RECOMMENDED: Check it out! - Kádár Étkezde, Budapest! Kovács Anett asks the questions / 2025.10.09. 🥘

Kovács Anett:

Gyakorlatilag nagy vonalakban a Rendszerváltás utáni évektől, ráadásul külső hivatkozásokkal élvezted végig a város vadságát. Vagy egy idő után már nem élvezted, amivé vált? Mi történt? Mi változott?

Erdődy Kristóf: 

Egy egész város, egy egész korszakkal együtt.
 

Kovács Anett:

Tudnád egy intézmény jellemzésével?
 

Erdődy Kristóf: 

Már hogyne. Nádor Katain, Petőfi Csarnok. Wichmann Tamás, Szent Jupát (később csak lazán Wichmann kocsmája). Finta László, Nyitott Műhely. Fabinyi András, Almássy téri Szabadidőközpont (legalábbis próbálta megtartani, visszahozni, nem széthullni hagyni). Menyhárt Leó, Keleti Blokk Művészeti Egyesület. Hányat soroljak még fel? Mindegyik szét lett verve, vagy nem lett tovább víve, vagy nem támogatta közintézmény, vagy panamából (telekáron alul) elorozták. Vagy parlagon hever. Vagy elbontották. Így nem lehet kultúréletet csinálni, világszínvonalon (zaklatva) pedig végképp nem. Még egyszer! Hogy megértsétek! Bezáratva, kiürítve, kijátszva, tartozások, nem kell. Eladósítva, kidobva, vagy lapátra téve és eldózeroltatva. Így nem lehet világszínvonalú kultúrát csinálni (folyton zaklatva).
A Tabánban tetőmedencés lakópark, ami eltakarja a Gellért-hegy felől a Várnegyedet, kellene-e? Hogy az egykori Rácváros, mely az 1696-os cenzus idején már felbukkan, és bohémnegyed lett később, még nyomaiban is eltűnjön? A bunkók uralma, zabálod? A Margit-szigeten kaszinóváros, zárt beléptetőrendszerrel, kellene-e? A Római-parton, ami árkos-bozótos kis élőzenés kocsmamiliő volt, megfizethető, lezser, helyi, nem balatoni zsibvásár és vursli mintájára szervezett lesáplós korzó, ott privát Beach resort, de basszott magas betonfalak mögött, kellene-e? A Kopaszi-gát, ahol bokrokból nyíltak az akkor még kissé városszélinek ható élőzenés remek mulatók és csónakházszerűségekben, meg lábakon álló, régi cölöpházakban berendezett műtermek sorakoztak, a víz felett, ott most mi van?
Ezek már nem. Bár ezeket más városok megterveztetik (jobb esetben nagy műgonddal rehabilitálják), környékeket, amik hatnak, mert racionálisak és léptékükben nem elidegenítőek. Nem hogy ott van nekik, mert a közösségi dinamikákban a 90-es és 2000-es években magától kifejlődött. Erre sikerült ezt is szétverni, bravo. Nem pályázni kell és területrendezési támogatásokkal és azok (amúgy magyarosan szétcsúszó) ütemterveivel gizdázni az Audi ablakából, meg visszarendezési petíciókkal feszedezni és ellenkezve hadonászni, a megafonba kurjantgatva. Slendrián, kicsinyes, bárgyú. Hanem nem kell irányítani állandóan, ezt a rettentően egyszerű rettegő irányításmániát leállítani (meg hogy a másik mindig jobban tudja, hogy hogy kell, csak épp úgy nem, ahogy az, aki ellen ő most felbuzdult). Van ebben valami rémesen... nem is rémesen, kínosan és nevetségesen gyerekes. Egy társadalmi éretlenség. Az (elvileg közös) igazi feladathoz felnőni nem engedve levés.
Ami utólag mindig nehezen elsajátítható egy lemaradt társadalom számára, főleg, ha a fáziskésése folyton még jobban kitolódik, mondhatni úgy is, hogy romlik a részideje, az élmezőnyből lecsúszik, majd a mezőny is elhúz mellette.
Tehát a Kopaszi, ott most mi van? Építészirodai 3D modellezős vektortranszformációs kompozíciókkal összerámolt terv-negyed. Autodesk Revit, Lumion, Rhino 3D, AutoCAD és ArchiCAD, vagy épp más szoftverek ábrái, tizedúgy kinézve utólag, egy évszakváltás és jövő nyáron már más az egész, mint a képeken vagy az átadáson volt. De szerkesztve az megvolt, az átlókat és vonalakat meghúzták. Nem steril ez, pénisztorony, vagy anélkül?
A BS-t felgyújtották. A Petőfi Csarnoknak tényleg, már nyoma sincs. Máshol ezek múzeumot kapnak, éppúgy, mint Kincsem a paci, a magyar valuta és aranytartalék és Puskás Öcsi mester. Mert azért a zene és a kifejezés sokszínűsége is egy magyar kincs. Fel kellene újra fedezni intézményesen is, mert a nyugati trendek majmolása a galéristák és designerek és kurátorok között (mást sem ismerve), ezzel nekifeszüni a hivatalos állami kurzusnak (mást sem ismerve), ami visszafeszül, ezt nem unjátok? Vacsorákon, megnyitókon, és fesztiválokon erről nyakogni, nyávogni, förcsögni, panaszkodni, oda-vissza? Enélkül már nem is megy?

