Poetry

Szemedben nincs vaku?

Fiatal fájdalmak. Szép szellemi jelenlétben
amiként kihasadnak szakadatlan szóváltások.
A mámoros áramvonalak küszöbén éber
viszonzatlanság. Kitekintése valahol máshol:

 

megrendítő összhatás. Itt az egymás köré hangolt
látomások sora a bőr repedéseiben cikáz.

Ujjpercek és szempillák közén felnyerít fakón

a képlékeny derű… így hatalmasodnak el viták?

 

Mindez ott, ahol elfogy türelem és együttérzés.

Hajtincs görbül lehelettől, villanva izgága vállak felett

táncban terebélyesedik, míg szemekben a petyhűdt lépték

tükörként láttat: a közösség egy érzés! Tálalt életjelek

mögül virradatként békét hirdetni a folytonosság:

 

ekkor beront közénk!

 

S vidámsággá hamisítva az egymásba belegondolt jövőképeket:

 

leomlik elénk minden bosszús félmondat

 

 

 

A Bell Moto 3 csajdrámában sisak nélkül (2020)

Az ifjúság.

300 emberöltő. Sokadjára: formás fesztelenség. Újabb nemzedéket nézel végig,
ahogy ismerkedik, kihasználják, becsapják, vagy azonnal ölébe hull az utókor.
Komolyságot bálványozó múltakra tört gyermekded filmfantáziák szólnak belőlük...
Sok osztatlan közös ábránd, amik a szemfenék héjmedrébe érkeznek. Bekaristolni.
Beütött a 2 helyett 8 ital. Egyfajta kompenzáció ez a sötétben csavargás?
Ahol az érintés kártyajáték, a játékos körülnézni képtelen. Hozzák magukkal a kincseket.
Ahol a vágy vesztegel, ott a pletykák rajzanak. Idegen kegyekbe menekülnek.
Szükségük van a kitartásra. A hölgyek csokorban jelennek meg, mit is várva?
A bátorság emlékét. Ám az önvédelmi reflexek még a kíváncsiság alá vannak beszántva.
Mindenféle alakkal leállni? Egy báb reped fel, egy lepke emberarcot ölt.
Itt állok mellettük a bárpultnál. Egy odu, ami kirekeszti a vad dolgokat:
vajon jelentheti-e azt, hogy van énképe annak, aki túl feltűnő,
holott hiába hangoztatja, hogy ez a szülei érdeme? Vékony testalkat,
egészséges, csontos arc. Vízesés kátrányból ami a fején nő, oly fekete és fényes.
Tekergő szarulombjai alján egy macskaszem mereng vagy tükröz telefonkijelzőt.
Nem akar az lenni, aminek látszik, a reflektorok mégis követik. Ő háttérbe húzódna,
de a teste nem marad meg a homályban. Egy történelmi arcél megrajzolása, korszak,
ami ragaszkodik az online praktikákhoz: míg az analóg érintkezéstől zavarba jön.
Hitszegés az illem kikopása idején s a kötelesség, az intézmény ellen acsargás.
Indul a tánc, 20-22 évesen az idősebb férfiért az első komoly kapcsolatból kiszállás:
mint a magas láz, százával nézem ugyanazokat a mozzanatokat. Persze a lepkét
az érdekli, hogy ő repüljön, nem az, hogy már repült más előtte megannyiszor.
Végzetes leszámolás vetekszik az állandóan lekötni érzés kalandvágyával,
a természet adta tisztaság itt már inkább hasonlít az álcázáshoz vagy a tetszhalálhoz.
 

Ki van itt, aki még a tél hűvösébe kapaszkodik szeplők közé könnyeket ékelve?

A lányok leereszkednek az éjszakába. Tudjuk, mi a vége.

 

 

Emlékekben továbbélni


Emlékekben továbbélni. Nem erre vágytok? Nem értem.
Ódon várfalak fonnyadt félelmeinek budai tövében,
hol idegenvezetők pillanatzarándokoknak hajbókolnak végtelen,
itt képzelem el lövésnyomokba húzódva, hogy nem testek mérete
és tömege alapján, de tudatokat kell jellé alakítani,
és úgy kilőni a világűrbe, bele kiszemelt lényekbe,
akik mit sem sejtenek arról, hogy inváziónk testetlen… de közeleg...

… lassan vonulunk akkor be, tudatalattijuk véglényvonalai mentén! Mi, a felséges felesleg!

Gyűjtsük hát a sereget, kik feladják a testüket? Vagy maradjunk? Egyre megy.

Ami bizonyos, a halhatatlanság őrület! Temetésre se ösztönözz, hiába!

Sem hamvasztás vagy ágbogas terek árnyékában leheletként szánkázva,
nekem nincs óhajom - darab kövek öntömege alatt érezni már, ha fény borít,
míg sötét arca elé ki nem fordít valaki csontot, emléktárgyakat száz számra,
melyek vissza már nem adják azt, ki odalent az elférgesült időtlenséghez hozzákopik.

Itt eszi most! az idő kontúrjait átugorva lelki taktusok közt: egy észjárás vagyok!

Tudatodat rágva meg: Nekem még az sem kell talán, miről régen álmodtam!
Hogy ha nem is magzásbölcsőbe, de gyöngyvér-gyökerek közé tegyenek,
s mire terebélyes törzzsé zsémbesedik köröttem a tölgyek termete, rárontva
rétegre az elhűlt harag, s a vaskos koszorúba font földben csontváz szendereg,
mint mikor szarkofágba fekve forogni képtelen a múlt embere! Egy fátum vagy?

Csak a vallani való vágyak lezárt múltja dédelget bennem erőszakot. Lételem?

Itt, a feketéllő városi homlokzatok mentén éltem, hágtam, számat járattam
szüntelen és hallgattam összekuporodva, ha elárultak – én kinek árthattam?,
míg ötletek vésődnek be szemrebbenés alatt, s ki meglestem mások ölét! Páratlan,
jártas, agresszív! Homlokon, ha lyukak tátongnak: így néztem az itteni sok házfalat,
s mögötte a repedt ablakokban komposztált egykedvű életek zömét!

Egy legenda része lettem – eltűnik most a fekete szétlőtt város egésze! Az életem!
Helyén málló magasztossággal a nosztalgia vési fel magát s a múlt felszárad,
(ahelyett, hogy hagynák a régi kajáldát, kibontják és retro néven visszateszik utángyártva)
míg szemekben a munkaerőhiány erővonalai mentén a tolongás rostokol, szinte ártatlan!,
s menetel a sok tükörkép. A sarkon teletömi magát ezer oktondi potyavendég
(olcsóság csalja tőrbe a hiszékenység új zarándokait, akik zabálni meg élvezni átjárnak)
s a sápadt kórok katonásan koszlott katatóniája zenebonába csap át! Sok képzelgő vájat van,

és dülöngélés a porondon.

… beszáradnak egymás közé a hétvégék és nincs ki újat tudna mondani – unom a féktelent!


Ha ezerszám is rámakadt csípőringás, a homokóra alakú tárgytalan: inkább elhevertem.
Leszek a passzív fél, s ő kiszolgált, „egyem meg?…"

Máskor másokat paskoltam. Láttam, ittam – az éjszakában álarcban, sisakban rohangásztam,
s megannyi részeg tudat és felhasadt szoknyavég köré karisoltam szikrázó pofont!
Feszítővassal, ököllel, üvöltéssel kergettem szét iszákokat, bűnözőket, és fáztam
ha vandálok verték vasakkal koponyám, míg el nem fáradtak, míg a többi elosont.

– aztán nevettem,

Mint a fekete város! Kerekded tölgyek apadássá tömörülve az emlékek itatóspapírján,
oxidált támpontok, s a megmásíthatatlan megtörténtek tovatűnő távlataiba révedve várom

csak várom,

hogy egy “nem számítottam rá jövő” ránk ébredjen, hüledező arcotokra, amiből úgy olvasok, ahogy.
Itt, ahol a falon át látom, mit műveltek szüntelen. Hogy én hős? Már ha vagyok.

 

 

 

Önlétébe tágul

Hol kezdjem. Rosszabbul is elsülhetett volna. Mint bombzápor, porló írmagvak?!
Velem Budapest tette, mágiázott. Sok okkult energiája táncra hívott s vívhattam
minden sarkon szellemi harcot. Ismertem az Alvilág kapuit, sönték, bárok, pirkadat!
Elbújni nem lehet odabent, tudhattam, mindenki mindenkire céloz. A többi kihallgat!
Csak ha magad is beletorzulsz, túlteszel mindenkin: erölködj, akarj, haladj,
küzdj, keress – de hiába! Jutalmad lagymatag: egy lucskos kéjodv hívó parancsa.

Kevés kellett, máris falnak dőlve füstöltem förtelmes szavakat! Bőrkabát, alaphang.
Megtanultam nyelveket, írtam könyveket, tanár voltam, áttörtem falakat
és rémüldöztem önmagam! Lefogni, elkülöníteni, az agyzseni egy átokmag!
S az agyvelőm hasad, akár az atommag? S a tudatom osztódik minden nap?
20 év az éjszakában, kiismerve a beszéd minden hajlatát: a hajnal vad,
utolsó leheletébe kapaszkodtam egyhamar, holott tétován és mindig egyagam.
Kidőlve a fény felé, hittem legalábbis, hogy az éjszaka jutalmaz s büntet a nappal.
Ébredni idegenre ezerszer: hogy más hová merítette tagjait, „nyaljad!‌”
míg a szerelem dárdájának hézagos és kemény hegye torkán akadt!   ???
Nem bírom tovább – adjad csak: fegyvert, formalint, féregjáratot! Íme, sarjad!
Szabadíts rám fekete lyukakat vagy lődd ki tudatom idegen fajokra! Csaljak,
hogy észrevegyetek? Mit tegyek, hogy ez a lét megkülönbözzön, halljam!
És mit tegyek, hogy lomha haladása e kornak, mely vesztegel szét?ne hulljon… ajaj!

Ismertem az Alvilág kapuit… lélek húrjaiból horgolt koszlott odvak kalandja!
Vaktában bevakolt vonaglás, vakcinák, vitamin. Hittérítők és hírszerők kalapban.
Mélyen a lélek, s a gyökereiket figyelő tájképek eközben: önlétük után kapkodtak!
Ezt messziről hallani, súrlódik sok tényező s mint a természet szavait tenyéren hordó alkat,
jártam nyomolvasni, nyomozni, menteni életeket a sötétségben – én, a “hallgatag”:

pitvar, kamra, vérerek!

Itt van, hagyjad, védtelen!

Nyitva, kaptak, képletek,

Pina, pénz kell, léphetek?

Míg a virágszirom kéjeleg, a gyökér csupa gyötrelem! Nesze. Portyázik sok tolvaj,
kik a megmásíthatatlanra hajtanak! Hol a végtelen gyűrűt vet: odaszoktatnak!

Kitörni innen, mert elfojtott fájdalom – a palack ürül, a tudat tömör űr.
De kiszállni olyan, mint a magadra hívott keszonkór – az agy megőrül,
s hozzá tényként állapítja meg, hogy a város, miben éltél, egy eltűnő etűd.
Azért nem tudok már inni, mert a hely fontosabb, mint maga a szesz!

                                                   Egy halánték alól mondom ezt, amin Tűz ül!

A kocsmák, a spontán dolgok bölcsői!
Naív helyek, ahol kitaláltuk a kultúránkat!
Ahol nem a turista üvöltözött, hanem ültünk, beszélgettünk!

Mindet bezárták.
Tereptárgyak hiánya – egyforma új házak mindenütt, videokamerák, fürkészek, dióda!
Nem lehet vasalt rácsos lökhárító a kocsidon, csak vadászengedéllyel. Mióta?
A sajtok, tejfölök ipari vegyszerízűek (tudom, aki éhezik, a műanyagot is megenné)...
... s a mazsolás krémtúró is olyan emlék lett, mint szex helyett normális randizás.
A fiatalok nem hordhatnak, amit akarnak, mert elkezdik tőle lenézni egymást,
mintha szabadság, egyéniség, minden, amit a reklám ígér épp ez megfélemlítené őket.
Az ivaros szaporodás veszélyeiből annyi lett, mint ahány ember: rövid motozásokra felajánlkoznak,
aztán semmi komoly (megint a szabadságra hivatkozva magányosak)!

A nők elhagytak, a hogy mást.
A tehetségem formátlan, fajidegen agyalás.
A képességeim gúzsba kötnek, értem szabályát:
Kiégtem.

S korlátaim ismerni képtelen: hajtok bele mindenbe esztelen!

Mint betűrt szövet, mit szégyell az ember, hová ásnád be magad? Köröskörül?
Csak a magasabb szférák hívószava és negédesen a felemelkedést űzve:
ezrek és milliók, kiknek fejébe látva egy villamosút éveken át tart – elsírom magam.
A körülöttem elidegenedő világ egyik mellékhatása.

Kerülni kezded az embereket. Ahogy a kihallgatószobát kerülöd. Ahogy egy divatvegán arca eltorzul
a Hentes bejárátánál, ahol az áll Főtt Húsok, Meleg Kolbász, de közben titkon nyel egyet, és azt gondolja
„egy jó véres hurka!” És ahogy előadja valaki, hogy a másik nem az ő esete, holott kívánja,

csak fél a kudarctól, a visszautasítástól.

A következő sarkon valaki lefitymálóan néz a semmiből, mert ma ez a divat.
Megfogom nyakát és elpattintom, mint egy kupakot – halkan kattan, szénsavszisszenés.
Ekkor dudál a kocsi, Jesszusom, álmodozom, s a kocsi belémhajt. És akkor mi van?
Többször ütöttek már el, mert bogaras vagyok, bolond, és immár tudom: eme alkat,
ez az anomália, error, én idegen: az emberek zömének ennyi: minden együtt vagy!?

Azt mondja barátom: Ha találsz is egy nőt, aki normális, és követ téged,
vagy lezülleszti a sokszínűség, amit kínálsz, vagy felemeled UFÓvá, ami amúgy vagy!

Olcsó ajándékként fogadom szavait, de közben tudom:

                             gondolataim már a tudatalatt fenéken... egészen a medrében kotornak.

 

 

 

 

Leesett a veddfel

Ezek aztán nem akarnak hazamenni.

_pulttámasztás és kötekedés. Közben nevetnek:

– Mikor kerültél a földre?

– Lehet, hogy fölkeltem?

– Kinőtted az ágaskodást, mert lőttek?

– Nevezd meg a gyámot és én mondok kalibert.

Így történt.

Összejött a szétszéledés. Az Uralkodó örül.

Tervezett visszavonulásból mégis teljes összeomlás lett.

És még Müller Péter mondja a Nők Lapja Psziché

2013 nyári számában (26. oldal), hogy:

„Ez a Világ csak akkor tud megváltozni, ha összetörik.”

 

Azt a háborút viszont ő nem fogja megélni.

 

 

 

 

 

Magyar Tanyavilág

                                                 „Szép gömbölyű fájdalom az ország közepében”

                                                      (Akkezdet Phiai – Budapesmód, részlet)

1.

Fás, keskeny földutakon egymással szemben álló kocsik,
benn ülve kétoldalt beszélnek egymáshoz emberek.
Titkok helyén rózsaszínűre kipingált női lábkörmök a sárban.
Fékhetetlen futónyövénnyel benőtt gémeskutak.
Szájpadláson csattogó ostyák vasárnap! Kockázat!
(És ahogy harangszóra már le vannak küldve egy-egy erős fröccsel,
a kezdetleges áhítatot dekásüvegekből fejekben kommerszvodkák marják:
májlövések ahelyett, hogy bárki lőné azon üdvöt, amire nem kell szavazni,
bár itt úgyis mindig inkább valaki ellen kell szavazni, mintsem valakire…
István-Koppány, Labanc-Kuruc, Fasiszta-Kommunista, Bal-Jobb…)

 

VÉGIGNÉZNI AZ UTCÁKON: MESSZIRE BE A SÍKSÁGON

 

Sokáig időző szerelvények – mintha kocogni mellettük gyorsabb
volna, mint jegyet váltani rájuk –, rekedt torokhangok visszhangozzák:
Mindig vigyázni a vágány mellett.
Féltucatszám a határba akácfák alá a verőfény elől kétkeréken
kijáró szakik, akik vonatot, vagy csak kopasz sínpárt néznek.
Nekik sem a Trainspotting jut eszükbe, noha abból is ki vannak vágva
ama élelmes képsorok, melyekről amúgy a film el van nevezve,
hogy ugyanis léteznek máig railway-geek-ek, akik CB-rádión, netán
walky-talky-n lekérdezik a központtól, hogy jól tudják-e az éppen
távcsövük lencséje túlfelén elhaladó óraműbéli mozdony és
tartozéka sorszámát – persze, hogy beteg az egész: unalomból fakad,
ami mindig az erőltetett jólét előfutára… EHHEZ KÉPEST NÁLUNK:
Megkeseredett arcok Pest felé nézve, mintha az a Civilizáció (helyi)
Mekkája volna, noha tömörített éretlenség… és önkéntes börtön.

„Mennek Pestre a feketék dolgozni, a déli bakók, a 424-esek”,
szól egy anya. Értetlenség. Ami elrobogó ablakon át tekint le a
töltések elején álló hársak alatti lábakelt vagy lábatlan asztalokon
kártyázó, beütéses, mintsem napszúrásos melósokra – nekik úgy
tűnik, szájuk a kupak, azt tekerik rá az üvegre (Baksa-Soós János
legalább nyíltan bevallotta, hogy ha nincsen éppen szalvétája,
a nyelvét használja)… de másnaposan
miért kapaszkodik napon megromlott joghurttal teli palackba egyikük?

                                    ÉS AKI EZEK KÖZÖTT UTAZIK IMMÁR INGYEN?

Elalvó öregemberek járműveken, néha felriadva és mellényzsebükben
keresve üres pénztárcájuk mellett a nyugdíj-folyósítás borítékját – ők is
majdnem lekésték a csatlakozást, mégis ott marad üléseikben némi húgyszag.
Nincsen senkijük, aki ügyeiket elintézné…

VÉGIGNÉZNI AZ UTCÁKON: MESSZIRE BE A SÍKSÁGON

Ahol állandóan egrecíroztatott gyerekek élnek, a lovat őznek nézik,
a szüleik meg a híradót, ami nem objektív. Az egyik baja ez: nem
mintha láttak volna mezőgazdasági területen élőben szabad állatot
a kalász-habban szökellve el-elmerülni, mintha fuldokolva – tudjuk,
mire hozzászoknának, hogy van ilyen: már egész másutt tanulják az
identitászavar fortélyait: kollégisták, csöcsmenzák napszámosai és rosszabb…
a szülők meg züllői értekezletek felett hajtanak fejet tunyán, mert a teambuilding
nekik is annyit tesz: minden harmadik férfi nem a saját gyerekét neveli,
minden második asszonynak fogalma sincsen arról, igazából mitől szép…
olyan, mint azon bal-liberálisok, akik olyanok, mint az ál-jobboldal, hogy el kell
nekik magyarázni, a történelem egy nagyon összetett és ellentmondásos
dolog, nem érdemes tehát egy nézőpontból szemlélni, hát még, ha ma
már legfőbb eszköze az egyszerűséggel, a leegyszerűsített tényekkel
összezavarni a még egyszerűbb, de koplaláskényszeres hétköznapokhoz
szokott embereket… ilyen a szépség és a józan ész is: viszonyítási alapnak
nem teszi meg egyetlen távoli utalás, a reflexió maga az önfelfedezés belső
késztetése.

VÉGIGNÉZNI AZ UTCÁKON: MESSZIRE BE A SÍKSÁGON

Nappal sorompók mögött hosszú, tömött sorokban kerékpárokra
félig feltett lábbal, üresbe tett bokákkal, térdekkel – ahogy az öregektől
látták, ahogy tanulták – és megsavanyodott fapofával váró kistérséglakók,
akiktől néhány kilométerre az állomásokon 2 percekre rágyújtani,
pöfékelni leugrál a peronra a sokaság: a csőcselékgyanús. Őket hozzák
amúgy a fővárosba dugig és zászlókkal, transzparensekkel megrakott
távolsági buszokkal, hogy csápoljanak egy keveset azért, hogy átérezzék
a honi nagyság kiváltságos, de be nem teljesíthető ígéret-halmazát.
Fasz-blöff az egész, mégis beszopják egy kiló kenyérért!

Itt, ahol akad olyan közösség is, ami még rokonsági alapon működik:
egymás mellett a magaslatok nélküli, néhol homokbuckákkal és
lankákkal felszórt, hintázó kiégett füvekkel borított, forgószelekkel
– amikben műanyagzacskók utaznak – egyengetett tájon át elhúzódó,
(azok számára, akik a Kisalföld felől Budapesten át az Alföldön
tartanak Délvidékre, egyetlen szintezett, laposnak tűnő országos térben):
családok birtokolnak kerítések nélküli 20 kilométeres egybefüggő földeket,
ahonnan kiszállnak olykor fatolvajokat nyakon csípni, és azok cserébe
állati tetemeket dobálnak be kertjeikbe, vagy házaik elé, máskor arra lesznek
figyelmesek, hogy amíg elmentek ebédelni, valakik a birkákból pusztán
a beszántott bőrt hagyták meg, és némi csontot, minden mást feldolgoztak
helyben…

VÉGIGNÉZNI AZ UTCÁKON: MESSZIRE BE A SÍKSÁGON

A vonaton valaki így érvel: „3-4 napig szoktam enni a füvet.” Erre egy
nő: „Apukámnak ettől kihullik a haja a focipálya mellett.” Megint a
férfi: „Ezt olvastam a városban.” Közben cigánylány nyugtatja fiúját
a remizre mutatva, mondván: „Az nem palota.” Arcukba vágott a kalocsai napfény?

Ennyi szörnyűséget, ennyi szörnyszülött széthúzást… és elsötétített elmét.

Még a kannabis-koszorús költők sem érvelnek ilyesmiről, mert betagozódnak
ama kánonba, ami öndiszkriminatív, akár a melegfelvonulás, melegolimpia,
vagy azon tény, hogy megerőszakolták azt, aki 5 mohito után széttette lábait…
iszik az Burn-t vodkával vagy pezsgőt vodkával, vagy vodkát vodkával,
ha a narancslevet már megunta: iszonyatos ipari gyermekalkoholizmus
elszabadulva, illetve női májak megduzzadva, akár fogamzásgátlótól
a még ki sem fejlődött mellek, amiket majd utálnak, mert hamar megnyúltak,
és míg Angliában a miniszterelnök személyesen próbálja meg felhívni a
figyelmet arra, hogy súlyos májkárosodást mutattak ki a 40 éves és fiatalabb
nőknél, nálunk a tipikus és megszokott tagadásból éléssel el van intézve az
ügy, senki sem veszi a fáradtságot, hogy a megfáradt leszedáltság véget
érjen, amikor a bulizás a leggyorsabb menekülési útvonal: amikor a
tömött diszkókban tömik a tiniket és arra még nem gondoltak soha,
hogy nemi betegség, sőt, 17-20 éves gyermeklányok azt hiszik, a gyógyszeres
védekezés annyit tesz: az ondó (egyáltalán!) nem jut be a testükbe…

2.

Többek között ezért vagyok stratégiai partnerkapcsolatban az itallal,
mert ez a kupleráj kiborít.
Pusztulat, posztindusztriális kilátástalanság,
mintsem romantikus idealizmussal magyarázható termékeny bomlás.
Hogy lassan megyünk, vagy senki sem. Gyalogos rendületlenség lettem,
amit rémülve szemlélnek ideges bambulók a tankolókból, amivé a
legtöbb elpuhult férfi vált? Csapra verve, azon nők számára, akik haszon
és érdek perspektívái miatt nem ismerik már a megértő és gyöngéd
princípiumokat. Mit nevelnek ők, ha nem előbb férfiakat?
(mintha olyan lenne magától…) Hallgat a sűrű, mély, hanyag, szövevényes
és elaltatott magyar tanyavilág, ami ránehezedik egy kultúrkör egészére.

VÉGIGNÉZNI AZ UTCÁKON: MESSZIRE BE A SÍKSÁGON

Egy mozdony hörög Ladánynál, eddig cipelt mindenünket, lecserélik,
ahogy mi is egymást. Szerelmesek vagytok? Én is mehetek?

A kiégett fűben – azt hisszük – nyakig gázolunk, holott kaszák suhognak
és a kocsmában is beszélnek már arabul. Arabok legyünk, vagy szabadok? –
tréfálkozom tudatos rezignáltsággal, noha két dolgot tudok ilyenkor is:
mindenki egyre magányosabb hátulról is és az árnyékomnak erekciója van…

Ritka, hideg, rossz idők járnak,
miközben egy ország – egy a sok közül – magán felejtette pózait, és közben
lerongyolódott a sárgaföldig. Álmodik a gyöngyről, cuppogófasírt kocsonyásan,
dohányinger szerteszét, nikotintól túlcsorduló csatornák, vénák, akár a kanális,
lerészegedett tobzódás, mint fesztivál, és beleőrülni a méltatlanságba, ami szénné aláz
és elidegenít. Hogy magad alatt vágott fa? Magyarul ez annyit tesz: GYÖKÉRTELENSÉG.

És mégis ivóvízzel húzzuk le a székletünket, panaszkodva folyton.
Néznek is ezen nagyokat más nemzetek, miközben ők kiszáradva, de csakazértis
összefognak. Szakadt háló-magyarság, behálózott öntudat, ellenségképgyártás
egymás közt, ha nincs külső veszély. Szakadt háló, szakad tovább a szélekig, míg középen
tágul a tompa setét: Magyar Tanyavilág, városokat elöntő homok, hasztalan szivárgás.

VÉGIGNÉZNI AZ UTCÁKON: MESSZIRE BE A SÍKSÁGON

 

 

 

 

Üdv az érettségi vizsgán

Rémisztő gondolat, hogy az embert pofozzák, és tehetetlen.
A nyelvét külön temessék el, mert az még akkor is beszélni fog?

A vénlányok könnyen sírnak, ha van fehér ruha, áll még a templom,
de mindez nem kell senkinek, rajta kívül senkinek… mert hát hódítanak
az igazi nők? Legalábbis azok, akiket ma annak mondanak?

  • Sokat gyakoroltam én ezt a tükör előtt – szól az egyik unottan.

Alig 20 éves, mégis kifulladt. A végső várandósság számára nem a magzat
volt, vagy egy elnyújtott ölelés, hanem a kínlódás körforgása: reggel
leváltani önmagát, mondván: Nem hazudsz te énnekem? Mire a másik csak ennyit:
Telefonáltam.

Már csönget is valaki, újabb férfi tudja a lakcímet. Így futtatni önmagad.
Öntudatlanul, töltelékszavakkal és 2 kiló lyukkal az ágyékban. Rendbe hozni képtelenség –
ezt mindenki jól tudja, ezt mindenki magáról is jól tudja. Nem kell ehhez vizsgabizottság.
Hisz minden házba bejár az, kit ha nem ismerni: abból vágy fakad. 2 üveg csinzánó
vagy 1 napóleon konyak tegnap, ma pezsgő, martini bianco, bacardi minden mennyiségben,
netán moonlight koktélból néhány kivonat, és mindenkinek kiderül a másik élete.

Kiderül, a nyárnak mi lesz a vége.

Abortusz lesz szeminárium helyett.

 

 

 

Chernobyl az én bölcsőm

Anyám újabb és újabb műanyag dobozokkal áll elő.
Ahogyan ruhát vásárol.
Amiként az áruhoz viszonyul.
Minden adag, minden elvitel, minden rendelés:
beszerez, hozat, kap, jön.
Kiakadok, nem megy tovább.
Pontosan tudom, hogy ebbe mind belepusztulunk,
és az utolsó szarházi az utolsó csepp benzinnel
lebegve a tömeg felett ledob egy csokipapírt.
Mint hógolyóból lavina: mire leér, agyonnyom mindent.
Fentről nem is látszik, hogy a falu Pompeii, csak fagyásponttá
tömörítve a céltábla közepét. Azt a helyet, ahol az időben megrekedve állunk.

Nézem, ahogy Anyám fél, ha egy gyerek nyakba mászik.
Ahogy az átkelés úttesten rémülettel tölti el.
Ahogy egy ember meghunyászkodásában – noha látja a rendszert –
a sajnálat dominál, amit feléje projektál:
kár beléjük, ezt nem érti.
És a tengernyi műanyaggal körbebástyázott jövőkép?
Nincs rá receptje.


Ahogy Slavoj Žižek említi: Chernobyl-ra nem vagyunk felkészítve.
Sem szellemileg, sem genetikailag.
Már ha az egy könytár, és van sejtemlékezet (mondom én),
akkor abból nehezen kotorni elő valamit, ami jó lehet
a nukleáris holokausztra – még nem élte meg senki.
A Titanic-on a zenekar térdig vízben még játszott.
Mert azt mondták neki, hogy ez a hajó elsüllyesztehetetlen?
A narancslé meg tényleg 100%-os. Guárgumi, pangáziusz, plasztikpompa.
És visszanézek anyámra, aki izgul, szorong, siet, traktál.
A műanyagdobozokat nem érti, miért nem akarom.
Azt hiszi, tényleg ugyanazokba fogja tenni legközelebb, amit akar.
Tudjuk, hogy nem. Újabb doboz, és újabb – nem volt idő,
mindig ez a szlogen.
Nézem őt és tudom, ő a maga felkészültségével honnan is hívna elő
OLYAT, HOGY DDT, vagy EMISSZIÓS VESZÉLY vagy oxidációs retorzió???
Közelebb van az elmúlt 5000 vagy 50.000 évhez, mint születése óta a mához.
És ezért tisztelem.

Fél, hogy leesik a gyerek.
Nem akarja tudni, hogy Kína megfullad.
Hogy a hajléktalanok morzsákká hullnak szét,
amiket galambok csipegetnek fel márkás csikkek közül.
Hogy ezrek építenek hídakat, aluljárókat, palotákat és holt-tereket,
aszfaltozás, malterkanál, de a nevük soha nem lesz kint sehol.
Hogy a csapvízben milliók szívgyógyszere és bébitablettája kering.
(a férfiak is ezt isszák – egyáltalán nem csoda hogy ilyenek;
hormonbombák a borosták drótszőrös sejtései fölé retinacsapkodást terelnek)
Vagy hogy Chernobyl az én bölcsőm.
De ezt nem sokan mondhatják el magukról.

 

 

 

 

Az éneklő artéria

Az éneklő artéria (született 1886)

1908 után 107 évvel 42 év hallgatást

követően a zálogház alagsorában, az üvegben,

amibe egykor tették (noha túlnőtte) megszólalt:

 

Csontváz figyel fedőlappal,

   hónaljvérzés, szeplők fagyban,

manökenek, menő hajhab,

   nádszál szolgák mozdulatlan,

kifutókon kínzás hangja,

   páros pózok, kebelkarzat,

karmolt alkar kamaszt matat,

   valagodvak, szabadalmak,

szemcsés képen pucér arccal,

   zsiger béget, kéri, maradj,

fájó fémek, finom bajszak,

   málló ágyék, poshadt vajszag,

üres lakok, innen szaladj,

   tátott álmok, alvó halak,

sok iskola, üres szavak,

   szobáztatás, gyermek kacag,

játszi párzás, várjál, tapad,

   topánkádban kopár alak,

benyúlkálás, dilis szalad,

   nézni nincs mit, színezd, harapd,

óriásképek, leölt hadak,

   lányos nézés bedőlt arccal,

forró férgek fájó hangja,

   hódolattól pirult talpak,

szótlanság a néma zajban,

   vályogházban ölben alva,

 légző résből sírás sarjad,

   sértett támasz, tátott ajkak,

szélcsend-csíkok, izzó aljzat,

   bádoglápok, polcnyi szappan,

 farcsont vége kádból pattanj,

   kóboráram, szépség lantja,

 

kileheltek, így maradtam!

 

Ez volna a Ivarzás fenséges

                   délszaki vidéke? – kérdezte ekkor önmagától.

És ezt is: A többi némán figyel, nekik üres halmaz?

Bútorok közé zsúfolva, deszkák mögött, a 35 éves csöndben,

ami egyre csak sűrűsödött tovább, magára zárva, okvetlen folytatásaként

mindannak, amit úgy kell keresni, hogy már megtalált minket, és úgy kell

tagadni, hogy közben nincsen másik igazság. Egy artéria félálomban a

halhatatlanság felé, ami elnyeli, akár fiatal lányok szobája a csecsebecséket.

 

 

 

 

2019.07.03.

Reggel 7, a közértben beindul az alaphang.

Most nincs technikai szünet, odakint rakodnak.

A rádióban meglepetések sora duruzsol, s halottnak,

mint csókok csalóka csontcsörgése, a kanóc ma

elkonyul kissé a világ sorsa felett inogva.

 

Az idegek impulzusai zúgnak most, egy adat vagy,

míg 1 meg 2 bites agyak között takarózol margóddal,

és párhuzamos világok húznak el füled mellett agyatlan,

hol nincs írás, vagy Egyiptomban égig érnek a parazsak,

Ghandi agya géptestben él, és Hitler békét kötött az angollal.

A performativitás elmélete, K. Dick egyik regénye,

egy húr-elmélet, a Dyson-sphere vagy 70.000 megatonna atommag?

Bárcsak lenne egy univerzum, ahol a diákok tanulnak, és nem magolnak,

ahol nem fejpénzre megy ki a játék ( össznemzeti ígézetben naphosszat ),

ahol csak az megy egyetemre, aki szakemberré válik, és aki kallódhat,

pozitív diszkrimináció nélkül el van küldve  - - máshova menj, barmoljad! - - ,

határideje az élet adója, s nem a minden évben újra nyomtatott könyvtorlasz!

 

Ma a rádióban ebben a valóságban egy nő bemondja:

Bálnavadászat – Japán visszavonult a nemzetközi vízekről!

Mi a Greenpeace-nél az emberek agyát akarjuk átmosni.

Hogy meg ne hatódjak, várok még míg elül a történelmi tanóra!

Kiderül hamar, hogy a vadászlobbi politikai ereje, nyomásgyakorlás

a kormányra, és a vízekbe jutott atomhulladék az, ami valóban,

most már döntést csikart ki? A fukoshima-i fertőzés taglózza

le leginkább az ellenérveket, és ha sugárzó tonhal és tőkehal van tankolva

az emberi belekbe, érvel a riport alanya, van nekünk édesvízi halunk!, hajóra!

Nem vitás, az jut eszedbea nőről: Vajon te melyik lobbi vagy?

De ő folytatja, túl drága lett a Japán flotta fenntartása –

                                              ma ünnepelsz, ha bálna vagy!

 

 

 

 

Hideg fények bűvöletében

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de a zuhany alatt
már nem szeretnék arra gondolni, hogy aki tegnap
azt írta, hogy csalódásokkal teli megdöglést kíván,
az ma édesget üzenetekben olyan fű alatt zsarolásokkal,
hogy őneki ez, hogy nem válaszolok, nem esik jól, és a gyerekem
anyja, ha nem válaszolna, biztos az is rossz lenne nekem.
(Amúgy amaz fel sem veszi, szóval ez nem talált)
Meg megismerkedett Zsuzsival, „jártatok”, írja. És ebből
most mi derül ki? Melyik Zsuzsi, kezdjük ott? Mondott-e
valamit, vagy elindult a folyamat, hogy megtalálják
egymást elvágott érzelmeim vonalán, mint valami
hajtóvadászaton a kopók, de úgy, hogy összekoccan a fejük
és vonyítva csörtetnek tovább?

Egyeseknek jót tesz, ha szülnek, és kiszállnak az egész
férfiak és éjszaka életvitelből, mert egyszerűen ez egy
bizonyos kor fölött teljesen tönkreteszi a nőket: megőrülnek,
még mielőtt megbuggyannának túlkort megélve. Úgy őrülnek
meg, hogy be sem ismerik vagy észre sem veszik. Az ő kis
naiv valóságukban minden ugyanúgy megy, mint volt. Érettségi idején,
az első bunjee jumping után, stoppolva négy férfi kocsijába huppanva,
meg amikor elzarándokolt Camino-zni, önkéntesnek Ladakh-ba
vagy Ugandába, hogy ott 3-4 hét után egy olyan kisgyereket
hagyjon maga mögött, aki árva és megszerette őt, és máris jön a
következő, Susan Skóciából és Annamary Lengyelországból,
és a kisgyerek már vagy 50 lánnyal találkozott, aki megmenti,
így 4 hétre, aztán kilépnek, mennek haza jó érzésekkel a vakációból.

Ha szülnek, legalább van olyan is, hogy megszűnik a csőr-ricsaj?
Nem egy esetben segítettem így át a teljes összeomlás széléről nőket
a boldog házaséletbe. Mert, hát addig mindig bejött, átment a szűrőn,
ment tovább paliról palira ez a hadakozás és állandó gerjedelem
és fölösleges izgalom és menekülés. Aztán jöttem én, és mikor
az ajtóval együtt repülök be, akkor Zsuzsi, meg Ági, meg Éva,
meg a többiek jó gyorsan, alig néhány másodperc alatt átgondolják
és rájönnek, hogy ok Zsuzsi – mondja önmagának –, most már elég,
vagány voltál, nagy bulik, de most lépni kell. És végre egyszer úgy fut,
hogy komolyan is gondolja, mármint célja van a cselekvésnek, nem
csupán pótlás, meg unaloműzés. Előéletté válok szüntelen.

Mennyi család, mennyi helyes kisgyerek. Jó helyre tereltem Anyádat?

Úgy meghúznék most valamit, mint régen.
Vázányi bort, mert ez volt a legnagyobb edényük.
Laposüveget talán. Krigli búzát, hab nem kell.

De Isten és Anyám is megkért, hogy ne igyak. Lassú, és fokozatos.
A terelés utáni fáradalmak ráadása, hogy a leszokást már én is önmagamért teszem.
Más is leszokhat énrólam. Hideg fények bűvöletében: leválhat kegyesen.

 

 

 

 

Mottók mentén Budapesten

Nincs kiútja a megérkezésnek – öntudatra ébredéstől számított emlékezésben élni.

A bezárt tigris vadabb, mint a szabadon élő – esélytelenségben beigazolt előnyök.

A könnyek nem folynak visszafelé – jogtalanul elszakítva, akik önként vándorolnak el!

A szem meztelen, a pislogás öltöztet! – vonal alatt élő öreg alkotókhoz járni főzni, mosdatni!

Előtted is itt voltam, utánad is itt leszek – A mélypont ünnepélye: mikor minden,

amit felépítettetek, mikroszubkultúrák összekapcsolódva világszerte: azt eltüzeli az ipar,

s az underground klubjaitokba retardáltak, amatőrök kerülnek menedzsernek,

a stúdiók és próbatermek regulációk közé szorítva, kivéreztetve teljesen! Zenéiteket

divatmárkák emelik ki röpke reklámok erejéig, s új amerikai hősfilmekben csendül

fel ifjúságod némely himnusza, miután a jogutód elhunyt, vagy a szabadalom lejárt!

 

Siratom El Kazovskij-t!                                           S emlékszem üzenetváltásainkra!

Hiányolom Király Tamást!                                       Töpörödött testből figyel a messzeség!

Elhunyt több barát is! Nevét kimondani veszély. Éjnek közepén múlt el. Kiterített teste

özvegy után kiáltott, s túladagolásra hivatkozó híresztelést tagad a friss szerető, akit

kutyás emberek kergettek meg a városon át megtudni, hol van a maradék szajré: beülve

a lakásba a sötétben, várva a villanyt felkapcsoló felé megugró állatokkal, megfélemlíteni.

 

Szép kis Budapest a turista szemével, s nem is láthat mást, ha azért fizet, hogy sziklák közt

pálmakert és romvárosban üdülőövezeti maradéktalan szabadság járjon valutáért egyhamar!

 

Minden héten kedden ülök és 6 órán át okítom az utazókat, hogy mi ez a hely,

s hogy valójában nem is tudják hova jöttek! A jövő városai itt épültek száz éve, s most

emlékhely az egész, történelmi tabló és megrontott állomás, mely világok közt feszült

 

                                           Kelet / Nyugat határán. E táj, mely lelkünket rozsdázta.

 

 

 

Szalag

Elnézve a temetést óhatatlanul elgondolkodik az ember azon, hogy a többiek a halálra gondolnak-e melletted állva vagy csak alkalmazkodnak hozzá? Valójában kit is siratnak, ahogy egyet előre lehet, kell lépni a sorban a sír felé nem csak földet belehányni finom kézzel, de a generációs létrán is:

közelebb kerül hát a gödör?

Nekem bevillan, hogy Uma Thurman nem jött volna ki puffogva az Új-mexikói csávából elevenen eltemetve. Ez megint valami feminizmus blöff hollywood módra. Egyfajta halál után az átvészelt esztelenség önmagát ünnepelve sokadjára, ami unalmas. Nem kis mértékben öncélú és hatásvadász. Az élő ember megfullad, ha eltemetik.

Ahogy sétálok el a gratulációs részvétek után a főbejárat felé, feleszmélek. Néhány vékony tollvonású jegyzettel a bal csuklómon babrálok, amit a ceremónia közben karistoltam a pórusok közé. Végül ez is összeáll.

A haldoklót mi a középsík lakói becsomagoljuk, eltesszük. Az emlék utolsó stádiumának manifesztuma, amint egy 800.000-es befőttben alászáll elporladni. Isten oldaláról nézve pedig az utolsó lehelet egy masni, amit ő meghúz. A halál neki ajándék. A visszatérés elementáris adottság. Előbújik a visszatérő rég nem látott lélek s a meglepetés kicsomagoltatott.

Nocsak, hol jártál? - kérdezi az újjászületés várományosát.

Elbújtam – feleli az.

De mint a gyerekekkel a jó szülők, az Isten is így van velünk. Mindenki tudja, hogy senki sem bújt el, és mindenki tudja, ez így jó és hogy a végeredmény a kacagás, egy közös jó kis délután. A bújócska közben persze az is érdekes lehet, hogy ki milyen testbe bújik el az Isten elől? Hogy a gyerekek valóban megválasztják szüleiket? Hogy olyan nemű lesz, mint amelyik szülőnek szebb volt az éjszakája, mint ahogy Belső-Ázsiában több helyen is tartják? Vagy a szempillantásnyi, elbújtam, jöhetsz, jövök, hol vagy na hol vagy, ami nekünk évtizedek és egy leélt élet, az az Éden lencséjén át majd visszanézve tényleg csak egy kacsintás, egy kézfejek mögé zárt arc kukucskálva…

… így lessük, hogy tudjuk.

 

 

Az idő drapériái

A titokzatosság szépsége sehol. Elemészt a sötét...

Mint egy nagy kupac porcicába nyúlni, ami hajból, meg szöszből állt össze.

Amikor megpúposodik, amikor már gombóc, nem csak kígyózás a kanapé alatt.

Megfogni. Hozzáérni. A kezük így, érintésre talán nem is készen,

régen lemondva az együttes érzés összhatásáról: rákulcsol nyeglén a tiédre.

Valami nagyon rég volt. Nem régről hozott, hanem rárakódott.

Ahogy befalazott szobák maradnak úgy, ahogy. Meg amikor függöny

mögött lepel takar minden bútort és a visszacsinálás lehetetlen:

innen valakik elmentek.

Fogod a kezét és ilyeneket érzel. Hogy nincs ott. Hogy valami múlik.

És hogy mint a labdányi porcica valami égő áradás van odabent a kézfejében.

 

Valami valamit nagyon emészt.

 

 

A Pesti Éjszaka

 egy gyufalobbanás, gyújtóemberek szapora léptei s a megtántorodott ráébredések elodázva idegen ajkak habzó mámorában. A gondos kéz a 80-as években bontott skatulyát bérházak felett s fortyanó felhők szürkületében meresztette megigéző érintését a pincék küszöbéig egészen!

Előrántva lobbant egy feszületnyi apró lángnyelv, lehetőségek közül kiemelni a csendet: felhördült az underground!

A mai tinédzserek beszabadulnak az utcákba kótyagos turisták közt keresni az ifjúságot: csapdák tátongó szájmagasságai közt őket is benyeli a bőségzavar roppant igazságtalansága. Mivel online nem tudnak választ adni, analóg sem tudnak választani. Minden kell, méghozzá egyszerre. Pedig ez egy lebutított látképe az éjszakánknak. Mindegy, hogy a századforduló vagy az első Szimpla Kert… hol van az már! Nyitsz egy helyet a Lánchídnál? Jövőre kipicsáznak. Leviszed Csepelig? Két éved van és fejed felett beruháznak. Hát persze, hogy a Valyo partról beszélek. Mindenki kis álmaival megágyazhat, s jön a maffia: leigáznak. Te kitalálod, ők átveszik. Te áttelepülsz, ők kifigyelik. Te megszervezed, ők lepapírozzák, hogy az ötlet tőlük származik.

Mennyi naiv ember kis korsóikkal, ahogy szédelegnek: mindezekről mit sem tudva. A szakító lány arra hivatkozik, hogy ő nem akar leragadni, kapcsolat után van, erre havonta más kezét fogja, és két ugyanolyan közegbeli férfi között flipperezve golyózó szemekkel rámarkolásokat, tömött szájakat kipárnázott színre víve: kacsa és nokedlit ad elő, persze utána eltűnve, mintha mit sem hinne:

érzelem, ragaszkodás, másra kihatás vagy hűség, ne nevettes. Ötszázezer ugyanilyen társa rója az utcákat. Aki 30 lesz, mindegy kitől, gyereket akar, berreg az óra a méhében, s aki most jelentkezett egyetemre, ülsz mellette és telefonján előbb a kijelzőn egy másik csávó villan be (gyoran ugratja a képet), majd a pultossal szemez órákon át, míg te a piát kifizeted.

600.000 képet csináltam erről a folytonos vajúdásról, identitászavarról, sodródásról, és egyebekről, és még 30 sem voltam. Nem Bence Máté vagyok, aki egy pelikán tokájáért hat hétig ül a móló mellett üvegbúrában, vagy a vadon bozótos ingoványában egy hangyáért, egy Jézus-gyíkért, mikor ledarál több millió kocka képanyagot, amiből egyet, ha kitesz. Én pelikánná, hangyává, kétéltűvé váltam, s úgy fotóztam a viszontagságnak alapzöngéit. Válogatott módosulás és megmételyezett áthallások közepette. A város élete celloloidon elbitorolva és digitális kontrasztok közt felhasadni - - -  látom az eltitklot sunnyogások minden alapvető késztetését.

Ezt mondom a helyzet láttán Budapestnek: Többb megy a földre, mint a szádba, tesó!

A Pesti Éjszaka egy gyufalobbanás, gyújtóemberek szapora léptei s a megtántorodott ráébredések elodázva idegen ajkak habzó mámorában. S mielőtt a gyufa nyomot hagyna pórusokba újjlenyomatokat lehervasztva, beleégve: egy befőttesüveg függőleges kupolája alatt beérkezve:

rázárják a fedőt. Kész az instant, itt a befőtt! S a tripadvisor főpapjai: kolompokkal óbégatnak!

 

 

 

Kubizmus (2012)

Lélegző emberek töltik be a levegőt.

A lepárolt ember viszont hígulni vágyik.

Marad a muszájok harca az értetlenséggel.

A festő a költészethez fordul, ami csak annyit mond:

A nyelv a beszéd póráza.

És hogy

Az író is ügynök, csak ő még jegyzetel.

1… 2… A harmadik pillanatban a költészet

lelki szemek előtt megfesti a világméretű képet. Címe:

„Rémült rabok ülnek korosabb ölekben”
A háttérben a csend hangosabb, mint a gyermekzsivaj.

 

 

 

Az ártatlanság kora

Nem volt mobiltelefonom.
Nem volt bankszámlám.
Nem emaileztünk.
Nem SMS-eztünk.
Találkoztunk.
Megbeszéltük.
Odaértünk.
Nem volt variálás.

Mit teszel, ha bezárnak?
Mit teszel, ha muszáj válaszolni?
Mit teszel, ha nem kapsz állást,
csak ha sorszámok, kötvények,
körlevelek és profilképek öveznek?
Mit teszel, ha megszemlélnek?
Akarják, kukkolnak, kábulnak tőle,
és kifordul, kivetkőzik az emberi természet,
transzhumán ámokfutásba gerjed a háborítatlanság,
és sovány vígaszok multifunkciós pneumatikuma
köröz tekervényesen az elmében a sminkkészletek
reklámképsorai között, amik – mint minden reklám –:
a tudatalattiba vannak deponálva!

Egyszerű nem a mai embert, felnőtteket meggyőzni.
Rajzfilmek közben mutass reklámot a gyerekeknek!
Hogy a televíziózás korában ez még szabályozva van?
Hogy hány perc reklám és mikor és milyen időközönként?
Emlékszem, egy 20:15-ös esti fő műsoridőbeli film során,
ha egy vagy két reklám akadt, az már megszakításnak számított.
Azért vettél nem-kalóz videokazettát, hogy egybe lemehessen!
Az értékesítők részéről ez olyan ügyes trükk!, mint amikor
az ablak- vagy ajtószerelő és a betörők egy cég, vagy egyazon személy.

Csörömpölés.

Betörni a nézőket is lehet. Ugyanúgy szilánkosodik az elméjük.
A sok információ, mint valami agymosás áthull csont nélkül az agyukon!
A 90-es években ez tényleg elvadult, és mire új évezred indult,
már 10-15 perces reklámszünetek következtek! Kimentél enni közben,
és futottál vissza, hogy elindítsd a videolejátszón a REC gombot?
Folytatva a felvevést ott, ahol megszakadt? A lusták hosszú kazettát vettek,
és nem érdekelte őket a reklám, hogy az is fel van véve, később,
ha visszanézték a filmet, egyszerűen átpörgették. Akkor is buktak időt, ostoba.
Tényleg egész estés lett egy nyamvadt film végignézése. Várni, várni.

Egy app ma már nem számít bravúrnak, mintha csak azt mondanánk:
az hogy van csajod, még nem nagy durranás, de másra sem vágysz!?
A telekommunikáció kora a 90-es évek elején kezdődött csak el,
sokan közülünk előbb számítógépeztek, mint mobiltelefonáltak.
Ma a kettő lényegében egy és ugyanaz, az adatáramlás fajtája összefolyt.
Erre lett kitalálva az adatmegosztás, Napster, Pirate Bay, Encore, torrentezés.
Hőskor volt, ma már Az is tilos. Az Internet nem a szabadság jegyében allegorizál?
Meg kell hogy maradjon a bürokrácia – uralni kell az adatokat! Ez biztonsági kérdés.
A Youtube! Évekig tart, hogy föl legyen vásárolva, ma már 10 perc és jön,
befut, faggat és Keresztapásan visszautasíthatatlan ajánlatot tesz A CÉG,
hogy eladod vagy tönkremész – szívesen beolvasztjuk a konzorciumba ötleted!

