
Te valahogy kisarkítod a dolgokat, mondd, élvezed ezt?
Nem kell mindig mások magánéletében vájkálni, érted?
Te akkor ki is vagy, mert így utólag mit tudnál erről,
hiszen neked nincs is családod, de ő már tudja.
És hallgatod...
... Érdekes...
(olyan, mint egy reboot Battlestar Galactica | Opening Scene)
mindig érdekes a helyzet,
amikor nagyobb társaságban
egy magányos nő,
vagy egy nő, akit te vittél,
íme, itt lehet bemutatni másoknak...
és immár más mutatja be mindenkinek,
a gyerekei apja bájolog,
akiről 3 éve anyu hallani sem akart, hogy lesz!

ÉS ... Ezt így mindig végig kell játszani, csajok?

 

 

 

 

 

Alakul a krízis


   
   Amikor a Lánchídon
   ég a villany egész nap,
   és ez valami teszt,
   vagy egy költségtúllépés,
   amin hisztizni lehet utólag?

   Amikor a Dunán úszik a gaz,
   az egy normális
   természeti állapot,
   de amikor a büdzsé úszik,
   vagy a hagytékot lopják szét?
   Mit csinál a költő örököse?

   Amikor a lezárt útszakaszon
   üvöltés van,
   mert elöl telefonozik az újgazdag,
   és nem veszi észre, hogy várat.
   Vagy nem akar észrevenni semmit,
   mert élvezi, hogy mögötte
   40-en az órájukat karmolva füstölnek.

   Newton, Leibnitz, Herder, Hölderlin, 
   Heidegger, Heyerdahl és Giordano Bruno,
   vagy épp Vere Gordon Childe portéi 
   egy elhagyott egyetemi folyosóról kimentve, 
   mielőtt az épületben filmet forgatnak, 
   aztán villanyoltás, aztán kitilttatás,
   aztán téli szünet,
   aztán tavaszi leállás,
   aztán luxusmulatóvá alakítják át:
   mert azóta meglettek az engedélyek,
   csak senki nem lett értesítve róla.

   Amikor A Dunapart főterén:
   a Széchenyi és Deák szobor között
   egy turistacsalád két fia
   - mert a szülők elcsámborogtak ételért -
   vízespalackokkal várnak,
   a fűben,
   és annyira gyanúsak,
   hogy őrök jelennek meg.
   Mert mit keresnek ők ott, azok a fiúk?

   Igaz, az Andrássy lovasszobránál is,
   aki mer leheveredni a fűben,
   a fák alá,
   azt elzavarják...
   ... ahogy a Deák téren eleinte,
   mikor kiépült a mező és medence.
   De ha egy bizonyos mennyiségen túl
   vagy épp tömegrendezvény van a városban,
   akkor az már nem számít?
   Most már nem veszélyezteti a biztonsági zónát
   a mezítláb elheverő, uzsonnázó néhány járókelő?
   Orkán idején sem? Kánikulában sem?
   Vagy a Károlyi kertben,
   ahol az előző példák ellenére
   persze az ellenkezője is létrejöhet,
   elbontanak kaput-kerítést,
   mint nemrég,
   és a fűben 30 év után:
   itt bezzeg le lehet ücsörödni (most),
   és az emberek nem értik,
   és nem merik megtenni,
   mert össze vannak zavarodva.

   A Duna túlpartján egy férfi?
   Felhajt a Szilágyi Dezső téren
   a járda szélére a robogójával,
   lekapcsolva a motort, üresbe téve a gépet,
   hogy odaadjon valamit a feleségének,
   és azonnal elvezetik,
   még a rendszámtáblát is levetetik,
   mert bűnös,
   mert ilyet nem lehet.
   
   Az Oktogonon is elgurult egy lány minap,
   amolyan 30-as lehetett,
   alulról súrolva a 40-et,
   és ekkor az történt,
   hogy a szoknyája meglibbent,
   és leállították szirénával,
   mert ez közizgatás, és álljon le.
   
   I. AMERICAN FOOD FESTIVAL
    • BUDAPEST LIFESTYLE GASTRONOMY
   2023.  JUL.  12.  17:00  -  JUL.  15.  23:45
   Ami még kellett a városnak.
   Mint a turizmusfejlesztési hozzájárulás.
   A digitális tévében eközben macskarágcsálóriasztóreklám megy,
   vagy Budapest külvárosában is készülhetett volna videok,
   mint az egyik, a Seattle, Aurora Avenue Love című.
   És tódulnak a Click Bitch katedra követői, „TL;DR”, ezt üvöltve.
   Térdszőrtelenítő videóikkal nehezen lehet benevezni filmdíjakra.
   Pszichés állapotuk olyan, mint a büntető magánzárka a Nap alatt.
   Vezérük azt híreszteli, hogy hónaljborotválás közben tört el a karja.
   Valaki petíciót indít, hogy elolvassák ezt: Unorganized Women,
   Repetitive Rhetorical Labor and Low-Wage Workers, 1834-1937

   A Schous bryggeri sörfőzdéről viszont nem jutnak el idáig hírek.
   Vagy az egyik kontinens csücskében élő Kulin nation történetéről.

   De kár.

   A ligetben Konrad Adenauer szobra le van madárszarva,
   és senki sem takarítja le a galambürüléket.
   Hetek óta ez van, fehéren csalinkázó csíkok.
   És 2023.07.11-én a régi Neugebäude,
   a mai Szabadság tér oldalában,
   azaz a hajdani barakk, majd börtönépület
   elbontott szárnyának valaha volt udvarán,
   ahol Gróf Batthyány Lajost kivégezték:
   az első független miniszterelnök
   emlékművének egyik üvegablaka
   be van szabályosan verve,
   és az örökmécs - gáz vagy villany -
   ki van tépve és kilóg az ablakocskán.
   És ez így van.
   És ezt így hagyják?
   És hol a nagy magyarság?

   Vagy bizonyíték, hogy ki tette?

   Minden megy tovább.

 

 

 

 

 

Triász

a bulik: félórás vadállatok

a fenyegetőzés: patkány repül a fejedbe

a divat: biológiai arisztokrácia

 




 

 

 

 

Type-casting: Sablon_kaptafa

(a #hipsterwestern egyik témája kifejtve)

Robert De Niro, Joe Pesci? Meg sem említem, ők tényleg karakterszínészek, és ez nyílt titok. De a többiek?
Braveheart (1995) után The Patriot (2000): Mel Gibson? az abszolút Hazafi?
Presumed Innocent (1990) és The Fugitive (1993) és What lies beneath (2000): Harrison Ford? zaklatott férfiak szerepében.
Mert máskor decorated war veteran: Indiana Jones (4?), Thaddeus Ross? és az Ender's Game szerepe?
Johnny Mnemonic (1995) után The Matrix (1999): Keanu Reeves? marad a Cyperpunk?
The Silence of the Lambs (1991) után Contact (1997): Jodie Foster? a kosztümös kutató érzelmi ellentmondások közt apaképet keresve?
Independence Day (1996) után Men In Black (1997): Will Smith? az űrlényes csávó?
Æon Flux (2005) és Atomic Blonde (2017): Charlize Theron? a sorozatgyilkos ügynöknő?
Face/Off (1997) és Swordfish (2001) és The Punisher (2004): John Travolta? a három gazfickó, akik egymás klónjai?
Rebel in the Rye (2017) és Tolkien (2019): Nicholas Hoult? ugyanaz a színész játszik két azonos időben élt világhírű írót?
Ez a színész egyébiránt tovább is ment abba az irányba, ahol a fantasy és a szörnyfikció furcsán elegyedik a popkultúrával,
ez a párhuzamos mezsgye vált névjegyévé, lásd.: X-Men: First Class (2011) után Warm Bodies (2013), illetve Nosferatu (2024).
A lista itt kifakad.
The Deep Blue Sea (1999) és The Avengers (2012): Stellan Skarsgård? fehér köpeny, félmondatok, valami habókos "hogy kerültél ide" szereplő?
Dark Knight (2008) és Lucy (2014): Morgan Freeman? aki egyszer tudós, mindig tudós marad? Fehér köpeny itt is, de az expozíció stimmel!
Star Trek Next Generation (1987) és X-Men (2000): Patrick Stewart? kapitányi trónus prozódikus összjátékkal, vezető pozíció a belső űr tengerészeként?
Sőt, Star Trek: First Contact (1996) és Moby Dick (1998): gyakorlatilag teljesen azonos tétel bontakozik ki (easter egg?): a bálna és a borg egy füzéren.
Beauty and the Beast (1987 TV series) és Hellboy (2004): Ron Pearlman? ahol egy mokány arc mentén felépül a másvilági animizmus.
Ha már ismét egy említett példa, a címadó reboot Shaft (2000) és Avengers (2012): Samuel L. Jackson? nagyon nem kellett elrugaszkodni, tétel a tételtől. Mint amikor a Shaft és Nick Fury effektus a 2010-es The Other Guys című filmben önparódiává is válhat, P. K. Highsmith karaktere.
The Princess Diaries (2001) és Ella Enchanted (2004): Anne Hathaway? buzgómócsing királylánykodás a Disney bozótosában?
Ha már Hathaway... The Devil Wears Prada (2006) és The Dark Knight Rises (2012) és The Hustle (2019), mind ugynanaz az anyagias pálforduló női póz.
Starship Troopers (1997) és Terminator Salvation (2009) és X-Men: First Class (2011): Michael Ironside? Jean Rasczak+General Ashdown+Captain?
Outland (1981) és The Untouchables (1987): Sean Connery? a hekus szerepekben ekkoriban, hangos csúzlikat forgatva szeszfőzdében, világűrben?
Nála amúgy az egyazon évben debütált The Hunt for Red October (1990) és The Russia House (1990) is jelenség, a Glasnost szélirányába fordult filmekkel!
True Grit (2010) és Dredd (2012): Domhnall Gleeson? ez egy az egyben ugyanaz a csávó két amerikai prérisztoriban, ahol lőnek, aztán pofáznak.
Resident Evil: The Final Chapter (2016) és John Wick 2. Chapter (2017): Ruby Rose? Abigail és Ares. Mint két tojás. Hozzá homosexual conduct.
Rose teljes fimlográfiája amúgy is egy akcióhősnő.
Fast and Furious 6 (2013) és The Mandalorian (2019): Gina Carano? tactical eroticism vagy a felfújt Xéna, a szerep marad?
Hellboy (2004) és Morbius (2022): Corey Johnson? Agent Clay és Mr. Fox szerepe azért egy, meg egy másik őr, akit csesztetnek.
Xena: Warrior Princess (TV Series 1995–2001) és EuroTrip (2004) és Spartacus (TV Series 2010–2013): Lucy Lawless? Az eredeti Xena: erőszakos sexobject.
The Libertine (2004) és Controll (2007): Samantha Morton? Elizabeth Barry és Debbie Curtis: a függetlenedni vágyó nő gyerekkel, magára hagyva.
Good Morning Vietnam (1987) és Mrs. Doubtfire (1993): Robin Williams? rádiós és szinkronos, maniac és az a másik is, aki szeretetből teszi!
Lethal Weapon 2 (1989) és The Hunt for Red October (1990): Joss Ackland? Arjen Rudd és Andrei Lysenko szerepe: két diplomata egy éven belül, szinte azonosak.
Hook (1991) és What Dreams May Come (1998): szintén Williams... csodálatos színész, akit nem szabadna mindig álmodozónak tekinteni?
Into the Storm (2009) és Avengers Endgame (2019): James D'Arcy? a legfőbb taktikai értelem komornyikja, aki teljes odaadással british.
True Grit (2010) és R.I.P.D.: Rest in Peace Department (2013): Jeff Bridges? a fazonírozott cowboy szerepek átszellemülése zsánerklasszikussá.
Blade Runner (1982) és Miami Vice (1984): Edward James Olmos? Gaff után 2 évvel Lieutenant Martin Castillo is nyomozni kezd.
The Borgias (TV Series 2011–2013) és Watchmen (TV Mini-Series 2019): Rodrigo Borgia és Adrian Veidt és még mennyi operába illő érték tolong nála...?
The Buccaneers (UK TV Series, 1956) és Jaws (1975) és Swashbuckler (1976): Robert Shaw? a karakterszínészet emblematikus mítosza ez!
Star Trek: First Contact (1996) és Space Cowboys (2000): James Cromwell? Egyszer űrhajózás, ismét NASA. És John Candy (1950–1994) szerepei?
Avengers: Age of Ultron (2015) és Bullet Train (2022) és Kraven (2024, majd csak lesz!): Aaron Taylor-Johnson? ... and action! ...
Mojave Moon (1996) és Lara Croft: Tomb Raider (2001): Angelina Jolie? 96-ban stukker keresztbe a feszülő csöcsökön, aztán csöcsös stukkerlóbálás?
Jolie esetében a Firefox (1996) a lövöldözésnek ágyaz meg, míg a Girl, Interrupted (1999) karaktere a Gone in 60 Seconds (2000) reboot Sara Wayland-jének!
Vagy még egy példa ide, Beowulf (2007) és Maleficent (2014), utóbbinak ugye volt folytatása is. Ez egy torzsálkodó boszorkányos műfaj mindkét esetben.
Watchmen (2009) és The Walking Dead (2016-2020): Jeffrey Dean Morgan? ez a két szerep annyira hasonlít, kár keresni, miért képregénybeli mindkettő!
Underworld: Evolution (2006) és The Crown (TV Series 2016-2023) és Gladiator II (2024): Derek Jacobi?
Azaz Alexander Corvinus és Duke of Windsor, a hezitáló fél és drámai távozása... ahogy a Gladiator folytatásában is snittről snittre ugyanez a dramaturgia.
The Godfather Part II (1974) és Scarface (1983): Al Pacino? Csont nélkül.
The Breakfast Club (1985) és Pretty in Pink (1986): Molly Ringwald? a csinos kis frufrus gazdag-lány, aki küzdeni akar és a 80-as éveket tökre visszaadja?
- -  ráadásul ő volt, aki "Breakfast Club star turned down ‘icky’ lead role in Pretty Woman", így lett egy Julia Roberts. Mint Viggo Mortensen a Wolverine-t. És ami érdekes, hogy Viggo Mortensent Henry fia győzte meg nem sokkal később a New Line Cinema / WingNut Films készülő regényfeldolgozásának szerződését elfogadni, a szerep betöltésére azonnal jelentkezni, meg mert előtte Peter Jakcson-ék túl ifjú Aragornt castingoltak, jöttek rá menet közben, és nyilván a színész volt jobb alkupozícióban, míg Hugh Jackman esetében talán épp fordítva történt az egész. Ott Henry eltanácsolta apját a szereptől? Aki amúgy sem akart megrekedni egy karakternél? Ugyanis tényleg, mint kiderült vagy 24 év és legalább 10 film lett Hugh Jackman filmográfiájában a képregényadaptációs szerepből, ami szinte maga alá gyűrte a pályafutását - -
Amit csak néha dobott fel egy-egy olyan szerep, amit a Xavier sulin túli tanárkarakterek adtak, Real Steel (2011) és Eddie the Eagle (2016), majd Bad Education (2019).

Tovább!
Atomic Blonde (2017) és Argylle (2024, ez is csak jövőre): Sofia Boutella? aki kém, és emancipált, tehát öldös és nyomul és ettől valaki? (mármint a szerepe)
Sex and the City (TV Series 1998–2004) és Californication (TV Series 2007–2014): Evan Handler? Harry Goldenblatt és Charlie Runkle.
Land of the Giants (1968) és Magnum, P.I. (1980) és Stripes (1981) és MacGyver (1985-1992) Lance LeGault? amennyiszer csak katona lehetsz!
Basic Insitnct (1992) és Casino (1995): Sharon Stone? érzéki allűr mögé begyűrt bestiák vérfagyasztó üvöltése, megtévesztett áldozatok pszichés láncra verve!
De ugyanitt az is ül, hogy Total Recall (1990) és Basic Insitnct (1992), a hamis csábító kigombolkozásai, hátsó szándékkal, tőrt tartva a takarásban, tettre készen!
Tovább!
Charlie's Angels (2000) és Iron Man 2 (2010): Sam Rockwell? az a főgonosz, aki úgy riogat, hogy ő az áldozat máris, mikor megszólal?
The Wrestler (2008) és Iron Man 2 (2010): Mickey Rourke? a kiálló szögekként lecsukló fejek vallomása mozgat intrikus szálakat.
Lock, Stock and Two Smoking Barrels (1998) és Gone in 60 Seconds (2000) és X-Men: The Last Stand (2006): Vinnie Jones? ezek ugyanazok.
Hellboy (2019) és Black Widow (2020): David Harbour? Anung Un Rama / Hellboy és Alexei Shostakov / Red Guardian: egy színben úszik minden!
Ghost Rider (2007) és Bangkok Dangerous (2008): Nicholas Cage? az a fekete műbőrdzseki mindkét filmben szinte azonos.
A Knight's Tale (2001) és Robin Hood (2010): Mark Addy? a középkori support-szerep; nem modern business ethics, hanem komédia narratíva.
Indiana Jones and the Kingdom of the Crystal Skull (2008) és Thor: Ragnarok (2017): Cate Blanchett? kiszaladó pengék, utóbbi hitelesebb.
X-Men Origins: Wolverine (2009) és Robin Hood (2010): Kevin Durand? 2 in 1, Fred Dukes és Little John... más néven a gólem, aki a hős árnyékában él.
Hidalgo (2004), Spartacus (2010), annak folytatása, és Gladiator II: Peter Mensah? a távoli tájak törzsi múltjából lett bérharcos.
Taken (2008) és A Walk Among the Tombstones (2014): Liam Neeson? valakit elrabolnak, acélidegek kellenek és egy valaki jöhet szóba?
Star Wars: Episode I – The Phantom Menace (1999) és Batman Begins (2005): szintén Neeson, mentor, mester, szenszej.
Neki van egy másik, konkrét jelenetpárja is, Schindler's List (1993) és Star Wars: Episode I – The Phantom Menace (1999), amikor rabszolgáért fogadást köt.
Blade Runner (1982) és Red Heat (1988): Brion James? a kihallgatószoba fogságának szerepkényszere végső soron adott volt, a rutin is.
The Big Lebowski (1998) és Ghost Rider (2007): Sam Elliott? The Stranger és Caretaker, vagy Marshal Bill Speakes vagy Mike Marshak és mások!
The Crown (2016-) és Preacher (TV Series 2017-2019): Pip Torrens? Sir Alan Frederick "Tommy" Lascelles előtt Herr Starr és BBC Producer ala Darkest Hour (2017).
Saving Private Ryan (1998) és Greyhound (2020): Tom Hanks? vissztérő katonai szerepdráma, azonban listánkon ez kivétel a nagy időtáv okán.
Vagy ugyanőtőle The Da Vinci Code (2006) és Inferno (2016) ... vagy Apollo 13 (1995) és Cast Away (2000) és Finch (2021), hajótörés űrben, tengeren, bolygó szinten.
Az egyik színész esetében volt az, hogy Exodus - Gods and Kings (2014) és Thor - Love and Thunder (2022), de ez a konnotáció eltörpül a másik mellett.
American Psycho (2000) és Batman - The Dark Knight (2008): Christian Bale? azért a láncfűrész ledobása és a kocsira leugrás tökre ugyanaz!!!
(Mint a Blade (1998) és a The Dark Knight (2008) és a Justice League: Crisis on Two Earths (2010) és a Spectre (2015) gengszter jelenetek)
Bale esetében az új casting séma akárcsak a régi, volt egy szerep a Thor: Love and Thunder (2022) filmben és The Bride (2025) is ugyanarra hajaz,
utóbbi elmegy a Joker: Folie à Deux (2024) direkciói felé?
És itt van az egyik abszolút kedvenc, Sven-Ole Thorsen, a maga összes barbáros filmjével, és főleg úgy, amikor egy rendező cameo-kitüntetettje,
mellékszínész a maga 40+ filmjével, ezen belül John McTiernan által valahol a háttérben mindig elhelyezve (elvégre testépítő, kaszkadőr, erőművész):
- Predator (1987)
- The Hunt for Red October (1990), 
- The 13th Warrior (1999)

Tovább!
The Year of Living Dangerously (1982) és The Lighthorsemen (1987): Bill Kerr? katonai fétis és kiejtés, Received Pronunciation és hetyke bajusz.
Path to War (2002) és Churchill's Secret (2016): Sir Michael Gambon? két világvezető szerepére méltó remek alakítások, ahogy azt a szakma előírja!
Robin Hood (2010) és Captain America: Civil War (2016): William Hurt? azaz William Marshal és Secretary of State Thaddeus Ross, ismerős, ismerős.
Indiana Jones and the Kingdom of the Crystal Skull (2008) és a Harry Potter zárófilmek (2009-2010-2011): Jim Broadbent? ugyanaz a profff.
Red Dawn (1984) és Platoon (1986): Charlie Sheen? a kis suhanc katona, akinek a megfelelő reflexiói vannak a végső összeomlás veszélye alatt is?
James Bond: Casino Royale (2006) és Hannibal (2013) és Rogue One: A Star Wars Story (2016): Mads Mikkelsen? az elszállt tudós szadista gépei?
És akkor megjelent nemrég az Indiana Jones and the Dial of Destiny (2023), amiben nem egyebet alakít, hanem azt, ami az előző példákban volt. Miért?
Lock, Stock and Two Smoking Barrels (1998) és Underworld: Rise of the Lycans (2009): Steven Mackintosh? a dugihelyen dekkoló kisvezér szerepeiben.
Demolution Man (1993) és Tulsa King (2022): Sylvester Stalone? akit hűvösre tesznek rácsodálkozik a külvilág változásaira és ő maga izomból retro lehet?
Toshishiro Obata hol van a 93-as filmben?
Pirates of the Caribbean: Dead Man's Chest (2006) és Venom: Let There Be Carnage (2021): Naomie Harris? raszta sikító boszorkány, csapó 1. csapó 2.
Ráadásul a haiti-papnős performance vibe-ját, és a Calypso elnevezést egy makacskodó filmstúdió 2024-ben a Kraven történetbe pakolta bele?
Nostradamus (1994) és First Knight (1995): Julia Ormond?
Red Dawn (1984) és Air America (1990): Lane Smith? Mayor Bates és Senator Davenport egy öntőformából lett kihasítva, de utóbbi kicsit hebehurgyább?
X-Men: The Last Stand (2006) és Rise of the Planet of the Apes (2011): Brian Cox? ugyanazok a laborkörülmények, más kísérleti alanyokkal.
The Amazing Spider-Man (2012) és The King's Man (2021): Rhys Ifans? ami azt illeti, ez a két karakter a maga méregkeverő jellegével mennyire ekvivalens?
Schindler's List (1993) és Stalingrad (1993): Jochen Nickel? a komótos, bolond tekintetű katona, aki valaki mellett köt ki és társszereplője jeleneteknek!
The Queen (2006) és The Crown (TV Series 2016-2023): Alex Jennings? Prince Charles után ő lett David, Duke of Windsor: ugyanaz a család egy arc vonásai mentén.
Frantic (1988) és Bitter Moon (1992): Emmanuelle Seigner? a femme fatal tipizált trópusa és maga szexualizált toposz kiélzése a BDSM irányába.
Harry Potter and the Sorcerer's Stone (2001) és Andor (2022): Fiona Shaw? a szerepek több évtized után is egybevághatnak.
Space Cowboys (2000) és Monte Walsh (2003): William Devane? mindkét esetben egy csipkelődő boss, egy csócsáló coach, aki öregfiúkat ráz gatyába vagy épp nyeregbe. 
Alien (1979) és Galaxy Quest (1999): Sigourney Weaver? a 70-es évek nem áldozattá váló harcos emancipátora űrbéli szex objektum 20 évvel később?
Remington Steele (Action, Adventure, Comedy TV Series 1982–1987) és James Bond: GoldenEye (1995): Pierce Brosnan? közvetlen árukapcsolás.
Őnála feltűnő, a teljes karrieren végig vonulva egy típus: Mrs. Doubtfire (1993), The Tailor of Panama (2001), The Ghost Writer (2010), Black Adam (2022).
Olivia Munn - mennyire kellett megalázkodnia, hogy végül egy X-Men filmben benne legyen, persze latexruhában, szabad combokkal.
Csak azt magyarázná meg nekem egy feminista, hogy az hogy van, hogy Howard Stern vagy Makar Vinogradov, egyiktől a másikig 50 éve megy
a tömeges női önkéntes vetkőzés (nem csak pénzért) műsorokban és magazinokban, buli-selfieken és bugyiban odahaza.
És ez a feministáknak nem tűnik fel? Vagy valami műholdhálózat, amit férfiak küldtek fel oda, sugároz gonosz jeleket,
hogy a nők menjenek szexújságokba vetkőzni és zenei videoklipekbe és divatmagazinokba, meg a kifutóra és Hollywoodba, vagy annak egyik sikátorába?
Most bezzeg védve vannak a nők ettől a sok rossztól, az OkCupid és főleg a Whitney Wolfe pálfordulata kapcsán létrejövő Bumble hatására? Márketing.
Hefe filteres képeikkel.
Ráadásképpen aztán lehet replikázni és folyamatosan örjöngni, mintha egy Amyl and The Sniffers videoklipben volnánk. Minden egyes nap?
Menjünk tovább, jöjjenek a többiek!
Crimson Tide (1995) és Hidalgo (2004): Viggo Mortensen? a haza szolgálatában álló amerikai katona, aki lehetetlen parancsok között őrlődik?
The Indian Runner (1991) és Hidalgo (2004) = ? elég direkt, nem véletlen, miközben a 91-es sofőrszerep jelenik meg egyértelműen
az Eastern Promises (2007)-ben is és a Green Book (2018)-ban is?
A History of Violence (2005) és Eastern Promises (2007): még minidig Mortensen... erőszak a megszámlálható határsértés mágikus mezsgyéje mentén.
Na, ehhez add hozzá, hogy elképzeled, hogy az 1995-ös filmben még lovakról is esik szó, miközben mondjuk a Disney executive-ok keresik Hopkins szerepére a színészt... ez ilyen egyszerű? Hogy spanyol lovak? Elvégre a Mustang fajtának is ez a történelmi kontextusa. Ezt figyeld a 1995-ös filmből:

Capt. Ramsey: Speaking of horses... you ever see those Lipizzaner stallions?

Hunter: What?

Capt. Ramsey: From Portugal, the Lipizzaner stallions. The most highly trained horses in the world. They’re all white.

Hunter: Yes sir.

Capt. Ramsey: "Yes sir" you’re aware they’re all white? Or "Yes sir" you’ve seen them?

Hunter: Yes sir, I’ve seen them. Yes sir, I was aware that they’re are all white. They're not from Portugal, they’re from Spain. And at birth, they’re not white. They’re black... sir.
*** (a mindenit!)
Ez egy direkt módon megírt, úgynevezett double subtext. Mindkét film zenéje: Hans Zimmer. Itt már nehéz abbahagyni a felsorolást! Úgyhogy folytatom!
(Innentől továbbra is jegyzőkönyvbe!)
The Dark Knight (2008) és I, Frankenstein (2014): Aaron Eckhart? a fércelt vagy épp leégett fejű anti-hős, akit egy vállig érő hajú őrült hoz létre?
Biztonságra lelni kongó falak közt, micsoda giccs, ha tudod: a 2014-es filmbeli vízköpők feléledése éppenséggel ez Gargoyles (TV series) 1994 !!!
És itt még nincs vége! Underworld (2003) és I, Frankenstein (2014): Bill Nighy bizonyos Vikor és Naberius, Kevin Grevioux pedig Raze és Dekar ikerszerepében.
Saving Private Ryan (1998) és We Were Soldiers (2002): Barry Pepper? a kulcsmomentum fordulópontján egy ravasz és egy fényképezőgép zárszerkezet.
Ha már mekdrive okkultizmus: Legion (2010) és Avengers: Age of Ultron (2015): Paul Bettany? Aki szeret arkangyalt játszani, az robotként végzi?
Sherlock Holmes (2009) és Robin Hood (2010) és John Carter (2012): Mark Strong? a minden univerzumban megjelenő fekete mágia egyszemélyes keménymagja?
Captain America: The First Avenger (2011) és Rush (2013): Natalie Dormer? a főhősre felfekvés alapvetés, és a mint Trónok Harcában, feltétel?
There Will Be Blood (2007) és The Batman (2022): Paul Dano? amikor is a vallási fanatizmussal átitatott területfoglalási kényszer gyilkosságba torkoll, mindkét szerepben?
Marvels the Inhumans (2017) és Star Trek: Strange New Worlds (2022): Anson Mount? hasonló vezéralak, aki szolid habitusával takar egy felkavaró életvitelt?
Atomic Blonde (2017) és Indiana Jones and the Dial of Destiny (2023): Toby Jones? kemény intrikák közé kerülő kesernyés kiútkeresések és golyózápor közben para? Vagy az, hogy az Operation Paperclip-re hivatkozás a 2023-as filmben is ott van, mint a Captain America: The First Avenger (2011) filmben,
amiben Toby Jones szintén szerepelt?
Hellboy II: The Golden Army (2008) és Death Race 2 (2010): Luke Goss? a börtönből szabadulni akaró sértett harcos, aki saját tervének dől be?
Game of Thrones (2011-2019) és Dredd (2011): Lena Kathren Headey? a dögös macagenyó avagy a feminizmus érdekképviselete visszakézből?
Underworld: Awakening (2012) és Dracula Untold (2014): Charles Dance? mindkét esetben vámpírfilmben vámpírgóré szerepében.
De a 2025-ös, évtizeek óta halogatott, sok gyengébb változat által ideiglenesen beelőzött Guillermo del Toro féle Frankenstein-ben is helyet kap,
hisz vintage horror és fantasy.
Mean Girls (2004) és Sherlock Holmes (2009): Rachel McAdams? ebadta perdita bestia.
My Super Ex-Girlfriend (2006) és Idiocracy (2006): Luke Wilson? egy olyan nő mellett, aki szétszed mindenkit, lavíroz egy vicces lúzer?
A (reboot) Robocop (2014) és a Suicide Squad (2016) és a For All Mankind (2019): Joel Kinnaman? azaz Rick Flag mindenben. Patrióta harci csitt-csatt.
Layer Cake (2004) és Casino Royale (2006): Daniel Craig?
Land of the Blind (2006) és The King's Man (2021): Tom Hollander? aki kedélybeteg uralkodók alakítására szakosodik, le is ragadhat ott?
Blade Runner (1982) és Monte Walsh (2003): William Sanderson? mindkét esetben egy ápolatlan, vagy épp amorffá váló alak, aki kulcsmomentumot nyit?Beetlejuice (1988) és Demolition Man (1993): Glenn Shadix? kimonóban járkáló East Coast sznob és confidant, aki két filmuniverzumban is feltűnik?
Gone in 60 Seconds (2000) és Thor: The Dark World (2013): Christopher Eccleston? két sötét alak két kellőképpen roncsolt világból.
Harry Potter and the Philosopher's Stone (2001) és Rise of the Planet of the Apes (2011): Tom Felton? röviden: a genyó.
Tom Clancy's Jack Ryan (2018) és Doctor Strange in the Multiverse of Madness (2022): John Krasinski? két bírósági jelenet, két legfőbb műveleti vezető.
Walk the Line (2005) és Peacemaker (2022): Robert Patrick? a délies aggályok és az amerikai szigorú férfiasság túlzásokba esése büntető jelleggel?
The Hurt Locker (2008) és Captain America: The Winter Soldier (2014) és Outside the Wire (2021): Anthony Mackie? A háborús veterán toposz.
Alien (1979) és red Dawn (1984) és más szerepekben is: Harry Dean Stanton? valamely USA kalpag kamionos karaktere vagy amerikai csavargója?
Amadeus (1984) és Dune (1984): Kenneth McMillan? A néhány hónap különbséggel megjelenő filmekben előbb Michael Schlumberg, majd Harkonnen báró.
Superman (1978) és Unforgiven (1992): Gene Hackman? a szadista Antagonist, aki le akar uralni egy egyre nagyobb területet?
Harry Potter and the Goblet of Fire (2005) és Wrath of the Titans (2012): Ralph Fiennes? a mitológiai alvilágból előkerülő malefaktor, intrikus, uszító?
Top Gun: Maverick (2022) és  Devotion (2022): Glen Powell? ez egy pilótás év volt a színész számára, és a karakter, amit kapott, meglehetősen hasonló.
Die Hard (1988) és The Last Boy Scout (1991): Bruce Willis? action thriller vagy buddy action comedy: John McClane és Joe Hallenbeck ugyanaz a fickó.
Red (2010) és G.I. Joe: Retaliation (2013): szintén Bruce Willis... két biztonsági szakember azonos célokkal, azonos manírokkal, azonos fapofával.
Van még lejjebb is...
... a járulékos hozománya a sok egymásba akasztott szerepnek egy teljesen automatizált casting system. Jöhet a ráadás:
Sex and the City (TV Series 1998–2004) és The Judge (TV Mini-Series 2001– ): Chris Noth? öltöny, hatalom, esküdtszék és életválság.
The Vampire Diaries (2009) és Star Trek - Strange New Worlds (2022-): Paul Wesley? az ismétlésre állított bonyodalmi románc,
és a Mystic Falls történet esetében a lakás- és udvarcsaták, amik közben a bátyj-viszály és rivális konfliktus úgy tombol,
mint párhuzamosan itt, X-Men Origins: Wolverine (2009), vagy azt később a Morbius (2022) túlozta addig a pontig, hogy már giccses volt.
Troy (2004) és Clash of the Titans (2010): Vincent Regan? kosztüm, ókor, pánik, káosz, csatazaj és rongyokban rohangászás.
San Andreas (2015) és Skyscraper (2018): Dwayne Johnson? megint látta valaki, hogy ezek az izmok jól mutatnak összedőlő házak között?
A filmek jeleneteinek ismétlése után már a szereplők is azonosak. Johnson ismét, G.I. Joe: Retaliation (2013) és Furious 7 (2015): karaktere egy.
Ez a színész olyan pályán halad, amit Schwarzenegger a korai Pumping Iron filmes sikeréből fakadóan kitaposott: akció, aztán comedy, aztán ismételni.
Charlie Wilson's War (2007) és Captain America: Civil War (2016): John Slattery? és nagyon sok más szerepben is.
Natural Born Killers (1994) és War for the Planet of the Apes (2017) és Venom: Let There Be Carnage (2021): Woody Harrelson? sokszorosításban.
Logan (2017) és Indiana Jones and the Dial of Destiny (2023): Boyd Holbrook? ez egy és ugyanazon smasszer szerepe, előbb lő, aztán lézert?
War of the Worlds (2005) és Dragonball Evolution (2009): Justin Chatwin? azért kapta utóbbi szerepét, mert előbbi filmben vannak neki Goku játékfigurái?
Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales (2017) és The Little Mermaid (2023): Javier Bardem? Tehát a tengeri trident keresése és annak birtokosa?
Punisher: War Zone (2008) és G.I. Joe: Retaliation (2013): Ray Stevenson? Egyszemélyes emberdaráló - ráadásul mindkét magyar alcímben "megtorlás"?
Dune (1984) és The Hunt for Red October (1990): Richard Jordan? hogy most Duncan Idaho vagy Jeffrey Pelt, a katonahivatalnok szerep átsüt filmről filmre.
Guardians of the Galaxy (2014) és James Bond - Spectre (2015) és a Dune reboot (2021/2024): Dave Bautista? ami itt fontos, nem az, hogy ugyanúgy,
mindegyik felsorolt filmben puszta kezes nekilódulásait ordítozás kísér, hanem hogy a Dune filmmitológiában, Count Glossu Rabban szerepében elődje,
Paul Smith ugyanazzal a módszerrel végez egy kudarcot vallott alattvaló cinkossal, mint Bautista a James Bond univerzumbeli debütálásakor. Fura, nem?
The Last Duel (2021) és House of Gucci (2021) és Ferrari (2023): Adam Driver? jó az neki, hogy az lett a névjegye, hogy nőket hág meg asztalokon,
még ha beleegyezéses alapon is, de 2-ből esetből 3-szor? A filmek szerint. Még jó, hogy a Star Wars-ban nem így küzd a maga pszichotikus neuróziásval.
Xena - Warrior Princess (1996-2001) és The Lord of the Rings: The Two Towers (2002) és The Chronicles of Riddick (2004) és Dredd (2012)
és Thor - Ragnarok (2017) és The Boys (2019): Karl Urban? a Star Trek kivételével páncélos lovagok és fantasy harctömkelegek ékesítik karrierét.
Az külön hatás, hogy Antony Starr, aki a már említett The Boys-ban K. U. karakterének a főellensége (Homelander), szintén szerepelt anno
a Xena című sorozatban,
és így nem csak az érvényesül, hogy egy ausztrál és egy új-zélandi alakított ókori mitológiai alakokat, hanem hogy Starr a Xena-ban nem mást alakított,
mint David és Goliath küzdelmének győztesét, és mint ilyen, 25 évvel később az ellenkező szerepben jelenik meg, és Urban alakítja a modern mitológia
egy kicsavart, szadisztikus és szatírikus változatában David funkcióját.

Walk the Line (2005) és Joker (2019): Joaquin Phoenix? a szűkölködő eladóművész, aki eldurran a pszichés nyomás hatására?
Ugyanitt, Inherent Vice (2014) és Napoleon (2023): ugyanaz a szexjelenet van benne, ugyanúgy rugózik mindkét filmben?
És ez már nem olyan, mint a Femme Fatale Brian de Palma-tól, hogy mert a nő felfeküdt az asztalra. Ez már az, hogy minek ezt csinálni ha díjazott színészek?
500 Days of Summer (2009) és New Girl (TV Sitcom 2011-2018): Zooey Deschanel? a babaarcú bűbáj kárörvendő létélménye day dreaming mögé rejtve?
Blade Runner 2049 (2017) és James Bond - No Time to Die (2021): Ana de Armas? hasonlóan dekoratív mellékszerep, de érdekes, ahogy a hangsúly eltolódott az évek során, és most már egy nagyon hasonlóan a testével a maga valóságában dolgozó női karakter a tettlegességgel van felvértezve, noha.
Man of Steel (2013) és Arrival (2016): Amy Adams? amikor Lois Lane és Dr. Louise Banks egymásra találnak egy párhuzamos történetben, az Exophilia.
Linguist Louise Banks leads a team of investigators when gigantic spaceships touch down around the world.” Ismerős?
Red Heat (1988) és Showgirls (1995): Gina Gershon?
Sex and the City 2 (2010) és Star Trek Into Darkness (2013): Alice Eve? dodzsemező mellek és melltartóban pózolás az űhajón - nem egyhangú?
San Andreas (2015) és Baywatch (2017): Alexandra Daddario? Katasztrófa és mélydekoltázs árukapcsolásban, tárcsázzuk, kicseng, harangoz.
G.I. Joe - Retaliation (2013) és Daredevil (TV Series 2015-2018): Élodie Yung? Jinx és Elektra Natchios karakterét látva a Marvel és Hasbro egy világ?
The Book of Eli (2010) és The Book of Boba Fett (2021): Jennifer Beals? hogy book vagy nem book, egy dolog, de a civilizációszéli női áldozatszerep?
Game of Thrones (2011) és The Crown (2016-2023): Emilia Clarke? királynő flessek a full pornóból a full konzervatívba, tanácsadók és sárkányok.
Ready Player One (2018) és Ant-Man and the Wasp (2018): Hannah John-Kamen? a sértett, erőszakos, bosszúálló nő szerepében, aki elbukik?
Solo: A Star Wars Story (2018) és Indiana Jones and the Dial of Destiny (2023): Phoebe Waller-Bridge? ugyanaz a radical feminist rikácsolás és hiszti?
(noha a Star Wars robot eredeti karakter volt, önálló attendancy, míg a kincskereső önző kislány egyszerűen egy ripacs alakítás ripacs tovább hangsúlyozása)
Iron Man 3 (2013) és Alien: Covenant (2017): Guy Pearce? szinte azonos őrült tudósok megalomán szerepkörei túltéve a biohorror bonyolult indulatán?
The Batman (2022) és Godzilla x Kong: The New Empire (2024): Alex Ferns? a kiabáló rendőrkapitány és a kiabáló kommandós, mindkettőre ketrec zárul.
Baywatch (1989-2001) és North Shore (2004-2005) és Stargate Atlantis (2004), illetve Aquaman (2018): Jason Mamoa? Ez az egyik legfortébb egyhangúság.
A Justice League (2017), Aquaman (2018) és Fast X (2023) kombinációban kalimpálás, sikongás, monológok, cinizmus és langymeleg comedy, az újralangy.
The Devil Wears Prada (2006) és Captain America: The First Avenger (2011) és The King's Man (2021): Stanley Tucci?
a segédkarakter, aki végül tanúja a főhős keserédes sikerének?
Avengers: Age of Ultron (2015) és ismét Indiana Jones and the Dial of Destiny (2023): Thomas Kretschmann? ugyanaz a katonatiszt egy várból menekülve?
Blade (1998) és Iron Sky: The Coming Race (2019): Udo Kier? ahogy a dzserman ekszent és az egyenruha, úgy a shadow öltönyös műsor is.
Dracula Untold (2014) és The Hobbit: The Battle of the Five Armies (2014): Luke Evans? hősies faterkép, aki szörnyekkel küzd, hozzá kisfiúnyüzsgés.
The Matrix Revolutions (2003) és Man of Steel (2013): Harry Lennix? főhős-zaklató katonaparancsnok a gépek világában vagy egy technokrata terraformátumban?
Train to Busan (2016) és Eternals (2021): Ma Dong-seok? végtére is a bokszolós szentimentalizmus szörnyfilmekben, neki való duplán!
Watchmen (2009) és /megint, nem utoljára/ The King's Man (2021): Matthew Goode? a bizalmas, aki árulóként kerül ki a leleplezésből, végső boss fight bang!
The Wolverine (2013) és Westworld (2020) és John Wick: Chapter 4 (2023), tehát még sok más hasonló szerepben: Hiroyuki Sanada?
Grown Ups (2010) és Pixels (2015): Adam Sandler? amellett, hogy ugyanazt a szerepet adják elő a Kevin James duettben, a faviccek országa mindkét film.
Shazam! (2019) és The King's Man (2021): Djimon Hounso? hát amikor egyik varázslóról átnyergeltetik a színészt a "Merlin" kódnévre? Szállásmester, mi?
High Plains Drifter (1972) és Unforgiven (1992): Clint Eastwood? Ez a kettő, durva alak akár ugyanaz a karakter is lehetne, némi decessio következtében?
Dr. Strangelove (1964) és The Hunt for Red October 1990: James Earl Jones? egyiktől a másikon át hány katonát alakított vajon (mert Darth Vader is az)...
No Time to Die (2021) és Doctor Strange in the Multiverse of Madness (2022): Lashana Lynch? ugyanaz a káoszügynök, a Bond történetben jobb valamivel?
X2 (2003) és The Vampire Diaries (TV Series 2009–2017): Kelly Hu?
1984 (1984) és V for Vendetta (2005): John Hurt? (helyzetjelentés az érem két oldaláról)
Prince of Persia: The Sands of Time (2010) és The King's Man (2021): Gemma Arterton? a harcias, beszólogatós, muszáj férfias klisékkel operálni "Tussi".
The Last Boy Scout (1991) és The Flinstones (1994): Halle Berry? A kőkor és a kőkemény amerikai külvárosok, Miss Stone leszármazottja Cory?
X-men (2000) és Femme Fatal (2002): Rebecca Romijn-Stamos? ahol a fedett bőrfelületek hiányossá és a fedetlenek higanyossá válnak?
Rebecca Romijn amúgy az 1995-ös fotó kapcsán is bevágódhatott, az a bizonyos kék pikkelyes bikini, elheverőben a parton, nagytotál. Tovább!!!
A magánélete is olyanná válik egyeseknek, mint a szerepeik. Nem csak Richard Burton ilyen.
De az említett Rebecca Stamos is! Eklatáns példa, sõt, prototípus eset. A 2000-es évek elején futva be: 
az egyik filmben pofozzák és félredobják a másikban. És a házassága is ilyen lett. 
A Star Trek - Strange New Worlds (2022-) sorozatbeli szerepe tizennéhány év kihagyás után
mintha a válása utóélete felé utalna - Star Trek's Rebecca Romijn: Strange New Worlds' Number One Explained -,
gyakorlatilag a per és az elítéltetés és szakmából kiesés és az elégtétel komoly revansjátéka, szimbolizmusa.
How "Star Trek: Strange New Worlds" uses Rebecca Romijn's Number One to place prejudice on trial, a cikk.
(mintha Johnny Depp azt az alakítást adná elõ filmen aktuálisan, hogy egy válófélben lévõ férj drámája,
persze ilyet nem lehet, mert az sovén volna rögvest, és egybõl nõellenes és egyoldalú, meg ilyenek)
Tehát Stamos sztriptízel (mintha ezt Pam Grier, Demi Moore, Jamie Lee Curtis, Jessica Biel, Jessica Alba,
Elizabeth Berkeley, továbbá Lynn Collins, Rosario Dawson, Natalie Portman, Alice Eve, Kristen Stewart, 
Alexandra Daddario, stb. 
nem tette volna meg szupersztárként az egymást követõ, jól megfizetett filmekben): asztalra teszik hátulról,
meztelen vagy rángatják, vagy a testét bárki igénybe veheti a filmekben (akiket õ manipulál ezzel), 
mint a metoo ellenére, sõt, annak hatására csak felerõsödött színésznõi tendencia, mert most öntudatból teszi mind?
Aztán elég még egy virsliszopogatós tv-spot egy late night talkshow-ban vagy egy Got Milk add, óriásplakáton
mondjuk fehér bikiniben, habosan fehér karimájú széjszélekkel alul is, felül is és egy bepózolás, amihez jár
egy kemény odamondás, mint hogy szereti, ha feltöltik örömmel vagy teli szájjal indul jól a reggel,
vagy valami ilyesmi, Stamos mindenesetre bevállalta.
Tehát adott egyfelõl a szexuális szerepekbe bekategorizáltság (extrém és sexista type casting, nem mintha
másról szólna ez a filmvilág, elvégre biztosra mennek, a befektetõk viszont akarják a pénzüket, busásan méghozzá),
másfelõl ott van az is, hogy ez egy bejáratott út, a felfedezett, levetkõztetett sztárlányok (Birtney Spears is ez volt)
egyszerûen milliószor kitaposott, kitérdelt utakon járnak, egyre egyszerûbb az egész, ahogy elbutul Hollywood,
és közben mégis ágálni is lehet ellene, hogy ez embertelen. Miközben belemennek és sikerüket ebbõl nyerik? A vagyonukat?
Megint egy nude scene? Egy újabb 2 órás film, amiben gerincre vágják? Már megint egy põrén futkározás, Oscar-díjasan?
Csak nem egy jelenet, amit nem lehetett visszautasítani?
Erre nyilván már Stamos idején is felfigyelnek barom agresszorok, hogy ezt a nõt megszerzik maguknak igaziból.
Persze ebbõl az is kiderül, hogy a szakmaiságra naivan vágyó ilyen nõk a szerepeikkel olyan férfiakat vonzanak be, 
akik azt hiszik, ezek a nõk ilyenek. Reális bárgyúság. Azok a hapsik meg nem értik, hogy ezek a nõk szerepekben vannak,
a filmvászon kedvéért, a gázsi miatt, infantilisan. Erre rásütni, hogy megélhetésbõl vannak ott csak? Akár, akár.
Meg ahogy elkapta õket a gépszíj (ez tény) és a szerepajánlatok és a csak meg-megemelt, a testmozgásukkal szinkronizált
húsos gázsik csábítása behúzza õket (gádzsik és gázsik)
még mélyebbre Hollywood emésztõgödreibe. Ezek a gödrök pedig azokon a felpolírozott fogsorokon túl vannak,
amiket beverly hills-i paloták mûmárvány-oszlopsorainak szokott nézni a bulvársajtóval hipnotizált tömeg.
Hellboy (2004) és Star Trek: Discovery (TV Series 2017–2024): Doug Jones? 20 év után ő még mindig kivétel,
mert az alakításai az artista és cirkuszi mutatványost keverik a Kellér Dezső jellegű, humorizáló konferansz műfajjal?
Utána vissza a rutinokhoz, a type-casting sablon kaptafáihoz!
Alias (2001-2006) + Elektra (2005) = Peppermint (2018): Jennifer Garner? a karcsúsított izomdámák főbérgyilkosa?
The Crown (2016-2023) és Napoleon (2023): Vanessa Kirby? szeretők, szeretők, hercegnőzés, uralkodónők, uralkodónők.
Lost in Translation (2003) + Spirit (2008) + Lucy (2014) + The Avengers (2010-2019)
= Ghost in the Shell (2017): Scarlett Johansson? a műfaji olvasztótégely-cáca új prototípusa? 
meg ezek...
Hány meg hány ilyen van!
Heath Ledger ugyanúgy nyalogatja a száját a Ned Kelly-ben, mint Joker szerepében.
Feltűnt.
Lusta egy ipar.

Aztán megtalálod ezt a cikket:
Richard Brake played the Night King on seasons four and five of "Game of Thrones"
and served as an Einherjar lieutenant in "Thor: The Dark World."

És egyből kiderül, hogy a casting-os teljes spektrum mennyire rutinmunka.

 

 

 

 

 

Súlyos cuccok

1941-ben egy csomag repül Angliából.
Az Egyesült Államokba tart. Pont aktuális.
Anglia összes találmánya tervrajzokon,
bedobozolva... valami új a palettán?
Mindenüket átadják az ipari támaszért cserébe.

Mindez azt követően, hogy lengyel pilóták.
akikre nagy szükség volt, előző évben
kiharcolták a La Manche feletti diadalt.
Igaz, a társadalom a háború közben, pláne után:
azt szavazta meg, hogy őket visszadobják lengyelbe.
Ahol már várják őket azok a megszállók,
akik készek őket likvidálni tetteikért.
Anglia még számlát is küld a lengyeleknek,
elvégre hogy használták a brit gépkeket?
Amiket az USA adott? Azt a lengyelek lízingelték?
Ilyen történelmi tények mentén kiderül,
az oroszok is kaptak, és a repülőgépek,
hogy nekik ne kelljen törleszteni utánuk,
manapság bukkannak fel elásott állapotukban.

Mi ez ahhoz képest, hogy az amerikaiak
romokká, leaprított kövekké lőtték szét Monte Cassino-t?
Az ne mcsak világörökség volt, de építészeti remekmű!
És történelem: a karolingok,
Pipin, Martell, III. Pipin, I. Karleman!
Karlemann 747-ben lemondott tisztségéről
és Monte Casino kolostorába vonult.
Akkor ezek szerint egy legalább 1200 éves épület bánta?
Tegyük fel neki Bach A-moll szolo szvitjét. Ismerős?
1944. június. Operation Pluto (Pipe-Lines Under The Ocean)?
Beersheba és a modern datafortress-ek között mi ment a csatamezőn?

Vagy az ONS5 konvoj csata. Amiről hallottatok?
JN-25? Ami meg egy olyan kód, 
ami 1939 júniusában, nyáron sorsdöntő,
és a US Navy Combat Intelligence Unit története.

Sok sikert a felzárkózáshoz.

 

 

 

 

Sean Young

Drámai akasztófa elegancia.
A végtére is elfajzott világokban,
amikben színészi babérjait aratta:
egy olyan állandó esztétikai pont,
ami a tekintélyen túlra ragyog,
és a folyamatos kétségekkel küzdés
valahány világuniverzumot megrázó
- legyen az sikátor vagy tejútrendszer -
konfliktus kibontakozása közepette:
feljogosulva a cselekvőképesség okán
egy jelképrendszer női kulcsfigurája lesz.
Foganatosít és feloldoz hősöket.
Egy valódi görög színházi jelenlét,
színészi jellemrajzában az art deco emlékmű.
Ráveszi a harcolókat, hogy ne vért hányjanak már.
Vagy ne szedjék szét a szifont, mielőtt...
... mosdókagylókkal kupán vágják egymást.
Cukrod vagy takony? A sivatagi törzsek leborulnak előtte.
Csapolom a vérszívót - kiáltja a küzdelem bajnoka.
És Sean Young főszerepe kacsintás helyett:

átnyújt egy ősi tárgyat, vagy húz egy strigulát,
a hosszan elnyújtott csókjelenet előtt, amit ő provokált.

 

 

 

 

Vad hétvége

Az egyik gőzfürdőben indult.
Tartott a hétvégén át.
Mikor is 3 kontinensről jöttek.
És a parton együtt fekve,
délutáni hőségben, polaroidokkal,
a nyújtózó nyakú poharakon járkálás,
kötéltánc jelleggel:
megkívánta a kígyós lányt,
akit magunkkal hoztunk.
35 éves és annyi kiló is.
Az az elmélete, hogy évente hízik,
1 kilót hajlandó csak.
Happy Birthday + 1000 gramm, semmi háj.
Mikor már rendesen befűtött nekünk
a Berlinből iderepült előadó,
a közeli barátunkként számon tartott
KIMkAOS DJ műsor a maga bakelitkosarával.
Akkor jött a döbbenet. Vagy riadalom?
Vagy irtózás a sznobériától.
Elvégre nem vittünk semmit túlzásba.
De a szomszéd sátortáborban.
Nyilvánosan.
Kiöltözve üzleti, báli, koktélruhákban:
ott gyülekeztek az újgazdag pröcclik!
Hoztak magukkal ők is ezt-azt,
főleg Herendi porcelán étkészletet
(le a vízpartra, ahol tombolt a buli),
és terítőt meg 400ezres telefonokat.
Papucs egy szál sem. Melltartó talán.
Kivágott ruhák. Fekete. Fehér. Ében.
A fiúcskákon zakócskák, és műmájer borosta.
Valami céges rendezvény ez? Nem, Happy Birthday.
Szóval mi ott az 1 kilót hízott cirkuszunkkal,
és 200 méterre procc felfuvalkodottsággal...
... a többiek... akik koccintgattak...
Finoman. Óvatosan. Felénk sandítva.
Szakadt pólóink. Szalmakalapjaink. Lábfejek!
És talán még 4 különböző nyelven is vitáztunk.
USA. Kanada. UK. HUN? Meg GER? Meg Párizsból.
Ekkor jött tehát a döbbenet, vagy riadalom.
Elsőre idomárnőnek tűnt. Falatkaerszénnyel oldalán.
Egy 2 méteres nő hozott egy foltos pónilovat.
Amivel a mitugrászok elkezdtek pózolni.
A picipacival, amelyik rettegett a fáktól,
a nyílt víztől... tőlünk?
És egyinkünk végül megelégelte az állatkínzást.
Elvégre már a vízhez rángatták.
Csak nem ülnek rá - kérdezte táborunkban
egy street art szakértő, miközben KimkAOS
úgy pörgette a lemezeket,
mint ő mögötte a látványkonyhás büfések
az argentin grillen a csevapacsicsát!
A lovacskára most már lesújtott a selfie-pallós!
És kis szülinapi süvegecskét is kapott.
A kötélen rángatva. Na ekkor ment oda...
... az egyik önérzetes lány közülünk.

Mint kderült, az idomár nem idomár.
A ló megrendelhető. Van nekik még egy csomó.
És az érv nem az állatterápia volt. Top flight medical treatment?
Vagy hogy az egyik gazdag köcsög neurológiai sérült
(de az) és ezért kell az állat segítsége.
Hanem, hogy az állatok társaságra vágynak.
Tehát ebből él ez a pilisi vagy pusztai,
vagy leányfalui vagy csobánkapusztai brigád,
hogy a lovaikat prostituálják infláció idején.
Amiből a gazdag ifjúsági szomszédszervezet...
... persze máig mit sem érzékel.

Az egyik nő nagyon dögös volt. Meg kellett volna fektetni.

 

 

 

 

Luisa De Freitas

https://www.instagram.com/luludf/?hl=en


Bíbor békefeliratok
 a plázs árnyékában
a kockahas...
Keménykönyök és mintaorr,
a fiús kakarán arc nézése,
  és egy csipet csáberő.
Vagyis Lúlu? Bubifrizurával. Frufruval?
Májusban volt 30, beérett.
A bellazon.com iránytűivel,
( nesze, vegyél mintát : - 1 - 2 - 3 - )
amik mindig más
világszépség felé mutatnak.
_szétgerjedve.
ahogy kell. ahogy nem kell.
lingerine (ejtsd: lon·zhuh·ray)
MORE JOY pulcsifelirattal!
Más modellek, mint Kelley Mattingly
csak és kizárólag monokróm munkáin,
inkább ezzel nyomulnak:
CANIGETANAMEN?
(mondhatjuk, hogy itt egy halomban
rengeteg fiatal nő vetekszik figyelemért?)
Rá se ránts!
Brazil vagy venezuelai
tomporlovacskázás
címszó alatt aztán
  van egy kis izgalom.
És avval a felirattal,
- impresszum, cégér -
hogy modelkedés,
végül is minden eladható.
A szépségipar igáslovai,
mint a borotvált lovak,
  ha húznának 2 tonnás
fast fashion ruhakötegeket!
Ez egy lovas hétvége, úgy túnik.
Mert mennyi ruhát
próbáltak már fel
ezek a filigrán teremtések?
És miért?
Hát pénzért.
Még ha nem is tetszett nekik.

 

 

 

 

Julia Logacheva

https://www.instagram.com/julia__logan/?hl=en

2016-ban fut be ő is:
Buxom and shapely 5'6" knockout
from Volgograd, Russia

- szól a fáma. Felkínálja önmagát.
Ehhez Playboy sem kell, (de jár)
mert van elég beauty casting mindenhol,
de persze becserkészik.
Mondjuk, aki a mangónyalogatós pornóból jön,
vagy cukkini-bújtató beach partykról,
ahogy jöttek egyébként Hollywood krémjébe is?
Mások a HIGHER MODEL MANAGEMENT,
a GUESS, vagy a MAXIM átmeneti sikersztorijává válnak. Testek.
Van rajtuk valami brahi ruha.
A képek úgy szaporodnak, mint a kólibaktérium,
és WALLPAPER is lesz abból, aki nem vigyáz.
Ezek a lányok miért nem asztrofizikusok?
Lehet, csak nem ajánlották fel nekik?
Jobb, hogy a génjei miatt predesztinálják?
Az évek során kiderül,
ahogy valaki a popkultúra,
az online divatházak,
a magamutogató önimádók,
az igazán hardcore idée fixe fruskák,
és a gumipop zenék hatásai,
a videoklipek szintjén szocializált,
és a számukra mint klasszikus művészet,
az evvel azonosulás ábrándjain felnőtteken túljut:
hogy ez ma olyan, mintha a zongoraverseny
vagy a hegedűzene volna a tömegetalon,
és akkor ezek a cédák a zongorákon feküdnének,
és hegedűkkel a lábuk között fotózkodnának.
Ebből a szempontból teljesen mindegy,
mi éppen a mainstream, ők ugyanis ráfolynak.
Tekintettel erre a bevezetőre,
az egyből kitűnik, hogy vannak a megélhetés,
vannak a sportvetkőző és a megszállott bakfisok.
Ha Julia Logacheva egy prémium sexattacration,
akkor van nyilván ellenpólus is,
mert a piac ezt megköveteli,
mint egy hatalmas Pasar malam jellegű virutális bazár két véglete,
amikor körkörös alakzatban a piac közepe felé:
egyre drágul a jóindulat és jóhiszeműség nélküli,
pusztán üzleti szándékkal tukmált portéka.
Igaz, a kétségbeesés mentén vannak átműtöttek is,
és olyanná válnak, mint Plutarkhosz híres tézise,
Theseus hajójának filozófiai paradoxonja.
A külső gyűrűn mondjuk belebotlassz olyasmibe,
mint Morgan Lux highestheaven, akkor beljebb,
ahol spárgázni is kell már tudni instagramon,
olyasmi tárul fel, mint Belén Pouchan, még beljebb:
( a szőkéknél maradva, azon az íven közeledve )
ahol már a borsos árak fertőzik a fennhéjázó kedélyeket...
... kell, hogy legyen egy fix pontban egy,
vagy nem is csak egy... valaki.

És ez a képlete: cg * W = S x dw

 

 

 

 

 

Bizet: Carmen

Milyen kockázatokkal jár
egy szabadtéri rendezvény?
A Bajor Állami Operaház tudja ezt?
Lendületes péntek délutánt 
kíván Sz. Dénes a Bartók Rádióban, 
egy félbeszakadt operaelőadást
emlegetve.
Miért vette fel egy lemezre 
Haydn divertimentóját vakaki kétszer?
Korhű és modern hangszerekkel, odasüss!
Különböző játékmód, szóljon az a D-dúr!
Izgalmas délutánunk lesz. 
Hozzá lehet szólni a műsorhoz. 
Ludwig van Beethoven 7. szimfónia,
3. TÉTELE.
Szerintem innen lopták
a Jaws filmzenei fokozását.
Elég egyértelmű.
Schumann 3. "Rajnai" szimfónia,
ez pedig John Williams egyik vesszőparipája.
A klasszikus zene hemzseg
a filmzenékbe átemelt részletektől,
és ez olyan, mint amikor egy dalszövegben
némiképpen okoskodásból 
szépirodalmi félsor van belecsempészve?
Vagy egy utalás, hommage, easter egg
nagyobbat szól, mint a mű,
amibe beágyazták eredetileg?
Azért a filmzenék terén ez enyhébb.
Minden éjjel tartunk filmzenei kvízt,
az első 3-10 másodpercből kell megállapítani,
ki a zeneszerző, ki a főszereplő,
és végül, hogy mi a film címe.
Bármelyik részlet játszik.
Így 4-5 év után 
átfutottunk már vagy 400 filmet.
A rádióban eközben bejelentik,
tegnap egy kőfejtőben 
a Carmen premiere közben:
átvonult felettük egy Szupercella. 
Elnézést kért a Kőfejtő intendánsa.
A hőségriadó harangjai kongnak odakint!
A rádióban ez alatt a Downtown Abbey főcímzenéje.
Fél 4 múlt 2 perccel.
Wolfgang Amadeus Mozart D-dúr hegedűverseny 2. tétel.
Megszólal a tűzjelző, újra kell venni.
Több felszólítást követően is
leszólítják egymást az emberek az utcán,
hogy kutyát nem szabad a kocsiban hagyni,
sem embereket, mert 70 fok van odabent.
Mint ahogy télen a hógolyózásra is...
... fel kell hívni a figyelmüket.

A nagytavaink egyaránt 27 fokosak.

 

 

 

 

Melanie Troxel

A versenyautók királynője
piros-sárga-feketében.
A bajnok nem egyszer ő lett!
És mosolya, akár az ében,

úgy ragyog a kerékgumik füstjében.
Van a gyorsulás és van a hőstett!
A célirányos rajtolás mint képlet,
és a féktáv ejtőernyőkkel.

femaleracingnews.com, itt nézd meg!
Egyformán felszakadozó felhőkben,
és ahogy a motorblokk mindent szétvet!
A karrier csúcsán hova még, feltörve?

Individual Sportswoman of the Year 2006.

A közönséget a többi címe is, eleve meggyőzte.

 

 

 

 

 

Júliusi nyári éjszaka Budapesten

A scooterek hangtalan suhanása,
amin összeszorított fenékkel
péntek este báli ruhában
angol kisasszonyok száguldanak
lötyögő habmellekkel, kátyúkon át.
Egy Rammstein koncert is tombol valahol,
riksákból szól a promóciós zene.
Kibérelt lakásokban némi rosszalkodás, ilyen lányok gitárokkal.
Vagy a karaoke klubokból lakásra, egy kis cosplay, hasonló.
A bulinegyedben 200 fős pubcrawl-ok vonulnak.
Emberfal, ijesztő áttetszés a történelmi múltba,
amikor ugyanitt, a befalazott gettóban,
nem iszogatni kísérték ilyen menetoszlopban
a helyi lakosságot... hanem vérfürdőbe.
Alig néhány utcára már az Opera-negyed,
egy szállodaszobában dekorációképpen
a Vosper Thornycroft tervezte szuper-trimarán plakátja:

a BRIGITTE BARDOT!
(2021-ben nyugdíjazták?)

A Callas Cafe & Restaurant a Harry Potter filmzenéjét játssza.
Egy nő 1 háztömbnyire sikítófrászt kap, mert egy a Gucci zárva van.
Deszkás tinilányok húznak el a kerékpáros sávban nevetgélve.
Mulatószene, kitántorgó dúsgazdagok valamely új vígadóból.
Operaház, kávéház, katari szállodabefektetők,
ahol királylányosat játszó turista eleganciák
szórakoznak fotózkodva a felújított pompaépületek
és a kivilágított promenád mentén önzetlenül,
olyan örömöket átélve, amiket máshol hiányoltak.

A luxusmárkaboltok kirakatai, mint háttér.

 

 

 


 

 

AMYL AND THE SNIFFERS

Van egy zenekar, ami tudatosan támadólagos,
és folyton-folyvást felnyársalt hangjegyekkel operál.
Az előadásmód viszontagságossága egy összezártság érzete.
Ezt egy az egyben képviseli honlapjuk is, harsogja a bújtatott extremitást.
PUB ROCK FROM DOWN UNDER - mutatkoznak be.
Aztán szét lehet verni az egész kócerájt. A turné meg megy tovább.
Valami olyan állapot, amikor a küzdelem magától értetődik,
és a közönséget ámultba ejtés egy avval, hogy megrettennek.
Amikor ez egy szórakoztatóipari jelenség, bólint mindenki.
Amikor túl vagyunk Yolandi Visser összes figuráin és mutatványán
(ami a klasszikus cirkusz és a freakshow pontos ötvözése),
akkor a fokozás tényleg elég nehéz, és más irányt kell, hogy vegyen.
Főleg, ha valaki Björk után ennyire el tud szállni, üzleti célból.
Mert hogy ez mind show!
Amikor tehát végül is berobog a vaskaput magával szakítva
a címadó Amyl and The Sniffers - névleges konzum-konnotációkkal -,
(Australian slang for amyl nitrite)
és a videoklipekben falra mászó anti-nő visítva üdvözli nézőit
a borsos dalszövegeket darabos mozgással előadva,
akkor ott felvetődik az igazi kétség és dícséret, hogy az értelmezhetőség
és az ingerfokozás zenei ábrázolása a ... - ha nem is vintage - ... de retro,
mégsem olde worlde hatású glam-punk-post-garage-rage világával,
amikor már minden fúzionálhatóság kipróbálása után !akkor! egész műfajok
a tribute rezervátumába vonulnak, a maguk amúgy saját szerzésű dalaival?
Elvégre egy Auditorium Parco della Musica (Róma) vagy a Sziget Fesztivál
sem a Pub Rock megtestesülése többé, kinőve odáig, hogy SOLD OUT!
Rock en Seine nagyrendezvény vagy Calvin Harris-szel a Le Cabaret Vert-en?
A prognosztizáció a futószalagról csak leugróknak kedvez,
vagy azoknak, akik ebben az iparban valahogy elakasztják a fogaskerekeket!
Minden esetben van egy olyan rutinjáték, amin ezrével vannak átpörgetve,
hogy kiszemezgetve, hogy ledarálva a zenekarok, mind nagyra vágyik,
és az "áttörés" kifejezés nyilván tabellaelső. Ettől is infantilis az egész piac,
mint a dedósokat, úgy terelik őket a zenei vágóhídra szerződésekkel kábítottan.
És a regionális online jegyárus cégek, és a szállítók, és a turnébusz,
és a smink, a catering, a fotókodás, a cikkek, minden előre lezsírozva,
milliónyi szerződés országonként nyaranta, fesztiválonként eleve.
Ez tehát az, amikor az ipar eltartottjaiként az előadók akármilyen csomagolást,
akármilyen cool, hc, tetkós, punk, keménykedős imidzst dobnak ki magukról,
azért a klipek nem két fillérből készültek, azért a 5-10 hónapos turnék során...
... sem havat esznek és aranyat tojnak, hanem meg vannak dolgoztatva.
És a dolgoztatás során a színpadi jelenlétük, szerepük adott esetben,
mint az oly sokszor megesett már, átveszi az irányítást mindenük felett.
Így tehát a rock-punk boogie végül is már vagy 40 éve egy showelem,
ezek az emberek nem fogják egymást igazából lelőni civilben,
mint amiket a kirakatokban, amikbe bemásznak színpad címen, kiabálnak pénzért.
A teljes letargia, ami szerepkényszer? Sokan még élvezik az előadóművészetüket?
Vagy mindez az elektromos zenével fog még kokettálni úgy,
hogy mindkét műfaj lázadása nem lehet idővel más,
mint az infantilizmusba menekülés... minden... minden... percben.
Érdekes az is, hogy ezek az erővektorok a popzenébe vagy annak szélére,
bekukkantva a nagyköltségvetésű zeneipar egy-egy csapdaszerű mézeskalácsablakán,
irányadó, műfajteremtő szándékkal egyértelműen volt gyarmatokról jönnek?
Mindebben a bűntudat vagy a felsőbbrendűség, a nem ott lenni vágyás,
vagy a kibékítés lázadásba csomagolt szándéka akár egyidejűleg is meglehet.
Viszont az acsargó vagy csipogó, a tör-zúz vagy szexuális mozgással incselkedő,
akár telefestett ábrázatú / testű akár a klipforgatás közben magát véresre vágott,
a kamerákat, a lámpákat betörő előadott (elóadói) extázis végül is instant kamaszos hév?
Az infantilizálódás, mint refrom-program, ami nem először van, ismét bekopog a zeneiparhoz.
Erre persze van tendencia és a zenei cikkcímek is visszhangozzák,
lásd. Amy Taylor in her own words
"Try dealing with casual sexism all the time without getting a bit fucking aggro"

vagy lásd. “I WAS LOSING MY MIND, I WAS SO NERVOUS. IT’S INSANE.
I HADN’T EXPERIENCED ANYTHING LIKE THAT BEFORE”

De addig az Amyl and The Sniffers zenéjére (vagy példájára)
még néhány kempingszék kirepülhet az ablakon,
és néhány sivatagi sztráda szélén ködreflektorfényben:

el lehet járni jogging shortsban egy-egy száraztorkú esőtáncot.
Felöntve a garatra.



 


 

 

Cápák éve

Hiába jön szembe az utcán egy kissrác olyan pólóban,
hogy "SHARKS ARE JAWSOME!"
Az 1970-es évek más volt... crime-drama genre...
különösen kegyetlenül bánt el a tenger lakóival.
Mintegy beállítva őket annak az ólálkodó alaknak,
akit Hitchcock árnyékként ábrázolt, késárnyékként.
A manapság visszatérő reneszánszát (másodvirágzását)
igencsak eltúlozva élő cápa-attack nosztalgiák,
a Sharknado-tól a MEG 1 (2018) és MEG 2 (2023) filmekig, abszurdum,
méghozzá nagy formátumú és szélesvásznú abszurdum.
Egy olyan ökoszisztéma partra sodródni vágyását hallucinálva,
amelyik amúgy nélkülünk is egész jól elvan ott, ahol van,
már ha szempont az, hogy ki merészkedett be előbb kinek a vizébe?
Vagy filózikusan feltéve a kérdést: ki menekült ki ki elől,
még évmilliókkal ezelőtt abból a vízből, ami azóta is ugyanaz a víz.
Leszámítva só és savtartalmát, ár-apályt, áramlatok intenzitását.
1970 után a felismerés! Nem mintha csak Spielberg ugrott volna,
magazinok tömkelege ölte az emberzabáló dögöket.
Peter Benchley 1974-es könyve célba talál.
Egy éven belül - hogyan? - elkészül a mozifilm is.
A borítójuk szinte azonos. Az egyik deprimálóan komor,
míg a másik az akciófilmek színskálájával kéjkeleg.
De ez a horror igazából már az 1955-65 közötti időszakban,
valójában 1950-1970 között nagy sikert aratott.
Aki a következő cikken átrágja magát, az rájöhet,
hogy a szenzációhajhászás milyen méreteket öltött:
már akkoriban, mikor a tengerekhez a többség:
el sem tudott utazni, de vírusok sem járták körbe a bolygót.
Viszont a cápákat - mindenfélét -, aki a filmeket nézte,
és aki élvezettel borzongott az újságkivágások felett,
hogy aztán szigornyt vagy gépfegyvert ragadjon,
bizony rendesen megtizedelte.
És itt vetődik fel az igazi kérdés:
ha holnap készül egy film politikusnak jelentkező
és gyorsétteremláncokat vezetni akaró kígyókról,
vagy nyálkás töviseket köpködve darts bajnoknak induló leguánokról,
vagy pókhálójukkal Lagerfeld-et és Vesace-et lepipáló fashion-pókokról,
akik közben állampolgársági kérelmeiket is beadják,
a sivatag, az őserdő, a városhatár szélén,
akkor azok ellen is kivonul majd egy népes tömeg,
hogy le velük, mert arra pályáznak, ami már a miénk?

A tenger sosem volt  a miénk. R.I.P. GIANT SHARKS.


 

 


 

Interjúkban

Azért a déli mocsarakban dúló bulikról tudni Európában is,
lett lévén szó Észak-Amerikáról, és a delta-vidékről.
Bár Florida is bővelkedik meztelenkedő, vízközeli rendezvényekben,
azért Alabama és Georgia és társai egy fokkal durvábbak kicsit,
a kombinált monster truck és pecás jacht show-k,
ahol a dagonyában vergődő erőgépek füstköpésében mellüket rázva
és a jachtok fedélzetén orgiára készen pucsító részeg szőke lányok
egész egyszerűen embertelen hatást keltenek,
de "odalent" ez a folkór része, és évente többször megteszik!
A grillrácsra felcseszett aligátor nyúzott állapotban,
mint a Pit Boys BBQ videokból amúgy közhely szinten ismeretes.
Lábai délután négy irányba szétterítve, mint a szőkék éjfél tájt,
és a különböző alkoholos mártások és bólé keveredése gyomrokban,
és az ökölnyi egész hagymák és a paradicsomok szétloccsanva,
és az adagok mérete, a 2-3 kilós méretű baguettek... rá literszám kóla!
Vagy az egyéb dobozos üdítők (soft drink) mindenféle aromákkal,
és a túladagolásra nem figyelmeztető koffein tartalmú bódítószerek:
olyanná teszik az egészet, hogy azt veszed észre,
ez tökre olyan, mint az amerikai kollégiumi és egyetemi bulik.
Tehát ezeknek a vidéki, a városiakat kicsit néha lenéző lakosoknak
igazából ezek az éves évzáró (graduation) önünneplő partyjaik,
amiket oktatási intézmény híján maguknak rendeznek meg,
és teszik mindezt úgy, hogy az egész féktelen,
és csak úgy tocsog az identitás-keresésben,
mert miért ne tenné? Történt mindez a XX. század végétől.

Ugyanebben az időszakban kezdődött máshol vidéken,
Delaware államban az Egyesült Államok keleti részén 
Big Bill Thompson és haverjai között (el lehet képzelni) 
az a verseny, amit úgy hívnak, Pumpkin Chunkin (Contest). 
Később, 2000-ben már olyan hosszú és megkapó névvel, 
hogy World Championship Punkin Chunk (így, szlengesen), 
és lényegében koktél-alátétekre ittasan tervezett 
garázsbeli maszek (háztáji) ágyúkkal tökökre 
és helyi mezőgazdasági tarlókra lődözésről szól. 
Délben elkezdik, gépesített hajítógépekkel 
vagy kocsialvázakra szerelt,
nagy méretű kőparittyák vagy sűrített levegős ágyúk, 
akármit is lőve, de kint a szabadban 
és az emberek ujjonganak hozzá! 
Nagyon, de nagyon amerikai.
Mint amennyire az, is, hogy a háttérben
kis terepmintás golfautókkal cikáznak részegek,
vagy az, hogy közben milyen tökös pite kapható!

Ráadásul az is, 
hogy Charles Burton személyében 
van már Pumpkin Chunkin' történész is, 
aki büszkén elmondja, mikor, hány géppel 
gyakták először vagy legutóbb a mezőt!
Kiderül, hogy nem tököket lőnek szét,
az ugyanis pazarlás volna (teljes mértékben!),
hanem a tökök maga a lövedék, az "ágyúgolyó",
és erre persze szabályzat van, mivel ez verseny,
hogy hány és mennyi, hogy a tököknek épségben kell 
elhagyniuk röppályájukon a gépezetet,
és nem hajthatja meg őket semmiféle robbanószer!
Alapvetés, hogy az ideális tök 8-10 fontos,
- rá is van írva, hogy 9.98, 9.96, 9.91, 9.97, stb. -,
egyértelműen a lehető legnagyobb felé tendálva,
és talán ennek is van ma már versenye,
hogy melyik a legszebb gömbölyű vagy ovális tök,
és milyenek a ballisztikai tulajdonságai?!
És akkor a tök tökkel, a tökök tökével,
a prémium tökkel (amire nem kerül kivágott halloween pofa):
elhintázgathat egy helyi tanyasi szépség,
vagy a bulira beugró helyi legújabb szépségkirálynő,
akinek máris kettő megtermett zöldségre lesz szüksége,
és akkor már bent is vagyunk a utalgatós amerikai
hamburger-reklámok (mekkora!) és dinnye-filmjelenetek világában.
Ahol önkéntes alapon maguk elé tartják az ilyen objektumokat,
általában több ezer filmben, reklámban, plakáton... az analóg mém!
És tudjuk, hogy ilyen mértékben ez is nemzetformáló propaganda lehet.
Ugyanúgy, ahogy a félig nudista Burning Man-en, aki volt már, 
az az ország túlfelén automatikusan burner-nek számít,
mindenki chunker, aki lőtt már itt tökágyúval tisztás felett!
De akkoriban, mikor ez a delaware-i tökkilövő verseny indult,
ilyen nyíltan szexuális kiegészítő szórakoztatások még nem voltak,
sem nudizmus, sem dinnyehintáztató pin-up kulisszák.
Wayne's World sem. Beavis & Butthead sem. American Pie sem.
Csak annyi, hogy otthon elbarkácsolgattak a fiúk,
és a hétvégén, évente egyszer kijöttek megmutatni,
mekkorát tudnak lőni és hogy a tökök meddig repülnek.
Egyfajta mentalhigiéne keveredik a fegyverkezési mániával!
Volt, aki módosított légvédelmi ágyúval lőtt ki tököt,
és van, aki egyszerűen a legnagyobb ágyút építette meg.
Volt az Old Glory, nemzeti zászlóval, halászsassal, ahogy kell!
És volt 14 éves, aki a Young Glory-t építette meg adományokból!
Jake Barton és a kis komái, akik a legpontosabb ágyút készítették!

Sokszínű tehát a társaság!
Ez egy barkácsklubként indult. Ami nem tömegszórakoztatás.
John Huber, egy helyi géptervező például 1996-ban kezdett lejárni,
és első alkalommal egy cserkészcsapat győzte le.
Úgy döntött tehát, hogy megmutatja mindenkinek (nyerni akart),
és a munkahelyi számítógépe segítségével tervezett egy szerkezetet,
amit egy erős fűnyítómotor hajt, húz fel kilövésre készre,
és ami érdekes mindebben, az az, hogy Mr. Huber foglalkozása
nem más, mint az egyik helyi atomerőmű mérnöke.
Olyan messzire hajított a gépe, hogy nem tudták, hova ment!
Mindenki más a közeli fás részt teríti be tökmaggal és béllel!
Persze lőttek már mást is, káposztát, sörös hordót, meg vécécsészét.
Ebből fesztivál lett, kinőtte magát rendesen.
Évente 30 vagy akár 40 ezer látogató érkezik,
és legalább 60 féle kilövő gépezet nyikorog nekik!
Lenyűgöző, ahogy az egykori veszedelmes hajítógépek,
amik egész városokat romboltak le és tömegeket űztek el,
600 vagy 2600 évvel később tömegeket vonzanak szórakozásból.
Van már visszavonult chunker klub is. És dicsőségtáblázat!
Ez tehát a dicsekvésről szól, önbizalmat építenek a vidéki amerikaiak!
Mint amikor egy Midwest vagy még nyugatibb, 
félsivatagos területen áthaladsz az USA-ban,
akár valamelyik híres Highway mentén (akár nem):
és ott avval köszöntenek a lelkesedő helyiek, 
hogy övék a világ legnagyobb serpenyője, 
és ez is van kiállítva a település közepén, 
állványra szerelve, hozzáerősítve szép pózban, 
a markolattal felfelé egy 400 kilós vagy 2 tonnás, 
kiöntött vagy összehegesztett bazi nagy serpenyő, és ennyi.
Iszonyatosan izzik, sugározza a hőt a nyári melegben.
És abból a sok fémből akár utcatáblákat is csinálhattak volna,
de minek(?) - felelnek -, azt a néhány utcát ők úgyis ismerik.


Ilyenekről mesélj interjúkban.

 

 

 

 

 

 

Always háború (és koktélok) és barlangi komornyikok

Akik a háborún 
megdöbbennek.
Többnyire azok,
akik háborút
nem nagyon éltek meg.
Az egy dolog,
ha ukrán lányok
a jelenkorban
Budapesten
kölcsönlakásokban
eleinte,
aztán munkát találva:
bulihelyeken szórakoznak,
ünnepelve,
hogy nem szakadt rájuk
egy ház vagy háztömb,
és összeomlott
épületmaradványok alatt,
nem erőszakolták meg őket
vagy negyven-valahányan.
De az más, ha a buli közben
a vércsoportjukról
vitatkoznak félrészegen,
és a háborús eseményeket
híven követő csaposok
kiakadnak azon,
hogy az ukrán férfiaknak
a felöltőjén,
a zubbonyra rá van tépőzárazva,
rajta van a várcsoport.
Ha még menthető,
arra az esetre, mint általában.
...
Akik a háborún 
megdöbbennek.
Mint amikor nem egyértelmű,
a történelem maradványai,
emelvények, romok,
diadalívek és erődök:
mit is üzennek a mának?
Az ókori erődök sivatagokban,
legyen az Nubia ellen
vagy a Hettiták ellen,
vagy egy Sumér kolosszusfal.
Később Hadrianus két fala
(egy Skócia felé, egy Afikában,
ami kevésbé ismert).
Az egész civilizáció falak mögött,
miközben a városok is úgy jönnek létre,
London, Köln, Bécs, Budapest,
hogy erődök létesülnek,
ezek mind katonai állomások voltak.
Ahol most turistáskodsz,
ahova most kiházasodtál,
ahol most bulifővárost sejtesz,
ahova most elmenekültél hazulról!
Az ókortól a NATO-ig,
a japán és európai
amerikai támaszpontokig,
ugyanaz a spirál fut,
ugyanaz a ciklus ismétli önmagát,
csak más mértékben,
és más volumenű momentummal!
Ez mind háború,
mind a dominancia végkisülése.
Egészen, amíg a várak uralma tart,
mely 1862 és 1918 között összeomlik,
nincs már földbe süllyesztett fal,
földsánc és csillag alakú védmű,
ami ellenállna a pontos tüzérségi ágyúzásnak,
így jut el az emberiség a betonerődökig
(az első változatokat a németek építették
a rájuk kilőtt 5 millió tonna lőszerrel szemben),
aminek szellemiségében 100 évvel később
minden középületét, plázáját,
szállodáját, mélygarázsát,
és talán lakóházpincéjét is építi:
mintha a középkorban egyszercsak
minden lakóházat kicsi váralakúra
építettek volna, és ugyanolyan abszurd,
amit ma tesznek, mert nevetséges,
mert iszonyú súlya van,
és attól még, hogy gyors,
hosszútávon csak két dolgot jelképez:
- a kor cinikus építési hozzáállását (igénytelenségét)
- a két világháború sokkját, amiben máig él!
Az 50-es évek nem múlt el nyomtalanul,
és a pánikszobák divatja sem hagyott alább,
és a Világvége Óra állítgatása sem,
és a tehetősek spekulálása sem, hogy velük mi lesz?!
...
A gazdagok falak mögött,
megerődített állásokban,
mintha ma villanykerítések mögött,
vagy falakkal körülvéve,
akár újakat emelve,
akár régi várnyegyedekbe költözve,
akár braziliai favellák
gyűrűi közé mint a szegénység
naprendszerének sávjain
valahol egy vékony csíkban
a városmag körül egy-egy
gazdagnegyed gépfegyverekkel,
és páncélozott autókkal
iskolába járatott kölykökkel,
akiket a testőr vagy a sofőr,
esetleg a cingár kis magántanár nevel,
akit utóbbit helikopterrel repülnek át
a romboló-tüntető szlöm fölött
a tengerpartról.
Ez annyit tesz, a máshol leuralt piac
helyi megtestesülése lett az ilyen palota,
többnyire eldugva, őríztetve,
míg középkori mása nem lakóépület,
hanem katonai állomás,
egy terület leuralása a maga jelképességén túl
(ide is lehetett összehordatni a terményadót, egyéb szajrét),
és a terület megszerzése egyet jelent ekkoriban
az azt ellenőrző vár megszerzésével (military base),
amin túl, a centrális hatalmi központban
vannak csak azok a személyes helyőrségek,
amik legmagjában az uralkodó osztály hesszel.
Vagy mikor szinte megszűnt az uralkodó osztály,
és a tábornokok úgy civakodnak és rivalizálnak,
mint holmi hadurak a reneszánsz elején vagy közben,
és mire ez a mentalitás elülni látszik,
még a 14-18-as világégéssel tetézni kellett,
hogy akkor később a 120 kilométeres harcállások helyén
csupán egy-egy bevackolt, omladozó betonkuckó látszon,
ami most már csak egy búza- és egy lucernamező szélét jelöli,
nem pedig egymással hadban álló országokét?
Hogy a gazdagság innentől kezdve a fegyverbiznisz?
Nyilvánvaló. Erre utal ironizálva nem egy szuperhősfilm.
És az uralkodó osztály már nem a trónt cipelteti várról várra,
vagy a kincstárat vagy a koronát páncélos lovag konvojjal,
hogy megbújjon mindenestül egy hágón túli biztos helyen?
Kivéve, amikor 1941 és 1945 között a Cabinet War Room
London belvárosában a Kincstár épülete alatt kibővül,
21 szobáról 100 szobásra, bebútorozva, hangulatosan,
gyarmati komótosságú színekben kicsit, nagyon angolosra,
és egyforma távolságra a Parlementtől,
illetve a miniszterelnöki Downing Street 10-es központtól!
(és itt volt az első, talán legkomolyabb háborús titok,
a titkok nyitja egy vécészobácskába nyíló ajtó volt,
legalábbis annak álcázva, mikor is mögötte
az első Londont az amerikai elnökkel összekötő transz-atlanti
telefonvonal volt elérhető, teljes titkosítással,
talán az első igazi katonai hot-line a világon)
Kivéve még inkább... amikor a kettő 
- vár és menekülők - találkozik,
és ez már a modern kor kihívásait igényli!
Nem is az, hogy MY FAMILY FALLOUT SHELTER! :hálószobával?
Wall Street-i elemzők szerint 20 milliárd dolláros üzletág!
Mert mit véd az meg egy alagsorban?
Az 50-es évek Amerikájának szlogenjével, Duck and Cover!
Rettegve, hogy 30 percen belül vége a világnak,
meg attól, hogy megtámadhatja őket valaki,
amihez nincsenek akkor és azóta sem nagyon hozzászokva.
Nem is az tehát, hogy 49 óta nem ők az egyetlen atomhatalom,
vagy hogy mi lesz, ha elszabadul az apokalipszis,
mert ezt a kisember a 100 dolláros kertvégi bunkerével hogyan?
De például a White Sulphur Springs közelében,
egész pontosan Virginia államban 
a Greenbrier Hotel és rekreációs központ,
ami alatt egy teljes bunkerhálózat feszül?
1958... Érdekes módon az atomtámadás elől
az ország fővárosából itt menedéket lelni képes
- onnan csupán 5 óra autózásra elhelyezkedő -
és a teljes képviselőházat és a szenátust
spártai körülmények között befogadni képes óriásbunker
építkezését műgonddal úgy tartották titokban,
hogy az eredetileg 2600 hektár területen amúgy is itt levő,
531 szobás, déli stílusú elitista épülettömb 
váratlanul vadonatúj szárnyat kapott,
míg az építkezés során feltűnő módon kiemelt földtömeg 
egy 9 lyukas kiegészítő golfpályarésszé nemesült,
és az egészről 1992-ig senki sem tudott,
mígnem a Washington Post meg nem szellőztette.
Kódneve a következő volt: Greek Island.
Itt 18 teremben, termenként 60 hálófülkével,
400 fős étkezdével, 60 napnyi élelmiszertartalékkal.
Néhány 25 tonnás kapuval, 45 centis vastagsággal,
voltak egyéb mellékbejáratok, 18 tonnásak,
ami tényleg nagyra törő és ambiciózus.
A modern kor tehát átírja a középkori doktrinát,
mégis a középkorból merít, sehol többet és jobban,
mint az Amerikai Egyesült Államokban.
Ebben az esetben a vár maga a hatalmi központ,
igaz, nem a hegytetőn, hanem a föld mélyén,
mint a Chayenne Mountain Air Station (1966),
ez is egy bunker például, szintén az USA-ban.
...
A nyomornegyedek fölé létesített üvegpaloták más tehát,
a mai Shanghai-tól Rio de Janeiro-ig,
Párizs belterületeitől az óriásgettóig körülötte,
Los Angeles példája ugyanez, vagy egész Európáé?
Hogy jobbágyfelkelések rázzák meg az utcákat?
Vagy arról van még szó, hogy Rioban?
Európában tehát ehhez képest,
ehhez viszonyítva,
amikor Európa volt ezen a szinten
(és kezd lenni megint, lásd. ismét Párizst):
falakkal körülvéve gócpontok,
amikben az elit bújkál, nem csak bújkált?
Provokálta is egymást evvel, a pompával,
a függőleges falak vastagságával,
az ellenséget kihívva diadalittas párbajra,
aminek kölcsönös vérét mindkét-három sereg itta meg.
Róma összeomlása utántól
egészen a hercegségek koráig
katonai csoportokat toborozva,
vélhetően szegényt
a szegény ellen,
kiemelve egyik szegény jobbágyot
a másik jobbágy lekaszabolása árán,
hogy így jusson némi státuszhoz,
talán hajlékhoz, és a várurak
maradékaihoz és relatív mértékű,
értelmezhető volumenű busás jutalomhoz,
meg odataszított nőkhöz,
ahhoz képest, hogy leverik,
lekorbácsolják róla a mindenét,
minden egyes aratás után,
és persze zimankó idején,
mert mikor vennéd el
a földművesek terményét,
ha nem akkor, mikor nincsen?
Vagy a tavaszi vetés előtt jóval!
Az a rengeteg épület,
a Loire-völgy összes pompája
vagy a németországi kastélyok ezrei,
vagy az olasz barokk épületek milliói,
vagy az angol vidék kúria-sokasága,
vagy a magyarországi, az osztrákok által
később egyesével felrobbantott sok erődítmény,
hát még stratégiai ponton fekvő,
szép kimunkálású történelmi várépület,
mind azt sugározta egykor, hogy VIP!
De nem csak összelopták azok költségét, tévedés!
Városiasodás, korai iparos réteg,
céhek, kereskedelem, kamat,
szállítás, folyami áruforgalom,
országhatárok, átkelési és beengedési vámok,
védett katlanok és szurdokok, tengerszorosok,
fegyveres kíséret és garanciák, kölcsönök,
hídvámok, védelmi pénzek... só, arany,stb., 
csak ezek után az adóterhek és a kegyetlenkedés,
amivel leolvasztották még az utolsó kunyhó
utolsó kamrájának utolsó rúd szalonnájáról is
a megfelelő mértékű zsírt, tehát mindet!
A vár ezt is képviselte, kétség kívül.
A pszichológiai terror kisrészt eleme ennek!
Azt, hogy ide nem jut be akárki!
...
De nem minden középkori vár volt magánvilla,
még az ókorban is úgy volt,
hogy a helytartó az erődítményen,
a katonai városon, hát még a polgárvároson kívül,
jóval kívül élt, képzeld el,
hogy Aqunicum tehetősei Szentendre magasságában,
abban a lakatlan, szűk utas részen éldegéltek
a maguk kiglancolt villáiban, vidéken,
ahogy 1500 évvel később az angol főurak.
A középkori vár, ami a királyság epicentrumától távol,
talán egy hídfőállást védeni készült,
vagy a határvédelem szempontjából épült,
nem csak egy Playboy kúria volt, távolról sem.
Aki azt véli, hogy ez egy wellness-központ volt, téved.
Hogy  minden esetben ez volt a penthouse, a toronycsúcs!
Hogy ez volt a kidekorált elnöki lakosztály!
Vagy hogy ez volt a felhőkarcoló tetőterasza,
a giga-mega-luxus-loft-kéró... tévedés...
volt némi előnye, néha jéghideg falakkal.
Talán az, hogy védve kóbor-rablóbandáktól,
vadállatoktól, gyilkosoktól,
útonállóktól és törvényen kívüliektől,
nem úgy, mint a kunyhó. Ez előny, valóban.
A kunyhóhoz képest. Ami körül még kerítés sem volt,
legfeljebb mocsár.
Mind inkább legelő vagy karám.
20 kunyhó és az ítélet.
...
Falakkal körülvéve,
faltól falig utaztatva a tehetősek,
falakkal körülvéve
az első városok magja is,
és falakkal körülvéve
egymás ellen,
egymásra néző falak.
Egész Európa ez,
az egész középkor ez!
Csak szólok.
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
Meg lázadás.
Érthető az újkori ív tehát,
1776, az amerikaiak,
aztán a Francia Forradalomtól
Napóleon ámokfutásáig
(persze azzá válva,
ami ellen küzdött,
mint minden rendszer szintű rendszer)
eljutni 1918 októberéig,
de ez egy végletek 
közötti kimaxolt dac.
Itt már országok falazódnak be,
hirdetnek magánháborút önmaguk ellen,
és mindenki más ellen is (ideolgóiai alapon),
hogy a szomszéd vár (ország vagy kontinens)
vegye észre fennhaságukat,
így üzenve ideológiákkal keresztül-kasul,
néha a kontinens túlvégére! Fenyegetőzve!
Ami roppant törzsi öntudat.
Az amerikai gyarmat
a 20. század elei
orosz állapotokhoz képest
egyáltalán nem ugyanaz volt.
És az oroszországi sokk,
az elmaradottság,
a bőven még feudális állapotok
- elvégre nyugatról keletre
hatott ki a fejlődés,
egyre leleassulva a félperiférián -
ennek visszacsapó hatása volt
(recoil of mentality)
hogy még 1948-ban is,
ami fejlettebb volt náluk,
de bekebelezték,
azt leépítették a fél-feudális,
éppen csak iparosított,
az amerikaiak által felpumpált,
éppen hogy gépiesített szintre.
Mert a háborús gépiesítettség,
a sánc, a dac, a beton
és a (rém)parancs(uralom) segítette,
hogy túléljék a teljes megsemmisülést!
...
Ígyhát ezt a receptet alkalmazták mindenre,
a betont és a hierarchikus doktrinát,
ami olyan volt a katonai parancsláncban,
mint a hűbérlánc volt korábban,
hogy lefelé megy minden utasítás,
és felfelé nincs egy pisszenés sem.
Középkor atombombálval Keleten tehát.
Valahogyan elszúrva. Kétpólusúvá merevedve!
Jelképesen vagy sem: várárok a várárok mellett,
vár a várat figyelve roham nélkül,
és rohamozás várak nélkül a távolban,
őserdőben, sivatagban, szigeten, olajmezőn,
mindkét fél nevében, kissé eltussoltan.
Always háború tehát!
Indonézia, Palesztína, Falkland, 
Bolivia, Jugoszlávia, Nepál,
Írország, Baszkföld, Csecsnia,
Iraq, Afganisztán, és a többiek,
véres kard diszkó,
a háború örök kirakata,
a ki nem próbált technológia tesztüzeme,
a harmadik világbelieken kipróbálgatás,
az erőforrások utáni nyúlka-piszka,
mint a só után az ókorban
és a középkorban is (a sóról máskor),
mintegy az olaj és az érc most ez,
az olajon hajtott számítógépüzem,
ami a mai várak megfelelője,
a szerverközpontokban bankszámlák,
és a svájci trezorbunkerek,
és a magánszigeten a koktélba jég,
annak is nagyon komoly 
logisztika és spéci frigó-zárka kell!
És az, hogy körülötte ég
a fél világ,
és egy kis esernyő hintázik
a körtetestű talpas pohárka szélén.
Míg a GBU-28-as rakéták becsapódnak,
és a koktél felett középkori metszetek
vannak lapozgatva hófehér kesztyűben,
vagy antik lövedékek bronzfejei
vannak vitrin alá helyezve, komornyik teszi.
...
Így és nem máshogy: a barlangból ide vezető úton,
ami szerszámokkal volt tele,
eljutott oda a civilizáció,
hogy olyan összetettségűvé váltak,
vannak fokozva (tovább)
eszközei, műszerei és gépei,
hogy már képtelen előre lekódolni,
milyen balesetek várhatók,
és hogy milyen aprócska hibák,
kimaradások és tervezési tévedések
vezethetnek oda,
hogy egész régiók néptelenednek el.
Azon a szinten, hogy a rekatorokba
és vegyüzemekbe bezárt dzsinek
szabadulni akarása (őket bedobozolva dolgoztatva
most ők azok az univerzális jobbágyok,
akik az összepréselt atommag szintjén
és kegyetlen vegyfúziókba kényszerítve
lázadnak a betonfalak mögött,
ebben az esetben mögéjük zárva),
és egyetlen mérnöki súlyos hiba kell,
és kitörnek ezek a bezárt hatások!
Épp a feszültséget, ami bezártságukból ered:
aratja le az emberiség az által, hogy túráztatja őket!
Megsajnálni a hasadó atomot!?
Megsajnálni a vezetéken táncoló áramot!?
Megsajnálni a kényszerházasított elemeket?
Egy korban,
amikor egész városokat képesek
a mérnökök lerombolni úgy,
hogy egyetlen katonai titkos kulcs,
egyetlen őrült parancsnoki parancs sem kell,
hogy valami felrobbanjon magától.
Pusztán azért, 
mert kényszerre épülő tervezési elvek,
és a természet megerőszakolása 
tartotta össze az egészet.
Noha ezek legszívesebben formálódtak volna,
vagy mind felvett volna egy állapotot,
amit az emberiség úgy tűnik, képtelen.
Egy nyugodt állapotot.
...
És a tragédiák:
a tragédiák előkészítői ellen is fordulhatnak!
A franciák esetében ez ugye rendszeres,
a borzasztó Chauchat gépfegyvertől,
a Saint-German és Trianon békediktátumokig,
el is lettek érte fenekelve.
(de ha érezték volna, hogy jogosan jártak el,
nem építettek volna 1929 utántól
teljesen önálló bunkerhálózatot odabent sínekkel,
a vastag bőr példájára, hogy az ellen róla lepattanjon,
nem lett volna tehát Maginot-vonal,
azt sejtve, hogy a németek egyszer csak visszatérnek,
mondjuk bosszúszomjasan a megaláztatásért;
persze azt a franciák nem sejthették,
hogy le lesznek ültetve a vagonba, 
ahol korábban viháncoltak, most elnémultak)
Folyamatos túlcsinálás. Folyamatos gőg.
Kiprovokálni még egy világháborút, nem kismiska!
Mindezt felkészületlenül, mindkétszer.
Chauchat? A gépfegyver, ami olyan rossz volt, hogy nem volt
kettő egyforma, tehát alkatrésznek sem kellett,
és oldalt nyitott volt a lőszermagazin - a sárban? -
amit az amerikai expedíciós seregre sóztak rá,
és folyton besült és a visszarúgása akkora volt,
és olyan rossz a kialakítása, hogy arcot tört.
Csak néhány példa. Pedig volt "BAR"-gépfegyver,
azonban, hogy a németek le ne másolják,
a szövetségesek nem is merték használni, 
pedig 1970-ig szinte,
hogy szolgálatban volt, úgy megelőzte korát!
De nem a civilek csatoltak el ezt-azt,
és nem a vezérkar tukmálta a rossz gépfegyvert,
hanem poltikusok álltak ez egész mögött,
mert poltikusok válogattak a fegyverek között,
és politikusok játszottak terepasztalost,
határokat átfirkálva vad össze-visszaságban,
nem a diplomaták, vagy néprajzkutatók!
Innentől kezdve milliók döglenek bele a háborúkba!
Siege warfare to trenchwarfare,
azaz a várároktól az árokharcig...
ahol traktorokra szerelt ágyúkkal indultak meg 
(moving gun platform) az 1910-es években,
hogy később ebből legyenek a röptükben lövő modern tankok!
Várat csinálni ekőbb egy kontinensből (Atlanti-fal), innen
a Piccadilly Circus metróllomásról kijövőkig,
akik számára eltűnt az utca, ahonnan lementek,
keresztül Loirent tengeralattjábunkerei körül 
a teljes városka lenullázásáig és Japán gyújtóbombázásáig,
egy országbörtönig (Berlini fal és a Vasfüggöny)...
és egész egyszerűen miniatürizáltuk a középkort,
a 60-70 tonnás tankok immár lánctalpas várak,
az ágyukkal beéptítve forgótornyaikba,
azt a békét hirdetve, amit betartatni úgysem tudnak,
és a betartatás kényszerével provokálva
az állandó ellenszegülést,
aminek kivédésével létüket legitimálhatják.
Ahogy maguk a tervezők és megépíttetők is
(hardwired advesary species).
Akiknél már a Föld bolygó válik várrá,
és a világűrbeli Naprendszer gyűrűi árkokká,
és a fiktív űrlényinvázió a várbevételi kísérletté!
Minden sci-fi egyben lovagregény!
Minden űrlény maga az ember, ahogy hódít!
Minden ilyen film azt mutatja, hogy tükröt tart?
Always háború!
...
Még a béke jegyében futott versenyek,
az első ókori olimpiai játékoktól
a Holdraszállásig tartó vesszőfutásig is:
mind tele van erőszakos lépésekkel,
főleg a törzsi színekben gerelyvetéshez képest
a rakétákkal embereket kilődözés,
elvégre közel sem tévedés,
hogy a Saturn-rakéták (mind hibátlanul működött)
a világ addigi legnagyobb irányított,
szekvenciális vegy-robbanásai voltak,
egy inverz-pendullum csúcsán pedig,
egy kis kapszulába gyömöszölve űrjáróink,
az égve a Holdnak pofont adni kész kézfej végén 
a gyűszűben emberek, akik bíznak mérnökeikben.
Hogy 12 évvel a Sputnik után
zászlókat tűzzenek ki más planétákon?
Mert a későbbi Titan űrrakéta-program mi volt?
Super-expensise satelite payload,
azaz ez is trófea, kiposztolni földkörülire,
és ott lebegnek a pislogó trófeák,
kitömve betét-relékkel és adatkábelekkel.
Nyugodt állapot?
Amikor a legnagyobb bunkerek azok voltak,
amik atomfegyvereket védtek: atomfegyverekkel szemben?
Tucson közelében is, ahol 2 fő irányította az állomást,
10 perc alatt kilőhettek egy Titan II-es atomrakétát,
mire a túlfélről a töltet csak fél óra múlva érkezett meg,
ugyanide, ahol már ki volt ürítve a rakétasiló.
54 ilyen kilövőállás volt aktív az 1960-as években (63-ra),
és sok esetben tetjüket 740 tonnás, csúsztatható tető védte!
A szomszédtól való félelem ez, annyira,
mint amennyire a házi készítésű óvóhely,
a nukleáris holokauszttól való félelem
egyben azt is jelentette, hogy a szomszédodtól,
a közvetlen szomszédodtól rettegsz leginkább,
mert a rádiós figyelmeztetést követően közelharc lesz,
tépelődés a ház előtt, tolakodás, lökdösődés a kertben, gyilkosság,
hogy ki kerül be melyik óvóhelyre (melyik van közelebb),
és ezért minden ház alatt, minden kert végében
(egymástól alig 20 vagy 100 méterre):
ott állt a saját, a privatizált nemzeti menekülőút!
Micsoda tömegpánik! Micsoda üzlet!
Az utolsó kilövőállás Missile Museum néven fut immár,
a fegyverarzenál kölcsönös leépítése céljából kötött paktum után,
amely némi biztonságot akart adni a világnak egykor,
végül elérte, hogy ez az egy, a múzeumban lévő maradjon,
és átfúrva 1 hónapig kihelyezték a szabadba,
hogy az orosz műholdak megvizsgálhassák, tényleg hatástalanított.
Hulk Buster. Bunker Buster. Top Gun: Maverick. Összefüggésben!
Mind atomkori lovagregény, és mind várakról szól.
Mind toborzófilm és propaganda. Mind erőfitogtatás
(már csak az előállítási költségük, bombák filmen és tényleg)!
Mind azt üzeni, amit a kerítéstábla: "A kutya ugat és harap"!
...
Nyugodt állapotot?
Mihez képest?
Az ágyúzás honnan jutott el hova?
Mint a 19. század számára a TNT,
a 9. század számára a puskapor volt döntő,
mert egy többnyire nem harcászati célú összetevő
most felfegyverkezéshez lett lassan használva,
hiába hogy Kínában eredetileg másra használták 300 éve,
vagy hogy az arabok is már bő egy évszázada ismerték,
mire az európaiak, mint Roger Baker és mások nyomán, 
a 13-14. századra
rájöttek, hogy a vizelettel kevert, kiszárított
és granulátumként használt puskapor elég levegős,
hogy ne lassú égésű és pontatlan legyen,
hanem egy gyors kisülésű robbanófegyver!
És a vadászat folytatódott. A háború ugyanis embervadászat!
A Hidegháború kérdése (máig) egyszerű:
ki a rezidens csúcsragadozó?
Ugyanezt tükrözik a tengeralattjáró harcok,
mert hány atomtengeralattjáró cirkál most,
hogy a közértben vásárolsz, válogatsz,
hogy lábat borotválsz vagy virágot locsolsz?
The undersea supremacy, volt a bűvös kor,
amikor a boomer-becenevű halk fémtartályok
atomrakétákkal harangozni készen,
tölteteikkel a víz alól az égre néztek!
A tengerben, ahol nem lakik,
és nem létesült emberi város egy sem?
Más terekbe kihelyezett vadászfegyverek,
a margón túlról, az űrből akár?
Mint az ókori erődök sivatagokban (ahol nincs létesítmény,
csak sátrazó törzsek és kereskedelmi útvonal legfeljebb),
vagy a középkori folyófeletti fellegvárak?
Valami olyan világtalanság, ami a funkciónak felel csak meg?
Vagy olyan meglepően más megközelítés, hogy az idegennek hat?
Az áldozat számára?
Ilyen lehet, ha az orka berántja a vízbe áldozatát,
vagy ha a vadászsólyom a magasból lecsap,
vagy a húsevő virágok szirmai bezárulnak,
vagy a medúza círógató fényei csapdába csalogató hatásúak,
vagy a lesben álló nagymacska beolvad környezetébe?
...
És erre mondják, akik vitatkoznak,
hogy de hisz az állatvilág is
tele van erőszakkal és szenvedéssel,
a hálóba becsomagolt lepke vergődése,
a gégéjét hárman átharapó zebra hörgése,
a delfin szájában kettéharapott halacska,
a gombák beleszőve magukat mindenbe, ha csak lehet,
és a mikroorganizmusok állandó csatája?
Na meg a mikroverzum tüntetései egy cipőtalpra
keményen beragadt rágógumi mélyén!
Egy őserdő szintjén pedig minden szinten ez!
Hogy folyamatosan emészti magát az egész,
nem a falevelek a komposzt,
az összetett ökoszisztémák
maguk is egy hatalmas, eleven komposzt,
és a levadászottakat kiszarják a vadászok.
Werner Herzog monológja is ide vág!
És azt is mondják egyesek,
hogy ha az oroszlánok fejbe lőhetnék
az antilopokat, távolról méghozzá
- hogy ne kelljen utánuk futkosni a hőségben -,
akkor azonnal megtennék, hezitálás nélkül.
De lehet, nem 4 milliót, egyetlen teadélutánon.

És kérdés, hogy az oroszlánok utána koktélozgatnának-e?


 

 

 

 

RUNNING LUNCH és a többi KAMU

Bestétál az angol lány Bécsben a 2nd Hand turkálóba
és megveszi a 28 eurós rajzfilm trikót.
Az újrahasznosítás nevében, iszonyúan túlárazva.
Utána átmegy a szociális központba,
hogy a többi divatos arccal:
arról vitatkozzon és csináljon videot,
egész Európás group chat-et, hogy drágaság van.

Fiatal belga férfi megfelelői Budapestre jönnek,
hogy kikérjenek 10 Unicumot (végre valami helyi),
és 6 Gin Tonic-ot az eldugott kis romkocsmában
(egy időbuborék még a romkocsmák indulásának időszakából),
és bedobálva az italokat elindul a rádöbbent kiáltozás,
hogy ez csak 37 EURO volt, ember!!! 37 EURO!
Ennyiért két italt kapni odahaza, mekkora fless!

Nem mondod az angol lánynak, hogy az a póló 6 eurót ér.
Nem mondod a belga fiúknak, hogy ezek a reális árak,
és hogy túlfizetnek, mint az a lány is tette, naivan.
De azt sem, hogy 1 Unicum meg egy sör 600 forint volt,
mielőtt ők elárasztották volna Budapestet,
meg az összes többi szomszédos országot is lassan.
És most következik Montenegró és Albánia.

Lehetne tanácsolni, hogy most menj, amíg még nincs beárazva,
és amíg a helyiek még azt hiszik, ez jó, hogy jön sok turista.

 

 

 

 

 

 


 

Éjszakák ukrán lányokkal

Két történetről lesz itt most szó.
Az elsőben van egy szokásos szereplő,
az őrült.
Aki állítólag hazátlanná vált.
Sokáig nem kell elméleteket gyártani,
mert az a mennyiségű törzsanyag,
amit ő lead önmagáról, nehezen reális.
Nem a fordulatok miatt, abból alig van,
hanem az összegyeztetési bukfencek miatt.
Ha valaki régész, hozzá tud szólni a témához.
Ha valaki feminista, nem borul ki mindenen.
Teszem azt, előbbi esetében a bronzvértek kapcsán...
... utóbbival már máshogy kombinálva:
az utolsó matriachátusok miatt (mert ez merül fel),
hogy nem is válaszol a kérdésre, feldobott témára,
hanem egyből lead egy sablon(fal)dumát,
hogy a nők egy csomó mindent csinálnak,
amit csak a férfiak miatt, a férfiak kedvéért,
és már darálja is az automatából a mormolható szitkokat.
Igazából mindenkit kollektíve lehülyézve.
Ez a nő tehát olyan sorsú, hogy maga sem reagál rá.
Már vagy fél éve felkeresett és akkor is zaklató volt.
De sikerült elfogadtatni vele önmagát ideig-óráig.
Most azonban visszatért és nem adta fel az űzést!
Üzeneteket küld, nyomoz utánad a törzshelyeiden,
és egyik helyről a másikra tér be, kikérdezve mindenkit,
mert hogy ti milyen jó barátok vagytok (erre hivatkozva),
és ezzel az antréval feji az információt rólad,
úgy, hogy idegeneket faggat, mintegy kényszeresen.
Amikor ez a módszer nem jön be, és sehol sem talál meg,
akkor jön a passzív - szokásos hibbant - agresszív nóta,
amikor ugyanis azt pedzegeti, hogy ez az utolsó napja itt!
Nem teheted meg vele, hogy nem futtok össze,
legalább röviden, de neki el kell köszönnie tőled...
Ezeket már ismerjük.
végül is megtalál valahol, hogy mihez képest késett?
Az egész eltart 10 órán át és amik kiderülnek,
nem éppen vidám tábortüzes történetekbe illenek.
Egy dolog, hogy kiöltözve jön, egy másik, hogy iszik,
egy harmadik, hogy kipakolja a teljes táskáját a bárpultra,
úgy, hogy rendelni is kellene óránként, mert egy fél bárpult,
ahol más vendégek tartózkodnának, van lefoglalva lim-lomokkal.
Mindent, amit kipakolt, elemezget is. Úgy 50 perc egyben,
amíg végig megy minden kencén, rongyon, csecsebecsén, ékszeren.
Ő soha semmit sem vesz. Ő mindent kap. Ezt egy este alatt,
úgy 400-szor elmondja. Hogy miért ilyen fontos ez, nem derül ki.
Azt hiszi, ettől nagyon hippi lesz?
Vagy befogadták Budapesten, és ezt kompenzálja brutálisan?
Mert nem akar eltartott, megtűrt, vagyis menekült lenni?
Előhozakodik avval is, hogy őt lehet nyugodtan fotózni.
Akárhogyan. Neked még azt is megengedi, hogy meztelenül!
És mindenki előtt felnyitja a felhőben tárolt aktjait,
amiket 3 meg 1 éve, a kettő között készítettek valakik.
Ismétli azt is, hogy milyen 60 éves férfiakkal találkozgat,
és nem, neki nincs apakomplexusa (valójában csak nem válaszol),
és azok a férfiak is adnak neki dolgokat, mint mások, ez a zokni is,
nézd, ez a töltőtoll is... egy férfitól! Már kicsit unod a műsorát!
Valami borkóstoló tanfolyamot emleget, amibe bekerült,
igaz, ha nincsenek semmilyen dokumentumai a háború miatt,
akkor hogyan jött Tokajra táborozni (szerinte részegek gyülekezete,
miközben a harmadik whiskey-t issza a hangját emelgetve!) ...
Végül... Felkéreckedik lakásra, hogy őt most öltöztetgetni kell.
Hogy babázni akartat magával?
Kiderül, hogy a férfiaknak általában feláll rá,
ha a közelébe mennek és ő ezt tudja, ő ezt figyeli.
Ja, hogy ezért nézel le annyiszor, miért nem ezzel kezdted?
Azt hiszi, minden férfi - valami sablon szerint - ugyanolyan,
és ő most a kulcsot keresi, a szexgrált, hogy irányítani tudja őket!
Szerinte amúgy is mindenkivel flörtöl!
Itt most zátonyra fut minden kísérlete, még a fűzőt viselés is,
hajnali 5-kor, amikor már fárasztó, amit művel.
Nem derül ki, hogy le akarja magát fektetni, szex és kész,
vagy azt várja, hogy ebbe az irányba menjen végre a dolog,
és akkor nyíltan kiakadhat, hogy tudta, hogy ez lesz,
mert minden férfi egyforma.
Valami ilyesmire játszik, és a csapda elég nyilvánvaló,
mint a kis földlyuk, amibe hegyesre faragott cölöpöcskék vannak,
felette ágacskarács, rajta levelek kesze-kusza takarásnak,
csak ő arra nem számított, hogy fújhat a szél,
vagy hogy a levelek a légátáramlástól kiszáradnak,
gyorsabban, mint a komposztáló talajon, párától nedvesen,
és ez minden prédaállatnak leesik,
és a ragadozók röhögnek egyet, és tovább állnak.
Már annyira fáradt a csaj, hogy majdnem elájul,
de még vonulászik a fűzőben, hogy még nem elég,
ő mindig erre vágyott!! Reggel ébreszteni kell, mennie kell!
11-kor mennie kell!
Kiderül, mikor nyökökgve és nyöszörögve ébred,
hogy egyáltalán nem délelőtt, hanem este indul állítólag a busza!
Hogy kinél lakott eddig itt? Hogy ki fizette be a táborba?
Hogy miért nincsenek női barátai és miért térít avval,
hogy a nők milyen könnyen kiismerhetők (csak ő nem?),
bezzeg a férfiakat alaposan tanulmányozni kell,
mert túlélés van (a háború nyilván nyomot hagyott benne),
és a férfiak így, a férfiak úgy... még a szüzességét is felhozta,
egy kurta, elszólt félmondatban, kibukott csak úgy,
és végül is pár napon belül, mire már leráztad szerencsétlent
(hiába dekoratív), az kezd összeállni, hogy ha nem voltak papírjai
(mert elvették őket) és ha menekülnie kellett,
ráadásul Donyeckből, akkor simán lehet, hogy ott megerőszakolták,
úgy veszítette el a szüzességét, és ezt kompenzálja,
mármint már nem tudja, hogy mit variál össze-vissza,
meg a férfiak így megy úgy, mert simán beleőrült az egészbe.
Mutatta a friss papírjait, azt mondta, sokáig vallatták érte.
Tanúkat kellett szerezni az identitása igazolásához.

