Erdődy Kristóf: Szemben a bordélyház (vázlat) - tanulmányrészlet (2021-2022) 1. rész 🌇

"The simulacrum is never that which conceals the truth—it is the truth which conceals that there is none. The simulacrum is true." - Poster, Mark; Baudrillard, Jean (1988). Selected writings. Cambridge, UK: Polity. ISBN 0-7456-0586-9.

》 Ne tagadjuk, ő ebben tehetséges... (delusion) A bizonytalanságra visszaható állandó visszaigazolást igénylés, ami patológia. Bejött a crash course in psychology? A világ reflektál egy rövidet: Self-Objectification and Cognitive Performance, mondja, kezdj vele, amit akarsz. Az állandó magamutogatás vágya erősebb. A vintage cabaret girlök mai megfelelői megélhetési gondok nélkül. Nincs kánkán, nem mindenki pornó influenszer, de van spektrális analízis, házhoz érkező szexuális inger. "The birth of human exhibits", modernben konkrétan. A mindenkori vöröslámpás nightclubok leragozása fogyasztói, polgári szintre, és a Chaturbate, mint beigazolódása annak, hogy az emberiség a természetéből nem akar kigyógyulni, abból pláne nem, ami az egyik élvezeti szempontból függőségig fokozott vágyálom-netovábbja. A ledér lányok temploma. Amiben ki az áldozat? Az, aki megtanítja önmagát és mást kukkolni? Ő akarja, hogy kukkolják? Ami beteges féltékenységgel is társulhat, kiborul, ha mást néznek? Ki ő? Az Anthropocentrism egyik árvája? Stefan Soell fotósorozatainak Outdoor Nudes akt-ikonográfiáján túl van-e szociális visszacsatolás, mikor Susann és Corinna és más modeljei világhálóoltárra vannak felkéreckedtetve? Ez megélhetési kérdés, ami 24mm, 80-100mm és más spektrumban a 35-85mm preferenciája terén praktikáit tekintve élveteg? Canon EOS 1DX MKII a maga 24-70 mm és 70-200 mm lencséivel, illetve egy Sony Alpha 6300, ami Zeiss 16-70 mm lencsével légypapírként vonzza a tüneményükkel, mint portékával nem fukarkodó gráciákat? A rajongók így reagálnak, "Deine Bilder sind ideenreiche Inszenierungen und professionell umgesetzt!", vagy nyálcsorgató egyszerűséggel emígy, "Du hast sehr viele schöne Fotos in diesem Portfolio! Du zeigst viel und lässt doch sehr viel Platz für die Fantasie!" A photodromm.com sem mozog más tartományban, mint az a veszettül igyekvő "affirmation de la vie" és "on ne vit qu'une fois" és hasonló idiomák mentén tájékozódó nihilvárományos eszképizmus, ami olcsó csecsebecsévé téve a testiség kultikus kérdését. Végül is dúskál a közhelyszerű szabadosságban, még ha a fotók minősége felől senki nem kezd el kételkedni, holott azok tartalmi üzenetüket tekintve átlógnak a pornóba, és arra hangolnak fűt-fát. Kezdetben vala a Natural Beauty, felütéssel. Máris rajzanak az önjelölt hacukacincálók... Mila Azul, Helga Lovekaty, és egy városnyi másik. The Helplessness of Self-Absorbed People? Vagy ezt besuvasztjuk a Narcissistic personality disorder (NPD) alá, mintegy tökélyre víve az ábrázolás (click the camera roll app) képlékenységét, a non-sexual nudity ideájával takarózva, ami genitális és...