Szétflesseslni az egész világmindenséget!

Aztán eltelik néhány év, a csalétkek lesésveszélye dioptriát vált,
már jön az előfizetés, a prémium csomag, a többiek: fizetős a Youtube,
vagy várhatsz, kattintgathatsz. Kivesz, megcserz, rákényszerít, akar, akar, akar…
randi.hutól a Couchsurfing-ig, minden fizetős lett – adatot akarnak, bányászni akarnak!

Vajon a bögyös világutazó manöken instahot csajok vagy a világ minden
országában járt 23 éves lány blogja átutalással nyílik majd meg jövőre?
Megválaszthatod, hogy fizetőssé teszed oldalad (abból a szolgáltató kap százalékot)?
Az Airbnb lakásod is csak akkor látható majd, ha plusz fizetsz, hogy látszódjon,
különben csak aktív a profilod és a feltöltés hibernálva lebeg valahol a sarkköri szerveren?

Mennyi kilója?

Utazó gyerekek, kitett kannák, mérföldes combok… Horizon Times: Claire Abbott!

The Most Famous Instagram Star You’ve Never Heard Of

Sophie Hannah Richardson

Humaid Abdalla ALbuqaish

Jen Selter

Ha van csöcse, ha nem, jön a világrekord, 200.000 ember,
akik a legtöbb helyen jártak, és köztük az elsők között ott van, akinek a szülei
légitársaságnál dolgoznak, az elmúlt 8-10 év elég idő volt, hogy kapjon
jegyeket és mindehova eljusson. Bikini. Bár csúsztatnak a határátlépésekkel,
ha háborús övezeteket emlegetnek reklámozva őt, Bikini, sebaj, csalás…!

Barbarella modern változatai élvonalban a Sucker Punch puccos primadonnáival,
női erőszak ömlik a tévében: a Mee Too morzéja mögé bújva elnyomnak másokat,
a 68%-os válás mögött megbúvó vagyonszerzés korlátlan szokásjoggá válása oké,
és emancipációnak számít!, míg médiakörökben élve benyomni a saját lányodat sztárköltőnek,
a férfjeddel tévésorozatot iratni, és közben a háttérben hálókat szőni cool, gyöngéd, nőies.
Az egyének kultuszában mindenkit egyénileg akarunk megmenteni: a feleség, akit vernek,
a sarki éhező, a két diplomás pincér srác – de senki sem lát erre társadalmat érintő választ,
összkohéziót, és legfőképpen kollektív bűnt, közös felelősséget mentalitásért, történelemért,
és mindenért, amivel szembe kell nézni… egy rendszer, ami az előző rendszer nélkül nincs,
ami az azt megelőző nélkül, ahol mindenki mindig annyit mondott: ezt túl kell élni,
most csitt, ne, ne mondd, ne most, most nem alkalmas, legközelebb, majd. A többi belehalt.
Egy ilyen tagadásban élés kellős közepén, akár egy kérdésfalakkal körülvett arénában:

TOTÁL KLAUSZTROFÓB
zajlik a megveszlek kilóra, a teste alapján elkönyvelt feleségek versenye és a telefonba
azt kiabáló lányok kórusa, hogy “most akkor fizetsz vagy mi van?” - van valami, gáz az egész!
És mindent iparosítanak, a legkisebb megnyilvánulás is stratégiát, márketinget követel,
mintha a bevásárlások katedrálisain túl ezek volnának a zsoltárok és liturgiák: hozsannavonalkód!

Eközben tolongnak a cserben hagyottak, akik nem értik a változást, amit Cseh Tamás énekelt!
Off-shore cégek, kitelepített gyárak, de senki sem meri érteni, miért van kevés munkahely?
Vagy hogy amíg helyi piacok voltak, azok önmagukhoz és szomszádjaikhoz viszonyítottak,
míg ha belöksz 500 millió kínait és 700 millió indiait gyárakba, ott Európa ki is szállhat,
mivel azok nem mennek szabadságra, és nincs TB-jük sem. Marad a minőség forradalma!
Egy globális piacon nagyban mint kicsiben tolongó lobbi érdekillúziója a rövidtáv.

Mindenki a csúcson akar élni! (önterhe alatt végül összerogy - Bábel satöbbi)

Európában a többnejűség leplek alatt csörgedez, de a lakosság elöregszik, mert nincs család?
A teljes átalakulás lényege a múlttól való elrugaszkodás: a jelen pillanaton kívül,
vagy amit letöltöttek, szinte semmiről semmit sem tudnak: egy szellemi vákuumban élnek.

Hogy a család azért lett intézmény, mert 1., a pestis idején ha csakis egy valakivel háltál,
és nem fetrengtél, akkor nem ölted meg az egész családod, mindenki egészséges maradt,
2., mert a túlnépesedés előtt már volt olyan gond, hogy a férfiakat alulszelektálás helyett
(mint ma) a nők kevés férfihoz sokan vonzódva olyan mészárlásokhoz vezettek önkéntelen,
hogy intézményesen be lett vezetve, hogy minden férfinak muszáj elvennie 1 nőt, ÉS
tegyük hozzá 3., hogy a szerelem, mint fogalom nagyjából 200 éves, előtte érosz, libidó,
Kupido, nevezd ahogy akarod, a nemi vágy szinonímája volt legfeljebb… erre adjál estélyit!
Nappal az öltönyök elnyelik az embereket, okkult asszimiláció, a szimbolizmus élre vasalt!
A mackónadrágok és neonszínű frizurabohózatok megzakkanásig egymást oltják ki!
A nagy egyéniséggé válást hajhászásban tökéletesen egyformák: egyformán együgyűek.

Szürke lakájok, komornák, csinovnyikok kora, amiben mindenki, ők is,
Hawaii-inges huligánok akarnak lenni, de életük lényegében dögunalom.
A többség a belső hiányt külsőségekkel és pótcselekvésekkel palástolja:
vég nélküli szétvarratás, tériszonykeltő mélydekoltázsok, felpumpált bicepsz.
A párzási reflexeik sok esetben ráharapnak ezekre a fröccsöntött kultuszokra! DE
Az izom sosem elég nagy, a bőrfelület véges, a mellekre nem szabad nézni, az már erőszak!
Az érzékeny bőr – hát persze hogy neked is az van – mindig komplikációkkal jár,
a plasztikai sebészetek újsághirdetésein 20 éves lányok vigyorognak: rájuk fért a műtét?

Megőrült mindenki.

Az érdekes életű ritka embereket hallgatva a többség pedig meghunyászkodik,
elodázva a felismerést, hogy nem kezdtek magukkal semmit, mert gyávák voltak:
- megmozdulni
- kilábalni
- életmódot váltani
vagy
- összefogni
Legjobb esetben a híreket hozó embereknek és az izgalmas kalandoroknak
azt mondják, ennyit csupán: “A maga élete olyan, hogy nem kell mellé nyaralás”.
Megy a tolongás az ismertségért, miközben a felismerés már nem más, mint vaktában:
rámozdulni, bevállalni, lesápolni, szétlootolni, like helyett miért nincs want?

Tetszik a Mamám? Want! Jöhet a sikító hernyó című epizód a 30 évad egyikéből!
Hozzá a Coco Jumbo, a La Macarena és egynémely Vengaboys szám. Kettéhasította az ízlést magát.

A világ, amivé váltunk egy üzenet: már benne élünk a science-fiction-ben!
A Brazil (1985), a Kizökkent idő (Philip K. Dick), a Land of the Blind (2006),
A Metropolis, az Orville, a Gattaca, az összes hallucinogén Moebius reflexió,
a Children of Men (2006), a Split Second (1992), a Batman Beyond felfogása,

a Duke Nukem és a Wolfenstein,

meg a HalfLife és a Fallout videojátékok univerzuma, hozzá Brett Eason Ellis és Irvin Welsh,
és Frank Miller Hard Boiled című képregénye is úgy vegyül, ahogy csak fetisiszták zárnak be
gyerekkorukban horrofilmektől egy életre megrémült felnőtt lányokat olyan szobákba,
ahol a berendezés a sokkoló filmek díszleteit immitálja! Biblioteque Pascal, kérded?

Az is van. Madách nem egy jelenete a könyvespolcról ráhuppan a triviális tettlegességre.
Óriásplakát hirdeti az utcán: Just do it. A kérgesen koszos reluxák mögül tudom: ez baj.
Egy asszony kocsik mögött ürít délelőtt 11-kor, a hajléktalan karabélyba mered,
elvetemült művészek úgy festetik le az utcafrontot, hogy hatalmat provokáló graffitit fújnak,
és közben a félmeztelen turisták, a vágy zarándokai olcsó megtérések reményében élveznek.
Nem egy közülük újabb csíkot húz a helyi lumpenek vizeletsávjaira, az esti hullámhossz.
Mint valami hab vagy lazúr, elvékonyodik az igazságot feltételezés. A valóság nonszensz.

Itt van nálam a szomszédban. A városba bemennek az emberek és darálthús jön ki.
Külvárosban élek, látom. Akkor is, ha a turizmus tömeges őgyelgése és testisége
kimarad immár a mindennapok fájó felismerései közül, elvégre loopolva van az egész!
Néha úgy érzem magam, hogy Venezuela, Nicaragua, Honduras zajlik az utcákon.
Az Amores Perros című 2000-ben készült filmben, vagy a City of God-ban...
Az ártatlanság korát vérbe fojtják. A jövő vásárlóit most neveli ki a tömegmédia
jó 20 évre előre elültetve termékmegjelenítéseket, amik majd mint gyerekkori
emlékek fogják jóváhagyni a választékból előbúvó ismerős termék logoját, kódjait!

Nem volt mobiltelefonom.
Nem volt bankszámlám.
Nem emaileztünk.
Nem SMS-eztünk.
Találkoztunk.
Megbeszéltük.
Odaértünk.
Nem volt variálás.

Sem szellemi erőszak.

Sztálin és az Internet között nyugton éltünk félúton.

 

Megerőszakolva érzem magam.

 

 

 

II. Világháború

Karsai Elek emlékének

 

Géppisztolyos középkor,
amit a németek
az okkult tudományokkal
felborzoltak.

Hajak helyén lángcsóvák.
Minden égnek áll.
Onnan szünet nélkül
hullnak a bombák.

Civil lakosság haldokol
az utcákon,
bajnokaik már az előző
háborúban otthagyták foguk.

anthrax, cyclon-b

Most a gépesített félistenek
robognak felzászlózva
egymás ellen,
és későbbi ellenségek
fegyverzik fel egymást
keresztül-kasul a bolygón át!

Ahol sivatag volt, ott kikötők lettek.
Ahol vihar verte a partot,
kisfiúk szaladnak hősiesen
cafatokra lövetni.
Ahol út sem volt, most leszállópálya mered.
Ahol a föld alá ássák magukat,
lángszóróval lesznek kirángatva.

A lakosság úgy vonul az utakon,
hogy Spanyolország és Franciaország
után erre a látványra felkészülve
az angolok már arra is rájöttek,
hogy ha a nácik partra szállnak,
Britanniában fegyverrel tisztítsa meg
a katonaság az utakat zokszó nélkül,
és ezt a civileke értik, a saját lakosságra.

Szükség esetén?

Óriási hajók homlokkal buknak víz alá.
Tengeralattjárók farkasfalkákban vonyítanak!
Sivatagi rókák lakomáznak morbid géptetemeken.
Májfoltos öreg katonakezek legyintenek értetlenül.

És az ellenállás robbanószertől bűzlő ruhákban szeretkezik!

 

 

Syporca Whandal

Volt egy saját fesztiválunk.
Elég korán elkezdtük a szervezést,
hogy nyárra minden meglegyen.
Voltak különféle adománygyűjtő szakácsok és műhelyek,
francia, brit előadók és persze magyar zenekarok is.
Esti meglepetésnek a hétvége csúcspontján
aztán jöhetett egy kis felkavaró meghökkentés!
Meghívtam Syporca Whandal-t, aki kimeríti
a következő tartományt: halálfélelembe érő ingerküszöbök kiváltása.
Az előadását követően sokan megnémultak,
egyesek félrevonultak vagy maguk elé néztek.
Nem egy vendég akadt ki, mert ilyet még nem látott.
Persze sok városi fiatal ugyanígy érzett, amikor 1 óra múlva
elővettem nekik 4-5 rúd vaskos szalonnát, hogy tessék!
Kaptak némi analóg kultúrát!, hús + tűz és közösség,
mindez 40-60 fős csoportban, ami amúgy az ősközösségek
általános jellemzője, ugyanis ekkorák voltak akkoriban a társadalmi gócok.

Nem csak a szalonnát kellett azonban vágni, Syporca a hasát
is felvágta az előadás közben – legalábbis volt, aki azt hitte,
mert úgy táncolt. A túlpartról áttelefonáltak a mi oldalunkon
lévő sörözőbe, hogy “életben vagytok? Ott emberek halnak meg?”
Sikítások, kísérleti gépzene. A nem ehhez szokottakat totál összezavarhatja!
Vissza sikerült tehát tenni a társadalmat a 80-as évek közepére, ha már amúgy is
jobbára oda, annak a rendszernek a visszakeresztezett langymeleg komfortjára vágyik:
valahova, amihez nem kell kilépni az ismeretlenbe, a biztos szar jobb, mint a bizonytalan jó!
Itt nincs vége. A közönség többségéből kirobbant az élet minden elfojtással együtt,
mint ahogy a Cpg legendássá vált csirkés koncertjén is történhetett anno: felszabadultak,
ahogy a gátakat annyira átszakította valaki, hogy már nem volt ciki nekik sem
kiengedni mindazt, amit egy elfojtásokra és pózokra épülő társadalom tesz veled.

A társaságunk elnöke következő héten megállapította, hogy az előadás során
az történt, hogy az álarc mögé bevarrt arcú előadóművész alteregója
hozta fel az elméjéből a különféle személyiségeket, akik nekünk ott együtt énekeltek!
Nem vicc! Az egyesével felénekelt és egymásra visszajátszott kiáltások, kántálások
és üvöltések elkezdtek a zajzörejek és kopogásritmusok között összhangra törekedni.
Ahogy nekem ezt elmondta, arra gondoltam, ez a jelenet ilyen szempontból
valóban erős hatást gyakorolhatott akár még a ma emberére is, és így érthető,
ha a középkori ember megörökölt ősi félelmeket babonával körülbástyázó jelleme
csak úgy tudott reagálni, hogy a megsemmisítés legtisztább formájához nyúlt: a máglyához!
Végül így szólt hozzám az elnök: Megdöbbentem, amikor nézve az előadást rájöttem,
hogy néhány méterre tőlem egy igazi boszorkány tombol,
                  és mi ki vagyunk neki szolgáltatva, mert szugerálni kezdi az egész tábort,
mi több, mikor az éjszaka közepén a tűzre egy hatalmas hasáb fát dobtam,
alig vettem észre, hogy talpig feketében a nő ott fekszik alig valamennyire tőlünk,
de teljesen beolvad a tájba. Mikor a reccsenésre felébredt, fél métert gördült a másik
oldalára fordulva, és meg se rezzent. Ez még a tűztől sem fél! Hol találsz ilyen embereket?

 

 

Nukleáris leviatán

A Föld kérge úgy remeg, mint egy harang búrája.
Szétráz minden várost.
Aki bent marad, betakarózhat a romokkal.
Órákkal korábban, ahogy tengeralattjárók jönnek fel,
170 méter hosszú 40.000 tonna vízkiszorítás plusz,
óriások, úszó erődítmények, edzőterem, uszoda benne,
a szovjet csoda, közben csak-csak egy apokalipszis gépezet.
Ekkora hajó kell, mert a rakéták ötször akkorák, mint az amcsiknak.
Ezek úszkálnak, azóta Nyugaton volt a USS Pennsylvania, majdnem azonos méretű.
A gyerekkorom bontásban. 2025-re viszont az oroszok kivonják az utolsót is.
Légmentesen a felszín alatt a sötét mélyben suhanó katedrálisok,
hajtóműzenéjük mentén félelmek nyúlnak vissza a 60-as évekig.
Globális nukleáris holokauszt, ettől félni. Mindenki fél, a kecskepásztor is,
a fodrásznál a búra alatt beloknizott hajú nyanya is, és a játszótéren is ezt játsszák!
A képregényekben is, Watchmen, Dark Knight, Tank Girl, mindenki.
Túl nagy hatalom. Túl törékeny emlék a történelem. Túl labilis, rezeg a léc.
Bob Dylan New York-i pincékben haknizik gyerekként és zenésztársai is érzik,
ha lehull a ég, itt elolvad minden. Folyni fog az aszfalt, a dalok hamuban sülnek.
Valahogy mégis átszűrődik a beatnik paranoia és a világ azt hiszi, neki szól.
Elődállamok zenei késztetésben kifejezve a feneketlen vágy megvasalt kettősségét!

Ma meg a legnagyobb amerikai tengeralattjáró hidrolízissel korlátlan
mennyiségben oxigént előállító két fedélzeti fejlesztőjét úgy hívják:
Nicky és Paris. Bizony. A Hilton lányokról nevezik el. Amerika! A bulitársadalom!
Potyog a bomba, mint a konfetti. Ők így ropják. Idén 111 éves a CIA, Isten éltesse!
Laos-ra majd' 3 millió tonnát dobtak le, azaz 3 millió emberre mindösszesen 8 év alatt,
és azok még csak nem is álltak hadban velük. De a vietnámiak náluk surrantak át,
az a híres őserdei ösvény ugye, hát az egész országot lebombázták, mert biztosra kell menni.
270 millió repeszbombácska minden más mellett, aminek 30%-a még fel sem robbant, lapul, vár.
A helyiek – ahogy tudják – máig szedik az aknákat. A repeszek kiállnak a földből.
A házilag eszkábált csónakok lelőtt amerikai vadászgépek üzemanyagtartályai,
szivárgásbiztosak, tuti alumínium. És gyerekek szakadnak ketté a mezőn olykor-olykor.
Még sok száz millió bombatöredék és gránát és srapnel figyel a földben.

Jövőre ide megyek utazni.
Majd mutatok fotókat.
Szedni kell, segíteni kell.

Azt hiszem, amióta elkezdtek eltűnni a lövésnyomok Budapest utcáin, mehetnékem van!
Laos. Amióta nem érzem, hogy a város attól volna veszélyes, mert mi azok vagyunk! Laos.
Amióta a sarkon bárki kiskorúként döfhet és megússza, mert falaz valami helyi elosztónak...
… és amióta az utcákon hányás didereg, mivel éjjel ablakokon lógtak ki azok a turistakölykök,
akiket 21 év alatt nem szolgálnának ki az USA-ban, de nálunk nagykorúsíthatják önmagukat.
Minden éjjel ez.
Reggel meg minden belvárosi házikedvenc igyekszik lefele, rángat a lépcsőn, csakhogy leérjünk,
és felnyalhassa azt a sokféle húskotyvalékot, amit egy emberi lény már neki előemésztett.
A napon nyáron megpuhult szavatosság feltrágyázott utcaképei sorházanként. Zsigeri bűz.
Persze kéősbb jön a gyomorrontás, meg részegek a kutyák, mert tiszta pia az a sok moslék!
El innen!
Amióta vandálbiztos kuka kell az utazók megszűrése helyett – a tömegdemokrácia vívmánya,
megteheti, legfeljebb utólag van gatyába rázva, addig törhet-zúzhat, mert noha teszi,
a jogállam az, ha rád tudják bizonyítani. Akárhányan látták, ha nem papíron, akkor meg sem tetted.
Amióta eltűnnek a hagyományos vendéglők, ahol régi szlenget tanulok az öregektől,
meg háborús sztorikkal traktálnak. Cseh Tamás dalokban élés és Petri György élőben,
nem pedig úgy, ahogy a magyar szakos girnyó wannabe diákférgek majmolják őt, irónia,
elvégre Petri ilyenekre is utal, meg arra hogy mekkora hülyék kora jő, a kő visszafele görög.
De ettől még nem lesznek ismét kajaszagú vendéglők és bentdohányzó odvakban buli reggel 10-ig!
Állati idők voltak, megcsíptük! Dobai Péterrel hajnalig inni és taxiba tenni őt, miközben megSzorít.
A Zsinagógával szemben 200-an táncolni, ma meg üzletvezető dobál ki törzsvendéget,
nem csak itt, de szerte a városban, fel a Wesselényi mentén egészen a Dürer Kertig…

… a Csendes Étteremben lóversenyről pofáznak nőverők diákcsivitelés helyett.
A Népszínházon nem mersz végigmenni, és autentikus agresszorok elől lehúzodsz
szalonnaszagú pincékbe. Vagy amikor 6 kocsma van 450 helyett a Zsidónegyedben.
Bárcsak ezen múlna.
Amióta… már rég nem… a Szimpla még azt jelentette, hogy egyszerű,
nem pedig kiveszik, elveszik, kidobják, ha valami flakon vagy edény van a zsebedben.
Amióta az idióta a vásárlók királya mindenütt, és az ingatlanpiac hiéna-aréna, ketrecharc!
És amióta minden 10szer drágább lett, csak a fizetések nem, éppen ellenkezőleg.
Amióta az ízlésdiktatúra emblematikus mérföldkövei plexiházak és üvegkalitkák,
újabb majmolás, ha nem lecsupaszított betonból, mert most Berlinben meg Stockholmban is;
és ezek a förmedvényes fenevadtónusok rátehénkednek egy koherens városképre,
ahogy azok is, akik ezeket jóváhagyják, a maguk módján hordárokká aljasítva a hűbéres honfiságot!
A városvédő Ráday Mihály feje Las vEgasi trófeaként villog a városházán! Homlokzatdísz csupán.
A felállványozott feudum bárdolatlan bíborboronás palotái pomáznak metrómegállók között,
a közraktárakra fektetett Bálna (CET) böszmesége, a Kálvin tér tipikus káromláskatedrálisai,
a Finta féle épületszörnyetegek, plázák, centerek össztömege, továbbá a félévente újrabetonozott
utak fejvesztett vándortömegei, és az útfélen fennakadó forgalmak dugába dőlt dudáló népharagja,
vele a végzet kilehelt látomásait eltévesztő identitászavar szavazóképes idegbetegei!
A Városliget elevenboncolása. Szőrtelenítés, mellkasfeltépés, mélyre hatolás, kimagvazás.
Amióta az van, hogy ha 17.000 új lakást kell építeni évente, hogy nőjön a GDP,
akkor ennyiből el is lehet bontani egész Budapestet 10 éven belül, és egy árva lövésnyom,
de még őslakos, vagy tősgyökeres vagy cégér vagy romkocsma, vagy emlékhely sem marad.
Amióta noha ez az első kormány, ami mindent felújít, mégis porcelánból van már a város,
ellenben azelőtt, amikor egy puskaporral kikent fekete, szikrázó dobozkában éltünk, ÉS
lőtt lyukakon át jött be a fény a nappaliba még a belvárosban is… gyerekek, nekem ez hiányzik!

Szóval Laos.

 

 

Az első

Sok nőt csak a fiatalsága tartja össze,

egy olyan elmélyülés az önmagad elé élésben,

egy olyan elmélyülés a testedet élésben

(azt szégyellni, azt méregetni, azt tukmálni),

amihez meg kell teremteni az erre ráérést…

míg a vonzóerő elmúltával egyből kiderül_:

minden más része a létező összes irányba akar szétfutni.

 

Ezt láthatta az első, szemmel rendelkező ember.

 

Rengeteg férfit az ereje vagy azt színlelés bűvöli meg,

egyfajta önimádat, amin túl a versengés is túlfújt lufi.

Fogalmak átvéve gondolkodás nélkül, és hatalmi pozíciók,

felkészítés nélküli egyből visszaélés. Kevesen nem így közülük,

akik téveszmék hiányában csak önmagukra hivatkozhatnak.


Így láthatott az első, szemmel rendelkező ember.

 

 

 

A jövő

I: 2010-es évek:

Az átlátszóság kétszínűséggé öblösödött színpompás pomponok közt.
Mindenki aranyos akar lenni és menő, de közben habcsókok közé fejel.
Az ölbe lábadt tekintetek torát ülő örök erő diszkont változata pörög,
s a diszkógömbök tekintetekké válnak a kábult libidó gyermeki nyögéseiben.

A szeparációs szorongás elérte kritikus klimaxát az elidegenedés ipari állapotában:
miként a városokba tódulással a megfelelési kényszer komfortzónákra oszlik, fakad.
Az elválások száma szinonímákat keres az öntudatra ébredés elodázása során,
s az átnyergelések, szobázások a maguk bitcoin-körmenetei mentén tobzódva bódítanak.

Kóros canossa. Melyet körbelengnek a hántolatlan kiberháború szívecsékből álló szögesdrótjai!

Aki megszokja, hogy mindig mással van, már áldozattá teszi önmagát nevetve,
s az igényt megteremtve önmagában a felismerések elodázására regál: ujjal mutogat.
A tökéletesség keresése során az önmaga hatáskörén túlra kitolt énkép elernyed,
míg a felvarrt, profiltisztított avatárok közül válogatás: csokorba rendezi a menekvést.
Végre sikerült kitolni a menopauzát 20 évvel, már 45-50 évesen is lehet gyereked,
de hogy nem-e lesznek olyanok, mint a hadiárvák, hogy mire 18-20 évesek,
kimúltak mellőlük a szülők? Ősz hajú hölgyek pocakkal a villamoson?

Eszképizált látomástalanság sanyargatja a bomlott elmék egisztenciáját,
Japán utat mutat a hikikomori létkérdés drámájába fulladva, s a vesztésre állást
megserkenti a tagadásból élés, hogy ő az egyén bezzeg nem, őt máshogy lássák!
Eközben az e-waste elborít minden legelőt, Szudán és Csád kínai kézben van,

s a Taiwan-menti vízeken az embargó veszélye okán felbukkanak új technológiák.
Alkony Távol-keleten? Az orosz határon az új szuperszónikus rakéták ereje rendet tesz,
a fegyverkezési verseny kiújult, s 5 perc alatt Moszkvából Londonba átér a halál!
Kémek halnak meg kiszivárogtatni ezt, Rogue One a valóságban, a többiek temetnek.

A monitorok vibráló sírkőhalmazok? Előterükben a tömeg egyre laposabbakat pisloghat?
Megörökölte e kor a káoszt, mely veszélyes és gyönyörű, ezért elvből nincsen miértje.
Az ok-okozatok felkeresése tudományos axiómák maratonjaihoz elérkező elegy,
s a mániák megfejtésének tudománya, amiképp a mágia és a technológia: együtt kiégett.
Szögezzük le, hogy a nincstelenség tünet s a végtelen vagyon magányhoz vezet.

Apolcalyps level, szintugrás, ahogy atomtölteteket hordozó búvárdrónok úsznak be
a kikötőkbe, ahol megbújnak hetekig, hónapokig. Felrobbanni? Mint a villanás-gyors rakéták
egy új kora, úgy leplezik a nyersanyag-válság küszöbön álló élményét: huzatban leng
a nemzeti öntudat minden kibomló lélekhúrja, s az Európai Unió kitermeli ami ellen lértejött.

Hozzá a Brexit.

Battlefield nukes post-mortem tablóképei.

 

II: 2040-es évek:

Ki emlékszik már arra az epizódra, melynek címe ez: judgement call!?
Az 1950-es vagy 60-as években történt, hogy a parancsnok észnél volt?
Az a felettes, aki mikor egy csomó rendszerhiba volt a támadáselhárításban,
és noha volt chain of commant, és katonai protokoll, látta, hogy szépségfolt

a radaron a góccá váló kijelzés, hogy az amerikaiak kilőtték mindenük… átvonult
a tömeges pusztulás Oroszországon? Mert nem tette! elodázta, megtagadta a parancsot,
s nem volt válaszcsapás, egyszerűen felülírta helyben – így nem lett atomháború.
Egy ember. Mint mikor Berlinben lövegcsővel farkasszemet néztek a tankok,

s ha egyetlen téves elsülés hasít a Checkpoint Charlie-n túlra: ott kész a baj.

Mit számít ez már 80 évvel később? Hogy olyan tűzzel játszottunk, ami kiírt mindent?

Elfeledték régen, átélhetetlen és absztakt, de online el lehet játszani a szófáról… aztán vége.

Mi van még? A transzhumanizmus a hobbikertészet egyik felváltója lesz. Kapd szét, tedd össze!

Az intimszféra blaszfémnek számít, vállak fölött fejek: mellett: vállak pihegnek élveteg.
A figyelmesség, ha titkon csörgedez is, a fortélyos félelem terítékén kéz kézbe gyökerez.
A szeretet kötelékeinek széttéphetetlesnsége kapcsán annyi változott, szétreped.
Az egyenlethez a szeretet, mint alapvetés járul hozzá, s ha kéjeleg, akkor a kéz ölbe tett.

Hogy a nagylelkűség nem tartozott az emberiség általtalános tulajdonságai közé: köztudott.
Most még inkább: ismeretlen mutáció, kicsúfolják, kiközösítik, lejáratják, nevetségessé teszik.
Olyan lyukak társadalma ez, melybe gépies parancsra bárhonnan van tömítés, szög, hurok,
s akit szépnek tartanak, azt kötelezik, s ő körbevágott kirajzásként a képernyőnek szétteszi.

A gazdagabbak beköttetik a quantumterek közvetítéseit, hol a térváltó talapzatok öregen,
mint szivárvány színű szemcsés mák-láva-terek kerengnek: össze-összeroppanva mereven.
Persze a szubatomi létre még ekkor sem lehet felkészülni – házsártos a molekulák szövete.
S az újrarendeződés élménye megmásító végzet – néznek a sikamlós viccekhez szokott emberek.

Párhuzamos terekben minket néző elemek nem sok vízet zavarnak a tereken,
hol egy-egy kamasz zseni ábrándozik csak arról, hogy egymást multiverzumokon át,
mint tévécsatornát, s egymás életét vajon honnan-kik bámulják? Fantázia megered,
feláras életeket belülről lehívni lehet-E? Vagy alternatív történelmi idősíkok kutatói sikoltják:

vigyetek innen ki minket!

Ám van más: Már tényleg nincs szükség férfiakra sem. A Föld felvásárlóereje zömében ő: a nőd.
Belőlük van több, nekik szól már egyre több szuperhős, videojáték! S a csecsemők?
Túl sok idő megy el a faszikkal, s a fajfenntartáshoz a nők már nem értenek?
Mivel nem áll fel rájuk, ha nincsenek retusálva, a férfiakat elrontotta eme csőd.
Aztán az egyetemeken eddigre a többség nő lesz – nem izgatja a demográfikus érveket.
Ha van lóvéd, mert van diplomád, amiből jó kecód és vaskos zsuga: eldobni a férjetek!
Minden alapvetés sztereotípiákra épít, mint a turisztikai úticél ha a turista igényeinek képzete!
Hogy a laptop vagy headtop (beépített portable device) nem csinál gyereket, nem érdekes?
Legyártjuk! Beküldi a sajátját lefagyosítva s a kellő spermát kizsarolja vagy gén-ebay-n megveszi!
Noha a spermák sem hasfalon belül készülnek, arra is van ülepítő-keltető… kis, steril tégelyek,
s a családi kiszerelés légtere összezsugorodik, mint pöcsök a hideg vízben: lombik préri mételyez!
A háztáji emberüvegben – míg robog a karrier – az utód megnő, de ha úgy esik van cancel booking,
s a tetemet eltünteti a állagváltó talajba szerelt elszívó. Hogy erre lesz-e jog, vagy hogy lehet-e?
Símogatják a nappali közepén, más a konyhapultba szerelteti és nézi, becézi, babusgatja.
Meg van világítva. Fényfajta, lumen, hangulatvilágítás… mindenki a legjobbat akarja...
(az üvegfalon túl egy művi hártya zörög, bugyog önkéntelen, s mögötte egy lény lakik,

                                                                                                                   a sohatöbbé bennszülött)

Termékkódja mindenkinek márkajelzés szerint sokszínű, s a legyártó reklámja az ajtódon forog.
Az abortusz észjárás lesz, költségei lesznek, morális következmény nélkül. Ki sír majd, halljam?
Hogy meddig nem bűn elvetetni, (ha a globális árfolyamú szociális pontrendszer esetleg tiltja?)
vagy hogy a modern nők most is üvöltözni fogják: ez az én testem!!! ez az én testem!!!
                                                  (annyit tesz, mint máskor: áldozat vagyok, áldozat vagyok)
Egy köcsögben növő idegen életforma neked a saját életkedv? Mondd már meg, hogy ki az apja?
Vetted az ötletet meg az ivart is! Vetted, mert más megvette? Elvetetted, mert a naptár kiírta:

NEM, MOST NEM LEHET – a kaptárszellemiség, ami az intézményben hisz női princípium.

                                          Egyúttal mindannyiunk végzete.

 

 

Inverz

Saját kezemmel kaparom ki a gödröt,
amibe a kutyámat eltemetem.
Úgy bámulok bele, ahogyan kémlelem

                         a csillagokat.

Néha meg azt képzelem, hogy:
lehajtott fejjel nézem a felhőket.

Fekszem és visszahull rám a sóhaj.
A visszatapogatott múlt, aztán a
város szövetébe beolvadni valahogy? Kilökődés.

Mert nem vagyok hajlandó bezáródni az utcaképbe?

És mert a Vakok Földjén mindig kirakatokban

                                    keresik egymást az emberek.

Vagy a gyerekek a szüleiket? Máskor tócsákba néznek,
nem néz vissza senki – fel sem ismerik azt, aki ott.

Ezért tócsákat dobálhatnának az égre – zöld sejt,
fűszálakkal kipárnázott sarjadás a Nap helyén…

a sok sovány csoda helyett, amiket belelátunk felhőkbe.

 

 

Placebo

Meg akarják magyarázni egymást.
Már egymásba kell rombolniuk magukat, hogy érintkezzenek,
saját személyiségüktől megszálltak közt, akik követelik a támaszt:
(az esernyők alatti hűvösben a leheletek még egybekelnek… de
narkó, cigaretta, egy italnál többel kínálni meg egymást: ugyanez)

                        ez az élet brutális értelmetlensége (a menekülés értelme) önmagát szülve.

S az emberben az élet úgy méri gazdagságát, hogy halmozza a halottakat.
Megépítettük a kolosszust, feldöntöttük, járunk ízein… s hallani,
röpke kuncogásba bódul a feszült figyelem: íme lágyéka!
Ez tetszett meg legjobban? Ez vagy, ember. (A pszichiáterek tanácstalanok)

 

 

A Csend ültetvényein (Folytatva egy Coppola-mondatot)

„Ifjakat képeztünk ki, hogy tűzzel bombázzák az embereket,
de a parancsnokaik nem engedték, hogy a bazdmeg szót felfessék
a gépükre, mert… az OPSZCÉN!” /Az „Apocalyps Now” című filmből/

We can’t function outside
of these dreams of suicide.”
/Gravenhurst – Song from under the arches, részlet/

 

 

Rekedt mormolás, mely közhelyeket ledöfve átharsogja a szobát:
Mi vagyunk az üresek? A kitömött emberek. Jaj, hogy összehajlik szalmabélű kupakunk.
Száraz hangunk, mikor összesugdosunk, halk és nincs értelme semminek sem. Formátlan
alak, hallod? Árnyék szüntelen. Megbénult erő. Gesztus mozdulatlan. (…) kik őszinte szemek
kereszttüzében
egymásra hajtanánk már szempilláinkat is, csak hogy érezzük a másikat,
de túl nagyra nőttünk azóta. És bádogba öltöztetjük gyúlékony gyengeségünk,
lángsérves siránkozásaink kipárolgásait, az arcüregben lecsapódó emlékképeket.
És nem férünk hozzá. Így él ez a kibaszott világ. Minden csodáját ez a paraván takarja el az ember elől,
aki kifelé igyekszik és befelé vágyik. Befelé néma és kifelé ámít, mert befelé nem lehet.
Csörtetve kint keresni Istent a csend helyett. Kint, ahol a kert nyújtja, kínálja gazdagon kikerekedő csendjeit,
a könnyek nektarinját, s mi a házban bolyongunk egymás nevét kiáltozva.
Egylényegűvé váltunk az elmúlással – még rájönni sem hagyunk magvakat a csend ültetvényeire.
Csak a lőszert, amit belefúrunk a földbe, fentről, oldalról, a közlegény testén át, a robbanó pajták,
az útról leforduló kocsik, amik az árkokban koszorúkba állnak össze. A kazlak lángokban,
emberek ugranak fel rájuk fürdőruhában. Teljes önuralomvesztés – sorban állás helyett.

MINDEZ A CSEND ÜLTETVÉNYEIN, AHOL CSAK A FEHÉREK DOLGOZNAK.

Hasukon a bőr, mint a béka hasán, olyan fehér. Ráadásul: piszkos has.

 

 

 

Sűrű ez a lány

                                                       „Borotválják állát kékre.

                                                       De ő már csak viaszodik.

                                                       Hamuingéről egy rózsa

                                                       vérhullatva iramodik.”

                                                           /Kárpáti Kamil/

 

 

 

1.

Méhe Halálfej

egy lepke vergődik odabent

 

Aztán atomvillanás a vaginában

 

Két petefészkében

a fogamzásgátló

Hiroshima és Nagasaki

 

Mégis várja a vérzést

 

Mellette

egy fiú gázlángkék arcéle

az éjjeli lámpa árnyékában

 

Őt holnap besorozzák

Ő meg ezért nyugtalan

 

 

2.

Kintről a város magánya,

a neonok üressége vetül erre a jelenetre

 

A tévében mindig háborúk mennek

 

Film? Valóság? A nézők leszarják

A szereplők úgyis meghalnak.

 

Egy család vacsorázik a szomszédban,

ott is megy a tévé, ugyanaz a csatorna.

Odasandítanak, „Szörnyű”, mondják

és esznek tovább. Hmmm, ez paprikás csirke ízű!

 

Persze, hogy porból van – ahogy eszméik és képzeletük.

Ami olyan, akár a lepkeszárny. Por nélkül röpképtelen.

 

 

 

A csillagosra festett kék mennyezet alatti bárpultok: Budapest 2000-ben



A körúton nincsen semmi.
Fekete folyosó tekereg, az éjszaka furcsa.
Homály pislákol, a pincék zúgnak.
Minden összejár, de senki sem kurva?
Csak a Rákóczi téren van rabszolgavásár,
s a leégett BéEs betonkörnyezete durva.

Az Andrássy Palota félemeletén még punk koncert hörög-visít, mindenki gyerek, kérem újra!
A csepel-szigeteken álló Szabadkikötő romraktáraiba beékelt Freeport Rock klubba kijutni vonzó túra!

Ettől eltekintve éjszakai életünk a Vrémezőn álló Vagon és a városligeti Waggon Büfé között zajlik.
Még ott áll... nincs Városliget beépítés, az egész zilált, kócos, és kissé elhanyagolt.
Alig akad küldföldi befektető. Tetőtérbeépítések legfeljebb magyar cégek által:
ráépíthetnek, ha a licenszért cserébe lift jár és kívül-belül felújítják a házat!
Még hogy az éjszaka csúcspontjáról kótyagosan mindenki mehessen hazazuhanni?!

A körúton nincsen semmi.                                               
Mint rajtvonal, a naplemente csíkba tömörült fényszalag: hempereg a porban.
Budapest márványcombjai eközben rakpartokon eresztik ki lábszőrüket.
Az autózúgás elhal, elvékonyodó csöndek feldárdázott dalárdái, dobban
sok kangörcs közt Budapest! Bámulatos ekkor, vonz minket minden klubja!
Karámokba betódulás, a felszín csak a Duna-partnál mulat.
Itt, nálunk: a Mozart kávézó és a Sahara mutat újat!, a többi mind lepukkant!
Körülöttünk szex shop-ok mindenütt és kukkoldák, ameddig a szem ellát!
Kevés Nightclub van: Marilyn a Kálvin téren, Akropolisz a Kecskeméti utcában,
HalloBár Budapest Striptease Bar / Király u. 65., épp a körúton túl (1979 óta),
és még egy rémlik: Dolce Vita Bar az Október 6. utcában (ma Dolls Club).
A többi egy fokkal vadabb: Kertész utca és Kiss József utca (ugyanaz a tulaj).
Ezeket gyűjtőnéven úgy hívják: pénzlehúzós pinabár.

A High Life Disco tavaly bezárt. Akik a Patex-be jártak a Süss fel Napot megmosolyogják:

1997 után még rejtve él és kevés mozgás van a Honvéd utca és a Szent István körút sarkán.

A Rockoko, az E-Klub, meg a Capella Bar már rétegzenévé nemesedik: burokba zárt táj!

Van Véndiák? A Razzia a Toldi mozi pincéjében később úgy jár, mint a 60-as évekbeli Eötvös Klub…

Budapest 2000: élmények verme! A Cha Cha Cha januárban kitárul,
jövő január 18-án a Tütü Tangó lépcsőjén zsebkendők, emlékek hevernek.
A Vittulában még gulyás kifőzde üzemel, a ház csótányul
beszél, ha beszél, s nem messze a Szimpla kertről az utca valamit rebesget:
nem is tudjuk, a Király utcából a Kazinczyba költözik mindjárt, ki velük ittasul!

Lesz nemsokára KisSzimplából a Duplába a föld átkötő folyosó? ne mondd már

Amire ekkor még nem is számítunk: heverészés is lesz: Cökxpon Café Theater!

Cöki tehát, vele a Mokka, Kultiplex, West Balkán, Kashmir Underground: lesztek-e?!
Merlin, Tűzraktár (és nem -tér), Múzeum cuki, Rákóczi Pékség, egy kor csúcsteljesítménye.
A Kopaszi-gáton még dzsumbuj és vadorzó végletek, ifjonti hév, mely táncos kerteket
és félfalak közé beomlott jókedélyűséget tereget a nyári kánikula rozsdás kárpitjaira égve!

A Tilos Rádiónak még nincs maratonja, de van TBN Fesztivál! Mi a Voodoo-ba járunk:
Nekromantika estek közben egyesek a háztetőre másznak, mindenkire fétisruha zárul.
A Bahnhof-ba nem tudom ki megy, de a Dokk Café White party-jait sem mi vágyjuk.
A Buddha Beach még kultúrára emlékeztet, de a Coronita és a Bed Beach? Bőg a patkánygyárhúr!
A Night Oil, a Total Car és a Guillotine számunkra felnőtt pálya: pofánk izgatva ámul.
Az Old Man’s-ben ott a város leghosszabb pultja, a Fat Mo’s-ban milf akarja hátul.
Bank Dance Hall, Globe, Colosseum? És a Hully Gully diszkó – gyilkosságtól színes a bárpult!

Az újaknak nincs már kedve a Citadella diszkóhoz, s a Szódát még meg sem nyitották!

A Ráday klubban verekedésbe torkoll egy szalagavató utáni diákbál, s a vér nyakig tárul!

Én a Kinizsi moziban döglöm, s az Európa Mozi, meg a Corvin Mozi vannak még közel.
A Diadal mozi már Tabánként hírdeti magát, a Fórum meg a Béke Mozi rég kiesik a pixisből,
a Mátra új néven fut egy ideje, Örökmozgónak nevezik még évtizedeken át, míg üzemel,
s a Bem, ahogy hol van, hol nincs, végül olyannyira semleges, hogy mentes lesz a csitriktől!

Itt van még a Vörösmarty és a Szindbád – az Ugocsába meg Szimpla Kertmoziba megyek inkább!

Angelina Jolie tavaly megkapta az Oscar-t! A Mátrix is berobbant a köztudatba. Kétségkívül vannak nyugati filmek!

Cool túra
Sade márki játékai
Gladiátor
The Crow: Salvation
Uristen@menny.hu
Tolvajtempó
Pitch Black – 22 évente sötétség
101 Reykjavík
A hazafi
Alvin és a mókusok kalandjai a farkasemberrel
Anyád! A szúnyogok
Blöff
Bérgyilkos a szomszédom
Battle Royale
Batman Beyond: Return of the Joker

Ilyeneket vetítenek. Meg az X-Men - A kívülállókat. Mind azok vagyunk.

A körúton nincsen semmi.
Kéz kéz után nyúlva: a szerelem tánc közben kutat,
s a söröskorsók és fröccsök ára csupa buja
látomásra ösztönöz minket, mivel a túlpart,
Buda is csak aprópénzért adja még söntéit – ahol purhab
keveredik sörhabbal: telis tele a Bartók Béla melósokkal.
Itt a Szonáta Presszó, feljebb a Bambi, odaát a Jégbüfé,
az Ibolya még, meg egynémely kétes hely – kutatnak közönség után.
Pest kiesebb részén a Teke Csárda és a Nincs Pardon között inog az utca,
s a leszabadulások évekkel később a Nababéban, a Fészek pince udvarán, a Marco Polo pincéjében,
                                                                  meg a Macska-Jaj-ban, a Monoban sem érnek véget!
Az ELTE mai könyvtára helyén, a bölcsészkar főépületében nyíló Holdudvar a következő ciklus műve,
s a Living Bridge meccsmozija a Petőfi-hídnál is terv csupán, majd, majd... a Romkert véglet 2004-ben,
ahova igazából nem mennénk mindig: zajos szigete a Várkaszinótól a Gellért szállóig nyújtózó sötétségnek.
Mire a Tabán teázót bezárják (néha tea is volt), a Gauloises is kimegy a divatból. Az Illúzió söröző a környék szépe!
Zöld Macska diákpince? Ez meg honnan? A Sirály emeletén verset olvasunk… s a szövegek szülik a kisközönséget.
... ezeket jobbára az V. Bejáróban írjuk meg. A Picasso Point és sZilvuplé környékén még dúdolják az altatót!
Nyugalom van és magyar beszédet is hallani. Mumus nyit a mellékutcában, külföldi horda itt még alig béget!
Nemsokára már a Katapult a Zsinagógánál is begerjedést üzen! 200 barát táncol! A környék túlfelén Át a faajtón:
Wichmann kutyái közé belépve a tekintély helyre int – fair play, család, szeretet! Felnövünk hozzája?!
Nemsokára telefonszámot kapunk és hívhatjuk a legendát! Éjszakai ólomcsuklyás szeszes kaptatók,
vagy turbékolás után nem csak rántott hús van terítéken (így a megkésett néphiedelem utólag divatból pofázva),
hanem bőség, választék: chilli on carne, gulyás leves és resztelt májak is, s mindez a dús alkoholt
hétvégente fellazítani, lágy bendőkeverő mozdulatokkal hívatott, míg korántsem szoprán dal,
Wichmann gitárhúros hangolásban hangoztatja kenus védőszentek vokális vitriolmentességét!
Ilyet csak Bécsben találni legközelebb a Zur Bunten Kuh kocsmában! Zene nélkül, de azonos lépték!
Megtette dolgát, a kor küszöbén egy hámló öntudat még kevéssé lesi az emlékhellyé nemesülés orcáját,
s az épület-bontás gondolata, mint nagy totemek ledöntésének lehetetlen képzete: őszintén és kopáran
ténfereg ekkor még a tudat peremén. Tényleg felhívjuk Tamás bácsit, nem csak őrízzük a számokat,
miket - mint minden tárcsázáshoz szokott nebuló és pesti suhanc, ivó, értelmiségi, sőt, mokányabb
utcaharcos, vagy idegen ölbe nőtt nőcsábász - arra használjunk, hogy megegyezzünk az öreggel, mi lesz vacsorára!
"Bort kértek mellé, milyen legyen?", kérdezget vissza békésen, "Savanyút mit szerezzek, vagy jó a csalamádé?"
Konyhája a mi konyhánk is, hol hatalmas, félmeztelen bajnoki szobortestével sercegteti tudományát!
Az embereket ilyen helyeken vajra lehet kenni, s pirítósként borulnak össze korosztályok keverten.
Az egyéjszakás feledés homálya alól másnapokat lesőket vámpírriasztó fény igazítja délig kísértésük után útba,
megfogant sikolyok, melltartók röpülnek, ahogy zenész, kocsmatöltelék kitódul összes kedvenc helyünkről,
de úgy, amilyet csak rovarirtók keményen dolgozva látnak ma. Együtt mulatni gerillával, koldussal?

Áradnak a freakek a pincékből.

holnap találkozunk? - kiáltja az utolsó, és az ajtót félig bezárja.

 

 

 

 

Totiens quotiens - Szabályosan zabál

Elhajtok Budapesten a Broadway környékén.
Azt mondják, itt vannak jó lakások.
Tudom, az italmérés ideiglenesen elköltözött a környékről.

Kiszúrok egy strasszos, bokaláncos, feltupírozott macát.
Az egész szerelésről üvölt a feltűnési viszketegség…
… nem vagy férfi, ha erre is azt mondod: Tedd be neki és kész.
Lehet, hogy pornózott. Lehet, hogy a közeli sötétített üveg mögött.
Lehet, hogy házhoz. Lehet, hogy csak ilyen, ahonnan származik.
Ez a jelenség nem egyedi, ez a ribanc itt vesztegel.

tosis cosis

És közben tömi a fejét, és látszik,
de annyira látszik, hogy mennyi kis fisz-fasz részletben
– a manikűr, a szájcsücsör, a villáról foggal lehúzom,
a szemöldök halála, a festett fürdőszobacsempe-rózsaszín lábköröm,
a hintázó lábtartás, a lealapozózott visszerek, a hónaljkutya-stopp,
(Hans Makart szőrme-ernyőinek bujaságát itt hiába keresed)
a bababőr-utánzó szemérempukli polírozás, a rattan holdjáró és a fekete tanga –,
hogy akarja,
akarja az életet,
amit nem ismer,
még mindig akarja a figyelmet,
amit ki akar erőszakolni,
akarta a férfit,
amelyik nincsen,
mert kitalált elvárásai vannak,
aminek csak a pénz halmozása,
a pénzzel való elárasztás adja be a kulcsot,
a nyugtatót,
a szedálás, hogy ne vegzáljon,
és mégis él,
és úgy eszik, mint egy vasipari munkás,
internálva a Rákosi Mátyás Művekbe,
a fogság után, ahol történtek vele szörnyűségek,
valahol Dél-Pesten,
elanyátlanodva,
szerencsétlenül…
… és szerepét latolgatva, hogy mi is lehet az.
Aztán öblít, és kezdődik minden mozdulatsor elölről.
Mert a magazin nem mondta,
hogy ez is látszik.

 

Néha megszólal.
Úgy beszél, amilyen a teste.

 

 

 

Prolet Kult - Kispolgári portré

Leülök a Csalogány Eszpresszó egyik bárszékére. Fő utca 64., a béke szigete.