Nem firtattam ezt a témát már. Még 6 óra vita lett volna belőle,
meg 20 percenként rászólni, hogy ne kiabáljon, könnyezve kissé.

A második történet nem ennyire felkavaró, inkább tényszerű.
Az egyik éjszakai mulatóban tavaly megjelent egy ukrán házaspár,
és valamiért a férfi már egyáltalán nem jár le, csak a feleség.
A kis feleség, aki van vagy 24-25, és a férj hagyja élni.
Éjszakai életet élni, elvégre a lakás alatt van a bár.
Talán csak megnézte magának kik járnak oda, és látta, hogy ez jó így.
Innentől kezdve a nő egyedül jön, van, hogy szó szerint.
10 hónap után már nem csak a kis feleség iszogat azonban magában,
dehogy, már hozza a baráti kört is, és azok berántanak másokat is.
Főleg az egyik barátnője, akire rárepül minden pali, csüngnek fürtökben.
Igazán mutatós, vékony, elegáns, szép - kissé keleties - arcú,
remek ívű járomcsontokkal és olyan keveredéssel, ami a dél-keleti,
nem csak ukránokra, oroszokra is jellemző, a belső-ázsiai beütések.
Kazah, tatár, kazár, török, azeri, meg ezek.
Az csak később derült ki, hogy ez a lány 19 éves, még 20 sincs.
Folyamatosan táncolni akar valakivel, az udvarlóit letagadja,
mármint joggal mondja, hogy ez nem komoly, csak beszélget velük.
Az egyből kiderül, hogy céges állása van, egy magyar nővel lakik.
Budán persze, hol máshol. De nem sznobizmusból, ott a cégközpont.
Lakást keres, külön szeretne végre.
A távkapcsolatban nem hisz, szakított is a férfijával,
aki 16 évvel volt idősebb nála, és aki nem harcol a fronton,
viszont nem tud idejönni és így neki nincs kedve ehhez az egészhez.
Amikor beemelem, hogy azért ez nehéz helyzet, mint a második világáhborúban,
hogy a férfiakat elviszik, és mire hazajönnek, másnak a felesége a barátnője,
vagy levélben szakít, mikor emez az ömlő vért törli magáról bőgve bánatában,
vagy már családot alapított a nagy szerelni gimis ara,
és ebbe azért akkoriban is és azóta is törtek már el egyesek.
A lány nem megy bele ebbe a témába, nem ide tartozik, jelzi testbeszédével
(elvégre már mondta, hogy az exe nem harcol, nincs mit sajnálni rajta).
Neki érintés kell. Neki társalgás kell napi szinten, nem videokban.
Neki van otthon egy kutyája, macskája, papagája, azok hiányoznak.
Az apja meghalt 15 éves korában, még 16 sem volt, csak lett.
- - - itt viszont érződik az apakomplex, és a figyelem ára,
és ezért követeli a testi kotaktust férfiakkal, a tánc, az esti traccs??? - -
Belemegy a történetbe, míg másodszorra is visszadobod a felkérést.
Kiderül, hogy  szülei alkoholisták. A szó klasszikus, keleti-szláv értelmében.
Az apuka tűzoltó. Az anyuka is tűzoltó. Az anyuka kápitán!
Az apuka valami jóval magasabb rangban van, de nem tudja mi az,
de komoly rang (nehéz lefordítani),
és amúgy is 45 évesen nyugdíjba ment, aztán jött a cirkusz,
ott is a pirotechnikával dolgozott, ezért lehetett ingyen bejárni,
és aztán ott megint inni kezdett a stábbal, de nagyon. És verte a mamát.
Fojtogatta is kőkeményen, ez kislányként nehéz látvány. De már halott.
Mindent megbocsátott neki, de majdnem ő is alámerült a bűnben,
mikor nem akarta befogadni a tragédiát, de nemet mondott, ő erősebb.
...
Mikor bekönnyezett szemhéjspirálos arcát elfordítja,
egy 42 éves nő arca látszik egy pillanatra, aztán a kislány visszafordul,
megrázza magát a zenére, és kicsit még arról sztorizgat,
ami az elmúlt néhány évébe belefért, ami alatt önmagát tette felnőtté
(azt sejtetve, hogy neki igazából elvették a gyerekkorát, az ittas családdal,
a járványokkal, a háborúval, ami már évek óta tart)... hangsúlyozza,
hogy ő mindent nagyon korán kezdett, 15 körül már volt párkapcsolata
- most akkor ahhoz viszonyítjuk a 16 évet, vagy a mosthoz? -,
ezek szerint egy 30+ kavart egy 15 körüli lánnyal, aki apát keresett?
Ez az egész valahogy nem tűnik teljesen egészségesnek,
és végképp elmegy a kedved az eddig is hátráltatott közös tánctól.
Bár a teste penge, standard instamodel típus, és elálló fülei bájosak,
és remek, ahogy szeretetből dícséri az egymást hajdan szétüvöltő szüleit,
FŐLEG
amiért amolyan középosztálykörnyéki-beliként zenei oktatást fizettek neki,
mindenféle hangszert, képzést, énekórákat (operaének tagozaton!),
és ezért örökre hálás lesz, mert a zene a mindene (hiába nem azt dolgozza most).
Hallgatod, a tragédiája nem külön eset, és ettől igazán tragikus.
Bár van egy szexuális kisugárzása, és dohányzása olyan, mint egy katonáé,
és annak ellenére,
hogy mind ukránul, mind angolul úgy beszél, olyan darabosan,
mint egy fegyvergyárból kilépő hegesztőasszony vagy tankszerelő matróna, 44-ben,
ez az egész felállás nagyon nehéz helyzetbe hozza azt,
aki eljátszik avval, hogy mit lehetne ebből a nőcskéből kihozni.
Nem mintha nem egy palival állt volna kint, mikor megjöttél. Aki ismerősöd ráadásul.
Végül avval zárja a dolgot, hogy neki, mint kiderült, elvették a gyerekkorát.
Tehát kimondja.
Hogy ő az anyjával ivott még néhány éve, aki litereket iszik,
legyen az cider vagy sör... az ő családja rossz lesz az alkoholtól.
Az anyukája nem 1 litert iszik meg, hát persze hogy 2 sör 1 liter,
hanem 2-őt, néha 3-at, van, hogy 4-et is, olykor akár 5 litert is.
Ezt az egészet maga mögött kellett hagynia. Várja, mit hoz a jövője.
De egy dologra már most fel van készülve, hogy a nagyszülei, dédszülei,
akik arról számoltak be, milyen volt a háborúban, most már ő is tudja,
hogyha lesznek gyerekei valakivel, ő is ebben helyzetben lesz,
amiben most is találja magát, amiben a családja már ebben a században is,
hogy arról kell majd beszélnie a gyerekeinek, hogy háborúban nőtt fel,
és egy másik országban kellett élnie, mindenkitől távol, erre nehéz készülni.
Igaz, ahogy ezt a monológját még befogadod, az is felvillan, hogy ennek örülhetne is!
Annak, hogy van hol lennie és hogy kiengedték és beengedték, és itt koktélozgathhat.
Igaz az is, hogy a dédszülei nem tudtak elmenekülni nyugatra, ennyiből jobb.
Azért a lengyelek meg németek milliókat tartanak el manapság, mindet zsebből!
És hát a 40-es években a németek nem várták őket brunchra a Reichstag előtti fűben.
Egy másodperctöredékre még, míg a barátnő, a kis feleség mutatja, hogy vidd táncolni,
épp emiatt nem kalandozol el, hogy kell-e neked ez a nő, aki éppen lakást keres,
és egyébként tűlélésből lényegében nem vizsgázik rosszul, és arra jutsz, hogy nem.

Otthagyom őket, mikor a barátnő, aki ezt a kis nőt hozta, azt mondja, "öngyilkosság",
és azt, hogy "this fuckin' slavic life", közben San Pech - Freak című száma üvölt,
reggel 4-kor egy pincében, ahol a szomorúság megül kissé, a bunkerhangulat is,
és mellénk ül egy nő, aki egész este nem szólalt meg, de tudjuk róla,
hogy néhány hónapja nagyon komolyan szúrta magát agyon. Nem is egyszer.

 

 

 

 

 

Charlie

Megjön egy felkavaró üzenet,
és a távoli, városszéli buszmegállóban
kissé elkedvtelenedve szobrozó,
az elvileg éjszakaira váró,
a nem érkező,
az egyértelműen ki nem írva nem jövő
éjszakaira hiába váró
nő ott lefagy egy pillanatra.
Az üzenetben az áll,
hogy "My furbaby".
Hozni akarja magával.
Megkérdez engem a várakozó,
hogy ez mit jelenthet.
Válaszként csak annyi, hogy:
- ez vagy egy ruhamárka
- vagy egy házi kedvenc
Kiderül, hogy természetesen utóbbi.
Ez nem más, mint Charlie.
A bemutatkozásból kiderül,
hogy az erdő és temető szélén
a megállóban telefonozó nőnek
Charlie tulajdonosa diáktársa volt,
és ez egy nőhaverkör találkozója lesz,
arról leveleznek, de már nem bírja,
el sem akar menni erre a bulira,
mert folyton mindenki...
... de mindenki...
... minden nő, aki eljön...
... csak Charlie-val buzul,
és az órákon át tartó pesztrálás,
ami közben egymásról nem derül ki semmi,
oda vezet, hogy elidegenednek egymástól.
A lányok, akik barátnők voltak.
Hogy ez egy gyerekpótlék?, kérdezel rá.
Annak a nőnek ez minden-pótlék.
Gyerekpótlék, p**si pótlék, családpótlék.
Külön napközibe járatja Charlie-t a gazdi.
Ahol egész napos programokat szerveznek
egy erre szakosodott intézményben
a napközben magányosan unatkozó kutyusoknak.
Mindez persze Bécsben, itt még nincs ilyen.
Nincs? Biztos ez?
És az egykor hipohonder (őrült) gazdi volt,
aki mikor az akkoriban még huszonéves,
ma már jócskán 50 felé járó lányok
elutaztak együtt néhanapján nyaralni,
hozta magával a takarítószereket
(Charlie és a nyáladzás még nem volt sehol),
és nekiállt a szállodaszobát
teljesen kitakarítani (órákon át,
mintegy nyaralás címszó alatt),
sőt, minden zuhanyzás után,
három féle vegyszerrel és lemosóval
a tusolót is, és ahova kilépett bárki,
azt is, de azonnal, lesben állva,
tehát minden egyes résztvevő
minden egyes tusolása után...
... ennek a nőnek az autójába
most nem lehet beszállni,
mert annyira koszos, kutyaszőr.
De az csak annyi, hogy kutyusos az autó.
Tiszta dzsuva te hülye, őrült picsa!
Aki erről mit sem tudva (hogy őrült,
és hogy picsa, és hogy gedva a luxusterepjárója),
annyit fűz csak hozzá, ha valaki beszáll,
és ő annak testbeszédén észreveszi,
hogy azért nem teljesen jön be az ambient:
"Jaj, hát bocsi, itt volt most a Charlie,
és a Charlie baránője, és a haverjai,
és akkor ha ilyenkor megyünk valahova,
itt vidáman hancuroznak a kutyusok, 
főleg hátul szeretik csinálni a cukikáim!"
Mármint vezetés közben 3 vagy 4 vagy 5 kutya ugrál?
Ez nem ellenkezik minden racionalitással,
csúcsforgalomban, a város kellős közepén?
Akár Bécsben történjen. Akár Budapesten?
És ez a kutya-téma így végül is patológia.
Hogy egy eleve őrült nőci egy másik őrületbe,
az előző szöges ellentétébe fordult át,
és ez a fanatizmus tökre olyan,
mint amikor egy feminista hentesből lett mesterszakács
egyszercsak egy pénzes ajánlat kedvéért hipervegán lesz,
vagy amikor egy leszbikus csajt utolérsz, hogy azzal henceg,
hogy 50-es faszikkal utazgat 2 havonta más helyre
(Barcelona, aztán New York, aztán Bali, aztán Oslo),
vagy amikor egy nő oda szavaz, akivel éppen baszik,
az alapján, hogy az milyen ideológiában utazik, mert muszáj?

 

 

 

 

Fogalomzavar.

Azért aki járja a várost,
és ismeri a különböző közegeket,
talál egynémely sánta elméletet.
És van, amikor ezeket az elméleteket
egyesek teljes mellszélességgel élik!
Itt van a punk énekesnő elsőként,
aki mindenben lázadni akar egyfolytában,
szigorúan kukából eszik rendszeresen,
noha Budán, Hüvösvölgyben hajlandó csak lakni,
és megapalotákat újít fel belülről,
amolyan restaurátor, és azt tekintve jó szakember.
De még félig kamasz, és adja a keményet,
próbálja kétségbeesetten aládúcolni ezt az illúziót,
amit 16 évesen még könnyen elhitt magának,
és most már hazugsággá vált a forradalmi életvitel.
Elvégre majdnem kétszer annyi idős, és bekopogott a valóság.
Vagy itt van az a fazon, aki egy 2 méteres rasztafari.
Egész megjelenésében a goa és psych stílust adja,
de közben van benne valami hamiskás és félresikerült.
Idővel kiderül, hogy gázpisztolyt hord magával,
és azért provokál a félig militarista raggae megjelenésével
(vagy legalábbis reméli, hogy lesz valami),
hogy elővehesse és fenyegetőzhessen a stukkerral,
persze csak önvédelemből. Mint minden szektabeli.
Vagy itt van az az anarchista színházas muksó,
aki az Operaház felújításában volt benne,
mint tróger, mint hordár, mint rakodómunkás,
épp egyidőben avval, hogy a punk lány szemben,
egy másik nagyberuházáson elszöszmötölve komoly arccal.
És az anarchista fráter utána óbégat pinceszínházakban,
de hogy egy luxusépületben lófrált fél évig napközben,
a burzsuj elit egykori egyik gyülekezőhelyén
(amely műfajból aztán európai kultúra lett),
és egyáltalán beteszi oda a lábát, ez nem fogalomzavar?
Vagy amikor... a Visegrád Sztori! Még forró!
Hogy ki lettek tiltva a motorosok a településről,
de csak a magyar motorosok, mert nem kellenek oda.
És rendszám alapján megy a feljelentés, kitiltogatás.
És erre felháborodva ellenszegültek a motorosok,
nem kis elszántsággal bojkottálták, hogy elmenjenek,
hogy részt vegyenek az ott megrendezendő találkozón,
ami ettől természetesen befuccsolt, és ez még semmi,
elkezdtek csoportokba tömörülni, megegyezve azon is,
hogy nincs megálló Visegrádon, hanem tovább kell hajtani,
máshol ebédelni, máshol vizet venni, máshol tankolni,
máshol vacsorázni, máshol átkelni a folyón, mindent máshol.
Nyomást gyakorolva úgy is, hogy a visegrádi éttermek
és szállodák online oldalain elkezdtek értékeléseket hagyni,
csupa 1-es, 1 csillagos, lehúzó üzeneteket (ide ne gyertek!),
hogy a helyi vállalkozók nyomást gyakoroljanak végül
a helyi polgármesteri hivatalra, hogy azok vonják vissza,
de azonnal vonják vissza a sértő tiltást és szegregálást.
Micsoda ország ez, te! 
Magyar a magyarnak farkasa.
Nem kell sok, és ha egy Budára átevickélő buszon találod magad,
rájössz, miért nem laksz Budán a Várnegyed mögötti újkori susnyásban,
elvégre az a fajta felfuvallkodottság, ami ott megy,
szinte a gőggel határos, talán a Vizivárosban legkevésbé,
és a Bartók Béla mentén ímmel-ámmal minimálisan csupán még csak,
és a Várnegyedben pedig teljesen helyi karakter szerint,
de azon kívül totál elfajzott lenéző gyűlölködésben,
a budhai pitsák és bhuddhai ffitssúrok szintjén.
Mint amikor az említett buszon megy a tülekedés,
egy laza nyári vasárnap délutánon, munkaidő után,
egy nem munkanapon, tehát f6-6 fele, amikor jókedv is lehetne.
Egy gurulókocsis fickó nem akar leszállni,
mert a megállóbeli jegyautomata nem működik
(nincs benne váltópénz, vagy blokkkiadó papír,
vagy jegynyomtatáshoz való papír, bármi, mint általában,
mert azért valakiket fizetni kellene, hogy ezeket
az amúgy szolgáltatás címszó alatt futó gépeket
rendszeresen megvizsgálják és fel is töltsék alkalom adtán).
Azt mondja, nem száll le, mert nem kapni jegyet,
de attól még 450 forintért sem fog vásárolni, nem és kész!
A sofőr leállítja a motort. A budai kosztümös nők felhördülnek.
A leszbikus diáklányok egymásba kéz a kézben összekapaszkodnak
(ó-jaj, egy férfi!) és a zsíros hajú gazdagréti panelszipirtyók,
akik a Hegyalja úton és Farkasrét felé kerülve
balzsamozzák önérzetüket, hogy Budán laknak
(épp úgy szó szerint értelmezett önérzetet csinálva abból,
hogy "Gazdagrét", mint ahogy elhitték, hogy Jocky Hewing létezik,
vagy hogy Chuck Norris  az igazság bajnoka, és legyőzhetetlen
- pedig Bruce Lee legyőzte, de azt a filmet ők nem látták,
főleg azért nem, mert rasszisták és mert akkoriban nem néztek tévét -),
és ebből vallást csinálnak, a budaiságból, nemzeti identitást,
ekkor pedig elkezdenek sipítozni, hogy haza akarnak végre érni!
És ekkor jön a kidobó, mert már ilyen is van a BKK járatain?
Tehát automata-feltöltő munkásbrigádra (két faszkalap egy táskával)
nincs semmi tőkealap, de arra, hogy erőszakszervezetet alapítsanak
a fővárosi tömegközlekedési vállalat égisze alatt, arra igen?
Jön a nyakpasszos, fényképes igazolványos benga bumburnyák,
elkezdődik a kiáltozás, és az utas, aki nem kapott jegyet, nem tágít.
Nem lehet megfélemlíteni. Nem érdekli a rendőrség, ha jön! Jöjjön!
"Nem tettem semmit", mondja. És ez tényleg szó szerint így van,
se nem állt bele senkibe, se nem lyukasztott jegyet, nullszaldós.
Igaz, ha menne tovább a busz, és ő leszállna két megálló múlva,
azkkor az egésznek egyszercsak vége lenne,
de ezt egy magyar nem bírja, mert akkor nincs konfliktus,
és a helyzet megoldaná önmagát, és akkor sajnos, de sajnos,
nem lehetne erőszakoskodni és bűnbakokat keresni,
nem lenne sztori még aznap vagy hétfőre másnap a munkahelyen,
hogy milyen emberek, milyen utasok vannak.
A kidobó tovább fenyegetőzik és egy kiöltözött budai luvnya
hátrafele törtet, azt hinnéd, hoz egy érvényes jegyet,
mert ő akkora elegancia, hogy evvel azt üzeni,
hogy felül kell emelkedni a kisemberek lázongásain.
De nem, a telefonját emeli fel a kidobónak,
mintegy alávetve magát annak akaratának, hízelegve neki,
hogy (azt mondja) "Én már hívtam a rendőrséget! Itt lesznek!"
Ezek azok amúgy, akik besúgnak. Akik elhurcoltatnak.
Akik a házadra pályázva bemószerolnak és deportáltatnak.
Akik ugyanis önös érdekből koholt vádakat fognak terjeszteni.
És  hatóságoknál fiktív vádakkal bemocskolva elvitetnek,
és hogy kit végeztek ki a jogtalanul elítéltek közül, mit érdekli!
Tehát jön a rendőrség. A szolgáltatással elégedetlen utas pedig...
... csöppet sem rémül meg. Hívják, hozzák. Vagy szálljunk le,
mondja, és nézzük meg az automatát. A biztonsági őr,
azaz a kidobó (bocsánat) megrendül, a lendülete megtört,
a fenyegetés, a fölé tornyosulás mit sem ér, mi lesz most?
Elkezd jajgatni, míg a 155 centis panaszos utas elmosolyodik,
hogy (azt mondja): "Én ezt az embert nem engedhetem csak úgy át!
Hát mi lesz akkor itt? És mi lesz az én renomémmal? Ezt nem lehet!"
Ez mind elhangzik. Ez így szó szerint elhangzik. Döbbenet.
Mint egy operett a leggiccsebb giccsek csúcsán, kifestve,
csizmacsattogósan mentében vagy atilában, szablyát rántani készen!
Ez csak egy busz. Ez csak egy utas. Ez egy vasárnap.
Honnan jönnek a városba ezek a tulkok? Ki tudja rá a választ?
Újabb utasok kezdenek el hisztizni, hogy mi lesz, mi lesz?
Akkor addig itt állunk, nem megyünk sehova, szálljon le... stb.
A biztonsági amatőr átveszi az irányítást, mint aki erre várt,
egész életében erre várt, minden előző munkahelyén erre várt,
és most végre itt a helyzet. És ilyen a körútnál az egyik Penny
egyik gorillája is, és ilyen egy csomó seggfej, aki a miszlicsáré senkiházi.
Az első adandó alkalommal azonnal visszaél minden legkisebb hatalommal.
"Nem mindegy magának, hogy 350 vagy 450 a jegy! Vegye már meg!
Úgyis emelni fogják! 600 forint lesz a vonaljegy ára szeptembertől!"
- kiáltozik tovább a kidobó.
A busz áll és vár. A sofőr semmit sem mond. Ő csak egy kezelőszemélyzet.
Az igazi döntéshozó - még csak nem is a központ, hogy jelentik,
és várják az utasítást (egy buszon), hogy mi legyen, mit mond a szabályzat -
azonban az erőszakszervezeti képviselő. Amilyen irányba az ország megyeget.
A kidobó aztán már nem bírja frusztrációval, hogy neki ellent mondanak,
és bedobja az utolsó kártyát, a fenyegető, igazából mindenkit
megfenyegető aduászt (ezért ki kellene amúgy rúgni, de azonnal,
nem a BKK-tól, gyakorlatilag az országból, le Tirana vagy Plovdiv alá...
... beközli ezt (jól figyelj!):
"Akkor most azt is megtehetem, hogy szólok az irányításnak,
és áramtalaníttatom az egész buszt és mindenkivel kikapcsoltatom
a telefonját és akkor ezt az embert leverem innen buszról! Ezt akarják?"
Ekkor a legsötétebb XX. századi jelenségek villannak fel,
már akinek felvillannak, vagy a Die Welle című film konklúziója,
vagy úgy általában az a német film, hogy DAS EXPERIMENT!
Mindez 2023. július 22-én fél 7-kor koraeste, Budapesten.
Nem - mondom.
És az őr összerezzen és vállait kicsit összehúzva néz kérdőn,
hogy (és ki is mondja elvékonyodó hangon) "Szerinted ne? Akkor nem."
Mikor visszafordul, sipákol tovább, a fejét lehúzva, mert nem fér el
a csuklós busz csuklós részén. És attól, hogy le lett állítva,
egy csomó egyből behipnotizált, egyből erőszakra váró utas
egyszercsak elkedvtelenedik, elfordul kinézve az ablakon,
vagy fészkelődni kezd. Az ilyen élmények amúgy azok,
amiknek hatására egy csomóan - ha ilyen helyzetet csak egyszer is,
de egyszer is kénytelenek voltak végig csinálni,
akárhol Magyarországon a rendszerváltás után óta -
azonnal fogták magukat, hazaérve csomagoltak, és kivándoroltak.
Ebből egy is elég.
Végül is a biztonsági őr dühödt járkálása fel-alá,
a hosszú buszon belül, mint egy várfalon egy gyilokjáraton,
az egész helyzet abszurd, bugyuta, kicsinyes, semmirekellő
és főleg vészjóslóan megrögzött állapota eljut oda,
hogy egy 70 körüli nő, aki már próbált beszédbe elegyedni
az amúgy csak jogi alapon ágáló, mindenkit feltartóztató utassal,
most felajánl egy 200 forintost, hogy akkor vegyük meg 450-ért és csókolom!
Erre meg felhördül a busz háromnegyede, hogy azt már nem!
Mint a Vizitdíj vagy a Netadó, arra rámozdultak, a többire nem.
Itt is a 200 forint veri ki a biztosítékot, nem a többi.
A felháborodást keltő utas pedig meghajol, megköszöni a figyelmességet,
és mivel csak elvi alapon tette le voksát amellett, hogy vannak jogai,
a működésképtelenség ellen tiltakozva, felszínre hozva mást is,
fogja magát és leszáll, és ekkor záródnak az ajtók,
és nincs olyan taps, mint amikor a zuhanófélben lévő repülőn
a kapitány végül bejelenti, hogy visszanyerte a gép felett az uralmat,
de az egyes ülések, páros ülések és négyes ülésboxokon belül
az azonnal klikkekre szakadozó büszke honpolgárok elkezdenek traccsolni,
mintegy levezetni próbálva ezt a szörnyen nagy izgalmat,
ami roppant unalmas és mindenkit, idegent, magyart,
egy pillanat alatt magyaridegenné válót gyűlölő exzisztenciájukban
akkora kavarodást okozott, mint a poshadt tóba dobott kődtömb.
végül is egy nő a leghangosabb, az, amelyik haza akart végre érni!
És túlharsogva sokakat, visszataszítóan ellenszenves stílusban fröcsög!
Mondván például: "Ez mindig hétvégén van. Átjönnek a Dunán ezek... a ...
... átjönnek Budára és akkor itt fertőznek. Minden hétvégén ez van.
De csak hétvégén. A hidakon átjönnek." Vajon ez a nő miben él? Milyen városképben?
Milyen Dunán-innen / Dunán-túl undorban? Milyen István-Koppány ellentétben,
hogy egyiké volt a keleti országrész, a másiké a nyugati? 1100 évvel később?
Vagy az, hogy a budai a gazdag, a pesti a csóró? Ott nincsenek fák?
Ott nincsenek híreséggekkel teli mauzóleumsorok? De vannak.
Ott nincsenek Dérynék? De vannak, New York Palota, Daubner, Gerbaud.
Ott nincsenek... mik nincsenek? Ott a kommunisták laknak? Vagy a liberálisok?
Ott a sok turista? Vagy a csövesek? Ott nem lehet élni, csak Budán?
(Mint a vidéki punk lány, aki csak Hűvösvölgyben hajlandó, de inni Pestre jár át?)
És a fröcsögés csak annyit közöl, hogy gyűlölködik és lenéz és megvet.
Ezt meg a 200 forintot felajánlott asszony (akinek azért van némi
történelmi önérzete és ismerete abban, mikre volt már képes ez az ország):
lecseszi a mögötte basáskodva felbúgó bigét, hogy elég volt,
és hogy lesz majd ő is ilyen-olyan helyzetben, mit ítélkezik itt!?
És a kidobó vajon mit ítélkezett - kérdezheti az olvasó?

Kellett a lóvé. Mindig ez van. (ez a válasz)

És a stukker? Az mire kell? Nincsen válasz.

 

 

 

 

Hangköz

A belvárosban történt,
hogy két,
még távolról is behatárolható,
megsaccolható,
hogy japán nő - - - fotózkodott.
Állj ide. Nem, ide.
Állj kicsit arrébb. Kicsit messzebb.
A szokásos műsor,
ami miatt máshol
szakadékokba esnek a hülyék.
De a japánok nem kispályások.
Valószínűleg megmondja nekik
a gép, hogy hol a legjobb.
És azt a képet csinálják meg.
Méghozzá pöccre, fénymérésben.
Ami viszont egy picit meglepő volt,
hogy a fotózott nő megszólalt!
(a sok errébb-arrábbra reagálva)
Valami olyat, hogy jól van na!
És ez volt a legmélyebb,
valaha elhangzott női hang a világon,
úgy, hogy az illető nem transznemű,
nem átműtött faszinger lánykodva,
és nem hormonkezelt divatgender-kobold!
Ilyen mély női hangot, ami azt mondja,
ráadásul japánul, hogy "Jól van na!
                        Így jó lesz végre?"
Azt sejtve, hogy senki sem érti,
és senkit sem érdekel, mit reagál..
... ilyen mély hangot kórusban utoljára,
ahol a Szent Efrémben Béla a bariton!
Igaz, ez egy férfi. A japán meg egy nő.
És a japán nőnek gyönyörű arca is volt,
a klasszikus hófehér gyémántalakú,
amilyen se Koreában, se Kínában nincs
(noha elvileg e kettő japán ősi gyökere,
az őslakos ajnukat kiírtó bevándorlás innen jött),
és már csak japán produkál ilyen koponyákat,
amiken hamvas, szépen sminkelt pofázmány,
és feszes tónusok, arcizmok, jellegek vannak,
és a koponya alatti űrben olyan gége,
ami olyan hangszálakat rejt és házal,
hogy abból micsoda dörmögés jött ki!

Egy ilyen nővel az ágyban,
vagy a konyhabútoron vagy a szőnyegen.
Milyen parancsokat adhat ki ez vagy kéréseket?
Vagy hogyan élvez, katonahangon?

 

 

 

 

Monica-Bellucci_sex

Ha van hajlamod megsajnálni másokat,
ezt a nőt mindenképp szánd meg,
és ha elmész egy gyónásra, vedd bele.
Milyen szörnyű lehet a Maléna filmtől
a Farkasok szövetségén át a Mátrixig:
gyakorlatilag csak ugyanazt játszani,
de még 50 évesen a legérettebb Bond-girlként
(odavetett húscafatok méregdrága bugyolálásban
a hímsovinizmus retro-reneszánszának blockbuster-ében) is!
Az Irreversible aztán olyan dobbantás volt,
mintha leültek volna a producerek,
és azt mondták volna: "Íme, itt van ez a nő.
Vannak színészi ambíciói, de igazából jól vetkőzik.
Mit csináljunk vele? Mit akar a közönség?
Ez egy férjezett asszony, kérlek értsd meg!
Jól van, akkor megvan, mi kell a közönségnek!
A férje játszhatja el a nyomozós részt.
Viszont a nőt egy alagútban széterőszakoltatjuk,
és utána indulhat a gyilkolászás, mit szóltok?"
És a sok barom állat rábólintott,
és a film elkészült, és borzalmas egy film.

Monica-Bellucci_topless

2005-ben volt egy ilyen fotó a világhálón,
és 2006-ban egy olyan, ahol Vincent Kassel-lal,
aki a férje, össze vannak zsinegelve pucéran,
és a világháló akkoriban még új dolog volt,
és alig 10 éve kezdett el fejlődni,
és nem volt egy önálló metaverzum,
amiben minden arány eltorzul,
minden nő szabad préda (és avatarja van kamuképekből),
és minden vendéglátóhely és film és utcasarok
azt hirdeti, HOGY A Ő LEGJOBB A VILÁGON!

Szegény Monica Belucci. Ezt megrángatták párszor.

 

 

 

 

Elfajzás

Ez nem az lesz, hogy böngészés:
the_100_biggest_celebrity_breasts_of_all_time! 2009!
Vagy Kristen Bell a MAXIM címlapján 2010-ben,
és Claudia Cardinale a Cannes-i filmfesztiválon 2010,
aki 50 éve még habokat szelt pörgő kamerák előtt bikiniben,
ma meg Elisabetta Canalis-ról harsog a sajtó nagyokat délen!
Vagy Blake Lively profilja 2012-ből, 
felpolcolt mellkassal, művésziesen?
Vagy ugyanebből az évből 50-cent-candy-shop-remix?!
És azév nyarán Micaela Schaefer 
elképesztő teste a tengerparton!
Vagy Amy Smart a Crank első részében!
Vagy a Torrente egyik sztriptízbár jelenete ! 
Vagy egy olyan 2014-es keresés 
az előzményekben, hogy:
How-to-choose-the-best-breast-size-
for-you-before-breast-implant-surgery (...)
ugyanekkor Bryce Dallas Howard teljes sminkben (vörös rúzs),
párhuzamosan hódítva a brit világsajtót (mert fontos?):
Helen-Flanagan-proves-shes-mastered-
the-art-of-slow-mo-bikini-running-on-holiday-in-Dubai
Ennek elképesztő piaca van a golyóbison!
Vagy 2015-ből egy sokat pörgött válaszcsapás, dobta a net:
antonia_misfits-unknown-antonia-thomas-breast (!)
Vagy Mahlagha-Jaberi-is-looking-breathtaking-in-this-pic, 
és Not-safe-for-fashion-awarenes-issue
vagy el-dramatico-presente-de-belen-pouchan-
quedo-varada-en-dubai-y-sin-dinero (ez is dubaiozik?) ...
VAGY GULAG VICTORY! Warzone online! 
Vagy VASTAG HALLOWEEN! Macskanők!
Vagy Candy Cigarette! Szájhoz lányok!
ugyan!
Hanem nagyon is aktuális, 15 évvel később!
Az esti órák várakozása,
amikor két lány kizárólag
azért jár le egy helyre,
mert egyiküknek tetszel.
És hiába adják elő,
hogy máshol unalmas,
és a máshol egyébként messze van,
és a máshol az, hogy nem lehet lefeküdni
a szórakozóhely kanapéin csak úgy,
és a máshol nem főz rájuk éjjel 1-kor,
vagy hogy máshol sok a hangzavar,
vagy hogy máshol nincs olyan...
... szabadság, hogy maguk kérhetik
az összes zenét, amit csak akarnak!!!
Igazából azért jönnek,
mert a kisebbiknek rohadtul bejössz.
Kötelező köröket fut le 
avval kapcsolatban is, hogy mi legyen:
- táncolj velem
- gyere velem vízipipázni
- kirándulni
- mondd el a történeted
- menjünk jelmezbálba együtt
Még mit nem! De igazából másra vágyik,
és az összes többi dolog színjáték.
Van olyan este aztán, amikor.
Például az amszterdami szimfónikusok,
amikor befutnak, és szórakoztatod őket
(milyen jó, hogy nem voltak ott
az este végén, amikor),
végül is csak beugrottál
a fő sodor előtti pesti afterparty előtt
egy budai ismerős kocsmájába,
ahol te vagy az egyetlen,
aki hitelt kap és ez nem jó szokás,
és még aznap este bevitted a stexet,
és egyeztetés nélkül megtaláltak ott.
Ezért markoltak rád hátulról,
ahogy ott majszoltad a vacsorát.
És egy másik asztal is felállt,
hogy itt van 10 ember, aki érdeklődik irántad,
és kérdéseik vannak Budapesttel kapcsolatban.
Főleg a részeg kanadaiak TETTEK ÍGY
és egy fiatal román nő, aki nagypofájú volt.
Nem a Honeybeast zenekar új klipje miatt,
amiben az szól, hogy "Túl szép lány vagyok, 
csak az a bajom, hogy túl nagy szám",
ezekből van egynéhány, nem kell románnak lennie,
és még a dalszöveget sem kell ismernie,
mert fújja magától is kívülről, és hergel rengeteg irányt.
Hanem, hogy az este végén összegyűlve
egy egész pincerendszer tele volt emberekkel,
immár Pesten, az ominózus utóbulin,
csurig a dínomdánom, tánc és vetkőzés,
cipők repültek és fehér fűzők feszültek mellkasnál,
és a tulaj egyszercsak elpattant,
és kiszaladt a backstage-ből,
hogy megtámadjon találomra egy törzsvendéget,
és a látványtól, ahogy fojtogatja,
és a vendég egy ideig ráadásul tűr
(nehogy kárt tegyen a forgó szemű tulajban),
szétfutott a vendégsereglet...
... igaz, a magyar házaspár, akiknek
ugyanabban az utcában van kocsmájuk,
és a nő minden utazásáról elküldi férjének,
hogy az adott országban vagy városban
milyenek a "p*sik"... részletezve,
hogy a firenzeiek rendbenvoltak,
a görögök kicsik és szőrösek,
az egyiptomiakkal együtt vacsorázna...
... na persze, 182 centivel, szőkén, csak úgy!
Ezek is időben távoznak, hajnalban van az incidens!
És a fojtogatás során ki van törve egy ujj,
és a törzsvendég ekkor kitekeri a tulajt,
és a földhöz vágja és visszateszi az ujját.
Az egész arról szól ugyanis (nem más),
mint hogy a tulaj nője egy kattant kettyós,
és hadonászik és passziválja magát,
és vitákat szít és a vitákat élvezi,
és szex köztük már évek óta nincs,
és ő viszi a boltot igazából,
és ő az, aki eltartja a hapiját,
aki meg 20 órában szétdolgozza magát,
mint takarító, tulaj, szakács, beszerző...
... igaz, ugyanezt csinálja az a manó is,
aki egyedül tulaj, könyvelő, szakács, kocsmáros,
aki meglepő módon hitel-haladékot adott hezitálás nélkül;
emez a budai oldalon, azok meg Pesten,
csak a manó az anyukájától örökölte a boltot,
ez mindene, és ezt csinálja 40 éve (beletanulva),
míg a másikoknak közük és fogalmuk nincs
az egyébként veretes és véreztető vendéglátáshoz,
de belevágtak és nem túl sikeresek benne.
Fojtogatva a félmeztelen törzsvendéget,
mert amaz egy vékony ukrán színésznővel táncolt,
valószínűleg meglehetősen izgató taglejtések közepette,
egy olyan ukrán színésznővel, aki friss és ropogós,
akinek noha melle egy szál se, súlyra meg úgy 38 kiló,
(ez nem egy ChristinaLindberg@Exposed filmjelenet tehát)
és a kistermetű, gyerektestű csontos nőkre nem mindenki bukik,
azért a mozgása és az öblös hangja tesz róla, hogy észrevegyék.
Hiába keresztezték Ljubov Breus és Zoe Kravitz alakját,
Galina Dubenenko-val összemixelték, Lily Collins is benne, hiába,
mégis kacérkodik annyit, hogy felfigyeljenek rá,
és annak barátnője már hónapok óta hajt a tulajra,
úgy, hogy közben előadja, hogy milyen szép pár ők a feleséggel
(csalafinta, ravasz, rohadtul garázda kis nőcske),
és meghatódást színlel, összehúzva a kezüket,
hogy mindenki előtt táncoljanak,
aztán a következő este már mászik a tulajra,
táncoltatja magát vele, emelgetteti magát, visít, röhög,
és mindezt a tulaj felesége persze nézi, a pultból.
És közben neked meg ugyanez a cafka előadja 6 héttel azután,
hogy elkezdte a magányos kis szakítás utáni barátnőjét tukmálni,
hogy (ha már így kezdtek ismerkedni) akkor állj már le,
mert ő félti a barátnőjét, mert az nagyon fiatal még ehhez!!!
Most akkor mi van? Hát ez az.
Laura Duchamp regénye, a Goodbye Darling kirepül a konyhaablakon!
És a Puetrorican Jesus című 1999-es törlesztőfilm előtted!
Paul Sieffert festményei is felvonulnak, amin meztelen nők 
elkeseredés nélkül csavarodnak meg akadémikus stílusban!
The Mountain of the Cannibal God: szélesvásznon a Central Parkban!
Airdate: 1959. február 3-án Saundra Edwards (Sugarfoot) pózol
egy akkori cowboy filmhez, 
The Return of the Canary Kid, lasszók, pisztolyropogtatás!
Michelle Hunziker candid-topless 
páncélozott parizermellbimbói a bikinifelső alól!
Egy Coke Zero kiömlése, lesodorva az asztalról!
Az ellenszélben fecskék sikoltoznak vidáman!
Veronika Zemanova keblei betöltik a Holdat!
És Caroline Vreeland kinyomva az elejét kitakarja az egészet!
...
Candice Swanepoel eközben a LUI magazin borítóján fej és arc nélkül
(Willendorf-effekt), személytelen test és vágyközpont,
ahogy lefolynak a páros fagyigombócok az édestölcsérből,
és erre nem mond egy emancipációs milícia sem semmit?
Egy kis kürtöcske sem? Rikácsolás, mint például itt: fckh8-tee-in-video.
Közben egy Jack Vettriano festményben raboskodnak?
De a lényegi kérdéseket nem merik a közönséggel együtt megszólítani.
... pl. see-through-leggings, de közben kiakadni, ha valaki,
bárki odafordítja a fejét, vagy nem hajlandó egyből elfordítani?
sofia-vergara-exposes-butt-when-stepping-out-in-see-through-leggings?
Aztán ugyanez a nyomtatott fikcióban.
power-girl-through-the-years-dc-comics-demotivational-poster?
A TEEN VOGUE lapjain hiába keresed a válaszokat az ilyesmire.
Mikor Lyndsy Fonseca vagy Katy Perry mellé az ice-cream keresés kiadja a...
és van az is, hogy heidi-klum-eating-ice-cream-correctly... kiadja...
... és a félelmetes cinizmus és a kiégett világ bólogat hozzá.
És a friss Teen Titans animációs filmekben Star Sapphire-ból lett egy...
... egy felfűjt cickójú amazon manöken, noha ezek 14-15 körüli srácok voltak.
A Michael Turner variánsnál kezdődött ez az egész, még papír formátumban?
Jön a pornómotivátor! Mindent egydimenziós utalásokkal beporozni.
Jemaine Clement oldalán Nicole Scherzinger a Men In Black 3-ban minek volt ott?
Emilia Clarke-ot szétgyalázzák az erőszakjelenetekben (nem úgy tűnik?),
mint Rose Leslie-t, Natalia Tena-t,
Josephine Gillan-t és Carice Van Houten-t is, 
de a Clarke féle főszereplőnő volt az első
(a csali, a beetetés, a próba, a tűréshatárt puhatolózás),
és királynő szerep után királynő szerepben paroláz, a szex meghozta a díjakat.
Sarah_Silverman_At_Maxim-Hot-100-Party-2002-01, mit szólsz ehhez?
Az sem semmi, ahogy selfie címszó alatt négykézlábazó civilek,
nők magukat fotózzák tükrökbe nézve, onnan a fényképezőgép felé,
miközben aktus közben vannak, ezt dobálva fel a netre milliárdszám,
mutogatva, hogy őket dugják (lássék-tessék!), ők milyen jó nők! Ettől?
********************teen-self-shot-myspace?********************
Az exploitation kora nem hogy elmúlt, felfokozott változatban újratálalják,
mint a 70-es években ezt: 
The film's tagline in advertising was 
They call her 'Coffy' and she'll cream you!
Most meg mindenféle rassz rasszizmusa 
szexuális töltettel hömpölyög a világhálón!
Whipped-cream-boobs a zenei videókban? Aztán az utcára kiexportálják.
A középső ujjukat céltalanul mutogató nők, hírességek,
akik azt hiszik, hogy ezzel üzennek valamit 
(azt, hogy ezért is pénzt kapnak),
gazdag, arrogáns, instabil (labilis), mindenféle követőkre találnak,
kik ők és mióta megy ez?
Mel B, Avril Lavigne, Gemma Arterton, Scarlett Johansson, 
Taylor Momsen (ráadásul pantsless), aki 2006-ban egy kislány volt,
és mi lett belőle? Ugyanaz, mint Miley Cyrusból. Lara Stone is.
És a középső ujjak üzenete és jelerőssége csökken a túlmutogatástól,
a The Boys sorozatban is, úgy általában rengeteg közönséges filmben,
meg a Wild Things (1998) példéul, a Tankgirl megfilmesítésben is,
a Spring Breakers-ben buliból, aztán játékok, a Fortnite-ban nyilván alap,
mindezek között az összefüggés csupán csak annyi, úgy használják,
olyan dramaturgia elhelyezés és időzítés nélkül, mintha leintenének egy taxit,
mintha egy köszönés sem volna, mintha a RobotChicken lenne a műveltek sorozata,
bemutatni, fuck off,
közben egy awesome threesome bejátszás a háttérben a modorosság kedvéért,
Kaya Scodelario persze,  Black Panther (2018), ebben a filmben is,
mintha ez a fiatalság jele volna, mintha ez olyan nagyot szólna!
Hello Kitty! Nincs küzépső ujjas Hello Kitty? Miért nincs?
De LMFAO bezzeg van. Mi is a magazin neve, Treats, Thread vagy Throat?
Jennifer Love Hewitt dekoltázsa és Selma Blair piros estélyiben!
Ezek meg meztelen videokat töltenek fel magukról, a civilek! Chatturbálva!
Lassan legenerálja az AI is a privát fotókból és már meg sem kell tenni?
Számítógépes játék is volt már ilyen hangulatban, House Party (2017).
A naughtylittlenymphs.com jóvoltából bőnyálas csámcsogások!
WITH PALM GREASE? Hatalmasat lövő pénisz cepelinek, tejpermet!
courtney Love színpadi viselkedése, 
amihez képest Tóth Kriszta Tereskova kismiska!
partyhard-1024x768
Bounce Music Electro House Party Dance!
Lake Bell színésznő... alul Lake, felül Bell!
Lake Bell & Zooey Deschanel - New Girl - S01E04, meg ne nézd!
És a NEW YORK DOUBLE ISSUE FALL FASHION 2013. augusztus 19-26-os száma!
És ez, pregnant-ballerina-balletbeautiful-19-studio-selfie, minek?
A MeatJoy-Performance összecsúszik 
az Enslaved - Odyssey to the West pc-videoteszttel!
Lady-Gaga-Beyonce-Telephone-Music-Video, ezt játszották Magyarországon?
Keeley Hazell almákkal fotózkodik. Killjoy egy képregénykarakter?
Technomancer diszkó nyílik a körúton egy emeleti lakásban tetőterasszal,
és titkos lift visz le az alagsorba, 
ahol megy a kemény Lily Allen videoklipnézés!
A tömegközlekedésen eközben 
League of Angels MMO battlerating Screenshot-ok készülnek!
Hostile looking organic metal planet, 
és nem a Terminátorban járunk!
Terror Beyond Atlantis sinking. 
Techno kantáták középkori kottákkal, aranyozva!
Lucas Cranach műve, a Kain és Ábel felkerül az országház kapujára!
A GTA Vice City-ben 08:03-kor (akkori idő szerint)
103 pajzsod van és a 30 lőszer a betárazott gépfegyverben,
még 2027 töltény (cheat code nélkül), és van róla PrntScr-ed,
2003. szeptember 21-én készítetted, el van mentve!
A történelemórán délelőtt érdekeseket mondtak a tanárok?
Hitler anyja 47 évesen halt meg rákban, kép a ravatalon!
Alejandro Magallanes rajza, Miki egér patkányfarokkal!!!
A Hard Candy című film székhez kötözött férfi főszereplője!
Bill Finger & Bob Cane emlékére valahol imát mondanak éppen!
Aayla Secura pőrén, ahogy a rajongók elképzelik, Star Wars pornó!
 pornó!
Egy Muff Pie Delight átlebeg a negyedik emelet magasságában,
kiderül, hogy már vannak ilyen drónok is, házhoz!
********************félkész állapot!********************
Megint Cannes! Sophie Marceau-nak 
lecsúszik a ruhája, szép mellbimbó!
2005-ben történt ez vagy mikor...
11 évre rá Elena Samko cosplayer 
kitör a hármasoszlopból!
Dagmara Bajura aktjai németjuhászokkal, CantGetEnuff posztolta!
Larissa Riquelme brazil buboréksegge... 
legalább nem szinkronúszó fókasegg!
Terry Richardson leaked-celebs backstage orgiái, 
amiket dokumentált!
Mindenki leszopta!
Az összes sztár, aki iránt rajongsz, vigyázat, hányi fogsz!
Nyomokban ráadásul polaroid tartalommal 
fertőzött a tartalom, a tartalom!
A mellüket mutogatva játszák el B-kategóriás színésznők,
sőt az Oscar-díjasok is, hogy őket hogyan használják ki,
Sara Malakul Lane szerepei többek közt!
A Jailbait szitu, tudjuk, hogy olyan szerepet senki sem vállal,
elvileg... főtt ramen-tésztával takarva a melleit! Malakul igen.
És a sztártabló könnyezni kezd, mint egy oltárkép!
Kristen Stewart összes portréja rohadt szomorú! 
Mi történt veled kislány,
mit tettek veled azok a csúnya bácsik 
a Hollywood-i gázlók menti villákban?
sweet-and-sexy-ebony-nereyda-bird-looking-
gorgeous-while-she-is-posing-naked-on-the-beach-03
A Red Dead Redemption 2-ben is van ilyen,  
St Denis intercorse!
Az 1992-es Split Second című film dungeon-jelenete, 
cigarettákat nyalogatás!
A Heaven's Fury online játék és League of Legends ugye,
szétpropagandáztatta magát, és csöcsök!
Egy embernagyságú porcelán Suoerman az adott múzeumban,
Iwashita-Collection-Main-Museum-Superman-mannequin-2.
És lapozni akármennyit lehet, egyesek netezés közben kiszáradnak.
Who-is-the-sexy-bomb-that-Mădălina-Ghenea-fears-960x650?
Ki tudja.
cate-blanchett-near-nude-pics-sexy-gifs-boobs-2?
Ő tudja.

A mozivászon izzani kezd, fehéren teszi, lassan, fokozatosan!
Alita - Battle Angel (2019), jó hogy nem térdel le, 
mikor a csokoládéba beleharap!
30 éve volt a Demolution Man (1993), 
ott a kandalló előtt Sandra Bullock ugyanígy!
A Venture science fiction magazin 
az 50-es években, a borítókon szenvedő nők!
Az IF ponyva magazin 1955 novemberi 
számának borítóján punk taraj van feltüntetve,
ami majd csak 30 év múlva lesz divat, 
de ezek meghirdették már akkor!
Lara Stone úgy csinál, 
mintha 260 kilót emelne, egy csomó férfit!
Rengeteg reklám! A nők a ruhákat leveszik, 
a ruhát így reklámozva? Nem viselve?
SHIRT: AMERICAN APPAREL. JEANS: LEVI'S. 
Ezek a kurta feliratok, valójában instrukciók!
sexy-self-shots-wildammo-com ... és megveszik, és felveszik,
és leveszik, és fotózkodnak bugyiban, 
ahogy a példaképeik?
 X2 (2003), 20 éve volt 
a második X-Men film és amit abban 
Rebecca Romijn csinál!
 Baywatch (2017) 
és Iron Sky II - The Coming Race (2019), szex és erőszak.
...
A részeg tulajdonos faszi meg elszabadul
(néhány hét ilyenfajta intenzív ingerlést követően),
mert unja a nőjét, unja, hogy azt vigyázza,
mert annak egyébként öngyilkos hajlamai vannak,
és mondta is múlt héten, hogy veszélyes ez a kis ukrán nő,
(tudod, annak a barátnője, aki rád hajt),
hiába van annak is férje, fent a házban,
a kocsma felett gyakorlatilag,
attól még ki kellene tiltani innen (mondja a tulaj),
mert ebből baj lesz, mert nyomul durván, ölelkezik!
És hát ezért sikerült a törzsvendéget,
aki rendezvényeivel, találkozóival
végeredményben eltartja a helyet: fojtogatni.
Méghozzá elég szarul és totál részegen.
Nem ugyanaz, mint egy budai old school kocsmában,
amikor valaki megragad vállnál örömében, igaz?
Az egész már megint a felelőtlen viselkedés miatt,
igaz, mit vársz 19-24 éves bulizó ukrán lányoktól?
Mert a kicsi nő baránője ott tekergett,
és a kicsi nőt a tulaj elvinné már,
és a tokáját felfúvó feleség ott prüszmögött,
és reggel 5-kor senki sem bír senkivel,
csak az, akire rácsavarodott egy ukrán lány,
(Girl, I could be your Dad - kellett volna mondania)
és akinek a visszatört ujjával sikerült
földhöz vágni a sóhajtozó, végkimerült tulajt,
aki még este 10-kor harsogta,
hogy ma korán fog bezárni,
mert reggel 7-kor megy a vonat,
és ők elutaznak végre nyaralni.


(Utóirat)

Azért az durva, hogy úgy kell zárni egy kocsmát,
hogy minden este elmenekülnek a vendégek! És visszajönnek!
A 6-tus a Nagy diófában, amikor még nem voltak ott bárok,
talán kettő mulató volt összesen a Zsidó-negyedben,
úgy 24 éve, 10 utcás sugárban az egész környéken, A 6-tus (Szixtusz)
az ment így, hogy megverte egymást férj és feleség záráskor,
méghozzá minden egyes este, mikor a hely már az utolsókat nyögte.
Elképesztő volt, hogy ők a legrészegebbek mind közül.
És ugyanez ismétlődik a szomszéd kerületben manapság, zátonyra futás. 

És elfajzás.

És globálisan.

 

 

 

 

Spárta

Üszkös utak a félhomály tengerén.
Szétzilált görög világ dívik,
ahol minden városállam utálja a többit.
Ugyan vallásosak, de több a babona.
És a spártaiak a legbabonásabbak!
Utalások, félmondatok, jelek, suttogás!
Miközben néhány tízezren vannak csupán,
körülvéve magukat rabszolgákkal nagy tömegben,
főleg a földekre, főleg a háztartásokba kellenek,
oda is, ahol a városfal mögött tesztoszteron bugyog!
Mint minden magas fokon militarizált társadalom,
itt is mindenki egy célt hajszol,
ezért tanul, ezért utazik, ezért szül, ezért küzd:
a Spártai Állam védelmében.
Ha valaki elesik a csatában, a nők boldogok!
A csatába pedig énekelve mennek a srácok,
mert ének-zenét, filozófiát, illemet tanulnak,
kombinálva a 7 éves kortól kezdődő kiképzéssel,
elszakítva hazulról, ostorozva, kínozva,
kitaszítva, lopni tanulva, fagyban mezítláb,
és rongyokban térve vissza, sikerült!
Egy hatalmas rabszolgát is meg kellett ölniük,
ez volt a beavatás... tinédzserként,
de már közel sem véznán és védtelenül:
egy háromszor akkora munkást csöndben likvidálni.
Mindezt éjjek éjjelén, úgy, hogy senki sem fedezi fel.
Ha meggyilkolt helótát találtak másnap, 
egy férfival többen voltak, megünnepelték.
A nők ezalatt a szexualitást szabadon használták,
főleg politikai célokra, információszerzésre.
Nem voltak a városállam polgárai,
de a testük felett csak ők rendelkeztek,
a szokásos görög többféle házassági típushoz képest
itt egész szabadosan mozogtak a hálószobák között.
A félmeztelenség, mint Egyiptomról feltételezik,
és a provokatív kebel-megmutatás, mint az etruszkoknál,
hogy kint van a mellük evés közben, ez itt nem egyértelmű...
Férjeik zömében valószínűleg érdekházasságok voltak,
és partnerkapcsolatok, amikben a túlélés célja dominált.
Kifejezetten kisportolt alkatukkal a nők szépségeszményt képviseltek,
és a harctéri megközelítés alapértelmezése megvolt,
hogy a nők önvédelmi helyzetben nagyon is feltalálták magukat.
Ki tudtak állni magukért? Gyilkolni tudtak hideg vérrel!
A legszebb emberek. A legtermékenyebb harcos nők.
A legműveltebb férfiak. A legharciasabb hazakép.
Az egész pedig a verem felett kezdődik, ledobni vagy sem?
Sérült? Fogyatékos? Aránytalan? Lassú reagálású? Le vele.
Gnóm, girnyó, torz? Lassú légzésű? Azonnal meggyilkolták,
mintegy be sem bocsátva az ilyen utódokat a társadalomba,
mert egy számított: a tökéletes katona kifejlesztése.
A test az egész világfelfogásuk metaforája,
kiül a világra a kidolgozott test rutinos robbanékonyságával!
Nincsenek megkeseredett púpos veteránok verandákon dörmögve.
Nincsen olyan, hogy nem képes valaki csúcsteljesítményt nyújtani!
Nincs olyan, hogy a balkéz felőli harcostárs 1/3-át
nem képes valaki lefedni saját pajzsával, folyton felemelten tartva azt!
Mert nem önmagáért harcolt ez által, hanem a másikért!
Kölcsönös tiszteletre nevelve, egy seregtestként a koreográfiában!
Együttélésre kényszerítették őket a neveltetésük során!
Még inkább akkor, ha az a harcostárs a szeretője volt!
És szerelmi mámorban vérfürdőbe vonulni, mégiscsak egyedi játék.
De ezek az emberek nem voltak kéjgyilkos hajlamú dühödt bunkók!
Akik "nemzeti" sportból levadásznak mindenkit, aki máshova tartozik!
Épp ellenkezőleg. Nagyon is világiasak voltak,
és a hitviláguk alapján rendkívüli összefüggéseket keresők!
Egy mai nagyváros apró kerületének megfelelő lakosság,
amelyik saját civilizációt hozott létre, erőfölényre építve.
Olyan megközelítésben, miszerint van célja a harcnak,
és a harc célja nem csak az önvédelem és a termőföld védelme.
Hanem ugyancsak az eszmény, az életfilozófia, a katonai állam fennmaradása!
...
Apollo templomában is nők voltak az orákulumok.
Jobbára egy idős asszony, akit befüstölőztek, mígnem...
... hallucinált.
Magokat égettek neki, több félét is, és ő belehajolt,
jobb esetben, mint Delphoi-ban (egy másik kollégánál)
a jósnő alatt volt a parázs és a kémény, amin át kijött,
és valósággal körülvette az az intoxikáló égéstermék,
aminek hatására beindult az antik Ozora.
Csak itt komoly állami szintű lépésekről döntöttek,
nem adva ki a varázsszereket a templom birtokából,
ugyanis nem félhülye civilek nyári fesztiválszórakozása volt.
A papnő pedig bebocsátást nyert a köztes világba,
ahonnan sejtelmesen felcsengő közlései ország-világ szintűek voltak!
Az ő sutyorgása, az ő ráérzései, az ő pillanatnyi látomásai,
semmi több nem válaszotta el a harcba igyekvés életbe lépését.
Végtére is ez a kissé őrült nőszemély mondta ki.
Egy olyan kissé őrült nőszemély, aki szüzek ruháit viselte.
És akinek a világokat összekötő szakrális szerepe
egy egészen ködös retorikai játszma végén csúcsosodott ki:
paranccsá!
A pajzsfal. A falanksz. A kard. A sisak. A vért.
Az agogi - nem összetévesztendő az agora nevű köztérrel -,
a legfőbb katonai táborban élők erre vártak.
Táncolva harcba vonuló sereget, amely furulyázik
(hisz a hangszerhasználatra eleve ki voltak képezve),
és olyan sereget, amely ünnepli a véres ütközet elöjvetelét,
talán a varégok világáig nemigen látott újra az emberiség!
...
Spárta szerepe a történelmi keresztmetszetben jelentős.
Olyan alternatívát kínált a túlzásba esésnek,
amelyet mások más alapbeállítottsággal és célokkal:
más-más térségek maguk is ki tudtak sajátítani, egy-egy új irányba,
egy-egy új földrészre, egy-egy új életvitelbe invesztálva,
és ezek keveredéséig a maguk kitűzte határozott világnézeteket,
épületeket, irodalmat, határokat, konyhaművészetet képviselve.
Egységes Görögországról nem beszélve tehát a 10-20 jelentős,
mint általában a törzsek szintjén, egymással hadban álló,
folyton rivalizáló görögség létezett, olykor elég gyatra diplomáciával,
folyamatos vetekedésben, nem csupán hellenizmus és szép szobrok.
Spárta viszont extrémistákból állt.
Ezek nem ismerték a gyász fogalmát! Ezek élvezettel öltek.
Ezek minden egyes nap fokozták a szenvedést és tűrőképességet.
A totális hérosz, akiből van több ezer a város küszöbén élezve fegyverét!
Ez egy olyan extrém kultúra, ahol sok férfi nem is lett nagykorú,
annyira kemények voltak az állandó próbatételek,
és olyan mértékben igénybe vette a testüket a sok hadakozásra készülés!
Akik mégis így tettek, előbb-utóbb jogformálóvá váltak.
A vének tanácsának transzgenerációs élménye az őskorra visszavezethetően!
Nem testépítő kommandós konfliktusmániás kompánia volt ez tehát,
hanem egy teljesen eszeveszett, eszelős-racionális,
egyben minden mértéken felül a háborúzásnak szentelt közösség!
Ezen énjük ma teljesen abszurdnak tűnő hitével, ami legendává lett!
Sparta = Heavy Warfare.
Történeteiket évszázadokkal később kezdték el egyesek lejegyezni.
Túl azon, amikor a történelmi tények mentése még vitatéma lehet.
Megismeri nevüket az akkori világ keleti kulturbástyái közül nem egy,
Pasargadae, Athen, Perszepolis, Suza, Trepezus, Sardis, Kyrene,
és mások, ha nem is sokan.
Ebben a korban a perzsák a nagypályások, sok pénz, nagy sereg,
sok görög városállam fontolóra vette tehát, hogy aláfeküdjenek nekik.
Egy kivétel azonban akadt. Ez nyilván Spárta. 
(mész a picsába a sok tízezres seregeddel és az aranyaddal,
és az autokráciáddal és az élősködéssel és a rabszolgává válással)
Elvégre a spártaiak tartottak rabszolgát, és nem akartak azzá válni.
Tehát lázadtak. Ellenálltak. Tettek. Egy új algoritmus új kort harangoz be!
Thermopyla nélkül pedig nincs Plataea, vagy akár Salamis!
Ez az esemény előbb vált legendává, mint történelemmé! Ezt figyeld!
A kultúrák ütközése! Lemezvértek, pengeélek. 3 nap brutális öldöklés,
amit semmilyen film vagy színház nem képes ábrázolni,
olyan kegyetlen volt... és a király otthagyja oroszlánfogát a csatamezőn!
De levágott fejétől is féltek még a perzsák, olyan tettet hajtott végre,
egyszerűen megalázta a hódítót, és ez mindig szétzilálja a gőgösséget,
és ez mindig elbizonytalanítja az ellenséges, lenéző harci morált...
... főleg, hogy ezt a csatát csak a királyi testőrésg vívta,
az összes spártai közül ugyan a legrangosabb elit, de egy egész hadsereg ilyenekből?
A perzsák egyértelműen összeszarták magukat.
...
Spárta. Egészen figyelemre méltó. Mint Robin Hood. Mint a francia ellenállás.
Mint az első punk zenekarok. Mint a Sume csoport Grönlandon a 70-es években.
És a görög világban a globalizáció akkori megfelelője,
az asszimiláció elleni harsány törekvés magva Spártából indult,
hiába lehetett perzsaként a kis görög sejteket összeugrasztani,
valami az ellenkező irányba elindult, és a folyamat megfékezhetetlennek bizonyult!
Ugyan a nagyon athéni megközelítés, hogy a 300-ak (többen voltak)
vesztes csatát hagytak emlékül, mint esemény valójában ferázta a görögöket!
És a fejlett keleti nagy birodalommal szembeni szervezkedés megindult!
Hogyan? Miként?
A vas, a bronz, az izom. Ez a társadalom elnyomta a többségi társadalmat,
elvégre 250000 szolga és rabszolga felett uralkodtak, jóval kevesebben.
A helóták száma sokszorosa volt a polgároknak, és előbbiek végezték a munkát.
15 rabszolga jutott minden egyes spártai lakosra, és ez biztosította,
hogy semmi mással ne kelljen foglalkozniuk, csak a katonáskodással!
Így, ilyen szervezettségben és összpontosításban a minőség nem látta kárát,
és ők minőségi harcosokat állítottak ki, mintegy ez volt igazi művészetük!
Hipermilitáris királyság.
Therapne. Amyklae. Helos. Sallasia. Pellana. Belemina. Tyros. Zarax. Oion. Satöbbi.
Rabszolgavásár. Emberkereskedelem. Házi szolgák. Szexrabszolgák. A szokásos.
Aki tehát úgy ábrázolja őket, hogy a demokrácia élharcosai, téved.
Aki pedig olyan kifejezésekkel játszadozik, hogy proto-kommunisták voltak,
az is hagyja abba, amit művel. Valóban 5000-10000 teljesen egyenrangú,
egymás között felosztott vagyoni alapfeltételeket hirdető lakosról van szó,
és ez egyedi volt az akkori világban,
de nem jótékonyságóból tették ezt, vagy laza hippiskedésből.
Hanem, mert egy szakmát űzött mindenki, és egységes életmódot folytattak.
Osztálytársadalom volt, de nem volt osztályharc, mert az egész osztály harcolt!
Az első igazi, komoly, professzionális katonai állam, aminek önmaga a programja!
Nem voltak elkülönülések, kivételek. Éppen a kegyetlenség hevének ébren tartására!
A holtverseny társadalma, ami a legjobbat várta el mindenkitől.
Ez egy buborékban élő, minden apektusát tekintve harci kultúra,
zsákmányol is, földet is művel, és odaadásuk a csatazaj iránt emberfeletti!
Ugyanakkor elnyomó királyságba berendezkedve nem tékozolnak időt vitázni.
Az ő határaik nem kontinentális távolságok,
a városállam és környezete egyértelműsített létfenntartásról árulkodik,
gyarmatokat nem szerez kezdetben úgy, mint ahogy ez szokássá válik.
Ekkoriban nyugaton még nincsenek komoly államok, városok se nagyon.
Minden most terjed szét és Európa megszületőben van.
A képek és a betűk világa - egyik a másikból - elvált immár egymástól.
Rajzok után az írástudás, a tudás rögzítése és felhalmozása folyamatban!
A Kelet az erős ekkor még, egymásra tehénkedő birodalmakkal,
amik egymás súlya alatt megrogyva eggyé válnak, felbomlanak,
újraformálódnak, deformálódnak (sivatagokkal, hatalmas hegyekkel, őserdőkkel),
teljességgel a távolban élők számára titokzatos, absztrakt tájak;
és ezek a tájakon és földrészeken átívelő megaszervezősések félelmetesek,
egymást nyelve el, egymásból harapva ki, vagy egymást egymással temetve be,
mint holmi földlemezek, ha azok egymás alá buknak, füstölögve!
És Spárta nem akart sehova sem alábukni, sem beolvadni!
A függetlenség képzeletének szikrája őrződik az által,
hogy őrízzük a spártaiak mítoszát, amely azonnal rendelkezésre áll,
és alkamazható bármilyen kontextusban: áldozatot követelő,
elhivatottságot követelő, szembeszegülést igénylő helyzetben!
Legyen az az elévült hagyományok és korrupció frigyre lépésének hangoskodó korában,
vagy egy olyan kihívásokkal teli hétköznapokat felvonultató században,
ahol a háborúktól elszokott, talán éppen visszaszokó Európa
nagyon kemény leckék előtt áll, főleg elkényeztetett lakossága miatt.
A tanulság tehát itt van. A bátorság próbája pedig előttünk!
Mi mondhatna nagyobb tanítást, mint a bátrak csatakiáltása! Spártai kiáltás!
Herodotosz, Homérosz és Plutarkhosz is megemlíti, milyen tettekre voltak képesek,
mindamellett, hogy egy klasszikus görög beütésük is látható volt.
Matematika, tánc, szónoklás, harcművészet, összekeveredve!
Kik ezek? Ki találta ki ezt az egészet? Hogyan jöttek rá?
Molon labe! (μολὼν λαβέ)
Történetük korai időszakában, vagyis milyen történelmi esemény
vezethetett ehhez a történelem létrejötte előtt?
Hányan lehettek, egy falunyi, egy család, egyetlen vezér?
Hogy ezt így kell!? Egy termékeny földterület védelme érdekében,
tökös csávóknak kell lenni, félelmet nem ismerve, habozás nélkül
a háborúzást a legnagyobb bulinak tartva, várva rá, vágyva azt,
még erősebb vezérekkel, hogy össze is lehessen tartani a csapatot,
és hogy vérszomjukban ne induljanak meg egyesek öldökölni saját szakállra!
A véres drapériák! Az iszonyúan véres drapériák!
Kynouria és Thyreatis meghódítva. Amyklai és Kythera annektálva.
A Messenia, háborúk addig, hogy menekültek indulnak el Naupaktos irányába!!!
De honnan jött ez? Miért védekeztek ennyire, hogy egyfolytában támadtak?
Volt valamijük, ami másoknak korábban nagyon kellett?
Vagy volt valami különleges a nőikben? Vagy volt valami kincs?
Vagy olyan régen indult el a folyamat, hogy már ők sem tudták, miért?
Hogy nekik állandó hadseregük van és minden polgár egyben katona is!
Olyan minőséget képviselve, hogy az ezt képviselő illető már egy alkotás,
egy multidimenziós élő szobor, ami emléket állít egész beállítottságuknak!
Aki vagy akik ebbe az irányba vitték a népüket,
hogy ez a legjobb megoldás, és ebbe ölték minden idejüket,
okkal tették... minden ellenségükkel egyre erősödve, és ez olyan,
mintha ma az űrverseny mindvégig tartana, megállás nélkül,
és egy-egy állam arra specializálódna, hogy csak kifele,
minél messzebbre, minél tovább, talán vissza sem térve,
és akkor tényleg a tovább-messzebb-gyorsabban népeként,
mintegy megtelepedve bolygókon, eleve ez volna az esszenciájuk!
A spártaiak esetében tehát az esszencia a vetekedés érzete.
Elrettentő hírük és létük mikéntje eleve önvédelemből fakadt.
Talán a hírhedt státusz kivívása is, hogy senki se támadjon,
mert egy ilyen erőszakosnak látszó, durva társasággal ki kezd ki?
A görögök közül néha többen is, zömében érdekütközésből.
Összefogni a spártaiak ellen? Több görög több görögöt győz?
Vallották-e itt bárkik is magukat egyértelműen görögnek?
Külön népcsoportokról beszélünk, egy alig belakott világban,
ahol a távolságok nagyok voltak, és az államok
vagy birodalmak elszórtan... még csak most kezdődik
a tartós birodalmak kiemelkedése a történelmi egymást váltásból,
vagyis hogy markánsan megmaradnak, évezredekkel később is
felismerhető karakterű embercsoportok, egységes ízléssel
és felfogással, dekoratív elemekkel, építészettel, tárgyi kultúrával,
ami előtte talán csak Egyiptomnak sikerült. Ott is megosztottan általában.
Mert az ősi Babilon vagy a dravidák, vagy a hettiták, a kínaiak...
... voltak népek ezeken kívül, amik nem is határolták el magukat,
nem hoztak létre határokat és nem tömörültek településekbe,
egész lassan városiasodva, egészen természetközelinek megmaradva,
mint a kelták, akik sosem hoztak létre államszervezetet,
vagy voltak a polgárjog és a szavazat szintjén, mert minek,
ha falvakban, kisközösségekben, mezőkön és mocsarakban léteznek?
...
Spárta visszhangja ott cseng minden csata zajában.
Ott van minden obskurus szokásuk a jelenkor margóján.
A kemény csávó jellegen túl egy teljesen baráti képsor,
ahogy a kaszabolás és mészárlás elültével békében élve:
igenis műveltségi vetélkedő és sportteljesítmény kellett nekik,
költészettel is foglalkoztak és szónokversenyeket tartottak mestereikkel,
nem is annyira másképp, mint egyes későbbi korszakokban,
amikor éppen lehetőség volt ezek élvezetére és kiélezésére.
A spártai megközelítés, a szikár, letisztult, az alkalmassági tény,
és hogy nincsen náluk nagyobb hírnévre szert tett
állam szintű militáns filozófus szekta, egészen egyedi.
Náluk rengeteg minden máshogy volt, mint a szomszédos népeknél!
A gyerekeknek nincsen gyerekkora, a felnőttek pedig harctérre valók.
Az anyák szilárdabb meggyőződésűek és fanatikusabbak, mint a férfiak.
Lehet úgy is királlyá válni, hogy az előd öngyilkos lett?
Le lehet kaszabolni akár 30 hírnököt is, mit nekik!
Mint akik kérik a támadást. Mint akik kiprovokálják, hogy legyen csihi-puhi!
Lándzsákkal folyamatosan karban tartott mozdulatsorok tömött izomreccsenése!
Szandálokban járkáló mediterrán kanikula-képek, izmos emberekkel!
Micsoda élet!
A kegyetlen becsületkódex elegyedik az izolációs haragtartással!
A főbűnök nélküli önvád a végső szélsőségek fizikai megtestesülésével!
A tárgyiasságot leplező vehemens önbizalom a mazochista kegyekkel!
A vészjóslóan sejtető jellegű izgatottság a háborúban megbékéléssel.
A fajfenntartó ösztönöket félretevő funkcionális szexualitás!
A divatokat hajszolás előterébe kerülő egyezményes utilitarizáció!
Stilizált erőszakba csomagolt warrior culture! Évszázadokon át!
A fogalommá váló életmód egészen korai kifejlesztése, 
amely 2500 évvel később is simán tartja magát, 
hiába jelenik meg nevük képregényekben, filmekben és videojátékokban manapság.
És olyan helyeken, ahol mértékletességre intő jellege is lehetne,
no nem akkor,
amikor egy eddzőteremben Spartan Training-ről csacsognak,
miután a crossfit és a sittes tréning kifejezések már elhangzottak...
... hanem amikor egy szigorú szülő vagy egy délceg család,
akár az egész csoport olyan jegyeket mutat, hogy puritán,
hogy lemondólag racionális, és hogy elvisel, túlél, tűr, majd harcol,
akkor ott azért felparázslik egy-egy ponton a régi állhatatosság,
amit teljesen művészi, allegórikus, mítoszi szinten műveltek,
és a mának teljesen rejtélyes módon megéltek a spártaiak.
Valami, amit ők hoztak létre, és egyben ők voltak annak a csúcsa.

Senki más.

 

 

 

 

 

Mi voltunk (Jelentkezzél!)

Mi voltunk, akik beültünk a Szent Jupátba,
a Moszkva tér oldalában üzemelt,
éjjeleken is vacsorával várt a hely,
akkora adagokkal, hogy lefordultál.
Egy jó kocsmázás után akár hajnalban is,
terülj-terülj asztalkám, pörkölt, csülök.
Aztán lehetett menni a Zeneakardémiára énekórára,
vagy a reggeli rajziskolába a gyártelep mellett.
Bekajálva, a maradékokkal a hónod alatt,
vagy randit ígérve valakinek, mert szeret zabálni,
és mennyire bekajált a csaj másnap este a vetkőzés előtt?!
Az ilyen helyek eltűntek,
ahogy mi is az ilyen helyekről,
mert egy idő után már nem voltunk diákok.

Mi voltunk, akik beültünk délutánokon
a Holdudvarba valamivel később, előtte még
a Szimpla kertbe, egy üres házba,
ahol az udvaron még asztalok voltak
állványok és csicsás lépcsőházak helyett,
az udvaron, ahol külön kertmozi üzemelt,
és a beltér falai csupaszok voltak és kopottak,
egy darab CD volt a bárpultban, még mp3 sem,
és egy nyamvadt csocsóasztal, rogyott kanapékkal.
Az ilyen helyekből aztán lett vagy 20,
de eltűntek vagy kipattintották őket,
mert attól, hogy oda jártunk a kezdet kezdetén,
és odaszoktattunk annyi mindenkit,
végül is ezzel felfuttattuk, és ebbe belehalt.

Máskor csak elvesztette jellegét és lényegét,
mint nem egy fesztivál, Szigettől Művölgyig,
amikor is előbbi esetben 1998-ban
már érződött, hogy 3 év alatt rengeteg vendég lett,
és a hetijegy 6000 forint volt és a napi 1200!
Nem viccelek. Most persze 2,5 -szer annyian,
hömpölygő, sűrű tömegben taszajtgatják egymást.
És a Művészetek Völgye végül is...
... arról akart szólni, hogy faluturizmus,
és vidékfejlesztés, erre odarongyoltak
a budapesti kocsmák, a tömegek autóval,
és a pesti árak és az egész akkor mit akar?

Mi voltunk, akik a Szóda pincediszkójától
a Városligetbeli Kertem sörözőig
mindenhova jártunk, mindazokkal, akik élvezték,
hogy a 90-es évek valahol nem akart véget érni,
és átnyúlik egészen 2010-ig, a befektetések,
az átépítések, az épületkibelezések,
a tömeges ráépítések, a filmkulisszákat vadászás,
a minden sarkon filmforgatás városa előtt még!
Hogy most a Szóda helyén Gettó Gulyás van (mi?),
és a Kertem helyén a Zene Háza, üsse kő!
De hogy ami nem ad teret, azt kilakoltatják,
vagy lerombolják... mekkora károk, mennyi veszteség!

Mi voltunk, akik a Keleti Blokkban dolgoztunk.
Nem mi voltunk, akik világgá kürtölték, hogy létezik,
hanem 10 egynéhány év után a magukról fantáziaképekben
gondolkodó szocmédia generáció, akik azt hitték,
az öregek nem tudják, mi fán terem a mitől döglik a légy,
és ezért mindent felpakoltak minden online fórumra,
és tényleg, akinek az alternatív vagy underground
nem mond többet, mint egy sikkes divatszó,
vagy egy cégér, egy brand, egy márkajel, egy trendkód,
az nem is értheti, hogy ilyen dolgokat üzemeltetni, titkon,
és közben szociális médián bohóckodni, a kettő nem megy egyszerre.

Mi voltunk, akik elengedtük a Kárpátiát? A Szonátát?
A Bródy Vendéglőt? A Suszterinast? A Vagont?
A Kultiplexet? A Müszit? A kantinok és étkezdék százait?
Nosztalgia ez? Vagy már egy könyvet lapozunk,
mint a 
- Régi Kávéházak Pesten és Budán
- Régi Boltok Krónikája
- Krúdy-kalauz
- Pesti Broadway
- Wirsthaus zum Gestern
- Kávéház-sirató
- Régi Magyar Fürdővilág
- stb.?
Az elengedés művészete ez, ami itt zajlik?
Vagy a minden 20-40 évben bekövetkező leépülés,
ami elherdálásból fakad, és folyamatos haszonlesésből,
amibe kifordul a város bele és a karaktere elvész,
ez egyszerűen egy olyan hullámzás, ami partra vetett egy korszakot,
és az ezzel gyakorlatilag végérvényesen le is zárult?
Mert egyszerűen erőszakkal van minden jellegzetessége
egyfolytában kigyomlálva Budapestnek, nehogy felismerhető legyen,
nehogy egy-egy évtizedből néhány utcasarok vagy mulató,
a maga idejének izgalmas atmoszférája egy újabb kor
tőszomszédságában megmaradjon értelmezhetően vagy intő jelként.
És ez által egyfajta egyedi módon összetett, vegyes felhozataltként
olyan képet fessen a városról, hogy korszakai láthatók?
Ezért inkább ki van az egész dózerolva, műemlék, kit érdekel?
A kávéházak helyén, legyen az Abbázia vagy EMKE,
amerikai gyorsétkezdék, szinte mindegyik régi fontos helyén,
és ez még a 90-es évek elejének bűne,
amikor erre nem figyelt már senki, mert pörögtek a bakelitok,
aztán ahol azok pörögtek, azok lettek bedeszkázva,
és a bedeszkázás elől a későbbi bulinegyedbe települve:
sikerült azt is felfuttatni, megágyazni előbb a hosteleknek,
aztán a tömegturizmusnak, aztán a szállodáknak,
aztán az egész háztömböket építtető óriáscégeknek,
akik Soho vagy Party District címen hirdették ingatlanjaik,
miközben az a partyzás, az a kultur-környék eltűnt,
amire oly nagyon hivatkoznak spekulatív erőlködésükben.
És ez New Yorktól Londonon és 
Berlinen át mindenhol így volt, így történt.


És most egyszerűen mi következtünk. Ez a globalizáció.

 

 

 

 

Buliturizmus.

Lefoglalni 
egy idegen belvárost
és szétinni magukat. 
Életcsászárait játszva. 
Azt sem tudják milyen,
nem hogy utcában, 
milyen országban vannak.
Utána sem néznek.
Előre az utazás előtt.
Vagy ha már ott vannak,
ott helyben.
Ez egy színvonalesés,
olyan mértékű,
hogy a hátizsákos
naiv, koszos lábú
gimnazista diákutazókat
visszasírja minden
old school közép-európai.
Akikkel el lehetett
rötyögni pázsiton, padkán,
bokrokban és fák alatt,
vagy kocsmák előtt mezítláb,
és a 16 és a 24 éves
ugyanolyan volt,
ugyanolyan ártatlan,
és ennek már vége.
Vonulnak 200 fős pakkokban
a leitatásra vágyó,
arra befizetett tömegek,
azt sem tudják,
hogyan kell bulizni,
de nagyon meg akarják mutatni,
és nagyon erőlködnek közben.
Még a Videojáték blaszfémia
sem kerül terítékre,
mit sem sejtve a
Sandbox játékok architektúrájáról,
vagy a körülöttük lévő épületek
koráról, stílusáról (legalább ez),
vagy Mark Rappaport hináypótló kisfilmjei,
illetve Derek Jarman vagy Robert Altman játékfilmjei,
vagy a Polygram Video International
több évtizedes remek dokumentumfilm sorozatai,
Karl Rothenberger hölgyválasz fotósorozatai,
Dolores Fuller dalszövegírői múltja
hogyan nőtt ki B kategóriás horrorfilmekből;
Frank Cole Babbitt akadémikus fordításai ókori görögből,
vagy hogy The Dolly Rocker Movement - Falling Home Again,
ez lényegében egy Brian Jonestown Massacre vonal,
vagy Marc Jacobs aktuális táska-kollekciója,
Kaylee McKeown vagy Summer McIntosh
idei világcsúcs úszóteljesítménye,
vagy Bruce P. Crandall pilóta vietnámi évei;
hanem csak nagyon felszínes,
nagyon műveletlen,
nagyon a történelemhez nem konyító,
nagyon csak a primer ösztönök szintjén,
nagyon csak a konzum irányába,
nagyon egyformán leledznek mindenütt,
azon a belvároson belül,
amit elárasztanak a sematikus gesztusok,
és egy-egy beböfögött faszság,
minthogy a Széchenyibe kell járni,
vagy hogy a Sziget Fesztivál übercool,
vagy hogy a legjobb magyar kaja
a lángos, a gulyás és a Schnitzel,
meg a fagylalttal töltött kürtős kalács.
Ments meg Uram ezektől!
Nekik egyébként mindegy,
egyszerű félmondatokon felnőve,
szlogenekben és mottókban nevelkedve,
komplex helyzetekre nem felkészülve,
nem felkészítve, elhülyítve:
igazából csak egy dologról szól
AZ EGÉSZ!
Mielőtt bedarálja őket a társadalom,
az általuk talán félt felnőtt élet,
és a társadalmi elvárások,
előtte azzal jelképezni a fiatalságot,
hogy megkárosítják önmagukat,
és négykézláb másznak hajnalban.
Utána jön a 40 év iroda, ne mulass!
Utána jön a szülőszoba, becsúszott!?
Utána jön az öltöny, a nyakkendő!
Utána jön a válóper, a pénzezés!
Ezért vonulnak, nagyokat köpve,
nagyokat kortyolva apró poharakból,
és 3x árat fizetve a gyroszért,
mert az arab árusok látva,
hogy ezek tök idióták,
simán lehúzzák őket...
... rezzenéstelen arccal, de mosolyogva!
Vonulnak a barmok,
mert vonultatják őket!
Mint egy tüntetés
az értelmes földi lét ellen!
A padokon maguk elé bámulva
csövező pedagógusok,
és a mobiltelefonozó
hajléktalanok között
ellavíroznak fake
életvidám kacajaikkal...
MEGVADULÁST SZÍNLELVE
... a leitatott kiscsajok
és az utánuk lógó
nyelvvel loholó
bumburnyák baseball sapkás,
lötyögő hasú,
vagy aránytalanná,
paródiává kigyúrt
kisfickók,
és mindenki 
szétcsapja magát,
és hajnali 5-kor,
vagy ha úgy esett,
hogy ottmaradás is volt,
hát akkor meg
délelőtt 11-kor
alapos önvizsgálat
és combok közötti
kotorászó jellegű
önmotozást követően:
ott állnak
a sürgősségi ambulancia előtt
a 18-24 éves kiscsibék,
könyörögve a 72 órás tablettáért,
mert azt sem tudják,
kivel vagy mivel feküdtek össze,
mi tette beléjük,
talán azt sem pontosan,
hogy mit is igazából.

Jó nyaralászást addig is! :)
 

 

 

 

 

Flashback

Úgy indult,
mint egy
normális nap.
Se munkahely,
se pénz,
se lakhely.
Valakinél
meghúzva magad.
Az év 1974,
egészen formás
gyümölcsöket hozó,
kemény nyár,
hűvös estékkel,
amikor az ágynemű
ropogni kezd
alattad,
a női mellbimbók
megmerevednek
a hűvös szélben,
és a kocsik
lelassítanak
a látvány miatt.
Senki sem szellőztet,
mindenki tévét néz.
A hírekben gumicsirkék
és elektromos porszívók,
vagy alvázmosó mosómedvék,
amiket beidomítottak
másra is,
például cipőpucolásra.
Külön bejátszás arról,
hogy a diliházakat
ezennel hivatalosan
bezárják,
azaz az addig
ott bent állatkerti
körülmények között
tartott háborodottakat
kizárják az utcára.
Hiába sipákolnak
és dörömbölnek visszafelé.
Hogy nekik ott jó volt,
kérve, könyörögve,
hogy engedjék vissza őket,
a villanyok kialszanak odabent,
az elektromos kerítés
berregése, zizegése máris alábbhagy,
és a parkosított diliházkúria
kertészei is elbúcsúznak,
elcsípni akarva
az utolsó éjszakai buszt...
mert a tehetősebb
vagy fifikásabb kettyósok
már leintették
és kizsákmányolásig túlfizették
az összes környékbeli taxit!
Igaz, volt olyan is,
1 vagy 2, aki túszul ejtette
és úgy vitette magát velük.
Szép lassan szétszéledtek,
és mindenféle irányba
elindultak a kezelésre vágyó,
egészen csüggedt dilinyósok!
Az egyik nő például
megunta a várakozást,
neki is meg voltak
keményedve a mellbimbói
a hűvös szélben,
és már nem bírta tovább,
ezért elindult
a belváros felé az erdőből,
és útközben
megalapított
egy olyan kisegyházat,
ahol belsőépítészeti
tanácsokat lehet kérni
a mise közben...
... egy olyan teremtőtől,
amelyik sok egyéb másra
is képes volna amúgy,
képes is (ez bizonyított),
de ebben a kisegyházban
a szőnyegszínek
és a függönykarnisok,
meg a teríték,
és a bejárati ajtó hangja,
csak ez számít.
Talán még az is,
hogyan kell felvenni
egy telefont,
és hogyan kell egy ablakot
kellőképpen betörni ököllel,
mint anno,
ha elfogytak a gyógyszerek,
és egyik-másik bentlakó
elszabadult,
összevérezve mindent,
mert hát csak összevagdosta magát,
miközben beverte az ablakokat.
Egészen rémes képek.
Ezeknek a traumája
sokakat üldözött még,
akik a misékre jártak,
mert ott vetítések is voltak,
ezeket a jeleneteket
vetítették intenzív méretben
és színes kiadásban
(mert valaki kilopta
a diliház archívumából őket,
a vetítések híre gyorsan
terjedt az utcán,
és hamar egész sokan összejártak,
ismét együtt volt a régi
második és harmadik emeletet,
sokan eljöttek,
elvégre nem ismertek mást,
számkivetett emberek,
barátok nélkül,
csak a diliházból valókkal
voltak valamilyen
kapcsolatban
- még az egyik ápoló is,
eljött és végül feleségül vette
az egyik földig érő hajú nőt -,
a nyári tábor hangulatú klikk,
akik közé száműzték őket
rokonok és rémült
munkahelyi főnökök).
A filmeknek hangja is volt,
méghozzá szinkronban
alámondva és csörömpölve
(micsoda kiáltozás),
helyben, a templomban,
ami egy tankolóban volt,
nyáron meg még messzebb,
és te eközben
(nem osztozva örömeikben)
egy olyan tengerparton álltál,
ahol az ár-apály idején,
főleg apály idején
búvárok feküdtek a homokban
kapálüzva és sírva, pityeregve
a korallsziklák között,
békalábaikkal csapkodósan,
kétségbeesetten,
mert nem erre számítottak,
és ahogy jött a meglepetés,
úgy is tért vissza a víz,
és te a hónod alá,
a beléd karoló biknis lányokkal
flörtöltél máris,
csak nem vagy jó flörtben,
mert kimondod az igazat,
ez a cicázás nem megy,
egyből a lényegre térsz.
Még akkor is, ha ügyesek
ezek a biknis lányok
- bármit is akarnak éppen -,
például
ha fagyigombócként mutogatják,
és édestölcsérből adják körbe
a geotherm ránctalanítót,
kenegetik egymást.
Szép emlékek ezek.
Ülve a lakásban végül,
ami másé, de vigyázol rá.
A macskát máris kidobtad,
mert karmolássza a kanapét,
és nehogymár azt higgyék,
hogy te voltál.
Ilyen idők jártak.
Elutazott,
akinél laktam,
és délután
negyed 5-kor
kopogás odakintről!
Eddig minden
jól ment,
ameddig nem álltak
ott kint annyian!
Falkába verődött
börtönpszichiáterek
követelték
az eheti
lottószámokat.
Mitévő legyek?
Nem akartam
nekik hazudni.
 

 

 

 

 

A Kretén, a Perverz

Fényképésznek
mondta magát,
egész büszkén.
Az első sorozat,
amivel be akart futni?
Beletette a kamerát
a nadrágjai közé,
és a nyilvános
mosodában
beindította a gépet.
Köveket tett a gatyákba,
és a köveknek találomra
- kellett, hitte -
megnyomnia a gombot,
a kioldózárat verve.
Rájött, hogy ehhez
vízálló kamera kell.
Aztán megismételte.
És ekkor már a new yorki,
külvárosi, lepukkant
útszéli mosoda
minden egyes gépét
kikövetelte magának.
Direkt ezért utazott oda,
nyaralást színlelve,
pedig ez nem olcsó mulatság,
elvégre ahhoz, 
hogy az USA-ba bebocsátást nyerj,
teljes átvilágítás dukál,
és a számláidat is átfésülik,
hogy van-e elég pénzed,
és van-e miért visszatérned
Európába,
ahol vár-e rád valaki?
Úgyhogy mivel pénze nem volt,
összetarhált egy csomót,
számlatömböket készítve,
hogy tudja, a 2 millió 
kiktől jött össze,
hogy kiknek mennyit kell majd
egész becsületesen visszaadnia.
Ez tehát azért,
hogy New Yorkban készült,
autentikus képek legyenek,
mert egy szaxofonista haverja
2005-ben előadta neki, hogy igenis,
egyszer dolgozott ilyen mosodában,
nem is messze onnan,
ugyanúgy NEW YORK-ban!
És végül sikerült,
62 vagy 65 kamera,
teletömve a mosógépeket
kamerákkal és kövekkel.
És nadrágokkal, kölcsön nadrágokkal,
ingyen mosást ígért másoknak,
ha lehúzzák és odaadják a gatyájukat,
persze a színekre ügyelve.
Hogy a képeket
majd összetegye,
mint egy filmet,
és azok összemosódjanak,
tehát mozgókép legyen belőle,
egy nagy vizuális elemmé.
Egész ügyes volt ebben.
Egész nézhetetlen volt a termék.
Egész sokat fejlődött azóta.
Lettek aranyköpései.
Mint például:
- Pondróból lepke lesz, kibábozódnak-e?
Vagy
- A férfi gyűrűt ígér, ha a nő csomagolni kezd.
És más irányt vett a karriere.
Legutóbb egy brazil
tékvandós családból származó
hippi utazóval mutatkozott,
és 24 órája volt vele,
24 óra alatt megmutatni egy várost,
méghozza naplemente után,
amikor a normális emberek
végre eltűnnek az utcákról.
Aztán a maradék 12 órát hoprasztva,
lefüggönyözött szobákban.
Egész jól sikerült a mutatvány,
mentek egy gyártelepen belül
üzemelő titkos zenés klubba,
mentek egy rumokkal foglalkozó
elvetemült koktálbárba,
mentek egy zsebkendőnyi,
egész kicsi helyen működő kocsmába,
ahol a pultosnő simogatta az arcát...
és kikötöttek végül egy bárban,
ahol a pincérnő, akinek egy
nála is kreténebb figura
csapta nevetséges módon a szelet,
mivel ő nem csapta,
a nő ezért figyelt fel rá,
megkérdezve, hogy van mostanában,
és a nő nézve őt,
mikor azt hitte, senki,
még a férfi sem látja,
és vigyázva a sörére,
amikor az elment vécére.
Igaz, ez 2 órával azután volt,
hogy egy olyan nő adott neki
harcsafalatka-kóstolót,
és egy hatalmas csókot az arcára,
akiről azt hitte,
ez a hajó elment,
ez a csók sosem lesz,
ez már nem barátság,
ez már szinte semmi sem.
Közben azért elég sokan
leszólították őket az éjszakában,
egy srác is, 
aki klímakonferenciáról
számolt be,
hogy egyesek odautaztak,
összegyűjtötték az összes
közben kiivott műanyag palackot,
és 10-12 kilométer hosszan
kirakták azt a távozó
meghívottak és előadók elé,
mondván: "Erről beszéltél?"
Ők maguk hajóval mentek
egészen Finnországig,
dacból, tüntetőleg,
hogy klímakonferenciára
nem lehet - nem illik -,
nem szabad jumbo jet-tel
vagy magángéppel,
és ehhez 2 hónappal korábban
kellett elindulniuk. Honnan?
Az amerikai kaszkadőrből lett
színészből lett producer is,
az nagyon eléjük került
az utolsó kocsmában,
ittak is közösen, zárásig,
Budapestet dícsérve.
És jöttek az elefántcsontparti
magyarrá vált afrikai
értelmiségiek is,
és egy ai-cég,
aminek egyik tagja Jézus-imitátor,
a másik fickó meg olyan,
mint egy 50-es évekbeli
amerikai öltönyös titkosügynök
és egy 90-es évekbeli
cseh porszívókkal házaló
zugkereskedő keveréke.
Hazabicikliztek,
és ágyba bújtak
külön szobákban,
tervezve a következő napot,
amikor is még több
csínytevésre lesznek képesek!

Ígéretes kretén volt. Vagány perverz! 

Igazi őstehetség!

 

 

 

 

 

Süllyedés

Azoknak, akik már nélkülöztek,
ez nem lesz meglepő fordulat.
Kérdéseket kell most feltenni.
De egy is elég, hinni lehet ebben.
Kemény vajtömböt enni száraz zsömlével,
egy üres szobában. 
Ismered ezt az érzést? 4 éven át?

A folyamatos lemondás érzése.
Még csak nem is börtönben.
Hanem a parkettán fekve, újságpapíron.
Talán elhagyatott a ház.
Talán úgy fosztották ki húszszor,
hogy ott feküdtél közben?

Saját hajlékban hajléktalanná válni.

Ez a végső ciklus, a téboly előtt.

 


 

 

 

Bud Spencer és Terence Hill

Minek köszönhető ez az 
elképesztően nagy siker?
Talán annak, hogy benyomások
és nemzeti jellegzetességek
lettek felismerve a filmekben?
Ez mit jelent egy német,
vagy mondjuk egy olasz esetben,
hát még a magyaréban?
Hogy a világháború vesztes,
máig traumatizált országaiban
futott be nagyon a pofonokkal
igazságosztós macsófilm?
Mintegy eleget téve,
szelepet nyitva a helyi náció
önérzetének túlfeszülésein?
Odaképzelnek valakiket?
Végre kapott egyet a szarházi?
A szinkron is egy tényező lehet.
Nem csak az, hogy színpadias jelenetekkel,
vidám zenékkel vannak felképelve egyesek,
miközben a rajongó lakosság:
kívülről fújja a filmeket, sorról sorra!
Beszólástól beszólásig, csittől a csattig!
Van, ai 16-szor, és van, 
aki 60-szor is végig izgulta,
és élvezettel bármikor leül ezek elé!
Lett külön fesztivál is Magyarországon!
Lett külön filmzene zenekar.
Lett Charlie Firpo kézműves sör!
Firpo Burger is, mi más!
A jól szinkronizált országokban,
és csak ott futott be és fut máig!
Azaz, hogy olyan, mintha az övék volna,
mintha a maguk hőse volna mindkettő,
itt példul egy Kinizsi és Luday Matyi páros.
Bud Spencer és Terence hill szinkron!
Nagydarab réstekintetű ősmagyar 
és egy gyorsmozgású sváb fiú.
Talán ez jön le a nézőknek immár 60 éve?
Itt népmeseként lett eladva? Önkéntelen? 

És bejött.

 

 

 

 

Emberi képzelet

Egy brazil származású 
olasz barátommal
járom a várost,
két napos megállót tart.
Utazik, nagy ívben.
Az egyik törzshelyemen,
ahol a tulaj főz is ránk,
és tévét néz a többség,
pofozós filmeket éppen,
az anyagcserekutató barátom
egy evolúciós fordulat miatt
a képzeletre tereli a szót.
Hogy ez volt az első igazi,
még a felegyenesedés után
a gége és hangszálak kialakulása,
és a beszédképesség mellett is:
az a fontos mozzanat,
ahol az egész máig tartó 
történelem
végül is eljutott oda,
hogy mi is elvont 
fogalmakkal játszunk.
Az egész ott indult,
hogy ecseteltem neki,
hogy a Corvin téren
nem messze innen,
van egy 3 vagy 5 méter mély,
egész keskeny árok (akna),
aminek mélyén
több millió éves 
anya és gyermeke, lábnyomok.
Persze megkövesedve, meg minden.
Néz egyet a barátom, és kérdez.
Ez már szapiensz volt?
Az akkori folyóparti homokban,
finomszemcsés hordalékközetben,
mikor a folyónak még neve sem volt.
Ott hagyták inni jőve üzenetüket,
és a Holdraszállás lábnyomai és eközött
a fél emberiség kipusztult hatszor,
és mindennek neve lett,
és mindenki mindent duplán, triplán
használ ma már, egy zenekarnak
ugyanaz a neve, mint egy szemeteskocsinak,
vagy egy új kuglóf-formának,
mint egy fülészeti apró piszkavasnak,
vagy egy keréktárcsagyártónak,
és egy fesztiválnak, ez persze
már üzleti alapon, árukapcsolás
és szponzoráció... meg domain nevek.
A rekeszizmok a ketrecharchoz szálkásítva,
vagy mert sok comedy show-t nézett valaki?
A fogalmak, a ránézésre megítélések
eleve magától értetődően adott elhibázhatósága,
és az alapos utánanézésről leszokók,
akik még 200 éve az analfabetizmus ellen
és az ábécé mellett a népiskoláért könyörögtek,
most jól belustulva csesznek mindenre.
De a kortyolgató majomemberek idején,
akkor azért nem volt semminek határa,
kerítése, a képzelet lakta be a tájat,
és a táj egy volt, az egész bolygón.
Mehetsz vándorolni benne, hajrá!
Minden egy volt, 
mielőtt elnevezést kapott.
A természet minden tényezője
és minden hangja összefolyt,
és a csak a ragadozó volt error benne.
Akkor még bújkáltak az előemberek.
Azok a lábnyomok olyan mélyen vannak,
hogy egy gipszmásolatot tettek
a felelősök valamilvel feljebb,
hogy az egész kiállítás
egész egyszerűen értelmezhető legyen.
Innen jött a motivációs talk,
hogy a furfang létrejötte mi is?
Hogy elképzelt dolgokra épül
több ezer éve minden civilizáció,
nem csak a találmányok,
hanem a várostervek, a versek,
a zenei dallamok feltérképezése,
hogy valaki azt mondja,
szerinte ilyen márpedig van,
mert elképzelhető, tehát van.
És ezzel most akkor létrehozza,
vagy újra felfedezi?

A 2 vagy 5 millió éves lábnyomok 

hallgatnak.

 

 

 

 

A budai törzsvendég

Kényelmesen ül az ajtósarokban,
ahova az ajtó nyílik be,
ő onnan figyeli az egész helyet.
Szimpatikus fickó, régi vágású budai uraság.
A bajsza messze kinyúlik kétoldalt,
és mintha ugyanúgy pásztázna,
mint maga az egész testes megjelenés,
aminek dioptriái kicsi pöttyöket mutatnak.
Mély, öblös hangon kurtákat válaszol,
ha elnézést kérsz és utat adsz neki,
"Ugyan, dehogy", "Semmiség", "Nincs baj",
ilyeneket felel és testbeszéde alázatos hozzá.
Noha ő a budai törzsvendég, aki ide régen jár,
nálam biztos régebben, mert én 6-7 éve csak.
A vár oldalában van ez az eldugott kis hely,
és onnan egész jól feltérképezhető a jelen,
a zúgó építkezésekkel (presztízs-beruházások),
az újonnan nyíló kis étkezdékkel és kávézdákkal,
az Ildikó Étkezdétől a Csészényi forgalmáig,
és persze azok az utolsó, apró helyek,
amik középpontjában a Batthyány tér áll,
a Víziváros legje, templomok toronyvigyázásában,
és a Libella, (budai) Polo, Csalogány,
és más kiskocsmák gyűrűjében hirdet tágas teret,
ahol egykor halászfalu volt, később árvízmenekítés is.
A budai törzsvendég kómótosan mozog,
hózentróger és kalp is van néha, sétapálca nincs.
A gyerekei a Várba jártak óvodába, ezek helyiek.
Arra a kérdésre, hogy hogy-van, lenéz maga elé.
Egy nála 15-tel lányabb 50-es nő kérdezi,
amíg dohányoznak, a kockaköves, csendes kisutcában,
ahol a teraszt (mint most már szinte mindenhol)
be kell bizony szedni este 10 vagy éjfél után.
A kérdésre azt mondja, hogy:
"Az angoloknál van az a rövid kifejezés, hogy fine.
Egy magyar azonnal panaszáradatban tör ki.
Úgyhogy keresem a harmadik megoldást, kis türelmet kérek."
Valahogy a kisunokájára terelődik a szó.
Kiderül, hogy talpraesett kis fickó az is,
éppen a hangzók alkalmazását próbálgatja,
így 1,5 évesen igazán ideje már,
hogy mi hasonlít arra, amit a környezete csinál.
Azt mondja a budai törzsvendég, hogy érdekes,
mert a lánya volt ilyen, hasonló helyzetben.
Hány lánya van, kérdezi a nő és nagyot szív a hamuból.
Kettő, de csak az egyiknek van gyereke. A kisebbik.
A másik viszont óvópedagógus, úgyhogy így megy,
a nagynéni és a kis Vince jól elvannak egymással.
Miért, mit csinál az anyuka? Másfél éves, hol van?
Az anyuka mestervívő és épp Palermoban bajnokságon.
Hány éves, ha szabad kérdezni, a fiatal anyuka?
29 éves, feleli a budai törzsvendég, és erős nő.
Miért? Mert ez nála már gyerekkorban elkezdődött,
egy azóta kisfásult, kikopott kiránduló társaságban
valahol a Bükkben vagy Börzsönyben történt,
hogy a kitikkadt emberek között ez a kislány megállt,
és azt mondta az édesapjának, hogy:
"Tudod te Papa, nekem mi a kirándulás?"
Erre persze amaz azonnal hegyezte a fülét,
tudva, hogy most valami nagyon fontos jön!
"Mi neked a kirándulás, mondd, kérlek."
"Az akadály. Amit aztán le kell győzni."
És állítólag ilyen maradt a Panni, aki különleges.
Nagy akaraterő, kitartás, a leküzdés vezényli.
Hány unoka van? Nem sok, de ez megváltozhat.
Lesz még, vagy 5. Hiszen beígérték (CSOK).
És kedvük is van hozzá, meg partnerük.

A budai törzsvendég elnyomja a cigarettáját,
bemegy a kocsmába a teraszról és leül a sarokban.

 

 



 

 

Sztálingrád

1942. A gyárépületeken át tartó
végtelen egymást gyalázás,
folyamatos felfordulás,
és mérhetetlen vérfürdő.
Az igazi feloldozás várat magára,
és a szünet nélküli téboly,
a féktelen agresszió,
és a kölcsönös gyűlölet,
ami iszonyatos félelemből fakad:
felemészti az egész várost.
Az, hogy 6 hét alatt sikerült
elpicsázni a franciákat,
most távoli nyárdiadal,
és itt a félig leomlott házak között,
nem sikerülhet hasonló mutatvány.
A 6. német hadsereg teljesen bekerítve,
a románoknál az áttörés mindenképpen sikerült,
és Kalach-nál a harapófogó bezárul.
Aus mit lustig! Die Lage ist beschissen!
Aknakeresés a hómezőkön és kalácsdarabkákért
egymást pitiztető németek teherautókon
vagy azok után csúszva-mászva, rossz arculat.
A város végképp megsemmisült. Nyoma sincs?
Marinovka-nál már 
300.000-es nagyságrendről beszélünk,
ami a német várható veszteséget illeti.
Még hogy nem lesz ebből második Verdun!!!
Nincs mit megkerülni.
Nincs mit elkerülni.
Nincs mit megünnepelni.
Nincs mit kihozni ebből az egészből.
A csapda rázárult két hadseregre!
Mint a medvecsapbda két oldala,
úgy feszülnek egymásra
és paszíroznak szét mindent,
és két irányból ömlik be az ember,
és megy ki a közepén,
mint egy ipari város méretű 
szökőkútban: a darált hús.
A felismerhetetlenségig,
szinte vasbetonvázakra szétcincált,
lemorzsolt házak zöme huzatos,
és a porított utcák sok zöreje
folyamatos rettegésben tart mindenkit.
A Volgán állítólag nincs már hajóforgalom,
a német rádió szerint be van véve a város,
az orosz kommiszárok eközben 
lelövik a visszavonulókat,
és a németek is egyre többször 
marakodnak egymást közt,
noha ez nem mindig végződik sportszerűtlenül,
ők nem puffantgatják le egymást egyfolytában.
A valóság ellen lázadozni próbáló vezéreik
azonban a civil lakosságot lövetik le velük.
Végül az evakuáció során az utolsó repülők,
és a körülöttük kialakuló tumultusban
nem egy incidens történik, saját hadseregen belül,
hol egy szimuláns miatt, hol mert nem volt az.
Idáig eljutni egy egész éves kálvária.
1943. január 23-án emelkedik fel az utolsó repülő.
...
Ez a kereskedelmi és utánpótlás-útvonalért
vívott egyben presztízsharc: eszkalál, de teljesen.
Szétlőtt épületek egy nagyvárosi területen.
A közhangulat nem mérhető, mert megszűnt.
Átvészelés. Középkor alsó hangon.
Ostrom, fagypont, pokoli kilátástalanság.
A föld alatti folyosók, mint a kínzókamrák!
Víz és élelem fogytán... van csapatmozgás...
egymást két folyosónyira kerülgető,
teljesen megháborodó seregtestek,
amik egyre kisebb csoportokra,
egyre kisebb, eltévedő kóborlókra,
a sötétben botorkáló alakokra bomlanak.
A nyirkos pincék és a katakombák, 
mind befűthetetlen!
Az oroszok énekelnek egy-egy éjjelen,
és a romvárosban az ének messzire visszhangzik,
olyan csönd van,
a szélzúgás zabolázatlan keleti jellege dominál.
Igaz, egyes éjeken a lövegek tomboló hangja,
az örlemény szintűre lőtt épületek robbanása,
összedőlése, szétroskadása sokáig zúg a fülekben.
A csatornából feltörnek a patkányok,
mert a csatornát néhol nem fedi már semmi,
és szabadon mozognak a dögevők
a hullákon marakodva!
Egyenruhástul falva fel őket,
de ha a szennybe estek, abban is!
Az ideiglenes fegyverszünet,
vagy a sebesültek ellátása eleinte talán,
később teljesen lehetetlenné válik.
Szenvedőkkel teli raktárak és pincék,
a lefürészelésektől hangos terekben
alig lehet megmaradni, olyan másvilági.
Égő hordóknál melegedők, de aki odébb fekszik,
már akár fagyoskodni is kezdhet könnyen,
és az élelem olyan, mint a lóhúgy,
és orvos alig akad, és a város lassan:
körül van zárva. A nép hősei megjöttek,
és a Barbarossa hadművelet miszlikre hull.
...
De mire erről tudósítana bárki is,
többedszerre százezrek fognak rohanni 
a házról házra terjedő lángok között.
És előbb még szobáról szobára harc,
ahol palánkokon kell szaladni, akinek megy,
és a mesterlövészek beásva magukat,
magányos ragadozókként cirkálnak a romok között.
A kiütések a levehetetlenül megkeményedő
és elvékonyodó kabátok alatt,
vagy az üszkösödés, hogy a csont kilátszik tőle!
Megannyi veszély leselkedik minden alagsorban,
és minden tetőtől (ha még áll) a kanálisig vészterület!
Egy teljesen új képe a modern háborúnak.
A kézitusákig fokozott városi harcmodor 
eddigi körülírásai csődöt mondanak.
Egy új fejezet nyílt ebben a történetben,
és ezzel aggasztóbbá vált a rutinná válása.
Minden harcoló fél és a helyi lakosság
teljesen összezárva, egyedi körülmények,
zima, Frost, nem mindenkinek van 
vagy nincsen sehol meleg ruha?
Az oroszok felkészülve jöttek, hazai pályán.
A szétfagyott lovak helyett a németeknél
maguk a bebugyolált katonák húzzák a lövegeket.
A kitörési kísérletek elhúzódnak,
az ellenséges túlerő az egyik fél veszte,
a másiké pedig az ágyúk elé vezényeltek sokasága.
Dezertőrök is akadnak, rongyokba öltözve,
akik olyan nyomornegyedekbe tévednek,
ahol földvermekben éhezők vannak,
és hangosan üvöltő bőgő asszonyok
asztalokra helyezett csomagokat ölelgetnek.
A külvárosok ez. A városközpont pedig holdbéli táj.
A város alatti alagutak iszonytató,
horrorisztikus útvesztője embertelen.
Nem csak az eltévedtek, de a megfutamodók,
ha vannak, itt biztos balesetre számíthatnak.
Hol egymást lövik le a németek,
hol az oroszok kerülnek német járőrök elé,
hol a hulláktól mérgezett víz pusztít,
hol a helyi lakosság kerül tűz alá.
Ugyanis a város tele van emberekkel,
és a lakosság a csatornákba vonul le.

80 évvel később épp ilyen hírek jönnek Ukrajnából.

 




 

 

Galaktika tempó

Időkapu egy pixelben.
Kipontozott pontatlanság
vesszőfutásai négyszögeket
szétfeszítve Fermi templomában.
Az ontológiai paradoxonmodel, 
ahogy a vertikális csúcsív
teljességgel magával ragad
egy egész civilizációt.
Olyan gázkúpokat keresve,
olyan konkáv csillagködöket,
olyan óriáshalmazokat,
amiken túl a még nagyobb vár.
És a méretek nem-létezővé válnak,
értelmezhetetlenné sokféleségükben.
Sematizmus sehol. Mintázat mindenhol.
Működési elvek eleven rétegződése.
Időparadoxonba sétáló csúcsértelmiség,
amely saját egyetemre jár diákként,
amit a múltban ő hozott létre
professzori rangban,
hogy önmagát kinevelhesse... ? ...
... nem csak diplomát szerezni,
hanem kiművelni az asztrohumanitást!
Persze az idő nem így működik,
az előre-hátra világvonzása
nem egy alsó-felsőpolcos
gyümölcskosár, a múlt nem rohad
a jövő friss időtermése alatt,
hanem az egész kosár gyümölcs,
minden gyümölcs egymásban van
egyidejűleg, és soha.
A retrokauzális utazók világa,
akik poénból kerékpároznak az ókorban
és poros kazettás magnókkal játszanak,
amikor már reaktormagba zárva:

lüktetnek begyükkel a felgyűlt csillagok.
 


 

 

 

 

Conrad Veidt színészi játéka

Miután Wilhuff Tarkin
szerepét Peter Cushing
úgy adta elő 46 éve,
hogy CG komponenssé tették
mozgását és gesztusait utólag,
végül is kiderülhet,
hogy az egész felület,
amin ez a sok ábrázolás fut,
nem más, mint rekreáció,
lazaruszi vizualitás,
és persze okkult tudomány.
Mert mit szólna a világ,
200 éve csak, nem 2000,
ha visszajön az eltűnt,
és előadja a múltat,
amiben addig nem is szerepelt?
Így jutunk el Conrad Veidt
1920-as évekbeli némely szerepéig.
Hogy akkor azokat békén hagyják...
... vagy majd - nem is olyan sokára -
elő lehet venni a voltakat,
és keverni a színészeket,
bele jelenetekbe, és filmekbe,
amelyek műfajukat tekintve
egy óriási patchwork lesz,
egy zagyva, egy fröccsöntött illúzió,
a Ready Player One
minden későbbi változatban?
Random plot-device-ok,
beeszkábálva filmjelenetekbe,
paródiát csinálva az egész moziból?
Minden egy műfajjá fajul fokozatosan,
Metaverse Games (a filmek is ide?)...
... és ez mikorra van kész?
Interpolation. Madame Tussauds. Porseprűk.
Az entrópia ilyen architektúrája időszakos.
Monetizációjáig a szociális integráció folyamata,
a visszaszámolás léptékével, a filmipart berántva.
Ami azonban, színészek híján,
meg mert egyre drágábbak,
behirdeti a non-corporal agenst?
1928: ‘The Man Who Laughs’.
Gwynplain szerepében 
a német expresszionizmus
filmre vitelének abszolútuma,
az UFA stúdió legjobban fizetettjei között:
Conrad Veidt egészen
Heath Ledger sminkszobájáig hatol!
Innen jött a 30-as években
a mára ikonográfiává
és popkult emblémává vált
JOKER egész megtestesítése.
Ami egy mém szinten van újratárgyalva,
minden egyes permutációjával jobban rögzülve?
CHISSL, 
an interactive 
machine learning prototype.
Mit kezd ez evvel?
Mondjuk egy olyan korban,
ami lehetőséget nyújt,
hogy ONE_shot_GURL
gamerkedve átutalásokat kap,
és ahol és amikor brekegéssel 
és huhogással lehet 
online pénzt keresni?
(valós) Társadalmi kontributáció nélkül?
Mint Pinkydoll teszi az instagramon?
Az előadó izolációjává válva, egy modern wayang?
Influenszerek mint a mai várási komédiások?
Mint Krúdy Gyula egyik művében, ahogy körülírja:
„(...) akikből későbbi vásári bolondok,
tarka komédiások
vagy piros arcú rablók váltak;
a bor összefolyt a földön a katonák
és a polgárok vérével,
és a szegény asszonyok nem tudták,
hogy kilenc holdtölte után
szörnyű baziliszkuszt
vagy ikret hoznak-e a világra?
A ködben úgy suhantak el
mellettem a leányok,
mint a csengettyűk hangjai.
(...)”- Az útitárs (részlet)
Átutazol Franciaországon,
és megrohan vagy 15 társ- / szexpartnerkereső,
C-Date    
eDarling    
Elite Rencontre    
Be2
SofiaDate
BravoDate
TheLuckyDate    
JollyRomance
AmourFactory
RealEuropeanBeauty
VictoriyaClub
Meetic.fr,
és ezek csak női önbizalom booster oldalak?
Vagy online privatizálják az eszkortlehetőségeket?
És ART TIME címszó alatt modelcsajok,
és alsóneműs kigyúrt anyukák vásznak előtt pózolnak?
Bold Lingerie Photos? Nem csak Franciaországban.
Az autóba szerelt tableten eközben videok lepik el
az amúgy listázott zenéket, amikkel stopposokat mulattatsz.
Egy kis Riso vegán nasi? Egy kis lehúzott ablakon kijógázás?
Vagy >> Short tutorial: Footwork combination
for your Shuffledance/Cuttingshapes by IsiShuffles
?
Kétségbeesetten olvassák ezt a posztot random rátaláló diákok,
akik valahol a kekhullamzaszlo és a kektura közötti országban
egy sátorból előkecmeregnek egy halványan meredek éjszaka után.
Conrad Veidt arca a városkép egységén túlról, a távolból!
És a True Love Online advertek mellett applikációvá változó csajok,
keresve másokat státusszimbólumok mentén!
HAPPY VALENTINE! Nude with hot-dog színvonalán.
A tömegek nyilvánosságban pároznak.
És a Digital eCommerce Platform-ok fellendülése.
Hozzá az univerzális attribútumok merch jellege?
Hova lettek a HAND PRINTED SILVER GELATIN PHOTOGRAPHS?
Elő vele! Unikornisos kártya? Minecraft multiplayer párbajok kupái?
10000+ Cool Symbols list for gaming or other purposes?
Ami egy külön jelképszótárrá növi ki magát,
- mint egy embroidery alphabet sampler? -
teljes kört lefutott emberiség, elvégre:
a betűk rajzolt jelekből alakultak ki,
Phoenician alphabet >>> Proto-Sinaitic script?
Vagy Text Structure World Structure Theory
(TeSWeST) and Semiotic Textology?
Erre íme: A cukiság faktor a Ludwig Múzeumban?
Menekülés az infantilizmusba? 77 game icons?
A digitális videojáték barlangrajzok?
The Greatest Gaming Tournaments in the World?
Sensationalized news, amik olyanok, mint egy sitcom
legtragikusab fordulópontja, amin túl jön a reklám?
Közel 100 évvel Conrad Veidt színészi játéka után,
(facial expression of someone with chronic anxiety),
amikor a világ úgy őrül bele a sokszínű numerikus hálózatokba,
hogy a cinikus gúnyvigyor és a függőségig feszített szórakozás
árnyékot vet a nélkülözés mindenek felett átívelő létélményére,
és a digitális altruizmusról csak pletykákat suttognak? patreon.com?
Miközben a Cray Cascade architecture és Minos király labirintusa
egységessé válik a metaverzumra rázúmolás spektrumában?

