Ez jó lesz! - Erdődy Kristóf {Csak ülj a földre} című verseskötetéről, 2007. április 15.📚
Péczely Dóra frappáns, összeszedett és szórakoztató felvezetőt mondott Erdődy Kristóf Csak ülj le a földre című verseskötetéről, amiben bájosan beismerte, hogy mikor egy éve az Üst című kötet kapcsán Kristóf azt mondta, hogy akkor egy év múlva ugyanitt, azt gondolta hogy csak ifjonti hév szól belőle, nem hitte volna, hogy idén új verseket mutathatnak be. Már akkor sem volt Erdődy fiatal költőnek tekinthető, tizenkilenc éve ellenére sem, mert a versek tematikájából teljesen hiányzott a szokásosnak mondható szerelmi lángolás vagy épp emiatti depresszió, az egzisztenciás problémák feletti kesergés. Az elmúlt időszak még tovább erősítette ezt az elkülönböződő vonalat, a természettudományos nyelv és jelenségek mellett a kultúrtörténeti érdeklődés is erősödött, mindezt pedig egyfajta archaizáló nyelv erősíti. Szövegtengerről beszélhetünk, nem csak formát, a versek hosszát tekintve, de abban a tekintetben is, hogy mekkora mennyiségű anyag maradt ki az így sem vékony kötetből. Illusztrálva mindezt Erdődy fel is olvas: jókat, hosszan. Úgy látszik ez tényleg közelebb áll hozzá, mert ha a versekből nem is tűnik ifjú költőnek, a rövid, suta válaszokból mégiscsak egy zavarban lévő srácnak tapsol a végén a közönség.