Kisvártatva lerohan a történelmi öntudat egy őszes jelenése, innen nincs menekvés!

Végig kell hallgatni, amit gondol, amit tud, amit megoszt, és amit neki ki kell most adnia magából:

kipécézte őket, a kispolgárokat kezdi el szapulni, de nem kommunistáz, nem proliz, semmi ilyesmi.
Diktafonomat megfelelő irányba fordítva rájövök, ő a társadalomelméleti eszmefuttatása mellett
valami olyasmiről beszél, mint az amerikai knockout game. Egy közönséges bűnöző nem így beszél:

Képzettársítások foglyai,
akik árukapcsolások között
látják meg a távkapcsolót...
teljes valójában: elhízva, akaratosan:

takarózás az elhibázott lehetőségek tagadásával,
amikor aki tévedett, még az támad,
a pirosnál előrébb gördülni, autóval előrébb megállni mint más,
és például a pesti flaszter bírájának parancsára
kiüvöltés csúcsforgalomban a kerékpárosoknak,
noha ő hajt rájuk, bele a különsávba,
-rámnyomni a gázfröccsöt helyből-
a gyalogosoknak is kurjantgatni a zöldhullámban,
erre dudál, hogy ő kanyarodik, húzzanak onnan!,
eleve úgy száll ki, hogy kicsapja az ajtót, ő jön, neki jár!!!

 

„Ha van Isten, földtől a fényes égig

Rángasson minket végig.

Ne legyen egy félpercnyi békességünk,

Mert akkor végünk, végünk.”

Ady Endre: Nekünk Mohács kell (részlet)

ez a definíció, de senki el sem hiszi, hogy róla szól,
és mindenekelőtt a kiszolgálás terén
miközben zabál, csicskáztatja a pincért
“Édes fiam”
“Jancsikám”
“Kisfiú”
“Szöszi, gyere csak!”
“Mi a neved, kislány?”
“Cicamica, hozd a számlát”
bedőlve a géphintóba ezután,
orwell-i állatfarmos hájhurkákat szíjazva össze,
hogy a méregdrága magánverdában
ne a légzsákot kioldó érzékelő tartsa a hasat,
miközben a nyakkendő kezd szoros lenni.

Később már lehet hátul is ülni. Elöl kussol a sofőr.

ÖNIMÁDAT: BALTÁVAL SZÉTCSAPOM A POFÁDAT!

Mennek. Törtetnek. Feltörnek.
Mindig a maguknál gyengébb képességűeket
hagyják meg beosztottnak,
hogy ők maguk nehogy leválthatóvá váljanak,
nehogy túlszárnyalja őket valaki.
Ki? Aki idegen?
Bizony, akit maguk vettek fel.
Vagy a haveri körből valaki?
Bizony, akit maguk vettek fel.
Még ettől is félni.
Bizony.
És közben ezer szerződéssel
bebiztosítva magukat,
elszigetleve magukat azoktól,
akik bénák, mert ezek a megbízhatók,
persze, hogy elcseszik,
ezeket vetted fel,
a többit lenyomtad,
kirúgtad,
kirúgattad (hogy ne neked kelljen),
megaláztad,
nyugdíjaztad,
leépítetted,
jöhet a nyikhaj,
az alkalmatlan,
a bunkó,
aki kiszolgál,
főleg azok jöhetnek.


ÖNIMÁDAT: BALTÁVAL SZÉTCSAPOM A POFÁDAT!

Nem az, aki megcsinálná helyetted a munkát,
és te az ő eredményeiket a sajátodénak tüntetnéd fel?
Nem, ehhez engedni kell a hatalomból egy percre,
hagyni kell őket dolgozni… várni, hogy mi lesz.

Szörnyű lehet ez a bizonytalanság. Érthetően elkerülik.

Manapság: A vendéglátás rémálomba illő förmedvényei

is az ilyen hozzáállásból erednek, magatartásból fakadnak:
- nem érti, hol a helye
- nem tudja, kik a törzsvendégek
- utána sem néz
- be sem tanítják

- nem odamegy a vendéghez, hanem átkiáltozik
- a mellette állókat nem figyelembe véve üvölt!
- vegzálja a bejáratott embereket, mert csak
- a kultúrsokk is benne van a dologban: nagyváros
- szorong, most mi lesz, bever pár italt, rágyújt vagy tarhál
- ha ez nem jön be, puffog
- sokan egyből így: kitiltogatja azokat, akik itt valakik
- elhallgattatja erről még önmagát is
- aztán elégedett, homorít, pöffeszkedik, villog

Mintha ezeknek adnátok hatalmat? már delegálni is lehetne!

Noha a beszéd szabályait alternatív saját elképzelésből
pontatlanul és hibásan betartja, mivel részleteiben veszélyes,
összességében kultúrálatlanul vitatkozik, le van gyengülve.
Konkjrét elméleteket állít fel, amit szemléletként ad tovább.
Klasszikus mivoltot hazudik, kommunikációs tréningen elvérzik.
 

hogy nőhöz jusson… az kell, aki adja magát, akinek ára van,
a többitől fél,
megint csak fél,
fél az elutasítástól,
méghogy őt?,
hogy a nő mondja meg,
tudjon,
önállóan,
nem engedi,
mást keres...


ÖNIMÁDAT: BALTÁVAL SZÉTCSAPOM A POFÁDAT!

Szegény sorból.
Gyenge fizikumút.
Megtört lelkűt (ha van neki).
Többre vágyót.
Beszerezni.
Leállni mellé autóval.
Kifigyelni a munkahelynél.
Az esküvőn, ha egyedül van, megdöngetni.
Az éjszaka csúcspontjárólb ezután mindenki ment hazazuhanni.
Felcsinálni, míg meggondolná magát.
Olajbányászat:
A guargumit legnagyobb mennyiségben az olajipar használja fel.
Olajkút fúrásakor a víz vagy sósvíz alapú fúrófolyadékhoz adagolják.
Fenntartja a fúróiszap viszkozitását (stabilizálja a szuszpenziót),
így a fúrófolyadék képes a mélyen keletkező törmeléket eltávolítani.
A guargumi a súrlódást is csökkenti, így kisebb erő szükséges a fúráshoz.
Szeretőnek jó lesz.
Megmondani a titkárságon, hogy neki ez kell.
Így vannak a nőkkel.
Megrendelik.
Leakasztják.
Felpénzelik.
Felépítik.
Felpolcolják.
Átműttetik.
Mintha függetlenítenék: beetetik
Testileg kihasználják.
Szétcégezik.
Függésben tartják.
Verik.
Eldobható...


ÖNIMÁDAT: BALTÁVAL SZÉTCSAPOM A POFÁDAT!

Élettársukat hasonló szögben méregetik,
vékonyhangú nyeglén lármás bestiákat,
akik fehérmájú nyávogó marakodással megüzenik
a kispadra küldött korábbi férfiaknak, hogy “ide az egészet!”

MOST PEDIG VAN MIT APRÍTANI – szent a béke?

Csűrdöngölő szocializáció: vagyonkoncentráció és petefészekbedurranás, mondá a műszakvezető!
Az adatátvitel hova, ha nem átutalások sorozatába fullad, szerencsés a pénzelhelyezés,
a nyereménykölcsön és csapkodósan megdögönyözés, népiesen narancsládára dobni a pakolót,
sziporkázás a kalácsfertály körül, Géza néma H-val ügyködik, miközben ő csak a testőr!

A rózsadombiság, ami beszervezi magát valami ezoterikus frászba, miközben az egész horoszkópos mizériát
vallási áhitattal meglovagolja, elvárva azoktól is, akik kiszolgálják - bármiben higgyen, hisz.

Neki "fixaideáljai" vannak, mondja:
                                                               Pancakes

                                                                 Pilates
                                                               Prosecco
Pólóján felirat díszeleg: Keep your dreams alive - a maffiafőnök háremvonaglása.
A csipkés body és a push-up takarossága, luxuryfriends.com, Lupa Beach, nincs panasz.
Néhány év elteltével túltolva az élet adta másoktól elvett élvezeteket: jön a sóhajtozás!
Így fakad ki elpilledve és elterülve a 6 méteres francián:
Ötven éves lettem egy párnán”.
Úrnő, aki másik személyiségtípusokra akarja magát ráhúzni - hozott dolgok, kényszer.
A megkásásodott pulpitusbeszédekig fokozott vadkapitalizmus díványdívái... sezlonydominák:

spiruláztatva... egymást szidva megragadta mind a tekitetet!
... két oldalról megkérgezett fékevesztett élet, ami látszatkompromisszumokon alapszik.
Aranyos pózokat vesz fel, hogy aztán megkarmolhasson?
A gyönyörök perselytitkai és amikor tök lett a hintóból...

Valahogy így. Kis selyemkabátban mellém áll a recepciónál és hangosan csámcsogva rágózik,
mert a fülébe be van dugva a zenebona, kétoldalról kábul a dobhártya, de ő milyen elegáns,
Miami Vice napszemüveg, kis flitterek, puha, fizikai munkát sosem látott kezecskék, és trampliság.

Az Adams Family ezekhez képest egy fetisiszta nyárspolgár gyülekezet!
Kikristályosodik a rossz ízléssel elhelyezett Herendi pereme mentén:
a tekintélyelvűségnek errefelé több évszázadra visszanyúló gyökerei,
mint zárvány, mint a lyukas fog, a törött tégla a ház alapjaiba becsempészve:
egyirányú kedvezmények felé terelték a morális volumen teljes elöregedését.
A tárgyilagosságtól elalélnak és az üzelmi célú elvárásokat jutalmazzák.
Vannak alapjai itt a kiszolgáltatottságnak: takarózni vele: elvárás,
hisz mindenki, aki nem páncélautóval jár magából kiindulva:
önmagának tekint téged. Anyázik?
Azért beszél veled olyan alpári módon, és azért késik, lébecol,
mert önmagát sem veszi olyan emberszámba, hogy ne. Ami másutt nonszensz, itt tény.

Köszönés helyett ba*#dmegol. ÖNIMÁDAT: BALTÁVAL SZÉTCSAPOM A POFÁDAT!

Operaház az esőerdő közepén - a nemzeti psziché. Rohanni az ivadékkal. A vonat után, meg zárórakkor,
és ha valaki egy szórólapot vagy meghívót hagy a kocsidon, kerékpárodon! Itt vagyok, itt vagyok!
- jön, rohan!
... retteg... minap húzza be az öregasszony az unokát a cukrászdába: "Csak hadd menjünk be a kisgyerekkel"

szabadkozik, meggörnyedve, meghunyászkodva, könnyesen, Pesten, a piac mellett, mintha nem lehetne.
A metrón, akik a mozgólépcsőn lefele mennek, megnyúlt nyakkal bámulnak.
Akik lentről jönnek, vállak közé behúzott fejükön két lesütött szemmel
harcolnak a túlélésért most is – ebben a 100 méteres döcögő sprintben,
ami végül oda vezet, hogy aki lenéző volt, ahol majd leszáll, lenézett lesz!
Iszkol fölfele, görcsösen kapaszkodva, vagy szatyrokat szorongatva.
Ezeknek jó, ha a gyümölcsös kézműves sör paradicsomlével van felöntve,
az állítólag gyros ízesítésű vaskos kérgű chips meg leveskocka sűrítménnyel higítva!?
-ez olyan, mint a csípős szósz a sarki falafelben, ami vízezett erős pista és kész!

A kettősmérce alkalmazása uralkodásig fokozva,
alkalmasság felől csakugyan nincs vita,
mert aki mást ki tud zsigerelni, az önfenntartó
– ezt vallja a combja között visszahímzett szűz és elhúz.

A tömeg embere.

És visító gyerekeik.

Zugalakok a városra rászabadulva?

ÖNIMÁDAT: BALTÁVAL SZÉTCSAPOM A POFÁDAT!

 

 

 

 

Lebuj / éjjel (2010)

Irányi utca, a hely a Panic pub... mocskos darkbar arcok között ülök.
Ilyen helyeken nem beszélek Dr. Dornier repülőiről, a Dyson-sphere-ről,
Farraday-kalitkákról, Foucault-ingáról vagy arról, ami történelemként ismert.
Mellém bevágódik és oszt. Hős naivákról regél, hogy mi az az IQ-light!
Vállam se rezdül, megint italt kérek. Csak rázendít:
A csajokban, akikkel találkoztam: egy az állandó.
A lakcímük állandó. Úgyhogy mehet. Gumi nélkül.
− szól ez a dörzsölt srác, egy suhanc, akit az éjszaka elnyelt…
Itt ülünk, ahol behajtó és kidobó és volt katona megpihen.
Asszem Csabinak hívják. A krupiék és pultosok a fal mentén.
A quociens szót nem is merem használni. Jön az unicum.

Jól megnézem magamnak azt, akire mutatott.
Közben azt gondolom: Látom rajta, hogy egy komoly nő.
Olyan komoly, hogy már szar az élete. Vágyai végtelenek,
de az elképzelései mind mankókon: amit fog, azt fogja fel.

Tudom, ezeknek már az sem segítene, ha magát
az agyukat akupunktúráznák. Csabi felülestesen kontráz:
Mert: ahogyan az agyuk elhelyezkedik a koponyában,
a FengShui is feladná.

Betódul egy csapat diáklány és egy hájas lúzer.
A lányok italt visznek neki és viháncolva simogatják.
Őket felvették. Ez biztos valami HÖK-ös faszkalap.
A következő körnél (megint a lányok fizetnek) rákérdezek.
Nem csak, hogy ő a főnök, de ágyba is visszük ma – szólnak visítva,
de úgy, amit csak a Beatles élt meg, illetve egynémely diktátor.
Tudom, ezek a lányok később a jogi pályán vagy a kormányhivatalban,
a multinál, vagy filmes berkekben is úgy teljesítenek majd, ahogy kell:
Végtelen ostobaság dereng ködlő kábulatként haléntékok mentén...
… a munkaköri leíráson kívül nem csak a kávét fogják megkeverni.
Ezek, ha házibulit szerveztek, a házban biztos mindenkitől elkérték
az e-mail-címét, ahelyett, hogy kitennék az aulába...

Ezek kirakat-szindrómáktól szenvednek – csorgó nyál a plázában…
Csabi belendül, felkiált: Egy vidéken, ahol csak kopasz, kigyúrt
agresszorok, nagypofájú álértelmiségiek és CBA-pénztárosnők élnek,
meg pláza-jogászok, csöcsmenza-rabok és gyorshajtó celeb-menekülők…
Valaki más is rákontráz:
Ha van pénzük, előbb költik el azt, minthogy kimondanák az eladók:

Készpénz vagy kártya? „Óh, semmiség, legalább nem ázik a fejünk.”
– vágja rá az félvér erdélyi csaj, akinek a helyi árubeszállító a faszija,
és együtt lopják a kasszát, hogy így építsenek házat valahol vidéken.
Eszembe jut:
A gazdagoknál közülük azért áll a ház előtt a kocsi, MERT:
a szocik mercédeszt vesznek, a liberálisok volvót, a jobbosok meg béemvét.

                                                                                                 Látszódjon már.

Azért mennek méregdrága étterembe, hogy elmondhassák: veled ellentétben kaptam asztalt.
Nekik egy peres ügy 12 idióta lóvá téve a hájas ügyvédek által. -habkönnyű és gondtalan-
Drágaság, luxus, fényűzés? Addig nem az ő ízlésük, ameddig nem engedhetik meg maguknak.
Addig utasítják el a hatalmat, amíg nem kínálnak fel nekik egy keveset: a primitív erődózis.
Sajnos olyan sznobok, hogy a helikopter a kertben csak melegben van járatva,
míg a szerető várnegyed alatti felnőtt filmje után delfinből akarnak halászlevet főzni.
A dél-zalai szupercsaliba téged is elvisznek, ha elér a pecabotod a Kis-Balatonig!
A gyerekeiket a Daubner mesteriskolába iratják be, de közben büszkék,
ha az a Mekdonáldszban dolgozik… végül is ma már többet keres, mint az egyetemi tanár.
Ezek azok, akik ha csak tehetik: licsit esznek szilva helyett, holott
az nem más, mint sznobszőlő. Valójában olyan pökhendiek, hogy már bunkók –
                                                           ha azt mondod Pompeii, ők rávágják: „A tengerész!”

Ezek hitelekért megmásszák az Everestet is. És túlhajszolt élvezeteikben,
ahogy az irodisták keverednek a pufajkás feelinggel: önkiszolgálóvá válik a bitorlás.

A környezettudatosságon lovagolnak, de harmadik világbeli rabszolgagyerekek által
összefércelt és a tervezett elavulásba mártott készülékeket lóbálják státuszszimbólumként!

Beköszöntött a Homeo-apátia.

    És a rendszerváltás után ennyivel még mindig Marlboró-dzsínsz-ről álmodnak.

Takarodjatok már!

Némán méreget a kocsma, aztán megtapsolnak.
 

 

 

 

MGTOW, avagy Három történet arról, hogy a férfiak maradnak, a nők meg továbbmennek (ki tudja hova)

I.

Az évszám legendás!
Új a magyarok közt, hallgatom,
tanulom, ahogy beszéltek, és jönnek követelések,
még hogy tanuljam meg a Toldi összest,
miközben azt sem tudom, csak sejtem, hány féle
irodalmi és utcai magyar nyelvjárás van Budapesten
(ezek később össze vannak fésülve mint a cseheknél,
nálunk a undorító módon bratyizós és tenyérbemászva
kötelező jelleggel tegeződő média miatt)...
még németül beszélek, idegenek a mutatók,
amiket, ha egyszer túlszárnyalok, már nem csak expat leszek.
Jól beszélő idegen srác.
Egy olyan helyről jöttem, ahol máig a legtöbb
épen megmaradt németországi középkori épület áll,
hiába a Nyugati áttörtés, Remagen és a front dárdahegye
Berlin felé mutatva, ahol már tépik a koncot.
Bonn: hagyomány, 400-500 éves fogadók, faszerkezet,
tiszta mész és ápoltság ahova nézel, amit – mint mindenütt –
manapság kikezdeni látszik a szlömösödés,
a megapliszok futurisztikus előfutára,
az utcánkénti etnikai klikkesedés és betonberuházás.

Megjöttem. Budapest. 13 vagyok.
Kitárul előttem az élet.
Kezdek belejönni, akivé válok.
A temetővel szemben van egy kocsma.
Mindenki felsőbbéves. Gimnazisták.
Még nem felnőttek, már nem gyerekek.
A teraszon napközben csak mi vagyunk.
Ahogy később egész életemben,
felfedezetlen helyen ülök most is, ahova alig járnak,
ahol nincs divattényező, ahol nyugalom van.
Az idő veretes pulzusa a múlás vénavezetékére van vasalva,
itt, ahol a rátapintás pillanatán utazom: pontosan itt,
azon a helyen lenni, ahol a repulzív történés felfakad.
13 vagyok. Elkezdődik az üvegezés – nekik is új.
16-17 évesek, és kósolgatják lehetőségeiket.
Sör. Cigaretta. Testnedvek. Tömények. Fesztiválozni menni.
Mielőtt a korai Sziget fesztiválok egyikére kimerészkednénk,
A HB sörjel alatt megtörténik: láncban csókok.
Ott van Hoffer Anett, akivel az összeférhetetlenséget
olyan mértékben kiiktatjuk, hogy teljesen összetapadunk.
Figyelmeztetik! Ő felsikít felismerésében:
– Jézusom, ez a gyerek milyen jól csókol!!!
Megjön kisvártatva Geri, a barátja, aki csak néz – ámul.
Telefonálva mászkál a hely előtt a sínek mentén
(egyeseknek már van mobiltelefonja – ő is tehetősebb?),
és kétségbe esve taglalja, hogy a csaját egy idegen…
… onnan is a vonal túloldaláról, hogy ettől nem kell félni,
ahogy a temetővel szemben a bandánkból mások: megnyugtatják.
Szerencsém van.
Aztán szakítanak – a srácnak amúgy igaza van.
Anettal néha összejárunk – de furán érzi magát.
Elkerülhetetlen: egy nap nagy zuhatagba kerülnek egy békülés,
vagy inkább kávézóban elválni nem összeveszve során.
Csurom vizesek és felmennek egyikükhöz – egymásra borulnak,
miután a vízes ruhát le kellett venni. Nem csoda, hiszen az,
aki elvette a szüzességed, mégis számít. Az én szerepem itt véget ér.
Anett elmeséli. Tudom, Te erre, én amarra.

De Gerivel 10 év múlva is a Konzi Kertben mosolyogva köszönünk.

De Gerivel 20 év múlva is a Lázár utcában vidáman rázunk kezet.

 

A férfiak maradnak, a nők tovább mennek.

 

 

II.

2006 tavasz.

Megint belecsöppentem a sűrűjébe.
A fúziós dzsessz szélvész módra betör Pest belvárosába!
A Pop Ivan, később Chackra Hacker zenekar köre.
Engem befogad ez a közeg. Néha együtt elutazgatunk:
Média Wave Győr – Judith, az egyik szaxofonos felesége
(ő nem a feleségem, ő a barátom – helyesbít a gyerekek apja)
azt fejtegeti, hogy egy barátnője nagyon érdeklődik irántam.
Kisvártatva nagyon kell. A Rommer Házban sétálok a lenti mosdó felé.
Kint feltűnően a férfivécé elé becövekelve, az ajtófélfának simulva:
ott áll Farkas Mónika, akiról még fingom sincs. Csak látom, hogy lesben áll.
Nagyon kell, bemegyek. Eltelnek percek, odabent valakivel beszélgetünk,
kijövök, ő még mindig itt van. Lent a pincében szól a vad muzsika,
és Mónika nem tágít. Csak lesz a koncertek után tánc... csak tekereg!
Csak eléri, amit akar… csak van nyalakodás. És tekereg tovább, de hogyan?
Daryl Hall & John Oates - Maneater, amíg ez
Watch out, boy, she'll chew you up
(Oh-oh, here she comes)
She's a maneater

és a Cypress Hill - Insane In The Membrane a tudatalattidban lejátszódik, késő.

Íme a bűbájkeverő, félig boszorkány, félig üreges állapot, lidérc.

A nagy dajdaj végére már nem világos, hogy mi lett, de valószínű,
hogy vagy vissza a vécében vagy valami más, durrantottam neki.
Végül Bujdosó Jánossal és más, kiváló zenészekkel a közeli tér sarkán
lévő közértbe sétálunk. Ez a következő kép. A bolt elvileg nincs nyitva,
és mint egy 70-es évekbeli panoptikum, történelmi kirakat, állnak bent
megrémülve az iderontott városi bohém fráterek és avantgárd vadállatok láttán
a fehér overálos és főképp köpenyes nénik, amilyenek akkor még a Múzeum körúton is voltak
(ma Vega City van a helyén) meg a Bambi Presszóban, és a Maros Sörözőben Budán,
ahogy mindenütt. Itt Győrött nincs még, a bolt nem éjjel-nappali, de csak azon keresztül
lehet lemenni egy titkos karaoke bárba (ezek ekkor elvétve nyitnak Magyarországon) és a nénik
bizony őrzik a portékát, míg lent pizzázni is lehet (25 négyzetméter mélység és alagsor),
fent a megpakolt polcok, az integetve ellenkező nénik, hogy nem lehet vásárolni,
aztán csak egy-két doboz cigi és édesség és csak jönnek még mások és elszabadul az egész!
Ahogy felszaladgálunk, mindenkinek mindig elfogy valamilye, bentdohányzás van.
Az egész közért füstben áll, ahogy a pincét már telepöfékelte a kis társaság, ami folyton kiegészül.
A régi Média Wave: Első Világháborús 80 éves fekete-fehér szexfilmet elemző hölgy mögött
vaskos rockritmusok, az utcán népzenére táncolnak, míg kiállítás nyílik és van performance;
közben kolbászt rágó legenda-bácsi kazettákkal teletömött zakóban sarokba maga köré
gyűlő fiataloknak ecsetel olyan zenéket, amiket még hivatalosan is alig lehet beszerezni,
ő meg felteszi nekünk, és mesél róla, és tud mindent, és én közben mégis inkább pinázom.
Kiszabadulva a mattos rézfényű somogyvidéki nem éppen márványcombok harapófogójából
elsodor magával egy lelkes csapat, egy részüket már ismerem. Ide már nem jött az ágyékvadász.
Tehát pizza, karaoke, sör, és egy alkalmi bérlakásban Leventével osztozunk egy kis, szűk matracon,
míg az üres szobában hatalmas, eldobált bőröndökből magának barrikádot építve
Gomba felesége, Zsuzsa az asztal alá behúzódva elalszik nagynehezen. Szép kis csapat.
A többiek hova lettek? A bulinak vége? Hol vagyok már megint? Szem lehuny, majd holnap...
Budapesten Mónika ismét előkerül, és egy hosszas nyűglődés lesz belőle.
De előtte még egyik este – mikor még a behálózás, a választékos férfifalás
foglalkoztatja és én még nem tudom, hogy ő vastagon a nagy vérűség, a kéjsóvárság –:
elmegyünk kocsmázni.
Azt mondja:
– Nyílt nemrég egy hely. Neked biztos bejönne. Hozzád illő alakok, elvont.
Erre levisz a Vittulába.
Ahova lényegében így kerültem.
Bemegyünk és amolyan Han Solo először a Millennium Falcon-ban élményem van.
Telitalálat, főnyeremény, hol itt a pilótafülke? Mielőtt 8-10 évre tartósan beülnék
a bárpultnál a zenei navigációs készülékek elé bort korsóval, vagy 12 ezer unicumot
és ezer szám korsó sört vedelni 45 kiállítást és 12 könyvet kiköhögve magamból,
itt ebben a zugkocsmában, még vannak olyan élményeim, hogy jelmezezés,
fashion show-k, homokkal felszórt lenti térben mindenki fürdőgatyában, bikiniben,
(hozzá gyerekmedencék) és főzünk a bár közepén rezsókon és az emberek tányérokkal táncolnak,
és kéthetente vannak kiállítások, a befolyt összegből hétköznap aztán lehet klubbozni,
beszélgetni, művészeti életet csinálni – egy srác vagyok, megint a közepében…
… de ennek a szele még csak megcsap, és a Vittulába sem jövök még sűrűn,
mert ez csak egy az ilyen helyek közül, van egy csomó más még (ekkoriban),
ahogy a város fiataljai 20 és 40 között meglovagolják a hullámot, ami rendszerváltás
és annak utórezgései / utózöngéje: se nem EU még, de jócskán nem Szovjetunió:
V. Bejáró, 6tus, Hasbeszélő, Mono, és a West Balkán a Corvin Mozinál,
meg Kashmir Underground, Merlin, Trafó Bar Tangó, Szilvuplé, az első Szimpla Kertmozi,
valamint Szóda, Cha Cha Cha, ELTE Holdudvar vagy első Ellátó a Klauzál téren.
És még rengeteg másik – csak úgy bugyog a turistátlan éjszakai élet: főleg magyarok.
Mónika azonban meglehetősen furán viselkedik – miközben én az alternatív szcéna
krémjének habpárkányán egyensúlyozok, hogy beledőljek-e vagy sem a dekorációba,
a habcsókos lazúr lázas nyomvonalán élve meg: az állati klassz élmények főleg előttem.
De most, ebben a pillanatban egy évtizedre előre a lassan kitáruló képzelet feltüzel…
… ő eközben valami hálót sző. Őrajta látszik, a testbeszéd minden. Ahogy megint tekereg,

                                                          de most savanyún.

Hogy van valami, amit mérlegel vagy inkább csak próbálkozik – nem ilyen mindig?
Elmegyünk Budafokra katakomba jazz bulira, elmegyünk nyaralni, ő 36 éves és kiélt.
Egyik nap belvárosi gyerektáborba siet egy koreográfus után,
másik este férfiláb lóg le az ágyról és ő nem enged be.
Következő héten taxit rendel, hogy Frenk is felkerüljön a listára,
ahogy a Múzeum cukrászdából csukafejessel csusszannak be a kocsiba…
Csak később áll össze a kép, amit egy megérzés már kihangsúlyozott ott helyben,
(jelzőfesztültség)
amikor Sorin volt a célpont, aki a pultban állt, mikor először beléptem a Vittulába,
őt akarta Mónika az által, hogy engem odavisz, féltékennyé tenni, mert Sorin
nem az a típus, aki szereti a kacifántokat, a próbázást, a túráztatást, a műsort,
ezért egyszerűen kitette az élveteg nőstényszörnyeteg szűrét!
Sorinnal 6 évig szinte napi szinten találkoztunk aztán, óriási bakelit bulik,
kitaláltuk, hogy legyen nyáron is nyitva a Vittula és néha 5-en vagy 6-an vártuk,
hogy bejöjjenek vendégek, miközben az első kerthelyiségek akkor nyíltak,
a csapatok mindig szétszéledtek és észre lehetett venni, hogy igazából csak télen
vagy megfelelő alkalmakkor vadultak vissza a nomád késztetésekből oly sokan!
Budapest ekkor kezdett visszaszagolni a századforuló óta óriási kerülőben
kimaradt szabadságába, merthogy ekkora a lemaradás, és ezt mikor már behozta,
át is billent a most kifulladó 20-as évekbe, mikor a szakszolgálatok már jelentik,
hogy Európában konfliktusra lehet számítani, a háztartásokban pedig tudják sokan,
az ország kezd bizonyos irányokba eltolódni, és te úgy érzed magad, mint egy
Vladimir Sichov képen, melyet Keith Haring-ről készített 1986-ban Berlinben.
Vasfüggyöny-szimulátorban, kölcsönszóval politikai hüllőházban.
Egy külön életet éltünk le akkoriban és Sorin máig, ha elhívom valahova,
rendezzünk bulit vagy táncmániát, eljön, megölel és őszintén örül nekem.
De hogy Mónika hol van?
A férfiakkal férfiakat megajándékozó nők ideges kapkodása,
vagy túltervezett botladozások során elsült véletlenek időszerű tettlegessége?
Én elfogadom, hogy ennyi volt a szerepe.


A férfiak maradnak, a nők tovább mennek.

 

 

III.
 

Ültem a kocsmában, abban, ami kapcsán hírhedt lettem.
Minden alkalommal ugyanaz – a kimúló alkonyok léha ritmusával
egyívásúvá válva, akár a kettőtört napkorongok egy oszladozó naprendszerben,
mikor már minden elköltözött ha tehette, csak azok maradtak, akik még várnak.
Mindig tudtam, hogy van az, aki keres, és megy és űzi az élet felemás hiedelmeit,
melyek testet úgy öltenek egyhamar, hogy eléd vágnak, mert te rájuk fanyalodtál,
gondolatban ugyan, de ha gyengeelméjű vagy, ők ezt belőled távolról kiolvassák.
És vagyok én, aki leül és vár. Ha ülök egy egyetem udvarán két déleőttön át,
annyian jönnek oda hozzám, mondjuk, mert buborékot fújuk és nem értik – elvégre:
ez hogyan ülhet itt? És annyi mindent megtudok a szokásaikról, ki mifia és ki kivel…
… teljesen kívül esve ezen a szűk értelmezési tartományon, melyet a padon török ketté:
Bámulnak, itt a nyilván(os)-error. Ha nem diák, nem is tanár, nem a csajára vagy fiújára vár?
Akkor most mi van? Fantáziájuk hézagokból építkező apró kisülések sora, aztán blackout.
Képzelőerejüket nem a MARVEL mozik bontották le - ez már gyerekkorban elkezdődött. Pangás.
Nem tudja elképzelni, hogy lehet más:
- más termékek? hol?
- más magatartás? kivel?
- más kommunikációs csatornák, mint amiket elé tesznek
- más, mint ivászat, mondjuk kocsma-kultúra
- más menő helyek, mint amiket valaki online ajánl
- más, mint amit a tripadvisor külföldön rád tukmál
- más irodalom, mint amit a professzor előír
- más jó filmek, mint amik a Rotten Tomatoes szerint
- más jó egyetemi oktató, mint aki a markmyprofessor-on pontkirály
- más szórakozóhely este, mint ahova a többiek mennek
Sutaság. Valamiféle fogyaték. A technológia által lebutított szellemi mankómenet napi szinten.
A közgazdaság lett az új tömegek ópiuma - - - mindent pontozni, nyers eredményorientáció, szűk keretek.
Egy ilyen fogalomkörbe beékelve ha non-konvenciózus a megjelenésed vagy választékos a beszéded?
Nem tudja hova tenni egyik sem – az ingerszegénység, amiből jönnek, meg van erőszakolva
az újonnan szerzett ingerszegénységgel, amit a homogenitás jelent, ahol vizsgázni kell,
a Tanegység-elfogadási kérelem és a kreditelismerés kódja lélekvesztővé teszi a katedrát.
Érdemjegyek vannak és ponthatárok – gyár, barakk, politika. Már nem osztanak telefonszámot?
Osztatlan Bsc leledzés, twitteres comblesések és közben ők facebookon bejelölnek mindenkit…
hajthatatlanul sodródnak, céltalanul várva, mi lesz. Ez nem az, amikor Pilinszky azt mondja,
verset úgy ír, mint a vadász, ha az kuksol a fák közt és egyfolytában figyel a pillanatra, amikor lő.

Ülök a bárpultnál, ugyanígy megannyi őrült módon és nevetséges rángatózásban
nőkre rástartoló barom vesz körül, messze vannak attól, hogy lőjenek és én ülök

és tudatosan várok.

Hogy nőre várok-e?
Aligha, de úgyis jön. Emberekre, akiket bevonzok. Beszélgetésekre, amik váratlanok.
Alakokra, akiket a hely szelleme idéz meg. Törzsvendégekre, akik történeteket hoznak.
A végén a legrészegebb lány, aki kötözkodni marad, belém áll és tudjuk mi a vége.
Meggyőzöm.
A végén egy alkolista fiatal nő nem bír leállni és menne máshova, küzd, vonaglik,
de nekem csak otthon van italom.
Megyőző.
A végén van, aki a saját barátait is elhajtja, akik lehülyézik, kitagadják, hogy egy ilyen,
de most komolyan… egy ilyen fazonnal akarja magát felszedetni, aki rá se hederít.
Ez mondjuk még akkor is bejön, ha nem is akarok tőlük semmit.
Egyik alkalommal így esett Kaposvári Zitával is, akivel angolul kezdtünk el társalogni.
Elég hamar kiderült, hogy én ezen a helyen mindenkit ismerek. Ez mindig meglepő.
Mint az egyetemi udvaron értetlenkedve fejüket forgató egyetemista idióták esetében.
Zitát is rángatják a barátai, hogy nem látod, ez az alak beszólt neked, hát nem érted?!!!
Ezek szerint mind bevette a csalit. Úgy harapnak rá feltételes módba tett hangos gondolkozásokra,
mintha a legmélyebb sértések nyílzáporában próbálnának fedezéket keresni. Aztán trepniznek!
Ezek önmaguknak is előadják azt, amit tőled várnak. A késleltetés itt is esszenciális, beválik.
És záróra van. Zita végül odavágódik mellém a pultba, a személyzetből valaki rám mosolyog
(amolyan: már megint: nézéssel) és szó nélkül újratölti a töményes poharamat. Maradunk még...
Zita eleven igyekszik lenni, nagyon beleéli magát! Akcentusa van, most jött vissza Londonból.
Ó, jaj! A nők, akik valami elöl elszaladtak, hogy aztán gyerekkel vagy anélkül visszakecmeregjenek.
Hány ilyen nőt búcsúztattam ágyban, hogy aztán én is fogadjam
visszaérkeztekor szinte mind, mert hát az üzenet szerint itt már nincs senkije, mert úgy ment el,
annyira azt hitte, hogy ez most bejön, hogy mindenkit elküldött a fenébe és még el is átkozott…
… vagy én hozzám ugranak be különböző polcokon különböző évekből (a különböző nőknek)
tárolt holmik közé – bőröndök, sporttáskák, téli ruhák, sícuccok, és fürdőruhák, rongyok egész
garnitúráiban – vadul turkálni, keresve valami fogódzót a múlt testetlenségén.
Zita 40-es, a Nagymező utcában lakik, földszinti lakás egy hűvös belsőudvaron, ahol ő egy kétszintesre
megcsinált csinos kis oduban rezidál. Fával fűt. Fát az udvaron vág. Lent nappali-konyha,
fent fürdő-háló, de én abban nem aludhatok. Eleinte ő felmegy aludni, miután a szex megvolt.
Ezt ki kell érdemelni? Vagy mert lent van a fridzsider és ha megéheznék éjjel, ne keltsem fel?
Érdekes könyből két-három a polcon, többi rideg brit ponyva-rémálom. És néhány magyar klasszikus
Keresem a kiutat, de ahogy volt és lesz is még sokáig, van az az időszak,
amikor vagy már meddő az illető, vagy mert valami rosszul sült el, vagy mert benne van a korban
vagy egyszerűen nem… vagy csak azokon a napokon hív át, enged be: beleélvezhetek.
Olykor elmegyünk együtt az éjszakába is, de nem olyan beszédes, mint első este részegen.
Kicsit szégyellős. Kicsit introvertált, mert elvágyik. Más akar lenni, de nem lehet.
Pláne úgy, ha nem gyakorolja ki, milyen szerep vagy attitűd áll jól neki. Gyerekekkel folglakozik,
ott sem találkozik túl sok felnőttel és túl sok felnőttkori szociális kihívással. Aztán bezárkózik.
Az egyetlen angol, akire az egész budapesti Commonwealth Expatriot Community-ből felkapta
első este a fejét, az Wayne volt. Ezt megjegyeztem. Wayne, mint más Magyarországon élő angol,
akikkel zömében a Vittulában ismerkedtem meg, maradt, évtizedek óta itt tevékeny,
és ott volt a 2000-es évek elképesztő bulijaiban is, mivel a brit tulaj Tim ezt a közeget még
jóval a fiatal képzőművészek előtt óhatatlanul maga köré gyűjtötte angol pubos lokáljával,
mikor a Vittula még egy mentsvár volt: életvédelmi létesítmény és kultúrális értékmegőrző.
Egyszer megemlítem Wayne-nek, hogy mit tud erről a Zitáról. Azt mondja, az exe.
Én neki bevallom. Elvégre van ilyen szabály, hogy a haverok volt-nőivel nem, de utólag?
Úriember nem, és elmondja. Még egy alkalom és mesél nekem, beszélgetünk Zitáról.

Wayne azóta is jó barát, Hollywood és a filmipar az ő világa, néha átfedésbe kerülünk,
mikor valami filmstúdiós hírről egyikünk a másiknak elkezd beszámolni. Meghív magához,
átmehetek Balatoni nyaralójába és ő bármikor áttelelhet egy éjszakára nálam, ha a városban jár castingra,
illetve valami fontos forgatásra jövet, mert szereti az otthonokat, a szállodában nem lehet úgy készülni,

az már szinte filmstúdió – berendezett, megrendezett, ready made. Jön, mert barátok maradtunk.

 

Évekkel később fel-felbukkanni láttam Zitát. Hol társaságban, hol alig-alig. Visszament Angliába.

A férfiak maradnak, a nők tovább mennek.

 

 

 

Király Tamás

2019. 09. 14. - - A Ludwigban van valami megmozdulás neked.
Vajon elmegyek? Tudom, tegnap volt a születésnapod. Mit tegyek?

Egész máshol kezdtük a játszmát, belvárosi marginális fároszok,
kik időben ágrokon, mégis más várost lepve el ingerekkel száz fokon
égettük mások gyertyáit, mert a miénken középütt is kicsaptak a válaszok!

Az első találkozás visszahőkölés és döbbenet. Hogy ki vagy, ismerem?
Ez az alak ő? Bizony nézi az élre vasalt selyemkabátom és az ingemet.
Mély intarziák mentén szabdalt olasz szövetek – a szélek finomak, szinte kilehelt.
És kék általgombolt egyenes alakzat mint hosszú zakó, kalap… neked integet.
Ez az alak itt közkedvelt kontraszt?, nézel engemet. Graffitik, koszban zsírpermet,
és kötetlen fogású táncos ceremóniák. Egy pincerengeteg, benne emberek.

Szőke magas női modell jön, bemutatnak minket egymásnak, s messziről,
mint máshogy senki sem, flitters tekintetek hullnak egymásra,
nyújtom kalapot emelve feléd kezemet, s te rezzenéstelenül kérdezel:
- Mondd csak,
Amúgy Tamás vagyok, a Király. A ruhádat te tervezed
?
                                                                  Mindenki más minket méreget.
Ebből máris profitálunk, egyeztetés lesz, mely reggelig tart – hamar megérett a folytatás.
Tíz évig vívódásaidban részt vettem: Sziget Fesztiválos előadásaid előtti izgulásaid máig emésztem.
Jött a Petőfi Irodalmi Múzeum, benne dísztermi fashion-zsúr: tolószékes messzevágyás, halandó korba váj.
Aztán az ELLE meg mozgásvilága, a nem-te-rád illő illemtanok... te tűrted a tényleges konfliktus fintorát?
Majd a Baltazaros határidő rugalmasságát kissé idegesen firtatod, ülünk, vacsorázunk, legyintesz, ugyan már.
Máris ott tartunk (és eltelt mennyi év), hogy van-e jövő, van-e örökség vagy kegyvesztés-e a ténferges?
Pillék pózolnak nappalidban, és mázsák válladon az elvárások – ki ez, miert jott ide, casting, őrülteket szállitok?
A New York Palotában készült fotókat mutatod, egyiken szobaszám, s te elmosolyodsz, mondván, lapozz már!

Életrajzot akarsz. Vagy amphibiuszról beszélsz nekem naphosszat – csorba szegvégek
a tudat kitüremkedései és erek mentén verejték fityeg. Vaksötétben máskor hívás érkezik, borzadály.
Kedves baráttal beszélgetsz 40 perceket? Ülök, szenvedsz. Bocsánatot kérsz, nem értem.
Ez nem normális, tudatod, de ez az a lány, akit szanatóriumba dugtak. Szóval ezért kell!
Máskor vagy 3 órán át is eltarthat a szeánsz. Ez az erőszaknak kitett szellemi szemérem.

A hölgy egy kissé bogaras – mikor leteszed a telefont, így varrod el az egészet.

Nevetünk halkan, inkább csak mosoly. Tudjuk, komoly az ügy. Gyengéd csend
hangolja át a borospoharak peremét és a borköves csipkék fénycsöveket cserélnek.

Közel lakunk egymáshoz, ez a házibulik során nemigen derül ki. Jöjjek felétek?
A MixArt-os szülinapon behívsz a magánrészbe. Sziámi, Judy és más egyének...
A beszélgetés során próbálsz engem elhelyezni kedvenceid között. Nehéz ez?
Ott vidáman (hol később hostel nyílik, s a Lumen első változata is feléled,
majd szomszédságok zeg-zugos épületei közt kevélyen, s a ház végében,
hol tigris-pultok tűfokán fakadó borostyán felett lakáséttermezik majd
évek múltán Matók Zsuzsi food designer és más stylist-ok, hozzá fullos vendégek):

egy barátság valamicskét beérett.

Ezek után már tényleg átjárunk egymáshoz. Te nyomtalan, Én éjjel a mélyben tevékeny.
Reggel néhány óra alvás után már gépelek – ilyenkor nem jössz, inkább feléledsz.
De délutánra, ha 4 vagy 5 után nyitott ablakon át kinézek, látom, ballagsz felém s megérzed.
Hol felnézel (de nem látsz), hol a csengőt keresed. A Barosstól a Kálvin van száz méter?
Ha átjössz, adok divatképeket, kifutó-orgia, sok felvétel, s te méregeted a költeményeket,
hogy ezt honnan szereztem, ez ki is, ez egész érdekes… aztán főzök, eszünk, edények.
Ilyenkor a számítógépből már verset fakasztunk vagy Weöres Sándorra keverek zenéket.
A lakás egy porfészekbe lékelt tüdőgóc, melyben füst kavarog, könyvhegyekkel tetézve.

Neked tetszik, hogy ennyire megtépett. Főleg, hogy nincsen zár, bárki jön-megy, benézhet.

Mikor én megyek át hozzád – feladat vár. Mindig felhívsz (ekkor még van telefonom).
Nadrágot kell húznom, Tamás, 10 perc múlva átérek. Az sok, mondod, gyere most!
Mindig izgalom fog el, de sosem félek… hogy baj van. Az nem, csak magányos vagy, konok,
és elérni célod rájátszol kicsit! Hol elhalkul hangod, hol felébredés után hívsz, álmod mormol.
Szerencsések ezek a hívások, ilyenkor valamiért sosem vagyok kocsmában. Máris rohanok.
Néha megspékeled azzal, mit hozzak a boltból – rendszerint a ház aljában nálad lévőre gondolsz.
Viszem, amit kérsz, van hogy cigarettára egyszerűen nincsen pénzem. Gyerek vagyok, torkos,
de amit az éjszakában elverek, az bizony nem jön vissza, ha 5 perc alatt más rendelést korhollsz.

Lakásodba mindig szívesen lépek, a csengőt tudom, de a kapukódot nem fogadom el. Morogsz,
hogy miért vagyok ilyen, de mindegy: „Van kedved főzni? Gyere, van egy kis borom.”
Szabadkozom, legyen mindig vendégvárás, sose érkezzek úgy, mint a bejáratott dolgok,
amúgy van, mindjárt csinálom, mondom. Rendszerint ez a rítus kezdete, minek utána fogom
kezed, megrázom, te bemégy és rágyújtasz és elegánsan elhelyezkedsz. Még fejemben motoz
az előszobában lévő sok kép, félmeztelen fél-istenek pillanatnyi felemelkedése, bolond
kirohanások decens dámái és dekoratív maszkulinitás, és már megyek, cipőm dobom,
igazítok rajta, az UV arcon csap a konyhában és eszembe jutnak a pávatollak. Minden rokon,

parfümod illatmezeje az előszobában kettészakad, egy része nyomomban szállingozik a rezsóig,

az összes manír, a fentebb stíl darkos elegye itt van: megannyi részletből komponált lakásnyi öltözet.

A konyhát aztán átépítjük, CD-sort a falra fönt és a csempe mentén ágyhoz illeszve a válaszfal.

Míg rotyog a serpenyő, ejtőzünk. Végre koccinthatsz, ezt nagyon vártad – itt kezdődik az este.
Én tudom, hogy valami zenét fogsz mutatni, közben fordulok, hogy lássam ahogy ezer aranyszegecs
fogja közre a bőrt minden asztalon, és fekete női mellszobor mered kirakva kristályhegekkel,
és minden derékmagasságban van, és a hátsószoba titokzatos sötétje kémleli a Gellért-hegyet!
Balkéz felé bejövet a nappaliba a vaskínt evező albínó békád mered, féhér teste kelletlen
alábukik a hangfalon álló akváriumban. Onnan felnézve mint vonuló valkűrmenet a jelmezek
zománcos-veretes serege látszik: ez a mennyezeti körmenet elkápráztat engemet! Nem olyan esetlen,
ez nem muszájból van, és ez nem is csoportos csodálásra van, mint mikor egy-két meglesett
alkalommal azt vettem észre, itt egyre többen vannak, hogy a legendából kapjanak egy szeletet.
Festők, seggfejek, hosszú lábak, a porond világló vásáraihoz szokott vaskos szájak és kegyek
keresői, kik elijesztenék azokat, kik beléd többet látnának! Kifele, akik ürügyből fekszenek idegen helyre!
Nem mindig volt ez így - - hányan de hányan tényleg szeretetből csöngettek fel, egyszerre egyek,
család voltak, összeverődtek, és Tamás, te ezeket szeretted… Ritkán éreztem, hogy berongyolnak, nesztek!
Hogy marmagasságban magyar nyelven marnak kultusz-keselyűk, míg karjukon csücsörít valami nyeszlett!

Egyik alkalommal otthon már telefestettem, firkáltam, jegyzeteltem a lakást. Mindenhol töredékek.
Nem tudtam mennyi van hátra. Abból, hogy te élsz, vagy hogy én innen elköltözöm. Bögre, kéreg,
hamu és mérgek vonaglottak mindenütt a lakásban. Aztán te és falra akasztott szerszámok, béke.
Ekkor kattintottam el azt a képet, ami után 1 évre már nem voltál köztünk. Nem voltam éber,
mert nem voltam itthon. Nem tudtalak beengedni, de aznap bizonyos, hogy csöngettél. Ez itt téves,
még ennyit sem szólt vissza senki neked. Azt hihetted, nem nyitok ajtót. Mert aggódtál ezek végett.
Egyszer SMS-t küldtem neked arra a kérdésre, hogy mi újság (Cára évfordulója, tudtam én ezt),
de sután azt írtam, ami történt: együttlét és a törzsvendégek, pince, mocsárszag. A Vittula éve!
Erre te odasiettél, hogy nincs-e semmi végveszély – megijedtél, s ez hónapokig kísértett,
mindig elmondtad, kérted, ilyet többet ne! Írtam inkább mást, ferdét, vadat, kerge beszédet,
de olyat, amit félreérthettél volna, soha még egy szemérmes kódolást se... Ez a jövő, egyétek!

Aztán mi lett avval, mikor ajtórésen néztél ki és leoltottuk a villanyt? Valaki jött? Csöndben voltunk?
Ki jön? - kérdeztem. Nincs ilyen csönd ott, hol nem keresi a betegeket más, mint dögtestet a skorbút!
Mennyi este! Most mit kezdjek ennyi közös zajjal, egymás után zajló szerenádok alkonyaiva? Hol borkút
fakadt a konyhában, hol semmi sem, és már csak a Trafóban láttam újra a ruhákat, amik alatt reánk lugas borult.
Itt most a LUDWIG-ban ki van allitva a nagy pápás piros ruha is. Eredetileg nem Dennis Beviz tulajdona amúgy?

Elvégre tudtommal neki készült.

Utolsó nagy beszélgetésünkkor megláttad, hogy a fürdőben, nálam fent van egy firka.
Vastagon kígyózott a mennyezet alatt, a lakásban már nem volt villany.
A szem meztelen, a pislogás öltöztet. Ez rólad jutott eszembe, Tamás - valahogy így vagy.
Mérted, böngészted és látni lehetett, ahogy az idegpálya vége elkapja az összképet: vígan,
de kissé meglepődve néztél, hogy ez most bók-e vagy szakmai metafóra? Nincs kínpad,
szembesítés vagy kritika, mely szándékom része – és ez átment. Át míg pirkadt:
lementünk inni egyet… séta, aztán a Barossba és vissza. Ez volt az utolsó visszhang,
az utolsó éjjeli őrjárat a közös utcákon. Fészkelődő fényköd költött a körúton és léptekbe virradt

forró nyomokon jártunk,

                                         mígnem külföldre mentem és nem volt válasz, nem volt közös színpad.

