73 / 100 uploads: Charles Bukowski poems translated by Erdődy from English to Hungarian ®

INTRO:
Henry Charles Bukowski (August 16, 1920 - March 9, 1994): Mid-XX. century, German-born American poet and novelist also known for his short stories written about suburbian people and barfly communities. These stories are based on social and cultural aspects. The rundown - Skid Row - economic wasteland ambiance of his home city of Los Angeles he has documented with care and great delight...
LINKS_HUN: http://cartaphilus.hu.s2.webhosting.tvnkft.hu/szerzok2.php?szazon=9
LINKS_ENG:
www.poemhunter.com/charles-bukowski/poems/

www.poemhunter.com/charles-bukowski/

www.poemhunter.com/charles-bukowski/poems/

www.bukowski.net/poems/

Available Bukowski translations (books) in Hungarian - - - >>> https://helikon.libricsoport.hu/szerzoink/bukowski-charles/

 

BUKOWSKI VERSFORDÍTÁSOK ITT / BUKOWSKI POEMS HERE:

Erdődy has also published a few works recently in Forrás / 2018 4.:

http://www.forrasfolyoirat.hu/1804/index.html www.forrasfolyoirat.hu/1804/bukowski.pdf (click here and a pdf will open!)

https://epa.oszk.hu/02900/02931/00219/pdf/

Published 2020.04.24._: Charles Bukowski versei – Erdődy Kristóf fordításában
Also reffered to @ terebess.hu

Additional independent underground Bukowski night @ Mersz Klub, Budapest, 2020.03.13.:

https://www.facebook.com/events/159938831697521/

https://performance-dock.prae.hu/10144-a-tomegek-geniusza/

 

Charles Bukowski : Az öreg holland

Törzsvendég volt egy amolyan
kocsmában Phillyben
és mindig bevert
3 nyers tojást a sörébe;
71 éves volt, ám még
ereje teljében, továbbra
is munkában.
És ott ültem,
4 vagy 5 bárszékkel odébb,
20 körül, telis tele
félelmekkel és az öngyilkosság
gondolatával és csalódott reménnyel
a szerelem iránt.
Hát ja, bánatból,
ahogy tudjuk,
még több bánat lesz,
és ég és ég és ég,
aztán egy kicsit
megváltozik.
Nem állítom, hogy
ugyanolyan jó,
de mindenesetre
könnyebb vele
együtt élni.
Éjjelente sűrűn kell
erre az öreg hollandra
gondolnom. Immár majdnem
egy teljes élet óta történt,
ám én még mindig látom őt
magam előtt, ahogy ott szobrozik –
az én Mesterem, egykor
ahogy ma is.

 

 

Charles Bukowski : Jelölt arca a választási plakáton

Íme itt van ő:
nem túl sokszor elnyűtten
nem túl sok ricsaj nőkkel
nem túl sokszor kap durrdefektet
soha egy gondolat az öngyilkosságról

nem több, mint háromszor fogorvosnál
sosem késett le étkezést
sosem ült sitten
sose volt szerelmes

7 pár cipő

egy fia van a főiskolán

egy autója, ami 1 éves

biztosítások védik

egy sugárzóan zöld gyep

szemeteskukák, amiknek fedele

erősen zár.

Ezt megválasztják.

 

 

Charles Bukowski : Laugh Literary*

Idefigyel, kisapám, ne mesélj
be nekem itt semmit versekről
amiket te nekünk állítólag elküldtél.
Nem látok itt tőled semmit. Nem,
alapvetően nem herdálunk el kéziratokat;
betömjük őket a sütőbe
eltüzeljük őket
kinevetjük őket
rájuk okádunk
sört öntünk rájuk
ám legtöbbször csak
visszaküldjük őket
mivel olyannyira
együgyűek.
Már hogyne volnánk rágerjedve
a művészetre; roppant módon
szükségünk van rá; de tudod
túlságosan is sok ember van
akik a művészettel csak el-
babrálgatnak és baszogatják és
a színpadon tolongásról gondoskodnak
és pöffeszkednek a saját
borzasztóan tolakodó
erőfitogtató középszerűségükkel.

 

Úgy évi 4 dollárért előfizethetsz
a mi újságunkra.
Úgy értem, olvasd el előbb
még mielőtt küldesz nekünk bármit is.

 

*Az újság neve, amit Bukowski 1969 és 1970 között barátaival kiadott

 

 

Charles Bukowski : A csimpánzok szépsége

Szemem láttára vetkőzött le,
de úgy, hogy a pinája mindig
a másik irányba nézzen.
Az ágyban feküdtem
egy üveg sörrel.

„Honnan van egyáltalán szemölcs
a seggeden?” kérdeztem.

„Az nem szemölcs!” vágta rá.
„Az egy májfolt, olyasmi mint
egy anyajegy.”


„Félek attól az izétől”,
szóltam közbe, „szerintem
inkább hagyjuk.”


Felkeltem és kimentem
a nappaliba és beültem a
hintaszékbe és
hintáztam.


Kijött utánam. „Hallgass már
ide, te öreg bűzös borz”,
mondta. „Neked szemölcseid
és hegeid és ilyen dolgaid az
egész testeden vannak!
Szerintem te vagy a
legcsúnyább vén fasz,
akit valaha láttam!”


„Felejtsd el”, mondtam.
„Mesélj nekem még valamit
erről a májfoltról
a seggeden.”


Bement a hálószobába és
felöltözött, és utána
elrohant mellettem
és bevágta az ajtót
és végleg eltűnt.


Mindezt annak ellenére,
hogy az összes
verseskötetemet
elolvasta.


Persze nem voltam
egy szép ember.
Csak remélni tudtam,
hogy ő ezt
nem adja tovább.

 

 

Charles Bukowski : A Csoda

Valamit teremteni, ami állandó,
nem jelenti azt, hogy az embernek
le kell nyomnia valamit, mint egy
telezabált bélféreg, hogy jóvá
hagyja valami nagy teszem-veszem
sem pénzsóvárság, még csak nem is
komolyan, legalábbis nem mindig,
de azt mondanám, megköveteli
a legjobb férfiakat a maguk legjobb
pillanataiban, és mikor meghalnak
és valami más túlél
akkor megkapjuk a csodát: valami
halhatatlant –
Férfiak, akik emberekként kezdték
és úgy távoztak, mint az Istenek;
Istenek, akikről immár tudjuk
hogy köztünk jártak;
Istenek, akik most bátorságot adnak nekünk
folytatni, mikor minden más azt mondja: add fel.


 

Charles Bukowski : A gyűlöletszerelem esete

A gyerekednek nincsen neve
A hajadnak nincsen színe
Az arcodon nincsen hús
A lábfejeiden nincsen lábujjak
Az országodnak tíz zászlaja van

Hangodnak nincsen nyelve
A gondolataid úgy cikáznak, mint a kígyók
A szemeid nem illenek össze

Mást sem zabálsz mint virágot
A kutyáknak meg mérgezett
Húst szoktál odavetni

Látlak a sikátorokban ólálkodni
Egy gumibottal a kezedben
Látlak egy késsel mindazoknak,
Akik egyszer az utadba kerülnek
És a szíved, amivel házalni szoktál
Nem más, mint egy bűzölgő halfej

És midőn a megfáradt Nap
Tengerbe fetrengi magát, kijössz a konyhából
Egy itallal a kezedben
És a legújabb slágert dúdolod
És rám mosolyogsz
A testhez álló feszes vörös ruhádban…
Igazán derék teljesítmény.
 

 

Charles Bukowski : A kurvának, aki ellopta a verseim

Egyesek szerint személyes frusztrációnkat
teljes mértékben ki kellene hagyni
a versből, absztraktnak maradni,
és emellett sok minden beszél,
de könyörgöm, tizenkét vers eltűnik,
és én sosem csinálok másolatokat, és
a képeimet is elloptad,
méghozzá a legjobbjaimat, ettől
teljességgel magam alatt vagyok – meg akarsz
a padlón semmisíteni, mint az összes többit?
Miért nem a pénzemet vitted magaddal?
A ribancok majdnem mindig kiszedik
a gatyáimból, amik betegen és részegen
a sarokban alszanak.
Legközelebb nyúld le a bal karomat
vagy egy ötvenest,
de ne a verseimet.
Ugyan nem vagyok Shakespeare
de néha egyszerűen nem jön
már más utána, absztrakt se vagy akármi.
Pénz mindig lesz, és kurvák és iszákosok,
míg az utolsó bomba le nem hull,
de ahogy Isten egykor mondta
munkáját elvégezve:
Látom, hogy egy csomó költőt
teremtettem,
ám nem különösen sok
művészetet.

 

 

Charles Bukowski: A tömegek géniusza

Van elég árulás, utálat,

                        erőszak,

abszurditás az átlagos emberi

                        lényben

Hogy bármikor bármilyen

hadsereget kiszolgáljon.

 

ÉS A Gyilkosok Közt A Legjobbak Azok,

   Akik Tetteik Ellen Érvelnek.

ÉS Gyűlöletben Azok A Legjobbak,

   Akik a SZERETETÉRT Állnak Ki

ÉS A HÁBORÚBAN A LEGJOBBAK

– VÉGTÉRE IS – AZOK, AKIK

KIMONDJÁK HOGY

 

                                              BÉKE

 

Óvakodj

Az Átlagos Embertől

Az Átlagos Asszonytól

ÓVAKODJ A SZERETETÜKTŐL

 

A Szeretetük Átlagos, Keresi

Az Átlagost

De Van Géniusz Az Utálatukban

Elegendő Géniusz Van Az

Utálatukban Ahhoz Hogy Megöljenek Téged

Megöljenek Bárkit.

 

Nem Kérnek A Magányból

Nem Értik a Magányt

Megkísérelnek Elpusztítani

Mindent

Ami Eltér

A Sajátjuktól

 

Mivel Képtelenek

Művészetet Teremteni

Nem Fogják

Megérteni A Művészetet

 

Teremtőkként A Hibáikat

Csupán A Világ

Hibáinak

Fogják tartani

 

Mivel Képtelenek Teljes Szívből Szeretni

A Te Szeretetedről GONDOLJÁK Majd, Hogy

Tökéletlen

ÉS AZTÁN UTÁLNI FOGNAK

TÉGED

 

És Az Utálatuk Tökéletes Lesz,

Mint Egy Csillogó Gyémánt,

Mint Egy Kés

Mint Egy Hegy

Mint Egy Tigris

Mint A Burok

 

Ez Legszebb Művészetük

Another translation here: https://www.magyarulbabelben.net/works/en/Bukowski%2C_Charles-1920/The_Genius_of_the_Crowd

 

 

 

 

 

Charles Bukowski : A virágszerető

A Valkűr-hegyekben
a viaskodó fácánok közt
felfedeztem egy virágot
oly hatalmasat mint
egy fej
és mikor lehajoltam
hogy megszagoljam
elvesztettem egy fülcimpám
egy darabot az orromból
egyik szemem
és egy fél csomag
cigarettát.

