UNODIR - A Kabai panoptikum üvegét be se rakjátok! 🌿

A rajtvonal homálya. Esterházy egykor átírta, tudjuk, Ottlikot.
Lett rajongás. De melyikük hova lett, és most hol rikolt?
A közélet ketrece. Jött a kanonizált Csokonai Lili paradigma:
talán erős csavar (tudod), hisz nem hatott ki Garaczira?
Kabai saját, absztrakt vésete, szintén női álnéven:
fakír-falakba marta a beismerést, hogy a vágy véglet.
De könyvet dobni falak mögé így, őrülten, szájtátva?
Spiegelmann-káosz, a megtükrözött cím, mely álcát kap.
Kabai. Íme ő, akinek rendezett asztalán a sör és cigaretta,
mint illékony teodolit volt a rögös horizonthoz igazítva,
hozzá slózi és Parnasszus között egy morózus, vad ordítás!
A zsíros dekk elgurul, a módszer élveteg marad: csontszín háncs,
felborzolva minden kedélyt s fürge füstre gyújtva jár a fogíny nyárs.
Előáll a kiművelt szavakat ösztökélő, figyelmes kendőzetlenség:
ez nyerte el a vallomás erejét... a rettenetes, sebes vég.
Ki volt Kabai? Darby Crash életét ugyan nem élte sohasem,
de a rendületlen hévnek folyton felülve olykor odacsent:
érveket ! némi humort ! fanyar letargiát is facsarva,
mely közjó és párhuzamos program lett a magyarnak.
De a kultúra nem úgy lesz, hogy learatják kurátorok a holtat,
azt állítva minden esetben, hogy ők ismerték és ott is voltak.
De a kultúra nem úgy lesz, hogy pályázat kell hozzá örökké,
hogy hasznos munka helyett ezen állandóan pörögjél.
Nem lehet kerületi unszolásra bevonzani a tettre készeket,
miközben egy halom bürokrata irodákban terem, szépeleg.
People management tréning, vibe manager és több éves tervek,
egy TikTok ads manager valahonnan, aki a számokra gerjed?
Nincs szükség a mindenhova feltolt spontán tanulmányok sorára,
irodalmi crunchbase citátumok, amik akkumulálnak: sovány csodálat.
A recept egyszerű, ezért bonyolítani kell és hathatóssá tenni?
Miközben csak hagyni kellene a művészeket, nem fegyelmezni.
Kabai Lóránt és mások, akiket az évek során elveszít egy ország,
díjakat alapítanak rájuk és el sem pirulnak a szenvtelen orcák.
Ez az ember ott ült, ahol az élet méltán (tényleg) zajlott.
Folyton elborzadt, gondolatban dobott néhány szaltót,
majd kócos, habzó jegyzetek között kotorászva leltél rá,
valahol a kies kocsmateraszon, vagy a közeli bárpultnál.
Color Me Blue outfit american apparel high-waisted pants?
Dumbbell snatches trojan crossfit bench? Most ijeszgetsz?
De az emberek naphosszat már ilyenekről locsogtak tavaly is,
míg a margóra tett lánglelkek között meglibbent egy magmatincs.
Az abszurd. Az obszcén. A vulgárisból kisajtolt ének!
Beinteni a dögvésznek és fejest ugrani a bajos mélybe!
Behavazott vagy erdő elnyelte épületben freskófej lettél,
egy fedezék nélküli Filoxéra kápolna oltáránál: az ereklyék,
ahol felsorakoznak buzdító imádságra bontani ecsetet...
az irodalmi élet vajúdásától távol éltél, mégis belengted,
tudatva mindenkivel, a kitartás leckéje olyan tézis, ami kegyetlen.
Mit neked. Miért válnál egylényegűvé a könyökharcra nyíló terekkel?
Mint minden korán távozó hősünk, ez persze hírhedtséggel kecsegtet.
Most is, előre ható érdemek közt pajzán mosollyal: jeleskedsz :
s mint andalító téveszmék riadója alatt rágyújtó, menj, szeretkezz:
a megbomló elmék felett állva őrt, szálló csapszék-hegyek permete,
s viszonzatlan zabolázatlanság jelképei elé, te Király utcai remete!
Dehogynem fogják olvasni. Máris babusgatják a kabai verseket!
S mint minden búcsú elején, rájuk borul a tompa fájdalom kerete.

 

                                                                                      - Erdődy Kristóf

good bye, haver