 

 

                                                                   - - holtára tértem meg annak, aki most is itthagy.

 

 

 

 

Botykai Beáta

http://retromagyarfotomodellek.blogspot.com/2018/08/botykai-beata-szupermodell-ibusz.html
https://www.instagram.com/beatabotykai/?hl=en


Taglózás és képszakad. Ím van az a fotó, amibe egy kicsit bele lehet?
Szédülni szótlan – az ábrázolás szavatossága felvonul, szitálhat másnapod.
A kedves képrészlet szelleme számtalan ponton heged, és kicsípi a teret.
Mi van, ha valódi szépség üdít: az Ibusz és a Fabulon naptej címlaplánya volt,

strand se kell – behalok.

Göröngy, véka, komplementer,
közös éter körmenettel,
többszörszépe naplemente,
öblös éjek ősszerelme,

köbön ködök, közös szemle,
böhödt bögyök bősz erekkel,
öntött hömpöly öltőt erjeszt,
özön közöl, nincsen jelmez.

Fut feléd a képen, puha habok. A másikon ember nincs ilyen, csak időtlen ív.
Érzed azt, hogy süti a bőrt a visszaverődés – nyár van Magyarországon.
A körteízű előősz. A lángosbódés arcátlanságnak nyoma sincs. Őrszem vonyít
az ösztöneid legmélyén: csak egy hajszála kell és nálad, ami fogytán volt!

Fut feléd. Nyújtózik. Antik korok térfogata, elemi izgágaság és dinamizmus.

A mackónadrágos országimázs sehol, sem a Panelkapcsolat vagy a pusztába kiáltás.
A Mézes Mackó, az IFI Park és az első butikok Budapestjén túl rejtjel villan,
távoli hátterekben rétegződik a látomás. Taglejtő csoda csattan, kósza hibát lát,
majd lekonyul a lencsevég: mert tökély tódul elé, a gyönyör csendje csillan.

Ki beszél arról, hogy a szupermodel virgácsai? Vagy hogy tán siet.
Inkább Botykai Beáta, mint Koncz Zsuzsa! Kitűrt intimtárlat, buja tájtalány!
Az állati szép nő, aki megörökítve él: rád sandít, fogytán vizes.
Azért az durva, hogy fél évszázad, és még mindig árad: ujjával sugallná,

és te ott lennél, és te ott vagy, és te azt hiszed, de már soha.

                                                                           Lekésted? Le vagy pattintva.
Jöhet Barna Ilona Pogány Klári Kristyán Judit Tálas Kati Garamvölgyi Adrien,
Vadász Éva, Dombrády Éva, Sütő Enikő vagy akár Safranek Anna és Pataki Ági!
                                                                           Negédes alku, és kalitka.
 

Hajrá Botykai Beáta!

 

 

 

 

Ők Szerkesztőid (2009)

Gervai Gábor Antal figyelmébe

„Multorum calamitate vir moritur bonus”        „Ijesztő, mennyi mozdulatlanná dermedt tárgy

 (Sokak szenvedésébe belehal a derék)         és ember van mindannyiunk múltjában. És az idő sírboltjába

/Publilius Syrus − ford. Nagyillés János/         belevetett élők olyan jól megférnek a holtakkal,

                                                hogy lassan ezeket meg azokat is egyazon árnyék borítja.”

                                                /Louis-Ferdinand Céline − ford. Szávai János/

 

 

Mozdulatlan és roppant delejükkel, ahogy föléd hajolnak! Felteszed magadban a kérdést:

Füsttel meghajtott agya van vajon és néhai buzgalommal telt kreatív a magyarnak?
És legtöbb felest fájdalmában felhajtó, és ő a legtöbbet testéből vajúdva kivetett?
És legtöbbet párolt és halált arató kerekekkel, akár gépies ujjbegyek: az almanach
sorain gázoló gépezet egy tekintet, ami egyben a helyi költők, írók címere?

Mert kettévált kenyérgerezd helyett olykor a pöckölve pöfékelt cigaretta,
és tölténytárak helyén a sárgapapíros, porhanyós mostohaságban a dohánypakli,
az ingzsebben libbenéssel lebilincselő szikárság az, ami szívgerezden általvillanva
vonaglik itt halált? Mint virgács gereblyéz a kortársak közt, mikor kopáran hanyatlik

egy adott, megélt kor: és egy hatalmas zuhanás ez: leváltott a betört. És titokzásvásár.
Vagy várandós vigyorgás, ami kínjában vigyorog, mert nem akar ide már szülni. Árvát?

De hányan prüszköltek itt előttük, már előttünk is szivárványos és korhely parazsat?
És a parlagon hagyott lapokra kék, cikázó és irdatlan mélyről jött kátrány zuhant azután:
Pipacsos és bíborpipás, infernó-napkorong fejű Petőfi. Kiszebábú esőben, József Attila,
szénimával a setét malmaiban elalvó. Glóriák behálózta Pilinszkyre csutkatestű lepke várt.

És füstkoszorús utas, pogány pap, Márai. Gondos kezű, rabolt Radnóti, aki már inaktív
inak és forrásvíz: magába szállva szoborszerűn. Vonatfütty mindek nyomában, távozó óra,
dohánysóhaj. Vajon nem ez zakatolt feje körül, szatirikus cirkuszismerő Karinthynak is…
Leszakadt Alpha, a kétségtelen körül is? Kopárkezű Ady, kávéházi karima parázna pózban:

póznakörülfonó részegség, apró ceruzák közt börtönbe pezsgős ebéd, és kifelé szálló üres
tányérok mögött telis teli vágyak, mik szállodaszobákban pohárból elevenedtek írva lenni.

Vetült öltő, betűrt dac: letört Babits, lett is végül kihunyt Omega, mint mindahányan.
Kosztolányi tüdejében ánizs harmattá az ifjonti báj alakult, végül mákvirágvelősen hullt
a gyanta andalgására. Akár a kubai öregek, Faludy sem bízott – veteránok zivatarában
gomolygó aggastyán: őt sem a cigaretta terítette le… s mi van vele, keleti tarka út

kikövezőjével, Szabó Lőrinc, nargilé-ködbe implikált és kipipált testtartás, Indián
át és visszajárva képzeletbe burkolózva… s banképületben proletár pajkossággal
puritán Illyés, aki a vörös hadsereget kísérte. S Kányádi, látta, de vajon hány diadalát
a fujtatott rombolás lapítva szállingózójának: kosárban bor és téglák. Épülnek a gátak.

Berzsenyi, nem villant-e antik telkeden egy magányos csóva, egy csatos csoportkép,
ami száműzöttet csalogat… és Németh, hová tévedt vajon a kikölt minőség, mit kileheltél?
Nagy László, báty és apa és cinkos kölök, te apróztad (míg feletted egy csontos ágú ég
zöreje tört ketté) igazán hajnalig a dohánygyár sápadt katonáit, ablakon párát lesve telenként,

te, kazamata kazlak papos hangja: a fekete vénák korában, mik mára szívig hatolnak…

Móricz, hol támaszkodott búja bitang bajszodnak sokszor: hát nem szál a szálon,
szalmazsákok és zsindelyek s a nádverőkezű, kisgatyás konflisok és legények
árnyékában? Krúdy! Kapualjakban asszonyt ostromló páni hímtagok vonagló-láztól
hajtott tündöklése és az ittas béketűrés – leégőben a szeppenő utczazaj gázíve tevéled.

És Mikszáth, akit megszállt az étvágy: kinek hasán a pihenő sonkák közt az éghető,
a csibuk csuklott nagyokat. És Jókai szőlős rengetegében a füstből Vaskapu, szösszenet,
élve-írva felágaskodó képzelet, akár elméből kiolvadó kilincsek. Tamási Áron, tetők
mázsás havat hordása, és őserőt a máig fennmaradt bolyongásból, te értetted görnyedten.

S Kaffka Margit barnít lapokat: az egyik éppen gyűrve hull, a másik sziromszamárfülekkel.

S Ottlik! A zsold cementgyár felől szimatol sikongó és fejhajtásra képtelen gyermeki
hangok közt, hogy a gyilkos kézben, elszánt kedéllyel elaléljon. Csáth Géza, eléd holmi
kedvességgel önnön önkívületekben egy bomló teremtés hajol és áldozol. Ölekben így ring
minden méreg permete és mindenütt erekben… És Arany! Vilmos mester s szilaj Toldi

hová kísér, botorkál még veled: a porcelán reng a faluházán már, jön az eldózerolt kilátás!
A kimondott szavak levelekben egyszeriben antik dal és nyugati, kóros kürtőjű partok
felé kacsintanak Kazinczy asztalán. S Katona József körül dorbézolók közt a vad identitás
vallomása Walesi Bárdok alkonyán császársorsnak színpadot újabb ostrommal alkot!

Megtörték a reformok kolompját, akár Vörösmarty vésett ajka: csügged a jelen.
Kölcsey mégis a tiszta ész szintétzisét a jelenkor baljós szellemével házasítja csendben,
míg Csokonai is az önnön hamvakat kóstolja születő négerülep fehérségével, s merev,
díszes rokokó szenvedélyre lel minden szerelmes kirohanás, ami nevére rálel. Szentek

szóvirágai közt Tóth Árpád, az Új, a Vörös isten veled hatolt át a Volga határán…
És mi telepedett le minálunk? Kórházi ágyon látnok mámorod méhszányas
zümmögése kitart, hiába írják át sorsfordító sorod minduntalan: Soha már.
Kassák, hatni vágyva mesteremberekre, minden nélkülözésnek pártot! Finnyásan

a nyakkendőt gégeredőkből kötni kívánók: pénzzabbal buzgó lófejek immár alattad.

Teljes feloldódtában az ókor határán egyensúlyoz rímfestő Csezmiczei János:
kalapot emel jövendő, megemlékezni kész pajzánok és hívők előtt, de már ököl sző
pert nyakába. Csakis Bonfini sejt ellenben királyi betűt halni nem hagyó mámort
mindebben. Balassit már lefoglalja némely hívság: énekelt határ és női öl: vértől vöröslőn.

Bár Örkény a Don-kanyar orosz gyártmányú kövér körén suhant volna ki leginkább:
satuként tapadt tavaszokra ismét a harapófogó, s a gyalogsági halál-lakat nyakadra akadt.
Nem hiába ennyi kín és lemondás, mikor elhanyagolt, megfagyott kishittel titán
tolul ezrével és lelógó kézből az állattá lett ember kenyeret lopva falatozni akar, akar csak!

S mégis Sztalinváros sáros sávjain, latyak betonján jártál, újabb világra csodálkozva rá,

s a következő élet belátta, mit egy embernek egy élettelen térben egy lámpa tár fel
az elmében: emlékezni mindent! Találkozást József Attilával, és hogy távol már a haláltábor.
De hová lettél, szigorú mosolyú Nemes Nagy, mikor az álhatatlan szavú trágárság nyel,
kényszerít mindenkit. Kínai versek pergéssel köszöntik-e szögfejszemű Weöres Sándort?

Óriáscsecsemő, angyalhangú pontatlan panaszoktól emelkedve, hogy egyszerre lett-e:
karmikus, összetett lábak kegyelmére lelve, hol dundi mosoly vár, elnyel minden szellemet?

Reviczky, lírikusok meteorköveit Jövendőnek, te takargató! Hova lett belőled a hús, a bók?
Dsida, túlvilágon oltalmat lelő: Trakl-t, ki mívesen magyarra megváltottad – a megkésett bárka
ott van Házsongárd alatt? Elfújt füst lassan egész tested, Petri: arcodra nikotincsíkos csók ró
kiharapott arcüreged, porcot, pokrócot. És ki ismeri Knopp Imrét? Sziveri Jánost? Feledéstehetség az átka…

átértékelték azóta még a Világirodalom szextánspillájú feltérképezőjét, Szerb Antalt is.

De hegyen fönnakadt üstökös a mocsaras nád erdeje felett, mikor a másnap feldereng,
mit forrasztópáka napsugár taszít nyugati lankára, hát nem ennek komor vonása Vajda!
S Hajnal Anna, az erdőségeket lakásában bejáró, hová lett, mikor már csak tetemek
sütkéreznek az utcán? Kültelkek koravénségét szemlélő Molnár, sorait tollal hová varrta,

és hová varrná most: egy megannyi összeomló, összeforradt, széthulló ígéret között tömör,
a szemtelenséggel, aljassággal leborított kibeszéletlenség koszlott, országos öltönye mögött?

 

 

 

Bugyirózsaszín és hupilila

Régóta gyanítom, hogy egy csomó vegán picsa azért eszik kásást ebédre, mert egyszerűen nem tud főzni. Amikor egy fiatal férfival szembeni lázadás uinverzális és tökre nem egyedi, divattá vált, satnya módszere ez (mert azt hinni erről a férfiről, hogy elérhetetlen, ezért kötekedni kell vele és provokálni, hátha így le lehet szállítani a saját szintre és így demisztifikálva már nem lesz annyira állati izgalmas, hogy csak csak rá lehet gondolni, és ez zavarja az önimádatot, hogy márpedi - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  ig én nem, mert a végén azt akarja, hogy neki főzzek – na jó, értem. Mint amikor valaki csak azért csatlakozik egy Queer társasághoz, mert az megenged neki olyan magatartásformákat, amik máskülönben nehezen a normák nyomvonalát követik: Capella (Budapest), Kit Kat Club (Berlin), Bassiani (Tbilisi), és más kinky party-k, ahol aztán a medencék felett hintázás és az összeszíjazott cukiság kicsit eldurvul, lásd. példák az X-Hamster és más platformok szerverein. A gender studies-ra azért jelentkezők száma, hogy azonos nemű partnert találajank, vagy egyszerűen megtudják, mi ez az egész, és egyfajta belső kör klikkes kiemeltségét, VIP-hangulatát életükben először átéljék (hozzá is szoknak gyorsan a mesterségesen képződött elitizmushoz) megemelkedett. Főzésnél maradva. Szóval, ha már önmagára sem tud gondolni étrend szempontjából úgy egy alany, hogy azt ne valaki megírta volna és a pontozás alapján kapott besorolás miatt kelljen elolvasni, (és önmagától sem várja el, hogy legyenek mondjuk táplálék elkészítési skilljei), önmagáról sem tud gondoskodni, az kifele mégiscsak ciki. Ezért jönnek a megmagyarázások:  az etika, a kondi, a világbéke, de felüknél inkább a lusta, a béna, a rendetlen a fő indok, meg mert nem képes addig koncentrálni, ameddig a recept elkészülne, fókusz zéró, és hát mi az hogy nekem az a könyv, vagy bármi megmondja, meddig álljak ott, meddig kevergessek (ez rosszabb, mint egy férfi, mintha azért állnék itt, hogy egy férfinak főzzek, mert egymagamban állok itt ilyen stuán, gondolja) – ÉLJEN A SZABADSÁG! !!! FEMINISTÁK HÖÖÖÖ! (heló, egy könyvvel vív kegyed csatát egy koszos kis konyhában, ahol előbb el kellene mosogatnia az egy héttel ez előttit, igen, a kérgeset is… és a kád is fekete a lefolyónál… mondd, te vedlessz minden zuhanyzáskor, vagy mik ezek a hártyák?) - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Aztán az irodista és mű-alternatív pinák, akik titokban egy másik kerül- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -- - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - etben a hentesnél kolbászoznak, a kifőzdében pörköltöznek, a pakisztániban vajas csirkéznek vagy a rántott húsos zsömlét nejlonból kihámozva zbezáabálnak munka után az aluljáróban. Nem egynél aztán befigyel a párkapcsolat, ahol a lehorgonyzás a kényszeredett cél (30 fölött, vagy mert ezt most meg kellene fogni, vagy mert ha magához láncolja, azt hiszi, az megoldás, az a tartós, van, aki ezért fel is csináltatja magát zokszó nélkül), vagy az, hogy ne több nemibeteg gondozós randi, inkább egy faszi, mint száz havonta, ágyvelő bugyi csereszavatosság csiklósamesz talomfütyi és a fiú akivel pénteken fizettetem a piáimat és a szombati, aki énekel a zuhany alatt, ha elég meleg a víz, mert csak nálam szokott fürödni, azaz heti egyszer, de mindig szex után, előtte már nem bírom ki, mondja emez is lelkesen  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - …  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - …  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - … az jó lehet …  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - degenerátor rex  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  meg azok, akik azt keresik, hogy ha provokálják a kibúvást, valaki ne bújtassa ki őket, és ők aztán ripsz-ropsz kisangyalok, terítenek – huhú, de úgy – és eszik a húst, mert a fickó is!!! Bezzeg ha Sarah-Jessica Parker a Sex & The Cityben azt merte mondani, hogy a férfi betöri a nőt vagy fordítva, akkor azon egy hétig kellett gyertyafénynél vitatkozni, és az egész baráti körnek át kellett jönnie, Oh My God!!! Aztán semmi nyoma, ő előző önmagára nem is emlékszik (hogy micsda, ilyen nem is volt). Nagy emancipáció! Jól megmutattad, hogy a legrosszabb program fut, önmagadnak hazudsz öcsém! - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - A többieknek jó étvágyat kívánok. They seek your life essence. Ismerek olyat is - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - ( nem akarják tudni, hogy az van, hogy az 1940-es évek óta van műanyag, telekommunikáció az 1990-es évek eleje óta, a GPS nem-katonai felhasználása sem régi, ahogy az ABS vagy az AIRBAG vagy a torrent vagy a mp3-4 meg a többi… és hogy ha ez mind most történik, kábé 200 évet ugorva 50 alatt technológiában, akkor az attól még nem jár, hanem vékony jég, kísérlet, játék a tűzzel… vagy nem ezért vívtak háborút, amikor a tartósítás volt az elsődleges probléma olyan helyeken, ahol volt 4 évszak, és tehát tél, amiben szétfagysz és éhendöglesz, ha nincs mit eltenned, beásnod a fagyott földbe, kútba engedni a jégkásába, persze attól bomlik, de rohadt lassan, mint mikor a lajhár 30-35-ödére lassítja az anyagcseréjét a vízben, vagy a víz alatt, de attól még bomlik, ezt látta Dr. Manhattan is az élettársán, hogy elrohad az ő időtlensége mellett – egy energialény vallomásaiból hallottak részletet… szóval sómonopólium : mi még tanultunk ilyet töriből : és az, hogy fridzsider, az is annyi idős, mint a színes tévé, semennyi, most történt nemrég, úgyhogy ha télen nincs állat a karámban, amit belelhel, vagy egyenesen a házat is, elvégre annyi fát ha gyűjtenél is, nincs hol tárolnod, a társadalom 90-95 százaléka mindenütt Európában paraszt 100 éve : Magyarországon ez az arány csak erősödött, miután minden középosztályt felperzseltek a komcsik és kiéheztettek az újproli ficsúr-svihák mű-májer góréhadak, ahogy Hofi mondta, az egy főre jutó BUNKÓK száma Magyarrszágon KETTŐ!!! : azt hogyha nincs kajád télen, és a földsúr mondjuk ne is sanyargasson annyira, és túl vagy a 9-eden, a 10-eden – ez is töri óra -, akkor attól még éhen lehet pusztulni, úgyhogy betáraztak, lett állatok elevenen hátul, meg befőtt, meg kompót, meg savanyítás, meg káposzta, mert vitamin, és kész. - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Jó lehet vegánnak lenni, hogy téged ezek a tények nem érdekelnek. - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Ahogy az sem, hogy a télen a szupermárket+ban megvett ropogós kelbimbóid meg a banánod a frappéhoz, meg a padlizsán és a paradicsom valami messzi helyről nem fair-trade útján jönnek, és Braziliából, meg Spanyolból hozatod, és röptetik vagy úsztatják és csigázzák és csörlőzik, és dobálják és síneken nyomatják át a kontinensen, de ez biztos környezetkímélő, semmi szmog, meg benzingőz meg olajfolt meg a többiek  . . . nesze gyorsan lebomlós szemetes zsákot, veszel ilyet meg mást, ha valaki ezeket szóba hozza, aztán a szemét lassabban bomlik majd le, mint a zsák, és jöhet az, hogy nem is tudod, hogy Magyarországon a szelektált szemét felét, 60+ százalékát újra összeöntik munkahelyteremtés céljából, és gollamizált alsó kasztok szelektáltatnak (ez életük), vannak röghöz, úgy, hogy valóságosan, hozzákötve a nincs-kiúthoz a városi hulladékhegyeid tövében, a sötétség garatánál, a cyberpunk disztópiák rémesen valóságos hulladék-deltáiban, a fogyasztói fékevesztettség szemét-gyűjtőterületein. - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Tudod? - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Vagy hogy Budapesten és az ország egyes területein vegetariánus szakácskönyvek kényszerből lettek először igazán megforgatva… nem divatból, nem szentimentalizmusból, nem hűtőkre kitett kocák képei mentén és kismalacok dundi hurkáit kettészelő kések láttán lettek az emberek nyitottak a vegetariánus : így hívták : étrendre, hanem mert az aglomeráció tartotta max el a belvárost, a konyhakertek meg a háztáji, ami ma egyáltalán nincs, lelkes városból kiköltöző párocskák látlelet világa, és az újjászerveződő önellátás álomtöredékei (ha most jönne egy 1944-1945 tele,  szinte mind odavesznétek, minden vega pofájából lógna a patkány farka is az első hetekben !!!)- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Olyan könyvek jelentek meg, mivel nem volt hús, hogy azt mondták:

 

                                      A húsdrágaság tűrhetetlen

                                              MOKRY LENKE

                                     Vegetariánus szakácskönyve

 

– legmagasabb fehérjetartalom, kell a kraft, a testhő, -20, rongyokban, és omlanak rád a házak, netántán küzdeni kell, vagy szoptatni a katakombákban, csesszétek meg, egész Európában ez volt, ti meg a SPAR-ban vinnyogtok, hogy a mogyoróbundás mucicuci rágcsa elfogyott… zsigeri prédaállatok vagytok… enni való illúziók húsbundában, ami mellesleg szintén ehető, és lehet, valaki egyszer leveszi rólatok, nem kell majd hipszter módra földhöz csapkodnotok magatokat emojik egész viharát keltve, mikor nem volt bagel a sarki fűszeres melletti méregdrága ficak kávézóban, a Központ, a Freya és a Cube közti pesti utcák rémképei, amikor emberek lefagynak, mert most haver mást kell enned, mint mindig… de hát az oooollllyaaaan finooóóóm. Dugulj el. - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  vegetariánus szakácskönyv - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  Ubik Farm. ☺- - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Egyes esetek egész konkrétak tudnak lenni. Bősz és idióta

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - az egyik, aki noha tud főzni, szakács, óckodik, mert a közösségi trend ezt akarja. Jó kiegészítő a mellé, amiket túlkompenzál, hogy fél-kínai, meleg, alacsony, hisztis és erőszakos //// a másik vörös hajú, láncdohányos, méregtelenítés mániás, hipohonder (de szívja), és hozzá deszkázás közben találja ki, mennyi kalória kell a grafikai design munka ma esti megtervezéséhez : kapcsold már le magad te balfasz!  - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - -

A meleg immár nővel is van, most járnak - minő meglepetés. A vörös sem tud csak önmaga lenni, mindig külső fogódzók kellenek, valaki másra ráakaszkodni, mert nem trendi, majd te őt megreformálod, miközben a saját életed romokban – csapágy kell a deszkába.  - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - A nagy leszbikus szcenárióban is láttam már idővel, hogy az utazásait fizető nem-nők révén váratlanul érdeklődés középpontjává váltak a makkok, a herék és a bicepszek. Pál-fordulat, érdekfitogtatás, fallokrata kanyarok, kicsapni a gatyájukból, megyünk a beach-re baby!!! - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - 

Bugyirózsaszín és hupilila.

A hendikeppeket önfelmagasztosító deus-exekké fajzatni, miközben ez nem más, mint aki kiüvölt a kocsiból, mert a kerékpárosok szerinte a tápláléklánc alja, emberek, akik nem vitték semmire, mert nincs kocsijuk, ez a poszt-szocializmus, gyerekek!, noha egy luxus hajóút tagjainak dudál, müncheni bankárok és svájci értékesítési generálkivitelező cégvezetők, akik az előző esti vacsora után tekernek egyet nagyobb szórásban megnézi a city lényegét, hozzá néhány nyúlánk holland kerékpármániás : országokból tehát, ahol a kétkerekű nem kevesebb, nem beszélve a németekről, ahol épp most fordul a trend, már nem kell a kocsi, denem ám! Sőt, van car sharing, aóvidd az enyém, holnap a Gyusizé lesz szabad, mert nem kell neki a gyárig és vissza, betegszabin van. Futótűzként terjed, még mielőtt a bolygó megfullad. Hollandiában megtűrik az autósokat, és egyes nagyobb városok belvárosaiban már túl sok is a kerékpár, nincs hová lelakatolni, annyira tele a padka, az oszlop, mert a hivatalos lekötők már hajnalban. Azaz ez mind középosztálybeli, és egy bizonyos szint alatt nem él senki, persze hót naivak, el sem tudják már képzelni, milyen nem így élni, teljes ellátás, ételt meghagyni, és hetente új ruhákat vásárolni, de állandóan. Mégis nem gázolnak egymás lelkébe, vagy át a piroson illegális tevékenységekbe fogottan régóta, és hatalmi pozíciókban téve nem éppen helyre silány személyes kapcsolatukat önmagukkal és a világgal, amit már nem is ismernek, félik, de nagyon, mert elhúzott mellettük, mindük mellett… igazából sosem voltak menők, sosem volt hatalmuk… látszat-hatalom… kineveti mindenki, aki csak 2-3 évet is eltöltött a volt-Vasfüggönyön túli mai Európában, ahol a termékek nem megfizethetetlenek, viszont a szolgáltatások emberléptéke színvonalról szól, és a fenntarthatóság során a követelőzés nem feltétlenül a szellemi szint békaseggeiségének a kirohanásairól szól!!!  - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - - - - - - Ti meg itt az egész tetőtéret beborító vagy kilátásos, vagy egyedül 120 négyzetméteren 24 évesen, vagy stúdióval egybekötött vagy a budai csajodnál lakva és a többiek, 16 szobás bérleményeitekben állitólag csak piszmogtok, és a szerelmi életetek válságai. Két nagy ordas pofon rendbe hozná a fejeteket. Agyvíz-borzoló, szürkeállomány bátorító, csattanós smoothie - - - - - - - - - - - -  - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Kik vagytok?

Bugyirózsaszín és hupilila.

Álcahálós emberálarcok mögött vicsorgó pszichopaták, mint a létező Viki Odintkova és a fiktív Harley Quinn között feszülő allűrverziói mindannak, amit csűrni-csavarni olyan divat lett, mint más korokban egész este fésülködni kijárás előtt, és elsötétítés után.
Nem főznek, mert alantas. Nem főznek, mert nekik fontosabb dolguk is van. Szemetet esznek, mert könnyebb. Gyerekek a fast food csöcsére ráragadva. - - - -  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - kompenzálni a NAAAGY TERHEKET, az ÉLET ŐŐŐVELÜK (mert senki mással) NAAAGY kicseszéseit. Hol egy meki?

Frissen-kész máris-más ideológiák. Komolyan vehetetlen emberek. KI ez a sok suttyó?

Beteszem a Leberwohlstand - Weisst du noch című számát és inkább azon gondolkodom, milyen álnéven írjam meg a most hétvégén történt durva kalandokat azoknál, a zenekar nevét, akik egy egész emeleten élnek egy 180.000 milliós lakásban. Szétvert ajtók. Ping-pong a grill felett. Asszonyok pálinkalóbáló alkarizmai és felkarhurkái. Szex a számtalan fürdőszoba egyikében, míg a vécében valaki saját énekét át nem vitte a szomszédos, ugyanakkora studio szobába, ami le van hangszigetelve ugyan, de tele volt szeméttel. Tehát a zenekar nevét nem kellene megemlíteni. Nehogy tönkretegyem a karrierüket – fut a szekér, és én kővé változom az út közepén?

 

 

 

 

#hipsterwestern

Valami kóros matatás a tudat aljzatában. A globális olvadáskulcsszó.
Műanyag sósvízi békatelepek. Robbanófejek a húsrakétatámadásban.
Ilyenek mennek a tévében, közben elkalandozom, egy grundgegang lakáson vagyok.
Hiszti kultúra. Egy Samsung Galaxy A51 reklám az egész, absolutbudapest.blog.hu.
Önmagától tocsog a kísértés, a corporate tesz erőszakot a wannabe-n. Plot hole lifestyle filled with call-back inaccuracies,
copy and paste poses plotting, overreliance on CGI, minden, ami reggel a tükörben önmagától
nem néz vissza, de ott van, és jelzi, hogy egy akarnok suttyó vagy, egy semmiből control freak.
Dogtooth & Nail - ők a korunk hippjei. A belvárosi kutyás dobozolós primadonna nem.
Soyboyz
és Boytoy panoptikum. Mászkálnak a lakásban. Girl gamerekre várunk. 
Az összekaristolt 90-es évekbeli lomizott asztalon hever egy köteg angelic mutant comics.
A polcon ott áll két hete: 100 % narancslé, ami úgyse annyi, hagyjuk a számszerűsítést,
a verandára becsurog az eső. Egy fiú kiáltása: "Ki jön fel velem?" A tetőre akar menni.
Haverja szakembert akar hívni, miközben az önkifejezés vágyát sutba dobva eléje tárul,
az apja zokniját emlegetve tettrekészen Youtube video alapján Senno Ryoku (teaszertartás) dukál, mondja. Bolond.

Úgy érzem, sajátkezűleg csinálnak műkezet online. Melengetik a múlt egy-egy darabját, élők előtt tárgyakkal keresik az empatikus kapcsolatot.

Olyan 8 napig eltartó megfázások alanyai, akik a Body Rock TV és a Boho Beautiful és Alyona Moves vagy a Lomi-Lomi Massage hívei.

A Hunyadi térre nézek ki, bokáig megtelik termetemmel egy gyerekmedence. Próbálom magamat földközelben tartani.

Vállaim föltorlódó élmények morózus képletei az engem kerületők számára. Kumbhalgarh erőd faltövei. A képernyő teljesen sötét:

Adásadapter szemüvegnek nevezett dolgok válnak valósággá VR néven. A nappaliban ketten teniszeznek mögöttem.

Milyen lökött vagy, szól egy rózsaszín melíros leányzó, kifényesedett fenekén úgy feszül a szövetnadrág! Egy élő Kathputli.

Elmélázom, az esőfüggöny és a pislogásom tengelyei találkoznak: ott a vásárcsarnok, rövid gatyában táncolnék a parkban,

állnék ott, egy eleven Inari Kami, és csak az ujjpercek remegnének cseppek közé, a bőr felületi fesztültségével bulldózerként felbőgni.

De most dolgunk van, ez a világ legjobb állása. Mellettem a radiátoron üveg mögött egy perui versenyegér sípoló stand up-ja.

Talán éhezik? Eszembe jutnak más piacok: a Nishiki piac Kyoto-ban,a Tomohon (extreme) Market... meg a Kutaisi piac.

Leszáll az este. Felvételt kell vinnem bizonyítékként? Az utca odakint beköltözött a GTA-ba és Blade Runner van naplemente után.

Arra gondolok: 2000-2003-ban nincsen gond a személyi számítógépekkel.
Működik, mert megy, mert a tervezett elavulás még mérsékelt.
Elmegy rajta 10-15 játék.
Nem eszi meg a gép teljes memóriáját a duci kis ikonok vonaglása.
Az effektek.
Amitől miért is kellene nagyobb kapacitás, ha nem volnának?
A többit sikerült lebutítani. to empty the server - a lakás gyanús füstben úszik.

Kinyitom és... Kinézek az ablakon.
A régi bérház nem felújítva, hanem lebontva, helyére újépítésű,
belmagassága 2,8, a réginek 4 méter, lebutít. Tehát ez ugyanaz a tendencia.
Gyorsan olcsón szar minőséget, ami pénzt hoz. Ázsiai rabszolgapiacon mikrochipek.
A Star Wars filmek legendák volták. Ma játékfiguragyári előzetesek, póló, baseball sapka.

Ölemben egy gép.
Lefagy.
Nem működik.
Kilép.
Átalakítja.
A gép kérdez vissza, felesel az embernek.

A fiatalokat pedig hülyére veszi az ipar – nyomogassák csak.
Nem a kisgyerekek tudják jól kezelni az emoji-viharba fulladó tasztatúrát,
a felnőttek vannak a 3 évesek szintjére motorikusan is lehozva.
Amennyi idő alatt könyveket lehetne kiolvasni,
alkotásokat létrehozni,
randevún összejönni valakivel csak úgy,
mert mered leszólítani a fagyizóban,
ehelyett nyomják a gombot, és semmi sem sül ki belőle.

Ez informatikai vákuum.

Beleszületve.

Nincs előttte-valóság.

Azonnal elfogadják. És a hüvelyujjuk gondolkodik minden más helyett.

Önbizalomhiány vezette eszképizmus: a teló. Az egyetlen ami nem szól vissza,
ami a gazdáját fényképezi és retusálja szótlanul, anélkül, hogy etetni kellene,
és közben lakatása egy farzsebbel megoldható. Nem kritizál, aztán mégis.
Tehát elszívja azt az állhatatosságot, amitől az első falnak ütközés során
az ember kibírná és nem összetörne imidzs és önkép szempontjából;
vagyis ha fikázzák vagy egyszerűen elutasítják.

kérdezik tőlem, vajon azért jöttem erre az idegen lakásra, hogy becserkésszek.
Kellene nekem egy gyakornok, javasolják, aki otthon nyomogatja a gombokat.
Ha kilép a program, mert gondolt egyet. Van, akinek ez nem gond, az ő generációjuk ezt bírja.
Ha a proxy feladja és futnak a bináris paranoia kódok. Ugyan, ez van az életük többi területén is.
Ha a levelzés során ki kell iktatni – decline – az idiótákat ,mert bevillognak. Na és, máshol nem?
Erre alkalmas volna az, aki egész nap mást se' csinál. Nézek, belegondolok, hogy ez abszurd-e?

És akkor végre nem tartana órákig megírni egy szöveget, mint ezt:

 

Cowboy Dracula üzeni a Hipszter Western szellemvárosának

Kik vagytok?
Alakok, akik egy punk vagy rock koncerten odajönnek,
lefogják a karom pogo közben és elkezdenek atyáskodni,
hogy “most nem kell” vagy “most inkább hagyd abba”.
Az én időmben mi nem mentünk oda idegen, nagydarab
férfiakhoz éjjel, hogy a szabadidejükben, bulizás közben,
tombolás közben, eleve a dühöngőben, a színphad mellett,
spontán vagy hogy csajokat (vagy már azt sem?), csak magukat:
bizonyítgassunk, leszabályozzunk, irányítgassunk,
miközben 2,5 órája még az volt a cél, hogy azért megyek
egy ilyen buliba, hogy felszabaduljak, érintkezzek, eltanuljak.
Érthetetlen.
Ezek már csak azért mennek, mert kellenek képek, fotók, selfiek,
amiken a szocmédia profiljaik élnek. Intravénás pixelfröccs hizlalda.
A képi vágóhíd. Előtt elhízik a hányan követnek komfortzóna öble!
Nem figyeli, hogy a másik hogyan táncol, nem les el lépéseket. Egyet sem.
Nem diskurál, vitat (nincs vita kultúrájuk, akarnak és kész),
vagy az, hogy kiadom magamból, beszééjünk – rohadt kevesen őszinték,
vagy van egyáltalán véleményük bármiről? Képmutatás, trendfakasztás folklore.
Marcel Duchamp álma: íme a readymade emberek!
Andy Warhol aranyköpése: a 15 perc hírnévről, amint embertípussá válik!
Tudatok, melyeken még rajta van a vonalkód, de már celuxszal van összeragasztva.
Étlapokon már csak képek számokkal, becsillagozott bérszobák, kvótázott nők és férfiak.

Jönnek és rendőrt hívnak arra, aki egy techno bulin táncol,
míg ők mereven lecövekelve állnak,
max rugóznak kicsit,
néznek,
egymást nézik (azon mi van, milyen a kijelzője)
stírölin a csajokat pneumatika és pontrendszer,
tiszta Aldous Huxley novella,
retardáltak, mondod te,
szociális alultápláltság, mondom én,
a gombok, a posztok, a toxikus fűzés, az oltári hülyeség,
és elvitetik azt, aki még átéli – nem az táncol, aki ünnepel?

Nincs mit ünnepelniük. Ők önmagukba szerelmesek. Trollkodás és vágyak.

Egyszerűen projekció az egész – valami psychopátia, ami nyihog, nyávog, satnya, tajgetosz.
Manchild-ok, sőt, manbabies és neckbeard-ek és akarnok looserek erőszakos vonaglása.
Meg kell mutatni, át kell formálni, olyanná kell valni: most kell olyanná!
Mintha az állandó félelem teljesen testetlenné nem vált volna, mire a mai korig eljutottunk.
Adott egy generáció, ami az atomháborútól fél, aztán az AIDS-től,
vagy attól, hogy besorozzák, vagy attól, hogy elúszik a vagyona, tőzsde. Ez volt nemrég.
Az emberek tudták a kenyér árát, és hazamenve vásárlásból átnézték a blokkot, jó-e minden.
Ezek meg önmagukat félemlítik meg az által, hogy mindent a képernyőn át,
mint a Hamupipőke üvegcipőjét: próbálgatják magukra a  valóságokat, mások életét,
legfőképpen illúzióját. Akkor is eröltetik, ha a cipő kicsi, ha az életmód szűk,
ha a szélén ez a mesterséges lét óhatatlanul bereped.

Mert jár nekem...
... nem más, mint a Holy Motors (2012) homályos exisztenciája: valaki valahova tart. De minek?

Szó szerint megveszi azt a tornacipőt vagy magas sarkút, mert az kell. Nem kicsi rád?
A Sex & The City attitűdje leragozódott a taknyosok fancy wannabe exisztenciájáig.
Megveszi a szűkebb ruhát, húzgálja az utcán napi 12.000-szer, mert felcsúszik,
egészen a comb fölé, és ő megy, trappol és húzgálja. A kisebb melltartót, mert a mintája!
Vagy mert másnak is olyan. Vagy mert ne gúnyoljanak, hogy hányas a kosárméret,
túl nagy, túl kicsi, túl tág, túl bő vagy semmi sem.

Mindent ipari szintre emelni a kisszobában, az albérletben, a combok között, most!
Cikkek: Batman cosplay couple spend £10k on superhero outfits – és pózolnak.
Chatturbate-es végeláthatatlan önreformok álcája alatt beúszó exhibicionista beteg életek!
Nézd meg a cosplay erősen pornográfiába hajló, üzletszerű űzését, üzelmét!
Amouranth - Kaitlyn Siragusa (kitiltják, mert kivillant az ágyékhúsa, mér' amúgy nem pornó?)
Emily Aurelia
Irina Meier
LeeAnnaVamp
comicbookgirl19
Beke Jacoba
Meryl Sama
Adeline Frost
Maid of Might
Amber Brite
Sophie Valentine
Erica Fett
Sylvia Slays
na és Tniwe, azaz Vlada polgári néven az tényleg durva!
https://www.instagram.com/tniwe/?hl=en
Hol van már Classic Lara Croft by Lola V?
Most  Aphrodite IX imitátorok vannak. Vagy a God of War-ban Aphrodité egy mocskos ribanc,
vagy amikor a Smite online multiplayer világában egy felfújt kannák közé rejtett arc az istennő.
Maguk a filmek és videojátékok Scarlett Witch-től idáig: a Metal Gear Solid V - Quiet.
The Phantom Pain, szól az alcím.
Valóban érezni bizsergést.
A test, amit a Sailormoon-tól Alexandra Daddario-ig űzünk: egyfajta mesterséges kiválasztódás.
Technokrata testi arányrendszerfejlesztés: kiemelni az adottságokból fakadó, a tömegből kilátszó,
az önprostitúcióból anyagai hasznot húzókat – természetes idomok? hajlandóak?, mert bevállalják!
Naná! A testek, amik olyanok, mint a játékok, képregények általában: darázsderekkal homokóra alakjai,
hozzá egyenesen arányos tompor és kebel társul, ami a cosplay convention-ökon,
a modellekről mintázott játék karatereken át a MARVEL mozikig egyszerű körforgásban vannak.
Emperor Yoshiro in Command and Conquer: Red Alert - George Takei.
Jumanji: The Video Game - The Rock benne van.
True Crime: Streets of LA - Snoop Dogg (a játékban Snoop Lion).
Cyberpunk 2077 - Keanu Reeves!
Martin Septim in The Elder Scrolls IV: Oblivion. Sean Bean.
Call of Duty: World at War - Sergeant Reznov maga Gary Oldman.
Ash Williams az Evil Dead: Regeneration játékban - Bruce Campbell.
Cole Phelps szerepében L.A. Noire játékban - Aaron Staton.
James in Fallout 3? Liam Neeson.
Grand Theft Auto: San Andreas Officer Tenpenny - Samuel Jackson.
FarCry 3: Blood Dragon-beli Sergeant Rex "Power" Colt - Michael Biehn.
The Last of Us - Ashley Johnson, redesign is volt, hogy ne Ellen Page-re hasonlítson.
The Last of Us II - Cascina Caradonna.
Death Stranding - Norman Mark Reedus, Mads Dittmann Mikkelsen és Léa Hélène Seydoux-Fornier de Clausonne!
Elsősorban nem ezekre a testekre gondolok. INKÁBB:
Stefanie Joosten
testi adottságai keverednek kisvártatva Alex Zedra megjelenésével.
Ez már nem
a naiv Wonder Woman, amit Linda Carter adott elő anno,
ez már nem The New MS. MARVEL 1979 23 APR
                    The Woman Who Fell to Earth
                     Action in Outer Space
                     STILL ONLY 35 ₵
ez már nem
Xena, amint szoborszerű kiállással gerjeszti az első fantasy emancipációs hullámokat,
ez már nem
Velma and Daphne nyomozás közben,
ez már nem
Winona Ryder,
ez már nem
Uhura az 1966-1969-es jogi mozgalmakkal titkon teletömött Star Trek-ből
ez már nem
Dana Scully
ez már nem
Princess Leia (mind emancipáltak, de nem attól, mert riherongyok!)
→ leginkább csak a vasalt bikini max, ha valami megmaradt belőle...
EZ MÁR
killjoy__cyberforce_by_axemassacre_d8hwsvn-fullview
EZ MÁR
Kick Ass 2 és Chloe Moretz cincál
EZ MÁR
MS. MARVEL #1
        FROM THE PAGES OF
        THE NEW
         AVENGERS
         NOW IN HER OWN ONGOING SERIES
         RATED T+

izomtól dagadó díjbirkózó tenyészteste   

EZ MÁR
Jennifer Lopez a wall street bros hangulatú The Hustlers trailerében
EZ MÁR
a Serbski Movie tünetegyüttese
EZ MÁR
a mindennapos Rubber Johnny
EZ MÁR
az összes gengszterfilm és thriller és nyomozós sorozat normává válva: tessék, lehet csinálni!
AZ ÁRMÁNY GICCSKIRÁLYÁGA

EZ MÁR
az, hogy Lana Del Rey nem Suzanne Vega!!!
- - - az ösvény ki van taposva, cukorvirágszirmok a szegecselt padlón: a jelenkor rétege - - -
EZ MÁR
female Iron Man, aki nemsokára kérpegényből mozivászonra szökik: Ironheart néven
EZ MÁR…
nem Ellen Ripley.
Ez a Khalesi, ahogy hátulról erőszakos behatolás történik, hogy sárkányt fialjon.
Nem éppen a beleegyezéses közösülés bűvköre – de persze a feministák imádják, mert menő.
Ellentmondás itt sincs.
Ki emlékszik még, hogy Sally Homer-ről mintázta Vladimir Nabokov a Lolita főszereplőjét?
11-12 évesen rabolta el a rajongója, és 2 év fogság után, szabadulva, tragédia: 15 évesen már halott.
THE GREATEST NOVEL OF RAPTURE IN MODERN FICTION → Adrian Lyne ezután jön!
El lehet olvasni Elizabeth Kayne cikkét is az ESQUIRE-ben: lolita comes again

A Hipster Western leányrablásai. Tüzelni csípőből, ágyékból, itt kezdődött valahol.
Volt egy vonal, nemi váladék és kréta, és ősi varázsigék.
És ezt mi áttörtük, a kistérségi takarítő nénivel felsikáltattuk.
Ez a KIT KAT KLUB Berlinje és a Tbilisi-beli Bassiani világai, amikor a végzet részévé válnak,
és a gyermekruhatárból sem fog hiányozni az önnagykorúsítás minden analóg eszköze:
online akarnak majd szofisztikáltak lenni
és testiségükben a legdurvább barbarizmusba hajlanak
mindenhol
mindenkinek
odadobni magad
mint egy pacsi, semmiség
de online kéretni
profi fotók
falnak dőlve
hátrabicsakló fejjel
napszemüvegben
selyemben
hawaii ingben
ez csak szerep
na ne gondold már
natural beauty kiscicával smink nélkül a nappaliban
és este feltölti a pántbugyis szétfestett arcú femme fatal-ságát,
a vamp
a bundás ribanc
a valamit kér ezért…
… token, átutalás, jöhet mind!
😲

Azért a
REQUIEM FOR A DREAM című film
és a
BRETT EASTON ELLIS
regények is durvák voltak.
A hipszter akkor kezdődött Amerikában!
Ez volt az átmenet időszaka,
amikor a farkas bedugta fehérre festett mancsát a kiskecskékkel teli kunyhóba. És mi beengedtük!
A Zen TV mellett nehéz volt nem ellazulni. Nem féltettük a meséket, noha a gépek ránk törtek!
Hova lett Aeon Flux, amit az MTV sugárzott késő este? Kézzel rajzolt cyberpunk agymenés!
Max Headroom helyett a mániákusok kirakati bazársora villódzik az agyakban, egy kattintás csak!
Aloy a Horizon Zero Dawn-ban kaszabol gépbeleket és Ellie a The Last of Us-ban késel hobókat.
Az 1978-as Spider-woman furcsa világa kiégett a retinák alól. Az akciófilmek lélekrombolása?
Van Spider-Gwen, és mások: leggings-es/ tangás utánhősnők, a többi ki lett lúgozva mindenhonnan.
A Secret Avengers képregénysorozatbeli Valkyrie combjai egy a testiségbe beleőrülő társadalom
és annak elidegenedését tagadó káprázatok láncreakciója végén állnak.
Mintha a SAVAGE TALES, a HEAVY METAL magazinok, a PREACHER képregények,
és Frank Miller Hard Boiled című mestermunkája az utcán kezdene gyökeret verni!
Táplálja a média, és növeszti az elmékbe: csak úgy gyökerezik finom szőrszálaival a sötétség!!!
Mintha az objectification-t vagy a trash-t (a műfajt, az eljárást) uralni lehetne.
Mintha bármit, ami a sötét oldal tölcséreiből torkoskodik!
Alan Moore foglakozik ezzel az okkultizmussal, mondván, a spirituális érzékiségnek annyi,
szinte kiveszett, mert a pszichiáter kell a sámán helyett, aki nem más, mint egy lelki vezetékszerelő.
A médiumok a tömegtársadalmak tévéműsorainak szószólói lettek Amerikában?
Nézd már meg az 1976-os NETWORK című filmet!
Azután óta aztán ha egy Hellboy mozi vagy egy Dexter sorozat mutat telepatát, vagy az X-Men,
akkor mindenki egyből Emma Frost-ra asszociál a felső nyugati féltekén: kinetikus super push-up!
A Tom Ford divatreklámok lerabszolgázott, tépett, kötözött női egyedei: szintén sokk és náci fless!
Tank Girl nekem távol van Tyra Banks-től! Ruby Rose feminista videoklip-ből Batwoman lesz?
*** Fi-T-Top10-Badass-Female-Characters-In-Animated-Series-480p30 ***
A Cyber Force fáradhatatlan önpusztítása más mint a Summer Break-re beáradó pedofil nézők?
A beatcub.com és a nagyfejű, infantilizált japános cukiságmocsár termékei, bálványai a polcokon!
A Hot Toys ugyanekkor kigombolható mellkasú szuperfőhősnő figurákat árul vagyonokért!
Captain Phasma domború krómpáncélban és Gwendoline Christie testére szabva előképe:
Brienne of Tarth! Ugye te is reméled, hogy

Jon Bernthal

nem azért kapta meg Punisher szerepét 2016-2017 tájt, mert 2014-ben katona volt a Fury-ban?
Robert De Niro, Joe Pesci? Meg sem említem, ők tényleg karakterszínészek, és ez nyílt titok. De a többiek?
Braveheart (1995) után The Patriot (2000): Mel Gibson? az abszolút Hazafi?
Presumed Innocent (1990) és The Fugitive (1993) és What lies beneath (2000): Harrison Ford? zaklatott férfiak szerepében.
Johnny Mnemonic (1995) után The Matrix (1999): Keanu Reeves? maradok Cyperpunk?
The Silence of the Lambs (1991) után Contact (1997): Jodie Foster? a kosztümös kutató érzelmi ellentmondások közt apaképet keresve?
Independence Day (1996) után Men In Black (1997): Will Smith? az űrlényes csávó?
Æon Flux (2005) és Atomic Blonde (2017): Charlize Theron? a sorozatgyilkos ügynöknő?
Rebel in the Rye (2017) és Tolkien (2019): Nicholas Hoult? ugyanaz a színész játszik két azonos időben élt világhírű írót?
The Deep Blue Sea (1999) és The Avengers (2012): Stellan Skarsgård? fehér köpeny, félmondatok, valami habókos "hogy kerültél ide" szereplő?
Dark Knight (2008) és Lucy (2014): Morgan Freeman? aki egyszer tudós, mindig tudós marad? Fehér köpeny itt is, de az expozíció stimmel!
Star Trek Next Generation (1987) és X-Men (2000): Patrick Stewart? kapitányi trónus prozódikus összjátékkal, vezető pozíció a belső űr tengerészeként?
Beauty and the Beast (1987 TV series) és Hellboy (2004): Ron Pearlman? ahol egy mokány arc mentén felépül a másvilági animizmus.
The Princess Diaries (2001) és Ella Enchanted (2004): Anne Hathaway? buzgómócsing királylánykodás a Disney bozótosában?
Starship Troopers (1997) és Terminator Salvation (2009) és X-Men: First Class (2011): Michael Ironside? Jean Rasczak+General Ashdown+Captain?
Resident Evil: The Final Chapter (2016) és John Wick 2. Chapter (2017): Ruby Rose? Abigail és Ares. Mint két tojás. Hozzá homosexual conduct.
Fast and Furious 6 (2013) és The Mandalorian (2019): Gina Carano? tactical eroticism vagy a felfújt Xéna, a szerep marad?
Xena: Warrior Princess (TV Series 1995–2001) és EuroTrip (2004) és Spartacus (TV Series 2010–2013): Lucy Lawless? Az eredeti Xena: erőszakos sexobject.
The Libertine (2004) és Controll (2007): Samantha Morton? Elizabeth Barry és Debbie Curtis: a függetlenedni vágyó nő gyerekkel, magára hagyva.
Good Morning Vietnam (1987) és Mrs. Doubtfire (1993): Robin Williams? rádiós és szinkronos, maniac és az a másik is, aki szeretetből teszi!
Lethal Weapon 2 (1989) és The Hunt for Red October (1990): Joss Ackland? Arjen Rudd és Andrei Lysenko szerepe: két diplomata egy éven belül, szinte azonosak.
Hook (1991) és What Dreams May Come (1998): szintén Williams... csodálatos színész, akit nem szabadna mindig álmodozónak tekinteni?
Into the Storm (2009) és Avengers Endgame (2019): James D'Arcy? a legfőbb taktikai értelem komornyikja, aki teljes odaadással british.
True Grit (2010) és R.I.P.D.: Rest in Peace Department (2013): Jeff Bridges? a fazonírozott cowboy szerepek átszellemülése zsánerklasszikussá.
The Buccaneers (UK TV Series, 1956) és Jaws (1975) és Swashbuckler (1976): Robert Shaw? a karakterszínészet emblematikus mítosza ez!
Star Trek: First Contact (1996) és Space Cowboys (2000): James Cromwell? Egyszer űrhajózás, ismét NASA. És John Candy (1950–1994) szerepei?
Mojave Moon (1996) és Lara Croft: Tomb Raider (2001): Angelina Jolie? 96-ban stukker keresztbe a feszülő csöcsökön, aztán csöcsös stukkerlóbálás?
Jolie esetében a Firefox (1996) a lövöldözésnek ágyaz meg, míg a Girl, Interrupted (1999) karaktere a Gone in 60 Seconds (2000) reboot Sara Wayland-jének!
Watchmen (2009) és The Walking Dead (2016-2020):Jeffrey Dean Morgan? ez a két szerep annyira hasonlít, kár keresni, miért képregénybeli mindkettő!
Sex and the City (TV Series 1998–2004) és Californication (TV Series 2007–2014): Evan Handler? Harry Goldenblatt és Charlie Runkle.
Land of the Giants (1968) és Magnum, P.I. (1980) és Stripes (1981) és MacGyver (1985-1992) Lance LeGault? amennyiszer csak katona lehetsz!
Basic Insitnct (1992) és Casino (1995): Sharon Stone? érzéki allűr mögé begyűrt bestiák vérfagyasztó üvöltése, megtévesztett áldozatok lelki láncra verve!
Charlie's Angels (2000) és Iron Man 2 (2010): Sam Rockwell? az a főgonosz, aki úgy riogat, hogy ő az áldozat máris, mikor megszólal?
The Wrestler (2008) és Iron Man 2 (2010): Mickey Rourke? a kiálló szögekként lecsukló fejek vallomása mozgat intrikus szálakat.
Hellboy (2019) és Black Widow (2020): David Harbour? Anung Un Rama / Hellboy és Alexei Shostakov / Red Guardian: egy színben úszik minden!
Ghost Rider (2007) és Bangkok Dangerous (2008): Nicholas Cage? az a fekete műbőrdzseki mindkét filmben szinte azonos.
Indiana Jones and the Kingdom of the Crystal Skull (2008) és Thor: Ragnarok (2017): Cate Blanchett? kiszaladó pengék, utóbbi hitelesebb.
Taken (2008) és A Walk Among the Tombstones (2014): Liam Neeson? valakit elrabolnak, acélidegek kellenek és egy valaki jöhet szóba?
The Big Lebowski (1998) és Ghost Rider (2007): Sam Elliott? The Stranger és Caretaker, vagy Marshal Bill Speakes vagy Mike Marshak és mások!
Saving Private Ryan (1998) és Greyhound (2020): Tom Hanks? vissztérő katonai szerepdráma, azonban listánkon ez kivétel a nagy időtáv okán.
The Year of Living Dangerously (1982) és The Lighthorsemen (1987): Bill Kerr? katonai fétis és kiejtés, Received Pronunciation és hetyke bajusz.
Alien (1979) és Galaxy Quest (1999): Sigourney Weaver? a 70-es évek nem áldozattá váló harcos emancipátora űrbéli szex objektum 20 évvel később?
Remington Steele (Action, Adventure, Comedy TV Series 1982–1987) és James Bond:GoldenEye (1995): Pierce Brosnan? közvetlen árukapcsolás.
Crimson Tide (1995) és Hidalgo (2004): Viggo Mortensen? a haza szolgálatában álló amerikai katona, aki lehetetlen parancsok között őrlődik?
The Indian Runner (1991) és Hidalgo (2004) = ? elég direkt, nem véletlen, miközben a 91-es sofőrszerep jelenik meg egyértelműen
az Eastern Promises (2007)-ben is és a Green Book (2018)-ban is?
A History of Violence (2005) és Eastern Promises (2007): még minidig Mortensen... erőszak a megszámlálható határsértés mágikus mezsgyéje mentén.
Na, ehhez add hozzá, hogy elképzeled, hogy az 1995-ös filmben még lovakról is esik szó, miközben mondjuk a Disney executive-ok keresik Hopkins szerepére a színészt... ez ilyen egyszerű? Hogy spanyol lovak? Elvégre a Mustang fajtának is ez a történelmi kontextusa. Ezt figyeld a 1995-ös filmből:

Capt. Ramsey: Speaking of horses... you ever see those Lipizzaner stallions?