A következő napon
visszamentem
és meg akartam
azt a nyavalyát
kurtítani
ám olyan szépnek
találtam, hogy
helyette egy fácánt
tettem hűvösre.


 

Charles Bukowski : A zuhany

Miután végeztünk mindig elmegyünk zuhanyozni,
szeretem amikor a víz rendesen forró,
ő kevésbé,
és az arca mindig
puha és békés,
és először ő mos meg engem,
beszappanozza a golyóim, megemeli őket,
megnyomja, aztán a farkamat mossa meg
„Héj, hát ez még mindig merev!”
aztán az összes szőrt odalent,
a hasat, a hátat, a lábakat.
Ezután én mosom meg őt. Először
a szemérmét. Mögötte állok,
micsodámmal a farpofái között,
és érzéssel behabosítom a
fanszőrét, lassan tisztogatom és
gondosan, hagyok magamnak ehhez
akár több időt is, mint feltétlenül kéne…
aztán a térdkalácsokat, a combokat,
a segget, a hátat,
megfordítom őt, adok neki egy csókot,
beszappanozom a melleit, a hasát,
a nyakát… a térdeket, a vádlikat, a lábfejeket…
még egy csók, aztán ő kimegy
és megszárítkozik, néha
énekel is közben… én maradok
a zuhany alatt, átállítom magamnak
forróbbra, élvezem a kényelmet, a
szerelem csodáját. Utána én is kimegyek,
ilyenkor általában késő délután van és nyugalom
és öltözés közben átgondoljuk együtt,
mi mindent kell még elintézni, ám azáltal
hogy együtt vagyunk, magától elintéződik
a legjava, többnyire minden.
És amíg ez így van, nő és férfi közt,
mindenkinek hol jobb, hol rosszabb,
de mindig más. Számomra ez egy
ritkaszép emlék, átvészeli
seregek felvonultát, a kopogást
lópaták által az ablak alatt, a
vereségek utóízét, fájdalmakat,
depressziót…
Linda, tőled megkaptam;
ha megint elveszed tőlem
tedd lassan és könnyítsd meg dolgom,
mintha csak álmomban halnék meg
és nem elevenen. Ámen.

 

Charles Bukowski : Állatkert

Az elefántok sártól kérgesek
voltak és fáradtak,
az orrszarvúk csak álldogáltak,
a zebrák tompán, mintha elhalva,
és az oroszlánok egyszer sem
bőgtek fel, nekik
minden mindegy volt,
a keselyűk túl voltak etetve,
a krokodilok csak
feküdtek mozdulatlan,
aztán megpillantottunk egy
ritka majomfajt, a neve
már nem jut eszembe,
a hím odafent guggolt
egy deszkán, kisvártatva
megugrott egy
nőstényt, könnyítve magán
egyet sebtében, hogy aztán
hanyatt vesse magát vigyorogva.
„Hát legalább valami”, mondtam
a barátnőmnek. „Menjünk.”

Odahaza megbeszéltük.

„Ebben az állatkertben elmegy
az élettől az ember kedve”, mondtam én,
mialatt felöltöztem.

„A két majmon kívül
senki sem volt feldobva odabent”, mondta ő
miközben ruhájába fejjel előre bújt bele.

„Láttad azokat az embereket,
hogy milyen pofákat vágtak?”
kérdeztem én.

„Épp olyan volt, mint a tiéd, miután
csináltuk”, válaszolta.

Valamivel később egy fura
majomlényt láttam a tükörben. Kérdeztem
is magamat, milyen lehetett
vajon a zsiráfoknál, és az
orrszarvúknál és az elefántoknál.
Kiváltképp az elefántoknál…

Ha minden igaz, még sokszor
kell majd elmennünk az állatkertbe.

 

 

Charles Bukowski : Amerikai Matador

Természetesen, minden harc után
ott a nagy választási lehetőség,
hogy aztán úgy legyen vele, mint
minden férfi: ő is
egyikükbe szeret bele.
A zsigerekben lehet érezni,
ha idáig eljuttatnak valakit.
És azt mondja a csaj neki:
„Vagy a bikák vagy én!”

Lemondott a szerelemről
és sokkal inkább
a halál arcába nézett.

Láthatjátok őt Tijuanaban,
miként a szarvakkal dolgozik közelről
és ahogy mindig megkockáztatja.
Megtörtént nem egyszer
hogy fel lett szúrva.

Az a benyomásunk támad, mikor
így küzdeni látjuk őt,
hogy az ügy még mindig
eszi belülről, hogy közelebb
engedte magához,
mint kellett volna…

A tőr megcsillan
a napfényben, aztán
betör legbelülre:
Szerelem.

 

 

Charles Bukowski : Apróságok következményekkel

Isten tudja, elég hosszú nap volt,
a 3as számú ló kitörte a lábát,
a szakács megégette a kezét,
E. Pitts-t kiemelték a játékosok verméből,
míg a közismert külső csatárnak
elszakadt a térdszalagja,
és egy teknős evezett
keresztül az olajos tengeren,
hogy tojásokat rakjon a strandon
hogy agyonvágassa magát
csutak részeg munkanélküliek által
akiknek szétgyűrt tengerészsapkáik vannak
és nőik egy sem.
A part előtt jól látszott
egy jacht helyzetmeghatározó lámpája,
a fedélzeten épp buliztak,
csomó csaj és röhögcsélés és így tovább,
és a 3as számú lovat
felsegítették a szállítóba
és eldöcögtek vele egy kicsit
távolabbra a közönségtől
és agyonlőtték azt.
Ilyen és hasonló apróságok
vezetnek ahhoz néhanapján,
hogy csutak részeg munkanélküliek
szétgyűrt tengerészsapkákkal
és nők híján
a strandon kétségbeesve
egy teknős után
kapdossanak.

 

 

Charles Bukowski : Áramszünet

Arra voltam pont ráállva
hogy egy halhatatlan verset
írok, épp 21:30-kor,
és egy egész nap kellett,
hogy a megfelelő hangulatba kerüljek,
leültem hát az írógéphez
és már rajta voltak az ujjaim
a billentyűkön, ekkor az egész környéken
elment a villany.
A regényén dolgozott. Hát-hát,
mondta, menjünk akkor ágyba.
Ágyba bújtunk.
Mivel az elmúlt két éjszakán
ötször csináltuk, úgy döntöttünk,
hogy a változatosság kedvéért rém-
történeteket fogunk mesélni.
Mesélt nekem egyet 2 nővérről,
akik eltévedtek az erdőben és egy őrült
házához keveredtek, hideg volt
és sötét és őt sehol se látták,
így hát bementek, és az egyik
nővér az egyik ágyba be is feküdt,
a másik meg a másikba,
és az egyik nővér az éjszaka közepén
ébredt, mikor egy ilyen
nyikorgó hangot hallott, és ekkor
az őrült már a karosszékében ült
egy levágott fejjel az ölében,
ami a másik nővéré volt,
és én is meséltem egyet,
ez két hajléktalanról szólt
egy putriban, és az egyik hajléktalan
a padlón ült és a szájába
dugta a kezét és megette a saját kezét
és utána az egész karját, majd teljesen
felfalta önmagát, és a másik végignézte ezt,
és következésképpen utána csinálta,
és végül már csak az üres padlót
lehetett látni, ami felett egy színes
neonreklám reflexei reszkettek…
Lényeg a lényeg: el is aludtunk.
Ekkor minden lámpa felkapcsolt
és a rádió és a televíziónk is,
és mi felkeltünk,
és azt mondtam: Istenem, az élet
visszatért, erre ő
Na, egye fene, legjobb lesz,
ha továbbalszunk.
Tehát felkeltem, lekapcsoltam
mindent, és lehunytuk a szemünket,
és ő azt gondolta: Megint nem lett semmi
a halhatatlan regényből,
én meg azt, hogy: Megint nem lett semmi
a halhatatlan versből.
Az elektromosság valamiféle formája
nélkül semmi sem megy.
És az utcai közvilágítás fénye
még vagy fél órán át ébren tartott, és aztán
volt egy álmom, amiben megkerestem
magamnak a betevőt avval,
hogy gyufákat és villanykörtéket ettem,
és én voltam a legjobb a szakmában.

 

 

Charles Bukowski : Árvácska a hóban

Istenadta korai órán

   a kék fejű delelés idején

       küldök neked egy csomagot

egy csontos kezet

egy selymes

ingujjal rajta

                      egy nagydarab fickó

megsárgult fogakkal és egy

epilepsziás apa

                             fogja neked

                      az ajtóig elvinni

   mosolyogj

                    és

                        vedd

                                 át

 

jobb ez mint

ami amúgy neked

virul

 

 

Charles Bukowski : Átejtés

A nyomomba eredt,
ólálkodva utánam a
narancssárga Volkwagen-jében,
és amikor észrevette, hogy érkezem
a két rekesz sörrel és egy üveg
Scotch-csal a hónom alatt,
kiugrott és megkaparintotta
magának a sört
egyesével dobálva az üvegeket
a flaszterra, és végül szét-
tört a Scotch is.
Na!, mondta, azt gondoltad,
majd jól leitatod
ezzel a cuccal, hogy aztán
könnyebben megkúrhasd!
Bementem a ház folyosójára,
ahol a másik odafent a lépcsőn
állt, aztán emez is
bejött odakintről, rohanva
fel a lépcsőn és fejen ütve
a másikat a táskájával ezt kiabálva:
Ő az én férjem! Ő az én férjem!
Ezzel kirohant, beugorva
a Volkswagen-jébe és elhajtva.
Hoztam egy söprűt,
kimentem és felsöpörtem
a szilánkokat. Váratlanul
valami zajt hallottam –
a járdán száguldott a hülyéje
a narancssárga Volkswagen-nel
megcélozva engem.
Egy lendülettel nekiugrottam a házfalnak,
súrolt, ahogy elszáguldott.
Felemeltem a söprűt és ismét
a szilánkokat terelgettem
össze. Egyszercsak ott állt
előttem. Kitépve
kezemből a söprűt és
háromfelé törve azt széjjel,
és ekkor észrevett egy
sörösüveget, ami még ép volt,
és bevágta azt a bejárati ajtó
üvegablakán át; lett ott egy
szabályos lyuk. Erre a másik
aki odabent volt kiabálni kezdett
a lépcsőről lefele: Az Isten szerelmére,
Bukowski, menj vele!