Kovács Anett:

A város ismerőjeként mik a tendenciák? Mi a benyomásod, mi változik a városban? Azaz most! Ha ezt le kellene szűkíteni,
és egy témában összefoglalni, mondjuk a Kádár Étkezde újranyitása kapcsán, mit mondanál?

Erdődy Kristóf: 

„Azzal nyitunk amivel zártunk.”

Persze, ha az örökség részének tekinti magát, aki ezt meg merte fogalmazni, az alázat nevében. Királyi többes, megszoktuk már (legalább az elmúlt néhány évtized nyilvánossági retorikájában). Az, hogy zárás, az a tragikus, nem a nyitás a fantasztikum. Ha 120-ból 1 ilyen étterem megmarad, vagy fel van támasztva, az már világsiker? Hogy végre nem hülye valaki? Vagy számol fel valamit, vagy van megkenve valaki, és nem libazsírral? Az az egykori online mém ugrik be, ahol egymás alatt-felett két fotó van, mindkettő Shanghai-t ábrázolja, ha jól rémlik. Az egyik fekete-fehér, alatta a színes.
Az egyiken 4-5 emeletes épületek, komcsi panel és társaik. A másikon a felhőkarcolós jövőváros, a 300 méteres skyline toronyházaival és vezetékmentes kommunikációjú sugárutak özönlő népeivel. Évszám is volt, valami olyasmi, hogy 1950 vagy 1970, mint kiindulás és 2000 valahány utána, lent. A felirat (címkeféleség) pedig az volt, hogy ezalatt Magyarországon megépült a 4-es metró. A változás. No comment.
Az étlapok is megváltoztak jócskán, csak a fizetések nem. Ez lerágott csont, főleg ott, ahol vízzel főznek. Az új Kádár Étkezde étlapját érdemes megnézni, a ludaskása príma változatosság (csak ki kell menni a piacra, meg kell főzni, ez nem fine dining, ez házikoszt, házibulikra mi is csináltuk!), ám a liba... 5900-ért már azonban... a legtöbbeknek borsos lesz, mármint a helyieknek. Úgyhogy itt is az elturistásodás réme leng és lebeg, és ebből azért olyan eldugott kulthely, így, meg a tövig szénné kiégett bulinegyed közepén nem lesz,
mint az eklatán patinériával rendelkező Rosenstein mondjuk, vagy volt egykor a Tabán Étkezde is, vagy a Radhost.
„Azzal nyitunk amivel zártunk.”
Ez egy szerkesztőségnél jó, lapzárta, másnap vagy jövő héten ismét vissza a ketrecbe és recherche. De egy étteremnél, amiből alig maradt, hozzá hasonló, a típusából, a habitusából. Nem ti zártatok, ők zártak, mert a város, a kerület, bármelyik, bárhol, ezeket nem védi meg, óvja meg kulturális örökség tiszteletéből fakadóan.
Tisztelet.
A szó hallatán az egyik húzza a száját, a másik röhög. Ezeket a helyeket egyszerűen már turisztikai alapon is, ha van egy csomó, és jellegzetességként értelmezhető (elvégre a kockás terítős jelige alá beférnek mind!), akkor ezeknek csábereje lesz, a hangulatos (és nem összehányt), a nosztalgikus (de nem giccses) Budapest reklámértéke, így az eredeti házias étkezdék klónjai sem tűnnének fel, feláras, vagy sem. A Jancsi Mama konyhája, KetyóGulyás, Goulash Beach, meg ezek.