Hunter: What?

Capt. Ramsey: From Portugal, the Lipizzaner stallions. The most highly trained horses in the world. They’re all white.

Hunter: Yes sir.

Capt. Ramsey: "Yes sir" you’re aware they’re all white? Or "Yes sir" you’ve seen them?

Hunter: Yes sir, I’ve seen them. Yes sir, I was aware that they’re are all white. They're not from Portugal, they’re from Spain. And at birth, they’re not white. They’re black... sir.
*** (a mindenit!)
Ez egy direkt módon megírt, úgynevezett double subtext. Mindkét film zenéje: Hans Zimmer. Itt már nehéz abbahagyni a felsorolást! Úgyhogy folytatom!
(Innentől továbbra is jegyzőkönyvbe!)
The Dark Knight (2008) és I, Frankenstein (2014): Aaron Eckhart? a fércelt vagy épp leégett fejű anti-hős, akit egy vállig érő hajú őrült hoz létre?
Biztonságra lelni kongó falak közt, micsoda giccs, ha tudod: a 2014-es filmbeli vízköpők feléledése éppenséggel ez Gargoyles (TV series) 1994 !!!
És itt még nincs vége! Underworld (2003) és I, Frankenstein (2014): Bill Nighy: Vikor és Naberius, Kevin Grevioux pedig Raze és Dekar ikerszerepében.
Ha már mekdrive okkultizmus: Legion (2010) és Avengers: Age of Ultron (2015): Paul Bettany? Aki szeret arkangyalt játszani, az robotként végzi?
Sherlock Holmes (2009) és John Carter (2012): Mark Strong? a minden univerzumban kopaszon megjelenő fekete mágia egyszemélyes keménymagja?
Captain America: The First Avenger (2011) és Rush (2013): Natalie Dormer? a főhősre felfekvés alapvetés, és a mint Trónok Harcában, feltétel?
Game of Thrones (2011-2019) és Dredd (2011): Lena Kathren Headey? a dögös macagenyó avagy a feminizmus érdekképviselete visszakézből?
Die Hard (1988) és The Last Boy Scout (1991): Bruce Willis? action thriller vagy buddy action comedy: John McClane és Joe Hallenbeck ugyanaz a fickó.
Van még lejjebb is...
... a járulékos hozománya a sok egymásba akasztott szerepnek egy teljesen automatizált casting system. Jöhet a ráadás:
Sex and the City (TV Series 1998–2004) és The Judge (TV Mini-Series 2001– ): Chris Noth? öltöny, hatalom, esküdtszék és életválság.
San Andreas (2015) és Skyscraper (2018): Dwayne Johnson? megint látta valaki, hogy ezek az izmok jól mutatnak összedőlő házak közt?
War of the Worlds (2005) és Dragonball Evolution (2009): Justin Chatwin? azért kapta utóbbi szerepét, mert előbbi filmben vannak Goku játékfigurái?
500 Days of Summer (2009) és New Girl (TV Sitcom 2011-2018): Zooey Deschanel? a babaarcú bűbáj kárörvendő létélménye ámulatba rejtve?
Sex and the City 2 (2010) és Star Trek Into Darkness (2013): Alice Eve? dodzsemező mellek és melltartóban pózolás az űhajón - nem egyhangú?
San Andreas (2015) és Baywatch (2017): Alexandra Daddario? Katasztrófa és mélydekoltázs árukapcsolásban, tárcsázzuk, kicseng, harangoz.
The Last Boy Scout (1991) és The Flinstones (1994): Halle Berry? A kőkor és a kőkemény amerikai külvárosok, Miss Stone leszármazottja Cory?
X-men (2000) és Femme Fatal (2002): Rebecca Romijn-Stamos? ahol a fedett bőrfelületek hiányossá és a fedetlenek higanyossá válnak?
Alias (2001-2006) + Elektra (2005) = Peppermint (2018): Jennifer Garner? a karcsúsított izomdámák főbérgyilkosa?
Lost in Translation (2003) + Spirit (2008) + Lucy (2014) + The Avengers (2010-2019)
= Ghost in the Shell (2017): Scarlett Johansson? a műfaji olvasztótégely-cáca új prototípusa? 
meg ezek...
Hány meg hány ilyen van!
Heath Ledger ugyanúgy nyalogatja a száját a Ned Kelly-ben, mint Joker szerepében.
Feltűnt.
Lusta egy ipar.
Férfiakat előző szerepre, nőket fizimiskára.
Jöhet Apocaletta animálva, és a Grindhouse: Planet Terror géppuskavirgácsai!
Ugyanitt: Avengelyne, Bayonetta, velük a Lollipop Chainsaw, Pathfinder Worldscape dekoltázsai,
Madame Hydra, aztán a NEW 52 (azaz a DC universe reboot) Batgirl-je kiterítve lakkos latexben,
tálalva,
terítve,
odatéve,
kiszolgáltatva
a VOLUME 3 DEATH IN THE FAMILY borítóján! És az új Red Sonja - She-devil with a sword!
Dejah Toris and the White Apes of Mars! (atyaégh!)
Proxima Midnight. Az Invincible Iron Man Varient Edition 29 címlapja! Gender-nasi! És a többiek.
S Bust 67–84cm Waist 58--64cm Hips 73--89cm Skirt length 61cm

M Bust 75--88cm Waist 62--68cm Hip 77--92cm Skirt length 62cm

L Bust 80--92cm Waist 66--72cm Hip 81--94cm Skirt length 63cm
A Helen Flanagan érdekövezet. A Lara Stone proximitás. A Emily Ratajkovski relációk!
Olivia Holt bepucsítások taktusa. A világba erőszakosan behatoló, beletüremkedő entitások,
véglények és a kiárusított szavatosságú testiség allűrjeinek manifesztuma: pocsékba gerjesztve,
kárba menve méltóságuk. Monkey see, monkey do – máris egy beteg állat százat-ezret csinál.
Agyukban a kényszerképzetek olyanok, mint a nanobotok. Másolni, másolni, másolni...
Egyik gerjeszti a másikat, és a civilek a fél-isten és sex godess önképző köreit kipótolják
a twitter és az instagram teljes szélessávjába beletolva dudáikat és mindazt, amin túl üresség van.
Az egész világ léket kapott, lyukas délibáb, kitett kábulatok, ív-szédelgések, provokáció.
De ha ránézel egy szál madzagot viselő nőre, akkor az már erőszak, az már # Me Too.
Sex offender vagy! Vigyék innen ezt az embert!

Ez a sztriptíz bárok alvilági színvonala, ahol a lány vonaglik, de ha hozzáérsz, kidobnak.
Menj el, nézd meg. A többiek online edződnek. Mert fel sem fogják (amúgy), hogy mit tesznek.
Erre aztán rá lehet futtattni a FREE THE NIPPLE kampányt, ahol a mellbimbón nem lehet
szikszalagos iksz, ne legyen a filmekben takarva, se az utcán, és ne nézzék meg, ha valaki
melltartó nélkül megy az utcán, hideg van, átüti. Miért ezt erőszakolják rá másokra, csak nem várva,
hogy azok felháborodnak? Mert a többi témát más már elvitte, kellett keresni valami új blődséget.
Most egyszerűen ennek jött el AZ IDEJE – a többi lázadás (ajakfény, forrónadrág, monokini) lejárt.
Jöhet ezután, hogy az amerikai elnök felesége kijelenti, hogy az amerikai anyák tovább szoptassanak,
ebből aztán a királynői attitűdöt követendő túl mélységes alázatból születik meg
az a divathullám, amiben már a Times Magazin és mások is furcsállva jelzik címlapfotókkal,
hogy a hokedlin álló 6-8 évesek még mindig az anyjuk mellét veszik elő a konyhában, suli után,
miközben amaz főz, csipeget, mindenki csipget és csemegéz és ez állítólag jó, vagy mégsem?
Máris (2 év kell hozzá) eljut ez is Magyarországra, ahol a köztereken mások arcába, a múzeumban,
vagy épp éjjeli 1-kor egy techno bulin kezdenek el a lázadó fiatal anyák gyerekeiket és a közt
kitéve annak, hogy minek is? Hisz nem a szoptatással van gond, hogy bárhol. Hanem, hogy ez
tudatos, ezzel ő ki akarja váltani a reakciót, amiben aztán ő egy gondos anya, akit kiküldtek!
Megint lehet hurrogni, károgni, csivitelni és posztolni!
Mi van, most már nem megy azzal, hogy hány tinder randit dobtál úgy, hogy el se mentél, haha?
Most már az újszülöttek az önzés és az eldugulni képtelen egománok játékszerei?
The Death Stranding Baby Can Speak To You Through DualShock 4 Controller. Mit kezdesz evvel?
A magyarországi randivonal szocializmus, amiből nők elleni erőszak lesz? Ennyit válaszolsz?
Lucoa by Xia Mei & Tohru by Yuki Liu (Miss Kobayashi's Dragon Maid) – Utána nézel?
Tudod, ki az a Maki Roll, aki amúgy Makeba Hinds polgári néven fut és Washington D.C. lakosa?

Inkább a torz lények szobája ablakot nyitva a világra, amit egyúttal el is nyel nyomban!
Az ágyéki világra nyitottság princípiumai – a befogadás, a versenyeztetés, hirdetve lenni!

A Blood, Sweat & Luxuries végletegig elkényeztetett brit porontyai és az,
hogy Rihanna vidáman Kadhafi medencés partyján énekel vagy Johansson asszony
polgármestereknek megteszi a középkori pukedlit, itt is, a magyar várbörtön feletti
valamely díszteremben belibben egy fotóra kampány idején.

Így lehet a legtöbbet keresni nőként Hollyood-ban. Mennyi maszekolás, magán numera. Szex?
The Rock a férfi megfelelője, aki a legtöbbet keresi? A test, a bálvány, az erő, amit vászonra,
a moziba, a képrenyőre, a Youtube-ra, a NETFLIX-re, mert amúgy a társadalomból hiányzik.

Ez egy drog.

Ez tüneti kezelés.

Ez egy belőtt állapot.

Miközben az előtérben az illúzió ellágyít, andalít és megnyugtat:
a civilizáció alapjait karbantartani, újraglettelni a feledés homályába vész.

Média mint délibáb a szellemi apály síkjai felett.

A demokrácia, a minőségi ember és a közösségi tudat: mi az?

Ha van előre legyártva, úgy, hogy nem kell érte semmit csinálni, akkor kérjük,
mondják és hátradőlnek a THX-1138-as valóságukba: pirula, pornó, parola, nincs pardon.

Sikerült lebontani a kollektív tudatot és domesztikálás címszó alatt kölcsönvalósággá torzítani.

Miért, a patinás épületek a fejlődő és poszt-komcsi helyeken nem így tűnnek el?
Mint a méltóságuk azoknak, akik idomulni akarnak zsigerekkel?
Az üzlet nagy asztalain.
A régit le kell bontani.
Fal, szoknya, szűzhártya, stage virgin, mindegy.
Az új világ, a birodalmi revíziós és állandó kényelmet szimuláló álmok.
A mindenre azt mondani, hogy jaja meg azt, hogy satöbbi.
Stag party.
Kurvák.
Olcsóság.
Kommen sie! Essen hier!
Tömegek.
Tolongás.
Frittőz szag.
Zsibongás.
Globalizációs kiszolgáltatottság.
Leuralt piaci feltételek.
Fajzavar, rablás, tüntetők, szakadárok.
Boudoir.
Loungery.
Accessoire.
Haute Couture.
Fine dining.
Mindenki élni akar, de úgy, mint 500 éve csakis a királyok.
De a kultúra a szolgáltatáshoz, az nincs meg egyikükben sem!
Rehabilitáció, mondják.
Meg, amit a Star Wars-szal művelnek.
Ne mondd már, hogy gyerekeknek készült a régi.

Lövöldözés. Csonkítások.

Most meg úgy csinálunk, mintha ezek nem lennének.

- Ne nézz oda!

- De hát azért fizettem!

Két ezen üvöltöző ember között szorulunk kifele a külvárosokba.

Ahol még fejből tudunk idézni.

 

 

 

 

Viki Odintkova

https://www.facebook.com/vikiodintcova/
https://www.instagram.com/viki_odintcova/?hl=en

                                                                                     „If teardrops could be bottled
                                                                          There'd be swimming pools filled by models”
                                                                          - Billie Eilish : idontwannabeyouanymore

 

 

Egy polarizált szűrőn átengedni.

I will not be denied – üvölt az üzenet!

Kurtán, csellengőn csak elmélyülni kicsit heveny látványában...
Hogy ennyi idő van még hátra: ő máris létét kiaknázta?
Messzire mászott Wetlust szigetén a homokszemek szótlan tapadása:
értékálló körvonalból domborulat, és fehérnemű látomással.
Noha van benne folyadék: nő is, sztár is: követett és lekövetett étvágyak!
Ott áll a lemeztelenedés minden idők póruspanoptikumának középpontjában.
Kék diódák bársony vonalmetszése alól a kőnél jön fel szétázva.
Liquid assets és display mode, csak a füstgépek hiányoznak – ezrek méláznak.
Köpcös Harangkeblek! Bánat? Mikor a térérzékeny felsejlés fókuszpontokban támad,
s külső nemi támpontok tájain a levásárolt hálóingje önnön hasonmása.
Kétsoros tetoválások itt most végtagon. Holdöblös melleken vakufényben: hogy szárad!,
hogy hergel!! a megbolondult bronz bőrön a kisportolt, cuppanó csobbanáshang,
s magasból egy bimbó virít, míg máris egy másik lengi be a szemhártyádat.
Kéz, bikini, csipke, vízcseppek: csontszínű homlok az optikai áradásban.
Antropomorf mániák közt a homokóra alakú elmúlás eltűnőve, női délibáb pang,
merevedik ki keringeni végtelen számú képeken – mind átmásolt, lementett rang,
s a kölcsönös izgatás omlós húshajlással kalodát varr önmagára! Nyakigláb agy,
minden egyes mozdulat köré kontúr, konditerem, test, tükörreflex és megedzett vályat
fazoníroz fajfenntartó félelmeket – a kukkolók öröme ez, pénz és nyálhab.
A párhuzamosító végül szemfenékre lövi a buggyanó effekteket, ettől ég ki a szem, alig lázad!
Érzéki csóva, az első réteg lezüllés, egy világ, ami már csak így lát: Dante baseball sapkában.
Termékké keményedett testkép, emberi kivetülések akár a Carl's Jr. lelki világa.
Reklámformalinban megörökítve lenni: fokozott fétisek bálványa, aranyló szájszag!
Hosszú ujjak piroslása, erős erezetek közé szedett szemöldökök, mind hiába!
Mert egy szép köldököt látnak, vagy egy gerinc csigolyasoros árnyékát: fáradt,
eltakart megszállottságot, mely a mutatás iránt érez, és felemészti az önimádat.

Egy polarizált szűrőn átengedni.

I will not be denied – üvölt az üzenet!

Aztán meddig.

 

 

 

 

Legyen: ez a vége

Várományos vérbosszú?
Vérvétel gyémántból?
Kiraktad száradni?
Végítélet konfekció?
Vígasz világtalan?
Itt van a fületekben.

 

 

 

 

Kultúrpolitikai vers 2019-ből

A Toldi Klub nekünk füstös kultúrkocsma. Öregek ÉS fiatalok.
A bárpult egy kis deszka-pulpitus volt, amögött állt egy szótlan lány.
5-10 üveg ital. Megittuk, vége. Haza lehet menni.
A Szimpla? 1 CD szól, az is Thievery Corporation. Napközben 20-an vagyunk.
Este 60-an, és akkor már nagyon sokan eljöttek. Nincs kidobó, zsibvásár, őrület.
Nem álltunk sorban.
Nem motoztak meg mindenütt.
Még volt vegyülés.
Még nem volt selfie.
Még nem az volt a legfontosabb, hogy ki kivel.
Sorozatokat az nézett, aki elvált vagy túl volt az első öngyilkosságán.
Még volt szájhagyomány.
Sorok között olvasás.
Másolt zene.
Szűrők.

Akkor mentél el valahova, ha eleget hallottál róla.

7-8 kocsma a Zsidó-negyedben (ma Bulinegyed),
össz-vissz 50 hely az egész városban, már ahova érdemes.
Nem volt dömping, 4000 koncert naponta,
hogy csak úgy kapkodják az emberek a fejüket,
hogy aztán végül lefejeljék a facebook dobta számokat:
hányan mennek – kattint – akkor én is – vágja rá kipurcanva a kukkolásba… –

Bazdmeg.

Nem kellett sok a boldogsághoz. Hol találkozunk? Legyen az Íjász. Akkor ott!

A Kávés Katica sem hűlt hely még ekkor, hanem sörtörténeti emlékhely.
Kovács Gábor “Maláta” bőbeszédűsége az alsó kádas erjesztésről.
Rokkerkocsmák szerte-széjjel: A Székely utcai tényleg hiányzik minden éjjel!
Az Isolabella Café, marad Cseh Tamás után a zenei pátosz és a Polo Pub is más nélküle.
A Lánchíd Söröző feleakkora mint most, sötét, de nem kétes,
és az átlagközönséghez képest nagyon fiatalnak érezzük ott magunkat.
Az Andrássy Palota lépcsőjén – mi, kicsik – bakancsban, taréjjel elheverünk,
míg a nagyok szétpogózzák a dísztermet odabent és más lábán az acélbetét,
ahogy hozzám ér az összezsúfolt tömegben: azon érzem, ahogy a pergődobtól remeg minden.

A Maros Vendéglőben ortopédcipős nénik, fehér köpenyben,
a kertben mindig van hely, a kutyát ide be lehetett már ekkor is hozni,
amiből – kutyahurcibálásból – divat csak később lett… a félköríves kert hátul,
Radegast feliratok, kaleidoszkópos ablak, mesés!
A közeli Tabán Teázó hátsóudvarán apró asztal két kis székkel. Terasz.
Bent minden Gaulois-ban pompázik: a kék, a kék mindenütt!
A Rudas fürdő oldalában a Romkert egyfajta elvonulás, inkább pénzes, mint ledér.
A Tabánban amúgy ekkor már nincsen túl sok legendás koncert,
az LGT buli óta eltelt néhány év, csapatukban csak az idősebbek vágják, mi az!

Átmenni a hídon és már ott is van a Grinzingi: főtt tojás megsózva, kemény fröccsök!
Szemben a Panic Pub: az tényleg Mos Eisley bar volt, csupa alvilági forma.
A Ráday Kupola tele szélsősökkel – szkinhed, ősmagyar… hogy megy ez?
Ne ess ki a jelenetből, találj közös témát, leginkább beszélgess. Így ki is jutsz egyszer.
Mint a “Piros” becenevű kocsma, ahol a péntek volt a hosszúhaj, a szombat meg kopasz.
Itt a Bercsényi utcában keveredni tilos.
(Verték már szét a helyet elégszer.)
Mi csak Ászok Sörözőnek hívtuk (a cégér után), innen mentünk át a Mozaikosba,
ahonnan a Libella már egy köpésre volt – kitűntünk, a kicsit durva külsejűek.
Az V. Bejáró csak később került a pixisbe: príma kis lokál volt, és mire harmadik?
Vagy negyedik nevén Tandem-re keresztelték át, már rég feladtam…

A Károlyi kert oldalában a Csendes Étterem tulaja röviden: nők és lóverseny.
Barna boxokban lehetett ülni, mint akkoriban mindenütt – ez is egy régi hely.
Az Alföldi Vendéglőben még bácsi van, nem márvány-smúz és légypapírral Heló, tourist!
A Centrál Kávéház pincéjében színész-klub üzemel, nem csak egy vécé ez.
Kis szeparé, ahova a konyhán át lehet bejutni, így kímélik a művészek látványától a
régmúlt művészeinek hangulatát kereső vendégficsúrok és -primadonnák lelki állapotát.
Beállunk a szolgálati elé, igazítunk magunkon. A szakács nyit nekünk ajtót a Cukor utcában,
előre megbeszélt jel szerinti csöngetés van, és mi szótlan megyünk be.

Keresztül a konyhán (amazok ott főznek), suhognak hosszú kabátjaink, irány a föld alá!

Föld felett a Turiszt nevű kis hely csalogat: Zsinagóga, erővonalak, szoknyák.
Immár az utca elején a Skal nem tudom mi, de Katapult volt a helyén:
200-an bent, ugyanennyien Biatorbágyon ha elég volt Budapestből: napokig roptuk.
Baráti kör, 17-től 68-ig korosztály nélkül, együtt. Pokrócok, sajtreszelő hangszerek.

A Nagymező utca élet és pezsgés ez időben: Konzikert, Moulin Rouge!
Hova lettetek?
Rocktogon a Jókai utcában.
A Cactus Juice csíkos tapétás világa.
A Kiadó éppen megnyílt.
És a Piaf. Ez a retesz-mögül-madamme-mér-végig élménye és ha bent:
dől a lé,
bűnözés és művészek zsibongása: vasajtó, szex, poros tükrök. Bársonyos kínok.

A VI. került elvont kezdetben. Picasso Point – a Hajós utca ezzel együtt volt menő,
s a kis eldugott galériákkal a belsőudvarokon, hozzá a helyi Hentes remekművei.
A Hunnia az egy mozi volt a Wesselényi utcánál: az Arany Jánoson odalent más volt.
Nekünk az After is megmaradt Irish Cat Pub-nak. Volt egy pub-os világdivat,
nagy hullám, 2004 előtt Pesten kevésbé, de miután az írek voltak az EU-csatlakozási
partnerek a magyar fél számára, és kezdett a Flatley láz is lecsengni: nyitottak helyeket!
Valójában rengeteg ír fektetett be akkoriban.
Állati sokan lettek átverve.
Legtöbbjüknek nem hozta be a befektetés a várt hozamot.
De azért az kedves, ahogy a Ráday utca egyik első bárját egy ír falu nyitotta,
tudtommal összedobtak, hogy ha jönnek, legyen biztos kiindulási pont a tántorgáshoz.
A Párizs-Texas megvan még? Az volt az első hely a Ráday utcában.
A kálvin téri hajléktalanok fölött gőzölgő mázpékárukkal traktáló mai Princess Pékség
és a környező bóvli helyén pedig a Csa-Csa-Csa kabinbár, sok kapszula-party, bakelit zenék!

A Barrio Latino nekünk Szilvuplé.
A Fészek a Kossuthon Desperados.
A Ghetto Gulyás is Szóda marad: alsó szintjén a pesti párás, fülledt zsúrt csap!
A La Bodeguita Del Medio, az meg az igazi Fészek:
alagsorában fergeteges, hasonszőrű, dekoltázsos tombolás.
A Corvin tető nekünk inkább Müszi.
A Semmelweis kampsuzbővítése Tűzraktár: romház, lángoló olajos hordók, huzat!
A Keret Klub még úgy, hogy Roland csinál kaját,
és nem a hetente felbukkanó más és más pultos alter picsák:
akik elküldenek a francba, ha kiszolgálnak zárás előtt,
és ez a vevő hibája, mert perkálj, mert ő menne…
… vagy titkos kamerákkal jönnek nyikhajok lázítani a tudatlanokat.

A Trafó bár Tangó is egy különös hely volt: performance és koncert utat mutat!
Az Omniwore Gallery nekünk Chinese Character Contemporary Art Space.
A Király utcát Király utcának hvjuk, nem Majakovszkij-nak, ne izgulj!
De azért azt nem várhatod el, hogy Elvis Presley tereket soroljak itt fel…
Miki egér körút.
Mesebeli hősök tere.
Vélt Szabadság tér.
Kit dob ki utca.
Lefokozottak sétány.
Múzeumliget.
A Kertem felszámolása és a mellette egykor állt Novus műveszeti suli: por és hamu.
Visszatérve innen csak a VI. - VII. kerület határán, mint kötéltáncos
két különálló kisváros leheletnyi demarkációján egyensúlyozok.
Eltűnt minden.
A Kuplung, ha már eltűnt, nem lesz Boutique Hotel emlékeinkben.
A Hableány is Caesar Söröző marad, és kész.
Szemben a Boulevard & Brezsnyev is megmarad, ping-pong ájulásig!
A Sirály egyfajta Vesztegzár a Grandhotelben jövőképet zárt ki önkéntelen.
A Komaji mindig tudd, hogy Gyuri bácsi Grill volt: kajálások éjjel 3-kor!
Pálinka egy üveggel – semmi gond -, esernyőt is kaphatnak az urak – semmi gond –.
S a Klauzál téren a nyilvános budival szemben az első Ellátó, a kocsma,
nem a kert, nem a HIVE, nem ezek: itt voltál lelkes hajnalig, volt maradás:
vacsoráztam este 8-kor, ittam éjjel 2-ig és vacsorázhattam újra!

Ilyen hely már nincsen.

És a Múzeum Cukrászda helyén mi nyílhat, örök rejtély.
Ültünk ott hajnalokat: Quimby, Hiperkarma, egyéb zenekarokkal.
A Rákóczi Pékség nekünk nem egy szakadás az utcaképben.
A Macesz Huszár nekünk még Kőleves, jazz bulik a pincében.
A JELEN is jól indult, nem volt gyertyafényes fáradozás, egyszerűen zenéltek.
Szemben Treuer kocsmájában együtt főztünk, együtt újéveztünk, mertünk!
A Kino Café nekünk Szindbád Mozi.
A Széll Kálmán tér nekünk Moszkva tér.
A Corvin-negyed nekünk Ferenc körút.
A Grund nekünk West Balkán.
Azt mondja egy ismerősöM. ezzel a sok átnevezéssel nem csak ki van húzva
alólunk a talaj, hanem generáció van létrehozva: régi nevet használsz, a fiatalabbak kinéznek.
Nem érdekel.
A Pontoon nekünk még Valyó – kis tér lakókocsival, tánc a felszórt homokban.
A Kelet Kávézó nekünk Szonáta Presszó. És a környék csendes.
A mindenit: Az új Napoletana pizzázó nekünk egyértelműen Wichmann marad!
A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér egyszerűen Ferihegy.
Köztársaság tér.
Államformaságok.
Stukkerkuvasz.
Trikolor-teletext.

Fájhat annak, aki elvétetette a kijáratot.

Deus ex algrebra.
Ha a kultúra egyik modern bölcsőjét eladjátok – az irgalom mily hazug.
Voltak terek, évszázadok óta zajlik az átnevezés… de eltörlés? Ez új.
Vagyunk és maradunk.
Itt van a város, mondták régen.
Ragaszkodás vagy lokálpatriotizmus?
Csipás ráébredés a versenyszféra mámorára,
vagy aki ha belép a Parlamentbe és látja fényűzését,
azonnal beleőrül az ölébe hulló hatalomba? Máshonnan nézzük.
Már nem vágyunk el, de még nem adtuk fel.
Kandi álmok kicsikarva vagy kísérteties nosztalgia?
30 évesek vagyunk?
Hogy ki lett 40?
Azért a Ferenciek terét azért nem mondhatjuk Felszab térnek,
mert azonnal lekommunistáznak. A Művház is tabú, hej politika!
Mindet bezártad?

Liget Galéria?
Dorottya Galéria?
Sixtus kocsma?
Vera Jazz Café?
2 hetente kiállítás megnyitók a Vittulában?
Móri Borozó?
Jósika utcai Borozó?
Annak sarkán a Csengerynél a Pikkoló söröző?
A Nothing but the Blues pub, zsebpénzből csülkös sztrapacska?
Zsiga bár?
Suszterinas?
Óbester?
Hogy a For Sale Pub-ban vacsorázni nem luxus?
Az Old Man's-ben az élőzene?
A Fat Mo's milfjei a gimnazistákkal?
Az Opera oldalában az első, a kicsi Morrison's?
A Macskajaj Music Pub a TV székháznál?
A Süss fel Nap naiv kifinomultsága ornamentikás oldalbejáratával?
A Kultiplex udvarán összeveszni valakivel, aztán együtt be a DNB szeletelésre!
Almássy téri Szabadidőközpont: 4 emeletes beltéri fesztivál és úszómedence!
Hirtelen, mintha idősíkot váltottunk volna, felszívódott egy város.
Az, amiben addig éltünk.
A Nincs Pardon-ban keringőzés?
Vagy mikor a forgalom leáll a föld alatt, torlódás van a mélyben,
egy szaxofonos utcazenész rázendített és az emberek párokban lassúzni kezdtek tömegesen!!!
Késik a metró…
A Roham bar a Vas utcában és színes magazinjai?
Élnek még, akik ezeket mind üzemeltették?
Akik a pultokban álltak naphosszakat?
Hol vagytok, emberek?
Hova van el egyáltalán helyéről a Tejbár a Madách térről?
Ahol a pacás-pecsétes kocsmáros ha elaludt, éjjel-nappalivá változott a kricsmi:
önkiszolgálás vagy őt ébresztés közben a pult mögé benyúlkálókkal viaskodás?
A Fűvészkert és a Nababe afrikai klubok?
Hova lett a Sahara étterem és mellőle az arab zöldséges,
ahol a pult alatt vettünk kazettákat, máskor rózsaszirom-szörpöt?
Hozzá vagyunk szokva, hogy nincs éjszakai busz.
A mi időnkben nem volt.
Hozzá vagyunk szokva a tablettás borhoz,
de hogy 800 legyen egy fröccs műanyagpohárban?
Hozzá vagyunk szokva, hogy aki részeg, nyugtatjuk,
de hogy melákok razziázzanak találomra minden kapuban?
Egy szó, mint száz… a hallgatás mint szolgaság és az eltűnő ismert tér,
mely lelki ürességgé aknázza ki azokat, akik csak azt nézik, milyen a hangulat.

Mi van most?

Ne higgyétek, gyerekek,
hogy a Kék Ló meg a Gólya előtt nem tűntek el helyek.

 

 

 

 

Női lélek peremén egy hajtűkanyar - Jennifer Lawrence, lóg nekem egy piával

(poem about Jennifer Lawrence... she still ows me a drink)

 

Az évszám nem fontos - a hírek rég felégették.
Vagy 10 éve járok a Vittulába, mindig béke van.
Aztán a törzsvendégek eltűnnek, a város annak jelét,
hogy a morál avitt vonás rég hírül adta. Fény tapad
mégis könnyágyakat megvetve, és remeg a szemfenék.
A legtöbb bárban már egy hétig sem ugyanaz a személyzet,
vagy olyanok mennek pultosnak, akik nehéz
lelki terheik' a visszajáró kuncsaftokon élik ki… lenéznek.

Így esett, hogy sok reményt nem tápláltam a hely iránt.
Már a többedik generáció taknyos verte nyálát a kassza felett,
noha dolguk egyszerű volna: vendéglátás – szád zárva, legyél vidám.
De az, hogy privátbulik legyenek, elmenni az elvek mellett,
ilyen korábban nem volt. A Vittula nyitott, az ajtó kitárt,
hiába csinálsz koncertet vagy szülinapot: jön az is, aki kíván,
nem csak az, aki meghívott. Ehhez képest Hollywood piál
éppen ott, ahol én szoktam, és ott pletykál, ahol én a pletykát leoltom.

Mire a székemre leültem: feltűnt a nagy izgatottság, elmélyült a hiány.
Máig nem vagyok benne biztos, hogy ezek a fiatalok felfogták.
Kamerákat láttam hirtelen mindenütt: piros fényük mindent kitárt.
Ekkor megkaptam italom, a tömeg fordult, elhűlve ült tekintetük Jennifer combján.
Nézem, ez meg ki. Libben befele, estélyije túlzás, ez most a színésznő vagy más inkább?
Nekem az jobb volna, ha a Kentucky kiscsaj, aki kocsmázni testőr nélkül kijár.
Szép, szálkás karú fekete hölgyek, mint később a Black Panther című filmben.
Hozzátapadnak. Olyanok, mint a pankrátor kuzinok, a sminkes komondorok, uzi-top banda.
A Passengers (2016) című film 50. percének elegáns fekete bevonulása nyitott háttal, kifutóléptekkel.
Ez megy épp végbe, és én még inkább visszafordulok a bárpultra. Ez sem lesz egy nyugodt este.
Ahogy mellém lép: ennek a nőnek az arcán derű, meglepettség és kalandvágy. Egyfajta naiv rácsodálkozás.
Körülnéz, forgatja fejét, megvizsgálja az árakat - nyilván érti, hogy most van ott, ahol helyiek is...

Ha nem lennének a kamerák, én is nyugodtabban innék. Ki tette azokat oda?
Mire kiderül, az egész história vége biliborogatás, és akinek van esze, falnak rohan.
Gondolom, a nyíltan tolakodó bekamerázás a testőröknek is feltűnt. Kopasz kobak,
pazar paróka, csavart kapucni vagy wifebeater-es félmeztelen hónaljodvak:
mindegy. A látószög itt most minden, s a halszemoptikás zoom a helyzet méregfoga.
Ha nem veszik, J-vel dumálunk – az jobb lett volna. Így az első jelre, akár valami csorda,
valami erdőszéli szórtfényű tisztásokról a sűrűbe: berohantak. Jennifer landol a szeparéban.
Nincsen kora, nézem, amerikai, gazdag, fiatal – kombinációnak lehet csoda,
életcélnak viszont soha… látom, ahogy kilöttyen egy idős fószer bora,
s ő Jennifer-hez simul. A Hollywood-i kép: a színpad elkíséri őket mindenhova?

Mikor felmegyek a kocsma elé, Jennifer már kint is van. Nem figyeltem oda.
Hallgatom, amit összezagyvál, nyilván azt hiszi ő is, a másik is, hogy az angolom nulla.
Itt az Ázsiai puszta szélén, ahol Európa totálkáros része réved és a jogállam is tropa.
Pedig vagy 4 nyelvet beszélek, s az ő dialektusukhoz szókincsemet nem hangolom újra.
Egy kislányt látok, akinél a szakmai fejlődés megelőzte az önmagát megtalálást, mende-monda
minden probléma, minden új élmény is regénnyé növi ki magát: a fiatal nő minidg jobban tudja…
… vagyis ez egy gyerek. Klisék között kihallom, hogy itt szakítás lesz. Ha zsurnaliszta volna,
aki én vagyok, ezt el lehetne adni. Már filmforgatásokon is eszembe jutott: fotók, titkos buja
és szakmametsző kiszivárogtatásokból, akik megélnek: hogyan kezdik? Marad nekem a bordal.
És Jennifer idegesen pöfékel, és rám-rámnéz, mint aki sejt valamit, aztán az érzelem az ura:
Hogy Aronofsky így tett, hogy ez a kapcsolat már hulla… hogy most mi legyen? J-Law fújtat.
Visszamegyek, nem érdekel ez a kúra. Segíteni tudnék két szóval, ami átalakulna…
De inni jöttem, nem szórakozni – vissza hát a pultra! Mire a második kör is kipörög, nyakát nyújtva
betopog egy szemüveges bunda. A kis termetű férfi koffert hurcol magával és minden búra,
minden széktámla, minden pohár alá befilmez. Ez is a bulvárt túrja? Paparazzi van a Vittulában?
Ha már a kamera nem lett volna elég, a nekem dőlő testőrök és a sörért üres korsót lóbáló bula
mellé megérkezik a gyújtópont és robban a részeg sztárbagázs: egyik csűri, másik gyúrja!
A bundásról kiderül – vétózni próbál ugyanis –, hogy Finn, márpedig ilyen sok jár ebbe a klubba.
És hogy barátnőjének live stream-eli a helyet – a neve ugyanis, mint mindig: finnül durva!
De Hollywood könyörtelen, repülnek a korsók. S a tülekedés egyik felét én tartom vállból (untam),
amiközben iszom és tudom, itt már nem lesz jegyzetelés, agyalás, megszokott agyi munka.
De az utolsó lökés közben, ahogy Jennifer elküdi a finnt, hogy annak anyja is tudja, hogy kurva,
az egész csapat felém nyomul, rám is zuhan, és még Jennifer könyöke is a pulton kutat…
… oda a piám.
Unikum-zuhany.
Végre megértem, hogy a Veszélyes Faszfej nevű zenekar állította fel a kamera-csapdákat,
klippet forgatva, belekényszerítve Jennifert is, a testőreit meg alertbe, engem meg a helyzetbe.

VESZÉLYES FASZFEJ – micsoda áltatás, pudding meg limonádé emberek.
A kis finn, ahogy elkullog leöntve mindennel, szóval és cselekedettel.
A producer, aki nyugtatgatja a felizzott, amúgy is érzelmileg épp instabil amerikai lányt.

Állj csak meg!
TE  lógsz nekem egy itallal, Lawrence!

Erre elhajt a limuzinnal.

 

 

 

Grease Monkey, Budapest (2019)

A lépcső előtt ott egy ajtó.
Ki lépsz be ide a fagyból?
Tudod mi ez? Miért nem lepődsz meg?
El kell mondani a koncepciót, ajtó elé őr kell,
hogy úgy érezzétek exkluzív a helyzet?
Őstulok, kőbunkók, pöffeszkedés, nőhegyek?
Idődet – bárcsak TUDNÁD – A KOCSMÁBAN AZÉRT TÖLTHETED:

informálódj
barátkozz
személyes kapcsolatokat szerezz
(Magyarországon mindenben ez megy!)

Vagy neked erre is van egy app-ed, ami elmondja ez a hely miért király?
Szájba kell rágni mindazt, amit te is láthatsz? Ha nincs pontozva valami,
vagy-e elég bátor, hogy az éjszakába új helyek, ismeretlen emberek után kijárj?

Igen, akik a pultban állnak, ők építették az egészet!
Témája a helynek a Fallout videojátékból ismert enyészet.
Vasak, csövek, relék, zárak, fémlemezes csipet Jules Verne-i élet,
maga elé réved minden sarokban a csavarok púpos pompája, és sok kéve
kábel kujtorog a propelleres mennyezeten. Kábult, pumpált pépek
helyett tégelyek tömör öbleiből csurran a sör, minden dekor véglet,
minden kézzel festett félcenti mestermű… várnak éjfél utánig csülkös, elvont étkek:
forrongó húsok saját sütésű zsemlék porózus lapjain! Búcsú a gyári kenyérnek!

Készül a nagyterem: 100 négyzetméter szűken vár a buliszoba!
Készül a maja templom: kanyargó kövek körei, rejtélyes odvak!
Készül a bővebb étlap: tépett malac, coleslaw saláta, borda!
2,5 év és itt tartanak. Most szóltam erről a helyről... időben mondtam!

 

 

A dús hagyomány korai stádiuma

Álljatok le! Ne dobjatok szemetet neki! (mert fölveszem?)
A métely kontúrjai feléje görbülnek! – vádolnak üvöltő kínban.
Náluk a mutató! A szemérem zöreje serceg szőrtelen,
hozzá a szájzár zöngéi! Mindezt öntelten? – kérdezek vissza.

Hallgatnak, a fejlődés kontúrjai is itt vannak. Árad az aljzat,
évgyűrűs, elhajló, zömök egymásra utaltságban támad
a megrogyás… és máris pusztulatból a szemhéjra előfáradó hajlam:
nem más, fénytörésben testolvadkként megtükrözött ágyak.

Ez a zene "behódíttat": követni, nem lemaradni: minden nap más divat.
A Disney gyereksztárjai: 2 év és már szexjelenet.
Minden héten mást kell enni, a ruhák íve önmagából kivarrt,
a trend a gagyi, és a hiányos önképre is ez a felelet…

semmiben sem hisznek, de mindent beszopnak

A fejlődés körülményei és a figyelmet elterelők: évekig egyetlen öltő.
Köreikben körtehájú derékből tüzelő lányok tánca, _VAGY_
kis_vörös_gyermektestű, mászó cafkák: mind aktus közben férfimegvető.
Hol már aggódik a métely, a másiknak még nincs egy ránca.

Csak karikák a szem alatt – fiatal élet, a Pornhub katedrája,
ahogy elkezd rátehénkedni egy elvett gyermekkorra,
s egész generáció viaskodik önmagával, se előre, se hátra_.
-Inkább hátulról, alulfizetve, jövőkép nélkül, menekülve gyorsan!

Fal.

Mind arra hivatkozik szüntelen, hogy csóró.
A rossz minőségű szesz Kelet-Európája diákéletvitel.
A káros szenvedélyek is egy adó. Olcsó volt?
A pornó, az előfizetés, a ki tudja hova feltöltött évek hite,

és ahogy minden elődjük felszabadulni próbált, most tagadnak,
most minden erejükkel röghöz kötik magukat, néha éheznek.
A divat is egy adó. A másikat utánozni is alulmúlt akarat.
Jöhet a turkáló, ebből a trash. Klíma-vita megy: online értekezz!

Sok megváltó hajbókol ideáknak, de a villany minden szobában ég.
Tetemes tévképzetek, tömeges révedés, szabados önfelszámolás.
A latba vetett ideológiák besuvasztott félmegoldásokkal egyeznek. Százalék:

hozni kell a számokat? kosárméretbe bújtatott karrier? 1-től 10-ig pontozott csajok és kosárméretük?

narancslé százalékban vagy randipartner az alapján, hogy hányszor match-elt?

Kezdetben voltak olyanok, mint a Hot or Not, meg a RateMyFace, illetve az Am I Hot.

Majd a FaceMash, a Facebook elődje már bemutatta azt a felsorolással kettéváló bináris társadalmat,

ami aztán a rotten tomatoes, markmyprofessor, Airbnb lakáspontozás, vagyis a tőzsde mámorát,

hiszen ezt majmolja az egész világ, review, reference, aztán riport és bannolás.

Számok, mint hogy hány kidobós a szórakozóhely portája. Számok, mint hogy mekkora a nézettség,
akármekkora baromságról is van szó. Ugyanígy nem számít, mit adtál ki, a publikációs jegyzék lényege,
hogy bölcsészként hány tanulmányod van és kész. Az impact factor, ha természettudományban nyomulsz!
Számok, mint az autóversenyben, hogy hány kört mennyi idő latt. Hogy hány napot töltött egyhuzamban a világhűrben.
Hány centis a micsodája. Hányadszorra utazza körbe a világot (hogy közben mit tanult? mindegy?).
Számok, mint hogy hány kilós a Karib-szigetek akrámelyikének öblében fogott óriáshal, vagy a szarvas marmagassága!
Hogy mennyibe került? A vadászat, a színész és a focista kivásárlása? Hányas fordulatszám, hány váltó, hány henger?
Űrtartalom? Hány méter magasra lő ki a gejzír és mekkorák a piramisok. Az egész világ egy számszerűsített kártyavár.

A poligráfmasinák, a pontozott nőkké elharapódzott egymást és éttermeket bagatellizálási site-ok.
Megy egy olasz vagy argentin fazon és 10-ből 4-et ad a Margit-hídnak, a Lánchídnak 7-et. Ki ő?
A többi utána érkező ezen teljesen megalapozatlan, a tömegdemokrácia abszolút satnya eszközeit követi>
Észvesztő automatizmussal lobogtatott victim blaming-ekké kibugyogó évtizedken át akciófilmek
vérlavináiban tévék előtt élés után bambulás. John McClane, Martin Riggs, Judge Dredd világa, amivé kiszülte
magát néhány nézőgeneráció alatt turizmussá. Star Wars, az Erő jó és sötét oldala (kevesen beszélnek
a szürke jedikről – Grey Jedi –, pedig kánon). VAGYIS az IGEN – NEM alapú kommunikációnak
megfelelés társadalma. A degradáló és némiképp degenerált összhangzattan taktusai.
Dübörög a billentyűzetek és tapicskolt síkképernyők feszített víztükörszerű síkképernyős
kapuzatain az educational ID és a felhasználói fiókok Szezám-kódsora, de a tartalom
amúgy a lehető legkönnyebben hozzáférhető. Inkább mindenre igen, mintsem nem-megfelelni
és bemondani az ellenkezőjét. Jobbra és balra húzni (tinder) ez. A szociális pontrendszer is ez.
A szellemi trafipaxok kora, amelybe beágyazódik a potenciális bűn, ha van titok, ezért a teljes
transzparencia elengedhetetlen lemeztelenedési kényszerré borzad elfojtott félelmekben,
mint lemaradni valamiről vagy kizárva lenni, esetleg eltiltva. Erre épül a PR és a HR,
az outsource és a behülyít.

Az önféltés motorjának üzemanyaga a mások behódolási sebessége,
annak látványa, hogy milyen előnyök járnak az automatizálással.
We are using cookies, és nem enged tovább. Muszáj nonszensz, leokézni.
A bank kivisz minden régi csomagot, ha kell az új, fizess többet! Mindenben ez.
Az alapvető késztetés az újra, vagyis a kreativitás kiforgatott fogalomként azt jelenti
a munkaerőpiacon, hogy kérdés nélkül megoldod a felettesed megzavarása nélkül azt,
ami amúgy nem a hatáskörödbe eső feladat. Kreatív problémamegoldó képesség,
mondják a szakzsargonban, de csak annyit jelent, mint az önálló munkavégzés
és a teherbírás ötvözése. Oldd meg helyettük és kuss.

Az állandó licit és az egymást lepontozás áldozatai. Mit reméltek?

Addig nem az ő ízlése, amíg nem engedheti meg magának? – ledéren.