Beszálltam hát a narancssárga

Volskwagen-be, és együtt elhajtottunk

 


Charles Bukowski : Az álomnő

A nő, amelyről minden férfi
álmodik, egy kurva akinek
aranyfoga van és fekete
harisnyája; sok parfüm
hamis szempillák
sötét szemhéj
fülbevalók
rikítóan rózsás ajkak
szalámi-szájszag
kerek magas sarok
egy decens nejlonnal
ami felszalad a bal lábon
egy kicsit kövér
egy kicsit részeg
egy kicsit butus és
egy kicsit tingli-tangli;
olyan, aki sosem
mesél neked zsíros
vicceket és 3 szemölcs
sincs a seggén
és úgy tesz
mintha volna bármi
érzéke a klasszikus
zenéhez; egy olyan, aki
egy hétig marad
csak egy hétig
és elmosogatja az edényeket
és ételt is főz és
baszik és szopik
és a konyhapadlót felnyalja
és nem mutogat
fotókat a gyerekeiről
vagy magáról a férjéről
nem beszél az egykorijáról
vagy hogy hova járt iskolába
vagy hogy hol született
vagy hogy miért landolt legutóbb
a dutyiban
vagy hogy kibe van belezúgva;
egy olyan, aki éppen
egy hétre marad
csak egy hétre
és a szükségeset teszi
és távozik
és soha többé
vissza nem jön
akkor sem
ha egyetlen egy
fülbevalót
valahol a polcon
felejtett.


 

Charles Bukowski : Az Apám

Mindig egy darab szenet,
egy késpengét és egy ostort
hordott magával, és éjjelente
saját koponyájától rettegett
és leplekkel takarta azt le.
Egyik reggel havazott
Los Angelesben,
és én elnéztem a havat,
és akkor tudtam, hogy az Apámnak semmi felett
nincs hatalma;
és amikor már egy kissé
nagyobb voltam, elszakadtam
otthonról az első tehervonat adta lendülettel,
ülve fent
a meszes zsákokon,
és a mész belemarta
a tudatomba, hogy nekem
semmim sem volt,
és mikor már kiértünk a sivatagba,
először ott tudtam
igazán dalra fakadni.

 

 

Charles Bukowski : Az öreg gyűlölködő

Nyakbőség 42
életkor 68
súlyokat emelt
teste még mindig majdnem
olyan jó formában volt
mint egy fiatal
férfinak

Mindig leborotválta
a koponyáját
és bort ivott
2 literes üvegből

Lánccal zárta
az ajtót
az ablakokat
deszkákkal beszögelte

Külön jelet kellett
használni kopogáskor
különben nem
nyitott ajtót

Ökölvasai voltak
Kései
Baseball ütői
Puskái

Olyan mellkasa volt
mint egy birkózónak
sose hagyta el
a szemüvegét

Sosem káromkodott
sose kereste a balhét

Nem házasodott többé
miután első felesége
elhunyt

Gyűlölte
a macskákat
a csótányokat
az egereket
az embereket

Keresztrejtvényeket fejtett
rendszeresen olvasta
az újságot

Ez a tarkó
nyakbőség 42

egy 68 éveshez
képest eléggé
odatette magát

Ez a sok palló
az ablakok előtt

Alsóneműjét
és zoknijait
mindig magának
mosta

Egyik haverom, Red
elvitt magával egyszer
hozzá

Társalogtunk
egy ideig, aztán
leléptünk

„Mit gondolsz?”
kérdezte Red

„Ez jobban fél
a haláltól”
mondtam,
„mint mi mindannyian”

Soha többé nem találkoztam
egyikükkel sem.

 

Charles Bukowski : Babot fokhagymásan

Nos, elég fontos, hogy
felírjad, hogy is érzed magad,
jobb is, mintha csak
borotválkoznál vagy babot
csinálnál fokhagymával. Ez a legkevesebb,
amit megtehetünk, ez a kevéske
bátorság, hogy tisztában legyünk
önmagunkkal, és persze
téboly és és félelem is van
ebben a tudásban,
miszerint egy részed
egy óramű, ami egyszer
megmakacsolja magát és soha többé
nem tudják felhúzni.
Jelenleg azonban
még ketyeg az inged alatt,
és te megkavarod a babot
egy kanállal…
egy szeretőd halott, egy másik tova,
még egy…
ah! oly sok szerető van, akár a babszem,
bizony, számold csak össze mindet –
szomorú, szomorú
ahogy az érzéseid oda-
kozmálnak a rezsón.
Ezt írd fel.

 

Charles Bukowski : Bénulás

Már nem tudok semmit
a padlóról felemelni –
régi zoknik
alsógatyák
pólók
újságok
levelek
kanalak palackok parafa-
dugók

Nem tudok beágyazni
vécépapírt akasztani a falra
a fogaimat megmosni
megfésülködni
felöltözni

Ágyban maradok
meztelenül a
foltos huzatokon
melyek félig
a földön hevernek
a matrac gombjai
nyomják a hátamat

Ha megszólal a telefon
ha valaki az ajtóhoz lép
elönt a méreg

Olyan vagyok mint egy
kullancs egy kő alatt
épp ugyanazon
félelemmel

Ha eljutok egyszer oda,
hogy megvakarjam magam
az már teljes
győzelem

 

Charles Bukowski : Csaj miniszoknyában

Vasárnap. Bevágok egy
grapefruitot. Az orosz ortodox
templomban egy háztömbnyire
innen Nyugatra véget ért
az istentisztelet.
Fekete haja van,
az ősei Keletről jöttek
idáig, nagy barna szemekkel
néz föl a Bibliájáról,
aztán megint vissza, és
mialatt a Bibliában olvas,
mozgatja a lábait, egy lassú
ritmusú táncot ad elő
és a Bibliát olvassa közben…
hatalmas arany fülbevalók,
2 arany karperec itt is, ott is;
inkább tűnik rövid kosztümnek
azt hiszem; feszesen rajta; az anyag
halovány barna, mint egy
rövid napfürdő után; errefelé
fordul, arrafelé; a hosszú
fiatal lábak
felmelegedve a napfényben…

Látványa nem engedi magát elhessegetni;
ugyanakkor: semmi tolakodó gondolat…
a rádiómból klasszikus zene ömlik,
amit ő nem bír elviselni,
ám mozdulatai pontosan követik
a zenemű
ritmusát…

Fekete haja van, fekete haja,
Istenről olvas valamit.

Én vagyok Isten.

 

 

Charles Bukowski: Dinoszauria, ahogy vagyunk

Így születünk
Ebbe születünk bele
Ahogy a krétaporos arcok mosolyognak
Ahogy a halál neje vihog
Ahogy a liftek leszakadnak
Ahogy a politikai tájak feloldódnak
Ahogy a közértben a fiú, aki zacskót ad ott a kezében a diploma
Ahogy az olajos halak kiköpik sikamlós áldozataikat
Ahogy a Nap álarcot visel

Mi így születünk
Ebbe
Bele óvatosan őrült háborúkba
A törött gyárablakok látványának üresébe
Kocsmákba ahol már senki sem beszél hogy okítsa a másikat
Ökölharcokba amik késelésbe és lövésekbe torkollnak

Beleszületve
Bele kórházakba amik olyan drágák
Hogy olcsóbb meghalni
Ügyvédek közé akik annyit számolnak föl
Hogy olcsóbb bűnösnek vallani magunkat
Egy országba ahol tele vannak a börtönök
A diliházak meg zárva
Olyan helyre ahol a tömegek a hülyéket
Gazdag hősökké magasztosítják

Beleszülettünk
Ebben járunk-kelünk, átéljük ezt
Belehalunk ebbe
Kasztrálva
Követelve
Örökségünkből kitagadva
Emiatt
Átverve ezzel
Lefitymálva ezzel
Megbolondítva és megbetegítve ezzel
Erőszakossá téve
Embertelenné
Ezzel

A szív megfeketedett
Az ujjak torkok után nyúlnak
A pisztoly
A kés
A bomba
Az ujjak olyan istent akarnak elérni, aki nem felel

Az ujjak az üveg után nyúlnak
A pirula
A por

Beleszülettünk a halálos keserűségbe
Beleszülettünk egy kormányciklusba aminek 60 éves a tartozása
Ami lassan már nem tudja visszafizetni a tartozást
És a bankok égni fognak
A pénz használhatatlan lesz
Egy büntetlen gyilkost az utcán fognak felnyitni
Lesznek ott pisztolyok és portyázó tömegek
A föld hasznavehetetlen lesz
Az ételből csökkenő hozadék
Sugárfertőzött robotemberek fogják meglopni egymást
A gazdagok és kiválasztottak űrállomásokról nézik majd
Dante Pokla úgy fog festeni mint egy gyermekjátszótér

A Napot nem lehet majd látni és folyton éjszaka lesz
A fák kihalnak
Minden növény kipusztul
Sugárfertőzöttek eszik majd a sugárfertőzöttek húsát
A tenger mérgezett lesz
A folyók és tavak eltűnnek
Az esővíz lesz az új arany

Az emberek és állatok rohadó teste bűzleni fog a sötét szélben

Az utolsó túlélőket legyűrik az új és taszító fertőzések

És az űrállomások szétmorzsolódnak
A készletekből kifutás
A romlandóság természetes következménye

És a valaha hallott legeslegszebb csend

Születik ebből
Elrejtve ott a Nap
Várja a következő fejezetet

Verselemzés / Literary Analysis: http://psuedobukowski.blogspot.com/p/dinosauria-we-born-like-this-into-this.html

 

Charles Bukowski : Egy balek

A fiú egy kibucban ismert meg
egy nőt, akivel New York-ba
ment. 32 volt, mikor az
anyjától kiköltözött; mindig
jól ellátva, humorérzékkel,
minden nap frissen mosott
nadrágban. Most tehát a gettóban,
legközépütt puertorico-iak közt.
A nőnek volt melója. Ő meg vasrácsot
szeretett volna az ablakaira tetetni
és túlzabálta magát sült csirkével,
reggel 10-kor, mikor a nő
már elment munkába. Spórolt
valamicsként az évek során,
kellett neki egyik-másik potyadugás is,
de lényegében kifejezetten félt
a pinától.

Eileen-nal ültem Hollywood-ban
és azt mondtam: Ezt a kölyköt
figyelmeztetnem kéne, nehogy
megnyíljon alatta a padló,
mikor majd kiteszik a szűrét.

Dehogy, felelte, hagyd meg neki
a szerencséjét.

Hagytam hát
szerencsésnek lenni.

Immár ismét az anyjával lakik.
Össztömege eléri a 310 fontot és
egyfolytában eszik
és egyfolytában nevet,
ám a szemeit már alig lehet
látni ebben a nagy halom húsban…
Szerettem őt, mondja
nekem, egy csirke-
cafattal a fogai közt.