Hypercompetitive

Külön inerciarendszerben mozog a megállapítás, hogy az olyan címek, mint Bavarian Landlust és Busty Lounge a ponyva klasszikus fogásait idézik, egykori (ahogy mai) amerikai újságárusportékaszerű filléres sajtótermékeket, amiket a háborúba exportált a catering unit, és máig velünk vannak a hátország minden szobába nyíló ablakain bekukkantva, késztetve, kezes bárány módra. téve. Mi van a baránybőrben? Mi tehát a motiváció abban, hogy valaki kitárulkozzék körkörös idomaival, amiket szétsokszoroz a worldwideweb fanatizmusa? Szocialis környezetében az exhibicionista vajon egyke volt? Elkényeztetve? Az ellenkezője ugyanezt váltja ki vajon, hogyha nem foglalkozott velük senki, mert kurva gazdagok. Paradoxical undressing fogalma, csak ez abban a tekintetben, hogy az infantilizmus hajtja, ami a szocializációja magja, bizonyos magatartásformákban maradva tinédzsernek érezni mindened (a paradise for retrofitted un-adulthood desire). Ellentmondás azonnal felmerül: body image struggles, amik állandó figyelmet igényelnek. Figyelem, ami kívülről érkezik, figyelem, ami másoktól érkezik, és ezek összefonódnak, amikor az eltanult szexikonikussággal önmagára vetített igényesség azért van fenntartva, hogy figyelmet kapjon. A heteronormativitásnak itt már nincs semmi szerepe, nemtelenné válik az igyekezet. Mert nem korai próbálkozások ezek, nem a saját szexuális identitás keresése van folyamatban, hanem ettől teljesen elrugaszkodva ez már egy olyan folyamat, ami a jutalmazásban keresi az önértékelés komplexitását és válaszait. Ellis, L. (2011) Evolutionary neuroandrogenic theory. Cultural practices, rengeteg lehetséges elágazás. A testiség előbb adott, mint a tudatosság? Hogy egyik elszenvedje a másikat, sokak esetében elkerülhetetlennek tűnik. Van hozzáállás ezzel szembesülve, amelyik érzi, hogy valami gáz van (sense of unease, the failure of determinism, covariant dynamics, stb.). Id, ego and super-ego képzettársításos hármasegysége (a set of three concepts in psychoanalytic theory describing distinct, interacting agents in the psychic apparatus) most ebből ki van helyezve a vizsgálat során. Maradjunk az ellentmondások összebékítésének polarizált dualitásánál. Aki felismeri a sarokba szorítottságot, amely során, mint boxringben mindkét érv önmagának küzdőterén belül van, adott esetben megpróbál kitörni ebből a zárt alakzatból, lásd.: Katie Belle: This Sexy Model Can Sing. (persze a visszaigazolás megint abba az irányba megy el, mint az alaphelyzet, amiből kitörne, hogy szexi, és emellett tud még mást is). Winona Ryder interviewed (1999), ez is hasonló tanulságokkal szolgál.

Utasításszámláló regiszter

Mások a felvértezés hívei, ez a megközelítés tudni akarja az akarat mozgatórugóit. A másokat befolyásoláshoz vezető úton keresgélések húzódnak el, akár évtizedeken át. Elmegy hát pszichológiát tanulni. "The loonatics have taken over, the asylum", ez a definíció. Ezek ravasz csajok. Rudman, L. A., and Heppen, J. B. (2003). Implicit romantic fantasies and women’s interest in personal power, ez az idevágó tanulmány. Ennyiből már rég kimondhatnák önmagukról bátran: "A ránk osztott jelzőkből táplálkozunk". Impressive generation-spanking work volna a beismerés. Vibrál az ideg, ahogy az öntudatra ébredés az önnön tükörkép láttán örök életfolyamattá válik. Az éretlenség piacgazdasága? Simán lehet, hogy csak önmagára akar rácsodálkozni, és ezt az élményt sem segített neki senki feldolgozni közösségben? Sending out an S.O.S.? Roger Scruton: Why Beauty Matters. Ami rétegzenének hat amellett, ahogy a hírgyárak és a branding social engineering mechanikái körbedurrogtatják a legemelibb ártatlanságot is. Mit mond neki a szocio?