A szétnarkózott szenzibilitás és a bármit érzés teljes csődje.
Érzelmi rokkantak kutatnak lepukkant sarkokban maguk után.
Nincs felelet – beüvöltenek koszos vécékbe, idegen testodvakba,
és csak a belső hang visszhangja jön, ha jön; és egy rémség szalutál,

amivé válnak: épül, növekszik.  (lapos hangon búgás)

Filmekben látni ilyet, mint a Possession (1981) és a Childhoods's End (2015).

Nemrég még a Ken Park, ma meg már az Euphoria.

Film vagy sorozat: az éppenséggel elmulasztott önmegismerés,
és a folytonos egymást végzetességekbe belehajszolás...
érzelmi zsarolás baráti alapon és önpusztítás, ami segítséged kér!

Egész létalapja ennek a tömegdemokráciának a versengő kangörcs?
(az igazi bunkó pincelakó faszik, és az anyjuknál pecózók, és a névjegy-fetisiszták,
hozzá a Punisher-nek önmaguknak képzelők és a tutyi-mutyi népmesebeli fajankók)
A női oldal meg úgy lázad, hogy azt szidja, amit ő maga is elkövet menet-jövet.
Pozitív diszkrimináció: fölvonulnak angyalruhában kifutókon túlfizetett ribancok, habcsöcs
libben szájpeckek keretrendszerét adva: emancipáció… meg a háziasszonyok Tinder-köre.
(plasztikai önkeresés, vegán zughúsevők, a túlsúly harca a férfi lakásának szétverése árán,
hozzá a testkép-zavarok, a férfinak csak az ágyban mindent megtesz, aztán jégkirálynő)

Mindenkitől függetlenül magának való kiscsávók belesimulva a lustaság lenyomataiba.
Sztárallűrködő ezermillió tangás kiscsaj, aztán elkapják őket, értetlenkedés - ez az őrület.

Dugtak már meg így filmben másokat is. Ezt újra fel kell fedezni? Tessék!

Irréversible (2002)

Mouth to mouth (2005)

American Psycho (2000)

The Believer (2001)

The Fly (1986)

The Dreamers (2003)

Men, Women and Children (2014)

Fame (1980)

Inseminoid (1981)

Factory Girl (2006)

Requiem for a Dream (2000)

4 Months 3 Weeks 2 Days (2007)

Wild (2014)

Student Union / Gólyatábor (2016)

Lifeforce (1985)

Bitter Moon (1992)

Feuchtgebiete / Wetlands (2013)

Eastern Promises (2007)

I Spit On Your Grave (1978)

The Nasty Girl / Das schreckliche Mädchen (1990)

Spring Breakers (2012)

Cycle Psycho: Savage Abduction (1973)

Vanishing Waves (2012)

The Neon Demon (2016)

Secret diary of a call girl (TV Series 2007–2011)

Sex Education (Netflix Series 2019- )

de a Taxi Driver (1976) Jodie Foster karaktere is pakolva volt.
Csak oda kell képzelni. Az Alien filmek konkrétan nemi erőszak.
Ehhez képest a 2nd Life, és a Skyrim rape-dungeon mode: tarolnak!
Ehhez képest a Chatturbate. És a fisting kávédélutánok. Van hova!

Mindez ma már olyan, mint egy fekete kaleidoszkóp szemei.
Fel sem tűnik egyik a másiktól. Vagy mert mindenki így? Akarja a rémálmot?
Mint az elpöckölt csikkek a buszmegállóban, átszökve egyezni:
a tömeg öntudatában a szadizmus és tudatalattiba készülnek a reklámok.

Nélkülük nem lehet elmúlni?
Legkevésbé sem illúziókeltő.
Inkább hatás nélkül nem elmúlni.
Hozzáadni a cselekvés dimenzióját.

Ilyenekre gondolok. Állok mint bőrdzsekis pap srác, akinek nyája fel van perzselve.

Ádámcsutkámból levek folynak, fajtalan koloratúra tör magának utat.

Állok a sok szembejövő magatehetetlenség előtt: állom, de áradnak, és jönnek.

Még hozzájuk sem szóltam.

Csak egy Simon István vers jut eszembe – senkinek fingja sincs hogy az ki volt –:

Kegyetlen játék
falra hányt borsót

úgy,
hogy TE vagy a
borsó
és TE vagy a
fal...

Okos szavakban
dadog a bánat
vigyél magaddal
jövőmmel vigyázlak,
lebegő árny
koldus mosolyában
mi összeköt veled-
könnyen rád is szárad…

Életed alázata –
ha a boldogság lábujjhegyen jár…

Felmondom utoljára magamnak ezt a verset. Kimegyek csöndben és rátok zárom a világot.

 

 

 

 

Azt hittem rövidzárlat van az agyában

Bulvártippek ágyékruhában és buvárkodás egymás lábai közt?

Amikor elém áll egy ilyen leszázalékolt libidójú ember, lepereg az élete:

- nincs is jobb, mint lefeküdni egy idegennel egy hosszú kapcsolat után
- az első után pláne!
- aztán elhúzni
- még több idegen
- elhúzni
- ő díva, kikéri magának
- erre téríteni kezd
- 30 alatt örök keresésben a tökéletes férfi után
- kamu
- felcsináltatja magát
- 40 fölött ő majd segít a többi nőnek
(hogyan jutnak el ide?)
- most ilyen a teste, később mindegy
- ha más is, én is
- miért ne?
- az egész világ ezt csinálja, de unalmas vagy
- a szomszéd lelécelt Dubaiba
- a modelkedés kemény meló
- így lett rádióműsorom is
- könyvem is így lett
- végre megtaláltam magam
- a filmgyárban van ingyen drog
(ne siessünk ennyire előre)
- a Sixteen magazint a 10-13 évesek olvassák
- az ő testük ki van-e már arra képezve, amit a magazin szajkóz?
- a fejlevágós videók zsebből, órán, darkweb-es általános iskolások
- iskolai vécében márkás ruhákért testrész bérbe, percenként számol
- anal to deepthroat swallow blonde teen slut sex activity gangbang
- a zsúr álca, a gyerekszobában saját tévé, ahova beköltözik a pornó
- jöhet következő nyáron az eldurvulás
- szedj gyógyszert, nagyobb lesz a cickód
- győzködik egymást
- beleviszik egymást
- megrontják egymást
- feküdj le vele, legalább lesz még egy skalpod
- gyógyszerre inni, elhajtja a nem kívánt terhességet – ezt olvasta legalábbis
- újult erővel miss szexi, mehet a partykázás!
- gólyatáborban minden feladat ment!
- banán tejszínhabbal
- üveget szájjal
- négykézláb nyakkendőlasszókkal
- készen áll az egyetemre
- és ami azután várja a munkaerőpiacon
(hogy aztán kiderüljön)
- ő ebből nem űz sportot... másnap mással kézenfogva szobára
- váratlanul női jogok élharcosává lép elő
- felnőtt nőnek tartja magát, ezért csak titkon ribanc
- visszaemlékezni nem akar az ismétlődésre
- még csak 15 vagyok
- még csak 19 vagyok
- még csak 22 vagyok
- élni akarok!
- élni akarok!
- élni akarok!
(ki akadályoz benne?)
- mert azt mondták mások, hogy ketyeg az óra
- milyen óra?
- azt még nem tudja...
- de tudja, csak nem akarja kifejteni, ciki
- úgyhogy most kell
- nem emlékszik a tegnapira
- múlt héten is ezt mondta?
- hüvelygomba?
- Chlamydia fertőzés?
- HPV?
- Trichomoniasis?
- a gondozóban mást mondanak...
- (idézem) a mikrobiom egyensúlya megbomlik,
azaz az eubiózist diszbiózis váltja fel,
az a legkülönfélébb kórképekkel,
így a bakteriális vaginózissal vagy a hüvely gombás kórképeivel járhat együtt
- továbbá:
A nők közel kétharmada félrekezeli intim problémáit Van megoldás a hüvelyfertőzések ellen?
- Vény nélkül kapható gombaellenes szerek?
- irány a dohánybolt, irány az újságárus, onnan a kocsma
- a Glamour közhelyszótárai kinyílnak!
- a vígasztalások másik sora: édességzabálás, chips, maszturbálás
- kotonra nincs pénz, nem maradt
- amúgy is a férfi dolga
- hozzon ő
- hát legyen már férfi
- de hülye voltam, megint belém
- a nevét sem tudom
- felvettem face-en?
- ez ő?
- az nem lehet
- találkoznunk kell Zsuzsa!
- mindjárt megbeszéljük, de előtte...
- és a Sex and the City mondattana
- a Sex Pistols ruháiban
- végül minden erősebb nála, ami körülveszi
- egy világ, ami a felszólítómód egyeduralma!

Mind azt hangsúlyozza, emeli normává, hogy a boldog áldozat magabiztos.

Ágyék által megcsáklyázott agyvelő,
ami loop-ra van állítva_
primer ösztönöket felkorbácsoló pop-kultúra,
nehéz máz,
belefulladnak önálló gondolataik

 

 

 

A Hipszter defíniciója

Csodás lány, odaadó lány.
Találtunk egy délutánt, amikor.
Elmentünk egy turkálóba.
Olyat én még nem… ez hogy lehet???
Ez nem a Jaj-Cica, de nem is Retrock.
Csődülnek be az emberek és visitoznak!
Kint megállunk, lekötjük a bringát.
Látod, mondja nekem, ez az a hely:
ami előtt egy csoport hipszter áll.
Igen, mondom, sí-anorákban mackónadrággal,
fejpántban zakóhoz, stimmel.
Ahogy bemegyünk a hipszter definícióján
töprengek nem túlzott megeröltetés árán.
De az a látvány! Odabent tépik egymást a nők,
rángatják a rongyokat! Löködés, vonulászás!
A bejáratnál álló táblára nézek: 350 HUF.
Kérdem, ez akkor az, ha 2000-ért nem ment el máshol,
akkor megy egyre lejjebb, míg végül az itteni üzeltvezető,
gondolom, két nő, akik kijárnak külföldre göncökért,
(amiket a Caritas meg a Vöröskereszt meghagyott,
és az 1-2 EURO / kilós cuccokat adják itt el drágábban):
be nem mondja az ügyeletes bolti eladónak, hogy cicmic,
holnapra legyen üres az egész, jön az új árukészlet?
Azt a választ kapom, hogy van olyan is, hogy 200 HUF darabja.
Értem...

Tehát a most az ajtón bejövő, kótyagosan bebuggyanó brit,
meg élek mentén besasszézó német fiatalok
(turisták és diákok) lényegében visszavásárolják azt, ami otthon
amúgy nem kellene nekik? Ebből csinálunk divatot?
Helyeslő választ kapok. Közben találok egy szép kis darabot:
Berlini tűzoltó egyenruha. Jöhet!

Aztán, ahogy a kasszától távozunk végül összeáll a definíció is:
(mint valami furcsa látomás, amiben a Sakura ünnep, a hazai Tiszavirág jelenség és a szibériai Tegzesek rajzása eggyé összeáll)

Data streams. Systems. Nothing. So they fight with their appearance.

Lázadás, amikor teljes a kitárulkozás - a Hidegháború légköre utáni világ transzparenciába rejtőzik.
Mit jelent ez? Észak-Afrikában az Arab Tavasz idején - még csak 8 éve volt, de TV sorozatban mérve soknak számít -
mobiltelefonokkal tartották a kapcsolatot a szakadár alakulatok, és SIM-kártyákat dobáltak szét...
... az ILL PANORÁMA nagy techno gyülekezete pedig ehhez képest 2020-ban még mindig facebook-on regisztrál?
Nagyon underground. Attila, a tulaj régóta csinál bulikat, 20 éve is ment a megőrülés odafent.
De nem volt dresscode, jelszó, ruhatár bitches, gorillák. Ilyen veszélyes lett a világ, hogy egy zártkörű bulira:
idegen közveszélyes betolakodókat várunk? Vagy ez csak az exkluzivitás illúziója már megint? De unalmas.
Ígyhát regisztrálj az életvonaladdal, hogy nehogy lemaradj. Miközben ha más is néz, azért az analóg a menő.
Sima LEICA. Vagy Polaroid OneStep+.
Álmodozás terén pedig már bármi. Hasselblad Lunar. Olympus PEN Art Edition by Suzko. Sony Alpha A99.
Néhanapján Samsung NX300 Gold Edition. Leica M9-P “Edition Hermès”. Leica M (Typ 240) fekete...
... és 56 Megapixel Leaf AFi 10. Hogy ezek közül nem mind analóg? A példaképed instája nem mondta.

Hadonássza kameráját a 40 kilós dioptriátlan ál-szemüveges laptop-lány 2 kg tojásos nokedlit bevágva egy szusszra.
Ha meg lenyom egy autós az útszélére és a lány felnijét karcolja a kereked, már nincs többé közös kerékpáros forradalom,
véletlen sincs, #me too van, a lány vinnyogni fog, prüszköl, a fiúja hőbörög: mindkettejüket eszi az értetlenség és a periférikus látás hiánya.
Sensory echo - kiscsávók, akik úgy öltöznek, mint az öregasszonyok, csajok, akik síoktatók egy Teleshop reklámból... állati dögös.
A gender tematika külsősége torzulás: visítozó fiú, mert olyan kép került fel róla egy közösségi oldalra, ami nem selfie.
Összerezzenő emberek, ha fénykép készül róluk, de közben fotózgatott önlekövetés az életük? Hát persze.
Ha ők kérik, akkor neked muszáj!!! Nem túlélőnek készülnek, hanem flashmob fame™-nek , a tömörített percember!
Nagy egyének kora, de mindenki ugyanolyan akar lenni? Tehát, ha mindenki egyformán néz ki, akkor ki az egyéniség?
Who cares? - jön a villámválasz. Nem érdekel senkit, hogy mi miért van.

Mégis fénylik: nem mernek egyedül egyéniségek lenni? Ez nem dilemma? Dekadencia? Az összekapaszkodás nem intézményes?
Nem ez ellen küzdenek? A hippik nem öltöztek úgy, mint az ötvenes évek... nagy a nyomás, most nem volt idő készülni?
De az összeturkált dress code nem egyfajta uniformis? Vagyis egy divat-militarista aktivizmus, amiben dominál a drill?
Neccharisnya frakkban kiszőkített séróval RUN DMC tornacipőben és a tányérsapka árnyékában csillámos szemhéjjal? 
Menő hát! De félelemből úgy összeállni, mint egy halraj: egymásba bújva túl lenni az életen? Félelem a más véleménytől,
félelem a párkapcsolatbeli csalódástól, félelem a családtól, félelem, hogy a közös kutyázás igenis gyerekpótlék,
eleve félelem a gyerekvállalástól, mert exisztenciális félelem van és félelmetes szülésjelenetek filmekben: szar példát láttak csak!
Eseményekre azért megyünk, hogy ott olyan kép készüljön, ami által hiteles, hogy ott voltam? Már fel is van töltve.
Mennyi törés. Mennyi dráma. Már 1998-ban a Cowboy Bebop-ban is volt megjegyzés a már akkor is közismert hipster-ekre,
(ez ide csak most ért át ennyi idő alatt?) és nem épp pozitív kontextusban. Tehát a Cowboy Bebop szereplői...
... nem szeretik a wannabe-kat? Ezek után akire vonatkozik már meg sem nézi ezt a sorozatot? A Kawaii kultúra terjeszkedik?

Mintha a japán Harajuku negyed járna már csak előbbre, sebaj, a végén úgyis minden megfeneklik a cukiságban:
gyerekszobákból elhurcolt, a kamaszkorokból deportált tömeges megmásultság és önképzavar!
A cybperspace anime táltosai fetrengenek, a tüskés gumicukor sajtó hőzöng, a smink álarcai horror.
De a mai fiatalok mit tegyenek emellett a múlttal. Hogyan olvasnának visszafelé? Mennyit, kinek?
A Gyűrűk Ura többezer oldala Numenor és a Valák világáig vissza, éneklő őshomály. Jókai felejtős.
Az IPM vagy a MAD magazin? A tömeges képkockák és Youtuber-ek szemhéjjal aratott tarlóin?
A Star Trek 1200 epizódja: 5 évtizeden át ívelő pedzegetett jövőképek franchise-zá, gyáripar...
A Starskey és Hutch, a T.J. Hooker, a Magnum, az A-Team, a Buck Rogers, San Francisco utcái...
Pop ipar Madonna + Michael Jackson előtt? Modern, sugározható zene Elvis, Jerry Lee Lewis előtt.
Aronofsky, Tarkovsky, Jodorovsky, Polanski, Menzel, Kieslowski, Fellini, Antonioni, Pasolini… Ettore Scola.
… hol van erre idejük, a világgal lépést tartás kukkolásba torkoll napi 8 órában: egymást, mindent!
És a rajongásig felhasadt analóg világ iránti nosztalgia? Hogy kövessék visszamenőleg? G.I. Joe van-e?
Neveket, márkákat, mint Matchbox, HotWheels, Micro Machines, Hasbro, Baidan toys, Hot Toys... Lego, Playmobil, Duplo?
Made in Macao - rá van-e írva? Eljutni aztán vizuális nyelvezetben a Hanna-Barbera-tól a Studio Ghibli-ig.
Warner Bros vagy Disney? Cartoon Network-tól az AdultSwim zavaros világáig nem csak rajzolt erőszak plusz!
Kövesd, kövesd... Arc-összefolyt-képernyő, pánikszerű lapozás bőrkeményedett ujjbegyekkel, ki kivel mikor mit!!!
Elvégre az egész média-boom és a gossip tenger lényege egy Ovidius-i crypto-katarzis: labirintus cyberprofesszió!
Online Asterion™, az információ termeszvára, bináris csomaghalmazai a rhyton formációk testes agytöltelékeiként!

Egészen elképzelhető, hogy a retro farvízén a kialakult múlt újraértelmezésévé váló hipster korszak:
éppenséggel nagyon is intelligens módon próbálja átmosni magán a múltat, időhiányában egyszerre,
azonnal, rögtönből fakadó rögtönzéssel az egészet! Ezért tűnik katyvasznak. Aki érti a kódot, érik.
Aki a ruházatba belelátja azt is, hogy túl az olcsóság és ruppótlankodást leplezésében: van logika!
Ezért vannak a Britpop után 40 évvel ismét raver-ek. A 90-es évek után újra goa trance hordabulik!
(de hogy mindenki úgy csinál, mintha az ő seggéből bújt volna ki egy stílus? Ez a múlt, picinyeim!)
Ezért vannak grunge és garage és punk típusú próbálkozások! Ahol ennyi múlt van, hova a jövőt?
Csinálni? Előbb fel kell fogni, mi volt: egyik ezt, másik azt emészti, dolgozza fel, stílus, filmvilág.
Mint egy nagy, szorgos, vehems hangyaboly: emésztik magukat át a megtörténteken! Pereg az óra!
Robot-brummogás, bar-kód, design-affiliáció, codek-kártyavárak, composit művégtagok, IT crowd!
A végén csak révbe érnek, akkor is, ha ez azt jelenti, fel kell nőni: misfits, marginals, figyelem!
Csak az furcsa, ahogy ez Budapesten torzul: rongyokban az újgazdag kölykök alternatív,
peckes kis messiásokként, mellettük sálas sokoldalúsággal a szivárnáyos divat zsebdiktátorai, MOME manók!
És sok-sok valódi csóró, távol a belvárosi trend-tornádótól lesik, lapozgatják instán: mit is kéne!

Hogy ez most megint egy mánia-egyház? Egy fashion-folklore? Egy szektázás? A csóró enged itt is.

Csórók, akik gazdagnak akarnak tűnni: akadnak szép számban. Az eredeti elképzelésben
a New Yorki és más nyugati hipszterek, azaz dúsgazdag tejfölös képű nyikhajok
teljes penthouse-elkényeztettségükben és unalmukban a méregdrága ruhákkal
már nem tudták egymást meglepni és ráunva erre inkább a szüleik-kori, számukra
mulatságos ruhákat vették fel cinizmusból, amivel egymást fancy bulikon sokkolták.
Nem kis mértékben a szülőket banketteken és díjátadókon, hogy édes fiam, ugyan már...
Nálunk ez az össze-visszaság már persze máshogy csapódik le, az eredet elvész.
A gazdagságot valódi státuszszimbólummokkal kifejezni képtelen emberek (proli by birth):

szüleik elvágyódásait, eszképizálását, minden elfojtását vezetik le generációátugrással.
Akik egy külföldről jött módszert kifordítottak. Tudatosan rongyos? A bulikon így nem tűnik fel,
ki csóró és ki gazdag valójában: a máshol leszázalékolt, másodlagos piacra
kerülő ruhákból öltöző trend, ami a szabályokat felszámolást meghirdeti: hazudik önmagának.
Vagy a hazugság lett normális úgy általában, és anélkül már nem is az igazi, ami amúgy tévhit.
Ha lenne pénze, nem így öltözne – akkor fityegne a Guccsi, a Szvarovszki, a Konsanszky,
az Anna DAubner, a Nubu, a Je Suis Belle, a Heni Herold, meg a Nanushka természetesen...
Valójában halálosan sznob szabálygyártássá válik a gagyi, a trash, a szakadt:
úgy lázad, hogy conform,
úgy keres generációs kohéziót, hogy az előzőét parodizálja,
így lényegében önmagából is gúnyt űz, de ez most menő,
és úgy hirdet szabadságot, hogy a másikat tetőtől talpig végigméricskéli.
Ha kiteszed a fotóját valahova, szörnyülködik, hogy ő szarul néz ki, de egy köszi már nehéz.
Házibulira elhívva jönnek az elvárások ahelyett, hogy megköszönné, hogy gondolsz rá.
Állandóan kéretik magukat. Folyton rá kell ígérni valamire, hogy meggyőzd.
Annyi event zsúfolódik a telefonjába, hogy kihelyezett memóriája végzi el a szűrést,
ő már igazából nem dönt magától: hányan jelölték be. Az sem számít, tavaly milyen,
de milyen fasza volt a DIY fesztiválotok vagy a közös főzés. Ebben Homer Simpson-ok.
Idén is győzd meg, minden nulláról indul, a telefon ugyanis nem emlékezteti, hogy jó volt.
Meghívod valahova és máris kifogásokat keres, jönnek a demands:
hogy meddig tart, hogy lehet-e később, hogy vega és kutyabarát-e.
Előbb nem az, hogy köszönd meg a meghívást, és jelezd, mikor érkezel, és kivel?
Ha ezt bemondod, kifordul a bőréből és toporzékol, hogy megalázták.
máris rohan a Toldiba és más popkult-kápolnákba kiélni külsőségektől zavaros ájtatosságokat.

A futurista pop-kultúra szembesül egyszer? The Best Hotel on Skid Row vs Secret Diary of a Call Girl? 
IS TROPICAL szenvedélyének szintjén valóban nem marad más, mint készpénz nélkül nem lehet landolni.
Tudom, hogy a ma divatos jumping photo első változatai a 60-as években készültek itt: Carnaby Street, London.
Nevek, mint Ted Lapidus, divattervező. Részletek: Charlotte Rampling opening the Jump Ahead Boutique, 1967
Dúdolva megyek hazafelé, egy 2004-es kritikai megjegyzés, Amerika 4 sorosa pörög nyelvemen:

Who you goin' find doper than him with no pen
Just draw off inspiration
Soon you goin' see you can't replace him
With cheap imitations for these generations

What the hell are you waiting for - Jay-Z ft. Linkin Park - YouTube

 

 

 

 

 

Szociofrász: A Verzió Filmfesztivál kritikája

Oly mértékig zavar az elvtelenség.

2004 óta tart ez a műsor. Remek programok, jó helyszínek.
MINDENKI MEGENGEDHETI MAGÁNAK!
Erre 2018-ban kiderül, hogy ami működik Magyarországon,
azon politika ide vagy oda, párt-beállítottság ide vagy oda:
állandóan változtatni kell. A magyarok izegnek-mozognak.
Motoznak. Ficánkolnak. A kiállításon, a kocsmában ki-be járkálnak.
Nyugtalanok. Nincsenek 200-400 éves kocsmáik, mint más,
amúgy szintén szétlőtt európai nagyvárosokban. Itt felszámolnak mindent.
Ahogy a Zsiványtanyára betett csikós mondaná: “minden apjafaszát eladnak”.

Teljes felháborodással látom 10 év részvétel után, hogy már a Verzió is ez.
Van egy jegy filmenként, ami az átlag diáknak, de a felnőtteknek is drága.
Ne európai és EURO valutalapú mozijegyeket nézzünk, nem érdekel ott mennyi.
Ha egy diák 800 HUF / óra fizetést kap, tehát kézhez ebből jó esetben 600 HUF-ot,
akkor az 1000-2000 HUF per film 2-3 óra munkájába kerül. Ez normális?
Meg hogy egy korsó sör Budapest Belvárosában 800-1000 HUF, egy óra meló 1 sörike?
Nem túlzottan motiváló, nem éppen gürcölnek a gyerekek ma ilyen áron.
ERősen nyugtalanító, amikor a 200 Ft-os pizzát zabálják vagy 175 Ft-ból csinálnak vacsorát,
és büszkék rá, hogy így egy vagy két fesztiválra sikerült majd napi (nem heti)jegyet venni.
A többi az apuka és anyuka előretolt gyereke, designer egyetem, kocsi, ők nem dobbantanak nyugatra.

A Durva Verzió: Már tavaly is voltak teljesen üres termekkel futó filmek, hárman ültünk bent.
Lásd élesebben - szól az idei szlogen! Hát lássuk...
- A Vígadóban egy Diákszövetkezet által kiutalt taknyos 600-at kap kézhez:
teremőr, ruhatáros diákmunka, azaz hostess, de nem a vetkőzős szobára járós fajta.
- 800 a cukrászdában Hunyadi téren
- a Budapest Marriott Hotel-ben szobalányként kapsz egy 1000-est!
- a Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 20/A. § alapján pályázatot hirdet: teremőr...
- A kezdő ápoló fizetése hivatalosan bruttó 95 ezer forint Magyarországon, míg az átlagbér 117 ezer forint környékén mozog...
- egy átlag vagyonőr órabér 1100-1400 HUF, országos átlaga bruttó 174 500 Forint!
- a Bohem Art Hotel****-ben 200.000-et egy hónapban és fix...
- ehhez képest 90.000 HUF per hó @ Four Seasons!!! az lebontva 500 HUF per óra?
Barbara Kerekes megjegyzését szeretem az egyik álláskereső oldalról:
"És 8 helyett 6 órára jelentik be az embert mert úgy megérős 😂 csak sose legyél beteg vagy szabin"
- 1000 a közértben 12 órázva: LIDL (a SPAR egy picit többet fizet, 1200-2400-ig), de a reklám,
illetve a toborzó duma azonos a külföldivel: vidám csapat, önmegvalósítás, továbbképzés, satöbbi.
Ilyet már Nemzeti Dohánybolt elé kiakasztott molino-n is láttott az ember... az eljárás azonos.

Ha már ott vagyunk, be is mutatkozhatunk a gondnoknak. Elvégre a kukákat is a pénztárosok tologatják.
Az üzletvezető a németországi Aldiban ( Filialleiter bei Aldi-Nord ): 3719,00 Euro brutto.
Jutalékokkal 4827,76 Euro brutto. Ez a plafon, tartományonként a gyakornoki fizetés változik:
1.640 Euro és 2.472 Euro között akár. Nálunk meg nincs 70.000 Forintja, mindenen görcsöl, spórol,
és 5-en összekucorognak 2 szobában, a többi eladja a testét.
Ebből csináljatok filmet! A budapesi DM-ben 1500 HUF-os fizetés annyit tesz, hogy 1050 órabér kézhez.
Az osztrák SPAR-nál 4.500 EUR und einen gratis B-Führerschein, azaz a zseton + egy grátisz jogsi.
Abba most bele sem megyek, hogy egyetemeken, diák kocsmákban 2019-ig
alig láttam plakátokat, szórólapokat, vagy akár azokat osztó önkénteseket Verzió ügyben…
… hát igen, az önkéntesek.
Nem marad más lehetőségük - beletörődnek idomítás szerint:
Sziget Fesztivál hetijegy 95 900 Ft - kapuár 111990 Ft. 7 napos VIP 199000 Ft! (2019-ben)
Egy TED előadás alapból 25.000 Ft. Akkor a Verzió még olcsó ezekhez képest?
Vagy ide is mehet valaki önkéntesnek (nyilván), aki főleg kint ül, tehát szart sem ér a bérlete?
Szép kis vircsaft!
A Canne-i díjas alakítás hősnője pizzázóban rostokol az estélyit ledobva.
A vízimentőből lett tűzoltó műkörmös szalonban keres többet, lásd Pugymer Péter esetét!
Az egyetemi tanár pincérnek megy. A fizika tanszékvezető metrósofőrnek.
Titkárnője a plázában szórólapozik. A város legjobb goffrisütödés bácsija kisvártatva szendvicsember.
A magyarországi filmgyárakban egész napos forgatások során a statiszták 8000 forintot kapnak,
akkor is ha novemberi utóforgatáson -5 fokban 10 órán át ülnek kint egy kis műanyag bögre teával egész napra,
ebédre egy műanyag dobozos szar rizses húst markolva fel, nézve, ahogy a stáb dőzsöl, az amerikaiak meg aranytányérról.
Az egyáltalán nem szakmabeli díszletfarigcsáló tizenévesek, néha 20-25 évesek, akikkel a műkő, a púrhab,
sok esetben a porzó műanyagokat és expoy-párát belélegezteti a fair fizetésekkel őket megillető szakma:
örömkönnyeiekt lesve ad nekik 2000 forintot óránként, így büszkék, hogy nem kell óránként egy ezresért 10-15 órázni
a vendéglátásban, poshadt pincékben a bárpultnál feketén, és mosogatni, kemencében sütni a látványkonyhának,
aminek kiszolgáló részén a turisták annyit költenek el a vásár során 5 perc alatt, amennyit ő 6 óra alatt keres, a munkás.
A casting ügynökségek variálnak a pénzekkel. Hol százezer a jogdíj, hol az egész lecsoffad és kapsz két bankót, húszezer.
Külföldön Németországtól az USA-ig több ezer eurók pörögnek egy úgynevezett kivásárlás során. Ha visszakérdezel, kihátrálnak.
A fénymásolóban meghajolnak, ha borravalót adsz. Az Emmy-díjas színésznő bizonytalanul nyilatkozik.
Hova menjen akkor a diákhitelét két év alatt elbulizott poronty?
Van Magyarországon három +1 lépcsőfok – dobogónak nem nevezném,
nincs benne semmi dicsőséges, inkább olyan, mint a leszázalékolás:
- Próbaidőn
- Gyakornok
- Önkéntes
+diák

Nem az, hogy be van-e jelentve, meg ezek. Frászt! Egyszerűen ingyér!
Emberek, akik örüljenek, ha jöhetnek! Fiatalos, dinamikus csapat, meg a többi duma.
Mint a HR, ez is egy blöff. Egy újságíróval vitatkoztam össze a még Víg utcai Kék lóban,
aki arról kántált nagyokat, hogy a magyar fiatalok örülhetnek, hisz a Sziget Kft.
Bbb.bbbiztosítja nekik a bejutást, elvégre önkénteskedhetnek, és akkor látnak is valamit.
Nem mentem bele, hogy én 98-ban voltam Szigeten először, mert akkorák, de akkorák
volnának a különbségek, hogy azt bizonyára fel sem foghatta volna középkori tudatával:
ez örömmel hunyászkodik meg. Ennek a demokráciáról vagy esélyegyenlőségről
a “kurta kaparj” meg a “leereszkedik a hatalom, adjunk hálát neki” jut eszébe.
Ez egy sokadgenerációs, vérbe beleitatott szolgaságára büszke helóta, jobbágy, felszabadult rabszolga.
Mint mikor a Bajcsy-Zsilinszkyn a Dohányboltban a csoffadt nyanya osztja és alázza a vevőt,
az összesnek beszól: miért fizet kártyával, miért nem avval, ne fotózz, ne nézelődj, mozogj már!,
és ahogy végig állja 4-5 forma, ők már idomulnak, előre hajbókolva közlik, hogy "kártyás lesz",
nehogy kikapjanak, és ha az előző meg van alázva, lehajtott fejjel kuncognak, cinikus vigyor,
hogy lássék, és hogy kiszolgáltassanak valahára. Hálát adva, hajolgatva ismét.
Ilyen szempontból egész Budapest egy Verzió Film pergése, az egész egy emberjogi dráma...
A Szimplában vagy az Instantban vagy máshol, amikor a pultos az egyszerű turistát, a helyit,
vagy a köztes nívó megszállottját, a már nem diák, de itt akar élni típusú külföldit fenyíti:
mondjuk úgy, hogy műanyagdobozból lapátolja a kaját nyitott szájjal és közben leinti a vevőt,
hogy MOST NE, JÓ?! VAN MÁ
Populáció, mely a bögyömben van. Elbontották a gyárat, amiből jönnek, ami előtt elvették tőlük földjeik?
Mint ilyen, a plebsz szónoka azt szajkózza, hogy ha már nem engedhetik meg maguknak,
dolgozzanak ott, ahol szórakozniuk kellene? Miért, az Airbnb nem ez? Hogy a lakásokat
magyarok takarítják, akik nem tudják megengedni maguknak, hogy ilyenben éljenek?
Olyan, mint a kínai gyári munkások élete: 102 pár NÁJK meg ADIDASZ sportcipőt rak össze egy nap,
de egyet sem fog tudni megvenni belőle egész életében. És ott még nincs shipping, csak anyagár!

Glastonbury-szindróma (kerítések, kutyás őrök a világ egyik első nagyszabású fesztiválját bezárkázva):
1970 Szeptember 19 óta elég sok idő telt el, de valahogy az utolsó pár évben durvult el az intézményes para!
Aztán akiknek eredetileg szólt, be sem tudnak menni rá, diákok, csórók, romantikus idealisták, satöbbi. 
Ez a kultusz megérkezettnek látszik Magyarországra: az egész gyökértelenségbe fullad, nincs semminek miértje.
Olyan álláshirdetéseket olvasnak a magyar fiatalok, hogy lehozzak őket az életről, és kettéáll mindened:

Dunakeszi - HENTES, KONYHAMÉSZÁROS

Dunakeszire, nagyüzemi konyhára várjuk HENTESEK/KONYHAMÉSZÁROSOK jelentkezését!

1. ha unod a félsertések és negyed marhák emelgetését, csontozását

2. ha eleged van a piaci forgatagból, a hidegből

3. ha nyugodtabb légkörre, nagyon jó csapatra és könnyebb, jó hangulatú munkára vágysz

4. ha biztos munkabér kifizetést szeretnél, akkor ITT A HELYED

Nálunk főzéshez kell minőségi szeleteket produkálni meghatározott méretre, formára, súlyokra, illetve csíkozni-kockázni megadott mennyiségben.

• műszakok: állandó éjszaka, vagy állandó nappal.

• heti 5 napos munkarend, 8 órás munkaidővel

• a napi étkezés biztosított

• havi egy hosszú szabad hétvége

• utazási támogatás

• egyéb juttatások

Jelentkezz hozzánk a 20/778-1576-os telefonszámon!

allas@teletal.hu

 

Vagy ilyet:

 

Zuglói kávézóba pultos-eladó kolleganőt keresünk

Város:   Budapest

Foglalkozás:       Teljes munkaidő

Az állás leírása

Zuglóban nemrég nyílt családias hangulatú kávézó-sütiző üzletünkbe,azonnali belépéssel pultos-eladó kolléganőt keresünk heti 40 órában, állandó délutáni munkára.

Munkaidő: H-P: 12.00-18.00 + SZ:7.00-17.00 (havi egy szombat biztosan szabad).

Elvárások:

-akarj és szeress dolgozni!

A többit megbeszéljük.

 

Megbeszéljük? Itt jutunk vissza a Verzió Emberjogi Dokumentumfilm Fesztiválhoz. 2019-et írunk!
És kurvára fel vagyok háborodva! Hogy képzelik! Mi ez az egész? Ki találta ezt ki?
Eladtátok a fesztivált?
Lecsapta valaki a kezetekről?
Mondjatok már valamit!!!
Jártatok az elképesztően díszes Parlament-épületünkben, és ti és a tömeges érzékcsalódás?
Vagy mára már túl sok néző lett, és mint a Szigeten anno, hogy bevihettük a kajánkat, aztán slussz,
most ti már nem tudjátok elviselni, ha fiatalok a lépcsőkön párnákkal a seggük alatt ülnek végig egy filmet?
Vagy ti 15 év alatt, amióta megy a program egyszercsak besznobultatok?
Már hogy lenne egy bérlet kedvezményes? Évről évre egyre több film van a műsorfüzetben,
így egyre kevesebbszer ismétlődik egy film, tehát egyre inkább azt érzi az ember,
hogy egy csomó dologról lemarad! Ehhez jön, hogy van egy SINGLE TICKET, oké,
meg egy bérlet, ami azonban nem az!!! 6000 HUF 10 filmért annak, aki előtte 60-ból
mondjuk meg bírt nézni 4 nap alatt 30-40 válogatott, remek, tényfeltáró munkát: nonszensz!!!

Akkor a bérlet legyen mondjuk 10.000 és korlátlan… hát nem az a bérlet?
Van a BKV-n egy vonaljegyem – az egy film. Van gyűjtőjegy (a tömb)!
Ti ez alatt értetek bérletet, ami azonban egyáltalán nem az! Ezzel most korlátozni
akarjátok, hogy hányan jönnek? Vagy a pénz megcsapta az enyvet? Vagy nincs lóvé?
De titkoljátok? Melyiket?
A bérlet az, ha annyi filmre megyek be, ahányra csak bírok!

Legalábbis 2013-ban ezt bárki megtehette, és még 2017-ben is, és működött!!! Hagyjatok az inflációval.

Jegyek: 900 Ft

Bérletek: Fesztivál bérlet elővételben 2013. nov. 10-ig: 4500 Ft,

nov. 11-tól 5000 Ft a Toldi (Bajcsy-Zsilinszky út 36–38.) és Művész Mozikban (Teréz krt. 30.).

A Verzió-bérletről

Az ötnapos Verzió-bérlet négy helyszínen érvényes:

Toldi mozi (Budapest V., Bajcsy-Zsilinszky út 36–38. tel.: +36 1 472 0398)

Cirko-Gejzír mozi (Budapest V., Balassi Bálint utca 15–17. tel.: + 36 1 269 1915)

Művész mozi (Budapest, VI., Teréz krt. 30. tel.: +36 1 459 5050)

Kino (Budapest, XIII, Szent István krt. 16. tel.: Szent István krt. 16. + 36 1 781-9453)

 

Figyelem! A bérlet nem belépőjegy. A bérlet birtokában 0 Ft-os belépőjegyet kell váltani a mozi pénztárában.

Bérletes, azaz 0 Ft-os jegy csak a vetítés napján váltható. A bérlet nem érvényes a nyitó és záró előadásokra.

Úgyis egyszer lehet használni, nem tud a barátnőm átszaladni vele a szomszéd moziba,
Toldiból a Crikóba, Művészből a Kinoba, mert a pénztáros már beikszelte a bérlet hátoldalán
az időpontot – erről ennyit, ezt elhasználtam, jöhet a következő időpont. Ja, hogy arra se
mehessen más a más bérletével? Akkor miért nem iratjátok rá a személyi számát?
Fényképes Emberjogi filmfesztivál bérlet!? Anyátokat! Hát ha van egy diák, és egy barátja
másnap elmegy az ő bérletével egy filmre, mivel ő nem tud, mert vizsgázik:

- az nem közösség?
- az nem osztozás?
- az nem demokrácia?
- az nem felelős magatartás?
- az nem zero waste?
- az nem az, amiről ez az egész szólna?

Erre megy a szigorítás, a variálás, a nagy márketinges bepörgések!
Vagy 50 támogató szerepel a Verzió Filmfeszt katalógusának belső fülszövegrészén.
Azok az albumok is drágák?
Oly mértékig zavar az elvtelenség.
És kurvára fel vagyok háborodva!
Hogy idén már el sem megyek, (durci)
mert azon lennék rajta állandóan, hogy erről most kell egy emberjogi filmet forgatni,
a fesztivál közben, kikérdezve diákokat – akik azt sem tudják, hogy ez az event mi,
de hogy meg tudnának-e venni fejenként egy ilyen bérletet, miközben ők a célközönség,
akik SMACK-levesen élnek, meg konzerv csicseriborsón 2019-ben Magyarországon –,
meg azokat, akik szakmabeliek! Hogy ha van egy hónapon belül az animációs finálé,
a Koreai, a Skandináv, az Építészeti filmfeszt, a Román filmhét satöbbi, akkor mondjuk ide,
meg egyáltalán hogyan jutnak el minnél több filmet behabzsolni, tájékozódni?

Sehogy. A bérlettel még a NYITÓNAP-ra sem mehetsz be? Hogy mi van?
Akik bérlettel, állandó jelenléttel támogatják a fesztivált, a VIP-es dolgokra nem?

Vannak VIP-es események / rendezvények, fontoskodás, szakmázás azok után,
hogy véginézettek velünk sugárfertőzött falvakat, szétrobbant házakból álló országokat,
aknamezőn ugrósikolázó gyerekvárosokoat, pléh- és bádog-favellák közt kergetőzést,
katonai támaszpontőrző indián őslakos kilövőket, kitelepítést, deportálást, vagyonelkobzást,
leszázalékolást, internálást, állami gondozottságot, nincstelenséget, ökológiai migrációt,
klíma-katasztrófák sújtotta fél kontinensnyi lázadásokat és puskákkal szaladgáló öregasszonyokat!

(mikor kispolgári katasztrófa-kukkoldává züllik egy kultúrális esemény?)
 

Nektek elment az eszetek.

 

 

 

 

Az ellenséget sarokba szorító valóságvédelmezőknek tett áldozati és jelképes felajánlások idején

Jártam Ibériában – nevezd Hispániának, ha úgy tetszik – keresve kommunákat, ahol az embert befogadják, s oly annyira kerestem, hogy egyszer elém állt egy platós terepjáró, belőle hippik szálltak ki, nagy önellátók hírében állva mentek be a szupermárketba, s mire kijöttek és érdeklődtem, befogadnak-e, egyikük telefonálgatni kezdett, majd elküdött, hogy nekik erre most nincs idejük, a vezérük pedig neme mondott...

Jártam a modern Spanyolországban, ahol az olcsóbb, könnyebb megélhetésért az Észak-Nyugati országrészben üresen állnak a falvak, szellemvároskák mindenütt az országutak mentén, mivel a lakosság, milliók és tízmilliók elvonultak Keletre a tengerpartra, hogy lagymatag turisták olthatatlan étvágyát elégítsék ki röpke üzérkedések és lakomaműsorszámok életfogytiglan való megismétlése során.

Jártam Erdélyben olyan szórakozóhelyen, ahol rogyásig rakott asztalokkal vártak, esedezve, hogy dolgozzunk együtt, hozzak, szervezzek turnékat, budapesti zenekarokat, másnap a fogadás után, mikor már senki sem hallotta, az üzenetváltás annyiból állt, hogy a szervező szerint nem emlékszik semmire.

Jártam a Kanári-szigeteken, ahol a nyaralni, üdülni vágyókat építkezési befektetés-tanácsadók és panoráma-lakás nepperek zaklatták.

Jártam a Vatikánban és fiatal gárdisták szemében büszkeség volt, amit csak a fegyelem nyomott el, nem  az önmérséklés.

Jártam Portugál erdőkben és olivabogyómezőkön, ahova egy autóstopp során engem felvett férfi vitt el, be a tanyavilágba, le a még épülő autópályákról felüljárók árnyékán túl magánföldeken át, ahol a parasztok egykori kolostorokat használnak traktorgarázsnak, és átkelve egy bozóttal eltakart leágazánál magánbirtokra jutottunk, amit Hollandok alapítottak, apró édent vízerőművel, spirálban a hegyoldalban ívelő házacskákkal (nappali, háló, konyha, téli konyha, háló, és így tovább), de mivel a  társadalomtól elvonulni akaró Hollandok hazatértek nyugdíjukért, egy bolond karban tartó vette át a hatalmat, aki macskáit babusgatta naphosszat munka után és nem engedett senkit maradni.

Jártam Dél-franciaországi foglalt házakban, ahol a szemlélet egyívású az intézményes francia szabadságfelfogás óriási téveszméivel: a korlátlan szabadság korlátlanul elharapódzó elnyomássá fokozza elvárásait – így esett, hogy láttam, ahogy ingyen-bérment élő, a piacról az el nem adott árut naponta még zömében frissen kézhez kapó fiatalok rendőröket ócsárolnak, egyfolytában provokálva, számkivetettek, akik a saját hazájukban meg nem vívott küzdelmeket kompenzálták a túl-toleráns francia liberalizáció kifényezett bástyáin: következmények nélkül, kisebbségek leplei alól károgva, és visszaélve szabadásgukkal.

Jártam Berlinben, ahol ha mindenki elmenekül nagy művészeti életet élni, végtére is azok gyűlnek egybe, azokká állnak össze, amik elől maguk akkoriban, korábban még egy személyben elmenekültek: mérhetetlenül számító a hozzáállás, az ajtónállók nem engedik be azokat, akiket öregnek tartanak, s a szexklubok féktelensége tükrözi, mennyire szorongnak a munkaerőpiac nyomása alatt naphosszakat emberek, hogy zárt körű kéjbarlangokban kell kiélniük magukat.

Jártam az El Camino, a híres zarándokút egyes szakaszain, és ami Le Puy és a Spanyol határ között zajlik, az több mint aggasztó: gyakorlatilag falu-turizmus, szép tájak gyalogtúra útvonalai kacskaringózva úgy, ahogy a középkorban sosem menetelt volna hívő, gyűrűzve, keringve, hegyre-fel-hegyre-le, erdőkön át, kaptatókon, elvégre azoka helyek banditákkal és vadállatokkal voltak tele, és nem sokat foglalkoztak akkoriban még várromokkal és más romantikus aspektusokkal, elvégre a várak álltak, és akik benne, azok sokszor zsarnokoskodtak, berángattak, bekínoztak, kedvükre használtak láncra verve… most meg felviszik a csomagot a hegyre kisbuszok, a túrázók énekelnek egyet a kápolnában álszent áhitattal, szektás ámulatban, és lesétálnak a következő faluig a kialakított és nem kitaposott utakon, hogy ott a szállodában lefürdés után vörösbor-kóstolós vacsorán vegyenek részt – elképesztő(!), volt olyan hely, ahol a pökhendi parasztok egyik házban sem adtak egy palacknyi vizet a csapból, mondván, aki ilyen útra megy, van annak pénze, minek a szíbjáték, elvégre Thai-földre is elmehetne az illető, annyit költ(!), és igazuk volt, csak nem láttak még embereket, akik utódállamból jöttek, netán üres zsebbel, mert az már itt elképzelhetetlen lett…

Jártam Velencében, ahol a helyiek behúzódnak nyár-idénykor a turisták vadul kavargó, csipogó, zsibongó, mitsem-törődöm tömege elől kis kávzócskákba, ahol 4 asztal van, és teltház, és olyan hátsóutcákba, ahova a bugyuta bérviláglátó nem mer bemenni, noha nem ezért jött, nem ezért utazi, hogy olyat lásson, ami otthon nincs?

Jártam Prágában, ahol már 2004-2005-ben olyan mérhetetlenül elszabadult a tömegturizmus, hogy a Vencel-hídat elkerülni kénytelenek a helyiek – rászámolva folyóátkeléssel egybekötött munkába vagy munkából jövetükre plusz 30 percet –, és az óvárosi sétálóutcákon masszaként hömpölyök a tömeg, amiből, mint egy műszálas, horgolt, cupákos, csivitelő, a házhomlokzatok által terelt művi béltartalomból vakulángnyelvek csapnak fel, állandó a villódzás, immár selfie-zés, ha minden igaz.

Jártam Bonnban, ahol a gyep érintetlen volt, a gyerekek szabadon kószáltak el a kerü,let vagy akár a körzet túlfelére is, támaszpontok voltak, sok amerikai berögződés és meglepő szokás tarkította a hétköznapokat, és azt beszélik, ne menjek vissza, mert a parkokban gengszterek ólálkodnak, a sétálóutca, ahol éjfélig zajlott az üzeltekben a diskurzus és árucsere, ott most vasreteszek és lehúzott fémlemez-védművek összefirkálva szürkülnek halálra, és a közállapot életveszélyes.

Jártam Mont-Saint Michelle híres vonulatán, s álltam a gerincen az égbe nyújtózó katedrális elképesztő teraszán, előbb gyermekként, aztán kamaszon, aztán már hiába, mert nem hogy autóút épült a tenger és a dagály védelme okán egykor – nem is olyan régen – csak időszakosan megközelíthető gótikus városka-remekmű felé, hanem már buszokkal viszik, cipelik, taszajtgatják a fizetőképes csőcseléket, akik lökdösődve nyihognak és minden középkori sikátorban pózoló emberek, minden üzletben fogkrém-reklám-mosollyal bájolgó bugyuta és együgyű kultúra-romboló tömegtermék-lesők lézengnek, akiknek óriásparkolók épülnek a környező legelőkre, amikre jó volt lelátni, a tengerre és a mezőkre, a tehenekre Normandia és Bretagne patakmenti határvonalánál, és vissza a végtelen hullámok mantrázó megoldhatatlanságára, tehát tökéletességére...

Jártam Budapesten – ott sokat jártam –, ahol a lakosság vérszemet kapva a potyára zabálni és vedelni érkező angolszászok és más atlanti kéjzarándokok miatt elhülyült, eltávolodva saját értékeitől elidegenedett és beleolvadni megindult a világ közösen sajgó cinizmusába: egy város, amelyet kimagvaznak, hogy nehogy félrenyeljen valamit a pénzes látványcsodálni érkező, szó szerint eltűnnek a történelmi emlékhelyekké sosem nyilvánulni kiemelt forradalmi és háborús golyónyomok, kifagyásokként vannak kezelve, bemeszelve és ugyanígy van kilúgozva az egész belváros: ahol zenekarok sétálgattak muzsikálva, most tömött teraszokon pökhendi bámészkodók lebzselnek; ahol kis kocsmákban snóbliztak és kártyáztak kiskorúakat sörözni nem engedő jókedélyű férfiak, ott nyugati tépett szoknyás újgazdak szajhák okádnak a kapualjba, mert a szüleik ide küldték őket Londonból csődtömegként fillérekért szétzülleni; ahol romos házakban diákok zsebpénzen tudtak besörözgetni titkon, a naiv hátsóudvar-élményeket most nyiltan zajló pocsék minőségű drogbazár-árnyékvilági aktusok, szuterin-kuplerájok és álpompával felcicimázott hordazabáldák tarkítják…

… sok helyen jártam még, de majdnem mindenütt csak szenvedő embereket láttam.