 

Charles Bukowski : Egy művész

A verandán jött fölfelé
valami pasas kíséretében
és agyalágyult
mosollyal az arcán.
Ott álltak hát.
Mindkettő bortól bűzlött.
A festő eldugott valamit
a kabátja alatt.
Mikor kitárta a kabátot,
egy rohamsisak volt az,
rendőrségi,
komplett szemellenzővel.
„Adj nekem 20 dollárt ezért”,
mondta.
„Húzz el, ember”, feleltem
„mit kezdjek egy bilivel
ami egy zsarué volt?”
„Tíz dollár”, szólt.
„Kinyírtátok ezt az
alakot?” kérdeztem rá.
„Öt dollár...”
„És mi lett a 6 rugóval,
amit múlt hónapban a
kiállításoddal kerestél?”
„Mind elittuk. Mindet ugyanabban
a kocsmában.”
„És nekem még egy sört sem
vettetek.”, tettem hozzá.
„Kifektettétek?”
„Csak kezelésbe vettük.
Kicsit összevertük...”
„Micsoda blama. Nem akarom
ezt a bigyót többé látni.”
„Még 18 cent hiányzik nekünk
egy üveghez, faszikám...”
Rajta hagytam a riglit az ajtón
és átcsúsztattam ennek a művésznek
35 centet a résen.
Az anyjánál lakott,
rendszeres időközönként elverte
a barátnőjét, és mint festővel
sem történt vele túl sok minden.
Ám a világ tele van
ilyen kismiskákkal,
akik egyszer halhatatlanok
akarnak lenni.
Én magam is
egy ilyen vagyok.
 

 

Charles Bukowski : Ezek a sivár seggfejek

A holtak rohanva érkeznek és
a menetirányhoz képest átlósan
fogkrém reklámtáblákat tartanak a magasba
a holtak ittasak
Szilveszter éjszakán
elégedettek Karácsonykor
hálásak Hálaadáskor
unatkoznak Júli 4-én
tétlenek a Munka napján
tanácstalanok Húsvétkor
idétlenek a kórházban
idegesek minden születéskor;
a holtak vesznek maguknak
zoknikat és alsógatyákat
és öveket és szőnyegeket és vázákat
és dohányzóasztalokat
a holtak a holtakkal táncolnak
a holtak összefekszenek a holtakkal
a holtak lakomáznak holtakkal.

A holtakra rájön az éhség
amint disznófejet látnak.

A holtak meggazdagszanak
a holtak holtabbak lesznek.

Ezek a a sivár seggfejek.

Ez a temető
a föld felett.

Egyetlen sírkő az
egész slamasztikának, és ehhez
felirat is tartozik:
Emberiség, neked
kezdettől fogva nem volt
meg, ami kell hozzá.

 

Charles Bukowski : Forró hónap

Júliusban akar
itt 3 nő feltűnni,
talán többen is,
szilárdan rá akarnak
cuppanni az én
zümmögő ereimre.

Van elég
tiszta törülközőm?

Megmondtam nekik,
hogy nem különösen
érzem ezt az egészet.
Nem voltam rá
felkészülve, hogy ennyien
egyszerre
hintázó csöcsökkel
megérkeznek.

Az én hibám,
hogy túl jól
értek ahhoz, hogy
megborulva ilyen
leveleket írjak,
hívásokat intézzek,
szerelem után kiáltva,
mikor valószínűleg
adni magamtól ilyet
nem is tudok.

Útnak indulok egy
bevásárlólistával:
Törülközők
Lepedők
Alka-Saltzer
Felmosórongyok
Felmosónyelek
Súrolók
Kardok
Kések
Bombák
Vazelin –
Titkos vágyak
virágai
összegyűjtött
művek
Sade márkitól.

 

 

Charles Bukowski: Görögdinnye

És ama éjszakán
az ablakok maguktól
nyíltak ki,
a takaróból
egy bádogisten
verejtéke csepegett,
és én ott ültem és
egy görögdinnyét ettem,
csupa piros finomság,
a leve lefutott a testem mentén,
akár a rozsdás könnyek,
és én magokat köpködtem
és félre is nyeltem őket
és azt gondoltam folyton:
én egy idióta vagyok,
én egy idióta vagyok, amiért
ezt a görögdinnyét eszem.
Ennek ellenére csak ettem
tovább.

 

Charles Bukowski : Gyep

Az ablakban állok és
egy férfit tartok szemmel,
aki a füvet nyírja
a csattogó hangok
beszállingóznak, röpdösve
mint a legyek és darazsak
a tapéta előtt,
mint egy átmelengető
tüzecske, jobb mint egy steak,
és a fű éppen elég zöld
és a Nap a Napra hasonlít,
és az életem többi része
egyhelyben áll,
lesve a zöld aprólékot
ami oldalt kirepül –
olyan érzés, mintha
az utolsó gondjaimat nyírnák le,
mintha azért botlanál meg,
hogy soha többé ne csinálj semmit.

Hirtelen megértem
a hintákban ülő öreg férfiakat,
a Colorado barlangjaiban dekkoló denevéreket,
a pirinyó bolhákat, melyek halott
madarak szemébe másznak.

Föl s alá fut
pályáján a benzin-
motorral. Nem éppen
érdektelen. Az utcák
hátukon fekszenek,
élvezve a tavaszt
mosolyognak.

 

Charles Bukowski : Hanglétrák

A katonák puskák nélkül menetelnek
a sírok üresek
pávák siklanak az esőben

A jelentőségteljes férfiak mosolyogva caplatnak
göröngyökön a magasból

Elegendő az ott evéshez, elegendő az

albérletre, elég idő

a nőink nem öregszenek meg

én sem öregszem

csövesek gyémántgyűrűkkel ujjaikon

Hitler kezet ráz egy zsidóval

az égboltnak égett hús szaga van

egy lángoló függöny vagyok

gőzölgő víz vagyok

Egy kígyó vagyok, egy
üvegszilánk vagyok, ami a húsba vág
Én vagyok a vér

Én vagyok a tűzvörös csiga
ami hazavánszorog

 

Charles Bukowski : Innen és a túlvilágon túl a középvonal

Lett nekünk ez az eb,
morog és kapar,
kocsik után szalad,
sóhajt álmában
és csillag alakú jegyek borítják
mindkét szeme felett.

Halljuk őt odakint:
egyet épp széttép,
amelyik ötször akkor
mint ő.

A szemközti szomszéd
professzor kutyája az,
tökéletes nevelés, karnyi
vastag tuskó, egy igazi
vagyont is megér.
Úgy bizony, van balhé.

Végre szétszedem
kettejüket, mi
elkapjuk a magunkét,
szaladva a házba,
bezárkózunk,
a villanyt leoltjuk.

Ekkor látjuk őket
az utcán jönni:
kifenten és aggódva,
7 vagy 8 ember együttese
megjönnek, hogy az ő
Zottikájukat megmentsék.

Ostoba szeneszsák,
rezgő kocsonya
szőrrel borítva,
elvileg tudhatná már
lassacskán, hogy ő
tényleg nem kéne
hogy az út rossz oldalára
merészkedjen.


 

Charles Bukowski : K. O.

Könnyed ellenfél volt, dagadt
mint egy dongó, én tettem, hogy
kiment belőle a szufla, a bal párszor előre,
a jobbot a takarása alatt bevinni,
hagytam magamnak időt; mindenki sört ivott
és a végső küzdelemre vártak,
és közben arra gondoltam, ahogy majd
berendezzünk magunknak a házat, nekem
munkapad fog kelleni,
sokféle szerszámmal, és ekkor
jött ő a jobbjával
bemosott nekem –
a mennyezeti lámpákra néztem fel
tőle, a következő pillanatban
már üvöltött a csürhe, és én
a térdeimen voltam, mintha imádkoznék,
és mikor feltápászkodtam, ő volt erős
és én nyápic; nos hát, mondtam magamban,
ezek szerint visszamegyek a tanyára,
mindig is gyenge
győztes voltam.

 

Charles Bukowski : Kései előadás

A barátnőmnek
dühkitörése támadt
és miszlikre szedte
minden Whiskys és
sörös üvegemet,
hogy aztán óbégatva
kirohanjon az ajtón.

Öt perccel később
kint voltak a zsaruk,
az egyik határozottan
sörétes puskával a kezében,
és különféle kérdéseket
kezdtek feltenni nekem, és
az egyik közülük ez volt:
„Magának mi
a foglalkozása?”

„Szerző”,
mondtam.

A zsernyák egy
gúnyos mosolyt eresztett meg,
odament az írógépemhez,
felmarkolva néhány lapot
és olvasni
kezdett.

A 2½ oldalas esszémet
az öngyilkosság
értelméről.

Láthatóan nem találta
túl érdekesnek
az egészet.

Amikor elvonultak
kihajtottam Altadena-ba
és az éjszakát
egy kivételes tehetségű
22 évesnél töltöttem
pár edény,
3 macska,
3 meleg,
a 7 éves kisfia
egy kutya
és egy fénykép
rólam, 24 x 20,
ami a kandalló
felett lóg, és
amin nagyon bölcsen
meredek ki fejemből.

 

 

Charles Bukowski : Klasszis

Ezek a srácok a klasszis
királyt kéne belőlük csinálni
ezek az öreg emberek
akik maguknak cigit tekernek
a szobában, akik olyan kicsik
hogy minden árnyékot
ismernek;
számukra
már minden
elillan
mint egy fényfoszlány
az ajtó alatt
ámbár
ők tudják
mi a veszteség
és tudják azt tűrni;
megcsalva és
lenullázva egészen
várják a halált
előzékenyen és anyai türelemmel,
mint mikor a gyereknek
tanítják, hogyan is
kell a kanállal bánni;
számukra
minden oda
akár egy rózsa egy disznó
pofájában;
a városok lángokba borulva
épp ugyanilyenek
lehettek egykor.
Akkoriban még
egyszer feltörhettek
ezek a srácok
mint kukásautók
szeretettől remegve;
felkelni mint Lorca
a földúton
egy újabb verssel;
feltámadva
mint Lazarus
és döbbenten
megállapítva
hogy nők
még élnek
és aztán leinni magad
leinni
mígnem minden ismét
oly szomorúan
szilánkokra hull.

 

Charles Bukowski : Klimax

Valahol voltam … valahol
Európán belül … 2. felvonás, 2. jelenet,
Siegfried …
az egész épület remegett,
tűz ütött ki,
Világvége,
mint őrült bohócok
testek röpültek a levegőben,
a zenekar abbahagyta a
muzsikálást …
„A BOMBA!” üvöltötte
valaki „A BOMBA!!”
a bomba, a bomba, a bomba
a bomba.
Megragadtam egy kövér
szőkét,
leszaggatva róla az
estélyit,
Istenalkony!
„Én nem akarok
meghalni!” sipítozott
a szőke. Az egész Opera-
ház összedőlt a
fejünk felett. Vér a
padlón. Lángok.
Füst. Gőz. Üvöltözés. Iszonyatos
volt. Betettem
neki.