Women accounted for 10% of country radio airplay in 2019, new report says - ezt a cikket? Vagy azon főcím alatt futva, hogy New Study Shows Staggering Imbalance of Gender Representation at Country Radio, aminek vaskalaposságot rendszerkritizálása kihat odáig, hogy százalékarányos szerepeltetés-metabolizmust mutat a fogyasztó és a fogyasztandó közötti szakadékszerű, zenei táv-húrpengetésekkel olykor átívelt mezsgyén a hatástanulmány-márketing miatt, lásd.: "Songs by male artists are programed more than those by women in every year of this period by approximately 76.0% in 2002 and 90.0% by 2018." Ez már rég nem az Issues in African American Music (Edited By Portia K. Maultsby, Mellonee V. Burnim, 2017) világa, hanem az, amikor egy Wikipédia cikk, Women in music, még egyáltalán nem áll teljes ellentmondásban a Grammy-holdudvar könnyűzenei-női előadói reprezentáció előtérbe toltságának piacképességével, azonban avval már már igen, hogy bármeddig is van az egymást oda-vissza hibáztatás helyzetének szinte sosem bekövetkező, mindig elodázott töréspontján (szinte médiareprezentációs, nemi alapú fegyverkezési versenyként fokozva) kileződő helyzetmomentuma propagálva, egy-egy cikk mégis elkezd sommázni arról, hogy az nem úgy van, ahogy van. És felvillan egy újabb link, átvezényel egy másik cikk bugyrába, hogy Women grossly underrepresented in the music industry. Azt látva, hogy tényleges testiség is bele van szőve a márketingalapú előadói imázsba, nincs mit tenni, az ember átengedi a vitát annak a semlegesen tönkre szaladó rivalizálásnak, ahol a frivol és a menedzsment diktálta (a közönség előtt nyilván elhallgatott: tedd ezt, tedd így, tedd ki ezt, pocolt fel azt) csomagoláspraktikák igenis dívnak (akárhogy is). Nicely presented. Mégicsak megismételhetővé tett ready made momentumok szoborszépségeivé avanzsálják elő a kor letűnőben lévő vagy felívelésre éhes, akár minőségi produktumaik által árukapcsolásokba bocsátkozó előadóit. Nem Katie Melua hintázott faltörő golyóbison pucéren a videójában, de az ominózus klipszereplő popsztár és közte, Melua között mégicsak van egy kosárméret-elnemtagadó bázis. Mondjuk, amikor Tom Raider-fétissel (bocs, mint magánember?) a közhiedelembe korábban, alig 20 évesen, vagy még korábban belópózó, becsúsztatott Elise Trouw van tálalva a világhálón Tomb Raider boobs-osan (hiszen ez csak ártatlan cosplay-kísérlet... ami felületességével nem mellesleg beskatulyáz persze). Visszakövethető, tehát az imázs használva van. Bármilyen tehetséges, ének, dob, zeneszerzés, instrumentális hangszerek, stb.... azért volt egy soft utalás, azért volt egy cicivillogtató tematika (itt is), ami (ahogy ezt a kor peacy mozgalmárfragmentum-ideái tagadólag akár majd elő is adják, hogy azt csinál, amit akar, az ő karrierének egyik reflexiója és végtére is ez is body positivity - ne rejtegesd, amitd van!): mégsicsak oda van besrófolva, hogy "hát ő ilyen, most mit tehet róla" és " ha van neki, nem árt, ha megmutatja azt is, könyörgöm". Miért könyörgünk? Hogy a befolyásolható, kiéhezett férfiak a zenét figyelhessék? Hát nyilván elviszi őket egy tök más fantáziamargóra ez az egész láttatás-cirkusz, és itt nem az eltakarás vagy nem-minimál-exhibicionizmus a tét, hanem az, hogy egy követői statisztikát, like-okat, mint légbe hintett csókokat rajongásból visszaosztó közegbe (bárhova random okádnak számszerű pozitív visszaigazolást, mert a babe cuki mondjuk), és így a tömegjelensége visszaforgatva a fogyaztó (azonnal és önkéntelen) lereagálja a látványt: nem csak férfi klientúra, ez egyértelmű. De vajon nem-e ferdíti el a nézettségi statisztikát mindez avval, hogy fenéket a zene miatt.., noha sokszor avval együtt. És három kattintással az óvatlan látens-rajongó kiköt egy handfuls tematikájú reddit.com oldalon, ahol