Te meg napi 8 órában robotolsz leizzadva.

 

 

 

 

Feminista balfasz filmdivat

Nem egy filmben
megy a nagyzolás
manapság
szórakoztatásból.
Vagyis, hogy aktuális,
ideákkal:
berántsák a nézőt.
Az önös érdek szolgálja
azt a célt, hogy tévézz.
Külön közönségre
külön hívószavakkal,
és külön húzóneveket
külön brandekké formálva.
Az azonban,
amikor emancipáció
címen megy a bunyó,
hogy a verekedő,
lövöldöző férfiakat
lesajnáló
(tényleg unalmas amúgy)
női mozgalmak
tapsolnak azoknak
a friss filmeknek,
amik a lövöldöző
és verekedő macsófilmek
korábbi, immár elavulttá
nyilvánított jeleneteit
halmozzák egy az egyben
lemásolva azokat nőkre...
... az mitől nőies?
Mitől független?
Mitől emancipált?
Mitől nem-férfi?
Mitől nem sztereotíp?
Fogták a stúdiók,
és megcsinálják ugyanazokat,
sablonszerűen ugyanazokat
az akciófilmeket, felvízezve,
trécselősen, de azért kill, kill.
Ha tehát 10 év alatt
a Marvel stúdiónak
milliárdokat hozó
Chris Hemsworth mozik
egyszercsak átmennek abba,
hogy ő bébiszitter
pótapukává válik
zoknikat könyörögve fel
tömeggyilkosok után
árván maradtakra reggeli után,
és közben a csaja,
aki nem az árvák anyja,
olyanokat üvöltözik
kigyúrt karral,
hogy "Pörölyt a pofádba!",
akkor az nagy feminizmus?
Mint a Black Swan (2010) címszerep,
ami a Dancer in the Darkness után,
amit még Björk játszott el, kismiska.
A szélsőséges, az instabil,
az erőszakos és a kattant nőket
(akik így nem tartoznak felelősséggel
az akármilyen tetteikért):
mutatják be a legújabb filmek,
mint az útját már csak nem is kereső,
hanem a célegyenesben levő sikerprimadonnát!
Noha ez egy elvetemült vadbarom.
Hogy Captain America jelszava
egy az egyben van kimondatva
a helyette kapitány-nő által
egy Doctor Strange plot-ban?
Captain America egy egyszerű srác,
a szerelme, aki egy másik világban
lett a pajzsos igazságosztó nem az
(egész idáig azt mutogatták
az összes közös filmjükben,
hogy a nő intellektuálisan felsőbbrendű,
erre most egy muszlicsomagként ugrál,
és fölösleges beugatásokkal vagánykodik).
Captain America így paródia lett
(hiszen a női kópia-jelenetek
azt mondják, hogy ilyen nevetséges ő is),
aki így, hogy lecserélték másra,
nem is fenomén többé,
vagy egyszeri mitológiai eset,
hanem egy csomagolás,
csupán egy végszó végszóba érve, rejtve?
... eljátszatni nőkkel,
átírni nőkre férfi szerepeket,
akármilyen naivak,
erőszakosak,
vagy nacionalisták is azok,
egyszerűen paródiát csinál
egyidejűleg mindkettőből:
az előzményből is,
és a szexista női
plagiátumból is (sajnos).
Rengeteg szereplőt,
ahelyett, hogy új női
szereplők szerepelnének
ezekben a popkultúra termékekben
(film, képregény, rajzfilm)
elgyűrnek és népszerűtlenné tesznek,
egyszerűen csak segget
meg mellett meg lófarkat
rajzolnak a korábbi változatnak,
és ez nem tesz jót a karakternek,
mert minek egy másolat?
Hercules?
Picard kapitány?
Green Arrow?
The Question?
The Flash... abből talán nem,
mert nincs az a sportmelltartó
egy amerikai jelenetben,
ami megtartaná azt,
ami nélkül nem amerikai a film.
Akkor miért nincs egy Pinguin nőben,
fordítsák meg az egészet.
Kis rusnya morgó zsémbes maca lenne.
Mad Max nőben, rozsdás erényövvel
hatjva végig a sivatagon
a lándzsás apácakocsijával?
Ugyan már.
Még a Fury Road is para volt,
ahogy az, akiről el van nevezve az egész,
kétszer hörmög valamit,
és nincsen rendes dialógusa,
vagy jelenet, amiben ő a táj része.
Druk (2020), lehetne ilyet nőkkel,
iskolai tanárnők hullarészegen
fetrengve egy szociodrámában?
Verekedve? Leépülve? Katasztrófa,
és csődeljárás, valóper?
Meg meritek lépni?
Minden, ami eddig nő volt,
az... és fordítva,
mint az a nyugat-európai szekta,
akik csináltak egy fehér Bibliát,
és minden történelmi,
és mondabeli és liturgiabeli
szereplő, aki férfi volt,
azt nőnek ábrázolták,
eltekintve attól,
hogy ez történelemhamisítás,
és hogy nem így működött a társadalom,
és Pontius nem volt családanya,
és Jézus nem volt lázadó agglány,
és az apostolok nem egy lányegylet voltak,
és Szűz Máriát szerencsére
nem piszkálták ezzel a marhasággal.
De a szórakoztatóiparban,
nehogy azt hidd, hogy mert rájöttek,
máris a pártodat fogják,
azét, aki most visszaigazolást kap,
hogy az elnyomott nők témáért
elkezdett százmillió dollárokat kiadni
nem egy hollywoodi filmstúdió...
... hanem azért csinálják,
mert rácuppansz és megnézed,
és nekik az számít, hogy kajálod,
és nem az, hogy vígasztalgassanak vele,
visszaigazolásokkal,
amiket tényleg innen vársz,
ennyire lusta vagy és felszínes?
Hanem, hogy fogyjon a játékfigura,
és a gyorsétkezdés merch és a mozijegy.
Aki csak az elé éppen letett egyes 
produktumokat érzékeli akkor és ott,
és nem összefüggésekben (mondjuk) a filmeket
- amik egymásra utalnak, és egymástól lopnak,
és végső soron a számokat kell, hogy hozzák -:
könnyen meg lehet azt vezetni.
Tényleg ennyire rohadt naiv vagy?
Normális nő ilyet nem kajál be!!!
Hanem lapoz.
De nem ez a tendencia.
És mivel látszólag prosperál a zsibbasztás,
a futószalagon átállították a kombinációt.
...
Ezért mennek a férfi szereplőket
női szereplőkké átformálgatások,
amitől azok az új, ráírt nők
nem lesznek nőiesek és függetlenek,
hanem az eleve necces férfiszerepek
még neccesebb, még nevetségesebb,
egyszerű másolatai.
Igaz, fordítva nincs ügyeskedés,
nincsenek kukás csajok a kukásautón reggel,
nem sok lány megy le reggel a bányákba,
nem sok kismama ül a kamionban 2 hétig vezetve,
szerencsére,
és így nincs egy latex Catwoman fasziban,
egy 2 méteres Hellboy-nő
félmeztelenül ballonkabátban,
vagy egy darázsderekú szoprán Grút,
vagy egy atlétás, melltartó nélküli
Die Hard szőke nőcivel,
vagy egy Terminá... de az már volt.
Meg Ghostbusters is.
Meg James Bond is mindjárt.
És mindegyik felsül és óriási bukta.
The Ambush (2021), ezt csak nőkkel,
vajon visszaadná a történelmi relevanciákat?
1917 (2019), ezt hogyan konvertálhatnád át?
Van-e, ami nem feszeget fölösleges határokat,
vagy nem létezőket???
Tomb Raider, az működik.
Red Sonja, az működik.
The Lord of the Rings, Galadriel, működik!
A Pandorum női szereplője múködik.
Az Alita működik.
True Grit (2010), a kislány hiteles.
Into the Storm (2009), az egy feleség.
A Very Long Engagement (2004), ez a nő érez.
Frida (2002), a fájdalom, ami el van játszva.
Hackers (1995), yes.
Gorillas in the Mist (1988), de még mennyire!
Maléna (2000), tragikusan.
Lola Rennt (1998), Franka Potente odatette.
Predestination (2014), mert ebbe kerültek.
Arrival (2016), a szereplőnő nem passzív!
Az új 2021-es Dredd film female lead-je, penge!
Crazy Heart (2009), az a nő aránylag stabil.
Medicine Man (1992), egy kétségek között tépelődő,
valóban női karakterjegyeket mutató főszereplőnővel.
Maverick (1994), ahol a nő a külsőségekkel,
a megvezetéssel, a bájolgással dolgozik,
és ez nem egy kitaláció, ez egy evolúciós tool-set.
Matchstick Men (2003), amiben a nem-kislány kislány is ez.
Lolita (1962) vagy Lolita (1997), végső soron ő is!
(és noha a színészi játék mindkettőben remek,
a még játékból és kissé unalmában szexelő, csábítgató,
a játszmákat és a manipuláció egyszerű dinamikáját
még cak próbálgató gyereklány, az azért félelmetes)
Léon - The Professional (1994), ebben is ott mocorog a téma.
Neverwas (2005), nincs a peremen kihabzó emanciharc.
Notes on a Scandal (2006), ki ne bánná meg helyette?
Quills (2000), ez egy szatíra, és történelmi film, vigyázat!
Outlander (2008), a viking lány joggal harcias.
Pollock (2000).
Erin Brockowich, finom.
Lost In Translation (2003), Sophia Coppola egy ász!
Mad Max 3 - Beyond Thunderdome (1985), Tina Turner.
Ide csak ennyit.
Aztán... Asoka, Rosario Dawson előadásában, príma!
I'm Not There (2007), Cate B., amit színre visz!
Inglourious Basterds (2009), a mozivezető nő!
Kill Bill - Vol. 1 (2003), ez egy telitalálat?
Whale Rider (2002), egy igazi emancipációs tanmese!
A Man Called Otto (2022), a barátnő! Imádni való!
PERSEPOLIS (2007), mestermű.
Az Air (2023) anyaszereplője: működik.
Chef (2014), ebben is az anya nem darálja a családot.
A Quiet Place (2018), a maga nehézségeivel.
Blade Runner - Black Lotus, az anime, rendben van.
Juno (2007), mert ez létező helyzet sokak számára?
Batman - The Long Halloween - Part One (2021)
és
Batman - The Long Halloween - Part Two (2021),
amikben a féltékeny feleség végül krimit hoz létre.
Vesper (2022), ez egy erős női szereplő.
Oxygen (2021), ez a nő tényleg tud valamit!
Trinity, The Matrix (1999), etalon.
Star Wars - Mandalorian (2022 - 2023),
abban a kovács, micsoda nő!
Még a Y - The Last Man (2022),
abban a szektavezér ál-amazon nő is hiteles lehet,
ilyenek vannak ugyanis ma is, találkozhatsz ilyennel,
még ha borzasztó is.
Mint a Casino (1995), abban a nő, kiálhatatlanul.
De van ilyen.
Mint a Girl Interrupted (1999), Jolie szerepe.
Mindenki találkozott már ilyen nőkkel.
Törtető, öncentrikus, hisztérikus, tagadja.
Vagy már túl van azon is.
Climax (2018), ahol a kalajmajkát egy valaki okozza,
aki leginkább túlkompenzál és látszani akar!
Vagy unatkozik. Vagy elpattant valami és úgy,
hogy nem akar róla tudomást venni.
Fathers And Daughters (2015), bármikor,
bármikor, bármikor leül melléd egy ilyen nő!
...
Bármikor!
...
Aztán persze nem minden filmnek kellene így.
Top Gun - Maverick (2022), a pilótalányok, igen!
Elektra (2005), mert a képregényben is nagyjából ilyen.
Blade III Trinity (2004), a lány egyértelműen kemény.
10 Things I Hate About You (1999), ami már határeset.
...
De a Black Panther-ben, ahogy comboznak...
... aztán a Prey (2022), hogy lenne ez így?
Barbarella (1968), akinek főszereplője azóta perel?
Battleship (2012), a passzív csöcsös szőke féloldalt?
Charlie Wilson's War (2007), a titkárnők?
Prince of Persia - The Sands of Time (2010)?
Mary - Queen of Scots (2018)?
Alice in Wonderland (2010)?
The Last of Us (2023)?
Hard Candy (2005)? Kínoz a kiscsaj?
Idiocracy (2006), ahol egy prosti az ász?
Legion (2010), amiben nem csak szörnyek vannak,
hanem várandós bibiliai eltorzított alak géppuskáz?
Brand New Cherry Flavor, megmakkantatok?
Spring Breakers (2012), ez a példa?
House Of Gucci (2021), ahogy a nők szervezkeednek?
Ennél csak a Catwoman (2004) szarabb.
The Banshees of Inisherin (2022), 38. perc? Ez?
G.I. Joe - The Rise of Cobra (2009), a főmufurcpunci?
Knives Out (2019) - ebben a nők egy vicc.
Charlie's Angels (2019) - ez egy paródia.
Godzilla II - King of the Monsters (2019)? Szintén.
A Linda Carter utáni kor Wonder Woman-je? Hát dettó.
Gagyerák.
Marie Antoinette (2006), szerinted miről szól?
San Andreas (2015) és Baywatch (2017): objectify 1000-rel!
MARVEL - She-Hulk? Ami nem üzen mást,
mint, hogy amit te tudsz, azt én még annyira.
És ugyanez volt más műfajokban is azóta.
A Star Wars frenchise üdvöskéje, lady Palpatine.
Egyúttal lassan, de biztosan beúszott a kopott zsáner,
hogy minden nő mindig áldozat,
és most erőszakkal kell megoldania a helyzetet,
nem kiszállni az egészből vagy segítséget kérni,
hanem befejelni a falat és véresre verni a saját öklét,
és eljutunk az áldozathibáztatásról
az áldozatvállalásig, Creature from the Black Lagoon (1954),
a Brian DaPalma féle Scarface (1983) 
és a Spielbergi Schindler's List (1993) női témái,
The Other Boleyn Girl (2008), ez is arra görbül,
vagy a pre-metoo prototípus, a Sucker Punch (2011);
és európai változata, The Skin I Live In (2011)!
Ide tartozik ez is, The Kids Are All Right (2010),
továbbá a Ex Machina (2015), vagy a Passengers (2016),
ugyanaz a téma ismétlésre állítva,
és még 122.144 filmé nem más, mint a ledominált alak,
aki nem tud megszökni vagy kilépni a színpadról.
Sin City (2005)? Kingdom Of Heaven (2005)?
Ekkorra már általánossá vált a toposz.
Constantine (2005)? The Island (2005). Egy húron pendülnek.
Das Leben der Anderen (2006) vagy Womb (2010)?
Aztán vissza lehet ereszkedni a verekedős lányok filmvilágába.
Kezdve evvel: Death Proof (2007).
Vagy azokéba, akiknek minden mondata valami fenyegetés.
Ezt a közönség elkezdte átvenni.
Főleg, ha 10-15 éven át van nekik nyomatva.
Iron Sky (II) - The Coming Race (2019), hagyjuk.
Ghost in the Shell (2017), folyamatos fitogtatás.
Valerian and the City of a Thousand Planets (2017), szintén.
Euphoria (2021-2022)? Nem számít a trendszetting,
hogy milyen faszságokra vesz rá egyeseket,
normatívát teremtve a gáz viselkedésnek:
arra hivatkozva, hogy csak ábrázol,
attól még, hogy szépen van fényképezve,
és rengetegen meztelenek benne, és pedofília az egész?
Sikerült a Coyote Ugly (2000) mai változatát kipattintani.
Star Trek - Discovery... ne már.
Killers (2010)? Se.
Vagy a folytatásos teleregény színvonalon
futó The Witcher-ben a beteg csajok?
Doctor Strange in the Multiverse of Madness (2022)?
Amiben az anyaság úgy van ábrázolva,
mint egy elmeháborodott ámokfutás?
Ez szól a női érzelmek intenzitásáról,
vagy miről?
Noha tényleg vannak megbuggyant nők,
vagy valamibe beleőrült nők,
a családalapítás ösztönébe
vagy a megvalósulás hiányába
belereccsenő nők milliói minden irányba,
de attól még ez nem egy általánosítható dolog,
hogy na tessék, ábrázolni kellene az anyát,
az anyatigrist, aki párhuzamos világokon,
a mulitverzen át védelmezi gyerekeit,
tömeggyilkossá fajulva,
úgy ráadásul, hogy a film javarészében
el van menve végig az esze és tombol.
Az Alien 4 volt ilyen zavarodott hangulatú.
A viszontagságok ellenére végül sírva fakadva
Wanda Maximoff feketemágiázik és öngyilkos lesz.
De addig és közben egy ártatlan kislányt üldöz,
aki meg ökölöllel üt magának téridőbe,
sőt a dimenziófalakba átjárót?
A kergetőzés pedig hangulatingadozásokat szemléz.
Sam Raimi rendező klimaxos Rorschach-teszt filmje?
Valaki szerződésekre hivatkozott biztos.
Mint a Last Night in Soho (2021), beteg.
Ez nem a Suddenly Last Summer (1959)!
Ez az, hogy vajon mire harapnak rá
a női nézők és akkor azt kell tálalni,
és mindenki másolni kezdi,
akkármekkora irreality show,
vagy akármekkora túlzás is lesz belőle...
... és a piackutatási algoritmusok
és a márketing-stratégiai főmegbízottak
és elemzők és tanácsadók odabúgnak valamit,
és már készül is a feminista Robocop.
Egy-egy kísérlet tehát sikerült,
de a többi egyszerűen szemét (garbage).
Promising Young Woman (2020)?
Sisu (2022)? (lehetne jó, de hülyére veszik)
The Duff (2015)?
Dirty God (2019)
Melyikben?
Anna (2019)??
Machete (2010)?
Black Widow (2021)?
Feuchtgebiete / Wetlands (2013)?
The Hustle (2019)?
Guardians of the Galaxy Vol. 3 (2023),
amiben Gomorra egysíkú és kétdimenziós lett,
egy agresszív, konok, hülye picsa,
és korábbi lényegi mondandója,
hogy a személyisége milyen,
azt szétropogtatták a fegyverdurrogtatással.
Ez a film épp olyan bizarr,
mint maga a téma, ami itt tárgyalva van;
méghozzá egy olyan obszcén sci-fi fantasy,
amiben művégtagos, két lábon járó,
beszélő kísérleti vidra értekezik a túlvilágról,
és tolószékbe beleműtött rozmár énekel.
Itt is elgurult a gyógyszer,
ahogy a gender-lobbi fövenyén is,
ahol a feszültségkeltéssel megtartott
folyamatos konfliktus hozza a pénzt a konyhára.
Infinite (2021)?
Barbwire, Pamela Andersonnal anno?
De ez még mindig csak annyi, hogy piackutatás.
Viszont vannak a súlyosabb csúsztatások.
Amikor már az van, hogy a bármi is mindegy?
Női szamurájok nem voltak haver!
Női kalózok voltak, az a néhány tucat!
Talán gladiátorok is. Meg klasszikus zenészek
200 év múlva, amikor a hangszer furcsaság lesz?
Talán voltak női bálnavadászok is!
A japán gyöngyhalász búrvárnők mindenképp!
Vagy a harcsafogó halba öklöző nők az USA-ban.
Vagy a sarkkutató, hőszkafanderes kutatócsajok.
Vagy 15 millió pultos nő és 1 milliárd kurva.
Miért nem arról csinálsz filmet,
ne csak Kleopátráról meg Monica Lewinskiről.
Fogni, és egy dekoltázst vágni
egy ikonikus modern mesefigura
(történetesen férfi) ruhájára,
és belebújtatni egy reklámszínésznőt?
Mi ez, ha szabad kérdezni?
Ez egy inverz Mrs. Doubtfire (1993).
Vagy amikor a Jack Ryan
sorozatban a női szereplők
ál-kemények, ez szerep,
és egy filmben nem kellene,
hogy az új mozgalom
új instrukcióit
a színészi repertoárjukba,
a gyakorlataikba,
a tanulmányaik módszereibe
paszírozza akárhogyan...
az ezt nehezen besűríteni tudó
amerikai színésznők
játéka verejtéket köpköd,
mert annyira magukra
eröltetik a macsós,
vagy épp lövöldözős,
vagy szadista főnöknő szerepét.
Charlize Theron egész munkássága ez.
Akármilyen magánéleti bosszú dolgozik benne.
Minden esetben egy backfire engine,
ahogy a nyomulós, harcias csajos filmek
éppen azt csinálják, ami ellen szólnak.
És ez nem Amanda Waller,
ez inkább Margot Robbie
a Harley Quinn 
vagy a Barbi színeiben.
Ez az a most már több 100
olyan film, amihez képest
a különböző erős női szereplők,
akik történeteikben valóban alakították
az események alakulását,
egészen el vannak határolva lassan.
Alakítottak, vagy avval, hogy a háttérből
mindenkit manipuláltak
(mert sok nő ilyen tud lenni,
hogy elbújik a cukiság mögé)...
The Dreamers (2003).
... vagy úgy, hogy nyíltan
harcolnak, akár fegyverben,
de ehhez nem kell vérszomjas
szadity-stává alakítani.
Vagy csak akko üt?
Ezt dobta a valószínűségszámítás.


És bukó a film. Már megint egy.

 

 

 

 

Tragédia

Bemehet-e bárki egy kórházba?
Ha bemegy, vajon mit talál?
Ezt ne is részletezzük.
De ha már bent van,
az emeleteken parádés
a fokozatos leépülés,
nem a pácienseké, a környezeté.
Az egyik felső szinten sötétség.
A gyerekosztályon járunk.
Egy-egy neonrúd halódik
a felrepedt mennyezeten, hosszában.
Egy a folyosóról nyíló teremben
egy anya ül magához szorítva kicsinyét,
lehajtott fejjel, úgy alszanak.
Rájuk lett közben oltva a villany?
A folyosón is csak egy-két izzó éghet.
Budapesti tájkép van az ablakban háttérnek,
ugyanis az ablakon kívül csak Budapest van.
Egész távol pislákolnak a belváros fényei,
amik arra utalnak, hogy ott megy a dőzsölés.
Itt meg van némi kontraszt, Balkán a háború után.
Csak székek vannak odabent, tényleg váró.
Nem kapott ez a nő egy fűtött szobát,
amiben villany is van, meg egy pohár víz?
Anyád, és ez az ország az Európai Unió tagja?
Némi Csaucseszku-szindrómával. Beton, arany.

Félrebeszélés.

 

 

 

 

Méghogy!

Azt mondja a beosztottjainak,
hogy többet kell dolgozni,
mert egyesek közülük hiába...
... hiába vannak művészeti pályán,
belegondolhatnának, hogy a híresek...
... sok híresség dolgozott
regényírás vagy műterembe szalagdálás,
mindezek mellett könyvesboltban,
vagy éppenséggel archívumkezelőként,
vagy a gumicsavargyárban vagy hegesztőként,
vagy szögeket számolva vagy köcsögözve.
Hamvas? Kormos? Kassák? Moldova? 
Ekkor valaki így szól a nagyteremben:
"De ezek mind Kelet-Európában voltak,
és Bach meg Caravaggio, vagy Rembrandt
nem innen jött. Mert így nem lehet.
És Helmut Newton, és Michelangelo,
vagy Humboldt vagy Heaney vagy Hemingway,
és Yeats vagy Taro vagy Lempicka: NEM!
És lehet, hogy Ligeti meg Neumann igen,
de idejében elhúztak, hogy létrehozzák,
amit kell, amit a gyárban nem lehet.
Nem gyárban tanultak 1940-ben, nem gyárban!
Se Ormos Mária. Se Reigl Judith nem így."

A nagyteremben csönd támadt.

Hogy kik is azok, akiket ez a pimasz fráter felsorolt.

 

 

 

 

Miért kérdések

Mit ígérhetnek egyeseknek,
a kukásautó platóján utazásért?
Miért mennek be hivatalokba,
hogy aktákat tologassanak,
és utána egymásról pletykáljanak,
hogy 8 és 5 között ki hány aktát
és hány dossziét tologatott?
A pecsétek csattanása is komoly kérdés,
mert azt nem akárki kezeli, csak úgy!

Miért hiszik el egyesek,
hogy nélkülük megállna a város?
Miért hiszik el egyesek,
hogy nélkülük megállna az ország?
Miért, nem így van?
És miért van az, hogy ezek,
akik mint egy kolónia, nyüzsögnek,
ott kell hogy legyenek időben,
kezdéstől zárásig a hellyükön,
míg mások felszívódhatnak.

Azért akarnak egyesek tehát főnök lenni,
hogy ne kelljen időre menni?
De sok főnök megy időre, nem?
Van az az alkat, aki csak főnök akar lenni,
de nem alkalmas rá, hisz nem arra van,
mert nem vezető típus... és ezt...
(vagy hogy ki lett nevezve, mert befolyásolható)
... elmondani neki... ezt elmagyarázni neki:
borzasztó nehéz, a többség fel sem fogja.

Miért hagyják ezt olyan sokan,
hogy végül az egzisztenciájuk van függőben,
és avval zsarolhatók teljes mértékben?
Vagy csak jön valami figyelmeztetés,
és aki miatt a főnök figyelmeztetést kapott,
azokat rommá, kegyetlenül meghurcolják,
méghozzá nyilvánossan, hogy a többi félni kezdjen!
Eddigre nem tettek semmit, hogy ez lett,
és ezek után egyre nehezebb lesz szabadulni.

És egy tömegkommunikációs cég is,
vagy egy online levelezési adatbázis:
legfeljebb kifizeti a büntetést,
amit kiszabtak azért valakik,
valamilyen koalíció, vagy szervezet,
mert a magánügyeket és személyes adatokat
elkezdték szétszórni és kereskedni velük.

Aztán itt van az is, hogy quantum meg meta.
Vedd csak alapul Charlie Patrickson munkásságát,
Postgraduate researcher in Quantum Technologies,
Metamaterials CDT at the University of Exeter.
Ha ilyen dolgok is vannak, hogy lehet ennyi ósdiság?
Nem a római pénzérme vagy a háborús gránát a földben.
Azok ugyanis a kulturális hordalék részei,
de hogy egyszerre van fával tüzelt kunyhó a város szélén,
és a belvárosban egy konferencia arról, hogyan működik
a Ghz Magnetic Field Sensor 2D-s quantumdetectorral?
Konkrétan: UK Metamaterials Network International
Conference on Mechanical Metamaterials
@ Manchester Metropolitan University.

És közben urethane rubber jelmezeket lehet venni,
100.000-rekbe kerül a kifinomult cosplay,
miközben mások kilakoltatás közben harcolnak igazából,
és ezek olyan dolgok, olyan jelenségek,
mintha párhuzamos civilizációk lennének jelen,
mintha csak a vad északról Rómába besétál valaki az ókorban,
vagy az őserdő kitárul és ott egy komoly nyüzsgő maja város,
és ezek szerint ez még egy jó ideig így lesz,
hogy leszakadozó gazdasági csoportok,
és mellettük a szórakozásból játékpáncélokat
az etsy-n vásárolgató hobbi scifilógusok járkálnak?

Miért mennek még egyesek
villanyszerelőnek?
Miért kezelik a vágányokat,
javítják a reléket, kapcsolókat,
és drótozzák újra a
közlekedési csomópontokat?
Miért teszik ezt meg nekünk,
mindannyian ezek az emberek?

Hány adag étel van kidobálva
pusztán kényelemből,
vagy egyenesen sznobizmusból?
Hány hámsejt válik le,
mennyi megy ebből a Dunába?
Hányat hagysz a termálfürdőben?
És hány kondenzcsík
keresztezi egymás a város felett?

És a "Miértek erdeje" csak most tárul fel.

 

 

 

 

Lisa Marie Smith

Külön facebook oldal van arról, hogy Lisa Marie Smith (Lady Crane) Sleepy Hollow.

 

Derekán a 90-es évek fénylenek. Cupák egy pötty se! Hidd, ha mondom!

Csattanás! Csattanás! Mámorból bomló bókok kormos orma,
tomporból nyúló hosszú combok páros, izzadt hornya,
toprongyos gyomrok nyála egészen elé összefolyva,
míg folytonos folyás hortyog, épp ezért nagyot mondva:

egész Hollywood figyeli (!), mi ez, ki ez, egy fekete sellő?...
... hogyan került a világszínpadra a semmiből? Két hegyes emlő,
hatalmas, kitett mellek súlya elöl... az egész, ahogy megdől,
és szerepkényszerben, a teremben végül egyedül marad egy nő!

A szexszimbólumságot Lisa Marie: végül joggal megunja!
De ki emelte ide, erre a négyzetre, erre a velúrra?
Ahol a kiszakadt selymek meglobbannak és fel kell venni újra!
És futnak a díszletesek, tépett tapétára fröcsög a javító púrhab!

Életvitelszerűen lenni: Tim Burton felesége és holmi trófeaság.
Egy métely-mélyi filmciklus, karistoló szemcerúza, anorexiás suták.
A morbid világok, az Adams Family, az Ed Wood perforáló mocskát!
Ócska csodák vagy mítosz ez? Az 50-es évek, fekete-fehér lézersugár!

És Lisa Marie! Micsoda csontos arc tartozik az idomokhoz, mondd!
Ahogy a képkockákból a puha bőrgömböket szinte kibontod!
És milyen érdes hangon, búgó rekedtséggel mormolod,
hogy többre vagy érdemes, mint amire képesek a hormonok.

Miközben a szexuális energia szétveti rajtad... az összes gombot.
És mi fel sem nézve szaladunk négykézláb, gyűjtve azokat folyton!
Akár a lombok, hullanak! Íme a béke, az eltűnni látszó gondok!
S mint világítótorony, mint márványoszlop, világít nekünk a combod! 


 

 

 

Róluk

Fölösleges: Hogy le kell üvölteni
a másik embert,
például a törzsvendéget,
aki hetente 10-20 új arcot hoz,
és egyesek közülük odaszoknak,
és ingyen piákat kellene neki adni,
nem azt kornyikálni,
hogy "Örülj, 
hogy egyáltalán itt bent lehetsz!"
Milyen hely ez?
Ki tehet róla?
Itt szinte senkinek
sem volt rendes gyerekszobája?
Avval, hogy unják önmagukat
nem tudok mit kezdeni.
Hogy féktelenül variál,
és dacból tart ki dolgok mellett,
mint hogy most kell menni,
de most! kempingezni,
miközben zuhog a placc
és bokáig áll a talajvízes lében minden.
Hogy szólnak az éttermi fogyasztók,
ne tegyen már annyi borsot mindenbe,
és amíg ki nem rúgják,
ő csak azért is nyomatja bele!
Vagy hogy mézes-mázas dumával jönni,
amikor a titkárnő nem is élcel,
komolyan gondolja, amit összehord:
"Örüljünk, hogy Géza viszi a céget,
mert ha ő kiszáll, itt mindennek vége."
És ettől kellene meghatódni,
azoknak előadva, akik miatt megy a cég,
mert hiába az igazgató,
a 200 többi intézi a napi ügyeket,
és áll az ügyfélkapunál. Ez mindegy?
Most akkor ez bújtatott fenyegetés volt?
Örülj, hogy van hol lenned a gyárban?
Miért, ha a nők úgy döntenek,
hogy egyikük sem szül soha többet,
akkor nem pusztul ki az emberiség,
akkor nincsen vége?
Mert mihez viszonyítsd, hogy vége?
Kinek képzelik ezek magukat?
A titkárnő. Az igazgató. A szerencsétlenek!
Hogy képtelen leállítani magát.
Hogy a vonaton toporogva 
szállnak le egyesek,
és az egyik hibbant szipirtyó
vagy direkt módon váratva a többit,
vagy mert elbambult az augusztusi hőségben,
vagy mert megcsapta a hőség odakintről,
ahogy az ajtók egyszercsak kinyíltak,
lényeg, hogy megtántorodott,
lemerevedett, nem lépett tovább ütemben,
és valaki mögüle csak annyit mondott,
hogy "Pardon" vagy "Hahó" vagy "Heló",
egész finoman, egész halkan,
és a magához térő szipirtyó
máris elkezdett kiabálni...
... hogy mit képzelnek! Mit képzelnek!
Itt csak úgy helózni!
(Ők mit képzelnek?)
Hogy egyesek nem bírnak pontosak lenni.
Hogy ha zsinórban késnek,
és akitől eddig késtek,
ha az csak egyszer is 10 perccel,
csak 10 perccel később jön,
akkor már azt feltételezik,
hogy ő ezt bosszúból csinálja?!
Hogy van, aki nem érti meg,
mint felszolgáló, mint szerelő,
mint taxis, mint kéregető,
mint ellenőr, mint virágárus,
mint mozijegyszedő, mint futár,
mint akárki... kedvesnek kell lennie,
legalábbis illedelmesnek,
mert ez a munkaköri leírás része,
nem pedig rákényszerítik valakik.
Méghozzá alaptalanul.
Az utólagos kritika hatására:
pedig végképp kiborulnak!
Akkor az végül is megállapítható,
hogy itt egy csomóan ideggyengék,
és az évek során leaprították egymás pszichéjét?
Ezért slendriánok és kóklerek,
vagy mert mivel arra regálnak csak,
hogy milyen példát látnak: fentről az jön,
ott azt látják, hogy slendriánok és kóklerek,
szarháziak és smucigok viszik a boltot,
és ha nekik lehet, akkor bezzeg ő is így fogja!
"Minden mondatnak más az akusztikája." - Kepes András.
Evvel mit kezd az, akinek mindegy, mi van?
Vagy akinek csak önmaga számít, és nincs,
nincs, mert nem alakult ki semmiféle közösségi érzése.
És a közösségi házak és szövetkezetek meg:
csak arról szólnak, hogy a klikk - miénk, miénk -,
és az önzetlenség nevében önzőznek,
mint amikor a kocsmárosnő ki-kiabálgatná már
a korábban említett törzsvendéget,
és mint általában, hogy nem esik le neki,
hogy éppen mi történik, mi is a valódi szocio,
nyilván nem tudja, hogy két nő összebeszélt,
azok panaszkodnak csipogva a fejébe,
mert az egyik rámászott a palira korábban,
aki végül lepattintotta, mert a nőci szektatag,
és akkor most ilyen pitiáner húzásokkal,
méregfoghúzással üti el az idejét
amúgy gyerekre vágyva bárkitől az a ribanc.
Hogy van az, hogy egyeseknek kimarad,
hogy körülöttük mi zajlik egyfolytában?
Hogy van az, hogy vannak, akikre egyfolytában
rá kellene szólni, hogy viselkedjenej,
hogy ne lumpenkedjenek,
ne gagyizzanak el mindent, ne széledjenek szét.
Lefolynak a részegek az asztaltól,
de azokat egyszerűbb összeszedni,
mint egy munkahelyen fegyelmet követelni,
szinte kérni, hogy embereljék már meg magukat,
és ekkor kinevetnek, mert ők idevalósiak!
Rögtönítélőtábla! Kijelölt bíárólófél!
Megfélemlítés! Belekényszerítés. Másból nem értenek?
Hogy ne csinálja már ezt, az Isten szerelmére!
Ne pöcsöljön, ne toporogjon, ne bénázzon mááár!
Viszont válaszoljon már, ha ajándék hangszert kapott,
hogy elvitte-e a népi hangszer szakértőhöz,
és az mit mondott? De nincs válasz évekig!
Hogy ha pénzt kért kölcsön, (inkább) ő jelezze,
hogy meghosszabítaná a visszadási határidőt
(ha van kamat, ha nincs), ne pedig sunnyogjon,
és úgy kelljen elkapni a grabancát és megrángatni!
Hogy ha kölcsön kap egy könyvet, akkor hozza is vissza!
Hát még ha ő kérte el, vegye már észre önmagát!
Nem... utána kell koslatni, keresni, nyomozni.
És a bankban, amíg osztályvezető volt,
csúsztak-másztak utána, és aztán mikor nyudíjazták,
és viszont-szívességet kért volna, elmentek mellette,
ennyire és ilyenek, és ezekből rengeteg van,
és megszíjazva kellene őket husángokkal elfenekelni,
naponta, hetente, szadizmust akarsz, kóstolj bele seggfej!
Aztán vannak mások is, akik nem válaszolnak,
még ha - amitől undorodsz - hivatkozol is valakire,
bedobsz számukra fontos és szimpatikus húzóneveket,
akkor is azt játszák, hogy nem válaszolnak,
vagy csak annyit, hogy nyár van és most nem érnek rá
(szeptemberben mikor van még nyári szünet, lókötő?)...
És ugyanezt csinálják a kísérleti zajzenészekkel,
vagy ambient zeneoktatókkal, vagy hangszerkészítőkkel,
vagy orgonahangolókkal, vagy performance művészekkel?
Velük is?
Hogy ha a Zene Házának írnak egy bemutatkozást,
vagy egy pályázati szinten jelentkeznek be,
de még a Gólya szórakozóhely is ezt csinálja,
nem válaszolnak nekik... ha 2 oldalas a terv,
ha 20 oldalas, kottákkal, tonációs görbékkel, bármivel,
miközben ha a rövid változat megérkezik Hamburgba,
Koppenhágába, Londonba vagy Berlinbe,
azok azonnal küldik a dátumot és vele a meghívót!
Tessék jönni! Tessék előadni!
Mert ott ezek egzotikusak, itt meg veszélyesek?
Csak lehet itt valami szociális gubanc,
hogy a különállókkal és függetlenekkel ilyen szemetek, nem?
Embertelen egy vidék. Csupa lúzer és csődtömeg.
És a kivételek úgy magaslanak ki,
úgy ragyognak, úgy példaértékűek,
hogy egyszerűbb őket elűzni vagy bemocskolni.
Azok teszik mindezt, akiknek minden mindegy,
csak az nem, hogy zabáltak-e már és akkor mi van?
Mit nézől? Hö?
Hogy a kölcsönzőben ne tegye már vissza
a karcolt VHS videokazettákat és DVD-ket,
sem a kerékpárkölcsönzőben a laposakat,
vagy amiknek zörög és recseg a váltója.
Mert jó lesz az úgy!
(nem lesz jó paraszt!)
Hogy mint trolisofőr nem az a dolga,
hogy ráhajtson a kerékpárosokra,
a seggükbe dudálva idegesen,
mert ezt látta a taxisoktól.
Hogy Ozorát már mennyire várja,
- és híreszteli -, már várja a következőt,
miközben még tart az előző.
Körülötte leng a koptatott, batikolt műsor.
És 10000, 70000 ilyen egyforma törzsiség kell,
hogy ne érezze magát egyedül, hogy ne unatkozzon?
Ilyen extrém ingerek, hippik, nudizmus, szerek,
tűzzsonglőrök, vásári árusok, cirkusz, hipnózis,
búgó zenék, szeletelés, mezítlábazás, sár,
szabadon ugráló csöcsök, madárfészekrasztafrizurák,
pszych trance és goa őrület kell ahhoz,
hogy addigi méltatlanságában úgy érezze,
emberszámba veszik és végre kiszabadult?
Egy időszaki emberkiállítás rezervátumába amúgy be?
Ugyanez vonatkozik azokra, akiket beszippantott az éjszaka,
ugyanazok a fazonok, ugyanazok a nevetgélések,
ugyanazok a sarkon üldögélések, ugyanazok a veszekedések,
ugyanazok a káromkodó pultosok, ugyanazok a tarhálások,
ugyanazok a bútorok, csak az árak változnak,
és 9-10 évente lecserélődik az egész pereputty,
de az archetípusok vagy a nekiveselkedett haszonlesés,
és a megtévesztés és az összeborulások,
mind egy és ugyanaz, és ez néha rémisztő tud lenni.
Az intézmények is ilyenek amúgy,
csak azok nappal járják el a körtáncot,
leváltani, kitenni, ugyanolyat felvenni, ugyanoda,
és ígérni a fizetésemelést, és átcseszni a fejüket,
és terelni oda és zsarolni addig, hogy magától mondjon fel,
és akkor még végkielégítést sem kell neki fizetni,
és a 3 hónapos távozási keretösszeget sem, semmit sem.
És az ilyen tapasztalatokból élményekbe menekülnének,
tehát a menekülők nem csak háborús menekültek,
vagy gazdasági elvándoroltak tömegei,
vagy vallási háborúk és tisztogatások elől futkosók,
vagy mert erdőtűz rongyol le a hegyen mindent porlasztva,
hanem mert szarul érzik magukat egymás között,
és a nagyobb átverő veri át a kisebb átverőket,
és aki legtovább kibírja, lesz elvileg a góré,
és ahol ez a mérvadó, ott szépen lassan szétesik minden,
és csak csodálkozva néz a világ, hogy ez még hogy van egyben?
Avval pedig, hogy unják önmagukat
nem tudok mit kezdeni.
És végtére is az van, hogy ez így marad?

Egyesekért kár misére járni? Vagy tök hülyék.
 

 

 

 

Predesztináció

Ez a szörnyű modorosság mindenben.
Amikor már a reménytelen mentalitás egy dolog,
és túl is lépsz szinte az egészen:
megüt a tényező, hogy itt mindig túloznak.
Jancsó "Oldás és kötés" filmjétől
Hajdó Szabolcs üvöltöző szerepeiig
(a saját rendezéseiben rendszerint), fárasztó.
Volt már olyan film a Moszkva tértől
a Valami Amerikán és Üvegtigrisen át,
ki tudja meddig, amiben nincs ez a kiabálás?
Ez az egymásra ráförmedés? Ez a kioktató stílus?
És az, hogy ezt csak társadalomkiritikából ábrázolják?
Miközben ők maguk is tökre, tökre, tökre ilyenek!
Amilyenek és amilyenné aztán a filmes karakterek válnak!
Itt mindenki főnök akar lenni, akármiben, akárhogyan!
Itt mindeki karmester akar lenni, nem kisiparos?
A buszsofőr nő úgy üli a fülkét, mintha egy császárnő volna
(mert máshogy nehéz elviselni odabnt?) és a pultos diáklányok
olyan pofákat vágnak, hogy nekik volna jobb dolguk is
(oké, de most dolgozol és amíg munkában vagy, ne feleselj).
És a saját boltjukat vezető zöldéges, képkeretező, stb.
eladó férfiak úgy csinálnak, mintha nem lenne másik ilyen bolt,
nem hogy 2 utcára egy nagyvárosban, az egész világon!
És a festékboltban és az abc-ben utánad jönnek akkor is,
ha már 5 vagy 15 éve jársz oda... minek jön? Mit feltételez?
Itt az van, hogy a realitásérzéke teljesen felbomlott,
valószínűleg azóta, hogy 600 éve csalódnak vezetőikben,
vagy akiben egyértelműen nem, azt valami ellenség kivégezteti.
Innentől kezdve magukra vannak utalva, harciasak,
és önvédelemből értelemszerűen (reflexből) egyből támadnak.
A magyar önábrázolás filmsikereiben is ez zajlik.
Hogy folyton kötekednek vagy valaki valakit lehurrog!
A tejesember. A kontroll alagútmenekültje.
A bármelyik. Még a Veri az ördög a feleségét,
abban is ez a stafírozott hangnem megy, csak megy.
A drill. A magyar átlaghangulat. A feszültség.
Az állandó fesztültség!
Aztán eljutsz arra a pontra, nézve,
ahogy nézik ezeket a filmeket, már vagy 50-60 éve,
és a reakcióik alapján, mert tetszik nekik...
... és filmforgatásokra is járva, és ott is ez,
mert magukból merítve játszanak a színészek,
és visszaböfögik gesztusaikkal a hétköznapokat,
kiderül tehát, hogy itt tényleg így él egy ország.
Azért sikeresek ezek a filmek, ezek a színészek:
mert az emberek, a lakosság ezzel tud azonosulni.
Nem a művészfilmmel. Nem a dokumentumfilmmel.
Nem a werkfilmmel (hogy nem minden igaz, amit felvesznek).
Nem a hülyeségeket nem összekiabáló zenei videokkal.
Nem a bonyolult szálakon összefutó fináléjú krimi.
Hanem az egymást kioktató, egymást lepofozó állandóság.
Bud Spencer. Doctor House. Jason Statham. Chuck Norris.
Egy történelmi múltját tekintve zsoldos népcsoport,
egy bérharcos nomád törzs végül is milyen rugókra járjon?
Elvégre valószínűleg még a lóhátas időszakban is,
szabadidejükben is, amikor nem portyáztak gyilkolászva,
és nem raboltak ártatlanokat, hogy keveredjenek velük:
akkor is birkóztak, leütötték egymást, leitták egymást,
és kölcsönös vetélkedéseiket nézték körbe állva, nagy tömegben.
A körtánc. A tábortűz. A Kárpát-medence. A stadion.

 

 

 

 

Shakey Sue

https://www.instagram.com/shakey.sue/

 

Képére sok éve az Amigo bárban bukkanva:
felvetődött az igény, hogy honnan jött Shakey Sue?
Az erotika képzeletbeli díványán faggattam,
és a nyomozás előrevitt, hajtotta önmagát!
Mint akik elhiszik, hogy külföldi előadó,
úgy álltak több esetben is utazók a képe előtt,
a fekete körmű veszélyes nő mögé látott sztorik,
és a szótlansággal a képhez hajolgatás...
... talán meg is csókolta valaki, mintha rémlene.
De akkor ez most milyen folyamatnak tűnik?
Az egész jelenség egyből magáévá tett bárkit is?
Igaz, hogy izgató és flegma az a bizonyos kép,
de valami búvópatakként rejtőző tettlegesség,
valami színpadi vadállatiasság süt át rajta,
és ha találni Sue-ról képeket, ahogy áll a színpadon,
és netán el is megy valaki egy fellépésére,
kockás-kipattintott testével, extázisban:
akkor ott kiderül, hogy tessék! Ez egy kemény csaj.
Hosszú, középső ujja, hozzá a felborotvált feje!
Végigvarrt egyik karja, alul neccharisnyák vonalkái!
A petefészke fölé tetovált ábrák játékos göcsörtjei,
erősen kacsgaringós minták vasalt állapotokról!
A derekára lezserségből kötött kockás ing, ráadásul!
Egy stílushoz tartozás. Egy akarás kifejezése!
És fokozások! Karperecek! Rúzs! Besütött sérók hajdan!
A feszülő felsők, igencsak szép melleket takarva.
A nyomozás vége: Ez a nő egy "imádni való"

mocskos metálszüfrazsett.

És aki elektromos hegedűre váltana,
karmoljon át ide: Eliza Bliss.

 

 

 

 

 

Sterre Meijer

https://www.instagram.com/surfsterre/?hl=en
 

 

Habzón a tengerből jövet vagy vízkiverten a halfpipe-ból,
a híres mesterségem címere itt egyszerű és egyben megnyerő!
Elvégre eljárhatják körülötte ezrek a szteppelő násztáncot,
független és önmagában jelenség a deszkás-szörfös női nyerserő!

Savannah Wright FITNESS (@savwright), nem erről van szó.
A gyúrós csajok nem ugyanaz, mint a szabadságot keresés élménye.
Furcsa ez a tóduló fitogtatás, ami dagadozva nagyzol.
Mennyivel szebb a természetes test, ami saját sportjának véglénye!

Sterre Meijer mindebben sokszoros bajnokként sikereket halmoz,
üzenve, hogy ezt manapság huszonévesen is megteheti bárki, simán!
Egy történelmi kor is kell hozzá, amiben igaz, már senki sem malmoz.
De lehull egy neoprén vagy felkerül egy bikini, és íme a nyitány!

Le a partra! Be a vízbe! ... Ki a padkára! Fel a lépcsőn!
És a kultikus státuszt hamar kapó utcai sporthősök felizzanak!
Mint lángtotemek táncolnak előttünk: lágy, zsenge fényből!
És a tévéképernyő és a műholdfelvétel a valóságból kiszakad!

Jelentősségel bíró teljesítmények vannak megmutatva naponta!
A teljesített kihívások tárháza és a sokszínűség ábrázolása ez,
amikor egy deszkás csajszi hős lehet, és deszkája egy mozgó palota!
Mekkora út vezetett például Rodney Mullentől idáig! Ősöreg színfalak,

valódi távolságok, mozgó országhatárok és sportsérülések között,
ahol kiderül, a teljesség igényével a műfaj maga a hagyomány
- és az ellentétek és a szabályok, ami egyszer megütközött -:
hogy minden kedvencünk végül belépjen az aranyló ajtónál,

s betöltse egy újabb csoda a hírességek csarnokát!
 

 

 

 

 

Rudakon bugyikban, avagy önpofon a feminista szarnak_1

A háttérben The Acoustic Manual Techno Lite
@ Tütü Tangó kert café.
Mila Rubio bimbói lekottázva,
egy kis morzsolgatást követően.
Ruprech Judit "Szelíd szabadság" 
(Gentle Freedom), mint a kulturélet krémje.
Eközben egyesek úgy pörögnek a rúdakon, mint a majmok.
Egy csomó rúdtánc iskola nyílik városszerte,
és amíg hazaér a férj, a nő otthon pörög a nappaliban,
de társaságban előadják a színházba járós
polgári konzervatív 4 gyerekes lesz családot,
miközben a titok csak annyi, hogy mindketten
fent vannak továbbra is valami társkeresőn,
sőt, önbizalom-növelésből néha levelezgetnek is,
aztán az ezen összeveszést is titokban csinálják
(ezek a kis titkok tartják egyben a kapcsolatot?),
dickpikkek után pikkelni egymásra?
Ajánlom nekik kedvességből a következőt:
PoleFit Amatőr Rúdfitnesz 
Rúdtánc és Légakrobatika Közösség.
https://www.facebook.com/polefitcommunity/
Felötlik, hogy szabad-e ilyesmibe belszólni,
hogy ne csapongjanak keresgélve minden felé évekig 
(mert ezt teszik),
ezért még 12 javaslattal fűszerezem a listát.
Kiderül, hogy egyiket sem ismerik, újak Budapesten.
Az aboutyou.hu oldalról kérdeznek, hogy az jó-e?
Van valami debil a mosolyukban, 
az e-heti ezredik magukra eröltetettben. 
Ez előbb volt, mint a fotózkodáskor 
kötelező fogfehérvillantás nyomi szokása. 
A belváros túlfelén foglalkoztatottsági hiány van.
Rákóczi tér és az ott raboskodó nők egykor.
Pierre Woodman és a kelet-európai apahiány,
front vagy alkoholizmus, vagy egymás után,
a történelmi dráma folyamatos ismétlődése,
és nemzedékekre megbénul a családi élet,
ahogy az apahiány nem apaszerű,
de annak csak elsőre tűnő férfiak karjába
sodorja, löki, taszítja : az anyjuk : hibáit :
ismétlő lányok millióinak millióit,
és a dominanciára izguló paternális
poszt-közép-ázsia felőli balkánfelettiség
pedig csöppet sem más, mint 1200 éve.
De élőben nézi a Sziget Fesztiválról
közvetítve Billie Eilish koncertjét.
Egész érdekes rajongói vannak ennek a leányzónak.
Raszta heavy metalos hangmérnökök a vittulából,
és az IBM programozói köréből is hardcore arcok.
Vagy olyan cácák és gráciák, akik vonulnak:
Zara, tehát nem valami csöves zacskóval,
épp ezért csövest látva bele mindenkibe, 
akinél ilyen nincsen _ kérdőjel. De Billie-t imádják!
A közvetítés során semmi cickó, sem dekoltázs.
40 év is eltelt azóta, hogy nőiesnek mondták a nők,
amit mondjuk Sabina művelt a Boys Boys Boys c. dal klipjében.
Billie Eilish ezek szerint trendváltó, visszaváltó,
mert a deszka csajok Kate Moss uralma után bejött
a teltkarcsú után a duci után a pornográf után a BDSM fetis,
és innen nehéz legálisan fokozni (Tom Ford vagy Lady Gaga),
ezért akkor jöhet a lenullázás a pornókilóméterórán,
és indul elölről a fokozás, és jön majd egy előadó,
aki azzal vágódik be a közmédiába,
hogy szerinte Billie Eilish azért nem élt a testével,
mert a férfiak tiltották neki, és ki kell tenni,
mindenki tegye ki?
Akkor ennyiből hogyan volt egy Honthy Hanna vagy Rhona Mitra?
Ezek biztos azért voltak elegánsak és kifinomultak, mert elnyomták őket?
Ezért voltak szalonhölgyekből lett úrinők a pályájuk csúcsán?
Ki kell tenni?
Jó, régen is voltak Marie Devereux-k, Anita Eckberg-ek és Betty Page-ek, 
nem azért... de ezek többsége revüsztár volt, cabaret előadó,
ritkán nagy filmszerepre felkapaszkodott szépségkirálynő,
Playboy naptárlány, vagy egész egyszerűen egy koszos fantáziájú,
koszos fantáziákra hatni képes leporolt valagú Pin-Up vamp!
Ami akkor utalgatós, incselkedő  pin-up volt, az ma már nyers pornó!
Ki kell tenni? Még hogy!
Mi ez, a Ray-Ban direkt márrketing kampánya, "NEVER HIDE"?
De hisz amúgy már ki van téve, az utcán mindenhol,
méghozzá a melltartó nélkül hintázó csöcsök, pattogó cicik,
amik állítólag arról, de szólnak, hogy a melltartó elnyomás,
irány a természet, de az nem a természet része,
hogy valaki akárhogy is, akár csak egy pillanatra odanéz,
mert ne nézz már oda, mert mit képzelsz (in public)!!!?
Ennyiből lehetne kérni egy vajas kenyeret,
amire méz van csorgatva, és ha a méz ragad,
akkor ki lehet borulni, hogy erről nem volt szó,
mert mi lesz így a... méz elkeni a rúzst is? Leszaggatja!
Lipstick-től a slapstick-szerű valóságfelfogásig,
ahol nem humorból, epeszerű fekete humorból,
önvádból, kritikából megy a feminista flexelés,
hanem az amúgy eleve felszínes médiaismeret szintjén,
lokális, testközeli, összefüggéseket kerülendő feldobott témákkal,
amolyan vígasz-egylet és szeretetszolgálat szintjén,
(huh)
mert minden férfi erőszakos, gyikos és szexmániás,
de a nagy feminizmusoktokban azért a déli harangszóig még nem jutottatok,
hogy azt is le kell állítattani, meg kell szüntetni, mert mi is az?
Délben a harangok, mert az is egy katonai szimbólum, igazából.
Mert minden férfi erőszakos, gyikos és szexmániás,
holott épp az ellenkezője tapasztalható,
egyre kevésbé érdeklődnek a nők iránt,
és egyre kevésbé izgulnak fel rájuk élőben (mert nem nőiesek?),
meg mert már úgy fogják fel, hogy a fogyasztói társadalom
csúcsragadozóivá lettek a nők - rájuk lett kitalálva -,
akik persze rá is gyógyultak az egészre (fogság szinten)...
szomorúságból elkövetett rendszeres vásárolásokkal többek között;
és a férfiak ezt levetítik magukra, hogy mi lesz ebből,
és hozzáteszik a válás lehetőségét, és hogy megy ki az ablakon a fél vagyon,
(ugyanaz a sztori) aztán kisebb bandákba verődve alapítanak kommunákat,
vagy kikötnek a nőtlenszállóban, mind elvált, mind csóró lett.
Biztos nem és nem kizárólag a blonde bombshell vadászat köti le őket, 
mert akkor éhenhalnának. Vagy a 2014-es Hooters calendar 2 dimenziós lakóit 
3 dimenziós fantáziákat árulva az étel mellé kérik mindenhol, ugyan már!
Nem minden férfi a Grand Prix (1966) és a Where Eagles Dare (1968) templomának papja.
De elegen. Meg frigyládafosztogatás imitátor, emelt órabéres művezető felszereléssel!
Nem mindenki "cho-as-cho-in-savage-wolverine", a képregény egyik oldalán 
olyan kisportolt, szálkás, bögyös háremmel szembesítve, hogy elakad a légzése.
Egyszerűen ez is, az előző példa is csak egy szimulakré, egy kápráztatás.
Ez a legtöbb férfival nem történik meg és a nőknek nem kell elhinni,
hogy ami a filmekben és képregényekben és tévéműsorokban
és főleg szexuális jelenetek között gyilkolászó sorozatokban van,
az hűen ábrázolja a világot, ami kevésbé akciódús általában a háború nélküli utcákon
(már ahol ez a luxus megengedett), és nem repülnek fejszék,
és nincsenek a nők tömegesen levetkőztetve, hanem sokan nem érnek rá egymásra!
Nem minden férfiból lehet Steve Urkel-t csinálni (de rég volt az a sorozat is).
Mert a világ nagyrésze ájulásig gürizik (ha márkás cipőt készít azoknak,
akik kétszer ha felveszik és eldobják... ha úgy, hogy recesszió van állandóan).
Ez a nagyobb valóságtömb, amit kellene emésztgetni! És a tévésorozatokat kikapcsolni!
Elvégre ezt így nem lehet folytatni, beleőrültök!
Hanna Barbara és Hanna Montana nem ugyanaz! A vadállatok nem cukik!
A popsztárok kreált karakterek, mint egy regény- vagy filmszereplő.
A cukkini zöldség. Szakadjatok már le a Twightlightpandákról!
...
Mi van azzal, hogy a férfi mindig kezdeményezzen, álljon jól anyagilag,
egyből teljesítsen az ágyban (össze sem kell szokni?) és ne járjon bulizni.
Ebből már össze lehet szedni egy vádra valót, hiszen úgyis lesz hendikepp,
és mire kiküszöböli, kettősmércével le lesz általánosítva, hogy mindenben béna.
Egy kicsit erős ez a tempó, amit a csajok most parancsszóra diktálnak,
mert most ez a divat (és ugranak, ahol egy ugrik, ugrik a többi), raj-effektus,
és a kivételek olyan szerényen kinevetik a szókaratéző kolleginákat,
hogy utána szem nem marad szárazon, mert hozzánevettetnek mindenki mást is.
De odalent az utcán, meg a felvonuláson és az üzletben, meg online:
megint kiabál, és támad, és vergődik, és szenved valami aktivista.
Nem lehet ezt higgadtan csinálni?
És igazából a sok kántálás ezen nők részéről figyelmet követelés,
hogy hé fiúk, mi még itt vagyunk, ti is itt vagytok még? Ez igaz?
Nem, mert gyilkosok, és szadisták, és gerincre vágnak minden nőt,
kitaposott mackónadrágban kaszinótojást zabálva két cigizés között,
jön a gorilla, jön a Bloody Ape (Shower Scene) film, a King Kong,
a gorillás reklám, a 70-es évek Wonder Woman párharc Gorilla Grodd-dal (vélhetően),
és a Sigourney Weaver "Gorillas in the fog", ez a megsiratható történet
lassacskán a maga reprezentatív szentimentailzmusával elvész a digitális ködben,
amiben csak a konkrét, direkt, vandalizmus szintű penetráció ér el sikereket,
és ezek közben leáltalánosítva 8mert ezt látják a világhálón) a fiatal nők
kivisonghatják magukból félelemmel vegyes frusztrációikat (hogy ez van?),
*** RÁKÜLDÖM EZT A DALT: Viagra Boys - Shrimp Sessions***
hogy mindenki meg akar hágni és kész és felcsinálni és otthagyni a poronttyal
(és ez nem igaz), nem minden igaz, ami hazugságnak tűnik azonnal (is),
mint ahogy nem kell állandóan mufurc rebbenékenységgel szökellni,
ha valaki szóba áll veled és amúgy (ritkaságszámba menve) tényleg kedves,
és ha nem akar többet, akkor meg megsértődsz, hogy lepattint és nem vesz észre,
vagy hiszti támad, hogy biztos akar valamit (nem, te akarsz tőle, csak kivetíted),
és amikor nagyon határozottan nem akar, akkor ott a deprimáló kommandózás eredménye,
hogy vedd már észre nyíltan és őszintén, hogy lehet, hogy van más dolga is,
mint utnad koslatni vagy neked udvarolni és nem mindig vagy olyan fontos,
hogy mindenki meg akarjon azonnal szerezni, fektetni, ágyba gyömöszölni...
a szadista, a gyilkos, a nyershúsevő. a vérszomjas, a brutális, a férfi;
(és mintha ezek az ismételve kiabált körülírások fantáziák volnának,
azon nők fantáziái, akik ilyet még kurvára nem éltek át),
de a többi, még mielőtt egyesek ebbe belegondolnának tudatosan is,
gyorsan visszarántja őket abba, ami az ő gyógyulni nem akaró csalódásuk,
csoportos végzet-mantrájuk, defetista önvádaskodó áldozatiságuk,
és a gyilkos férfiak... és ezek szerint ezeknek a nőknek nem volt apjuk,
és akinek van, azt még sosem láttad kiabálni, ököl, magasan!
Azért nem minden férfi az Avengers APR 278 (1963)-as számának borítója.
Vagy egy incselkedő Utagawa Kuniyoshi metszet, alányúlásokkal.
(pedig ez mondjuk egy remek japán művész)
Vagy „a good Oklahoma fist fight”  (chair flying through the air), ahogy Brooks & Dunn énekli.
Vagy getting high in the war room, torture machine, breaking a sweat, Dr. Strangelove konkrétan.
Vagy Dirty Harry on feminism and women's quotas (ahogy ez a korabeli kivonat mutatja).
Vagy egy Mike Dargas festmény mézcsorgatós pucértest mániája, falakodó művészetért kiáltva!
(esetleg aktuális sorozatainak egyike: OUT OF LIMITS, amiről van némi beszámoló is)
Vagy Jacob Jordaens - Alter Zecher című festménye, élőben. Vagy egy Pierre Molinier mű.
Sem Gazorpazorp. Sem a Slapfight Championship legbelső rajngói köre, saller-brutalizmus.
Vagy Chris Bermudo Sex & Violence fotós profilra, ketrecharc és terpeszkedő csajok. Scott Church fotói, kizárólag.
Nem kell egyből átmenni abba, hogy Artemisia Gentileschi: Judit lefejezi Holofernészt, második változat (1620)!
Vannak férfiak, akik időben el nem menekült nőket felkarolnak,
kihasználás nélkül, otthont adva nekik vagy csak érzelmi támaszt
a megpróbáltatások után. Ilyenekkel is találkoztatok már, hékások?
Billie Eilish-ról persze rengeteg bögyös kép van fent,
mégsem olyan a hercehurca körülötte, mint mondjuk,
amikor Cobie Smulders a Maxim magazinban ágyneműk közt feküdt,
vagy Olga Logacheva a Guess egyik címlapján túlról
némi Marilyn Monroe utánzással feszülő vörös textilben,
két karjával két oldalról összenyomott keblekkel pucsítozott.
A skynews-ban Billie Eilish a melankólia amazonját adja,
amolyan pop papnőt, akinek középkori várerődök taván
tükröződik kemény, lecsukló tekintete... csupáncsak maszkszerűen,
hogy tudja ő, és amit tud, az az, hogy te róla szinte semmit,
mert ez showbiznisz és hiába hozzák le, hogy a testével...
... milyen viszonyban van újabban, ez márketing és brandstratégia.
Hogy kicsit elérhetőbb legyen, kicsit megint tudhassanak vele egyesek azonosulni.
Semmi több. Vannak sajtósai, PR-osai és tanácsadói, meg menedzsmentje.
Egész cégek épülnek egy-egy előadóra, egy előadó sikere tehát...
... munkahelyeket teremt és ezért babusgatják, terelgetik, fényezik!
Hiába hozzák le, nem kell elhinned azonnal. Hogy most megint iszik?
Vagy hogy visszaesett abba hogy? Nem mindenki Amy Winehouse...m... haver!
Vagy hogy tátott szájával nagy nyelvét megmutatja Eilish,
miközben Jaret Leto posztolja őt Jesse Rutherford társaságában,
és akkor mi van? Inkbb a bulihelynek baromi nagy reklám, és kész.
Rutherford, akivel kisvártatva Gucci ágyneműbe takarózva mutatkoznak,
mert ez sem több, mint egy üzleti fogás, azaz árukapcsolás,
főleg olyan fiatalok felé közvetítve státuszszimbólumkat,
akik aztán soha a büdös életbe nem fognak tudni venni Guccit,
nem hogy ágyneműt, egy gyűszűt vagy egy cérnaszálat sem.
Legyen az a gyűszű gyári gravírozású vagy az a cérnaszál mintapéldány!
Innentől kezdve a behazudott példakép-imidzs törzsi szinten hat.
Ez a márkanevekkel takarózás és szponzorokkal bálozás 
valójában kissé aggasztóan pöffeszkedő, de mivel szerződés van róla,
hogy ez a megjelenés egy reklámtevékenység,
nyilvánvalóan nem mást üzen, mint valamiféle globális elithez tartozást,
és az elit tagjaként a népnek énekelgető fiatal díva imázsa valid.
Akkor is, ha a gazdagok udvari zenésze. Egyszerre egzotikum,
és próbababa, és házi kedvenc és virtuóz tömegmegmozgató, influenszer.
A 22 éves híresség? Ez a nő a tehetségére és a neki dalokat írókra,
főleg e kettőre támaszkodik, némi feltűnési
és prémium termék-reklámozó viszketegséggel szakmai alapon,
de az amúgy hatalmas melleit nem dolgoztatja?
Előnyére és dícséretére váljék, ezek szerint
nem lesz olyan, mint a többi. Jó sok többi.
Százmillió többi... facebook... tik-tok...
... onlyfans.. chatturbate... fast fashion.
Eve Ensler - The Vagina Monologues?
Charlotte Roche - Wetlands?
MAJESTIC from the series: SOCIETY OF VIRTUE?
Aztán kiderül, hogy azért nem minden fog fehér,
nem minden majom eszik banánt, nem minden kutya ás el csontot,
nem minden taxis ismeri a várost, nem minden nő akar gyereket,
nem minden lengyel katolikus, és nem minden gyorshajtó ittas,
vagy nem minden hashajtó való az ebédlőasztalra lekvár helyett.
Így Billie Eilish-ról is kiderül, hogy Amerikában vagyunk.
Spiró György "Kvartett" című darabjának azon részlete leng be,
ahol azt elemzi, az amerikai értékesítési piac működése milyen, 
de mennyire durva,
és hogy kinek a mijét használják, ameddig az mutogatható, eladható,
és így van ez itt is, hogy azért egy latexes corsage jelenet,
amolyan bordélyházi Moulin Rogue jelleggel beficcen Eilish repertoárjába.
Nyilván itt is alá kellett írni valami papírt 60 ügyvéd társaságában,
és akkor a Vogue néhány éve kipengette, leperkálta a tízezer dollárokat
mondjuk képkockánként, amiken térdel és/vagy melleit kinyomja
Marilyn Monroe-ra vett figurával (Scarlett Johansson után hányadszorra)
a szőkített üzenethordozó, azt mondva a világ képébe luxuskurva-jelmezben:
"It's all about what makes you feel good". Ennyi pénzért biztos.
Tehát megdől a felkiáltás, a Billie Eilish szigetvideo közvetítés
közben a koncertélménytől összeboruló szakállas pinceférfiak hiedelme,
hogy Billie Eilish nem mutogatja a csöcsét soha, de soha!
Beúszik egy kis aláfestőzene, trópusi korallzátonyokon fickándozó rákokkal,
Dj Goja x Magic Phase - Calm down, a Summer mix 2023 válogatásból,
amin Best of Vocals Deep House címszó alatt befigyelnek ilyen nevek,
hogy Coldplay, Justin Bieber, Alan Walker, Rihanna.
Ki a faszok ezek? És miért emeltétek őket királyi rangra, idióták?
Zsíros seggel trónon twerkelve, mint Rihanna? Azért Rosa Acosta nyomába sem ér,
aki nem akkora híresség, de ebből, a seggének mutogatásából él. 
Egész jó, tegyük hozzá.
És a feltárás algoritmusa teljesen szabályszűvé válik, Rihanna vagy Dua Lipa,
testőrökkel könnyű és nem is mennek a szállodától 200 méternél messzebb.
Megint előtted Billie Eilish latexben, pedig ezt Katy Perry
már éveken át még az Obama adminisztráció alatt elsütötte hivatásszerűen,
úgymond bőven kimaxolta,
egyúttal a színpadon terpeszve egyberészes fehér válaszási kampányos,
vagy más latexgúnyákban, és hát éljen a női felszabadulás, meg ezek.
Bianca Beauchamp az egész pályáját ezen ruhaanyag köré építette fel, 
már 10 évvel korábban. akkor a popipar csak mindig késve esik rá valamire,
amit mások már rég lerágott csontként otthagytak az izgalmas kazamatálban,
ahova a highsociety iparágának kémjei bekukucskálnak Indianajoneskodni?
Bestiális dolgok történtek a pódiumon? Vagy ez már nem ingerküszöb?
Drew Berrymore, ahogy ledobta a textilt a medencés fotókért.
Olivia Munn hányszor? Vagy Amber Heard a játékfilmes szexjeleneteit 
a saját készítésű selfiekkel elegyítette pucéran, és nemsokára Jennifer Lawrence is.
Mert ezek csak kiszivárogtak?
Jessica Biel sztrptízjelenete, ami a Flashdance és a Demi Moore féle Stripper utánérzeteként:
teljesen elindított egy olyan lavinát, hogy a testiséggel való fegyverkezési verseny,
azaz a filmstúdiók közötti versengés és vetekedés vetkőzéspénzeket vezetett be?
Vagy amikor a body positivity átmegy fétis bulikon való kötelező részvételekbe,
hírességként is, ami csak olyan egyszerűen ellentmondásos, mivel a szubmisszióról is szól,
hogy nehéz vele azt hirdetni, hogy nem szexuális jellegű a késztetés, és nem csalogató.
Anna Apro az instáján kitárt zakóban egyértelműen csak magabiztos, semmi egyéb.
*venture capitalist*: ezt is be lehet suvasztani a feminizmus égisze alá?
Vagy veheted más példaként az (elég keményen pornó beütésű videoin túl) Kirstie Fleck-et,
nem éppen a-szexuálisan példaértékű vagy decens női ráizgulásait:
olyan fotózásokra, amiken a lehúzott fekete latex-terpeszek erősen dominálnak,
The Impossibility of Love by VOID OF COURSE (Friday, July 01, 2011),
azaz „VOID OF COURSE present their Fall/Winter 2011-12 collection 'The Impossibility of Love',
photographed by Mari Sarai, styled by Anna Trevelyan with hair by Charlie Le Mindu
and makeup by James O'Riley. The shoot features models Yousef Badawy, Betty Adewole
and Kirstie Fleck. Courtesy of - Homotography.” 
... és hát persz' ezt senki se vegye úgy, hogy ennek bármi üzenete van, mert ez csak játék,
és poén, és fricska, és polgárpukkasztás (ezredszerre amúgy már nem szól akkorát),
miközben lehet, hogy fel kellene nőni és ezzel együtt észrevenni tehát,
hogy bizonyos tetteknek, akár egy csók, akár egy vetkőzés, következményei vannak,
és emberek reagálni fognak erre (akárhogy is), akiket nem lehet eldobni,
mint egy mekis zacsit reggel 3-kor a Blahán buli után, vagy mint egy whatsapp message,
amit csak spontán kiikszelsz, mert a másik most nem érdekel. Ezek ott állnak előtted.
Patthelyzet van. Lépni kell. Mit tettél?
És ilyenkor bizony jól jönne a jó kiállású karizmatikusság, és némi élettapasztalat, nem?
Ugyanilyen - mint az Is Tropical-os csaj esete, amiből van csilliárdniy másik -
az a független függőség az exhibicionizmustól, amikor egy brazil csaj például:
2023 szeptember elejére a nyilvánosság legeslegközepébe (nem is egy városi parkba, egy zugba),
meghirdeti a public twerk fitness eseményt, ahol a seggét rázza és seggüket rázzák vele,
mert ő a coach, mert ez menő, mert így vállalod magad, mert így body positiv vagy (gondolom),
de az nem esik le, hogy ebből van egy másik leváló héj, a maga lekötni való
exhibicionista szabad gyökeire - mint a mindenféle természeti reakciókban - reagálni fognak,
hogy kik, az persze rejtély, de ha egy olyan női mosdóba lógsz be a falon át,
amibe olyan milfek járnak, akiknek a glory hole a gusztusa, nem kiabálhatsz,
hogy te csak be akartál pisilni a falon át, és micsoda dolog, hogy bekapták a dorongod!
Na, ugyanilyen elvetemült és önbecsapós, képmutató ez az egész pole fitness,
twerk és egyéb - amúgy termékenységi rítusból vagy egyszerű szexpiacból jövő játszadozás -,
és olyanok a kivitelező alakulatok, mintha gyerekek volnának, mit sem sejtve,
és azt posztolva a mindenféle szociális médiájukba, hogy az nem Tinder,
aztán lemennek a partra tangában twerkelni vagy a buszmegállóban rúdtáncolni,
mert ők most felhívják az emberek figyelmét arra, hogy lazítani kellene, kitárulkozni,
azt üzenni a világnak, hogy mindent lehet és mindenki baromira szabad (ez nem igaz,
olvassatok Báró Eötvös Józsefet, aki a konzervatív liberalizmusban utazott elég erősen
és a Kiegyezést sürgette - 1867 - és aki rájött, hogy a "Szabadság. Egyenlőség. Testvériség."
francia forradalmi - korábbi - szlogent félreértelmezte a magyar forradalmi hév, mert ez illúzió),
és a szabadság egyetlen legkifinomultabb kifejezőszköze a nyers testiség és csáberő
(ami persze azt hazudja morális álarcosbálozva), hogy ő márpedig nem kelleti és kéreti magát;
szórakozni könnyelműségből és felvállalni magukat. De ha nem mindenki akar mindenki előtt
egyszerű hús a húson alapon hájat rázni, akkor azok már konzervatívok, fujj?!
...
Ez nem az, amiért Magyarországon a női megmozdulás erejével Ladik Katalin, Ujj Zsuzsi
(róluk később, máshol) és El Kazovskij (noha ő egy kissé ambivalens, szó szerint felemás önértlemezésben),
és Rothschild Klára, vagy korábban Ergy Landau megmozdult, igazából ezek nem protestáltak,
annyira, amennyire a tehetségüket ráfuttatták egy olyan eszmeiség manifesztárciójára,
amin keresztül az önkifejezésük sűrűsödő tartalmi lényegét ki tudták egyértelműen fejezni.
httpsacbgaleria.hu Ladik Katalin
Most persze mindegyikük roppant divatos, és Kazo vonyító kutyái (kivertség, szerelmi bánat),
és Zsuzsi "Itt van a tavasz, dagad már minden fasz" dalstrófái sem úgy vannak értelmezve,
hogy (fordítva) a tavasz az, hogy a nők elkezdenek vetkőzni és ez eredményezi a dagadást,
tehát hogy megindulnak azok a zombi hordák, amik a pöcsük után mennek (és akarják a kontaktba kerülést),
és a nekivetkőzés a forró évszakoknak igazából kissé felelőtlen is valahol, meg semmi rejtély nem marad,
tehát hogy az sokkal izgalmasabb, ha tippelni kell, mi van a ruha alatt (és az domborodik),
mintha egy monokiniben jár valaki az egyetemre, arra vágyva, hogy észrevegyék,
vagy azt feltételezve, hogy az önelfogadtatás kiprovokálásába bármi, de bármi beleférhet.
Hát hogy van az is, hogy lehet, hogy valaki fotózik, mert az a szenvedélye, hobbija, Leidenschaft,
és utólag jól bele lehet pofázni, hogy mekkora feminista volt, de igazából szépérzéke volt,
mindaz, ami az önkép és öntestzavarában egy csomó frigid fasz picsa feministából hiányzik,
és Vivian Meier és Ergy Landau nem tüntetőleg fotózott - nem mindig valami ellen élve -,
hanem, mert élvezték.
Hát még Diane Arbus, aki kifejezetten a torzakat és freakeket mutatta be, nem a sunshie happyness-t!
És van egy csomó nő, aki azért nőies (nem, mert megjátssza klisékkel és státusszimbólumokkal),
hanem mert ez belőle úgy fakad természetesen (ösztönösen), ahogy másból az énekhang,
és nem akarnak vele világmegváltani, még csak manipulálni sem, csak a világ részének lenni,
és a világ hálás ezért.
Utánuk fordul. Vállrántás és lesajnálás nélkül. Amit a nők a nőkkel egymás között művelnek amúgy.
...
Pillanat, a spacesurfer.com domain nem üzemel, nincs rendes URL bridge, nem jön be a honlap. Mióta?
...
Ezek szerint semmiképpen se csekkold Alexei Bazdarev, Alexander Mavrin, Fedor Shmidt, Makar Vinogradov,
vagy éppenséggel olyanok munkáit, mint Stakis Laus vagy Svetlan Malaniuk, vagy mások fotóit, a kollekciókat?
David Bellemere, Bob Coulter, Andreas H. Bitesnich, Mark Velasquez, Mario Testino, 
Makar Vinogradov, Karl Rothenberger, Kelley Mattingly, - - - és a Scott Church photography "áldozatai" - - -,
mert nem mindenki a minőségi luxus portréfotókat halmozó extraművészek gyűjteményeiben bukkan fel,
mint Alberto Tolot vagy Jean-Baptiste Mondino, hanem sokszor csak annyi, hogy textilrepesztés
(ne haragudj, nézd már meg, hogy ezt hogyan akarod politikai tőkévé alakítani nőmozgalom szinten?),
amikor alakoskodó módon a bimbók at kitakarják pixeles szétkockázással, de ott a szeméremtájéka?
Hogy stakis_official műhelyéből kipattanva megy az amúgy impozáns tompor-tekergőzés,
vagy amikor Erika Cardenas tud olyan bepucsításokat rendezni, amiknek maximum üzleti célja van.
Mert azok a nők, akik vetkőznek, azok vetkőznek, és ezeket a nőket nem kényszerítette semmi, legfeljebb az egójuk
(vagy a pénz, amivel levásárolták róluk a ruhát, vagy a bódítószerek, amire ki vannak éhezve),
elvégre morgan-lux-highestheaven sem egy olyan ártatlan csibe, akit a patriarchátus cápázott be,
és akkor ennyiből World Boxing Champion Buse Naz Çakıroğlu karja is azért olyan, mert a bokszolói pályát rásózták a férfiak
(ennyire hogyan tudnak nők nőket naivra venni - az áldozatszerepbe öltöztetésen túl -,
hacsak nem ezek a bármi áron sikerorientált nők, akik pózolnak mindenhol és főleg meztelenül teszik,
ezek a csúcsragadozói a női hierarchiának - színésznők, divatbigék, meg ezek is ide - és ez rivalizálás,
ez az, hogy figyelemtolvajlás történik, és akire nagyobb tömeg tekint, azzal szemben a többi ideges?)
vagy Stephanie Lyn Draheim, aki a 2005-2008 körüli időszakban egyszerre volt a felnőtt filmek
és floridai fogdák gyakori vendége, és akármit is művelt, egy gyönyörű, veszélyes nőről van szó;
és ebből csak az sül ki, hogy őket meg kellene interjúvolniuk az "engedetlen forradalmár" nőknek,
hogy miért tüntetik fel a többi nőt olyan fényben (hiszen emezeket többen csekkolják,
és belőlük kiindulva általánosítják le egyesek, hogy minden nő kurva, ami persze nem igaz),
FATAL ERROR vagy sokkal inkább szignifikáns error az a fajta leplezett önmegtévesztés (haluzás),
hogy azt lehet feltételezni, hogy ez a fajta kelendőség trendivé tudott lenni, mivel borzasztó?

                                  *** ULTIMATE RANDOM NUDE POWER SEDUCTION ***
                                             *** BRUTAL COMBO!!! ***
                                         *** FINAL ROUND! *** 
                                               *** GENTLY PLEASE! ***
                                           *** BANG ! BANG! BANG! ***
                                                 *** KNOCK OUT! ***

Natasha Eklove ala natur. És nem Rene Russo a harcias bölcsességével, ami minden filmjén átsüt.
És nem mindenki Kitra Cahana, az értelmiségi, stabil idegzetű, kiművelt dokumentarista mértékletesség!
Mert kevés olyan volt, akit ledobott a net, de azért sokan vannak, aki ki kell, hogy találják, mi az a ruha?
Melyik fiókba' van, középső?
Minden esetre, ha rákeresel arra például (civil a pályán), hogy Blanka Boron, el fogsz képedni. Ez feminizmus?
Megunta a Sorbonne-t és Tel-Avivot, most a Balaton-felvidéken szabad a nőPakosz Anna festőművész életútja mesébe illő,
állítólag, a cikk szerint, ahogy aztán Methana című kiállítása a Bródy Sándor utca 36. alatt is megnyílt, és hozzáteszik,
egy görög félszigeten eltöltött hónapok alatt készült alkotások egy új arcát mutatják meg a művésznőnek,
aki hamarosan a kortárs művészet nagyágyúja, Tracey Emin műhelyében folytatja az alkotást. Ez márpedig az az illető,
még hajdan, aki úgy futott be, hogy egy ágyat tereldobált használt kotonokkal és eldobás tömény szeszes üvegekkel?
A ready made meg a konceptuális művészet megvan, de az, hogy az öncélú cinizmust még le is kell képezni akadékosan?
My Bed is a work by the English artist Tracey Emin. First created in 1998, it was exhibited at the Tate Gallery in 1999.” 
Ez nem egy Federico Zandomeneghi festmény, az In Bed című például. Vagy forradalmárok ágyának olajfestményei sem.
Vagy még kifinomultabb formulák, mint Francois-Eduard Picot (1786-1868) - L'Amour et Psyché (1817), hanem prosztó közhely.
"A room of her own" by Mariana Romão, ez is volt ugye, 2022.06.29-én, Budapesten egy lakásgalériában pop-up jelleggel.
Ezt a vonalat követni valójában egy száguldó zsákutcában a mozdulatlan autóban ülve várni, hova érkezik meg a hajsza.
És mennyi követője van!
Máris jön a következő glamourba csomagolt alpáré, Miley Cyrus felszabadította a mellbimbókat, és nem kér érte elnézést:
A globálisan egyedülálló és megismételhetetlen énekhangú Miley Cyrus nem csak a mindent elsöprő slágereivel
hódítja meg az egész világot. Tehetsége mellett a női test felszabadítása miatt is felnézünk az énekesnőre
.
” 
Hogy mi van? Mindenki tudja, hogy ez hazugság. De az is itt van, hogy nincs megoldásuk rá, felnőtt kór lett a Fomóból!
Senki sem akar lemaradni. Mindenki ugyanazt majmolja. Hol egy typo, hol egy szokás, hol egy HR fogás, hol a vetkőzés.
Aztán egy oldallal előtte a királynőt kell játszani afürdőszobai elkészülésben jellegű cikkek cikáznak veszettül,
mintha a saját koronázására indulna (hergelik ebbe), két oldallal odébb meg az jön, hogy mégsem kell a hipszter vintage,
[ Az old money jelentése „öreg pénz”, és arra az öltözködési stílusra utal, ahol a letisztult elegancia kapja a főszerepet,
a logók megszűnnek létezni, a minőségi anyagok, örök darabok, klasszikus fazonok kerülnek a gardróbod
és az öltözködésed középpontjába. Ráadásul azzal, hogy a minőségi darabokat választod és hosszú távon viselsz klasszikus fazonokat,
még fenntarthatóbb is leszel. - mondja a glamour.hu] vagy a Jettsetters klub tagjaival hülyítik azt, aki ettől szégyelli magát?
Az is igaz, hogy AI-generált modelt mutat be a cikk a glamour által, ügyet sem vetve rá? Ez ám a flop és önellentmondás.
Lehet rajongni. On top le lehet forrázni egyesek vágyakozását avval, hogy Vincent Cassel & Tina Kunakey, ahogy egymás seggét fotózzák,
úgy tűnik, ezeknek nem kell dolgozni, csak fotózkodni, ami egészen nem úgy van, de minden esetre kérkednek a luxussal.
Főleg egymást egymás karriere előmozdítására dresszírozva látszólag. Ez egy vérbeli influenszer játszma tehát.
És mint a glamour-os Milyes Cyros baromság, itt is bejön a dúsgazdag (újgazdag) bunkóság és ízléstelenség,
amit ha egy mezei háziférj követ el (az állítólag papucsnak való), akkor abból virális médiabotrány lenne vagy anti-mém,
de ha híresség teszi, a lábaik előtt heverve irigykednek a tuskó tömegek. Szóval, amikor a várandós nő melleire nyúl rá,
és ott a pocak, és egyáltalán nem amolyan meghitt családi hangulatra a figyelmet felhívás ez, hanrm rémesen közhelyszerű,
ennyiből már vehettek is volna két dinnyét és mögé dugták volna a nőt és akkor elhúzzák és nagyobbak, mint a dinnyék.
Nagyjából ennyire rémes és otromba az, ahogy a cikk szerint: Tina Kunakey : Déclaration d'amour à son mari Vincent Cassel, très tactile

/ Tina Kunakey: Declaration of love to her husband Vincent Cassel, very tactile /

És ezek után aztán loholhat minden feminista.
Nem ismerik az olyan tényleg feminin, karakteres jelenségeket, mint például a Saäda Bonaire vagy Suzanne Vega?
Egészen más irányba is meglódulhat ez a(z ellen)példákat statuálás, vegyük alapul azt a nevet, hogy Marina Abramović.
Igazábül rengeteg helyen lehet belefutni olyanokba, akik ezeket ismerhetik, nem csak az egyetemi könyvtárban,
vagy itt, TÁZLÓ – MOLDVAI NÉPZENE – MOLDAVIAN FOLK MUSIC, azaz a markáns táncházak báljain.
Ezzel szemben ami a Youtubeos eletro-zenés videok borítóképein általában rajta van, az egy elszállt objectfy orgia.
Vagy ami a FeyaPortupeya profillal egy kereskedelmi oldalon regisztrált jelmezkészítő cég csinál?
Aztán nem a frankiesbikinis.com, hanem a VASARO 2023 Bikini Fashion Show. A trophy wife-kodás aztán végképp.
Le Sein (breast) parafrázisok és stílusgyakorlatok tobzódnak a mindenféle keresőcsatornák végén.
Succubus-ként terjeszkedik és telepszik rá másokra, akik hagyják vagy nincs rá módszerük kivédeni?
- szól a fáma, és aki erre a vonatra felül, és utólag azt mondja, hogy "no, de hisz ez egy avatár,
ő a valódi életben egy szemüveges, csendes kislány, aki egy pékségben árukiadó és mosolybajnok,
és a háztáji eleganciapornót csak azért tolja hétvégente, mert unatkozik, és átjön a volt osztálytársa,
és akkor ott hám hámon nem marad, mert lefotózzák az utolsó csipkét is a küret ürügyén,
és ezt aztán feltöltik és vasárnap este már nézi, hogy ki nézte és ebből merítenek önbizalmat -...
... ez azért egy kicsit sallangos és slampos és erősen önorientált és self love elfajulva, nemde?
Lényegében egy olyan virtuális maszturbálás, amikor önmagára izgul fel a szerencsétlen.
Mert csak így tudja önmagát diszpozícionálni a fogságszerű életvitelén túlra... mintegy...
kiterjesztve az egóját a digitális metaperverz realm mozgatható szálait pengetve, tévedés.
Az ő IP-címét pengetik meg stalkerek nemsokára, úgyhogy érdemes volna ezzel a pajkossággal vigyázni,
ha cosplay-ről van szó, ha arról, hogy szereti tükör előtt kitolni a popsiját, katt-klikk,
és visszanézni a fotót, amit a telcsi már fel is tölt automatikusan, mert úgy van beállítva,
mert már képválogatásra sincs idő, türelem, ingerencia és igény, csak fel-fel,
mintha egy nap képhalmazspermafelhő volna az egész és a világháló egy befoadgó ősanyai tárhely,
amiben bármi megfoganhat és bármi belefér és bármit elment, leköt... tehát ezek a nők,
ahogy a világ elvileg elkezdett elnőiesedni a princípiumok mentén, mégiscsak férfiasodik,
a behatolás, a trófeák, a felmutatás, a levadászott black friday-os rucik és egyebek mentén.
Teháta nők férfiasodnak, miközben ellenreakciójuk a női testüket a világnak prezentálás,
olyan bájolgásban, amire a kamerán kívüli analóg térben amúgy már kiégésükben teljesen képtelenek?
És ők a Pygmalion, öltöztetve, vetkőztetve, az Internet softporn hasábja ennek a történetnek a mai megfelelője.
És ők a Cyparissus, csak lányban, aki lenyilazza saját ártatlanságát (szüzességét?). Mitológia modern!
A teniszező nők melle röpködve, nyögésekkel. Az atlétikai világbajnokság rúdugrói, gátugrói, combok, hasak.
Az egész vízisportbeli edződnek aláfekvés szó szerint. És a szertornász lányok szexuális alávetettsége.
És a folyamatos kollekciók, kifutók, újabb - elcsépelt - figurák (dresszek) hántása, hámozása,
miközben a beach volleyball erőtől duzzadó női csapatai mögül kisandít egy anorexiás szexéhes kis csitri.
A reklámok olyan mennyiségben szubliminaizált szexuális vágyfokozásra kiélezett tartalmakkal,
hogy attól igazából sok embernek elmegy a kedve a szextől, mert már nem érzékeli a természetes izgalmat,
és az izgalmi állapotba kerülés helyett passziválja az aktusig eljutás nyűgös, vajúdásnak tűnő rítusát,
azt a násztáncot, amit a madarak és fókák és oroszlánok és szarvasok (koalák nem) máig eljárnak.
Dől a lé, mint fekete genny a televízió és világháló odakozmált karrierektől analóg partokra,
a valóságba kimosott félkész igazságokat tukmáló szervezett bűnözésszerű kántálása,
és kártyás lehúzással azonnal beszerezhető érzelmi (kamu) pótlékainak szilárd gúnyossága.
Elegyítve van a sex sells és a folyamatos woke kolostorok kiépítése? A prototípusból iterálva?
Miközben Rosie Huntington-Whiteley, aki filmsztár lett manökenből, 
elegendő méregdrága konyhapultra feküdt fel fürdőruha divatfotózás ürügyén?
És még hányan? Hány millióan? Vízesések? Tengerpartok? Utcapadkák? Tornacsarnokok?
Felhőkarcolócsúcsok? Sziklakertek. Aluljárók és metrók? Állatkertek? Tengeralattjárók?
A világdivatlapok főszerkesztőinek perverz hajlamai és unalmas rutinja,
vagy az, hogy minden nőből ki kell hozni, hogy egyszerre akarjon...
... mit akarjon? Világsztárokat utánozni és tetszelegni felvonulásokon?
Megmondják, hogy mit vegyél fel, de ne mondja meg senki, hogy mit vegyél fel?
Ha a világ legjobb divatlapja mondja? Vagy csak a provinciális magyar Cosmo?
A Muse Magazin vagy a Vanity Fair vagy a Sports Illustrated, vagy bármelyik?
És közben nyilván utánozhatatlan teljességében az, hogy valaki celeb,
mert a (pláne) szupersztár munkaidőben is eddz, sminkel, fellép, ruháztatják,
ezek nem szabadidejükben mennek a gym-be az árufeltöltő / diszpécser / irodista, stb.,
főleg pszichésen megterhelő (és nyíltan megalázó) melóból önfeledten, 
mintegy börtönből szabadulós érzéssel minden egyes nap, 
meg a fashion mile-ra és a shopping avenue-ra... hanem?
Hát még filmszerepre készülni meg turnéra, hanem fizetve.
Ehhez képest az, hogy hányszor vetkőzik milyen céllal,
és melyik vetkőzés milyen album premier vagy filmdebütálás elé kell,
ez nekik meg sem kottyan. A globalizált előadóművész ezt fel sem veszi, 
meg sem érzi (ettől profi a maga szakmájában),
talán nem is igazán érdekli már, mert csak a munka része,
mint egy irodában irgalmasan az iratmegsemmisítőig elcipelni a szajrét,
és ott sorban állva magadat nézni a tükörben,
ami a másik mögött van és az azt hiszi, hogy őrá figyelsz,
miközben kissé nárcisztikus vagy és azon töprengsz,
ki fogsz-e még valaha jutni ebből az egészből,
és a sztárok is kattognak ezen, mert megszűnt a magánéletük.
*algoritmusokra jár a exploitedfame.com liturgia*,
tegyük hozzá, volt ilyen is, hogy Blaxploitation, Cool Breeze with Pam Grier (1972).
Illetve, amit a magánéletben csinálnának kissé rejtett párzásokkor,
azt már a szerződések hatására elő kell adniuk a filmszínpadokon.
Épp 10 éve volt és azóta még inkább magától értetődővé vált a pályaelhagyás ellen, 
a bentmaradásért a filmiparban - hiába a Metoo -, hogy bőrt, húst!
Riddick (2013), ahol Katee Sackhoff undressed tette le a voksát emellett.
Rose Leslie a Game of Thrones barlangjelenetében, mint 200 másik a bizniszben.
Mennyit kellett vajon hunynia rá és melyiküknek, hogy nem mondott nemet?
Valószínűleg nem sokat, talán egyet sem. És ez a divatszakmában azonnali hatályú.
Anja Rubik, Linna Risa, Alexandra Maria Lara vagy Josie Maran és Rosie Jones, 
meg Ana Beatriz Barros és Victoria's Secret köre Heidi Klum-mal az élen?
Meg Banca Censori ügynökség nélkül, kedvtelésből, hót pucárra az egész világ előtt!
Gazdag világhíres túlfutatott kurvák? Kik? Ezek sikeremberek, nem?
Mohás Lívia vagy Dr. Belső Nóra, esetleg Lux Elvíra,
mint valódi terapeuta szakemberek, mit szólnának ehhez a kuplerájhoz?
Mindig a jól bevett anekdota? A digitál detox,
és a szexcentrikus státuszorientáció egybevágó kellős közepén,
ahol morzsolgatott csiklókilincsek ragyognak kifényezve!
Az a bigyó esetleges.
Nem a kelengyeládájukkal kérkedő kendős lányokat sírom vissza, 
akik a tisztaszobában gubbasztanak, és orgonasípcsaládokat szülnek 7 gyerekkel.
Vagy azok a szentfazék tyúkanyóvá váló házias nők, akikről elmondják évszázadokkal később is:
"Rávett nem egy bagázst, arra, hogy templomba járjanak a gengszterek."
Hanem csak az hiányzik, hogy ne telefonozzon 3 másikkal a randinkon (legaláb közben?),
lehajtott fejjel kajálva és aztán kiszaladgálva telefonálgatni (fel kell vennem!)...
És amikor az anyjának bemutatja azt, akivel nemrég lefeküdt (az anyja szülinapján 
az anyját is megtáncoltatva a férfival), akkor közben ne adogassa már meg más fasziknak 
a szórakozóhely kellős közepén vagy a kocsmában egy félreeső sarokban a számát,
ami után nyilván van egy kis összezavarodottság egyesekben, hogy ez most mit is jelent?
 

 

 

Rudakon bugyikban, avagy önpofon a feminista szarnak_2

Majd táncol tovább azzal, aki előtt nemrég térdepelt, és a behülyített muksók összenéznek,
azt sem sejtve, hogy a mosdóknál már megint volt egy kis smárolás, ugyanakkor 15 perce még
az volt a verdikt, hogy valahol le kell állni és nem biztos, hogy össze kellene jönni.
Vagy úgy. És az asztaloknál a rárepülés lehetőségére várva ott dekkoló lényegében idegen faszik,
akik a telefonjukat forgatják és ráírkálnak arra a nőre, aki előttük ott riszáljva valakivel,
ezek mire számítanak, vagy miért kellene nekik egy ilyen nő és mit kezdenének vele?
Azt hiszik, az ilyet be lehet cserkészni, aztán leáll veled még egyszer meg még egyszer?
Valamire számítanak és számításaik teljesen tévesek, alaptalan reményeik szánalmassá teszik őket.
De ezt valaki művelte velük, a degradálást. A pincsiztetést és pitiztetést és pinával zsarolást,
és a mézes madzag szeméremajkak közül kihúzott elhúzottságát, ami persze rafinált,
de attól még ugyanolyan embertelen és galád, mint az emberrablás vagy a titkos szexfotókkal zsarolás.
Erre az egészre, de most komolyan, mi szükség?
Ez már nem is megversenyeztetés,
ez gonosz, ez megalázó, ez visszaélés... ez olyan, mint mikoor lelécel a csaj, mert nem akar kapcsolatot,
utána mégis engedi magát összehozni valakivel, ami után ha lelép egy környékről vagy piázós törzshelyről,
akkor szakít az egész branccsal, és így azzal is, akivel összehozták, új vadászmezők után nézve,
és a felmondás estéjén azt, akinek korábban azt mondta, hogy ő nem lesz soha senkivel (mert minek),
azt elkezdi csókolgatni az előtt a fickó előtt, akinek ezzel jelzi, hogy "C'est la Vie"?
Mint ágyban laptopozni. Mint az edényt a kádban fürdéssel együtt elmosogatni. Mint bugyit nadrágon kívülre.
Állítsátok már le magatokat.
Mondjuk ennyi. Tehát nem Savonarola szól belőlem, aki Boticelli festményeit elégette (Firenze főterén), 
vagy azok hangja, akik Caravaggio-t és másokat üldözték és megölették. Hanem csak annyi, 
hogy vegyetek már vissza, észrevéve magatokat... szar van a palacsintában, cukros szar!
Ebbe a palacsintatoronyba fejelgettek rendszeresen, és az iszapos arcpakolás egy másik műfaj, nem ez!
És a kozmetikai reklámok is azért erősen tudnak túlozni, és szeretitek a túlzást,
és ez a túlzás az, amiből aztán olyan problémák vannak, mint a meghasonulás.
Hitszegésről fröcsögni. Közben egy Erik Werenskiold Mrs Heimbeck (Study for The Dinner Party) 1929 képpé válva?
Aki így rajcsúrozik, az talán úgy van vele, hogy egyéb aljasságra is képes, tök simán.
Vagy neked az chill. Belépett az egód abba az éterbe, ahol az önrendelkezés hatalmának
amolyan kiforgatott, folyamatosan konflituskereső hatásvadászata vákuumot képez, és önfojtó?
Mint amikor a taxisnak nem vagy érdekes, csak egy elveszett kuncsaft, és simán áthajt rajtad,
ha kétkereűzöl vagy ha rollerezel, és te azt hiszed, hogy ő ezt érzelmi alapon csinálja?
Ebből hogy jössz ki? Ebből a peremből, anyuka! A konvergenciákat számon tartod?
To cry the troubles away in the turn of broken dreams.
Wolf Vastell B 52 Lippenstiftbomber, 1968.
Labrador és kuvasz keveréke, talán ritkább alig van.
Herlics szerint Tiszaderzsen kenguruk a különrezervátumban!
Ébredés előtt: Johanna és a médium!
Nagyon keserű interjút adott Lovasi András.
Vadmacskák: Halálos tavasz!
Elleopott csillagok! Éjszakai kirándulás (regisztáció kötelező)
És egy pár cipőért hisztizni a márkanév miatt.
Micsoda zsigeri káosz! Az emotól Billie Eilish  felvágott belsőcombú csaj-popjáig.
Ami mára kiforrt primadonnává. Vagy legalábbis gálahölgy baseball sapkában.
Ami nagyobb feminizmus, mint a következőK: 
Womb (2010) és Vanishing Waves (2012), 
I smile back (2015), Brimstone (2017),
Baywatch (2017), Charlie's Angels (2019), Anna (2019),
Promising Young Woman (2020), Black Sails (?),
Black Widow (2021) Harley Quinn: Birds of Prey (2020),
Jurassic Park 6 - Jurassic World - Dominion (2022)
Brand New Cherry Flavor (még fut) és az új Marvels (2023),
egy olcsó femina freakout, Dungeons and Dragons - Honor Among Thieves (2023),
Indiana Jones and the Dial of Destiny (2023),
hozzá a Barbie (2023) vagy az önlejáratós limonádé,
No Hard Feelings (2023). Comedy 1h 43m.
Ráadásul a Secret Invasion női szereplői is milyenek?
Ezek nem erőt sugároznak, ezek ciki erölködések.
Az Indiana Jones aztán végképp, még a Mad Max Fury Road-nál is;
(a névadó főszereplő alig szerepelhet, mert a pattogó mellékszereplő örjöng?)
úgy mutatja be magát az önkinevezett főszereplő hölgy ebben, hogy:
"Leleményes, gyönyörű, vakmerő, önellátó" (egy tolvaj a maffiózók között),
miközben üt-vág maga körül, iszik, és egyéb mondandója nincs,
mint hogy kioktat másokat (flegmázva), és a vergődés erős,
mert a szövegkönyv készítői csapongnak, (ha nem ismétlik a plot-twist-eket)
hol tinilány akar lenni 30 körül, hol kisfiúkat kioktató nevelő,
hol 20-onéves lány, aki a fiúkat nézi a Vespa motorok körül,
és nincs konzekvens fejlődés bármelyik irányba (Phoebe Waller-Bridge játéka kényszeredett),
szexuális vagy lekezelő megjegyzéseket tesz (aztán megint verekszik),
mintha ez kellene az önálló női identitás bármely relfexiójához,
és ha egy mai filmben ezeket az 50-es évekbeli amerikai
férfiszereplő kliséket ma férfi játszaná el, felháborodás lenne belőle.
Akkor ezek szerint nem túl van a világ bizonyos dolgokon,
hanem ha nőkkel játszatják el, akkor ismétlésre lehet állítani?
Szerencsjáték, eljegyeztetni magát, hogy eladhassa a gyűrűt,
tetővasakat kitépni és verekedni vele autós üldözés közben,
a régész akadémikus nők amúgy is törhetetlen öklükről híresek
(ezeket nyilván a könyvtárak boksz-zsák-termeiben edzik keményre)
amik férfifejeket vernek be, aztán jöhet egy kis pótapahibáztatás.
Tényleg erre veritek a nyálatokat?
Jessica Chastain munkásságától Charlize Theronon át  
Brie Larsonéig, ugyanez vetődik fel, 
minek ez az erőszak az erőszak kritikájaként?
Mary - Queen of Scots (2018) és Queenpins (2021)
között eltelt évek nőpéldaképeinek színvonala?
Underworld (2003), azóta mi lett az érző-önálló nőkkel?
Csak csépelni kell és nagy büdös blöfföket bekóklerkodni a monológba?
Az ellentomdást tűrő élőlények teljes repertoárja mára kiforrt?
És elöntötte az erőszak és azon előítéletesség, amit önmagával szemben amúgy elítél?
Mintha zenében kötelezően a The Doobie Brothers - Dependin' On You
helyett állandóan azt kellene feltenni, hogy Lamb of God - Laid to Rest?
A Lola Rennt (1998) és a Wetlands (2013) közötti nőideál különbsége,
vagy a hébe-hóba kijelentések utcákon: nők sosem csinálhattak semmit?
Nyilván női repülősök sem voltak (szakszóval aviatrix-ok),
Amelia Earhart, Hanna Reitsch, Szenes Hanna (hogy mindenhonnan merítsünk).
10 Female Pilots You Need to Follow on Instagram?
Nem oltja ki önmagát olyan értelemben, hogy ellentmondássá válik,
egyúttal a csépelő csaj vértől csatakos ütleg-jelenetei,
vagy fenyegető, csúnya nézései nem teszik azt, hogy a néző,
mikor már túl sokszor van mindez a kombó elsütve, megmosolyogja?
A nagypofájú macsó picsa, aki mindent erőből akar megoldani!
Sablonfilmek, amiknek nincs érdembeli emberi mondandója,
nincsen benne üzenet bármely női mozgalomnak, hanem visszaél avval,
hogy a mozgalom érdeklődésének tárgyát lemásolja piackutatást követően.
A Coyote Ugly (2000), a Wild (2014) és a Vesper (2022)
és a most premier előtt álló Ahsoka (2023) sorozat között:
hasonlóan azért készültek filmek nőkről, amikben nem idegroncsok,
nem szexuális sodródások áldozatai, hanem ugyanilyen pozitívak,
és nem olyanok, egyáltalán nem kell olyannak lenniük,
mint a nők az American Psycho (2000), az Autumn In New York (2000),
vagy a 3000 Miles to Graceland (2001) című filmekben,
vagy másutt, ahol ha nem a testüket kínálják fel a biztonságért,
akkor rögtön behúznak mindenkinek, mert én is fiú akarok lenni, alapon.
Hanem?
Akkor félreértés van, a fiú nem az, amit a szórakoztatóipar
a 70-es és 90-es évek között kitalált, hogy folyton lőni-ölni,
miért?
Mert előtte elég sűrűn, évszázadonként 10-szer, 20-szor
voltak kisebb-nagyobb háborúk, felkelések, és ellenállások,
és mindenki tudta, hogy nem olyan biztos, hogy onnan visszajön,
igazából 40 évvel a legutóbbi nyíltan vállalt világháború után,
ennyivel utána történt, hogy az előző társadalmi élményből
az azt személyesen át nem élők akciófilm-bulit csináltak.
A férfiak a valóságban rengeteg évszázadon át kényszerítve voltak,
olyan szerepekbe, ahol a kemény, az érzéketlen, a harcra kész,
a folyamatosan hűséges és a parancsara kardot ragadó és rántó,
az állandóan munkára fogható, a beledöglésig a földeken dolgoztatható,
a rabszolgaként és hadifogolyként elhurcolható, a portyákra indulni kész,
az emberöléssel egybekötött megélhetési létfenntartást elfogadó,
szinte állandóan stresszben élő (nem olyan kalandos, mint a mesékben) valaki,
aki egzisztenciális kiégésben lett felnevelve. Ezt sem szóvá tehetővé téve.
És csak 20-30-40 éve van az, hogy megindult a változás.
Nem feltétlenül azért nem nevelte a gyerekeit, mert nem volt kedve (tévedés),
hanem a földeken volt reggel 4-től este 6-ig megállás nélkül
(a világ 99%-ka 100-200 évvel ezelőttig jó sok évezreden át
ha úgy tetszik paraszt volt, nem városlakó), és ha nem itt,
valamelyest a ház, az otthon, a család körül dolgozott egyfolytában,
akkor királyi, állami, megyei, akármilyen parancsra hadba hívták
(és hogy a családot az ellenség ne vágja le vagy űzze el földönfutóvá válni,
és a feleségeket és női rokonokat ne gyalázzák meg, ezért ment és harcolt)
és volt, hogy évekig vissza sem jött... és volt, hogy fogságba esett,
és volt, hogy a fogságban eladták, és ennyi a történet vége, ottrekedt.
Próbáljatok már meg kontextusokat létrehozni,
és a történelmi tudat szintjén megvilágítani korszakokat,
ahelyett, hogy a jelenkort vetítenétek vissza más korokba
(akkor is, ha ez által nincs semmilyen kapaszkodótok elsőre),
mert azt kell tudni, hogy akkor nem az volt, ami ma van. Felfogod?
Például, ha a magyar férfi nyámnyila neked vagy nem elég művelt,
és arra is utalsz baráti körben néha, hogy igénytelenek,
ezt vetítsd vissza az 1948-1988 közötti korszakra,
hogy akkor mi minden épült le Magyarországon: az öltözködési kultura,
a szociális élet és annak nyilvános terei, aztán az etikett,
az illem asztalnál és társasági életet élés közben,
bálokról, szabad művészetről, vacsorázgatva randi szinten eljárkálásokról,
és hasonlókról nem is beszélve. Minden leépült egy ideig,
és ez alól a férfiak igényessége sem volt kivétel,
és vedd már észre, hogy a rendszerváltás alig néhány évtizede volt.
Ezt az egész történelmi örökséget figyelembe kellene venni.
Ehhez képest a sablon falduma, hogy iszik, zabál, baszik, veri a nőt -
ez elég kevés, és nem feltétlenül hasznos üzenet hosszútávon,
mert ebbe minden belefér, tehát ellenségképgyártásra is alkalmas.
Amit, hogy a folyamatos mutogatás kirakatában
minden féle változatban Japántól Angliáig
szereplő nőkkel lépést tartson a nézettségi muszáj,
mint amikor a várandós, testépítő nő selfieket készít megfeszülve
(veszélyeztetve a magzatot, vagy a derekát, vagy a sérvet),
"too-much-exercise-bodybuilder-pregnant", és ezt férfiak is látják,
hogy a nők még 7 hónapos terhesen is kondiznak és kockásítják
az amúgy akkor már tényleg kockásíthatatlan hasfalukat;
ez olyan kreatúrákat termel immár ki a pop-biznisz falai mögött,
a faszik szintjén is,
hogy nem kell boyband-ből kilépnie szólókarrierezni,
egyszerűen elég ketrecharcban mások pofáját péppé verni,
meg térdbuzogánnyal orrnyergeket behorpasztani törésig,
és közben lila Lamborghinikkel (micsoda szándékosan cinikus sértés)
cikázni California és Arizona között 400-zal,
és gyémánt pecsétgyűrűket a tetoválásokra húzni,
mint tegyük fel ő teszi, akit úgy hívnak, @sugasean.
MMA, egy másik csatornán. Míg Billie Eilish vörös reflektorfényben ugrál.
És a darts bajnokságot látva az ökölrázós feministák kijelentik,
hogy "Na ez egy férfi műsor! Minden férfi ezt nézi most! Sört vedelve!"
A mozambiki és perui férfiak nem biztos. Az izlandiak sem biztos.
Aztán kapcsolgathatsz. Vagy az ablakon is kinézhetsz
az Oktogon vagy a Deák tér felett terpeszkedő óriásplakátokra!
És közben a nők fetrengnek a videokban is, és a fotósok
olyan mértékben normalizálják a kiszolgáltatott pózokat
(hogy az beépül a szexuális felfogásrendszerbe, mint a pornó amúgy).
pl. Fanny François by David Bellemere (Fanny - Treats! Magazine Spring 2011).
Vagy Keyra Augustina @ Maxim shooting, aki úgy került reflektorfénybe,
hogy önmagát kezdte el kislányként kirakni, mutogatva a barackfenekét,
és ez is trend lett (ma úgy mondanánk: viral), és sokan utánozták. Angie Verona?
Visszatérve arra az aspektusra, hogy ez mindenbe beette magát,
nehéz elvonatkoztatni a nyilvános szereplések háttértörténeteitől,
és attól, hogy alapelvárás lett nem suttyomban, mint korábban,
szakmai szinten az, hogy igenis ledobod a stúdióban, amit reggel felvettél!
És olyannyira, mert a Vogue és a Gucci és a többiek menő,
és sok hasonló cég reklámjaiban is ez a fajta csúszva mászó nőkép szerepel,
annyira nem kritizálja ezt a feminista éljogharcosság során senki,
kántálóik sem, élharcosaik sem, hogy az már-már zavarba ejtő, hipokrata, blöff.
Mert ezek nagy világcégek és egyszerűbb a sarki presszóban felugrani kiabálva?
Nem kellene egy átfogó politikai, jogi, kulturális fogalomkör
és toposzcsokor, ahelyett, hogy egyes kiragadott részletek ismétlődnek?
Egy úgynevezett thrust narrative? Ami nem ilyen esetleges és random?
Ahelyett, hogy a Happy World Kiss Day vagy a Free Hugs az etalon. Segít?
Nem kellene a családon belüli erőszakot és a nők kihasználását
egyfajta gazdasági és társadalomelméleti szintre emelni,
a szociális juttatások, a megélhetés és a stressz tükrében?
Tehát az összefüggések együtthatóit egyidejűleg vizsgálva,
mintegy akik megértik, hogy mi a hatása Norvégiában
a karibi térségből jövő meleg tengeráramlatoknak,
vagy hogy milyen elven működik a mikrohullámú sütő,
vagy mi a közlekedő edény elve és hogyan jön fel a víz a lakásba,
vag hogy milyen vegyreakciók mennek végbe bográcsgulyásozáskor,
vagy hogy milyen féktárcsák kellenek a futófelületek fölé
a tömegközlekedési eszközök számtalan alvázas változatában,
vagy hogy mi történik a celluloid előhívásakor fotózást követően,
vagy hogy mitől sűrűsödik be a tejföl és lesz egyúttal krémes,
és hogy áll az atmoszféra vastagsága bolygó szinten,
vagy a vándormadarak trágyázó és a méhecskék beporzási hatása stabil-e,
és a folyókba mennyi szemét kerül és hol a legtöbb,
és a lichthof-ok szellőznek-e rendesen (mert ez a dolguk),
és a presztízsberuházások betonból mennyire melegítenek egy várost,
miközben a klímaberendezések ez által mennyi fölösleges plusz áramot vesznek fel,
egyúttal ez milyen terhelést jelent az központi elektromos hálózatra,
vagy hogy a szerverparkok hány tartalék adattároló egységet futtatnak,
mert folyamatosak a betörések és a károk, és ezek kellenek,
és 15 szerver fut 1 szervernyi adat biztonságos tárolásáért,
és 15 nővel kavar az omega fiúk álmában az alfa férfi,
és 15 férfival csetel egy nő, miközben egynek ígérgeti magát,
és a cipőtalp kopása hova lesz és 10 millió lakó alól egy nagyvárosban,
tehát akkor hány tonna lekopott cipőtalpgumiport és autókerékgumiport
és kipufogógázt (ezek keverékét) lélegeznek,
és akkor fák helyett az emberek szűrik ezt, ez így van hagyva(?),
és akkor az meg hogy van, hogy gátak miatt meg aknazárak miatt
a mindenféle lazacok és heringek vándorlási útvonala ívási célból
valójában meg van zavarva, vagy a tengeralattjárók jelei a bálnákat,
vagy a szeméttárolók a madarak emésztőrendszerét (összezabálnak ott mindent),
és az úttelepítések és a gyártelepek, és a fesztiválok és bajnokságok
során utaztatott milliók után maradó hulladék és ökológiai lábnyomterhelés,
és az, hogy hova kerül az egyre fejletlenebbnek mondott országokba
lépcsőzetesen lepasszolt megannyi fajta fegyver,
vagy hogy... szóval érted ; ha ezek összefüggéseit érti a feminista értelmiségi,
akkor az érvelési (retorikai) működésmechanikájába miért nem kerül be az,
hogy nem egytényezős egy férfi vagy egy férfival a bármilyen kapcsolat,
és hogy önmagából kiindulva (mert most kellene és nem máskor egyfolytában)
milyen sűrűn vannak hangulatingadozások, és nem csak a nőknél hormonális,
és a hormonokon túl van a bunkóság, az alulfizetettség, a rivalizálás,
a beszólogatás, a tettlegesség, a fenyegetőzés, és azt kellene,
hogy a férfi ezt ne hozza haza, vagy hogy az otthon máshol van,
és arról együtt kell döntést hozni, és elhúzni a fenyegetőzésből a picsába,
oda, ahol mindenki lenyugszik, és békében tud együtt élni. Ezzel szemben:
a felvonulásos hőbörgő feminista junta és dzsihád minden, csak nem béke.
Szóval az összefüggéseket kellene keresni, egyúttal kooperálni,
a szexuális szintű oszd meg és uralkodj helyett, aminek cuimját beveszitek.
De akkor ilyen összefüggéseket, komplexitást miért nem feltéleznek,
mondjuk a társadalmi szexuális normatívák és fajfenntartás folytán egyesek,
vagy a szociális egyenjogúság kialakításának lehetőségeinek hátterében?
Mert minden a férfiak hibája, és a férfiak egyszerűek?
Ez tényleg a politikai programod és mögötte valami üresség tátong?
Nem voltak Egyiptomtól a vikingek utáni Norvégia szabadságharcainak koráig
itt is ott is és még rengeteg helyen női uralkodók?
Nem voltak parasztfelkelések, ahol a nők is ott lóbálták éhezve a kaszát?
Nem voltak világháborús élharcos nők és a 40-es években frontkommandósok,
akik az orosz hadseregtől a francia ellenállásig bent voltak a csaták sűrűjében?
Nem voltak a Pankhurts lányok? Nem volt Erin Brochovich?
Nem volt olyan, hogy Charlotte Perkins Gilman, könyve "A nő gazdasági helyzete",
ami 1906-ban jelent meg a Politzer-féle Könyvkiadóvállalatnál Budapesten
Nincs ma olyan, hogy School of disobedience, ami már-már mozgalom?
Nem jelent meg a nemzetközi porondon Maylie Pedro Kiaco, aki erotikus és művelt?
Nem játszotta el Uhura szerepét az a színésznő a 60-as években,
aki rájött, hogy a Star Trek egy társadalmi tanmese és annak sci-fi jövendölése?
Nem volt még ezernyi másik dolog, amiről nem tudsz, mert nem mondják? Kik?
Nincs mitológiai ismeret, mint általános műveltség immár széles körben?
Nem olvastak még Thümoklész vagy Márkosz Árgentáriosz vagy Rhuphinosz verseket?
Elvégre nem csak Saphhó van a világon és a leszbikus original, one and only poetess.
Meg Virginia Wolf, nem igaz?
Ami a mitológiát érinti, nehezen tudnak már elvonatkoztatni attól, hogy mindent,
de mindent szó szerint, tehát azonnal értelmezzenek (ez az árnyalt gondolkodás,
a komplex absztrakt logika, és végső soron a sorok között olvasás lassú kiveszése netán?),
tehát hogy a mítikus alakok egyben allegóriák is, nem csak egymás vetekedő szereplők,
akiknek a mindennapi lecsapódása nem csupán egy véres és féltékeny szappanopera volt,
hanem hogy aspektusaik az emberek között járnak, hát még vidám és emberfeletti fattyaik!
Azért az mégicsak izgalmas, hogy ebben a zsánerben voltak erős női figurák, ismeritek őket?
Hogy például említésre méltó Pomona – a fán termő gyümölcsök római istenasszonya, 
Picus vagy Vertumnus felesége (pomum a.m. 'gyümölcsfa'). Ovidius szerint (Átváltozások) 
szép és szorgos kertművelő volt, s félt a férfiaktól, 
akik szerelmükkel üldözték... pontosabban (és teljességében) ez van róla feltüntetve:
"... és szorgos kertművelő volt, 
s félt a férfiaktól, akik szerelmükkel üldözték; 
későbbi férje öreg anyóka alakjában férkőzött közelébe és bizalmába."
Ez a Hófehérke konkrétan, csak a Hófehérke ennek a kifordítottja, mint feltűnik. 
Vagy a facehugger-es csaj vergődése, micsoda torkozás van / megy az Alien-ben, elképesztő.
Vagy a nyálkásan nyalókázó Kardashianok egyike. Te vagy... és erre jöhet, vagy a helyére,
hogy nosza belépni valami újabb és újabb nőegyletbe, vaskalapos szervezetbe
(attól leszel empatikus, ha belépsz, és ne gyanakodj és ők csak jót akarnak),
ami az act your age lázadásait kiterjeszti univerzális társadalmi igazságokká,
csak az nem tűnik fel, amikor akármelyik ilyen szektácskát, femino-miliciát vesszük,
mindig eltűnögetnek egyesek párkapcsolatozni (mert azóta összejött és jó),
vagy gyerekezni (mindezt akár a többiek háta mögött), mert nem bírta tűrtőztetni
hasának kaviár-könyvtárát (még jó), ami szinte már bugyogásig volt megváratva
(situs viscerum abdominis et pelvus - hasűri szervek vizsgálata... menj rendszeresen!),
vagy úgy megy felbújtani,
hogy minek és szar a család, de közben nekik otthon meg van, 3 gyerek, cseszd meg!
Ez ugyanolyan bullshit, mint amikor Lady Gaga lebukott a divatfotóival,
hogy valaki a szerkesztőségtől kiszivárogtatta, hogy milyen retusálatlanul,
és ebből persze lett egy kisebb ügy (még nem mindenki tök hülye),
az embereknek leesett, hogy ez ugyanaz a Lady Gaga (az Internet rögzíti ma már),
aki arról tartott óvációba fulladó grandiózus beszédeket ország-világ előtt,
hogy ő mennyire azon párti, hogy elfogadni a saját tested és nem manipulálni,
és legyen a természetes a megnyerő... és közben átalakítják, szétmaszkírozzák.
A múltkori kinkster.hu buliról mehetsz máris át a Freedom Fetish gyülekezetbe?
Ugyanez vonatkozik az ideológiákra és a baklövészetté váló térítéssel is ez van.
Ha egyfolytában gender-ezel, akkor az nem szexizmus?
Ha egyfolytában gender-ezel, akkor az nem visszafele sül el,
hogy igazából folyamatosan a nemeket hangsúlyozod (szétválasztásukban igazzá teszed őket),
miközben ha nem szajkóznád egyfolytában, nem is választanád szét?
Nem lehet, hogy a mozgalom egy kicsit megbicsaklott a ráizgulásban? Mert gellert kap az elmélet?
Nem kellene valami fékeket beépíteni ebbe a lobogó hajú száguldásba? Önérzet helyett önazonosságból?
Nem tűnnek fel a kanyarok? Logikai bukfencek? Ott egy fa, nem lassítasz? Mert ha Góliát ellen küzdesz,
miért akarsz Góliát lenni? A Paulay Ede utcában az IT GIRL BOUTIQUE SHOWROOM mellett vagy érte,
esetleg három háztömbbel lejjebb a LIB Women's Store előtt tüntetőleg utcai pikniket ülve,
lóbálva közben a How to Have Feminist Sex : A Fairly Graphic Guide című könvyet, önkívületet színlelve?
...
Ekkor aztán részeltesebben is sikerül az egyik szervezet önjellemzését átfésülni
(nem, most nem a Szeszgyár utcai kriminális önképzavar és hisztibázis a target),
és ahogyan az oldalakat lapozni engedi a formálisan amúgy elegáns weblap,
kitárulkozik egy újabb olyan harc a társadalommal, ami helyett a társadalom felvilágosítása,
a társadalom rávezetése (nem egyből, fokozatosan) és a békés opció kissé elsikkad:
(a halvány érzékletesség) x (és marad a konfrontációs politika, az erőpolitika) x (amit rá kivetítettek)
x (és ő eltanulta) x (és azzá vált, radikális, nyegle, flegma, pontatlan, spekulatív, hobbiszerűen agresszív) x
(mint ami ellen kiindult az egész szoc-irreál izgalmi-mozgalmi mánia) x (és ettől önparódiává vált) x
 - - - de vissza oda, hogy megnyílik a lapozható content és kitárul egy világnézet - - - 
It's 2023; instead of attaining equality, women represent the majority of people living in poverty. 
They are less likely to have access to healthcare and education, most affected by climate change and 
food insecurity, and most likely to experience gender-based violence.
For women and girls around the world - particularly those from underrepresented communities and those 
living in countries affected by conflict - the interconnected forces of economic injustice and environmental 
degradation mean job insecurity, an increase in unpaid care work, growing poverty, worsening health, lack of 
access to livelihoods and education, and heightened risk of violence.
Women are disproportionately affected by destructive economic and environmental practices and policies, 
yet government responses to socioeconomic crises do not take gender into consideration - leaving women 
and girls without adequate resources.
These governmental failures are unsurprising given that women are vastly underrepresented in decision-making 
processes that directly impact their lives: worldwide, just 24% of all national parliamentarians are women.