 

 

Charles Bukowski : Kommunisták

A nőket tömött sorokban
hajtottuk le a folyóhoz,
görcsbe rándulva a félelemtől
ostoba rizstermesző-fejükben,
a gyerekek odanyomorítva hozzájuk,
csecsszopók, kicsik, mint az egerek,
amik levegő után kapdosnak,
esélyeik 1 : 1000;
a férfiaknak egy körben kellett
letérdelniük, aztán lelőttük őket,
és haláluk alig hasonlított
halálra, inkább olyan volt
mintha egy filmben történt volna,
férfiak karokkal, lábakkal, akár a pókok
rongyocskákkal az ágyék felett takarásképp,
férfiakat, akik alig születtek még meg
nem lehetett általában megölni
de ott hevertek most a földön
és halottak voltak, és a tűző Napon
olyan szokatlan
kifejezés ült arcukon, mintha nekik
minden rejtély volna.

A nők közül némelyik tudott
bánni a puskával. Hátrahagytunk
egy kisebb osztagot,
akik majd foglalkoznak velük.
Ekkor felgyújtottuk a maradék
kunyhót és tovább meneteltünk
a következő faluig.

 

 

Charles Bukowski : Levél a távolból

Levelet írt nekem
egy aprócska szobából
a Szajna közelében.
Azt részletezte, jár balett-
órákat. Hogy mikor felkel,
hangsúlyozta, reggel 5 óra van,
és ilyenkor leveleket ír
vagy fest,
és mikor könnyeket
hullatni támad kedve,
a célnak megfelelően
van egy különleges padja
lent a folyónál.

Dalait
ősszel adták
ki egy kötetben.

Nem tudtam, hogy mit is
mondjak neki erre,
de
azt mondtam,
a lyukas fogait mindenképp
nézesse meg mihamarabb
és hogy óvakodjon
a francia
szoknyavadászoktól.

Fényképét rátettem
a rádióra
a ventilátor mellett
és az megmozdult
mintha eleven
volna.

Ott ültem és néztem,
mígnem az utolsó
5 vagy 6 cigarettámat
el nem szívtam.

Ekkor fölálltam,
és visszafeküdtem.

 

 

Charles Bukowski : Levelek

A földön ül, rámolva
egy kartondobozban és
szerelmes leveleket olvas fel nekem,
amiket én egyszer neki írtam.
A halom mellett fekszik 4 éves lánya,
rózsaszín takaróba bugyolálva és
mély álomban.

Egy nagy összezördülés után
újra kibékültünk, ülök
az ő otthonukban
ezen a Vasárnap délutánon.

Odakint gépkocsik cikáznak
a hegyre fel és le;
ha ma este az ágyban
fekszünk majd, hallani fogjuk
a ciripelő tücsköket.

Hol vannak a szerencsétlen őrültek,
akik nem olyan jól élnek
mint én?

Imádom mind a négy falát
Imádom a gyerekeit
Imádom a kutyáját

A tücskök után kagylózunk majd,
karom majd a dereka köré,
és a kezem a hasán pihen.

Egy éjszaka mint ez
kipótol egy egész életet
és még a halálnak is
nyugtot hagy.

Kedvelem saját szerelmes
leveleim. Ami azokban benn van,
mind igaz.

Atyám, micsoda hátsója
van… meg mennyi lelke!
Mesés!

 

 

Charles Bukowski : Marilyn M-nek

Tested, akár hirtelenjében,
fehér hamuvá perzselve,
vanília-könnyekre hullva szét,
Tested, mely koron férfiakért
akár a gyertya lobogott
sötét éjszakákon át,
s most éjszakád immáron
túl sötét minden fénynek;
hiányozni fogsz nekünk, egy kicsit,
s ez nem kedves tőlünk,
bár eleven testek közelebb állnak hozzánk,
s mialatt a kukacok
csontjaid után lihegnek,
olyan szívesen mondanám neked
hogy ilyesmi medvékkel is és
elefántokkal is megesik, zsarnokokkal
és hősökkel és hangyákkal
és békákkal;
ugyanakkor adtál nekünk valamit,
mint egyfajta kis győzelmet,
és emiatt mondhatom: rendben,
és nincs több szomorú gondolat,
egy virág, hervadtan és eldobva,
elfeledjük, emlékszünk rá,
várakozunk. Kicsim, kicsim, kicsim,
mosollyal emelem poharam
egy egész percen át, míg belegondolok.

 

 

Charles Bukowski : Mondd már, miért

Te kiviharzottál ide, mondta,
és lyukakat tapostál bele ennek
a fickónak a kocsijába, és aztán
egy bokorra vetetted magad
és azt magad alatt kilapítottad,
nem tudom, miféle fene
esz belülről téged, de
nem gondolod, el kéne menni
egy pszichiáterhez? Nekem
van egy oltári jóm, az neked
biztos feküdne.

Mondj már valamit, mondj. Én
nagyon aggódom érted a rendőrség miatt,
mindig, mikor így előadod magad, olyan
állapotokba kerülök, és csak a rendőrökre
tudok gondolni…

Mondd már, ismételte, miért
csinálsz ilyen dolgokat?

Amikor végre elhúzott, felmarkoltam egy széket
és egyenesen kivágtam az ablakon. Csomó
szilánk keletkezett, és a szúnyogháló
is kettévált.

Mutass nekem egy olyan döglött állatot, ami
Wales-ből sodródik Los Angeles-be,
ahol feléled.

 

 

Charles Bukowski : Nyugdíjasok

Nézem az öreg nyugdíjasokat
a szupermárketben és ők
csontosak és büszkék és félik holtak,
éhen halnak egy helyben állva és
egy hangot nem hallatnak. Réges rég
más hazugságok mellett megtanították
nekik, hogy hallgatni bátor dolog.
Most, egy teljes munkával eltöltött élet
után, elkapta őket az infláció.
Körülnéznek és ellopnak
egy szőlőt, rágcsálják
azt egy ideig. Végül vesznek
valami apróságot. Bevásárlás
egy egész napra. Megint egy ilyen
hazugság, amit beléjük véstek:
Nem szabad lopnod.
Inkább éhen döglenek, minthogy
lopjanak. Egy magányos szem
szőlő nem elég. És aprócska
szobákban, ahol a leértékeléseket
tanulmányozzák, magukban éheznek,
és mukkanás nélkül halnak meg;
fiatal fickók hosszú szőke hajjal
fogják őket kicipelni a
panziókból és a halottaskocsiba
tolni és elindulni velük, gondolataik
Vegas-ban, a pinán meg a győzelmen. Minden
rendkívül jól el van rendezve: mindenki
kap egy kanál mézet és egy
kést bele.

 

 

Charles Bukowski : Ökörmenet

A felolvasásom után történt
odafönn San Franciscoban.
A közönség egész jól reagált
megkaptam a pénzemet
és a kecóban a 2. emeleten
ahol engem elszállásoltak
úgy tűnt van mit inni bőségesen
és ez a pasas ott elkezdett
egy buzit felképelni
és amikor megpróbáltam leállítani
bevert egy ablakot.
Szánt szándékkal tette.
Mindenkivel közöltem, hogy
most tűnjenek el.
És ekkor ott állt az ablak előtt
és azon pasas után kiáltozott
aki a buzit megruházta
és amaz lentről kiabált fel
méghozzá a keresztnevén szólította.
Ekkor megint beugrott nekem, hogy ő
a felolvasás előtt vagy egy órán át
el volt tűnve.
Többször csinált már ilyet.
Talán nem voltak ezek
csúnya dolgok, ámde
mindenképpen felelőtlenség
volt részéről. Bejelentettem neki
hogy ezennel köztünk vége
és hogy tűnjön el a
szemem elől.
Felfeküdtem az ágyra.
Néhány órával később
ismét megjelent, és ezt mondta:
„A francba, te meg mit
keresel itt?”
Elég tépázott külseje volt
és a haja az arcába lógott.
„Te nekem túl rendetlen vagy”
vágtam rá. „Nem kellesz.”
Sötét volt a szobában. Erre
nekem ugrott és üvölteni kezdett:
„Én téged megöllek! Én
téged megöllek!”
Túlságosan részeg voltam, hogy
védekezzek, és ekkor
már a padlóra is kényszerített
belém vésve a karmait
az arcomon keresztbe és
és lyukat harapva a karomba.

Ismét az ágyban feküdtem
és hallgattam, ahogy az ő
csattogó magas sarkai
odakint az utcán
távolodnak.

 

Charles Bukowski : Rettegett Iván

Csupán nagy nehezen
maradt talpon
és lehajolni számára
gonddal járt

kövér volt
a szemei
kiguvadtak
alacsony
homloka alatt
kínok közt mosolygott
mivel alsó állkapcsa
el volt fertőzve

agyonvágta
legidősebb fiát
miközben rájött
a tombolhatnék

szorongni kezdett
mire betöltötte a
40. életévet

roppant dolgokat
vitt véghez nyomban
fejlődés és aprítás
terén

1584-re halott
elérve az
54-et és
összsúlyát tekintve
209 fontot nyomott

legutóbb nyáron
kihozták a csontvázát
az Archangelsk templomból
a Kreml-ben
és készítettek az alapján
egy élethű
másolatot róla

immár
majdhogynem
készen áll
és úgy néz ki
mint egy buszsofőr
a 20. századból.

 

 

Charles Bukowski : Sikerélmény

A mai napon
38 fokos hőségben
bajlódtam a 14 éves
autómmal, amely már
nem akart beindulni; muszáj
voltam a karburátort kiszerelni,
megtisztítani, visszaszerelni,
újfent beállítani, a gázpedált
egy darab fával odaszorítani
és újra meg újra beindítani
és szaladni utána.

Úgy 45 perc után végre
véghez vittem.
4 levelet vittem el
a postára, útközben beszereztem
magamnak valami mélyfagyasztottat,
hazagurultam, hallgattam
valami zenét Ives-től
és nagy időkről
álmodtam,
egész közel a ventilátorhoz
a nagy fehér hasammal.

 

 

Charles Bukowski : Szerelem & Hírnév & Halál

Itt ül immár ablakom előtt
akár egy öregasszony, úton a piacra;
itt ül és engem figyel,
idegesnek tűnik, az izzadtságszaga
behatol a csirkehálón és a szmogon és a kutya-
ugatáson
át idáig, mígnem egész váratlanul
egy újsággal oda nem pörkölök a szúnyoghálóra,
mintha egy döglégy után csapnék.
Az egész városban lehetett
hallani azt az üvöltést.
Akkor eltűnt.

Egy verset, mint emezt
csak úgy lehet lezárni,
hogy az ember egyszer csak
elhallgat.