Vonulj el.

Ne várj tőlük túl sokat.

 

 

 

 

Géczi János

Nemrég ő olvasott fel egy eldugott pesti oldalfekvésű helyen.

Ő írta a Vadnarancsok című könyvet. Egyféle szociográfia,

amiben megszellőzéstetve kísért, hogy a magyar társadalom 40%-a beteg.

Ez még 83 környékén volt. Utána betiltották!

Géczi bevonult a pszichiátriára, ahol megismerkedett egy titkos világgal:

az akkori magyar underground java ott élt az elkülönítőben.

Kiderült, hogy egyikük sem beteg. Egyszerűen a rendszer elől elbújtak.

Kurva jófej volt a főorvos is, aki hatáskörén belül hagyta őket működni.

Géczi 3 évet bent is élt.

A rendszerváltás után kiderült.

A főorvos III / III-as volt. Az egészet végig jelentette.

Géczi írta többek között a Vad Fruttik dalszövegeit is.

Ki sem néznéd belőle ezt az egészet.

Konszolidált 67 éves...

... szemüveges...

... fickó.

 

De van vagy 50 könyve.

 

 

 

 

 

HUMEN Magazin

(avagy people's misinterpretation of probability)


A Fajt Alexes 2019 szeptemberi VII. ÉVFOLYAM, 7. számot olvasom.
Hogy Fajt Alex milyen szép nő, abba bele sem megyek…
… az ádámcsutka kétségkívül jól állna neki akkor is, ha nem akarna egyebet.
Hogy az Iron Maiden fronténekese miért nyúl a szájához, nem értem,
hisz az Austin Powers filmek Kicsi Én-je óta ennek nem sok értelmét látom,
legyen az divatplakáton nyalókázó Lara Stone vagy más modellek,
netán Miley Cyrus után szabadon a jobb szájsarokba kigörbülő nyelvek.

A Mein Wunderbares West-Berlin című film érdekel, 21. oldal.
Láttam a szétvert Berlint még gyerekként, megnéztem a mait is,
és nyilvánvalóan eljutott hozzám a megjelenés pillanatában a
B-MOVIE – Lust & Sound in West Berlin című remekmű is. Lapozok.

“Pécs megérett arra, hogy 2020-ban megvalósítsa az első vidéki pride fesztivált”,
áll a 24. oldalon. Úgy emlékszem, Pécsett volt, hogy az Európa Kultúrális Fővárosa
projekt kapcsán – minden késésben és romokban – mondta Lovasi András:
“Az erősebb kutya baszik”, miközben minden szét volt lopva, de tömegesen…
… szóval mondjuk úgy, hogy a legtöbb vidéki város közül…
kevésbé hangzatos, de tényszerűbb, persze a szivárvány és a valóság:
olykor egymást taszító erők.

Hátsó szándékok első kézből és Steiner Kristóf munkássága.
Ehhez már csak ezoterikussá kell válnia és fátylakban segglyuk-légzést oktatni.
Mint minden traumás ember Budapestre szakadva ex-arisztokrata írónőktől
az árva- és fegyházi lányrabokból kick-boksz bajnokokká válásig:
a trauma feldolgozása a másokon ledoglozás által meg történik ezen a vidéken.
Ő meghirdeti, hogy nála lehet consulting, vagy éppenséggel behív a ringbe.
Steiner esetében a Gumimatrac a Gangeszen című könyv nem volt egyértelmű.
Ha ő – mint száz meg százmillió ember – elment Indiába (nothing we haven't seen),
és mint minden Nyugati Konzum-spiritiszta azt hitte, hogy a béke vagy a másság
mindig a távolban található meg, miközben a legtöbben azt sem tudják,
mikor épült a ház, amiben élnek, vagy kit végeztek ki az utcasarkon,
ahol a koszorúk vannak,
esetleg milyen aranymozaikos Róth Miksás üvegberakás van a lenti gyógyszertárban…

az egy valag pénzt kifizet, és elmegy oda, ahol szintén önmagában keres, kotorász.

De a Gangesz egy szent folyó, azon nincs bugyi-pink gumimatrac,
hanem az elégetett holtak hamvai hömpölyögnek benne és olyan kórokozók,
amiktől kiég a beled.

31. oldal. BLACK DREAM – emlékszem az üzletre, nem a Mária utcából
költözött el néhány éve a Horánszkyhoz? A lábnyomokat kövesd feliratok egy dolog,
a lefóliázott falak és kirakat a közeli iskolák miatt nyilván kötelező,
a zárt udvarra költözés remek ötlet volt, azonban az árak egyre durvábbak…

50-51. oldal: ABBA. Remek cikk.
Azt azonban szeretném kideríteni, hogy a vörös hajú lány valóban azért lett-e
átszöktetve nagymamája által Norvégiából Svédországba (e nélkül nem is
találkoztak volna ebben a felállásban az együttes tagjai), mivel egy Übermensch
kreáló projektből született – noha a nácik nem bántottálk a norvégokat,
a szőkítés kedvéért sok katonát pároztattak helyiekkel, máskor maguktól is,
és az énekesnő családja félve a háború utáni helyi reakcióktól – gúnyolás –
így oldották meg, a szomszédos semleges Svédországba plántálva át az emberpalántát.

Robert Capa kopasz náci-kollaboráns nős világhírű fotója jut erről mindig eszembe.

52. oldal.Na végre!

1 Nem tudom hányan akarták ezt megőrízni emlékeiben,
de a suhogós ruhák számtalan sebből vérző ikonográfiája vétek.
Ruhatárak kedvence a műszálas szövet a zero waste,
a recycling és a védd a fákat! Idején? Csak ott lehet a suhogós szuperlativusz,
ahol ezek az erősebb közegészségügyi és az emberiség túlélését illető ízlések
még nem érkeztek meg a divatok és szabásminták,
valamint az ezeket taglaló szerkesztőségi asztalokra.
Mint Párizs a tömegek híres felkelése idején, biztos volt,
aki az aranycsipkés fűzőjét igazgatta odakacsintva szeretőjének,
aki fehér rizsparókáját simogatva küldött puszikákat az óriáscsilláros szalonon át,
miközben az éhező csőcselék épp benyomta a főkaput, kolbásszá kibelezve a lovakat,
és felkoncolva a cselédséget, testőrséget… szegény komornyik, drága kertész bácsi.

2 Újra leopárdban. LEOPARD SKIN PATTERN SUIT. Ez nem más, mint Nowstalgia.
Magyarországon ez azóta sem múlt el (lényegében az 1970-1980-as évek óta konstans),
mint ahogy a roma divatban jelen van, és mint ahogy a vidékről Budapestre
30 év ízlésbeli fáziskéséssel beáradó tömegek nyomán: bárhol fellelni,
nem csak a turkálókban. Fáziskésés. Amúgy nem emlékeztek már Dennis Rodman-re
és sok port kavart folyamatos divat-hekkjeire? A Chicago Bulls kosarasa,
aki hollywoodi filmekben szerepelt és volt ilyen leopárdmintás haja is, egy az egyben.
Úgy 1998 környékén. Erre már lehetne mondani, hogy emlékeztek-e, de tény az,
hogy aki más generációk gyerekkorát adja el a következőnek, mert az mit sem sejt
(és noha van internetje, baszik bárminek is alaposan utána nézni): az csaló.
Kylie Minogue 1991-ben viselt ilyet. Dolly Magazine, March 1985 és April 1990 ismét.
Megjelenik a Harper’s Bazaar, August 1992 száma. Vagy Adrian Young
( a No Doubt dobosa ) az Ex-Girlfirend klipben. Vogue UK, November 1996: benne Naomi Campbell.
Mary J Blige az 1996-os Grammy Awards kifutóján. Cosmopolitan Australia, March 1993.
Leopard Print Coat Madonnán egy díjátadón valamikor 1990-ben.
De az egész az 1920-as években kezdődött: jelige: Joan Crawford.
Aztán a dolog folytatódott, jött Bette Davis a következő filmben: The Rich Are Always With Us (1932).
Kisvártatva Jane Greer. Zsa Zsa Gabor az 60-es években. Később Debbie Harry.
Synth csajoktól az Yves Saint Laurent rajongókig a 80-as években sokan viselték.
Kate Moss az 1990-es években szintén. Christian Dior a 2000-es években kamatoztatta márványlépcsőkön.
Tehát itt semmilyen kontinuitás nem szakdt meg! Tehát mire Kardashian-Jenner családig
vagy Demi Lovato-ig 2018-ban eljutunk: eltelt száz év ocelotozással.
Nem ártana megírni egy cikkben, ami erre a témára vonatkozik. Stephanie Seymour aktfotók with leopárd.
Jut eszembe, egy bizonyos Antoni Piotrowski (1853 – 1924) nevű lengyel festő
egyik művén is van már leopárd mintás leányzó: Nymphs And Satyrs.
Nem összetévesztendő Nymphs and Satyr, 1873, William Bouguereau festményével például.
Ebből a témából amúgy számtalan született a XIX. század végén, pszichológiája profán,
a bujtatott erotika nem pajzán, hanem nyíltan emberfeletti, ezáltal cenzúrázni fölösleges.
Ne menjünk ilyen messzire, a nem-képzőművészet is felkarolta a vad vonzás szimbolikáját:
OMNIA a Királytigris - Bűnügyi rejtély 4 felvonásban (a címszerepben Robert Warwick),
vagy LILLY CHRISTINE IN LEOPARD BRA, collections.fillesapapa.com egyik cover-ja,
Emily Ratajkowski wows fans as she dances in a leopard print bikini (5 Sep 2018),
http://www.annabelrosendahl.com/leopard-2/, aztán Annabel's Nightclub - MBDS,
Rita Ora in Leopard Print Dress – Leaves ‘The Annabel’s Jungle Party’ in London,
Brigitte Saint-Jacques : La tendresse / Terre (single 1976), Veronique - Jungle Man (Italo-Disco, 1987 Vinyl),
SHANIA TWAIN : NOW (September 29, 2017), Polka A-GO-GO with Lil WallyLeopard Lounge (2003),
Vince CardellVince Cardell (1982), és így tovább ad infinitum... DEAR JACKIE September Issue.
Katy Perry - Purr Fragrance ad ( 100 ml - 177 ml Eau De Parfum Spray € 14.12 - € 21.19 in 2019),
Ja,Zoo: Hide (1988), Tyra Banks egykori leopárdos-pattanásig feszülő bikinis képei is ide,
Shannon Elizabeth (ismert filmjei: American Pie, Scary Movie and Jay and Silent Bob Strike Back) detto!
Amouranth, azaz Kaitlyn Siragusa, egyike a sok száz közismert cosplay macáknak, van leopárdos énje is...
Audrey Tautou is lett fűzős cicaruhában publikálva a 2009-es Coco Before Chanel című film promóciója során,
a cikk vastagbetűsen FABELHAFT... ha már divatvilág: Alexandra Tomlinson. Vagy Phyllis Gordon,
aki 1939-ben eleven gepárdot tartott és sétáltatott. Josephine Baker & Chiquita híres közös fotója.
Bebe Daniels and a cheetah, ez is egy korszakot jellemez. Joan Blondell and a cheetah. Ugyanaz.
Britt Ekland : Ekland in a leopard cat suit, Vogue 1965 by David Bailey. Van ennek a műfajnak gyűjtőneve is:
LUXURY FAUX FUR COAT LEOPARD GLAMOUR 40s 50s PIN UP... Gentlemen Prefer Blondes (1953).
... sexy leopard-print cape: Brigitte Bardot in “En cas de malheur” (1958) és Bell, Book And Candle (1958).
Ugyanígy Audrey Hepburn és Barbara Stanwyck. Gene Tierney is pórázképes vadállatpozőrködött.
Hollywood Animal Magnetism bulvárnyelven. Leading Ladies in Leopard, ha a fashion szakmát kérdezed.
Ez a remekmű: Talking Heads - Wild Wild Life (1986); ebben is ha a 02:49-02:55 percig a bundás hölgyet figyelitek!
Az 1930-as / 1940-es, 1950-es éveken végigvonul: Golden Age Sheena: The Best of the Queen of the Jungle
Prehistoric Women (1950) Mara Lynn főszereplésével! MARTINE BESWICK BIKINI PREHISTORIC WOMEN 1967!
John Sharp kalapja az ...altrimenti ci arrabbiamo! című filmben, amit magyarul ismerünk: Különben dühbe jövünk (1974)!
The Arena (1974): Pam Grier szőrmében. Robotcop 2 (1990), amerikai punkok! Derek Ridgers - instáján az egyik utolsó kép leopárd.
Heartbreak Ridge (1986), Clint Eastwood bootcamp mozija, benne van; szintén pettyes mintákra lelünk itt: Sid and Nancy (1986).
Savage Tales #8 (Issue # 8 - Vol.1) - Characters: Ka-Zar; Shanna; Zabu. Publication Date    January 1975  lásd. qualitycomix.com!

Találatok a következőre: Halle Berry Flintstones
Inkább erre szeretnék rákeresni: Halle Barry Flintstones

The Flintstones (1994)

Kelet-német punk fotográfiai gyűjteményekben is felbukkan a téma, nem mintha mindig Berlin, most épp Leipzig / Lipcse:
Christiane Eisler, Mita and Jana, Berlin punk girls in Leipzig, 1983. Credit: Christiane Eisler / transit/www.transit.de/Christiane Eisler / transit.
A Sex and the City (1998-2004) 3.évadában mindenütt fel-felbukkan egy-egy nagymacska-mintázat. Style Icons... Isabella Rossellini.
A prémek pompája bárhol fellelhető volt, pl.: Genya Ravan - album They love me,they love me not 1973 !!!
Nem számítva a Burberry Budapest (Budapest, Andrássy út 24, 1061) kirakatát 2020.01.21-én beleopárdozva!
Korábbról akár a következő cikk Fearne Cotton televíziós műsorvezetőről: Fearne becomes ambassador for charity Mind,
még a TWITTER profilképe is ocelot-kabátozás dögivel! https://www.sinsay.com/hu/hu/trends/animal
Camille Fiducia model szerelése Shannon Carr fotós oldalán, aminek neve egyszerű: sweetlyphotography.com...
A szebb napokat is látott, még nem szétplasztikázott Patsy Kensit, aki a Just Seventeen, a Tatler és a Vogue magazin címlapján is szerepelt egykor,
az ő szettjei között is volt néha bolhafogó prém! A maiak közül Dianna Agron-t is megnézheted, vagy Klaudia Trzepizur öltözködési szokásait!
Nem kell ehhez perverz géniusz, vagy izgató képektől függő túlevők gyülekezete! Régi lemez, mégsem lejárt.
Ami pedig a retrót illeti, a 80-as évekbeli klasszikussá vált ETA (zenekar) plakátja feltétlenül idekívánkozik:
nem csak hajdani önmagát illetően, de a 2017-es Kieselbach Galériabeli plakátauckió, a "Pokoli Aranykor" emblémájaként is!
Mikor ezeken átrágva magát az ember bekapcsolja a tévét, ott virít egymásutánban a gönc a 2019 jan. 11-én indult Sex Education-ben.
Charlie's Angels (2019)-ben. Youtube-on a 2020 április 12-én feldobott CASHTAG - GYŐRFI PÁL (Official Music Video)-ban.
"Netflix’s Post-Apocalyptic Teen Comedy Daybreak": abban is! newchic.com: Leopard Print Pockets Coat ...

Se eleje, se vége.

3 Ha Marc Jacobs, akkor menő a military, de egyébként rokker vagy jobbos és fúj?
Várom, hogy a Louis Vitton kirakatában taktikai kések és sniper-lencsék lógjanak
az ázsiában kivéreztetett borjak bőrébe bújt sznobok között.

4 Szoknyák általában a világ számtalan pontján férfiakon nem télen vannak, hanem a trópusokon,
az örök nyár birodalmában, vagy télen ott, ahol a szabadban élnek. Milfajt Ferkó bakonyi betyár (1807-1836),
Bogár (Szabó) Imre, Savanyú Jóska, Rózsa Sándor, Sobri Jóska, Vidróczki Márton (voltak egész betyár seregek!):
MIND SZOKNYÁBAN JÁRTAK;
híres-hírhedt alakok persze évszázadokkal ezelőtt már ismerték ezt a divatot, népviselet címszó alatt.
Ma a Vaquera 2019-es kollekció nyomán merül fel az ötlet, vagy Sebastian Kim ürügyén, de minek?
Raf Simons kapcsán más a helyzet, aki ezt már 2010-ben elsütötte, méghozzá élre vasalásos formában,
teljes eleganciával, nem trash-ből! Paul Smith is a nyomában járt néhány évvel később, 2002 környékén!
Marc Jacobs szintúgy! A Gypsy Sport, ahogy Calvin Luo is játszottak evvel a motívummal már 2017-ben!
Mi tehát akkora újítás az egészben?
A Japán városi szoknya-újhullám teljesen érthető, de ott még anime-ban is vannak unisex hősök régi rajzfilmekben,
és a fél-mitológiai eredettörténetek erővonalai mentén ezek egész más beágyazódású jelenségek, mint Európában!
A Fustanella oly annyira elterjedt, hogy Korinthosztól Korfun át a Balkánon egészen Albániáig fellelhető volt!
Egy Yohji Yamamoto összeállítás egész mást jelent, mint egy turkálóból női szoknyát felhúzni,
csak mert ez van szétkürtölve, ennek vannak a harangok alákongatva! Vajon lesz-e ebben átvett iratlan szabály,
lásd.: “fingertip rule”— the classic dictum that calls for the hem of a skirt to reach at least three inches below the fingers
Kr. e. 3000-ben hordtak már sumér férfiak szoknyát! A kelták máig ható kilt-kultúrája evidencia!
Az úgynevezett hellén chiton vagy később a skirted garment a középkori Britannia világában mindennapos volt.
VIII. Henrik doublet jellegű szoknyát viselt, rakott szövet mintákkal. Ez az egész Egyiptomig nyúlik vissza...
... de hogy télen divat-e? Legfőképpen nem az eszkimók hordják manapság, hanem Kiribati, Tonga, Tuvalu lakosai,
és Óceánia kismillió más szigetének gyöngyfüzéres királyságvilágában a Fülöp-szigetektől a Maorikig oly sokan.
Inkább praktikus szempontok szerint élnek kényelmesen, mint divatokat követni szorongva. Nemde?

Leteszem az újságot.

A hátsó fedőlapon a KRISTINUS pincészet Queer lobogós kiadása, a szlogen tetszetős.

Ami a Koka Kólának nem jött be a meleg-kampánnyal alig néhány hónapja, ezek szerint Kéthelynek még jövedelmezhet.

 

Fajt Alex ádámcsutkájára gondolok.

 

 

 

Egy újabb MGTOW-ügy!

Ülök egy nemzetközi vacsorán, csendben csevegünk.
Vannak hollandok, osztrákok, franciák, németek,
belgák és természetesen magyarok.
Arra nem számítok, hogy ma este is gyóntatok.
Ehhez kocsmákban szoktam, művészek és kalandorok,
illetve alvilági emésztőgödrök más kulimunkásai kött,
(jöttek hajdan ezrével),
hogy kieresszék a lelkek szennyvizét, amit én felszívtam.

Itt egy székely srác kellemetlenségig könnyesen kifakad.
Látom, hogy valami vájkál benne, kikísérem...
Mialatt kimegyünk a szabadba, ahol ő rágyújt,
én forralt boromat szorongatom, készülök a legrosszabbra.
Kiderül, hogy a gyereket elvették tőle – elszakítás, fenyítés.
Kiderül, hogy 3 hónapja nem látta, teljes az elméregesedés.
Az ügyvéd óránként 20.000, a lelki károk ára pedig megfizethetetlen.
És ez most nem az, amikor a nő eltűnik a gyerekkel,
mert önmagát keresi, hogy aztán a szülés utáni hormonokra,
és más stresszfaktorra hivatkozva végül elvetesse magát mással.

Itt most arról van szó, hogy legyen az akármilyen önigazoló,
vagy önmagának bármely klasszikus nemi szerepeket megvetve
és abból önmagát egy új konformizmus (az a szabály, hogy nincs szabály)
alapján kiművelő egyén: képes ugyanúgy a másikat zsarolni
érzelmileg, az ivadékkal, a pénzzel, mint bármely hetero szituáció.
Jelen esetben úgy, hogy – ahogy kiderül – ez leszbikus és meleg körökben:
szokás.
A két nő – mert hogy náluk is ezek szerint a nemzési görcs erősebb,
erősebb bármely előtte felkarolt ágyéki ideológiánál – gyereket akar!
Ehhez az LMBQT közösségi platformokról olykor egymást bulihelyekről
és társalkodókörökből, online fórumokról megismert férfiak csatlakoznak:
önkéntes spermadonor akciók! A többség baromira ráfázik!

Ahogy máshol, itt is az van – ecseteli nekem a székely srác –,
hogy ő csak egy hétvégi egynapos és hétköznap egy órás láthatást szeretne.
Ő ezeknek az elvárásoknak meg  tud felelni, hogy tolerálják a leszbikusok.
Akik erre úgy felelnek, hogy nekik márpedig csak elvárásaik vannak!
Ha a srác elhagy a játszótéren egy pár szandált – lehet egy másik szülő
félreértésből és nem szándékosan: elvitte –, mondjuk míg ment homokvárazás:
a mediátori találkozók el vannak lehetetlenítve, mert mindkét szandált
(érted!) mindkettőt
elhagyta, ígyhát ebből is látszik, mennyire felelőtlen apuka!
És ha egy kalap tönkremegy, és ő nem vesz a gyereknek ugyanolyat,
márpedig annak az áll jól és nem más, és mert a divat ez és kész! Akkor egy fasz!

Ha a srác megkéri az “anyákat”, hogy ne tegyenek ki facebook-ra
a babáról meztelen képeket, pláne ne borítóképnek, mert bárki láthatja,
letöltheti, pedofilok, #MeToo, mindenért joggal aggódva: lekezelik.
Ha ő posztol egy képet a gyerek árnyékáról a hintában, akkor kikap, hogy hogyan?
Engedély nélkül mert kitenni egy ilyet? Ők hirtelen mindent tudók és uralkodók.

Hogyan és hova.
Kivel és mikor.
Mettől meddig.
Hánysor miért.
Mivel akkor.
Divat.
Trendek.
Emancipáció.
Visszaélés.
Jogi következmény.
Lefizetni az apa ügyvédjét.
Vagy egyszerűen irreálisan megvádolni.
Lejáratni.
Megszabadulni tőle.
Ilyenkor már elmúlik a queer együttes erő és összetartás?
Hol van már a könyörgés, hogy segíts nekünk légyszi!

Nem látom a különbséget ebben a csajos fashion-hepciáskodásban
leszbikus és más nők között. Nem érzékelem, hogy ez ne lenne aljas,
ne lenne a feminizmus elanyagiasítása vagy egy ösztönlény viaskodása:
önmagával. Amit kiprojektál, megspékelve a férfit játszó másik leszbi dühével!
Nem kiegyezni akarnak. Nem pénzt, tartásdíjat mondjuk a GYES lejárta után.
Nem hétvégi apukát, aki van, mert kell, de csak a gyerek kedvéért.
Ők azt akarják, hogy a fiú húzzon el a picsába!

Aki ezért tettette, hogy élettársa a biológiai anyának. És aki ezért ment mintavételre.
Aki ezért ellenőrízte, hogy a további minták meg vannak-e semmisítve.
Aki ezért vállalta, mármint hogy segítsen, hogy ő a nevére veszi az utódot.
Aki ezért gyűjt, spórol, tesz félre egy külön számlán a gyereknek nagykorúvá válásáig.
Aki ezért megy nemi gondozóba vizsgálatokra, hogy nincsen semmi baja.
Szóval van elhivatottság. Miközben idegen kisgyerekek láttán elsírja magát és összeroskad.

Mitől más a meleg nő, aki kifacsarja azt, aki családot alapítani segített neki?
Mitől felsőbbrendű, gendertudománnyal okosított ez a női hozzáállás?
Mitől ne válnának meleggé vagy nőgyűlölővé azok, akik nem hogy donorkként,
de eredendően a beleegyezéses közösülés útján ős-biológiailag jöhettek szóba,
aztán már mehetnek is el a francba!

Bármikor hívhatsz.
Bármikor láthatod.
Bármikor a tiéd is.

Ez szokott lenni a szlogen (olykor a tények ellenére nyilvánosságban el van ismételve),
aztán a telefont senki sem veszi fel, az email-ek 98%-ára nincs válasz, vagy csak egy félmondat.
Aztán síri csend. Felhangzik általában az utasítás, ha a megegyezést megszegő
már torkig van a jussát követelő másik féllel: mit karasz?

- Munkahelyet váltasz, üresjáratok 2 hétig, nem lehet költekezni: kilépnek.
- Nem viseled el, ha valki másfél órákat késik: túl nagy a nyomás, lelépnek.
- Feltételezi, hogy már nem tetszik neked, mert 7-8. hónapban nincs szex: kilépnek.
- Nem tud tovább megversenyeztetni amúgy copy-paste-elt sms-ekkel mások közt,
mikor több vasat tart a tűzbe és elhalmoztatja magát: lesz másik, kilépek.
- Nem jön be, hogy féltékennyé akar tenni, mert végtelen az önbizalomhiánya: kilépnek.
- Nem vagy vegán, esetleg nem mászol sziklát vagy barlangászol, de tanítson meg rá: kilépnek.
- Ki szeretnéd beszélni egy kapcsolatban a te problémáid is: ez nekik picsogás, kilépnek.
- Nem laksz a Naphegyen vagy a Rózsadombon, márpedig az ő papája emelte falun
a legmagasabb házat és az első úszómedencét: elkalauzolja magát más körökbe, kilépve!
- Megemlíted, hogy jó az egymást támogatás, de a háztartás és 2 munkahely neked sok: kilépnek!
- Azévben nem alkalmas a gyerekvállalás költözéssel egybekötve, de őt kolléganői
gúnyolják, akik idősebbek, berohadva, savanyún: kilép és felcsináltatja magát mással.
- Nem szeretsz kifordított mondatokban és fordított pszichológiában, kettősmércében élni: lelépnek.
- Csak és kizárólag művésznek vagy kubainak vagy kopasznak akar szülni,
és ezért ezer ilyen becsípődés közt nem leszel Michael Jackson bőrátműtéssel
vagy Bruce Willis oltárán egy a papság csuklyái alól fénylő fejet villantó: akkor kilépnek.
- Nem fizetsz ki egy exotikus utazást most és azonnal – más kifizeti: kilépnek!

Ennél már csak az abszurdabb, amikor elzárt országokban vallási megtisztulást,
és történelmi erkölcstant hirdetnek Banánköztársaságokban jött-ment, dagadt diktátorok,
akik alatt az egész grémium szét van züllesztve és a frontemberek tömegesen válnak,
kurváznak, szerencsejátékoznak, vagy éppenséggel várkastélyokba költöznek faluról.
Középkor, vagy annál rosszabb.
Nehéz nálunk is a nőknek egy olyan helyen, ahol az alkoholizmustól a férfiak nem nőnek fel.
És ahol anyáik ehhez szokva a gatyát a pénztárcával együtt veszik át: rendet tartani.
Vagy, ahol a szülők közös erővel vernek. Vagy ahol a megélhetés okán szeretetre nincs idő.
Ebbe születnek a leszbikus családok ökölharcosainak ölelésében az idegenné tett apák gyerekei.

Génjeiket komposztálták.

 

 

 

Jon Favreau

(poem about Jon Favreau)

Nem éppen buszmegállókban menekülni kész elvágyódás, vagy zongorázó háziállatok,
a falra festett ördög kutyát sétáltat, vagy cipőjüket fogó síró nők, akik hazafelé hátráltok!
Nem vakondszürkében ügynökök szaladgálása, ahol a vállalat minden kezet hátravon.

Vele van valami bizalmas élmény. Kalapács koppanása, vagy hogy a kohó dohog?
Klisé, hogy a kovácsműhely nehéz ólmai között időtlenül a láttatás tüze lobog?
Vajon felszáll, terebélyes zeneiségbe tömörül? És egymásba fonva örök korok
állandó üzenetei, időtálló élménye a fellazult filmszalagra égve forog?

A rendező, akinek van ilyen névjegye: szándéka is van. De képes lelked adni a fikciónak?

Nincsen üresjárat. Minden gesztus céltudatossága hősiesen egyedi.
A bárgyú monotónia? A mímelés monumentális díjátadói helyett is
Favreau folyton visszarántja a szakmát, világi látomása felénk int,
sokszoros áttételben olvasottsága üzeni: lehet sallang nélkül, nem kell kertelni.

Hogy milyen az előadásmód? Drámai, populáris, közismert? Vagy bohózat?
Egészen emberi? Iron Man-től a Mandalorian-ig: korunk és vele talmi tünetek,
humor, pazar példázatok, és látványba integrált valós idejű körmenet.
Válaszok és példát mutatni? Vajon élhető az életcél, melyet a szereplők követnek?
Köztük ível a mesemondó ősi archetípusa: gazdagít, ha megtoldott egy történet!

Itt, mikor finom ráhangolás, mű és színész házasítása közben megcsillan az értelem:

minden kiegészítés, minden hozzágondolás és minden fokozás a tanulságot segítik!

 

 

 

MARVEL STUDIOS öröksége

A leggazdagabb ember sem vett még egy percnyi időt sem.
Valahogy így mondják a nagy szuperhős mozik most-korszakának csúcsán!
Persze akik ezt a színész szájába adták: pénzt kapnak a nézőktől,
akik kápéban a kasszánál és popcorn kísérte sejtfeleződésük során is fizetnek.
A számok már pörögnek míg odabent ülnek. Márpedig Amerikában rengeteget ülnek.
Mozijegy van Karácsonyra, vagy NFL meccsre, néha Superbowl,
és dinner, shavarma, pulykasültes hálát adó indiántalanság, Sohaország cunamival.
Szerencséra Tahoe Lake-nél dübörög az alpesi bőrnadrág fesztivál,
és a Burning Man-ről csak az juthat ki, aki egy köpetnyi fogkrémet sem hagyott szét.

A mozi hazája!

Hollywood, egy helyszín, mely praktikus szempontból van ott:
ahol a napsütéses órák száma a legnagyobb volt, itt tudtak legtovább forgatni nappalonként,
még alig 100 éve, mikor a reflektorok hiánya és a sivatagba ki nem vezethető áram:

bizony szempont volt. Éjjeli forgatásokról nem zengnek ódákat ebben a korszakban...

Íme a Silver screen,
a ledér kenyérmembrán, amire a nézőket felkenték tompa hegyű hatalmas pislogásokkal.

A civilek legdrágább portékája eközben: minden perc, amit eladnak saját életükből.
Leültetve lenni a börtönön kívül: reklámok elé, vagy fiktív hősöket valósnak érezni.
És mások életét mint egy függőséghez vezető algoritmussá összesűrűsödött végzetet:
megélni, akár a mitológiát, időtlenségig azonosulva vele, mint drog hatására az énvesztés.

Micsoda ipar!

 

 

 

Út a Kálváriára (2013)

Hajnalban hajléktalanok között bóklászom,
Sírás, szerelemszakadás és egy szobrocska a kezemben.
Beleszaladnék a Napba, ha közelebb volna?
Téves kapcsolás vagyok egy Világban: ahol kevesek

                                 

                                         egyikeként: mégis jól tárcsázom önmagam.

 

 

 

Beating a dead horse: Amit Karácsonyig a Star Wars-szal műveltek (2019)

Az eredeti trilógia: felnőttek megfogalmazzák gyermekkorukat. John Wayne és Kurosawa világa összemosva, világháborús nosztalgiákba oltott távolba meredés, a kimonós cowboy-ok, a space western filmek kiforratlan úttörése. Flash Gordon égbolt-burkokon bugdácsolása hősies odaadással, a Rocket Ship szlalomok mítosza, amihez a jidaigeki (ez köztudott) létélménye társul. Mini adventures, mintsem constant storyline. Régi pulp-hero sorozatokkal összeforrasztott taoizmus, zoroasztrianizmus, illetve Joseph John Campbell mitológiai alapvetései, mintsem John Wood Campbell könyvei. Csillagok háborúja. Ez volt az a fenyegetően élhető koncepció, ami alapján 1983 március 23-án az Egyesült Államok űrlézer hadviselést érintő katonai programja azonnal a Star Wars fedőnevet kapta; csupán 6 évvel Alderaan mozivásznakon történő felrobbanását követően. A film mindenkire nagy hatással volt.

Az előzmény trilógia: gyermekeknek csinálni filmet, befogni egy új generációt. Az óhatatlan lekerekítettség, a Han Solo nem lőhetett először okvetlensége és a mindent letompítás, lesimítás. Gyermekek veszik át az egész filmiparban a filmek dinamikájának tömegközéppontját. A Ghostbusters Afterlife-ig és a Stranger Things-ig, "we are not kids anymore" szól az előzetes. Dehogynem, you are! A Malibue Rescue-tól az Euphoria-ig és az ICarly, a Dance Acedemy, a Liv and Maddie, az Odd Squad, a Free Rein, Project Mc2, és még 200 másik. Ez nem a Mork & Mindy vagy a Ferris Bueller's Day Off, de még csak az E.T. sem. A Battle Royal olyan változata, ahol ismeretlen kábítószerektől mutált agyvelő lüktet a főszereplők koponyájában és a rendező rácsoságyból integet. Pedig gyerekek, pedig erőszakosak. A következő Walking Dead-ben csak pisisek lesznek. Aztán James Bond is kisgyerek kell, hogy legyen?

A lezáró három epizód pedig: a totális negédes világok legrosszabbika. Set-ups without pay-offs, mondaná a szakember. 42 év után rajzfimet csinálni egy eredetileg rajzfilmek inspirálta saját műfajig önmagát kinőtt és korosztályok nélküli menüettből. Az egész marvelly, azaz csodagyáros, műmájer magyarul. A mindig is náci jellegű Birodalmiak utóintézményei teremőrök és vagyonőrök közé keveredett világtalan alakok. Mindenki folyamatosan kapkod, rohan. Nincsenek dialógusok, amik érvek mentén állnának fel, mindenki vagdalózik, aki embernyelven beszél. Riposzt, szájkarate, a másikat űberelés, folytonos civódás.

Az egész gyerekes. Manchild-ok a produceri székben, tejfeles szájú fazonra igazított sci-fi esztéták, önkinevezett műfaj-alkotók, akik lényegében a citátumok (idézetek) és a recycling filmnyelvét alkotják meg. Az idősebb színészek krónikus aszkézisba süppesztve, a filmek vágói pedig a szakadatlan tömegmészárlások korrajzán túlra próbálnak valamiképp monológokat beillesztgetni. Lóg a levegőben a plot. A projekt egyértelműen híján van valami víziónak, amitől a gördülékenység nem simulékonysághoz vezet. A bámulatosság tünetei a hihetőség, vagy legalábbis a befogadhatóság kárára vannak kijátszva. Fan-service dögival, call-back mustra, aztán beüt afrenchise vakság és a Star Wars fatigue. A filmes breadcrumb trail-ek elsorvadoznak, vagy egyik szereplő a másik által a közönség számára hagyott nyomokat eloszlatja, aztán a szálak folyton elvarratlanok. A narratíva egyszerűen gátlástalan, álságos, kenetes, sekélyes, ötlettelen, ömlengő, öncélú. A kijáratlan utak olyan lehetőségek mellett mennek el, hogy rémes.

A Hero’s Journey antik tézise kuka. A koherens szereplők közötti egyensúlyok, és az erő oldalainak egymásra mért csapásait vizualizáló ellenpontozások, szintén kuka. Minden filmben új képességek jelennek meg, de senki sem tudja, honnan. A villámszórás leragozása tárgyias, ja, hogy ezt is tud... vajon miért? Majd megérti a néző. Bárki lehet bármi, és főleg akkor, ha szorult a helyzet, vagy a film dinamikája megköveteli, hogy valami felrázza a nézőt, mielőtt bekómál a sok monotóniától: ujjongás, régi kultikus objektumok és űrhajók megsemmisítése, a régebbi triogiák szereplőinek kiiktatása, és hogy az erő egyensúlya sosem végleges, ezt most bejelentette a Disney!

Az, hogy egy szereplőnek próbákat kiállva kell eljutni a szintlépésekig: kuka. Az öregeket kilődözik, leszúrkálják, mitológiai kasztrálás minden téren. Filtörténeti Hail Mary Egy-egy pufók szörnypofa a képernyőbe belebéget, a kisebb pocoklények hol vészjóslóan csipognak, hol gurgulázva hápognak. Az adaptív korrelációk szintézise elsorvad, porcelán-dialógusok kotyognak végzetes titokfeltárások felé, amikről a néző réges-régen tud (story progress is painfully obvious). Főleg a félelmetesség, az ismeretlentől való távolságtartás tűnt el. Az, hogy minden sarokban egy egész galaxis veszélyt okád diktatúra idején, hidegháború idején (ha már bolygó méretű ágyúk tüzelnek az égboltot törve ketté és holdakat morzsolva fel), ez mind eltűnt. A sugár megáll a levegőben? Az űrben ívben repül a lézer? A halálágyú halálnyalábja csokorba nyílik szét, hogy még több célpontig eljusson?
Minden könyöklésnyi helyen újabb és újabb űrlények. Hol vannak az ismert fajok? Vegetatív homogén formavilág tombol. Mechatron vizualizációk! Egy visszatérő űrlény, amit már ismerünk a galaxisból: igazi katarzis. Phil Tippett és barátai, az odaadás, a részletek, a hagyományos practical effects (ami olcsóbb, mint a CGI), és az analóg kultúra egészében az avitt árnyak csatájában kavarog. Az egész digitális nemzedék nagy klasszikusa, egy rohadt nagy kritika ez a három film. Schema for Kids helyett baby schema és nyers Cuteness. Miközben Ray lenyúlja a Millennium Falcon-t, A Skywalker nevet, a főszerepet és így tovább. Tehát az Uralkodó unokájáé a dobogó teteje.
Végeredményben nem Skywalker Saga, hanem Palpatine Saga lett az egészből. Csak útközben, random módon, korszellemhez igazodva és a piachoz, ami nem más mint rajgongói elvárás és merchandise eladási elvárás.

Mire ide eljutunk (és hat az anti-spoiler territory IMAX-sugárfertőzése), megőrül a néző. Ami rázúdul nem csak, hogy hollywoodized, glamorouse, hanem a teljes big blockbuster entertainment o-boo-hoo! Mindegyik sequal akarnok. Izgága, pökhendi, összefüggéstelen, modern. Semmi köze semmihez, és minden akar lenni egyszerre.

Minek is vesszük ezt ilyen komolyan? A #Me Too Droidok, a békák lakta Burning Man planet-ek, és a plot (worm)hole-ok demenciája együtt tombol?

Csak a játékfigurák, a videojátékok és Happy Meal-ek kedvéért készülnek már ezek a filmek? Tout le Merchandise Star Wars : L’Ascension de Skywalker, ahogy a francia mondja. Egyben a kínai gyárak ontotta műanyag kegytárgyak eladásától eltekintve ez a Luke legenda, amiben nincsen Luke? A játékok okán tud leggyorsabban bővülni a géparzenál, űrhajó és robotlegendárium, ezt mindenki érti. De hogy ha egy valaki az egyik játékban vagy az egyik tévésorozatban valami kis cuki lényt vagy apró cikázva mászó varangyhavert beemel, akkor mindenkinek kell? BB-8, Baby Yoda,BD-1, Babu Frik, aztán D-O, aki egyszerűen hatalmas bukás lett minden eladás terén. Ez már nem BT-16, IG-88. Hol van az, hogy Wuher, a Tatooine bolgyón található Mos Eisley csempész-tanyájának kocsmárosa IG-88-as robotok fejéből csinál italforralót. Szaknyelven: recycled IG-88 beverage dispenser. Ráadásul ezek állítólag egy a Második Világháborúban szuperált Meteor típusú repülőgéphez tartoztak (itt olvashatni erről), tehát felismerhetőek, élményszerűen ismeretlenek és mégis evilágiak valahogy. Elvégre ezek a nüanszok kötik igazából össze a néző és az eposz valóságát, nem az üvöltve rohangászó alakok és a vastüdős ősi gázmaszk-dohogás. Ennyit puhult a világ? Vagy mert itt van egy szelet emberiség, ami ezen felnőve - a látványos elpuhuláson - azt hiszi: ennek a sok mucikám-lénynek köze lehet az élethez? Egy középső ujjakat felmutató filmtrilógiában bárminek?! 

Hogy Palpatine erőátvételkor az erőtől új ruhát kap, miközben fel van csörlőzve gépekre? Zack Snyder nonszenszkirálysága lepipálva!

Vagy mikor Luke és Leia jelenetében a digitális fiatalító effekt mellékhatására szerepcserés jelmezbravúr jön létre?

Ezért legalább annyit illene mondani, hogy ez az egész olyan, mintha egy kamasz elméjében lett volna leforgatva?

Vagy már tanulság sincs? A Game of Thrones-beli jelenetek átollózva. Luke, a főhős mellékvágányon, Leia a főhős,

(aki nem volt mester, max. könyvben volt, ahol többek között ikreket szült - Solo twins -, és Jedi lett, de nem itt, ahol kiszállt jóval korábban!)

robognak a gender topic-ok, az uralkodó a patriarchális menace, és az egésznek aktualitást csak a szex-filozófiai trendek adnak?

Ezer meg ezer klisé erőszakolja egymást tolongva, a filmesztétika iránya, annak erővonalai,

amiken túlmutatni nem zsánerek és bársonyos rombolás útján lehetne megalomán nagytotálokkal? Hol? Hogyan?

Psychological impact on characters, ebből nem nagyon van benne.

Ne is keresd. Őrülhetsz, ha láttad mi volt előtte, és megélted. Egyszerűen lehozták a Starcrash (1979) szintjére az egészet. Cinizmusból.
Ez nem a Kung Fury, meg low budget, pedig annyiból is kijönne történet szempontjából, bőven ki! Pörög a pénztárgép, miközben ez egy 20. századi mitológia meggyalázása, az egészet eltüzelés. Még a hullát is gyalázzák? Palpatine Nagypapi profán facelift fluktuációi és a fakultatív csillagromboló-emelgetés ramaty összjátéka mesterműnek kiálltja ki magát! Sidious teste klón? Ez csak később derül ki, ilyeneket a Disney utólag jelent be. Elvégre hogy élte túl azt az esést? Mikor felrobbant? Ha a Halálcsillag - a második! - lezuhant, nem egy fél kontinenst takarna le a darabokra tört alakja? És ha egy ekkora tömegű test lezuhan, hogy marad egyben trónterem az összes ablakkal? Mi van még?
Az, hogy Anakin volt az eredeti, majd előzmény trilógiák során mindvégig a kiválasztott, egyensúlyt hozva: akkor ez most már nem számít? Él az egyensúly nélküli sötétség? Most akkor ezt is felül kell írni, és a IX-es darab végén az utolsó felvonásban a halott jedik szurkolása mit is jelent, miért is kell a fan moment ennyire?
A consistency az volna, ha mondjuk Snoke egy újabb köcsög. Nincs örök világbéke, a kivételes győzelmet megkérdőjelezi a féltékeny hataloméhség, ahogy azt Nolan Batman : Begins-jében is láttuk, méghozzá a legvégén, ahogy beharangozzák Joker-t. Te provokáltad, a te módszereid fűtik, úgyhogy te menj utána, és te rendezd le...
De ilyen koherens összefüggések egyszerűen nincsenek. Ez egy katyvasz. A rendezők egymást főzik le, valami olyan belsős rivalizálásban, mintha a staféta átadása a Force Awakens-ben fimtrilógiás generációváltást jelentene, erre a következő rendező eldobatja a jelképet. Mindezt a közönség és a mítosz kárára, élesben. Egyszerűen nem illenek bele a képbe. Túl sok szabadságot kaptak, miközben a spin-off történetek jobban teljesítenek, mert vannak kötöttségek. Nem inkompetens a szakma, csak konszenzus kell, és örökségben gondolkodni. Mandalorian, később a várva várt Kenobi sorozat. Dave Feloni, John Favreau. (Mini adventures, mintsem constant storyline.)

De miért:

- vettétek le a sisakot (fent kellett volna hagyni)
MÉG AKKOR IS HA A SISAKVISELÉS / LEVEVÉS ÉS MISZTICISTA FETISIZÁLTSÁGA, A MÁSHOL IS FELBUKKANT JELEIRE VALÓ UTALÁS AMÚGY ÉRTHETŐ:
When Darth Vader Tried On a New Mask(Canon) - Star Wars Comics Explained

- nem ment vissza az IG robot az űrhajóra a babával

- nem hagyták életben az antik görög alvilági ladik jelenet helyett a robotot

- aki miért szolgál fel teát?

- az is valami, hogy a Blurrg-öket beletették a sorozatba, más mint az Ewoks: The Battle for Endor (1985) gyerekfilmben

- De A.I. volt a falusi harc során a rablók lépegetője? ha igen, miért van nyitva mindkét vöröslő kémlelő-nyílása? hogy félelmetes legyen?

- nem tudtak valaki létező főgonoszt elővenni a mozikban vagy a sorozatfilmekben, mert egyikben sem...

- mondjuk Timothy Zahn regényekből a moziba átültetni valamit?

- elvégre hova lett Thrawn?

- aki eredetileg éppenhogy az Unknown Regions-ben dekkol B-terv gyanánt egy egész flottával
(ismerős?)

- ezeket aztán az új trilógiában és kihatva a Mandalorian-re is össze lehetett volna fésülni!!!

Marad a tétlenség az egészben. Még akkor is, ha mint az eredeti Star Wars filmek Kurosawa-ra, a Mandalorian is visszautal a Lone Wolf and Cub című szintén japán (előbb) mangára (1970-1976), aztán 6 filmre (1972-ben volt az első, mind Tomisaburo Wakayama-val a főszerepben), hozzá a Sergio Leone filmek alapvetései, műfaji sajátosságai. Ezt a hülye is látja. És ezekben is látszik, hogy kell a cool & contained. Még a Kill Bill-ben az 1973-as Lady Snowblood is jól érződik, átüt. Epizódok, kis kalandok, mozaikszerű felépítmény, fokozatosan felfejtett történések, lassú fokozás a katarzisig. "Serialized, episodic content", vegyük fel a szakzsargonba ezt. Van tehát ok-okozati íve a cselekménynek.
Ez elsikkad a IX-esben. MInden korábbi alapkő kiműtése, minden korábbi kitétel negligálása, és minden korábbi Star Wars univerzumbeli tabu szétzüllesztése. Unalmas.
Például a hyperdrive hopping sem azért volt tabu, mert Han Solo a New Hope-ban nem tudta, hogy kell! Hanem mert voltak műveletek, eljárások, tudományos megközelítés
szerint mihez tartás végett keretrendszere a történetnek (hogy egy űrhajó hogyan működik), most meg ugrabugrálnak, mert ettől szexi, fiatalos és menő. Abbahagynák ezt? Aztán itt van a spice esete. Érthető, ha Luke, mikor a Tatooine-on megkapja apja kardját, azt mondja, hogy ő tudja, hogy az örege nem volt Jedi, hanem fűszer-szállító!
Igen, de a spice, azaz a fűszer a Star Wars világában a narkotikum eufemizmusa. Poe Dameron-ról pedig kiderül, hogy ő egyenesen ezt csempészte? Celluloidra ég a PG13. Ez akkor most gyerekbarát műsor? Jön a feloldás: Babu Frik is a black market droidsmith from Poe Dameron’s Spice Running days on Kijimi. Ez volt a jó rész.
Vissza a mítoszromboláshoz. A kiskorúak dehumanizálása összefüggéstelen történetekkel, vagy hogy rájuk lett kitalálva a látvány, de az általuk igényelt humán etológiai komplexitás teljes mellőzésével. A vágás, a tempó, a pompa, a paradox önparódiák, és a cool stuff felhalmozva képsoronként. Ezzel egyidőben az is kiderül, hogy lemérhető ezen filmekkel, mennyire elfogadóak mindennel szemben azok, akik közé ingerszegénységbe robbannak be térhajtómű-lóbáló képsorok, abuzáló széles gesztusokkal operáló képsorok, minden frankó akar lenni, amit rájuk eröltetnek. Mennyire a trend teszi polarizált legitimálássá a nagyvállalati baklövéseket, vagyis amikbe belemagyarázzák az ellenkezőjét. Minden szocmédia felhörög és dől a data.

A film itt már ki is égett. Beköszönt a Dunkirk-ös vég (jönnek, akik eddig nem), amiben nem sokan épp despererately clawing to get out, hanem van ez a habos sütemény könnyedség és bociszemű űrkönnyeket közlés. A hősök csókja fölösleges, ronda etűd. A bomlás közt porzó ABY páratartalom Endor módra felszárad, medált kap Chewbacca, mert az Epizód IV-ben noha teoretikusan ő is kapott, a film nem mutatta... csók, citátum, törlesztés. Már ekkor kifakadnak a le-nem fizetett közönségkedvenc kritikusokból és youtuber szakmabeliekből a retro-aktív összegzések. lásd.: dögunalom.