    "There comes a time where we have to take out the knives. That's a fact. Strictly technical. (...) 
The knife is the only way to define yourself as oppressed. The only audible communication. 
Don’t matter the character, the personality, the motives of the oppressed. 
This is the first step out of the circle. It's necessary.”
    (Christiane Rochefort: Definition of the oppressed) ?

The School of Disobedience is our knife. Our tool for confrontation, protest, opposition, and revolt. 
Our voice that shouts loud and proud, our gaze that challenges, our weapon that manifests, our body that fights. 
This school is our knife that strengthens us, that gives us courage 
and hope that together it's possible.
?The time has come and we are ready.
history
The “School of Disobedience” is a “travelling school”, pop-up and nomadic, 
constantly in movement, 
because this is the only way that allows us to think local and act local, 
share and care?. 
In response to the invitation of artistic and cultural venues (museum, theatre, 
art gallery, residency, artist run space...), 
we “dislocate” the school and transform their “hard” structure into a “soft” 
community space of radical care and empowerment. 
Our first class was held in July 2014 in Yerevan, Armenia. 
In the last 2 years, we opened the doors of the “School of Disobedience” inside 
of the Abbaye de Maubuisson Centre d'Art Contemporain (France), 
Art Cologne (Germany), Dance City Theatre Newcastle (UK), Le BAMP (Belgium), 
Autumn Festival (Hungary), ISBN Gallery (Hungary), 
A4 Theatre (Slovakia), Klara i Rosa (Serbia), Institut Français (Sénégal) to name a few, 
for a period between one day to two months.
results With a both theory and practice oriented methodology, the "School of 
Disobedience" increases participating women's self-confidence, 
fosters their creativity and critical thinking, gives them support, knowledge 
and tools to resist, defy, protest? and take action. 
The program develops participant's originality and out-of-the-box thinking 
by offering them a non-hierarchical and judgment-free space 
where they can express themselves freely: question social norms and expectations, 
challenge conventions and traditional canons, 
confront stereotypes, rules and systems in which they are socialized 
and familiarized with. Participants are also encouraged to 
liberate themselves from their fears, transgress their boundaries, 
go beyond their limits and step out of their comfort zone.
organization
On the intersection of creation, research, education and activism, 
"School of Disobedience" was dreamed up and created by Anna Ádám.?
It is legally represented and administrated by the performance company Gray Box.
staff
"School of Disobedience" classes are led by "unlearning facilitators", 
having different educational and socio-cultural backgrounds.
Artists, musicians, choreographers, dancers, designers, dramatists, 
researchers, theoreticians, cultural workers from different fields 
(sociology, ecology, anthropology, psychology, literature, arts...) 
are invited to offer to the participants an immersive and trans-disciplinary 
experience, open them to new ideas, point of views, forms, fields, 
aesthetics, and inspirations, wake up their curiosity, 
encourage them to identify and follow their dreams. 
Classes generate countless valuable human connections, physical 
and emotional interactions,  intellectual and cultural exchanges, 
build friendships for further collaborations. An online "Alumni platform" 
allows participants to keep in touch,  reconnect with each other, 
build a small sustainable community and grow an empathetic network of disobeying girls.

...
És nekem valahogy évente féltucat ilyen (egykori, de más szervezetből kivált)
disobeying girl jelenik meg a küszöbömön, hogy gyereket szeretne,
ha lehet, azonnal, itt és most. És ez eléggé arról szól, hogy valami el van fojtva.
Meg arról, hogy nyilván egy sován állat vagyok, ha azt felelem ajtót nyitva,
hogy ez nem így működik. És ő toporzékol egyet és veri a lépcsőházkorlátot lefele menet,
aztán 5 perc múlva, mikor kitombolta magát odalent az t kiabálva, hogy FUCK! FUCK! FUCK!,
visszajön és egy tea mellett megilletődött (megjátszott vagy tényleg aggódó) hangnemben...
...előadja... hogy mi találkoztunk már 3 vagy 6 vagy 11 éve, és hogy neki ez megmaradt,
és volt egy érzése vagy volt egy ezogurunál vagy egy jósnőnél Thaiföldön,
és azt, ezt-meg-azt mondott és abból ő tudta, hogy ide kell jönnie, ismét.
Ilyenkor csak az a gond, idén (és még csak augusztus van) Ausztrália volt terítéken,
illetve Tunézia és persze Berlinből is esnek be néha csilit-csalit sarokcsattanással,
mint Dorothy egy bérapa ablakán beszállin akaró nők, akiket a női szervezeteknek
nem volna jobb lekötni, minthogy én végzem el az ő munkájukat, ami nem a szex,
hanem a beszélgetés ezekkel, és még több tízezer másik frusztrált nővel évente. (?)
Ami után: a Fossa supraclavicularis és főleg a canalis inguinalis a téma,
azaz a lágyékcsatorna, csak hogy régisebben fogalmazzak, a latinhoz illően.
És addigra megnyugodtak. És addigr a sok kibeszéletlenség kijött, bevallva,
hogy egy csomószor nem mernek elmondani dolgokat a feminista gyűlésen,
mert félnek (sőt, rettegnek) attól, hogy a többi kifújolja és kinézi őket,
csak mert vannak valamilyen elvárásaik, biológiai "hajlamaik" és fantáziáik.
Mint amikor a net random kidobja a társkeresők különböző profiljait,
és reklám szinten be-cc-zi őket, mint minap, amikor auditálatlan content röppent fel:
„Ancsa
35 éves tiszaburai társkereső nő
Bemutatkozás
Sziasztok Kalandott keresek nem férjet az van, ha szimpi vagyok írjatok bátran lányok üzeneteit is várom Üdv: Ancsa” 
...
Nem kell máglyára küldeni azokat a nőket, akik boldogok a gyerekeikkel.
És nem kell elítélni azokat a nőket, akiket nem érdekel a családalapítás,
akkor sem, ha csak azért, mert elvált szülők és csonka apakép.
Igazából egyértelműen az van, hogy vagy minden egyes mozgalmi tag sztorija fontos,
és a közös nevezők mentén kellene valami konszenzus, hogy mi a fő sodrás
- tehát személyes szociális és érzelmi problémák folyamatos kompenzálása helyett -,
vagy az, hogy az egyenjogúság arról szóljon, hogy egzisztenciális
és társadalmi arányú megbecsülés mentén épüljön fel a békehadtest,
de nem úgy, hogy a nőket nők rá akarják venni, hogy zúzzanak és üvöltözzenek.
Az egész végül megint azzá válik, ami ellen harcolt,
a legszörnyűbb agresszív sztereotíp férfiakká válás - a rémképpé -,
ami ellen elindult a harc... és a karba tett kezű kulturmumus,
kurátor, designer, képviselő és divatkövető nőcik alakulatai,
akik mindenre lenéző, lefitymáló tekintettel, karba tett kézzel néznek.
Válaszra sem méltatva egyeseket. És mindent megállás nélkül ideologizálva,
ahogy egyébként azok a más politikai irányvonalak és sodrások (főleg paternális),
amik ellen ők a liberális értelmiségi pózt felvették, de ugyanolyanná válnak.
Hozzácsapva egy viva magenta skálaszeletet, mert azt is utánozni kell, kinek, minek?
Christalena Hughmanick: The Women Who Plant Trees / A nők, akik fákat ültetnek
A környezettudatosság és a nők ökológiai etikára való hatása kétségkívül világszintű,
mint fontosságban, mint a maga helyére kerülve úgy, hogy apokalipszisbe nem élnének.
Belebocsátkozásuk a közéleti struktúraváltásba egyenesen arányos a jövőképpel,
aminek formálása ne egy trendszettelés árán a felelőségkérdést konfrontáció által keresse,
hanem a valósidejű érdekszférák egyeztetése kellene, semmiféle kirekesztő jeligével, fennhanggal!
Jump on the bandwagon_: „Ez az esemény eredetileg azért jött létre,
mert a Ruin Brew a helyi művészetet szeretné a nyilvánosság elé tárni,
illetve bemutatni. A budapesti női művészek tömeges bevonásával úgy döntöttünk,
hogy rendezvényt szervezünk ezeknek a tehetséges művészeknek a támogatására!”
- mindez Budapesten. Ehhez képest a magaskultúrát képviselő wannabe úrihölgyek mások.
Kizárólagosággokkal magukat körbefalazva, a nyitottságot pedig:
csak olyan kulcsszóként, hívószóként használva, ami jól mutat,
mondjuk egy katalógusban, egy molinón, egy pályázatban, egy beszéd során,
de ha odaállsz melléjük, és nincs puska, meg fogódzó és nem elég a dögös CV,
akkor leolvadnak a maszkok és pózok és egyből azt sejti az illető, megaláztad,
nem pedig a lég- és homokvárainak szertefoszlását veszi észre,
hogy jé, hát ez nem tartott sokáig, a sablonok tehát nem örökérvényűek.
...
Replacing all your sexual holoprograms with family entertainment?
Vagy azt a csomagot letiltottad, mert a családi csalódásaid helyett 
inkább csak a futó kalandok és azok az egyéjszakák kellenek, hogy hol is voltam?
elég sokan közületek szaladtak ki munkából késve a hálószobámból...
Ezt akartad? Mit akartok attól a formálódó világtól,
amit ha formálni akartok, napi szinten kell lekövetni az eseményeket,
ráadásul egy immár globálisan egymásra ható, 
miliszekundumonként ezermillió változóval,
a hering ára, a benzin mennyi, a tankok füstje, a határblokád, a tüntetés,
a mélytengeri vezetékek, az ózon, a fapados vírusszállítgatás mindenhova,
és a közművek és a reálbérek és az önfenntartás ára, hát még a családalapításé,
és a vendégmunkások és a gazdasági menekültek, és Hollywood és a hírportálok,
és a valóságshowk és a kátyúk (mennyi kárt okoznak), és a klímaberendezések,
és az olaj hordónkénti ára, és az erkölcsi spaghetti, amiben élünk,
tiszta kesze-kusza minden, és a felmelegedés, máshol a lehűlés,
az erdőtűz és az aszálykár, és az atomkoffer, és a műholdrajok,
és még 10 a tizenkettedikenszer szorozd ezt meg másodpercenként témákkal,
és még akkor is az van, hogy mi hatott éppen kikre egy válságban, tudod-e?
Hogy miért bántották egymást egy párkapcsolatban,
vagy mit hoztak magukkal hazulról és a másik azt a pain-t hogyan triggerelte,
azt nem egyszerűsítheted le egy képletre, ami majd mindenkit felszabadít!
Aki ezt adja be az az emancipáció ideológiai gyorsétkezdéjét ígéri,
ahol mindenki ugyanazt kapja és ugyanolyan műanyag az egész, persze.
Nem nagy mozgalmakkal kellene egymást fárasztani, hanem lokális fiókintézményekkel,
szakszerű és segítőkész apró hub-okkal, nem pedig kukát borogató tüntetésekkel,
amik során meztelenre vetkőzve, telerúzsrajzolt Fuck You-k villanak fel!
Nem egybőli változást, hanem fokozatosat! Szerinted meddig volt Írország mondjuk
Anglia uralma alatt vagy Norvégia Svédország szinte lekezelt gyarmata?
Szerinted mennyi ideig tartott, mire az emberek nem féltek a vonatoktól?
Bocsánat, jóval előtte a tűztől?
Mennyi ideig, mire a fermentálás higiénikus lett? Vagy a tehénszar újrahasznosítható?
Vagy hogy a rötyi és a slózi kerámia és nem a kertbe kell kimenni hátra, Decemberben is?
Vagy a kaucsuk és a kőolaj szintetikus megfelelőkre tett szert?
Vagy a dupla hélix vagy az emberi genom meg lett fejtve, vagy a maghasadás?
Nem lehet egy folyamatot, ami amúgy is folyamatban van (csak nem bírjátok kivárni)
úgy sürgetni, hogy az a kifejlődésének kárára lesz, mert torzítva van a sürgetéstől,
elvégre a földeken sem állnak szentségelve a magvetést követően
úgy legalább 2-3 hónapon át azok a földművesek, akik türelmetlenkedve toporzékolnak.
Ezt, hogy fokozatosan, türelemmel, bölcsen, nem agressziót hívva be,
állítólag agresszió ellen küzdve: ezt még senki sem mondta el nektek?
Vagy hogy nem kell nagyzolni egyfolytában és lekezelőnek lenni nyilvánosságban
(nyilván önvédelemből), amikor ez lejárató jellegű, mert nevetségessé válsz?
Nem minden férfi dúdolja azt a dalt, hogy "Part-time lover" (más sem kell),
és nem fog attól meggszűnni a szociális feszültség - ami amúgy unisex -,
hogy a férfiakat vagy en bloc megszűnteted a nemeket, ez illúzió!
Csak vetnének egy pillantást hazudozás helyett ezekre:
Ellen Von Unwerth-től Mario Testino-n át 
eljutni Tyler Shields objectify szintjéig, ez nem megalázó?
Elton John and Elizabeth Hurley, ahogy szétteszik...
... együtt mindenük estélyiben, egy fehér zongorára fonódva?
Mi is a végső mérleg az egészet illetően? Hogy nincs véleményetek?
Az is lehet. Vagy az, hogy: Csináltatok magatoknak egy új arisztokráciát.
Hollywood glamour. Music industry industry baron posterboys.
Ezekben, mivel jóvla a te paychek grade-ed felett vannak, engeded
(azt hiszed, hogy velük szemben megengedő vagy), de a helyi kávézó
pultos-pincér fiúját, mert utánad nézett és megnézte a formás seggedet,
azt leüvöltöd, mert mit képzel? Vajon mit. Utólag rólad azt, hogy:
Elment az eszed?
Mert ezt vehetnéd visszajelzésnek is (aminek hiányától amúgy makogsz),
és ha kulturált közegben vagy, csak odanéz és nyugtázza az illető,
de ha rá is fog, akkor nem kulturált a közeg, és nem harciaskodni kell,
hanem nagyon gyorsan közeget váltani, olyat olyanra, ami neked megfelel.
Szóval akkor a multi fotóztathat meztelenül mászó nőket,
mert azok igazából nincsenek elnyomva, sőt, jól keresnek vele,
és önszántukból teszik (kényszer nélkül keresik magukat evvel szarrá),
tehát ők az önálló nő szimbóluma? Most én kérdezem: Elment az eszed?
Mert mit üzen ez kifelé? Az nem számít?
Ha a Dollhouse nőegylet csapata a villamoskapaszkodókon tornázik 
forgalmi csúcsidőben, leggingsben tárogatva a combjait? Ne vedd észre.
Az egész folyamat el van baszva, mert mértéktartás nélküli szereplésvágy hajtja.
De ha még sztárolva is van, akkor nagy a baj. A szindróma egyértelmű.
És közben ez csak a csőcselék beetetésének ál-arisztokráciája,
mert a leggazdagabb, legbefolyásosabb alakok  nyilván nem lépnek fel,
és nem mászkálnak utcákon. A rajongónak gumicsontként tehát...
... odavetett sztárok pajzsfala mögött eltartóik és befektetőik leledznek,
és a sztár annyi, hogy a dúsgazdagság túlvilágának szélén
csicsergő és csipogó hírességek producereinek harácsoló életvitele
enged annyit a plebsznek, hogy azt az illúziót bekajálhassák,
hogy meglegyintette őket egy másik dimenzió, egy helyzetfelismerés,
autogrammot kérve 6,5 óra ajtók előtt rostokolást követően,
hogy akik ilyen híresek, hogy itt kell értük ácsorogni többedmagaddal,
az valami olyan ősi igény pótléka, hogy instant álisteneket bálványozva.
Lara Stone a Versace parfüm reklámban, Eros pour Femme.
a világ folyton le is cserélgeti őket. De attól még zeneileg lehetnek tehetségesek.
Vagy értenek ahhoz, hogy kizsákmányolják a saját testüket, lízingbe.
Bar Refaeli - The Jersey Shore shoot by Terry Richardson,
vagy amilyen reklámokban szerepelt és ott miket megtett az átutalt pénzösszegekért.
Szakított is vele Leonardo di Caprio.
Vagy ezek azok a karakterek, akik felveszik a pózt, amit rájuk öntenek,
és innentől kezdve minden híresség nem más, mint színész,
és a szakmák el sem különülnek már, és az egész egy végtelen cirkuszi őrület,
a szemfényvesztés és parasztvakítás csúcskategóriás dömpingje,
amiben a százmilliárd dollárok úgy pörögnek ki asztalok felett aktatáskákból,
mint ahogy a szmötyi felett a szotyimagot köpi a vendégmunkás utánafütyülve a lányoknak,
és közben habzó szájjal, ökölbe szorított kézzel egy feminista nézi távolról,
hogy ne tegyen semmit, de otthon a papucs fasziját aztán leüvöltözze,
(aki mellesleg sugasean-t nézi a bajnokság-sport-tv élő adásában vagy Randy Orton-t), 
egy szótlan kis hapsit napi szinten helyre tenni a világ nevében
a világot kioktatva egy személyben, mintha az ellensége volna,
vagy valamiféle verbális (nem mindig csak verbális) boxzsák,
rajta vezetve le a napközben őt mint nőt ért feszültséget, és az elfojtásokat. Tényleg?
És mikor már 4-5 hete itt laknak nálam a szomszédban, így laknak,
pedig nem régen költöztek be, de már nem lehet bírni a visítozást,
átmegyek és behúzom a nőcit náluk a zuhany alá és 20 percig kínálom hideg vízzel,
mire a passzivált fiúja annyit dünnyög, hogy levitte a kutyát és a csaj nyugtázza,
mint aki engedélyt kért és mint aki engedélyt ad (még vizet neki!),
20 perc és a kutya kivizelte, kiszaglászta magát, ez alatt tehát visszajönnek,
a nőt újra össze lehet ereszteni, a fiúját újra össze lehet ereszteni,
és aztán leül a csaj és elsírja magát (színpadon a csuromvizes hárpia):
hogy sajnálja, hogy ilyen lett,
őt teljesen felkavarja ez a helyzet, és az összezavarodottság,
hogy most akkor kinek van igaza, mert annyi mindenki annyi mindent mond.

Lent a gondnok néni úgy köhög a szétcigizett refluxtól, ahogy a macskák okádnak szőrgombócokat.
Ráküldeni kihangosítva a belsőudvarra a Mermaid Chunky live at The state51 Factory koncertet így nem szégyen.

 

 

 

 

 

Carne Tremula és az aspirációs görbe

 

Az 5. kocsmában aznap este kipattannak versek, a szülinapozás során: (például)


Titoktartás van?

Hősi szerelmek
halottas ágyán
elszántott ígéretek.
Kifénylő csókok
elcsukló szavai
félig lenyelve.
A mostba oltott
oltalom oltári
apró hazugsága.
Sószóró sebrepeszek,
érzelmi árokharc
sújt le ölelésekben.
És azt mondja 
a 19 éves lány,
hogy egyszer majd
beszéljünk...

Aztán riszálni kezdi magát.


Előáll, prezentálja magát. A megnyerően erotikus a cérnabelű kis ukrán menyecske,
flikk-flakkolva, tekeregve... azt mondod neki: "Tudom, hogy most min ügyeskesz".
A reakció pikirt és védekező. Nagyokat pislogva néz elnyújtottan ekkor ő,
... odahajolva... majd utolsó pillanatban elhúzott szájú vektort lő,
és elfordítja fejét az utolsó utáni pillanatban, ügyeskedve mégis,
hisz neki ez normális... ez az állandóan érzelemmentes tézis.
De rég volt, Betty Brosmer és a Sports Illustrated között eltelt évek,
hiába mind, hisz ma is ugyanúgy megrogynak a kissé szőrös férfitérdek,
mikor egy pislákoló lányka zsezsegve odadörgöli magát szinte mindennek,
és még ő van felháborodva aztán, hogy rajta tekintetek megpihennek?
Ajvé! Csak neked ne dörgölné magát annyit, együtt mindenhova menet,
megint riposzt: még ő érvel, hogy a közeledben felizgul, ez hogy lehet?
Jön a család is? Tényleg? Miközben az anyját táncoltatod a boltban bent,
a lány a kocsmárosfiú barátoddal cicázik... aki megvadul, "csak tolja le"
(feltámad benne egy giliszta gondolat)
- mélázgat izgatva a srác magában (arcáról lerí)... elnézést is kér,
hajnalban már, mikor együtt sétálunk haza később. Figyelem légzését.
A nők már sehol. Mert a barátság mégiscsak fontosabb, mint a szex,
főleg, ha ilyen kis, nagy, elvetemült, egyéb cédákon fölöslegesen veszekedsz.
És ha amin te már túl vagy (de még mennyire túl!) többedszerre evvel vagy avval,
látod, hogy be akarnak rántani mást - egy barátot? - ugyanarra a partra:
akkor ahol nyilván taknyos-nyálas terpeszek között ígérgetés van folyton,
(tudod)
átverés, mert nem volt még olyan 18-20 éves lány, aki megáll egy ponton,
hogy becsületesen, kimérten előadja magát, hogy kételyeibe beavasson gyorsan,
hanem fogja a cókmókját, és rohan valamerre! Mint egy egész csorda:
annyi, de annyi ilyen lány van mögötted, vagy fut még mindig előtted.
Illataival traktálva, "érj utol, és tiéd leszek"! De hiszen a felnőttek:
(azonban ők - azonban ők) már nem dőlnek be ilyen hülyítő játszmáknak,
akkor is, ha máig érzed tapintását annak a simára borotvált 100 lábnak!
A csattanó!
A finálé!
A vágta!
Az ágyúzás.
A szimfónikusok!
Egészen elképesztő!
A szülinapozás csúcspontja az volt, ahogy mexikói pincevilágzenélésen voltatok?
Nem kellett senkinek bemutatni a káoszelméletet, nem voltak kifinomult borlapok!
Egy rezgésre járta az egész kóceráj, nekünk énekelt rekedt hangjával Claudia Montoya,
mint egy derekán pisztolytáskával flangáló forradalmárnő, na a színpadon pont olyan!
Ez nyilván hatott a kislányra is, utólag megköszönte vagy hatszor a szép estét,
te pedig apró, elvétett rámarkolásokkal és végigsimításokkal dícsérted a testét?
Óvakodj, hülye!
Ahogy a világ csak úgy lövi a szexuális tartalmakat, a milli_szekundumon_kéntit:
Ms Inkwell strong and fit workout vagy a szilikonserpenyő, a bőrkondom, a méz is!
Óvakodj hát! Főleg éppencsak nagykorúvá váltakat nem kell éjjeleken megváltani,
tudatukban van úgy, hogy még sokáig egy puha kis izé, mint valami bárány lakik,
és ezt becserkészni, ezt elmarni - mint Fehér liaison -, ezt marcangolni, még ha szereti is,
mint ötlet nem túl megnyerő utólag, és mert nem túl kiforrott, nem túl eredeti.
A Carne Tremula (1997), az All That Jazz (1979), a Gadjo Dilo (1997), Dig! (2004),
valahogy összeáll egy görbe, és vissza van rántva a talajra a kiveszőben lévő szépérzék!
(elkalandoztál)
Rád szól ekkor a lány, hogy szomorkodsz-e? Az anyja szerint leült a buli?
Nyilván jobban érdekelne (csak nem mondod az arcába) egy kis közös nudi.
Ő tehát kérdőn néz, míg bennem végigmennek a melankólikus zenék sorban,
elfordul hamar, kis híján pördül, így a kis ukrán nőcske már megint nagyott robban,
Lebanon Hanover - Gallowdance, távolodtában végignézel lányon, a ruhán,
(látványraktár)
a feneke imbolygása után jön a Saäda Bonaire - You Could Be More As You Are.
...
A város éppen erre készül: 7th European Cyclodextrin Conference 
September 5 – 8, 2023, Hotel Helia Budapest, Hungary!
Hogy kövesse ez: Budapest Central European Fashion Week SS24,
és a túlnyüzsgő várost 250 fesztivállal meg lehet utálni?
...
Vissza arra, ahogy kavar a kislány, mint a megpörgetett szélrózsa, minden irányba,
és kész tény, hogy a karjaidból napokkal ezelőtt - bájitalos hangulatban - magát immár kirágta!
Valami felhördülés jön belőle, cserfesen ágálva? Nos, nem éppen kidolgozott harcizaj!
Pénztárcámban eközben a budapesti bőséges street art merítésből egy rózsaszín matrica.
"Lány létedre úgy beszélsz, mint egy kocsis". Sajnos néha itt is ez a helyzet.
Bár zongorázni gyönyörűen tud és bárhol, ha talál hangszert, elő is adja (nesztek!),
de fejében csupa jelenidő van még, ebből kifolyólag hosszútávon tervek terén egy nagy MAJD van.
Mint amikor darabossá váló félrészeg beszéde felharsan... és az önbecsülés hamar jelzett.
Főleg az derült ki igen hamar, hogy ez játék, amit ő itt csinál, testbeszéd és szexi tercek!
Gyerek még? Se nem nő, már nem is lány: a játszás, a határfeszegetés, a pacsi és az aktus,
neki ezek nem túl komoly tények, szinte egyre mennek. Később szemérmen teremhet még vadhús!
Mégis dícsérem bájos arcát, finom kis mancsait, és lobogó, hosszú, kiszőkült haját,
megirigyelnék kinézetét Trójában, Weimarban, a mórok, a dánok, és biztosan a maják.
Dícsérem, hogy hobbi szinten elcsavar fejeket, és olyan ösztönsen teszi, ahogy tagadja.
Nem sok olyan udvarlója és hajbókolója van a városban, aki az alkalmat meg ne ragadja.
Folytonos táncolhatnékja is van, elkiáltja magát, hogy ő most kicsattan, tánc, tánc!
Hogy az ital beszél-e belőle? Vagy a 19 zsenge éve, amin nincs egyetlen ránc?
Ez egy érdekes kérdés, hogy 4X után akarsz-e naponta még lépést tartani ezzel?
Építesz-e mindenféle mellékoltárt - megfeleléseket és checkpointokat - a szexnek?
Az ilyen rabságot, ami édes rabság az elején még, aztán nyűg - nem kéred?
Mikor jön az, hogy vigyed tengerpartokra, ahol fotózkodhat az erkélyen?
Elvégre ha telefonján mutat valamit, tucatnyi levelezés van megnyitva,
küldözget: csomó szívecske, flört, fürdőruhás képek magáról, a nedves szempilla!
Szórakoztatod-e állandóan, és üldögélsz-e valahol, amikor egyszercsak rádun?
Kell-e Kupido-reptérré tenni a kedvenc kocsmákat, hogy vároterem legyen a bárpult?
Soha nem lesz ilyen... akkor se, ha a teste nyilván elképesztő hatásokat képes kiváltani?
Inkább sok visszaemlékezés közé betenni, tudva, hogy a csiklójában valami vidám lakik!
Nem véteni el a célt, hogy találni kell egy normális nőt és addig becsúsznak simán bakik...
... de akit megbabonáz egy nő riszálása, vagy hogy szépségével már-már nyilván vakít?
Ez nem kell. Annyira nem kell, mint a 19 éves lánynak a család és gyerekek gondolata.
Fordul egyet az ágyban félálomban pőrén? Ülsz mellette és nézed? Mint egy boldog tata?
Kérdés?
Krzysztof Kieślowski filmben? David Lachapelle filmben? Ziga Vertov filmben?
Attól független, hogy minden merítkezés a teste körvonalain belülre ízlett:
Mit kezdenél egy ilyen nővel ma (amikor háború is van), vagy akár jóval később,
mikor még 10 év, mire egyáltalán 30 lesz, kivárni(?)... addigra már vagy fél kört,
vagy többet lerótt nem is a bolygó, amin laktok, de az egészében izzó galaxis!
De mi lesz... ha még egyszer packázva spontán rád mászik, majd biztos haragszik?
Hogy a pocakban - bár úgy tűnik, korai - máris ott a Kinderüberraschung forogva,
csak mert hegedűltél lába között hosszan, erősen, és szépet szólt a doronglant??
Sok óvva intés következik! Csókjától is óvakodj, vöröses barna szája belül fénylik,
mintha hamvas cseresznyét szopogatnál (azt a sötét fajtát), úgy is érik,
és szinte megnedvesítve dúsul, bő nyállal mossa beléd magát ez a lény is,
és hányadik már a palettán... ? ... mind elfut valamerre végül úgyis!
Hány kisvárosnyi nő lehet most úgy, hogy nem érti miért, de folyton csuklik,
mert hisz felidézem őket állandóan, biztos, baljós, bizarr képet festve róluk,
és emlékeik között sok pikáns jelenet is felbugyogva lármáz, szinte tódul!
Végül kifulladás, pihenőt! Hazaértél, feküdj ágynak a nők valamelyike nélkül,
enyhítse ágyék iránti szomjad zuzapörkölt és uborkaléböjt... az égen légző fénykürt,
feltámad hogy kitekints, és ekkor a város legnagyobb, nem túl távol fekvő toronyházán
ez egyszer bizony megjelenni tűnik az a kép, ami mindent, de mindent egyből rádzár:

Fried Pál "Bepillantás a boudoirba". Nocsak? Érzed, valami bizsereg mégis.


 

 

 

 

 

 

Krasznai Gíta

Tágas égbog boronája borul a hajpánt kontúrjára.
Aranyló almaköd gördül a könnycsatorna horizontján most.
Mosolygós kámfor fordul a sarkon küldött csókokkal.
Apró talpakon ebben a csodamisztériumban elevenen, szépen:
Gíta dalol a domboldalt betöltő diadalittas hangján,
s amennyire vagány, vérbő és érzelmes az előadása,
olyannyira törékeny, óvatos, megfontolt és tréfás ő maga.
Azok közé az életformák közé sem sorolnád be, akik tényleg,
őszinte élvezettel írják körül a világot, aztán magukat,
valami tehetség folytan... mert Gíta más, ő változik folyton.
Egész megjelenésével valami sarkallatos bájosságot üzen,
aminek végső vallomása nem több, mint az okos nő ideálja,
és amennyire okos, annyira kifinomult kis kacérságaival:
aminek egyetlen félmosolya a mikrofon mögül, valóságos,
és képes begyújtani azokat az érzéseket is, azokban is,
akik azt hitték, érzelmi világuk halott tárnák sora, kiégve.
Ha van tavaszi reggel, 
amit embernek képzeltél lágy verőfényben úszva filozófikusan,
akkor igazából elképzelted már Gítát, amint hanggá,
rezgéssé, világmindenséggé változik a nagy sötét semmiben,
aminek abszurd eredményeként itt örülünk egymásnak... ennyire.

 

 

 

 

Soltis Miklós

Egyfajta végletesség dolgozik ott, ahol képzelete motoszkál.
Egybekötött fogalmak és fontos kulturális tényezők lebegnek előtte.
Valami komikus, szinte burlesk kombináció mélységes fennhangokkal,
amidőn fogja magát és olyan összefüggéseket teremt,
amiknek éveken át megágyazni készült, csak készült és készült.
Halogatva kiállításokat, anyagmegmunkálási módok mentén tudakolózva,
igazi kutatómunkával ötvözve a hétköznapi tárgyak szeretetét,
és a gyerekkori tárgyak mitológiájának (játékok) újrafelfedezését
(hol kapaszkodás valami még stabil állapotba, hol kultikus bálványimádás ez)
és egyes szenvedélyeit, egyes élményeit és egyes fétiseit előtérbe hozva:
a már említett kombinációs készséggel emelve ezeket vissza a közös térbe,
jelenségeket kreál tárgyi formában,
ahol ezek bizarr kijelentésekké alakulnak egy pillanat alatt.
Tényleg lesújtó tanulságok olyan fekete humorral fűszerezve 
elegyülni engedve a metafizika határán,
hogy kiderül: ez a minőségi szórakoztatás egyik régi alapelve volt hajdan.
Hol és mikor? Középkori vándorszínházak. A főtéri freakek mutogatása.
A shakespear-i fordulatok meghökkentő ereje a maga korában, átöltözgetve.
Vagy a világháborús árkok ipari anyagokból eszkábált miniatűr műalkotásai.
Vagy éppenséggel a háborúkat meg nem élt vagy élményként súrolt,
az elmenekült, a kitelepített, az elzavart, a meghurcolt,
az eleve kisebbségnek számító sokféle közösségek sorsa,
amint rávetül egy-egy mindenkori akciófilmre vagy szuperhősjelenségre,
és némelyikükben felcsillan az elfojott igazságot várás érzése,
hogy mi lenne ha... és a sok "ha" élmény összeáll, aha.

 

 

 

 

GALÉRIÁK_HORROR_1

„Látni a szerencsétlenséget, és nem megfutni előle, 
nézni a szépséget, és nem közelíteni hozzá: ez a szép.”

 

Az egész úgy kezdődött, hogy évtizedek teltek el.
Az ember járja a galériákat, fut egyik megnyitóról a másikra.
Elkezd közösen csinálni valahányat. Megnyitni. Kiállítani.
Beletanul a művészeti vásárokba, legyen az Köln vagy Basel,
vagy Wien vagy Budapest, netán Berlin és New York hébe-hóba.
Berlin Biennale für zeitgenössische Kunst! Mindenképp!
La Biennale di Venezia! Ami nyilván kihagyhatatlan!
És az egész felfogásrendszer, aminek kulturális központjai
- tény és való - a kontinens értelmében nem csak nyugaton
(lásd Kína és Japán művészeti piac szintű felhozatalát, döbbenet)
honosultak meg...
de az identitásválságban a Vasfüggöny lehullta óta vergődő,
állandóan nyugati szlogenekkel és pózba magát vágásokkal élő art szcéna
(soft opening, skandináv design, monokróm tipográfia,
zsebre tett kézzel megnyitót tartani, pezsgőzés, gyöngykagyló,
PetNat panoptikai koccintás panelek, forgolódás a fogadáson,
sutyorgás azokról, akik nem forgolódnak, mert hozzájuk forognak, stb.):

*** A helyezkedés irdatlan mértéke, állandó, tömeges párharc.
A művésztelepek számon tartása politikai alapon. Tihany, Élesd, Kelebia,
FotóFalu 2023, Magyarkúti Művésztelep, Barcsi Nemzetközi Művésztelep,
Nemzetközi Velencei-tavi Symposion, Szentendrei művésztelep,
Érdi művésztelep, Szigetszentmiklósi akciófestészet,
vagy épp Kassa környéke, netán Zebegény, meg annyi, de annyi más.
És a budapesti pókhálóközép dagadó piacspekulációja.
A galérista, aki kijelenti, hogy minden galérista délibábot árul!
A galérista, aki emancipációból irgalmatlan a válogatásdinamikájában.
A... 
A művészeti vásárturizmus. 
A csicsás vagy csak igényes megjelenés mindenek felett?
Moleskin. Zara. Fjarnell. Nanushka. Kitérő Budapestről.
Karl Lagerfeld. Anna Winthour. Philip Starck. Neked is van ilyened?
- kérdezik egymástól? Vagy te vagy ennek a megfelelője a budapesti közegben?
Mi vagy? Mi vagy? Mi vagy? A magyarság elveszettsége üvölt belőlük?
Téríteni akarnak, téríteni, téríteni, téríteni, téríteni,
gobelinek, az asztalon kristály és ezüst szerviz, rebarbara és hibiszkusz,
biotin és baobab kivonat sorbet változatban (új Pantene Hydro Glow?);
Les 2 Alpes fesztviál és maracuja likőr, és a glamping élmények jachtokkal
(mintha egy kiglancolt változata volna annak, ami ez: Akkezdet Phiai - Siófok);
ketyerék is vannak, drága karóra-dodzsem és nyaralásfotók pálmásítva,
a Herendi és az üvegbeton, az alumíniumnyomat és a rizográf között elveszve valahol,
caldereta menorca (Lobster stew) és kecsketejes szappan levendulával (mi a f*sz?),
persze vegan avocado szendvics (meg sem lep)... Boneless Buffalo Bites? Sizzling Chicken and shrimps?
Peppercorn steak? Hydrangea heteromalla, mint tányérszéli dísz, az előétel-csalogató aduász?
A bemutatótól a hangfelvételig.
Túrósmarni eperhabbal. Meg szicíliai citrom, mangósör, eperbor, és egy csomó más inyenc-kacat;
hozzá a speciális japán papír rajongás, de ez a galéria is, meg az is,
aztán kiderül, hogy az egyik esetben az egy koreai papírkészítő szakrális eljárás,
nem japán. Szólsz nekik? Ha küldesz egy üzenetet, úgysem válaszolnak. Elzárkózás.
Igaz, megtörténik az is, hogy bevisz valaki egy koncepciót (kinyomtatva),
vagy csak a saját szakmai pályafutásának (igazolvány)fényképes listázását,
és a galérista a papírt simogatva annak (amúgy tényleg fajn) textúrájával játszadozik,
elkezd fetisizálni önszórakoztatásból - erőszakot téve az amúgy személyes jellegű helyzeten -,
kihangosítva az elemezgetést dumál, mit sem törődve avval, aki ott áll vele szemben,
de azért méltatja a kissé csontfehér, kissé barnás, egyértelműen ritka organikus 
(durva vegyszerekkel nem fakított) papírstócot, bele sem lapozva, nyilván megalázó.
Mint a dűlőre néző lankán megpendített kedves koccintás során az asztalvégi balfasz,
aki a felköszöntés során vagy lagzibejelentésbe belepofázva 
elemezgetni kezdi az éppenhogy csak felszolgált kellemes illatú bort,
forgatva azt, szipogva és szaglászva, oda nem illően, mert csak erre képes.
Magát prezentálja, és folyamatos figyelemre áhítozva kelleti bájait,
magyarán kóserolja önmagát... és mikor lett az, hogy a művészek feladták
(vagy legalábbis sokan besoroltak oda), hogy a galéria dönti el, mi a minőség?
Egy gyárat hoztatok létre, fiókintézményekkel. Üzemeket, amik küszködnek.
Pózokat, amik nem természetes pózok. Ilyeneket nem csinál normális ember!!! Heló!
MOME Elméleti Intézet, talán kivédi? Csak nehogy eszképizmus legyen az elitizmus.
...
Le Fée absinth persze sehol. Porcelán pang helyette dögivel,
meg babusgatható szobanövények, vissza nem szólnának. Micsoda miliő?!
És mint a másrészről még felnőni nem engedett kvázi-indivíduumok:
a saját behatárolásuk, az öndefiníció szintjén keresik,
hogy akkor ők milyen réteghez tartoznak (szakmai alapon?), milyen kasztba
(be akarják magukat kategorizálni hallod?) tartoznak...
NINCS IS OLYAN KASZT EBBEN AZ ORSZÁGBAN (nem baj, eljátsszuk... magunknak?)
... ez oda vezet, hogy nyilván dominálni kezd az elitizmus.
/// EXTRA BENEFIT:
Model Josie Maran is wearing Benefit Cosmetics
heat waiver:
(opposite) Satin camisole dress ($250) by CK Calvin Klein.
Cubic zirconia necklace ($365) by Jennifer Kaufmann.
shooting stars:
(this page) Satin ribbon dress ($170) Nanette Lepore.
Angora cardigan with satin and beaded flowers ($300) 
from Cheap & Chic by Moschino.
Aquamarine necklace ($365) by Jennifer Kaufmann.
(Boy's clothing from Target. Men's clothing by Banana Republic.)
For fashion details see: Buyer's Guide.
- SHAPE July 1998, page 105 ///
...
Eltelt tehát több évtized és a Kiscelli barlangtereitől
Yoko Ono galériáján át a Dorottya Galérián át,
annak bezáratásán is túl a Liget Galéria fenyegetettségét,
vagy a Kálvin tér környéki apró galériák bezáratását,
sőt, a Hidegszoba és Kispont Galériák megnyitását,
valamint a világjárványok utáni galérianyitás,
újranyitás hullámait Budapesten is lekövetve módszeresen
(Einspach, aki bővít ... Erdész Barna, aki nyitni kész...
... Molnár Ani, aki a harcifeministákkal szűri össze a pinalevet ...
és ez a sok női-név-galéria, ahogy mára már felfutott...
... és Fénymúzeum körüli szétbicsaklások és hiszti meg herce-hurca...
... és az élményparkok múzeumként magukat hirdetése...
... és a művészek tömeges kivándorlása ezerszám évente:
inkább vendégmunkásnak, halásznak, takarítónak, pincérnek lenni
(ha szar művészek, ha nem, főleg, ha nem!);
ez azért lejár egy ívet és 2023.09.tizenvalahányadikán
egy személyes meghívásra sikerül bekapcsolódni
(jesszus mondják, te úgy jöttél, hogy nem regisztráltál?
                         ÚGY!)
egy tárlavezetésbe a Gallery Weekend Budapest kapcsán.
Hát azért az elég érdekes, hogy senki sem veszi ezt fel,
hogy tanulmány szinten kielemezze, miket kántálnak a galéristák!
Hát azért az elég érdekes, hogy amit kántálnak, az mi is!
Vagyis, hogy vannak bizonyos húzónevek, amiket 5 éve még nem,
most meg 5-ből 4 ismételget, mint aki azt akarja tudatni ezzel
- Maurer Dóra, Reigl Judit, Keserű Ilona, Ladik Katalin, Barabás Zsófi,
El Kazovszkij, Kim Corbusier (jelentős részükkel ő / ők is találkoztak már?) -
hogy ő képben van, és hogy a galéria, amit képvisel, is képben van,
és hogy a galéria is képvisel valakit, aki szintén képben van,
még ha utólag is ünneplik, mint általában a magyarok.
Kicsit olyan, mint az angol irodalom prognózisa önmagát illetően,
még valamikor 2004 és 2006 között, ezekkel a bizonyos sorokkal:
"The last three decades of the 20th century saw a number of 
short-lived poetic groupings such as the Martians. There was 
a growth in interest in women's writing and in poetry from England's 
ethnic groupings, especially the West Indian community. Poets who emerged 
include Carol Ann Duffy, Andrew Motion, Craig Raine, Wendy Cope, James Fenton, 
Blake Morrison, Liz Lochhead, Linton Kwesi Johnson and Benjamin Zephaniah. 
There was also a growth in performance poetry fuelled by the Poetry Slam movement.
A new generation of innovative poets has also sprung up in the wake of 
the Revival grouping. Further activity focussed around poets in Bloodaxe Books 
The New Poetry including Simon Armitage, Kathleen Jamie, Glyn Maxwell, Selima Hill, 
Maggie Hannan, and Michael Hofmann. The New Generation movement flowered in the 1990s 
and early twenty first century producing poets such as Don Paterson, 
Julia Copus, John Stammers, Jacob Polley, David Morley and Alice Oswald.
Despite all of this activity, major publishers dropped their poetry lists 
and both young and established writers became increasingly reliant on small 
and medium sized presses, generally dependent on State funding. As of 2004, 
it appears that a still thriving literature is faced with an ever-decreasing audience."
A politikamentes képzőművészetészet jutott el ide most Budapesten,
mert az irodalom már rég utolérte a nyugati tendenciákat. Nem éhezőművészet,
hanem művészéhezés van, és ebben a legjobb - nem hadakozó - nőművészek 
egy jelentős része is osztozik. Utólag megünneplésre vannak példák.
Húzónévvé polírozva, avanzsálva elő, amikor már bel lehet magyarázni bármit,
mert az illető nem fog egyértelműen és önkritikai attitűddel kiállni ez ellen?
Addig meg fess a szobakonyhában.
Addig meg járj mosogatónőnek, egyél maradékokat ott!
Addig meg szülj titokban, nehogy kirúgjanak a 3 állásodból,
ami mellett éjjel 1 és 5 között próbálsz és csinálsz is művészetet!
Addig meg Karácsonyra kérj festékeket, húzd ki vele 1 évig!
(és hallgasd meg a megjegyzéseket, hogy jaj, csak ennyi képed van,
vagy jaj, miért nem csinálsz sokkal nagyobbakat, 10x10-est, méterben!)
Addig meg lejárt csukában előbb, végül már a műtermi cipőben
(ami miatt meg az utcán néznek le) mászkálsz bekapni egy-egy felest,
valakikkel, akik leszólítanak, vagy valakikkel,
akik mindenki, csak nem a finnyáskodó galéristák,
akik ha kiugrassz holnap az ablakon,
vagy ha Dunába merülsz ólomcipőben (semmi performance!),
vagy ha elgázol valami belőtt állat a fővárosi éjszakai-alvilági életből,
vagy ha egy lépcsőn az illető leesik, mert felmostak
és a magassarkú sarkának újratalpalása még tükörsima:

akkor jönnek ám a nagy felfedezési nekibuzdulások,

és a nagy "én tudtam, mi mind tudtuk, hogy ő mekkora zseni,
csak hát kifutási teret akartunk hagyni neki,
hogy egy kicsit küszködjön, hogy beérjen, beérkezzen"

Ja, meg fél-éhhalálba és teljes egzisztenciális deklasszálódásba,
amolyan leépülésfélébe hajszoltátok a folyamatos elutasítással,
ami közben a legbanálisabb, könnyen értelmezhető,
egyáltalán nem provokatív vagy nem öncélúan nővédő,
vagy kimunkálásban nem épp komplex seggfejeket legyeztétek,
legyeztek vissza ők is a vásárokra való kihurcibálásukért hálából,
egy borzasztó közegbeli kölcsönös pitiáner seggnyalás és smúz szintjén,
sztárolás is van,
 - „A remekmű az, ami egy halálraítéltet sem zavarna a cellájában.”,
nyilván nem ezen a müdszertani megközelítésen alapul a felfogás most sem -,
ahol a megnyitók és kerekasztalszerű beszélgetések sóhajokkal kezdődnek,
és ahol a néhány éve galériát működtető, unatkozó gazdag kis köcsögök
arról regélnek tenisz után lebarnulva, hogy mennyire elegük van már a városból.
Helyben vagyunk. A tárlatvezetésen úgy jön be a galéria tulajdonosa (méltóságos dáma),
hogy nem köszönön az ő intézményébe egybegyűlteknek (helo, this is me alapon),
míg a falakon a feminizmus ősmatriarchátus-kurátori dömpingjének
keretén belül amúgy csupa erőszakos mű van, tüskék átdugva segg és csikló között,
elmebajos ábárolások egymást okádó figurákkal és mindent elnyelő macskapofázmányok,
és maszturbáló (a saját testével csakis így önállóan rendelkező?) rajzfilm-alakokkal,
és boszorkányokkal és neccharisnyás, faágon széttéve magát csúszakoló alakokkal
(elméletileg ezek a munkák a nők ellen elkövetett erőszak ellen szólnak?);
és Raymond Radiguet egyik műve - Zigány Miklós fordításában - Le diable au corps,
mit sem segít, mert itt ezt is hiába volna megemlíteni mersze bárkinek, igaz?
És az a cikk, hogy Egy pszichiáter nyílt levele a fiatalokhoz A szürke ötven árnyalatáról
(lásd.: http://drot.eu/article/egy-pszichiater-nyilt-levele-fiatalokhoz-szurke-otven-arnyalatarol)?
...
jöhetnek a háziállatok? A betört természet imádata a betört nők érdekeit harsogva?
...
Miközben a természet így meg úgy - könnyű egy steril légkondis lakásból -,
de a természet folyamatos erőszak, a bölények és szarvasok agancsoszása (szarvasbogár),
a hangyakirálynők kegyetlen és folyamatos háborúzása... és az őserdő maga,
ami egy hatalmas öneémsztő biomassza, állandó rárablás, fojtás, gyilkolászás,
a kígyó, a kúszónövény, a vidra, a piranha, a leopárd, az óriáspókok,
de szép, de szép... persze, hogy szép egy bromélia vagy orchidea (elhurcolva egy európai lakásba),
ahogy szép Ophelia vagy Brünhilda a színpadon, de attól még iszonyú veszélyesek, ezt üzenik!
Werner Herzog monológja az őserdőről! Ajánlom.
Körbemész a tárlaton, semmi komoly üzenet, csak az, hogy a nőket ölik, gyalázzák,
és nincs egyensúlyba hozva semmi, a Kalash-völgy lakóival, a japán halászbúvár nőkkel,
a 60-as évek gruppicskáival, vagy a Rainbow gathering nudizó globális hippinépével,
vagy egyáltalán avval, hogy milyen országokban milyen szociális támogatás van a nőknek,
hanem csak a darabolás, a csépelés, a durva, egyhangú, akaratos követelőzés,
miközben a felvetés és a nők érdekeinek (nemzetközi szintű) képviselete nyilván
teljes mértékben elengedhetetlen téma, de ebből forradalmár-kultuszt csinálni,
higgadt érvek és tágas tereket nyitó alapműveltséget közvetítés nélkül?
Egyáltalán a kulturák - mindet a maguk kontextusában kezelve - összehasonlítása,
ki ér rá manapság ilyesmire? Most komolyan?
Szóval kampány? Fenntartja a feszültséget, amitől a saját küldetése értelmezhetővé válik,
sőt, pszichés és ideológiai alapon végtelen háborút szít nemi alapon,
*** A KIEMELKEDÉS LEHETŐSÉGE ***
hogy önmagát pozícionálni tudja, aztán persze hazamegy minden ilyen guruasszony,
és otthon leszarva a szektáját (meg amiket ott fröcsögött), a gyerekeinek szenteli idejét,
(megvolt a folsav pótlás és valószínűleg a Baba szappan és a nedvszívó pelus is téma)
de ennek üzenetét (és fontosságát) persze a pódiumon és a feminista kuckóban nem adja elő?
A kiállításokról üvölt ez a fajta kettősmérce. Valójában nagyon is képviseli mindez
az átlag, cserben hagyott, művelődni nem hagyott (vagy nem motivált),
és instant-ideológiákba kapaszkodni taszított városi harmadgenerációs önellátó nők vívódásait.
A kiállításban ömlik az erőszak, mert minden férfi fasz és erőszakos? Azért vagy te is az?
Ezen nehéz túllendülni.
Nem hangzik el az, hogy „Az emberek többségének az a benyomása, hogy amit éppen csinál, 
az nem neki való, hogy valami mással kellene foglalkozni, de hogy mivel, azt nem tudja.” B. Hrabal
Valójában az egyetemi és művészeti, művészetelméleti tömegképzés sem más,
mint egyfelől exportra készülő diplomások, másfelől azok kiútkeresése előtti időnyerés,
hogy akkor ő most önmagát avval párhuzamosan keresgéli kissé flegmán és nyeglén,
hogy igazából illene valamelyest felnőni és a játszódást átvezetni a közösségi jelenlétbe,
és a közösség, mint világfalu a kampusz kerítésén kívül van, ezt nem mondják nekik?
„Mindenki mindig diák szeretne lenni.” B. Hrabal, hogy témánál maradjunk,
és ezt a betűzést nem úgy értelmes értelmezni, mint valami haiku rejtett összefüggéseit,
vagy egy Lao-Ce mintára készült sorok között olvasható dolgot az örök tanulás iránti igényről,
hanem most úgy, hogy van diákhitel, olcsóbb tömegközlekedés, Erasmus, koliban lakás, meg ezek.
A megnyitón a friss diplomás gyakornok vagy épp önkéntes csajszik gazsoválnak komolykodva.
Mindenki hümmögve meg bólogatva néz és magába zárja ellenvetéseit és megjegyzéseit,
miközben akkor pont az történik (a tárlatvezetés résztvevői aránya amúgy itt most 85-95% nő),
amire hivatkozva van, hogy a nőkkel a férfiak mindig is ezt csinálták (lófaszt),
már hol, melyik foldrészen, milyen korban, milyen kölcsönösségben (vagy annak hiányában),
elvégre nem jártak annyira össze a bolygó lakói, nem volt homogenizálva a szexualitás fogalomköre
és elvárásai (volt, ahol nem tudták, hogy összefügg az aktus a nemzéssel - Hawaii például -,
máshol pedig nem adtak nevet a gyerekeknek tíz-tizenéves korukig, ha esetleg valami történne, stb.,
az ókori görögöknél meg leglalább 3 féle házasság volt, akár párhuzamosan, külön doktrinák szerint),
nem voltak standard megoldások mindenre ugyanonnan (valahonnan) a netről lehalászva,
és egyáltalán nem az volt, amit gondoltok vagy hirdettek.
A kiállítás, ami pedig egyirányú zsákutcaként karambolokat vízionál, egyben padlógázra buzdít?
A kiállítás, aminek műtárgyaival nem lehet együtt élni, hanem statement-art szinten felütések,
vagyis üzenethordozásra szánt, ám az üzenetelsikkasztássá váló kiáltások. Lost in translation.
Ziccernek szánt óriási gikszerek, az ellentmondást tűrő élőlények szokásos problémáival...
(egy Quaderno Spiralato világképben?)
... aztán szaggatott drapériák ókori mótívumokkal, amiket ma az akciófilm és pornó
és még valami háromszögében (balesetveszélyes soc-med.-flört-társkereső önbizalomnövelő app-ok)
ezek mentén a jelenből kiindulva szó szerint értelmeznek a kortárs női műelemzők,
meg maguk a fiatal nőművészek is, olvasva Kiss-Judith Ágnest és Szécsi Noémit,
és valamiért mindig van egy Frida Kahlo meg egy Virginia Wolf a falakon idézetként,
(mert ezeket már annyira szétkérődzték - noha a maguk nemében rázós nagy falatok voltak -,
hogy most már puhák, patolyatfehérek mint egy krémhabpástétom), ezek tehát ismétlésre állítva,
egymástól ellesve, hogy mit kell beüzenni, hogy a többiek tudják, hogy te is arra utalsz,
de mondjuk egy Gerda Taro vagy egy Laurie Anderson nem nagyon. Az nem eléggé kenyérre kenhető.
Diane di Prima? Joan Baez? Patti Smith? Annie Leibovitz? Klara Min és a Pannon Filmharmónikusok?
Maria Muldaur? Pat Benatar? Sophia Coppola vagy Floria Sigismondi filmes hatása?
Jane Avril-től Avril Lavigne-ig  ... The Runaways-től a Larkin Poe-ig azért vannak példák.
Laurie Anderson, Annie Lennox, Sinead O'Connor, Marina Abramović, Sebestyén Márta, stb.,
nem csak a szenvedő, a sztárság terhe alatt nyögő nyuszilányok léteznek! Alberto Tolot fotókon túlról.
Sheryl Crow-tól a Theodore, Paul and Gabriel-ig, a London Grammar-től a Larkin Poe-ig erős női előadők,
önsajnáltató  cincogás nélkül. Vannak azok a metódusok, amik nem folyamodnak feltétlenül klisékhez.
Március 8. vagy Szeptember 5.? Mintsem Karina Nicholson nekivetkőzései unottan.
Vagy Mazzag Izabelláé. Vagy állandóan a testiséggel próbálkozva, mint az antik Hellász a bukása előtt.
Kik? Ornella Mari? Vagy Hannah Gadsby? Aki benyúl antik szobroknak? Fine Art Boudoir-kodás is van?
www.erinvalknerphotography.com? Van. Vagy a TOP 10 body manipulation art projects of 2016?
Vagy Winnie Harlow (Wants To Be More Than Just Your Role Model)? Hát nem is a jakuzák.
...
Maradjunk annyiban, hogy vannak azért más megközelítések is. Dietetikus Flow-élmény cardio intervall training?
Nos... Simon Weil, akinek idézeteit eddig is sikeresen lehetett e szövegtestben felvonultatni?
Inkább www.lizaszabo.com, mint Szabó Zsófi oldala, ami valljuk be, egy body positivity parafrázis, nemde?
Hol van akkor a középút? Ahol moderált az önreprezentáció? Stephanie Abu-Sbeih például? Vagy Grace Caroline Currey (talán).
Valamit kellene kezdeni avval, hogy a vonalak összemosódnak. Annyi téma van a férfiakat csesztetésen kívül.
Nem feltétlenül a Holnaplányok a biztos út, sokkal inkább a korokon átívelő helyi értékkincs, amit nők hoznak létre.
Shopify Brands (?): An influencer marketing platform made to increase your profit and save you time?
Boob reduction - a teniszező Simona Halep és Rosario Dawson (akinek laposabb lett a Nagy Sándor és a Sin City film óta).
Ralph Laurent, supertangas.com, Bikini Sunday sessions. Ami a Befriends-en is megy?
Átvitt értelemben ez egy non-stop szoboravatás, amin a felirat ez: testüket nem tekintették védendő értéknek.
The Rolling Stones - Angry, amiben az eleve szerepbe szorított színésznő mutatkozik, "Talent: Sydney Sweeney".
Vásári karrier-boost húzónévzenekarban, kitett csöcsökkel, konkrétan. Fapofával mindezt? Humor olimpia.
ARGYLLE Trailer (2023), amiben Dua Lipa, Henry Cavill szerepelnek, és hát az primadonna gyilkol, filmes karrier start!
Bár a botrányok kerékbe törhetnek egy ilyen ívet, a marketing value nyilván a szakmai ártalomra helyezi a hangsúlyt.
És a szexuális termék-push megy tovább, ráfolyatva a tálentum piaci értékére. Dekoltázs, combfix, fintor, statement börze.
Animációban: Sausage Party (sentient food dimension driven by sexual apetites) + Pickl Rick, ez is megvan? Szexista, tény.
Ezzel szemben van a feltűnésmentes folyamatokat átlátó nők világa, az elegancia és a fokozatos épületesség.
Tehát a besütött sérókkal prémben pózoló alpesi luxusszálló elé ledobott alanyok társadalmi értéke mi?
Ez egy bálványimádás ismét csak, és a szobor és a papnő, aki egyben akar lenni. Ez azért furcsa, de tény, mert mai.
A 10 legszexibb kép, amelyet Jakabos Zsuzsanna posztolt magáról? Ez a márketing előítélet-mentes tárgyiasítás, szépségideálhoz?
A cél mi: Álom luxuskivitelben? És eljött az állítólag nagybetűs Gélivtaminok kora?
De a Fashion Street Magazine SS23 aktuális számában miért egy üres úszómedencébe teszik? Ez nem szerepkényszer?
A reklám az más, mint a zaumisw.com, elvégre árukapcsolás. A legfuttatottabb hollywoodi spinék is kencékkel fetrengnek on webcam.
Ördög Nóra is ezen a vágányon mozog, összehokizni a szponzori gempát (itt a revenue stream = utilizing automated marketing).
Imposable instrument, mint a poszt-szocialista mekdonáldsz-kapitalizmus máza, amit a celebektől az ugyanennek tekintett élsportolók
(a minden ilyen szerepet és szakmát összemosó bulvármédia szintjén) klisészerű reklámjaként úgy kell prezentálni tálcán, mint egy szexi falatkát?
Minden, csak nem ez: beauty contemplated, but not possessedSandava Design Studio & Art Gallery, például ez kicsit más.
Ezzel visszatérve Budapest női értelmiségi potenciáljára, észre kellene venni a fontossági sorrendeket, a kikezdhetetlent.
És a Bajor Gizi 125 jubileumot? Női tekintetek Józsefvárosban"HÉTKÖZNAPI ISTENNŐK - NŐK, LÁNYOK A MINDENNAPOKBAN"?
Nők ecsettel (1896-1962), Kohán Képtár, Gyula (szeptember 7. - október 31.) ... kultura.hu - Nőként élni és alkotni / 2018.03.12.?
Ezeket ki szedi csokorba, mondván, van vele foglalkozva? És nemzetközlieg is vannak példák, aktuálisan:
under30.ge, azaz az elmúlt 5 év legígéretesebbjei, 30 alatti grúziai fiatalok, akik között rengeteg a vezető beosztást jól kezelő hölgy,
vagy itt van ez is, www.womenstreetphotographers.com (itt van egy másik fogódzó is, a cikk talán segít ellazulni egy kicsit).
Csak példák. Fáj utána nézni ezeknek? Hogy nem minden Magyarország, és keretrendszere? www.shellyduncanphotography.com?
Mekkora bigott bezárkózott frusztrált cult része vagy? Nem lehet, hogy jobban kellene tájékozódni mint conoisseur, egy tágabb spektrumban?
Ahelyett, hogy mint egy alakzatban haragoskodó (indulatos) munchkins parádé, valamit - ha máshogy nem - behozni a jóból, ide?
Wild Swans: Invisible Strong Women - Internationale Gruppenausstellung
(Die Ausstellungseröffnung findet am Freitag, den 6. Oktober um 19 Uhr statt. 6. Oktober – 12. November 2023
Ausstellende Künstler: 
Anna Fabricius, Silvia Prio, Noémi Szécsi, Maria Contreras Coll, Iza Štrumbelj Oblak, Olga Stefatou!
Ez már jó kiindulás. És köztudott, hogy az elmúlt években elég erős feminista közeg épült fel itt is, University of Nova Gorica!
És ez: The Virago Book of Women Travellers (Edited by Mary Morris with Larry O'Connor, 1996)? Tolmácsolná valaki magyarra?
Nők a válságban - Feminista szabadegyetem, Budapest, 2023? Utóbbi a NEM! - Nők Egymásért Mozgalom jóvoltából!
Vagy Tompa Andrea? Erdős Virág? Szilágyi Lenke?
(felsorolás után ) Hol itt a sortörés? A két világ (a bagatelle és a profán) között? Stephanie Abu-Sbeih és Winnie Harlow?
Mint a visszahivatkozó újságkivágás...  Így reklámozott az Ofotért az 1970-es években - és ilyen volt a kor női divatja:
műszőrme bunda, műbőr, lakk hosszú csizma, szőtt kosztüm
. Erős kontrasztban.
Más! Török-Illyés Orsolya (film, színház, fotó) és Molnár Veronika (galéria, kurátorság, kutatás, tanulmányok) vagy Sidó Anna!
Földi Eszter, Csepelyi Adrienn, Papageorgiu Andrea, Rohmann Ditta, Harcsa Veronika, Éberling Anikó, Sebestyén Sára, Zalavári Fruzsina.
Esetleg Horváth Brigitta kortárs táncos, Göncz Dalma képzőművész, vagy a-legbefolyasosabb-magyar-nok-2022 lista résztvevői?
Ezek a nők is vajon ismerik egymást (?), mert több száz tehetséges nő van a városban, és nem verődnek acsargó falkákba,
ad hoc ideológiák mentén, hanem a maguk körülményei között hatnak erősen és tartósan szakmákra, közösségekre!
De vajon összejárnak? A budapesti Acetone Klán például egyáltalán nem túlkapás vagy anomália. Hanem multidiszciplináris bandázás.
Viszont a Pneuma Csoport? Hol folytassuk? Dino Buzzati képregényes megoldása, Orpheus kapcsán? Hafiz? Kavafis? Rainer Maria Rilke?
Alain Robbe-Grillet? Vagy Radnóti szerelmes versei? Sydney Keyes? A nők dicsérete mindez. The Lady of Shalott:

On either side the river lie 

Long fields of barley and of rye, 

That clothe the wold and meet the sky; 

And through the field the road run by 

To many-tower'd Camelot; 

And up and down the people go, 

Gazing where the lilies blow 

Round an island there below, 

The island of Shalott. 

Willows whiten, aspens quiver, 

Little breezes dusk and shiver 

Through the wave that runs for ever 

By the island in the river 

Flowing down to Camelot. 

Four grey walls, and four grey towers, 

Overlook a space of flowers, 

And the silent isle imbowers 

The Lady of Shalott.

By the margin, willow veil'd,

Slide the heavy barges trail'd 

By slow horses; and unhail'd 

The shallop flitteth silken-sail'd

Skimming down to Camelot:

But who hath seen her wave her hand? 

Or at the casement seen her stand? 

Or is she known in all the land,

The Lady of Shalott? ” 

És van még egy csomó versszaka, és ennyi ugrik be. Jön a Weir of Hermiston, erre indulni kell.

Tehát az ókor! Azok a szimbólumok nem a mai értelmezési kerettel működnek,
ez a cancel-culture mellékízű, akarnok, a 2000-4000 éve volt kultúrákat
önmagukon keresztül értelmezni akaró vajákos vagdalózások tökre fölöslegesek,
hiszen ezek szimbólumok, amik még Boticelli idején is léteztek, miközben ezek mind allegóriák voltak,
az emberek anno jóformán isten-versek hitvilágában éltek és szóvirágokban, nem konkrétumokban,
nem cinizmusban, nem rátartásban... még rosszabb... hogy...
... nem hangzik el a munkákon keresztül az egyenlő fizetést a nőknek 
(az oktatási életfázisba történt személyes invesztíciójuk okán eleve,
vagy szaktudásukért vagy egyéni készségeik és ügyességükért például),
sem az, hogy nem kényszeríthető valaki gazdasági alapon családalapításra,
még akkor is, ha Németországban például olcsóbb otthon nevelnie egy nőnek (ez a példa?),
mintha 42 éves koráig a munkaerőpiacon gürcöl és utána próbálkozik utolsó pillanatban,
és nem hanzik el, hogy a minőségi színésznők nálunk divatlapokban kell, hogy haknizzanak,
vagy Vódafón vagy Mekdonáldsz reklámokban, vagy diplomafilmekben (ennek is örülve),
ahelyett, hogy utóbbiak szakmai szolidaritásból történnének, 200 másik művészfilmen túl...
és nem hangzik el, hogy a brit szénbányákban mászó, az odalenti hőség miatt
szinte pongyola-meztelen 1700-as és 1800-as évekbeli melós nőket hogyan erőszakolták,
azon ipari forradalmi korszak során, amely egy Londont - mint világvárost - kipréselt magából,
ahova most lehet futni művészeti vásárra, egy helyre, ami véres pénzekből épült,
és persze gyalázott mindenféle gyárüzemekbeli - nem bevándorló, hanem saját lakosú - munkásnők
iszonyú - nem csak érzelmi - fájdalmain keresztül...
*** VAGY AZ, HOGY A NÉMETEKKEL ELLENTÉTBEN - a totenkopfok ugyan tényleg -
EURÓPA FELSZABADÍTÁSAKOR az egész szövetséges brigád mennyit erőszakolt,
végig erőszakolva Európát, a partaszállástól kezdve, a Kurszk utáni fordulattól kezdve,
de te mész és rajongsz kelet-Berlin lepusztult utcarészleteiért - mert trendi és artistic
(csak hiszed) -, és az amerikai bikinik és forrónadrágok és popdívák után lihegsz,
mert az aztán annyira nőies és felemelő! John Swanell pucsító aktjai fej nélkül vagy Holly Peers?
Kapd be!
... másfelől nem hangzik el, hogy milyen volt az egyiptomi vagy etruszk nők félmezetelensége
(mert lehetett és kész, az asztalnál is, cseszd meg), vagy a viking nők házúrnősége
(náluk voltak a kulcsok mindenhez) vagy a Yünanbeli moszó nők matriarchátusa,
vagy egyes észak-amerikai indián törzseknél a nők, akik akkor voltak hajlandóak elfogadni a férfit,
ha engedik azt nyerni a különböző ügyességi és erőnléti versenyekben
(mert szó szerint "ellenkező" esetben ők nyertek amúgy, mert zokszó nélkül képesek voltak rá),
vagy a háztűznézőbe érkezés szokása (ha nem tetszik a lánynak, nem megy hozzá a fiúhoz,
elvégre a házasság azt jelenti, hogy összeköltözés, és ennek kritériumai voltak, vágod?)
vagy a spártai nők egyáltalán hogyan meg nem említhető kőkemény jelenléte (csaták?),
és így tovább... nincs megemlítve, miért? Mert műveletlenek az ítészek, azért.
Portyázás Harlemben, Európa Kiadó 1976 , ismerik?
Ralph Ellison - Két megskalpolt (Göncz Árpád fordításában)?
JEFFERSON AIRPLANE & STARSHIP és a JEFF BECK közötti különbséget, közöset?
A Morphine zenekar zenéjét (pl. Buena c. szám vagy I'm Free c. dal vagy all Wrong c. mézes  dörgedelem)
nem kiemelni abból, hogy a Tudósok dadajazz-je tetszik valakinek,
akinek akkor a Boris Kovac is, és a Gentry Sultan is? Akkor mit invesztigáltak részleteiben?
Vagy az auszrál progresszív jazz rock-ról lemaradni, azt feltételezve, hogy ott ilyen nincsen.
Pedig 1974 és 1980 között épphogy felívelt ennek a zenének a pályája! Akkor szakirodalomban?
Mert az határozza meg a saját felfogásukat, hogy mit olvastatnak velük,
és lehet, akik olvastatják, nem is olyan sötétek, csak visszatartanak információt?

Anthony de Mello: Ébredj tudatára

„Az élet egy bankett. És a tragédia az, hogy a legtöbb ember éhen hal.
lásd másként a dolgokat és fogadd el a jó hírt. Ébredj fel! Lásd másként a dolgokat. 
Vegyél fel új gondolkodásmódot.
Mondom neked, hogy az első dolog, amit meg kell tenned, az, hogy felébredsz, 
szembenézel a ténnyel, hogy te sem örülsz annak, ha felkeltenek. Sokkal inkább 
szereted az összes olyan dolgot, melyekről a hipnózis miatt azt hiszed, hogy oly drága 
számodra, oly fontos számodra, oly fontos az életed és fennmaradásod miatt.
Másodszor értsd meg, hogy talán rosszak az ideáid és éppen ezek befolyásolják az 
életedet, ezek okozzák benned a felfordulást, ezek tartanak álomban. Ideák a 
szerelemről, ideák a szabadságról, ideák a boldogságról és így tovább. És nem könnyű 
figyelni valakire, aki kihívást intéz eme, számodra olyan drága ideáid ellen.”

 

 

 

GALÉRIÁK_HORROR_2

Ez már szinte megcsengethetné a woke - tövisek közt csilingelő - csápjait.
Egyben olyan, hogy Feldmár akár olvashatta is, mellesleg 20 vagy 30 ezer nála 40 perc?
Telefonon?
Volna mit elővenni a polcról, van erre könyvesbolt is, meg könyvtár is amúgy.
Persze akinek csak Rebecca Eckler - Felcsinaltak című műve ad kellő visszaigazolást,
vagy az egyik magyar élsportolóhölgy Szexmánia című bulvárkasszacsörgető ponyvaregény vallomása?
András Edit – Kultúrális Átöltözés? Pedig ez egy jó szakirodalmi alapmű.
Ormos Mária munkássága is, ez is egy nő, nagy koponya. Vagy Anne Marie Boorsboom?
Miért nem ezeket, vagy a saját magyar kortárs-nőtárs irodalom nyomán van kooperáció,
ezeket feldolgozva képzőművészetben, mintsem ezermilliomodszorra Virginia wolf.
Nyilván nem a nagyi nippjei kellenek most ide.
Cantana Profana! Ratio Educationis! Magna Charta! New Deal! Így kellene, hogy meglegyen,
hogy mik vannak a nők szintjén nem csak nőknek kitalálva a városban, az országban!
Egymás munkásságát erősítve egymást bemutatni. Bratyi, protekció és elfogultság nélkül!
Nők a nőket?
Nyilván nem fogják elővenni ezt, HEGEDÜS GÉZA: VILÁGIRODALMI ARCKÉPCSARNOK (csupa faszi).
Henry James - Egy hölgy arcképe? Erre sem kattan semmi. Ibsen drámák? Bergman drámák?
Nem mindenbe kell belerémüldözni azt, hogy úgyis Bernardo Bertolucci: Utolsó tango párizsban.
Akkor marad a városflaszter mentén kibukó hasznos helyszínek rostája, amiket nők vezetnek!
Azt tudtad, hogy az Első Magyar Látványtár Nőábrázolások és ábrázoló nők című kiállítására 
a November Galéria is több művet kölcsönzött? Fekete Lilla szobrász műveit csekkoltad már?
Vagy hogy mekkora felhajtás volt akörül - ahelyett, hogy mi történt Dua Lipával? -
(először), hogy nőköltők vannak a közéletben politizálva, aztán meg már (később) az,
hogy pejoratív a "nőköltő" kifejezés??! Persze ez egy lyukas vödörbe öntött áhitattá válik,
mert aztán már a következő sem lesz elég, meg az az utáni ingerküszöb átlépés sem,
és végül már önmagukat fogják átnevezni arról, amit még 10 éve ők találtak ki valami helyett,
és mint minden rendes diktatúra, elkezdik végül (rivális híján, mert mindent megkaptak):
önmagukat szétcincálni és cenzúrázni, és önmaguk fogalmi hálójában vergődve vagdalózni,
és már nincs kitől (mindenki mindenbe belement) követelőzni, és önmagukat meg pont
a rutin és a sok állandó harc miatt nem tudják meghaladni végül, és ebbe rohadtul belefásulnak,
sőt, igazából kiégve belebúsulnak, mert a játéknak vége, mert a telítődés teljes lett.
ELŐRŐ' VAGY HÁTÚRÓ?
...
De az Ignác, a nyúl megemlíthető volna. Vagy azok a budapesti csajok, akik pultoznak,
mikor az építkezésen már nincs szezonális munka. Vagy a multiknál güriző menekültlányok,
akik közben két iskolát végeznek távoktatásban, egyben férjre, családra vágyva!
Vagy az ösztöndíjat sosem kapott tehetséges kutató vagy művészcsajok, akik azért nem,
mert egyszerűen nem fekszenek alá ideológiáknak és / vagy nem hisznek abban
(kezdettől fogva nem), hogy a művészet egy ranglétra-mászással egyenrangú tevékenység
(hogy tömörülni, klaszterkedni, klikkesedni kell, egy idő után egymás szájába rágva mindent,
sőt kirekesztési alappá téve azt, hogy aki nem rágja az előírt gittet, az gittegylet-kegyvesztett lett);
mosolyogj közben, mondd magadnak, hogy "szopok, nyalok, gombot varrok", na ezt nem.
***AKIK TEHÁT NEM KLÁNOLNAK és ezért BANNOLJÁK ŐKET***
A Parallel Alapítvány, hasonlóképpen az ISBN galéria is megküldi például, hogy:
- nincs mről beszélni, majd jelentkezz jövőre (nem is ismerkedünk?)
- ne gyere projektekkel, azokat ők keresik meg (mármint ami beállít, az nem kell? senki?)
Tehát unsolicited, mint egy Habsburg utcai bécsi galéria, a páváskodás elkezdte táncát lejteni.
Mi ez ha nem sznobság vagy szakmázós elzárkózás? Elfolyik a lelet. Olyan, mintha...
... visszaköszönés szinten nincsenek megnevelve. Mentalitás. Csak akit haveri alapon mutatnak be.
Egy szekértábor, elzárkózás, reszketés, mi lesz most (kérdik)? Akkora baj, hogy el kell menni
random egyéjszakás Heimlich-fogások helyett a Romániából áttelepült Mihaela Caldu-hoz Bécsbe:
egy kis levezetésre (önbizalom bizalmaskodás és személyeskedés helyett rendszeres edzések után),
vagy ki kell kérni a Horvátországban megtelepedett török értkezési tanácsadó,
Hilal Akpotur véleményét, hogy jól vagy-e. A két programot legjobb volna összekötni.
Alá betenni útközben a következőt az autómagnóba: Jefferson Airplane - Chauffeur Blues 1965.
Nem volna jobb? Nem tudtok lazítani? Persze a mentalitás azt követeli, hogy állandó harc. Aztán flegmázás.
Ehhez képest megy a rinya. És ők kárognak, hogy változzon meg a közhangulat?
Önteltségig önérzetes. Ettől elég sokan megundorodnak, és még mielőtt leautodidaktáznák őket, elhúznak a francba.
„Veszéllyel jár a cél, ha nagy"? Vagy az a durva, ha már túllő rajta, ala François de La Rochefoucauld?
Lassan minden (vásár is) a Bálna üvegkazettái alatt zajlik, Jónás. A karrier meg Jákob lajtorjája, nyomulás?
Ezek rosszul értelmezték a Bibliát. Érdemes, átpolitizálástól tartózkodó művész meg nem vesz ebben részt. Nemde?
Erre a párhuzamos rászervezések is kitörnek. Nesztek regionális design kiállítás!
További téma. Öneltartó művészet? Úgyhogy mielőtt el vannak suvasztva valahova, kilépnek, vagy pályaelhagyók.
Bankos - Te vagy (Kasko Mix), ez megy alá dallamnak. Adományboltban találni rájuk,
vagy éppenséggel egy balatoni, vagy horvát-parti vagy görög motel teraszán tálcázva,
vagy esetleg, de nagyon esetleg a Dunakanyar egy pontján vagy Zalában elbújva a kutyáival.
Ez nincs terítéken, mert ez nem menő? Az ArtMarket Volunteer Program plakátján
MIÉRT CSAK 19-20 éves zsenge, szépen fésült, mosolygós kislányok vannak (feltolt cicivel)? Vajon?
Ismeritek a Nagy Noémi Quartett zenéjét? És a Tóth Emma Quintet élőzenei virtuozitását?
Eliza Bliss? Shakey Sue? Velük ugye már múlt héten foglalkoztunk? Mikor álltál legutóbb
több ezer másik nő között, azt érezve, hogy ez talán kezd egy kicsit sok lenni,
ahogy egymást utánozva húzzák fel a zenés karneválkocsikon táncolóknak a pólóikat,
egy Mardi Gras Carnival Festival (2010-3-17) fotóin megörökítve vagy a Rio-i szex-utcabálon,
és a Burning Man fesztiváltól kezdve Barbados-on át Copacabana-ig, megy a nagy testi mámor kiélése?!
Tény és való: ez a témázás megy valahova!
Nem minden ez. Miss Monique. Vagy Miss KK sem. Vagy amikor a Random galéria a maga 2023. szeptemberi
gardrób vásárját egy téglás mediterrán jellegű tetőteraszon lengő nagy női melltartóval hirdeti? Belefér.
A történettudomány terán is van azért némi meríteni való, például: Kelbert Krisztina: Változó állandóság :
A vépi gróf Erdődy család hölgytagjainak jótékonysági, szociális téren végzett munkája a 20. század első felében.

Nem ugyanaz, mint amikor szinte meztelen lányok bújnak össze a kiállítás odacsúsztatott plakátján,
az akkor még meg nem szűnt Létminimum Bázis egyik tárlatát reklámozva:
"Wanna be my lover - Ornelia Marie's first solo exhibition". Ezek akkor női gesztusok?
Mint Olya Abramovich, amikor homokot szór a lába közé a bevágott fürdőbugyi mentén a strandon, megélhetésből?
Vagy amikor Olivia Munn "deepthroats weiner", ugyanis az ominózus esetben anno virsliket
lógattak be neki madzagon a tévéműsor stúdióban fentről, főműsoridőben kapkodta őket,
fél Amerika nézte, ki tudja, hogy stúdióközvetítés volt-e vagy egy random new yorki sugárútra
nézett-e az a bélelt, bekábelezett helyiség, ahol a műsorvezetőnő így lépett a ranglétrán,
hogy eljusson 10 éven belül egy X-Men mozifilmes szereplésig (nem túl sok ruhában),
mint ahogy Scarlett Johansson polcolta fel a kebleit, hogy élő közvetítésben megfogdossák,
és ez nem csak #metoo vagy annak hiánya, ez az is, hogy tudja, mi az ára annak, amit akar,
hiszen egyáltalán nem muszáj ezt, lehetne egyetemi professzor is, vagy autószerelő vagy tengerbiológus is!
De ez a közeg így működik, mert alapvetően beteg alakok irányítják, megfertőzve másokat a perverzióikkal.
És ehhez képest tényleg érdemes volna a nem-meztelen nőkre is egy kicsit odafigyelni,
meg azokra, akik nem hemperegnek állandóan a fájdalmaikban, hanem célokat tűznek ki, tovább!!!
Az erős megjelenésű, határozott nőket is meg lehet keresni, attól még, hogy nem szerepelnek annyit,
egy Rene Russo (színésznő például), de akinek ehhez képest a limonádé Drew Barrymore sem mond már semmit?
Annette Kellerman egy régi fényképen, mint markáns úszónő talán szebb, vagy Ötvös Gitta színésznő,
evvel együtt Arnold Genthe érzékeny fotói, mint Alyssa Arce egy motorháztetőn pucéran.
Az bizonyos, hogy Louise Lemón (zenei előadó, lásd.: louiselemonmusic.com) sincs en elnyomva,
és erre képekben az insta profilja is felhívja a figyelmet. Nagyjából annyira, mint Marie Claude,
vagy bármely más cosplayer és amatőr vetkőzőshow, és mintha a Strpitease című film,
amiben Demi Moore tolja ki a mércét, ma már hétköznapi valóság volna minden fórumon.
Ez is előbb kezdődött, a Weimar jelleget öltő Berlin 14 éve, vagy az Earth Gilrs are Easy (1988) medencés jelenetétől
a Sara Malakul Lane mellbedobásaiig még 2-3 évtizeddel később, például a Jailbait (2013) című film körül,
meg a Ramen fotósorozat, étellel játszás pucéran, kádban. Megannyi példa, aki unja, jellezze most!
Mi azonban a morális kohéziós anomália mindebben? Talán épp a "fejlett" világból sajnálni a nőket olyan,
hogy a tömegmédia digitális tálcán szervírozott = önmagát szervírozó rétege divatlázadásokkal
nem az az összesítő, toborzó közeg, ami egy kényszerházassággal és érdekházassággal 2500 vagy 6000 éve
foglalkozó más földrészbeli kultúrát úgy térít majd meg, hogy az itteni ellenkező nemet szapulja,
még akkor is, ha a szakdozó szociális hálók foltozása és a családon belüli (helyi) erőszak elleni küzdelme méltányos.
Ez azonban nem a sztriptíz. De lehet egészen messzire is menni ebben, lásd.: Jade D'Alcantara (@oneof_a_kindxx).
Egy Druuna képregénybe áttorzuló globális szépérzék és The Fall (2022) film bábjátéka. Ez nem derogál?
Miért, Audrey Hepburn-t nem szeretitek? Mert csípős és bölcs megjegyzéseket tesz a nőkre?
Vagy valamelyik Pankhurst nővér naplóit, hogy rájött, a világháború a fiatal férfiakkal szemben
IS ISZONYÚ GALÁD, nem magánjátszóteret nagyították maguknak nő-elhagyós, vadulós szórakozásból
(persze szemét emberek fűtött szobákban őket lemészároltatásán keresztül,
mint ahogy azt nagy általánosságban McGovern szenátor az USA-ban is kijelentette később).
Edward Weston fotós múzsáját ismeritek nyilatkozni? Hogy milyen fotómodel volt,
és hogy róla készült az első széttett lábú - nem pornograf - művészfotó, mert vállalta?!
Eloquent nude, ez a dokumentumfilm címe, tessék ráfordulni, érdemes.
Nem Ursula Andress fürdőruhában vagy Jane Fonda még annyiban sem az űrepancipációs BDSM-light-ban,
vagy Anita Eckberg, aki Marcello-t szólítgatja a Róma belvárosán belüli szökőkútban!
Hanem Notte de Cabiria! ... például... vagy Brigitte Nielsen megjelenése és Grace Jones-é is? 
Sigourney Weaver az Alien-ben (1979), az első mozi-akcióhősnő! Aki férfiak fölé tornyosul.
Tina Turner a Mad Max 3-ban, mint városvezető harcos posztapokalipszis királynő lemezpáncélban?
Zeneiparban akkor Annie Lennox? A Saada Bonnaire zenekar? A Larkin Poe csajbandát, hogyne?
Ezekről hallgattok? Mi van ezekkel? Ahogy egy budapesti kézműves söröző férfivécéjének
félrevonuldájában egy falfirka mondja némi felháborodással: "Nem érdekel, hogy mi nem érdekel?"
Szédületes az elsötétítés, de tényleg. A vaginizmus túlrajtolása, de tényleg.
Sípszó, hé, beugrottál - máris puffog, és sípol a csőre, hogy csalás történt ellene.
Nem, ezek a szabályok. Ha önmagaddal van problémád, ne vetítsd ki a világra,
ha a világgal van problémád, ne vidd haza a háztartásba, vagy párkapcsolatba.
Ehhez a problémához nincsen használati utasítás.
...
A belső monológ vége, ki az ajtón. A Cranberries Zombi dala kell most,
az nyomokban tartalmaz női feminista alapértékeket, ennyiből a Moloko is.
De könnyen megeshet, hogy Boy Harsher kell ide, valamely retro szerzeménye leginkább.
Guillaume Apollianire-től Gregory Corso-ig cikáznak a rémképek! Ez még Budapest?
Séta. Következő galéria. Útközben valamiért - talán a sok zagyvaságtól
a megtisztulás igénye közepette - felbukik belőlem Das Wessobrunner Gebet,


Althochdeutscher Text:
Dat gafregin ih mit firahim firiuuizzo meista, 

dat ero ni uuas noh űfhimil, 

noh paum ... noh pereg ni uuas, ni ... nohheinîig 

noh sunna ni scein, 

no mâno ni liuhta, 

noh der mâreo sęo. 

Dô dâr niuuiht ni uuas enteo ni uuenteo, 

enti dô uuas der eino almahtîco cot, manno miltisto, 

enti dâr uuârun auh manake mit inan cootlîhhe geistâ. 

enti cot heilac ...

Cot almahtico,

du himil enti erda gaworachtos,

enti du mannun so manac coot

forgapi,

forgip mir in dino ganada

rehta galaupa

enti cotan willeon,

wistom enti spachida enti craft,

tiuflun za widarstantanne,

enti arc za piwisanne

enti dinan willeon za gauurchanne.

***Ami ha minden igaz, annyit tesz modernebb változatban:***

Das erfuhr ich unter den Menschen als der Wunder größtes, 

dass Erde nicht war, noch oben der Himmel, 

nicht Baum ..., noch Berg nicht war, 

noch ... irgend etwas,

noch die Sonne nicht schien, 

noch der Mond nicht leuchtete,

noch das herrliche Meer. 

Als da nicht war an Enden und Wenden, 

da war der eine allmächtige Gott, der Wesen gnädigstes, 

und da waren mit ihm auch viele herrliche Geister. 

Und Gott der heilige ...

Gott allmächtiger, der du Himmel und Erde wirktest

und der du den Menschen so mannigfach

Gutes gegeben,

gib mir in deiner Gnade

rechten Glauben

und guten Willen,

Weisheit und Klugheit und Kraft,

den Teufeln zu widerstehen,

und das Böse (Arge) zurückzuweisen

und deinen Willen zu tun (wirken).”
Erre jön még Ray Bradbury regénye és a megfilmesítés pár képsora,
mert olyan abszurd ez az egész városi séta, hogy ravatalnak hat minden galéria!
És a másik helyen felbugyog az igazgatóhelyettes nőből a politikai feszkó
(ez most akkor a kurátor vagy a galéria véleménye - ki képviseli ezt?)
és a többi is ilyen, hogy belemagyaráznak ideológiákat munkákba,
de azok egyáltalán nem arról szólnak, és már szinte mindegy,
a képviselni-kell-mert-álltólag-cool művészfélék csinálnak, amit,
aztán a galéria dolga belemagyarázni, hogy az alma igenis aranyból van,
nem ez nem közönséges alma, tehát ne harapj bele, tedd el, gázfólia,
sőt, vákuumcsomagolás és széf és ez így lesz jó, ennyibe kerül!
De egy zöldésges dumál. Nem egy metallurkus vagy alkimista, tényleg nem!
Ezek absztrakt mesemondók. Ez egy színészképző. Mi legyen hát?
És te is átmész ezen, leülsz a galéristák közül azért nem eggyel.
De amikor már éles a dolog, azért már van némi tapasztalatod
(úgy 20-30 éve követed a közeg cicázásait és garázdálkodásait),
és akkor előállsz valamivel egy laza borozós nyitott galéria délutánon,
és hidd el, hogy 5 perc múlva - ahelyett, hogy élveznék a show-t -
össze fog futni a személyzet (ha ott van a góré, ha nincs, pláne!),
és ki fognak találni valami eget rengető task-ot (pont most hétvégén),
kilépve a 3D-programból, a portfolio-dból, a weblapot kiikszelve gyorsan,
vagy ledobva a tervjavaslati nyomtatványaidat...
MEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEERTT!
... egy művészeti intézmény (egy alapvetően kereskedelmi galéria) irodájában,
ahol 10 perce vagy 10 napja vagy 10 éve már azt hirdették,
hogy nyitottak vagyunk mindenkire, gyertek, dolgozzunk együtt... ja... a blöff.
És ezt a blöfföt már úgy nyomja mindenki, vagy 200 intézmény Budapesten,
mintha a művészeti beszélgetés előhívó száma volna (lényegében a peacy, 
                                                    mint előversengés),
KULCSSZAVAK, KULCSSZAVAK, KULCSSZAVAK, KAMUZÁS,
ami után jöhet az igazi szakmázós R-beszélgetés, látszólag határok nélkül,
de a félsz mindig ott van, hogy bejön valaki, és kenterbe vág.

Mindannyiotokat.

Ennél már csak tényleg az a legrosszabb, amikor nem válaszolnak.
A könyvkiadóktól a galériákon át a magukat felpattintó zenés diáklebujokig,
egyszerűen az a menő, hogyha beállít egy művész vagy műfordító vagy bárki valamivel,
vagy underground zenész,
leginkább egy a keretrendszer számára eddig ismeretlen projekttel,
akkor a felelősséget leginkább hárító (semmit sem vállaló) reakció jön
(mint egyes egyetemeken és főiskolákon, ahol nincs valamely témára opponens,
mert a témát akkor veti fel vagy próbálja meghonosítani valaki és ezért inkább elküldik),
hogy nincs válasz, sunnyogás van? Legjobb esetben majd-jellegű ígéretek,
vagy semleges (időhúzó) kijelentések (pedagógiai, szembesítő, atyáskodó jelleggel),
és ebben a Tasting Table-től a Forum Urbanumon át a Typotex-ig mindenki benne van.
LoveBug ruhabolt, Hard Rock Hotel Budapest, Konnektor Inkubátorház, Manyi, Adaptér,
4K Kőbányai Kortárs Kultúr Központ,
a Hajszáloptika Képirodalmi Hálózat, Simon Márton versceleb és Forgách Péter múzeumpedagógus,
Wirth Imre vagy Gyukics Gábor vagy Jász Attila, mint nagy szerkesztők (a "túl elfoglalt" dínyertesei ők is?),
Stolcz Kíra anglisztikus és László Kyra üvegművész sem; élőben persze ígérnek, üzenetben eltűnnek;
vagy a fővárosi kulturális eseményszervező cégek és művelődési házak általában. A lenézés garantált?
De ez nem személyes közeledés. A kérdés, hogy mint póz, kötelező lett ez: Ti "nem dolgoztok" együtt?
Harsogják a nyílt szellemiségű együttműködést, aztán kuss van, ha élesre fordul a dolog és spontán bekopogsz!
VárUccaMűhely, NyolcésFél, egykor sok-sok múzeum, koncerthely, szerkesztőség. Mindig hasonló forgatókönyv.
A leépült magyar szocializációs gebasz további deklasszálása, premier plánban a helyzetkomikum, ha van hozzá humorod.
Intézmények és magukat megkerülhetetlen intézménynek képzelő alakok sokasága. Egy nagy kamumassza?
Horváth Győzőnek köszönhetően, hogy ajánlja, Vécsei Rita Andrea: Egy reggel futni kezdek című verse illik ide,
egy 2020. februári posztból (ez most csak részlet):

„Szégyenlősségből húzunk kerítést
a szégyenünk köré, hátha nem látnak be,
de belátnak.”


Ennek ellenére, hogy tényleg pengén illenek a sorok a passzív színjátékra, ami itt elemezgetve van, azért elszomorító?
Hogy minden pikírt vezetőség tagja manapság kéreti magát... a felsorolás napokig tart, bele sem érdemes menni.
A mottó vajon ez: Kibekkelni, lehetőleg csak túl lenni rajta (?). Az irodalmi klubok is,
és a kereskedelmi galériák is, mindenki egy rúgóra jár, ez a Hungarian blues!
Van olyan filmrendező ismerősöm, aki 95 országban járt és csak Magyarországon van ez,
hogy szarnak bele! Mondja ő. Hozzá sem kell fűzni semmit. Tényleg ez van.
Ami tehát a látszólag egyetlen országegyesítő kulturális tényező,
egy országban, ahol 450 fesztivál van (miből?) és legalább 6 art market,
a legelvetemültebb recesszió idején, megmutatva a falakon munkákat,
amikről ki van jelentve, hogy most csak 10 millió forint (várva a közönséget),
akik közül sokaknak BKV-bérletre sincs aprójuk, vagy 60ezer a lyukas fogra,
olyan aranyköpéseket dörmögve bele az éterbe önkéntelenül köztereken
(mikor elmész mellettük vagy melléd ülnek), hogy "Ha nem dolgoznék, lenne pénzem."
- a +FELELŐ MÉRETŰ HARAG - ;
és csak kajálják be, hogy ez egy fenntartható rendszer (pedig odakozmált 15 éve),
és a tehetségkutatás hol marad? Olyan például van, hogy Jazz-tehetségbörze!
De egy 21 alkalmas, azaz 88 órás Riport és dokumentarista fotó MÚOSZ tanfolyam:
310 000 Ft + áfa = 393 700 Ft.
 Az első modul. Van még egy. Majdnem 1 millió.
Felteszi a következőt: Funktasztikus - Boldogság utca 17, kakarokét csinál egymagában (dalszöveg).
Az emberek )közül egyesek) annyira kétségbeesettek, hogy a hirdetőoszlopokat firkálják össze véleményükkel.
Például ez egy érdekes (Budapest) fotótéma lehet, nem oktatják, mégis van, aki dokumentálja.
A többi elhúzta a belét. Jövet-menet, mint a Takarékszövetkezet. Ezt nem lehet megunni. Mármint a tejelést?
És nyilván nem mindenki maradt le az országban arról sem, amikor klasszikus zenei,
amolyan Paganini-pendülettel és Mozart-morajlással zendült fel a színpad,
amin kis virtózok (ezek is!) kavarogtak a tévéműsor keretében néhány éve még!
Legalább ez (csapó kettő).
Az országjáró tehetségkutatás tehát gyerekcipőben jár. Jönniük kell maguktól.
Azért az irodalom egyáltalán nem keresi azokat, akik valóban tehetségesek
(inkább a klikk agit propagandáját visszaböfögőket) és a képzőművészet is, háááát,
azt venni észre, hogy a saját galérista weboldalán posztolt, jól mutató CV-ket,
és az azokhoz melékesen rendelt alakokat (ők volnának az ú.n. alkotók) rendeli presztízsből.
Ami mellett az értelmiség cserben hagyta már vagy 100-szor 30 év alatt az országot,
és egy zárt (klausztrfób), zárt alakzat játékában olyanokat is észre lehet venni kívülről,
hogy a top budapesti profi galériák logója tökre egyforma,
szinte mindegyik fehér alapon fekete, és ez kicsit sem gúnyos,
hanem nagyon is szembetűnően majmolás-alapú és fájóan sekélyes,
safe play, nincs kilengés, becsontosodva, hering módra, belváros.
Mint amikor a Forbes-ban volt egy cikk úgy 1 éve vagy másfél,
és az egyik - szinte anoním - nagy műtárgygyűjtő azt nyilatkozta,
hogy besétált a - talán Várfok volt - galériába, és kinézték,
és amikor ott helyben a főmű megvásárlását indítványozta,
az volt az első, hogy ők nem tudják, hogy ki,
és nem is hiszik el, hogy ezt most itt kiperkálja.
És mi van a kreatívokkal? És a  galériára és nemzetközi képviseletre vágyó művész
elénekelheti a galéristűnak a Pál Utcai Fiúk - Csak úgy csinál dalt? Nem valószínű.
Mert... borzasztó... Mindenki olyan tudálékos, olyan sznob, állandóan affektálnak, ez a jó szó rá...
... annyira leáltalánosítható (amit amúgy: kerülni szeretne valószínűleg mind),
miközben a már kimondtukkor elhalványulva megtett csípős megjegyzések 
- ez a pszeudoposzt? - leperegnek az igazi életművészekről (érdemes volna észrevenni,
és azonnal ezekkel a fazonokkal együtt dolgozni, nem a bájgúnárokkal,
akiknek sexy artflakes típusú munkákat tulajdonítanak, és megy a csipogtatás,
és a konzumzene, ami a liftekben szokott lenni)
EZ BORZASZTÓ!
EZ BORZASZTÓ! AMIT MŰVELTEK!
EZ BORZASZTÓ!
„A felprotezsált faszom emberek, a random underground arcok helyett,
akik láttak már némi hömpölygő világot.”  - szól a háttérben a klasszikus ellenkultúra.
Tehát mi az, ami borzasztó? A vizuális kresz, amit workshopként adnak el?
Vagy a tényleg önmentegetőző sznobéria, ami new yorki galéria akar lenni,
de ha már nem az ottani Guggenheim közelében egy mellékutca kiskedvence,
akkor legalább a bilbaoi változat vidám mostohája, egy globális parafrázis része?
... a feltűnősködés ... és annyira de annyira rátarti, dölyfös,
valamint felfuvallkodott és piperkőc az egész
(azt hiszik, valami művészet-világ-elit etikettjét követik, de ez tévedés)
hogy csak azt lehet feltételezni,
ez az egész teljes mértékben
önvédelemből történik, és semmi más.
Megnézel egy amazóniai őserdei törzset,
akikkel még soha senki más nem vette fel
a kapcsolatot,
vagy éppenséggel egy olyan törzset,
akikkel ez a kapcsolatfelvétel
igenis létesülni látszott, és ők,
mint az értelmesebb fél (kipusztulni nem akarva)
azonnal rájöttek, hogy nem kell az egész,
ezért
- előbbi esetben harci díszekben (ölésre készen)
rázzák magukat a fák közt megbújt,
onnan fenyegetőleg előcsalogatott népecskék
- utóbbi esetben a folyón eveztek (hogy halkan),
és ez is sok nekik, a lapátcsapkodás,
és záporoznak a nyilak, a szitok, a huhogás,
és juhhogás, és belehúztok vagy nyílbékaméreg?
Ugyanígy vannak sematikus harci díszeikben a kulturelit tagjai,
nemkülönben azonos tipográfiák, jachtok és selyemsálak fojtásában,
- kapcsoaltfelvételről szó sem lehet -
ebben az eseben pedig azért a díszekkel, hogy "vagyok valaki":
felvonultatva a kurátorok, művészettörténészek,
gyakornoklányok, fiatal kritikus fiúcskák,
szuperfeminista (giganagypofájúság által lekezelő)
galériaalapító asszonyok (vagy hogy mondanák? matrónák?),
dívák, dámák, divatdiktátorok, akárkik reflektorfényben,
és persze az egész közeget járó, oda tartozni akaró plebsz,
akik az értelmiségi pózt mint önvédelmi mechanizmust használják?
Tragikus. Galériák, horror.
Fel kell tennem a Tokyo neon - 80's Synthwave music
- Synthpop chillwave ~ Cyberpunk electro arcade mix
-et,
ami alá Teller Ede előadást keverek, úgy (!), hogy ütemessé váik!
Hol is tartottunk?
Ehhez jön a nyugati embertípus, a western model és mind-set
iránti olyan epekedés (benne nem élve soha, ráformálódni akarva),
kiugrásra készen, abból a helyi alaplében dagonyázásból,
ahol az illető - 100 bolond 1 táncot lejt alapon -
az állítólagos proli békaseggealatti műveltségű többség ítészeként:
valami hazárd mindenekfelettvalóságát megtestesíteni akarva, de nagyon.
NAGYON!
Ez most vagy mulatságos, vagy roppant szomorű.
A designer outfit, mint ál-intellektuális harcidísz
(gyakorlatilag a státuszszimbólum ment be a helyére),
és az avval hencegés és kérgetés, hogy sztárszakértő vagy,
közösséget vállalva azokkal, akik ugyanabban az országban,
leginkább fővárosban legnagyobb mértékben
azzal ijesztgetik egymást, hogy felsorolásokban leledznek,
hogy a magánéletük tabu, hogy a kofa-fapofa a maszkabál része,
és azokkal szemben állnak sorfalat, akik szintén hencegnek,
hogy mekkora oltári nagy tahó köcsögök, hatalmi pozíciókban?
Vagy ellenkultúrát próbálva kihozni a kereskedelmi galériázásból?
Ebben nehéz igazságot tenni, hogy akkor mindenki külsős,
mert lényegében bárki besétál egy ajtón, az van,
hogy A. már hallottam rólad (és ez kamu, leplezése annak,
csakis annak, hogy a a fogadó fél azért nem annyira felkészült)
     B. még nem hallottam rólad, ki is vagy (van erre időm?)
Ez nyilván borzasztó, és nincs értelme folytatni.
Ekkor ugyanakkor beindul, mint katalizátor:
- a mentalitás
- a póz
- az elvágyódás
- amit ellenpontozni akar az "itt rám szükség van,
                              mert kulturbástya vagyok"
(ezt pedig már mind rég' lekésték)
- és a megnevezett önvédelmi (reflexből ráparázós) reakciók !!!
Amiket még sikerül kisiklatni vagy visszakanalizálni (ki tudja)
abba a mederbe, hogy jönnek a nagy kijelentések már megint,
nyomatékot kap valamiféle izoláció-ellenes nemzetköziség,
ami harsogni kezdi, hogy ki miatt milyen külföldi galériával társultak:
[ Szlovén galéria, hűha!
  Montpellier, wow!
  Barcelona, azta!
  Wien, a mindenit!
  Párizs, csak nem? ]
Önmagukat ezzel persze lekicsinylik öntudatlanul. Minő szükségtelenség.

Nézed. Hogy nem nézik, mert egymáson nem látják.

És testbeszédük olyan árulkodó.

És hiába az öltöny és mahagóni vagy kristály szemüvegkeret.

Attól még neveletlen és bunkó ő is. Noha nem annyira, mint a többség.

Galéristákat Budapesten, és körüket? Ijesztő mértékben. Pénz.

 

 

 

 

 

A Teller Ede Vidámpark

A vállalt bevonul az atomreaktorba.
Bonyolult kábelek között felvezető beszéd.
30 év teljesen elvetemült kutatása, íme,
mímel némi napenergiát és robbanást e szerkezet,
mely a Napot lehozta a földfelszínre,
hogy ott lökéshullámot csináljon,
egy hatalmas pofont, ami mindent szétzúz,
és emellett ott a sugárzás, a hő, a vákuum.
Megsokszorozva a gyújtóbombák élményét.

Japán eddig sem kért többet a katasztrófából.
Ez egy mentalitás kérdése volt náluk,
és a japán hagyomány nem ismer konkrét rációt,
vagy az önmérséklet sem része a tradíciónak,
hiszen a végletek művészete Japán,
és mint ilyen, fokozni tudja csak az önszigort,
mert visszafelé nem ismer lépcsőfokokat.
Jön ekkor a terv, a durva beelőzés művészete?
Előbb legyen meg a bomba itt, mint odaát.
Ahol a nácik emberzsíros érdes tenyere viszket érte!

Los Alamos, mint a sivatagi biblikum bódévárosa.
Kivonulni a sivatagba és szentként kilépni onnan túloldalt?
Vagy tömegmészárosként a könyvek helyett,
a műkincsek helyett elégő egész városok képével!
Egészen egyértelmű, hogy az atombomba is...
... holokauszt. Hogy az is tömegmészárlás.
Kellett hozzá sok minden. Meggyőződés is.
Viták hevében kikovácsolni a Prométheusz-öklöt.
Kidolgozni a verziókat arra, hogy valóság-e mindez,
átemelni a mitológiai megatonnát az aszfalt szintjére,
hogy stabil marad-e a magfúzió és a begyulladás,
vagy a felhők helyén felhők lesznek továbbra is,
csak lángokból lesznek, és a Földgolyó odakozmál.

Fényképezni tilos... mióta lett a szivar egy hatalmi jelkép?

Kellett még valami. Egy indikátor. Egy sürgetőlegesség.
Teller Ede feladata, úgy tűnik, hasonlít ehhez.
Ő. Mint a hidrogénbróker, aki nagyobbat várt mindenkitől.
És aki szerint nem lett volna belőle több,
mint egyszerű gimnáziumi fizika tanár,
ha egyfelől nincs a magyar nyelv (szerkezetisége),
és a Fasori Gimnázium eloldalgást és félsikert
inkább teljes sikerekkel jutalmazni akaró oktatási módszere,
amin persze átesett más is, Faludy... vagy Neumann például.
Akinek évadát úgy ünneplik, hogy nincs friss koszorú
a Bajcsy-Zsilinszky út sarkán lévő házon még ősszel sem?
Azon a sarkon, ahol két sarokkal lejjebb turisták,
egész csoportok ámulnak azon, hogy az ukrán elnök
VAJON MIT KERES BUDAPESTEN egy sugárút elnevezésében??
A barmok.

Egy atombomba sem kis teljesítmény. Reaktorkazán.
Központi atom-kenyérszelő. Kényszer-erőgép önpusztításhoz.
Ez nem egy félórás sztori, mint a Párzás Hárlemben.
Vagy Hetényi Zoltán és Horányi Nóra egy budai borozóban koraeste,
mutogatva (egyik) a publikációit a víruskutatás terén (hogy ki ő),
bemutatva a másikat (a másik a nő), aki országháztévés...
+ richlife.hu hangulatok úszkálnak és valami karrier-ízvilág.
Vagy hogy egy Petőfi 200 évad során országosan,
hogyan lehet olyanokat elkövetni (nyeregben nagyon),
átnevezni például a Petőfi laktanyát Mária Terézia laktanyára,
miközben a forradalmárt ünneplik, azzal szemben,
akik egyébként a Habsburgok, lényegében az itteni elnyomók,
ígyhát Maria Theresia Kaiserin is, nem csak mellesleg.
Bár oktatásban kapott az ország a császárnőtől,
és vannak cikkek az érdemeiről, gondold már végig!
Hogy a franciák elneveznék egy bázisukat egy németről?
Persze, és a háttérben óvodásoknak nyílik coding dodjo?