 

 

Charles Bukowski : Talán holnap

Úgy néztem ki mint
                             Bogart
beesett arcüregek

Láncdohányos

ablakokból húgyoztam ki
semmibe vettem nőket

rámordultam gondnokokra

tehervonatokon utaztam
a pusztákon át

sosem kerülve ki egy
verekedést

tele történetekkel
a sikátorból, a csöves-
süllyesztőkből

kiálló bordák

lapos has

cipők, amiken a
szögek átjöttek

kibámultam ablakokon
cigaretta a szájban
sörhab az ajkakon

                             Bogart
neki most szakálla van

megöregedett

de a hiedelmekből
semmi sem igaz

                  Bogie még nem
halott.

 

 

Charles Bukowski : Töréspont

túl sok túl kevés

túl kövér
túl sovány
vagy senki.

nevetés vagy
könnyek

gyűlölködők
szeretők

idegenek olyan arccal akár
a hüvelykujjak
szegecses háta

seregek rohannak keresztül
véráztatta utcákon
borosüvegeket lóbálva
bajonettre tűzve és megbaszva
szüzeket.

egy öreg tag olcsó szobában
egy fényképpel M. Monroe-ról.

olyan nagy magányosság van ebben a világban
hogy látni lehet az óra mutatóinak
lassú mozgásában

emberek olyan fáradtan
csonkultan
szeretettől vagy szeretet híján.

az emberek egyszerűen nem jók egymáshoz
egyik a másikkal.

a gazdagok nem jók a gazdagokhoz
a szegények nem jók a szegényekhez,

félünk

oktatási rendszerünk azt mondja
hogy mindünkből lehet
győztes nagyágyú

nem mesél nekünk

a sikátorokról
vagy az öngyilkosságokról

vagy egy ember borzalma
sajogva egy helyen
egyedül

érintetlenül
szótlanul

locsolva egy növényt.

az emberek nem jók egymáshoz
az emberek nem jók egymáshoz
az emberek nem jók egymáshoz.

gondolom sosem lesznek azok.
nem kérem őket hogy legyenek azok.

de néha gondolok
rá.

az ágyak rázkódni fognak
a felhők sűrűsödni
és a gyilkos le fogja fejezni a gyereket
mintha csak kiharapna egyet a jégkrém kelyhéből.

túl sok túl kevés

túl kövér
túl sovány
vagy senki sem

több gyűlölködő, mint szeretni képes

az emberek nem jók egymáshoz.
talán ha azok volnának
a halálunk nem lenne olyan szomorú.

közben nézem a fiatal lányok
törzsét
az esély virágai.

kell lennie egy megoldásnak.

bizonyosan van egy út, amit még nem
tapostunk ki.

ki tette belém ezt az agyat?

sír
követel

azt mondja van esély

nem fogja azt mondani
„nem”.

 

 

Charles Bukowski : Zűrök Spain-nel

Múlt szerdán
bementem a zuhany alá
és odaforráztam
a zacskómat.

Aztán megismertem
ezt a Spaint. Festő.
Vagyis nem, képregényeket
rajzol. Mindenesetre, egy
partyn találkoztam vele
és mindenki megharagudott rám
mivel én nem tudtam, ő kicsoda
és hogy mivel foglalkozik.

Elég jól nézett ki
és amikor beléptem
vélhetően féltékeny lett
mivel én ilyen szarul nézek ki.
Elmondták nekem a nevét
és ő a falnak volt dőlve
a jó kinézetével együtt
és azt mondtam: „Hé, Spain
Tetszik nekem ez a név. Spain.
De te nem tetszel nekem. Mi lenne
ha ott hátul a kertbe
kimennénk és
én kirúgnám a szart
a seggedből?”

Ez feldühítette a háziasszonyt.
Odament hozzá és odadörgölte
magát a nadrágszárához. Én
elmentem a budira és öklendeztem.
Egye fene. Mindenki rám
mérges. Bukowski, az már
nem tud írni, az el van
intézve. Letudható.
Nézzétek csak meg, ahogy
vedel. Korábban sose
járt partykra. Most
meg jár partykra és minden
üveget egytől egyik kiürít
és megsért másokat, akiknek
tényleg van tehetségük. Mikor még
felvágta magának az ereit
akkor még felnéztem rá
és mikor még a gázzal is
próbálkozott. Most nézzétek
ahogy azt a 19 évest
stíröli. Noha lehet tudni
hogy már nem áll fel neki.

Nem csak a zacskómat forráztam
le, mikor múlt szerdán
zuhanyozni mentem. Óhatatlanul
megpördültem, hogy a forró vízsugár
elől kitérjek és ekkor
leforráztam még a
picsámat is.

 

 

Charles Bukowski : Öngyilok öcsi utolsó napjai

Most már látom magam a jövőben,
azután a sok öngyilkos nappal és éjszaka után
kitalicskázva egy tipikus elfekvőből
(mindez persze csak akkor, ha szerencsés leszek és híres)
egy emberileg átlagon aluli és unatkozó nővér tol
majdnem vakon, szemeim hátrafordulva a koponya sötétjébe
kémlelve
a halál kegyelme után
Hát nem csodás ez a nap, Mr. Bukowski
Hogyne, persze, perszeű
gyerekek haladnak át előttem és én nem is létezem már
és elbűvölő nők sétálnak el
nagy belevaló csípőjűk van
és meleg valaguk és feszesen izzó mindenük
könyörögve, hogy szeressék őket
és én még csak-csak nem is
létezem
Immár 3 napja ez az első napsütés,
Mr. Bukowski.
Hogyne, persze, persze
így ülök felegyenesedve a tolószékemben
sápadtabban, mint ez a darab papír
vérszegényen
agyam sehol, lutrizni sehol, én, Bukowski
sehol
Hát nem csodás ez a nap, Mr. Bukowski
Hogyne, persze, persze összehúgyozva a pizsamámat, pép
bugyog ki a számon
2 fiatal iskolás fiú fut át a képen –
Hé, láttad ezt az öreg fószert,
Atyaég, persze, belebetegedtem a látványába!
Annyi sok fenyegetőzés után
valahára valaki más követett el öngyilkosságot
helyettem
a nővér megállítja a kerekesszéket, letör egy szál rózsát a bokorról,
és kezembe teszi azt.
Azt sem tudom
mi az már. Csőr is csípkedhetne így,
amennyi jót ez nekem tesz.

 

 

Charles Bukowski : A fenevadak időtlen köteléke

Van Gogh a testvérének ír festéket kérve
Hemingway a puskájával játszik
Celine orvosi diplomával éhkoppra jut
az emberi létezés lehetetlensége
Villon-t száműzik Párizsból, mert tolvaj
Faulkner városkája sikátoraiban hullarészegen
az emberi létezés lehetetlensége
Borroughs megöli saját feleségét egy pisztollyal
Mailer leszúrja a magáét
az emberi létezés lehetetlensége
Maupassant megőrül egy evezőscsónakban
Dostojevsky a fal elé állítva kivégzésre készen
Crane egy csónak hátulján túl egy propellerbe repül
lehetetlenség
Sylvia a sütőben fejével, akár egy főtt krumpli
Harry Crosby átlép az őt elnyelő Fekete Napba
Lorca-t útszélen gyilkolják meg spanyol csapatok
lehetetlenség
Artaud egy diliház előtt padon ülve
Chatterton patkánymérget vedel
Shakespeare plagizál
Beethoven fejében egy tülökkel a süketség ellen
lehetetlenség lehetetlenség
Nietzsche teljesen megháborodva
az emberi létezés lehetetlensége
túl emberi
ez a lélegzés
ki-be
be-ki
ezek a vadorzók
ezek a gyávák
ezek a bajnokok
a dicsőség veszett kutyái
felénk fordítva ezt a kicsinyke fényt
lehetetlen

 

 

Charles Bukowski: A Pokol Magányos Hely

ő 65 volt, a felesége 66,
alzheimer kóros
ő rákos volt
a szája szélén
persze
műtötték is, sugárzás
és kezelések,
amiktől az állában a csont
elrohadt
amit aztán drótozni
kellett.

napi szinten gumipelenkába
tette a feleségét
akárcsak
egy csecsemőt.

képtelen volt ilyen állapotban
vezetni
taxit kellett hívnia
hogy eljusson
a kórházba
nehezen beszélt
le kellett
írnia a pontos
irányt

legutóbbi látogatásakor
közölték vele
hogy lesz még egy
műtét: egy kicsit
balrább
az arcból és egy kicsit
a nyelvből

mikor visszajött
kicserélte a felesége
pelenkáját
bekapcsolta a tévét
vacsorázott, nézte az
esti híradót
majd átment a hálóba, fogta
a fegyvert, odavitte hozzá
a halántékára tette,
és lőtt.

felesége baloldalra
zuhant, ő maga a kanapé
tetején ült
betéve a puskát
a saját szájába, meghúzva
a ravaszt.

a szomszédok nem keltek
fel a lövésekre.

később
a filmbe illően lángoló
berendezéstől igen.

Valaki megérkezett,
benyomta az ajtót
és látta.

hamarosan
a rendőség is megjött
rutinosan
böngészve, találtak
is tárgyakat:

egy zárolt bankszámla
kivonatot
és egy csekkkönyvet
aminek egyenlege
$1.14
öngyilkosság,
állapították meg.

Három héten belül
már két új
lakók érkeztek:
egy hardware tervező
neve
Ross
és a felesége
Anatana
aki balett-táncot
tanult.

Úgy néztek ki,
mint egy méltóságteljes pár,
útra készen.

 

 

Charles Bukowski : A Nagy Szökés

idefigyelj, mondta, láttál már valaha egy rakás rákot
vödörbe zárva
nem, feleltem
nos, az történik, hogy néhanapján az egyik rák
a többi hátán felmászik
egészen a vödör teteje felé,
ekkor, mikor már kész volna kiszabadulni,
egy másik rák megragadja és visszarántja
a mélybe.
valóban? kérdeztem.
valóban, mondta, és ez a meló tök ugyanilyen, senki
ezek közül nem akarja, hogy valaki más
kijusson. ez már csak így van
a postaszolgálatnál.
hiszek neked, mondtam.
ebben a pillanatban a munkafelügyelő odajött, mondván,
ti jómaradak itt beszélgettetek.
ebben a melóban nem megengedett
a beszélgetés.
immár tizenegy éve és másfél éve
vagyok itt
felkászálódva székemből megmásztam
a felügyelőt
ekkor nagyot nyújtózva kihúztam magam
onnan.
hihetetlenül könnyű volt.
de a többiek közül egy sem követett.
ezek után valahányszor rákot ettem
erre a melóhelyre gondoltam.
legalább 5 vagy 6 alkalommal is gondoltam
erre a helyre
mielőtt átnyergeltem a homárra.