azt kérdezik primitív szűrők mentén, hogy "Does Elise Trouw qualify?". Méretek, pontozás, inkoherens esztétkai szörnyűségek. Ugyanez Khatia Buniatishvili esetében. Tanulság 1.: Mirror pics are always the best (ezt állítják) 2.: "Welcome to 2busty2hide, where we celebrate women whose breasts are so big that they cannot be hidden. This means tight shirts, covered sweaters and more. Images with big cleavages and bikinis are not allowed". Hogy ez diszkriminatív vagy jogában áll mindenkinek bekerülni, lekerülni kismillió ilyen portálra, igazából csak annak morális kérdését veti fel, hogy számít-e még, hogy mi van körülkéjelegve két kattintással, vagy itt már a képi szublimátum, a similacrum constans teljesen behelyettesíthetővé teszi a képnyi avatárt avval, amit a közönség olykor meg sem ismer (hogy ez az illető tényleg létezik és másra is képes, mint genetikai adottságaiból kiburjánzó másodlagos nemi jellegei)? Tehát demunanizálja a létező személy szubjektumát (adottságaitól függetlenül) a folyamat, miközben 654000 tag válik épp ennek vagy annak a ki tudja hányuk akárhányadik potyaregisztrációja folytán tagjává a digitális fiókintézmények egymásra monoton módon szinte ugyanazt az esztétikai látványpiacdömpinget eröltető klisébűvkörnek, exponenciális hovatartozási rátákat generálva, noha az egésznek nincsen tétje, és Trouw zeneiségéről szinte szó sem esik. Húspiac. "How 40 of Your Favorite Models Got Discovered" + How to Become a Model - Tips for Aspiring Fashion Models + 5 STEPS OF BECOMING A FASHION MODEL, és így tovább, de mint a happy endinges csenevész rom-com közevetítések és nagyszabűsú szerelmi kaland-drámák, amik nem szólnak arról, mi van, ha végre összejöttél avval, akivel annyira, de annyir akartál (hogyan kell a csattanó tüzijátékcsók és stáblistazene után együtt maradni, egy háztartásban együtt élni for the rest of your lives, ugyebár), ugyanígy arról egy ilyen cikk sem szól, összehalászgatva mederkotró módszerekkel bárkit és mindenkit, hogy aztán, ha bekerültél, ha szupermodell vagy, na akkor ott a búrán belül, a kupola alatt, a divat császárai közz mi vár rád másik 150.000 ugyanúgy törtető, puffogó, fújoló, sziszegő, nyomulni akaró lány között, meg persze az, hogy ez nem tart örökké, mert az oké, hogy 16-18 évesen így megy úgy tudod statuálni az optikai csalódássá retusálás nélkül is kivillantott szöveteket, de aztán előfordul, hogy egy nő teste elég hamar megváltozik, és mint a sportban, 25-30 fölött csak igen kevesen maradnak benne a játékban és akkor mi lesz? Ment mellete a suli vagy a szakközép? Abból a kersetből nyilván simán megy, és sokan (ha nem is csak ezért), de tudatosan, rendkívül felkészülten vágnak neki egy évtizednyi egzisztenciális építkezsnek, aminek végén mégis oly sokszor a diplomás, sztármanöken, filmeket maga mögött tudó visszavonulásra kész, ezerből egy szépségbálvány személyiségfejlődésében ott tart, mint 16-18 évesen, elment mellete az élet, és ő vészterhes önvizsgálat során igyekszik felkapkodni a szétfutó szálakat, hogy most már embert is faragjon magából, amire persze kétségkívül utána is lesz ideje, mert nem szorongva eszi majd mert nélkülözik. Erre (a procedúrára) felkészít a manökentoborzás? A többséget nyilván ideje korán elkarmolja valami olyan szlogen mentén az egyre-másra újabb szakmákba átterelő biznisz, ahol az első ajtón az áll: Do you want to become a model of our erotic adult model agency? És ez minden, csak nem ez: THE MOST ICONIC FASHION MODELS HALL OF FAME. Vagy?
"Serious inquiries only Please - references will be required." Nem mindenkiből lesz Disco Sally, el sem jut odáig. Előbb jön az, hogy "Kislányok a kifutón" (2011): "A divatszakma fejvadászai tinikre hajtanak. Csillogás és kizsákmányolás." The Search For Teen Models. Fügefalevél sehol.