Közben a háttérben egy atomfelhő hömpölyög unottan,
mint egy kollektív tudat az atombombák között.

Sorsukra bízva, magányosan. Felsülni készülve, másra nem.

Előtted meg a hűtőszekrény íze a tejfölben (mert nyitva maradt, nemfedted le), kesernyésen.

 

 

 

 

 

Modern Willendorf

Boujeebabe egyik oldalán bukkantam rá erre a tételre.
Női Divat címszó alatt fut egy kép, ruha, fej nélkül.
Erről nyilván beugrik a Willendorfi vénusz.
Ez a 11,1 cm-es, női alakot formázó szobrocska,
a prehisztorikus művészet egyik ikonja.
Ami nem egy karikatúra, vagy hogy akkoriban,
25000-30000 évvel ezelőtt minden nő dagadt volt.
Sokkal inkább a fontos aspektusok kihangsúlyozása,
a termékenység, mint isteni hatóanyag, isteni tulajdonság,
és az életfenntartó szervek edukációs jellemzésmódozatai?
Nem valószínű, hogy oktattak ilyen kis szobrokkal.
Vagy hogy lesittelt ősember faszik farigcsáltak ilyeneket.
a barlangban nem volt börtön, mert épphogy akit kitettek,
az volt kiszolgáltatva, és a végtelenbe bezárva.
Tehát a mészkő és vörös okker szobrocska letéteménye,
a maga korának - ki tudja hány közül - fennmaradt üzenete
alapvetően az, hogy természetesen ideált ábrázol,
talán egy olyan fantáziát (húsos, burjánzó testű nő),
amit ők sosem éltek meg a hétköznapokban,
épp annyira nem, mint mi Superman-t a filmvásznon kívül.
Avagy az is lehet, hogy ez ugye még egy matriarchátus volt,
a Holdfényben vadászás (a Földanya méhében élés - barlang -),
és a női ciklus foszforeszkáló égi tüneménye mentén.
És lehetett egy ősanya a barlangban, az egyszemélyes vének tanácsa,
a sok gyermek anyja, a mindenki nagyanyja (20-30 fő maximum a közösség),
és ennek emeltek apró emléket. Nem tartjátok valószínűnek?
Vagy az is lehet, hogy a vadászok elmentek napokra, hetekre,
és nem csak az otthon maradt nő emlékét vitték magukkal a tarisznyában,
de magának a táplálásnak volt ez a kifaragott metafórája,
egyben olyan allegória, ami a művészeten szinte túlmutat.
Elvégre a táplálék úgy kerül be, hogy ezt eredményezze.
Hogy a jóltápláltság és így szaporodni képes élmény,
ami egy teljesen minden elemnek kiszolgáltatott ősközösségben:
azt is jelentette, hogy ez egy talizmán, egy lucky charm. Varázslat.
Sok sikert, srácok!
És mi van, ha ezt a nők faragták a férfiaknak. Mintha ma adnál egy fotót.
Vagy hogy a nők voltak a varázslók, és ők is adták az útra valót?

Hogy a Willendorfi Vénusz egy zsebplayboy a vadászoknak, onanizáláshoz,
ilyesmit csak 15-20 éve tárgyaltunk végtelen éjszakákon, Budapesten,
kávéházakban, amik sosem zártak be és hajnalban vacsoráztunk.
Meg, hogy harisnyacsomagolások kartonjára nyomtatva volt olyan akkoriban,
hogy a grafikai ábrázolás formájában megjelenített ottani stilizált nőalaknak
csak a lábai és a felsőteste látszik, fej sehol, elég durva.
Ilyeneket, tudva, hogy 1908-ban került elő a mai Alsó-Ausztria tartomány területén,
Willendorf in der Wachau közelében a szobor, aminek kapcsán:
Boujebaba oldalán az 5 ezer követőt foglalkoztató kép így kerül elő!
Masni a derékon, finoman megkötve. Nagy keblek, vállon lehúzott horgolt anyag.
A lánynak középen a mellei látszanak, központi pozícióban (ez erről szól),
alant a lábai hosszan, perspektivikusan. A tükör selfie. A modern Willendorf.

 

 

 

 

Stephanie Abu-Sbeih

Az alakformáló gyakorlatok korának vége.
Hajlamok mozognak és mocorognak a világhálón.
Folyamatos felismerések siklanak, kinek a sovány teste?
És az izgatottság társadalmi levezetése kultusz lett.
Amikor a kidekorált korpusz médiája pixel-méreg?
Amikor sí-liftekben és strandokon, szinte bárhol:
olyanokra bukkanni, akik ideálok akarnak lenni persze.
És beérkezik az elvárások számlája, a surplus szett.

Stephanie Abu-Sbeih pedig lábujjhegyen a testek halmán,
ahol moderált ruháiban, elegánsan hirdeti a multikultúra létét.
Alá egy kis Downtempo TripHop NuJazz.

 

 


 

 

Forma 1

Ami a valóságos futamokat illeti,
beülhetsz egy csendes kis bárba,
mondjuk egy karibi témájúba Budapesten,
amolyan mellékutcás numera,
egyedüli vendég vagy, délután 5-6,
és már megy a tévé a sarokban,
berregnek és víjjognak a nyílhegyautók,
kisvártatva egy safety car is villogtat,
és a tulaj kocsmáros elegyre invitál a pulton túlról.
Illemből kérdéseket teszel fel a kocsik kapcsán,
hogy a vízfelverődés-gátló (sárhányó) új-e?
Vagy hogy a pilótavédő ketrec mikori
(miután a szerencsétlen fazon feje leszakadt, tudod)
*** ÉLŐ ADÁSBAN***?
Meg ilyen kérdések, és csak jön a lényeg.
A kocsmáros szerint tessék, ez van a sisakból,
mert már azt is közvetítik, milyen a világ odabentről!
És hogy ezek nem lehetnek igazi emberek, képtelenség!
Mihez tud hozzászokni valaki, hogy még gyorsabban?
Reagálni? Nyomáskiegyenlítődés? G-hatás? Klausztrofóbia?
Ezek robotok, teszi hozzá.
Mármint még nem az van, hogy nem ül ott senki,
és egy baba játssza el a beszerelt kamerának a kormányzást,
hanem, hogy egy fülkéből irányítják az autókat már most,
és a pilóták crash-dummy-k, és le van modellezve minden.
Kérded, hogy Schumacher meg Häkkinen (anno ugyebár),
vagy Nikki Lauda és Senna (előttük), ezek még igaziak voltak!
Nagyot sóhajtva nyugtázza, hogy Lauda, persze, az még igazi!
Talán az egyik utolsó igazi.
Aztán jönnek a robotok. A többieket lemodellezik.
A pálya- és ívmódosításokat, a gyorsulást, a váltást,
ezt meg már mind az összes pilóta archívjából összerakták.

Nézheted a számítógépes algoritmusokat, tudd követni,
miközben a kocsik eltáncolják a közönségnek a színjátékot.

Ezzel is lehet még vitatkozni?

 


 

 

 

Medicine Man (1992)

Lefolyt némi cellulóz a film-histogárfia folyóján,
eltelt némi változás, és a történet hol tart?
A technológia fejlődése terén szinte egy évszázad elsuhant
(talán alig 1-2 évtized alatt, Blade Runner és Jurassic Park),
és noha lett CGI, deep fake, háttérvetítés, mi a morális üzenet?
Az Avatar-nak lett (kéretett) folytatása, meg egy mini-állam
talán éves büdzséje betolva a kolonialista space fantasy-be,
a szabadságharcos sárkánylovas ufóindiánok szimulációjába,
ami egy anti-gravitáló Vietnám után tengerbiosz háborúba kalauzol,
újabb háború, egy nagy amerikai szerecsenmosdatás, mert ők az invázió?
Ezzel azért politológus körökön kívül nem szokás élcelődni, komoly demokrácia export.
Alá az autórádióból, vagy űrhajó rádióból még inkáb: Bruce Springsteen - Born in the USA.
Az Avatar-ban az áldozat-megszerettetés pedig elég perverz (native Americans),
- elvégre a Naavy és Native kicsit egybecseng néhol -
miközben az áldozattá tevők amerikai klisékben fürösznek.
Vegyük úgy, hogy 10-12 hónap ide vagy oda (2023. október),
30 éve megjelent az a film (John McTiernan rendezte), hogy Medicine Man,
ami már rég erről szólt:
- a kommunikáló növények
- a bozótdoktorok doktrinái
- a helyiek áthelyezése (kitelepítés)
- a különleges ökoszisztéma szétcseszése
- a félhomályban zajló törzsi dancing
- a világokon átívelő szerelmi szál
- és a bulldózerek röfögő-böfögő-pöfögő ugatása,
ami nyilván egy olyan dialektus, ami fenyegető,
és aki a fenyegetést megrendeli, az elvárja,
hogy a mindenféle környezeten tett erőszak hozza a számokat.
Tömegnyomor, genocídium, emberírtás, fajok felfedezetlenül;
leaprítás, leporítás, és balesetek, erdőtüzek, kivégzések.
Volt ez a film. Őserdőnyírba. Van a mai híradó. Családkitelepítések.

Valahol elgurult a gyógyszer. Ez az egész nyilván nem végteleníthető!
Ez az egész olyan, mintha valaki az utcáról bemenve a szupermárketba,
azt hinné, a polcok magukat töltik fel, a ketchup így terem,
a csirkék kopasztva repülnek be a mélyhűtőbe, a csoki csomagolja önmagát,
és se gyártás, és nincsenek árufeltöltők, szállítás, hűtés, eleve semmi,
mert ez mindig is volt és mindig is lesz, mint az őserdő,
meg a sok fa, vagy a sok olaj mellette vagy alatta, avagy akárhol.

Tévedtek.

És bele fogtok dögleni?

 

 

 

 

Vad vágta a városon át (vázlat)

20150723-án készült fénykép egy vulkan nevű helyről,
ami jobban hasonlít a Vezuv-hoz, mint az Etna-hoz.
Aki a képet elhagyta, nem tudta megkülönböztetni a kettőt.
Lefékezteted a texit, hogy felvedd menet közben a képet, nyitott ajtónál.
Ezek után valamit befújnak az utastérbe, egy csoport köpenyes alak,
végzősök az egyetemkapun kidőlő maszkabálból, csontvázak a háttérben.
Odébb a kukásautókkal versenyt futó (nem is bukott) írók, csak marginalizálva.
Irathalmok, és a megsemmisült iratok után kutatók nagyítószerű hójárócipői.
Iroda-slussz. Széljegyzetek és fiókintézmények. HVG cikkek ezer szám.
Mennyi papír, mennyi szelektív, mennyi könyvtárpolc, mennyi ebéd után?
Az utcán éhezés. A hobo, aki odakéreckedik egy járdára leparkoló autóhoz,
lehúzzák neki az ablakot és ekkor bemutat a középső ujjával.
Rendszeresen ezt teszi, vajon mi ellen tüntet ily hevesen?
Egy filmben az elsikló kamera sarkában folyton feltűnő alak! Ilyen!
Épülethomlozatok díszeként ekével puttók szántanak.
Macskapöcse paprika nyakbavalókat lóbálnak aktivista vegán feminista milíciák,
mert ez a paprika is szexista szerintük!
Bódi Magdi ízvilága vagy Bangó Margit rezonálva? A kirakatok megszólalnak!
A városban a fordulatok száma is meghökkentő, az adásvevés bepörgetve.
Ciripelés (bekapja), csiripelés (elkapja), nyávogás (kidobják a házból).
Vagy amikor rájössz, hogy a szomszédod hiénát tart!
A vihogásra felhangosított tévék kórusműve a belsődvaron crescendo-ként terjed!
Ellátsz innen a tengerig? Mit látsz? Belelátsz a tengerbe? A halak közé?
Tengeralattjárók kergetik egymást a víz alatt! Szerinted hány százan?
És mennyi fa lehet egyetlen IKEA-ban bútor formában. Egy erdőnyi?
Három revolveres fegyenc lép elő 1890-ből, felettük tornádó.
Bulldogok nyávognak és madarakat hánynak be részeg madárijesztők az ablakon.

A nyárnak most van vége.

A szél a Fertőd-tö térségében fel_erősödik.

 



 

 

Őrízetlen rendőrizet

Tendenciák és káosz. Amikor a 90-es évek végén
szürke volt az utca, valahol az Astoria aluljárójában,
a Nyugati környéke felé gyaloglók közt:
arra lettem figyelmes, hogy 2 kisdiák
egymást megrökönyítve távolodik érzelmileg.
Egyikük ugyanis szajkózta az országost
(már akkoriban, tehát azóta is),
míg a másik elhűlve figyelte a szavakat.
Amik a következők voltak: "Amikor megkérdezték,
mi leszel, ha nagy leszel, azt mondtam,
már nagy vagyok, csak annyi kell még,
hogy leérettségizzek, és utána rendőr legyek.
Mert akkor azt csinálok mindenkivel...
... amit akarok. De ők velem semmit! A fegyver!"
Ez a rendszerváltás után nem is sokkal,
az előző rendszer, vagy előző 50 év mintája tehát,
és azon alapvetés, amit ez beteg kis fasz dumált,
már akkor tükrözte a felnőttektől hallottakat,
az utcán megállás nélkül vegzálás szintig
a helyieket - magyar a magyart - igazoltatást,
és úgy általában a közhangulatot is összefoglalta.
Vagy épp a már akkor is erős kiszolgáltatottságot,
noha mindenki abban volt, hogy itt felszabadulást történt.
Ennek jócskán 30 éve és a helyzet mit sem változott!
Minap az egyik tömegközlekedésen arról zagyvál
egyik kisgimis diák a másiknak, hogy megverni,
hogy verőembernek mennek hétvégén, hogy gyere te is,
hogy mit csinálsz délután(?), mit(?), csak ülsz a sarokban?
És mit csinálsz péntek délutántól hétfőig,
akkor is ülsz a sarokban és várod a sulit?
És a csendes, józan hozzáállású kis magányos felelt,
hogy igen, ül és várja a hétfőt, de nem megy verni.
Előkerült a katana kifejezés is, fejlevágás,
a Hitman videojáték példái, aztán a lökdösődés, a büntetés,
az, hogy sokan egy-egy ellen, és úgy általában a kínzás.
Téma amolyan csütörtök... vagy pénteki suliból hazamenős útra,
ami közben a csendesebbik eléggé elborzadt (elfordulgatott,
vagy fejét lehajtva szégyellte, amibe épp került),
néha korrigálva a másikat (a szokásos faszkalapot,
ráadásul már ennyi idősen faszkalap), hogy mit nem szabad.
Akkor csak megvágja, mert a katana az kiugrik!
(az, hogy 15 év gyakorlás kell hozzá japán vívóiskolában?
- ezt filmekben nem ondják, és hogy a kipattintás is veszélyes)
Ha azt sem lehet, akkor a lábát, hogy összerogyjon.

1999? 2023? Beköpte a hús a legyet. Le sem válik róla.
És ez a két történet, tudjuk miről szól. Itt ez a menő.
Sic Semper Tyrannis.
Meg azt jelenti, hogy az erőszakszervzet-junior majd hatalmat kap.
A csendes, józan, szabálykövető, és óvatos pedig el lesz űzve.

A rend őrei árnyékot vetnek.



 

 

 

Ana Carvajal San Miguel

("Voy a un psicólogo para aprender a respirar y no agobiarme")

Fáradt combok sudár selmyessége.
Sivár klórbonbonok buborékot köpve.
A mélység titkai 5 méterig hatolnak.
Utána a felszínre kerülés pontozással jár.
Azonban a női alak, amely szárazon vetődik,
és a nedves testvonalak tavaszias pergése ez,
cseppenként indulva meg lassított felvételekben.

De szép ez a nő.

 

 

 

 

 

Rabvonat a Duna alatt

Reggeli metróút a város gyomrán át.
Egy olyan kép tárul fel a városról,
amiben nem sokan vesznek részt.
Hajnali 4 óra van, lehet 6 is,
és alig néhány tízezer alakról van szó,
a diákok, az öltönyösök, a szakszervezetek,
és az éttermeket nyitók-csukók beelőzése ez,
hajnali 4 és reggel 6, a küszöb előtt,
a két szám közötti turnus meghatározó,
és feltűnő tényezője a rabok szállítása.
Csak az utcaseprők vannak gyülekezőben ekkor,
és a kukásautókat méb benzinnel töltik valami depóban.
A zölségpiac ébredezik csak rekeszek zajával,
és nagybani piacok sípolva tolató teherautói vekkerkednek.
De lent az alagútban más a helyzet, némaság és fájdalom.
Üres gyomrok, amik már meg sem kordulnak,
és aki mégis teheti, 3 szem pogácsát vesz a pékségnél,
ami a föld alá vezető lépcsők szélén felhúzza ép rolóját!
Vonulás sincs, tülekedés sincs, olyan kevés a résztvevő.
A kocsik is szinte üresek, eloszlik, gyér a létszám.
Ahogy kigördül vágállomástól végállomásig a szerelvény,
a többedik megállónál egy sötét szakaszon illegál graffiti,
vagy valami plakát van kihelyezve a pálya mentén,
egy olyan helyen, ahol utas nem jár, csak az ablakon át,
az odakint kígyózó fekete kábeleket veheti ki,
ha ugyan még veszi a fáradtságot kábeleket keresgélve a feketségben,
és egy villanásra megjelenik tehát egy üzenet:
"A francia abszolutizmus fénykora. 
Az alsóbb szintu közigazgatásokat az intendánsok vezették."
De ismerős. De ki rakhatta ezt oda ki? Nem túl régen, igaz?
Ez valami gerilla mozgalom akarhat lenni. Az 1 másodperces plakát!
Ám a zötyögő alakok, lecsukló állukkal, lesütött tekinteteikkel,
ők nemigen veszik az ilyesmit észre, miért is tennék?
Észre sem veszik? Hogy kik? A kiszolgáló személyzet, a takarítók,
a valahol karbantartók és a túlvárosban pékségpakolók,
valamint a városhatárnál raktárakba és nagyáruházakba,
a bútoráruházakba igyekvők, konténer, plató,
meg hasonlók,
mint tájképháttér koszorúzzák siváran arcképeiket.
A táskás arcúak valóságos hadserege némán,
ahogy a kiglancolt, hófehér metrókocsiban bóbiskolva,
mint egy ebben a szervíziparban, az olcsóságban,
a leajnáltságban és alulfizetésben tovább nem lépő,
megrekedt, kissé félperifériás gyarmati állapotban,
a középhatalmak ölelésében rezignáltan gürcölő ország
ennyi, de ennyi embere kilátástalanul járja a monoton rutint.
Minden nap ugyanaz, ugyanakkor, ugyanoda, és semmi más.
Mint egy rokkantak hadinépe, suttyomban kiutalva helyekre,
lehetne délután 5 is, csak a város többi része ne vegye őket észre!
Olyan az egész!
Meg félrészegen visszanéző rémült tekintetek napkelte előtt,
a nemzeti üresség csarnoknyi ígéretcsokrába fejelve bele, 
                                    mint egy koszos tortába, ha, ha, ha!
Abszurd, mint buddhákkal - meditáló buddhával, nem kövér jólétbuddhával -
szimbolizálni a fényűző éttermek importját, a Klotild Palotában éveken át,
most a Noon Anuk dekorációs elemek néhol vagy a Mixát teraszán...
... meg a Munkás utcában, ugye... noha Buddha azt mondta, lemondani az anyagi javakról,
és erre az a válasz, hogy sokféle buddhizmus van, ők épp pénzeznek?
Mit szólna ehhez ez a sok tagba szakadt rab, akik épp a város alatt utaznak?
A leminősítés cédulán érkezik! A kilakoltatás. A bankszámla befagyása. Meg a többi.
Hogyan állnak a tükör előtt? Milyen a mosott ruhájuk? Miket ehetnek?
Egyiküknek borsos patkányméreg jelenik meg, mint káromkodás akarja majd használni!
"Meg egy borsos patkánymérget beléd!", így. És körül sem néz. Senki sem nézne vissza.
Így vannak szállítva A-ból B-be, ahova magukat kísérik a rabok, meg egymást.
De a metrókocsi fehér és a hírek azt mondják, hogy 40 év alatt
sikerült a fővárosi járműpark 40%-át lecserélni, hű de nagy vagy!
Itt robognak a felsikító megállójelzéseket már meg semm hallva,
annyian és olyan göncökben, minta időgép volna a metró,
és valamikor 83-ban egy Amerikáról álmodó srác lencséjén át,
aki ismeri a szörfösöket a HalfMoon Bay delelve habzó takarásában:
mintha íme itt, kiúttalan egyelőre, az igazi vadkelet szürke porfészekhangulatában,
egy ténlyeg összeomló poláris világrend felé haladva történne mindez.
De 2023-at írunk, és az arcok olyan, mintha ugyanazok volnának.
Iszonyú fáradtság. Iszonyú reményt feladottság. Iszonyú mindegy.

Ott ülök közöttük és nézem az arcukat. Tanulva az országot.

Azóta a FélHold-öböl bulákon túl, ahove be kellett lógni 98-ban:
az olcsó repjegyekkel odatévedt sok irodista lesokkolt segédhívására,
a karibi síkváltás egyik mantrázó mesterével evezve, aki kultúrember és jogász volt.

És metrókocsikról még sosem hallott, egyáltalán.

 

 


 

 

Sólyom László

A megközelíthetetlen ember. Frontális szakavatottság.
Hamar az ütközések nélküli profizmus, és egyfajta tartózkodó lét.
A spontán pályamódosítás sehol. A rendszerváltás után óta.
Ezrek tévelyegtek és táncoltak furulyák szerint kacéran, ostobán.
Most ők méltatják és jópofoznak a sírja felett, noha lehet,
de csak lehet, hogy legtöbben közülük ők voltak, akik...
... 90-95 között jócskán lefröcsögték nyálukkal, mert önmaga.
Mint wichhmann Tamás temetésén, hogy óbégat a politika:
A mi emberünk, a mi hősünk, a mi cimboránk, mi követtük hol van.
Kentaur-broki! Fingjuk nem volt. Csak, ha acsarkodni kellett.
582 másik példa sem volna elég, hogy ez kiderüljön és vége legyen.
Amikor 2023. októberében az 56-os éves országos stájsz előtt valamivel
végül is eljött a sansz, hogy méltón - ha csak egyszer is -,
akkor smúz a garatslejm mentén, de azt hiszik, ők a jófiúk.
Ez az ember valaki más volt. Csak szólok. Csak tudd. Nem olyan,
mint ti. Vagy ők. Vagy az urna mélyéről, ami tükörbe néz
az országos alkoholizmus palackfenekével, ahol a ráncolt szemöldök
és a kőműves dekoltázs, mint országos horizont néz egymással farkasszemet.
Hanem némi méltósággal. A hiányzó értelmiség egy morzsájaként,
hiánypótló és talán paragrafusi középhatalomként, szépen, csendben.
Nem is tudtad. Hogy sólyom lejárt a Moszkvára és mit tett ott.
Hajnalok hajnalán, mikor más visszavonult ex-államelnökök, azon szintjén
alapból elengedve: maximum az uszodába csúsznak át fél kerülettel csendben,
vagy a dizőz vagy a masszőz csönget, aki egyben takarítani jött,
esetleg a kutyával 2 saroknyit sétálva és testőrök reggeliznek mellette...
Ehelyett megkente a zsíros kenyereket a menekülteknek,
akik, mielőtt megjöttek volna, ő már távozott is, nem feltűnősködni.

Ezen felül persze értett egy-s-mást a joghoz is. Meg az Alkotmányhoz.

Méltasd. Ne dícsérd.

 

 


 

 

Székács Zoltán

A kifutó ív a heves bolygórepedésekben forradni kész.
Amolyan mámorító szaunameleg árad, miközben a nyár utolér,
és képszéleken mediterrán színek száradnak maguk elé vidáman.
Oszlopfők emlékei, árnyékként dőlve már csak, kőben sehogy.
Régészeti magazinok átbújva és közös erdélyi utak fényképei,
kerémiákat, pecséteket, mintákat, frízeket keresve önfeledten,
mint az egykori, még szét nem barmolt Ecseri piacon lecsapni,
és felvásárolni olyan népi hagyatékok kártoló, kárpitos,
kapcavarró, kékfestő, bádogos és asztalos szerszámait, szitáit,
amikkel egészen nem képzőművészeti-egyetemi felületek készülnek.
Egy műhely. Egy történet. Egy mentor.
Sok év után, ha eltelt legalább 20 is: itt kiderül a látlelet.
Mint az ókori fénymásolatok, amik nem léteznek, úgy dolgozik,
hogy a nem meghatározottat keresi fel és fordítja át,
mintha mesékben virágföld ömlene kaspókból homokóraként végtelen,
mintha terracotta kemény felhők agyagcseppeket könnyeznének gondtalan,
mintha acélgerendákból ezüstviasz folyna matt-fekete margókra,
s mintha egzotikus orientek és oranzsériák zsánereire települve
a pompa párhuzamos egyenesei aktok nélkül kezdenének spirálba átmenni;
vagy csak lazaság követi a családi örökséget, Bernáth és Szőnyi hatása,
ugyanakkor valami varázslatos kompozíciókészség, érzésre, nem elvárásra,
amikor tényleg hullámzó vízpartként lüktet a sűrű festék a napra kitéve,
és nem csak hátul a kertben, vagy a művésztelepen kelesztik a vásznat,
de egészen megingeredve függönyként szakad le az áímtás mítosza,
és a játékosság egyfajta tanulékony derűvel köszörüli ecsetvégeit,
sivatagi nyugvó napok pillangópora, vagy monokróm utcaképek durva aszfaltból,
netán szeleburdi repülő szőnyegek fejjel-lefelé hajlandóan csak haladni,
asszociációk oly elvont kacérsággal, hogy sohasem csökönyösen,
vagy piramisok csúcsukra állítva, egyensúlyozva a centi mentén.
Egy egészen nyakatekert izgalom vár a műteremben, leszűkülve.
Amikor ezernyi apró mütyűr és emléktárgy ölelésében időtlenül:
végre fojtások és elvárások nélkül előretör az őskori áldozatperc...
... létrehozva a szakrális határvonalán a fintort és mosolyt,
egyben gesztust és imázst, ami összefoglaló és nem cinikus.
Szemérmetes repedések ezek. Szépelgés nélküli ősi karcolások.
Sokasodó vonaltörések lőrések megfestése helyett. Hangulatok.

Az ókori fénymásolat. Ami nem létezik.

És az emlékhatás, ami nem noszalgia. Hanem tanítás.

 

 

 

 

 

Pilinszky János

A fekete-fehér szobák, mintha lettek volna.
Mintha az ő idejében, vagy előtte ez volt csak.
A karcolat, mint redőny. A csikk, mint tűzcsap.
És mintha a második háború idején nem lett volna fény,
vagy színek nélkül élt volna feketébe öltözve a világ.
Négy vagy öt évtizedre homály, aztán színtelenség kissé,
ami tudta, hogy 1890-ben volt kaleidoszkóp-körhinta,
és 1600-ban volt népi ornamentika a retinák helyén,
és 1200-ban volt gyepűpaplanokon szerelmeskedő csókmező,
és 800-ban volt kenderkötött kantár mentén vérszerződő látomás!
De magyarként vagy ahelyett, 44-45-ben semmi, csak a szita,
és börtönablak-pontjain át a Láger, a Gulág, vagy a front?
A vallatólámpa, mint üzemi hő. A hitvilág, mint népi bűn.
A vers, mint nyelvi fájdalomküszöb. A füst, mint hunyorgás.
Az utcán járdát váltani. Követnek, ne nézz oda. 
Az őszinteség, mint büntetett kabaré. Sorok közé szoruló kultúra.
A megbélyegzett szeretkezés. Rendszerezve a vágyakat kartoték szerint.
És listázva a származás összes rokonítható jellemzőjét, ármány és intelem!
Folytonos rejtegetés, dugdosás, előbb tárgyakat, aztán már embereket.
A szobában védettséget keresés konyakozva, legfeljebb kártyázva.
Sarokba szorulás és nyitott ablakoknál várakozás, ha ugrani kellene.
A női légópince-üvöltések visszhangja. A krumplis zsákok szakadása.
A laktanyák benépesülése. A vasököl, mint útszéli pofon-orkesztra.
A súlyos lepel. A világszobor visszafelé, ne is lássák, hogy mi van!
Valami egészen kínzó és emberidegen ellenállás fajtalankodva,
miközben a takarás mögül a megváltás fényei hevesen izzanak!
Ezt a leplet átszúrni. Ezen kiszólni csendben, szépen.
Ez alatt nem elveszíteni a méltóságot és türelmet.
Fölékerekedni úgy, hogy nincsen meghasonulás vagy görcs.
Olyan egészen átszellemült sóhajjal nem szólalni meg,
ahogy egy keresztre feszítéskor nem mutatsz fájdalmat,
hogy az unott arcú szögbeverő, vagy a szadista katona
(aki közben feleségére és gyerekeire gondol és a havi törlesztésre),
netán a szintén unott, máshol lenni akaró hivatalnok:
ne tudjon egyetlen félmosolyt sem elereszteni senkinek!
Az örömkönnyek ne hulljanak a kínzók orrnyerge mentén!
És a fokozatos pánik ne uralkodjon el szeretteiden ott, helyben!

Csak egy sor. Törés nélkül. Egy összekulcsolt kéz. Talán valaki máséval.

Ekkor tudni, érezni rá arra, hogy eljött az egyszavas búcsú pillanata.

És évtizedekkel a tragédia előtt ülni a papír felett, tudva, erről írva, egyedül.

Pilinszky misztikus-szakrális hangja. Természetes, mintha mindig is lett volna.

 

 

 

 

 

2 mondat 1 korszak: Amerika története

Az öbölben egy marék kacatért sziget kapható.
Az indiánokat leitatás kezdetét veszi. New York.
Mostanra pedig a szigetvásárlók mekkája lett, tőzsdéstül.
...
A cowboys valósága nem más, mint állatcsorda terelés!
A cowboy nem a revolverhős a filmekből, az a gunslinger.
Mire lettek gőzmozdonyok, a szakma egyszerűen kihalt.
...
LA, meg hogy a nyugati part valójában spanyol hódoltság volt.
Nem véletlenül vannak spanyol neveik a városoknak.
Ezt az egész területet el kellett happolni valahogy. Háború?
...
Később ugyanitt Edward Weston és társaik kirándulni mennek,
az első öntudatos, autómobilokon kizötyögök a sivatagban piknikeznek.
A légibázisoktól Howard Hughs nyomán a fesztiválokig, pusztaság és sópor.
...
A folyók és a delta blues, az ország elcsukló közepén, francia nevekkel,
ahol a rabszolgák északra vándorlása 1860 óta sem szűnt meg. De regényeket szült.
Most már papíron nem országos rabszolgák, csakis a külvárosi üzemekben.
...
Mint a Sziklás-hegységen átkopácsolt vasútvonal évtizedei Lincoln parancsára,
amikor még volt olyan, hogy a kínaiakat beterelték nyugaton (kelletek!),
hogy 130 évvel később döbbenet legyen, hogy értik a kapitalizmust.
...
A szesztilalom túlbuzgása, miközben maffiák híznak meg pártokká a csempészetből.
Vagy a háborúk, amik során 1914 és 1944 között felduzzad a hadsereg.
És a világűrben hajtűk tűpontjaként lebegő űrhajókon végül lelkesen vesztegelve:

az emberiség önmagától távolodásának gócpontjaként tűzzel játszva,

az űrszalma lángra lobban, és egy Holdra tűzött Amerikai zászló marad csupán.

Mire más is erre jár. Ha jár.

 

 

 

 

 

Az ország lezüllött

Valcsicsák, Oltai, Pritz.
Zurbó Dorottya, Margit Anna.
A BikeMaffia féle Zoli.
A hagyományőrző egyesületek általában.
Számtalan. 
Ölükbe hullott valami, mint Wim Wenders-nek 
a Buena Vista Social Club témája például.
És Wenders-szel ellenétben ezek...
... nem tudnak önzetlenül bánni a témával.
Persze, hogy nem rossz és célt is ad,
elsőnek lenni valaminek a honosításában,
de hogy ebből azonnal kakasdomb-kapirgálás,
és önzőzés legyen, meg elfordulgatás?
Az azért elég komoly tükre annak, mi folyik itt!
Ez nem árulkodás vagy mutogatás. 
Félreértés ne essék. 
Ez a belterjes magyar kulturális élet kritikája. 
Amiben egyfolytában egymást darálják le alakok, 
olyan egyeduralomra törve, 
amit privátban másokat látva - akik ezt teszik -,
nyíltan cikiznek...
... hogy aztán ők megmutassák, ezt hogy kell?

Aztán őket darálják le a föléjük kinevezett kutyák,
és már megint jön az új.
És ez a sok ledarált, karaktergyilkolt ember,
nem érzi, hogy gáz van?

Belemenekülés a velük - és egymással - durván bánó intézményességből
a saját (leváló) intézményesség irányába, alternatívnak hazudva,
innovatívnak hazudva, felcímkézve valamivel, ami most fess,
és underground-ot látva bele abba, ami már vissza van kérődzve,
és akkor lehet pénzekért kuncsorogni, vagy csendestársazni,
és persze megindul az ideológiai gépezet a szocmédián,
mert valahogy be kell adni a leendő fogyasztó közönségnek, hogy ez fasza,
és jön a merchendize, és egymást majmolva végül kifullad az egész.

A kezdet ez: A szerény kopottkabátos társaságból kocsmanyitogatás lesz.
(Már Menyhért Leó elmondta, hogy az elkocsmásodás a vég)
Az utazgatni vágyó földrajzi klubból guruzó görög-szigeteki szekta.
A kertészkedő egyletből ideológus papnőkör-utánzat.
Az ígértekkel ellentétben visszafogott dokumentumfilmkészítés
nagyon gyorsan átfordul üresen esztétizáló elitista mentorkodásba,
amibe persze belefér az is, hogy az egyik diákkal kavarjon a tanárnő.
A pajzsokkal felvonuló viking vagy római vagy Corvinus Rex-es,
csöppet sem letisztult "lovagi tornázó" brigád kivonul viseletekben,
és amikor ott találják azt, akit heteken át lerázni próbáltak
telefonon és még inkább email-ben (mert együttműködne),
akkor sunnyogva somfordálnak el, csomagtartóba téve tompa fegyvereik.
Ez az egész közeg :: akárhány helyen ejt az érdeklődő szúrópróbát,
és kezd el szondázgatni, mindig kiderül, hogy az előző rendszerbe...
... van még mindig borzasztó súlyosan belerohadva:
- a közteherviselés
- a kollektív felelősség
- a kölcsönös bizalom hiánya
- a valamire valók elhesegetése
- a méltatlanság felmagasztosítása;
vagyis ennek az egésznek a fortyogó egyvelege.

És néhanapján még mindig a váci utcai
Csók István Galériáról nosztalgiáznak egyesek,
meg azokról az időkről, amikor síneken,
vagy vasúti átkelők fölött hajnalban bandáztak vbk-zva,
eresetleg épp lemondtak arról az életmódról,
ami átsegítette őket a rendszerváltás vajúdásán. Mi ez?
A császárral született koraszülött demokrácia azonban...
... túl korán lett kirántva oroszlánkirálykodni,
megmutogatni a nemzeti szikláról, hogy ez is van,
és a butykost lóbáló majom szimbólumánál leragadva,
végső soron az egymáshoz való hozzáállás mit sem változott.
Csak egy maradhat. Mással nincs osztozás.
A közösségi öntudat enyém-tiédre bomlik fel azonnal.
Csak a csókos és a cinkos, ami nem egy koldus és királyfi.
Monopolhelyzet kell, bármiben is.

Az ország lezüllött.

 

 

 

 

Reptéri őrület

„A hiba ára sosincs a zsebemben,
a kamata nő, és a hibák között em
stagnál az infláció”
Szeder Réka - Biokémia (részlet)

 

VÉSZJÓSLÓ VÉSZJÓSLÓ VÉSZJÓSLÓ Az önök védelmében
VÉSZJÓSLÓ VÉSZJÓSLÓ VÉSZJÓSLÓ önöket figyeljük meg.
- nagyjából ez lehetne
VÉSZJÓSLÓ VÉSZJÓSLÓ VÉSZJÓSLÓ a konzekvens szlogen.
VÉSZJÓSLÓ VÉSZJÓSLÓ VÉSZJÓSLÓ Amikor Auschwitz
VÉSZJÓSLÓ VÉSZJÓSLÓ VÉSZJÓSLÓ és a Minority Report
VÉSZJÓSLÓ VÉSZJÓSLÓ VÉSZJÓSLÓ találkozik.
És a határon belüliek
vannak jobban megszűrve,
mint az importált rabszolgák.
Azaz a védelem inkább félelem,
és a gazdasági TÉNYEZŐK
nagyjából azonnal felülrják,
ki a veszélyes és ki nem,
mert a nincstelen, a jobbágy,
a helóta, a démosz-alsó,
a városfalon kívülről hozott,
azaz a rabszolga nem lehet;
bezzeg az, aki belülről jön?
Az ősi állampolgár a beépített ellenség?
Ő vajon tényleg a biztonsági kockázati tényező?
És mi alapján sikerült ezt kikövetkeztetni?
Vannak tehát közbiztonsági következtetések?
Ezekre vannak sémák, akkor is, ha azok megbuktak?
Mindenki más, aki belenő az ilyen szakmába,
automatikusan átveszi a baromságot.
Vannak példák szép számban, íme, tessék!
A reptéri szétválasztó sáv,
ahogy az EU tagállambeliek
látszólag gyorsan és illékonyan
szívódnak fel valamerre,
mindezt nézhetik irigykedve azok,
akik a másik sávba mehetnek csak,
balra, nehézkesen, lassan,
akár másfél órán át is tipegve-topogva,
mire útlevelükre rábólint valaki,
mondván "Tényleg az vagy, mint a fotódon".
Halleluja!
A jobbos sávban azonban ugyanekkor terror.
Mint a közértekben az önkiszolgálás,
a parkolóórák magad befizetése,
és hogy a tömegközlekedéshez való jegyek
mellé már kalauz sem kell,
itt is az van immár, hogy magad szkenneld be,
lehetőleg pszichológiai nyomás és sürgetés alatt,
a saját útleveled, és aztán uzsgyi,
be egy olyan malacfuttató kapun át,
valójában egy kiút nélküli karámba,
ahol mögötted is bezáródik minden,
és előtted sem biztos, hogy kinyílik.
A THX-1138 konkrétan, 50 évvel később.
Teljesen olyan, mint a LIDüL mondjuk.
Ekkor jön tehát az ellenőrzés,
a bilaterális szimmetria 
és egyebek digitális vizsgálata,
ami, ha létezik a 40-es években,
akkor el sem jut a világ az atomig,
és a jelen értelmében intelemként szolgál,
már jó előre: mert a látszólagos békében
létrehozott elrettentő és bevizsgáló
és egyéb fél-statáriális biztonsági eszközök,
amikor a helyzet eldurvul,
és át (vissza) fordul megint 
(méghozzá) durván nyíltan autokratába,
akkor mind könnyen használhatók genocídiumra,
méghozzá azonnali jelleggel.
Legalábbis annak alapos előkészítésére?!
Itt még nem tartunk.
Valami kinyílik. A kapu mögött a személytelenség.
Az EU-s jólét steril minimalizmusa.
A számszerűsített semmilyen, ízetlen állag.
Már csak az sem, hogy feljebb ül a határőr,
aki lefele néz a vizsgált személyre (fenyegetőzve),
mint a pubi-Han Solo Star Wars-filmben
a birodalmi ellenőrzőpont toborzókatonája,
vagy úgy általában a valóságban az ex-keleti blokkban bárhol,
vagy most már az EU-ban is rengeteg átkelőhelyen,
de csak akkor, ha nem vagy EU-állampolgár. Fossál ezért!
Dehogy is kell humanitárius bánás, ez már droid-reality!
Egy sóhajtozó srác arcát dörzsörlve erősen:
próbálja összehasonlítani az útlevelet
és a beolvasott malac-karám-fotót,
egyből humort csalva az egészbe,
mert a méregdrága installáció egy vicc,
elvégre ha nincsen egy algoritmus,
ami két fotót össze tudna hasonlítani,
akkor ez a srác kattint óránként 2000-szer,
hogy piros vagy zöld és hogy jó vagy sem?
Hát a hibaszázalék itt sem zéró, az biztos.
Amúgy éppenséggel van ilyen szoftver, egy magyar cégnél,
amit most igyekezett megsemmisíteni
az egyik komolyi piaci multi, mert nehogymár.
Úgyhogy a határon egy pislogó, belefáradt,
az ilyen komoly felelősséggel járó
munkakörben illendő 2-3 óránkénti "őrségváltásról"
igazán csak álmodó tagon múlik a nemzet biztonsága?
Éppolyan kicsinyes az egész,
mint kilépni az első hazai kapuhuzattal
a reptér elé Ferihegyen, és máris az átbaszás köszönt:
két főre 4400 forint a központba tartó 100E busz belépti díja
(de ha átszállnának, 900-ból megúsznák, de turisták, honnan tudnák),
a jegyautomaták persze nem működnek rendesen, mert nincs visszajáró,
azaz ha nem bankkártyázol, akkor vess magadra,
bankót (papírpénzt) a gép ugyanis sehol sem fogad el,
és 2-3 vonaljegyet apróban (ezt követeli)
nem mindenki fog bedobálni, elvégre a turisták zsebében nincsen apró.
A kiskapu. Az ellehetlenítés. A rákényszerítés. Kell, nem kell? Eszi, nemeszi?
Tréfa vajon, vagy komoly? Mindenképpen kandikamerába illik,
hogy egy ország legfőbb repterén 3-4 jegyautomata van és csókolom.
Nyilván a szerződésben volt még 15 másik, hát de csak-csak így sikerült.
Tehát a reptéri jegyautomaták száma és a légi honvédelem Grippenjei,
mintha azonos számbeli korrelációt mutatnának:
azaz elvileg van, de aztán mégsincs, vagy nem működik. Minek is.
...
Ez az egész úgy bűzlik, hogy Schwechatnál is hánynak tőle.
...
Finálé, a buszsofőrök a futó emberek orra előtt ajtóstoppp,
és félmosollyal hajtanak ki a várakozásra kijelölt megállóból,
majd ezek után jönnek a kuncsorgó bazdmegoló taxisok.
A turista nyilván nem érzi még, hogy az ország bemutatkozott.
Mire a belvárosba beér, kétszer lökik fel liftekben anyázva,
és simán majdnem át is hajtanak rajta, akár Ladával,
kiüvöltve, hogy miért van ilyen sötét ruhában hajnalban,
miközben selyemfényű elegáns őszi gesztenyebarna kabát van rajta,
amilyenje az üvöltözőnek,
nos sosem volt és sosem lesz, és a Lada elpöfög 2023-ban,
pedig ilyenek már Grúziában is ritkaságszámba mennek.
Itt azonban a szocmodern nem enged, mint a gyűjtögető emberek,
akik a XX. század hiányérzeteit és örökölt nélkülözési reflexeit
átvitték a tömeggyártott tárgykultúra felhalmozásába,
nem enged itt semmi, mert mint a múlt vagy annak ideológiái,
"valamire még jó lesz", és ettől persze komposztálni kezd az egész,
egymásra rogyva, hol simán csak korszakosan beposhadva,
hol meg úgy értelmezhetően, mint József Attila közismert szavaival.
De ami feltűnő, hogy az elmozdulás ebből lassú és keserves.
Mert dac táplálja, önsajnáló irigység és a múltba révedés kényelme.
"Thou shall not be afraid of any terror of night,
nor for the arrow that flieth by day.
For pestilence that waketh in darkness,
nor for the sickness that destroyeth in noon day.
O'er all the hung the shadow of fear,
a sense of mystery the spirit daunted,
ans said as plain as a whisper in the ear,
this place is haunted."
A traumafeldolgozás globális központjául semmiképpen sem ezt a helyet jelölik!
Az igazság az, hogy itt leginkább a trauma a transzgenerációs élmény?
Ezért is van az, hogy előző rendszerekig hull vissza az ország, zsinórban?
A lakosság meg libasorban?
Ajvé. "A szikla óhatatlanul visszafelé görög" - Petri György.
Vagy éppenséggel Frederico Zuccari illusztrációja Dante színjátékához,
a Purgatórium 11-12. énekéhez (a rajzok 1586 és 1588 között készültek).
Az ország mottója ez lehetne: "Menekülés a győzelembe".
Ahelyett, hogy a "sikerképlet hálójában" (abban is vergődve eleinte) eligazódna.
Stíluskiritkai törekvésekre itt egy ideig még ne számíts, minden úszik az árral.
A magyar főváros mindebben innentől kezdve legfeljebb a pótcselekvések 
és remek szimfónikus zenekarok városa!
Csak hát kulturpolitika is kellene. Ezek a Jeu De Paume-ból is kocsmát csinálnának!
A high-minded ideals as spiritual nurishment, az utcán? Ez nem az az ország, kedvesem!
És a kompenzációktól harsogva hangos utcai élet úthengerként robotol,
hogy este falukörülmények és lebujkörülmények palástolják egymást és a sérelmeket.
Valami sok évszázados bombasztikus fájdalom és bizarr irigység bugyog itt.
Erre a BUNKÓSÁG MOVES INTO OVERDRIVE? Mit lehet tenni?
Hencegünk az épülőben lévő 5-dik nagyszabású filmstúdiónkkal,
hozzábiggyesztve, hogy "hollywoodi", de közben gyorshajtva mennek,
zömében késésben - mert egymást kell hajnalonta összeszedni -
munkába, a mindenféle élénkítőszerek függőségében leledző díszletesek,
és a filmstúdió, hisz a munkaerőtöbörzás magyar reszort,
nyilván nem szervezi meg, hogy egy olyan busz, ami a Keletinél
nagyjából minden reggel 05:30 körül és a Sasadi útnál egy másik
nagyjából 07:00 körül elhúz, akár nagyáruházba, akár gyárba hurcolva
az alulfizetett pórnépet, ilyet a filmbe, hát hogy nézne az ki,
még azt hinnék valakik, hogy az oda járók nincsenek megfizetve,
jöjjenek csak, verjék el az infláció idején is pénzüket külön autóra.
Az aluljárók szélén hemzsegő hajláktalanokkal, hogy szociálisan
egyáltalán nincs foglalkozva országos összefogásban, programszerűen,
és hogy valójában ők az utolsó háló az elvándorlás, deklasszálódás
és öngyilkosság elképesztő magyar darálójának leges-legvégén,
ez csak a táj része, úgy tűnik, de hogy a beton-steril,
a Berlin-imitációs új metróaluljárófülkék üresen állnak tömegesen,
és nincs semmilyen koncepció, hogy ezekbe diákmozik, infopontok,
város által finanszírozott tehetségkutató (bemutatkozási) kiállítóterek,
és hasonló iniciatívákat érvényesítő lokációkitöltő elemek költözzenek,
ez is fel fog tűnni a beutazónak, azt persze nem értve,
hogy egy 30 éve EU-tagországnak miért nincsen soha semmire pénze?
De aki már járt itt, tudja, hogy ja tényleg,
és a reboot-flashback non-paradox élmény után
ismét úgy érezheti, hogy a nyaralásnak tényleg vége,
vagy hogy most-most-most bárhova, csak visszaszállna,
bármelyik járat, lehetőleg az, ami nemsokára indul!
Ez sem egy nemzetbizti kockázat, hanem egy normális valaki.
Igaz, itt most ez nagy ellentmondás.
visszatérve arra, hogy ki és mit akar? Hogy ki veszélyes?
Inkább az van, hogyha az egyik ország szakmai krémje
bevezet valami irreális ellenőrzőgépet, ami kurva drága volt,
akkor a másik (csatlós / tanonc) ország szakmai elitje is akar olyat
(persze EU-n belül aztán lehet az árakkal itt is játszani),
mert nehogy már ne tűnjenek ők is komolynak,
nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon vau-vau wuff-wuff komolynak,
és nagyon nagyon felelősségtudónak, és még felkészültebbnek;
de közben a csempészek nem a szatyrokkal nyugágyakat cipelők,
és a cumisüvegeket a reptéri vécében (megfenyegetve)
a felszállás előtti utolsó percekben 
a koszos cumisüveg-bírságtól félve kefével mosók,
és nem azok, akik leevett pólóban bambán araszolnak,
és nem azok, azok sem, akiknek könyvek vannak a táskáikban?
Megint egy ellentmondás. Mintha csak az argumented reality kortárs művészei,
esetleg a sosem kanonizált nemzetközi irodalmi valódi hősök,
vagy olyanok kerülnének elő, akiket nem a szüleik nyomtak be,
például Magyarországon az értelmiségi-művész berkekbe.
Valamiféle (kezd érthetetlenné, félelmetessé válni?) függetlenség,
és bizonyosan önállóság, amitől a lusta, de kényelmes,
kiszolgáltatott, de fotelból pökhendiskedő arcok irtóznak.
Ez az irtózás van a sablonnal körülvágott tömegturizmus felett is,
mint egy guillotin lebeg, Damoklész-tól távol, enyhén rozsdásan.
Ez alatt a freak-dungeon bejárat alatt lépdel a fapados-járat használó.
Aki állítólag EU-papírokkal is iszonyú veszélyes. Meg a cipője!
Azt is le kell venni, hátha 60-as évekbeli James Bond-filmes,
a talpbetét és a bőrvarrás közül kiugró rugós kés van a pacskerban!
De kiket is vadászik minden ellenőrző kötelék ilyen elánnal?
Vadászat és reprezentáció?
A potenciális bűnöző, mint katalogizált műtárgy a digitális adattárban?
ADATLAP az ügyirat kezelő rendszerben, aminek van legalább huszonvalahány rublikája?
Helyeken, ahol az első David Attenborough film sem érkezett meg a háztartásokba,
nem hogy 50 évvel később a 600-dik filmje, ami ismeretterjesztés és nem megrettentés.
A dinoszauruszok, úgy 160 millió évig uralták a planétát, ha helyesek a számítások!
A kamerás térfigyelő rendszerekig keserves biológiai, 
majd történelmi körülmények között eljutó emberiség:
nagyjából 2 millió éve fejlődik állítólag,
és 65 millió évvel előtte a dínók már kiléptek az ökológiai mókuskerékből.
Nem azért, mert nem voltak kameráik. 
Nagyjából 560 millió évvel ezelőtt pedig 
tengerfenéki élőlények is voltak már, a vaksötétben.
3.5 milliárd éve mikroszkópikus egysejtű ficánkolás is volt, 
és innen, a mikroszkópikustól tehát sikerült eljutni oda, 
hogy lencse alatt vizsgálják már azokat, akik ficánkolnak,
például határátlépések és a globalizmus hatására 
létrejött tömegturizmus szintjén? 
A mindenféle vélt vagy valós vírusokat  
sátáni erővel felruházó teljesen bigott korban (ez van ma)
ez egy kicsit úgy hat, mintha mindenkitől félve 
kellene a reptéri ördögűzést végrehajtani,
és a kapukon és sávokon, átvizsgálószobákon és vetkőzdéken, 
fémdetektorokon át vezető út, 
a valóságos birodalmi határátlépés indoktrinációja 
(mintha csak befogadna, adott esetben
visszafogadna magába egy nagy és összetett organizmus):
egészen elvontnak és elképesztőnek tűnik.
Hogy nem tűnik fel még a szociológusoknak sem, 
hogy igazából ez történik madártávlatból, és nem más.
Az 500-600 millió éves korai Földlakók, 
vagy a 3-4 milliárd éves eredet képviselői
(na ők az ősi idegenek): biztosra vehetjük, 
hogy más gondokkal küzdöttek, mint az állandó gyanakvás,
amire csak az ér rá, aki maga tett rossz fát a tűzre, 
és aki ráér skubizni, kapálás és gürizés helyett.
Az ősi organizmusok intim adaptációja és rugalmas életmódja mellett
ez a fajta kordon-bazár riasztó.
A figyeltek milliárdjainak adatait 
iszonyú tárhelykapacitásokat üzemeltetés környezetszennyezése még inkább.
Mintha a hidegháborús egymást a kerítés túloldaláról figyelés, 
mivel a kerítés elméletileg ledőlt,
azzá vált volna, hogy akkor most összekeveredett a tömeg, 
ki is gyanús, ki nem? Mindenkit figyelni!
A fosszilizált földtörténeti lakókról 
azonban valószínűleg több ismeretes, mint sémák mentén
egy egész társadalmat megpróbálni tipizálásokat alkalmazva bekategorizálni, 
fiókozva, felcímkézve, őrültség.
Who looks out of place? Hát aki állandóan remeg a félelemtől, nem?
Tényleg vannak szakmák is, 
broadcaster, marine biologist, historian, gourmet chef, mechanic, stb.,
nincs olyan, hogy moduláris modern társadalomszerkezet (ez már többször megbukott),
és tényleg nem lehet csak úgy bekategorizálni az egész társadalmat, 
erről sajnos le kell mondani. Librarian, chauffeur, paleontologist, barista,
scuba diver, ATC, actress, winery owner, cosmetics expert, teacher, valamint
movie director, entrepeneur, model, astronaut, surgeon, curator, masseur, pilot, stb.
Ehhez képest az a felállás dominál, hogy vannak a megfigyelők 
- mint egy kísérlet - és a megfigyeltek,
és a repterek, mint a bűnözés részecskegyorsítói, 
várják a lehetőséget, a ritka előfordulást (szökést),
hogy valami extrém is történik és végre le lehet csapni. 
És a falon belüli világ követi, mint egy krimit.
Egyszerre tehát általánosított a bűn fogalma, 
e szerint mint egy megtisztulás kapuja hatnak a határátkelők,
és egyszerre van az, hogy az átkelést bebiztosítók 
túlzásba viszik - nagyon is - a sematikus őrködést.
Ez nem egy jó kísérlet. Mert nagy nehezen összeálló 
társadalmak stabilitása van ezzel kikezdve.
A nyaralásból hektikus pakolászás lesz és az önfeledt 
bevásárlás javát a reptéren hagyás csalódva.
A vásárlóérték és így a pozitív élmény 
visszacsatolása is kihat az együttes statisztikára,
egyszerűen azt fogják mondani egymásnak, ide és ide ne menj, 
mert mikor visszajönnél, mindenedet elveszik (no later ingestion).
To get them off and running - ez lesz belőle.
Kevesebb kutakodás érdekli, más tengerpartok. Más duty free?
És akkor mennek máshova, ahol lazábbak a körülmények.
Ami persze a bűnözésnek kedvez, mennek ők is.
De ezt mind az eredményezte (generálta és provokálta ki), 
aki a gyeplőt, a lasszót, a hurkot túl szorosra húzta,
ráadásul nyilvánosan, és oly annyira, hogy az már a civileknek 
- akik a lebuktatáshoz szükséges díszlet és csali -,
még nekik is feltűnt egyhamar, 
és kedvtelenné tette őket és a vásárlóértéknek annyi,
és a lófrálásnak is.
...
Tehát az így szabadidőtevékenységükben 
meggyalázott társadalmi elemek, egész társadalmak:
fel kell fogni, hogy nem állnak össze újra, 
mint egy Terminátor filmbeli folyékony higanyember,
ami persze azon elven működik látszólag, 
ahogy a tengeri szivacsok építik fel magukat bármikor,
de még az sem lehetne lehetséges, hogy az évet a 
termelékenységért és a stabil demográfiai mutatókért átdolgozó réteg,
a civilszféra és -szektor:
zrikáltan jöjjön vissza a holiday-ről, ez teljesen kontraproduktív,
és valósággal érthetetlen amatőrségre vezethető vissza.
Ugyanis az emberi bizalom nem olyan, 
mint egy kollagén protein vagy egy jelszóváltás a fémdetektorgépen.
Olyan az egész, mint az 1986-os francia művészfilm, 
a Mauvais Sang klausztrofób hangulata. Nem is a Il etait une Foret (2013),
vagy ha már művészfilm, azok a munkák, amikben Romain Duris főszerepelt.
...
Az történik, hogy egyáltalán nem a jogaik tekintetében van velük bánva, 
hanem mint egy nyájjal. A dehumanizáló effektus pedig átterjed máshova,
elvégre ha hagyva van a legjövedelmezőbb gazdasági irányzatokban,
mint a szolgáltatás- és így (evvel) a turizmusiparban,
akkor tehát bárhol máshol is bejön, spekulálnak a vezetői székben ülő hülyék.
Ez is tévedés. És az is, hogy a nagy számok törvénye kell ide.
Bárki lehet bűnöző, mindegy, majd kiderül. 
Bárki meggyanúsítható, mindegy, legfeljebb nem jött be.
Teljesen olyan mint a Winter Soldier mozifilmbeli mondat arról, 
ki is vádolható meg. És ez a faktorális határvizsgálat máris elavult.
Tehát a találomra kiemelgetés 
és a látszólag profi biztonsági eljárások komédiája, igazából aggasztó.
Mintha a Metropolis (1927) és a Dredd (2012) című mozgókép-disztópiák
ívén a kettő között valahol félúton kisiklott volna valami.
Van rá nyilván orvoslat (ha hamis is).
A tévében ugyanis közben a nagy egyéniség kultusza vihog 
minden reklámban és minden akciófilmben és hippifesztiválon.
Ki lehet vonulni ebből az őskövületek felföldjére, 
de afelett is el fog szállni egy pásztázó vadászgép.
Az őskvületek mások. Illetve ha valaki ilyet visz fel a repülőre, 
akár Nestershire 600 millió éves tömbjeit,
az eltorzult civilizációs rögvalóság nem tud vele mit kezdeni, 
mert nehéz számszerűsíteni azt,
ami közhasznú és nem státuszszimbólum vagy konzumkényszerre 
ható ingerek kielégítését szolgálja.
A kövek kövek maradnak, miután a határ leépül vagy átíródik, 
és a reptér szétmállik a francba.
Azonban a kőben ott vannak azok a lakók, 
akiket maga a bolygó fényképezett le saját testének anyagába zárva.
Ezzel még Dr. Guy Narbonne is egyet értene valószínűleg.
Hát még Dr. Jim Gehling, és kutató-akadémikus társaik.
Indentációk számtalan alakzatban, az őslények szőnyege, megszilárdulva.
Teljes magaviseletük dokumentációja kőbe van zárva, 
és a bakelit után ez az, ami fennmarad,
és az összes erölködés és kamerázás 
és szerencsétlen fegyelmezési műsor nevetséges ettől kezdve.
Alázat, srácok! Alázat!
Megnyugató ez a szabadság, amit az első tengerek lakói, 
mikor még csak 6 órás volt egy Földpördület, élveztek.
A fotoszintetizáló baktériumok kolóniákba rendeződésének 
emlékhelyei máig megtalálhatók,
egyes elemek már múzeumokban pihennek, 
bemutatótér vagy raktár, és ehhez képest mi lesz a jövő múzeuma,
mit mutogatnak - ha eljutnak odáig - azok, 
akik ezt a tömegutaztatási biomassza-áramlást mosolyogják meg,
ami az elmúlt 100 év alatt kialakult: 
és ami egyre hisztérikusabb 
és gyanakvással telibb tömegröptetés lett?
Azért vagy te, mint utazó
- az arra vágyott az emberiség, hogy repülni lehet korszakban - kiemelve,
mert valaki másokat kell megtalálni, 
akikről többet tudni, mint rólad, de akkor nincs felhajtás?
...
És napi szintű tömegpánik?
Nem vállalni a felelősséget, 
hogy azért vannak egyes helyeken konfliktusok kirobbantva, 
hogy be lehessen férkőzni 
az abszolút kolonialista módszerekkel hozzájuk, 
és azért vannak lebombázva országok, 
hogy egyebek között a mobiltelefongyártás iparának 
biztosítva legyenek a kellő nemesfémek? 
Meg a tankba? Meg a bombába? Meg az űrállomáshoz? Műhold? 
Csak ennyi? A vásárló ezt nem kapja az arcába.
Az anarchistának magukat valló amatőr nyugat-európai 
városi csoportok és a Föld-békemozgalmárok persze
vidáman nyomogatják a telefonjaikat (napi 6-8 órában),
egyáltalán nem statuálva példát, hogy elég.
Aki alól viszont kihúzzák az érceket,
ellenkezni kezd és többe kerül a megtorlása, 
mint olcsón megvenni tőle a szajrét. 
Igaz, jó PR-t csinál magának, 
hogy ő az ellenség, irány szétlőni,
csak hogy ez a valaki már a falon belül volt,
és ahonnan 30 éve eljött, azok a civilek... rájuk a ház.
Nevezhető ez a fordulat, és végrehajtása cinizmusnak? 
Persze, akik úgy élnek máig, mint Róma,
hogy a falon kívülieket sarcolni kell,
és ha betörnek haragból (agitálva is), 
akkor ellenük azonnal szent háborút kell hirdetni:
azok ne lepődjenek meg, 
hogy az egész hóbelebancot összetartani (minél nagyobb),
egyre nehezebb lesz, és mint Róma, Angkor Wat
vagy a mongolok, hamar szét is esik.
Hacsak nincsenek a helyi őslakosok kiradírozva,
Észak-Amerikától Mandzsúrián át Ausztráliáig bárhol.
Ennek a felőrlő folyamatnak a hangulata 
nem érvényesül túl erősen egy reptéren, ez igaz.
Az egyes megkínzott népcsoportok felett 
egyszerűen átrepül a fejlett világ, kondenz és kámfor.
De amikor már a saját bőrén érzi,
hogy rajta Keresik azokat, akiktől őt kellene megvédeni?
Hogy is van ez? Egy Security Truman-Show! 
Gyors általánosítások, átsiklás bármi felett, béna.
A sensory capacity olyan kigúnyolása, ami olcsóságot áraszt.
Miközben egyes szervek 2 vagy 10 éve figyelnek 
az EU-n belülre került alakokat,
kicsit gyanúsak, de nem lehet tudni
(nehogy meg legyen előzetesbe vádolva bármelyik,
mert hát olyan helyről jöttek, hogy ebből még baj lehet 
- rasszizmus lenne a házkutatás),
aztán az illető csak belehajt valamibe, 
vagy fel is robbantja magát,
és bocsi, ez most kicsúszott az ellenőrzés alól, 
hangzik el, ha hangzik. Ezt sikerült átengedni?
Akkor ki a veszélyes? Aki már bent dekkol és készül valamire,
vagy a nyaraló EU-állampolgár?
...
Biztos nem azok, akiknek lejárt a kivett szabadságuk.
Persze, aki be akar szivárogni valahova,
nyilván nem a saját megjelenésével teszi,
hanem elmaszkírozva, hamis papírokkal,
úgyhogy az ártatlanok szüntelen tüzetes vizsgálgatása...
... ez nem más, mint biztonsági színjáték.
Ahogy egy távoli ismerős története is ide vág,
aki magyarországi geológus / geodéta barátjának
30 kiló követ csempészett be a Kaszpi-régióból
(igen, repülőn),
ugyanis 2 üres üveg volt nála, az volt a baj,
kiszedették vele (megalázó kipakoltatás
minden rongyig lemenően a táska aljába túrások,
és persze levetkőztetve az illetőt,
nagyban megy tehát, zajlik az intézményes tiszteletlenség,
ismét csak és kizárólag a biztonság érdekében),
de a 30 kiló kő legalul fel sem tűnt,
sőt, mi több, maradt még üveg is a táskában.
Azért nem tűnt fel, mert valaki 30 kiló követ
(most mondd!) lazán, hátizsákban magán viselt,
és márpedig ilyen ember biztos nincs?
Ez a nagy idea a szűrés mögött? Ennyiből bármi.
...
Maradjunk az üvegeknél, mert ez a rázós,
ugyanis noha kővel is lehet ölni
(tudjuk ezt legkésőbb a Kain és Ábel féle történet óta),
az üveg biztos sokrétűbben használ!tahó.
Mire?
Amikor az üvegeket (egytől egyig üres üvegek)
nevetve pakolják ki és enyhén fölényesen,
illetve nagy ívben dobják kukába a határellenőrző tisztek,
valami fanyar paródia éled fel ismét hirtelen,
ugyanis az önmagát az utazó ugráltatásával szórakoztató
biztonsági záron túl jön a nettó hülyeség:
máris a DUTY FREE shop egész kisvárosa világít,
várva azokat, akiktől elvették az üvegeket
(hát még, ha helyi bort vittek volna haza, nem is üreset)!
És mivel is vár a kirakati szuvenír vidámpark?
Hát elsősorban alkohollal! Amit üvegekbe tettek!
Amelyik alkohollal teli üvegeket (akár töményet is?),
bizony meg lehet felárasan vásárolni,
és cseszdmeg fel lehet vinni ellenőrzés nélkül a gépre,
sőt, többet számít, hogy mutass róla blokkot
(ha egyáltalán), arról, hogy az adott reptéren vetted,
mint az, hogy az üveg az üveg! Tehát az a lényeg,
hogy a biztonság ürügyén kivetetik a kistermelők italait,
a vendéglátó országnak megélhetést biztosító termékeit:
méghozzá a helyi termelőktől agroturizmusban,
vagy falvakban és kisvárosokban kóstolókon összevásárolt ajándékszeszt,
arra nem csak hajazva vagy spekulálva,
teljességgel megkövetelve azt, hogy a kiváltságos (korrupt)
termelők reptérre bejutott áruiból vigyél haza!
Ami persze az állam részéről árulás az ország termelőivel szemben.
Semmiség, igaz? Welcomes the fact.
A biztonság-politika szakmai pszeudo-valóságban lebegése félelmetes.
Mint amikor az Európai Unió korrupciós vizsgálatot tart,
olyan fejlődőben lévő országokban (a hova fejlődést is kellene vizsgálni),
amelyek tagosítása, társítása puszta gazdasági érdekből történt
(mintegy keleten a demilitarizált puffer-zónák,
és ütközőállamok egymás elől elhabzsolásának versenyét nyitva meg,
ismét kétpólusítva Európát, egy lépés előre, két lépés hátra),
és a gazdasági érdek alapvető lefölözéseken túli hátránya,
hogy az olcsóbb munkaerőért leereszkedés másokhoz,
ebből lesz az, hogy le kell paktálni diktatúrákból kijött helyekkel,
akiket fölösleges vizsgálni, miközben a gyárait nyugatról betelepítő
egyúttal a mértéktelen és fokozatmentes 
(szoktatásmentes), sürgetett,
tehát igazán ordenáré tőkebeáramlásával 
(meg a borítékok) korrupciót is telepít.
Igaz, egy olyan központi pénzelosztó 
rendszerből merítve nagyokat,
aminek nem kis hányadát - nem csak 
az ex-kelet-németeket felzárókóztatva,
hanem ezen recept alapján az utódállamokat is, 
meg az időközben európai szinten 
gazdaságilag becsődölőket is - a németek állják,
nagyon is ők húzzák a legelöl az igát, 
és ezért kell, hogy offshore-ozzanak, nem?
Persze ettől még gyomorforgató az alulfizetett 
félperifériás munkások léte,
akik a mai török bevándorlók megfelelőivé 
vágynak válni Németországban, elhagyva hazájukat:
hiszen ha már Közép-Európa keleti végein 
eleve német gyárakban dolgoztak,
miért ne menne többért ott, 
ahonnan a gyárak jöttek? Ez nehéz kérdés.
Amit ők például nem értenek
- és ezt a reptéren sem lehet elmagyarázni -,
az a kollektív felelősségvállalásért cserébe 
csoportos bónuszfizetés hó végén,
igaz, erről még csak álmodni sem kezdett
a magyar paraszt és nem is nagyon buzdítják, 
hogy ezen irányba fantáziálás terén igyekezeteket tegyen.
A push-pull factor közben agyonnyomja a képzeletét, 
de amiért ő rabszolgázik,
és amiért ide települhetett a fabrika:
nos, a közhasznú adakozások országépítő erejéből
igazából szinte semmit sem lát,
mert nem a Budai Várban lakik,
vagy egy zsírúj autópályahíd alatt.
...
Az a nagyon is valóságos tény tehát, 
hogy az elvágyódást generáló vendégmunkásság
a saját országában ismertetve össze 
a jólét egyik forrásával, vágyakat ébreszt,
és ez hova vezet, és hogy ez egy külföldi
betanítás-e öntudatlanul,
aminek hatására amúgy megindulnak 
az anyaország mélyére dolgozni (hívni sem kellett, magát hívja):
az addig saját hazájukban is vendégmunkásként gürcölők, 
szinte nem érdemel sajtóvisszhangot?
A profán ambivalencia ilyen mértéke nyilván Koldusoperába illő,
amúgy meg halkan letagadott.
Jóléti ígéretek szintjén persze 
lehetett volna haladni, de a helyzet az,
hogy a monopol-pozíció vendégmunkásországban
való megtartásához hozzá tartozik
azon ország vezetésének a zsebre vágása,
vagy az azoknak való kedveskedés, mindent elnézés is.
Az úgynevezett "Mittelstand" tehát, 
ami egy német számára hétköznapi alapvetés,
elve a középosztály sem egy olyan erősen megtámogatott állapot,
hogy a magyaroknál legyen,
mert akkor ki fog összeszerelni, almát szedni, 
barkácsolni, szállítani, földet szántani?
Nincs idő a kultúrára sem egy idő után: 
Glenn Gould, Gidon Kramer,
vagy Neill Young, Ray Cooder, 
mikor veszitek ezeket elő? A kérdésre nincsen válasz.
Egyértelmű, hogy a reptéren is minden uniós balfaszság lecsapódik,
így a security sweep vagy a szervízipar ízlésficamai is kitűnnek, 
csúnyán teszik.
És amiért vannak, az egyidejűleg 
az öngerjesztő folyamat elemei miatt van,
hogy aláígérés nélkül nincs profitnövekedés,
támogatás nélkül nincs termelőerő.
Ez a fajta kettősmérce és ellentmondást 
tömegesen tűrés a konföderáció vége.
Az elvándorlás az attraktív dolgok irányába 
(hát még a kiszámíthatóság irányába),
ez egy valós veszély, és a népvándorlások
valójában sosem szűntek meg, tűnik fel.
Keletről nyugatra áramlik már mióta mindenki. 
És Európa eközben márkenevek között mazsolázgat csupán, 
kicsit finnyásan?
(So much effort to commodifying everything,
still managing to destill
each part of the human relationship
into a buyable package, magyarán: Japán)
A vég kezdete. Limited victory.
Innentől kezdve miért lenne egy reptér,
egy amolyan aviációs karavánszeráj,
vagy éppenséggel a fapados járatok bunkóságot árasztó,
a légiutaskísérő presztízs-szakmát büfékocsi-húzogatóvá lealacsonyító,
és az egyenruhákban parolázó izgatott határvédelem más,
mint az, ahonnan az egész katyvasz (és sületlenség) kisugárzik?
...
A reptéri repi-pia mellett 2-szeres áron egyéb termékek,
de az is vicces, ahogy a siető utast sürgetik,
aki helyi pénznemben olvassa le az árakat,
az utolsó valutáját jó helyen elkölteni vélve pakol ki,
majd pénztárcájára mutatnak az eladók, hogy hékás, ne-ne,
mert az árak mégiscsak EURO-ban értendők !!!
Az átbaszott nyilván nem megy vissza ellenőrzni, hogy ez egy hivatalos scam,
mert fájna így az országtól búcsúzás során uitolsó utóíznek,
meg mert lógnak a cuccai minden irányba, kényelmetlen az egész,
ideges is egy kicsit tőle (ennek hatására még jobban sürgetik),
és nyilván be lett mondva már kétszer a becsekkolás vége,
és hogy az ajtók máris zárulnak, és ő előrántja a kártyát, lehúzzák!
Mit is vitt tehát magával? Csak otthon jön rá?
Nyilván olyan cégek kedves kis ajándékocskáit,
akik a reptérnek perkálnak, hogy az azokat oda kitegye.
Vagy olyan hatalomközeli termelői termékeket, ami mind pocsék.
Bocsánat, korrupció.
Úgyhogy a fedélzeti békés emberszállítási 
és ideiglenes légnyomás-kiegyenlített emberraktározási,
végső soron felhő-metrózási életkörülményekre veszélyes,
az alapból mindenkit veszélyeztető üres üvegek helyett:
ezek szerint a teliektől nem kell rettegni,
és azokat simán fel lehet vinni,
senki le se szarja! Hányat vagy mennyi!
Van róla blokk? Akkor már nem jelent veszélyt.
Micsoda???
Így ha a cumót felvitte, meg is ihatja a rötyifülkében,
ki is öntheti akár, törve rajta egyet,
vágóeszközt készítve, vagy törés nélkül,
valami mással megtöltve azt, egy rongy, molotov.
Be lehet vágni a pilótafülkébe.
Ezt az üres üvegekkel nyilván nem lehetett volna.
Csak avval, amivel több macera van.
Ez súlyos. De lehet, vannak kriminális elemek,
amik előtte fertőtlenítő szerekkel (mint a cumis üveget)
ki is mossák a készülőben lévő bűnös fegyvert?
Ami azt illeti tehát, hogy elvenni a kisüveget,
amiben - nem mint egy dezodorban vagy bébisamponban -
semmi sincsen, de tényleg nincsen,
majd utána egy 3225 üveggel dicsekvő reptéri polcsoros,
igazán jól kivágított bazárt tárni a turisták elé? Mi ez???
Hát ez azért elég kacifántos?! Hogy a parfüm is jöhet?
Tényleg? És biztos eredeti párizsi parfüm van benne, 
csak mert rajta van a márkajelzés? Kaviár is van?
EZ A KIBASZOTT BIZTONSÁGI KOCKÁZAT!!!
Már csak tömegesen jajveszékelő feketeleples asszonyok kellenének,
akik minden országban minden felszálló repülő után bőgnek,
mintegy vallási felekezet szinten, azon alapuló hittel,
hogy az utasok vagy nem térnek vissza soha többet,
vagy odafent maradnak. Az akkor sok lenne a rendszernek?
Meg az ál-pincsit cipelő álcázott öregasszony caplatása,
akinek a filmiparban mindennapos, élethű műkutyabábut
be sem kell tenni - még jó - az átvilágítóba,
és aztán egy ilyen kutyarobotban bármi lehet.
Szóval a teli, leplombált, blokkos üveg nem veszélyes? Ez fix.
Ennyiből szúró-, vágóeszköz boltokat is lehetne nyitni a reptéren,
tessék az ollót duty free áron, íme a svédacél konyhakés is!
Miután persze a túrázó vagy faluturista zsebéből
nagy elánnal és büszkén sikerült elvenni a kis bugylibicskát.
Miért, ha valaki elég befolyásos (pénz),
és elég nagy a vállalata (pénz), és eléggé piacvezető (pénz),
hogy bevásárolja frenchise-ját és a vacak merch-jeit
egy-egy fejlődőben lévő, hát még EU-s ország repterére,
akkor ennyiből rozsdamentes acéltermékeket is árulhatna
(tényleg csak korrupció és a törvény megbolondításának kérdése):
egy olyan valaki, vagy vállalat mondjuk, aki és amely ércbányákokn ül,
akár kohón is ülhet, és lapvágó üzemeken is persze, és pénzéhes,
és azt akarja, hogy minden röpködő fapados turista
AZ Ő SZERSZÁMAIT és háztartási eszközeit vásárolgassa
(amibe gyűjtényből persze a balta, a machete és a Rambó-kés sem hiányozhat),
akkor egy ilyen üzletsort is vásárolhat magának valaki a reptéren?
Pénz kérdése, most komolyan?
És akkor a kövekkel másokat a repülőn megkárosítás,
és a fenőüzemet reptéren belülre, a váró mellé telepítés,
ezen két téma találkozása a finomabb stílusú árukapcsolás lehet,
a fenőkő, a kovakő, a kaszakő és társaik értelmében. Limited collectors edition!
...
A viccet csöppet sem félretéve, mi is a helyzet valójában?
A harder depth valósága valójában csak csúsztatás kérdése?
Hogy a szervek számokban akarják definiálni a világot,
és ezen a módszeren keresztül terelni, ellenőrizni azt?
Nem kicsit mániás igyekezetükben, a túlbuzgó jellegtől kísérve,
egy olyan önparódia lesz belőle, amihez humorérzék kell.
Puzzling entertainment? Ez az egész egy biztonsági cirkusz.
Olyan műbalhé, ami a védendő állampolgárt félemlíti meg.
És terelik a 30 kiló kővel a fickót a befotózó gépekhez,
és azt sem sejtik, hogy noha vett 2 üveg bort a DUTY FREE-ben,
még eleve maradt 2 üres üveg a táskájában a szűrés után,
és akkor mondjátok meg (jaj-jaj!), hogy most mi lesz?

Reptéri őrület.


 

 

 

GALÉRIÁK_HORROR 3

(az összegző ráadás)

 

Figyeld meg, kérlek!
A magyar költészetben és képzőművészetben is
megtapadt az a felfogás, hogy: a deviancia letörése.
Egyfelől a szakmai berkektől függetleneket degradálni,
az autodidakta bélyeget rájuk sütni, másodrangúság.
Ami teljesen fölösleges, és abszolút elavult.
Presser Gábornak például, aki a Klauzál térnél nőtt fel,
volt egy időben egy mondása, hogy a Fészek Klubnál befordulva,
ők mindig jobbra mentek a Kertész utcán, ők, a másodrangú zsenik,
mert ők a zeneiskolába mentek, míg mások, mint Kocsis,
az utcában, annak végén a másik irányban magasodó Zenekadémiára jártak,
(az elsőrangú zsenik tehát). Ez már eleve egy olyan kijelentés,
hogy kicsipkézett, fűszeres pesti humorán túl alá-fölérendeltség,
ami a magyarok mániája. A Tanúban is a jelenet, hogy a börtön,
ahol Pelikán azt mondja, hogy lám, egy gátőr egy püspökkel vitázhat;
és ez az a feudális megközelítés, amiből a gyarmatra vágyó
félperifériás (kimaradtunk, gyerekek) attitűd kinőtt,
és amit csak felerősített a szoc-korr. rendszer, nem pedig letört...
... csak éppenséggel úgy, hogy öngyarmatosítóvá tette a hódoltságokat,
és nem felfejlesztette és kizsákmányolta, hanem terraformálta,
agymosta, betörte a helyieket és csak aztán követelt háborús kárpótlást (30 évig?).
...
Lesajnálás, ellenségképgyártás. Majd én felemellek téged,
mert te eddig el voltál kábítva... Ez a fajta bélyegosztás,
nos, 50 évvel később a kortárs művészeti szcénában is csak úgy tombol!
És a különböző korszakok ficamai összekeveredtek benne,
letisztázatlanul és bevallatlanul, erdei avar módjára,
vagy ahogy a facebook meghívók betemetik egymást, feldolgozatlanul.
Ezért is megy az ítészkedő nagy hadonászás ennyire nagyon,
és ezért is van az, hogy a fogalmatlanságot ítélkezéssel leplezik.
Leamatőrözni. Le-sokat-kell-még-tanulnia-ozni. Le-majd-meglátjuk-ozással!
Egyszerűen összekutyult dolgok egyetemi szintű káoszából jönnek,
és aztán egyfajta nemzeti önbevallás nélküliség szintjén,
annak mintájára működnek tovább a művészeti körökben tobzódások,
egyúttal egyértelműen buborékokban élés szintjén, mindenhonnan merítgetve,
szó szoros értelemben egy kritikai-vallás-kísérlet szintézisét eszkábálva,
ami nem lehet más, mint egy frankenstein-i abszurd, egy rossz komédia bukása.
A láthatatlan mozgalom, ami a századforduló utáni években leledzés virtuálisan úgy,
hogy a századforduló önképzéséről mit sem sejt, de zabálja az avantgardot;
meg majmolni akarja a dadát, és elájul attól a szótól, hogy expresszionizmus?
Akadémikus pampogással, miközben a 80-as évekre hivatkozik,
annak avantgárdságát porig rágott csontként forgatja szájában,
amiből mázas-giccses szakkifejezések fröcsögnek minduntalan.
A kulturpolitikai öndefiniális tömegkarambolja minden téren!
Másfelől a sokszínűség megjegyzésekkel elhalmozása.
Ahelyett, hogy dícsérné, ha valaki tíz stílusban
tud festeni önkéntelenül, ehelyett azt mondja: "nem egységes".
Aki nem egy témát hajszol tehát költészetében, ugyanezt kapja.
Hogy: "még csapong".
Hogy: "ifjonti hév".
Hogy: "még nem döntötte el, mit akar".
Hogy: "még be kell érnie".
Hogy: "ebből még lehet valami".
Hogy: "majd meglátjuk, így marad-e ez később is".
A magyar kultúra kommunikálása országon belül eleve ez,
hogy azt magyarázza egyfolytában, hogy mit nem lehet. Defetista.
És szószátyár. És érzelmi elfojtásra berendezkedett. És védekező.
És megszeppenő. És előre befosni köteles. És kihátráló.
Ahelyett, hogy felismerné, rajta kívül is van világ,
és ott rengeteg minden van, mert lehet. Ez nem error.
Nem attól jó valaki (mi az, hogy jó?), hogy fiókot kap.
Ráadásul nem fiókot, hanem kripta-fiókot, a múlthoz mérik.
A mérce ugyan nem, mint elvetett sújkot értékelő alapvonzat
merül fel ebben a zsebvitában, de a mérce aránytalanul elfogult.
Azt mondják a szerzőre, hogy "pályakezdő". Már kezdődik a stemplizés.
Ezek után, ha ezen a kanyaron túl van, jön az, hogy "nem elég erős".
Mi az, hogy erős? Az a kortárs irodalomban olyan szakkifejezés,
mint a festészetben az, hogy valakinek a "melója". Ami devalválódás?
Műalkotás > alkotás > munka > meló? Látjuk a 20-as évek - 50-es évek ívet?
Hanyatlás és leépülés, a puritán póz mögött huhogó többre vágyás,
ami aztán a nyelvi folytonosságba, eleve a szókészletbe is belopja magát?
Hogy fellengzős a mestermű vagy a szépség esztétikája? Bezzeg a funkció?
Az üzenet? Az egységes idea-front? A megmondhatni muszáj küzdelme?
Teljes csődeljárás ideológiailag.

És akkor a 90-es évek után előjöttek avval, hogy "olyanos".
Az a valaki olyan "Pilinszkys". A költőnő olyan "Kaffka Margitos".
Ez nem áll messze annak a paródiájától, amikor Fábri Sándor esténként,
a maga piaci árus orrhangján az országtelevízióban elsütötte ezerszer is,
hogy "Beethoven a zene Mozartja". Ez egyszer is elég, nem ezerszer.
De hogy a kortárs művészetkritika, az összes csomagolása ellenére,
nagyjából ugyanitt tart, de nem poénból, nem szarkazmusból vagy lapos humorból,
hanem mert egyszerűen a fél társaság attól sznob, hogy oda felküzdötte magát,
a másik fele meg azért, mert dinasztikusan belenőtt a műkincskeresdelem,
a kurátorság, a galérista és a művésztelepvezetői posztba? Ez kurva szomorú.
Ezért tesznek olyan kijelentéseket (a kritikában is oly sokszor),
amik feltételes módot használnak, sejtetni akarnak, ködös jövőkbe révedve,
egzakt és kemény kijelentések nélkül, puhítva, gyúrva, nyújtva, halasztva,
egyúttal felelősséget nem vállalva, ami persze a helyi mentalitásból ered.
Ami nem más, mint azt Zimmermann Zsolt szavaival lehet felvázolni:
„vasmacskákat húzni magaddal”.
És minél több a vasmacska, annál biztosabb, hogy az egész nem megy sehova.
a vasmacskákat úgy tűnik, itt úgy áhítják és gyűjtik látszat-szenvedéllyel,
mint a plecsniket vagy az autómatricát.

Nem tudtok magatokkal mit kezdeni.

 

 

 

 

Hemingway margójára

Azért tudsz sokat inni, 
mert állandóan iszol.
Az elvonási tünetek 
visszarántanak bárkit. 
De aki egyfolytában attól fél, 
hogy legyőzik,
az nem is tud majd leállni.

Igaz, a századforduló után,
az emigránsokkal teli,
főleg Párizs, kicsit később Berlin,
amikor az élvezetek hajszolása,
és a szobormerev hedonizmus
részegségében tobzódott
vagy 10 éven, az érződik,
a generáción és Hemingway-n.

Ennek hamar végett vetett Európa,
amint Napóleon nyomdokában
ki lett hirdetve a statárium,
és a világmegmentés nevében
történő teljesmértékű genocídium,
és a mértéktelen műkincsrablás,
zárókövet tett az előbb könyvégetés
(tehát ezek után jön - tudták sokan)
után következő emberégetésre emlékművére.

Sok helyre lehet visszavonulni,
ez elől, vagy még inkább ez elől.
Egybecsengő kiabáláshang a rádióban,
és a gyerekkor emlékei között?
Háborús hősnek lenni volna jó,
de közben fel is kell hozzá nőni,
és a Vörös Keresztes ápolónőrománc
és Párizs felszabadítása a luxusszállodák
alkoholkészleteinek próbára tevéséért:
ez azért erős kontrasztként hat elsőre,
noha egy és ugyanazon indíttatás vezérli.

Két nővel együtt élni, míg az egyik,
hogy ne úgy mondjuk, ki nem kopik,
és a hedonista expatrióta életvitelben
mindvégig asszisztáló feleséget lecserélni
a csontkeresztény szigor körű koszorúzott
gazdagsággal érkező nőre (későbbi feleség),
és így, és a siker hajnalán
az addig felfedezetlen Key West-ben huncutkodni,
az azért életművészet is, és gúnyos gavallérság is!

Az a Key West, ahonnan a Pan Am,
a világ talán egyetlen 
és igazi legendás légi társasága indult,
a vízirepterek, avagy hajórepülők korában,
amikor a Dornier DO-X-től eljutni sikerült
a Juan Tribb féle Clipper gépekig,
és a szárnyaló luxus megindult;
még nem tömegturizmus, de már úton oda,
amit a Boeing 707 és Boeing 747 alkotott,
sugárhajtóművekkel mindez,
amit sem Európa nem élt meg a 40-es években,
sem Hemingway nem látta azt az alternatív valóságot,
amiben horogkeresztes fekete nehézbombázók
sugárhajtóműhangja húz el New York,
és a Keleti Part felett, megrakva atommal.

Ő öngyilkos lett. 
Mint sokan a családjában előtte.
És nem meglepően ad mértéket 
tehetségtől átitatto egójának,
hogy avval a flintával pukkasztja ki
saját kerekded, immár kissé zavart tekintetű
és fehérszakállas "Papa Hemingway" fejét,
az éő legenda eleven emlékművét ledöntve,
amivel amúgy kapitális vadakat,
teszem azt elefántokat lőtt ki Afrikában!
Az African Game Hunt után embervadászat,
és a világháborúk után (főleg a második):
önvadászat.

Önlevadászat.
 

 

 

 

 

Valcsicsák Zoltán

Ez az egész úgy indult, hogy barátok is lehetnénk.
Valamikor 2005-ben futhatott bele a közönség a Frei Dosszié
egy kiemelt adásába. Igaz, egy a középkorból kilépő országot,
jelesen Bhutan hegyi királyságát nem a Four Seasons
egyik luxuslakosztályából, statusz-szimbólumok
és fancy öltönyre fordított reflektorfényben kellene bemutatni,
de ez biztos a kontraszthoz kellett, hogy Frei Tamás
aztán a gyors egymásutánban következp vágóképekben 
rövidnadrágban túrázhasson a himalayai szurdokok és fennsíkok,
a pompás táj recehágóösvényein és panorámás ködplatóin.
...
Ez a film indította el amúgy az érdeklődést, hogy gyerünk!
Ha már a BBC járt ott és utána Frei, és mások nem nagyon. Más stáb!
Teltek az évek, a történet kibontakozóban volt, micsoda hely,
végtére is kiderült, mi ez a Bhutan.
Az utána olvasás és a forgalmas híradások egymást váltásában
akkor még igen ritkán felröppenő összboldogság-képlet is hatott!
Egyszercsak az első bhutani filmfesztivált Budapesten rendezték!
Ekkor már jócskán benne a témában, keresni kellett a kontaktokat!
Mert kiderült, valakik itt szervezkedni kezdtek, valaki mást is érdekli ez.
Mire következő évben ismét adódott egy kis szabadidő nyomozásra,
a Magyar Bhutani Baráti Társaság neve csillant meg egy papírlapon.
Ehhez illene intézni néhány kedves, ismerkedős levelet, derült ki.
A csatlakozás alapfeltétele persze szintén be lett lengetve,
de azért jöttek válaszok és egyszercsak a rendezvényeken voltunk,
még Darabant Andrással is sikerült találkozni, aki amellett,
hogy természetes úton újraképződő erdőújratelepítést kutatott Bhutanban,
a legtovább ott tartózkodó magyar is volt egy időben. Hurrá!
Ne siess, most jön a katyvasz.
Ugyanis mint oly sokszor, ha simán menne az ismerkedés, itt az gyanús!
Aztán indultak a bonyodalmak, mert hát ha egy magyar valamit csinál,
akkor azt lehetőleg más ne csinálhassa, nincs konszenzus, sem osztozás.
Ez a klasszikus kakasdomb kapirgálás esete, mindenki érti.
Lehetőleg csak ő, legyen az típuskerékpáros klub, 90s rave party reboot,
városon belüli szado-mazo hálózat, vagy kortárs művészeti album- és zine-üzlet,
vagy bármi, legyen az egy belvárosi sztrptíz-riksa útvonal, vagy nyalóka múzeum.
...
Ha támogatod, abból indulsz ki, hogy ez az ő ügye,
és a tehermentesítés és az érdeklődések terén mutatkozó átfedés,
eleve a támogatás jól esik és szívélyes fogadtatásban részesül.
Magyarországon? Viccelsz? Persze aki a könyvét mások könyvcíméről nevezi el,
mondván, azt itt(hon) úgysem ismeri senki, nagyot téved;
mint akik azt hiszik, ha egyszer jártak Berlinben vagy Kiotoban,
Sao Paoloban vagy New Orelansban és onnan áthoznak egy ötletet
(design, márketing, dekor, harcművészet háziállat, parfüm, film, recept és ételkultúra),
akkor azt, mivel más nem nyitott ilyen üzletet vagy nem alapított ilyen klubot,
biztos nem is ismerheti. Ez is de magyar.
Ez lett aztán a Valcsicsák-ügy veszte is, hogy a lelkes közeledésre:
itt rendszerint ugranak egyet az emberek. Reflexből, mint egy szöcske, vagy nyúl.
Ahogy a verebek elrugaszkodnak az ágról, ha a kertben valami mozdul,
akkor is, ha delelő kánikula van, semmi sem vet árnyékot,
és megmozdult egy szívószál a délelőtt a teraszon kint felejtett pohárban,
amiben az estéről ott maradt tejszínes alapon bekevert koktél már felforrt,
és az üvegpohár is olyan prizmát vet, hogy kaleidoszkóp lesz belőle, pazar.
Ugrott tehát a haverkodás.
Mert ahogy az itt lenni szokott, egy idő után, hiába fizeted a tagságot,
nem érkezett ismételt felszólításokra válasz, hogy dolgozunk-e együtt.
(ez az a rész, ahol egyesek valószínűleg lapoznak: vagyis mindazok:
akik a rendszerint nem válaszolók, és most kényelmetlen nekik magukról olvasni,
és azok is lapoznak, akiket ezer-egyszer vertek már át így honfitársaik)
...
Azért aki csökönyös, még próbálkozik. Aki lelkes és tart a lendülete,
az meg képes olyasmire, hogy nem hajlandó beletörődni, hogy ebből nem lesz semmi.
Hiába utaztam el az ország határára ürgekirálynő-lesen lévő kutatókért,
akár a Természettudományi Múzeum emlőskutatóit verbuválni több helyről
(és küldték is az életrajzukat!),
vagy még messzebbre igyekezve, a megfelelő szakembert jókor megcsípni,
méghozzá elemében, a terepen: amikor hajlandóságot mutathat a részvételre.
Hogy együtt menjünk a Himalaya-ba, az addig alig feltérképezett Bhutan aljnövényzetébe,
akár barlangjaiba, és szubtrópusi csalinkázásokra, a párhuzamos völgyek országába!
Hogy magyarokról legyenek eddig felfedezetlen állatfajok elnevezve, glory!
Hiába. Mert válasz nem érkezett. És hiába a hiába, ha ciki az egész,
és a denevérkutató és a mikrobiológus és az ornitológus és mások,
mindenki, akit sikerült összetrombitálni a semmiből
(még egymást sem ismerik személyesen talán, csak a szakirodalomból legfeljebb),
égni mint a Reichstag, ez ismerős lehet, mindenki vár, hogy akkor mi van??
Mi lenne, az ajtónálló cseszik válaszolni, és még bhutani konzulátusok
és ex-miniszterek is V-hez irányítottak vissza, aki egyébként azóta is,
a klubtagság fizetésének hiányában is küldi nekem a rendezvénymeghívókat (ne kínozz!),
noha már vagy 5 éve nem mentem egyre sem, mert a legutóbbin is,
ami még a budapesti Zászlómúzeumban volt, sikerült neki 24 egybegyűlt között...
... nos, kisunnyogni.
Talán itt az a nagy törés részéről, hogy egy házibulin 30-40 fiatalt összecsődítve,
akkor már 2 éve promotálva V társaságát, meghívtam őt előadni, főztem, vidámság.
És ő egyszerűen nem tudta hova tenni, hogy minek ez az egész, kik ezek?
Hogy akkor most nem arról van szó, hogy ő a könyvét végre árusíthatja itt is?
Vagy hogy akkor ezek, akikről ő még sosem hallott, honnan ismerik a témát?
Jaj, öcsém...
És hogy ha valakiknél (vendéglakás) a teraszon buddhista imazászló van,
akkor ők buddhisták vagy ez egy gyülekezőhely vagy egy budapesti fiók-imaház?
Ember...
Ennyiből akkor, ha szilveszterkor palermoi rockzenére gyúrok egy pizzatésztát otthon, 
és kinyújtófázon,
és dekorálom és a kemencébe dobom és feltálalom egy amolyan italozós baráti összejövetelen,
akkor én már az olaszok nagy barátja és az itáliai konyhaművészet spanja kell legyek?
És ha előveszek egy wok-ot, mi lesz? És abban megpirítok egy kis szójás csirkefasírtot tésztával,
akkor már a délkelet-ázsiai konyha fan-je valaki, az kell legyen az obzesszióm, a rajongó személyesen?
Nem múlt el efelett az egész naiv rácsodálkozás felett egy kicsit a világ?
Nem kapni egy portugál halászfalu trafikjában Európai Uniós összkereskedelmi alapon
mondjuk 42 féle tekerős dohányt a világ minden részéről (Budapesten kb. 3-4 félét amúgy),
és nem lehet az indiai fűszerboltban a Wesselényi utcában 221 féle fűszert csomagoltatni?
Nincsen koreai étterem a körúton meg a Stefánián túl is az Ilka utcában mondjuk,
és perzsa a Keletinél, pakisztáni-kashmiri a Népszínház utcán, ukrán a Károly körúton,
nem lehet erdélyi micset és japán mocsit is kapni egymástól nem is távol eső boltokban?
Erről ki maradt le?
A sznobizmus mentsvárairól, ahogy egyszerű helyekből és közkedvelt emberi ember utcasarkokból
egészen pofásnak szánt, valójában hullára mindenre rátehénkedő becsali csárdák (turista csapdák) lesznek,
aztán a többiek már eleve ezt másolják automatikusan (az illúzió: hogy ezt a piac követeli) 
És a sok bemagyarázás után már ott tartunk, hogy Punk néven nyílik a belvárosban fine dining hely,
és nem csak mics vagy mocsi van, de macaron is - hozzájuthatsz a hírhedt Jókai tér oldalában -:
csokipástétom sütipuffancsos befőttként sok ezerért, és néhány saokkal odébb arról vitáznak egyesek,
hogy miért nincsen még Grönlandi zuzmós kávé Budapesten Csészényitől a 
akkor ez most a beígért polgári lét begyűrűzése és a nyugati jóléti állam reklámpanoptikuma,
egyedüli országos kirakata Magyarországon - ez mint polgári stabilitás, a kényeztetés, csak nincs rá keret?
Az Enso, az Atno Forge, a Szputnyik, a Gutenberg tér, a Hunadi tér, a Hajós utca pláne, mind pénztől bűzlik?
A Margó feszt, és a Dohány utcai lerakat. Noha a margó azt jelenti, hogy marginalitás első blikkre,
itt ők úgy értik, hogy a Zsidőnegyed margóján, annak behatárolhatóságának legszélén van ez a hely?
Vagy egyszerűen jól csengő, bár sznobbá váló, szótársításokból kialakuló márketing-kifejezések,
ezek kezdenek elrohasztani minden egyenes kiállású, nem cukiskodó (az, ami) elven működő helyet,
fantáziát, koncepciót, csillám, a kötelező és fokozandó (élv- és szenzációhajhász) plusz nélkül?
Az elitizmus és az olyannak tűnt Budapest, mint máshol, már elmerül a rongyrázás őrületében,
teszi mindezt, hogy elkápráztasson lakosainak kisebbségi érzését ugyan nem kompenzálva csöppet sem,
elvégre ők nem tudnak résztvevői lenni egy napi szintű konzum-diskurzusnak,
amikor annyit keresnek, mint amennyit a turista 1-2 nap alatt elver. És tolódik keletre mindez!
Máshol is már beindultak a látszatgyárak és nyugatról átvett ugyanolyan gasztró-, queer-, wine tasting helyek.
Ami következik, hogy gyorsan kell elutazni helyekre, mint Bhutan, Kuba, Grúzia, Columbia, vagy Albánia,
mielőtt a globalizmussal kiszögesített sematizmusba belefullad éjszakai élet és hagyományos konyhaművészet,
és ez Budapesten már megtörtént, a ballansz sehol, az ellenállók éttermei a párkány szélére kitolva.
És közben a város fölött, nem csak Budapest fölött 250 repülő húz egyidejűleg a levegőben,
vagy csak annyi utas, 250 ezer van egyszerre a Föld bolygó légtereiben úton, vagy annyi millió, 250 utas?
Erről az egészről ki maradt le?
A partikuláris. A provinciális. A burokban. A félve kitekintő. A puhatolózás megszeppenve,
mint a rajzfilmekben, amikor a kisállat beledugja a vízbe vagy medencébe a spiccelését,
és aztán gyorsan visszahúzza.
Ennyire ezen múlik itt minden? Még bele sem kell löknöd, már visszakozik és puffog,
és 1 perc sem kell és avval vádol, hogy te bele akartad lökni, te igenis bele akartad!!!
De hogy ennek mi köze a valósághoz? Vagy annak, hogy menjünk Bhutanba együtt: a félelemhez?
Az olasz kemencetésztán, a wok-os fasírton és a budapesti világkonyhai éttermeken túl,
amitől most kezd újonnan olyanná válni Budapest, mint amilyen Bécs már 10-12 éve volt,
egészen meglepő, hogy olyan dolgok is vannak, ki tudja verni a biztosítékot egy Bhutan-party!?
Miért kellene ismerniük a témát?
Nem arról van szó, hogy megismertetjük velük?
(V-nek meg sem mertem mutatni a 4 albumot, ami ismeretterjesztő dokumentumokkal van tele,
és épp a 2 éven át 2 hetente megrendezett, őt promózó találkozókra készültek - ő sosem volt jelen)
...
Hol marad itt a meglepetés?
Meg, ha hegedűvel mész végig az utcán, biztos zenész vagy. És ha betolunk a Városligetbe,
mondjuk egy hatalmas versenyzongorát és abból pakoljuk ki az 50 kiló elemózsiánkat,
és ott egy nagycsoportos piknikbe kezdünk, akkor mink biztos a Zeneakadémiáról jöttünk, szerinted?
Hova lett az önfeledtség, az improvizáció, a játszás élvezete a városokból, emberek?
Talán csak annyi történt, hogy az ominózus főzős Bhutan-témájú házibulin zavart keltett,
hogy akkor miért hajlandó valaki önzetlenül a Bhutani Magyar Baráti Társaságot reklámozni,
hogyha ez nem is az ő reszortja;
és hogy elsült az a mondat, hogy nagyjából egyidőben kezdtünk el érdeklődni a téma iránt,
de ő, V legalább megcsinálta a társaságot, szervezi az utakat, építi a kapcsolatokat,
és ezért érdemes az ő beszámolóját hallgatni (ajánlottam így felkonkferálva őt;
egyéb dícsérő szavak és tessék, fény le, fotók vetít!), mert tök szép, hogy ezt így összehozta.
Erre egy magyar nyilván megsértődik.
Vagy legalább azonnali hatállyal distanciálja magát, hogy időt nyerjen, hogy mi is történt.
Hogy rájöjjön, hogy itt biztos megalázták, legalább egy kicsit. És még mindig,
még mindig nem kapott választ arra, hogy akkor ez most egy titkos budapesti buddhista lakáskolostor-e,
vagy ezek a zászlók mindig itt vannak, és ha vannak, akkor miért, de miért?
Mert tetszik, bazdmeg, azért!

 

 

 

 

Lopkodás (csak az)

Van három bolt, ami leírja, mi megy itt.
1.
Az első egy fényképezőgép javító szervíz
(az indiszkréció elkerülése végett
meg nem nevezett Kft. értelmében) bűnbarlang,
akkor is slendrián, ha hiánycikk,
mert csúfondáros, amit képesek előadni.
Eleve lekezelő a hangnemük, nem rosszkor,
ezek mindig ilyenek, egy üveg mögött kuksolva.
Az egész bolt (nem túl nagy) olyan,
mint egy New York mellékutcájában félreeső zaci.
Eleve te vagy a hülye.
Eleve nem értesz a fényképezőgépekhez.
Eleve ők tesznek szívességet.
Eleve minek jöttél, ha segítség kell?
Nem mintha nem ebből élnének,
idáig nem jut el a brancs, és kioktatólag flegmáz.
Az ő vircsaftjuk kis technikája (scam) az,
hogy beadod a gépet, nyomtatnak valami papírt
(és mire az elkészül, még kétszer kioktattak,
miközben keresztkérdések közé tűzdelik be,
amolyan elterelő jelleggel, hogy mi is lesz,
elvégre ezt ők nem tudják megcsinálni,
de egy külsős kolléga majd előkerül valamikor,
és hát így viszont nem vállalnak javítást,
csak 20.000 forint fölött, innen indul a játék),
és a papíron nincs kisbetűs rész,
mert minden kisbetűs rész, az egész az,
és azt taglalja, hogy ha nem jössz érte,
azért amit beadtál és elvileg értesítenek róla
(de nem?),
akkor 30 napon túl jön a megfelelő büntetés,
200 forint per nap a tárolási pluszköltség,
és jaj neked, ha fél évig otthagyod,
mert akkor ők azt a készüléket eladják!
Na már most ez milyen hozzáállás?
Ezen felül miért kell a vevőt fenyegetni,
szankciónálni, ultimátumot adni neki és így?
Nekik nem éri meg megjavíttatni és eladni,
ha már eleve a haverjuk csinálja meg,
vagy mint azt egy hostel esetében ismerhettük meg,
a tulajdonos szeretője visz körbe a házban,
külön kihangsúlyozva, hogy ide ne pakolj,
onnan rámolj le, és itt ne hagyj tányért / evőeszközt,
mert reggel és este jön a szakács, és főz
(meg lehet rendelni az ételt, nézd, nézd, nézd!),
ÉS KÖZBEN Ő maga A SZAKÁCS és önmagáról,
mint egy gourmet-valakiről harmadik személyben beszél?
Hasonló lehet a helyzet itt is,
hogy elaődják a fotószervízben, hogy ők nem,
csak külsős tudja ezt még helyre kalapálni,
mert ők igazából analóg gépekkel nem is foglakoznak,
de azért tudnak valakit, stb. (bullshit),
és közben az egyikük viszi hátra máris a kasztnit,
előbb nyilván mohó értékbecslésre, aztán vagy vidámkodva,
vagy lustán belegórva a kütyüt egy dobozba, hogy majd!
Ezek persze nem jelentkeznek 30 napon belül,
úgyhogy mire kapcsolsz, már ketyeg a 200 HUF / sunset,
és ez így megy, és nekik ez így éri meg.
2 hónap után, tudva, hogy ez csak kísérlet,
kiderült, hogy ezek nem jelentkeznek (SMS-re sem válaszolnak),
és hogy az elvileg valahol bezörgő,
csak kicsit bekrepált japán gépet rájuk hagyod,
neked is úgy adta egy őrült párizsi nőci.
2.
Ez is ugyanebben a vonzáskörzetben történt, érdekes módon,
méghozzá szintén az Oktogon koordinátái köré begyűrűzve,
és ez egy képregénybolt szorija. Bécsben van 15, itt 1. Jellemző.
Nem mintha fényképezőgépszervízből Dunát lehetne rekeszteni,
túl az Ó utca és a Kazinczy utca két csinos kis boltocskáján.
És a képregényboltos történet már nem friss,
történt mindez vagy 11-12 éve, mikor is ők ott,
bent a nyirkos belsőudvarban, egy félszuterinban
próbáltak nyerészkedni és szélhámos módon ügyeskedni.
Ugyanis DC képregényre voltak ráállva, azt árulhattak.
Erre volt - szerintük - ugyanis licenszük, csak erre.
Viszont szóltak a vevőknek, hogy van két Characters Lexikon,
azaz az egyes képregénycsaládok / -univerzumok
addig fellelhető vagy említésre érdemes összes szereplője,
oldalról oldalra, illusztrálva, rövid leírással.
Két vaskos könyv, külön védőborítással, Amerikából.
Ez egy kicsit gyanús volt. Érdemes volt figyelni,
ahogy a boltban a lexikonokra licitáló rajongókat
még extra megtévesztésekkel kábítják, riogatva őket,
hogy hát ez most egy egyedi eset, exkluzív üzleti lehetőség,
mert hát az egyik DC lexikon, stimmel, de a másik MARVEL,
és az bent sem lehetne a boltban, úgyhogy nosza,
szaporán a gyors pacsit és a ropogós bankót, aztán iszkiri.
Ezek itt illegális képregénylexikon-csempésznek hiszik magukat?
Az egyik tag végül beleállt az üzletbe, azt mondták neki,
ha most elviszi gyorsan mind a kettőt, egy 20-asért az övé a pakk,
mert hát senki sem fogja azt itt megvenni, tegye már meg!
Ő előhúzta a 20 ezrest, és letette a pultra azt. Nagy hiba!
Ezek után a tag biztos, ami biztos átlapozta a könyveket,
a DC rendben is volt, félre is tette, jöhetett a másik,
amiben annál a fejezetnél (a kronológiában a T-betűnél),
hogy THE THING, lelohadt a lapozás - egy behajtás, egy gyűrődés.
Bocsi, ezt hogyan számoljátok, sérült ez a példány!, mondta.
Máris ugrottak az amerikanizáltságot színlelő szélhámosok,
az egyik a raktárba sietett gyorsan, hogy ott valami van,
a másik felkapta a könyvet, futva utána, magyarán elvették, és eltűntek.
A saját boltjukban elbújnak a vásárló megjegyzése elől?
Vagy csak azért, mert most taktikai megbeszélést tartanak?
Mindenki csak nézett, a lázas füzetlapozgatás elakadt a szuterinban.
Eltelt vagy 5 perc is, mire előjött az egyik, és ...
... nem szólt a vevőhöz, akitől a 20000-est a nagy ugrásban behúzták.
Miben segíthetek - szólt az egyik srácnak nyájasan, aki szintén,
mint a legtöbben, csak nézett, még csak nem is döbbenten,
hanem kissé értetlenkedve, hogy vele is ezt fogják csinálni?
Illetve kóser ez az áru? Lopott? Hamisítvány? Mi megy itt valójában?
És a DC lexikonra rátenyerelve felszólalt a majdnem átvert,
hogy akkor most jön az a MARVEL lexikon kedvezményesen, vagy mi lesz?
Erre az volt a válasz: Azt nem adhatják el, így nem, sérült,
viszont akkor a DC az övé, és pá.
Mármint elhangzott tanúk jelenlétében, hogy 20 a kettő,
erre behúzzák azt, amitől leginkább meg akartak szabadulni,
mert elvileg égett tőle alattuk az illegalitás képregénytalaja,
és a blokkot is és a 20000-est is elnyelve így hazudnak?
On the spot, fapofával?
3.
A következő eset sem népünnepély. Közel az Oktogonhoz.
Ez valami ilyen nehéz környék lett, hogy így garasoskodnak errefelé?
Mert hogy a körúti mobilszervíz is behúzta egy haver készülékét,
a 100-ból ilyen üzletből az egyik, ez speciel a Teréz körúton a Nyugati felé,
azt mondták, nem ismerik fel a rendszerben a tételt,
és noha valami talán rémlik - nem mintha ők tűntek volna el vele,
úgy bő másfél hónapra, hogy hátha elsimul az ügy magától -,
hátra is mehetnek... de sajnos ilyen készülék itt nincs.
Hát hisz ezt nem is gyártják, nem is forgalmazzák Európában!
- derül ki, úgyhogy biztos lett rá vevő még a beadás napján!
Ez az, és ezért pörögtek a dollárjelek a fejeikben,
amikor egy kanadai állított be egy csak Észak-Amerikában,
leginkább csak ott forgalmazott készülékkel, ti faszjancsik!
Simán eltűnt a készülék, blokk, jóváírás, tök mindegy.
Nekállsz megrángatni őket? Fordulsz a fogyasztóvédelemhez?
Mit tegyen, aki most látogat a városba vagy csak hétvégi vizitál?
És aki felkészületlenségének dacára épp Budapestre költözött?
Máris csalódjon? Ekkorákat?
Igaz, néhány hete a Pótkulcsban is volt egy incidens,
és ez is ott van az Oktogon könyékén, mi lett veled Oktogon?
A szerdai jam session során meglékezhetőnek tűnt a tárcája azoknak,
akik nem magyarul beszélnek - az ósdi, régi, szar lehúzós hiedelem -,
és mivel ez egy főleg expatokat és expat-pubokban zenét játszókat vonzó hepaj,
illetve utazó utcazenészek is bejárnak, hostel-es arcokat is hívnak, stb.,
nem csoda, hogy főleg angolul beszélnek a pultnál sorban állva,
akkor is, ha az egyik argentin, a másik brit, a harmadik spanyol,
a negyedik lengyel, az ötödik román, a hatodik török, és így.
A pultos maca nyilván benézte ezt az ügyet, elvégre hékás,
az is lehet, hogy az a brit vagy török már itt tartózkodik,
mondjuk 2 vagy 25 éve, üzletet indított, neki van vállalkozása,
övé netán az egyik belvárosi hostel vagy a filmiparban nyomul?
Ez sem számít, mert mit tudja a-pénz-most-kell-neki rafkóamatőr gádzsi,
a figyelemelterelésre besütött búra és a kitett cickó mögött,
hogy ez a numera balul fog elsülni... reputation in danger, dear Pótkulcs!
A vendég ugyanis úgy fizetett, hogy valami 8000 volt egy kör
(már itt tart a megindoklás nélkül eszkaláló infláció,
miközben München vagy Torino, de Berlin vagy Bécs is olcsóbb),
és a kört egy 20 ezressel fizette, abból 2 db volt nála és kész.
Hiába dekolett, hiába a rúzs (amúgy sem egy Cpt. Billy's WHIZ BANG magazin 
címplalány-ábrázolásai contest-re jöttek a zenekedvelő fogyasztó vendégek).
Hát nem úgy esett, hogy hátast a maca kavart valamit,
aztán sietősen a következő vendéghez állva át a pult mögött,
visszaadott mindösszesen 2000-et a vendégnek, csókolom?
Mármint innen hiányzik egy 10-es! 10000 Forint, te picsa!
Semmi reakció, blokk sehol.
Ment az illető az asztalhoz, szétosztotta az italokat,
erre az egyik életvidám figura, egy 60 körüli angol odament hozzá,
hogy mi van, mi történt a hangulatával, valami történt!
Rövid beszámoló. Kisvártatva megint a pultnál álltak.
Ezt is sikerült lekövetni, érdekelt (hát hogyne!), hogy mi lesz!
A megszeppent minden havert jókedvében meghívót védelmébe véve,
az angol úr odakérte a pultos macát, aki legyintett,
erre jött a menedszer, vagy tulaj (ez a fószer itt van régóta),
és annak is elő lett adva, hogy itt valami nem stimmel, mi van???
Az vállat rántott, hogy ő márpedig a pultosában jobban bízik,
és ezen túl nem nagyon érdekli az ügy.
Mintha azt mondta volna, "Ezt ti néztétek be, na sipirc".
Közöd? Kanyi.
Az ilyeneket nyilván meg kellene agyalni, kutyába levinni,
és akkor hirtelen biztos működnének a jogos önvédelem nevében
A PULTOT ÉS A KASSZÁT figyelő BIZTONSÁGI KAMERÁK !!!
De így, hogy illemből, a gallért nem kihajtva, szép modorban,
tehát a magyaroktól teljesen idegen, számukra nyápic,
egyáltalán nem komolyan vehető (európai) stílusban jött az ív,
és a panasz valójában megtiszteltetés szinten hangzott el,
hogy legyetek már szívesek ezt nem csinálni, hülyék vagytok?
... miközben egyúttal...
... a nemzetközi vendégek...
... máris részletekbe bocsátkoztak, finoman számszerűsített részletekbe,
hogy 20-30 emberrel állítanak be minden szerdán ide,
és még hoznak (hívnak) menetközben vagy 20-at minimum,
és hozzák a zenészeket is, hát mi a francot akarnak még, geciládák?
De ezeknek tök mindegy volt. Elhangzott tehát még egy figyelmeztetés,
hogy akit megloptak, az egy nagyon megbízható valaki,
és kár volt ezt a kártyát itt így elsütni potyára,
és ebben a körben, amivel ma is érkezett a közönség,
mert ha körbemegy a lopás híre, és közöttük valamely étteremkritikus,
útikalauzszerző vagy újságíró ezt beleszövi egy történetbe,
sőt, ha ez folytatódik és ennek tényleg komoly híre megy,
akkor ez nem biztos, hogy jót tesz a biznisznek. A tulaj elfordult.

Tényleg híre ment, és itt is itt van feketén fehéren. Te is olvasod.

1., 2., 3. meg a Pótkulcs!