 

 

Charles Bukowski : Gáz

nagyanyámnak súlyos bélgáz problémái
voltak.
csak vasárnaponként találkoztunk vele.
leült vacsorázni és
a gáz megindult benne.
rendkívül súlyos volt,
és 80 éves.
nagy üveg brosst viselt
ezt vetted észre leginkább rajta
a bélgáz mellett.
mindig akkor engedte ki, mikor az ételt tálalták.
rotyogásokban engedte ki
időben egy-egy percnyire egymástól
kiengedte
4 vagy 5-ször
ahogy mi a krumpliért nyúltunk
a szaftot öntöttük
és a húsba vágtunk.

soha senki egy szót sem szólt,
legfőképpen én nem.
6 éves voltam.
csakis a nagyanyám beszélt.
4 vagy 5 durranás után
alantas hangon csak így szólt:
“El fogom temetni mindetek!”

nemigen tetszett ez nekem:
előbb fingani,
aztán ilyeneket mondani.

minden vasárnap ez ment.
ő volt apám anyja.

minden vasárnap gáz és halál
és törtkrumpli és szaft
és az a nagy üveg bross.

azok a vasárnapi vacsorák
mindig almás pitével
és fagyival végződtek
és nagy vitával
ezt vagy azt illetően,
nagyanyám végül kirohant az ajtón
felszállva a Pasadena-ba tartó
vörös vonatra.
egy órán át bűzlött a ház
miközben az apám egy újságpapírral
járkált fel-alá lóbálva azt a levegőben
mondván, “az átkozott savanyú káposzta,
amit megeszik, amiatt!”

 

 

Charles Bukowski : A Rókákhoz

Engem ne sajnálj.
Hozzá értő,
elégedett ember vagyok.

A többieket sajnáld,
akik
idegeskedve
panaszkodnak

akik
folyton újraszervezik
az életüket
akár a
bútoraikat.

kilengő életek
és
hozzáállások

az ő
zavarodottságuk
állandó

és mindenkire
ki fog hatni
akivel csak
dolguk támad.

óvakodj tőlük.
egyik kulcsszavuk
az, hogy:
“szeretet”.

és óvakodj azoktól is
akik egyedül
az Istenüktől
fogadnak el utasítást

mert ők teljesen csődött mondtak
abban, hogy saját életüket
éljék

engem ne sajnálj
mert egyedül vagyok

mert még
a legszörnyűbb
pillanatokban is
a humor
mindig
útitársam.

egy hátrafele járó
kutya vagyok.

egy törött benjo
vagyok.

telefonkábel vagyok
fennakadva valahol
Toledo-ban, Ohio államban

egy férfi vagyok
ma éjjel
vacsoráját elköltve
ezév Szeptember
hónapjában

tedd félre már a
rokonszenvedet.
azt mondják
a víz tartotta
felszínén Krisztust:
hogy te is
beérkezz
közel ilyen
szerencsésnek
kell lenned.

 

 

Charles Bukowski : Tenyér mélyén a keresztstigma

odakint kezdődnek a legelőkön, hiszem
a törésbiztos hegyvonulatok a legelőn indulnak
célegyenesen tekintet nélkül
gyümölcsösökre és pumákra
ezek a hegyek kissé olyanok
mint egy memóriazavarokkal küzdő
öregasszony és bevásárlószatyra.
mi egy medencében létezünk. ez az
alapötlet. alant a homokban és a sugárutakon,
ez a táj behorpadva, kikalapálva, megosztva,
akár tenyér mélyén a keresztstigma,
ez a földdarab kivásárolva, eladva, újra megvéve és
újra eladva, a háborúknak rég vége,
a spanyolok már mind visszamentek haza,
gyűszűnyire egymástól elföldelve ismét, most pedig
ingatlanosok, parcellázók, főbérlők, sztráda-
mérnökök vitatkoznak. ez az ő földjük immár és
én járok-kelek rajta, élek rajta egy kicsit még
itt Hollywood tőszomszédságában, ahol fiatal férfiakat látok
szobákban hallgatni zománcos lemezeket
ugyanígy gondolok az idősekre akiknek már elege van a zenéből,
elegük mindenből, a halál itt akár az öngyilkosság
azt hiszem néha önkéntes alapon megy, és hogy szilárdan
megállhass a lábadon a legjobb módja itt, ha visszamégy
a Grand Central Market-ra hogy ismét lásd az öreg mexikói nőket,
szegények… biztos vagyok benne hogy láttad ezeket a nőket
ugyanezeket sok éve
vitatkozva ugyanazon japán tiszteletesekkel
szellemesen, tudásban gazdagon és aranylón
túláradó halmokban álló narancsaik, almáik,
avokádóik, paradicsomaik, uborkáik közt -
tudod hogy ezek ínycsiklandóak, tényleg kívánatosak
mintha mindet be bírnád falni
rágyújtva egy szivarra és elfüstölve ezután a világ bajait.
ha ez van, legjobb lesz visszamenni a kocsmákba, ugyanazokba
amik fából vannak, dohosak, kegyetlenek, zöldek
ahol a fiatal rendőr úgy sétál keresztül
hogy félve keresi a zűrzavart,
és a sör még mindig pocsék
a pohár széle már hányás közé is keveredett
és elmúlás közé és erősnek kell maradnod hogy kizárd magad
és kizárd a lábad közé dugott bevásárlószatyrot
ami jól fest odalent az avokádókkal és
narancsokkal és friss hallal és üveg borokkal, kinek kellene
még egy tél Fort Lauderdale-ben?
25 éve volt ott egy kurva
egyik szeme felett fátyollal, aki túl dagadt volt
és aki kicsi csengőket csinált cigarettadoboz
celofánból. a napsugár forróbbnak tűnt akkoriban
bár bizonyos, hogy ez egyáltalán nem így
volt, és te kiviszed a bevásárlószatyrodat
véges végigmenve az utcán
és a zöldes sör ott lóg
továbbra is a gyomrod tetején mint
egy szégyenteljes lepedő, és
te körülnézel és többé már
egyáltalán nem látsz
idős embereket


 

Charles Bukowski : Macskáim

Tudom. Tudom.
Korlátozottak, mások
az aggályaik és
a szükségleteik.

de én figyelem őket és tanulok tőlük.
tetszik az a kevés, amit tudnak,
ami oly roppant
sok.

folyton panaszkodnak, de sosem
aggódnak,
meglepő méltósággal lépdelnek.
nyílt egyszerűséggel alszanak amit
ember egyszerűen nem
érthet meg.

az ő szemük szebb
mint a mi szemünk.
visszakozás
és megbánás nékül
képesek akár 20 órán át
is aludni

amikor magam alatt
vagyok
annyi a dolgom
hogy nézem a macskáim
és a bátorságom
visszaköltözik
belém.

tanulmányozom ezeket
az állatokat

ők a tanítóim.

 

 

 

Charles Bukowski : levegő és fény és idő és tér

- tudod inkább lett volna családom munkám valami
azonban mindig útjában
állt
de most
eladtam a házamat és rátaláltam
erre a nagy műteremre látnod kellene azt a belteret
és a fényt.
először életemben lesz egy saját helyem
és lesz időm
alkotni. '
nem kisanyám, ha alkotni fogsz
úgy fogsz alkotni hogy vagy 16 órát
dolgozol naponta egy szénbányában
vagy
egy kisszobában fogsz alkotni 3 gyerekkel
miközben segélyt
kapsz,
úgy fogsz alkotni hogy elméd és tested egy része
már
ellobbant,
úgy fogsz alkotni, hogy vakon
megnyomorítva
demenciával
úgy fogsz alkotni hogy egy macska mászik fel
a hátadon miközben
az egész várost földrengések rázzák meg, bombázások,
árvíz és tűz.
Kisanyám, levegő és fény és tér és idő
ezeknek semmi köze az egészhez
és önmagában nem teremtenek semmit
legfeljebb egy hosszabb életet
amire ürügyet
adnak

 


 

Charles Bukowski : Vallomás

várni a halálra
mint egy macska
ami fel fog ugrani
az ágyra
 

úgy sajnálom a
feleségemet
látnia kell majd ezt a
merev
sápadt
testet
megrázva egyszer, aztán
talán
még egyszer

“Hank!”

Hank nem fog
válaszolni

közel sem saját halálom
aggaszt, hanem a feleségem
aki hátra van hagyva
ezzel a kupac
semmivel

tudatni
szeretném vele
ugyankkor
hogy az összes
mellette töltött
éjszaka

még a fölösleges
viták is
örökélményként
élnek bennem

és a kemény
szavak
amiket mindig féltem
kimondani
most már
kimondhatók:

nagyon
szeretlek

 

 

 

Charles Bukowski : Kocsijukban hazatérő lányok

Kocsijukban hazatérő lányok
és én az ablaknál ülök és
nézem

van egy piros ruhás lány
aki fehér kocsit vezet
van egy kék ruhás lány
aki kék kocsit vezet
van egy pink ruhás lány
aki piros kocsit vezet

amikor a piros ruhás lány
száll ki a fehér kocsijából
a lábait nézem

amikor a kék ruhás lány
száll ki a kék kocsijából
a lábait nézem

amikor a pink ruhás lány
száll ki a piros kocsijából
a lábait nézem

a piros ruhás lány
aki a fehér kocsiból szállt ki
neki voltak a legjobb lábai

a pink ruhás lány
aki a piros kocsiból szállt ki
neki közepes lábai voltak

de folyton emlékeznem kell a kék ruhás lányra
aki a kék kocsiból szállt ki

majdnem láttam a bugyiját is

nem is képzeled, milyen izgalmas lehet itt az élet
délután
5.35-kor

 

 

Charles Bukowski : Kemény éjszaka

a folyton egymásba hurkolt
körülmények
végre elérik
hogy a bátrak közül is néhányan
valahára elsírják magukat
másokat
hogy legyilkolják
a kormányzati hatalom
irodáit és
hasonlók

de én szeretnék hinni
a jók közül néhányban
akik belépnek az istenverte
kreativitás
közepébe

szeretnék ezek közül
látni néhányat
belépni
de csak
kevesen teszik meg

mint tudod
a bárpult végén
ülök

és az összes fej
balra fordul
ahogy a csaposlány
elhalad előttünk
hogy csapoljon egyet

nos
egyes fejek
jobbra fordulnak

de minden fej
fordul

mindannyian

rendelni kezdünk

és ahogy ezen tűnődöm
nyomhassa már megvalaki
a gombot és legyen
már vége
az egésznek.