Ha már a zeneipart nézzük, túl a sok popkult videoklip primer ösztön-fókuszú erotomániáján, még ha hagyományos műfajok mintaszerkezetében is, ha valakit arcon csap a lecsupaszított (dekoltázsú) valóság, és kis rétegben ugyan (mert máshol ugyanúgy, csak direkt módon), lehetséges úton-módon a megjeleníthetőség és színpadképesség deklarátumai mentén példaképként kezd a pályakezdés nívózsönglőrje arre tkekinteni, hogy miből lehet kezdetben a legnagyobb nézettséget generálni, mégsi mi a különbség aközött, hogy a Country Sisters - Cotton Eyed Joe (zenei feldolgozás) videójába botlik, vagy máris a The Devil’s Daughters (with) Danny B. Harvey - Whole Lotta Love zenei performanszának megjelenítésébe? Objectify mekdrive a köbön. Mit mond neki a szocio? "Identify Your Most Attractive Qualities". Teljes odaadással légy híve vágyaidnak, amire igényt a kollektív beleegyezés teremt, hogy sex sells? Egyfelől az, hogy ez egy clear attempt to persuade a gullible public to spend their money, nem újdonság, nagy általánosságban igaz. Ugyanakkor "It may also be used by a single person in reference to an experience which he or she found humiliating but others found entertaining. It is used in derision." Irány az exotikum, PARADISE ALLEY, GARDEN OF PLEASURE, BLACKSMITH, SMALL ANIMALS, A home electronics neurotic tech-savvy sci-fijébe megérkező emberiség androgün igényei és technologically augmented metacortexikális élményéhsége néha leegyszerűsődik a szerzésvágyra (többször is, mint kellene), mit lehet venni(?), kattintásra megkapod. (vagy keressünk egy másikat?)... és ezt is áthatja a stimuláció, a woman in a red dress hatás. A technological anxiety mégis a sejtetés és nyílt tettlegesség határán játszik. Slave of the Cannibal God (1978) és a The Blue Lagoon (1980) sokad-nem-mondó, de quik reference világtabló konzumja ilyen, sexloop és voyeurista katarzis, Eros és Thanatos a maga freudi értelmében. All rolled into one? Ez behálózta a tömeges közlés territóriumát, mint a direkt módon való, korlátlan tévézés.
Idézem a bevezetés kedvéért egy tanulmány címét, hátha ide vág: Deleuze and the Non/Human Edited by jon Roffe University of New South Wales, Australia and Hannah Stark Uniiversity of Tasmania, Australia (2015). Ennél azonban az nitwit típusú elrugaszkodás sokkal vérmesebb. Vegyük sorban egy spicey palettát: @marrenitsa... juvenile delinquents... digital dreamgirls... duckling turning swan moment... Amazing Celebrity Dancing Moments...erotema.ru...gap toothed models... micro-bikini-usa-motiff... Corvinus Fashion Show 2017 állítólag "A kortárs magyar divat új plattformja". Olya Abramovich, életrajza egy sminknaptár. Így él most Avicii egykori barátnője - Katt Magazin -2021.09.12. Anja Rubik a LUI Magazin címlapján. champagne-facial-collage-630x447. Prom Queen-ből lett Homecoming utáni pre-famous celeb-aspiránsok. Vera Eremeychuk, ahogy van. edita-vilkeviciute-x-vogue-deutsch... www.pollakphoto.hu, glamour-boudoir-fotozas (indoklással). Tereza Kacerova-tól Julia Androschuk-ig a húsipac pompája.. és Makar Vinogradov (munkái), őket ismeri? Ez liliomtiprás, ha pontosan kell fogalmazni. Persephone kifordított oltára. Tehát a terepszemlén túl, a szembesülés adott.