Ráadásul van egy felkapott vintage ruhabolt is, inkább a Blaha felé,
ahol meg mutatóba ki van helyezve néhány női bakancs az öltöző elé, harapj rá,
aztán mikor kiderül, hogy a bakancs párja a raktárban van, és mi az ára,
akkor két külön ár van feltüntetve: a mutatópéldányon egy összeg,
a másik darabon már két címke, és nyilván a nagyobb végösszeg számít,
úgyhogy hajlonghat az eladó, aki mit sem sejt, vagy beépített,
és így igazából, aki rátalál az árura, és a kedvező árat elfogadja,
már úgy megy a kasszához, hogy a következő 10 év kedvenc csukája az övé,
és ekkor szembesítik, hogy övé lehet, csak egyharmaddal többért, jó lesz?
Folyton ez a csalás. Lopkodás (csak az van). Megelőlegezett átverésre számíts!
Mint a Budapest Nagyregény, amit ugyanaz a szűk - belsős - kör datál,
és mindig ugyanazok, és egymást futtatva, vagy a rokonok és kollégák egymást,
tehát nyilván ez is csak annyi, hogy provinciális, kicsinyes, áporodott,
valami, ami a bölcsészetből kivette a tudományt és az illemtanórák tanulságait,
és egész egyszerűen a fake-rich branding proposition felé tendál lihegve.
Mennyi hazugság! Mennyi középszerűség!
A felsoroltak. Ezek az esetek nyilván kiragadott példák, van még 1000 másik,
naponta nyilván a taxik, pénzváltók, eszkortlányok, pókerasztalok,
kocsmák és bóvliboltok Budapestje busásan lefölözi mások naivitását.
Nem átmenni ilyenkor Postal 2-be, na az a kihívás, felképelés nélkül.
Kiröhögni ezeket a csíra parasztokat. Beülni a kocsiba, körözni a városban
(a szélvédőn belül Szemadám György, Záborszky Gábor és Szentjóbi mester fotói),
a lehúzott ablakon nem kikönyökölni fölényesen, hanem a Bartók Rádiót terjesztve,
valami olyan cruise sebességben, amitől megőrülnek a dudáló paprikazabálók,
nem bőgetni a motort, nem nitrózni az Andrássyn dögunalomból,
hanem teljesen méltósággal a város őszi kapuzárási pánikját figyelni,
és JAOJOBY, EUSEBIO 2002 - VELONO
(WORLD MUSIC FROM MADAGASCAR) lemezére lazán végigmérni
az összes suttyó kispolgári szélhámost,
akik miatt nem csak a szolgáltatásipar,
de a vendéglátás színvonala is úgy leépült
             Budapest egyes környékein, hogy az riasztó.
TUDATVA, hogy erre nem vagy hajlandó kiadni pénzt.

Egy rendes new orleans-i kreol Mardi Grass buliba vágysz.

 

 

 

 

 

Szegény Pista

Épp november volt, és a fokozott filmnézés ideje is eljött,
a Pranzo di Ferragosto című 2008-as rövidfilmet vettem elő ismét,
amit még az egyik korai Fél-Sziget fesztivál filmsátrában adtak,
voltunk vagy 5-en, 6-an délelőttönként, és ez a szatíra megmaradt.
A filmet követően lementem a főtérre, séta, teraszok bepakolva,
odabent kártyázás, és a magyar rögvalóság alkohollal síkosítva.
Egy srác története bontakozott ki kisvártatva, nem is annyira srác,
inkább felnőtt férfi, akinek a digitális kurtizánok kora jócskán betett.
Valami megközelíthetetlenség álarcosbálja mögül kikandikáló élvhajhászat
és a promiszkuitást színlelés menőzésből rtagadta magával,
nem mintha ő lett volna a jogos elkövető, ő csak szemlélte az egészet.
Oly közelről, hogy már a lakáskulcs csörgése is beleszűrődött,
szinte apvlovi reflexként kísérte a szexuális fantáziáit.
Nyár végén rendesen Összejött egy sminkmodellel,
aki időközönként nagy költségvetésű
filmekben alakít, mint stand-in, amolyan dublőr.
Nem is értette Pista, ez hogy van?
Az önbecsülését kellett felhoznia,
meg a ruhatárát, lépést tartani a nővel.
Viszont egyik este, amikor megismertem
(és azóta sem jött szembe soha),
egy pályaudvarról esett be a kávézóba,
megtorpanva a mögötte csukódó ajtó előtt,
egyúttal kétségbesetten nézve körül, de nagyon(!),
mint akinek leesik, hogy rossz irányba szállt fel a metróra,
mint aki elkésett egy fontos találkozóról (vagy 1 órát),
vagy mint aki egy idegen országban ébred és kiesett 2 hét,
de legalább úgy, mint aki segítséget akar kérni.
Így is történt.
Nem telt el 10 perc és ott ültünk,
minden kiderült - hogy kedvenc sportolója Al La Barba,
és kedvenc  híressége  a  nagyokat pózoló Sharon Tate,
a színpadi dráma, amit kedvel, jelen esetben francia,
címe "A kis francia viszi az elnök reménysugarát",
valamint, hogy másik kedvence az alma, az sem akármelyik,
csakis a savas-lédús Granny Smith, az édes-savas Idared,
és a gyümölcsös-édes Gála jöhet szóba nála;
van más is, például amikor gimnazistaként mellékesben asztalos-segéd volt,
a kétkomponensű fagitt, meg a vízbázisú tapasz volt a mániája,
később a Soudal zsindelyragasztó (bitumenes) tetőjavító;
közlekedésben a Tokyobike Mini Velo nevű gyártmánya kell, mert az a tuti,
cseh koronában néhány éve nagyjából annyiba került,
hogy "Cena 20 700 Kc, prodava Urbáne", hangsúlyoz rajta egyet;
és hogy kedvence még a magyar néprajz és az andoki kultúra! -,
egészen kitárulkozott,
egy közös, pénztárnál történő rendelést követően,
az intarziás asztalok egyikénél,
amit - mint a többit - az elmúlt 2 évtized
késő esti bulijainak hevében összekaristoltak szerelmesek,
főleg akkor, amikor a személyzet önkényesen bent marad,
záróra után, a haverjaikat összehozni: leitatva őket terv szerint.
Bemutatkozott, hogy ő Pista (semmi honnan és semmi hova),
ő az ő, és mint kellett, őbelőle csak úgy áradt a feltételes mód.
Az őrült és szerelmes emberek hanyatló vonásainak átfedésében.
Amit ott konfesszió szinten kiadott magából,
mások számára is nyilván elgondolkodtató lehet. Így utólag.
Szegény Pista. Neki éppenséggel az volt a problémája,
hogy reggel munkába kísérve a barátnőjét
(akiért mostanában nem jött sofőrös matt magánautó,
mert a filmiparban szezonvég van és ez által szünet):
megkérdezte tőle az akkor épp feltűnően üres metróaluljáróban,
hogy "Mondd, boldog vagy velem?"
Egyből tudta, hogy ez akár a bizonytalanság jele is lehet.
És hogy a lány ezen fog kattogni munka közben is.
Aki amúgy elmosolyodott, 
búcsúcsókra csücsörítve pödört egyet a rúzson,
ködszerű lehelettel csak annyit felelt, "Igen, Pista."
De Pista ezen már túl volt, mire megjött a kávéházba,
és csak azt próbálta körüljárni, megfogni,
lényegénél, üstökénél megragadni, hogy őt mi zavarja!
Valószínűleg még mindig, pedig már fél éve együtt éltek,
nem tudta hova tenni a kettejük kontrasztját.
Nem volt slampos vagy igénytelen és trottyos,
sem függőségekbe bonyolódott... vagy csámpásan is csodás,
felizzó ölükkel kérkedő, avval támadó csitriket viszontkergető!
A vad dorbézolások hajnalain poharakban fulladozó,
és az ájulásig magát a táncparkettre nyíló taxiajtónak odatartó,
semmi ilyesmi, szóval egy rendes srác.
Aki ügyel a részletekre és két lyukas foga van,
és már ettől kínosan érzi magát, mint aki elhanyagolja,
mint aki másnapra hagyta azt, ami elkerülhetetlen.
De nincs rá pénze.
Azt mondja ököllel csapva az asztalra, de azért nem túl nagyot:
Nem az emberek lusták - tisztelet a kivételnek -,
hanem a munkáltatók nem akarnak Magyarországon fizetni.
Ezért éltem előbb Írországban a 2004-es EU-s országpartnerság után,
egy kutatás vitt oda, az empirikus etnobotanikai transducer biofeedback signal analysis,
ami aztán Argentinában folytatódott. Befejeztével ismét Írország, majd Dánia,
mint Senior Security Uplink Decode Specialist volt mit tenni;
ezek után 3 hónapra Londonba ment egy kísérlet kedvéért (személyes hóbort),
ahol - mégiscsak egy gigaváros sok tízmillió lakossal aglomerációstul -
elsőre feltett a helyi szociális médiára egy olyan csoportot, 
hogy Books with suicidal tendencies.
Keresve azokat a könyveket (mint felvásárló), amik leugranak a polcról.
Aztán ezt: Institute of Vampire Diarrhea (Vármíprhasmenéskutató Intézet).

Egészen beleélve magát, már-már belelovallva elemezte így utólag az eserményeket:
Nem a dadaizmust érzik benne. Egyszerűen csak hülyék.
És vannak, akik elhiszik, mert amit feltöltesz, ők azzá válnak. 
Csoporttaggá. Amint rátalálnak, elhiszik, 
hogy őket mindig is érdekelték a polcról leugró könyvek!

London bevált.
Majd 2 év Grúziában, ahol azért 2010 előtt eléggé 70-es évek volt,
és inkább a kaukázusi Miami Vice hangulatában teltek napjai,
mondja izgatottan. 
Mint aki tudja, hogy azok az idők sosem jönnek vissza,
se ebben a naprendszerben, se egy másikban, se Grúziában.
Főleg, amióta ott is megindultak a hágóátfúrások és autópályafektetések,
a szálloda- és kaszinó- és riviéravárosok kiépítése, meg a habzóbor-export.
Ezek után Laoszban volt úton másfél évig, az ottani faluturizmus indulásakor,
ahonnan visszajőve úgy érezhette magát itt, mint mások Budapest után Tokióban.
Egy egész dimenzióváltás, néhol negatív tartományban, stressz jelleggel.
Az különösen meglepte, ahogy mindenféle terméknek már itt is,
nem csak nyugatabbra, túlmárketinget csinálnak, túl nagyot akar szólni!
Budapesten olyan dolgok vannak, hogy desszert terpáia és ökodesign.
De vannak tetőteraszos luxuséttermek, ahol 200 milliós rántotta is készült már!
Emellett mindent áthat a cukiság, annak kell lennie, különben hiteltelen,
amikor a peacy és a bájologva hízelgés tukmáló stílusán túl is ijesztő,
elvégre olyan, mint az, hogy már a like sem elég a chatelésben,
már szívecskét kell minden mellé tenni (egy erős érzelmi jelkép leszállítása,
azaz mindent a maximális odaadás és figyelem jelképével illetni annak degradálása).
Az italok például, magyarázza, hogy az új helyi készítésű Fokos Gin 
népviseletes-bajszos székely deszkással hirdeti magát, hot stuff,
és a Cseles nevű ital is, ami a gyerekkor nyári szörpjeit húzza fel alkohollal,
valami olyan bizarr jelenség, hogy megegyezünk, ez is egy sokkolt társadalom
nosztalgiákon keresztül az infantilizmusba menekülése rohamtempóban,
mert minden más szélsőséget már kijátszott és elfogyott az egyéb mozgástere,
főleg az illúziók legyártásában és azok vallásszerű doktriner kötelezővé tétele terén.
Pista is sokkot kapott tehát attól, hogy ennyire sokkolni akarják.
Hogy a cukiság már a tömény szesz terén is felütötte fejét, erőszakosan,
már lassan az üvegeket is babusgatni és dédelgetni kell,
amiket pokémonszerű gömbölyű állatkák ajánlják, hogy rúgjál be keményen,
és hogy a bárpultokat kisállat simagtóvá kezdi tenni a piaci kényszerbeszéd.
Ez ital, emberek! Nem volt elég egy bokor (mint aminek a terméséből készítik),
egy tengerpart, egy madárka, egy ízléses logó, akár paca, akár valami filigrán?

Megegyezhetünk abban is, hogy az italreklám és a macskás videok stílusa is össze fog olvadni.
...
Ennyit erről. Más témával folytatjuk.
...
Amikor visszajött, a régi albérletében az előszobaszekrény aljában
porosan ugyan, de érintetlenül megtalálta régi eddzőcipőjét.
A közös ábrázolású Duke Nukem és Lara Croft posztere mellett,
amibe csomagolta azt. (Duke hátulról Lara melleit takarja tenyerivel)
Úgy lett meg, hogy becsöngetett, elmagyarázta a helyzetet,
sejtve, hogy amióta elment, magyar módra gyors iramban,
nagyjából 2-3 havonta váltották egymást a legkülönbözőbb albérlők,
és senki sem vette a fáradtságot, hogy bármit is megjavítson vagy kidobjon.
Kölcsön kért egy kerékpárt egy közeli szervízből,
ismerősök révén egy napra gond nélkül adtak neki, választhatott.
A cipőben egy városújrafelismerő körútra indult a konzulátus érintésével,
nem is jutott messzire. Nem azért, mert annyi újdonság lepte meg,
ezeket útközben is fel tudta szép számban dolgozni,
hanem mert a régi cipő talpa az Oktogonnál egyszercsak levált.
A közeli fasoros járdáról előkelősködve  magukat riszáló sznob divathölgyek
(na ilyen tényleg nem volt Budapesten 2010 előtt) és megkopott,
egykor biztos újonnan vett ruháikat szakadásig hordó kontrasztalanyok,
az amolyan őshonos helyi lakosság közül való alsó-középosztálybeliek,
de nem kis számban megdöbbenő diákok is ott voltak,
amikor előbbi kettő társadalmi szakadékszélt képviselők összeugrottak,
ugyanis kutyáik egy lendülettel szaladtak be a sugárút közepére,
a menet közben Pista mögött leeső cipőtalpra vetni magukat!
Az ellenállhatatlan hívás kémiai nyálfakasztója!
A konc, amit csócsálni akartak! Egymást taszigálva, verekedve érte!
Húzva-nyúzva azt aszott darab poros gumit, ami annyi szagot felszívott már!
A büdös sportcipő talpa!
Amit marcangolni kezdtek a szagra begerjedő kutyacsoport vetélkedőjében,
és karambol és a kocsik félrekormányozva, dudálás, sikítózás, csattanások.
Olyan volt a jelenet, mint Umberto Boccioni 1910-es festménye: "Rissa in Galleria".
A forgalom az Andrássy úton leállt. A cipőtalp tette.
Szegény Pista.
A napokban tényleg körülnézett a városban, rendesen megértette, mi lett itt.
A következőt kiemeli:
A Liszt tér sem lett jobb. Smith ügynökös, de fekete füldugóval a fejében ugrik elő valaki,
az asztalok között áll lesben, a november végi gyertyafényes -10 fokos romantikában,
és városi lakosokat rángat le a kerékpárról este 8-kor, hogy a turistákat ne zavarja a forgalom. 
10 perccel később kapsz mást is, a pirosnál korai stádiumú várandós nővel 
szintén kerékpáron hazatartó férfit, azaz párt látni, a férfi előbbre megy, hogy a mögötte
nem kis feltűnéssel agresszívan a motort bőgető taxis ne veszélyeztesse a családi békét,
és mivel előbbre ment a lámpánál, sőt jelezni merte a kerékpárok kanyarodását,
majd, ha vált a lámpa, AKKOR még a minuszokban is lemegy legalább egy ablak (a taxis),
és leüvöltik anyázva és bzmgolva a párt, hogy egy mekkora tahók... kiáltozza a főtahó?
Akinek nem esik le, hogy azért mentek el az útjából, hogy legyen helye bőgetni,
és kirajtolni a lakóövezetben 200-zal... meg hogy a nőnek ne essen baja.
Pista ezeket nagy átéléssel, szinte zaklatottan adja elő. Mint aki megrémült.
Elvégre tanújává vált a napi magyar passzív erőszaknak. És nem csak ennek, egyebeknek is!
Másnap a Pennyben: itt kihalt, máshol ismerős modorban előre engedte az sokadik buzgómócsingot;
éppenséggel egy bevérzett, üveges tekintetű, szürkült bőrű alkoholista volt a következő történet alanya,
4 dobozos sörrel feltankolt kosárral tolakodva, aki egy köszönöm helyett csak annyit nyögött ki, 
hogy na végre. És az ország javarésze ilyen? - hajtja le fejét Pista. Szegény Pista.
Azt kérdezi: Miért ilyenek az eladók? Amikor a hivatalban megkérdezed, mekkora a maximális print,
mondanak egy csomó méretet, persze a legnagyobbat emelve ki, és ha azt mondod, az túl nagy,
kinevetnek, hogy akkor miért kellett kérdezni. A szállodába is, ha bemész,
és keresel valakit, kellene tudnod az összes vendég evét szobaszámmal? Mi ez a magatartás?
A pénztárosnő azonnal kioktat a közértben, anélkül, hogy megszólaltál volna, 
még a köszönésed előtt? mert ha nem teszed fel az árut a futószalagra és neki adnád oda a kosarat,
mint régen - hogy lássa, mi van benne és nem lopsz -, akkor az a baj, tedd már fel, mit képszelsz. 
Ha felteszed, egyből rád ripakodik, hogy miért olyan messzire, miért nem teszed már közelebb?!
Így próbálják kisemberek lecsipegetni a hatalom kis morzsáit, uralkodni próbálva valakin,
legalább arra az egy percre, amíg fizetsz. Ezt szorozd meg több ezerrel és így kicsit enyhül a hataloméhsége!
Egy ismerősöm elvitt magával 10 liter bort egy vendégségbe, és még őt fojtogatták az önkívületbe kerültek.
Egy művésztelepen egy másik ismerősöm is kitudakolta, hol mérnek bort háznál, vett is belőle,
azok meg, akikkel a táborbna voltak, benyakalták és őt nem hívták többet, mert részegen annyit rongáltak. 
Itt nem a közösségi, az egyéni felelősség nincs. Azaz önmagukért sem vállalnak felelősséget az emberek?
Szegény Pista.
Még a fürdőkbe is ellátogatott, és nem értette, hogy egy ezen rugózó város és nemzet,
amelyik oda képes eljutni, hogy már csak a helyiek nem képesek bejutni saját városukban a fürdőkbe,
hogyan számolhat fel 14 meg 15 ezer forintot egyetlen néhány órás mártózásért, ez aljasság!
A fürdők is megteltek magamutogató alakokkal, mondja, kigyúrt és teletetovált hoppmesterek
ólálkodnak és grasszálnak a medencék körül gyógyszeres izmaikat mutogatva,
de amikor be kell menni a jeges medencébe, tipegve teszik meg, és figyelik, ki figyeli őket eközben.
A medencék körül meg drágán a fürdő büféjében vett műanyag poharas söreiket locsolják szét a turisták?
Nincs már elég öltöző! Nem lehet egy 50-es években utoljára szemlézett fürdőkultúrát,
ami a helyiekre lett kitalálva, felnyomni odáig, hogy az emberek 15 vagy 30 percet várnak egy kabinért,
mert ha anno 45-50-en voltak bent, akkor most 400-an... és tódulnak be, és amiért ide jöttek,
azt szépen meg is semmisítik, az intim, felfedezetlen, izgalmas, kalandos Budapestet,
ami, mint egy bevásárlóközpont Karácsony előtt, úgy nyüzsög a tolongástól,
mindenki ugyanazt akarja, mert mindenki ugyanott olvasta az Interneten, hogy ezt kell!
Hogy van ez? Jártam Indiában is, ott a a nők viselik a világ aranykészletének 1/6-át,
úgy, hogy túlburjánzik közben az utcán a szegénység, de nem Szépkártyával fizetnek mindenért,
vagy az a többi kártya, amitek lett... ez egy jegyrendszer, amiben éltek, fizetés helyett!
Hát nem veszitek észre? Hogyan tudtok emellett kiállni és szobrozni a szükség idején, unottan?
Ahogy minden szétesik és a foltozgatástól csak még jobban szivárog az egész rendszer!

A fürdőkre is van valami kártya! Hallottam róla! Meg a kenyérre is mindjárt! Kiakadok ettől!
Szegény Pista.
A felújítások feltűnőek. Budapest már nem az a szürke bunkerváros mint 90 előtt. - folytatja.
Budapest100? Szép kezdeményezés! A házak viszont lerobbanva minden belsőudvarban, ahol csak lehet.
A cserépdarabok be vannak söpörve a lépcsőházban a sarokba, a lépcsőfordulóban? Nagyon Balkán, mit ne mondjak!
Itt ki most fel, ki takarít, ki felelős a ház tisztaságááért? Hogy a gondok már kiadta másnak maszekba?
Vagy mert a közös képviselők eltűnnek a ház pénzével (még mindig?) és a Kanári-szigeteken,
vagy a Bahamákon lubickolnak néhány évig, aztán visszasunnyognak kezdeni mindent elölről,
az ügy elavult, következő ház - Bahamák, mindjárt jövök!?
Az új metrót is megnéztem! Ennyi megállót ilyen közel egymáshoz, ez miért van?
Mekkora üreges földalatti terek kibetonozva - betondobozba zárt levegő alá fektetve síneket!
Annyi, de annyi holttér van és kihasználatlan, párkányszerű vagy meredek felület,
hogy ennyi betonból 30 új kórház és az egész autópályagyűrű kész lehetne! Nem zavar?
Az egész egy csupasz beton alagútrendszer! Semmi dekor! Láttál már metrót máshol?
Mondjuk, ahol ki van színes mozaikosan csempézve? Vagy ahol a helyi képzőművészek sokasága dolgozott rajta?
Vagy ahol üzletek és kiállítóterek, fotóstúdió, cukrászda, virágüzlet, újságárus és büfé van benne?
Magyarán pezsgés és interakció?
Itt biztos minden ajtót be kell zárni, azért nincsen. Mindent lereteszelni gyorsan!
Menetelj, ahova kell! Nincs szín a metróban. Nem történt változás. Nem jelent újat az új metró!
Egyszerűen ugyanaz a határon innen, keletre élmény van benne: fal, kerítés, bent maradsz!
Ez teljesen a korszak veleje, hogy az utcán fent egyes helyeken a kirakati luxuslátszatok,
lent az egyszínű monomán beton hegemóniája, és a bérházak fele előbb van lebontva, mint felújítva.
A kórházak, te! 175 évesnek hirdetett állami intézmények, és úgy is néznek ki. 
Ahelyett, hogy felújított állapotban ünnepelnék fennállásukat. Be nem mennék!
A kedvenc kávém a Dallmayr Prodomo, a cég 1700 óta létezik, de nem olyan épületekben,
amik úgy néznek ki mintha Koszovóban lennénk a háború alatt. Mintha mind ki lenne félig bombázva!
És a kórházi váróban - kihallatszik - rászólnak a várakozókra, ha nevetnek, hogy itt ilyet nem lehet!
Mióta utoljára itt jártam, mindent ellepett a falfirka. Az az ocsmány fajta, nem a művészi. 
A hirdetőoszlopokon meg a reklámfecnik. Lakást is hirdetnek így nálatok! Hallod?
31 millió egy 34-35 négyzetméteres lakás a Dob utcában? Mert Airbnbs ház. Van ilyen, hogy Airbnbs ház?
Ez azt jelenti, hogy ott már nincsenek lakók? Mert elmenekültek az állandó jövés-menés, rongálás, 
zajongó bulilakások, a szezonális ablakon kihányás, kurvázás és a szeméthegyek elől?
A kukák, te! Nincs pénze a háznak még egy kukára? Ezért a lakók - figyeld meg! -,
a kitett kukák mellé teszik le a szemetet. Az utcára? Hol tartotok, emberek?

Szegény Pista.
Nem értette, hova lettek a magyar éttermek. A körbekerekezés során lesokkolta az is,
hogy csak gyros van meg a pub food, vagy vietnámi, meg sushi, esetleg indiai... esetleg.
Mint Bécsben 10-15 éve, sikerült felzárkózni, hogy a nemzetköziség kizárólagos lett,
azaz ha amikor egy náció konyhája benyomul valahova, valamiért a többi kiszorul?
Boltok, éttermek nyílnak, de kinek? Az idegengyűlölő magyaroknak, akik titokban csak elvitelre,
vagy a turistáknak, akik ugyanazt kapják, mint Bécsben vagy Londonban, csak tizedáron?

Az indiai fűszerboltban az indiaiak kínai fűszereket árulnak indiai csomagolásban?
Vagy UK címkés fűszert Magyarországon. Mint amikor az angol turista a budapesti turkálóban 
megveszi az Angliából idáig leszázalékolt, tovább lökdösött, bálázott, szállított, kiszelektált,
végül megint leértékelt, újra eladott, újra körbehordott, tovább bálázott és eladott, 
ide Budapestre végső soron évek alatt eljutott holmit, amit ők dobtak ki 2 éve?
De ha már ez és a középszerűség,
akkor hova lett a Kicsi Japán mini-étterem, elköltözött vajon, vagy kiderült,
erre sincs felkészülve, erre sem áll még készen, ez sem való még Budapestnek,
túl kifinomult és túl kevéssé fotóreagens? Azaz nem eléggé széles gesztusú és magamutógatós azoknak,
akik noha csak néha mehetnek el valahova (középbeosztású irodisták, múzeumi dolgozók,
bolti eladók, kiszolgáló személyzet, raktárosok, kézművesek, tanárok, diákok),
és ha már mennek és sokba kerül, jól meg lehessen mutatni, fotókkal, selfiekkel? 
Nagy legyen! Nagy adagokkal! Rikító neonfényekkel! Ha már nincs pénzük rá, de muszáj!
És hova lett a Gerlóczy utcai sajtszakbolt, ami évente nyerte a díjakat,
nyitvatartása alatt minden évben nyert egy minőségi elismerés díjat,
és most sietve bedeszkázott romház lett belőle, tűz ég bent valami hordóban! A belvárosban?
A polgármesteri hivatal főbejáratán a sarkon túl, ha befordulsz? Szemben bárány cotlett?
Viszont a mosodák bedeszkázva. Az angol könyvesbolt bedeszkázva. A hentes bedeszkázva. A kocsma is?
A belvárosban tekeregve azért feltűnt néhány ilyen jellemző. A város karaktere kezd kimosódni.

Egy kérdés, mint száz.
Hova lett a Tejbár? Hova lett a Kádár Étkezde? Hallod? Hova lett a Jégbüfé? És a Bródy Vendéglő? 
Nincs mit tenni? Odeon Lloyd Mozi? Cafe Colombo? Bonnie & Clyde? Loch Ness Pub? Hova?
Nevada Söröző Budán és pesti megfelelője, a Colorado? Nothin' but the Blues? És a Castro?
És a a Pajtás Önkiszölgáló étterem Vízivárosban? Az Izolabella ki lett belezve? Átnevezve?

Azt értem, hogy lett viszont 200 új múzeum és turistacsalogató látványosság, de meddig?
Szegény Pista. (ez már nem az a város)
Eleve elment már egyszer Budapestről, mert bajok voltak. Megint elmenne,
most, hogy éppen csak visszajött, gondolta. Ez után néhány hónappal lett a találkozás a nővel.
És vele azok az érzelmek, amelyek lehorgonyzó ereje igazán aggasztani kezdte:
Amit itt, Budapesten kerestem, az nincs, ám lett ez a nő.
Viszont! ... Viszont! Ez nem egy katasztrófa korszak. 
Ez a magyar mentalitás kicsúcsosodásának aranykora. 
Amikor minden társadalmi osztály ugyanazt csinálja, 
vagy lop vagy csal, vagy hazudik, vagy mindegyik. 
És ez képviselve van a világ felé is.
Meg a visszaszólogatós stílus, legyen az a téren, a közértben,
a kocsmában, a villamoson, a minisztérium mögött, 
a droszton, a sumákos gazdaságok külterületén, vagy a színpadon.
És én nem vagyok egy fotóművészet-ismerő expert, kábé laikus vagyok,
de azt vettem észre, hogy itt a fotóműkincs piac egyszerűen nem létezik. Igaz ez?

 - - - -
Ennyi bölcselkedés közben a nő kaliberétől egyszerűen mégis elbizonytalanodott.
Kávéházi szeánsz idegenekkel. Már vagy fél órája tartott.
A néha kérdésekkel teli - mintha magát kérdezné - monológ:
egyúttal arról is szólt, meggyőzi-e magát Pista valamiről.
Nem véletlenül ült oda most már 6 másik fazon, csendben figyelve.
A kávézó egy sarka egyértelműen levált. Ezt most befoglalta a segélycsoport,
az oltalom birodalmának pityókás kapulakói, a pesti mulatókra egykor,
ma már egyre kevésbé jellemző kíváncsiskodó szeretetszolgálat;
és megvetést nem keltő, valóban aggodalmas hangulatot árasztó,
az ambulancián érezhető hangulatú sarok nyílt ország-világra, a várakozás.
A szófosás bő 4. percében azért Pista kisandított, hogy mi van.
Aztán a 16. percben. Aztán a 28-dikban. Aztán a 30 valahanyadikban is.
Az összehúzódások gyre gyorsabb ütemben kezdték egymást követni,
az érzelmi vajúdás során valamilyen választ meg kellett ma tehát szülni!
Csak gyűjtöttem a kérdéseket, jeleztem, mehet tovább,
majd a végén (ha lesz ilyen, márpedig lesz!) jöhet a reflexió.
És ő nála ekkor átszakadt a gátlások és kimondatlanságok,
az összes otthon magába fojtott félsz zsiliprendszere.
Az első hangnál felkiáltott, hogy utána visszahalkuljon!
Volt, aki felpattant tőle, más visszahőkölt halkan feljaduló hang kíséretében,
még azok is felálltak ijedtükben, akik a széken fordítva,
a támlára támaszkodva szürcsölték italukat, a gyakorlott délutáni ivók,
mert hogy ezek nem kávéztak, hanem Vermut, Unicum, Brandy, meg sör.
Pista is loose.
Ami a feltételezést illeti, nem is volt annyira alaptalan.
Elvégre a lányt úgy szedte össze, hogy öten hajtottak rá,
és végül, mivel ő volt a legmértéktartóbb, rá esett a választás.
De már az sem volt könnyű, hogy egy folyton testhez álló,
a valagát rázó, kivilágosított és besütött hajú lányt,
annak összes ittas kicsapongását kövesse le,
amiről az együttélés óta - volt rá idő - a lány lejött.
Mostanra csak olyan kétségek gyötörték Pistát,
hogy miért van az, hogy ha a munkahelyén fullsminkben van,
akkor egy fagyizóba vagy a közértbe is miért sminkeli ki magát:
annyira a lány, mintha egy fotózásra indulna?
(ez lehet szakmai ártalom, jött rá magától)
De akkor az miért van, hogy otthon azzal várja este a lány,
hogy be szeretné mutatni, milyen új ruhákat vett aznap,
és hogy fullos csipkés fehérneműszettet is vett, nekik ("nekünk"),
hogy az ágyban vegye fel, még aznap este melegében,
a szettből persze a rikító pirosat, uccu, tépheted lefele...
... és akkor ezek után már nem egyszer
az ilyen fehérneműben megy munkába, mondván,
ma kicsit túlórázik, és normál időben ér haza, nem előbb.
Pista végtére is meggyőzte magát arról az asztalnál,
hogy ennek a nőnek nem mondta még el senki, hogy ezt ne így
(hiszen ez manapság sokak kárára nem is nagyon divat)
és hogy ha már a munkahelyén ráhajtottak csomóan,
és ha az instáján kitolt fenékkel, kivágásokkal,
tátott szájakkal, csók-küldős mini-video-sztorikkal szerepel,
és ezrek zabálják és évente ezrek mennek rá újonnan,
akkor ez egy megint csak modern - már megint új - szociális gikszer,
miközben erre az a válasz máshol, hogy ez csak reklám,
meg hogy ez egy avatár és nem a valós Kovács Gizi vagy akárki!
Akkor azért egy tartós párkapcsolattal ezt balanszba hozni,
azt is kell, hogy jelentse, hogy az önmárketing kicsit enyhül,
és hogy valami olyan üzenet is kimegy, hogy "already taken"?
Ez utóbbi nyilván összeférhetetlen a forever sexy imázsával.
Feladta magának Pisti tehát a leckét!
Ekkor lehetett valami tanácsfélét betűzni a megfelelő helyen.
Ugyanis Pista levegőt vett és szürcsölt egyet a presszójából.
Íme a Schlagzeile, a mottó mellé egy kis pszicho-filozófiai apanázs:
Mi van, ha ez az egész a nő bizonytalanságáról szól, épp fordítva tehát,
mint amit Pistánk gondol. Nem azért megy abban a bugyiban,
hogy ott is, az öltözőben mindenkinek megmutassa,
vagy egy óvatlan pillanatban, ebédszünetben vagy munka után,
valakivel berántassa magát az egyetlen be nem kamerázott részre,
a főüzemi lépcsőház melletti kartónnal kibélelt padlójú
karbantartóliftnek a maga nem túl hívogató 2 négyzetmétere
(bár ilyenről hallottunk már nem egyszer, pl. Propklub bulik),
ez tehát fő elemeit tekintve nem a Matrix 2 - Reloaded (2003) vécécsókja,
hanem az van, hogy a lány őt, a kapcsolatot próbálja magával vinni,
egyben azt a biztonságérzetet, amit vele kettesben érez. Ugye?
Vagy ez a nő önbizalmáról szól még inkább, hogy neki még annyi sincsen
(mint Pistának), eleve ezért van olyan szakmai öntest-kép-kényszerben,
hogy minden nap meg kell mondják neki a sminkszobában (és online)
és a kamerák előtt, hogy márpedig milyen brutál jól néz ki,
mert ha nem lenne most munkahelyi szabályzat, ott helyben...
... és ezekről nyilván nem is tud a drága Pista, jobb is így.
És a nő sem tudja, hogy milyen korábbi trauma vagy hiány van pótolva itt,
nyilván instant módon, nyilván dózisnövelés szinten, egyre többet, gyakrabban!
Talán arról sem tud Pista, hány nő ír a nőjének, hogy milyen jól néz ki,
és hogy erre azért rá lehet kattanni, nem is a dick-pick-ekre,
amikből nyilván napi bontásban több száz záporoz,
elvégre az egész világ (ha van WIFI) követheti a komoly pózokat.
Ami azt illeti, lehet, a nő szorong egész nap,
a következő naptól félve, hogy akkor is tetszeni fog-e,
egyfajta megfelelési kényszer maximalizmusát magára eröltetve,
és emellett teljesen el tudja amúgy választani a magánéletet a mástól,
legalábbis érzelmileg, mert amúgy minden össze van kutyulva,
a realitások és irrealitások összefonódásig karamboloznak,
és ebbe kérdésekkel, mint a "Boldog vagy velem?"
tényleg nem érdemes belepiszkálni.
Főleg akkor nem, akkor, amikor a reggeli még le sem ért...
... mert a visszacsatolás fájó lesz, a tanulság késve érkezhet akár,
és a félszeg kérdéseket vizsgálva, azt is fordítva fogja értelmezni a lány,
márpedig leginkább úgy, hogy aggódnia kell-e valami miatt,
és hogy váratlanul elhagyja-e őt mondjuk a Pista (akár más kedvéért);
mert nyilván magából indul ki és a saját igényeiből, ha már egy nimfa,
és szatírt sejt ott is, ahol csak egy pásztor furulyáz szomorkodva.
Furulyáááz?, kérdezett vissza ekkor erősen Pista,
letéve a kávéját és azon nyomban arcát kezeibe temetve,
rákönyökölve a kis, összekarcolt asztalra,
ahova sovány könnyei elkezdtek cseperészve hullni, mint a hajnali eső.
A tányér szélét azonban nem a teuton dér csípte meg, még csak a só sem,
a pincér egyszerűen nem vitte el az előző vendég süteményes tányérját,
tejszínhab volt odaszáradva órák óta,
mert 2 hete ez a kávézó is önkiszolgáló lett, vidd vissza magad. És ki vinné?
Kisvártatva mintha búcsúzkodni kezdett volna Pista, megköszönte, hogy megbeszéltük,
hogy a Indiana Jones & the Fate of Atlantis játékban szereplő lávatemplom
és a Hellboy 2-ben szereplő robotseregtemplom azonos, nyilván előbbi volt előbb (30 évvel),
és hogy a 60-as évekbeli Le Grand Restaurant filmben az ugratás le van másolva,
méghozzá az egyik Daniel Craig féle James Bond filmbe, a folyóba ugratás tehát,
és hogy Grand Restaurant-os Funès filmben (1966) a tükörbe magával magázódó étteremtulajdonos,
ez a jelenet is vagy 10 évvel korábban volt, mint Robert de Niro taxis önméricskélése stukkerral (1976)!
A fajsúlyos megállapodások háztartáson belüli kompromisszumok gyanánt?
- ez a téma csak most következett.
A kaliber egy dolog. Minden nő tud még jobban kinézni. A plutónium, és csíraszám azonban?
Meg a fokban mért italok csapdái közötti vesszőfutás 15 és 45 éves korod között, 
na az tesz be! Fordulatszámmal fának, már csak ráadás. Tömegközelekedem, ember!
A vére hajtja, hát ezzel hogyan tudnék vitába szállni?, sóhajtott fel Pista ekkor!
Miközben a nő három éven belül gyereket akar, közölte nemrég, tetszik érteni???
Az egyik stúdióban a legutóbbi szakítása közben az egyik kolléga hazavitte,
hogy tanácsokat adjon, és a házibuli közben leitatták, és ő hagyta, és ott akárhányan,
miközben ezzel megcsalt valakit, és ez engem nem hagy nyugodni, tudja,
elvégre a vér csak nem válik vízzé, és ez igazából csak a furcsaságok csúcsa!
Hogyan védem meg az eljövendő családom, ha a provokáció már előre szétveti?
De úgy nem lehet, hogy tangában grasszálva veszélyt hoz a házhoz! Vagy lehet?
Vagy most mi van? Erre manapság mit kell lépni? Te tudod? Vagy hagyjam?
Mondj már valamit!!!

- ötlött még fel benne az összefüggés, csuklott egyet félig férfias hangján
(olyan volt ez a hang, mint aki spontán most harap rá a potassium cyanide kapszulára),
ami után csak nézett, eltelt néhány perc, megölelt,felkapta a koszos tányért,
illedelmesen letette a pultra, mint aki szívességet tesz a kávézónak (és tényleg),
majd fizetette mindkettőnk italát, és eltűnt a sötétedő városban a sminkszobák nyomában,
amiknek hátországaként talán úgy érezte, ez nem neki való.

Szegény Pista. Kell a cécó?

 

 

 

 

1920-2020

Az egyiptomi szent test, 
vagy a történelmi csimpánz isten.
A hanyatló nyugat pénztáránál állva
vagy a lecsúszott Balkán alvázai között 
kell laposkúszásban választani?
A kétpólusúság kötelezõ jelleggel.
Downtempo és upbeat zenékre lehet csak?
És a  szétcsúszó ellustulást 
maga alá temeti az éhezõ tömeg vándorlása,
azt a színpadi jóléti állam reklámot,
ami lemaradt arról, róla mit mondanak a világ túlfelén;
az a válaszok nélküliség, ami lusta keresni,
mert galaxis nyílt információkból a zsebében.
Az autpálya-y-elágazások terpeszekkel vetekedve,
képcsöves monitorok kiégve mint egyesek szándékai,
és a teljesség világképe teljeskörû anarchiát sejtet.
Bizarr szobákból közvetített szláv nõk jósolják a háború kimenetelét,
egyéb ezoterikus tanácsadók a közép-európai minisztert ért pszichés támadást,
illetve a délvidéki sóska idei sótartalmának zavaros összefüggéseit keresik,
ÉS ORVOSOLJÁK IS HAVI 4 MILLIÓ FORINTÉRT / KABINETIRODA!
Ezt az egészet félrevonuláskor feldolgozni és levetkõzni,
a GLOBE UNITY kompozíciói vagy DOSEONE chill kell?
Queen dalok sikolyai vagy Agents of Mercy utánérzések?
Sisters of Mercy a polcról vagy Tame Impala a netrõl?
Milyen az, amikor vagy ez vagy az? Volt már ilyened?
Industrial Suicide Tribe vagy Infected Mushroom?
Iron Butterfly vagy Iron and Wine? Mennyi zenét ismersz?
Milky Chance vagy Mitch Murder? Moby vagy Moddi?
Floriography vagy Hyperpotamus? Melyik album tetszik?
Újrafelfedezett japán funky vagy régi vágású amerikai rock zene?
Omara Portoundo azért nehezen szól egy helyen Oliver Koletzki-vel.
MURS 2014-bõl vagy Mr. OIZO a történelem végérõl, 2000-bõl?
*DRAMARAMA vagy HARI_DRAMA?* Mekkora az igény?
Warpaint vagy Björk? Mert a 2009-es Warpaint 2. dala,
az teljesen olyan, mint egy korai Björk,
gyakorlatilag csak széteffektezve-pedálozva az, ami õ elõttük volt.
Sok ilyen átvett dolgot zenetörténelmi láncra felfûzni nehéz,
és aki nem veszi észre, hogy nem csak hatottak egymásra,
de az összehallgatott zenék felemás-másolása zajlik, 
az õrült vagy süket vagy hazudik:
itt egy szörf zenekar egy amerikait koppintva,
ott egy jazz banda Monk és Ribot zenéibõl táplálkozva,
és mindegyiket a nagy egyéni zenei áttörésként hirdetik,
adják is el az alakoskodó sajtóorgánumok, ahelyett, hogy nyíltan:
a zenei - akár sok ezer éves - hagyományok folytonosságaként?
A szélsõségek ebben is. Mindennek újnak kell lenni!
Noha ez egy egyértelmû hazugság!
Marvin Gaye vagy a késõbbi Lionel Richi?
Vagy amikor egyértelmû minõségi különbségek vannak.
Brigitte Bardot in Saint Tropez in july 1967 (photo by jean pierre bonnot)
fotósok elõtt kacérkodva térdepel, vagy mûmajmok elõtt a fövenyen
charlton Heston és Linda Harrison in Planet of the Apes (1968)?
Velvet Underground vagy Vampire Weekend?
Komolyan érdekel vagy csak aláfekvõ zenének szolgál?
Akkor is elõvennéd, ha nincsenek ott a többiek, akiknek bejön?
Flo Rida vagy Dua Lipa? Meki vagy Burger?
I Am Legend (2007) és az I Am Mother (2019). Gender-film-topic ez is?
Manikûrösök körömágyféltési vetélkedõi, függönyök mögött
(Hagyd szépen fejlõdni. Mint a kocsány!)
vagy a 66-os villamossal kimenni a reptérre, 
tudva, hogy az éves menetrendváltás jan. 10-én lesz?
Brockhauser Barbara ringó csípõje esõt jósolva,
vagy mûanyag mellû hiszti-dívák rózsafüzéreket morzsolva?
Hogy a gravitációs gyorsulás 9.81 m per secundum négyzet a szelõkön,
vagy hogy a felszínes rajongás milyen sebességgel szedi áldozatait?
Melyik filmet mutatod meg a diákoknak az órán,
a digital handycam 1999 vagy az Iphone 2015,
ugyanis mindkettõ az adott kor megjelenítési formája,
de a beléjük szugerált technokrata sznobizmus vajon mit mond?
დაბრუნდი ერთ ნაწილად
dabrundi ert nats’ilad
一体になって戻ってきてね
Ittai ni natte modotte kite ne
 - - ilyen köszönésekkel búcsúzni pályaudvarokon,
vagy Unicode version 6.0 under the code point U+1F5FF?
A retro polarizáló hatása, elvégre az origi punkok a 70-es években,
azoknak, akik a Blink 182 punk felfogását ünnepelték, archaikus lett?
Ehhez képest a November 9, 1993 megjelenésű Enter the Wu-Tang album,
a 30. évfordulójával: akik ezt utánozzák most, az old school hip hop-ot?
Azok nem polarizáltak, nosztalgiáznak? Nem ugyanannyival puhányabbak,
mint a millennium utáni skater glam-punk srácok a fancy videoklipjeikkel?
A kétpólusúság kötelezõ jelleggel.
EGYFORMA CSATORNÁK ugyanazokat a híreket okádva, megszûrve.
A Hidegháborút nem lehet hûvösre tenni,
az újramelegítése állandó téma,
noha meg sem szûnt a konfliktus,
mint 1918 és 1938-39 között,
vagy mint a Salvatore Maroni-ügy,
vagy mint az Aldo Moro titokzatosság leplei,
és az Oscar-díj körüli szakadatlan bundák.
Robban a bomba. Leül a hegy.
Vitamin-A és protein. Fáradt olaj és konfetti.
Még füstöl a féknyom, mikor a kocsi még repül.
A olvashatatlanná váló CD-k övcsattok legfeljebb. 
A hálószobaplüssök égett fülei. Petróleum és ecet ömlik.
Csütörtökön minden íz kapható a most nyílt belvárosi boltban.
Noha már a betört üvegen, a kirakaton át megy a kiszolgálás.
És a beragadt kallantyúk fegyverek zaját idézik,
irányukba mutatva szétszórt gumicukor hever.
A forró aszfalton olvadt édesség szaga gyötri a menekülõket.

Szinte üres a város. Otthon a Bronksi Beat - Age of Consent 
zenei album 40-dik évfordulóját ünnepeljük néhányan,
a bakelitokkal úgy bánva, mintha ókori kincsek volnának,
körkörösen az idõ kerekeiként tekerik fülekbe a ritmusokat,
miközben mi ugyanígy tekergetjük az utolsó befõttes bödönök tetejét,
és a behívókat, tudjuk, a katonák nemsokára már küldik a nyomdába.

Egy félig üres országot besorozni ugye, végre? Szerintük valahára!

 

 

 

 

 

Névtelen történelmi tablórészlet 1942-ből

1.

A Krisztus-arcú sztálingrádi fagy-halott. Oldalában lyuk tátong. Egy órával előtte

még menetelt. S a lyukat gyapjú-zoknival tömte be, ami útközben ki-kiesett.

A fogolytáborig elgyalogolt. És ott összeesett.

 

Testét másnap hajnalban a kinevezett szovjet sorkatonák sok más testtel

együtt (és ahogyan ez szokás volt) lábánál fogva elvonszolták egy közeli ház mögé.

Ahogyan közben jobbra-balra billegett feje, olyan volt, mintha azt mondta volna:

Ne… csak ezt ne. Ne így.

 

Csak később derült ki, hogy az oroszok harmadannyi német fogollyal számoltak,

mint amennyit ejtettek. Eleinte parancsot kaptak, hogy fejadagjuk (legalábbis),

a kenyér felét adják oda a foglyoknak. Azután már úgy árulták bódékban

az emberhúst, hogy…

 

senki sem tudta. Senkit sem érdekelt.

 

A barakkokkal szemben emberhegyek álltak. Fekvő holttestek tömege.

 

A többi folyton összecsinálta magát… és észre sem vette.

 

Hogy ki volt még életben?

 

Senki sem tudta. Senkit sem érdekelt.

 

2.

De a férfiak reggelente ugyanolyan sorrendben: legközelebbi szomszédjukat

motozták, hogy életben van-e… a beteg emberek végül fantáziálni, képzelődni kezdtek.

Repülőterekre akartak menni és vasútállomásokra. Házuk, lakásuk kulcsait keresték.

 

És a szovjet orvosi karon belül többek között egy leningrádi zsidó orvosnő tette meg,

ami tőle telt. Életeket mentett meg. Annak ellenére, hogy fél karját vesztette egy német

bombatámadásban. Az embertelen környezet emberségességgel bélelte ki önmagát

 

a hidegben. Ott, akkor nem voltak fasiszták. Csak beteg emberek.

 

Aki túlélte, mehetett a munkatáborok egyikébe: Urál, Szibéria, Kazahsztán. Szénbányák.

 

A háborús bűnösökre 25 ilyen év várt. Az örökkévalóság. Ami az otthonról lemondással

egyenlő. És mégis, ott van a tudatodban egy mondat: Nem szabad itt meghalnod.

 

Nyáron ingben fát vágni könnyebb, mint a jeges, huzatos tárnákban hason kúszni.

 

3.

Tábori könyvtár. A németek megismerik a szovjetek eszméit. Egyes németek átállnak

és náciellenes prédikációkat tartanak cölöpökre állva, a szögesdrótoknak támaszkodva.

 

Német németet köp le. Magánzárka. Ezek förtelmes büntetések.

 

(Miközben az oroszok már számoltak avval, hogy akit sikerült beoltani: majd visszatér

otthonába… és saját környékén, ez a sok, kis, új hitet kapott sejt majd terjeszti az igét. NDK.)

 

A férfi, aki erre visszaemlékezett nekem: egyszer nem bírta tovább a barakkban.

Kiment. Fagy, szél várta. Azt sem bírta. Úgyhogy visszament… volna, de nem

engedték be. Próbált egy másik barakkba bejutni. Oda sem. Végül a tábor túlsó

végében talált egy nagyobb kunyhót. Odabent csend volt. Bement, leült (körülötte

alakok)… majd lefeküdt. Akkor észrevett egy kezet, majd egy fejet és rádöbbent:

 

abban az épületben volt, ahol a halottakat tárolták. Egyedül feküdt a halottak között.

 

Álmait ők uralták. És még most is fázott.

 

 

Szkore budi demoj.

 

4.

Sztálingrádot a németek építették újjá. Akkor hazamehettek. Ma Volgográdnak hívják.

1 millió lakosa van. És emlékeznek.

 

Hiába Konrad Adenauer… mikor a németek hazaértek, sok helyen hamar testek feküdtek

az utcán. Az ölés rutinja? Vagy inkább a prédikálókat elhallgattatás? Homály.

 

Az utolsó német foglyok 1955-ben térnek haza. A nők még mindig reménykednek.

 

Áldott lelkek leplekként a roncsokon.

 

De a gyerekeknek nem állhat meg az élet. Joy, Öröm – e szavakat értékeljed.

 

És mégis nőmagazinokat neveznek el így: amik az unokát kurválkodásra nevelik.

 

Ezek után…

 

míg Sztálingrád határában még mindig temetetlen és földből kiforduló csontvázak hevernek.

 

Te bírod ezt?


 

 

 

 

 



 

Átmeneti stáció (rövid változat)

Süveges Rita lett az Esterházy Art Award Közönségdíjasa - jelenik meg a cikk 2023. február 23-án,
vlaamikor délelőtt 10 és 11 óra magasságában. Nem nagy meglepetés, ott voltam a díjátadón,
alig 15 órája történt.
Süveges Rita? Nagyon megérdemelte. Ez nem a latin tempó, ez a indusztriál szocreál,
gyanú árnyéka vetül, a kicsúszó beszélgetés eszkalációja a némaságba, valahol elzártan.
A kiforduló belterek magukat utcán találva és veretes sikátorok zárt utcákká bimbózva vissza.
Syd Mead és Lawrence G. Paull az ablakkeretben. Ez nem a Fluffy Paradise.
Ami it puha, habos, az a scientific része, és az érték maga a koordináta. Transzformáció.
Egyúttal a science fiction különdíjat érdemlő értéklánca, ami hosszútávú szerződésekhez vezet.
Már csak az ilyen interjúk is, amiket Süveges ad, a konklúziót sürgetik és nem elodáznak. Remek.
https://post.moma.org/climate-imaginaries-and-black-blobs-a-conversation-with-rita-suveges/

Viszont ez ritka.

Esetek záporoznak, amiben az áttetszések zavarba ejtőek, miközben a készítők nem ismerik egymást?
A meztelen test építőkockává tétele és térbővítő elemmé változtatása a klausztrofóia feltörésének jegyében,
ez is sok kört futott nemrég... a reset fejlesztés és az error terror, a hálózatok és az irtózás-pszichológia?
2017-ben Martha Kicsiny elindította a lavinát, THE HOUSE SERIES (A HÁZ SOROZAT), követte
Unplastered Exhibition (a Vakolatlanul kiállítás) 2018. szeptember 12. és 18. között a Hidegszoba Stúdióban,
ami az Inverse City felé vett egy fordulatot, amikor az egymásra tornyosuló embertömegek katakombái,
és a hajlatokból épült föld vagy hús alatti alagutak teljes kilengése a 70-es évek biohorrorja felé:
végül is azt eredményezte, hogy Kicsiny kimaxolta a témát? Csak Kutna Hora képeslapok nem voltak,
a gótika és a csontkápolnák ezúttal a történelem elé szorultak vissza. Minden menjen.
Jött az, hogy Mari Ornella “Wanna be my lover?” sorozat 2021-ben, ami még egy kifutást kapott,
the exhibition verzió @ Létminimum bázis, Budapest / 2023.06.07. Összekuporodott női testek meztelenül.
Akinek ez ugyanaz, mint mondjuk az
AN HOMAGE TO LIFE BALL - A NIGHT TO REMEMBER!
PALAIS AUERSPERG, AUERSPERGSTRASSE 1, WIEN,
az vagy abban nem jártas, hogy két meztelenségnme egyforma, vagy abban, hogy melyik mitől
teljes kizáeólagossággal öncélú és melyik próbál utána nyúlni az eszképizmus esztétizálásának.
A meztelen egymásra hánytság és a kiszolgáltatottság (évek óta mindenhol) kitartó üzenete:
bárminemű pozitív visszacsatolás nélkül a laikus kiállításlátogató számára egy nagyon szomorú világot mutat be.
A mindenhova utazni tudó, minden díjat megkapó, minden élelmiszerhez hozzájutó,
minden nap szórakozás céljából szabadidőre szert tenni képes, önmaguknak parancsoló nők vetekedését
a tragédia kísértésével, kissé mintha kéjelegve azon nők tragédiáiban, amelyek a rabszolgaságig vezetnek,
és a túlvégén az erőszakos rossz párkapcsolatvan, amin szinte mind osztoznak,
és szinte egyikük sem tudott kiszállni belőle (akár évekig) azok közül, aki most ezt visszamenőleg siratja,
összemosva az endometriózis és a prenatális és az in-vitro és a további jellegzetes vokabuláréval,
mintha ez volna a dolguk, hogy orvosi szakszavakká szétkönnyezett visszatekintésben, állóvízben fáj a lét,
ahogy az országnak a történelmi lapályban, visszatekintve, úgy a szépen elszivárgó művésznők közös programjában.
Innen tudjuk, hogy kik a befolyásos emberek? Hogy sémák a transzformációra, az csak később fog kiderülni.
Erre nem sok csúszással az, hogy Vékony Dorottya egyetemi tanásegéd beadja koncepcióját ide: Esterhazy Now, 2023,
aminek részei ebből a szempontból az egymásra utalt testek és az átlagos eltérés

Ez most arról tesz tanúbizonyságot, hogy vannak trendek, ki előbb kezdi el, ki később,
vagy arról, hogy nagyon is tudatosan figyelik egymást a médiumokkal dolgozó nők,
elvégre ez nem az, hogy 2003 körül volt az Iparon (ami ma a MOME épülete) egy védés,
ahol az egyik srác a Stalker nem létező concept art-ját festette meg,
és most Süveges Rita a turbulenciát sejtető, amúgy rezzenéstelenül kuksoló para-sci-fi
és legtöbbször kergetőzős géplabirintusok átvariált világát idézi fel kifeszített bársonyfelületeken.
Ezek nem egymásba érő tematikák.
Azonban, amikor a sok test összetorlódik, és a galéria az utca egyik végén van,
a másik végén a Ministry of Fredom bulik vagy a latexes gentlemen and sluts,
akkor ott most a mű kel életre vagy a természet igazolja a művet:
az elidegenedésben érintésre vágyás félelme nem csak a csalódástól,
hanem a sérülés ismétlésétől, ezért kontrol alá vonja, a sado-mazo pincében,
vagy vezető fejlesztőként az öltönyös sado-mazo díjátadó teljes szétünneplésében?
A helyzet foglya igazából nem ez, hanem, amikor a koncepcióáramlás kötelező házifeladat lesz,
és mint a divatfilmeket és sorozatokat, ugyanazt az elvárást kell teljesíteni,
hogy érted, hogy te is, hogy hozzájuk tartozol, hogy mindenki mindenkihez. Sister, bro, nagy a baj.
Mondatok, amik úgy kezdődnek, "Én azt gondolom", alatta pedig a jelentésréteg megrogyva.
A lehámozás, kicsit meggyőzve, ez már akkora inger lett (analóg jön és hozzád szól határozottan?),
a tömör összefoglalás és a kikszelhetetlen eléd álló valóság, hogy abba minden esetben
már autimatikusan bele kell vetíteni a megelőlegezett agresszió garanciáját. Hogy rosszat akar neked?
Csak elhiszik vagy tényleges változás is történik? Mint tudományos felfedezést, élik!
Szoftverelavulás és spekulatív évődés, bináris esetben. Amúgy közelkép az nárcisztikus apátiáról.
Az élmezőny hullámlovasa pedig lefordul a szirt előtt, azt mondják béna, azt mondják macsó
(már arra is, aki nem vesz valamiben részt?), és aztán a hullám szétken mindenki mást a parton.
Valakik, akik nagyon szeretnének csapatjátékot, az egész magánélet békéjét,
de annak visszavonhatatlan keresésre ráfüggése azt hozta el, hogy csapatmunka csak a munkában van,
az ideológiában, a szakmázásban, az egyletben. A városi magányban megőrülnek a nők?
Rengeteg. Százalékos érték zakatol az információszerzésben és a források ugyanazok,
és a díjak, az ösztöndíjak, a muszáj, a checkpoint. Pár százalékot ki mer hozzátenni?
Hajrázók a művészeti felsővezetésben és egyhelyben haladó rangsorok, amik szertefoszlanak.
Ezt te mondtad vagy én mondtam?
Van sok fenntartásom a nyugati irányba történő majmolással is, ami olykor szezonálisan ellepi 
a magyar műtárgy és kortárs művészeti piacot... példának okán vitát képezhet,
- végül is aktuális - amikor van egy Jakob Kirchmayr, 
és az ő olyan brutális levedlett munkái, amik foszlanak, elégve, 
https://www.jakobkirchmayr.com/projekte-texte
specifikusan és kategorikusan ez,
https://www.jakobkirchmayr.com/projekte-texte/fastentuch
mialatt Závorszky-Simon Márton idén textilégetéssel rukkol elő.
Ki volt előbb? Számít?
Az artportalon van egy cikk utóbbiról, 1 hónapos kábé.
Kiderülhet, hogy egy idejűleg készültek, de ami a publikációt illeti, 
itt Závorszky már januárban "coming outolt" a munkájával.
Viszont Kirchmayr már 2019-ben elkezdte a vastag ponyvák kínzását.
https://www.jakobkirchmayr.com/projekte-texte/irgendwo-hier-muss-ich-gelebt-haben
Vagy ismerik egymást? Ez egy párbeszéd? Ezeket nagyon is élénken követhetné a szakma,
mert más esetekben rengeteg az átemelés, rosszabb esetben plagi. Ezrével megy a terelés.
A nők meztelen testeket ábrázolnak összeterelve, a férfiak elégetik ágyneműiket? Magány.
Mindenki valami csoportsulásba tömörül, mint a halraj, a madárraj, ami együtt fordul,
és amelyben az egy tagra eső figyelem, tehát túlélési esély megoszlik? Hatékonyságpótlás?
www.futures-photography.com ? secondaryarchive.org? refresherhu? Budapest 100? 100 Budapest?
Közös cserkészés?
A vezetői hatás kérdése eközben apex ragadozóvá fejlődő mohóságként kavarog körülöttük?
Az egyéni hatásblokkoló - kiáltozza valaki, akit elmebajosnak titulálnának simán és elvitetnének,
de egy országban, ahol a diliházak be lettek záratva és az egyedi esetek félelmet keltenek?
Mindenki valami csoportsulásba tömörül, és ez nem csak mindennek az intézményesedése,
a kiépülése, a régi kis strandok romantikája kivilágítva 2500 fős táncparketté,
- működési folyamat - 
vagy a divatmodel castingon percenként átfutó (kihasznált, bántalmazott) lányok milliói,
- ez az infrastruktúra -, vagy a 85-100 millió dollárból, az 35 milliárd forintból
készülő egy estés animációs filmek, amik nem mindig árulják el, hogy ez az összeg az-e,
hogy Bono és Scarlett Johansson és társaik a voice acting, és az animátorok együtt
mindössze 20 millió dollárt kaptak az összes céggel és munkatárssal együtt... ?...
nem ez, hanem az automatizált mindenben egymásra ráígérés, gyanakvás, paranoia.
Rosszabb, mint az évtizedekig lebegő globális atomháború idején.
A művészetek ezt nem képzik le, a művészet megfordult: a művészek képzik le.
Elkezdődött, hogy a többség kizárólag nárcisztikusan reagál, önmagát helyezve el munkáiban,
míg egy töredék vizsgálja csak a társadalmat és abban vállalt szerepét, ha vállal.
Azaz az érzékenységre hivatkozva csakis önmagára hivatkozik, esetleg ironizál vagy cinikus.
A legtöbb kortárs művész nem művelt, hanem idegbeteg, és minimum szenvedélyfüggő -
aki ezt nyilvánosan hangoztatja, az általában kivív a teremben némi csendet.
A saját kis pszichózisok kiélése a művészeten, ez nagyon nagy divatot teremt ma magának.
Minden egyes mű valami sérülést dolgoz fel, és ez olyan természetes,
meg hogy a sérülések a 90%-nál a legfőbb téma, hogy így csak beteg társadalom
dédelgeti a saját elváltozásait, amikhez már hozzászokott.
Elvégre külső hozzászólót, kritikát nem engednek, kitaszítják, lenézik.
Avantgard címkékbe bugyolált akadémizmus, ami azt hiszi, ha alter márketing-külsőt ad művészeinek,
attól még nem látszik, hogy frakkos alakok pózolnak hátterükben, terméküknek tekintve a művészeket?
Akik a művészetpiac cselédlegendáivá korcsolsulnak igyekezeteikkel, igaz, ez a fokozás tarthatatlan,
mert a folyamatos meghökkentés, hogy a festészet mesterségesen terelgetve (de kollektíve)
úgy működjön, mint egy design-verseny mondjuk az automobil karosszéria megjelenését fokozóknál,
vagy mint általában az egész világgazdaság képzeli, hogy a fokozás az egyetlen kiút a leállásból,
és a GDP, mint zsoltári pótlék számozott hitkérdés lett, és a végtelen fokozás egy véges bolygón azért igen nehéz lesz.
Nem lehet Woodstock 65-ször. És nem lehet még egy Ford Mustang. Ne legyen Nagasaki 2. És nem kell Godzilla, a hatodik reboot.
Nem lehet mindenki DJ Miss Monique vagy KOROLOVA. Ez egy korszak. A boyband-ek kora leáldoz.
Nyilván értelemszerűen így kellene lennie annak is, hogy nem lehet országonként 10 évente több tízezer művészt,
és mindenkit ugyanolyan hovatartozással helyben kezelni, ezek tehát szét fognak futni,
és mindenki oda települ, ahol egzotikusnak számít, vagy ahol ráolvassák izgalmasságát.
De ez nem az, hogy a szakvélemény húzta fel. Ez csak annyi, hogy ott más a divat, és abba beleront, jól.
A folyamatos másságot elvárás, hogy hetente új zenei irányzatok és képzőművészeti kurzusok jöjjenek létre:
tehát őrület,
egyben annak áttételes tünete, hogy mindent egyféleképpen, egy fajta sikerben kezdett el mérni az emberiség egy része.
Mint mindig megint csak a meghökkentő vagy megint csak a mindent megújító (miben, hogyan?) művészeket
kierőszakolni a sokaságból: elvetemült mánia. Mert sokaság az, ahol évente egy-egy országos akadémiánként
megannyian dőlnek ki diplomájukkal az egyetemkapun, és mindegyik nem lehet sikerművész,
akinek a műveit kapkodják, mint a cukrot... főleg, mivel ez csak azon múlik ma már, hogy ki árulja és mennyire.
A bécsi akadémiára 2010-ben 1268-an jártak és ma is hasonló számokkal dolgozik az intézmény,
2018/19-ben 1400-an kaptak helyet a 6 intézetre felosztott művészeti intézményben, ami jó arány,
noha ebbe nyilván beletartoznak a restaurátorok és grafikusok is, igaz? Viszont kontinens szinten ki tartaná el őket?
A budapesti képzőn 2006-ban 400-an voltak. 2019/20-ban országosan 3900-an folytatták tanulmányaikat művészeti irényokba,
abból 1100-an mesterképzésen. És ez nagy eredmény, tekintve, hogy csak az általános iskolások közel harmada
vesz részt alapfokú művészetoktatásban
. A ksh adatai szerint továbbá a 2019/2020-as tanévben 720 intézményben,
3042 feladatellátási helyen csaknem 235 ezer tanuló részére folyt alapfokú művészetoktatás
. Hol van még az egyetem.
( Akit további részletek érdekelnek, menjen rá erre: STATISZTIKAI TÁJÉKOZTATÓ OKTATÁSI ÉVKÖNYV 2010/2011 )
Tehát a felsőoktatásban az 1000 fő (Bécs) és a 400 fő (Budapest) tendencia mára megváltozott, trendi lett, ami nem volt az.
A kis számokból itt is nagy számok lettek, a tömegképzés és a fejkvótás felsőoktatás hatása a művészet rovására megy,
ugyanakkor az a 15 vagy jobb esetben 90-100, akinek ott a helye, nem lehetne, haa 900 vagy 2000 másik után nem csorog be a pénz.
400 és 1000. De rég volt.
Ehhez képest 15-20 év alatt eljutni oda, hogy egy ilyen kis régióban a multimédiás és intermédiás művészekel együtt
tízezrek találkoznak ugyanazoknál a pénzosztó részlegetknél, (rendezvények, megrendelők, gyűjtők, aukciók, márketek),
nyilvánvaló, hogy elszédelegnek távolabbra, ahonnan meg ide szédelegnek mások, a pakli állandóan keverve van,
csak a leosztás ugyanaz, csak az osztást és a játékot játszani akarók, az egymással is pókerező galáriák állandóak?
liturgia horarum, ilyen jelleggel nyüzsögnek a galériák alkalmazottai, a sok gyakornok (intern) is velük,
akik meg olyanok, mint a fel nem szentelt papok, így az ordinatio tagjai pedig azok, akiknek neve a galéria maga!
Miközben ezek is álarisztokraták, ál-spiritusz rektorok zárt közegben tobzódnak, elvégre a státuszért csinálják,
nem a művelődésért, kultúratudományért, vagy a korszellem súlytalanságának fokán zajlik a mérlegre tétel.
A meghökkentőnek nagyon gyorsan határokat szabnak, a vevőiket a kirakatban tartva.
A súlyos, a független, a befoghatatlan nem ér, mert mit csináljon vele egy állatkertigazgató?
Azonban a fontosabbik tényező, hogy a díjakkal körülbástyázott, intézményekbe bezárt,
ösztöndíjakkal 10 éveken át jobbra-balra kipörgetett fiatal művészek identitása hova lesz,
és a világpolgárrá sürgetett tempóban válás igézetében hogyan tudják egy egységes világképbe fogni impresszióikat,
netán tán annak nagyon komoly tétjét felfogni, hogy a magánéleti sikertelenségek miatt kiélt szakma,
és a szakmai sikerekre átterelt érzelmi válaszreakciók hogyan hatnak arra, hogy ők kifejlődjenek, emberileg?
A galéria, a műkincspiac, az egész show ezzel nem foglalkozik. Nagyjából annyira nem, mint az éjszakai élet,
ahol a pultosok ez, elemészti az éjszaka a pszichés fejlődésüket. A díjak hajtóvadászatára idomított,
saját képzeletük műkincseit - mint a juhot- rohangászva terelő művészek tájképe, vaktérképek és holtterek,
és az, ahogy kivasalódnak, mire rogyásig vannak díjakkal néhányan, ez az ellenkezőjét éri el:
egyáltalán nem forradalmiak és függetlenek és berobbannak és megújítják. Hisz futószáron megy a nyírás.
20 díj, díjak egymás támaszaiként. Az előző mindig megnyugtatja a következő intézményt,
hogy nem nézik a többiek tájékozatlannak. You surely will appreciate your newly found leisure-time. 
A galériák puskáznak? A kurátorok puskáznak? Jön a nagy médiaérdeklődés, nem is olyan nagy!
Rájár kétszer-háromszor a díjazottra, aztán jöhet máris a következő! Hol a következő! Hol?
„A társadalmunk nagy része úgy működik, hogy egy olimpiai teljesítmény után nagyobb hitelt szavaznak az illetőnek.”
- mondja a sortolólány. És ugyanezt mondja a konceptuális művész lány, aki hány konceptet találjon ki évente még?
„A már említett alter hatás kiegészülve a még mindig köztünk élő szocializmussal.” - mondja a várostörténeti újságíró.
Ezek nme sok eséllyel olvassák egymást, de egy biztos, ugyanazok a tünetek kerülnek elő szinte mindenhonnan.
Illetve másolódnak máris tovább.
A képzőművészet, mint agárfuttatás? A képzőművészet, mint las vegasi show? A képzőművészet, mint karrier!
A képzőművészet, mint ketyegés, és egy-egy díj elkettyen és sosem lesz tiéd. Ez cukrosbácsiság és pedofília,
és manipuláció és belehajszolás és befolyásolás úgy, hogy a nemzetközi trendeknek aláfekvést jutalmazás az,
amitől nem alakul ki helyi művészetízlés a műtermek zömében, mert a művészekkel, hogy azok képben vannak,
a kurátorok és intézmények üzenik a világnak, hogy mi vagyunk képben, nem vagyunk mi leszkaadt félperiféria,
nem, nem, nem ám, nem!
Mennyi kortárs művészet maradhat így "fiókban". Irodalom. Drámairodalom akár. És képzőművészet!
Mert nem olyan, mert nem azokatz a számokat hozza, nem azok az arányok és anyagok és nem elég frappáns.
De lehet, hogy amit kimond (üzen), annak itt az ideje, és ez is fontos, nem csak a csomagolás.
Ugyanakkor ez a kiképzettség, hogy az értelmiségi kaszárnyából tisztelegve jönnek ki a gourmet-művészek,
ez a szervilitás és balfasz megfeleltetési zsarolás - már csak a példákkal, hogy ki és mire mit kap -,
teljesen demoralizálja a feltörekvők egy részét, akik nem csak azt realizálják, hogy ők más,
és hogy ebből nem lehet majd megélni, hanem azt is, hogy a tét az, hogy önálló akarat vagy közegvonzás,
hogy saját pályamodel vagy kitűzve lenni két hétre mutogatásból? Hogy kis szenzáció vagy kozekvens művészeteszétika,
ami saját és nem összefércelt ezer helyrl, meg utólag egy vasdarabba belemagyarázni az egzisztencializmust.
Egy vasdarabra, amin esetleg pelenka van?
Nincs humorérzék és a Duchamp-mánia miatt (miért tart ez ennyi ideig) nem értik, ha tényleg azt mondod nekik,
hogy az elképzelésed téves, mert az hiszik, itt van valami R. Mutt típusú csavar (ott sem volt amúgy: az önzés volt).
Nincs csavar, az van, hogy betagozódásra vanna kényszerítve a művészek, és ez megfélemlítés gyanús.
Ha ebben az esetben áttételesen is, csúsztatva. Mert más területeken errefelé ugye elég nyíltan. Kortárs művészet.
Az egész tényleg olyan, mint az élsport, ahogy az itt beágyazódott a hőseposzi átpolitizáltságba.
Az ország harcát vívni köteles sportolók a magyar öntudat maradék csíráinak őrzővédői,
és mint ilyen, a nagy magyar állandó csalódás részévé válnak, ha nem kiugró az, amivel elkápráztatnak,
mintegy őskori-ókori felfogásban a népcsoport által kiállított hősnek, bajnoknak kell lennie,
akivel mindenki azonosul és aki mindenki helyett vall kudarcot, vagy emel rudat Budára mutatva,
vagy tűnik el Segesvárnál vagy Világosnál és ugyanez vonatkozik a képzőművészetre, meg mindenre,
mert az ősi lovasnomád versenyszellem, a regionális intergrációs szorongások évszázadai,
a lehódoltságbeli identitásmegtartás állandó létharca és a szovejtizáció végül össze lettek préselve:
keményen, nyomd, amíg bírod, ha beleroppan is a valóság. És ez nyilván teljesen fölösleges,
akkor is, ha a népcsoport vagy a népcsoportot uraló népcsoportot megnyugtatásból kell az egész.
Hűbérkomédia. Művészetcirkusz.
Ám a rohangászva terelő művészvauvau lábhoz jön, ha a galéria sípja felcsendül. A beetetés teljes.
Tehát a hazugság, aminek nyomába ki vannak küldve, hogy hozz nekem új művészetet és kapsz díjat érte,
ez arról is szól, hogy a galériák jelentős része nem is ismeri az intézményeken kívül létező művészvilágot
(kockáztasson a művész), egy olyan globális, sarkallatos pontokon kapcsolódó és átfedésbe kerülő,
sok esetben egymásból kifejlődött, nem csak zenei vagy stílusirányzatot, hanem ezek komplex hálózatát:
ami azért jócskán nyom a latba és a világ művészeti közéletének túlnyomó többsége ez.
Még csak nem is az underground, aminek jól csengő 70-es/80as évek feelingjét sikerült
épp az ennek a megismétlésére vágyó művészeti piacnak szite csomagolópapírrá degradálni oly sok esetben.
Elkoptatták. Ma meg már beleképzelik, hogy mi lehetne olyan. A hófehér galériaszoba íróasztalától?
Ez kicsit olyan, mint amikor valami nagyon lázadót akarnak mondani, de közben betagozódnak a mainstreambe,
pl.: „Improper Walls is a multidisciplinary, intercultural art platform founded in 2014 as an art association
that aims to redefine art and cultural curating by recognising the social and cultural dimensions of both artworks and curatorial work.” ,
és közben grafikailag a honlapjukon minden feliratot áthúz egy effekt, amikor az érdeklődő rámegy,
nem mintha nem foglalná össze a bemutatkozás azt, hogy nagyon is a fő csapás mentén tájékozódnak.
Kicsit hintapolitika. Kicsit posztmodernkedés. Vagy csak álca, ami alatt tényleg elevickélnek a sztereotípiák között?
Tagság is van, 20 euroért csoportos kiállításba szállhatsz be és 250 euróért rendezhetsz magadnak egyénit is.
A gondosan kurált kiállításokról ennyit. Náluk és máshol is.
A legrosszabb esetek nyilván azok, amikben maguk sem bizonyosak benne, hányadjára állnak:
a mindenkinek megfelelni vágyásban - hogy a szakma is vegye komolyan és a street arcok is bejöjjenek az ajtón.
Vannak persze ennek is fokozatai. A nagybani már-már márkás ruhapiacon például egyszerűen a vandalizmust emelik be.
Mint a popzenében a vulgaritást. Vagy a divatiparban a fetis-kellékeket. Vagy a tudományban a biorezistens spórafelhőket?
A fentiekben reklámok tömkelege tesz eleget az olyan primer ösztönöket simogatásnak, ami a művészetpiac esetében nem más,
mint a tudálékossággal körbebástyázott safe play, ami azon szocioból jön, hogy nem kiszorulni a körön kívülre. Belemenni!
Ennek a pozíciót bebiztosításnak hasznos eszköze lehet a nagyot mondás és a folytonos ráígérés bármire.
Ez szinte olyan, mint a Ray-Ban reklámok, amik az egyéniség lázadását hirdetik, tömegáruval a kirakatban.
Ahogy a Converse tette. A Martens néhanapján. A farmergyárosok eleve. És az energiaitaloknak nem is kell,
mert már elvonó szanatóriumok alakultak rájuk, a falon túl pedig a valóságshow szimulátor videojátékoktól megkattantak huhognak.
A műmájer galéria azonban nem kotlik ilyen tényeken. A menő, a vagány, a lázadó nála is egy épp aktuális cimke lesz csak.
Vagy egy kirakatba statisztákat felöltöztetés az aukciós afterparty kedvéért. Vagy valami nosztalgia, amiről még ő oktat ki?
EBM bulin persze sosem voltak, és raktárakon át csatornába lemászós megnyitókon sem.
Vagy ahol 200 Siouxsie Sioux jön szembe, meg 4 Kathleen Hanna, aki Bikini Kill and Riot Grrrl... nem is Mario Testino címlap punkok.
Hogy ezek léteznek a művészettörténeti vagdalózásban tékozlóan használt szubkulturális hivatkozások mentén,
azt a naphosszat kurálók letagadják. De ha bent ég a megnyitón az underground, azt kiállítják.
A művészek, akiket vásárlással csábítanak magukhoz... pedig... Vad művészetről álmodoznak állítólag,
miközben krediteket számolnak, mint valami banki hiteltörlesztési eljárásban,
és az intézményes beleőrülés a kredibilitásba, a díjak halmozásába förtelemmé változott.
Mert elszabadult. Minden galéria olyan, mint egy hittérítő központ, valami izmus fiókintézménye,
és valósággal művészetegyházat csinált magának a bürokrata műkincspiaci fellendülés,
amiben a művészek nem remeték vagy a mozgásban lévő történelem tetteinek tanúi többé,
hanem báli öltönyös eszétika-klérus, valamiféle önigazolásra idomított kurzus, a dekoráció.
Még önmagát is elkezdi magyarázni, ha rászólnak? Motivációs levelek után abból dolgoz ki széria-kampányt?
Hogy úgy viselkedjen, mint egy industry insights vagy connoisseur, csak Will Gompertz-é ne kelljen változnia néha?
Előbbi definíciója angolul ez: „Industry insights refer to a comprehensive understanding and knowledge
about a specific sector or field, gained through industry-level analysis, research,
and observation of various factors influencing that industry”  (allthingsinsights.com). Így, szárazon?
Ennek mi köze a művészethez? Mert hogy ebbe az irányba megy a dolog, hideg, számító, ez kinek jó?
És miért? To cover cultural events with artistic aspects and aesthetic influence? Ez még szárazabb.
Ez lett a világ. Definiál, statisztikáz, körmönfont szépelgése megtévesztés, méricskél, mintsem gyönyörködik.
A művész, akivel a piac (így) cicázik, pedig idomul? A saját segédje is ő legyen, de ne túl tolakodóan tegyen állításokat,
nehogy a kurátorok megbántódjanak, hogy ő most eltért az általuk előre kimatekolt koncepciótól,
amit egyébként csak vele nem közölnek, mert ő egy kitömött állat az ő vaktöltényes pamacs-szafarijuk során?
Piros pont osztás és CV-manikűr.
De a műtermi munka nem human resource és a független ambíciók sablon alá helyezése, körbevágva,
továbbá a művészdomesztikációs kísérletek folyamatos társasjátéka hosszú távon káros a művésztársadalom számára.
Nem marad ugyanis más a közjátékból, csak a lecsupaszított pályázatkereső reflexek, golyózó tekintettel a monitorok előtt.
Az egészben az a legszánalmasabb, ahogy az egyetemen kijövő naiv lelkesedés ráveti magát egyik végén a dolognak,
be is szippantja szépen azonnal, hogy a másik végén cincált változata jöjjön ki, a kiégett művésszel, aki alig 30.
Mindvégig mindenféle alkalmazkodásokban lett úgy simogatva, mint amikor a háziállat szenved, de hallgat, mert tudja.
Ami ez, hogy work with museums, curators, and other 3rd parties to facilitate exhibitions and projects,
providing on-site support to the artists during installation if necessary,
de ez a szerelő posztja,
nem a feltörekvő (máris lelombozott) kortárs magyar képzőművész szerepvállalása, aki elidegenedik azonnal.
Fridge cleaning and maintenance protocol? Skirt samples and champagne flavours? Ösztöndíj, nesze, utazhatsz!
Miközben, noha titkon, mindenki más utazgatását követve ez egyik titkos vágya, azért a lakhatás is kérdés.
És valahol azért érzi a kontrasztot, hogy most akkor küldik őt egy másik országba, ahol hogy kell viselkedni?
Egy magyar társadalomban ráadásul, ami eleve állandó fegyelmezésre szorul a mindennapok szintjén is,
abban szocializálva pedig a világra rászabadított fiatal helyi művészek egy része bepánikol, berezel.
Uzsora és kényszeredett bájvigyor. Az anyagi felszabadítás ígérete közben mutatványossá vált cirkuszi bolond,
aki eléggé távol helyezhető a közönségtől, hogy furcsa legyen, de elég közel van, hogy pitiztetni lehessen.
Nem félelmetes?
Úgy vágynak a budapesti kultúrsokk után a következő nagy dózisra, a következő ingernövelésre
- persze nem azért, mert az utazás tiltott vagy limitált, mint 30 éve -, úgy, hogy végső soron felkészületlenül (még jó),
és úgy, mint az 1930-as évek végi kamaszok (Európában biztos, az USA-ban pedig végképp):
akik az egész napos pénztárosi és árufeltöltő munkából ha háború árán is, de mehetnek végre valahova.
És ugyanígy, ha körülményeit tekintve szerencsésebben, a kilátástalan kispolgári gürizésből kibújni vágyva
vonulnak a hazai, a közép-európai művészek is fel s alá, főleg egy olyan országból, ahol a Cannes-i díjas,
a Palmes d'Or legyezését-suhintását elnyert művészek is pizzázóban dolgozhatnak, vagy már kirepültek.
Nem félelmetes?
A filmes díjazottakkal ellentétben a képzőművész útja ki a labirintusból igenis nagyon egyféle, errefelé.
Megvan az itteni közeg elsimerésének elnyerését megcélzó díjak sorrendisége, fotó vagy festészet,
videoart vagy installációk terén is (mert a landart vagy art brut és a body art nem számít itt igazi kifejezésnek?),
és ezen a pályán a bezsebelt és leakasztott trófeák közé ékelt munkásság műjégpályáján csúszkálás után:
az alattuk vagy beszakadt vagy csak repedt vékony jég alól kibukás élménye legtöbb esetben a totális kiútkereséshez vezet,
mert ha egyszer belekóstoltak, milyen a ketrecen kívül, amiben a kerék még zenél is, ha hajtod, mennek.
És a milyenség állandó kérdésében a díjakkal egyre leválnak ezek a rabok a saját közegükről,
mintegy státuszfokokat ugorva, nem kommunikálva azokkal, akik bizonyos díjakat nem kaptak meg?
Egy infrastruktúra, ami pecsétekről szól.
Vad művészetről álmodoznak állítólag, de nem tudnak reagálni arra, ha valamit nem ismernek.
Sem arra, hogy valamit egyszerűen meg kell lépni, kézisegédkönyv és a menedzsment elbírálása nélkül.
Akik ugyanakkor képtelenek a műveket és a művészeket nem másokhoz hasonlítgatni,
egyben vélt műveltségüket fitogtatva, kapaszkodókat adva ott, ahol egyébként nem kell,
és az elbírálhatóság statisztikai hivatalhoz hasonlító bürokráciájával mérlegelnek,
hogy egy-egy felfedezni való kortárs mennyiben "ilyenes", vagy "olyanos", például:
We find references to Jonathan Meese, Rose Wylie and Katherine Bernhard.
És akkor attól jobb lett?
Tegyük hozzá: ezt most a galéria találta ki, mint egy termékleírást, mint hogy mik az adalékanyagok?
Ahogy ezt, ugyanúgy sikerült zsinórban, láncreakcióban, dominóban átvenni mindent,
ami ha máshol megy, ahol nagyban, akkor itt is muszáj, Magyarországon, hogy ne tűnjenek provinciálisnak.
Édes csacskaság.
Mert közben imitációk, és annál csak nehezen van provinciálisabb, mint a kivagyiság vágya pipiskedve,
csak a vágy, és mögötte semmi. Ha egész Budapest befekszik ennek a sumákságnak, hogy majmolás,
mint amikor a "next" gallery koncepció feltűnt, és azóta is ez van másolva és ha van szomszéd példa,
Ljubljana vagy Bécs, akkor itt is kell. Miért kell? Nem mintha nem egy copy-paste volna az egész,
már ami a brandinget és a sales koncepciót illeti, hogy ez az új profil,
ami odaát már vagy 4-5 éve megy és mire itt befut, ott már lecserélték. Már megint.
Ugyanez a "+" vagy "Plus" jelzőszerűség odabiggyesztése, szintén nem újdonság, kezdődött a Suzukival,
a Swift után jött a WagonR+, innen odaáig, hogy 20 évvel később be van jelentve a következő:
CSOK PLUSZ 3%-os hitel, ami 2024. január 24-én vagy mikor lépett érvénybe,
és ellenben egy bécsi vagy ravennai vagy malmöi galériával, itt ez azt a konnotációt hordozza,
ez a plusszozás (plusz adag, még egy kupon, ingyen kaparós sorsjegy vagy parkolóhely),
hogy valamit kapnak még ráadásképpen, ingyen. Nem pedig azt, hogy a főintézmény mellett
létrejött egy másik kiállítótér, tehát egy az van, hogy fiókintézmény hirdeti magát a +1 fő hangulatában.
A szintagma itt tehát hálátlan azok szempontjából, akik azt hiszik, valami nagyot mondtak.
Olyan bizarr, mint John Travolta a Ludwig Múzeumban.
Ezen felül a hatások, ahogy át vannak véve nyugatról keletre (egy ezerszer tárgyalt epizód),
és az attitűd és hangnem, ami mögött mindig valami gyűlölet vagy félelem vacog, reszket:
nem több, mint önvédelem. Mert nem volt? Vagy az önvédelem mint identitás, mert egyszer lennie kell.
Mert a kritika és a támadás. Egy zárt körön belül? Egy magára minden ajtaját rázáró szakmában?
Mint egy Gottfried Helnwein vagy Hermann Nitsch rémálom, ami napközben is tart, egésznapos.
Der trunkene Silen (The drunken Silenu), Peter Paul Rubens festménye 1610-20-as évekből, annak világa!
Berlin-Alexanderplatz, teljesen, színesben.
Minden, mint valami karrier-muszáj (minimál stílusban persze) a századforduló során és a háborúk között feltört
csoportosulásokat hozza le a maga fogyasztói szintjére, mindenki valami Fauvism akar lenni vagy poszt-impresszor,
vagy Rudy Burckhardt and Friends vagy Warhol Factory, csak maiban, azaz teljesen cégimázs, teljesen corporate management lett.
Hightech nosztalgiák és a példaképek nyomában bukdácsolás valami steril és homogén fapofa maszkját viselve,
véletően polymer, kabuki hatású és porcelánra hajaz, de attól még mi? Realists? LAS Art Foundation?
Rogyásig rakott díj-checkpoint-mező és a dörgölőzés magasiskolája, mindez a szabad művészetek nevében?
Mint amikor Berlinben van 2522 könyvesbolt galéria, és akkor Budapesten lesz egy, és 1 év és sztárok!
Egyértelmű, hogy Berlinben, aminek sok szempontrendszerét a budapesti szakmai kistesó át akarja,
rengeteg olyan iniciatívát tud felmutatni, ahol a művészeti központi bizottságnak megfelelés nélkül is,
hiszik vagy sem, megy tovább minden és az együttműködések nem olyanok, mint a tévécsatornán szereplés,_
hogy a galéria vagy úzeum engedi-e és mérlegelniük kell még legaláb 600-szor, mire mondanak bármit is.
lásd.: artist-run initiatives in Berlin, Germany
Mint amikor Athénban van legalább tucatnyi művészek által üzemeltett galéria (no kurátor, no művtöri hablaty),
tehát igenis zajlik a közösségi munka és nincs semmilyen úgynevezett „Störfaktor” (zavaró tényező);
és akkor aki itt majd csinál egy ilyet, arra azt fogják mondani, hogy ez merész, nagyon újító.
(nem mintha Athénban nem létezne már vagy 20 éve ez a cucc! Vagy lett volna itt lerombolva már vagy 4 ilyen!)
... sötétebb vizekre evezve...
Ha most kijön a Kék Pelikán című film, és elkezdik másolni, akkor mindenki olyan filmeket fog csinálni,
mint Kovásznai 50 éve, csak most utolérte a dolgot az, hogy megint ugyanúgy öltöznek a divasvihákok,
mint akkor a sűrű szövésű határok mögé bezárt munka álltólagos hősei? A magyar nem tolvajnép...
inkább csak besúgásra hajlamos, lásd.:
Kirúgták a képzőművészeti egyetemről, mert az igazat mondta, később a barátai jelentettek Kovásznai Györgyről
című cikket, akkor is, ha nem ez a publicisztika csúcsa, kiderül ennyiből is, hogy most érik csak be a dolog?
Ha most az Akademie der bildenden Künste (azaz a Bécsi Képzőművészeti Egyetem) logója lerövidült,
és csak annyi, hogy "A ...", akkor nemsokára ez is zenzáció lesz Budapesten, hogy "K ..." vagy "MO...M...E"?
Mint amikor a budapesti Gólya vagy a Dürer azért mégsem a bécsi WUK, még ha van is community kitchen,
csak az osztrákoknak eleve nem kellett az, amit itt már visszasírnak a kommunizmus nevében hippinek állók,
nem mintha egyik nem zárta volna ki a másikat, még eredetiben: tehát a lobonc és az egyenruha, egymást.
Valami ilyen elcsavartság van abban is, ahogy a művészetpercepció és a kortársak katalogizálása zajlik,
egyenes úton oda tartva, hogy mint adat szerepelnek, az életrajzi kipipálások mentén,
és hogy az üzenőképességük honnan hova tart, azt polkorr okokból inkább nem érdemes firtatni... miért nem?
Mintha a művészet... mintha nem hatnának pszichés töréseik, csak a munkákat és a velük játszódást
elemzi a szakma, a HR és a kurátor ugyanazzá válnak, csak mást pontoznak,
és a hatások már nem eszmei feljebb hangolások és fellángolások, hanem olyan csomagolások,
amik máshol bejöttek. Ez alól vannak kivételek, mint Süveges Rita.
Legtöbb esetben a fáziskéséssel megérkezik valami, előadják, nagyot szól, nem eredeti,
de nem is hivatkozik az előzményre. És ez kissé deprimáló.
Ha itt még nem tudnak arról, hogy SPARK Art Fair Vienna (idén márc. 15-17.),

DEUTSCHER FOTOBUCHPREIS BEIM INTERNATIONALEN FESTIVAL FOTOGRAFISCHER BILDER
IN REGENSBURG

AUSSTELLUNG BIS 4. FEBRUAR 2024


vagy arról, hogy STAGE Bregenz (idén febr. 22-25.) például, akkor inincs is?
Vagy lesz SPARK Budapest és STAGE Budapest is, ha máshogy nem? Évek múlva?
Ha csak a LOHAUS SOMINSKY logo
tagjait összevetem az idei Esterhazy dij döntöseivel / nyerteseivel,
akkor ott egy Jieun Park és egy Trapp Dominika, messze nem ugyanaz,
bár utóbibnak honlapja erősíti azt, hogy magány, ahogy belépsz (https://trappdominika.hu/),
megjelenik az, hogy alone ? together, másnál  a hetero és a transz szerepel azonos relációkban,
és jön az, hogy önmagát kurálja a művészi cirkusz, még függetlenebb, még emancipáltabb
(mert hova fognak lázadni mások 10 év múlva, ha ti ennyire előre rohantok fejvesztve?),
amott meg a kutyáról macskán át a palántáig interakciókról leszokott idegbetegek,
akik szerint 10 év pamacsos házikedvencnek a saját otthonból templomot emelést követően
eljött az ideje, a vltás ideje, hogy most szegény a növényt babusgassa (mert olyan cuki),
mert a macska csak kikaparta a cserepes kankalint és ő ekkor csalódott, és mindenki így csalódik,
és az intimitásban is, ahogy súrolják vagy lökik egymást, a kovid megadta a kegylemdöfést,
azért ilyen tuskók, mert nem tudják, mi az érintés, a jó érintés,
és csak ők hiszik, hogy attól lazák, ha belekönyökölnek vagy rádőlnek a másikra, idegenbe is.
Hunter Schafer felölti Jules Vaughn szenvedését. Marine Vacth is, aki 10 évvel korábban Isabelle/Léa.
A megbotránkoztatni vágyó filmek ma már ingerküszöb alatt súrolnak, és a jelképekről lemondó,
az átvitt értelmeket már nem értő világban ezeket tapasztalva a tapasztalat helyett, a rettegés kóros lett,
és két vevő áll elő, az, aki fut a világ elől, mert a filmekbe belezavarodva ez a spontán reakció,
és az, aki adja a kemény ellenállást, és közben aláfekszik, mert megkívánta. A többiek nem nézik.
Hanem a háziállat mutatványokat. Süvegesnek levélben: "Sci-fi. A világ mára utolérte minden reklámmal,
nyamvadt macskás videóval és a világ túlfeléről házhoz szállítós, onnan egyből visszaküldős őrülettel."
Egyesek bevallják, hogy napi okostelefonozásuk 11 órát emészt fel. Mikor vannak analóg inerkacióban?
Csodálkoznak, hogy valami nem stimmel? Hogy nyűgösek, hogy bizonytalanok?
Hogy a párkapcsolatok folyton kisiklanak, bármilyen nemű is az illető? Mert az nem azért van.
A cyber-realistic click-bate hétköznapjaik persze attól még, mint a szakma, amiben vannak, önmaga börtöne.
Nem mintha azt olvasná itt, https://dasedith.at/, hogy DAS EDITH IS ON BREAK - NEW THINGS COMING SOON!
Hanem! Eljött az idő, hogy semmit nem lehet már semmire sem ráfogni, hanem magadat ne tagad már le 2 percenként.
Mások meg 20 éven át járnak egyetemre és csodálkoznak, hogy 1 dologhoz értenek.
A kolompok éles fémhangja után vonuló embergulyák látványa filmbe illő. Abban élnek ugyanis,
amiről továbbkapcsolnak úgy, hogy saját magukról nme tudnak tovább kapcsolni. >ciki<
- Rendezvous with Rama by Arthur C. Clarke?
- Harrow by Joy Williams?
- American Gods by Neil Gaiman?
Egy kaomoji állásinterjú? Vagy éppen az afro punk mozgalom hozza házhoz szegecseit? Vagy amikor a faroutmagazin.co.uk-ról
a laikus rasszizmusra rátámadnak olyan cikkek, mint ez: National Wake: the multi-racial South African punk band that defied apartheid.
Esetleg, hogy palotákban, múzeumokban Budapesten restaurátorként dolgozó szakmunkás punk lányokkal milyen este hemperegni?
Vagy hogy mit tesz az, aki a konyhában dolgozik, és ha már vásznat kapott, de a festékkel gond van, mégis hogyan improvizál az ilyen?
Netán az, amikor a zenekar bent van a műteremben, mert egyszerre lett itt próbaterem és műterem, minden egymás hegyén-hátán?
A műértő legyint, mit neki a Wissensbilanz!
Inkább tömörülni kezdenek a műértők. Modern érzékenységeikbe lassan beleőrülve kollektíve - a valóságvesztés teljes,
és gyönyörű, mint egy mérges kígyó -, a túlreagálást tartják véleménynek. Ez már nem a Theophil Hansen év fináléja!
A véleményüket étrendjükkel fejezik ki olykor, legfőbb véleményüket a szexualitásukkal,
és amikor már csak ez van, akkor az általában egy civlizáció vége (elhúzódhat 100 évekig),
értelmiség nélkül, szónokok nélkül, nyelvhelyesség híján és csak-csak (maga) aláhangolva egy kontinenst.
Vissza a müncheni galériához, 1 a 100000000-ból, az esélyek jók.
Ott egy Ilit Azoulay és egy Horváth Gideon, formalin a transzformátorházban,
ott van Janina Roider és Pintér Gábor, és a trash kicsorbul a túlhangolt rocknroll-tól,
de vajon ezek tendenciák, ha keresünk 6000 hasonlatos munkával galériát találtat,
és nem-e a galériák gyártanak le trendeket (elfogadásukkal, nem-elfogadásukkal),
amin aztán bekaszíroznak, amíg a divat tart, és aki a következő dobáshoz alkalmazkodik,
az megint ott lehet a képzőművészeti csihuhun, csak hogy ez egy irodaház kerekeken,
és nem sok köze van a művészethez, ami így lehozta fogyasztói szintre azt,
amibe Jean-Micheal Basquiat, Edie Sedgwick és mások kipurcantak. A közeg.
Akkor tehát Závorszky vagy Kirchmay? Mire jutottatok? Kell legyen? Akartok bármit is igazán?
Ugye a bricking is ilyen, hogy most Felsmann volt, vagy hogy volt? Kell, hogy voltja legyen?
Naomi Devil után miért piszkálják Szőke Lili munkáinak irányát? Pedig ok.
Szoktam ilyen vacsorákat rendezni, ahol megvitatjuk. Ha érdekel, majd egyszer szólok.

 

 

 

 

 

Artemis Dh

https://www.instagram.com/artemis.dh/

Tablótapadás tömör tónusokkal,
a képgalériák turkálójának metaverzuma,
és valahol a szélén a pixelpanoptikumnak:
egy elhajló mosoly és egy pectorialis transparens,
a margaritha glass cleavage,
meg a szakzsargon összes finom utalása.
Valahol van egyfajta zárt klausztrofóbia ebben,
egyfajta videojáték-végesség is ebben,
a pálya szélébe beletörés, nincs tovább;
ahogy a 3 soros instaképek legurulnak,
ahogy a 3 soros instaképek legurulnak megint,
és olyanok, mint a cellák, börtönök.
Amikben önjellemző pillanatok válnak
előrevetítve évtizedekkel akár
(évszázadokról nem is matekozva itt)
egy olyan azonos üzenet ismétlésévé,
mint a hajótörött füstjelei megszakításokkal,
a hörpintett utolsó csepp vizek,
vagy az SOS morzejele.
A háttérben a pálmafák ilyen képeken,
vagy minden második kép önmagában azért,
hogy egy másik fürdőruha üljön trónt
egy majdnem meztelen női testen:
ez valahogy pazarlás, a szépség szatírája.

Találomra nyilván milliárdot lehet ilyet találni.
És senkit sem érdekel hány van belőle.
Ropogós tablótapadás tömör tónusokkal,
és a modern nők zsúfolt hétköznapjai,
amikből kibukva, mint a delfinek, fickándozva:
lehet-helyzet jön létre, egy elcsattanó félakt kedvéért,
hogy utána a vízpartok háttereit elmosva
a város zaja belepje az egész illúziót.

 

 

 

 

 

Franziska Czurratis

https://www.instagram.com/franziska_czurratis_official/?hl=en


Daisy Weweh | HÖR - February 9 / 2024
(on youtube),
ez a sound és háttérmuzsika egy körútközeli lakásból kiszűrődve,
ahol lenémítva megy közben odabent
a Mujeres al borde de un ataque de nervios, 1988-ból,
egy régi televízión, amin csak videokazettákat ellenőriznek.
Így kezdődik a nap egy Budapesten, ami külön feliratot érdemelne,
méghozzá megannyi illusztris és bonyolult nyelven
(izlandi, baszk, grúz és gaelic például),
így kezdődik ott, ahol a káosz mindennapos népsport,
és ahol a süteményszag az öblítőével úgy keveredik,
mint ahogy a szalvéta bújt be a szalámis zsömle oldalába régen.
Így kezdődik a nap Budapesten, ahol brazil étterem nyílt a Hunyadi térnél,
és brazil kortárs tánc érkezik 30-án a Trafóba,

Lia Rodrigues (BR)

Encantado (Bűvölet)

Így kezdődik a nap, 2024 május valahanyadikán,
amikor a másnaposok még horkolnak, 
a sikátormacskák rekedten kornyikálnak,
és a fokozatos elszegényedés orvoslása
a bägel, croissant és fánkozók összenyitása.
Mindezt a kaviáros lángos sem tudja lekövetni.
Egyesek átrollereznek ezeken a belvárosi részeken,
elhagyott kerékgumik mellett Gucci topánkák kopognak.
Egy kirakatban felhorkan egy biztonsági őr,
ahogy behajolva valami leszakadt függönydarabért,
az egész selyemdrapériát magával rántja,
a walkie-talkie és a stukker közé akadt textil.
Idióták gyülekeznek, fotózni kezdik.
Ekkor integet valaki egy kapualjból, hogy gyere!
Min múlt elhaladva a lúzer show mellett,
hogy épp ott lépett ki, fehér cipőben és integetett?
Méghozzá nem másnak.
A 2001-es Tomb Raider, de a poszt-tinédzser Angelina Jolie-val,
széles vállú ropogós kiadásban, amikor még nem volt
sem ENSZ-nagykövet, sem dél-kelet-ázsia-fetisiszta,
ilyen ruhájú lány megy el a háttérben,
bent a kapualjban egy tükröt cipelnek le egyesek,
a költöztetés, nagyobb házba ki az agglomerációba
az eladott belvárosi árán,
és a tükörben megcsillanó bakancsos tomboy cirmi megsimogat,
ahogy elhalad... tudjuk, hogy soha többet.
A kapualj nyitva, a meghívás adott.
Egy olyan helyszín tárul fel,
ahol egy zöld posztós, leharcolt pókerasztalnál fura öltözetű,
hol karibi kreol népviseletes, hol csíkos öltönyös,
hol virágmintás szoknyájú, hol esküvői ruhában
ülnek főleg nők a terem közepén. Amolyan szuterén.
Nem éppen egy gasztrótér tehát. Egy tabletet adnak körbe,
amin ez a cégér jelenik meg tízmilliárd pixeles mozaikként:
https://franziska-czurratis.de/
15:30.
Komoly arcot vágnak.
És a következőket tanácsolják, miután székkel kínálnak:
- Mi lenne, ha ma megvitatnánk Franziska Czurratis munkásságát?
- Mi lenne, ha Franziska Czurratis, alias Janice szólna a laptopról vagy tabletről?
- Mi lenne, ha 1 óra múlva sikerülne ezt összegezni?
Berakják ezt:

@Jeniceofficial

Elém tolják ezt is:
2013 wird Franziska zu „Deutschlands schönstem Model“ gewählt.
In einer deutschlandweiten Umfrage setzt sie sich u.a. gegen Topmodels wie Eva Padberg,
Franziska Knuppe und Heidi Klum durch. Seit dem ist das Model international unterwegs.

Inkább azt javaslom, hogy most helyben táruljon fel az összefoglaló.
A következőket kapják:
A liturgikus német szépségkirálnyőimádat lázadása elmúlt.
A dessaui bauhaus mozgalom meghatározása ismeretlen Kelet-Európában.
Épp annyira, mint a szolmizációs gyakorlatok Szenegál külvárosaiban,
vagy a fintorogva ruhákat viselő nők túlfizetése a divat nevében, Új-Zélandon.
Dessau-ba Berlinből €19 - €28 egy átlagos vonatjegy. Az előhívő 0340,
és a Mulde folyó mentén sok kockaépület mögül egy gazadg építészeti múlt remeg,
amely Walter Gropius és mozgalmának hordereje elé datálva izgalmas témának bizonyulhat.
Kikötője és reptere is van. Szétbombázták. Ismerjük.
Innen származik. Íme egy szőke német nő, ami nem túl meglepő,
aki szépségkirálynő volt valamikor egész máshol, de nem tegnap, ami jól áll neki.
Utána gitárt ragad? És olyan etűdöket penget taglejtések közepette,
amik a kockás hasizmokról lepattanó violinkulcsok szilánkjain verődnek vissza.
Légies játék, előjegyzések, mint képzelt barátok.
Vagy szegecses, Berlinhez illő, most leginkább divattá vált szubkultúra-jelzések,
amik mentén a Brandenburgi kapu előtt akkordokat váltva a glam Jenice
egyértelműen olyan benyomást kelt, hogy 30 évvel Hasselhoff után,
aki az éppen leomló Berlini Falon villódzó Elvis-kabátban parolázott,
teljesen elvonttá vált a jóléti állam 
JENICE - ZDF Silvester Show - "Willkommen 2019".
Dalocskák, mint az, hogy "Ich stand immer in der zweiten Reihe,
                                   jetzt bin ich nie mehr leise" és hasonlók,
a fordított pszichológia és az áldozatkésztetések marketingje süvölt.

Igaz, egy ismerősnek, ha megmutatod, hogy ez milyen kultusz,
akkor azt válaszolja némi kutakodást követően (5 perc),
hogy „Jenice, a kedves és jól integrálódott lengyel szépségkirálynő,
aki még zenélni is tud. A személyi kultusz nem kérdés,
hiszen a kommentelők egy része még a fürdő vizét is meginná.”
Drámai? És Daisy Weweh-ről fogalmuk sincs.

Ilyen helyről egy Kim Carnes slágert játszó taxival illik távozni. Mert azért az más?

 

 

 

 

Lau Castrou

https://www.instagram.com/laucastrou/?hl=en


>>>>>>> Bemozdulás. Karcok. 
A test megszállottjának lenni,
legalább úgy, mint Zack Snyder?
A képhiba némi túlzást elhint.
A grainy filterek digitális antikoló hatása hiteles vajon?
A beachre néző tornácról behúzódó nők sziluettjeivel?
És a napbarnítás hímes bája pigmentált táncot lejt?
Ám valami viszontagságos keresés... van itt? Mi van itt?
Az elfekvő röghöz kötöttség keretben,
a keret tengerpart és trópusi préspanír:
süppedő vízes testeken homok... gravitáció legekkel.
>>>>>>> Hullámverés hanggal, bemozdulás, karcok.
Az ezerfélévé vált divatos Sisterhood hepaj:
bécsi fesztivál, share economy platform,
a DM kirakatai, erdei méh-gőzölés ezo csajokkal!
Az egész iránya öntudatos, nyilván nem baj,
de ahogy religiót és fanatizmust csinál hajlongva,
attól nyilván az abszurdum kerekedik felül,
és reszketve azzá válik, ami ellen eleinte harcolt.
Lau Castrou fotói, mint a refrének,
váltják egymást a parti fetrengések, a hajszolt,
szabódó, petyhűdt, filteres mémek,
és közben a női test ünnepét fokozza oda,
hogy akkor most már ez is hermetizálva van. 🟥
Mindent csak nők, csak nőkkel. Gondot okoz noha,
de a végcél nem a valóság, inkább kizár, riad!
Hanem az abból menekülés. De azt meddig, a sziklákra?
>>>>>>> Hullámverés hanggal, bemozdulás, karcok.
>>>>>>> Bemozdulás. Karcok. 
...
Nagyon érdekes, ahogy a nők azzal harcolva,
hogy ne csak a testüket lássák, közben egyre inkább
csak a testtel, a test kitárulkozásaival, a meztelenséggel
azonosítják a szabadságot, amit így antropomorfizálnak reverse.
Milliárdodszorra sem unalmas. Teljesen lenyűgöző. Totál abszurd.
Főleg az, hogy ellentmondást tűrő élőlényekként egyszerre a bőr,
és a bőr rejtegetése / védelme 1 perces váltásokban párhuzamos.
Kicsit olyan, mint amikor valaki össze van zavarodva. Nem is kicsit.

 

 

 

 

 

Débora Nascimento

https://www.instagram.com/debranascimento/?hl=en

 

Pergő targoncahangokra itt nem kell számítani.
Férfibányászokra. Gyémántbányák gyerekmunkásaira.
Marad az aktuális trend, a keményen dolgozó nők
a tengerpartra járnak vissza...
... az igazi templom... az egyetlen központ...
... a tényleges lüktetésük igazi visszhangja...
... a mondatok nélküli eredetmonda moraja...
... a mozdulatlanság kontinensnyi távlata távolról,
ahogy közben hömpölyög benne az élet,
és egyre inkább az emberiséget próbálja túlélni.
Amiben persze a természetbarát női hírességek
egyúttal érdekes premisszákba bonyolódnak,
jet engine utak a távoli fehér strandokra,
odahaza a nyaralás után pedig vissza a klíma-tüntetésbe.
Mi sem természetesebb. A véleménypakli folyamatos keverésben,
a laposztástól, a visszavonhatatlanságtól félő emberiség leképzése.
Amíg tehát a szolgáltatás kell, kiktatódik az aggodalom.
Amikor pedig az aggodalom társadalmi megfelelés,
akkor a hordába visszacsöppenve kiújul a mánia.
Míg a sós tengercseppek épp csak elpárolognak,
és a nyaralás utáni fodrászos csevelyben előjön,
hogy ez az egyenlítői klíma és a tenger kemény volt,
de sebaj, hugica, rendbe rakjuk a mangópakolással.
Ezek a tengerparti alkalmi rajongások és visszakozások,
sok csillió médiafotó metaadat és személyes profil refrénje.
Ehhez képest alakul úgy, hogy van, aki ismeri Débora Nascimento-t.
Embaixadora @vult cabelos. Azaz, Ambassador @vulthair.
A nyílvessző állú model, a fehér bikinivonal fantázia-nazca rajzai,
a fotós korszakban benne maradó lányok 40-esekként (mert az olyan fancy),
és az anyaság képei a tangás befeszítésekkel a reluxás vagy redőnyös félárnyékban.
Yachtok. Álarcos bálok. Laza nyári farmer szettek. Surf deszka. Vékony bikini.
Modernizált indiai filozófiakönyvek mai kiadásban, guruk gurukkal könyökölve a közönségért!
Polaroid. Beach volleyball. Közhelyszótárak. STARVE THE EGO feliratú tetkó,
és közben másról sem szól 10000 vagy 12000 képnaplós vallomás, mint az ego éhe.
Az individuum igazának szubjektuma elkeveredik avval, hogy ugyanúgy akarnak igazat mondani,
igazak lenni, egymáshoz igazított szolidáris igazságokban aztán végül is egyformán keveset mondva.
Illetve nem túl egyedit. Vagyis egymástól ellesve, és tartva a középszerűt, nem kitűnni a többi nő közül,
legalábbis nem nagyon. Újabb tengerpartok, feminista irodalmi bravúrok, erőltetett plagiát művészfotókként
szájak és gyümölcskereszmetszetek egymás mellé téve, elfordítva vertikálisan, mintha új volna.
Koktél, bikini, várandósság és luxusmárkák. Ez a női kozmopolita álom? Ennyi volna?
Mert valaki más előttük már megálmodta? Virágok a vízben.
Intense, secure, passionate... mint motto, mintha ez nem volna ellentmondás.
Az egyik a másikat üti, mert az első a harmadikkal korrellál, de a második egyikkel sem,
hacsak nem úgy, hogy a passzió és az intenzitás elegye az insecurity chart csúcsa,
kompenzálás, vagy épp a passionate security lesz intense provocation, ami mégsem kell?
Pálmafák, szintetikus jóléti standard... öblös átlátszó koktélkehely jéggel tele, sirm és szívószál,
öblös mell egy kockás hassal és egy nyakkal f​​​elette. Nagymacskához hasonlítja magát. Esküvői ruha.
A Lady Voyeur, és a súlytalanul és következmények nélkül
röptetett szavak kavalkádjában vannak ilyen helyzetek is,
amikor az egzotikus elegancia és a BDSM céges buli összecsúszik.
Anyu bulizik. Vagy anyu akkor is dolgozik, amikor buliképeket posztol?
Ez felemészti a szakszerűen billegő nők önérzetét,
ahogy a bedőlő dekoltázsok a világ figyelmét.
Ami mást is kezdhetne magával.

 

 

 

 

 

Sydney Sweeney report - a monumental rise to fame?

(avagy glossza a közmunkává váló konzumkényszerről)

https://www.instagram.com/sydney_sweeney/


Micsoda kor. A modernizmus utóélete, a XX. század maradékai eltüzelve.
Depeche Mode sláger betétdalként a likőrreklámban,
4 év múlva már a drogéria is ezt használja.
Egy korban, ahol a menőbb cégek aktuális toplistáról válogatnak,
míg az elmaradottabbak a Backstreet Boys Everybody (Backstreet's Back) licenszére törnek,
azaz 1997, mások pedig még csak most veszik elő a Mr. President Coco Jambo-ját,
meg a YMCA-t reklámzenei repertoárjukba. New Order - Blue Monday, ez talán a legdurvább,
ezt szőnyegreklámba, vagy porszívók zúgása alá (pofátlanul),
hiszen az egy korabeli synth pop himnusz volt gyakorlatilag.
Máris a most, ahogy a neo-techno tinik és divat-raverek mire is ugranak (?),
azt hiszik megkésve a cégek értékesítési osztályai, hogy ez kell.
Csak mert a jogdíj adott esetben lejárt? Simán lehet, hogy előtte
SOSEM, DE SOHA nem is találkoztak a 80-as évek nem punk klasszikusaival.
A rádióból és tévéből tehát ez. A videomegosztó csatornákon pedig még több recycling.
Magányos 25-45-ös városi nők, akik a potenciális szerelemeket úgy várják,
mint a következő havi horoszkópot. „Kérsz egy kis petefüvet vagy macskapöcse paprikát?”,
viccelődnek, miközben igazságtalannak érzik a világot. Voltak az új munkahelyükön, de már fel is mondtak.
Traumás paralízis az endometriózis okozója, amire fokhagymát kell enni, mondják,
és amikor magukról, hogy ki kit honnan vág, az a válasz, hogy az egyetemről,
és azt, hogy "egyetemről", megnyomják, kacsintgatva vagy rászokva egy másik idősíkra.
Sikoly. Vissza kell mennie. Katonás. Maguknak akarnak termelni mindent, aztán gázfólia alól zabálnak.
A szardíniák számai. Lotto?
Tisztiszakácsok integetnek a háttérből, várva a hétvégi lehetőséget. Ki mit visel? Ez számít?
Sydney Sweeney Closet Tour | Who What Wardrobes, lehet turkálni a pszichológiai értelemben vett
luxus gyerekszobában, vagy inkább úgy, hogy babaszobát csinálnak maguk köré. Magukkal babáznak.
Amit a bio horror soft rózsaszín-deres filterei csípnek meg, mint Sweeney instagramján
a finomkodós divatfotók közé ékelt, a 645.000 like-to kapó kép-poszt, amin művéres fejjel üvölt közeli arcképe,
amin a felirat az, hogy "SUFFERING IS LOVE", mindez idézőjelbe, ami milyen kontextusról szól,
ez a szülésre utal vagy arra a fordított pszichológiára, kétértelműen: hogy ha osztozol, akkor kihasználnak,
tehát L is S? (épp fordítva, így értik?) Az Alien III-ban a hibrid szörny megrémülése űrlényanyjától,
és reakciója sokkal megrázóbb, mint az, hogy divat ilyen szlogeneket puffogtatni kontroverzen és konfrontatívan.
4,203,538 like futott be 2024 szeptemberében Sydney S. profiljára, amikor estélyiben csókra tartja kibiggyesztett ajkait,
valaki benyúl a nyaka felé, de mintha a stylist lenne, de azért többértelműen, míg ő a takarásban feltolja a meleit?
Hibbant, együgyű, jól fizet. Mint amikor olyan könyvek jelentek meg 2001 és 2002-ben már,  amikor Magyarország
még mit sem tudott az inverz szexizmusról, mint ez: Why Dogs Are Better Than Men? (2001)
És 22-23 napciklus alatt ez lett a vezető filozófia? Amire máris jön az, hogy:
Treat Your Man Better Than Your Dog: A Lighthearted Guide for Building a Stronger Relationship
with Your Man Based on Love, Respect and Gentleness.
 (2017). Akkor ez már az ellenhullám?
Nők a nőknek javasolva a moderációt? Ez pedig még 10 év mire Közép-Európába megérkezik,
ahol ezek szerint még csak a 2000-es évek elejének nyers, csiszolatlan emancipációja gyűrűzik be?
A szabadidősporttá és szókarate bajnoksággá vált kontra kontra harcban az egészre érkezik a máz!
Negédes reklámok, a nők egymással is versengő dúsgazdagságának fontosságát hangsúlyozó hírverések
termékreklámok formájában. Persze, ha mindenki ugyanúgy sminkel és ugyanazokkal a termékekkel,
és ugyanonnan veszi ezt a nagy koncepciót és ugyanonnan vásárol, akkor nem pontosan nagy egyéniség,
csak egy ügyesen bepalizott vásárló (reklámpszichológia) a tömegkonzum idolgyárainak udvarán,
azaz a közmunkává váló konzumkényszer szépségipari gyártelepének bársonyudvarán.
Bai x Sydney Sweeney | Head Of Wonder, ez a csöpögős igazi Amerika!
Introducing Sydney Sweeney, face of MY WAY by Giorgio Armani, egy fokkal elegánsabb.
És Miley Cyrus for Gucci Flora. Egy kis adrenalin? Aligha, inkább mert muszájból van.
Jengazni kell hozzá. Ugyanazt a forró rágógumiszerű kását kerülgetve,
amiben a popidolok főnek puhára, kiderül,
hogy a betonkeverőben vattacukor fortyog,
és hogy Alíz Csodaországban tényleg létezik,
és az a bizonyos nyúlüreg a filmkamera lencséje.
A "hogyan kell felfuttatni valakit Hollywoodban
10 évente 2558 vetkőzéssel fél-sikerre vitt lány után,
akik közül a fele éveken belül lemorzsolódik?",
ez a recept amúgy is állja a helyét,
kemény a Beverly Hills-i torta habja,
és ropogós cseresznyékként csillognak a mellbimbajak rajta!
Igaz, az USA-ban 21 év alatt hivatalosan még mindenki kiskorú,
így a kid-actor liga erősítésének,
az indoktrináció mihamarabb korai bevezetésével bajlódó ipar
és az adatok gyűjtésében élen járó IMDB doktrinái szerint:
az 1997 és 2009 között, az addig passzív színésznő (S. Sweeney) hamar debütált,
egy véres valóság vetítővászon-illúziójában,
lásd. Janbies of Mass Destruction (2009). Durvaság.
Amennyire Chloë Grace Moretz is 1 éven belül a 2010-es szerepében
és a fokozás jegyében azt a tendenciát erősítette,
hogy a gyerekek nem csak gyerekfilmekben vannak immár jelen,
(igaz, az idei Deadpool III is bevasalta a köztudatba,
hogy a Disney is megszűnt PG13 szolgáltatónak lenni,
és második részében is egy piromán kissrác pörköl szét sokakat!)
és hogy a katasztrofális mészárfilmek hihetősége abban áll
(állítólag), hogy családok menekülnek és kölykök válnak rambóvá?
Ezek tehát gyerekszínészek, ahogy Chloë, úgy Sydney is,
külön jellegzetességgel adva igazolást a filmipar piaci működésének,
hogy a pre-pubertás megjelenésük időbeli átalakulása is tőzsdei tény lett:
megasszonyosodik? elhízik? mekkora lesz a segge? micsoda csöcsei lettek!
Ez egy olyan spekulatív játék, amire filmtervek épülnek.
Itt vagytok csajaink? - szól a gálaguru - Végre!
Ami viszont azt illeti, hogy a szcéna ingerküszöbe
HOL TART ??? az a felelet erre, hogy a fokozás romboló,
és önmagába omlik be a szenzációhajhász nyerészkedés.