Önkormányzati felhívásra és együttműködésben is lehetne a környék identitását meghatározó helyeket megtartani,
üzemeltetni. De a magyar nyilván nem.
Át lehet-e venni (kérdezi), de kibelezve az egészet és az eredetit retroként eladni? Vagy? Le lehet-e bontani? Sikíts vagy sóhajts, de csak röviden. Úgyhogy ennyiből Gerendaiék egy változás. A kettőt hátra, egyet előre helyett végre a kettőt előre, egyet hátra.
Jártam a Kádárba. Már csak a Kárpátia, a Kulacs, vagy az Alföldi Vendéglő (azt aztán tökre korrumpálták), szentimentális okokból viszont még inkább a Kívánság Vendéglő, a Ferenc József, az eredeti Ferdinánd (már új helyen van), a Wichmann természetesen, és a Szonáta Presszó és a többi 200 hiányzik. A Suszterinas is.  Tessék nekilátni és Budapestet akként kezelni, ami. Egy önálló atmoszférával rendelkező történelmi hely, amely viszontagságai ellenére, esszenciáját addig volt képes átmenteni korokon, amíg a műemlék-elbontás (nem épp háborús stratégiai bombázás által) és a gomba módra szaporodó szállodaháztömbök és lakóparknegyedek, valamint a bulihostelek világa el nem kezdte kúszónövényként megkapaszkodni utcafrontjait és homlokzatait, meg a mögöttest.
És tudjuk, ezek a parazitizmusok úgy működnek, hogy van egy pont, amikor a kúszónövény alatt a gazdatest elszárad, mert egész egyszerűen el lett zárva egy csomó létszükséglettől vagy egyáltalán a tértől (ennél nincs jobb parabola), és az egész elkorhad és kidől egy nem túl váratlan pillanatban, és amire felcsúszta-mászta magát fokozatosan a fojtó növénycsimpasz, az az állványzat majd dől és ő is vele. A játszma általában eddig tart. Budapesten nem kellene.
Érdemes az újranyitás előtti időkből néhány fotót (www.ittjartam.hu) az autenticitás fokmérőjeként bevinni és úgy menni kóstolgatni, terepszemlézni a Klauzál térre 2025 őszén vagy azután- És hasonlóképpen az alighanem, immár lassan 10 évvel ezelőtti magyarkonyhaonline.hu cikket elolvasni, miről is szólt ez az egész. A Kádár étkezde.

 

 

A Kádár étkezdéről továbbá / More about the venue

 

Kádár Étkezde

1072 Budapest, Klauzál tér 9.

https://kadaretkezde.hu/

Kádár Étkezde due for closure as Budapest loses another legendary venue

Legendary Kádár Canteen in Budapest reopens with almost the same menu it closed with 5 years ago!

Megint sóletezhetünk a Kádár étkezdében – Feltámasztották a kifőzdék gyöngyét

Újratöltött nosztalgia: a feltámadt Kádár olyan időutazás, amin ehetünk is

 

 

 

Illustration: Szabó Gábor / welovebudapest.com, 2020.05.04.