Az Internet kolonialista korát éljük, a kikötőkben kiszolgálás, minden weblap statement kikötő, minden áru gazdát cserél, minden mottó tömör legyen és mindenki azát teszi fel, amije van, és pörög odabent az a tébolyda, amiben az izolációtól rosszabbodik a tünet, mivel igazából senki sem mond ellent ezeknek, a like-ok állandó jutalma árad (status update), éhezni lehet a visszaigazolást, ami kényszeres, napi rutinná válik. Az exhibicionizmus ez. Van, aki odáig fokozza, hogy rúzs és cipő nélkül érzi csak magát pucérnak, showtime nudizmus. A human knowledge structure vidámparkja. Ellenben ha nincs megerősítés, ha kritikával illetik, akkor ez negatív hatással lesz önértékelésére. Félelem a tartósan fennálló negatív képtől mi is? Az önbizalomhiány ördögi körré alakítja önmagát. Azért kell a fotózkodás és napi szintű posztolgatás, hogy ne legyen tere a bizonytalanságnak (állandó beefed-up action execusion és effort to circumvent the ego-embargo). Egyfajta tettlegesség volna? Glenberg, A. M., Kaschak, M. P. (2002) Grounding language in action, erre is lehet kanyarodni, vagy abba az irányba, hogy "ambivalence may facilitate interpersonal approaches by maintaining and provoking situational uncertainty, so that the outcome of an action – even after several approaches and dates – remains ambiguous". A hipotézis jócskán rácáfol arra, hogy ezt az előadást még irányítja az, akinek amúgy ez alapvető üzenete, hogy ő teljes mértékben kontrollálja sikerét. That you have made it, that you are famous (ami persze szétveri az addigi életét). Steffen Landgraf és Isabella von Treskow egyik cikkében éppúgy lehet vájkálni, mint amikor vitafórumokon felcsendül a mindig nagy port kavaró kérdés: "Why Feminists View Objectification as Empowerment", ahogy az is, amikor egy video, mint ez, The dangerous ways ads see women | Jean Kilbourne | TEDxLafayetteCollege, heves ellenállásba ütközik. Érvek híján egyszerűen sértve érzi magát, talán mert önmagára ismer valaki, ezért menekülőre fogja. Amikor a könnyebb ellenállás felé való elmozdulás értelmében nyilvánosan, a köztudatba ágyazódva van kölcsönösen megerősítve a body positivity égisze alatt előtérbe törő forrófejűség és azonnal van erre vevő (to strengthen this possibility), a potenciálisan sikerdíjas marketplace kialakulása automatikus. Az árukapcsolás pedig erőszakos és könyörtelen eredményeket paszíroz ki a piackutatási mutatókból, úgy, hogy gyakorlatilag sikerfilm nem múlik úgy el, hogy ne lenne belőle reklám (1 - 2 - 3), főleg Amerikában ahol azért a Captain America Civil War Cheesestrings visiz a pálmát. Amikor ezt emberekre sikerül leragozni, ott kiderül, hogy színjáték az egész, és óriási infrastruktúra van mögötte, amiből új világot lehetne építeni, vagy a jelenlegit legalábbis apránként megmenteni. Az egocentrizmus, mint drog, dopping. A nézőnek is, a nézhetőnek is. Ez szimbiózis. Zaklatják egymást. Ingerdús vizuális keménydrog (audiovisual treat), magatehetetlenség és függőviszony. Kieler, M. (2003). Tatbestandsprobleme der Sexuellen Nötigung, Vergewaltigung Sowie des Sexuellen Missbrauchs Widerstandsunfähiger Personen, Berlin: Tenea Verlag. Azt hazudják egymásnak, hogy az önbizalomhiány tehát kezelhető állapot, avval a sok munkával és kitartással lehet megszüntetni, ami bekategorizál óhatatlanul. Ő az elérhetetlen perfect partner. Ezt a mesét árulja. A néző (az average theater-goer és masterfully targeted audience) mintaként értelmezi, mintha ilyen jelenségekkel lenne tele az utca, pedig az a filmek világa, az 1993-as The Last Action Hero utcai nőábrázolásai (ebben az esetben ez egy filmiparon belüli önparódia akart lenni). Amikor viszont ez a kultúra része, repetatív stimulusként, akkor