Ahogy Budapesten 2024-ben a DÍVÁK & IKONOK kiállítás mutatja egyes kiemelt idézetekkel,
azért vannak olyan múltba bagatellizált tények, amik a jelenkorban is hatnak,
ilyen a következő szösszenet: Beverly Hils 1906 „Hollywood az álmok becsomagolásával
és eladásával foglalkozott és a női szexualitás jövedelmező árucikk volt.”
Csak volt? Fordulj már rá arra, hogy mi történik az Interneten vagy a filmvilágban!
Cynthia Myerstõl Sydney Sweeneyig. A nõk valójában
a jogköreik bõvülésével egyenesen arányosan 
rafináltabb beszervezési mechanizmusok áldozatai lettek. Példaképeik ugyanez.
És megközelítõleg sem olyan izgalmasak, mint a femme fatal filmek korszaka,
vagy akár csak az említett Alien és a G.I. Jane közötti hullám kameravégre került
harcos amazonjainak szerepei. Ami ehelyett lett, egy átverés.
A kéj fogdája. A lapos poénok dömpingje. A romantikus filmek valóságra
rácáfolási kísérletei, pszeudo-valóságokkal házalva.
Továbbá az egészet egy csomagba integrálni próbálva,
mint egy függõség lehetõségét kínálva, azaz a vizuális illúziók bódítását árulva.
Áldozatok lettek! Ahol azt hihetik, a vetkõzés a szabadság maga
és az ezért járó pénzösszegek a totális függetleség, 
illetve a szexizmus modern röghöz kötésébõl való önkiváltás.
Miközben százmilliók utánozzák ezt kicsiben, 
magukat fotózva-posztolva és ez az illúzió gátat vet az önálló útkeresésnek,
inkább instant megoldást kínál. Ami fent van az instadon, az valójában instant, nem?
(gyorsan oldódó, híg content tehát!)
Minél gyorsabban, minél kevesebb munkával minél több pénzt keresni.
(közben a nárcisztikus egománia és a fanatikus exhibicionizmus versengnek,
hogy melyik vegye át az irányítást a kezdetleges racionalitás felett)
Ragadós a példa. De csak keveseknek adatik meg a luxus.
És hogy hátha meglegyintse egyiküket-másikuat ez az életmód,
csak dõlnek a meztelen tükörselfiek és fél-aktokkal teli instagram oldalak,
azt várva, hogy majd felfedezik õket.
Inkább csak fedeztetik, ha a szótõnél maradunk.
Ez a világ azt üzeni, hátulról mindenki magányosabb 
és hogy nincs kiútja a megérkezésnek. Még többet. Még tovább.
Áldozz fel mindent. Záruljon rád a pénzpalota, aranykalitka.
Selfie, feltölt, már holnap sztár lehetsz! Pixeles adattenger,
amin mindenki ugyanaz akar lenni, mint a bálványnak beöltözés,
mintha Egyiptomban mindenki fáraónak kezdett volna öltözni az utcán!
Vagy csak azért, mert más is csinálja?
A jelenkorban városonként hadseregnyi fiatal lány ugyanabban a kelepcében,
ez volt a példa, ezt követik. 
Valójában ha civilizációs vallomást kell tenni,
kijelenthetõ, hogy ez a kultúrájuk. Ezen nõttek fel, automatikusan másolják,
beépül, mi sem természetesebb. A keretrendszer, amin kívül nincs valóság számukra,
és ami van, attól irtózva fordulnak el: irodalom? művészfilmek? kritikák? dokumentumfilmek?
(mintha egy kamaszkori dackorszakban fagyott volna be a kognitív disszonancia)
Ez a kultúrájuk. Éppúgy, mint egy 1000 éve volt yukatan-félszigeti kultúrának
a rendszeres emberáldozatok vagy az ókori görögöknek a folytonos mámor keresése.
Mint maszájoknak a tehén megszúrt nyakából, mint egy köpõkútból vért fogyasztani.
Vagy egy indiainak a kasztrendszer, ha küzd ellene, ha nem.
Mint japánoknak a cipõ levétele. Mint a tea kultusza Kínában.
Mint a magyaroknak a féktelen zabálás.
És ha már zabálás, ez a tünetcsokor, hogy a konzum kötelezõ
és a termék eközben mégis önmaga kell legyen,
végül is felemészti az egész szociális háló azon részét,
amelyik ennek ellenáll. Pontosabban a kompulzus lelöki magáról a rációt.
Sunamys Villalba sokszorosítva, popóvillantás félpercenként közölt
friss póz-posztokban (de majdnem minden kép ugyanolyan). 
Billie Eilish fűzővel felnyomott mellekkel egyszercsak a semmibõl,
azok után, hogy eddig androgün sportruhákban szerepelt.
Lady Gaga vagy Rihanna jóformán meztelen klipjei,
ami a központi mainstream popkultúra ingerküszöbének standard szintje lett.
Mindenhonnan ez dõl, már hogy ne utánoznák?
Hát hisz az egész azt üzeni, hogy így lehet könnyen boldogulni, nosza hát,
csak egy-két gomb, egy kis ruhasugogás és néhány fotókattanás.
Ennyi kell, hogy beinduljon a karrier? Vagy ahhoz egyesekkel
közelebbrõl is meg kell ismerkedni? Mi az ára? Meddig mész el?
Hogy egy legyél kik közül? Akik 14 milliárdos villát vesznek?
Vagy akiktõl elfordultak a barátaik,
mint ahogy azt nem egy szuperhíresség is mondta,
a nõi celebek és sztárok is, hogy ez egy magányos életvitel.
Persze, hogy az, hisz ha nem csak dúsgazdagok a karrier elõtti baráti kör tagjai,
és újságcikkekért és feltûnésért koldul a sztár barátjuk,
hogy cikkezzenek már végre 5 nap szünet után megint róla,
sõt állandóan az eleven termékrõl szól a fáma, ez a fõ gond,
és villák vannak adva-véve, mint a gyümölcs a piacon, 
gyémánt-mercédeszek és extravagáns trendsetter ruhakollekció darabok,
akkor lehet, hogy a ruha egy rojtját érõ keresetbõl tengõ,
amúgy realista és normálisnak mondható barátok el fognak fordulni
az iszonyúan pazarló életviteltõl, amiben az elveszett barátjuk tobzódik.
Tobzódik, mert muszáj, mert ennek van hírértéke. Hogy mire költi a mega-vagyonát!
Hogy rekordokat állít fel a költekezésben. Aukciók, yachtok.
Hogy túltett egy másikon. Hogy drágábban adta el. Hogy hol nyaralt,
az egész szigetet kibérelte a színésznõ, hoppá! De minek?
Gyakorlatilag a Meryl Streep-es "Prada" filmben vergõdés ez,
mint ahogy az abbéli hõsnõ is végigment ezen és lett egy buta ribanc belõle,
mert ezt várta el a szakma, nem a diplomás korrekt városi nõt,
aki szakmailag kompetens. A Prada és a Pravda között kellett választania.
Látszat vagy tények. A látszat többet fizet, ígéri önmagáról.
És ez a helyzet az immár teljesen beolajozottan futó,
a mindenféle befuttatott lányokat minden szezonban máshogy vetkõztetõ
magasságos aljas filmiparban is, az élre vasalt divatmániában is, aminek attribútumaira,
nem is a filmekre és kirakatokra, hanem hogy ebbõl mit lehet kihozni,
ha az illetõ benne van, a státuszszimbólumokra egy generáció
teljesen ráfeszült, olyannyira, hogy gyakorlatilag a valóságot azonosítja
avval a törzsi bálványimádással és kicicomázott magamutogatással,
aminek azonban ebben a technokrata megvalósulásban semmi antropológiai
mélyértelmûsége nincsen, legfeljebb mélyröpülése. A pazarlás konkrétumai!
Végsõ soron az a tendencia, hogy már egyáltalán nem biztos, hogy bármelyik áldozat
(rajongó, gruppi, háztáji fancy lány, sztárság-várományos, stb.)
rájön valaha, akár évtizedekkel késõbb, hogy ez oltári nagy baromság volt,
bedõlni a divatos reklámnak, ami elvontabb, mint az egyszerű tévéreklám tömörsége,
és hogy egyáltalán számot tudnak-e vetni avval, hogy akár csak utólag is felmérik,
mi mindent és ki mindenkit dobtak el egy illúzió kergetéséért?
A többség esetében nem valószínû.
Így tehát, hogy Sydney Sweeney meddig marad nyeregben, egy olyan nyeregben,
ami alatt a kritika, a sztárokat leváltogatás és a leszereplés patái dobognak, ki tudja.
Amy Winehouse írta, hogy visszaadna mindent, ha csak egyszer is végig mehetne
az utcán zavartalanul és nyugodtan. Ezt tette vele a szakma.
Ahogy tette olyan esetekkel is, mint a kiégés, a túlturnéztatottság, vagy a menedzserek által
a nézettség kedvéért sztárházasságba kényszerített nõk,
vagy azok, akik idáig el sem jutnak, de a lényeg mégis az, hogy megpróbálták,
és így fogják fel, hogy ez áldozatokkal járt. Majd lesz másik. Mindenbõl?

Nem csak a sztárok égnek ki azonnal (a Britney Spears,
Lindsay Lohan, Miley Cyrus vonalon voltak tízezrek is,
akikről a közmédia nem átallott vallani, mert túl kicsik üzletileg).
Az is itt van, hogy a "tegnap kislány volt, de ma már nagy lány" ív,
ahogy az púderporos iskolásruhák és dajerolt dupla-lófarkak 
átmennek az ujjszopogatós catwalk videoklipekbe,
Sydney Sweeney esetében ez a Vanity Fair címlapfotó,
egy jelenség, amire értetlenül nem puffog egy feminista sem,
amúgy is a zsáner része, ismét csak komzum, oriális fixáció, soft porn,
(régebben pusztán a pénzért, ma ez már nem elég, túl nyers,
így a női emancipáció csomagolásában virítanak, hogy tehát önként csinálják!,
mint egy nyugta, hogy ki van mondatva velük, no #metoo,
itt a szerződés és tessék, ez az ő munkája, nem kényszer, siker!)
Ezen lehetne vitatkozni.
Sydney Sweeney esetében a Barbarella plakát kivágását posztoláson is,
amely film nem éppen a szexuális felszabadulás jelképe volt,
félreértés, ugyan abban a korszakban készült (1968),
de az a női sci-fi szereplő sok szempontból szexuális áldozat,
ahogy később maga a színésznő is így vallott: Jane Fonda
a korszakról és hogy a nőket mire használták a filmekben erősen nyilatkozott.
Sweeney tudja ezt?
Azonban a tömör összegzés korai volna,. Sweeney helyzete piackutás részlete,
ami azonban mérvadó, hogy milyen kontrasztot kreál az,
ha egy brand deals sikerszéria után egy amúgy színésznő,
aki persze model is és terméknagykövet, hogyan megy át abba,
hogy kijelenti, hogy nem lehet ezekből a munkákból
Hollywoodban anyagilag boldogulni! (nem-e?)
The list includes brands such as Miu Miu, Armani, 
Armani Beauty, Bai Drinks, and Guess. The Richest states that in 2020, 
she was also the face of Savage X Fenty. She also endorses Ford, 
Korean skincare brand Laneige, lingerie brand Parade, and Frankies Bikinis.
- jelenti a prestigeonline.com
A net worth fétis rajongói számára a hír annyi, hogy az Immaculate
650,000 dolláros gázsival lett leszerződve. Teljes vagyona kb 40 millió dollár.
(ez 14,374,400,000 forint, azaz 14 milliárd 374 millió, stb. HUF)
Mel Gibson 30 éve 600 millió akkori dollárig tornázta fel magát,
így egy pályája ívelését most érző sztár a jelenkorban akár többet is felhalmozhat,
és van ebben valami hording jelleg. Valami patológia. Valami országimázs.
„According to TMZ, the starlet is getting paid a $7.5 million salary for her leading role
in Lionsgate's upcoming movie adaptation of the psychological thriller novel The Housemaid.
Sweeney will star alongside Mamma Mia actress Amanda Seyfried,
whose salary for the project is yet to be reported.” - a Newsweek szerint,
méghozzá egyáltalán nem finomkodó hozzáállással (de nem is közpénzt keresgélve):

Here's Exactly How Many Millions Sydney Sweeney is Being Paid to Star in 'The Housemaid'

Published Nov 01, 2024 at 2:33 PM Updated Nov 01, 2024 at 5:14 PM

A kutakodás ott, ahol ha nem lenne akkora az összeg, a film sem kapna bíztató visszajelzéseket?
Ez az előversengés, a piac megpuhítása közben? A tényszerű túlzás? Van ebben valami beteges.
Hogy a nagy fizetéssel a projekthez csábított sztár vagy sztárpotentát a garancia arra,
hogy a vetítésekre érdemes a jegyeket beszerezni, akár elővételellel is. Ami blöff.
Valami olyan ígéret és önmagában reklám, ami egy nagyhatalom öntézise,
hogy de hisz ezek csak színészek, hát akkor mit tud még a hazájuk!
Crescentem sequitur cura pecuniam maiorumque fames!, lényegében.
Van egy márkanév (aki egy ember),
aki márkaneveket képvisel, alkalmilag magára aggatva pénzért. Ez ilyen egyszerű.
>> An international icon of modern femininity, Sydney Sweeney is the Global Brand Ambassador 
for luxury haircare brand Kérastase. She is truly the woman who can do it all. 
As an actress and producer, her unparalleled talent and passion has seen her catapult 
to the forefront of popular culture.
 << - jelenik meg 2024. jan. 12-én a prnewswire.com oldalán.
Ahhoz képest, hogy hölgyike amolyan ügyfélkezelőként indult a Universal Studios kalandparkjában?
Innen jutott el oda, hogy stylist Molly Dickson és mások öltöztetik.
Az amerikai ív, star spangled szivárvány! 53 filmprojektben szerepelt csak eddig,
nyilván szerepekre van szüksége, rengeteg rivális között, minden országból, világszerte tódulnak;
és ez egy bővülő ipar és mindenki filmet akar csinálni, számlázni, és mindenki munkát akar,
és hogy az emberiség milyen üzeneteket kap és hogy ennyi filmet, globálisan,
egyáltalán befogad-e a közönség, és hogy milyen statisztikák alapján, a világot nem érdekli.
(futószalag). Vagy a filmdíszletek környezetszennyezése. (futószalag) Vagy a megszakadt adolescent korszakok,
                                                     (futószalag)
amik oda vezetnek, hogy aki nem volt ártatlan soha, mutat példát azoknak, akik otthonról követik, 
és olyanok akarnak lenni, mint ő. Egy emberiség, ami nem volt soha infantis tempore.
Az üzlet. A tervek. A mivé válás. Szomorúság van a tekintetében, átüt a színfalak mögöttiség,
és a folyamatos kényszeredett mosolygásba (eladási muszáj) nyilván belefárad legtöbbjük.
sydney_sweeney instagram profilját 20.7-20.8 millioan követték nemrég még,
és egy alsóneműs fotósorozatra összepréselt-polcolt dúskeblekkel
pedig 3 millió 171 ezer 132 néző (követő) volt rákattanva, passzióból, unalomból.
Az alapul vehető eddigi 15 éves karrier állomásai a Heroes (2006-2010),
Criminal Minds (2005-), 90210 (2008-2013) and Poppies: Odyssey of an Opium Eater (2010),
illetve Grey’s Anatomy (2005-), The Martial Arts Kid (2015), The Unborn (2015), 
and Pretty Little Liars (2010-2017) // projects that garnered her greater fame //
és egyebek után, Under a Silver Lake (2018), Clementine (2019),
és az indie filmek ellentéte, Once Upon A Time… In Hollywood (2019).
Illetve az Anyone But You (2023), és itt már elindult az új sztárok kombinálgatása.
Sercegő kockahas és kebeldesszert, összetolva. Valójában ez egy nagyobb Barbi film,
mint a Margot Robbi féle korábbi változat. Mert ez igazi akar lenni, mintha-valóság.
Kisurranó kalandok vagy "virális" spongiform? Erre azért nincs utalás, a szinglik magányosak,
és "elhanyagoltak", és az egész filmetüd olyan, mint kipuhatolni, mibe megy bele két új sztárjelölt,
amolyan gyakorlófilm nekik, és a producereknek a felmérés célját szolgáló 1-filmes gyakorlat.
Comedy vagy rom-com címen bohócot csinálnak belőlük, gyakorlatilag egyfolytában.
Ezen túl a filmben a férfi főszereplő rendszeres pofozása, mint egy bevezett norma lebeg,
a tökön csapdosás poénból és a virággal fejbe verések mostanra szuperhősfilmtől
a rom-com filmekig maga az emancipáció, mert hát ütöd, és úgysincs következménye.
(ettől vagy vagány csaj?)
Ez a valóságban is így van, az a mennyiségű elnyomott csikk a srácokon,
amit az éjszakában összeszedni, ha részeg lányokkal mennek ki a bár elé? Beléjük nyomják.
Emellett a filmben az ügyefogyott szereplőgárda minden színészi teljesítményen is túl,
gyakorlatilag egy szociálisan fogyatékos ismerősi-rokoni kör látleletét tárja a közönség elé,
amellett, hogy Sydney S. mellbedobásaival dolgozik ez a rendező is (túl sokat), repetatív.
De akit az alapján válogatnak be filmekbe, hogy milyen gálákon hogy öltözik fel,
ott egy átlátszó fekete ruha az Armani bemutatón nyilván felhúz néhány szemöldököt, máris hívják.
Repetativ szenzáció? Latex albuginea? Az átívelő helyzetkomikum helyett kimódolt testiség.
Inkább csak ez, accesoria, azaz szám feletti emlő. És fejlett pislogás-túltengések?
Az alulméretezett melltartók a film ontogenezise, és a "fervour" fajlagos elhajlásai.
De ebben a filmben a kötelező fürdőruha jelenet olyan, hogy ez már a Sweeney-brand része,
lásd.: Sydney Sweeney Collaborated With Frankies Bikinis to Make You Feel ‘Confident and Free’ in a Swimsuit.
(elle.com) ... amit a hollywoodreporter.com sokkal részletesebben is lehoz, a textileket is, blending out.
Sydney Sweeney Launches New Swimwear Line — Including Cherry-Themed Bikinis: 'Sexiest Collection Yet'
Mekkora márketing!!! Biztos ez?
Miniröpiratok és beszámolók ezrei pörögnek ki, pl.: eonline.com. De a lényegen nem változtat, polcolva vagy sem.
És akkor ezt egyes rendezők nyilván el is várják, húzónevek helyett húzókeblek formájában.
Kicsit előreugorva, 2024-2025-re is ez jellemző Sweeney karrierét illetően, ugyanabba az ingoványba viszik be filmes alapon,
a MARVEL-féle Madame Web előadásbeli szereplés kapcsán, és hogy Sweeney melyik karaktert kapja és mi alapján, ugye.
Hogy a variety.com hozza le vagy éppenséggel a comicbookmovie.com,  vagy a netflixjunkie.com
( „As she refines her abilities to align with Marvel’s narrative of the heroic cosmos” , micsoda marhaság)
vagy a sonys-spider-man-universe.fandom.com oldalon egy még szinte kitöltetlen, ugrásra kész oldallal,
és már bent is van a nagy stúdiók casting listáján, és ehhez az kellett, hogy az első komolyabb szerepében levetkőzzön,
amiről utólag úgy nyilatkozik, hogy megbánta (mélységesen). Vagy a stúdiók egyike-másika átverte, és a Sony filmjében szerepelt. (?)
Ebbe a körítésben tehát a fürdőruha, a meztelenre vetkőzős bugyi-potyautas pók keresése és más jelenetek.
A diaphragma pelvis takargatása.
Anyone But You, hát tényleg. Cerebralis agraphia is van a filmben, gyakorlatilag nem váltanak üzeneteket a főszereplők.
A láz vektora annyi, hogy ki kellett próbálni a színésznő comedy portfolio-jának bővítését, amihez egy elnyűtt Glen Powell asszisztál.
És dől a pinterestről a képeinek sokasága. Ki-ki hova vezeti vissza a lecserélt sztárok pótlását, egy legujjabbikát:
a brandek és a szerepek, a termékek, reklámok és filmforgatások után,
majd egy Sweeney teamed up with Rolling Stones for the music video of Angry,
tehát megjelenik a kijelentés.

'Euphoria' star Sydney Sweeney says she doesn't make enough money to 'afford' LA: 'I take deals'
- Lauryn Overhultz, July 28, 2022, a FOXBusiness színeiben
+
Emmy-nominated ‘Euphoria’ star: Acting salary doesn’t pay like it used to and wouldn’t cover my life in L.A.
- Chloe Berger, fortune.com, July 28, 2022
+
Sydney Sweeney said she doesn't make enough money to take a break from acting.
An entertainment consultant said that's true for many actors in Hollywood.

- Rebecca Cohen Jul 29, 2022, www.businessinsider.com
+
“Euphoria” Actor Sydney Sweeney Candidly Opened Up About Her Financial Struggles
And Broke Down Exactly How Her Salary Is Spent

(ehhez egy idézet is tartozik)
“If I wanted to take a six-month break, I don’t have income to cover that.
I don’t have someone supporting me, I don’t have anyone I can turn to, to pay my bills or call for help.”
- Leyla Mohammed, July 29, 2022, BuzzFeed News Staff
(a 6 months break egyébként érdekes, az Anyone But You-ban is használják)
Viszont mit mond ezzel az egész statementtel a frissen sült sztármázba és hírrességburokba zárt lány?
Aki közben autóversenyezni jár NASCAR köröket futni padlógázzal? Eljutottunk ide is, így panaszkodni?
Vagy old timer autóépítő céget tart fent, amihez csak az eredeti alkatrészek is egy vagyonba kerülnek, elvégre?
Sántít ez az egész. Vagy Európából ezek szerint csak a legnagyobb dívák és színész-nagyagyúk ingáznak.
Nincs sofőr, aki bevigye az aglormerációból, a szomszéd privát kisvárosból, a Sziklás-hegységből akár, vagy túloldaláról?
Egy karibi pecó hidroplánnal vagy egy montanai hegyoldal magánhelikopterrel már smafu? Más kell.
Egy olyan L.A., ahol a környező külvárosok, a város legnagyobb része kezd olyan lenni,
mint a Blade Runner sikátorai és a dzsentrifikált részek visszaesési aránya
csak annyiból nem stagnál, noha instabil, hogy iszonyú gyorsan mennek az ingatlanok,
mint maguk az előadók; haszonkulcsok-kamatok-föltétek-és-lefölözések. Sweeney az örvényben.
Egyúttal az is megjelenik, hogy milyen villákat vásárol. Ez is meg van rendezve?
>> The White Lotus star owns some gorgeous homes in California. In 2022, 
she shelled USD 3 million (around USD 205,000 above the asking price) 
for a 3,200 sq ft (around 297 sq m) mansion in Westwood. 
The villa had not been listed since 1972, 
making it a valuable find that was quickly snatched up by Sweeney.
Sweeney also owns a mansion in LA’s posh Bel-Air neighbourhood worth USD 6.2 million.
<<
(az 2,228,032,000 Forint, azaz 2 milliárd, 228 millió, 32 ezer HUF, az egyik házért !)
Erre panaszkodik? Vagy a fenntartási költségek, amire senki sem hívta fel a figyelmét,
és abból lett a félsz, hogy ha a sajtó megneszeli, hogy máris eladogat a gyorsan lett vagyonából,
(hogy kikerüljön a látszatintézkedések és show-offok luxus-spiráljából,
meg abból, hogy valaki rábeszélte, hogy ingatlanba fektessen, mint az amerikai gyorsétkezde láncok!)
ha tehát kilép, akkor abból cikiző cikkezés lesz? Lesajnálják, hogy pazarol vagy felelőtlen?
Kihatna a karrierre, mert azokat szerepeltetik, akiknek jól megy, és ez imponál Hollywoodban?
Talán ez. Talán más? Vajon a menedzserek márketing stratégiája volt,
hogy a szegény kislány mondja be interjúba, hogy neki drága L.A.?
A tragika mellsőleg kivágott maskarájában? Vagy mint nyaranta trópusi hófehér szirén?
Mert akkor több szerephez jut, vagy közelebb kerül a köznéphez, ami rajong iránta?
A revüsztárok utáni kor garantáltan bőrvillantó válogatásán átjutott híresség tehát?
Kétértelmű utalásokkal megint? Az ultimate kérdés ebben csak az, hogy ez mi, egy publicity stunt?
Legalább annyi igaz, hogy hobbija a vintage automobil restaurálás,
amiről saját csatornát is vezet. Erre utal nagy valószínűséggel ez a video is,
"Show Me Your Millers" starring Sydney Sweeney, ami kijelenti egyúttal,
hogy egy rendes emancipált nő meg tudja javítani a saját oldtimer autóját.
A Rolling Stones klipben is autóból hintázik jobbra-balra, limonádé-extatikusan.
Egyre több ilyen hely van.
Az autók tehát, egy kis szelet Midwest. Aztán a tűfóbia, ezért tetkója egy szál sincs!
Laneige Water Bank Starring Sydney Sweeney, mert a bőrápolásra hangsúlyt fektet!
Máris társítani lehet a Sydney Sweeney's Laneige Skincare Dreams videot, ennyi elég is.
Nagyon szép csaj, eredetileg  - mondja rá a szomszéd asszony, aki megélte a háborút?
Vagy-vagy helyzetek és az, hogy a szakmai mindenessé válás része lett ez a színésznő is (?):
az egyik kaszt ékszer-ruhamárka-parfüm céges ladyk sorába áll be,
a másik a filmiparban hoz létre leágazásokat, és csak kevesen jótékonyságokat.
>> Sweeney has also begun working behind the scenes as a producer. 
The actress launched her production company, Fifty-Fifty Films, in 2020,
and has already produced two films, "Anyone But You" and "Immaculate."
<<
- számol be szintén a foxbusiness.com.
Tehát az autók és a film. Nagyon amerikai. A hometown girl vibe. Hozzá Vogue moments.
(és egy kis stresszeltetés, fomoztatás: All the Moments You Might Have Missed From Vogue World 2024 in Paris)
Ami felett egész terhével a nagyipari filmkészítés lebeg.
Az instán meg kiterítve magát, már nem egyértelmű, hogy Sydney S. egy gyereklány,
aki ebben nőtt fel, tehát nem tud már másképp, vagy ha amúgy is selfiezne heti 25ezerszer,
mint minden más mai 15-35 éves nő, akkor miért ne azért, hogy reklámozza magát? (futószalag)
Filmipari gyár, amiben milliónyi Sweeney tolong a telefoncsörgéses castingfolyosók
és a ruhapróbák és eddzőtermek között. Mert a többi nyilván nem más,
mint nyilvános felhajtás... az egész őrület a szépség kárára,
ahogy a természetességet a naivitással azonosítva kipörögnek testek,
és a színészi teljesítmény beindító lökete egy gore zombi tinipara,
majd egy vetkőzés, amit számtalan követ. Az előzetesen tárgyalt Daddario-effekt.
De mint akiket forgatókönyv szerint terelgetnek a színpadon kívül is. Latte-kapitalizmus.

 

 

 

 

A történelem vége

Az ajtón belépve, a televízió sikít.
Egy repülőgép szabadul bele a vasrácsba,
és az egész világ feszülten figyel,
ez nem lehet igaz, suttogják.
Hunter S. Thomspon a pisztolyát olajozza ekkor,
és nemsokára kiloccsantja saját agyvelejét.
Egy szudáni kisgyerek karikával játszik,
és a japán tengerből egyre kevesebb hal mászik ki.
Minden irányvonal egysíkúan szétágazik,
hogy tövében a történelmi idővonalnak:
megjelenjen a metaverz bádog valósága,
amiben a bálványimádás testetlensége hódol.
Mindenre feltöltött mindenki! (meg az eklatáns példa)
Lányok kényszert érezve az önközlésre,
és 6 film után, mely szerint ez csapda,
legyintenek huszonévesen,
hogy a felszabadulás jegyében: ez csak muszáj!

Traumafitogtatás. Szexuális határátlépés és üresség.
Mintamásolás tömegesen. Moodboard orgia. GEN-Z tébolyda.
Nem tudnak szüneteket tartani, eldobják egymást.
Kiretusált testek mint a hangyaboly, annyian.

A fokmérés megátalkodott látványvilága,
az óriásprodukciók filmbirodalmai kajlán,
és a sorozatok kaptafára készülő ígéretei,
mint zsibbasztás adják elő a kiszámíthatóságot.
Vagy épp szórakozásnak szánt erőszakot, nőkön.
Egy tárhelypark az evolúció újabb küszöbén,
a torrentezők gépeinek kapacitását használó hekkerek,
és az olajválságok fölé tornyosuló felhőkarcolók
minden második emeletén berepült nőcskék nyögnek pénzért.
Mennyi embertelenség kell még? Ürülő telítődés.
Mennyi haszon rémuralma szántja be a szaktudás ó-igényét?
Mennyi szemét ömöljön még az óceánokba poénból?
A deadlifting és a face-lifting gyors térhódítása a közhiedelmek terén?
És mennyi fast fashion és hippilány feszül őssze?
Visszatérés Jim Blanchard - The Glory of Women képére,
és nem úgy, ahogy Madonna képzelte. 
​​​​​​​[ Problematic pornography use (PPU)
is a type of compulsive sexual behavior disorder (CSBD)! ]​​​​​​​
A nők kora, amiben az intimitás elmúlt lassan,
és az egyet értés fontossága a szubjektumot üvöltözni hagyja.

Ezek már nem emberek. Ez az automatizált önimádat tengere.
Messenger-en szakítani? Utólag jönni rá a szerelemre?
Intimitás-coach-ok? Toxikus párterápia? Türelmetlenség?
Pattogás és kattogás? ADHD-járvány? Mindenki kifogásokat keresget.

 

 

 

Madi Teeuws

https://www.instagram.com/madtev/?hl=en

 

  • Profession: Glamour Model
  • Hair color: Brown
  • Eye color: Green
  • Height: 5'7" (or 170 cm)
  • Body type: Slim
  • Measurements: 32-24-34
  • Bra/cup size: 32C (70C)
  • Boobs: Real/Natural
  • Years active: 2013 - present (started around 18 years old; 11 years in the business)
  • Instagram follower count: 538k (as of June 2024)

Minek kell ezt mindet kihirdetni? Hogy 5-szörös nyilas-e vagy skorpió,
és hogy a vállalkozás, amibe fogott, hiánypótló, pornográf vagy megváltó?
Először a fogyás következik, azután csak a siker híre, csacska ígéretek.
Utána a fordulat a mámorba, függőségbe, vagy kigyúrják magukat: tollpihéket
váltanak le vasgerendákra, és a körvonal, a hova tovább válságába fúl,
mert a fokozás nem fokozható és a saját testen már nem látnak túl!
Ennek párhuzamos vágánya a szülési szorongásra fogott testépítés kelepcéje,
lásd. Hilary Rhoa flaunts post baby bikini body, és millió másik, kockahasig fokozva, túl azon is,
visszaintegrálva akarva magát a szakmába a kényszeres igyekezet valós szorongásával.
.A többiek viszont a 170 centi alatt, de afölé vágyó éhenkórászok maradnak,
akik a többiek tülekedő tömegében a digitális szemétraktárba okádják tartalmaikat.
Cukros genny alkohollal, púder, leárnyékolt üvegű verdák vonulása felbőgve,
és a tízmilliomodok ledobott csipke csorbulása per perszóna, aki öntelt?
Valami tépés hatására vagy leolvasztva átutalandó összegekkel?
Ebben semmi feminizmus nincs, ez annyira kínos: a világ, azaz a letepert!
Zárjuk a sort, a meztelenség fellegváraiban tobzódók ingerpörgése,
és a világító faldumaként vonuló szakmabeliség ideáljai közén, ami megy.
A hosszú folyamat, ami során lespiráloz minden szépség a mélybe:
valahol a métely és a felszabadulást hirdetés ellentmondó eredménye.
Az egymásnak adott kilincs, ami türkörből van, önmegszállottság és retesz.
Ehhez már csak elvágyódás kell és egy kis trauma... gőg, ami tesz?
Na meg egy kis önbizalomhiány, ráégve a bőrazonos palimpszeszt.
Celebjihad. Öntörvényű begyűrűzés az iparba. Minden manír lesz.
Nyilván a hivatalos mese mindig ugyanaz: az elérhetetlen világsztár,
ami mögött ott bújkál néhány évig a torz vágyat hordó borús virágzás.
Vagy a színésznő és influencer marketer és brand designer zsivány-lány,
ahol a kilátás az ürügyeket kergeti, hogy a szeretethiányra legyen megoldás.
Amikor egy model neve mellé a "nude" jelző bekerül: a böngészés egyértelmű:
mennyi olyan részlet bukkan elő, amit a saját branding épphogy eltűr?
Inkább a legelevetemültebb önreklámok jönnek elő, kiélezett céda-sportok!
Nincsen semmilyen elérhetetlenség vagy elit-burok, csak soft-core porn-blokk.
És ahányan ahányakat ebben utánoznak, abban köszönet nincsen.
Olyan kanapék, olyan homokos partok, olyan selyem-priccsek.
Erre a gyúrás? Vagy eleinte csak enyhén? Ia Östergren szintjére jutni aztán 1-2 év alatt?
Anllela Sagra-ból is mi lett? (itt ez a pszichológia). Ezzel nem sokat foglalkoznak elhíresült
twice-weekly Boiling Point newsletter jellegű tárcák és más könnyed hangvételű kisesszék.
A publicisztikák ezt kerülik, mert az önrendelkezést hozzák ki belőle, arra hivatkozva, hogy önszántából,
de ennyiből egy szenvedélybeteg vagy egy kényszerített örömlány is lehetne saját felelősségre beszervezett.
Itt is valami hasonló van, nincs kiszállás, mert függőség lett. A crossfit girl kezdés, amiből kórtan lesz.
Ahol már a forró tornaórák oda, és a kötelező magánedzők is nekifutnak a falnak?
A napi szintű teljesen fanatikus óriástükrös tornászás gyakorlatilag egy fairytale félreértelmezése?
Harc, mivel? A durva önigazolás egyúttal a test és semmi más, a kész tény elvonatkoztatás nélkül?
Hogy ő örökkévaló és valóbb a többieknél, akikhez amúgy hasonlatos? Utána a többi extra.
32F, és akkor ez olyan akadály, amitől booty(meg minden más)licious? Nem kell a szálka?
Vagy a gyógyszerezéstől olyan képzetek támadnak, hogy a végállomás a magánzárka?
Szépség? Olya Abramovich-tól Madi Teeuws-ig a genetikai kör tényleg bezárul,
egy világot építve, ami meg akar élni a saját idom-réteg-bazárból.
Itt a luxus a garancia a túlélésre? Vagy az identitás pótléka lesz a drágaság?
Amikor a szociális média nem csinál mást, hanem már az ágyba lát?
Ez a BMW vagy a Maserati kulcsának keresése? Idegen erekciókba botolva útközben?
Zostac miss (2001) és a Spring Breakers (2012) ívén egy ideál habzó szájjal bűnt követ?
Noha a báj és az esztétika itt már kifordult magából, és a tekintet csupa pára.
Azt állítva, hogy az avatár nem ő, a világ háta mögött vígaszra hiába várva?
Ki legyen a példakép mára? A giccses Sylvie Kreusch? A ruhatépős Amy Taylor, énekes?
The Hardkiss, és azok énekesnője? Netán Martina Majerle, Albina Grčić, Nika Turković, délebben?
Marad a Dívák díványon, ahogy az alapvetés hirdeti régóta: titkon a könny hozzá, mint vígaszoldat?
És a közönség a showbizniszt szó szerint veszi, hétköznap magára ölteni kívánva a színpadokat?
Mert más példája nincsen? Mert nem voltak beavatási szertartásai? Mert a személyes csoda elmaradt?
Ezek generációja trash? Mert az Interneten keresi a megerősitést, nem kell párkapcsolati kaland?
Talán az izgalom, talán az adrenalin. Talán a mániák, talán a megismételhetőség ára, ami kifakad:
hogy a saját testkép az egész folyamatot és a tini-tudatot magára zárja. Borzasztó lehet ez.
Nem jelenik meg ugyanis a valóság, mert mindent valamibe csomagolni kell, a gép is ember lett?
A primadonna ez, dícséretet éhezve és közben a rendszeres táplálkozást kivágva az ablakon.
A régi barátok lemorzsolódnak, minden figyelmeztetésre ugyanaz a válasz: "Maradok!"
Mindig elölről gyönyörűnek lenni. Mindig első csók, újra! Mindig mindent dobva.
Ezen túl van az a társadalmi összeomlás, amiben a művi elvárás nyilvánosan rohad.

Olyan nagy kislánynak érzik magukat. Míg mögöttük egy sötét hálózat bólogat.

 

 

 

 

 

Justyna Fiałkowska

https://www.instagram.com/justynafialkowska/

 

Az elszálló közös estek, ügyes játszma.
És a small talk világa, mint üresjárat.
Amikor gazdagok mutatnak be model lánynak,
ott mindig erős a gyanú, hogy mi a beszéd tárgya.

Egy valóságosnak tűnő combvillantás, ott egy valag...
vagy a cipők összekoccanása az asztal alatt?
A nyelv oldalra kidugdosása megszokásból szájat nedvesítve,
vagy pislogások, melyek átszelik a szobát hegyes ívben?

Justyna Fiałkowska két hete Budapesten, selymek álma.
S noha tény, hogy a ruhákat szépen viseli... és ott a szája,
amivel a poharakat úgy tapogatja le, mintha térkapuk volnának,
olyan száj, hogy sok híresség is méltatlankodva erre vágyna,

de közben mégis várom, hogy elhangozzon bármi személyes önmagáról,

amögül a csókos száj mögül, Karibiát, Dubait látott szájból. De hiába.

 

 

 

 

 

Ashley Benson aka AshleyLuvFit

https://www.instagram.com/ashleyluvfit/?g=5

 

Az erotika és pornó orientált AI, ami kevésbé lírai módon jön elő!

Ashley létezik vajon, vagy olyan, mint CoconutKitty?
Valami ablak felnyílik és a verőfényben kint int,
valósággal hív mindenkit az útvesztőbe egy délibáb,
virtual entity”, mondja önmagáról, illúziót így imád?

A testiség többletsúlyával határozottan érvelés?
Vagy a minimum effort, maximum profit ez, szépelgés?
Egy olyan üzlet jött létre, ahol az alaptermészet tombol,
és az ehhez alkalmazkodás moderációt rombol?

16 fascinating facts about Jessica Jane Clement. Volt egy ilyen cikk.
Ezután, ha eltelik 12-13 év, lemennek a médiában a műbalhék, hisztik,
és végeredményben a könyörtelen verseny eredményeként:
a fél-hírességek égnek ki leginkább, "vigyázz babám, lépre mégy?"

Artificial general intelligence (AGI) vagy a most information search politics mentén?

Heather Brooke például műmellekkel próbált nyeregben maradni.
Ez még az előző eresztés, a modernizmus világa, a jog alanyi.
Ám a felütésként említett CoconutKitty is egy 40-es csaj volt,
míg tragédiába nem kergették, magát tininek adta el, semmi májfolt.

Ashley? Most akkor van egy test, ami magát AI-al feljavítja?
Hogy a digitális augmentációba ne csússzon hiba,
néha valódi mozgóképek is keverednek a pózök közé,
és elolvadó férfiak sírják ki ágyékuk a nőci nem létező ölén?

Hamar felépül az imidzs, magáévá teszi minden, mint a TikTok,
hozzá linktr.ee, mind mint egy elérhetetlen messzi magánbirtok.
Az emberiség elindult ezen az úton, bolyongva oly távol.
Olyan káros, mint a szájpadlásba félreszaladó fogvájó.

Hogy visionary, meg future? Ez a szintetikus önimádat előszobája.

 

 

 


 

Államcsõd

   A láthatatlan a látvány.
   Ugyanis hamis a képzelet.
   Bevállalás van a vállalatnál.
   Levitációkérdés sikít a mélyben.
   - 73' nyarán egy IFA teherautón:
   faipar, aspirin és miazma.

   Adott egy miniszter ekkor,
   aki mindenkit felhív.
   Annyira nem népszerű,
   és annyira nem akarnak vele foglalkozni.
   Hogy vonalason az országot zaklatja,
   és az ország tudomást sem vesz róla.

 

 

 

 

 

Lidokain klub

A membrán bogártánca kicsipkézett párkányok alatt.
Az utcai élet átment korzózásból hordába, tülekedések!
Ahol a luxusautók között keresni kell, olyan ritka a pad.
Szobroznak, lődörögnek a tömegek, és eszik a mérget!

Mert ennyi furcsa szubsztancia a 90-es években sem volt,
mint amennyi az utcákon most árad... és a vécékben.
Prekognitiv konszenzus vagy ítélet sem kell; itt egy folt,
ott egy kilapított járókelő? Milyen parapszichológus kérdések?

Az obvious miszifikálása és a rejtelmek megrontása megy.
Mert a szerek, még a kávé, a dohány sem voltak hajdan tömegcikkek.
Ezek a mítosz és a titkok világára nyíltak, aminek a társa csend.
A gőz és a füst orcája, amit felképelt a tömegkonzum, egy vicc lett.

 

 

 

 

1956'

(2024)


A történelem szünetjelei között
egy hangjegy most lángban áll.
Csikordulva a guruló tank, azt hiszed
vár a járókelõkre a pirosnál?
Piros az utcapadka és piros a ház!
Piros a posztó és a piros pince.
A gyerekkéz! A kirakat. Az aranylánc!
Egy nap alatt itt piros lett minden.
Így múlik el és vált őszbe egy magyar nyár.
Máris elhúz százezer ember innen akkor is!
A tanulság marad... megint ez vár rád?
A szavak nélküli költészet rímje harsog itt:
hogy a történelmi önismétlés mentsvárát
nemzet nyögi, elfeledni nem! A híre ez!?

Gyászos furulyaszó kíséri, a szél,
nem törött szál nád, hanem a lámpaoszlopnál.
És Budapest nem Janis Martin -
Drugstore Rock'n'roll dalára járja násztáncát.

Amikor sípolva a téglaházak oldalai egymásra dõlnek.
És a 10 évvel korábbi városostrom eleven megint?
Amikor a tények összecsúsznak és üres az õrhely?
A valamivé válás visszaesése országos szinten?
Mert megint nem egyértelmû ki kit lõtt meg?
Versengés a vérengzésben az utcazaj forrásaként?
Lánctalpnyom a kockakõ között, és a keramidkõben?
A vereség szagára széthulló bizalmak játszótere ez?
A tegnapi szomszéd, ahogy mosolyog, de mára dög lett?
Hol árulók vannak kirángatva és kollaborlánsok,
hol ismerõsökrõl derül ki, hogy ki-ki listákra föltett?
Egyetlen félórás fordulat és egy éjszakai robaj.
Várni a listát utólag, hogy kit lõnek fõbe?
Hogy egy másik korban koncként rángassa a lyukas zászlót:

egy aktuálpolitikai szinten önmagába kiégett körlet?

Itt nem tudatosulnak a traumák, mert egyre megy?
Az anyaghibás épületekrõl nem állítani ki papírt?
Amikor megváltozik naponta minden létezõ menetrend,
és a lerobbanó tömegközlekedést megmosolyni elég lett?
Vetélésre mondani, hogy katona dolog? Elengedd!?
Hogy a lerohanás, a feldúltság, a rabszolga-rend,
a sok évszázados elhurcolás, betelepítás, kelengye
vagy kaloda váltott ritmusa mi? Egy õrültek háza ez?
Mert olyan helyen van, hogy tranzit-ország lett?
Itt megy át minden, keresztes, ottomán és a szovjetek?
Hogy ez meglátszik-e a fiatalok arcán, mi ül ki?
Hogy tudja-e õseit vagy hogy kijén milyen erõszakot ejtettek?
Hogy a tisztaság a véres lepel alól miért dohog itt?
Ki az, aki ezekre a kérdésekre õszinten feleljen?

Az univerzális mementó testetlen
emlékmûve 56'? album oculi, forogni.
És egy ország, ami köztársaságnak kicsi,
elmegyógyintézetnek pedig túl nagy.

 

 

 

 

Egy támaszkodó járókelő

Kilép a bárból már délután ittasan. Azt a kijelentést teszi a telek sarkán,
hogy itt ez a lecsupaszított terület régen biztos erdő volt.
Az őzlábgomba ugyanis még mindig nő a grund roncshalmazai és a törmelék között,
ők nem költöztek el. Az erdő kilakoltatás holtterei, bekebelezte a város.
A magyar népszokás szerint az az alkoholista, aki ugyanitt iszik, mint mi, csak nem kedveljük.
Az ilyen egy mondatos bemelegítő tételek után belekezd az elmúlt fél-egy évének történeteibe.

Párkapcsolat.

Utána... Kata, vagyis Katyus. aki kiszaladt a bárból a csókolózás után.

A svéd orvostanhallgató, aki mindenben kioktató.

Hanga, aki mintha  túl közel jönne, de férjes.

Észt lány, akit mindenhova kísérj, de a csóktól kiborul.

Kolumbiai nő, aki ingázik és a pácienseivel 0-24-ben üzenetez.

Lengyel 19 éves, aki lefekszik, hogy jeggyűrűkbet kapjon. Gyűjti?

Énekesnő, aki azt hiszi, aki dalszöveget gyártana vele, az ágyba akarja vinni.

A riporter nő, aki már a vetkőzés közben borul ki, hogy ő egyedül akar lenni!

Galérista lány, aki a randin kiválik vagy eltűnik mással egy ideig, akit előző este ismert meg.

Ezek olyanok, mintha a Alice Deejay 1998 single "Better Off Alone" túl sokszor ment volna le nekik,
és életvezetési tanácsot is onnan vettek volna, abból a húszszor megismételt refrénből.
Mennyire menő trash hiper-prolinak lenni. De nem, hosszútávon ez szart sem ér.
Mert ami ma 22-23 évesen pajkos és fasza, az 40 évesen hót ciki lesz és levakarhatatlan.
Az összes rossz szokás és beidegződött káromkodás és bódulat és belefáradtság. Az egészbe!

Itt tehát, minth elkalandozott volna.
Vissza a galériás nőhöz, aki szerinte eladta 2000 forintért 2024-s év randiját,
ami egy gázfóliás tarja, 1 kg banán, joghurt. És az árakat, amúgy jól tudja.
Ezek azok, teszi hozzá, akik nem tudnak egy mutatós órát leolvasni és egy emberi interakciót átlátni.

Visszapofázás oldalfekvésből (avagy randizni 2024-ben) - címet is ad az esszének.

Nem tudják a szépség pecsétjét feltörni!

Ezek után Jel. 5 kpont 1-4 kezdi idézni.

Kijelenti magáról, hogy nem éppen egy dzsenkülmen, ahogy ezen a környéken mondják.
És nem azért, mert törökök lepték el, mint Nyugat-Berlint 75'-ben.
Hanem, mert a magyarok nem beszélnek nyelveket ebben az időkapuszlányi környéken.
1 éve nem ivott, de ez a sok kellemetlenség úgy betett, hogy most rávette magát a talajig ferdülésre.

Marha és hermelin - kiált be, mint aki ételt rendel!

És rendelt?

Így támaszkodott a kocsma előtt hangosan nevetve. Főleg saját helyzetén és szerencsétlenségén,
amiből nyilván ki kell majd kecmeregnie, és jó, hogy ere már most rájött, csak néhány feles után.
Itt miért ilyen bunkók a nők, kérdezi egy turista fiú, aki 2 nap után összepakolta hátiszsákját,
és épp a közeli pályaudvarra tart, hogy máshol ismerkedjen balkáni nőkkel, nem Budapesten,
mert az túl balkáni, minden rétegben. Itt az egész társadalom bunkó, nem csak a nők. - kapja a választ.
Lana Jurčević - Croatian singer, itt ez nem módi. Ebben megegyeznek. Mert hogy a hátizsákos 2 napja,
hétvégén fellépett egy színpadon a fúvós hangszerével, és többen is haza akarták vinni a helyi nők közül.
A támaszkodó szerint: mutattál neki valamit, ami elvarázsolta és meg akarta valahogy hálálni.
Vagy úgy akart a sikeredhez hozzájárulni, olyan eszközzel, amilyenje épp volt.
Egyúttal, hogy veled dicsekedhessen, ő leakasztotta az este sztárját. Ilyen ősi rugókra járnak.
Hasznosnak akarja érezni magát?, merül fel a kérdés az ilyen helyzetek kapcsán,
ahol a haszon és hasznos elkülönülni látszik. A hátizsákos fiú csalódott pofát vág.
A támaszkodó férfi franciául, majd japánul, végül angolul, mert azt érti a hátiszsákos, elmondja. SZERINTE:

Az egyik fiú arról számot be múlt héten , hogy könyvárusként találkozott minap egy indiai lánnyal,
akivel azonnal úgy lettek jóban, hogy a lány egy megbizatási misszió keretében
csak 8-9 embert ismer a városban, a kollégáit, és pár hónapot van még itt,
és ez a könyvárus az elsõ, akit a munkán kívül megismert, és ha már itt tartanak,
õ épp szakítósban van az odahaza váró fiújával, úgyhogy lehetnek itt más opciók is.
Ama bizonyos ukrán lányról egy másik srác ad elõ, aki úgy szakított a fiújával,
hogy otthagyta a háborúban és a nyugati vendégországban egy éven belül,
mert kinyílt minden (de minden lehetõség!), egy éven belül már a hetedikkel volt,
aztán házról házra költözött, ágyból ágyba, és vajon ez a szabadságtól megrészegülés?
Superfluous alteration addiction? Vagy ez csak szimpla kurválkodás?
Egy másik fiú azt ecseteli, ahogy egy new yorki laborkutató nõvel kavart,
és annak talán épp esküvõ elõtti szokásos Atlanti-civilizációs szokásához
kellett asszisztálnia, amikor ugyanis eljegyezve már... még kiruccannak
a leendõ feleségecskék utazni és leisszák magukat ott valahol és meghempergetik magukat
a nem éppen porhanyós panírban, inkább pácokban, verejtékbõl és másból.
Távoli országokbeli - senki meg nem tudja, elvileg - paplanok között;
és itt történt, ahogy egy francia fickó, akire rámaradt családi hagyatékából
egy csillogó 60-as évekbeli Ford vintage sportautó, hogyan vitte a mással közös tánc után
a köpenyhordó állomástól távol amúgy is mindenét elõzõ este másnak ledobott laborbébit
a városon kívülre, ahol a folyó megcsaklik gyönyörûn és a vízesés robog.
Napszemüvegekben, egy nyugdíjas szaxofonista krapekkal a szeplõs lány 1 napig mire vágyott?
Az esküvõ, mint kapuzárás érdekes ferdülés és anomália, de a nyugati nõk így élik meg?
Egy Nicola Jane Hobbs idézetté degradálva a szociális hálójuk pulzáló változásait?
Abajgással azonosítva a tartós terveket? És akkor minden belefér, csak gyorsan, last minute?
Mindezt egy héten belül a másodikkal, míg a férj Amerikában a penthouse-ban vár, izgul?
Talán épp Wim Wenders - Watching A working Woman című világhálót bejárt szösszenetét lapozgatva?
Egyre megy. A lány eközben rosszul értelmezi Emory Hall I have been a thousand different women című versét.
...
Ugyanennek a srácnak, aki nevetett utólag a szaxi-maxi autókázós balhén,
hogy vele fekszik ó, majd furikáztatja magát, hisz volt még hasonló és azóta is vagy 200 millió!
Késõbb egyszer egy karibi nõ látogatta meg, egy társas tánc esten futottak össze,
és hamar kiderült, hogy a mindenféle eredetbõl az évszázadok során teltkarcsúvá,
keblessé és kedves arcúvá rasztává lett kreol lány önálló utazáson van, 
nem kis vártatva mást is bevallva.
Ugyanis több közös estjük után már a sráchoz költözött, egy héten át végig itta a várost,
hogy végül húsos ajkait a meglepődött vendéglátó köré fonja (valamivel lejjebb;
már megint a cérnakígyó esete), és mindezt úgy, hogy másnap letagadta, ilyen nem lehetett.
Sőt, rá akarják fogni, vagy épp manipulálják? A guilty conscience needs an accuser? Ez?
Telefonján híváskor eközben egy filmsztár hasonmás néha bekopog. A leendő férj? Recherche a la femme.
Avagy profi segítséggel: Institutions de recherche sur les femmes et le genre. Ez a nő nem statsztikázott.
A repülõvel hamar távozott, és persze, ha nem volt behatolás, az nem számít megcsalásnak?
Van, akinél ez arra is vonatkozik, hogy ha volt gumi, egymáshoz sem értek valójában.
És van, aki ezt a játszmázást úgy élvezi, hogy közben nyitott kapcsolatban él,
de önmagának az ellenkezőjét adja elő, mert már hányadszorra, tehát így aljzó-paprikázza fel magát,
így lesz egy kicsit izgalmasabb, amit már ezerszer lemûvelt. Joker mind, csak a szex a ketrece.
Ezek nem elszigetelt esetek. Ilyenkor az Existential psychology legtöbbször kifordul a szobából.

Pedig ez az egész nem szexizmus, hanem korrajz.

14:32.

 

 

 

 

hÉireann Cailín: Amy Dillon

Zönge dönget karcsú dallamot,
a mélyröptűség táncra kel.
Hangjegyekről felszálló harmatok,
a gitárhúrok ránca leng.

Kelta imák ősi meghajlása,
kőbe vésett törzsek visongása,
szépérzékre lobbant kelta lárma
elhalkul a jelen dallamára.

Tagolt taktus talpat kívánása,
rigmus ragad csípőt táncba,
ír öblöket kiéneklő arany lányhang:
Amy Dillon éneke, az örök távlat.

 

 

 

 

Alexis Ren

34-23-34, model and acitivst
https://www.instagram.com/babygirlalexisren/?hl=en


A gyermekkor ilyenkor oda.
Csak a feljegyzések mutatják meg,
hogy mennyi áldozat vonul hova,
mikor a test a munkaeszközök igáslova,
és a folyamatos karbantartás rohamosabb,
mint a katonaság, vagy egyéb iskola.

INSIDE ALEXIS REN’S
DAILY BEAUTY ROUTINE
.
Ez nem az, hogy nézőket felhergelsz,
vagy hogy a világsztár nudi, vagy cserfes.
Ez a brand-építés kötelező köre, gyertek!
6 év a pályán, és megrohanják trendek.
 

  • Health & Fitness Guru
  • Social Media Icon
  • Creator of Ren Active

    „10 million followers (mostly young girls) daily on Instagram alone.” 


De hova tart sok ilyen életpálya?
Hányan kerülnek 30 alatt máris vígaszágra?
Mire gyűjtenek, mit akarnak, ruhagyárat?
Minden fizikai erőfeszítés közben nagyobb árat,
és nagyobb lemondást jelent a jelen játszma.
Ki vagyok? - kérdezik maguktól. És nincsen válasz?

1000-nyi kommentből, összegzések mozaikjából nézve vissza önmagára?

A riválisok utána máris más országokból is belépnek,
nem moduláris, nem is kategorikus immár a képlet,
csak egy ismétlésre állított alak, stilo és méret,
a végigfutó algoritmus minden nemzetközi zenei téren.
Andreea Bostănică egy ilyen példa, mint 12525 másik véglet,
Nationality: Moldovan. Occupation: Influencer, singer,
social media personality
. Andreea Bostănică
was nicknamed the Queen of TikTok,
and she currently has social media as her primary source of income.
She is a singer and vlogger and constantly adds vlogs
and music to her YouTube channel.
- így a brandmentions.com

És így lépdel az elismerés vagy kontentfüggőség a pixeles romokon.

 

 


 

 

A napszemüvegek könnyelmű pszichopatológiája I.

A napszemüvegek története, mintha Jack Nicholson szólna!
Aki azt hangoztatta egy idõben, már vagy jó 30 éve volt,
hogy napszemüveg nélkül koros és dagadt,
ám ha rajta van ez a kellék, akkor ő az, akit ismernek.
Persze ebben van nem kis csúsztatás is, sőt, hazugság,
mert őt közönsége a Shining-tól a Tim Burton féle Batman-en át
egészen a legabszurdabban lapos komédiákig úgy ismeri,
mint aki a tekintettel játszik. Tehát megfosztja egyben,
és kiéhezteti közönségét oda, hogy újra elővegyék filmjeit,
vagyis nem csak annyi, hogy a ráncokkal nem tud mit kezdeni!
Viszont előtérben a főbb tényező mutat tömeges jelentőséget,
méghozzá az, hogy valami figyel, de hova figyel, kérdezik!
Valamint, hogy kifürkészhetetlen érzelmi hírzárlat a napszemüveg.
A cool itt nem az, hogy titokzatos. Hanem, hogy elzárókózó,
és ehhez nem kell sok, hogy hozzád már nem leereszkedőnek tűnjön.
Ami ócska státusszimbólum, de a majmok bolygóján mûködik!
...
Ezen azóta mintha a Nicholson-idézetet sem ismernék, sokan dolgoznak.
Egyúttal valamiféle kimaradt Csányi-féle etológiai manír,
főképp az hiányzik a napszemüvegek elmúlt fél évszázados
trendjének kutatása mögül, hogy ez a prédák megbabonázottsága.
Mert elég egyértelmû, hogy egy olyan fajnál,
ami a szemfehérből következtet arra, a másik mit akar,
annál egyúttal az is kódolt, hogy aminek nincs ilyen jelzéstára,
az egy szocális háló nélküli vadállat: legyen az egy cápa,
egy kígyó vagy egy óriáspók! A majom reagál, féli ezt.
A napszemüveges téged megbámulóra rárettenés elementáris,
és egyúttal olyan vonzalom a mindenféle nemű emberekben,
hogy mintha csak hívná a kísértést, hogy tépj szét, cseszd meg!
A préda megmerevedve vár és visszanéz, választ hiába keres.
Innen azután egy friss eresztésű alpha-gen kölyök klub
gyorsan át is vette a játszmát, a szemüveg strandkellék is néha,
de egyúttal a városi és politoxikomán másnapok takarója,
amiben a csúcsragadozó valójában egy leszedált préda marad,
és ezek a báránybőrbe bújt jártasságok kifordulnak magukból,
éppenhogy ellentétükké és saját ellentmondásukká válva.
De a gazdagság a sötétített üvegek új szintjén is szerepel,
a napszemüveges sziluett, ami sötétített autóüveg mögül fenyegetőzik.
Ebbe belecsöppenõ filmpéldák után lány-láncok egész csokrai bomolnak?
Ha így kezdődik a példaképekkel: Alexis Ren,
at 13, Ren became a model for the label Brandy Melville.

Amiből az lesz 10 év után, hogy Alexis ren shows off her stunning figure
in crop top and leggings as she leaves the gym in West Hollywood, California
.
Vagy Alexis Ren showcases her slender figure in a cropped black jacket
and shorts while walking her dog in Los Angeles
. Ki ne vágyna erre tini-magányában?
Egy domestic violence-ből egyvádóva, tűrve a nevelőadpát az anyja kedvéért?
Vagy a többi lány közül kiválni vágyva, hogy ő valaki lehessen, ne egy school girl reprint?
És a ragadós példa nyomába érni infrasztuktúra és protekció nélkül nehéz,
abból túlzott igyekezet lesz, gyorsabb megoldások, belesodródások.
Cito maturum cito putridum.

  • English equivalent: Early ripe, early rotten.

Igaz, egy másik mondás is idevág: Nihil est in corpore pulchro, nisi corpus,
azaz -There is nothing in a beautiful body except the body -, hát és ennek most aláfeküdt a fél világ!
Vajon mi lehet ez, Stacey Keibler pózai a ringben? Vagy a No Hard Feelings (2022) pucér hisztizése?
Schobert Lara melltartó nélkül vonult a kifutón: villantós ruhája vonzotta a tekinteteket,
akkor ez még hír ott, ahol a normatíva az önbizalomra hivatkozó hiányérzet?
Vagy az, hogy Telt ház előtt nyomul az old-school Sisi, méghozzá 2024.11.14-én? Ki ő?
Hát nem is az, hogy Mi lett Pokrivtsák Mónikával? – Nevet változtatott, így él most az egykori tévés,
illetve Hová tűnt Pokrivtsák Mónika? Hét műtétre volt szüksége, meséli egy friss videón.
Vagy mégis? Michelle Visage: ‘I’m not anti plastic surgery, I’m pro transparency’. A reklám helye?
Valószínűleg a omniviruláns médiakonzum felszínén azért a bakfis és fruska a fáma!
...
Nevado de Toluca - Peak in Mexico,
innentõl odáig, hogy Veliki Tarnovo, Bulgaria,
vagy tovább, Koh Samui, main Island in Koh Samui, Thailand.
Zandaam-tól Zermatt-ig randalírozni szállodaszobákba meghívva,
ettől aztán a felnőttség érzése és a megbecsültségé?
Mennének és mennek is azonnal napszemüvegekben,
fürdőruhára átlátszó plexi-mellényben és magas sarok hozzá,
mindegy, hogy kivel, random randi guru, nemi beteg sugar daddy,
(bármelyiknek lehet még 12 ilyen nője máshol),
vagy csak egy berregő kabrió megállt az út mellett
(a drágaság után fordulás jelenete, ami mindenben nyom a latba),
és a csajszikák egy része simán elengedte mellette álló fiúját,
mikor elhangzott, hogy szállj be, elviszlek Fidzsire vagy épp Kubába!
Mert hogy úgy van prezentálva a karitatív világhozzájárulása ehhez stilóban,
hogy mást nem is feltételeznek róla az autóval lelassítók? Bajos, régi vita.
↳ her confusion becomes their confusion!
Utólag egy SMS vagy messenger üzenet arról, hogy a kocsis fickó híres, és esély kell,
He teasingly asked “is it from a reliable source?” I said “of course, the internet.” And here we are.
Aztán ezt jól bevette a kis nő.
A kukkoló bűnöző is beveszi a csalétket, ami tényleg sexual content bating a világhálón,
másfelől a sztárok érinthetetlenségében az őket utánzókra kezdenek vadászni,
és az utánzók is elhiszik, hogy az a híres, reklámozott, példaértékű(-nek tűnő) valaki,
ha olyan figyelmet és a figyelemmel egzisztenciát csikar ki pusztán a megjelenésével,
tehát a testével a világtól, akkor ez az út megéri. És a cikkek olyanok, már cím szerint is,
mint Mathilde Gohler's Private Sensual Space in ELLE Denmark by Bjarke Johansen.
Vagy ez, Go Inside Kaia Gerber and Austin Butler’s Sweet Relationship Timeline.
Minden, ami drága, az divat - ez az üzenet megy át egyesekhez és büszkén helyezkednek
(ülnek be a luxusautóba, vagy drágának tűnő autóba, hogy ők váljanak drágábbá?) és büszkén vállalják,
hogy shoppingfüggők (shoppaholic trend) és szexmániásak (ami a túl korai érintkezés volt megzavaró felvételekkel),
ezeknek a patchwork-je és és a hozzá csapott hard-on rom com filmekkel eltöltött több ezer óra
(az újranézésekkel, vágatlan változatokkal, werk filmekkel, színészinterjúkkal), ennek a sok felsorolt
tévészemétnek a zavaros karakterisztikája áll össze (esik szét) és túl sokan
ezt az egész ragaszkodást az extremitásokhoz és a görcsös ragaszkodást a felvázolt sémákhoz:
saját személyiségnek nevezik. Nagyot tévednek.
Every chapter gave her more and more confidence - egy kialakuló szakma hajnalán, anno, nem ma, nem az oversaturation-ben
dolgozó hírességet méltatás videobejátszása szerint (amiben az is kiderül, ha egy szakma nem azért nehéz, mert a férfiak elnyomják,
akkor azonnal van és találtatik egy másik nyomós érv, hogy miért kell valami autoritással vagy ellenerővel szemben küzdeni),

Iskolapélda az elméletre: 

The Substance

2024 

Egy szakma nevében,
ami örvénylő kürtőként nyeli el az egyre ledérebb képeket és az egyre fiatalabb kiskorúak hírességekhez hasonlítani akarása pillanatképeit!
Ami közben az erre rezonáló, ezen tevékenykedésüket dícsérő, jutalmazó idegeneknek szolgáltatják ki magukat?
Az igazi esetekben sokkal kevesebb bonyodalom és tudományos ráhatás következtében, egyszerűen defloráció történik.
Akiket ők példaképnek neveznek, üzleti alapon overrepresented people (ez a vállalkozásuk), nem sok társadalmi hozzájárulással,
csak egyesek közülük, akik miután a pénzcsináló fashion & film feliratú gépen átmosva és manipulálva kijöttek,
valamelyest a megjátszott önkéntesség helyett a valutalapú karitativitás felé mozdultak el és adományokat kezdtek osztogatni.
Amúgy ez sem aktív részvétel a társadalomban. Munkakört kaptak egy udvartartásban, ami megtévesztéssel dolgozik,
és az elérhetetlenség és megfizethetetlenség csáberejével dolgozza meg a civil lakosságot,
amelynek neki legkiszolgáltatottabb szereplői ugyanazok, mint a szereplők, akiket a model húsra vágyók levadásznak.
A tömeges félrevezetés kriminalisztikáig vezet, ahol van olyan módszer, hogy az áldozat alapján
leképezni az elkövetőt. A világ sztorija, a reklámpszichológia és a mindenféle exploitation mezein.
erre rá lehet dobni olyan szakirodalmat, 

The Style Thesaurus: A definitive, gender-neutral guide to the meaning of style

and an essential wardrobecompanion for all fashion lovers Hardcover – October 17, 2023

by Hannah Kane (Author)

és a legtöbb ilyen vaskos kiadvány hitelesíteni akarja, hogy a média bugyogásán túl van egy profi fashion világ.
Ami tehát a kurátor munkája, a belemagyarázás. Az adja ki a magyarázatot, aki benne van a magyarázottban?
A verda előáll. Van, aki hezitál?
De van, aki várja, hogy beszállhasson, még akkor is, ha előtte [Funny, Dirty, Cheesy]
pick-up chat-eken kell túllenni, ami mind egyforma, és illúzió a válogatás ezek között.
A ajtó nyílik, a napszemüveg lecsúszik, egy rutinos kacsintás, és már nem a Gender wage gap a téma,
egész más piaci réseken pörög a bemutatkozásból matatásba átmenő nyegle vallomás.
A woke izzó tüzében olyan dolgok készülnek, hogy ezekre közben nem reflektál,
de a latex Britney Spears-től az aktuálisan kortárs Sabrina Carpenter típusú imidzsek
úgy vannak kirakatba téve produceri javallatra, mintha fel lenne írva a társadalomnak,
orvosilag a cute/porn/sweet/teen formula, és a robotokkal kevesebbet foglalkoznak!
A gagyi gumipop példa ragadós, mércévé hájpolják! Kicking off the European tour?
Helyből kilép, a bőrkárpitra beszáll. Transient period, ami elhúzódott egy csak látszólag
hasznos rebound-ig, amit szintén dobni kellett? Sex and Superstition?
Erre mondja a mai feminizmus, hogy evolutionary mismatch,
vagy hogy nincs semmi baj, csak más terveik voltak? A fenotípus refaktorálás?
Mint válasz arra, hogy "jobb" ajánlatot kap valaki? Vagy unja, hogy minden rendben?
Egzotic becomes erotic theory? „a posse ad esse (from possibility to actuality)?
"The Preety Push-Up Ambassador", ilyesmi címeket kapva. A pórnépnek kitéve, abból profitálva.
Azután a "to get stuck in an elevator with" tucatnők közé besoroltatás nívója üt be,
automatiktus keresőcímszavak női nevek mellett, mint "pretty, thong, summer", a kedvenceik.
Miközben már azt az érdemet is elérték, hogy getty image stock photo-vá lettek degradálva?
Jön az, hogy A Place Of Beauty, szlogenszerűen, egyúttal a nem fizikai menedékre vágyó érzelmileg elveszett
csinos nőknek adva alkalmat arra az érvényesülésre, ahol fizikailag vannak csak emberszámba véve.
Sokuk minden alkalommal azt képzelve, hogy valami újat fedezett fel, és megkapva a figyelemdózist
(seconds of attention, amik olyanba mennek át, mint a 15-Second-Short-Videos, máris azonnal más érdekli őket),
ami nélkül már nem is megy, példaképeket követve, mint Mariia Arsentieva Ambassador at Fashion Nova,
és threads posztjai például, Mathilde Gohler oldalain akár, Kaia Jordan Gerber-nél (Cindy Crawford örököse),
Lara Stone visszapróbálkozásaiban esetleg vagy a könnyű és gyors megoldások keresésének bűvkörében evickélve máshol.
fashiongonerogue.com? Olyanok, hogy „Actress Veronica Lake with her hair twisted in a drill press,
demonstrating potential dangers to women in factories during WWII, November 9, 1943” 
már nem nagyon lehetségesek és a modern háborúkat nem kombinálja senki szexszimbólumokkal.
Igaz, the victory roll, ennek divatja (és mikéntje!) ez sem hasít éppen.
Vagy olyan tényekkel, hogy az egyik fotózott nőci, miután kipörgött vagy kiégett, bolti eladó sem tudott lenni,
gyógyszerezés, pánikrohamok, vagy a másik eset a lecsúszás, mert más lányok, a következő kör kinyomja,
check The Familiar Hollywood Tale of How Screen Legend Veronica Lake Wound up Working in a Dive Bar című cikk.
„The Chilling Demise Of Veronica Lake”, illetve általában a screen siren & frigid femme fatales bukásainak története.
És a mai szexszimbólumok szűk körén túli őket utánzók világnagyságrendű többedhányada mit kezdene evvel,
azok, akik egyre távolabb vannak a realitásoktól amúgy is? Az esélyre várnak, hogy a megélhetés hírnévvel társuljon.
Exotic photoshoots and luxurious lifestlye + solidifying status as a beauty public figure?
All About Her Oval Diamond Engagement Ring, ami azért jár, hogy... Azt mondva, beauty is measurable. Pénz!
Szállodákban fetrengések, Mandarin Oriental, London ($43,500 per night); Hotel President Wilson, Geneva ($80,000 per night);
<<< KONTRASZT >>> The Muraka At Conrad Maldives Rangali Island ($15,000 per Night);
The Mark Hotel, New York ($75,000 per night); Hotel Martinez by Hyatt, Cannes ($56,000 per night);
Faena Miami Beach, Florida ($54,000 per night); Grand Resort Lagonissi, Athens ($52,000 per night);
Laucala Island Resort, Fiji ($60,000 per night), One&Only Gorilla’s Nest, Rwanda ($19,000 per night)
Hôtel de Paris, Monte Carlo ($48,000 per night), Burj Al Arab, Dubai, UAE ($28,000 per night);
The Palms, Maldives ($20,000 per night); Necker Island, British Virgin Islands ($17,000 per night);
Cheval Blanc Randheli, Maldives ($13,000 per night); The Ritz-Carlton, Tokyo, Japan ($25,000 per night);
<<< KONTASZT >>> The Lover’s Deep Submarine, St Lucia ($223,000 per night) !!!
Vagy kezdetben csak a Four Seasons, de legalább a gyémánt animációs EDITION.
Megerősíti ezt a korábban egy másik fejezetben tárgyalt Sydney Sweeney katalizáció, méghozzá, amikor a televízióban futó
Saturday Night Live | Season 49 | Most-Watched Live Sketches | ebben a mezőnyben a mellei alapján pénzkötegeket
számláló, legtöbb jattot kapott pincérnő szerepét elvállalta az ifjú színésznő. „Can we buy you a car or something” jellegű dialógusokkal,
az utána cabrio-ban videoklipet forgató színésznő felé. Napszemüveg nincs a fart gag színvonalú jelenetekben, de attól még jellegzetes,
az üzenete pedig a kiparodizáláson túl (mert ez is comedy akar lenni), az áruba bocsátott figyelem. A fashion világa ugyanezt árulja.
Ki után fordulnak? Ki ismeri, hogy az a gönc mennyibe került? Milyen márkaneveket ejt ki helyesen? Ki vette meg neki? Na, azzal jól járt!
De akitől ezt elleshetik az utánzók, a divatipar és az insta fashion közötti közszerepben, Ancilla vagy Meretrice ? Mi az ára annak,
hogy rásüssék valakire versatility in entertainment industry, amibe mi fér még bele (és mi nem)? Az ilyen határok homálya fertőző.
Sok esetben kisebb tragédiákat generálva, mid-range engagement happens. És a historic sexepil távolságtartó showiz szerepe átmegy bántalmazásba.
De hivatalosan: Influence spreading, which extendes further than social media presence / a true icon of the modern digital age, hirdeti a wokeism.
Vagyonosodás vetkőzéssel és utaztatás a fotózott vetkőzés ürügyén. Ez meddig lehet személyes életmódvezetési egyedirányzat vagy ideológia?
Nem egyedi, a folyamat pedig nem fokozható határtalanul. Dedication to the craft and fearless approach to lifestyle as a role model?
Akkor az insta model, aki vélt role model lett (etikai képzettség nem szükséges) azt üzeni, hogy vetélytársait kiszorítva lett milliókból ezrek egyike.
Miközben a celebek (számokban mérhető) cosplay változatai kukkolnak (nem több ennél, amit tesznek, beöltöznek vágytárgynak),
sok kis levedlett pivotal cameo a saját minitévécsatornák korában, és együttesen mint sok kis bucket list checkpoint, amik egyhangúan egyformák?
Dressed in the period, tehát not dressed at all? Atlantis, The Royal, Dubai ($100,000 per night), Palms Casino Resort, Las Vegas ($100,000 per night)?
Hobbijuk vagy magukra öltött függőségük just a reference for the sake of a reference, ahogy példaképeik is utánozzák az előttük próbálkozókat,
ez az algoritmus, az egész lecserélődő rosta teljesen kiégett alakokat okád magából. A fokozás megingása sokaknak sokkoló.
A completely anti-climactic klisé, ami honnan veszi, hogy plot-justification, ha minden példaképe generic, szinte egyforma és nincs váltás?
Minden alkalommal, ha kikopnak lingerie csajok, akiket valakik követettek, akiknek öltöztek, a következő stílusát is át kell vegyék?
Így volna különvéleményük és signature style? Legfeljebb solo performance. Ami még azt ki tudja harcolni, hogy mindenhol spam-ként jelenjen meg,
azt követelve, hogy PAY TO REJECT!!! Elvégre van olyan Fitness, Fashion, Lingerie model (ezzel, mint accomplishments), aki diplomás:

  • Degree in Marketing            (így kifőzhetne újabb szertelen és szadista beugrató praktikákat a publicitás digitális áruforgalmáért)


Kérdés, hogy a comic con cosplay exhibitionizmus, a fehérneműs sikerlányokat imitálás vagy a fehérneműkészítő nők vetkőzése eltér-e?
Azaz a www.vikiswim.com félmeztelenre fizetett alkalmazottai vagy a Lingerie Try On Haul l Valentine's Day jellegű tartalmak előállítói például?
Mert hogy mindegyik azzal traktál, hogy erről nem lehet lemaradni, előbbi, mert a nő megérdemli, utóbbi, mert ajádnékoznia kell magát a visszajelzésért.
De ez meddig működik idegenekkel, akiken a fiatal lányok kipróbálják? A Social Media Celebrity utáni "Athlete Statistics" utáni
a konditerembe úgy járva, mint egy munkahelyre fokon a "Greatest Physiques" versenyben hol van az elidegenedés és self-objectify végső pontja?
Túl azon, hogy a piece of production design lett az önképe. Amikor már a pénz sem számít, csak content legyen? NEW ! NEEEW !!!
Az ego túlzabáltatása és az imperszonális közönség érdeklődése lankadva. Amikor egy másik autó is jól jönne háttérnek és egy még drágább napszemüveg.
De hiába, ez már a végső stádium, a portré felhasad.

Disabled disability

She’s achieved male validation, but at the cost of her own self-image.” — Katy Waldman, The New Yorker, 4 Sep. 2024
Beüt a krach, carefully laid plans in disarray? A "desired position" veszte, rugalmatlan igyekezetében. Átmenve közönségesbe,
már nem a magasabb fizetség vagy nézettségi ráta kedvéért többet ledobva, hanem azért, mert már neki kell jobban a közönség,
nem pedig fordítva, úgy, mint az elején. Friss hús volt, kitolta, évekig ment, jött más, ráuntak.  A terméket játszás veszélye, ugye.
Maybelline, aztán labelling. Van ebben valami socially awkward is, hogy erre van szüksége, hogy felé forduljanak, hogy így kommunikáljon,
connection attempts misguided,
following animalistic rules (consume and grow), not controlling the harmony, azaz coordinated patterns without greater diversity,
az egyfajta uralmát erősítés meghunyászkodó hasonulással, a változatosság ellen való törvényszerűtlenség, monstrosity;
nem tudott alkalmazkodni a társadalmi komplexitáshoz, de meg kellett magának magyarázni ezt, és az ezen szorongás közben
a homogenizálás közben jöttek a kapós példák, akikkel sodródott tovább. Azért nem tud alkalmazkodni, mert a trauma nem engedi,
mert a feldolgozás továbblépés volna, egy nem azonnal elérhető eredmény lépcsőzetes haladási tempójában,
volna és változás, és ezért nem osztja meg a trauma történetét, csak azt, amit kifelé mutat, hogy minden baját ezzel védje pajzsként;
sincere, persuasive, likeable, de ezek helyett csak attractive tud lenni, a saját magának köszönhető határok miatt semmi subtlety, mert erőszakos,
mert a játék ezt diktálja, csak és kizárólag, mutatós;
szükség, erre a felhajtásra, mint aki kapcsolatteremtésileg fogyatékos (ezért ennyi model vagy az anyagiak miatt?), de a lecsengés általában hasonló.
Végül getting shelved, hézagmentesen az által a konzum-rohamtempó által, amit ő is fűtött a folyamatos content posztolásával, ahogy vetélytársai.
És a bulinak vége, míg másoknak csak most kezdődik. A ciklikusság és az elemésztett figyelem ebben nem extempore, hanem egocentrizmus.
A félelem abból adódhat, hogy a levezetés (kompenzálás) valami traumát takar, és így az exploring shifting perspectives visszaesésnek tűnik?
Azonban a trauma attól még nem megy el, hogy takargatva van (akár vetkőzéssel), és a traumakompenzálásból kereseti lehetőséget csinálás,
végső soron a megrekedéssel egyenértékű. Akkor is, ha a traumát maga a folyamat okozza, a híreskedés, és megvonása sérüléshez vezet.
A transformative character arc itt el is tört, ha esetükben ívelt egyáltalán. Az egyforma tartalmakkal előhozakodó egydimenziós luvnya szerepe,
hogy amögött, a statement-ek szerint mindig van egy sikerorientált, másokat átejtő kifinomult nőszemély, a legtöbb esetben maga a szerep.
A bulinak tényleg vége, mikor a műsor kifutott, és tízezer vagy miliós nagyságrendű bugyi és slag, és autómotorháztető és korlátnak dőlés után, annyi.
Not for someone else's gaze, ami az igazi breaking away, ide hányan jutnak el közülük, miközben mindennek meg akarnak felelni, ami külsőség?
Amibe beletörik a magukra erőszakolt, másoknak megjátszott igyekezetük. Ami arra épült, hogy their sheer / very presence shifts the environment,
aztán mégis meddig? Az imitatio celebritas mutatványra függöny borul?
Ez megviselő egyeseknek? A profiknak leginkább, de az amatőr utánzóknál is ez van, hacsak nem eleve így kezdődött, a licittel, közönségesen,
avval a céllal, hogy felgyorsuljon a saját felfedeztetése (like-ok), vagy eleve olyan környezetből jön, ahol ezt még támogatják is.
Napszemüvegekkel, kocsikba becsábulatokkal. Valamely rokon is így tett, ő is így tesz, sőt, ő is így lett?! De ha már függ a publicitástól?
És egy fontos lecke kimarad: accountabilty. Egy Dating, What Makes Someone Cool and Acting on 'Bottoms' című interjúban
a nemzetközi divatszakmából is ismert szereplő azt mondja, úgy mutasd be magad, ahogy azt akarod, hogy előadják másnak, ki vagy.
De azt nem teszi hozzá, hogy ebben ne hazudozz, mert ciki lesz és mert állandóan szerepben kell maradni, szereptévesztés nélkül!
E-nélkül marad a szerepjáték, ami benövi az illetőt. Al Marjan Island és Ras Al Khaiman 1-4 ágyas luxusapartmanok reklámokat bújva,
vagy Al-Riyadhamúgy napi 3 óra Tiktok alatt megkattanva kissé, 1,5 óra facebook és 2 óra instagram után, nyűgösen ezután?
A narratíva aggályos. De mindez azért történik, mert folyton keresi, milyen legyen és melyik a legmenőbb megjelenés.
De honnan hova? A feminista szociológia szerint akkor ez egy ősi beidegződés?
A gold digger-ből válni trophy wife-fá az szerintük egy ösztön a liberalizáció oltárán,
egyúttal lopászsákmánynak (talking object) lenni egyértelmű nőiesség-hamisítással?
Ez mint system design, ami interface-el? Vagy ez valami társadalmi szolgálat akar lenni?
A "Sexting" + magazin kifejezések kora, amiben minden molesztálás, ami nem dícséret,
és mindennel dicsekedni kezdenek, ami szerzésvágyhoz kapcsolódik, noha ára van.
Egy utcai graffiti össze tudja foglalni, miben vannak? „Cédacombok közé tévedt céltalan dumák". Ez?
Utcák magtelepe? Unstable operational sex ratio? Azon segít a promiszkuitás? A kabrióban?
Valami Lo-fi háttérzenére? Elektromos-digitális táncházakra foglalva jegyeket rögvest?
Kerékcsikorgatás nélkül? Elgurulva Mordor felé? Mert ez könnyű? A Sex Doll szerep?
Gengszterekről és selyemfiúkról fantáziálva, de Úriemberekről mit sem sejtve? Mert az olyan macera?
„Fejedhez kötöm a vérebet!". - ilyen férfi kell, mert ez a férfi? Ha régiesen, ha nem: öszveütve?
Erre az a válasz a pácból kifele, hogy trollkodás, meg bullying? SIS RUN, HE WANTS ANOTHER MOM!
Mert akkor előbbivel szemben fenntartások nélkül szubmisszióban az omega-csávókat jó cikizni?
Miközben a kocsival van a cikiző furikázva? Az nem kiszolgáltatottság? Az nem öndiszkrimináció?
Dirty Baby akar lenni? Resting bitch nézéssel? Keresztszennyeződésben? Hányadjára hányadikkal?
Szeretnek ezek akárhányadikok lenni?
Mivel magából indul ki, nem egy kortárs tánccal reagálja le a dolgot, jajongva! Vagy Niccolo Machiavelli-ről vitázva!
És nem The Skin of Our Teeth jelenetein mereng, Thornton Wilder 1942-es színdarabján,
amiben amúgy a sokak által ábrázolt Sabin nők elrablása (finoman fogalmazva) is szerepet kap,
történelmi alapon, és ami dráma mára már egy erőszakos ál-történelmi vagy fantasy tévésorozat alapvetése.
Ezek szerint minden belefér, mert mindenhonnan ezt kapják házhoz a telefonon keresztül? A lányok?
Egyszerre lettek az ő poszt-tinédzser hétköznapjaik a 10 Things I Hate About You (1999) rajtvonalától
a Cruel Intentions (1999) sablonszerűsége felé elhajlítva, kikötve a Climax (2018) szintjén igen sokan;
és az asszimiláció egy olyan tömegjelenségbe, aminek semmilyen én-határt kijelölő/tanító szándéka nincs,
épp ellenkezőleg, az infantilizálás úgy zajlik, hogy megrekedt szinteken, gyermeki tudatok közösölnek érzelem nélkül?
És vadul, vadulnak? Hány? Miért? Mert nem vágyik túl a Laniakea csillagködön, egy smoothie is megteszi?
Már amelyiknél. De akkor ez most kimeríti Cyndi Lauper 1983-as Girls Just Wanna Have Fun dalának lényegét?
Vagy nem ez volt a cél? A többi hasonló üzenettel sem? Mert felszabadulás a céltalan bujálkodás?
• The Darjeeling -Limited- (2007) szereplője: Rita? Amara Karan alakításában.
• Wild (2014) szerepője: Cheryl? Reese Witherspoon alakításában.
• Anna (2019) szereplője: Anna? Sasha Luss alakításában.
Hogy csak néhányat lehessen felhozni, ezek a követendő minták? Elcseszve, félrehányva, szedelőzködve?
Vicky Cristina Barcelona (2008), faszikon görcsölve, mert nem bírják ki, hogy a magánéleteiket szétválasszák,
vagy a P.S. I Love You egy évvel korábbról, ahol a főszereplőnő kimondja az igazságot, hogy a nők...
... és ezen, mert romantikus cuki film, az amúgy felháborodó emancipáció ki sem borul? Ahogy a pucérelvű nőtársakon sem?
The Little Mermaid (2023), ami egy lapos limonádé volt, és a The Little Mermaid (2023), a horro változat is? Nem borulnak ki.
Ehhez lehet a The Wolf's Call (2019) és a What Lurks Beneath (2024) kereszteződésénél rajongótábort toborozni? Meg a Swap (2024)?
A woke-kal lefolyatni a 2001-2021 között zajló amerikai háborút is Sonequa Martin-Green 2024-es szereplésű filmjében,
ezt is lehet már a comedy drámával felcímkézni, ez nem love letter to action comedy ugyanis; tehát mindenből női Ghostbusters lesz?
Mint a Frankenstein ügy, ahol a Lisa Frankenstein (2024) és a The Bride (2025) nagyjából egy húron pendülve genderswappolnak?
Mindent ki kell forgatni? A katonai program viszont kegyeletsértő. Martin Campbell 2024-es filmje ugyanide?
Ez nem az All-female military units and formations történelmi listája, bemutatva nőknek a háborúzó nők eddig ismeretlen faktumát,
Jegertroppen: Norway’s All Female Special Operation Forces, vagy ezt. Mert nők a feministák szerint nem háborúznak, ugye?
Nem borulnak ki.
Vagy azon, hogy a kórházak nem sztriptízbárok és swinger hotelok, mint a kórházi sorozatokban, Nyugat-Európában nemigen,
talán Magyarországon inkább. De a tények, hogy a kultikussá fokozott, majd rutinizált és ettől kiüresedő testiség (hiúság) útvesztője
minduntalan kiderül, hogy zsákutca. Az hír, hogy Boufhal was rejected by fashion houses for being too small and having an 'unusual' figure'?
Françoise Boufhal, Hexham, Northumberland, UK. Model, actress, presenter. Hozzáteszik egyből, and having a 28H chest. Ez az ismérv?
Vagy hogy a Hooters étteremláncot perelik, mert egyesek szerint diszkriminatív, épp annyira, mint az a hely, ami nagydarab kidobót keres,
és ez a kitétel, vagy mint egy régészeti múzeum archívumába szakszerű végzettséggel rendelkező szakértőt. A vetkőzés is ilyen lett,
ezzel az illető beközli a világnak, hogy mit vállal, mi fér bele. Aki azt hiszi, hogy ez nem erről szól, és még csinálja is, meseországban él,
vagy ügyesen megtanult önmagának is hazudni, azt sem sejtve, hogy lehet, ezért éri annyi kudarc, vagyis tulajdonképpen csalódás.
Mert kihasználják? Vagy mert azt hitette el magával, hogy Barbi ikertesója, netán egyúttal ő az endori boszorkány?
Nem csak Erika Eleniak pózolt már úgy (Playboy, 1989) vagy Elle Basey topless (2011), azóta ez privatizálva lett.
Lana Jurčević - Croatian singer, az album cover. Vagy Hunter Schafer for Vogue Italia June 2024, stb. Teen Vogue is van?
Nagyobb fikció övezi ezeket, mint a filmekbeli szereplők cinematic volatile "valóságát". + a munkadíj!
Azonban Hannie Caulder-tól Trinity-n, Beatrix Kiddo-n és Lara Croft-on át Alita-ig azért vannak szociálisan
nem sorvadt hősnő-jelenségek, akik interakcióban vannak a társadalommal és nem a letargia mozgatja őket.
Még ha sérültek is a maguk módján. Milla Jovovich Jean D'Arc-ja akkor már, mintsem Charlize Theron Atomic Blond-ja.
Így viselkedik nagy rátartiságban, mintha csak ő volna ember e világban - ahogy egy népdal tartja?
Hát nem is úgy tesz-vesz napszemüvege mögött, mint Scott Walker előadóművész vagy a Men in Black!
De hány ellenséget szerez akármelyikük, akkor is, ha nem minden ilyen nyavalyós mis-behaviour
megy át abba, hogy az 1982-es Dögkeselyű című film plot-jává válik ismeretlenek által.
Posztolni a kabriózást? Meg leszel motiválva? Crevice-tisztogatás? Megkefélnek? Átjössz, lefacsarod.
Egy Bambi még belefér?
Ez azért nem a Ella Fitzgerald, Louis Armstrong - Cheek To Cheek. Azaz a dancing cheek to cheek romantikája.
Vagy az sem, hogy Madeleine Peyroux - Dance Me to the End of Love, a második albumáról, Careless Love (2004).
Inkább: The world at her knees, inverzbe. Sofia Exarchou Animal (2023) című filmje, csak poszt-tinédzser változatban,
volt egy olyan rövidfilm is, valami "Palace" volt a címe, ahol az apa menti ki a lányát egy durva zenei lokálból,
és jön a Pillangó Parádé premierje, a végeredmény mindig ugyanaz. És itt a cabriolet-behopp már csak ráadás.
Nem kell ide hűségnagyító.
Vagy a feminista olasz csörte: C'è ancora domani (2023) és Parthenope (2024), ami a Challengers (2024) szüzsé,
és a Youth (2015) hangulata, mert a rendező ugyanaz (erős az objectify, amit erős, önálló, magabiztos nőnek adnak el).
Ami előtt volt A Girl from the Brothel (2012) és Jeune & Jolie is 2013-ban még, és a nők önérzete ettől sem lett jobb.
Lolita (1962)? Ilk sevisme (1976)? Nem olyan vicces ilyen nőkkel találkozni, mikor már eltelt a bulikázás után 20 év és fáj nekik.
Van ebben valami mazochizmus. Az önmagát anyagi javakban mérés pedig annak bevallása, hogy alulértékeli önmagát.
A mitológiában Parthenope, a szirén valóban nem volt Penelope, Odysseus hűséges felesége, akit 100-an megkértek, de hiába.
Épp ellenkezőleg. A tengeren elsodort férj története és a férfitestek között sodródó nők modern mítosza itt el is válik.
Celeste Dalla Porta alakítása nyilván ugyanabba az irányba hat, mind minden eddigi hasonló médiatermék, a fogyasztás ösztönzése.
Ez kényszer? Vagy új hitvilág? The Dark World Of Celebrity "Yachting". És akik utánozni próbálják, ráfáznak a törlesztésben.
Szintet lép az öncélúség a beetetést követően, csecse-becsék, fizetett tengerpartozások?
Igazi karneváli hangulat? Azt csak hiszi! Az alkalmi szinten űzött személyi szabadság kiszolgáltatása
fizetségért vagy befolyásért
? Mint a Kék Pelikán (2023) egyik női karaktere, Kati, The Girl?
Akkor ez ezt tudja? Ez a kultúrája? Szex és rúzs? Lehet vele bridzselni is?
Érdekli az utazás a mentális zavarból a felépülés irányába? Vagy az utazás az magamutogatás lehet csak?
Ezek ennyire nem tudnak magukra vigyázni? Egy period sit-com szintjén szűrve a világ veszélyeit?
Mert nekik az a vonzó? Elég egy kávé vagy koktél (legyen kettő) és irány, mutasd a lakást, az autót?
(to atone for extortionist activities?) Még ha rossz is volt az ágyban a supplier, az infrastruktúráért maradni, széttenni?
A hangyaf*#sznak? És késik a gyönyör? Mert hogy az adott pillanatnyi szeszély mit diktál?
És ez elhúzódik, meddig? Mi lesz ebből? Korbácsos hamis sikoly, hogy a királylány párt keres?
Kik ezek a bundás ribancok? Honnan áradnak? Melyik kaptárban vagy szoláriumban nevelik őket?
Az eronino.hu és hasonló oldalakra rátalálás tapogatózása, tovább a másikra, a többire, mi van itt még?
És mire rájönnek, hogy ez hülyeség volt (de már regisztráltak ezer helyen), sokukat már beszippantotta, elnyűtte
ennek az eljárásnak a könnyűsége, és zömük rá sem jön. Más sem kell. Van tehát egy sodródás. Danse Macabre.
szimpla pénzlehúzó kamutárskereső hazugsága alatt közölt alkalmi szexpartnerekre átállt fake romantikáról locsogás ez.
A művelődés helyett a tevékenységek képernyőkre meredve olyanokban merülnek ki, hogy az a társadalom digitális lobotómiája.
Egészen az idei spanyol ananász-divatig, amit magyarázni sem kell. A ribancképző, bundával, vagy anélkül.
A mindenhez túl jó nőnek lenni, miközben minden tevékenység, séró, zenei lista és K-pop rajongás átlagos.
És az átlagos elől menekülve vannak az ingerek keresve, mert azokat befogadva bevállalós, ebben a licit a többi nővel?
Egymásra licitálva, hogy ki van nagyobb nyomorban, sírósban? Töményezve, és egyéb jövedéki termékek?
Ami után vissza a nyűgös kínlódásba, a mai mainstream női szexbeszéd ontogenezise dopaminterápiával ez volna?
Ez olyan, mintha dalszöveg nevelte volna az egész sleppet, Wheatus - Teenage Dirtbag (2000):

Her boyfriend's a dick
And he brings a gun to school
And he'd simply kick
My ass if he knew the truth
(...)
No, she doesn't know what she's missin' ” 

Folyamatosan változó felületes boldogságuk aspektusaiban megrekedve, mint az ismétlés aspirációja?
Csajoskodásnak nevezni ezt: "válaszodért csókkal válaszolok", mármint ha az, amit hallani akar?
Olyan, mint egy elnyújtott becstelen harakiri, ami során felnyársaltatják magukat megannyiszor,
és ebbe érzelmileg - mivel anélkül csinálják - beledöglenek. Utána a szerelem nincs többé, hiába keresni.
És úgy maradnak csak fenn sokadmagukkal, mint a tükröződő jelenségek, amiktől ha elfordul a világ /
a szemlélő, akkor a maguk törvényszerűségeibe döglenek bele? Tropologikus öngólok sorozatai után?
Negatív szenzációk, ez leesik nekik? Átjössz, lefacsarod? Dzsúz is van, remek! Döbbentes fordulat.
És a legjobb barátnők (mindig megjelennek), mint valami önvédelem-mániás interpretációs szakkör,
*?Vulvalini encampment?*
hintik a sódert máris, akik szerint egy muszáj to confirm the foundational concepts, amik persze hibásak,
de az összetartás jegyében a kivitelezéstől az ismétlésig vannak dícsérve a kudarcok is, nők.
Illetve, hogy minden lány jár egy Nilüfer Yanya - Like I Say (I runaway) klipben, anélkül, hogy jeleznék,
ez egyeseknek innen is ismerős lehet, Runaway Bride (1999) ‧ Comedy/Romance. De jó ez?
Malum consilium quod mutari non potest." A tételmondatoktól amúgy is kiborulnak, faldumákkal reagálnak,
hümmögés vagy hőbörgés, vagy egyenesen kioktatás, mert úgy védekeznek, (a)hogy vádaskodnak.
Persze a csoportkohéziót egymás között keresve ebben is, azonnal bemagyarázás történik,
a valóság azonnal elsikkad, egy ilyen műfaj. Az egymást mibe belevitt kilengések következménye az,
hogy a kisiklottak kisiklatják azokat, akikre azért féltékenyek, mert azoknak még összejöhet,
és akkor nem csak dominánsakká válnak a csoporton belül kevesen, hanem a manipulálók kudarcát be kell vallani.
Tehát kikényszerítik egymást barátnői alapon a stabil kapcsolatokból? És utána ezt ünneplik meg együtt?
A múltkori azé nagyon fapados volt, mondják, és önelégülten mutogatják a srác fotóit, akivel amúgy semmi gond nem volt.
Az összetört cukormáz, ahogy Görög Zitától Rujder Vivienig (bocs, Vivi) évtizdedeken át, és mások is címlapokon
beközlik a tőmondatos catchphrase tutit a közösbe (a bulvár és a színházi világ eközben összemosódik), és ahogy bárki,
akit lekövetnek a példaképet és pletykát keresve kallódók, megzavarodnak:
„Hagyom, hogy alakuljanak a dolgok” ?
„Egy színésznőtől sokkal többet várnak el, mint a férfiaktól”?
„Bennem van már a vágy!” (?)
„Megvagyok rivaldafény nélkül” ?
„A legdögösebb vörös"?
„MOST VAGYOK A LEGBÁTRABB (...)"?
„Vonzó, ha nulláról kezdhetek valamit", mi ez? Megbűnhődte már e nép? A jojó-effektus és a nők kifárasztása.
Elvégre közben olyanok is meg vannak eresztve, hogy ők nem is sejtették, hogy ez vonzó vagy erotikus (rafkó-blöff),
és hogy ők nem is sejtették, hogy erre valaki felfigyel, vagy hogy a meztelenség politikai céllal provokációnak minősül?!
Carolee Schneemann-tól (akinek követője Katrín Inga Jónsdóttir Hjördísardóttir például, aki Tereskova amolyan izlandi megfelelője)
Marina Abramovic-on (akinek követője Verebis Ági többek közt) át a Femen mozgalomig (sok követővel), á dehogy.
Ennyiből Hermann Nitsch sem tudja. És a Wearing Paint Instead of Clothes on the Streets of New York mozgalom sem,
és a többiek sem, lásd. a 80-as éveket is szemléző The Neo Naturists on Feminism, Nightclubs and Nudity című cikket 2016-ból.
A művészet nevében vetkőzés teljesen ellentmondásos (kiállítótér, köztéri performance, színházbelső), mert a vetkőző ugyan érti a saját statement-jét,
a perfromance-t megelőző rávezetés, hogy miért vetkőzik, azonban szinte mindig elmarad. Akik erre tehát ráharapnak, eltérő értelmezést társítanak hozzá.
A mozgalom szétesik. Egy happening (csak) volt az egész.
Tehát a nem azért vetkőzik, mert a testet mutatja, hanem, hogy a testét ne figyeljék eset az, mint ahogy nő létére nem azért öltözik ki, mert másoknak,
hanem magának. (attól a világ persze ott van és észreveszi és reagál, ettől elfordulni, vagy nem felmérni a világot ilyen téren, pusztán infantilizmus)
Nem is sejtette, mit vált ki. (?)
Ez a statement is elutasító valahol, a figyelemfelkeltésében is, és eltávolodik az intimitástól, akkor is ha felbújtó akar lenni emancipációjában.
Az összes inger így együtt (mint inverzben a férfaikra mért szexuális média ingere napi szinten) a meztelenséget valami felvértezéssel azonosítja,
ami nyilván csak és kizárólag ellenőrzött körülmények között és biztonságban hajtható végre, a világ csak kevés pontján.
És az ezt akarás és a trending fashion tippek (ami utóbbi megint egy takarózás) valamiféle nyomást hoz létre,
ami megint csak kiugrási lehetőséget keres. (és abból fog kiugrani, amiből tud, hogy a nyomás csökkenjen, nem feltétlenül abból, ami nyomja!)
Aminek frusztrációját és feszültségét a folyamtos fokozás és mást keresésben vezetik le? Mindent dobni?
Azon poszt-insider, akinél a guilty pleasure tényezőt összetéveszteni avval, hogy dolgok, amik garantálódnak, tény?
Mit sem ér a félretájékoztatás. A tanulság az lesz, hogy egyes dolgok visszacsinálhatatlanok?

waste not, want not,

aminek jelentése egyszerűen semmilyen gyakorlati példán keresztül nem jutott el hozzájuk,
mert akik a maguk újra- meg újraértékelésének mértékével mérik a világot, nem fogják felmérni, mi az a tartalék,
mi az a beosztás, mi az a hűség. Mert minden ott helyben kell és elapasztja, amitől fél, hogy másé lesz,
egyúttal ez kapcsolatok terén annyit tesz, hogy önbizalma (romló) állapota miatt magának sem hitelezi meg,
hogy érdemes valami mellett kitartani, ami nem azonnal hoz hasznot és jelez egyre nagyobb státuszt.
Hiába, a whole hog hot pursuit - csupa kényszerek - nem kegyelmez sem az önigazolási felvonásnak, sem a románcnak.
Karambol a tényekkel kb. olyan gyorsan, mint Sophia Bush amerikai színésznő házassági nekifutásai,
vagy a sütés jellegű díszvacsorák alkalmaikor kilófrálni telefonálni, futások utána a füstbe, közben le nem szokva róla?
Hogy van-e erre szakkifejezés, confirmatory crashworthiness compatibility™, vagy valami más, nehéz kérdés lehet,
de aki nem bírja a saját disszociatív identitáskényszereiről a leakadást, az ahogy a tárgyakkal, úgy az érzelmekkel.
Elszalasztja, visszacsinálhatatlan, mást okol.
De eltörte. De elfojtja. De kompenzál. De sikert akar. Megint kokott. Mert közönségesen teszi magát. Szorongva élvezi.
Amire nem lehet bekapni egy marék Algoflex-et (amúgy sem ajánlott). Ez nem olyan, mint a tegnap este.
Itt nincs később ágyszéli begging station! Itt nincsenek garanciális cserék, visszamászások, vajon világos?
Érzéketlenség a válasz, vagy már magától a sok váltásba belefáradva 20-21 körüli lányok vannak kiégve?
Heroizálást színlelő szabadelvűséget hirdetnek, majd kritériumokat posztolnak és kitételeket,
mint a dress code, a nyelvi kompetenciák elvárása vagy csak azt, hogy „Only Funky People".
Free & friki, ez a mottó, de közben teljesen bezártan konvenciók között őrlődve,
magukat felcímkézve vannak skatulyákban ez a lányok, mint a barbi babák a csomagolásban.
 

 

A napszemüvegek könnyelmű pszichopatológiája II.

És a kabriótető gombnyomásra felgördül, szabadulás a barbi-dobozból, végre(!), és a csukafejes
Pavlov-reflexeket gerjeszt, és a fehér cérnakígyónak leharapják a fejét? („Mulgere hircum", konkrétan!)
Mint szokás, máris rögzül a többi maradványtünet és olcsó mutatvány között, amik rétegződnek valahol.
Ott, ahol a Largest curve in a sword swallowed while seated rekordokon röhögcsélés elsikkad,
legyen az Natasha Veruschka vagy később Heather Holliday, persze tévéshowként is,
és ahol az American teen musical filmek és a Lo Show Dei Record 9 évadja komposztál,
vagy az ezeknél nem túlságosan emelkedettebb és úrinőbb szokások következtében
a koktélruhában tántorgás 72 órán át keresve a visszautat oda, ahonnan a buliba indult az illető.
Ez az a szint, ahol tényleg be lehet szállni bárhova, szerintük. A valóságban: chasing the unattainable,
amihez ha nem is azonnal a fogyaték gyanúja, de a trauma és a naivitás kettőse a felbújtó.
Hozzá lehet csapni pár social median szemjövő brandet, BITCH Barossa Greneche 2008
                                                       + GLOW BABE kollagén kapszula!
                                                       & Champagne Carbon Blanc (Exclusive Partnership with Bugatti) !
Ez minden, csak nem badass womanry cucc. Egész más az. Mint amikor Christiaan Bettridge Stunt Actor Provisional (SAP)
saját Stani Bombani nevű cégével házhoz szállítja a filmes tapasztalatokra alapozott workout módszereit.
Céltudatos testiség és nem öncélú? Mert az eddző például kivételesen nem meztelen? 
Elég kevés próbálkozás ér az ilyen profik nyomába, a rengeteg travel influencer és fitness ribanc seregletével,
vagy apránként parodizálva azokat, mint Amanda McCants egyik garázs-videoja? Vagy ő is attempting LA ( - 1 - 2 - )?
És a legtöbb beauty tipp egyszerű megvezetés.
És selfie short video-kat vágni naponta? Ezek azok az infantilizált, minden őket érintő önálló változástól félő alanyok,
akik közben maguk körül a kiprojektálás végleteit követelik, mert körülöttük minden változzon,
leginkább az ő javukra, tehát a fejlődés egyet jelent itt a még több szolgáltatással,
miközben olyan naivákról készül az ilyen korrajz snapshot-ja, akik még azon vitáznak izgatottan,
hogyan lehet úgy repülőjegyet foglalni, hogy ha már 10000,- volt  a fapados, legyen már az ablaknál.
És a hófehér, felhőlepte ablakra vigyorognak órákon át, mert ott már nem lehet elégedetlenkedni, maguknak.
Mint a Jurassic Park-ban, ha a kerítés látszik, de azon túl a dínó nem, mert nem kifutóra készült és mutogatni magát,
de a jegy annyiba került, hogy a bozót előtt is muszáj kacarászni a selfie-ért, this laughter resembles embarrassment.
Ez egy találó tükörkép, amiben amúgy olyan ketreclakóknak szegődnek egyesek, hogy kiállnak etetéskor a kifutóba,
vagy az őket fotózásból vezetik le azt, hogy aki többet fotózza őket, jobban érdeklődik irántuk, érzelmi alapon akár,
vélik legalábbis. Összetévesztve sok mindent sok mindennel, leginkább azt, hogy az intimitás nem csak szükségletekről szól.
Ugyanezzel az indíttatással pattannak be a free ride-ba, ami álmaik királylány palotája felé hajt elvileg,
míg ők dobják a lófarkat, frufrut, felhúzva a szoknyát vagy megigazítva a push up-os blúzt. Átjössz, lefacsarod?
Már nem számít az addigi partnerral közösen otthon főzött friss lilahagymalekvár,
és a bokros virágméz birtokra kijárás, netán a saját emeleti bakelitlemez szoba,
vagy a samottos autonóm kerámia műtárgyak gyűjteménye, amire rávette a hapsiját,
sem a Zeneakadémia-bérletek örök backstage hozzáféréssel, amikre addig vágyott?
A pokoltokány ördögmártással, amit ágyba hozva annyira csíp vasárnapokon?
De még a mentes tokány is. És a kávé semmivel.
A rakott káposzta vöröslencsével, jó sok tejföllel, sajtot reszelve a tetejére?
A tavaszi pörkölt Ancsa módra, ki kér egy kóstolót?
Eddig az volt mindig, hogy egyszerűen csak legyen meg. Utána ez hamar másra vonatkozik.
Yesterday is delayed, mondhatni. És a DCCR* a munkahelyen menő, domestic szinten kuka?
(*Declarations, Covenant, Conditions and Restrictions) Csak szabályokat ne! (szerinte)
Mint a megcsalás során indult románc, amit megcsalásba visz át később, mert ezt ismeri.
Mert ha megszerezte, már más kell. Ezek a nők biztonságra és szenvedélyre vágynak,
ha megkapják a biztonságot, a szenvedély kell, ha a szenvedélytől megijednek,
valami felületes biztonságba menekülnek... és ez így rotál, és nem unják, csöppet sem.
Arra hivatkozva, hogy az önbizalmukat valaki elvette, odadobják magukat önbecsülés címszó alatt.
Megoldást nem keresve az önvizsgálatra, jöhet a pótcselekvés, mint bevált instant dopping?
„Dopamining”?
Mennyire jelenkori ez az egész. Nem is az, aminek látszik, hanem a látszatokra vágyás.
A kulturális pluralizmust ők maguk ugyan még nem büntetik, de elvárásaik önösek.
Előkelő helyen legyen a dicsőségben... kihez képest? A környező nőkhöz, akik hozzá hasonlóak?
(mert a többi nőt nem veszi számításba) Vagy a celebek? Vagy az antik tinikori példaképek?
Mint valami multimedia line producer, és a férfi legyen "apologinator," elnézést kérjen mindenért?
Mert különben rá lesz fogva, hogy a Common Law Cabin (1967) egyik jelenetéből érkezett, valami szándékkal?
Azonban nincs rendezői koncepció, Lear Király és Cordelia? Bezzeg VII. Henrik, a boltkóros!
Egy burlesque az egész. Szüntelenül vegyes álláspont és az elvárások és a kondícionáltság vs-harca.
Ez az, ami egyetemes vitává duzzad minden értelmiségi csatornán(?): antropocén vs. kapitalocén?
Mekkora eltévelyedés van itt, emberek? Kontextustól félés? Tamkó Sirató Károly soraival:
ÖNBIZTONSÁGOT MINDENKINEK!
Az autó pedig elgurul, és autóból autóba is át lehet szállni. A utánuk következő autóból
pedig már klasszikus zene szól és Weöres Sándor néhány sora ugrik ide valakinek:
A zongoraszót hallgatom
a lány kinéz az ablakon
ajkán csillogva nő a csók
a kertben pattanó bogyók


Hány férfi-történetet kell városonként ehhez kapcsolódóan kielemezni,
ahol a fõbb mozgatórugók és a befolyásoltság együtthatója mentén
a kamaszkorból kirajzó egyes leányzók elképzelései a halmozásból fakadnak.
Meddig tart a riszálásba beleunás? Mikor nyugszanak le ezek a fajta lányok?
Mi hajtja ezt a nyugtalanságot? Hova tolni még az ingerküszöböt, segget?
Mit kompenzál és hogyan bírja ennyire? Mekkora traumák lehetnek ott?
A psziché final frontier-ján túli sötétségben tapogatózik, aki ide válaszokat keres!
És aki ráveszi magát, hogy ilyen ügyeket nyomozzon, vagy jogászként elé teszik perekkel,
vagy netán olyan karitatív nővédő egyletben mozog, mint a NANE, az Emma vagy mások,
ott a találkozás ezzel a nőiességre hivatkozó, a női méltóságot minden ízében szétszedő kísérlettel
akár oda is vezethet, hogy az illető ténylegesen valamiféle vészfék után kezd keresni mások számára?
Az elõbb-utóbb rá kell, hogy vegye magát arra is, hogy a körvonal mentén a karámot is észrevegye,
amin belül ez az egész felheccelt, túlszexualizált, self-objectified őrület izzik, dohog.
“She was free in her wildness. She was a wanderess, a drop of free water.
She belonged to no man and to no city. " (Roman Payne: The Wanderess)
Persze a magára marad csepp, mindentől távol: egyszercsak felszárad és nyoma vész!
Tegyük hozzá, hogy Ovidius-nál az Epistles részlet 

  • Gutta cavat lapidem
    • A drop hollows out the stone.

Az tehát, hogy a szexuális lényként létezés eleganciával társul-e és az elegancia mögül
kivetkőző személyes, magánügyként levezetett vad kiélések a norma része, vagy az van kötelező jelleggel,
ami mentén egyszerûen a közös nevező nem más, mint az egymást a legrosszabb dolgokban utánzás,
és a teljesen hedonistának és féktelennek szánt gesztusok valójában önlejáratásokká terebélyesednek?
Hogy az unalom és dekadencia, a beleőrülés vagy az állandó egoista önféltés paranoid hajlamokká válása,
vagy mindezek együtt befolyásolják-e (nem kívülrõl) ezeket a nőket, az durvább, mint a ténfergésük.
• Egy szál napszemüvegben egy velencei fehér paplanos szállodában.
• Egy szál magassarkúban egy idegennek hátat fordítva, előre dőlve.
• Egy szál hajgumiban letérdelve a fesztivál közepén egy fa mögött.
Persze a fetrengés mindenhova az öntudatosság ábrándjait adagolja be maguknak, még veszélyes is.
Ezek olyan mindennaposak lettek, mint a college party orgiák az USA-tól Skandináviáig.
Vissza a kontinensen a dinamikák még középkoriabbak.
Hiába bújják egyesek azt, hogy Verburg M. 2006 + Kohnstamm G.A. 2005 + Hoogeveen 2009, stb.
Ami azonban az autózást, mint megélhetési garanciát, ha az 50-es évekbeli Préri Cadillac-autósmozijaitól
a 2000-es évek nyugat-szibériai Ladás leánykérésekig valaki levezeti, õsemberek vannak a volán mögött.
Trending topics, mint a Reddit vagy a grindr felső digitális felhő-hasábjain, "elhagyott, de visszajönne",
"elment, de rávett, hogy fizessek neki, hogy heti egyszer, miközben már mással van", stb.
Más férfiak más történeteket tudnak elregélni (onus probandi), van, aki olyat ad elő,
mint Aphex Twin - Window Licker címû klipjének egyes autós jelenetei (ott is van dzsekós napszemcsó!)
de végső soron abban állapodik meg saját története tanulságaként, ő is, mint más is,
hogy ezeknek a lányoknak az arca az emlékezetben végül is összeolvad és eggyé válik.
Napszemüvegben vagy anélkül, kiégett tekintetük miatt. És mire a tanulság megérik, sokba került ez mindenkinek.
"Engedelmes állampolgár, passzold már a lét ide" - mindezt háztartáson belül, ahogy dívik.
Ebben a mûfajban - nagy általánosságban - amúgy is a keleti szláv csajok a profik. Most van épp rajzásuk nekik is!
Ahol a nő pénze a nő pénze és a férfi pénze is a nő pénze. Mindezt testi dolgokkal kompenzálva fapofával.
Ahol az anyagi biztonság a fizikai biztonság illúzióját dédelgeti. Eközben állandó erőszakban léteznek.
Ahol ha nincs autó, az nem férfi (ez a trend a Balkán közvetítésével benyúlik Magyarországra is),
mindez úgy, hogy Auctoritas non veritas facit legem

  • Translation: Authority, not truth, makes law.