Chris Stuckmann csatornáján 10 évnyi content upload és az 1400-dik filmelemzése után itt a Star Wars: The Rise of Skywalker - Spoiler Review. Kétségkívül baj van.
Bár számomra a moziban ülve olyan volt a film, mint amit ő él át, amikor ezt elemzi 2017 júniusában: Resident Evil: The Final Chapter - Movie Review. Ekkora baj van.
Vagy akkora mint ebben a képsorban (egyszerűen mi ez?): DCTV Elseworlds Crossover - Ruby Rose as Batwoman (HD). A 2019-es tévés Batwoman mit csinál? Zuhanás a furgonra, Nolan filmjét másolni, The Dark Knight Returns nyitó badass jelenete, amikor a pszichopatákkal teli kisbuszra ugrik szabadesésben, kilaptíva azt. De ez a fickó nem attól nehéz, mert a genderorientációja rendíthetetlen és menő pózokat vesz fel, hanem tiszta izom, egyfolytában edzésben van, hozzá egy multifiber testpáncél van rajta megvadított, golyóálló nano-polymerekből (a többletsúly szóba is kerül majd) és nem érdekli, ő rájuk zuhan a maga 190 cm-es testmagasságával és 85-86 kg-jával (a képregényekben 95-100), meg a kevlár, a köpeny, a vasak és a játékszerek. Erre van hivatalos számítás is. Batwoman ezzel szemben 175 cm és 59 kg. És kilapul egy furgon? Ha a Watchmen tévésorozat is ilyen lesz, jó hogy Alen Moore már 2009-ben sem kért a filmes bevételből, jogdíj, stb. Folyamatos fake shakes. Batwoman 1x01 opening Kate Kane training underwater, ez meg ezt másolja, részlet - Justice League: Doom, ami ezt: Kill Bill Vol. 2 (2004), annak koporsójelenete. De ez Batman kontextusában a szülők mellé temetettség gyanánt, az élve eltemetettség gyanánt lidércnyomás és rémüldözés, elsősorban nem a fulladásról szól, a jelenet a pszichés terrorról szól. Batwoman-nél ez elsikkad. Valamit be kellett dobni, gyorsan megmutatni, hogy kemény. Tehát a friss tévésorozatbeli Batwoman az anyja halálát éli át a víz alatt, mert anno az autó a folyóba zuhant? Vagy hova a hídról? Fan-service hegyekben, folyamatos visszautalás egyénítés helyett. Emancipált női karakterek, amik a rajzfilmek és videojátékok berkein túl elveszítik önállóságuk intergritását, és férfiszereplők bravúros trükkjeinek homokóra-alakú latex díszsmasszeraivá válnak. BATWOMAN Official Trailer (2019). Ezek az ollózások ugyanígy végigvonulnak a Star Wars-on. A hadonászó, fújtató Rey. És ezer másik hasonmása. THE HERO we need IS HERE, és áthúzzák az utolsó e-betűt, HER. A klaviatúra elhallgat, nincs mit begépelni ide. De ki az a Luke Fox?

A Star War IX. záróképében leszbikusok smárolnak (female alphabet kiss), ami egy messzi-messzi galaxisban lehet, nem is létezik, annyi féle más szexualitás alakul ki, és fajok közötti átjárás, prostitúció, rabszolgakereskedelem, génmódosítás, műtés, augmentáció. Ez nem olyan, mint az alternatív idősíkra terelt Star Trek, ahol Zulu, a navigátor: meleg. Mert az a történet a Földön, egy lehetséges emberiség-jövőkép párhuzamos történelmi valóságában mozog. De ha gender és a divat nem lehet többé nem-evilági, hogy növelje a nézőszámot, és tessen? Ettől már semmi távoli, semmi fikció nincs benne. Ja, hogy mindkettő J.J. Abrams rendezése? Szörnyű kliséhegyek. Jar Jar Abrams, ahogy a ellen-rajongói közösségek nevezik. Ez a film ócska. Last ditch effort. Aki nem alszik be rajta, azt meghívom egy egész estés dorbézolásra, azt kér, amit akar. Az illető nem lehet fogyatékos. Vagy a külvilágtól évek óta elzárt.

Jöhetnek az anti-depresszáns vegetariánus szlogenek, a szexizmus elleni "csak nők vezessenek űrhajókat" ökölrázások, miközben az önálló életet élő hüvelykujj ilyeneket posztol: hashtag blessed or hashtag stressed. 2019 November 22, bugyog kicsit az Internet: Feminist Tries To Cancel Disney’s ‘The Mandalorian’ Over Lack Of Female Characters, Gets Wrecked. Máris hogy kicsi űrlényeket magasabbra kell emelni, hogy ne beszélhessen hozzájuk senki lefelé. Az egész abszurd és nevetséges. Túltolt, túlaktualizált, minden, csak nem mese. Narrative failure and tactical mis-steps. Sikerült ezt is taccsra tenni. 
BŐVEBBEN ITT : NERDTRONIC Youtube csatornáján : The Rise of Skywalker Destroys George Lucas' Star Wars | Spoiler Review
VAGY ITT "wasted potential at it's finest" címszó alatt: 10 Disgraceful Letdowns in Rise of Skywalker | Star Wars Explained
Amikor a STAR WARS BATTLEFRONT 2 egyik küldetése, egy 20 perces Han Solowalkthrough video izgalmasabb, mint egy egész film >>> VIDEO ITT!  /// ÉS ITT!
Hát még ez: Star Wars: The Last Jedi "Droid School" Featurette (2017)

Az egész konfúz, ahogy a korszellem diktálta szakzsargon halmazképzései. Egymásba érő, végtelenített idézőjelbe tett citátumok és mániás skatulyázások, valamint  kényszeres komplexitás: self-referencial details, call-backs, bloopers, lip-service, spoiler alert, fan-pleasing, easter eggs, pop culture references, world-building, adaptad homeworld, Sexiest Woman's Falling Down Meme, mean tweets, addressing whitewashing controversy, the overview effect causing cognitive shifts, honorable mentions, to overcome the plot armor, movie scene rip-off, és a többiek. Jöhetnek az óriáscápás filmek, ahol a cápák házméretűek. Jöhetnek a manöken harcosok, akiken feszül a bikini armor. Jöhet a Baywatch újraértelmezése, ami mellmutogatással szerel le fegyveres bűnözőket és hűtőszekrány-cipelő versenyeken olajos izmot dagaszt. Jöhet a láncfűrészes Lindy hop és itt is lekódoltan 96-66-91 cm, sarkköri gleccser-retinái alatt Alexandra Daddario hintáztatja meg a 32C-t, hasonló szobahőmérsékleten, miközben bekapcsolnak az esőgépek, a wet-shirt mise kezdetét veszi, és vonaglanak a fenékdublőrök. Jöhet Godzilla legújabb inkarnációja, aki elé tisztelegve letérdelnek a feudális megafauna hegyméretű rémei. Minden mindennel harcol. Mindent feltámasztanak. És hát ha már a force skype hatáskörébe tartozik a szilárd objektumok - fénykard, nyaklánc, tökmindegy - továbbítása a galaxison át (mintha ezzel azt akarnák fokozni, ahogy Vader meg tud fojtani valakit egy másik űrhajón a csillagrendszer túloldaláról, és ezen túl kell tenni): akkor ennyiből Anakin egy sperma-force-teleport eredménye is lehet, mesterséges megtermékenyítés rape dungeon.
De ők küzdenek tovább, értelmetlen kaszabolások, bezuhanások bolygóközi szakadékokban, ahonnan ki kell mászni, mikor kell egy deus ex...
Enough! Open up your eyes and look at the big picture; You’re all puppets of corrupt politicians and capitalists. Don’t you understand, it’s utterly pointless to fight each other.” – Colonel Shikishima. Ahogy az Akira-ban elhangzott. Jobb helyeken így mondják, I have spoken.

 

 

 

Ia Östergren

https://www.instagram.com/iostergren/?hl=hu


A szépség nem egységesíthető mértékkel.

Metrikusan: változatlan formátuma

legfeljebb divatjelenség. Orgánumok martaléka.

Befagyasztott muszájokon fájó ragaszkodás heged.

A látszatok szenvtelensége kábulatként szájszéleken fénylik.

Pórusonként elmúló időhurkok tágulása, vár egy elmulasztott évad.

Ilyen kérdőjelek nyomában harisnyát tépve egész társadalom nyer teret:

a habkönnyű ének rejtjelekre forrad, és az ideál megjelöl téged!

Ia Östergren, nem gúnyollak, mint mások,

én elhiszem, hogy 1 méter hosszú a lábad.

De továbbra is várom a meglepetést.

Eszembe jut Chase Kennedy, az alkata miatt viszadobott manöken,

6’4″, azaz 1.93 méter testmagasság, amiből 51 inch, vagyis 1.2 meter láb.

Te rólad olvasom: 178 centimeters, her legs are 108 centimeters long.

Ezzel arányait tekintve tényleg neked a leghosszabb. Mottód állítólag: I want.

Egy idő után mint olvasáskor, ha elkalandozik az ember,

és arra lesz figyelmes, hogy messze túllapozott a sorok tájain,

már csak pörgetem képeid és egységes féktelenség zárul bokáidra.

Egy nyári dalt dúdolok, amit ismerőseim ruháztak fel értelemmel:

Álmaid csak a néma magány tartja össze.
A bőrszagú sötét erdőben remegő térdű állatok.

Igazuk van. Kiikszelem instagramod. Hanyagolom, hogy elnyeljen az erdő,
amit a dollármilliók pacsmagos enyve tart össze, és a rázáruló terpeszek.

 

 

 

 

 

Budapest: a metrón utazni 1995-ben

Néma, tömött sorokban poroszkál az agyonsarcolt lakosság.
A soványfülü zsákokban elemózsia, az arcok mindig fagyosak.
Halovány derengés lámpák helyén, néhány karcos ránc
ível be látóteredben: az újjáépítésbe belefáradt fej mint kaloda.

Ahogy besorolsz a fekete, szürke kabátok közé, véged.
Feloldódás egy országos börtön mögötti állapotba, egymagadban.
Berlin, Sarajevo, Budapest, Varsó, Danzig, fel nem ébred.
Minden lelakott, mindennek nem szabad szaga van.

A mozgólépcső, akár az ipari futószalag: szippant a mély.
Ha gyerek vagy, szédülsz. Ha új a város, szédülsz.
Tudod, hogy ez bunkernak épült, ilyen a feneketlenség.
Csöndben kell állni, aki felmegy, lenéz, aki le az megszépül:

így nézik egymást, de ezt csak sejted, hisz te is kerülöd őket.
Minden válltömés, minden hintázó kabátalj, minden makkos cipő:
minden ugyanolyan, egységes emberfallá áll össze, embertőzeg.
Szikrák sehol, ez a lakosság fél - zsigereiből a múlt, ahogy kidől.

Fent a belváros egésze szét van máig lőve. Váci utca, Kígyó utca, Vásárcsarnok:
itt van a turista. A Zsidónegyed szinte üres, pangva dülöngélnek az odvas házak.
A kinti ipartelepek aligha köpködnek füstöt, s a hajógyár helyén idegen ármány ragyog.
A Halászbástyán kosztümös finom nőcskék tettetik a boldogságot. Mindenütt vágyak.

A bazársor a Deák térnél áll még, s a hullámvasút vásott szerkeszete barnán dereng fel,
ahogy felhajtasz az Árpád-híd felé. De most a föld alá vezetnek gépies tekervények,
messze-napfényes mániákon túl az alvilági álomháború betakarja a hajnali hegeket.
Nem igen látsz hajléktalant, még csak most képződnek. Vényre kapható menyecskékkel

pedig csak később telnek meg a parkok, a bárok, a plázák, amik még meg sem épültek.

A metrón itt: Budapest Ostroma, 56, a falomlás, a taxis blokád, holnap a Gyorskocsi utca.
Arcokra írva ez az a hely, ahol egy Viszkis rablóból hős lehet, a szabadság az ő reszortja.
Az emberek szeme kopog, a nyugati tőke beáradása gyors sés váratlan... ki is purcan,
akinek nézni kell folyton, amit meg nem engedhet magának. Vagy nem meri, mondja.

Megérkezik a szerelvény: mintha egy gerillaháborúból hozná a szélütést kapottakat.
Mintha egy város alatt futtatott csapatszállító hozná meg a kimentetteteket.
Mintha minket vinnének a helyükre: öreget, gyereket, kamaszt, csajokat, pokol van.
A rozsda lefolyásait nézed és iszonyú erővel vágódik be az ajtó, intettek!

Bent szürkület és néma csend. 80-as évek film és hidegháborús alapvetések?
Senki sem néz a másikra. Ekkoriban még olvasnak az emberek? Jó hogy!
Sokan zsebkönyvoldalak vagy újságlapok mögé bújnak honfitársaik elöl. Kegyetlen rések
nyílnak olykor önkéntelen és te belátsz mögéjük, és látod, hogy csak tettetik a dolgot!

A másik már rég elaludt, de a karja a napilapot még tartja. Kevés suhancon Walkman.
Akik kapaszkodnak úgy bámulnak ki az ablakon, hogy átnéznek saját tükörképükön.
Akik ülnek és nem olvasnak, sokszor összeborulva alszanak: idegen az idegen vállon. 
Amott nagymama az unokával, összekapaszkodva, szuszogva menekül a mélázó népözön.

A monotónia húsba vág. Ugyanaz a szisszenés. Ugyanaz a bemondóhang.
Később ezért cserélték le. Az öblös mély férfihangtól bealudtak az utasok.
Amennyire gyorsan rádzár az ajtó, annyira lassan halad a szerelvány: idő korhad,
fájás sajog, sorsok csikordulnak... és még mindig nem vagyunk ott.

Így 5 évvel a rendszerváltás után is érződik a ruszki flashback. A drill, a vég, a vasfüggöny.

 

 

 

 

Hentespult

Mint mikor az egyedül evő emberek nem veszik észre, hogy falnak.
És te megfigyeled őket, a lehámló illemek és pózok sokasága oda.
Mint mikor a tartalomért a terjedelem túlzásokba esve sarjad!
Mozdony mögé bekötött túl sok vagon, döcögő sárban járatott vonat.

Így hallom csattogni a villát, hápogni a falatot, kalapálni szívüket.
Fesztelenség árad és valami kötetlenség, amitől tartok.
A mértéktelenség tör itt magának utat. Zihalás, mikor a kín tünet?
Ne akard, ne mutasd fel telis-tele édességgel a markod!
Orvosi rendelőkben fénycsövek és óvatlan léptek mellett friss rügyek.

nézem önmagam... bármikor elárulom az epekedést és a vágyat az intellektusért?
Az ösztön, ha volna mint törvény, mint letisztulás, mint sejtés, mint szünet:
egyetlen zenit, a kivárás türelme törekedne közrefogni tetteid? Erre ráborul a csúf fény,

és ezek megkérdezik, hogy hány kiló húst akarsz. Valakinek sürgős. A többi pedig mobilizva integet.

Ha elfogyott a tofu-gulyás: miért? Siettetik, hogy válasszak, melyik tetemből lesz műremek.

 

 

 

 

Te már áruba bocsátottad?

Mit tegyünk? A minőség kitüremkedése:
szájfény, varrat, iktatásra szoruló nyers felvétel.
Nem hallottad az aláfestő zenét? És láttad már szépnek
a szorongó kiútkeresőket? Létet, ami elemészt dühével?

Közönséges sávszélesség nyújtja el élő színesképeit,
mert ahol a pestis elől házasodtak, ott ma dohos a paplak,
ahol meg önbizalma volt a nőknek, ma ruháik letépkedik!
Térdeplő, vonagló, felfekvő alakok: ők fizetést kapnak?

Milliók éheznek. És milliók vetkőznek. Elmennek egymás mellett,
és nem ismernek önmagukra a másikban, mígnem elválasztja őket
az ösztönszintű túlélés fájó felismerése.
Az ösztönlények és önmaguk elé élők ekkor jönnek rá,
másképp is egymásba lehet rombolni magunkat. Nem csak a pornó.

 

 

 

 

 

Katie Melua

Jön a csend. Tettrekész toporgás ez, a vétók hónalj-hálójában ringó élet.
Aztán a zaj. Ahogy a végítélő koponyák moraja maga a felszólaló mámor,
s a szorongás eszméi közt holnap a múlt csikorogva csúfos véget érhet:
hisz az egész felépített értékrend kicsorbul és megrogy ma már bárhol.
Ekkor a zenei kersergések nyámnyilaságát szemügyre véve mit is érzel?
Emberi jajdulások hosszú sorát túlsikoltva selymesen, mint a zápor,
mint a maradás egyik utolsó életjele: a gégei hüvelyrajzás sok kéme,
a sok kibicsaklott vámpír-vidámparkdal és iktatni való popikon közül, látod:

íme egy kor, mikor Da Vinci-t kirúgják a Művész Pártból
immár undor kell a designhoz?
               mikor a pezsgőlocsolás a vízespólók Saint Tropez-ja, Monaco-ja
csupa zátony
               mikor a lángoló Brazil és Ausztrál erdőknél csak a Broadway lesz jobb búvárruhában
van egy bája?
              mikor Peter Parker mindenre azt mondja, hogy régi film
így lesz neki korosztálya?
               mikor Homérosz és Moby Dick legendája helyett az agyakat egy sitcom inzultálja
ami visszaszámol
               mikor az égre felvakkantó városi fejek ködbe vesznek a szmog szántóján
ez korunk Csillagfüggöny balladája
               mikor az ételfutár hajtóvadászatot rendez a lustaságnak
száraz krumplijában midet látod?
               mikor a ezer féle szexualitás kamaszbőrbe bújik unottan lázadni
és te rászoksz
               mikor a fejlövések rajzfilmerdeiben a paródia megkoronázza önmagát
vigyora álnok
               mikor a harácsolás csimbókos csuhái közt szőrös nyelvek ölelkeznek
hordozod a szádon?
               mikor a peckes pikantéria összeolvadó testű ledérsége zuhan, zötyög mindenütt
és erőszakkal rád rontva vádol
               mikor annyi lány nem is létezik, ahányat a függés és az szeretethiány pornóvágóhídra visz
pedig látod
               mikor az iskolai vécé és a szórakozóhely félreeső sarkai közt feloldódnak a korosztályok
ölekben törött tükröt ápolj
               mikor a látens és a kamuzott már teljesen egyre megy s a buli az, ha mindenbe belemégy
a hullaház majd be is zsákol
               mikor a taxi meg sem áll, a letöltés elakad, a klaviatúra hangtalan és a csókok íze odavész!
… sínre tevő zárlat… roppanáshangok… valami eröltetve van…

              mikor lesz ennek vége?

Szerelmesek lógnak ugyan mindenütt a fákon,
de nem értik már miért csinálják, s az ajkak tóduló erdeje csámpás!
S a Gólyatáborokban a szolgaság ütve-fúrása sármos,
s az esti háborús közvetítés helyett ismétlőn a comedy-csárdás!

               Ekkor valaki reggel 5 után a kókadó fejek fölött betesz valami jó zenét, és te felfigyelsz!
Végre vége?
Katie Melua az, aki dallá tömöríti a tettlegességet és angyali agressziója távol,
fellegek alá feledett földszintes házakban is hallatszik! Itt most! Színvonal ez a javából?
Vagy valami veszedelmes téveszme, mely egykor alapvetésként fel-felrázott
minden ősközösségi résztvevőt… ez a rítus, a mozgás? A szónoklat és a barlangmélyi táncok?

Nem látszik, de ő megteszi. Noha a gyönyör oltárától alig esik messzebb a szép és a bátor.

 

 

 

 

Lux orbis terrarorum

Hajnalban koromfoltú

A kihunyó lámpák ege,

Az utolsó ágakon

Épp száradva heged

S hull a lombkoronák

Utolsó édes zamatköhintése:

Az ifjúság.

 

 

 

1914-1918

A gyerekeket ismét harcba viszik. Csizma, sisak, semmi hiszti.
Még nem egy elöregedett Európát él, ki puskát kap,
de már nem is Jeruzsálembe küldetnek a pulyák, van viszki.
Ahogy szív fölött a laposüvegek, úgy inakhoz a bátorság tapad.

Alattad patkánytól hullámzik a padló és a földgöröngy, amin élsz: férgesedik egyre.

Fölötted 5-6 éve van immár repülő. Egyből ölni vele, mert jó esetben?
Az egykor áthatolhatatlan tér, mely fejek felett évmilliókig egybekelt:
most párbajozó hősöké, nevesebbé váló golyóhesegető kegyelet kereng,
s bizonyítani szállnak ívben, zuhanórepülésben felülmúlni az elesetteket...

Temetetlen törmeléktemetők felett lovagi torna dukál ma!
A pilóták Vadnyugatot rendeznek több száz láb magasan,
hol pisztolyokkal pattintják ki egymásból a szuflát anyázva,
hol karambolozva, s még így is leszállnak teázni. Cigizni is akarnak!

Bevetés közben alattuk a mélység titka: tekereg mint hosszú halálfolyam,
a sártenger dudváiba veszve sápadt, ám ránctalan gyerekek vesztegelnek:
beszippantva, rárobbantva a történelem: tudatukat eszi. Betemetve boka,
vagy nyak pereméig egészen: van némi szuszogás. Aki szorong, szemet vethet?

Hova, kinek, mire? Nincs nyeremény... Portyázni nem indul csak úgy magától.
Aki vérszemet kapott, hogy majd ő is bevonul, fél mozdulni most.
Az árkok sűrűn szabdalózva, mocsárszag. Mint tövig egymásba rágott
és egymás érő, egymásba vérző összerántott szigetek: puhul a farost,

szilánkeső permete lebeg bedeszkázott romokon. Virágszirmot idéző hamufátylacskák ezek.

Csak mássz és mássz. Vagy hetekig ülj és várd a vérszivattyút, firkantott
szavak után várd a csapdát, várd Verdun-t vagy várd a végzet leckekönyveit,
ahogy fityegő ruhadarabok rangjelzéseiként, akár az égő könyvjelzők: iktatod,
rendezed, nem gondolsz rá már, hogy a ruhákban emberek voltak, könnyebb így!

Egy dögcédula hangja, ahogy a nyaklánc egy erős kéznek enged. Vagy a holtat kifosztani.

Szegecses bakancsok hangtalan surranása a cupákoló agyagvályatokban.
A maga elé beszélő őrület minden sarkon túl. És a hadonászók, a jajveszékelők.
Elfordulva egymástól, egymást meglopva, egy falat kenyér, egy száraz borotva,
vagy kitünetésért üveg bort szerezni, mely emlékeztet valamire, erősen késztető:

hogy volt egy élet, amiben le lehetett ülni és nem kellett összekucorodni villanások közt.

Sötét alagutakon át a teljes hadtáp tékozlása viszket, és borzalom ráz ki ezreket.
Ágyúzás forgatja ki a feldúlt földet, vízzáró rétegig merednek tölcsérek. Süketülj, merész!
A felszabdalt tájban szétszakadt embertesteken valami lakmároz... dögevő kis kezeket,
szőrös-vízes mancsokat hív, és sok eltorzult végzetet sodor maga előtt a begyűrődés,

koraestére a tékozlás, a rögvest-tiló, a szuronytánc, az egész háborús gépezet,
mely durrog, dohog, hörög. Fiatal fiúk, ekkor már felnőttek, mai szemmel viszont gyerekek:
akik egymás ellen hergelve, egymásra uszítva évszázadokkal korábbi katonai tételek
mentén kell, hogy éljenek! Csatarend, gyalogos és lovasroham, vagy éppen kerekes

és lánctalpas ipari ingovány, besüppedt csapatszállítók, az első tankok kora!
A7V Sturmpanzer-Kraftwagen ellen a gyalogos emberi erőforrások elfüstölése...
... lassúak azok a tankok, lomhák és roppant ijesztőek! A morál jegyében bevetett gépi terror!
De mint Napóleon idején, még mindig nekifutásból küldik a fiúkat avitt doktrinák szerint!
Mint Fontenoy-nál vagy Hohenfriedberg-nél, Austerlitz-nél és a prágai csatában 160 évvel korábban:
Vonalharcászatot rendeznek háromsoros mélység nélkül. Ez a taktika?
Viszkető vakarás, van gépfegyver! Mire a szurony vagy a kés célba érne, amott fogak,
imitt tüdőhólyagok lógnak. A daráló szélén, ha kész a munka. Itt nemzeni?

Ahol a sok legéletképesebb, és legmagasabb és legerősebb, mintha középkor volna: első vonalban cafat?

Aki kiesik a harctéri sokktól, visszaküldik, hogy szimuláns. A betegség ekkor nem ismert.
Miközben a drótköteles és damilos csapdák, és az aknák számtalan mint a holtak, hevernek.
Annyian, de annyian, és annyi de annyi! A közelharctól arc az arcba üvölt, ennyi seb,
mint ami a lelken ekkor képződik, nincs az az idő, amíg egy öltő alatt begyógyul, beheged!

Aknatorony, vermelés, gyújtótöltet, kör alakban elhelyezett gázégők.

Itt hinni? Itt akarni? Innen hazamenni? Hazameni nemzeni? Ott majd hinni?
Aki ezt megélte, nem akar hazamenni. Nem lehet, nincs mit elmondani. Ez nehéz hír!
Aki ezt túléli, mit lásson bele abba, amit állítólag megmentett? Gyűlölet a hajtincsig!
Sírtál már földrögöktől vakultan? Robbantott homokzsákokból arcokon a bélpanír!

Félelembalzsam! A csata kenete! Amit a másik hulláját magáról ledobva felismert?
Mennyi gyámoltalanság! Mennyi kiégés! Mennyi csonkolt horizont, fák sehol,
elporladtak az egyhetes ágyúzásokban. Fekete vasvillákként ágaskodó túlvilág verdiktje!
Ez nem emberi. A Senkiföldje. A háború, ami minden háborúnak véget vet? Vagy ami felold,

eltöröl, kiiktat minden volt szabályt? Gáztámadás, tömeghalál, henteskedő milliók hetente!
Sokkal inkbb 4 éven át tartó előkészítő roham-főpróba, amibe az emberiség belehal.
Adott az ürügy, jöhet a felismerés fejlődése! Számítógép, sem sugárhajtómű nem lenne,
ahogy háborúból él és kifejlődik a csillagleső őrület mindezek favízén. Ne hagyjad!

De a fiúk megkötve, akár az idő cementes csipáinak emlékküszöbén:
a fiúk ott gubbasztanak hegyekben és a koszlott fáslik dögszagában.
1914...
1915...
1916...
1917...
1918...
A patkány fut, csíp, harap! A mesterlövész céloz, lő, ültében utolér!
Mindentől félni évekig. És félni végül attól, hogy hazamész. Nem anyátlan,

de gyermektelen lett egy kontinens, ott kellett hagyni őket!
Mint valami hatalmas vallási rítus, tömeges emberáldozat!
Aki túlélte, annak nem volt többé barátja, s önmagát ismerni alig győzhet,
hisz oly valakivé vált, akivel együttélni nem akar. "Bátor vagy!"

- mondják neki és medálok és plecsnik csorognak lelki szeme előtt a vér függönyén.

Már csak a kerekeszékes roham maradt neki. Milliók végtagok nélkül. Európa tükörbe nézhetne.

Férfi szempontból, genetikai szempontból kasztrálták eme földrészt, jövőkép nincs a térképen!

S ahogy ez a nemzedék elmúlt, jöhetett a következő háború. És a következő... a következő...

... képsorok hosszan elnyúló fekete-fehér letargiája. Lapozunk, félre tudjuk tenni. Belepusztulunk.

 

 


 

Szerelem Corona idején

(El amor en los tiempos del cólera c. könyv után szabadon, 2020.03.19.)


Egy város prüsszög, ahogy egy országrész feldúlja önmagát. Csend a Duna partján.

A zárvatartás szükségessége itt-ott már a pánik előtt ellohad, nincs rendbontás.

Hordákban érkeznek a legmerészebb garázdák és felvásárolják az árukészlet legjavát!

A fertőtlenítő, a dörzsszivacs, a spray, de még a sampon, a parfüm, a naftalin: látod hiány már!

A polcok üresen, mint Romániában 40 éve csak úgy magától. Most is, aki nem vett eleget, arra felár vár!

500 éve a pestis, 200 éve a kolera és a betegek másságának magasztossága után most megint minden stagnál.

Ismét faggyú folyik minden képzelt fertőzött fogsora mögül? A gyanú szokás, és néhol üres a pohár.

Én egy kupakot kaptam, ami elszállt. Ott van már a határon túl, jobb lesz, ha eltüntetik az ujjlenyomatodat!

De az, hogy emberek, barátok, kollégák már email-ben is félnek válaszolni? Nohát!

De van szépség ebben, bármely perverz, amit mondok. A vendéglátó-lufi ideje korán,

(bár azt hittük már egy évtizede, hogy végre) ki fog pukkadni? Most se rajzás, se ittasok saját bokán,

legtöbbször mellkason és a padkán hagyva mindent hajnalban, amit betettek az este során:

Nincs! Ez a sok dulakodó dáridózás, amitől mi helyiek már viszolyogtunk: a virtus víruskor perforál.

Nos, itt vagyunk, a bulinegyed végre kiiktatva, a helyiek fellélegeznek, és a zene szól tovább!

Akinek ez a munkája, most bosszúsan produkál néhány megjegyzést, a másik szobormereven előadja fohászát!

Tiszta a város. Bukméker-menüsorok nélküli nyíltan nem spekuláló rezervátum érzetek? Se egy vaskorlát,

se kijárási tilalom... lesznek vajon reflektorok pásztázó fénykarikái között az árnyékban lopózó alkoholisták?

Fekete foltként virítanak az olaszok Európa térképén, hajdan Velence, most az északi határvidék agyonrostált,

de táncolnak a teraszokon, mindenki szeret mindenkit... a magyar panelban eközben kiüvölt a szomszédokat üdvözlő melák,

és jön is a hadd-el-hadd: "kussolj már" - kiáltják abba az irányba, ahonnan emberi beszéd kiszáll! És minden ablak bezár.

Ők is fertőzöttek, csak másképp... a még a jég hátán is megélni panaszkodás közben korából jönnek, inkubál a szellemi halál.

A spanoyoloknál drónok köröznek az utcákon, és hangosbemondóval csoportokba tömörülő gyalogosokat kergetnek szét!

Megindulnak az online nyelvórák, egyetemi kurzusok, jógázások és video-konferencia szoftverektől búgnak a számítógépek meghajtói.

A környéken csak egy balkáni pékség van nyitva, adnak brownie-t, pizzát, kávét, rétest, egész pofás. A szájmaszkos alakok tekintete villog.

Már most látszik, hogy néhány hónap, és az utcákon csak azok lesznek, akik a társadalom hátterében éltek: bolondok, koldusok, csencselők!

Kevesen sejtik a hisztéria és tömegpszichós csúcsán, hogy a maszkok az orvosoknak kitalált, az ő baktáriumaikat a műtőn fekvők

nyitott teste felett hivatottak bent tartani. Te nem fertőzöl, ha viseled, és nem fordítva. A 200-ból 4000 forinossá vált szájleplek szart sem érnek.

Legfeljebb tőled véd meg másokat, de ha azok a zombik, és tüsszentenek rád: bejutnak a baktériumok a szemnyíláson át? Nem tudod, rendben.

Hetek fognak eltelni, az utcára már csak a hangoskodók merészkednek majd. A bezártságtól szétmennek párkapcsolatok, a nőket verni kezdik.

És kocsilopás éjnek idején? Lesz-e ilyen portyázás: szabad prédák utcapadka mentén és mozgosított tolvajlás a mozdulatlan utcadíszletek közt?

Valakinek tapsolni fognak a teraszokon, kell egy magyar verzió is a mediterrán teraszozásra. Talán a rendőr, talán a kormány, talán az ápolók jutalma?

Online jönnek majd össze családok, körkapcsolásnak megterítve Húsvét Vasárnapján webkamerák előtt - akik nem értek rá soha, nekik most hirtelen fontos!

Nem egy pedantéria Budapest még így sem, de örülök, hogy néptelen. Még mindig nem Bécs felől a félelem, ahogy a steril bársonyfagyás

a hófehér csipkeháztömbök homlokán hordva a birodalmi múlt skarlát tógáját zászlót ránt! Hol van, aki most utazik? A kontinenst bezárták!

Ritka határidő szorít mégis befektetőket, de a belvárosok máshol már teljesen kiépültek... ám nálunk meg fog épülni, amit elkezdtek, nincs megállj!

A luxuskaranténok konzum-Euórpája nem csak Ausztria vag Svájc vesztegzáras hegypántokkal! Provokatív összetartozás dajkál egy földrészt.

Európa legélhetőbb városai, minőségüket ismerem. Végtére zárt ajtók mögött is megérdemled a történelmi Budapestet, íme a rozsdás mentsvár!

Az ijesztő állapot karantén-köntöse alatt ott a mesés, nosztalgikus mentés. Ez a nemzetközi veszedelem kellett hozzá,

ez a vészjósló hideglelés az idős szeretteink elzárásával, hogy úgy érezzem ismét, 2002 vagy 2005 van talán?

Ugyanolyanok az utcák! Nincs kocavezető. Nincs turista. Nincsenek kúszva-mászva hőbörgő kajlák. Csak óbégató bolondok,

és néhány idős vásárló. Nincsen penetra, szmötyi, heves pátosszal bontott századelős mintaváros. Kevés a munkás és nincs gépzaj már!

Internetes iparűzés kéj terén: A kurvák kesztyűben és szájmaszkkal nyomják? Mert a masszázs szalon hova lett? Igaz, talány.

Nincs drogdíler, ahogy 2005-ben sem volt, se itt, se a másik utcán. Nincs gyros-kristály-szájpadlás! Szilánkosra betört retinák.

Nincs az egész, amitől egyszerűen elidegenítve érzi magát, aki helyi nyelven beszél, ha mint egyébként Prágát,

ha a főszezonban ellepik és ráhullajtják a minőségi sörös buliváros boronát: egy pillanat alatt otthagynám. Vulgáris vonaglás!

Haza szemérme Budapest! Másoknak sokat kell ezért fizetnie természetben... sétálok a kihalt utcákon, látom a város fogsorát!

Smink és púder nélkül továbbra és ismét egy otthon, ami inspirál: kitartó tékozlás és füzérben túlélésre termett véglet-iskolák!

Minden sarkon más dalt dúdolok, lemez lepörög fejemben: Neurotic - Budapesti látnok, 1987 - mesterszalag. Fővárosunk színpompás!

Peremén tömött sorokban menekül saját vidékére, aki ide aranylázból jött. Várjuk vissza szeretettel? Törlesztőrészleg, uzsorás,

hitelkárosult, bedőlt boltok, kocsmák pókhálóba fulladva: ránk köszönt és utat mutat majd az újragondolás, egy utolsó részeg nyár?
 

              Adj gázt! Adj gázt, hogy hátra dőljek
És vért az éhezőknek... Adj gázt!

 

 

 

 

Æon Flux

Rajzfilm felnőtteknek, mikor a kézzel rajzolás művészete alapvetésnek számított. Ténykérdés:
Közelebb van az Aeon Flux a japán már 100 éves anime-khoz, mint az Adventure Time-hoz?
Egy kor terméke, amikor még nem volt minden második amerikai sci-fi vagy akciófilmben
és sitcom-ban 10 másodpercenként egy easter egg, és nem volt post-credit scene láz sem.
Önmagát jelentette a tartalom, azon kellett elgondolkodni, csak semmi fan-pleasing… nézz ide!
Ekkoriban még zenecsatornák voltak, letöltés, stream és spotify sehol. A Napster gyerekálom.
Ha elképzeled, hogy volt világ az AdultSwim, de még a Cartoon Network előtt is… ide jutsz!
Az MTV rajzfilmjei zavarba ejtőek voltak, akár egy kamasz kusza agyhullámai valahol
a szex és az erőszak közös előcsarnokai mentén az elme egyre mélyebbre vezető tárnáiban,
olyan helyeken, ahol éppenséggel csak úgy fészkelnek az emberiség ősi beidegződései,
és a törzsi rítusok ösztönössége a pop kultúra hajnalának rózsaablakain tör be éppen…
Nem egy DISNEY XD.
A Beavies & Butthead volt az aktuális kor Rick & Morty-ja. A 7Up és a Take That világa.
A Milli Vanilli válsága és a szuperszónikus Concorde, a nyílazó utasszállítás mágikus percei.
Az SR-71 utáni repülés teljes odaadása és a Pan Am hanyatlása, New Yorki székház ide vagy oda,
aminek helyén végül csakugyan a Stark-tower áll napjaink szuperhős mozijaiban, igazi tisztelgés.
Az Aeon Flux civilizációs válságrajzfilm. Felemésztő filozófiai körök önmagukba záródva,
és végzetes valóságok párhuzamos vágányai, olyan végtelenek, amik a néző elméjében találkoznak.
Van Berlini Fal és van kényszeres vágyfokozás. Van fetisizmus és szadizmussá bomló dialógusok.
Van egy atmoszférája, ami nyugtalanító. Darabos mozgásra akaszkodó kígyótestű véglények.
Muzsikáló koituszok és láncos lebegés. Van valami földöntúli ebben, ami a kiszámíthatatlanság,
és a periodikusan ismétlődő, refrénszerű képsorok elmebajt ábrázoló létélménye: jön, akar téged!
A képsorok meg akarják szállni a nézőt, a referenciákat pedig csak az érti, aki tájékozott, művelt.
Nem rajzfilmek terén, hanem, hogy az adott történelmi kontextus mely porcikái rejlenek hol,
mely jelenetekben, és ezek miként visszhangozzák a Hidegháborút vagy épp hergelik végsőkig
késleltetés által a kíváncsiságot kiprovokáló katarzist, mely minden epizód sajátja. Tébolyda.
Egyszerűen zavarba jön a néző, disturbing content. Nézd meg egyben egy szusszra az egészet…
Olyan lesz, mint mikor még nem tudod, mely valóságban vagy, álom és nem-álom álomnak tűnik.
Az ébredés e milliszekunduma van kitartva, a visszavágyás és a vécézés, a végre és a Te jó Isten élménye.

Ne ragadj benne ebben a filmben, ez ugyanis vizuális keménydrog. Más eszelősök felügyelete mellett ajánlott?

                                          Rá fogsz kattani.

 

 

 

Batman némafilmet szeretnék látni

Sörre ismét képes vagyok azt mondani: komlóvirágtea.
Batman némafilmet szeretnék látni
Fekete-fehérben, ahogy a történet eszmerendszere megjelent.
Detective Comics #27 in May 1939 Ez az eszelős 81 éves.
Egy fikció cikázik ítéletidőkben a képzeletünk újságpapírhasábjain.
Maszlagos mámorosság ragadja el a hiedelmek elméjét képregényt szülni.

Alatta J. S Bach – TOCCATA AND FUGUE in D MINOR.

Batman násza az éjszakával. Kísérteties dalok az alvilágról.

A Böllér szájszaga az imával. Izzadtságfoltok elúszóban.

Gordon nyomozó belekiált a sötétbe: HOGY KERÜLT A BOKOR A KABÁT ALÁ?

Hullapanoptikum-kompromisszum. Nem kívánom sokáig. A padkáról lelépni halálzóna.

Száguldó gengszterek. Mondd, ez a város el akar pusztulni? Az ég textúrája, mint a punkok gatyája!

És kockás az alkony. És az óriási öböl, ami a koszlott várost karjában tartja: a lelkiismeret nyelőcsöveit egyesíti!

Körömkaparás a víz alá merült várfalban, egy robbanószerkezet kegyeg így. Csipogó késmániasok két sarokra..

Szájhagyomány útján terjed egy németes név. A csatornában egy szörny szalad.

Buzzcocks zene a pincékben. Csoki és hipó. Valamivel feljebb már túlélésről beszélhetünk. Sikátordoktorok! Futás!

A reluxán kinézve cellafény. Dörmögő esőzések heteken át, oldalba mosott sírok, föld alatti elfeledett város.

Az eső, mint a hímlő, borítja el a rozsdás háztetőket, art deco 8hattized,

leszakadó vízköpőállcsontok.

A lázadozó utcaseprők bandákba verődve kinyújták utánad a kezüket.

Két árny két árnytól két árnynyira, mint az amerikai hadseregben a 40 inch távolság

menetelés közben. Csak Gotham-ben ez a toleranciahatár napnyugta után,

egymás köreibe betévedve a gyomrozás, várnak rád minden vasárnapon.

Piknik a sötétben.

- Milyen volt az estéd, kislány – kérdezi a strici.

- Két takarítás volt.

- És miért hordod azt a pólót még mindig kifordítva?

Kifogástalan alku.

Seggpüffölős zene. Feldolgozás, mintsem nóták.

És akkor jön a Madárijesztés! Terjed a kéjgáz, meg az ájulás.

Szentmise helyett kézfertőtlenítő lapocskák. Gőzös gyorsszállítmány május éjszakán,

mit is kívánok, május éjszakán csodára várok, édes kettesben lenni oldalnézetből.

És valaki átlapoz felettünk, noha itt a kád! Fagyott ember olvad benne, mert állítólag zseni.

Másnap megindulnak otthonaikból. Kinézek. Kézkendőt kapnak a sorbanállásért.

Ezért érdemes sorban állni. Fertőzésveszély van! Reggel 10-kor és este 6-kor is mennek.

Beszabadulás, csőstül áradnak a kegyhelyekre. A mérgekre vannak app-ek?

Veszély idején már érdekli őket a templom. Fel is nézhetnének a Zeppelinek közé.

Emberméretű denevérember hágja hatalmas kezével a torny legtetejét. Óriásit markol vele!

Kapaszkodik. Kicsordul a nyál a szájszélén, pavlovi patriotizmus, igazi kunszt! Évadok éve!

A villámhárító, a szenvedély. Hajsza van? Most tudd meg, mi a tánc, amíg el nem hibázod...

... bekerítik, de nem a nő szívét. Sötétség, Jet Black kell hozzá, és megy a versengés.

Csengédebb ártatlan, benjo-hangú borjúbúgás a belső fülben, country coconut karaoke koponya, benne.

Félig fejnélküli rozmár digó!

Kiderül elég hamar, hogy a Batman nem némafilm tehát, hanem egy jó zsíros Opera.

Eredménye egy magányos ember, aki egy hatalmas mauzóleumban él. Ez a díszlet.

 

 

 

 

Angyalok gyülekezete: Warpaint

Négy nő a tudatosság zenei magasfokán.

Fogalmazni kár, hogy tehetségük sovány vígasz
annak, aki féltékenységből követi őket.
Ritmusaik mázsásak és a dobverők vitakultúrája
kérdezz-felelek, mintsem csépelni a rock zenét: fontos
és férfias dobolás ez, ami gerincet ad a dallamoknak.
Mozgáskultúrájukról viszont India jut eszedbe,
ahol nők úgy mondanak el történeteket és imákat,
hogy minden mozdulat egy jelentés: tánc van itt is,
a Warpaint színpadi jelenlétében a szakszerű
instrumentális katarzis köré finom teríték kerül,
átüt a hangszereket kézbe vettekről, hogy egyéniségek:
mind fenomén, mind önmaga, és össze vannak szokva.
Látszik, hogy együtt élnek, hogy nincsenek titkaik.
Csatázó csatakos szimbolika helyett színpadi jelenlétük van,
mely embert próbáló önazonosságból táplálkozik szüntelen.
Intenzív, feminin és sosem kérkedő: 40 éves lányok,
akikből sugárzik az életiszony elűzésére alkalmas ész,
vidámság és velejárói: az odaadás legkülső elektronhéjai,
az érintés apró káprázata, mely egy durva világban megcsillan,
és mi ezt a jelenséget felvehetjük lemezre vagy kazettára,
a tétel tömör valósága mégis azon üzenet marad, hogy lenni érdemes.

A rádió hanghordozása testetlenné válik. Minden eszközt bekapcsolunk

a lakásban, és összehangosítjuk, amit aki hallgat... Angyalok gyülekezete,

gáláns kakofónia, ahogy Joan Baez és Annie Lennox hangja karolja

körbe a zenetörténet hátterét. A nőknek énekelni kell! A Nappali a Warpaint-té!

 

 

David Byrne

Közérdekű bejelentés, mint minőségi zene.
Az álcáknak nyoma sincs, nem lehet összehasonlítani.
A műfajteremtő géniusz mint mesebeli lény
a 80-as években még szabadon bóklászik.
Trubadúr az analóg kor legvégén.
Fénykorán túl is kiénekeli a hajlítást,
gitárja úgy szól, hogy keretet ad az arcának.
Tátott szája, faxnijai és higanymozgása,
ezek mögött egy válság megértése dolgozik.
A szakmai abszolút profizmus, mintha könnyű lenne.
Állandó hajrában, hogy élvezhető élményekbe öltöztetve
leszállítsa az egyet értés közös nevezőjét:
a koncertek folyamatos fokozásként hatnak.
Szavak utaznak a víz hátán és ez a víz verejték.
Hangjegyek honolnak a hátsó tudat homlokán,
s az évszázad elbeszélései közé beemelni
dalokat:  fel kellene nőni oda, táncra perdülni most!

 

 

 

 

Ehhez a fához nem engedek nyúlni

Meghallod elsőre és van suhogás a hajukban.
Aranyló szőke loknik kavarognak buján.
A pirospozsás lelki patyolat megtestesült
daloló emberszobrai, szemükben a miseházára
lehet rálátni: az Úrba vetett hitük énekhangja cseng.
Sok közismert mitológia eredete az éneklő
vagy a kilégzéssel világot teremtő Isten alapvetése!
Amerikai változatban ezt egy család is képes megtenni.
Vélt valóságok közé hangjegyek akaszkodnak vidáman,
s a teljes odaadás ámulatba ejtő zöngéi szaporáznak
magaslatokba emelni a fáradt képzelet konkáv beidegződéseit:
formák, tárgyak, testek, felhőkarcolók, pajták, hadseregek
amerikája kalászok végeláthatatlansága és sziklás hegygerincek
tarajáról lerázott lavinák ősi, kristályos összehúzódásai között
jelennek meg: minden, ami az időn túl is ott dereng majd
vagy az emberi emlékezet végtelenbe átlényegült könyvtáraiban,
ahol könyvekre már nem lesz szükség,
vagy egy olyan helyen, ahol énekké alakul majd át mindenki.
Hallgatom őket, üzenek neki és a villanyposta másodpercei
mögül kirajzik sok késztetés, és kérdés, hogy vajon kik ők!
The Petersons – állnak a mezőn, állnak a színpadon.
Nem látott még a grass zenei stílus ilyen összetartozást azóta,
hogy telepes őseik összefonott kézzel bíztak a megbízhatatlan
kellős közepén rendületlen mély hittel a túlélés szeretetében.
A világfa köré összeálló emberiség testébe beleszentelt vízek
remegése dagályosodik, ahogy majd időtlen idők múlva
hangjuk a kozmosz kámforos koromsötétjén át is
válaszként visszhangzik űrteleszkópok és űrhajók után,
kérdések nélkül, ahogy a teremtett világ sem sikolyból lett,

hanem nevetésből.

 

 

 

Ferropolis triangulum

Bonyolult bányagépek büszke rozsdafoltjai címerként. Egy alapító atya,
akinek volt ízlése: karrierének túlnyomó része egy átmenet,
a történelmi emlékművek világjárványa: mindenki állít ezt-azt.
Megsárgult fényképein májfoltjai is rozsdafoltnak tűnnek: bőrébe
végtére is úgy beleivódott a fém, hogy izotópjai a sírban is visítanak,
ha az ember fémkeresővel sétál fölé… ott volt minden nap a gyárban,
ott volt még tolószékben is és ott is született: örökös és szenvedélye!
Mr. Tinsmith, így szólíttatta magát 11 éves korától kezdve, ám hivatalos neve más volt.
Háta mögött trappistának nevezték, amiért, mint egy kolostorban, a vasműben élt.
Nem vette komolyan, tudta mindegyikük névsorát, amire azt írta: borsóféreg.
Az elnyúló idő hangrobbanásával és a sebesség örökfogatán élte le életét!
Az öreg kohók királya a tengerátrepülések egész sorát támogatta!
Még új élmény volt a felemelkedés, és az élve leszállás, nem zuhanás.
Ő adta az alumínium ötletét, és ő csinált akkora szárnyakat,
amik alatt elsötétült az ég, és napfogyatkozásra tippelt mindenki.
Bebetonozott múltak időviharait kiállt lomha szoborszépség.
Egy utolsó ilyen nagy-madár még bent fekszik a skanzen mélyén.
Körülötte ütőrúgók, csapóajtók, porhanyós mészoldatok és szén mindenütt.
Árammegszakítók, szigetelő falak, hőálló ruhák permet-zsilipes öltözői!
Félemeletnyi emelős gőzkalapácsok és két bérház méretű exkavátorok!
Még koponyalékelő fűrészt is találtak itt, vagy 300 éves lehetett, kifordult magától!
Ipari táj, totális vaskeresztség és egy életre leállt üzemmód.
Kapujában két hatalmas bestia, amilyet a világ még nem látott,
öntött vaskos testük a kohászat művészi oldalát mutatja be.
A hatalmas 120 éves tölgyek párhuzamos sorát, mint élő folyosót
járhatja be az ember, mire a két mozdulatlan kapuőrhöz ér.
Egy Mississippi deltába illő gyapotültevény zsáner. Kicsit hasonlít
az oda emelt kuriákhoz vezető fellengzős, mérföldes behajtókhoz.
Ferropolis elején azonban márvány boltívek, a benti völgykatlanból
pedig mára botanikus kertet csinált néhány fanatikus fa-szerelmes.
A meghallgatások nyilvánosak. A területre belépni tilos.
 

Bárcsak létezne ez a hely.

 

 

 

Tina Weymouth

Taktilis topográfia fontolja a bundok ágbogait.

Blazírt banalitások 80-as évekbeli boronái fölé:

bő-naprendszerek tekintetét teszi tálalások mellékébe:

ehhez iszunk vörös bort? egyetlen gesztusként félénken:

nem ő,

te nézed őt.

Ekkora mestert.

 

 

 

Lucia Javorčeková

www.facebook.com/pg/LuciaJavorcekovaofficial/photos

 

Varrógépek merülnek a víz alá. Ideje leszaggatni.
Mint apálykor a csukódó kagylók kattogása,
tapsol a közönség önfeledten,
persze a ruha lekerül. Glam idomok mosodája.
A New York-i öböl szögletes tükörképei
a feszített víztükör oceánba hajlásával:
távoli divatszakmabeli kuckók, nem mind etalon.
Sok model mégis ide vágyik…
Ahol teret hazudik a fény – a fényképész közelebb hajol,
és egy képzelt eszmény bőre alá vágyik. Mind ilyen.
MADE IN SLOVAKIA
- ragyog mégis egy felirat, amit pórusokból olvasunk ki.
Itt, ahol félkörök és cseppalakok egymásra törve:
tetszőlegesnek tűntükkel becsapnak mindenkit –
a rögzített mozgás tartalma az előre odaképzelet hullámzás.
A lencse görbéje egyenesnek hat. Olyan furcsa minden.
De ilyen nők is vannak – van, aki sóhajt,
van, aki nem mer levegőt venni közelükben,
én mély levegőt veszek, hogy csendben tudjak szólni,
és azt kérdezem halkan: „Miért lettél ilyen? Örülsz neki?”

Nem hajolok közelebb. Le van már fényképezve a bőr a húsról.

És mégis visszanő reggelre.

 

 

 

FULL BOOKS HERE / TELJES KÖNYVEK KÖZÜL NÉHÁNY ITT:

Térképen más a Világ (versek / poems 2006-2009) - https://issuu.com/famoushungarianpervert/docs/2t__rk__penu

Nemtelen Mámorok asztalára (versek / poems 2006-2010) - https://issuu.com/famoushungarianpervert/docs/1nemtelenu


Halál Glóriával (versek / poems 2009-2012) - https://issuu.com/famoushungarianpervert/docs/3hal__lu