ott az áruforgalom, mint alapvetés kezd belesimulni a szerepkényszerek közé. A szereplő (performer) az aktív fél. A néző (audience member) a passzív szubjektum. A tettestárs viszony (redundant & shared principal character action) aktív fele figuratív idiómákként tőmondatokat vár egyszerű cselekedetek helyességének igazolására (vagy tokeneket), de egyben álláshirdetési teret is nyit magának, kirakatot, ahogy autószalonok tesznek egyébként. Kendall Jenner és Gigi Hadid 50.000 dollárt csinál az instagram modelkedésből, más jóval többet. A közönség számára ők, és sok ezer másik celeb: Expensive subjects to be studied (hiszen a net worth kérdésköre folytonos státuszorientáltságot keres, ott is belelátja a példaképet kereső alany, ahol más értékek után kellene néznie, személyes, racionális érdekből, amit felülír a tömegpszichózis), azaz az átvilágíthatóság formulája [Bio, family, net worth], mint értékelési keretrendszer, amin felnőve a többedik nemzedék számára alapvetés a processzus. Incredibly attractive, mint alaphelyzet. Ebbe kissé belenyaldos a Puer aeternus effektus, ami nem más, Peter Pan szindróma, amiből kiesve összeomlik a valóságképük, lásd. Bella Hadid esetét. (mindset change) A címlapokon nem szereplő emberek viszont másként reagálnak. Bizarr phenomenon. A királyi családokra rájáró rúd előtt lebegtetett meseország-paraván élménye (igény az illúzióra), a happy enddel végződő filmek, vagy amikor egy csinibaba a nyurga testek kemény munkával kisportoltságát vetíti rá a hétköznapokra, és azok lakóit lesokkolja a különbség, hogy ők nagyon nem ez. (extended displacement effect) Hirtelen támadt (jobbára múlékony) kisebbségi érzésük táptalajában gyökeret ver a methodically implanted confliciting hate and jelousies. Nézik az elvileg szexi ikonográfiát, mint az űrlényeket, mintha azok Twi'lek-ek volnának. Emberek, akik nem tudnak alkalmazkodni, mert erre nem érnek rá (mondjuk egy Taylor Swift vs. Treadmill videoban élni), egy LesMills féle bodypump és body combat fintesz univerzumban, de érzik, hogy lemaradnak valamiről? Kulturális tömegvonzás volna ez, ami titokzatosság nélküli teljesítményorientáltságból fakadó fesztültségek levezetése során a testiséget áldja, imádja, isteníti? OH POLLY 2020 Swimwear Collection / Miami Swim Week 2019. Vagy bármi más? BEACHWEAR 4K UNCUT / 2019 Swimwear Collection / Miami Swim Week 2018. TJ SWIM 4K uncut 2019-20 Swimwear Collection / Miami Swim Week 2018/19. De ennek van akadémikusabb megközelítése is, könyvben például: MY BODY, sokat mondó tömörséggel minden belefér. Body image memoir-ok. A sikert záró történet íve? A gyermekáldással megjelenő minden ilyen (visszatekintő) tanácsosztó mű végül is lezár egy korszakot? Test EXCLUZÍV Test EXCLUZÍV Test EXCLUZÍV Test EXCLUZÍV Test EXCLUZÍV Test EXCLUZÍV Test EXCLUZÍV Test EXCLUZÍV Test EXCLUZÍV Luxury Swimwear Budapest, és ez nem csacskaság. Érzik az erőt benne? És ez aztán társul avval, hogy a vékony testalkatok divatját felváltja a gymrat kultusz. A manapságnak ajánlott békejobb muszklikkal? Fiúk, akik szeretik a deltás lányokat, azt mondva, "imádom a nagydarab, őrült csajokat". Calisthenics körmenetek. Érzik az emberek, hogy a változások nem feltétlenül a jólét, az életszínvonal és az önellátás helyetti hétköznapokból felszabadult szabadidő hatására vannak leképezve a testen, a testképen, a testtudatosságon? Egy kor, ami hatni akar mindenre. Egy kor, amikor benyomások vannak előtérbe helyezve. Érzik, hogy hat. Maya Angelou, amerikai költő egyszerű szavaival:

“People will forget what you said, people will forget what you did, but people will never forget how you made them feel.”

(folytatás itt: https://kristoferdody.com/new/345)