 

 

 

Charles Bukowski : Lousy üzenete

hosszú levél egy nőtől, aki azt mondja
egy csendes-óceáni
szigeten lakik és keféli
a bennszülött fiúkat
miközben azok pirulák és főzetek
sokaságával tömik.

az eső keresztülhasít
a háztetőjén és az arcára és
a lábujjaira esik.

beszámol nekem néhány
bennszülött fiú
nevéről

azt mondja, Hesse-t,
Hamsun-t és Hemingway-t olvas.

de egy büdös szóval sem
említené meg,
hogy mekkora író
vagyok én.

arra gondolok, ez a nő
szörnyű trópusi
nemi betegségeket
fog elkapni

ezzel összemorzsolom
levelét

 

 

Charles Bukowski : És anyámnak volt egy remek esernyője és szép és vicces volt vele az esőben

jelen pillanatban úgy gondolom az autómra ráférne egy jó kis
viaszozás. egynap majd szeretnék elmenni madridba is.
és mint sok ember, én is kipróbáltam az öngyilkosságot egyszer
és elbuktam azt. nem is, kétszer próbáltam és elbuktam és
egyúttal egy férfit meg egy nőt is megmentettem az öngyilkosságtól.
szinte unalmas már nem? a hozzállásunk ezekhez a dolgokhoz
hogy aztán megfeledkezzünk róluk beleülve egy
karosszékbe, almát ropogtatva és újságot
olvasva, vagy elmenve fürdőni különös figyelmet szentelni
a hónok alatt részeknek.

 

 

 

Charles Bukowski : Istenem

ismered azt a kislányt
aki az utca túloldalán
szaladgált az elülsőkert füvén?

nézd meg mit történt
egyik napról a másikra
vele

hatalmas mellek
hatalmas segg
hosszú lábak
hosszú haj

szemei akár
a kék tűz

nem fogadhatjuk
őt el ilyen formában
többé

telis tele van
15 évnyi
zűrzavarral
 

 

 

Charles Bukowski : Vers 43-dik szülinapomra

egyedül végezniegy sírboltszerű szobában
cigarettaszűkében
ahogy bor nélkül - -
csak egy villanykörte
és egy sörhas,
megőszülve
mégis örülve annak
hogy van ez a szoba.
… reggelente
kirajzanak
pénzt csinálni:
bírók, asztalosok,
vezetékszerelők, orvosok,
újságos fiúk, rendőrök,
borbélyok, kocsimosók,
fogorvosok, virágárusok,
pincérnők, szakácsok,
taxisofőrök…
és te átforulsz
a bal oldaladra
hogy a Nap
a hátatra süssön
és végre ne
a szemedbe.

 

 

 

Charles Bukowski : Pörgesd a kockát

ha úgy érzed kipróbálod menj el a
végsőkig.
máskülönben el se kezdd.

ha úgy érzed kipróbálod menj el a
végsőkig.
ezt azt is jelentheti hogy barátnőket fogsz elveszíteni,
feleségeket, hozzátartozókat, munkahelyeket és
még a józan eszedet is.

menj el a végsőkig.
ezt azt is jelentheti, hogy nem eszel akár 3 vagy
4 napig.
ez azt is jelentheti, hogy egy parkban fagyoskodsz
a padon fekve.
jelenthet börtönt.
jelenthet nevetségessé válást.
Kigúnyolást
elszigeteltséget
az elszigeteltség ajándék
mindenki más a te állhatatosságot
mérője, annak
hogy mennyire akarod igazából
megtenni.
és meg fogod tenni.
visszautasítások és a legrosszabb körülmények
ellenére
és jobb lesz bárminél
amit csak
el tudsz képzelni.

ha úgy érzed kipróbálod menj el a
végsőkig.
nincs ehhez fogható másegyéb
érzés.
magadra leszel hagyva az
istenekkel.
és az éjszakák fényleni fognak
a lángoktól.
tedd meg, tedd meg, tedd meg,
tedd meg.

a végsőkig.
a végsőkig.


az életből ki fogod kényszeríteni
hogy elnevesse magát, és ez
az egyetlen létező
igazán jó harc.

 

 

 

Charles Bukowski : A pár

idős pár voltak
a nő a fejével az ágy egyik végében
aludt
amaz meg az ágy másik végében
fordítva.
azt mondták,
ha valaki azért jönne
hogy meggyilkolja
őket
akkor egyiküknek
így jobb esélye
volna
elszökni.

amikor meghalt
felesége másolatot
készítettett
a testéről,
és a nő a fejével az ágy egyik végében
aludt,
a másolat feje
pedig a másikban
volt.

és éppúgy, ahogy a
múltban
többször egymás után
egy éjjel
ő rémületben ébredt és
sikítozva,
“a mindenségit, hagyd
már abba
azt a nyamvadt
horkolást”

 

 

Charles Bukowski : Az ár

15 dolláros Cordon Rouge
pezsgőt inni a kurvákkal

Egyiküket úgy hívják Georgia és ő
nem nagyon van oda az alsóneműkért!
Segítek neki felhúzni
hosszú fekete harisnyáit.

A másik lány Pam, szebb
de nincs sok lelke. És
mi dohányzunk és beszélgetünk és én
eljátszadozom a lábaikkal és
a csupasz lábfejemet
Georgia nyitott retiküljébe dugom.
Kis üvegcsékkel és
gyógyszerekkel van tele!
Veszek azokból a gyógyszerekből.

“Idehallgassatok” mondom “Egyikőtöknek
van lelke. Míg a másikotoknak
van megjelenése. Nem lehetne, hogy
a kettőt összetegyem? Fognám a lelket
és betenném a megjelenésbe.”

“Engem akarsz,” szól Pam “Az
neked egy 100-asba fog fájni.”

Iszogatunk még kicsit, erre Georgia
a padlón kiterül, de úgy,
hogy moccanni sem bír.

Pam-nek bevallom, hogy
nagyon tetszenek a fülbevalói,
haja hosszú és természetes
vörös.

“Csak ugrattalak azzal
a 100-assal” mondja.

“O” mondom “Mennyibe fog
nekem kerülni?”

Öngyújtómmal meggyújtja
a cigrattáját és a lángon át
méregetni kezd engem:

szemei elárulják.

“Nézd,” mondom “Nem gondolom
hogy azt az árat újra ki tudnám fizetni.”

Átveti egyik lábát a másikon
majd letüdőzi a cigarettáját.

Ahogy kifújja elmosolyodik
és így szól: “Hogyne tudnád.”

 

 

 

Charles Bukowski : Nincsenek nagyszerű nők és férfiak

Aligha van
bármi is.

Élni annyit tesz,
hogy a nullához
igazodsz.

Halál, akárcsak az élet,
nem old meg
semmit.

 


 

Charles Bukowski : A lélekbúvárokhoz

Egyes emberek azt hiszik
az őrület a lélek maga
a düh művészi
a berúgás pedig valami felsőbbrendű
lényre utal.

Az egyetlen pillanat, amikor ezek
a dolgok valamiképpen összeállnak az
amikor közönség nélkül
mennek végbe és még ekkor is
a düh csak 3.rangú tényező.

Amikor az undor felváltja
a dühöt
akkor az angyalok is lehet
hogy leülnek és meggyújtanak
egy cigarettát.

Arra vagyunk tanítva hogy
a nagy emberek egyértlemű módon
cselekszenek
méghozzá olyan emberek által
akik csöppet sem kitűnőek

jobb lényekbe botlottam
már nem egyszer azoknál
amiket te feltehetőleg láttál
szobákban ülnek
főutcák mögött
atlétákban és
gyűrött zsákösszehúzódásszerű
fájdalmak közepette

láttam ugyanakkor néhány
világ lúzerét is arrafelé
de az ő angyalaik
inkább hasonlítottak
Bogart-ra mintsem
bármiféle reményre.



 

Charles Bukowski : Mit is tehetünk?

Legjobb helyzeteiben az emberiségben van gyöngédség is.
Némi megértés és alkalom adtán tettre kész
bátorság
de összességében romhalmaz, egy golyóbis, aminek
nincs túl sok minden terítéken.
Olyan, mint egy hatalmas vadállat mélyálomban és
szinte semmi sem tudja felébreszteni.
Ha beindítják leginkább könyörtelenségben jeleskedik,
önzésben, igazságtalan döntéshozatalokban, gyilkosságban.

Mit tehetünk vele, az emberiséggel?

Semmit.

Kerüld, amennyire csak lehetséges,
kezeld úgy, mint bármit, ami rendkívül mérgező, gonosz
és agyatlan.
De óvatos is legyél. Törvényeket üt össze, hogy megvédje
magát tőled.
Meg bír ölni minden további nélkül.
És hogy megmenekülj előle, ravasznak kell lenned.
Kevesen sikerlik a szökést.

Rajtad áll, hogy kifundálj egy tervet.
Senkivel sem találkoztam, aki megszögött.

Találkoztam a hatalmasságok és tehetősebbek
közül valókkal is, de azok sem tudtak meglógni
mivel ők csak az emberiség kötelékén belül hatalmasságok
és hírességek

Én sem szöktem meg
de sosem vallottam kudarcot abban, hogy újra és
újra megpróbáljam

Halálom előtt remélem, hogy szert teszek saját
életemre


 

 

Charles Bukowski : Írni

oly sokszor ez az egyetlen
dolog
közted és a lehetetlenség
között.
nincs részegség,
egy nő szerelme sem,
semmilyen gazdagság
ami felérne
hozzá.
semmi sem menthet meg
téged
kivéve
az írás.
kitartja a falakat
nehogy azok
rádomoljanak.
a közeledő hordákat attól
hogy becserkésszenek.
szétveti a
sötétséget.
az írás mindenek felett
álló pszichiáter.
A legmegengedőbb
isten minden isten
között.
az írás lekörözi
a halált.
nem ismer
meghátrálást.
és az írás
önmagán is
képes nevetni
és a fájdalmon
ő az utolsó
elvárás
az utolsó
magyarázat.
Lényegében
csakis
ez.

 

 

 

 

FAVOURITE ARTICLES ABOUT BUKOWSKI / KEDVENC BUKOWSKI CIKKEK:

 

Charles Bukowski reviews 'Purity' by Jonathan Franzen

https://litreactor.com/columns/charles-bukowski-reviews-purity-by-jonathan-franzen

 

Charles Bukowski / Aesthetics of Ugliness / essay

https://steemit.com/poetry/@marinauzelac/charles-bukowski-aesthetics-of-ugliness-essay

The Transgressive Thrills of Charles Bukowski

https://www.newyorker.com/magazine/2005/03/14/smashed

Charles Bukowski

Episode 2 of 9 - Series of biographical discussions with Matthew Parris.

https://www.bbc.co.uk/programmes/b009s75h
 

Charles Bukowski Kindle Edition by Barry Miles:

INTRODUCTION HERE!!!

 

Charles Bukowski, Outsider Literature, and the Beat Movement by Paul Clements:

MATERIAL HERE!!!

 

Charles Bukowski: Locked in the Arms of a Crazy Life by Howard Sounes

BIOGRAPHY HERE