(Tehát a gépjármű léte autoritással ér fel számukra? Lakásból gépjárműből lakásba.
A magukat vitetés is egy félelem? Mert a biztonság és elitizmus akkor érvényesül együtt,
ha nincs érintkezve az utcával, járókelőkkel, tömegközlekedéssel? Nem a tömeg részének lenni ez által?
Kiváltságot keríteni a mobilitástól teljesen függetlenül, de függve a guruló zárt doboztól?) Nagyon szláv.
Illetve, ahol az, hogy a férfinak épp valamihez nincs kedve, egyet jelent a szakításig vitt hisztizéssel,
miközben a hisztit ki is robbantotta ki és miért? Mert valamit egy percig nem kapott meg?
Mi a célállomás, VAMPIRE STATE BUILDING? A koszlott és szétlõtt betonkarámok közül mindentõl keletre?
Ahol a partnerváltás és a partner háta megetti repetatív cicázás olyan életrevalóságnak számít,
hogy a nyeregbõl nyeregbe átpártolás sztyeppei komfortzónáit megélés egy az ideálist kereséssel.
Vannak-e itt még érzelmek, ezek nem európaiak amúgy. De vannak köztük is, akik szégyellik a többiek viselkedését.
"Engedelmes állampolgár, passzold már a lét ide", azaz EU-állampolgár, slavic wife website, és társaik.
Musica vagina, és erre kell tercelni állandóan, amíg nem akarnak megállapodni és családozni. Ne már?
Pedig egy Sousa Haz kisfilmben a tinédzser srác a lánynak azzal áll elő, hogy motherhood is a superpower!
Amire persze az a válasz, hogy ezt az érvet le kell mosni, mert egy fiú mondta, és jöhet a bezártságról zagyválás?
...
„vagy csak egy berregő kabrió megállt az út mellett”, micsoda sztorik mi? Jártál te már a Népliget környékén?
Vannak az ön közvetlen környezetében népbetegségben szenvedők? Az autós faszihoz beszállni szindróma?
Mert így lesz híres? Így fogják felfedezni? Így van megoldva a megélhetési probléma? Így lesz büszke anyu?
És ha valami más is van a csomagtartóban? Utólag derül ki? Boom gone bust. Addig meg marad a naiv bizakodás.


Asked a girl what she wanted to be
She said, "Baby, can't you see?
I wanna be famous, a star of the screen"
But you can do something in between
(...)
I told that girl I can start right away
When she said, "Listen, babe, I got somethin' to say
I got no car and it's breaking my heart
But I've found a driver and that's a start"

Baby, you can drive my car
Yes, I'm gonna be a star
Baby, you can drive my car
And maybe I'll love you"


Fékbetét vs. nagy nyomású benzinpumpa. Mindezt tehát a Beatles már megénekelte 1965-ben,
és Magyarországon az olasz kamu-selyemfiúk piros autóiba, amik bérelve voltak és a fiúk munkások,
az ide is beszálló lányok históriája ezek szerint folytatódik fél évszázaddal később is,
összefonódva a városi állapotok és a városba költözéstől megszédült női ingerkeresésben?
Mennyi shopping zacskó fér el egy olyan autóban a hátsóülésen, ahova senki más ne üljön,
csak azok a zacskók, amikor heti kétszer legurul a kisautó a belvárosba a faszi nuott fejével a szexet várva,
és alkalmanként másfél millió forintnyi loot kerül oda hátra, de mit csinál egy ilyen kapcsolat,
ha egyszercsak támad egy olyan helyzet, mint A nemzetközi vásárlásmentes nap a túlzott fogyasztás ellen?
Kompresszoros, feltuningolt, mit sem ér. Mert hova mennének, étterembe? Már megint?
Shania Twain - That Don’t Impress Me Much, és ami ott tételszerűen sorolva van,
mintha ezen túl lett volna egynémely női modern közösség,

You're one of those guys who likes to shine his machine
You make me take off my shoes before you let me get in
I can't believe you kiss your car good night
Now come on, baby, tell me, you must be jokin', right?

Oh-oh, you think you're something special
Oh-oh, you think you're something else
Okay, so you got a car

That don't impress me much (oh, oh, ooh)” 

stb.

Ehhez képest az autókba beszállva, és a később ebből is menekülni élménye nem lehetne olyan,
mint egy univerzális tapasztalat (mert csak 50-10 éve zajlik, nem épült még be kellőképpen?),
ahogy egy oroszlánra ha rámutat valaki, hogy azt ne cirógasd, akkor tudja az illető, hogy az szar volna?
Hogy a liftaknába ne lépj be? Hogy a 60 km/órás vagy feletti jelzésnél egy vízparton mit kell tenni?
Hogy a sebességhatár átlépése az autópályán ittasan mit jelent? Hogyha egy állatólag divatfotózáson
arra akarnak rávenni, hogy vetkőzz pucérra, akkor az mit jelent? A napszemüvegben tükröződő autó akkor
ezek szerint a tükröződő felületek hipnózisa miatt kellett, mert a jól fényezett autó is egy tükörképet vet, a csapda?
És még mindig a mediterrán izgalmat kereső kis hölgynek képzeli magát az illető, aki egy filmjelenetet fanzátiál,
ami kicsit olyan mint a Zorro Undresses A Woman | The Mask of Zorro (1998). Vagy egy Vengaboys (eurodance) video?
Semmi ilyesmi. Fémkasztni. Lehúzott tetővel. Guruló kutrica, fedeztetés kapcsán. Egy megalázó állapot jól csomagolva.
Wrapped enclosure resembling their psychological needs, reflecting their insecurities being overwritten without their active participation.
Amin belül a későbbi levetkőzés a sofőr jutalmazására maga az önvédelmi aktusok feladása, a momentán biztonságérzet,
aminek kifordulása a folyamatos aktust kívánás a biztonságérzetért és a folyamatos luxury item-ek viselése lesz, a héjak élménye.
Amolyan kagyló jelleg, amiben az illető "gyöngy" lehet (igaz, a valós gyakorlatban több ezer kagylóból 1 gyöngyözik csak),
és ennek a visszaverődésnek, ennek a tükörfelületnek (amiben magában gyönyörködhet !!!) a csillogó autó lesz a garanciája.
To command respect, és a valaki által eszközölt blöffben megfürdés, alkalmilag, kölcsön, lízing útján, vagy helyben törlesztve.
Nekik ez már pageantry.
És ugyanez a csillanás a nemszemüveg kitöltetlen szimbolikája. Ugyanakkor a sofőr sem lehet biztos abban,
hogy nem a Subservience című filmben köt ki, egy onnantól kezdve, hogy beszállt, folyton csak követelőző,
a féktelen birtoklási erőszakosságában elvadult valakit kezelni (vagy lerázni) próbálva, aki az ő büntetése, ezt ő tette mindkettejükkel?
„A girl can't live by psychosis alone” , ahogy Nichole Kidman említi egyik szerepében. Az autó, némi amerikanizmussal
(the American romance of entitledness),
aminek hatásvadász allűrje elterjedt oly sok helyre, és a szexuális vagy alkalmi párválasztás alapvető kellékévé válva degradálta
az elsőrangú kölcsönös vonzalmat, a szimpátiát? Azért nem mindenhol, és nem mindenhova hatol minden ilyen jelenet,
aminek idézése még nagyobb kognitív disszonáns frázispufogtatás.
De a kerekes zártszelvény, a héj, a mobilitás és fészekrakó ösztönterápia pajzsa, ez a felszín, és a szabadulásvágy a tetőfok:
egyesül azokban a XX. századi státusztárgyakban, amiknek ellenállni filmek, reklámok, vízparti jelenetek után nehezen tudnak egyesek.
A szexuális egyedfejlődésükbe a modern kultúrával beleivódó elvárásrendszer tényezőinek egyikévé válva maga a twist, az inger.
Méghozzá a vagyoni mérték minőségi megalapozottságával, mint meghívott, faking ízlés, faking hozzáértés, faking státusz, csak kapni akarja.
Az autó, ha előáll, akkor kell beleszállni. Colorful garden? Az 1986-os Out Run borítójának csinibabájaként? Egy napszemüveges idegenhez,
aki jöhetne a Matrix egyik filmjelenetéből is, az azt utánzó manscaped.eu reklámból, vagy egy gagyi filmből? Milyen berögződést reaktivál?
Vagy az olyan cikkek,
hogy ‘Titane’ Isn’t Just About a Car Impregnating a Woman, illetve jóval nyomatékosabban egy másik szakmai feljajdulásban
A Movie About A Woman Being Impregnated By A CarJust Won The Palme D'Or At Cannes, Julia Ducournau 2021-es filmje tehát,
és amit az a rendező üzen, össze is foglalja azt, amiről az autóba beszállás szól, egy napszemüveges, fenyegető idegenhez, tesztoszteron?
Hogy aki beszáll is veszélyes akar lenni? Vagy csak gondtalan? Ez a leszűrés egyetlen diagnózisa?
Amibe beengedi zárni magát? To outclass the majority (az illúzió tetőzésének közelében ez a motiváció dominál jobbára).
Protective custody volna, azaz önkéntes védőőrizet? Ahol a hosszú combokkal kocsiből kilépés az extra?
Elég messzire jutottak tehát az olyan tényleg kifejező kulturális mozzanatoktól, mint The Crystals - He's Sure the Boy I Love (1961).

„I always dreamed the boy I loved would come along
And he'd be tall and handsome, rich and strong
Now, that boy I love has come to me
But he sure ain't the way I thought he'd be

He doesn't look like a movie star
He doesn't drive a Cadillac car
He sure ain't the boy I've been dreamin' of
But he's sure the boy I love”

Az akkori tréfás iróniából mi maradt? A ripacs riposztok?

A semmissé tétel állapota egy leterhelt személy számára, azaz viszik, nincs felelősség. Miközben a decemberi vásárok,
és a csillogás a kedvenc időszaka lehet, amikor nem csak hetente kap egy, hanem naponta több ajándékot? Akár egy autót is?
De csak megváratás után? Vagy csak akkorát, amiben nem tud szállítani, tehát rászorul a szállítóra? Vagy nem kap, hogy függjön,
addig is a kaphatnékokat testre aggatható tárgyakkal lehet kipótolni, úgy, hogy az ő kapott ékszereivel ő is valaki ékszerévé válik?
Ebben elhelyezve az ünnepeket, a kapott tárgyak alapján számára megnyugtatólag ható önértékelés pszichológiájában a saját ünnepet.
A saját magát ünneplést, amihez kapnia kell mástól, valamit, akármit, lehetőleg drága dolgokat? Ezétr tehát a Karácsonyt is várja nagyon.
Feltűnik-e még, hogy azok az év végi napok eredetileg nem arról szóltak, hogy elverni a tartalékokat, nem csak a boltok ünnepe!?
//
Kabrió vagy sem, talán itt is volt egy napszemüveg, talán Ray-Ban, Hilfiger, vagy Versace?
A California State University Long Beach piramisa előtt pózolni egy héten belül,
Santa Monica-tól kissé elkóborolva, mintha csak Párizsban tavaly nyáron,
a minden űrlényfilmben felrobbantott vasketrec-torony előtt, smile?
Művészeti járda-akciók felett eltekintve valahova, egy megint tovább-vágyásba?
Az ilyen utak selfiekké válnak és kényszerekké, turbo-inszeminárium, néha abortuszokká.
Hol van itt a facial morphology recognition, dominance response? 
A shades és specs szarkofágjában? Kognitivitás helyett majrézás?
Neuropepdid-dopping, a valóságot nem azonnal érzékelés vitája,
bond and unbond, bond and unbond, mire az oxitocin kifárad,
és csak túlzásokra reagál, transduction jön létre? Identitás ebből?
Ethnobiom™? Egy kis boom bap egy raktárban a retro jegyében, szétcsúszva?
Anti-klimax helyzetből menekülés? International Velvet hangulatok?
Dichtómia. Busy mode. A legritkább esetekben kunalindihopp yóga,
vagy manuális férfimanipulációs szaktanácsadás, inkább engedelmesség.
Harc? De? De marad, és sokáig marad a vendégeskedés (fake it till you make it)
idegen férfiak lakásában, cserébe sokat engedve? „Relaxing, like a mouse in a trap?”
Az érzelemkifejezés, mint bizalmas nyelvi szó szerepel? Vagy csak visszamondja
az illető, ha megejtik neki azt, hogy láv, de magától nem ejti ki soha?
„People with no morals often considered themselves more free,
but mostly they lacked the ability to feel or love.”
― Charles Bukowski, Women (1978)
Itt sincs ez máshogy. Maga előtt görgetve a képzelt riportot önmagáról,
amiben aranykeretes a napszemüveg és bársony a bikini.
Ha tudna latinul: „pulchritudo non est sola cutis”, de marad a külső?
Fronti nulla fides”, mondták egykor, de épp az ellenkezője lett a kelendő?
Pippantás? Partytime? 10 rongyos kör és a lyukak tengere? SGR silicon?
Pénzt vérző bankkártyákat terhelve rommá? Alkukészen?
Arra számítva (és erre terelve csupán néhány éve társadalmilag),
hogy médiatermékekből merítve kell villogni? Mint mi? The Beach (2000),
The Devil Wears Prada (2006), Midsommar (2019) és Y - The Last Man (2021)?
Smoke Sauna Sisterhood (2023)? Vagy a z a bizonyos Animal (2023)Survive (2024)?
Azok valamely dominájává váljon végre? Erőszakos, elnyomó, szektás, szerencsétlen?
Meg a woke és az ezo a törésvonalak mentén összetalálkozása, katalizálva egymást?
Ezek a tévképzetek tartják magukat, hogy az a jó, ha megalázod a férfit,
és betöröd, mielőtt ő tesz ilyet veled, de ez honnan jön? Európa nem egy gyapotföld,
és az emberek bántalmazása szervezeti szinten nem a helyi tornatanár vagy szakács terve.
Nem kell elfogadni, hogy a hatásvadászat szerint ez a férfiak egyöntető célja: Ex Machina (2015), bezárni nőket?
Vagy hogy minden nő Coco Before Chanel (2009), ami majdnem ugyanaz, mint a The Hustle (2019).
Sokkal több érző férfi olyan, mint Lars and the Real Girl (2007) és nem mint a The Last Duel (2021).
Sokkal több nő vágyik arra, hogy My Blueberry Nights (2007) legyen, mint a Neon Demon (2016).
Ettől persze férfi nem terem a fán magától, The Beatles - You've Got To Hide Your Love Away,
ilyenné válnak, miközben a nőknek meg kell érteni, hogy alkalmas férfit nevelni kell, nem elvárni.
High Plains Drifter (1972), aki erre vágyik vagy egy GTA csávóra rapper jelmezben, az miért akar családot?
The assessment of communities of practice? Ehhez képest a kergetőzés az aktuális trend. Futós lányok?
A távozási jegyzőkönyve mindengyiküknek egyesével tele volna? Valóban?
Öblös vitorlája hajt igen nagy szelet? De ez csak légvárakban csinál huzatot?
Ez nem lehet terv a következő évtizedre! Reactivity in self-regulation?
Understanding developmental stages? Sokkal inkább az van, hogy ott a hazugság,
mint ösztönös késztetés, és önvédelem a férfival szemben. Akkor is, ha nincs mitől tartani.
Biztos, ami biztos, beépülnek a kiskapuk, mert a nők a nyelvet adják a világnak,
evolutionary role enforcers of non-violation, feeling fiziológia, emotio, felelősség,
tehát a vita nem opció (megvitatás, vitakultúra, egyeztetés, közös nevezőre jutás?),
ezért a bufferek már az első mondatvátlástól beépülnek, szabályozva a mércét, ami szigorú;
és mikor szorul a hurok (szerintük legalábbis), a nem-frontális, többirányú beszélgetést is elutasítva,
akkor azonnal futni lehet... egyesek ezt keresik és erre pikkelnek, ezt várják, keresik?
Ugyanis a legkisebb kritikában magukra ismerve begőzülnek attól, hogy változni kellene, hogy hat rájuk valami,
ahhoz a sok feldolgozatlansághoz képest, amiket mind traumákra vezetnek vissza?
Egy minta. Ez annyira félreismerhetetlen, mint a Beastie Boys Cooky Puss számának vége,
és a Who let the dogs out, ami elõbbibõl lett extrudálva. Vagy Alanis Morrisette
2004-es Excuses címû dalának tempója és intonációja és a szintén kanadai
Avril Lavigne dalainak stílusa, akkor utóbbi ezek szerint honnan is ered részben?
A Kraftwerk és Joachim Witt (pl.: Goldene Reiter) és Karl Bartos vagy épp
a Joni Mitchell, Suzanne Vega és Beth Orton kontinuitás?
És mennyi minden van még szerte mindenhol! Levezethető, tényszerű, nem kell ködösíteni!
Jó volna, ha az összefüggések valahol tisztázódnának, hát még egyesek magánéletében.
Különben mi marad? Párkapcsolati fájront két hetente? Állandó kilépés? Érzelmi vesztegzár?
Izgi, ha szaladgálnak? Vélhetően napszemüvegben, ami mögött bőg magának néhányszor,
azonban kívülről úgy tűnik, mintha csak maga elé meredne minden-mentesen.
Inkább Jack Nicholson-ná válva Beverly Hills-i villa és karrier nélkül,
házisüldőként és péntek esti robot-eszkortként? Várva a hívást?
Pending pick up? Swap meet? Vagy empirikus szex-differences?
Ekkor néha van-e felocsúdás, vagy csak a tévékapcsoló mozog?
Egy STATCAST Google reklámot tovább kapcsolva
(nem is sejtve, hogy ez a cég épp saját atomreaktort épít magának),
It's fine to massage the data? Shin Seiki Evangerion!
És a Prada és a Pravda összetévesztésével nem bajlódni,
ha már megtörtént, minek is kijavítani a becsúszott bakit...
Inkább és leginkább... A legváratlanabb fordulatban bízni,
mint aki abban bízik gimnázium után,
hogy hollywoodi sztár lesz nemsokára,
miközben kelet-európai és ez determinálja.
Utcákon mászkálva, 60000 elektromos autóval azon a Budapesten,
ami egyeseknek nem történelem, hagyomány, elvek,
és városfejlődéstörténet, csak valami pénzszerzési vidámpark?
...
Kabrió, koktél, napszemüveg. Szerepeiben talán úgy vélekedik magában,
elsőbbségre áhítozó szerepekben, amik teljességgel fikciók,
hogy jó lesz Pennsyltucky és Mojácar között ingazni,
vagy éppenséggel kézmûves sörreklámokba felkéretni,
belemondani sok pénzért a kamerába, hogy:
"a kasmir komló miatti édes lecsengése".
>>> commercial trap <<<
És utána küldeni egy habos cuppanósat,
meg egy nyalást a pohár szélérõl,
amit ért a fő felvásárlóerőnek számító pórnép is,
azok tehát, akik nem tudják ezt a sört megvenni,
ezért egy árkategóriával lejjebb dőzsölnek,
és ezt ugyanaz a gyártó készíti, mint a prémiumot,
nem ugyanazzal a nővel hirdetve, de a lényeg mi is?
Hogy róla álmodva nyalogatják a sörhabot a restiben,
és a discount wannabe idol is day-dream-el, a reklámokból kivágyva,
hogy hollywoodi színésznõ legyen, ami sosem lesz.
A fél egyetemet Nvidia szervereken futó GTP-enginekkel csinálva végig,
ahol egy keresés 3 watt-hours, ami rengeteg! 130 terrawatt világszerte?
Klímatüntetésre járni meg barnás bio-zacskózni az élelmiszerüzletben,
de a diákság kettőséletbe kényszerülése közepette támogatni a pazarlást?
Mindennapi kabrió, koktél és napszemüvegét adják meg neki!
Wet-shirt gólyatáborok után diplomásan nosztalgiázva,
és 30 előtt champagne facial esteken fuldokolva,
és ahonnan merítették a remek ötletet, ki tudja már?
A háttérben valami Magyarországhoz hasonló
vulgar agricultural scene.
Vagy egy Werner Herzog obszcenitás.
Raggae vállalat a ház aljában, mert az behozza az embereket?
Mindenhol vannak eközben levetett budai szüzek,
és a leendő volt férjek véleménye határfeszítve.

Igazi, komoly napszemüveg pedig sehol.
 

 

 

Ováció

Egy kúpos fóka kitolt méhlepényét
marcangolják réti sasok.
A csodálatos és steril észak,
ahol mindent lecsiszol egy áramlat.
Egy hullámzás köveket görgetve a víz alatt.
Vagy több ezer év dermedt jégkorszak.
Az önmagát vonszoló self iszonyú nyomása.
Hogy kiderüljön egy kapavágással,
a Balti-tenger annyi idõs,
mint ahova a Mammut van datálva és elásva.

9000 év eleven áruforgalom ezután: harc a piacért?

A csaták és nagy népvándorlások koráig,
ahol a hangtalan birkózás elvadul,
és az üvöltésektõl eltömítődő táj
minden megszeppent madáréneke kusshad.
Nincsenk fák. Régi sírok és friss babonák.
Liszt majd csak létezõ 2. rapszódiája 
a néma tenger feletti visszhangként,
9. századi idõutazó bencés szerzetesekkel
a Caroling-korból jövet, akik elõadják a jövõt,
a morajlásból kitûnve, és képszakadás.

Nagy apparátussal, a tengermorajlás visszatér.

 

 

 

 

The tail of Pikachu, szafaládéval I.

Tereskova Nagy Kriszta x-T November 21 at 12:34 PM

Az idézőjel nincsen a végén bezárva, de így kezdi a felháborodott performer és exhibicionista:
én, nagy kriszta tereskova, mint a magyar nemzet gender művésze,
szeretném az országház elé terjesztetni annak ügyét, hogy Magyar
országon titsák be egy magát randioldalnak nevező cég működését,
amely nyiltan reklámozza magát, miközben tevékenysége burkolt
formában a prostitúció elősegítését valósítja meg. az oldal fiatal
lányok számára gazdag idős férfiakkal való kapcsolateremtést ajánl,
amely anyagi érdekeken alapuló kapcsolat teremtési lehetőség,
amivel sérti a társadalmi és erkölcsi normákat. vannak országok ahol
az efféle randioldalak nem működhetnek, mert a törvény tiltja. ez nem
vicc. nem annak szánom. nem a mesterséges intelligencia műve. ilyen
randioldal létezik itthon, puncs.hu a neve. tökéletesen átlátszó az ő
erkölcsi tisztaságuk, amennyiben szerelmet kell színlelni pénzért,
akkor itt megteheted, ha fiatal vagy és hajlandó vagy egy idős
emberrel “randizni”. a puncs.hu kifejezetten egyetemek környékén
vásárol óriásplakát helyeket, legjobb tudásom szerint. számomra nem
kérdés, hogy a fiatal, szegény lányok a célközönségük. szépen ki van
ez találva, nem itthon találták ki, sugar dating-nek hívják, egy
kapcsolat ahol a sugar baby keresi a sugar daddy- nek a társaságát
amiért cserébe intim kapcsolatot biztosít. tény, hogy nehéz bizonyítani
a pénzmozgást, de minek bizonyítania nyilvánvalót, ha nincs esélye a
jognak, mert hazánkban nincs törvénnyel védve. kérem alkossanak
törvényt. a menő óriásplakátok megtévesztik a fiatal lányokat,
áldozatává válnak egy divathóbortnak, egy nyugatról érkező
hullámnak, amit egyáltalán nem kellene meglovagolni, de mit tehet a
szegéy ember lánya, ha kell a pénz, bedől az ágyba? nem. ne
hagyjuk!” eddig a levél. megjegyzem még, a puncs.hu nem most jött
létre. amikor létrejött, értelmiségi nők szálltak ellene ringbe, de a férfi
vezető réteg összetartott, és nem voltak elég erősek ellenük. én
erősnek érzem magam nagyon, ha mellém sorakoznak újra, és
nőtársaim, anyák, lányos apák, törvénybe vetethetjük!
- - - - - - - 

Ez a kirohanás valahogy onnan jön, ahol erre egyúttal azt mondják
a nem 50-es, hanem 25-ös feministák, hogy a nők felszabadították a testüket,
mert most már ők határozzák el, hogy mennek vagy nem mennek.
De közben odaőrjöngnek egy THE MANHANDLERS (1974) jelenetsort, mert csak?
Egy Linda Ronstadt 'Your No Good' (1975) dalt levezetve az őket övező csoportdinamikákban,
és azonnal kiakadva egy Todd Rundgren We Gotta Get You a Woman (1970) dal mondandóján.
És azzá változva, mint amiről Alexander O'Neal - Criticize című smash hit zenekoreográfiája amúgy is eleve szól.
Jagged Little Pill jeleneteiben kóborolva, de ezt nem ismerve: The Kandy-Kolored Tangerine-Flake Streamline Baby.
Előbbi egy Alanis Morissette album címe 1995-ből, és a píszi ezt is megkotorta, de talán ez belefér?
Viszont a testeket a veszély fényében is folyamatosan tolni-terelni abba az irányba, ahol nincs ellenkezés,
annak semmi köze a felszabaduláshoz, annak a magára erőltetett tűrésen keresztül megkeményedéshez,
vagy az érzéketlenné vált szelektálás nélküli tapasztalatszerzés traumatizáló egyes eseményeihez van köze.
Ezt hirdetik?
Noha ezek a feministák nem kapcsolódtak ólálkodó undercover tanúkként sem
az olyan jelenetekhez, amik a Reeperbahn és a Rákóczi tér között Európában zajlottak,
vagy zajlanak Amsterdamban és Rotterdamban felnyíló konténerek között bármikor,
sem ahhoz, hogy feltérképezzék, ismerősi körükben titkon hányan is árulják a micsodájukat.
Ethically iffy area.
Egy ország erkölcsi levedlése és az anyagi javak elosztásának eltolódása
mindig és mindenkor prostitúcióhoz vezetett, még a rabszolgák között is.
Amikor Németország megroppant a háború utáni sarcok aránytalan mértékébe,
és a gazdasági világválság amerikai nagyvárosi utcajeleneteiben éhezőket
az átellenes lapon lehetett említeni egy napilapban a német nincstelenekkel
(mindez az 1920-as években a következő évtizedben enyhülve csak,
de addig Párizs és főleg Berlin egy minden szinten luxus vagy okádék óriásbordály volt!
Minden pincében! Lakásról lakásra! Állatokkal! Szíjakkal! Ketrecbe zártakkal! Zenekarokkal!),
akkor ott a megmentő szerepében feltűnő állam mindig profitál autoritásban,
aminek programja a conservatio, ez esetben Európában mindig a lakosság megmentése,
persze azért cserébe, hogy minden irányítás a megmentő központi hivatalába kerül.
Az elszegényedésben levetkőző fiatal nők szerepe nem a magyar társadalmat szolgálja ki,
és nem a millió sugar daddy országának házi-kielégítő háremei vonulnak a hátsó szobákban.
Hanem egy kőkemény szexturizmus épült ki.
Ebbe sokakat vittek már bele. Picasso és Pikachu nem ugyanaz, ezeknek mondhatod.
Az ő pokémon-hunt-juk a társadalmi felemelkedés vágyának tétele és a gyors átsuhanás azon
a gyarló és undorkeltő (le kell nyelni) világon, ahol nagyot kaszálni gyorsan a cél,
(Huszárfalat:? Katona dolog:? pedig ez a kényszerű elfoglaltság az ápoltsággal és kondizással
nem egy csemegepultos állás, nem egy titkárnői, aki titkárnő is maradhat, nem egy egyetemi tanársegédi,
mert annál szomorúbb módon hatszor annyit keres egy délután-este vagy este-hajnal leforgása alatt)
és utána a saját autó vagy lakás vagy cég vagy valami (ők sem tudják melyik és miért csak ez),
hogy utána se a család, se a rokon, se a főnök, se a férj, se a barátnők, se SENKI SE
tudjon beleszólni abba, mit csinálnak. Ez az egész nem a baszásról szól. Hanem a fogságról.
Egy szorongó ország önképéről, aminek arcáról a bőr nem sül le, hanem lenyúzható pénzért.
The Pre-Fall Word ideges igyekezete az élvezetre (coital alignment technique, idáig csak ritkán jut többsége),
carnality, amit csak legyártva tud értelmezni egyre jobban, mert magától nem ismeri a receptjét.
A fiatal lányok tehát, sokan, nagyon sokan, elképesztő munkahelyeket már megkapva,
akkor is benne maradva az előéletük, az elrugaszkodásuk biztos-ami-biztos háttérmelójában,
és ugyanígy újgazdag csillám-csibék, akik unalmukban kerülnek bele, aztán úgy is maradnak,
mert azt képzelik, így apu nem mondja meg, mire mennyi van, mert ők keresték meg.
A legalul azt kapja, hogy borzasztó körülményekből kell az eszkortig felküzdeni magukat,
az elit-szexpiac pedig a végtelen lehetőségek csapdáját kínálja, voltál-e már külföldon? Aztán hova kerül,
az már egy egész más nyomozás kitétele. Nem a szociológia, hanem a diagnosztizálható crack-up ügyek.
Ez már nem az, hogy gimi manírok és mindenki number one girl crush-jának lenni. Ez már kudarc és félsz.
Úgy kijönni onnan, mint a NUMERO NL FALL 2020 borítójának szereplője? Olyan mélyről?
Vagy olyan helyről, ahol a leglazább szett, az olyan, mint HANA JIRICKOVA | VOGUE CS APRIL 2020?
GLAMONATRIX?
Mert ha társul a kényszerhez - hogy önmagának magyarázhatóvá váljon - egyfajta küldetéstudat,
vagy mániákus megfelelési kényszeren is túlmutató munkavégzési menekülés, conscientiousness, akkor?
Papíron egy boltban dolgoznak vagy menő divatcégnél. Úgyhogy ezen rugózni kár, ez a hajó elment.
Nem Pikachu farkát akarják megfogni, a metrón sem kapaszkodnak többé,
máshogy kapaszkodnak (ha tudnak), és a kocsiajtót is nyitni kell nekik, ha elérik ezt a módozatot.
Olyanokat vág ugyanis hozzájuk a "bármi, csak akarnod kell" jeligékkel csalogató pedofil módon erőszakos média,
hogy XY Is Taking The Modelling Industry By Storm (a hányadik már?, de hisz mind rivális és egy gebe),
amihez viszont a 25000 HUF-os diákhitel nem elég, hogy oda kiutazz a castingra (mert nagyon akarod),
hova is, Londonba (szállással), New Yorkba (szállással) milliók, és Máltára (szállás nélkül) vagy Berlinbe (sem olcsó),
hát még láblógatni Santorini-be gyertyás vacsorával majd valakivel (ki lehet az), de az már fizesse is ki (jön a váltás).
Ezért rögzül, hogy milyen hotelban voltak a sztárok (hű), és ezért kell valami pénz valahonnan, hogy beinduljon valami;
itt nincs indulótőke, ebben az országban (kinek?), és nincs hitelfelvételi lehetőség csúsztatott tanulóévben modellkedésre.
Jön 258 olyan cikk évente, hogy Hailey Bieber’s Makeup Artist Breaks Down How to Get ‘Filtered Skin’,
hozzá a második bekezdéstől pedig olyan kozemtikumok, amiket nem is lehet a kelet-európai másodlagos piacon beszerezni,
rendelni kell, nem is egy kiszerelésben (nagyobb tételben olcsóbb), akkor már többekkel, de így is rámegy a gatyájuk.
Akkor ez kinek éri meg zsebből, keresi a futtatót egyből?
Annak sem, aki tényleg csak egy phd-t akar tető alá hozni, azok közül, akiket nem támogat senki, de jogot tanult,
hát még orvosi kar vagy az űrhajózásba belekóstolni. Illetve aki női pilóta és nem stewardess akar lenni (tényleg akarja!),
az 10 millióval honnan áll elő? Ilyern tehát ez a probléma. Búvárleckék. Korzikai ház. Japán férjet találni Japánban. Vagy Argentint.
Ahhoz oda kell menni. Ahhoz jegyet kell venni. Ahhoz sok munka kell. Azt egyesek sikítófrász közepette le akarják rövidíteni.
Olyan kifejezések között vergődve, mint a POP S/S 2022 borítója, vagy a ODDA S/S 2022 borítója, a maga helyzetében, tréfán kívül.
Vagy valami politoxikomán körbe kerülve be, ahonnan a szabadulás olykor késő, de nem hiábavaló,
SIXTEEN JOURNAL S/S 2022 kinézettel, vagy a hamis (beetető) visszajelzések hatására L'OFFICIEL ITALIA MAY 2021,
vagy a saraimari.com egyik divatguruzásának amúgy általános parádéja mentén vagy
vagy HARPER'S BAZAAR GREECE OCTOBER 2023 borítóként. Zakó-csizma és más-semmi.
Modeling Highlight. The Classy Muse. Vogue Darling. Fleur du Mal bra? The Breakout. AND THE 'COOL GIRL' MYTH.
Aztán egy Brydie Mack snapshot? Vagy egy home made fotózkodás, fizetett fotósokkal?
Vagy olyan, hogy ráveszi valaki a partnerét, hogy fotózza azért, hogy kitegye magát bugyiban? A lakásukat is kitárva?
Tehát?
A világ legszebb nőinek (vagy legalábbis, akiket ebbéli minőségükben - és másban alig - felfedezett magának a világ)
azt mondtuk, hogy akkor szépek (csak igazán!), ha azt a tőlük amúgy érdemben elvehetetlen tulajdonságot
közszemlére teszik és ez által vannak pontozva, szlogenek közé illesztve és felcímkézve újságcímekkel és márkanevekkel
(minél márkásabb, annál minőségibb szépség, és ez ugyanaz, mint focistában a focicsapat nimbusza),
és mint közvagyon van feltüntetve. “Beauty is authenticity. The most important thing is to accept
and love yourself as you are”: Djiboutian model Malika Louback is pushing diversity in fashion
 (2020),
illetve a 3 SECRETS on POSING!🍑 How to take better Belfies! szerint, „Your number 1 relationship has to be you”
(hát akkor minden és mindenki mindegy, csak akkor nem, ha éppen akarsz tőlük valamit, addig meg önzés ezerrel?
Just be nice hot !
„I’m gonna do it my way”, követi valami felkiáltás, de sem a pózolást, sem a diplomáját, sem a manifeszót nem magától,
hanem valami központi megnyilatkozás-szolgáltatótól kapta, akkor hol ő a döntéshozó? Amikor a pucsítós jóga még menő,
de az Acroyoga már sok nekik, hiába harsogja a fitness sajtó, hogy az még az Aerial Hoop-nál is jobb, de tényleg? Azt már nem,
mert azt a divatmagazin nem emelte ki? Csak a selfie-t? Az milyen sport? Mi ez az egész katyvasz a testiségbe menekülésről?
Online csoportok férfihülyítésből? 👅🍆 Illetve a mit szabad kettős mércéje? Vagy amikor a cosplay ürügy a personal page nudity-re?
Mint Vera Bambi, Amerikában? Hol a határ eközött és a közönségesebbre sikerült fashion fotók között? Hogy maga csinálja és nem meghívták?
Tehát az intézményesség és a felcímkézettsége ezeknek vagy azoknak a nőknek, és hogy melyikeknek nem, mert mire is hajottak?),
mi köze ennek a diverzitáshoz, ha az egyén önképét dícsérés kritika nélkül a kijelentés? Mert a pushing in fashion már közügy,
és nem az egyén eltérő megjelenésének, fizikumának nem-szégyellése és a véleménydifferencia kezelésének oktatása?
Ezek ezt nem tudják szétválasztani?
Fully naked with simply stockings and heels is another good option. Think of the possibilities and decide on your wardrobe thoroughly!
Vagy Emily Ratajkowski könyve a saját testéről, mint filozófiai mű, ami megmozgat néhány befektetői ábrándot?
Ha már fehérnemű márkát is indított, nem megtévesztően BODY elnevezéssel (hogy mindenki beazonosíthassa):
Introducing BODY, a category that is so much more than lingerie. (...) Made of a stretchy cotton-elastane blend the designs
are size-inclusive and available in black, white, powder pink and neon yellow
. Ez menő vagy a Lifestyle Riviera Maya?
Csak néhány lapos példa. Akkor ezeket követve mit mond önmagának egy teljesen magányos, tanácstalan,
semmilyen tájokozódási és erkölcsi normát a pusztulat hátterétől nem kapott fiatal lány? Aki most esett be a nagyvárosba?
Elé tesz a világ olyanokat, hogy magazinborítók, luxusszimbólumok, ki akar ilyen lenni? 
Meet French model Thylane Blondeau, ‘the most beautiful girl in the world’ at age six: now 20 years old,
she’s worked with Zendaya for Dolce & Gabbana and is pals with Brooklyn Beckham
”, és a részvényesek az egész mögött,
ami egy olyan rendszert épített ki, amiben mint a domino darabkái, de kártyavárként is, sorozakoznak a magazinborítók!
ELLE, PERFECT, VOGUE, EPOCH, DUST, STYLE, MISSION, PORTER, HOMME GIRLS, RE-EDITION, INSTYLE, W,
10 MAGAZIN, THE GREATEST, DAZED, PURPLE, GQ HYPE, NUMÉRO, VANITY FAIR, POP, GEN V, REVUE BEAUTÉ,
FINANCIAL TIMES HTSI MAGAZINE, RUSSH, I-D, LUNCHEON, CR, REVUE, CARCY, L'OFFICIEL LIECHTENSTEIN,
TMRW, SUNDAY TIMES STYLE, MADAME, T MAGAZINE, ZOO, LAMPOON, ES MAGAZINE, MARFA, LULA, L'UOMO,
GIRLS.GIRLS.GIRLS. , LOUIS VUITTON TWIST, ODDA, ANOTHER, MIXTE, CRASH, CHAOS 69, DSECTION, DIOR,
CR FASHION BOOK, HEROINE, LES FEMMES PUBLIQUES (hát igen), SSAW, WONDERLAND, MAXIM, COVETEUR,
HOW TO SPEND IT, GRAZIA, 5'ELEVEN, PUSS PUSS, MORE OR LESS (ruha?), DISPLAY COPY, anyád kínja. (ki követ ennyit?)
Őrjöngve a pazarlásban, civilizációs standard-eket hirdetve aranykerítések mögül. "NEW HEROISM", hirdetik.
Persze minden új kampányukról negyedévente ugyanúgy, de ki nézi azt vissza a belehülyítettek közül?
Az ázsiai varrodai tömegnyomorról nyilván nem tájékoztatják a tiniket. Akik mennének a kifutóra máris.
FASHION PHOTOGRAPHY, vágod, ő is fashion. És ha olyan híres és keresett akar lenni? MINIMAL VISUAL, van hova tartozni!
Hussie Models? Juicystarz? Vagy simán elé teszik, wikihow.com/Be-a-Pornstar?
The Japanese Porn Industry Unmasked: An Insider’s Guide by Kaho Shibuya (egy kiadvány a boltokban)? goodreads.com
És ha nem mondja el nagy betűkkel egy reklámügynökség sem, hogyan kell válogatni a pornó casting és a fashion casting között?
Van, akinek automatikusan megy, és van, akinek nem esik le, hogy már 5 castinggal azelőtt valami más szektorba kezdték terelni.
Craigslist? Vagy amikor az AVN Award for Best Supporting Actress elnevezés tűnik fel és valaki mellette van felkonferálva,
akkor sejthetné, hogy két ajtóval előbb nyitott be valahova 2 évvel korábban, vagy egy folyosóval előbb fordult le a nem épp tutiba.
Tehát?
Ehhez adódik hozzá az, ahogy a sztárcsinálás is csak gépiesítve lett, és a kifacsarás és a héjazás és az eldobás adott,
nem hogy millós, még nagyobb nagyságrendben, és a magukat a darálóból kitornászó traumások kopohnyái,
azok koccanásai alatt tömeges sikongás és szenvedés, ahogy a 10-20 millió próbálkozó és elárult, cserben hagyott, lehordott
és megalázott fiatal nő nem kerül be oda, aminek amúgy odaadná magát, aminek a magazinjait vásárolta borsos áron,
(Je suis très contente de mon achat!)
azt képzelve, az egy felkaroló közeg, az egy nőket gazdaggá tenni akaró karitatív emancipációs mozgalom elitcsapata. Hát nem.
A kudarcot vallott modellkedési kísérletből is buktak már rengetegen vissza a pornográfiába. Aki mégsem, az néha magától lép ki.
Sokan későn kapcsolnak, és már a Rated X (2000) TV Movie világának szélén találják magukat, ami után lehet pereskedni,
mint Porn Star Suing Charlie Sheen After Plaza Hotel Incident (2010). Ebből lehet jogvédő vagy pénzszerző mozgalmat is csinálni.
Ha nem válik paródiává vagy komédiává,
„Earlier that night, the actress had posed for a photograph with Sheen’s ex-wife Denise Richards in a restaurant in the city”.
Aztán $1 million to keep her story out of the press. Rengeteg ilyen jellegű történet van párhuzamosan. A bírósági tárgyalásra fel kell öltözni.
És vannak azok, akik a magukat kitornázók között az ipar pyramid scheme-jében lesznek áttételesen toborzó példaképek.
Tehát?
Ez az egész olyan, mint egy cirkusz, ahol a mutatványok egymást követik, a sátor mögött az öltözőkocsik sokasága,
a lakóhintók, a ketrecek, a szalmabélésű és bálaszállító szekerek / teherautók állnak és közöttük megy az átjárkálás, lobogó fáklyák között.
Cicázás és fogdosások a vagonok árnyékától tarka kocsisikátorban, beszédelgés és berántva levés, és ugyanilyen a szórakoztatóipar,
ahol valakik valakik közelségét keresik szakmai hátsó szándékkal vagy undorodva tűrve a megpróbáltatásokat a hard cash rítusai közben.
Akit pedig úgy visznek a porondra, hogy hableány vagy úgy, hogy a hamvas szoborlány, az jobban jár, mint az á**nusztornász.
Példának okán: On ELLE’s Radar: Charlee Fraser Is Taking The Modelling Industry By Storm (amúgy ő is),
majd Charlee Fraser Stars in Between Fantasy & Reality for Vogue Spain,
majd a csúcson (vagy az van szétkürtölve legalábbis megint...) még néhány kommentár sima borítócím gyanánt,
hogy PURE FASHION - Charlee Fraser by Alexander Saladrigas Vogue Ukraine September 2017,
ehhez egy kis etnikai bepörgetés, NEW COVER FOR CHARLEE FRASER | VOGUE AUSTRALIA JANUARY 2023,
vagy Exploring The Life And Career Of Charlee Fraser: The Rising Star ..., egy roemerstudio.com behatás,
Australian rising star Charlee Fraser set to debut in Hollywood rom-com, Anyone But You, ami már árukapcsolás,
alig 1 éven belül már Star Power: Charlee Fraser On Reinventing Herself, mert annyira sürgető volt már a változás,
és ez mind üres locsogás, rutinból csinálja minden szakkommentátor. Amit meg kell csavarni egy kis klinikázással,
news drops!!! Patient Stories: Charlee Fraser is an Indigenous Australian international supermodel that has scoliosis.
» » » ‘Most beautiful’ model Thylane Blondeau stuns after health battle - Claudia Poposki, August 19, 2022 » » »
(Clinique De La Muette, ami megint csak egy komoly dolog, de már teljesen összemosódik, ki csinál ebből reklámot)
Avagy, Hailey Bieber Explains She Had Heart Surgery After a Blood Clot Caused a Mini Stroke, ha ez komoly,
minek van teregetve? Ha pedig ez egy félig kacsa vagy túlzás, akkor mégis miért lehet ezt ilyen pofátlanul megcsűrni?
Mert amúgy nem tragédia?
Ez is egy bevált marketing taktika, a celeb elérhetővé tétele általában a cél, hogy még azonosulni tudjanak vele a csitrik is,
de legtöbbször át, a visszájára fordul, hogy ők is menők legyenek, tüneteket eszkábálnak maguknak,
és a nyilvános placcokon, mint kávézó, kocsma, süteményező, tejivó, vintage ruhabolt, skybar, stb.
egyfolytában az az ismétlésre állított szutyok ömlik, hogy kinek milyen baja van, cisztákról traccsolnak, fülzsírcsomókról,
berasztásodott lábszőrről, körmöt is ledobó körömgombakinövésekről és ágyneműt elszínező hajzsírtünetekről,
egymás csoportpszichózisából csoportpánikot gerjesztve, ahol minden lány minden más lány hülyeségét átveszi.
Egymásnak és a világnak tetszésnek, a maguk megfelelési igyekezetében naponta mosnak hajat, és 34 féle krémet használnak,
hetente mennek szűrésekre és bőrüket is lehántva borotválják lábaikat (pír üt ki rajta), és a fülük csillog, csak önvédelme kampó,
ezért fülgyulladásokkal futkosnak, és minden előidézett tünettel újra el tudnak dicsekedni (ehhez is a patikából lapátolva ki szereket).
Mindez ott indult, hogy sztárok akartak lenni. És most csivitelő, ripacs képzelt betegek, akik menőségért vetekednek.
>>> The 'bandwagon effect' of ficticious maladies, when the majority of a group holds a particular viewpoint
and individuals may feel compelled to adopt the same viewpoint in order to fit in
- ha kivételesen definíció lett konstruálva <<<
Vagy a celebeket leutánozva tamponokkal vagy maroknyi gumicukorral (betömve azokat is) vagy forró virsliszopogató challenge-ben...
... teljesen elhülyülve a saját maguk csoporton belüli sikerétől, rögeszmésen, és válnak olyan tét nélküli támpontokká,
excessive-vé abban a tekintetben, hogy történelmi perspektíva és társadalmi összkép nélkül magukon mérnek le mindent?
Tehát?
Még tüntetni is lehet, hogy még több vetkőzés jár. Vagy tüntetni azokkal azoknak, akik elnyomást még sosem kaptak,
de a megbántott nőkkel együtt menetelnek, várva, mikor csippan a telefon, hogy kijött az új pucér divatfotózás eredménye a sajtó alól?
RESPECT FEMALE EXISTENCE or EXPECT OUR RESISTENCE - szól a szlogen 2018-ban, de milyen bojkottot ajánl?
Főleg a szupermodel? Miközben ez a terméke, a kultúrája: 'emily ratajkowski brand iNAMORATA WOMAN photo butt',
barely-there swimsuit, a high-cut thong bikini, ez a szakmája, ezt adja a világnak? És a hírportálok lehozzák, mint a tőzsdei híreket?
Mi a bojkott (mit ágál)? Boobs: An American Obsession (2010), ez ellen a film ellen? Vagy hogy megteheti és utána visszamehet egy sztriptízre?
Mivel büntetné meg a világot (mit takar a fenyegetés)?
Nem fog többet kifutóra menni? Még 10 évig nem hajlandó megházasodni, magát szankcionálva? (ezt általában nem bírják ki)
Csak márkás ruhát hajlandó venni és még titkon sem megy turkálóba?  „Why Emily Ratajkowski Is Wearing Underwear to Go on a Bodega Run” ,
mert jogi alapon megbántották? Nem, hanem ez Amerika, show az egész. Globalizálódó társadalom, ami szórakozásból is úszik a hazugságban?
Kampányokba csomagolt minikapmányok, jelen esetben side quest vetkőzések, fotózások, semmi több. Ezentúl nem vesz 1st class repülőjegyet a Bahamákra,
vagy éppenséggel Florida mellé vagy Mexikóba, vagy Párizsba sem? De vesz. És nem járatja a limuzint sofőrrel Palm Springs-ig és vissza (vásárolgatva),
hanem jó lesz neki egy new yorki luxuskéró-szint egy szállodában, medencével? Egész biztos, hogy ez mind lesz, és csak poén volt tüntetni.
Pezsgőzve másnap a reflektorfényben? Ezek a csúsztatások elég fárasztóak tehát.
Mert a nők közül nem ő csinál bányász sztrájkot vagy kaszás-villás pedagógus felvonulást? Aki közben alig visel ruhát, ki nyomja el?
Sydney Sweeney hasonló helyzetben (legalábbis ruházatilag), 2024 márciusában is. Ezek már bugyiban járnak gyakorlatilag filmbemutatóra.
De egy erősen filmekre támaszkodó szórakoztatóiparban, ahol a Sausage Party (2016) filmnek számít? O Charada Brasileiro track-jei egy album?
Ott lehet két madzagban vörös szőnyegezni is.
És kiemelik teljesítményét? Amikor már az igyekezet és a szakmai figyelem körén belül maradás egyszerűen a közönségért közönséges,
vagy mert ez a tudatos üzletmodel (a sztárhátország családi vállakozásainak egy része erre épül, bolondok volnának nem kihasználni az egészet?),
noha extravagáns, de túlzó? Vagy alsóneműben mászkálni csekélység? A legkiszolgáltatottabb, így csak limuzinnal közlekedni képes állapotban?
Ezek a csúsztatások elég fárasztóak tehát. És a mit fel nem vető paradigmák, amik ezekben megbújnak, el sem jutnak a naiv rajongókig.
Akik előtt nem csak ezt kellene előadni, „When I was 14/15 I was already thinking about how my body was going to look in a bathing suit”,
hanem az emancipáció nevében talán az alkotmányos jogaikat is.
A tömges mértéket öltő mutatványok nem kiemelik az egyes teljesítményeket, hanem egyformává teszik az ebben vetekedőket.
A közönség ráun, hacsak nincs fokozás. Tehát a vetkőzés, mint szakmai eszköz és a távolságtartó csábítás,
vagy kettőscsábítás, hogy publikusan csak úgy csinál, de a háttérben aztán tényleg, ezek a repertoár részei, mióta vannak kurtizánok.
A vita ma is aktuális, lásd.  The power of seduction in our everyday lives | Chen Lizra | TEDxVancouver !
Olyanok talán az ilyen közszereplők, mint a soursweet nevű publikus játékos, nekik az adrenalin rush a pucérkodás?
Mégsem a csapatjátékot hirdetik, a rivalizálás nyílt és a vicsorgás és vigyorgás a csoportfotókon összemosódik.
Uncontested, de feslett?
De úgy, hogy eltart, mire kiderül, milyenek lettek a fotók, hogyan mutat kiposztolva, és hogyan reagálnak rá a "követők",
egyúttal ez a bevételi forrása, mint a jackfrags nevű gamernél például, csak ők nem szolgáltatják ki magukat (felismerhetően),
illetve a játékot le kell tudni tenniük, mert nem a testükből áll (ki) a konzol, míg a vetkőző lányok esetében ők maguk a game,
a saját maguktól függésüktől függnek. Ez azért tudhat ijesztő lenni, külső obzerver számára, nem?
Amikor azonban egy sztárnőci parfümmárkát indít vagy autó oldtimer gyűjtő körbe száll be vagyonával a hírek szerint,
vagy saját fesztivált indít, esetleg film producerrel kezd ki, hogy befusson ezen a téren is egy icipicit,
akkor ott nehéz a lakótelepről és az óránként közlekedő vasút hangjaira rezgő agglomerációból labdába rúgni,
az ezernyi odiferus product placement és osztódva sokasodó overcommercialized attraction között, ami a képernyőn keresztül
zaklatja őket, akik mindet lekövetik, mint valami nagy tétet bedobott kártyapartit. Honnan veszik, hogy igazak a hírek a sztárjaikról?
Egy másik országból ráadásul, 5000 km-re akár onnan, ahol a sztárokat kennelben tartják (drága, villaépületre hasonlító kennel),
és marad az, ami még elérhető valamelyest,
annak, aki ilyen szeretne lenni, mint a példaképek, de nyilvánvalóan olyan ára volna (ha sikerül is), hogy az katasztrófa.
Tehát könnyelműen kezdi őket utánozni. És annyi "FRESHY" árad a divat arénájába így, mint akárhány player egy-egy szerveren,
csak itt nincsen respawn, itt nincsen loot-stash visszakeresés;
de a két dologban, hogy vagyonhalmozásért befolyásosnak vélt, vagy hírességekkel is kvaterkázó alakokkal
összeszűrni a levet és bekerülni közéjük, valamint a team-up-ok és Bitcoin vadászatok, mind egy tünetre utalnak:
az egész társadalmat digitálisan behálózta egy vallásos illúziókeresés,
(self-appointed effigy, the paragon of misfits, the drive to become somebody - eszköze válogatja)
és az illúzió felöltésének vágya abban a tartományban, hogy elismertté válni, hogy ismertté válni, hogy ő valaki és nem egy senki.
Ennyire sok elhanyagolt és megalázott, semmibe vett és önképzavaros mászkál mindenhol?
A töredék szórakozásból és magányból gamer, mint a töredék máshol, aki mást nem akar, magát a megjelenést,
csak és kizárólag a vetkőzés maradt, amivel saját gardóbot akar feltölteni maga módján loot-tal (ruha, cipő).
Ez egy eléggé gender-orientált dolognak tűnik, de még érdekesebb, aki egyszerre gamer, és modellkedik
                                                     [ cross-religion advancement ] .
Ez azonban ritka, és messzire visz a pszichológiától, amit itt lehet leltárazni.
100 milliónál többen használják a World of Tanks szervereit,
de hányan vetkőznek a kameráknak? Az is szórakozás? Vagy az is függőség? Más az eredetük.
Néhány száz óra fotóztatás és néhány ezer óra onine és streaming gameplay után már kiderül
(és talán a vizsgált résztvevők maguk nem is döbbentek még rá), hogy ez már kaszinózás,
ugyanaz a szenvedélybetegség, ebben az esetben a halmozás, még több loot, még több márkás cucc.
Accoutrement!
Már nem a gaming élvezete és szakmai érdeklődés, vagy a kifutó és az elegáns ruhaesztétika számít,
hanem csakis az adott dologból még többet kihozni ragaszkodása, ami egyfajta toxikománia, necessitate.
Just make some stashes! vs. Let's go shopping! Gameholic and shoppaholic.
Példák: gaming (stash)  [ 41-42. min. + 53-57. min. ] / fashion (wardrobe)  [ the entire video ] //
So many sellables, so many wearables. Ez valahol felvágás is. Másfelől elvonót igényel. Sex & Violence HC!!!
Kódjel: Stock up cave base.
Vannak gamer zombik és vannak fashion model zombik is, a gép elé lecövekelve, bezárkózva,
és ellentéte, akik csak akkor aktiválódnak, ha fotózzák őket, igaz-e? A pontgyűjtés és publikáció kettőse.
A high tier loot és a drága göncök, egy ideig, utána meg már csak a legjobb számít, funkcionális identitás.
Ez az alapsztori. Alá be lehet vágni Depeche Mode – Everything Counts, és a Minecraft cohort csak a kezdet.
GTA V-ről csinált videokból boldogulni? Vagy akik 700 órát fektettek Fallout-ba game-enként, 12000-et a Day Z-be? 
Ráadásul egy sikeres (streamer) gamer az online tartalmai után nem kizárólag a követők miatt,
hanem a játékgyártó cégek teszterévé válva (népszerűsítő platformok egyike) is profitál,
míg a modellkedés célja egyre többeknél pont ugyanez, jobb cuccokhoz hozzájutni;
de egy brandet képviselni (egy banner alatt vonulni), tehát egy törzsi ösztön és egy hiperkapitalista kielégülés,
ezek találkozásában a parfüm, a blúz, a kombiné, a szatén, a selyem, a bársony, a magas sarkú, házhoz jöjjön,
vagy a bemutatóról magával vihesse, mint token of respect. Ez egy teljesen belebolondult állapot. Az iga.
És ezekkel a csalikkal és az állandóan és folyamatosan jutalmazva levés motivációjával elveszettek-e?
Erre jön a természetes reakció, hogy a gamer-ek között "bandid together to dominate the server",
avagy versenyekre jelentkezve, míg a modelleknél a nagyobb és nagyobb cégek, magazinképviseleketek,
management cégek, végül márkaképviseletek közegébe bekerülni (pl. Victoria Secret), ahol együtt,
és már nem egyedül vannak falkában (addigra ugyanazokon a traumákon menve keresztül,
azaz a közös témák alapozásán túl a közösen a traumákat nem felemlegetés és bulizás vágyával (runner-up terápia)
vagy a rational emotive behavioural therapy kipuhatolásához keresve a megfelelő vagy nem megfelelő szakembert,
(talán egyeztetve, talán eltitkolni próbálva egymástól, how they got tagged, talán ugyanazokban a szobákban,
- neck-shaft angle cunnilingus, reclining hamstring stretch with double sided adhesive tape,
cowgirl in bouncy castle, "Suspended Congress", perhaps Eiffel-Tower position, deux saucisses ? - 
talán épp a INXS – Need You Tonight lyrics logikájára járva hamis násztáncot és dőlve be valami sokat használt helyre,
akkor sem, és azóta sem rakva össze a képet, hogy van egy olyan, hogy foodchain of oppression and representation™,
csak azt nagyjából, hogy vannak sex predator-ok, de hogy azokat ők csalták oda magukhoz igyekezetükkel, már alig).
The Lamb Lies Down on Broadway, literally. Ez már nem speculative fiction realm, hanem az üzletszerű szerepjáték.
Üzlet munkán kívül, munkarandi hétvégéken, vagy olyan találkozók, amikről kötelező dokumenáció készül, posztolva,
(improved data output egy francokat), ami publicity stunt. És szimuláció.


 

 

The tail of Pikachu, szafaládéval II.


Milliárd nyomtatott változat valakikből, eldobható magazinokban, vagy archívumokba kerülnek? A színészek felvételei is?
A különbség az, hogy a modellnek az a munkája, hogy áll valahol vagy gyalogol egy irányba? contortion:
the skill of twisting and bending one's body into strange and unnatural positions, as a form of entertainment.
"she has been performing contortion internationally for twelve years"
A színész viszont más,
mert neki a dolga valakinek tettetni magát? De ahol összeér a két szál, az az, hogy kell az a figyelem, ami szórakoztatásért
cserébe jár, meg a mesterség vonzásában a változás? A közegváltás egyazon színpadon? Városban? Őserdő vagy porcelánvár?
Emilij Ratajkowski és Rosario Dawson együtt, Thylane Blondeau and Zendaya, ezek a klikkek (azonos problémákkal,
Zendaya Shoots Dolce & Gabbana's New Campaign in Italy, a közhelyek, Capri, Cappadocia, Lisbon, Miami, stb.),
vagy Cara Delevingne és valamilyen filmrendezői bagázs bandáznak, ez is munka. Az egész megy a portfolioba!
De civilekkel, nem szakmabeliekkel, soha?
Beauty gang affiliated, ami azért is lehet, mert a szakmán kívüli közösségekben szereplés nehézségekkel jár?
Az összeboronált nőegyletek közös fotói, mint egymás karrierét mgerősítés és egyenes árukapcsolás (önmagában tényező),
hogy ki kivel, az is sok esetben szerződés vagy utólagos elszámolás;
tehát a közös szerepléssel (osztozva a rájuk eső figyelmen) egymás rajongóit átpattintani egymásra is,
úgy rendezik be a magánéleti ilyen-olyan (ruhás, ruhátlan) szerepléseiket, hogy azok olyas valakikkel egy társaságban történjenek,
akik szintén rutinosan mozognak kamerák előtt,
tehát ez minden, csak nem magánjellegű társasági összejövetel, ami mellesleg lencsvégre került, hanem kiszámított,
hideg kalkulációval mesterkélt menedzsment-esemény. A tropical star clique dekoráció pedig adalék a díszletbe. Háziklikk.
Ezeknek van még vajon egy-egy intim pillanatuk, munkán kívül? Vagy mindig valami a haszon nevében, The House Bunny (2008)
slash All American Bikini Car Wash (2015) slash Loose Screws (1985) címszerephez vagy Baldur's Gate 3 karakterhez
hasonló csizmás szexikon az, amit valakik és aztán ők is elvárnak maguktól (szorongva anélkül)? Fotózd! Ki segít, Leila Hormozi?
Mikor olyan a kompozíció, mint a Pretty Little Liars: Original Sin (2022), csak horror nélkül,
mert itt a horror a munkahelyi kötelezettségek sokasága.
Adott esetben a late night talkshow-k formájában, ahol az elegance, a decency, az egész dáma attitűd és design, amit egyesek hirdetnek,
a ruha teljes hosszában kinyitott estélyi forgatagában kudarcot vall, olyan szinteket súrol immár, mint amikor Phoebe Waller-Bridge arról csivitel
egyenes adásban
, hogy a gyártásvezetés segítségével a nagy rózsaszín szoknyát felemelve hogyan mutatta meg egy az öltözőbe belépő
kollégának a segglyukát. És ezt tapsolja meg a fizetett stúdióközönség, és a tapsgép is dübörög hozzá. The Graham Norton Show színvonala,
nem másért gyanúsan scripted jelleggel, ugyanis ugyanebben a brit showműsorban Kate Beckinsale-lel is elő lett adatva egy hasonló traverzitás,
miszerint egy szállodai éjszakás kalandjának a fenékvágatába helyezett egy párnán talált csokoládébonbont és az illető reggel sietve
rohant munkába magára kapva gönceit, és az milyen lehetett, amikor. Ráadásul ezek filmsztárok és ez az egyetlen üzenetük műholdadásban?
Ez annak előhírnöke, hogy az Idiocracy (2006) című film összeolvadt a már korábban más esszében felhozott Land of the Blind (2006)
dráma-szatírával, ugyanis a műsort háborús képsorok és felkavaró, tehát megvágott jelenetek szakítják meg, talán ha egyetlen percre.
Mi történik a világgal? Ez.
Amit meg kell tenni a hírnévért és szerződésekkel van kikövetelve, olyan borzadály, mint Being A Child Model Isn't As Glamorous As It Seems.
(Brooke Shields-től egészen Thylane Blondeau esetéig)
„Stuck in an apartment with other underaged models” . (később) Nem csoda, hogy összejárnak és egymásba kapaszkodnak a "hírességek."
A pózolás után - aminek külön műfajai vannak és azokon belül trillió tutoriál, csak az nem derül ki, miért, minek kell pózolni és azt lefotózni -
ezek a magukra hagyatkozó nők (filmsztárok és a közegbe bekerült modellek) nyilvánosságkeresés közben telefonoznak,
az ügynökeik sürgetik őket, hogy minden megragadott szereplési lehetőség egy muszáj, nehogy kiszoruljanak az újoncok bármelyike miatt,
a közös fotón kívül vagy némi small talk után. Pózolás, backstage fotó, alig van közös témájuk a munkán kívül? Bananarama – Cruel Summer.
Néhányan talán nem is traumának fogva fel, hanem cause & effect, price & consiquence alapon, mert a szakma ilyen?
A lot pent up inside, női elmeblokádok, kisírások-sírógörcsök a múltból eredeztetve, és befejezetlen viták folytatása másokkal,
vagy a múlt kudarcát a múltbeli értékek elveszett részeinek újrakeresésében próbálva rekonstruálni, felgyorsított közeledéssel,
azonnal ágyba bújva, hogy azonnal kiderüljön, hasonlít-e a múltra, be lehet-e költözni ide is, és hasonlók, ami toxic from the get-go.
De amikor ez szakmai célokkal történik, az nyilván még károsabb. Andy Kaufman szatírái kellenének ahhoz, hogy ezt ábrázolja ma valaki,
azt, ahogy egyszerre többféle identitás, ideológia, vélemény-ellentét, közhely, parafrázis is találkozik, miközben összecsuklik
az egész érvelés, de e-felett átsiklik a felgyorsult tömegtájékoztatás. Tehát elsikkadnak a megszégyenülések is, hírességek között is?
Internal contradiction and social travesty. Content machine.
Az árat megfizetett attitűddel a háttérből szívva a fogukat legtöbben és helyeselve nőmozgalmakra. Amúgy kihasználva,
amit a saját testükkel ki tudtak hozni a dologból (befutás címen juiced up), kihasználni engedve, vagy árat szabva?
Egy Gary Numan slágerben stagnálva, Sister Surprise:

„We are
Walking nostalgia
Like old movies for real
Look at me, look at you
Look at them, look at us

I'm young
Sell a slim body to the man next door
Sell a slim body to the man next door
Like my sister surprise

We'll wait for you

We are
The pleasure creation
Gone wrong. gone wrong.” 

Ez azért nem sokat változott 40 év alatt, mióta a klip kipattant, és sorozatosan (főleg női) áldozatokat szed?
A szerintük kiérdemelt, de amúgy a világ minden neves pontjára elutazni akaró bulizásig eljutva,
ami sikerorientációnak csak akkor célravezető, ha szabadidejükben (zooming out of the settings) nem ugyanazt csinálják:
egzotikus utazások, hetyegés gazdag seggfejekkel, bemutatókon pózolás a vakuzásban megrendelésre

 - minden, csak nem szabadság ( terelt marha, captive ! ) - ,
és a magánszigetre fotóst vinni magukkal, nem tudva kiszakadni, mert egyébmást gimi után óta nem tapasztaltak.
És ebben van valami roppant szomorú és elszigetelt: a legismertebb csinos divatmacák, karikás tekintettel,
mint mindentől, a világ kínálta megannyi tanulságos és sokszínű élménytől elzártan, ugyanazt akarva, cselekedve, nincs más.
[ Genre tropes ]
Mert az igazán képernyőn szereplő, folyton odarángatott alakok (megastars in the making) mögött cégek állnak.
Egy terméket fejlesztenek, hiába vannak oda a rajongók azért a valakiért a sorozatban vagy a sajtótájékoztatókról,
it's all scripted és az igazi valakit (ha van) nem ismerik meg, éppúgy nem, ahogy a doboz tejbe nem enged betekintést
a gyártó, vagy a konzervdobozba, vagy a kaparós kártya vagy focis kártya vagy matricás album matrica csomagba.
Az előadás egy előadásba van csomagolva. [ They stared her down with a camera lens - autoriter hipnózis?]
A fotózott nők pedig, akik ezt az egészet megszokják vagy ebbe lettek beleidomítva, másról nem is igazán akarnak koncepciókat.
Mi több, csak akkor kapcsolódva a valóság egy parányi morzsájához, ha pixelt érint, és a digitális fotó elkészült:
a beach-re lecaplatva, a bambusztetős étteremben az asztalt fotózva (ha más nem, maguk), az öltöző tükre előtt is,
ahogy este a koktélokat, és az egész kezdődik másnap elölről, és ezért kell mindig új ruha, már nem a kifutón,
hanem a saját életvitelük (és unalmuk) kifutásáért, ami borzasztó lehet.
Az ezt a jólétet át nem élő lázadó mozgalmár nők a maguk jobb életszínvonaláért tüntetve premisszáik közben, figyelmen kívül hagyják,
hogy itt az elmeháborodás is lehet tényező, mert olyan nincs, hogy ennyi magamutogatás között nincs morbid kompulzivitás.
(ez már rég nem evocative imagery, mert műfajuk sosem volt az) Egy megoldást ismernek minden helyzetre,
és a legtöbb helyzetet ugyanazokkal a praktikákkal oldották meg, és így mondjuk egy immersive sims-eket kedvelő
gamer-hez képest a valóságban kevesebb megoldással dolgoztak valaha, mint aki szórakozásból leül néha gépezni.
Tehát a megjelenés és észrevéve lenni faktor kizár minden mást? A tájat, az eget, a hátteret, a többi járókelőt,
a helyi specialitásokat és a tájazonos tereptárgyakat nem rögzítve és figyelmükön kívül hagyva, mert nem értenek hozzá.
Hogy milyen korból származnak vagy hogy mire jók. Hogy mikor készültek vagy hogy akik készítették, kik is,
és milyen nyelven kommunikálnak, az egész számukra egy oltári nagy homály és ha belemennének a felismerésbe,
önmaguktól válnának frusztrálttá, ezért is bújtak el a millió ruha paravánja mögé.
Csak ahhoz konyítanak, ha a helyzet az, ahol kép készült és posztolva lett, nekik legfeljebb akkor történt meg.
Mi is? Az nekik már mindegy (what's next?).
Ami kimarad nekik valószínűleg, az az, ami minden más, mint magukat visszanézni egy képen egyszer, és már lapoznak.
(entirely cosmetic by nature, ez pedig maga a szüzsé) És közülük azok a leglehangolóbbak,
akik tényleg buták. Vagy azok, akiknek nem volt annyi önreflexiójuk, hogy az adott esetben megszerzett diplomájukon túl
a kocsiablakon és az öltöző függönyén túl rávegyék magukat a számukra addig ismeretlen és nem mások által
előemésztett és újracsomagolt állapotban feltáruló világ felfedezésére. Ebből egyre több van és ezért globalizálódik,
és ettől dehumanizáló, mivel homogenitásra tesz szert step by step, noha nem mindenhol és végleg, mert az képtelenség.
Viszont a klausztofóbia, ami a divatozásba bezárt nőkre lesújtott, tényleg valamiféle labirintusnak tűnik,
amiben csak úgy tudnak tájékozódni, ha valakik viszik őket. Ez, és a színjáték az előterében komoly aggályokat vethet fel.
Legalábbis azoknak, akiket egy ipar szocializált, szállodákból szállodákba utasítva a saját gyémántberakásos
ajtógombos lakásig, amiből több is lesz akár több városban, és farm is "back home", és a szülőket is kitömi és aztán egyedül ül,
egy sötét hotelszobában 10 év szakmai siker után kiégve, a telefonját pörgetve, és nem keresi senki,
(ping my discord OFF) - aláfestőzenének a Yazoo - Nobody's Diary dünnyög, túlságosan lehalkítva, és ettől nyomasztóan -,
és talán lett egy családja, és ott is az utazás mozgatja a szálakat, de más területről, mint az alkalmazotti réteg, amiben elhelyezkedtek,
gyakorlatilag fogalmuk sincs. Vagy eleve nem tudnak már más civil területen elhelyezkedni, mert abnormális volna,
ahogy folyton felismerve leszólítják őket.
Kivárás, pár évig legalábbis, amíg nincs még újabb híresség és ki nem túrja. Civilnek lenni azután? "Visszamenni" (?), so the speak.
Addig is még próbálkozva, saját brand vagy felfújt ajkak? Így nem lehet hairsalon hölgy, sem vidéki kisboltos, sem hegyi túravezető,
csak az, ami, mint csipkés szakmai márványmauzóleum rázárult a többi modellel együtt, a kuksoló sztalkerek ratifikálta publicitással,
a like-okért feltöltve;
végtére öncélúan, majd online mumifikálva szépségüket (azt, amit a társadalmi profitábilis mutogatás szépségnek titulál antropológ módon):
az INTERNET-en terjesztett, sokszorosított, lementett, újra feltöltött egyre egyformább alig-ruházott képeikkel, ez a legacy,
részükről, akik mindent irányítottan tehettek csak meg a siker után, VIP szobák, zárt szállodafolyosók, hátsó bejáratok,
berepülve a magánszigetre, limuzinnal az Eiffel-torony körül leírt esti sugárutas, ablakon telefonnal kifotózós ambientben,
és végül már csak a telefont bújva, ki sem kukkantva, és még néhány év és lehajtott fejjel a telefont szorongatva, Game Over.
Tehát?
Amikor nincs más kínálni való, és az az üzenet, hogy ha semmi más nem jött be vagy nem adatik egyhamar,
ott van még a vetkőzés lehetősége, ez egy sodrásba belökött, úszni alig tudót veszélyeztetéssel ér fel, akárhogy is!
Persze, akinek nincsen más lehetősége, hogy lakhatáshoz (saját tulajdonban lévő lakáshoz) jusson,
és még a minőségi upgrade-ken is elkezd fantáziálni, mi több, egy idő után kollegiális üzletasszonykodóktól is kap példát,
hogy hogyan kell ingatlanba befektetni (ha már eleget feküdt be megannyi helyre), és ebben is új dimenziók,
és szintek nyílnak, ott elszabadul a játék. Amihez a kezdő löketet a gyors haszonszerzés piacaira tereltek akarják élvezni.
Nem Seneca vagy Marcus Aurelius köti le őket.
Valamiféle lineáris storyline-ba tuszkolva bele magukat, vagy eleve abban annak méreteire növesztett egóval,
ami attól nyivákol, hogy még nagyobbra akar nőni és már nem a saját anyagi és testmutogatási keretei nyomasztják
(azokat ugyanis már mind rég átlépte), hanem hogy nem engedi egy szakmai kör a nagyobb egó-csuporba áttelepülni,
mint valamiféle rajzást, az ego remeterákjainak állandó költözködését, ami azt világítja meg, hogy limitálva lettek,
és mégiscsak kihasználva (de ez számukra nem derülhet ki valamiért, vagy olyan cinikusak lettek, hogy félmosoly és csá!),
és amit akkor máshol próbálnak kompenzálni, ott is lepattintva (kihasználva és utána), így az egyre nagyobb ház és egyre
gazdagabb férj megszerzése is jelöl valamit, kudarcok ezek és nem sikerek a felfutás útján, kikövezve emberi árulásokkal.
Valamiféle egysíkú csalódásmentességet hazudva mindenbe, amivel ők hajlandóak foglalkozni sarkon fordulva fél percenként,
slightly unhinged, moonwalking away from everything unaccustomed, és az egyféleségben saját felszínességüket nem ismerik csak fel.
"Oh, I take it and run, baby", ha ez a hozzáállás mindenhez, akkor minden újdonságnak is egy jelentése lehet ebben az értelmezésben,
hogy végül is a hasonló, csak a hasonló jelentéstartalmak és konnotációik kössék le, mert a többit nem tudja dekódolni?
A romantic, mint beazonosítás sem egyféle például. Neki / nekik nyilván a candle & flowers, vagy a tévésorozat vagy a jegygyűrű.
De van a romanticism of adventure is, vagy az, amikor feltalálja és nem feltálalja magát az illető, tapasztalatot szerezve
szenvedés és magára erőltetett szenvedély nélkül. A narrow aperture of autonomic arousal, ami véleményformálás terén elsorvad, fájó.
Tehát?
Tehát a felszínesség az, hogy promiscuous superficiality (könnyelmű felületesség), amiben a szerzésvágy ad keretet az identitásnak?
Az aranyékszerek vonzása? A 6 millió 26-dik divatfotó valakiről, de ki tárolja azt, kit érdekel az előző 6 millió 20 fotó?
Milyen elit? Hol? De aztán? Akinek sikerül bekerülni, az is ideges? Ha nem kapja meg a végén, lehet valami mást kap meg?
Mint abban a micro budget dokumentumfilmben, Boobs (2014), ahol „challenged by industry biases”, stb. Vagy más beavatkozások?
Vagy szükségesek ezek? Jim Wynorski 2002-es vagy 2003-as filmjének megfelelő jelenetekben kikötni?
Eközben titkolja maga elől, hogy van, hogy nem lehet egyből odajutni (disrespectfully), ami a terv volt,
mint ahogy egy legójáték vagy akciófigura csomagolásán szereplő környezet illusztrációja sem lesz ott a szobában,
mikor a toy kibontásra került! Nem lesz ott! Nem! Nem!
A csalódás, aminek gubancaiba belegabalyodtak az-e, hogy nem kapta meg a világtól, amit akart, pedig fizetett érte
(túl nagy árat is) vagy hogy önmagát vádolva csalódik abban, hogy magát nem tartja elég sikeresnek, mert nem megy úgy,
a tervszerű erlőremenetel, mint a karikacsapás? A cortisol magasiskolája. Complaining millennials effektus a posztmodern utóhatásaként.
Mi az a posztmodern? A kudarcot valami konzum-vígasszal kezelni?
Szexuális konzum? Vagy "csak" vetkőzés, miért? To make something cool, ez a motivációjuk vélhetően, még csak az sem,
hogy jó történet jöjjön ki belőle és ismeretségekre tegyen szert, vagy kifejezze magát és reakcióit dolgokra, mert az nem fizet?
Egy dal önmagában ad és kifejez, de nem az, ha másoké van koppintva. A potenciál és a társadalomnak megfelelés, mint pesky allowance,
vezet oda, hogy addig megfelelni, hogy már nincs mást keresés. Aminek része a többi vetkőző nővel tartani a totál pucérságba,
(coushin people, breast for pillow business, egy nudity LARP, ha úgy tetszik) még ha anger & frustration vezet oda, hogy azt hiszik,
ha valamit ott és akkor nem tesznek meg (tetteiket és következményeit ellenőrzés nélkül hagyva), akkor mindent elveszítenek,
túl a kiközösítés fomo élményén (félelmén) az is olykor, hogy nem lesz boldogság enélkül, "The whole nine yards"  oda,
tehát (hogy az aktus állandó áldozatot követel) para, és hogy a világ mindig unalmas, ezért kell állandóan valami új. Ami téveszme.
Néha mások kedvére szolgáló rag-doll, néha három alappóz közötti váltogatásba befagyott idol animation,
ezzel a repertoár nagyjából ki is fogyott, és a többi dolog, amit csinál néha titok, ezek a hobbijai?
Ezzel csak abba a csapdába rohannak bele, ami az -Oingo Boingo : Little Girls- címen futó zenekar dalának egyik strófázása,
ami mint hogy nem az alkotmányos jogaikkal foglalkoznak, azt jelenti, hogy az Alfred Wegener féle fossile evidence teóriával sem,
a parallax effect jelentésével sem, vagy to simulate simulated gravity, vagy metallic polyalloy, esetleg a közüzemi víztisztítás,
vagy a fair trade opciói,
vagy avval, hogy a világ hova tart a háborús ingerek felhalmozódásával, a legtöbbeket már-már érintve, akár áttételesen is.
To defend their honor? Pőrén? (eléréséhez nem kellett sokat tenniük), ez nem egy Broadway Replacement Stars státusz!
Ez közönséges strip off, magából kivetkőzés, hogy magával ne kelljen foglalkoznia, aki zavarja, mert munkát igényel,
vagy mert az egyetlen időtlenség, amit talált, az az, ahogy mindig hasonóan reagálnak rá, mint egy mekdrájvban, ha ledobja?
Rárepülnek. Felelőtlen lehet? Ebbe zárkózva be? Csak azok tartják ugyanis ugyanabban az állapotban a világot,
akik uralmat akarnak a változatlanságban benne levőkben. Úgy családozva ezen körülmények alárendeltségében,
hogy maguk sem találták még meg, miért kerestek, ha kerestek, de menni kell tovább? Vetkőzni tovább?
Met abban van mesterszint? Az állás ezt nem fogja megadni. Ha főmérnökből fő-fő-főmérnöknek is kell lenni valakinek,
és az sem, ha a comb, a váll, a nyak után a belsőcomb, a dekoltázs és a segg a portéka (a moment of ego-formation),
még ha csak fotózva is, elérhetetlenül közel, egy képernyőnyire, ami világokat jelent.
Tehát a triple "A" game release (AAA) vagy a boobs-bottocks-lips olajozva, síkosítva, ajakfényezve:
ezek nem vezetnek oda, hogy valami el legyen sajátítva, ami környezetet váltva és eszközt,
folytatható, alkalmazható. Cicles? Vagy staged? A historic society nem egy nudi csatorna.
Vagy a push-up, ami kamu. Vagy az új történetekért annyira rajongás, mint amennyire félnek tőlük.
A Butt Lifter Padded Shaper Seamless Enhancers Sexy Fake Abundant Bottocks Control Panties, sem.
Csak úgy, hogy Bottocks enhancer (röviden). Enter the preset concept simplistic, ez kevés lesz.
To take influence, mint social dynamics impression, azon a módon, hogy a múltba belesztorizott királyi udvart,
tehát királynőt, de nem történelmit, hanem fairytale királnynőt akarnak alakítani non-stop valakik:
erre nincs statisztika, de arra van, hogy mennyi horror van abban, mikor túl későn jönnek rá,
hogy ez pazarlás volt... mint a vikingeket vagy szamurájokat romantizálni, akik lekaszaboltak másokat.
Ugyanígy van jobb szerepben feltüntetve az önmagát (és nem más hatására) prostituáló nő.
Emberek, tisztázzuk. Ez mind prostitúció! Unbiased! Nem OG! Nem fine capital. Hanem loose her inhibition for cash.
Tehát?
To get rid of emberrasment nem az, hogy get back your honor - tehát, aki azért vetkőzik,
mert kényszerből vetkőztették le valamikor a múltban (és nem tudott ellene akkor még tenni),
annak ezek lehet, hogy példaképek, és azt hiszi, ugyanabból az okból vetkőznek, mint ő akar,
aki eleve azért kezdte el önszántából, mert tartozni akar azokhoz, akik hasonlóan kezelik fájdalmukat?
Ez azért elég sok szempontból kiált segítség után. De szótlanul teszi, levetkőzve (nem éppen 'bang on' impression),
amihez bipolar perk és egy vaskos stockholm-szindrómával már függőség is társul, és online jön hozzá a revenue.
Egy videojáték van "where you can purchase mental illnesses", ez a Gotham City Impostors (2012), már kivonták.
De aki tényleg Harley Quinn akaratlanul, méghozzá egy perverz fajta, az fokozatosan süllyed bele saját hajlamaiba,
megrögzötten ahhoz a közeghez húzva, ami jutalmazza a kilengéseiért, amik számára a folyamatos felszabadulást jelentik?
Viszont mindez puhatolózás nélkül, durr bele? Vagy azért, hogy így fogjon ki egy olyan biztos egzisztenciát,
amit majd olyan valaki biztosít, akit az előző őérte esedezők, sorban állók és vetekedők közül mazsolázott ki?
Szexi parazitaként?
Vagy ahogy a korszellem tartja, mint tetterős, független és főleg bátor nő, aki belement mindenbe, hogy megszerezze, amit akar?
Seductive thespian? AP Christmas 2024? Az a tévképzet támadt, hogy mehet a szabadrablás? Elég távol van ettől az etikus romantika,
Billy Swan - I Can Help (1974), és társaik. Ez már rég nem a Third-wave feminism, ez már csak annyi, hogy mindenre helyeselni kell,
mert ha nem,
az nem píszi. Ami meg már nem 

discord.          Ahogy ez kiderült a „How Snow White Just Became” analízis storyline-ból is, hogy nem alkalmazható folyton.

Akkor mi még nőies, ez, hogy SEX PISSED DOLLS ANARCHY? Vagy ez a duó? verabambi.com/collections/canvas-art
Vagy a pehelykönnyű hálóingben vallomást tevő hollywoodi ex-alkoholista dekoratív hölgy, aki egy posztban esszét hagy hátra megingásairól?
Visual pandemonium. Ez nem problematic portrayal of women characters, hanem amihez szoktak.
Mi akkora nagy ugrás az egyenjogúsági jogok terén? A kulissza magában, mint áttetsző ruhanemű, ez volna a harc első vonala?
Seen by the majority of women as a definitive step forward, társadalmi horderejű tényezőként (as from feudalism to monarchy)?
What a sex worker can teach us about human connection | Nicole Emma | TEDxSaltLakeCity ! (egyet értünk-e ezzel?)
EMPOWERMENT vagy BLAME? Ha magukat úgy kritizálják, hogy ki cikibb a másiknál abban, ahogy kéreti vagy teszi magát?
Illetve a kicsapongó, frivol esetekben a női hivalkodásból vagy nivellálásból fakadó trófáért trófeává válás,
submission-streak, people pillow?
Mint good (önjelölt) vibe manager? Genuinly do? Vagy a tragédia előtt még kiugrani? Completely disengaging?
Nehéz lehet a Alanna and Brianne (aka Fionn) duó neo-glam pop-os divat és a bakancsos Larkin Poe duó stílusa,
vagy köztük és a black metal között elhelyezkedni,
és mert ezek is rétegzenék és a maguk kifordított vagy hagyományos jellegükkel nem teljesen mainstream,
ezért lehet, hogy a legsikeresebbnek és leggazdagabbnak tűnő műkörmös vagy filmszínész sztárok után kaptatnak sokan
- Awards Trivia - ,
egy olyan hamis képet próbálva magukra ölteni, ami nem más, mint an idealized phantasy of their own power struggle (anyagiak hiánya),
ugyanakkor azokat a pénzeket ő nem fogja megkeresni, mint a sztár, és a munkahely mellett összevásárolt egyre drágább kozmetikumok
és egyéb cicomák visznek bele sokakat abba, hogy a kiegészítő titkos keresetük szférája végül magukkal ragadja őket a stagnálásba.
The facade of success. Justifed dominance of the seemingly nincstelen. Az egész felhajtás egy mintamásolás, előre lefektetett szabályokkal.
Teljesen zárt. Nem ez a menekülés. Akik kicsiben kompenzálnak, sem lógnak ki teljesen a sorból, az extravagancia eltúlzása common feature.
De akik megjátszák a magukat megjátszókat? Comprehensible or nonsensical? Kicselezve a többi nőt azzal, hogy az ő szerepüknek álcázza magát?
Comprehensible nonsense? Mégis gyakoribb az elsődleges érdek kielégítése, a figyeleméhségé, amelynek hiúsági indexe valóságos mérce lett.
A rúdtánciskola például, mint rutinmozgás délutánokon egy dolog, a nyilvános bulin és fesztiválon rúdra kapaszkodni várva a visszajelzést
(POLESQUE SHOWAustralia ‘23 bajnokság vagy EXOTIC REVOLUTION 2023 show), ráadásul rendszeresen és találomra,
úgy, hogy az illető egy vendégrésztvevő, már nyilván exhibicionizmus megint. Illuminációból fakadóan utólag repented leisure,
vagy úgy, hogy akik jelzik, hogy ezt nem kellene, azoktól el akar szakadni, mindez a dráma minden mozzanatával: egyszerűen kicsinyes.
Nem másokat nem tiszteli, önmagát nem tiszteli, elhelyezve a szocióban. Minden másban is, testhez álló karcsúsító cocktail dress body-ban
menni munkába vagy egy casual családi rendezvényre a leendőbeliékhez, azt jelenti, hogy valahol valami beragadt, ha nem tud váltani,
nem csak közegek és az oda illő ruházat között, hanem, hogy nem tanulta meg, mi az ünneplő vagy buliruha és mikor nem kell viselni,
vagyis ha neki mindig kell, akkor a buliruha lesz az alapfelszerelés, és akkor ahhoz képest kell a még kihívóbb, itt tart a divat a leggings óta.
Ami alapján a felkérések is gyorsabban megtalálják a hajlamosokat, sokasodnak a szereplések, és így a médiatermékek és szexpartner oldalak.
Egyszerűen a bodycon dresses, sleeveless tops, crop tops, lace (és más semmi), off-the-shoulder tops, large cleavage, loose fitting, stb. 
An invitation to dance.  It depends on the woman, mondja a naiv reakció. Vagy The Fixx - One thing leads to another, lyrics?
A high action sequence filmekkel ringatott társadalomból, ahol the art-house director of megaviolent blockbusters formákból
rengeteg szaladgál híveket toborozva vetítés címszó alatt gyűléseken, ebből a scientific non-fiction-ből néha kiszóló kevesek,
„Yoga pants and something with a lot of cleavage?”,
reagálnak kritikusan; és az, aki úgy akar elmenni randira, hogy nem mindenki őket nézi és odajönnek egy milkshake közben huszan,
mert az akkor nem a randiról szól, ott a nő a randit kihasználva talált alkalmat korzózni, de még akár kontaktokat is gyűjteni (undi).
The half-bakedness of introduction.
Akinek felhívják erre a figyelmét (stiffness), az tüntet? Aztán jön a rage quit? Fresh slate? Eközben csak oda nem illő volt a sok kacérkodás?
Vagy aki tetoválásokkal próbálkozik, no nem a surname a tarkójára (biztos, ami biztos), hanem olyanok, mint a pubic hair alá
(hogy eltakarható legyen) vagy a térdnél a belsőcombra egy apróbetűs négysorost,

When the sun peaks in the skies,
Seek where shadow's end lies.
Where light into darkness folds,
You'll find treasures untold.
                                        (mondjuk ez a Witcher III-ból van, de ilyenekkel találkozni testeken,
                                                                                                                amiken a játékbeli szoborhoz hasonló formák is találhatók)


De van az is, aki leül a bárpultnál kitolt seggel és nem érdekli semmi. Nem akar sztárnő-sztárférjet. Very different forms of attraction, tehát.
Ami után a magukra maradtak és a ruhának megfelelően - mert más arculatot nem mutat soha az illető, soc.med. profilja meg még olyanabb -
bizonyos delikvensek pásztázómezejébe került lányok közül egy adott százalék megállapodik a kiszolgáló szerep mellett. Kettőséletet élve?
Darken of the virgin flowers”, és egyértelműen a szerepet fogadva, akik betanult szexuális étvágyukat túl sűrűn és túl sok emberrel csillapítják.
Moral peak with ethics standing rock bottom. Hogy utána önértékelését számlaszámhoz kötve prezentálhassa?
Olyan a fogadtatása a műveletnek, mintha előre nosztalgiáznának ezt illetően, nem úgy, mintha ezt most ki kell használni,
mert nem mindig lesz ilyen egyszerű garázdálkodni, hanem hogy a megtörténte után már epic egyszeri alkalomként,
és nagy teljesítményként van előadva (a con artist vagy az escort egzotikus története), Youtube essays and nostalgia thursting.
De mint mindenhol, egy a közös ezekben a csoportdinamikákban, előbb a kutyus, aztán a lagzi, utána az offspring;
ez az egyetlen, amit a lakótelepi lány és a kifutók fenevadnője is elvár (mint az ezoterizálást?), ez valami szokvány lett,
mérhető, papírozható, számonkérhető, fact. De a többi dologban hiába igyekeznek insta fotókat rekonstruálni,
mint valami metropolitan népmesét, magukra öltve próbálva eltanulni mit hogyan kell, tök hiába. Mert a celeb fikció.
A celeb sem tudja, hogy ő fikció. Hogy ránőtt az avatárja, vagyis, hogy az avatár szerepe ráolvadt
bármi más potenciális szerepre, és a mindent ebben elért karakternek egy dolog marad, az, amit eleinte elutasított,
elkezd vadiúj babakocsik után kujtorogni?
 

 

 

The tail of Pikachu, szafaládéval III.


Létrejön a témaváltás, ugyanaz a mánia marad, csak máshova fókuszálva, de van, hogy erotikus anyuka akar lenni valaki?
Akkor is, ha a fesztiválozó, filmekben szereplő, minden drága ruhát (rabszolgák varrták!) rá agatott, sminkelt,
gondtalannak tűnő, szállított, etetett, fektetett, feleségül vett és meggazdagodással elvált hírességek egyike
előbb aranykanalakat kocogtatott a lábai között, aztán már akár a gagyi területén is megjelent? Valami amazonebayoldalon,
mint Posters Art Print Wall Photo Paint Poster Hanging Picture Family Bedroom Decor Gift, egy tömegcikk?
Ez sem tántorítja el a rajongókat, mert ez legyen a legnagyobb gond, legyintenek a polcokról mindig a legolcsóbbat vásárolva.
Vagy amikor addig híres modellek a régi címlapokon a női (már nem lányos női) borítóképen várandósak,
ott akkor megint borul néhány bili, de ezt el kell hessegetni gyorsan, vagy kedvenc divatlapot váltani pár hétig.
(illustration: - 1 - 2 - 3 - 4 - ). Ratajkovskij ugye pont ugyanez az eset volt, azonban ő tudatos anyuka,
a szakmai kitartása buzgó (a hagyni kell típusú nők egyike), INAMORATA márkájával már nem azt üzeni,
hogy bevételért mások ruháit és fürdőruháit lehet viselni időszakosan (felvételen rögzített körülmények között),
vagy az insta profil benyomása alapján azt, hogy egyfolytában lehet estélyiből bikiniből estélyibe bújva hajtani a pénzt,
hanem hogy kiterjeszti saját szakmai szenvedélyét oda, hogy másnak kell már az ő fürdőruháiban büszkének lenni.
A számlatömbből készült jegygyűrűtől meghatódó formabontó formatervező új üzenete: CiTY KiNi iS HERE.
Eltartani a familiát, nüanszíroz. Ez az, amikor bekerül a képbe egy olyan kipukkadó lufi, hogy elhúzott a rajongók mellett
az idol, mert tovább lépett, mert már nem volt elég érett az üzent kép vagy már kicsit nyomasztó egyesek számára
a csipkerózsikasztárság, a platina- és randiképes magatartás után a profilváltásból lagzi és szülészet lett. A rajongók meg?
Azt az összevetést tehetik, hogy Nagy Kriszta x-T: Kortárs festőművész vagyok (1998) c. kritikai munkája ma
Alltagssache / Chose de tous les jours / Coisa quotidiana, stb. A rajongó pedig innen indul, ha be akarja magát fokozni a rendszerbe?
(Ide vezetett a mindenféle body art mainstream-mé válása és az emancipáció nevében történő olyan kirohanások, amikben a szexualitás alapnorma lett,
hozzátéve a pornográfia digitális térhódítását a kamaszszobák zárt ajtaja mögött, majd telefonjaikban, a hentai és a body horror
és egyéb expresszív tartalmak, lásd. szociális média megfelelőit, mint onlyfans & co.)
Miközben a sztárparádéban kikopó, de leginkább néhány évente kipörgő alakokat leváltják mások, így a példaképek lecserélhetősége,
és customizable panoptikumuk szisztematikusan történő teljesen átalakulása is olyan bizonytalanságokat emel be a rajongók ideálnívójába,
ami rendszeresen feltűnő elbizonytalanodásokhoz vezet, illetve az egymásban mindent a feltűnésért fokozó bálványokat lekövetés is itt van!
Hailey Bieber Through the Years: From Modeling to Her Marriage to Justin Bieber, akkor ezt hogy utánozzák le?
Hailey Bieber's Net Worth Is Ten Times What It Was Five Years Ago—Casual? Vagy ezt éppenséggel, MRS. BIEBER.
De megkavarhat egyeseket egy olyan The Onion cikk, hogy azt feltételezik, ez is annyira valóságos, mint a normál bulvárhírek.
Mert az is! Ugyanannyira tényszerű ez is, meg az is. Azonban van egy minőségi különbség az átverésekben, a díszlet és a felhajtás.
Egy külvárosi versenyautóbemutatón habzó szivacsokkal fetrengő raj pompomlány más, mint a Walk of Fame mellett közvetítve,
a minden szösztől mentesített (rabszolgákkal felnyalatott) los angelesi vörös szőnyegre kilépő pozőrök és színészáldozatok
siserehada, mert vajon melyiket veszik be előbb a gyanútlanul a látszatok csapdái közé betámolygók? Akkor mi a maladaptive,
hogy beveszik a megtévesztést, vagy az, hogy ellenállnak annak, ha eltanácsolják őket tőle? Vannak nagy koholmányok! Máshol az, hogy 

Taylor Hill Lands Lancôme Beauty Campaign

Take a look at her campaign.

Melyik vagy mennyi ilyen hír okoz szorongást azokban, akiknek nincsen saját termékkampánya,
és a busz, amire munkába menet felszáll némelyikük, attól csúf, mert nincs rajta az őt ábrázoló parfümreklám,
ami persze nonszensz, mert ha szerepelne parfümreklámban, amit buszokon és sugárutak felett kiplakátolva hirdetnek,
már nem járna busszal, legalábbis átmenetileg biztos, és a munkahelyet illetően is az valószínű, hogy lecserélte egyből, nem?
De a még elvileg iszonyú nehezen elérhető ugrások is, hogy a példakép palotát vett vagy aranytortát eszik naponta,
vagy egyszerűen az adottságok azt mondják, hogy Vanessa Moody vagy Camila Morrone (cikk1, cikk2),
vagy Hailey Bieber, Noel Berry, Maya Stepper, Iris Law, Paris Jackson, Jourdan Dunn, Diana Silvers,
Malika Louback, Meghan Roche, Stella Maxwell, Julia Hafstrom, Taylor Hill, Claudia Czapiewska, Emily Gurr,
stb., 
máshogy néz ki, mint ő,
akkor nincs megállás!                    MICSODA??? WEDDING MAKE-UP??? Hogy olyan is van?
Akkor sem, mert már nem ez számít, hanem hogy a szerepet magára vetítette a fan és dacból viszi véghez
(„fanfictasia”),
már ameddig az imitárorkodásban eljut dühében és frusztrációjában (ezek tényleg gyerekek) valahova,
mindvégig azt képzelve, hogy egy match-cut ő, valami vague successiony van it at play (hogy megörökölje
az alfa-nő pozícióját, ha túlutánozza őt - amitől persze paródiába megy át -, vagy az csupán a helyzet itt,
hogy vallásra talált vagy (domináns) barátnőre vágyik, a friend, akiért képes feladni saját realitásvonzatát,
és a példaképet és a tükörképeket hasonlítgatva, ahányszor,
vagyis akárhányszor tükör elé kerül - és ez nem is tudatos a többségnél, ez inkább megfigyeléses eltanulás -,
az van programozva, hogy ellenőrízze rendszeresen, hogy elérte-e, amit más visszajelzésekkel is megerősít.
Megint csak a várt visszajelzést felé leadóknak adva oda magát és figyelmét, amivel manipulálhatják is. Azt is ellenőrzi?
Arról nem szóltak neki.
Anguish-loophole exploited ! Marad a vanilla entourage, vagy a kihasználókkal hetyegés, és a repetatív megfelelés-obligió, sőt oktroj!
Ezért is kellenek mindig új ismerősök, új szeretők, új ​​​​​​bulik, hogy onnan új szereplők válaszolják meg a tükröm-tükröm kérdést.
Aztán visszajutalmaz? Semmi reverse catfished. Hook-up. 
Egyre gyakrabban, végül folyton a mary sue character imidzs kerülgeti. Aminek kiváltságossága és elértsége viszont kérdéses,
mert arra nincs forgatókönyv (Lo and behold!), hogy mikor van kész, mikor lett olyan, mint. A nárcisztikus pszichopátia területén jár jócskán már,
és az illetőnek mégis kell a feedback. Aki nem ad (mert ráunt), attól megválik? Az állandó ellenőrzés pedig bizonytalanságra utal.
Egy újabb szimuláció, ami önmagát szimulálja, hogy ellenőrízze, ez azonban a fejlődést szinte ellehetetleníti.
Tehát, amikor a szerep változna, mert a karakter változik, akkor is visszatuszkolja magát egy korábbi fázisba,
mert fél a változástól és a külsőségek kérgeibe bugyolálva őrködik saját állandósága felett, munkaruhában vagy causal clothing,
bikiniben nem bikinihez való helyeken, vagy tapadós picsadresszben egy ezzel figyelmet megosztó helyzetet idézve elő,
teljesen feleslegesen. De önmaga számára nem, mert állandóan provokálnia kell a visszajelzést a saját önigazolásáért.
Szimulációkat futtat azonos paraméterekkel, azonos eredményeket várva. Nem újakat, nem felfedezést, hanem instát,
azaz instant dolgokat, a fast food, a ready made, a mélyfrigó pszichológiai változatait. A szimuláció, mint önigazolás tehát!
Baudrillard, ha úgy tetszik. A szimuláció önmagáért való folytatólagossága a hiperreflektivitást csak nosztalgiában adva vissza.
Önmaga tegnapi változatát sírva vissza, önmagán nosztalgiázik? Akárcsak a metamodern storytelling mint fraktál-dilemma, felfutóban!
Mintha a Blade Runner arról szólna, hogy a teszteket végző kommandóst lekövető nézőt teszteli egy film, ami egy kísérlet része.
Vagy egy Verhoeven filmjelenet, amiben azt tanácsolják egymásnak a disztópikus városlakók, hogy üdüljenek úgy,
hogy önmagukat heverik ki. Ez az, amire a megszállottság képtelen, azoké, akiknek a fennállás értelmét a magukban gyönyörködés adja.
A digitally augmented reality felé való átmenetben tehát a másokhoz hasonlóan vetkőző wannabe híresség
a moded és upgraded, a retusált és bármikor stílust váltó kulturális világhelyzet változásában egy régies megközelítés máris,
mert még fizikailag akarja lereagálni a helyzetet és nem egy metavalóságban, ugyanakkor, ha elválasztaná
a szociális média perszónát attól, aki potenciálisan a magánéletében, akár sikerülhetne is a tézis bizonyítása - akarva, akaratlanul -,
csak hogy ő nem ezt akarja, hanem elismerést és a módszert a figyelemfelkeltésre csak alkalmazza (átállva másra és másra, ha úgy adódik);
nem pedig menet közben elemzi és a maga helyén kezelve, mint eszközt alkalmazza a megmutatást. Mert ő akar lenni az eszköz!
Ennyire önző, és ennyire egocentrikus. Már nem három dimenziós szépség-testiment, még nem metaverz entitás,
ahogy még nem felnőtt nő, de már nem is minden csacskasággal együtt csak megjelenésével mindennek eleget tevő kislány.
Ennek feszültsége frusztrálja. Ez egy anxienty provoking existential crisis, kisebb-nagyobb mértékben. Létbizonytalansággal ér fel.
Ezért ellenőrzi a dolgokat, amiket rutinból csinál, és a csinálásuk (ismétlésük) az ellenőrzés, mániákusság is ez.
Emergency preperation mode, de egyfolytában?
Ami kételkedni kezd a szépségben, az abban létezésben, amihez csak megjelenésével tudott legjövedelmezőbben kapcsolódni?
Az állandó ellenőrzés pedig bizonytalanságra utal, ahogy ez kiderült. Az önkonzerválásnak egy nagyon kétségbeesett módja,
amihez az is tartozik, hogy a kivetkőzés az intimszférából egy elismerésért (ezért bármit megtesz?, csak fogadják be) gesztus valahol.
Gyerekek, akik a testükkel akarnak nem felnőtté válásukban gondtalansághoz jutni, akárhogy? Sérült gyerekek, felnőtt tükörképekkel,
amiknek ellenállni próbálnak? Érdekes módon egyesek ellenállva annak is, hogy az adott szimulációból kilépjenek,
vagy szintet lépjenek a vállalás komolyságában (level up), mert az egy újabb ismeretlen terület, nulláról kezdődik a beilleszkedés,
legalábbis ez egyik valós félelmük, egy másik ligába kerülve, komolyabb riválisokkal, jobb testű fiatal más nők között
- mint egy Hollywood conveyor belt -
ahol már nem ők vagy ő az az egy, aki ledominál jelenlétével egy kávézót, ahol dolgozik, vagy egy szabadstrandot, ahol nyújtózik,
vagy egy egész irodaházat (de egy második irodaházat már nem!), ahol róla fröcsög és csámcsog és rá izgul fel a fél épület;
ugyanez tehát, ha blöfföl, nem kerül ki a hatalmi játékteréből, az uralma fennmarad (ameddig-addig), de egy karrier abban,
amit kompenzásából vagy függőségből csinált, ott, ahol mások átlátnak a blöffön vagy gyakorlottabbak a vetkőzésben
(és ami ezzel jár, napirend, konditermek, étrend, castings, lekérések, strictly emotionless casual routine sex, stb.),
ott már nem ő a csúcsragadozó az uralomban, manipulációban, csábításban, és nem lesz a társasági középpontban az ő akarata,
tehát az egó hatáskörének közepén a saját hatások egyvelege. Specific short-term needs. Néha egy kis shallow trivial pleasures,
effortless connections, az egész innen fakad. Talán ebben ismer magára. Amiben, ha loop-ot képez, utilitarianism a keretrendszer.
De ezzel nem lehet bemutatkozni ott, ahol hosszútávon befogadás és otthonra lelés a cél. Csak ott, ahol egy szukát keresnek.
Minél nagyobb a közeg és több a résztvevő (és kevésbé kollegiális és zárt körű), annál több permutációja lehet a reakcióknak,
amiket a viselkedésére leadnak, és annál több irányba terjedhetnek szét jogos pletykák vagy koholt ripacs vádaskodások.
Ott harcolni kellene. Ott viselkedni kellene. Ott szövetkezni, forming alliances. De mi van, ha ez eddig kimaradt, és félelmetes?
A szakmai ranglétrán csúszkálás fel-le, egy adott kötelezettség. És a mutatvány átalakul azonnal. Ha viszont eddig az volt a hír,
hogy a vágy a már most hírességekhez csatlakozás, majd amikor meg kellene lépni az ehhez szükséges láncreakciókat,
és nem megy vagy nem is ez a szándék (csak a helyezkedés volt) és lebukásveszély van, hogy blöff volt az adott nyilvános,
hektikus, munkahelyszerű, nyughatatlan és számonkérhető közegben megfelelni akarás, ott még egy öngól, a leszereplés fenyeget.
Iterált magával nem foglalkozik, mert az valaki más? Vagy annak a valakinek akar megfelelni és mivel azt spekulálja,
hogy oda úgyis eljut, nem számít, hogy hogyan, milyen eszközökkel, és milyen sérülések, illetve emberi kapcsolatok felbomlása árán?
Vagy meglépi vagy nem. Profi lesz vagy lébecol tovább. Self-inflicted wounds (SIW).
Fokozatos belemenés és átmenet itt ebben nincsen. A vetkőzés öncélúvá válik azonnal, ha amire hivatkozva történt, elmarad.
Visszamenőleg válik akár öncélúvá és szánalmassá. Kivetik, megvetik egyesek? A magának vermet ás esete, megúszható?
Ez talán az első kérdése annak, akinek a sok éve fenntartott blöffje, aminek lecserélése és fejlesztése nem volt téma
(mert nem szorult rá), most egyszercsak összeomlik és vagy jellemfejlődéshez vezet valahogyan vagy menekülőre kell fognia.
A cast aside félelmei hirtelen nagyon hasonló okozatokból váltak talajvesztési komplikációvá, magát utáltatta ki valahonnan,
ahonnan tovább lehet állni, és ezt sokáig lehet egy nagyvárosban, utána nagyvárosról nagyvárosra megtenni, de attól még zsákutca.
Ugye a debüt az volt, hogy a girl who comes to town and wants to make it to an important position, és mivé torzult?! Hol a kontroll?
Ami még ha azt is jelenti, hogy az esély megvan, hogy egy hasonló medium difficulty közegben ugyanúgy behálózza környezetét,
ugyanakkor a beilleszkedés is nulláról várat magára, és a digitális szociális hálók korában mindenhol az első hónapokban
lefeküdni, hogy a beilleszkedés, a védettség érzete vagy a jó vélemény vagy a szexuális kapcsolattal megerősített
kollegális viszony gyorsan hasznára legyen, megint lebukáshoz vezethet: azaz, hogy ez egy ilyen, még hogy modellkedni akar,
hisz ez egy kurva. Csiripelik szét a női munkatársak is. Hát még, ha lenyomozzák, hogy részmunkaidőben tényleg az.
Anélkül is ádáz helyzet. Méghozzá az időszűkének önnyomasztó tényezőjével állandóan dolgozva, egy olyan generációt kijelölve,
ahol a másodpercek, ha lemaradás van, óráknak és napoknak tűnnek, eme logika mentén a világháborúk középkornak,
a középkor ókornak - ha van egyáltalán ilyen történelmi tudata egyeseknek közülük - minősül, és kérdezik-e néha önmagukat
(közülük is a rátermettebbek, akik röhögnek az egészen), hogy saját jelenlétük hol és milyen eseménysorban helyezhető el?
Vagy az elhelyezés kérdése is ellenőrzés, tehát nosztalgia? A többi már az elején olyan, mint a RE-EDITION F/W 2022 borító,
mégsem menekül a szexpiacról, mert a korszellem ezt kudarcnak könyvelné el, tehát tabu. A RUSSH JULY 2023 a kapu-pornó soft style,
és ezen lehet vitatkozni, ebbe egy csomó lány belemegy. A slightly different industry. A kiszállás az érdekes.
A fetisiszta modellropogtató divatberkekből, vagy onnan, ahova a felkapaszkodásban versengők közül a 80% legalább lecsúszik
(and get sprayed in the process). Subsequent inflated raft emergency move, ha lekésve az is, akkor a pótcselekvés és a nyugtatók?

Veszély.
The more attractive they are, that the more they succeed in attracting people,
the more likely they are to attract trouble of some other sorts (...) not what they do,
but due to how they are (...) this is unfortunately quiet ironic (...) what happens to them
if they dare to be too attractive
, kivéve, ha nincs más trükk az eszközkészletében (és trükkökből tartja fent magát),
főleg, akinek ez már a mindennapi függőségek egyike, főleg azért, mert kevésbé tart attól, hogy mi történhet (ismeri a fogásokat),
mint hogyha nem bántják vagy vetkőztetik és meg kell szólalnia őszintén vagy érzelmi reakciókat várnak tőle, amiktől lefagy.
Mi ennél tragikusabb? 
Talán az, ha erre kondícionálták pubertás kora óta, vagy azóta, hogy azt akarja, hogy észrevegyék, felfedezzék,
aminek sok oka lehet, de legvalószínűbb az árvaság, az apa-komplexus, az előzetes bántalmazás feldolgozatlansága vagy az elmebaj.
Ahogy a James White and The Blacks a színpadon előadta Sex Maniac című albumuk alapján:
„But when you're out alone at night, you better watchin' your step” ! Vagyis mi a képlet? Biztonságra vágyik, de a veszélyt keresi?
Le lehet ezt az egészet így vezetni. Sceptical definition? De ezt egy szobácskában a telefonjába belesimult lenni-a-levésért tini nem teszi meg.
Aki viszont azt, hogy mennyire elérhető még a non-digital icon status, úgy kezeli, hogy nincs beosztási módszere, hogy mit mikor,
vagyis hogy hogyan kellene fokozatosan karriert építeni (olyan területen egyébként, amin belül reálisak az esélyei amúgy!),
hanem az őt megkörnyékezéseken még eltűnődik olykor.
A könnyelmű pedig keresi a shortcut-okat, és azzal is bepróbálkozik, hogy csak egy-egy ugródeszka, egy-egy influential boyfriend kell,
kikötve valami kiélt rozzant seggfej mellett, aztán a sokadik nacho penis mellett akár (és valahogy sosem jön el a várt sztárság),
átverte önmagát is azzal, hogy ő volt, aki bepalizott másokat (már csak egy kis türelem kell), de őt használják orrba-szájba eközben
(Nancy Sinatra These boots are made for walking refrénjétől a Showgirls filmig, „if somebody gets in your way, step on them”, durvaságok).
A nihil.
Mint aki egy 10 flop films futam után még mindig abba ringatja magát az ismerősök tanácsai ellenére, hogy híressé válni kell.
A RENDEZŐNEK, vagy a hatodik ismerősének miatt, akik átadták szobáról szobára és még mindig ez a képzelt imázsa,
idealizált - immár vintage - mirage, hogy Kirstie Alley, 1988 lesz belőle? Vagy Dua Lipa 2024? Az úgynevezett boondoggle.
Vagy aki azért koplal, hogy beleférjen egy olyan ruhába, amihez kell valaki, aki megveszi neki azt, miután egy hasonló cikktől megvadult :
Elsa Hosk Mastered the Most Glamorous Movie-Date Outfit
At Cannes, her Saint Laurent look was equal parts fabulous and comfortable
, és akinek a teljesítés egyeduralma a döntő,
az nyilván fejest ugrik a g**cimedencébe és fejjel megy annak a falnak, ami szőrös hasfalakból áll és előtte le kell térdelni,
hogy a fal szétnyíljon. Sugar daddy-e? All About Her Oval Diamond Engagement Ring? Engagement ring upgrade, faszikám!
Tehát?
Párkapcsolatra nőket ösztönző nők is maradtak még? „Að makinn gerir líf þitt betra“ - Þórhildur Magnúsdóttir. Hosszaban kifejtve:
„Eina ástæðan fyrir því að ég vil að þú sért í sambandi er að lífið þitt er betra með þessa manneskju í lífinu þínu heldur en án þess,“
„Við eigum að velja sambönd sem gera lífið okkar betra heldur en ef þessi manneskja væri ekki í lífinu okkar. Það þýðir ekki að
sambandið á alltaf að vera ógeðslega næs og æðislegt, bara í heildarmyndina er lífið þitt betra með þessa manneskju í lífi þínu.“
De mi van a többiekkel?
A vádolt oldal a nők? Hogy Tereskova szerint engedve van nekik, és honnan jön? A vert családokbeliség körülményei
között kezdődik talán az 50-es években (szesz szag), egyúttal az átruházott meghunyászkodás nemzeti karakterével,
főleg a háztartásokban, és a konszenzuson alapuló közvéleményformálásban
(amiről itt fingja nincs a többségnek, hogy olyat egyáltalán lehet).
Tehát az elmúlt 70 év közepén valahol a videokazetta pornográfiáról
a DVD-k néhány évét követő utcán leszólítós és vetkőztető casting filjmjei az, online változatokkal hamar,
ahol már rég el lett tolva a sikosítón megcsúszott bicikli. Rajta a fél ország lányaival? Desperate solutions?
Nightclub-okban korábban az egyetem alapján (ahova járnak) ülő lányok a 2000-es évek elején,
odáig, hogy a gólyatáborvezetők felekezeti és testméretek alapján bekategorizáló listákat gyártanak,
egészen a drogfürdőkké változó nyári sokféle tópartfesztiválokig és taperolós termálfürdőpartikig,
Tereskova valahogy lemaradt arról, hogy az ország a szolgáltatások romlása (from bad to worse)
és az önmagát kiszolgáltatás kettősarányosságában mivé változott, vagyis förmedt.
Ezért húznak el az emberek. Nem azért, mert mind prostik. Hanem, mert van rá lehetőség, a veszély adott.
Amit a szegénység lehetősége tart nyitva. Ami a szociális háló dekonstrukciójának eredménye.
Ezt kell megértse Tereskova. Hogy az állapot minden téren gáz, és a szexpiac egy kényszermegoldás,
az egyre hevesebben elharapózó szegénység és a pornón felnőtt fiatalok sokaságának érzéketlen
- poisoned with commercialism and franchising -,
és világnemértő, a durvaságot elfogadó hozzáállásával (exposing the genitals to an unsuspecting person).
Az értékesítési szokások azután azt is előtérbe helyezik, hogy milyen szupersztár bánta meg a vetkőzést
(home video-n, szélesvásznon vagy blockbuster-beugró szerepként), csak hogy akkor még nem volt szupersztár,
és ez, meg a következményei, hogy kik és milyen szándékkal figyeltek fel rá (meghívók furcsa helyekre),
volt a behopp, nem? 12 Actors Who Regret Shooting Nude Scenes (utólag? ... anyád!) Ez már nem jut el a fan-okhoz,
akik igyekezetükben, hogy ők is menők legyenek, a filmek szadista jeleneteit utánozták le és bántalmakon mentek keresztül?
Hozzá a reklámértékű utólagos mentegetőzés? Ez nem tűnik fel a szakmának? A többi fiatalt pedig dicsőítsd! Hogy ellenállnak!
Self-tape videoknak és insta reel feltöltéseknek, ahol a lány pl. benyögi, hogy elrejtett egy képkockát, ahol meg¤***jazzák,
vagy egyéb tartalmak, amik pedobaiting és clickbaiting, vagy ahogy a franciák mondják, putaclic
Minden ilyen tartalmat elnyelő Virtual private cloud (VPC) komponenseken tárolt iszonyú tömeges parádézás és színpadiasság!
Elvégre olyanok dőlnek minden digitális kulcslyukból, mint Evann Haley és férfifogó szendvicskampánya például
Videocsatornája is van (11 felvétellel in nomine suo a Youtube-on) , ahogy tucat más platformon is terjeszkedik.
És ő csak 1 a milliárdból!

(A nyílt levél Tereskovának így 18 év nem találkozás után, lezárva.)